Feed aggregator

„Der grundsätzliche Konflikt ist nicht gelöst“

Nach tagelangen, blutigen Gefechten an der thailändisch-kambodschanischen Grenze gibt es erstmals Hoffnung auf Entspannung: Unter internationalem Druck haben sich beide Länder auf eine sofortige und bedingungslose Waffenruhe geeinigt. Doch wie stabil ist die Feuerpause wirklich? Wir sprechen darüber mit dem Politikwissenschaftler Dr. Felix Heiduk, Leiter der Forschungsgruppe Asien bei der Stiftung Wissenschaft und Politik.

US-Präsident Donald Trump und EU-Kommissionspräsidentin Ursula von der Leyen haben sich gestern auf einen Handelsdeal geeinigt. Dazu eine Einschätzung von Ruben Staffa, Außenhandelsexperte und wissenschaftlicher Mitarbeiter der Abteilung Makroökonomie im Deutschen Institut für Wirtschaftsforschung (DIW Berlin):

Ein Handelskrieg zwischen den USA und der EU konnte abgewendet werden. Das ist angesichts der vorherigen Drohgebärden von US-Präsident Trump erstmal eine gute Nachricht. Doch die Einigung hat es in sich: 15 Prozent Einfuhrzölle auf europäische Warenausfuhren in die USA bedeuten knapp eine Verzehnfachung der durchschnittlichen Zölle, die vor Trumps zweiter Amtszeit galten. Hinzu kommen Zusagen Europas, im dreistelligen Milliardenbereich fossile Brennstoffe und Militärausrüstung in den USA einzukaufen. Hoffnungsvoll stimmt, dass für einige ausgewählte Gütergruppen gegenseitig keine Zölle erhoben werden sollen, darunter Halbleiterprodukte, die die USA dringend für die Chip-Herstellung benötigen. Vielleicht kommen auf diese Ausnahmeliste demnächst noch weitere Produkte. Vertragsdetails sind bisher nicht bekannt. Das gilt auch für viele der anderen Abkommen, die die USA in den vergangenen Wochen und Monaten geschlossen haben. Als regelbasierte Handelspolitik lässt sich dieses Vorgehen kaum bezeichnen. Es ist zu hoffen, dass die derzeit laufenden Untersuchungen zu Einfuhren von Pharmaprodukten nicht in produktspezifischen neuen Zöllen münden, denn diese würden Europa besonders treffen und den Wert der Einigung deutlich schmälern.

Wie geht's weiter mit der Wirtschaft?

US-Präsident Donald Trump hat mit der EU eine Einigung im Zoll-Streit erzielt. Nach monatelangem Hin und Her, Drohungen und Deadlines ist es zu diesem «Deal» gekommen. Wir fragen heute, wie Trump verhandelt und erklären, welche Rolle die Inszenierung dabei spielt.

Quelle : © Europäische Union, 2025 - EP

Greta Thunberg était samedi dans la montagne de Kožuf pour prendre part à une manifestation contre la construction de petites centrales hydroélectriques sur la rivière Došnica. Alors que le gouvernement a prolongé d'un an le délai de construction accordé au concessionnaire, ce projet menace l'un des derniers écosystèmes intacts du pays.

- Articles / Radio Slobodna Evropa, Environnement dans les Balkans, Barrages Balkans, Macédoine du Nord, Environnement

Unser Vorschlag zum Boomer-Soli hat eine kontroverse und verzerrte Debatte ausgelöst. In diesen vier Punkten liegen die Kritiker*innen falsch., "Die Rente ist sicher" – dieses Versprechen hat der damalige Bundessozialminister Norbert Blüm vor 40 Jahren auf dem Bonner Marktplatz plakatiert. Es hat sich fest in das ikonografische Gedächtnis der alten Bundesrepublik eingebrannt. Heute kann unsere Gesellschaft dieses Versprechen nicht mehr ...

Február közepén az Új-zélandi Királyi Haditengerészet egyik SH-2G(I) Seasprite helikopteréről első ízben indítottak hajó elleni Penguin rakétát. A fegyver kezelésének, függesztésének és indításának begyakorlása azért vált sürgetővé, mert az új-zélandi haditengerészet egy hadihajóval és a fedélzetére települt SH-2-essel a közel-keleti vizeken operáló többnemzeti harccsoporthoz csatlakozott.

Az SH-2-es Seasprite helikoptert a Kaman Aircraft Corporation még az ötvenes évek végén fejlesztette ki. A gépek a US Navynél 1962 és 2001 között álltak szolgálatban, de hadihajókról a kilencvenes évek közepe után már csak ritkán üzemeltek. Az Egyesült Államokon kívül Ausztrália, Egyiptom, Lengyelország, Peru és Új-Zéland is rendszeresítette a típust, használt és új példányokkal erősítve fegyveres erejét. Az új-zélandi helikopterek története még akkor kezdődött, amikor a munkáspárti Helen Clark miniszterelnöksége idején a légierőnél leépítési hullám futott végig. Feloszlattak két A-4 Skyhawk és egy MB339-es századot és törölték az F-16-os beszerzést is, a forgószárnyas közösség azonban négyéves előkészítés után 2001-ben szolgálatba állíthatta az SH-2-es típust. Az öt új helikopter beszerzéséről még az előző kormány idején, 1997-ben döntöttek, hogy a hasonlóan rút kiskacsát, a Westland Wasp helikoptert leváltsák velük. A gépek megérkezéséig négy használt SH-2F-et vettek át az amerikaiaktól, majd ezeket a régebbi példányokat az új SH-2G(NZ) Super Seasprite-ok érkezésekor kivonták az aktív szolgálatból és a továbbiakban alkatrészbázisként használták.

[...] Bővebben!

A gazdaságátadási együttműködések ösztönzésére 4 és 20 millió forint közötti vissza nem térítendő támogatás válik igényelhetővé. A támogatás célja a családi gazdaságok sikeres generációváltásának elősegítése. 

Au cœur du parc national de la Sutjeska, en Bosnie-Herzégovine, le festival Jelen OK Fest a réuni des milliers de festivaliers venus des Balkans, entre nature spectaculaire, musique éclectique et engagement. Trois jours de fête et de réflexion dans un lieu marqué par la geste des partisans de la Seconde Guerre mondiale.

- Articles / Courrier des Balkans, Tourisme balkans, Bosnie-Herzégovine, Culture et éducation

2025 májusában sor került a Biztonságpolitikai Szakkollégium immár huszonkettő éves történetének első külföldi rendezvényére. A BSZK küldöttsége abban a városban vett részt szakmai kiránduláson, ahová minden út vezet már több ezer éve. Május 16-án érkeztünk meg Olaszország fővárosába, Rómába. A Termini pályaudvarról a B metróval ejtettük útba a Colosseót, majd kimentünk a déli végállomásra, a Laurentinára, innen busszal jutottunk el a Viale dell’Esercito utcából nyíló Cecchignola katonavárosba. A Via Giorgio Pelosi 1 cím alatt található az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) legmagasabb oktatási szerve, a NATO Defence College, amit még 1951. november 19-én Párizsban alapított Dwight D. Eisenhower tábornok, a NATO akkori Legfelsőbb Szövetséges Parancsnoka. Miután a Charles de Gaulle által vezetett Franciaország 1966-ban kilépett a NATO katonai szárnyából, a Defence College átköltözött az Örök Városba, az EUR városnegyedbe. Jelenlegi, az előzőnél kétszer nagyobb épületében 1999 óta működik.

A helyszínen Molnár Ferenc dandártábornok úr, az Academic Operations Division vezetője, és kollégája, Varga Attila ezredes úr állófogadással köszöntöttek minket, ezután rövid prezentációt mutattak be nekünk a Defence College küldetéséről és felépítéséről. Kifejtették nekünk, hogy az intézmény egy oktatási és kutatási központ, ahol többféle módon járulnak hozzá a NATO kohéziójához és hatékony működéséhez. Egyfelől  katonatiszteket és civil szakértőket készítenek fel a Szövetség fontos nemzetközi  beosztásainak ellátására, valamint más kutatóintézetekkel is együttműködnek különféle projektekben.

A különleges betekintésünk után a B és az A jelű metrókkal mentünk az Ottaviano állomás közelébe ebédelni, ahonnan csak néhány sarokra található az egyik enklávé Olaszország területén belül, a Vatikán. Mindössze néhány nappal a sikeres pápaválasztás után néztünk körbe a Szent Péter téren. A Castel Sant’Angelo megtekintése után a braccianói szállásunkra vonatoztunk a San Pietro vasútállomásról.

Másnap reggeli után a Valle Aurelia állomáson szálltunk le a vonatról, majd a Tevere másik oldalán a metróról. A fennmaradó időben útba ejtettük a Piazza del Popolót, a Spanyol Lépcsőt, a Trevi kutat. Megnéztük a Pantheont, a Piazza Navonát, az Altare della Patriát, és a Foro Romanót, majd a Colosseónál ismét a B metróra szálltunk, vissza a repülőtér felé.

A Beszámoló a római tanulmányutunkról bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A blogon több mint két évvel ezelőtt lett bevezetve a támogatói rendszer, mellyel az olvasók önkéntes alapon különböző összegekkel támogathatták a blogot, kisebb adományok rendszeres vagy alkalmankénti utalásával. Ismét hangsúlyoznám, az ötlet nem tőlem származott, maguk az olvasók javasolták azt, amikor célozgatni kezdtem rá, hogy kezdek belefáradni a rendszeres írásba, és valószínűleg már nem sokáig fogom ezt csinálni. Vagyis aki fizetett, tényleg önkéntes alapon tette, hogy ezzel is ösztönözzön a további munkára, és így meghosszabbítsák a blog életét. Ez máig jóleső érzéssel tölt el, jó pár embernek ugyanis ezek szerint tényleg jelentett valamit az, amit az évek során itt, és az előző weblapomon összehoztam.

Az olvasók támogatásaiból nem is kis összeg került a konyhára, összesen több mint 600 ezer forint folyt be, ami szerintem ebben a műfajban nagyon szép összeg, még akkor is, ha ennek több mint harmada az első hónapok nagy felbuzdulása idején érkezett, és a lelkesedés később láthatóan erősen visszaesett. (Rendszeres havi támogatást jelenleg 13 olvasó utal.) Igyekeztem is megdolgozni a pénzemért, és a támogatások végül legalább két évvel meghosszabbították a blog életét, azt ugyanis eredetileg már tavaly be akartam fejezni. Viszont előbb-utóbb azért így is eljön az idő, amikor az ember azt érzi, most már tényleg ideje tovább lépni, és valami mással foglalkozni. Lassan 20 éve írom a netre a tengeri, főleg haditengerészeti témájú cikkeket, és egyre inkább úgy érzem, most már inkább csinálja valaki más. Jelenlegi terveim szerint jövőre, a huszadik évfordulón most már tényleg lezárom a blogot, és befejezem ezirányú tevékenységemet.

Méltánytalannak érezném, ha az utolsó napig elfogadnám a támogatásokat, és akkor mondanám azt, hogy kösz a pénzt, viszlát! Az utolsó év legyen mindenki számára ingyenes, már csak azért is, mert főleg ismétléseket teszek már csak fel, a korábbi lapomon megjelent olyan írásokat, melyek szerintem jól sikerültek, de érzésem szerint akkor nem kaptak kellő visszhangot. (Ilyen a jelenleg futó sorozat is.) Nagyobb terjedelmű új anyagot már csak egyet tervezek elkészíteni.

A technikai részletekkel nem vagyok egészen tisztában, de feltételezem, a Barion számla megszüntetésével az oda való átutalások is automatikusan megszűnnek, ezzel tehát remélhetőleg nem lesz további teendő. Ismét szeretném megköszönni mindenkinek a támogatást, és remélem, utólag sem érzik úgy, hogy az kidobott pénz volt.

 

 

Perché sur les hauteurs du Kosovo, le village de Kukaj a accueilli, du 6 au 12 juillet, la 15e édition du festival Etnofest. Théâtre, musique, expositions, gastronomie et créations contemporaines venues d'ailleurs ont exploré cette année encore le thème de l'« identiteti ». Reportage.

- Articles / Courrier des Balkans, Kosovo, Culture et éducation, Gratuit

Seo Sam-seok, National Assembly member for Sinan: a stark reminder that elected officials who assume public responsibility should bear public humiliation—not the powerless

In April 2025, the U.S. Customs and Border Protection (CBP) issued a Withhold Release Order (WRO) barring imports of salt produced by Taepyung Salt Farm in Sinan, citing credible evidence of forced labor. This marked the first WRO imposed on a South Korean product, following a 2022 petition by advocacy groups. The CBP identified nine indicators of forced labor, as defined by the International Labour Organization (ILO), including the exploitation of vulnerable workers, movement restrictions, confiscation of identification documents, debt bondage, unpaid wages, and physical abuse. The WRO effectively halts imports unless the company can conclusively demonstrate that its supply chain is free from forced labor. This move represents a significant escalation in U.S. efforts to hold South Korea accountable on labor rights, reigniting scrutiny of a case long emblematic of systemic failures.

The Sinan salt farm slavery scandal first drew international attention in 2014, when media and police investigations exposed widespread abuse, particularly of people with disabilities. Since then, the U.S. Department of State’s annual Trafficking in Persons (TIP) Report has consistently cited labor exploitation concerns in South Korea, frequently referencing Sinan as a representative case. In 2021, a fresh incident of forced labor and wage theft triggered on-site investigations by the U.S. State Department and the U.S. Embassy in Seoul, which relayed detailed findings to Washington. Although South Korea has maintained its Tier 1 ranking in the TIP Report, the U.S. has repeatedly urged stronger enforcement, framing Sinan as a litmus test for Seoul’s commitment to international human rights norms. Even after the high-profile 2014 investigation, further cases emerged. In 2021 and 2022, new abuses were exposed, with reports that local police at times ignored victims’ pleas or returned escapees to their exploiters. Notably, in 2019, South Korea’s Supreme Court ruled that the government and police bore responsibility for failing to prevent such abuses, underscoring the systemic nature of the problem.

The Sinan case illustrates how entrenched local power structures and economic dependencies perpetuate exploitation. In isolated regions like Sinan, local elites—including landowners, law enforcement, and religious figures—often maintain overlapping interests, blurring the boundaries between governance and personal gain. Victims were not hidden; their suffering was an open secret sustained by collective silence and complicity. This points to a broader systemic problem: a feudal mindset that allows abuses to persist under the pretext of “community cohesion” and loyalty to entrenched power brokers. Such corruption not only obstructs justice but also undermines public trust in national protections.

No evidence to date implicates leaders of specific religious organizations or denominations directly in the Sinan forced labor case. However, media reports and NGO investigations have documented instances where salt farm owners leveraged their status as church elders or maintained close ties with local pastors to bolster their social standing. This influence sometimes discouraged whistleblowing or helped maintain a code of silence within the community. While isolated cases have seen individual pastors or church officials investigated for alleged complicity or negligence, there is no indication of formal involvement by religious institutions. The dominant pattern remains one of collusion among salt farm owners, politicians, and police, rather than coordinated action by religious groups.

Democratic Party politicians—many of whom represent constituencies in Jeollanam-do—have faced criticism for their muted response. Analysts point to a combination of regionalist loyalty, fear of alienating influential local actors, and a political culture averse to intra-regional critique as reasons for the inertia. Despite promoting human rights and labor reforms on the national stage, these politicians have often downplayed or sidestepped the Sinan scandal, wary of unsettling their rural support base.

The persistence of forced labor on Sinan’s salt farms galvanized artists and documentarians, who sought to confront public apathy. The UK-based Channel 4 documentary series Unreported World, produced by one of Britain’s leading public service broadcasters, aired a detailed episode in 2018 that investigated the Sinan salt farm forced labor case through firsthand testimonies and on-the-ground reporting. The program exposed how disabled and vulnerable individuals were lured under false pretenses, forced to work without pay, and subjected to violence and threats, all enabled by systemic failures in welfare protections and local complicity.

Although government crackdowns and rescues followed these media exposés, a 2023 investigation by Jeollanam-do authorities confirmed that exploitative labor practices persisted. Most perpetrators received only lenient sentences, such as probation, and many local elites avoided prosecution entirely. As a result, survivors continue to face daunting challenges in rehabilitation and reintegration.

The Sinan salt farm forced labor scandal is not a closed chapter of history; it remains an ongoing human rights challenge demanding vigilance, comprehensive reform, and above all, sustained commitment from all levels of governance and civil society. But such commitment must not be distorted or diluted by shifting narratives. A case in point is recent coverage by Maeil Business Newspaper, which highlights a media framing pattern that deserves scrutiny. While quoting workers, employers, and officials, the reporting tends to emphasize incremental improvements while downplaying systemic issues. The narrative often pivots to external trade concerns—such as U.S. misunderstandings or diplomatic repercussions—rather than keeping human rights violations at the center. Heavy reliance on government data without deeper investigation, and sympathetic space for employer grievances, may reflect subtle media bias aligning with official narratives. This framing risks diluting accountability and diverting focus from the structural reforms still urgently needed.

Der bewaffnete Konflikt zwischen Thailand und Kambodscha kann Folgen für die gesamte Region haben, sagt der Südostasien-Experte Felix Heiduk. Auch die USA und China könnten hineingezogen werden. Wer kann jetzt mäßigend eingreifen?

Der US-amerikanische Chiphersteller Intel hat die Pläne für eine Chip-Fabrik in Magdeburg endgültig aufgegeben. Dazu eine Einschätzung von Martin Gornig, Forschungsdirektor für Industriepolitik in der Abteilung Unternehmen und Märkte des Deutschen Instituts für Wirtschaftsforschung (DIW Berlin):

Die geplante Ansiedlung von Intel in Magdeburg wäre ein zentraler Baustein für den Aufbau eigener Halbleiterkapazitäten gewesen. Angesichts geopolitischer Spannungen und globaler Abhängigkeiten – etwa bei Mikrochips – wird die Versorgungssicherheit bei einer solchen, für viele Produkte entscheidenden, Komponente immer dringlicher. Investitionssubventionen, wie sie im Fall von Intel staatlicherseits geflossen wären, sind deshalb quasi eine Versicherungsprämie gegen zukünftige Krisen. Deutschland und die EU müssen nun umso entschlossener den Aufbau eigener Kompetenzen zur Chipproduktion vorantreiben – etwa über Initiativen im Rahmen der Important Projects of Common European Interest (IPCEI), wie sie bereits in Dresden erfolgreich umgesetzt wurden.

ENTWURF EINES BERICHTS über die Empfehlung an den Rat, die Kommission und die Vizepräsidentin der Kommission und Hohe Vertreterin der Union für Außen- und Sicherheitspolitik zu der diplomatischen Strategie und geopolitischen Zusammenarbeit der EU in der Arktis
Ausschuss für auswärtige Angelegenheiten
Urmas Paet

Quelle : © Europäische Union, 2025 - EP