Az Europa Varietas Institute magyar nyelvű blogja, uniós szakpolitikákról, konferenciákról, biztonságpolitikáról, diplomáciai eseményekről

You are here

Error message

Deprecated function: The each() function is deprecated. This message will be suppressed on further calls in node_privacy_byrole_nodeapi_prepare() (line 216 of /home/europava/public_html/modules/node_privacy_byrole/node_privacy_byrole.module).

Közép-Európa helyzete francia szemmel

Közép-Európának egy válság is kevés ahhoz, hogy összefogásra kényszerüljön. A térségben zajló dezintegrációs folyamatok felerősödtek, veszélyeztetve az EU biztonsági térségét. Általános a keletre való fordulás, a lengyelek pedig nagyon kifelé tartanak a V4-ből.

A Kelet-Közép európai országok, főként Románia (és a balti államok) francia szemmel nézve komolyan aggódnak az ukrán válság miatt. Ugyanakkor egymástól jelentősen eltérően képzelik el a helyzet megoldását. Közös pont, hogy mindenképpen amerikai jelenlétet szeretnének és csak részben nyugodtak meg, miután a varsói csúcson Obama biztosította őket, hogy "soha nem lesznek egyedül hagyva".

A kelet-európai államok igencsak óvatosak abban a kérdésben, hogy a NATO jelentős csapaterősítést hajtson végre a kelet-európai térségben és főként, hogy szigorúbb politikát léptessenek életbe Oroszországgal szemben. Csehország például nyíltan ellenzi, hogy NATO csapatok lépjenek a területére és ezzel a szlovákok is egyetértenek. Ugyanakkor a politikai osztályok ezen országokban is megosztottak, és komoly viták zajlanak.

A Visegrádi Négyek maguk is nagyon megosztottak a NATO és az orosz-ukrán kérdésben. A V4 1991 óta képtelen volt komolyan vehető biztonságpolitikai egyeztetéseket folytatni és ennek súlyos következményével csak 2013 novemberében voltak kénytelenek először szembesülni. A totális csőd jele, hogy még abban sem tudtak megegyezni, hogy közös energiapolitikát léptessenek életbe a helyzet kezelésére, hogy csökkentsék az orosz-függést.

A franciák is úgy látják, hogy a csoportban komoly törésvonal van a lengyelek és a többi ország között, mely ha a V4 nem lenne ennyire soft szervezet, akkor már szakadást idézett volna elő. A lengyelek a kemény kéz politikáját akarják alkalamzni az oroszokkal szemben, míg a többiek a tárgyalásos megoldás hívei - NATO csapaterősítések nélkül.

Mára a régió országait összekötő közös pontok (volt VSZ tagság, hasonló demokratikus átmenet és NATO/EU-integráció) elhalványultak és inkább az egymással ütköző nemzeti érdekek léptek megint előtérbe. Ezt súlyosbítja, hogy egyes országok barátkoznak az oroszokkal - melyre magyarázat energiafüggőségük.

Ez geopolitikailag jelentős veszélyt jelent az orosz érdekszféra peremvidékén. Másrészt jelzi az EU kudarcát is, hogy nem tud más energetikai alternatívát nyújtani saját tagállamainak, és olyan viszonylag biztos és stabil energiaforrásokat zúzott szét katonailag, mint amilyen pl. a Kadhafi-féle Líbia volt.

A térség országai (a lengyeleket kivéve) pacifisták és nem akarnak egy újabb hidegháború részesei lenni, egy újabb keleti vasfüggöny részeként. Még akkor sem, ha ezúttal a "jó oldalra" kerülnének. A csehek ugyanakkor racionális lépéseket is tesznek, védelmi büdzséjüket a GDP 1%-ról 1,4%-ra emelik és felpörgetik a cseh és szlovák hadsereg közös gyakorlatait - ez a magyarokról nem mondható el.

A külpolitikai prioritások is megváltoztak a térségben, erre a franciák szerint a legmarkánsabb példa Magyarország, mely lényegében az EU-val igencsak "hullámzó" kapcsolatot ápol, ugyanakkor évtizedekre eladósította magát az oroszokkal szemben. Csehországban Havel korábbi politikáját nagyon bírálják és várhatóan a gyökereitől felül fogják vizsgálni az emberi jogokra alapozott cseh külpolitikát.

Cseh-szlovák-magyar közös jellemző, hogy mindhárom ország dinamikusan erősíti kapcsolatait a volt keleti blokkban (főként Azerbajdzsánnal, Kazahsztánnal és Türkmenisztánnal). Lényegében a keletre való fordulás a közép-európai válasz a gazdasági-politikai krízis kezelésére, mely szintén nem a szorosabb európai integráció irányába hat.

Lengyelország helyzete speciális. Ez az egyetlen ország, amely tulajdonképpen örül a kialakult krízisnek és magának vindikálná azt jogot az EU-ban és a NATO-ban, hogy megmondja hogyan is lépjenek fel "érdekszférája" területén.
A helyzetben lehetőséget látnak egy "expanzív" lengyel politika beindítására. A franciák szerint a V4 szétrobbantását is bevállalnák azért, hogy a válságból hasznot húzzanak, és figyelemre méltóan manipulálják a francia, a német és a skandináv feleket, valamint az amerikai szövetségest.

A jövőre nézve nem zárható ki, hogy a lengyelek inkább egy svéd-finn tengely részévé vállnak és a balti államokkal vállalnak közösséget. Az EU helyett az atlantista vonal válik számukra (ismét) irányadóvá. A V4-nek el kellene gondolkodnia, hogy egy esetleges lengyel kilépés lehet, hogy több pozitívummal járna, mint negatívummal a kelet-európai közös fellépés tekintetében.

Dr. Türke András István

Undefined