Az Europa Varietas Institute magyar nyelvű blogja, uniós szakpolitikákról, konferenciákról, biztonságpolitikáról, diplomáciai eseményekről

You are here

A Kalinyingrádi nukleáris erőmű terve

A technológia orosz-francia, a finanszírozás francia, a kivitelező orosz. A tiltakozások oka főként politikai, a környezetvédelem csak álca. Megfigyelhető az orosz-francia és litván-amerikai-japán érdekek versenyfutása a térségben.

A Kalinyingrádi beruházás terve nem új, a 2000-es évek elején született meg az ötlet. A konkrét projektterv ugyanakkor 2008-ra datálható, az építkezést 2011-ben kezdte el a ROSATOM és a tervek szerint 2017-re ill. 2018-ra lesz kész két, 1150 MWattos VVER-1200 típusú nyomottvizes reaktora. Az erőmű csupán 10 km-re található a litván határtól.
A projekt finanszírozói közt fontos szerpet tölt be a francia COFACE (e cég világelső a külkereskedelmi hitelbiztosítások területén) és a Société Générale. Forrásaink szerint ALSTOM - azaz francia, modern - turbinákkal tervezik felszerelni a VVER - azaz orosz - reaktort. A francia könrnyezetvédők mindenesetre teljes bedobással kampányolnak a projekt ellen (természeti és korrupciós okok miatt) és a BNP Parisbas már kivonult a projekt finanszírozásából.

A projekt orosz filozófiáját tekintve mindenesetre elég kacifántos : Az erőmű építésének célja az energiaexport, azaz nem az orosz belpiacra termel majd. Mivel a térség államai (elvileg) nukleáris-energia ellenesek, saját maguk területén nem fognak nukleáris erőművet építeni, sőt magát a kalinyingrádi beruházást is ellenzik.
Az oroszok mégis arra számítanak, ha az erőmű felépül, majd szép lassan elhalnak a tiltakozó hangok és mégis ezek a szomszédos államok lesznek azok, melyek megveszik majd a kitermelt energiát. E politikai küzdelmekben számítanak ezen országok - főként Lettország esetében - jelentős orosz kisebbségeinek lobbitevékenységére is. (E logika megértése fontos, mert egy felújított-bővített Paks esetében is hasonló, "irracionális regionális érvek" léphetnek fel.)

A környezetvédők kettős politikával vádolják a francia kormányt, hogy Franciaroszágban a nukleáris energia arányának csökkentése mellett vannak, míg a technológiát szívesen importálják. Másrészt a veszélyt abban látják, hogy bár a beépítendő technológia részben francia, a "közismerten korrupt orosz beruházók" a biztonság kárára fognak spórolni/csalni az erőmű biztonsági berendezéseinek kiépítésekor.

A francia beruházók ugyanakkor biztonságos, jó üzletet látnak az erőműben, noha ennek ellentmond, hogy a BNP Parisbas éppen a biztonsági okokra hivatkozva lépett ki a projektből. A komoly francia gazdasági lobbi az EU-szintjén is egyenlőre minimálisra tudta csökkenteni a tiltakozó hangokat és továbbra is ezen fáradozik, az NGO-k és egyéb nemzetközi civil környezetvédő szervek egyre hangosabban tiltakozása közepett.
A beruházók arra is hivatkoznak, hogy a térség államai (különösképpen Lengyelország) "későn ébredtek" és lemaradásban vannak az energetikai versenyben : Sokkal környezetszennyezőbb olajpala égető erőműveik helyett alig vannak beruházások, nem lesz alternatívája, konkurenciája a térségben a kalinyingrádi áramnak.

Az orosz-francia beruházás elleni tiltakozások valódi fő oka tehát politikai-gazdasági jellegű, és nem környezetvédelmi, mely utóbbit csak álcaként használják fel. Utóbbira a lengyel, rendkívül környezetromboló palagáz projektek is rácáfolnak, melyek kapcsán érdekes módon nem a környezetvédelmi szempontok, hanem a "mindenáron helyettesíteni az orosz gázt" elv érvényesül. (Itt jegyezzük meg, a Totalnak Franciaország teljes területén megtiltották a palagáz-kitermelést, Lengyelországban viszont koncessziókat kapott.)

A litván szál
A litvánok tiltakoznak talán a legjobban az orosz beruházás miatt, környezetvédelmi okokra hivatkozva. Megjegyezzük hogy, a litván, Csernobil típúsú Ignalina erőművet Visagina városánál csak 2009-ben zárták be végleg. A kieső energiamennyiséget a litvánok külföldi forrásból kénytelenek pótolni. A lakossági tiltakozás erős, de a politikai racionalitás - plusz a térségben a reaktor bezárása óta megugrott munkanélküliség - megkívánja, hogy elgondolkodjanak egy új erőmű építésén.
A litván politika komolyan gondolkodik ezen az eshetőségen és éppen ezért tesznek meg mindent, hogy a kalinyingrádi projektet késleltessék. 2012 június 12-én mindenestre megszerezték a litvánok az Európai Bizottság jóváhagyását a Visaginasnál építendő új nukleáris beruházáshoz, de azzal a feltétellel, ha a reaktor gazdaságosan működtethető lesz. (Itt a két orosz nukleáris beruházásra utalnak, plusz a közelben a fehéroroszok orosz technológiájú nukleáris erőművet építenek orosz tőkével, 50km-re a litván határtól, Astraviecben).
A Bizottság érdekes módon ez esetben "nem fejezte ki aggodalmát" a környezetvédelmi ártalmak miatt, igaz ez az 1340 Megawattos erőmű ha elkészül várhatóan a világ első ún. harmadik generációs erőműve lesz. 5 milliárd euró értékben 2015-ben kezdik építeni, és 2020/22 körülre (tehát 3-5 évvel a kalinyingrádi után) kezdheti meg a termelést.

A tervek szerint a beruházást - bizonyára az európai ipart fellendíteni kivánó célból - a japán-amerikai Hitachi-General Electics konzorcium kapja, melyek közös vállalkozása a Hitachi-GE Nuclear Energy Ltd. E projekt célja is regionális nukleáris energiatermelő-központ létrehozása... A beruházás a tervek szerint EU-forrásokat is kaphatna, kérdés mit szól ehhez a konkurens francia fél és hol próbál meg ennek gátat szabni. (A Bizottság számos tagja már ellenzi a tervet.)
Magyarországon a Pakssal szemben kifejtett, illetve majd még kifejtendő környzetvédelmi aggodalmak mögött is alighanem rivális beruházó-csoportok egymást lejáratni kívánó tevékenysége merülhet fel, melyek ügyesen kihasználják a "valódi zöld" tiltakozó csoportok erejét. Paks elvileg ugyanolyan regionális energiaelosztó-központ lehetne, mint a kalinyingradi vagy a visaginasi erőmű, már amennyiben a szomszédos országok beruházásai nem szereznek lépéselőnyt.

Dr. Türke András István

Undefined