A festészetet választotta hivatásaként. Habár, miután dédapja, nagyapja, édesapja is festőművész volt, talán nem is volt más választása – a hivatás választotta őt. Emellett boldog férj és két, nemsokára három gyermek édesapja. Gogola Zoltánnal kiállításának megnyitója alkalmából beszélgettem.
– Egy hagyományos kérdéssel kezdem: mikor kezdtél rajzolni vagy festeni?
– Pontosan nem tudom megmondani. Mindig is szerettem festeni. Komolyabban tíz-tizenegy évesen kezdtem el alkotni, akkor szembesültem én is és a környezetem azzal, hogy ügyes a kezem, jók a vonalak. Ekkor Zánkára vittek kirándulni tehetséges gyerekeket, közöttük engem is, de ennek az volt a feltétele, hogy harminc képet meg kellett festenem.
– Rajzolni vagy festeni szerettél inkább?
– Mindig is festeni szerettem jobban.
– Mi vonzott a festészetben?
– A színek, az ecsettel való munka.
– Korábban miket festettél? Változott-e azóta a tematika?
– Gyerekkoromban nagyon sok mesefigurát festettem, de legtöbbször tájat. Ez biztosan abból adódik, hogy édesapám, nagyapám is sokszor festett tájképet. Portréval nem igazán foglalkoztak.
– Családodban több festőművész is volt, a tehetség szinte garantált volt. Mennyire kellett ehhez a szorgalom?
– Mindkettő szükséges. Szorgalmasan kell kihasználni a tehetséget.
– Tizenöt éve tanítasz rajzot. Mennyire áll közel hozzád a tanári pálya?
– A Nagyberegi Középiskolában és a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban tanítok, de jobban szeretek rajzszakkört vezetni.
– Miért?
– Mert kötetlen, én határozom meg, hogy mivel foglalkozunk. Látom a haladást, az érdeklődést.
– Az iskolai foglalkozásokkal mi a legnagyobb gond?
– Minden gyerekről azt feltételezik, hogy tökéletes, zseniális. Viszont a többségük átlagos képességű ezen a téren.
– Milyen követelményei lehetnek egy rajztanárnak egy átlagos képességű gyerekkel szemben?
– Egy átlagos képességű gyereknek is látnia kell a méretarányokat, a színárnyalatokat, és tudnia kell azokat helyesen használni.
– Mi a teendő egy tehetséges gyerekkel?
– Biztatom, hogy foglalkozzon a festészettel. Fontos, hogy a szülei is támogassák ebben az irányban. Elküldöm rajzversenyre, hogy sikerélménye legyen.
– Van két lányod. Velük is szoktál foglalkozni?
– Igen, mostanában egyre többet. Nagyon szeretnek festeni, van is hozzá tehetségük. Versenyeken szép eredményeket értek már el.
– Általában tájat, csendéletet, városrészleteket festesz. Hol található a festményeidben a te személyiséged?
– Azt szokták mondani, hogy amikor meglátják a színeket, rögtön tudják, hogy az én művem. Sokszor használok élénkebb színeket, ez valahogyan belülről jön.
– Az egyetemi tanulmányaid során milyen mértékben alakult a stílusod?
– Akkor is alakult, és azóta is folyamatosan.
– Milyen irányba?
– Nem feltétlenül abba az irányba, amelyet a közönség elé hozok. Vannak korszerű absztrakt munkáim is. Az az igazság, hogy azt jobban szeretem.
– Van-e példaképed?
– Konkrét példaképem nincs, de vannak olyanok, akiktől szeretek meríteni, például olyan kárpátaljai festők, mint Kassai Antal, Soltész, Boksay, Garanyi.
– Január 22-én nyílt meg a kiállításod Beregszászban. Mit jelent ez az esemény számodra?
– Több visszajelzés szerint az alkotásaim feltöltődést jelentenek az emberek számára. Nekem pedig az a feltöltődés, ha látom, hogy értékelik azt, amit csinálok, hogy szükség van a festményeimre. Ezenkívül azt tapasztalom, hogy az emberekben nagy vágyódás van a művészet iránt. Ennek tudok örülni. Sajnálom, hogy nincs a városban állandó kiállítóterem.
– Milyennek szeretnéd látni magad a jövőben?
– Remélem, hogy mindent meg tudok adni a családomnak, amire szüksége van. Szeretnék a festészetben fejlődni, az embereknek szépet adni, felüdülést nyújtani, mert a festészet erről szól. Az egyik festőművész egyszer azt mondta: nem az a lényeg, hogy mit alkotsz, hanem, hogy hogyan.
Gogola Zoltán kiállítása február 5-ig látogatható a beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi Házban (Bethlen u. 2.).
Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma
A dán külügyminiszter szerint az Apple, a Microsoft és a Google éppen annyira befolyásolják Dániát, mint a valódi országok, ideje hát külön kapcsolattartót kinevezni hozzájuk.
Dánia a világon elsőként digitális nagykövetet nevez ki, aki olyan számítástechnikai óriásokkal ápol majd kapcsolatokat, mint az Apple, a Microsoft és a Google – derült ki pénteki médiajelentésekből.
“Ezekre a konszernekre valamiféle új nemzetekként tekintünk, és ennek szellemében meg kell határoznunk, hogyan viszonyulunk hozzájuk” – magyarázta Anders Samuelsen dán külügyminiszter a Politiken című helyi napilap pénteki számában. “Olyan cégekről beszélünk, amelyek éppen annyira befolyásolják Dániát, mint a valódi országok.”
Dánia azt reméli, hogy a lépésnek köszönhetően elsőként értesül az új technológiai fejlesztésekről és elsőként tud válaszolni az azokból adódó politikai és etikai kérdésekre, ezzel pedig vonzóbbá válik a befektetők számára.
Egy Politiken által idézett kutató jelképesnek tartja a digitális nagykövet kinevezését, mert a tisztségviselőnek a jelenlegi állás szerint munkatársak nélkül kell majd ellátnia a hatalmas kihívást jelentő új szerepkört.
A dán külügyminisztériumtól a dpa német hírügynökség megtudta, hogy egyelőre sok részlet, köztük a projekt beindításának időpontja is tisztázatlan. Annyi biztos, hogy a nagykövet a tárca személyes támogatását fogja élvezni.
Le Premier ministre conservateur Boïko Borissov a démissionné après les élections présidentielles du 13 novembre 2016, qui ont vu la victoire du candidat soutenu par les socialistes, le général Roumen Radev. Des élections anticipées auront lieu le 26 mars 2017. Pourtant, bien peu de choses distinguent la droite de la gauche, qui prônent le même rejet des migrants et des réfugiés.
Quelques dates clés
10 novembre 1989 : Chute du gouvernement communiste de Todor Jivkov
2004 : Adhésion du pays à l'Otan (...)
Amatőr fotósoktól gyakran hallani, hogy kivételesen szerencsés korban élünk, ami a fényképezés technikai eszközeinek hozzáférhetőségét illeti. A fotózás manapság széles rétegek számára elérhető hobbi, s akár a mobiltelefonunkkal is készíthetünk kiváló minőségű képeket. De hogy egy fotó hozzájárul-e a világ vagy önmagunk jobb megértéséhez, egyáltalán, hat-e ránk, az még mindig azon múlik, ki nyomja meg a felvétel gombot.
Az ungvári Deskó Tamás szokatlan helyszíneken fotóz. Elhagyatott, romos épületek, üres gyárak, beton- és acélmonstrumok sorakoznak a képein. Ember utáni helyek, a pusztulás apokaliptikus terei.
— Nem szokványosak a témáid.
— Pár éve figyeltünk fel ezekre a hátborzongató helyekre jóbarátommal, Horváth Attilával. Ungváron és környékén elég sok használaton kívüli középület és ipari létesítmény található. Némelyiket nehéz megközelíteni, mert a természet már visszavette, ami az övé. A bezárt telepeket, gyárakat általában őrzik is, és az őrök érthető módon nem örülnek a hívatlan látogatóknak. Ha mutatkozott rá valamicske esély, azért első nekifutásra mindig legálisan próbáltunk bejutni ezekre az elzárt területekre. Miután sikerült a kapukon belül kerülnünk, alaposan szétnéztünk, majd fotóztunk. Az volt az elvünk, hogy úgy rögzítsük, amit látunk, hogy az a lehető legkevesebb beavatkozással járjon. Nem veszünk el semmit és nem teszünk kárt az épületben, az ott található tárgyakban.
Néhány hónapja már egyedül járom a romokat, mert a barátomat külföldre szólította a munkája.
— Miért fontos, hogy lefotózd, amit a túrák során látsz?
— Mert tudom, hogy hiába találják esetleg mások is izgalmasnak ezeket a helyeket, kevesen jönnének el megnézni az említett nehézségek miatt. Engem viszont adrenalinnal tölt fel egy-egy ilyen túra, minden mozzanatát élvezem a hely felfedezésétől egészen addig a pillanatig, míg elkattan az utolsó fotó. Hagyom, hogy hasson rám a látvány, és jó esetben meg tudom ragadni azt, ami számomra a legjellemzőbb a helyben. De a képeimen ott van az aktuális hangulatom és lelkiállapotom is. És persze szeretem, ha az időjárás a kezemre játszik, például a megfelelő fényviszonyokkal.
— Nem biztos, hogy arra figyelsz, ami másnak is feltűnne…
— Én elsősorban formákat és színeket látok. Adva van mondjuk egy üres, omladozó hangár vagy egy régi kórterem, tele lommal, szeméttel. De a falak élei és szögei, a tető résein át beeső fénycsíkok csodálatos geometriában tartják az egészet. A mértani alakzatok tökéletessége szervezi egységgé a káoszt. A képeimmel ezt próbálom visszaadni: az állandó rendet és struktúrát, ami ott van a pusztulásban is.
— A képeidnek angol címeket adsz, ezek többsége zenei, filmes és képzőművészeti utalás vagy szójáték.
— A címek személyes asszociációk, általában azt közvetítik, ami az elsődleges benyomásom a látottakkal kapcsolatban. Nem célom, hogy befolyásoljam, orientáljam a néző értelmezését. Sokszor meglep, miként látják a képeimet mások. Előfordult, hogy a málló festék és a rozsda vörös színe alapján energikusan sugárzónak mondták az egyik olyan felvételemet, melyet én melankolikus hangulatúnak tartok.
— A színek a képeiden lényegi tartalmakat hordoznak.
— Egy hely hangulatát jól visszaadják a színárnyalatok. Épp a valósághűség miatt csak minimális mértékben használok szűrőket. A fényképezés technikai része egyébként sem érdekel túlzottan. A képeimet mobiltelefonnal készítem, és nincs derítés, sem mesterséges beállítások. Ami hatásos, így is megmutatkozik. Ha gyönyörű, sokszínű penész borítja egy elhagyott szoba falát, annál amúgy sem kívánhatnék jobbat.
— Nem igyekszel hírverést csinálni a fotóidnak…
— Számomra a fényképezés kreatív önkifejezési forma. Más a tétje, nem a hírnév.
— ?
— Az önismeret és a fejlődés. A figyelem edzése. Napról napra, képről képre érzem, hogy nyitottabban és érzékenyebben szemlélem a világot. A helyszínek keresése, majd bejárása érzéki, zsigeri izgalmat nyújt. Nagyon összetett élményt jelent a fotózás, nem mérhető semmi máshoz.
Ami pedig az önreklámot illeti, alapvetően szkeptikus vagyok a közösségi médiával kapcsolatban. Az Instagramot viszont szívesen használom, figyelem az urbex-fotósok munkásságát szerte a világban. Gyakorlati tanácsokat és inspirációt kapok azoktól, akiknek hasonló a látásmódja, mint az enyém.
— A te képeid mégis egészen másak, mint mondjuk az ókori romokról készült római urbex-fotók…
— Az én tárgyaim, helyeim nem patinás, antik emlékek, hanem a közelmúlt mementói. És az értékvesztés különösen megrázó így, testközelből. Azért is tartom fontosnak, hogy ezeket a pusztulásra ítélt architektúrákat fotózzam, mert nagyon gyorsan változik, romlik az állaguk. Mikor legközelebb visszamegyek, talán már nem ugyanaz a látvány fogad, mint ahogy ez már sokszor elő is fordult. Ilyen értelemben pillanatfotókat, helyzetjelentéseket készítek, amolyan képes naplót egy számomra nagy téttel bíró utazásról, ami egyben az idővel való versenyfutás is.
Viszont nemcsak pusztulás van a képeimen. Az egyik kedvenc fotómon például a színek térbeli egymásutánisága közvetíthet valamifajta reményt. A háttér szürke épületegyüttese előtt barnás-vörös, vég nélküli vagonok s egészen elől az épp csak sarjadó, élénkzöld fű — ez egy optimista skála, azt hiszem.
További fotók ITT.
A középkori zarándokok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a lepra Európa-szerte gyakori járványos betegséggé vált – állapították meg tanulmányukban brit kutatók.
Korábban általános nézet volt, hogy a lepra a keresztes háborúkban megfordult katonák révén terjedt el Nyugat-Európában. A Winchester Egyetem kutatói azonban olyan bizonyítékot találtak, amely egy másik lehetőséget is felvet.
Az angliai Winchester közelében fekvő egyik legkorábbi brit kórház temetőjében folytatott ásatások során bukkantak egy csontvázra, amelynek elemzésekor kiderült, hogy feltehetően egy leprában szenvedő zarándok maradványa. A radiokarbonos kormeghatározás szerint a zarándokot a 11-12. században temették el, a betegségét pedig a lepra egy olyan baktériumtörzse okozta, amely Ázsia középső és nyugati részén terjedt el – ismertette a PLOS Neglected Tropical Diseases folyóiratban publikált tanulmányt a BBC News.
Simon Roffey, a Winchesteri Egyetem kutatója elmondta, hogy a csontvázon végzett vizsgálatok rávilágítanak egy lehetséges útra, amelyen a lepra elérhette Angliát.
“A 11. századtól a 14. századig Nyugat-Európában példátlanul sok leprakórházat hoztak létre. Vajon a lepra, amely már évszázadok óta jelen volt, miért sújtotta hirtelen ilyen nagy mértékben a nyugat-európai társadalmat?” – tette fel a kérdést a tudós, aki szerint a csontváz adhat választ erre a kérdésre.
A kutatók a vizsgálat során azért jutottak arra a megállapításra, hogy a feltárt csontváz egy zarándok maradványa lehet, mert a csontok mellett megtalálták egy fésűkagyló héját, amely a Santiago de Compostelában járt zarándokok közismert szimbólumának számított. Az azonban továbbra is rejtély, hogy a zarándok hogyan találkozott az ázsiai leprabaktériummal.
“A középkori Nyugat-Európában hagyományosan a keresztes lovagokat okolták a lepra elterjesztésével. Ugyanakkor a kórházakban már évtizedekkel a keresztesek előtt is megjelentek leprás esetek” – mutatott rá Roffey. Hozzáfűzte: a winchesteri kutatás eredménye arra utal, hogy a zarándoklat is közrejátszhatott a lepra nyugat-európai elterjedésében.
A leprát a Mycobacterium leprae baktérium okozza. A betegség sokáig lappanghat, lassan hatalmasodik el, és a bőr pusztulásával, a szövetek elhalásával és a test deformálódásával jár. Az évezredeken át az emberiséget sújtó betegség megjelenését először az ősi Kínában, Egyiptomban és Indiában jegyezték fel. A világ egyes részein ma is előfordulnak leprás esetek, de a betegség antibiotikumokkal jól gyógyítható.
Piros Zsombor nyerte meg a juniorok versenyét a melbourne-i ausztrál nyílt teniszbajnokságon, mivel a szombati döntőben 4:6, 6:4, 6:3-ra legyőzte az izraeli Isai Olielt.
A 15. helyen kiemelt magyar játékos remekül alkalmazkodott a szeles körülményekhez, stabilan tartotta játékban a labdát fizikai fölényben lévő riválisa ellen – aki a torna negyedik kiemeltje volt -, és 1 óra 52 perc elteltével diadalmaskodott.
A 17 éves Piros 2010 óta az első magyar férfi teniszező, aki a juniorok között döntőbe jutott egy Grand Slam-tornán: akkor Fucsovics Márton Wimbledonban meg is nyerte a trófeát, és idáig ő volt az egyetlen magyar fiú GS-bajnok.
Piros a korosztályos ranglista 23. helyéről, balkezes izraeli riválisa 12-edikként kezdte a finálét, amelyet némi meglepetésre nem az egyik nagy stadionban, hanem egy szeles külső pályán rendeztek meg.
A 2015-ös fedettpályás magyar bajnok – aki eddigi öt meccsén szettet sem vesztett Melbourne-ben – rögtön elvette az izraeli adogatását, 2:0-ra ellépett, ám a keményen ütő Oliel visszabrékelt, és 34 perc alatt hozta a nyitójátszmát.
A folytatásban Piros jobban tartotta játékban a labdát, kétszer is elvette ellenfele szerváját, és 5:2-re elhúzott. Ekkor azonban megtorpant, 5:4-re visszaengedte az izraelit, aki az egyenlítésért adogatott, ám két kettős hibát is ütött, így a magyar játékos 35 perc elteltével kiegyenlített.
A döntő szettben Piros semmi-negyvenről hozta a szerváját, aztán 3:2-nél egy vonalra helyezett tenyeressel brékelte Olielt. Előnyét aztán sikerült végigvinnie, a mérkőzést pedig egy újabb nyerő tenyeressel fejezte be.
“Gratulálok Isainak, jó meccs volt. Köszönöm mindenkinek a támogatást, ti voltatok a legjobb közönség. Remélem, ti is élveztétek” – mondta a díjátadó ünnepségen Piros, aki második Australian Openjén szerepelt.
A férfiaknál Fucsovics és Piros révén a magyar tenisz két junior GS-trófeánál tart, a nőknél eddig három született: Kapros Anikó 2000-ben Melbourne-ben, Szávay Ágnes 2005-ben a Roland Garroson, Gálfi Dalma pedig 2015-ben a US Openen ünnepelhetett.
Depuis que la victoire du parti conservateur « Droit et Justice » (PiS) aux élections législatives polonaises de l’automne 2015, de nombreux responsables militaires de haut rang ont remis leur démission. Ainsi, en mars dernier, et à leur demande, au moins cinq généraux ont quitté leurs fonctions, dont le général Ireneusz Bartniak, alors chef d’état-major du Commandement […]
Cet article Le chef d’état-major polonais a remis sa démission est apparu en premier sur Zone Militaire.