A napokban jelent meg Pierre Verluise, az IRIS kutatási igazgatójának hosszabb elemzése Magyarországról "Az EU és Magyarország : Orbán Viktor kész-e a szakításra?" címmel. Ahhoz képest, hogy egy intézeti kiadványról van szó, se az idézetek nincsenek rendesen jelölve benne, se lábjegyzetelni nem tudott rendesen a szerző. Az elemzés állítólag számos interjú készítése után készült, melyekre szintén hiányzik a pontos hivatkozás. Az IRIS általában ennél színvonalasabb elemzéseket szokott publikálni. A 27 oldalas igen terjengős anyag defektusai ellenére azonban igen alapos és ijesztő képet fest...
Itt érhető el a francia eredeti
Az elemzés szerint félreértett ország képét erősítik a kormányhoz közeliek, azaz, hogy az EU mindent félreért. A diktatúrát a magyarok "balosan" értelmezi, azaz a kommunizmusra asszociálnak inkább a nácizmus helyett. Magyarországnak legitim kormánya van és "demokratikusnak néz ki". De nem a nyugati típusú demokrácia létezik Magyarországon, mert a magyar kormány minden lehetséges honi ellensúlyát igyekszik meggyengíteni (sajtó, igazságszolgáltatás, külföldi nagyvállalatok). Ennek eredménye hogy a kulcsposztokra 6-9-12 évre bebetonzza a Fidesz a saját embereit. De "Orbán Viktor nem diktátor és semmi nem bizonyítja azt, hogy az lesz, vagy az akarna lenni." Ugyanakkor megismétli azt a francia szó-kreálmányt, miszerint Magyarország a "demokratúra" felé halad, az egész rendszer piramidális felépítményű, minden szál a magyar miniszterelnök kezébe fut össze, akitől a következőket idézi : "A parlamentáris rendszer válság idején nem a legalkalmasabb a megfelelő döntések meghozatalára s az ázsiai eredetű magyarok nem éppen a demokráciára lettek termetve (sic!)".
Az USA, az EU és az IMF kritizálja a magyarokat, mire ők növelték keleti látogatásaik (Kína, Azerbajdszán, stb.) számát. Ugyanakkor az Orbán-Merkel találkozó október 11-én jelzi az ország elkötelezettségét, de egyben frusztrációját is, hogy a 2004-es csatlakozás óta lényegében az utolsó helyekre csúszott vissza. "Az ország presztizse és imázsa még sohasem volt ilyen alacsony". A francia elemző zsákutcaként értékeli az unortodox gazdaságpolitikát, melynek célja az EU-tól és az IMF-től független magyar jövő kialakítása.
Kritizálja a kettős beszédet, azaz a belpolitikában az etnocentrikus, szabadságharcos diskurzust, míg a diplomáciai terén végre érdekes megállapításokat is tesz : Az új magyar diplomácia (2010-) eleinte nagyon ügyes nyelvezetet használt, bizonygatva eltökéltségét, jóhiszeműségét és a hibákat a magyar helyzet (a sajtó és egyebek félremagyarázásának eredményeképpeni) félreértésének tudva be a nyugati tárgyalófelek részéről.
Ezt az ügyes attitűdöt napjainkra azonban feladták a magyarok és jelenleg azt a megoldást alkalmazzák, hogy nyílt támadásba mentek át az Európai Unió ellen. Ez azért is furcsa, mert a magyar gazdasági helyzet rendezését ugyanakkor továbbra is jórészt az uniótól várják. A francia elemző szerint a magyar diplomácia "banális" célja a magyar példa életképességének bizonygatása az EU elleni hadművelettel, akár szakítást is kiprovokálva, hogy minél többen kövessék a példát. Ez nem jó viszont az integrációnak sem. Az eddigi óvatos magyar diplomáciát tehát egy "arccal a falnak teljes gázzal" című fejezet váltotta fel.
Ezután az elemzés arra keresi a választ, hogy az Orbán-kormány milyen jellegű szakítást akar kiprovokálni (politikait, gazdaságit) illetve mi lesz az EU-s kapcsolatokkal.
Az elemző szerint a magyarokat frusztrálta, hogy 2004-ig kellett várniuk az EU- csatlakozásra és emiatt a lengyeleket okolták. A magyarok nem a szabadságjogokért, hanem megélhetésük miatt aggódnak jobban. 2012-ben a német autóipari beruházások ellenére -1,2%-os recessziót élt meg az ország. Az üzemanyag ára nagyon magas, ezért sok magyar már nem használja az autóját ez viszont ahhoz vezetett, hogy a főváros közlekedése a csökkenő dugók miatt javult (sic!). Borsod régióban agasztó az alultápláltság aránya. Főként a roma népesség éhezik, a gyerekek az iskolában esznek csak vagy még ott sem.
A Malév csődje miatt Budapest elvesztette légi járatainak 40%-át, a felelősséget a kormány elődeinek rossz privatizációs politikájára hárította. Annak ellenére, hogy az egészségügyi túrizmus virágzik, az egészségügyi ellátás színvonala drasztikusan csökkent (sic!) és az ország az OECD vonatkozó listájának legvégére került, az 1960-as évek Franciaországának szintjén van. Magyarországon a világon a legmagasabb az ÁFA, 27%. A közpénzeket kiemelkedően rosszul használják fel. Az adminisztráció nem hatékony és még mindig kommunista elvek szerint dolgozik.
Az elemző azzal folytatja, hogy a legkülönösebb az, hogy a magyar nép mindezt békésen tűri és még nem lázadt fel, nincs az utcákon, ugyanakkor az nem derül ki, hogy a fenti állapotokért mennyire tartja felelősnek a jelenlegi és korábbi kormányokat. A jelenlegi kormány válasza az unortodox gazdaságpolitika, melyet reményeik szerint több ország is követni fog : drasztikusan emelték minden olyan szektor adóját, ahol külföldiek vannak jelen az országban : bankok, telecom cégek, energiaszektor. Ezen adók viszont csak a költségvetési lyuk befoltozására fordítódnak.
A bumeráng viszont visszaütött, mert a bizonytalanság légkörét teremtette meg és ez a beruházások volumenét csökkenti. A beruházások félnek az új törvények visszamenőleges hatályától, mely ellentmond a jogbiztonság fogalmának. Különösen riasztó a visszaesés, ha az átmenet első éveinek lendületével vetjük egybe. A nyugdíjkassza államosítása rendbe tette a 2011-es évi büdzsét, de senki nem tudja, hogy a 2012-es és a 2013-as évet miből tudják majd szanálni. Még azon kutyákra is kivetettek adót, melyek nem magyar fajták, "a nacionalizmus mindenütt jelentkezik - jegyzi meg egy megfigyelő" (sic!). 2012 év végére azonban még mindig nem indította meg a magyar kormány a strukturális reformokat, ami hiba.
A francia elemzőt aggasztja továbbá, hogy a magyar kormány elhatározta a közszféra szerződéseinek felülviszgálatát az ott jelen lévő idegen cégekkel szemben. A Suezt már kiebrudalták így Pécsről, 2012-ben pedig ugyane cég budapesti szerződéseit mondták fel. Ezek az akciók "sokkal ideológikusabbnak, nacionalistábbnak tűnnek, mint gazdaságos jellegűnek, mert senki nem látja, hogy ebből milyen pénzügyi előnyök származnak Magyarország részére" valamint a jogi eljárások is sok pénzbe kerülnek a magyaroknak - az elemző szerint. Mindez pedig azt jelenti, hogy a gazdasági kulcsterületek visszakerülnek magyar kézbe, csak éppen tőkeerő nélkül. A fenti lépések miatt a befektetők inkább Csehországba és Lengyelországba mennek.
Teljes a(z ön)bizalomhiány, a magyar lakosság nem hisz a jövőben. Orbán miniszterelnök veszélyes játékba kezdett akkor, amikor úgy próbálja a belső bizalmat visszaszerezni, hogy olyan lépéseket és nyilatkozatokat tesz mely által a külső bizalmat is megingatja. A belső és külső bizalomhiány pedig a lehető legrosszabb páros a piaci befektetések számára. Főként, hogy a devizában való eladósodás finanszírozása a piacoktól függ. Mindenesetre azt elismeri az elemző, hogy középtávon az ország innen is finanszírozni tudja magát az IMF nélkül. Akkora problémák sincsenek, mint Görögországban vagy Portugáliában. A magyar befektetők pedig a legkisebb probléma esetén már Bécsbe vagy a Kajmán szigetekre menekítik pénzüket, a magyar, egyre gyengülő növekedési ráta kulcsa a német autóipar és az export.
Az unortodox gazdaságpolitika ára paradox módon az EU-tól és az IMF-től kért finanszírozás lehet. E nagyonis nem ortodox pénzügyi diskurzus árát a bizalomhiány igen magasra tornázhatja fel. Mindenesetre a piacok nem bíznak egy új IMF szerződés létrejöttében (ez 2011/2012 fordulóján majdnem a forint összeomlásához vezetett). A pártrendszer finanszírozása teljesen feketén történik Magyarországon, helyi szinten azok a barátok kapják a megrendeléseket (mint Franciaországban -tehetjük hozzá) melyek hozzájárultak a kampányfinanszírozáshoz. A miniszterelnök felesége nem csekély EU-s forráshoz jutott hozzá a szőlészet területén.
Leállt a társadalmi párbeszéd, az országnak nincs jövőképe, nincs társadalmi vita arról, hogy mondjuk milyen lesz az ország 2030-ra, olyan évtizedes, a szomszédok országokban rég elfelejtett ügyek mérgezik a közéletet mint az ügynöklisták. Az EU-t úgy élik meg, mint egy újabb ellenséget a törökök, osztrákok, szovjetek sorában.
Ezután az elezmés kesereg a médiatörvény, a Klubrádió, a legfelsőbb bíróság és bírák, az alkotmánybíróság, a Szájer József felesége által vezett Nemzeti Igazságügyi Hivatal (?), és az "inkompetens Z. Némethné által vezetett Nemzeti Erőforrás Minisztérium" ügyein.
Aggasztóbb viszont, hogy azt is írja, Orbán miniszterelnök körül valamiféle vallási kultusz kezd kialakulni, mint a császárkultusz volt Rómában, a hozzá való lojalitás a legfontosabb és magát a krízis ellenes küzdelem legfőbb harcosának állítja be a nép szemében. (IMF ellenes hirdetések, stb.)
A FIDESZ hatalomra kerülése óta elveszette támogatóinak 50%-át, de ebből az ellenzék nem profitált, kivéve a szélsőjobbot, mely a Gazprommal tart kapcsolatot.... fejeződik be a 14. oldal és így tovább még 13 oldalon keresztül...