Az offshore Leaks és francia kontextusa

Az Offshore Leaks ügy francia kontextusa
Az ügyben 2,5 millió dokumentum áll rendelkezésre, mely 120-130.000 céget és min. 130.000 főt érint 140 országra kiterjedően egy 260 GB-os merevlemezen, melyet egy rejtélyes ismeretlen juttatott el az ICJC-hez. Az információkat csak lassanként csepegtetik.
A csalások összességében 1250 milliárd eurónyi kárt okozotak, ebből 50 milliárd euró kár érte évente Franciaországot. A csalások lényege, hogy adott (pl. francia) bank kliensei francia bankok segítségével azok (álcázott) és közvetetten alapított off shore (partner)vállalataikban fektethették be pénzüket az anyabankok közvetítésével : Mégpedig úgy, hogy az ügyfelet egyik leányvállalatukhoz irányították (általában külföldi, pl. svájci - második szint) és ez utóbbiak irányították a befektetéseket az ázsiai vagy egyéb távoli adóparadicsomokban létrehozott off-shore cégekhez (harmadik szint). Azért nehéz ezeket felderíteni, mert lényegében nemcsak az off-shore cég alapítása történt fiktív nevekkel, hanem az ügyfelek befektetéseit is fiktív nevek alatt eszközölték, ezekhez újabb adóparadicsomokban rendeltek postafiókokat és külön cég (pl. az UBS Nominies) szerveződött a fiktív személyek adatkezeléseinek lebonyolítására.

Az adatokat szinte biztosan titkosszolgálati eszközökkel gyűjtötték és nem nagyon érthető, hogy sikerült egy 15 hónapos nemzetközi nyomozást titokban tartani. Franciaországban a legfőbb (és mindezidáig egyetlen nyilvánosságra hozott) érintett személy Jean-Jacques Augier, Hollande kampanyfőnöke de rajta kívül még kb. 130 francia személy érintett még. Augier két Caïman szigeteki off-shore céget hozott létre a 2000-es években és egy XI-Shu nevű kínaival működött együtt.
A vizsgálat az ICJC (washingtoni székhelyű Oknyomozó Újságírás Nemzetközi Konzorciuma) kezdeményezésére indult. A szervezet egyik fő támogatója a Riporterek Határok Nélkül szervezet. Korábban utaltunk rá, hogy utóbbit az amerikai elit National Endowment of Democracy nevű demokrácia-importtal foglalkozó nemzetközi szervezete is jelentősen pénzeli egy-egy nemzetközi politikai beavatkozás miatt.

A Cahuzac-ügy
Franciaországban az offshore leaks botrány tetőzi a pár nappal előtte kirobbant "Cahuzac ügyet", melyben François Hollande ún. delegált költségvetési miniszteréről (eredeti mestersége : sebész) derült ki, hogy 600.000 eurós eltitkolt megtakarításait kezelte "off-shore módon" előbb egy svájci (genfi székhelyű, de francia alapítású Reyl & Cie Bank, mely számos francia politikus és egyéb VIP ügyféllel rendelkezik), majd egy szingapúri bankszámlára utalva át a pénzt. A Reyl & Cie egyébként 6 Seychelles szigeteki fiókcéggel rendelkezik : Wind Charm Corporation, Fame Eagle Corporation, Oceania City International Inc., Sunny Ridge Group Limided, Jade Green Investments Limited, Moonlite Overseas LTD.
Cahuzac március 19-én lemondani kényszerült és elismerte bűnösségét, az ügy azonban nem zárult le, mert úgy tűnik a pénzügy- és gazdasági minszter Pierre Moscovici és a belügyminiszter Manuel Valls is érintett az ügyben.
Hollande és az Ayrault vezette kormány tehát legalább triplán szorongatott helyetben van, hiszen éppen a pénzügyek rendbetételét hirdették a korrupció és az off-shore elleni harccal. A francia politika és a cégek stratégiája a helyzet kezelésére az ügyek elszigetelése, és lehetőleg csupán személyi, egyéni felelősségek megállapítása.

Eleddig ismert érintett személyek és cégek :
- Günther Sachs, Brigitte Bardot volt férje, az Opel (autógyár) alapító dinasztia örököse (2011-ben öngyilkos lett). (Egyetlen svájci ismert név eddig.)
- Carmen Thyssen-Bornemisza, műgyűjtő, a német Thyssen cég egyik örököse
- BNP Parisbas (>Real Estate nevű ingatlancége Magyarországon) szingapúri és hongkongi leányvállalatain és partnerein keresztül 56 céggel alkotott trösztöt (pl. Muju International Limited, szingapúri és görögországi székhellyel) és alakított off-shore cégeket Szamoán és a brit Szűz-szigeteken (pl. Triple 888 Fortune Limited cég)
- Crédit Agricole (CIB-ben volt tulajdona, jelenleg Credigen Bank Zrt.) , genfi leányvállalatán keresztül (Crédit Agricole Suisse) szintén Ázsiában 36 céggel alkotott trösztöt ; pl. Execorp Limited, Sharecorp Limited, Acticorp Limited
- a svájci UBS bank és leányvállalatai és a Crédit Suisse valamint 4 katonális bank : Lucern Zürich (ZKB), St-Gallen és Grison bankja. (Az UBS azért érdekes, mert Svájc második legnagyobb bankjaként tavaly ősszel majdnem becsődölt és tízezres leépítések voltak a cégnél.)

Közvetetten az ING, az ABN AMRO, a DEXIA és a Fortis flamand befektetési alapok, bankok (francia érdekeltségekkel) is érintettek.

Véleményünk szerint nem feltétlen a konkrét ügyek érdekesek, hanem, hogy ki(k) áll(nak) a kiszivárogtatás mögött, ki és hogyan jutottak hozzá (adathalászással, internetes kalóztevékenységgel) ennyi adathoz. Kiknek áll a kiszivárogtatás pont most az érdekében (hiszen számos esetben pl. évtizedes ügyekről, elhunyt személyekről van szó, vagy a BNP Parisbas esetében főként 2000 környéki tevékenységről) és milyen célt akarnak ezzel elérni. Az egész "hadművelet" lebonyolítása a Wikileaks mintájára túlzottan is profinak tűnik. Sajnos egyenlőre pont az erre vonatkozó kérdésekre nem találni válaszokat.
Egyenlőre sötétben tapogatózunk, de többet fogunk tudni, ahogy mind a 130.000 cég neve lassanként ismert lesz : milyen cégekről van szó elsősorban és kikhez kötődnek. Nem-e egy általános "csapásmérésről" van-e szó (főként) európai cégek ellen az EU-USA szabadkereskedelmi zóna kapcsán? Véletlen vajon, hogy a feldolgozás hónapjaiban az USA-ban csak Nevada, Wyoming és Delaware állam több mint 700.000 off shore céget számolt fel, jóval kevesebb médiahátszél mellett? Mindez jelenleg csak találgatás a cui prodest megválaszolása felé, de egyes elemzők már most célzott állami tevékenységet gyanítanak a háttérben. A módszerek mindenesetre nagyon hasonlítanak ahhoz az eljáráshoz, amit az USA az Al-Kaida svájci pénzforrásainak felszámolásakor alkalmazott, direkt szövetségi nyomozati anyagokat faxolva át a sajtónak, mint ez utólag kiderült...