Az Európai Külügyi Szolgálat eddigi mérlege

Jellemző, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EEAS / SEAE) kapcsán csupán kommunikációról beszélük és még az sem hatékony. Átláthatatlan hatásköri mechanizmusok, inkompetencia és folyamatos küzdelmek jellemzik a többi EU-s intézménnyel, miközben a szervzet lényegében "láthatatlan".

Az EKSZ létrehozása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az EU kül- és biztonságpolitikája érezhetően gyengült létrehozása óta. A legfrucsább, hogy az EKSZ azon a területen bizonyul a leggyengébbnek, mely területen az EU még hagyományosan viszonylag erősebbnek volt mondható : a kommunikáció területe. Igaz ez utóbbi területen az EU-intézmények korábban is képtelenek voltak tevékenységeiket összehangolni, és ezt az EKSZ létrehozásával sem sikerült megoldani. Sőt, ahogy az EKSZ átvette a CSDP missziók kommunikálását, azok gyakorlatilag "eltűntek" a médiából. Sébastien Brabant - és kollégái, összesen 8 fő (!) - aki a SEAE CSDP kommunikációért felelősek teljesen "láthatatlanok".

Az EKSZ elképszető adminisztratív problémákkal is küzd. Például egy EKSZ-delegáció összeállításához be kell kérni a diplomaták CV-jét és már ez is problémát okoz az esetleges összeférhetetlenségek vagy eltitkolt részletek kapcsán, melyet a szervezetnek nincs joga vizsgálni. (Ez nagyjából egy olyan jellegű probléma, mint a C típusú nemzetbiztonsági átvilágítás.) Elemzőink szerint sok esetben a CV-k egyszerűen meghamisítottak vagy legjobb esetben is kozmetikázottak. Az EU misszióvezetői az adott területen is láthatatlanok, ráadásul meg kell küzdeniük a nemzeti missziók konkurenciájával és "aknamunkájával". Gyakorlatilag ezek a missziók megtérülése igencsak kérdéses.

Az EKSZ létrehozása után két évvel tehát jelentős reformra szorul, főként az egyszerűsítésre és az átláthatóságra helyezik a hangsúlyt. (15 éve ezek a "hívószavak" az EU-ban, és közben újabb és újabb intézmények jönnek létre.) Az EKSZ-t leginkább az A400M projektre lehet hasonlítani, ahol a katonák ("szakértők") helyett a politikusok döntötték el, hogy milyen legyen, mindegyik a legkülönfélébb, egymástnak ellentmondó igényeket fogalmazta meg és mindez természetesen a legolcsóbban képzelték el megvalósítani.

Milyen reformjavaslatok fogalmazódnak meg?

Az EKSZ állapotára jellemző, hogy csupán két éves, mégis sokan a teljes intézményi átszervezését sürgetik. A Főképviselő (Ashton) részben személyi kvalitásai, részben intézményes gyengesége miatt láthatóan képtelen az EKSZ "szárnyai alatt" a Parlament, a Tanács és a Bizottság külügyi tevékenységeit menedzselni, egy közös EU-külpolitikai stratégiává, diplomáciai fellépéssé gyúrni. A jelenlegi struktúra tehát lényegében teljes kudarc. Megfogalmazódott a jelenlegi személyi állomány jelentős csökkentését illetve "megtisztítását" jelző igény.

Miközben feljebb láthattuk, hogy 8 média főfelelős (azaz a személyi túlburjánzás) ellenére is láthatatlan az EKSZ, egyes politikusok elemzőink szerint mégis azt javasolják, célszerű lenne kinevezni Főképviselő-helyetteseket (FKH) : Mert ez az intézmény annak ellenére, hogy konkrét jogosítványai gyengék, mégis annyi feladattal jár, hogy Ashton láthatólag nem bír megbírkózni vele és egy-két helyettesre mindenképpen szüksége lenne. (Ezzel viszont ismét nem egyszerűsítünk, hanem kvázi visszahoznánk a korábban megszűntetett EB külügyi biztosi tisztséget.)

Ashtonnak jelenlegi munkakörét tekintve például kvázi az összes EKSZ-es diplomata akkreditációjában személyesen részt kell vennie és elvileg minden, az EKSZ-hez befutó és onnan kimenő levelet el kéne olvasnia, mert övé a személyes felelősség. Az FKH-knek a szomszédságolitika a védelempolitika (és esetleg a bővítés) területén kéne a legjobban segíteniük Ashtont. Probléma, hogy ezeken a területeken az EB az EKSZ-el az utóbbi években jelentős hatásköri belháborút vívott, a "harcok kiújulása" pedig aligha lenne így kerülhető, s mindez tovább csökkentené az EU külpolitikai súlyát.

Hasonló a helyzet az EU válságkezelő mechanizmusával : az EKSZ létrehozásával Ashton kiépített az eddigiekkel egy párhuzamos rendszert, mellyel például a meg nem valósult Eufor Líbia kapcsán már támadtak jelentős működési-hatásköri zavarok. (Megjegyezzük, a napokban zöld jelzést kapott EUBAM Líbia határőr-missziónak nem sok köze van a korábbi EU-missziós tervekhez.) Már létrehozásuk pillanatában jeleztük, hogy ezek a felesleges duplikációk zavarokat fognak okozni, az EKSZ szakértőinknek viszont eddig tartott ezt felismerni...
A franciák és belgák megváltó javaslata ismét "egyszerűsítene": nevezzünk ki egy "válságkezelési felelőst", aki majd közvetít-összehangol ezen túlburjánzó szervek között. Stratégiai tervezés, műveleti tervezés, hadműveleti irányítás : 1998 óta kulcsszavak, 2008-ig ha lassan is mégis kezdett kiépülni egy viszonylag használható alap, ezeket mára szépen sikerült visszafejleszteni...

Bérproblémák : Az EU adminisztráció önköltségeinek nagysága ijesztő, de a 2008-as válság óta nem igen történt racionalizálás : most azt akarják, hogy a 10.000 euró feletti bérezésű diplomaták számát az EKSZ-nál jelentősen megnyírbálnák egy javaslat szerint. (Olyan emberek munkájáról van szó, akik saját bevallásuk alapján sem látját tisztán, tulajdonképpen mi is a feladatuk az EKSZ-nél!) A mérleg másik serpenyője, hogy sikerült kb. egy olyan struktúrát lértehozni, mely a magyar honvédség vízfejére emlékeztet és melynek racionalizálásáért folyamatosan részben a NATO, részben EU előírások miatt küzdünk.

Azaz az EKSZ-nél rendkívül magas a túlfizetett nagy- és kisfőnökök, vezetők száma, miközben komoly munkaerőhiány van a (ténylegesen munkát is végző) közép- és kiskáderekből, adminisztrációs személyzetből. S mindez nem a jelentkezők hiánya miatt alakult így, hanem az EKSZ sajátos rekrutációs mecahnizmusa miatt, melynek révén az európai politikai elitek kényelmes káderállásokat biztosítottak ezáltal is maguknak és holdudvaraiknak. Csak éppen azok hiányoznak, akiknek az egészet működtetni kéne...

Hiába van lisszaboni szerződésünk, a kompetenciák meghatározása továbbra is homályos. Az a lehetetlen helyzet él tovább/létezik, hogy az egyik intézmény határozza meg az adott politikákat mondjuk 5 éves időkeretre szabva, míg a másik intézmény rendelkezik e politikához való pénzügyi eszközökkel, de ezeket - jelentősen eltérő - saját belső szabályai is mondjuk 3 vagy 1 éves saját időkerete szerint kéne alkalmaznia. (A gyakorlatban például a Bissau Guinea-i és a Kongói DK-i biztonsági szektor reformjában való EU-részvétel igencsak kaotikus - volt - a fenti képlet miatt.) Körülbelül úgy kell elképzelni a helyzetet, mintha nemzetállami szinten a pénzügyminisztérium döntene a védelmi és a külügyminisztérium projektjeiről.

A fenti hibák ellenére az elemzők az EKSZ alapjait figyelemre méltónak és megőrzendőnek tartják, melyekre "új felépítményt" kell helyzeni. Mert ezek az alapok 140 delegációval biztosítják az EU jelenlétét a világban, lényegében tehát minden afrikai, ázsiai stb. országban. És az adminisztrációban számos tehetséges, magasan képzett egyén is dolgozik, melyek képességei messze nincsenek kihasználva a rossz struktúrának köszönhetően.

Dr. Türke András István