Az Europa Varietas Institute magyar nyelvű blogja, uniós szakpolitikákról, konferenciákról, biztonságpolitikáról, diplomáciai eseményekről

You are here

A "vízipisztoly-incidens" : Japán gondjai a Szenkaku-konfliktus tükrében

Japán „minden fronton“ egyre inkább vesztésre áll, külkapcsolatai kedvezőtlenül alakulnak, a csődtől az export növelése menthetné meg, de az EU és Kína lépései miatt most éppen ezek kerültek a leginkább veszélybe. A "vizipisztoly incidens" kapcsán korábbi szövetségesével, Tajvannal is összetűzésbe került a Szenkaku/Diaoyu szigetekért folytatott csetepatéban.

2010-es belpolitikai válság
2010 szeptemberében Naoto Kan miniszterelnöknek sikerült újraválasztania magát, így Japán elkerülte, hogy 3 év alatt 6 miniszterelnököt fogyasszon el. Ugyanakkor főként vidéken ellenfele javára drasztikus mértékben esett a támogatottsága. A fő kérdés az lett, hogy Naoto Kan meg tudja-e menteni Japánt a 2011-es államcsődtől? A 2010-es őszi átrendezés következtében Seiji Maehara közlekedési miniszter váltotta fel Katsuya Okadát, második lépésben pedig Kan végül is megerősítette pozíciójában Yoshihiko Noda pénzügyminisztert. Maradt a korábbi – nem túl sikeres – japán pénzügypolitika, mely lényegében arra a szinte kizárólagos eszközre épül, hogy időről időre beavatkoznak a yen gyengítése érdekében, hogy ezzel kompenzálják a japán vállalatok versenyképességi hátrányait. Szakértői vélemények szerint Kannak lényegében nem igen volt elképzelése arra, hogy hogyan lehetne átstrukturálni a belgazdaságot, mely képtelen annyit termelni, amiből finanszírozni lehetne az elöregedő japán társadalmi rendszert.

2010 végére még azt jósolták, ha nem sikerül az exportot felpörgetni és nem sikerül egyensúlyba hozni az államháztartási deficitjét az 2011-re államcsődhöz vezethet. A japán államadósság elérte a GDP 200%-át, a Standard & Poor’s hitelminősítő a legveszélyeztetebb kategóriába sorolta és 2010 végén nem volt még egy olyan ország, mely ezt az értéket megközelítené! Megoldásként az IMF Japánt arra akarta rábírni, hogy elsősorban az 5%-os ÁFA fokozatos emelésével csökkentse az államadósságot. Azonban a középbal – és a rendkívül ingatag helyzetű kormány – nem szívesen vállalt be ilyen népszerűség-csökkentő intézkedéseket és inkább magán a (felesleges) állami kiadásokon spórolt első körben.

Gond az EU-val, a kínai és az amerikai kapcsolatokkal is
A Japán export 12,4%-a irányul az EU-ba, 18,8%-a Kínába, és 54,1% összesen Ázsiába. Japán nagyon erősen függ az európai gazdaságtól és már a görög államcsőd is érzékenyen érintette. De az EU sokkal fontosabb kereskedelmi parner mint Kína. Az erős yen és a krízis miatt az európai rendelések drasztikusan csökkentek. A Japán Nemzeti Bank egyre növekvő idegességgel szemléli, hogy egyre több európai ország került ismét a csőd szélére, és ez létfontosságú export-kieséssel fog járni.

Kínával szintén komoly gondok adódtak. Tokyo és Peking között évről évre nő a feszültség a két ország közti „aprósziget-övezetben“az itt található gazdag szénhidrogén-készletek miatt – ahol ráadásul Japán 2010-ben még Tajvant támogatta Kína ellenében. A Tiaojü (Diaoyu, kínai név) / Szenkaku (japán név) szigeteki - nem az első - 2010 szeptember 7-24-ei konfliktusban a japánok kínai hajókat tartóztattak fel, végül kénytelenek voltak meghátrálni. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter 2010 október 30-án kísérelt meg közvetíteni a két fél között, de ezt Kína - az erős amerikai, Japán felé hajló elfogultság miatt - visszautasította. (Clintonné mindenesetre 2012 szept. 4 óta megint próbálkozik...)
Miután 2012 szeptember 3-án a japán kormány megvásárolta egy magánszemélytől (Kunioki Kurihara) a japán fennhatóság alatt álló, de Peking és Tajpej által is sajátjának tartott szigetcsoport három tagját, (Uotsuri-jima, Kita-kojima és Minami-kojima) 2,05 milliárd yenért (21 millió euro, azaz az 5-ből 3 szigetet megvettek, Kuba -Jimát, Taiso Jimát még nem).

A vita ezután elmérgesedett Tajvan és Japán között is, pedig Japán 2011 óta készült megvenni az eddig bérelt szigeteket a tulajdonostól : 2012 tavaszáig a tokyoi prefektúra, majd a japán kormány próbálkozott az alkuval - végül sikerrel. 2012 szeptember 25-én, kedden viszont vízágyúkkal támadta egymást a japán és a tajvani parti őrség, miután több tucat tajvani halászbárka, valamint tíz őrhajó közelítette meg a vitatott szigeteket. A flottillát egy tajvani halász szövetkezet vezette a szigetcsoporthoz, hogy tiltakozzon a japán "államosítás" ellen, akik szerint a környező vizek régóta fontos halászterületei Tajvannak. Miután úgy érezték, sikerült megerősíteni igényüket a halászbirodalomra, egy órán belül elhajóztak.
Fontos még megemlíteni, hogy Wen Jiabao kínai miniszterelnök „kínai szent területként“ aposztrofálta a térséget, mely kifejezést akkor használja Kína, ha például olyan érzékeny területekről van szó, mint Tibet vagy Tajvan, tehát országuk „elidegeníthetetlen“ részeként tekintenek rá. Kína politikai, diplomáciai, katonai, és ami a legfontosabb jelen helyzetben : gazdasági szankciókat helyzett kilátásba – mely érthetően a legrosszabbkor jön a japán gazdaság helyzetére nézve.

A japán külügy nem éppen a legmegfelelőbb módot választotta az észak koreai konfliktus kezelésére sem : 2010 november 24-én lényegében „megdorgálta“ Kínát, hogy fegyelmezze meg szövetségesét és léptessenek életbe közös szankciókat az ország ellen. Az USA-t pedig masszív válaszcsapásra szólította fel, („iktassák ki Irán legfontosabb szövetségesét“) rosszul mérve fel a helyzetet és lejáratva magát a térségben. A japán külügy dolgát az is megnehezítette, hogy az év végére került sorra az okinawai „fojtogató“ amerikai hadi bázis ügyében egy új megegyezés tető alá hozása. (A japánok évtizedek óta vitáznak erről : Lényegében egyre gyengülő mértékben kívánják az amerikai katonai védelmet – saját flottafejlesztésbe fogtak pár éve – és egyre inkább nyomasztja őket a bázis fenntartási költségei.)

A kínai konfliktus lehetősége miatt ugyanakkor jól jött a „demonstrált amerikai védelem“ a 2010 decemberi közös japán-amerikai hadgyakorlat a térségben, az új 5 éves honvédelmi program elfogadása, a szárazföldi önvédelmi erők csekély számú csökkentése 155.000-ről 154.000-re, (nem érintve a hivatásos erőket) és a kiterjesztett amerikai rakétarendszer (Aegis). De az USA már a koreai fronton is többszörös vereséget szenvedett Kínával szemben. A Kan előtti kormány pedig lényegében abba bukott bele, hogy egyik legfőbb ígéretük Okinawa bezárása volt. A Kan kormány meglehetősen ingatag helyzetét azonban az amerikai kapcsolat nem mentette meg és 2011 augusztus 26 a japán miniszterelnök be is jelentette lemondását.

Virtuális növekedés
Yoshihiko Noda új miniszterelnök igen nehéz helyzetet vett át, ráadásul 2011 elején a földrengések 16.000 halálos áldozatot követeltek és jelentős károkat okoztak az infrastruktúrában, nem beszélve a fukushimai atomerőmű katasztrófája tovább súlyosbította a helyzetet. A gazdasági fejlődés 0,7%-ra csökkent, az export 11,9%-ot esett, a japán óriáscégek további jelentős veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni thaiföldi kintlevőségeik miatt, az ottani árvizek következtében. A Sony, a Panasonic és Sharp rekordveszteségeket jelentett be és a termelés 2012 elejére a 2010 végi szintre esett vissza. Paradox módon a visszaesés és a károk új lendületet adtak a japán gazdaságnak a kormány gazdasági programjai (2011 április és 2012 március között négyszer módosították a költségvetést à mars több mint 20 500 milliárd yen (azaz 200 milliárd euró értékben) és a nemzeti bank tőkeinjekciói mellett elérve 2012-ra a 2%-os GDP arányos gazdasági növekedést. Azonban ez a szám inkább virtuális, mintsem valós gazdasági növekedést takar.

Az államháztartási hiány ugyanis ismét az egekbe szökött minden eddigi rekordot megdöntve, már-már elefántcsontparti méreteket produkálva a maga 229%-os mértékével (2011 végi adat). Mivel csak 3 nukleáris erőmű maradt üzemben a kormány kénytelen volt külföldről földgázvásárlással pótolni a kiesett energiatermelést 437,3 milliárd yenes (4,3 milliárd eurós) rekord méretű külkereskedelmi deficitet produkálva ezzel. 31 év után Japán külkereskedelmi mérlege 2011-ben fordult negatívba és a yen magas árfolyama továbbra is megnehezíti az exportot. A magas energiaárak miatt esett a fogyasztás, a munkanélküliség réme egyre fenyegetőbb, miután a Honda, a Nissan és a Toyota is delokalizációs programba fogott, melynek várható eredménye az lesz, hogy 2014-re a jelenlegi termelésnek csupán 70%-a fog Japán területén folyni.
A japán kormány az újjáépítés időtartamát 5 évre becsüli, költségeit pedig kb. 19 000 milliárd yenre (kb. 200 milliárd euro)...

#Frissítés-1# 2012 október elsején lemondott a teljes japán kormány az előrehozott választások és a Kínával folytatott diplomáciai konfliktus miatt.

Türke András István

Főbb források :
Yomiuri shinbun (読売新聞) (francia kivonatok)
http://lexpansion.lexpress.fr/ cikkei

Undefined