Európai Tanács hírei

A Tanács megbeszélést folytatott Tunéziáról és következtetéseket fogadott el a főképviselő és az Európai Bizottság „A Tunéziának nyújtott uniós támogatás megerősítése” című közös közleményéről.

A miniszterek megvitatták, hogy az Unió miként javíthatná Tunézia azon erőfeszítéseihez nyújtott támogatását, melyek az ország előtt álló kritikus kihívások kezelésére, valamint a tartós stabilitás, a reziliencia, a jó kormányzás, a társadalmi-gazdasági fejlődés és a biztonság előmozdítására irányulnak. A Tanács elismerte, hogy jelentős eredmények születtek, de felhívta a figyelmet az ország előtt álló kihívásokra is.

A Tanács megerősítette az iránti szilárd elkötelezettségét, hogy Tunézia népe és kormánya számára támogatást nyújt a szabadság, a demokrácia, a méltóság és a társadalmi igazságosság érdekében 2011-ben megkezdett átmenethez. A Tanács ennek keretében támogatta az EU 2017-re vonatkozó pénzügyi támogatásának legfeljebb 300 millió EUR összegre történő növelését, valamint azt, hogy a 2020-ig terjedő időszakra fenntartsák a finanszírozás magas szintjét a tunéziai kormány stratégiai fejlesztési tervében bejelentett reformok előrehaladása alapján.

A Tanács megvitatta a „Közös jövőkép, közös fellépés: erősebb Európa” című, az EU kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó globális stratégiáról szóló dokumentum bemutatását követő intézkedéseket, és következtetéseket fogadott el a témában.

Az uniós globális stratégia végrehajtásával kapcsolatos munka 2016–2017-ben várhatóan az alábbi öt kiemelt területre összpontosít majd:

• rezilienciaépítés és integrált konfliktus- és válságkezelési megközelítés;
• biztonság és védelem;
• a belső és külső szakpolitikák közötti kapcsolat erősítése;
• a meglévő regionális és tematikus stratégiák naprakésszé tétele vagy új stratégiák készítése;
• a társadalmi diplomáciai erőfeszítések fokozása.

Emellett az emberi jogokat, valamint a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos szempontokat, a nemek egyenjogúságát és a nők társadalmi szerepvállalását továbbra is érvényre kell juttatni az EU valamennyi külső politikájában.

1. Az Európai Uniót mély aggodalommal tölti el a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) uralkodó politikai helyzet. Határozottan elítéli a 2016. szeptember 19–20-án, különösen Kinshasában elkövetett szélsőségesen erőszakos cselekményeket, amelyek tovább súlyosbították a KDK kilátástalan helyzetét, amely amiatt alakult ki, hogy az alkotmányban rögzített határidőre nem írták ki az elnökválasztást. Ezzel összefüggésben az EU emlékeztet a 2016. május 23-i következtetéseire, és újólag megerősíti, hogy a választások megrendezése elsődlegesen a KDK hatóságainak a felelőssége.
2. A KDK politikai válsága csak egy érdemi, inkluzív, elfogulatlan és átlátható politikai párbeszéd révén, és oly módon oldható meg, ha minden szereplő nyilvánosan és egyértelműen kötelezettséget vállal a jelenlegi alkotmány tiszteletben tartása mellett, különösen ami az elnöki mandátumok számának korlátozását illeti. A politikai párbeszéd nyomán az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2277. sz. határozata szellemében elnökválasztást és törvényhozási választásokat kell tartani 2017 folyamán a lehető legrövidebb határidőn belül. Ha a jelenlegi elnök hivatali idejének lejártáig sem sikerül előzetes megállapodásra jutni a választási menetrendről, az EU kénytelen lesz mérlegelni, hogy a kialakult helyzet milyen hatást gyakorol a KDK kormányával fenntartott kapcsolataira.
3. Az Afrikai Unió közvetítésével Kinshasában zajló párbeszéd – amelyet a támogatói csoport tagjaként az EU is támogat – a következő hetekben várhatóan utat nyit az inkluzívabb politikai folyamat új szakasza felé. December 19-ig tisztázni kell, hogy hogyan zajlik majd a választásokig tartó átmeneti időszak. Az EU hangsúlyozza a helyzet sürgősségét és annak fontosságát, hogy minden nagy politikai család és a civil társadalom, többek között a kongói püspöki konferencia is részt vegyen a folyamatban. Felszólítja a kormánytöbbséget alkotó és az ellenzéki pártokat, hogy törekedjenek olyan kompromisszumok kialakítására, amelyeket a közvélemény igen széles körben támogat.
4. Ahhoz, hogy kedvező körülményeket alakítson ki a párbeszéd és a választások megrendezéséhez, a kormánynak egyértelműen kötelezettséget kell vállalnia az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett, és fel kell hagynia azzal, hogy az igazságszolgáltatást a saját céljaira használja. Az EU a politikai foglyok szabadon bocsátására, az ellenzékkel és a civil társadalommal szembeni, politikailag motivált igazságügyi eljárások beszüntetésére, valamint a politikai indíttatású ítéletek áldozatainak rehabilitálására szólít fel. A békés tüntetések betiltása, továbbá az ellenzék, a civil társadalom és a média megfélemlítése és zaklatása ellehetetleníti a békés és demokratikus átmenet előkészítését. Ilyen körülmények között nem biztosítható az EU szerepvállalása a rendőrség és az igazságszolgáltatás reformjára irányuló új programokban. Az EU felkéri a MONUSCO-t, hogy a polgári lakosság védelmére vonatkozó megbízatása keretében, illetve a lehetőségei és a rendelkezésére álló eszközök szabta kereteken belül visszatartó módon hajtsa végre feladatait, továbbá arra kéri a hatóságokat, hogy maradéktalanul működjenek együtt az Emberi Jogi Tanács 33. ülésszakán elfogadott határozat végrehajtásában.
5. A szeptember 19–20-i eseményeket követő letartóztatások nagy száma komoly aggályokat vet fel a jogi eljárások tiszteletben tartását és az igazságszolgáltatás függetlenségének szavatolására vonatkozó szándékot illetően. Az EU a hatóságok és az ellenzék oldalán álló valamennyi felet felszólítja, hogy hagyjanak fel az erőszak alkalmazásával. Emlékeztet arra, hogy a biztonsági erők elsődleges feladata az, hogy az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának szavatolása mellett fenntartsák a közrendet. Egy független vizsgálat keretében mielőbb fel kell tárni minden érintett egyéni felelősségét. A MONUSCO és az ENSZ KDK-beli Közös Emberi Jogi Hivatala (UNJHRO) számára lehetővé kell tenni, hogy akadálytalanul végezzék dokumentációs munkájukat. Az EU nyugtázta a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének 2016. szeptember 23-i közleményét, amelyben kijelentette, hogy kiemelt figyelmet szentel a helyszíni fejleményeknek.
6. Az EU ismételten mély aggodalmának ad hangot a KDK keleti részén és különösen Beniben uralkodó helyzet miatt. Ezzel összefüggésben emlékeztet az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2293. sz. határozatára, amely meghatározza annak keretét, hogy az ENSZ milyen korlátozó intézkedéseket hozhat az emberi jogokat súlyosan megsértő személyekkel és szervezetekkel szemben.
7. Tekintettel arra, hogy az országban fennáll az instabilitás kockázata, és ez fenyegetést jelent az egész térségre nézve, az EU továbbra is minden eshetőségre felkészülve figyeli az eseményeket. A tagállamok már most is egyetértenek abban, hogy a diplomata- vagy szolgálati útlevéllel rendelkező személyeknek történő vízumkiadás területén össze kell hangolniuk megközelítésüket. Az EU az összes rendelkezésére álló eszközt – így a célzott korlátozó intézkedések eszközét is – alkalmazni fogja azokkal szemben, akik súlyosan megsértik az emberi jogokat, erőszakra buzdítanak, vagy megakadályozzák, hogy a válságra egy olyan, konszenzuson alapuló és békés megoldás szülessen, amelynek keretében tiszteletben tartják a kongói nép azon törekvését, hogy megválaszthassa képviselőit. A Tanács felkéri a főképviselőt, hogy ennek szellemében tegyen lépéseket.
8. Az EU emlékeztet arra, hogy az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tett az ország támogatása érdekében, és megerősíti, hogy készen áll tovább növelni azokat, ugyanakkor megismétli a kormányhoz 2016. június 2-án intézett azon kérését, hogy a Cotonoui Megállapodás 8. cikkének megfelelően mielőbb kezdeményezzen politikai párbeszédet a legmagasabb szinten. Az EU kész támogatást – egyebek mellett pénzügyi támogatást – nyújtani egy inkluzív politikai megállapodáson és a résztvevők által jóváhagyott világos menetrenden nyugvó, átlátható választási folyamathoz, amennyiben teljesülnek az alkotmány és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2277. sz. határozata szerinti feltételek. Mindezek alapján az EU a támogatói csoport tagjaként továbbra is elkötelezett marad a közvetítés mellett, és szorosan együtt fog működni partnereivel, azon belül is különösen az afrikai partnereivel. Üdvözli a régióban annak érdekében kifejtett jelentős erőfeszítéseket, hogy közelebb hozzák egymáshoz az álláspontokat, mindenekelőtt a Nagy-tavak Régió Nemzetközi Értekezlete, az ENSZ és az Afrikai Unió által Luandában megrendezendő, a KDK-ról szóló közelgő csúcstalálkozó, illetve a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) miniszteri ülése alkalmával.

A Tanács 2016. október 17-én hivatalosan elfogadta az új szabályokat, amelyek célja, hogy fellendítsék Európában a vasúti utazást. A reform megnyitja a tagállamokban a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacát és a vasúti társaságok számára méltányosabb feltételeket teremt a hálózathoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés tekintetében.

Érsek Árpád szlovák közlekedési, építésügyi és területfejlesztési miniszter kijelentette: „A negyedik vasúti csomag ma határozottan és biztosan sínre került. Az állampolgárok immár jobban működő szolgáltatásokat vehetnek igénybe. A vasúti társaságok ezentúl könnyebben bejuthatnak az egyes tagállamok piacaira, ami erősebb versenyt, az utasok számára pedig nagyobb választási lehetőséget és jobb színvonalat jelent. A vasúti közlekedés pedig valószínűleg népszerűbbé fog válni, mivel országainkban elősegíti a fenntartható mobilitást.”

A módosított szabályok megkönnyítik az új szereplők számára a piacra jutást és a szolgáltatásnyújtást. Ez az utasok számára várhatóan szélesebb választékot, alacsonyabb árakat és jobb színvonalat fog eredményezni.

A közszolgáltatási szerződések esetében – néhány kivétellel – előírás lesz a versenytárgyalási eljárás Továbbra is lehetséges lesz a szerződések közvetlen odaítélése, amennyiben ez színvonalasabb szolgáltatást vagy nagyobb költséghatékonyságot eredményez. Ahhoz, hogy ez megfelelően működjön, a közvetlenül odaítélt szerződésekben olyan célokat kell előírni a teljesítmény és a színvonal tekintetében, amelyek kiterjednek például a járatok pontosságára és sűrűségére.

A szolgáltatások folyamatossága és a megfelelő működésük biztosítása érdekében a tagállamok korlátozhatják az új szolgáltatóknak a piacra jutáshoz kapcsolódó jogát, amennyiben a javasolt új szolgáltatás veszélyeztetné valamely hatályos közszolgáltatási szerződés „gazdasági egyensúlyát”.

A reform emellett fokozza a pályahálózat-működtetők függetlenségét és pártatlanságát, biztosítandó, hogy valamennyi vasúti társaság egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen a vasúthálózathoz és az állomásokhoz. A tagállamok megőrizhetik a jelenlegi szervezeti struktúráikat, de a rendszer biztosítékokat tartalmaz annak céljából, hogy nagyobb legyen a pénzügyi átláthatóság és elkerülhető legyen az összeférhetetlenség.

Az új rendszer fokozatosan kerül majd bevezetésre. A pályahálózat-működtetőknek legkésőbb két évvel a jogi aktus hatálybalépését követően kell eleget tenniük az új követelményeknek. A hozzáférési szabályok alapján a szolgáltatók 2020. december 14-én indíthatnak majd új kereskedelmi szolgáltatásokat. A közszolgáltatási szerződések versenytárgyalás keretében történő odaítélése a jogi aktusok kihirdetését követő hét év elteltével veszi kezdetét.

A reform célja, hogy a vasúti közlekedés olcsóbb, gyorsabb és kényelmesebb legyen. Az embereket ez várhatóan arra ösztönzi majd, hogy a vasutat válasszák az egyéb, kevésbé környezetbarát közlekedési eszközök helyett.

A ma elfogadott három szöveg a következő: a közszolgáltatási szerződéseket szabályozó módosított rendeletre, az egységes európai vasúti térségről szóló módosított irányelvre és a vasúti vállalkozások elszámolásainak normalizálásáról szóló rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre vonatkozóan a Tanács által első olvasatban kialakított álláspont. A javaslatokról nem hivatalosan 2016. április 19-én született megállapodás a Parlamenttel.

Az eljárás befejezéséhez a Parlamentnek második olvasatban jóvá kell hagynia a szövegeket. Ha mindkét intézmény aláírta őket, a jogi aktusok kihirdetésre kerülnek az EU Hivatalos Lapjában. Erre várhatóan 2016 végéig sor kerül.

2016. október 17., hétfő
18.30 Találkozó Ranil Wickremesinghe Srí Lanka-i miniszterelnökkel (hivatalos sajtófotó-alkalom)
21.00 Telefonbeszélgetés Theresa May-jel, az Egyesült Királyság miniszterelnökével

2016. október 18., kedd
09.30 Telefonbeszélgetés Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszterrel, az Általános Ügyek Tanácsának soros elnökével
13.00 Találkozó Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével (Berlaymont) 21.00 Találkozó a BusinessEurope elnökével, Emma Marcegagliával és főigazgatójával, Markus Beyrerrel

2016. október 19., szerda
12.45. Telefonbeszélgetés François Hollande francia elnökkel
14.00 Háromoldalú Szociális Csúcstalálkozó (sajtókonferencia ±17.00)
19.00 Munkavacsora Petro Porosenko ukrán elnökkel, Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével és Martin Schulzcal, az Európai Parlament elnökével (hivatalos sajtófotó-alkalom)
A Justus Lipsius épület VIP-bejáratán át történő belépéshez az Európai Tanács ülésére szóló akkreditáció vagy féléves sajtóbelépő szükséges

2016. október 20., csütörtök
11.30 Az Európai Néppárt csúcstalálkozója (Maastricht)
16.00 Az Európai Tanács ülése

2016. október 21., péntek
10.00 Az Európai Tanács ülése

A Tanács 2016. október 13-án rendeletet fogadott el, amellyel bevezeti a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésére szolgáló egységes európai úti okmányt (visszaküldési célú európai úti okmány). A rendelet meghatározza az okmány formátumát, biztonsági jellemzőit és a műszaki előírásokat.

„A magas szintű biztonsági jellemzőkkel rendelkező egységes európai úti okmány bevezetése az egyik legfontosabb olyan intézkedés, amely elősegítheti a harmadik országbeli állampolgárok tényleges visszaküldését. Következő gyakorlati lépésként jó együttműködést kell kialakítanunk a származási országokkal.”

Az új úti okmány továbbfejlesztett-szigorított biztonsági jellemzői és műszaki előírásai meg fogják könnyíteni, hogy harmadik országokkal is elismertessük azt, és segítségével felgyorsíthatók a visszaküldések az EU vagy tagállamai, illetve harmadik országok közötti visszafogadási vagy más megállapodások alapján.

Emellett az új úti okmány bevezetésével csökkennek majd az adminisztratív terhek és a bürokrácia, továbbá lerövidül a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldéséhez szükséges adminisztratív eljárás.

Azokat a harmadik országbeli állampolgárokat, akik nem vagy már nem felelnek meg a tagállamokba történő belépés vagy az ott tartózkodás feltételeinek, alapvető jogaik és az uniós vívmányok maradéktalan tiszteletben tartásával vissza kell küldeni. Ez elengedhetetlen része azoknak az átfogó törekvéseknek, amelyekkel egyrészt az EU migrációs politikájának hitelességét, valamint megfelelő és hatékony működését, másrészt az irreguláris migráció visszaszorítását, illetve az attól való visszatartást kívánjuk biztosítani.

A Tanács 2016. október 13-án megállapodást ért el álláspontjáról azon irányelvet illetően, amelynek célja, hogy segítse a munkavállalók védelmét a munkahelyeken a rákkeltő anyagoknak és mutagéneknek való expozícióval szemben. Ezzel lehetővé vált, hogy a Tanács és az Európai Parlament megkezdje tárgyalásait az irányelvről.

A Tanács elnöke, Jan Richter szlovák munkaügyi, szociális és családügyi miniszter szerint „A Tanácsban a rákkeltő anyagok és mutagének határértékeiről ma elért megállapodás fontos lépés: segít megoldást találni azokat az anyagokat illetően, melyek a munkavégzéshez kapcsolódóan a legtöbb halálesetet okozzák az Európai Unióban. Célunk, hogy 100 000 munkavállaló életét segítsük megóvni az elkövetkező ötven évben. A Tanács ma megmutatta, hogy szilárdan elkötelezett a munkavállalók védelme iránt.”

Az irányelvjavaslat a 2004-es jogszabályhoz képest további tizenegy rákkeltő anyag tekintetében határoz meg expozíciós határértéket. Ezek a következők:

• a kristályos szilícium-dioxid belélegezhető pora
• 1,2-epoxipropán
• 1,3-butadién
• 2-nitropropán
• akrilamid
• bizonyos króm(VI) vegyületek
• etilén-oxid
• o-toluidin
• tűzálló kerámiaszálak
• brómetilén
• hidrazin

Az irányelv kidolgozása során a jogalkotók felülvizsgálták a vinilklorid monomerre és a keményfaporokra vonatkozó határértékeket is az újabb tudományos eredmények fényében.

Minimumkövetelmények meghatározására kerül sor a rákkeltő anyagok és a mutagének kiiktatására és csökkentésére vonatkozóan. A munkaadóknak fel kell tárniuk és értékelniük kell, hogy milyen kockázatokkal jár a munkavállalókra nézve a rákkeltő anyagoknak (és mutagéneknek) való expozíció, és kockázat fennállása esetén meg kell előzniük azt.

Ha műszakilag megoldható, akkor a kockázatos folyamatokat és vegyi anyagokat veszélytelenekkel vagy kevésbé veszélyesekkel kell helyettesíteni.

A foglalkozási betegségekre vonatkozó becslések tanúsága szerint a rákkeltő anyagoknak való expozícióból eredő, munkához kapcsolódó rákos megbetegedések továbbra is problémát jelentenek, és ez várhatóan nem lesz máshogy a jövőben sem. A rák okolható a munkavégzéshez kapcsolódó legtöbb halálesetért az EU-ban. Évente a munkavégzéshez kapcsolódó halálesetek 53%-át tulajdonítható rákos megbetegedéseknek, míg a keringési rendellenességek a halálesetek 28%-áért, a légúti megbetegedések pedig azok 6%-áért felelősek.

Az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága novemberben fogja megvizsgálni a témában készült jelentéstervezetet. Az elfogadásra várhatóan 2017 februárjában kerül sor.

A Tanács október 13-án jóváhagyott egy irányelvet, mely jogerőre emeli azt a megállapodást, mely az EU-nak a tengeri halászati ágazatba tartozó szociális partnerei (a Cogeca, az ETF és az Europêche) között született.

A szociális partnerek megállapodása lehetővé teszi, hogy az EU-ban is alkalmazzák a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló 2007. évi egyezményét.

A Tanács elnöke, Jan Richter szlovák munkaügyi, szociális és családügyi miniszter elmondta: „Fontos előrelépés ez, mellyel segítünk javítani a halászok munka- és életkörülményein, ugyanakkor kitűnő példa a sikeres ágazati szociális párbeszédre. Ma elértük, hogy e munka uniós jogszabály szintjére emelkedjen, és ez EU-szerte minden halász javát szolgálja.”

A megállapodás célja a valamely uniós tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon dolgozó halászok számára jobb munkakörülményeket és tisztességes munkát biztosítani, az uniós vizeken kívül is. Az irányelv minimumkövetelményeket fogalmaz meg a tengeren dolgozó halászok számára a munka- és a pihenőidőre, a munkafeltételekre, a munkahelyi biztonságra, a munkával kapcsolatos betegség esetén nyújtott védelemre, a sérülés vagy halál esetén érvényes eljárásokra, a fedélzeti egészségügyi ellátásra, a halászok fizetésére, szállására és étkezésére vonatkozóan.

Az irányelv a hatályos uniós jogszabályokat összhangba hozza az ILO-egyezmény új rendelkezéseivel.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló (C188) egyezményét 2007-ben fogadták el. A tengerjáró halászhajók valamennyi típusára érvényes, tekintet nélkül azok méretére, és célja, hogy minimumelőírásokat határozzon meg a halászok munkavégzésükkel kapcsolatos védelmére.

A Bizottság 2007-ben felkérte az EU szociális partnereit, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségek vannak egy arra irányuló együttes kezdeményezésre, hogy a C188. számú egyezmény rendelkezéseit az EU-ban is alkalmazzák.

Az EU-szintű szociális partnerek – az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF), az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (Europêche) és az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA) – 2013 májusában megállapodást kötöttek. A megállapodás célja az uniós vívmányoknak és a C188. számú ILO-egyezmény rendelkezéseinek az ötvözése volt. A szociális partnerek felkérték a Bizottságot, hogy a megállapodást irányelv formájában ültesse át az uniós jogba. A Bizottság 2016. április 28-án terjesztette be irányelvjavaslatát a Tanácsnak.

Az irányelv hivatalos elfogadására a Tanács egyik soron következő ülésén kerül majd sor.

A Tanács 2016. október 11-én jóváhagyta a Monacóval való adóügyi megállapodás megkötését, amelynek célja, hogy javuljon az adózási fegyelem a magánmegtakarítások viszonylatában.

A megállapodás kötelezővé teszi az EU tagállamai és Monaco közötti automatikus információcserét, segítve ezzel az adókijátszás megelőzését.

Ily módon lehetővé válik, hogy ezeknek az országoknak az adóhatóságai a határokon túl jobban hozzáférjenek az egymás lakosainak pénzügyi számláit érintő információkhoz.

A megállapodás azt a 2004. évi megállapodást aktualizálja, amely kötelezte Monacót, hogy a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló uniós irányelvvel egyenértékű rendelkezéseket alkalmazzon.

Az új megállapodást 2016. július 12-én írták alá, megkötésére pedig a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (október 11-i) ülésén került sor, vita nélküli napirendi pontként.

„1. ÜDVÖZLI a Párizsi Megállapodásban foglalt célt, miszerint a megállapodás részes felei a források áramlását az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fejlesztésre irányuló célokhoz igazítják. ISMÉTELTEN HANGSÚLYOZZA, hogy ez minden fél részéről mind egyéni, mind kollektív fellépést kíván.

2. MEGERŐSÍTI, hogy az EU és tagállamai annak a globális törekvésnek a részeként, melynek élén a fejlett országok állnak, eltökélten fokozni kívánják az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását, különösen azzal a céllal, hogy támogassák a fejlődő országokat abban, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás tekintetében végrehajtsák saját nemzeti stratégiáikat és különösen nemzeti vállalásaikat. KIEMELI, hogy az EU és egyes tagállamai Párizsban, az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) Feleinek 21. Konferenciáján bejelentették, hogy az elkövetkező években megnövelt összegeket különítenek el az éghajlatváltozás elleni küzdelem közforrásokból való finanszírozására, ami révén a kiszámíthatóságot is fokozzák. HANGSÚLYOZZA, hogy az EU és tagállamai biztosítják az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó közfinanszírozás jelentős részét, és ennek kapcsán RÁMUTAT arra, hogy a fejlett országok között méltányosan meg kell osztani a terheket, és hogy a jövőben a hozzájárulók szélesebb körének részvételére lenne szükség. HANGSÚLYOZZA, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén az eredményorientáltságot középpontba helyező megközelítésre van szükség, ami biztosítja, hogy a rendelkezésre bocsátott és mozgósított források a lehető legnagyobb hatást érjék el.

3. ÜDVÖZLI a fejlett országok arra irányuló munkáját, hogy a jelentős mérséklési intézkedések és a végrehajtás átláthatósága összefüggésében konkrét menetrendet dolgozzanak ki azon cél teljesítésére vonatkozóan, hogy 2020-ig a források széles körének bevonásával – köz- és magán-, kétoldalú és többoldalú forrásokból, beleértve alternatív forrásokat is – évente közösen 100 milliárd USD-t mozgósítsanak az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedésekre. VÁRAKOZÁSSAL TEKINT az ütemtervnek – a még az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) Feleinek 22. Konferenciája (COP 22) előtt esedékes – elkészülte elé.

4. KIJELENTI, hogy az EU és tagállamai elkötelezettek amellett, hogy kivegyék részüket a fejlett országok által kitűzött azon cél megvalósításából, hogy 2020-ig a források, eszközök és csatornák széles körének bevonásával évente együttesen 100 milliárd USA-dollárt mozgósítsanak az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazodást szolgáló intézkedésekre.

5. ISMÉTELTEN KIJELENTI, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásában a közforrások továbbra is jelentős szerepet fognak betölteni. MEGERŐSÍTI, hogy az EU és tagállamai a továbbiakban is biztosítanak ilyen közforrásokat az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás céljára.

6. FELKÉRI a Bizottságot, hogy nyújtson be a Tanácsnak áttekintést arról, hogy az Unió és tagállamai 2015-ben hogyan finanszírozták az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, hogy a Tanács az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) Feleinek 22. Konferenciája (COP 22) előtt jóváhagyhassa azt.

7. HANGSÚLYOZZA, hogy növelni kell az azon fejlődő országok támogatását célzó forrásokat, amelyeket különösen súlyosan érintenek az éghajlatváltozás káros következményei, és amelyek komoly kapacitásbeli korlátokkal küszködnek.

8. ÜDVÖZLI, hogy a multilaterális fejlesztési bankok többsége a közelmúltban vállalta, hogy megbízatásának keretein belül fokozottan beépíti a portfólióiba az éghajlatváltozás mérséklésével, az ahhoz való alkalmazkodással és a vele szembeni ellenálló képességgel kapcsolatos szempontokat; e vállalás az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó beruházásaik növelésére is kiterjed. ARRA ÖSZTÖNZI a nemzetközi és regionális pénzügyi intézményeket és ENSZ ügynökségeit, hogy az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye titkárságán keresztül tájékoztassák a Feleket arról, hogyan építik be az éghajlattal kapcsolatos céljaikat és az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképesség növelésére irányuló intézkedéseiket az általuk kínált fejlesztési támogatásba és az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását célzó programokba.

9. MEGELÉGEDÉSÉRE SZOLGÁL, hogy egyes feltörekvő gazdaságok és fejlődő országok számottevő mértékben hozzájárultak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához. KIEMELI, hogy a Párizsi Megállapodás arra ösztönzi azokat Feleket, amelyekre nézve az Egyezmény nem kötelező, hogy biztosítanak vagy továbbra is biztosítsanak önkéntes alapon pénzügyi forrásokat.

10. MEGÁLLAPÍTJA, hogy a magánszektor kulcsfontosságú finanszírozási forrást jelent az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az egyéb releváns beruházások szempontjából. ELISMERI, hogy az olyan területeken, ahol közfinanszírozásra van szükség, a magánszektortól érkező finanszírozás kiegészítő szerepet tölt be, és nem helyettesítheti a közforrásokból való finanszírozást. MEGÁLLAPÍTJA, hogy az EU a nemzetközi éghajlat-politikai intézkedések érdekében a magánszektorból érkező finanszírozás – többek között a helyi magánszektor forrásainak – mozgósítását célzó eszközök széles körével rendelkezik, és azokat tovább fogja fejleszteni.

11. ÜDVÖZLI, hogy a Párizsi Megállapodás határozott jelzést küld a magánszektornak, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozással szemben ellenállóbb beruházásokra fordítsa forrásait. NYUGTÁZZA az Unión belül annak érdekében kifejtett erőfeszítéseket, hogy a beruházási ösztönzőket – például a tőkepiaci unió és európai beruházási terv keretében – az éghajlat-politikai uniós célokhoz igazítsák; ezzel összefüggésben ÜDVÖZLI a G20-ak és a Pénzügyi Stabilitási Tanács munkáját, ami nagyban hozzájárul magánberuházások terén a súlypontáthelyezéshez. HANGSÚLYOZZA, hogy a beruházási súlypontáthelyezést lehetővé tévő feltételeket biztosító környezet egyik fő összetevője a szén-dioxid-árazás, amely többféle eszközzel is megvalósítható, többek között szabályozás, kibocsátáskereskedelem és adóztatás révén. Ezzel összefüggésben TÁMOGATJA a szén-dioxid-árazási kezdeményezéseket, a környezeti és gazdasági szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetését előmozdító kezdeményezéseket, valamint a kibocsátásintenzív projektek finanszírozásának leépítését.

12. KIEMELI az EU és tagállamai által az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának fokozására tett, az alkalmazott stratégiákról és megközelítésekről szóló 2016. évi dokumentumokban ismertetett erőfeszítéseket. EMLÉKEZTET arra, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának fokozása lépésről lépésre haladó folyamat, amely elválaszthatatlan azoktól a lépésektől, amelyeket a kormányok tesznek a keretfeltételeket biztosító környezet, beruházási stratégiák, projektek és programok kialakítása érdekében, amelyekben mindig helyet kell kapniuk a magánszektor szerepvállalását elősegítő intézkedéseknek is. Ezzel összefüggésben ÜDVÖZLI a fejlődő országok erőfeszítéseit.

13. RÁMUTAT ARRA, hogy fontos támogatni az alkalmazkodást annak elősegítése érdekében, hogy a fejlődő országok fejlesztési stratégiáiban is kiemelt helyet kapjanak az éghajlatpolitikai célok, illetve hogy olyan megélhetési módok alakulhassanak ki, amelyek ellenállóbbak az éghajlatváltozás hatásaival szemben. HANGSÚLYOZZA, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás következményeinek enyhítését szolgáló finanszírozás olyan egyensúlyára kell törekedni, amely összhangban van az adott országok sajátos prioritásaival és célkitűzéseivel, és KIEMELI, hogy az EU és tagállamai most is és a jövőben is tesznek arra irányuló intézkedéseket, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó közfinanszírozás jelentős része az alkalmazkodás elősegítésére irányuljon, és ennek keretében lépéseket tesznek mindenekelőtt a legszegényebb és leginkább kiszolgáltatott helyzetű fejlődő országok – így például a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő kis szigetállamok – szükségleteinek kielégítésére.

14. KIEMELI, hogy az átláthatósági keret döntően fontos elem a Párizsi Megállapodás sikeres végrehajtása szempontjából, hiszen elszámoltathatóbbá teszi az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását. HANGSÚLYOZZA, hogy a keretnek biztosítania kell a nyújtott, mozgósított és kapott támogatás egyértelműen nyomonkövethetőségét, és ezzel elő kell segítenie a globális helyzetfelmérést, ideértve azokat az intézkedéseket is, amelyek célja, hogy a források áramlása az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fejlesztésre irányuló célokhoz igazodjon. A kerethez világos és közös módszertannak kell kapcsolódnia, amelynek a már meglévő módszertanokra és az OECD/CPI tanulmány keretében elért eredményekre kell épülnie. TÁMOGATJA, hogy az közfinanszírozású beavatkozások révén nyújtott és mobilizált pénzügyi források tekintetében számviteli szabályokat dolgozzanak ki, hogy ezzel is hiteles módon tükrözzék a felek erőfeszítéseit, bármilyen forrásból származzanak is. VÁRAKOZÁSSAL TEKINT az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását célzó forrásáramlásoknak a finanszírozással foglalkozó állandó bizottság által készített kétévenkénti értékelése és áttekintése elé, amely iránymutatást nyújt majd a támogatások nyomon követési, jelentési és ellenőrzési rendszerével (MRV-rendszer) kapcsolatos további munkához.

15. KIEMELI, hogy támogatni kell az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos tervezéssel és a tervek eredményes és hatékony megvalósításával összefüggő kapacitásépítést. HANGSÚLYOZZA egyrészt azt, hogy ki kell dolgozni a rendelkezésre álló projekt- és programtervek tárát annak érdekében, hogy minél több finanszírozási forrást lehessen bevonni, és a maximális hatékonyság érvényesülhessen, másrészt annak fontosságát, hogy a közfinanszírozás hatására a magánfinanszírozás bővüljön, és hogy a fejlődő országok hozzájuthassanak a rendelkezésre álló forrásokhoz. KIEMELI, hogy az Uniónak és tagállamainak továbbra is támogatniuk kell az arra rászoruló fejlődő országok kapacitásépítését, többek között a technológiai együttműködés terén. HANGSÚLYOZZA, hogy a pénzügyi mechanizmus keretében egyszerűsített jóváhagyási eljárás révén könnyen hozzáférhetővé kell tenni az országok által meghatározott stratégiák támogatását célzó pénzügyi forrásokat, és még inkább késznek kell mutatkozni a fejlődő országok, és különösen a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő kis szigetállamok támogatására.

16. ELISMERI és egyben KIEMELI azt, hogy rendkívül fontos a nemzeti vállalások céltudatos végrehajtása globális szinten. KIEMELI, hogy az EU és a tagállamok által harmadik országokkal kialakított fejlesztési együttműködés során maradéktalanul figyelembe kell venni az egyrészről az éghajlatváltozással kapcsolatos célok, másrészről a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben, az addisz-abebai fejlesztésfinanszírozási cselekvési menetrendben és az egyéb nemzetközi menetrendekben elfogadott fenntartható fejlesztési célok közötti szinergiákat. RÁMUTAT ARRA, hogy a nemzeti vállalások végrehajtásának finanszírozását illetően döntő jelentőségű a felek között koordináció: az intézményeknek koordináltan, egymással partnerségben kell fellépniük, hogy az adott országban a lehető legnagyobb hatást lehessen elérni.

17. ÜDVÖZLI, hogy a Párizsi Megállapodásban is az Éghajlat-változási Keretegyezmény pénzügyi mechanizmusát alkalmazzák. RÁMUTAT ARRA, hogy az Éghajlat-változási Alap kulcsfontosságú multilaterális eszközként kiemelt szerepet játszik abban, hogy segítse a fejlődő országokat a paradigmaváltás előmozdításában, és így ezek az országok elmozdulhassanak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozással szemben ellenálló fejlesztés irányába. ÜDVÖZLI a további projektek és programok jóváhagyását, VALAMINT ÜDVÖZLI az Éghajlat-változási alap stratégiai tervének jóváhagyását, amely terv célja elősegíteni, hogy az alap valódi változást hozzon. KIEMELI, hogy az elkülönített és rendelkezésre álló források jelentős része (47 %) uniós tagállamoktól származik. ÜDVÖZLI, hogy a fejlődő országok hozzájárulásokat tettek az Éghajlat-változási Alapba, és minden országot arra BÁTORÍT, hogy ha módjában áll, tegyen ilyen hozzájárulást.”

„A Tanács:

1. ELISMERI az adóztatás méltányosabbá, átláthatóbbá és hatékonyabbá tételére irányuló ambiciózus uniós ütemterv végrehajtása, valamint az Unió egészében az adóhatóságok közötti együttműködés megerősítése terén elért eredményeket;

2. MEGERŐSÍTI az uniós és a nemzetközi adózási keretek javításának fontosságát a határokon átnyúló adóvisszaélések és illegális pénzügyi tevékenységek megelőzése céljából;

3. ÜDVÖZLI az adózási átláthatóság, valamint az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem fokozása érdekében hozott további intézkedésekről szóló, 2016. július 5-i bizottsági közleményt;

4. EGYETÉRT azzal, hogy a feltételes adómegállapításokkal és a multinacionális vállalatcsoportok országonkénti adóügyi jelentéseivel kapcsolatos, a tagállamok illetékes hatóságai között folytatandó automatikus információcserére vonatkozó, a közelmúltban elfogadott uniós jogszabályok komoly előrelépést jelentenek;

5. KÉRI az arra vonatkozó lehetőségek megvizsgálását, hogy miként fokozható az illetékes hatóságok közötti közigazgatási együttműködés az Unión belül és azon túl, ideértve az OECD információcserével és együttműködéssel foglalkozó közös munkacsoportja (JITSIC) tevékenységének köszönhetően feltárt lehetőségek megvizsgálását is;

6. időszerűnek ÍTÉLI a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv, illetve a pénzmosás elleni irányelv felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslatot, figyelembe véve a két terület közötti szinergiákat, és TÖREKSZIK e jogszabályok mielőbbi elfogadásának elősegítésére az uniós jogalkotási eljárásokkal összhangban;

7. MEGERŐSÍTI az adóhatóságok, valamint az adókijátszás, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben részt vevő egyéb szervezetek közötti eredményesebb és hatékonyabb együttműködés szükségességét, a megfelelő jogi biztosítékokkal összhangban;

8. HANGSÚLYOZZA, hogy meg kell előzni a vagyoni eszközök jelentős nagyságrendben történő elrejtését, mivel ez hátráltatja az adókijátszás, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni eredményes küzdelmet, továbbá gondoskodni kell arról, hogy a társaságok, jogi személyek és jogi konstrukciók tényleges tulajdonosainak személyazonossága ismert legyen;

9. ÜDVÖZLI a végső tényleges tulajdonosokkal kapcsolatos automatikus információcserére irányuló kezdeményezést, amelynek keretében számos állam, illetve terület – köztük valamennyi uniós tagállam – hozzájárult ahhoz, hogy a társaságok, jogi személyek és jogi konstrukciók tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkat cseréljen, és ezzel kapcsolatban gyors nemzetközi előrehaladásra SZÁMÍT;

10. FELKÉRI a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a nemzetközi szinten jelenleg folyó munkára építve javaslatot dolgozzon ki a végső tényleges tulajdonosokra vonatkozó információk határokon átnyúló hozzáférhetőségének javításával kapcsolatban;

11. MEGJEGYZI, hogy a G20-ak a 2016. októberi ülésükön meghallgatták az átláthatósággal – többek között a tényleges tulajdonosra vonatkozó információk hozzáférhetőségével – kapcsolatos nemzetközi standardok végrehajtásának javítására irányuló, az OECD és az FATF által kidolgozott első javaslatokat;

12. EMLÉKEZTET arra, hogy javítani kell az agresszív adótervezést lehetővé tévő és támogató szereplők felügyeletét, és hatékonyabb, visszatartó erejű intézkedéseket kell bevezetni az ilyen tevékenységekkel szemben;

13. ÜDVÖZLI a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy 2016 őszén nyilvános konzultációt kezdeményezzen, és annak keretében visszajelzéseket gyűjtsön arról, hogy milyen megközelítéssel lehetne biztosítani a nagyobb átláthatóságot az adókijátszást és adókikerülést lehetővé tevő rendszerek működését segítő közvetítők tevékenységével kapcsolatban;

14. NYUGTÁZZA, hogy a Bizottság fel kívánja tárni az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos projektjének (OECD BEPS) 12. fellépésén alapuló kötelező adatszolgáltatási szabályok kidolgozásának lehetőségeit – figyelembe véve egyes uniós tagállamok e téren szerzett tapasztalatait –, hogy amennyiben lehetséges, 2017-ben erre vonatkozó javaslatot nyújthasson be;

15. arra ÖSZTÖNZI a Bizottságot, hogy kezdje meg annak mérlegelését, hogy milyen lehetőségei vannak az említett információk uniós adóhatóságok közötti jövőbeli cseréjének;

16. HANGSÚLYOZZA, hogy az e területre vonatkozó nagyobb átláthatóságot célzó esetleges globális megközelítés kialakítása érdekében szorosan együtt kell működni az OECD-vel és más nemzetközi partnerekkel;

17. TÁMOGATJA a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó szigorúbb nemzetközi standardok előmozdítását, és MEGJEGYZI, hogy a Tanácsban már megkezdődött az ezzel kapcsolatos munka a magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) keretében, amelynek feladata, hogy 2017 folyamán elkészítse a nem együttműködő harmadik országok és területek uniós jegyzékét, és ezzel összefüggésben kidolgozza az országok, illetve területek jegyzékbe vételének kritériumait és megvizsgálja a lehetséges ellenintézkedéseket is;

18. EGYETÉRT azzal, hogy fontos a visszaélést bejelentő személyek védelme, és arra ÖSZTÖNZI a Bizottságot, hogy – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – vizsgálja meg az uniós szintű jövőbeli intézkedések lehetőségeit;

19. ELISMERI, hogy az Unión belüli adózási biztonság javítása hozzájárulhat az uniós vállalkozások versenyképességének további növeléséhez, és NYUGTÁZZA, hogy a Bizottság javaslatokat kíván előterjeszteni, amelyek az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás, valamint az adókikerülés elleni küzdelemre, és ezzel egyidejűleg a stabil és kiszámítható adózási környezet biztosítására és a kettős adóztatás megszüntetésére – konkrétan a vitarendezés javítására és a KKTA-javaslat újbóli vizsgálatára – irányulnak.”

A Tanács 2016. október 13-án véglegesen jóváhagyta azt az irányelvet, amely a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy megvádolt, illetve európai elfogatóparancs hatálya alá tartozó személyek költségmentességhez való jogáról szól.

A leendő irányelv minimumszabályokat határoz meg a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottaknak és vádlottaknak, valamint más személyeknek a büntetőeljárásokban való költségmentességhez fűződő jogára vonatkozóan. Bizonyos feltételek mellett költségmentességet biztosít továbbá az európai elfogatóparancs hatálya alá tartozó személyek számára mind a végrehajtó, mind pedig a kibocsátó tagállamban.

„A tisztességes eljárás egyik alapköve, hogy mindenkinek joga van ügyvédi segítség igénybevételére. Azzal, hogy meghatározza a költségmentesség nyújtásának minimumkövetelményeit, ez az irányelv elősegíti annak a célnak a megvalósítását, hogy jövedelmi helyzetétől függetlenül mindenki igénybe vehesse az igazságszolgáltatást. Meggyőződésem, hogy az irányelv hozzájárul az európai országok közötti kölcsönös bizalom megerősítéséhez, és ezzel a büntetőügyekben folytatott együttműködés javításához is.”

A bizottsági javaslathoz képest bővült az irányelv alkalmazási köre, hogy bizonyos feltételek mellett a büntetőeljárás során minden szakaszában biztosított legyen a költségmentességhez való jog. Az eredeti javaslat csak ideiglenes költségmentességhez való jogról rendelkezett; ez a jog csak a büntetőeljárás kezdeti, a költségmentességről való végleges döntéshozatalt megelőző időszakára terjedt volna ki.

Annak eldöntéséhez, hogy egy adott személy jogosult-e költségmentességre, a tagállamok megvizsgálják az érintett anyagi helyzetét és a jogosultság megalapozottságát. Az anyagi helyzet vizsgálata annak értékelését jelenti, hogy az érintett személy ténylegesen híján van-e a jogi segítségnyújtás költségeinek megfizetéséhez szükséges forrásoknak, a megalapozottsági vizsgálat pedig azt hivatott felmérni, hogy az adott ügy körülményeit tekintve a költségmentesség az igazságtételt szolgálná-e.

A szöveget az Európai Parlament október 4-én hagyta jóvá. Azzal, hogy a Tanács ma véglegesen elfogadta az irányelvet, a jogalkotási eljárás véget ér. Az EU Hivatalos Lapjában való közzétételt követően a tagállamoknak harminc hónap áll majd rendelkezésükre ahhoz, hogy az irányelvet nemzeti jogukba átültessék.

Az Egyesült Királyság és Írország úgy döntött, hogy nem vesz részt az irányelvben, Dánia pedig eleve nem vesz részt a bel- és igazságügyi jogszabályokban.

A szóban forgó irányelv az utolsó olyan jogszabály, amelyet a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott személyek eljárási jogainak megerősítéséről szóló, a Tanács által 2009 novemberében elfogadott ütemterv irányoz elő.

Az ütemterv célja annak biztosítása volt, hogy a valamely tagállamban büntetőeljárás alá vont személyek Unió-szerte rendelkezzenek bizonyos minimális eljárási jogokkal. Ez az Európai Unióban működő igazságügyi hatóságok közötti kölcsönös bizalmat is fokozná, és ezáltal előmozdítaná az olyan eszközök alkalmazását, mint például az európai elfogatóparancs.

Az ütemterv alapján már sor került az alábbi öt egyéb intézkedés elfogadására:

• a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog (2010/64/EU irányelv);
• a tájékoztatáshoz való jog (2012/13/EU irányelv);
• az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog (2013/48/EU irányelv);
• az ártatlanság vélelme ((EU) 2016/343 irányelv); és
• a gyermekekre vonatkozó speciális biztosítékok ((EU) 2016/800 irányelv).

A Tanács 2016. október 10-én egyhangúlag megállapodott a kereskedelmi szempontból legfontosabb tíz balti-tengeri halállományteljes kifogható mennyiségéről (TAC) a következő évre vonatkozóan. Ez a megállapodás megnyitja az utat azok előtt a további tárgyalások előtt, amelyeket a felek az idei év későbbi szakaszában folytatnak majd a mélytengeri és az északi-tengeri halállományok teljes kifogható mennyiségeiről.

A miniszterek úgy határoztak, hogy a Bizottság javaslatának megfelelően a hering (kivéve a rigai-öbölbeli halállományt), a sima lepényhal és a lazac (kivéve a finn-öbölbeli halállományt) tekintetében növelhető a fogásmennyiség. Ami a többi halállományt illeti, a miniszterek úgy döntöttek, hogy a fő tengermedencében élő lazacállomány esetében nem, a spratt esetében pedig csak kisebb mértékben növelhető a fogásmennyiség.

Mindemellett arról is megegyeztek, hogy bizonyos halállományok esetében csökkenteni kell a halászati lehetőségeket: így például a keleti tőkehalállomány esetében 25%-kal, a nyugati tőkehalállomány esetében 56%-al, ideértve a hobbihorgászatból származó fogásokat is, a rigai-öbölben élő hering esetében 11%-al, a finn-öbölben élő lazac esetében pedig 20%-al.

„A ma született megállapodás kitűnő eredményt jelent mind a környezet, mind pedig a balti-tengeri halászok számára. Nem volt könnyű feladatunk, de sikerült elérnünk a megfelelő egyensúlyt a tengeri erőforrások fenntarthatósága és az érintett országok halászati ágazatának igényei között, mégpedig úgy, hogy mindeközben maradéktalanul eleget teszünk a balti-tengeri halászatra vonatkozó új többéves tervben foglaltaknak.”

A mai napon elfogadott mennyiségek figyelembe veszik a közös halászati politika céljainak megvalósítására vonatkozó kötelezettségeket, így többek között a legnagyobb fenntartható hozamra vonatkozó cél elérését, a balti-tengeri halászati gazdálkodásra vonatkozó többéves tervben foglalt elveket, valamint a tudományos szakvéleményeket, különös tekintettel a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) szakvéleményére.

A balti-tengeri tőkehalra vonatkozóan a miniszterek több kiegészítő támogatási intézkedésről is megállapodtak, amelyek arra hivatottak, hogy javítsák a halállomány állapotát.

2016. október 6-án – nem egészen egy évvel az első bizottsági javaslat után – hivatalosan is megkezdi működését az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség. A megnyitót a Bulgária Törökországgal közös külső határán lévő Kapitan Andreevo határállomáson rendezik, ahol bemutatják az új ügynökség járműveit, eszközeit és munkacsoportjait, valamint sajtótájékoztatót tartanak Dimitrisz Avramopulosz, a migrációs ügyekért, az uniós belügyekért és az uniós polgárságért felelős biztos, Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök, Rumjana Bacsvarova bolgár miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter, Denisa Saková, a Szlovák Köztársaság belügyminisztériumának államtitkára, Fabrice Leggeri, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója, az uniós tagállamok belügyminiszterei és más magas rangú tisztviselők részvételével. Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség a Frontex által lefektetett alapokra építve szigorúan figyelemmel kíséri az uniós külső határokat, és együttműködik a tagállamokkal az EU külső határait fenyegető esetleges biztonsági veszélyek gyors azonosítása és kezelése érdekében.

A Tanács soros elnökségét betöltő Szlovákia miniszterelnöke, Robert Fico elmondta: „Az Európai Határ- és Parti Őrség elindításával új helyzetet teremtünk külső határainkon. Ez a pozsonyi ütemterv keretében elfogadott együttes kötelezettségvállalás kézzelfogható eredménye, egyúttal a tagállamok közötti egység gyakorlati megnyilvánulása. Az új ügynökség elősegíti, hogy visszatérjünk a schengeni rendszerhez. Az elnökség eltökélt szándéka, hogy változatlanul támogassa az Európai Határ- és Parti Őrség megerősítését, valamint az ütemtervben foglalt egyéb kötelezettségvállalásokat is átültesse a gyakorlatba.”

Dimitrisz Avramopulosz, a migrációs ügyekért, az uniós belügyekért és az uniós polgárságért felelős biztos a következőket nyilatkozta: „A mai nap mérföldkő az európai határigazgatás történetében. Az egyes tagállamok külső uniós határai ezentúl valamennyiünk külső határai lesznek – jogi és operatív szempontból egyaránt. Nem egészen egy év alatt olyan teljes körű európai határ- és partiőrségrendszert hoztunk létre, amely valóra váltja a tagállamok és az Unió közötti közös felelősség és szolidaritás elveit. Éppen ez az az európai válasz, amelyre a 21. század biztonsági és migrációs kihívásainak kezeléséhez szükségünk van.”

Fabrice Leggeri, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója rámutatott: Történelmi pillanathoz érkeztünk, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy a Frontex Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggé alakul. Az új ügynökség erősebb lesz, és alkalmasabbá válik az Európa külső határain felmerülő migrációs és biztonsági kihívások kezelésére. Megbízatása kibővül, és olyan új hatáskörökkel gyarapodik, amelyek hatékonyabb fellépést tesznek lehetővé. Az ügynökség stresszteszteket fog végezni a külső határokon annak érdekében, hogy a sebezhetőségek még a válságok kialakulása előtt napvilágra kerüljenek. Az ügynökség képes lesz operatív segítséget nyújtani a határaikon támogatást kérő szomszédos harmadik országoknak, valamint a nyomozások előmozdítása érdekében megosztani a határon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos hírszerzési információkat a nemzeti hatóságokkal és az európai ügynökségekkel. Új partiőrség-funkciói révén Európa tengeri határain is kulcsfontosságú szerepet tölt majd be.”

Az ügynökség szerepe és tevékenysége az új megbízatás alapján jelentősen kibővül. Az ügynökség állandó állománya több mint megkétszereződik, és az ügynökség képes lesz saját eszközöket beszerezni és azokat rövid időn belül bevetni a határműveletek során. Az ügynökségnek legalább 1 500 fős határőr-tartalékállomány és jelentős műszakieszköz-állomány áll majd rendelkezésére – azaz műveletei során nem szembesül többé létszám- és eszközhiánnyal. Az Európai Határ- és Parti Őrség az uniós határigazgatási normák végrehajtását rendszeres kockázatelemzéssel és kötelező sebezhetőségi elemzéssel fogja biztosítani.

Az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozásával helyére kerül az európai külső határok megerősítésének utolsó hiányzó láncszeme is, így az emberek továbbra is szabadon élhetnek és mozoghatnak az Európai Unió területén. Ez hozzájárul Európa arra irányuló kötelezettségvállalásának teljesítéséhez, hogy az év végéig helyreálljon a schengeni térség rendes működése és megszűnjenek az ideiglenes belső határellenőrzések, amint azt a Bizottság A schengeni rendszer helyreállítása – ütemterv című március 4-i közleményében kifejtette.

A új ügynökség működése az elkövetkező hónapokban fokozatosan indul be:

• 2016. OKTÓBER 6.: az új ügynökség jogi szintű működésbe lépése

• 2016. DECEMBER 7.: a gyorsreagálású tartalékállomány és a gyorsreagálású eszközállomány működésbe lépése

• 2016. DECEMBERIG: 50 új ügynökségi munkatárs felvétele

• 2017. JANUÁR 7.: a visszatérési állományok működésbe lépése

• 2017. JANUÁR–MÁRCIUS: az első sebezhetőségi elemzések.

Juncker elnök 2015. szeptember 9-i, az Unió helyzetét értékelő beszédében bejelentette az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozását, ami az uniós külső határok igazgatásának és biztonságának megerősítését célzó európai migrációs stratégia keretében előirányzott intézkedések egyike. A belső határok nélküli schengeni térség csak a külső határok hatékony biztosítása és védelme mellett tartható fenn.

Az Európai Bizottság 2015. december 15-én jogalkotási javaslatot terjesztett elő az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozására a Frontex meglévő struktúráira alapozva, a migráció és a belső biztonság terén az EU előtt álló új kihívások és politikai valóságok kezelése érdekében. Az Európai Határ- és Parti Őrséget az Európai Parlament és a Tanács rekordidő alatt, mindössze kilenc hónap alatt jóváhagyta.

Az Európai Határ- és Parti Őrség elősegíti a migráció hatékonyabb kezelését, az Európai Unió belső biztonságának megerősítését és a személyek szabad mozgására vonatkozó alapelv megőrzését. Az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozása biztosítani fogja az uniós külső határok erős igazgatását, ami az Unió és tagállamai közös felelőssége lesz.

2016. október 10., hétfő
Passau (Németország)
18.00 Részvétel a „Menschen in Europa 2016” (Emberek Európában 2016.) konferencián

2016. október 11., kedd
13.30 Találkozó Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével és Martin Schulzcal, az Európai Parlament elnökével (Berlaymont)
17.45 Telefonbeszélgetés Mark Rutte holland miniszterelnökkel
19.30 Találkozó a Régiók Európai Bizottságának delegációjával és vezetőjükkel, Markku Markkula elnökkel

2016. október 13., csütörtök
17.30 Beszéd a European Policy Centre (Európai Politikai Központ) fennállásának 20. évfordulója alkalmából tartott konferencián (helyszín: Palais des Académies)

2016. október 14., péntek
10.00 Találkozó Kolinda Grabar-Kitarović horvát államfővel (hivatalos sajtófotó-alkalom)
11.30 Találkozó Luca Visentinivel, az Európai Szakszervezetek Szövetségének (ESZSZ) főtitkárával
12.30 Találkozó az Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központjának (CEEP) elnökével, Katherina Reichével és főtitkárával, Valeria Ronzittivel
13.30 Nagykövetek megbízóleveleinek átadása
15.15 Találkozó a BusinessEurope elnökével, Emma Marcegagliával és főigazgatójával, Markus Beyrerrel

Federica Mogherininek, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Unió nevében Thorbjørn Jaglanddal, az Európa Tanács főtitkárával közösen tett együttes nyilatkozata a halálbüntetés elleni európai és világnap alkalmából (2016. október 10.).

Ma, a halálbüntetés elleni európai és világnapon az Európa Tanács és az Európai Unió ismételten megerősíti azon álláspontját, miszerint határozottan és feltétel nélkül elítéli a halálbüntetést. A halálbüntetés nem egyeztethető össze az emberi méltósághoz való joggal. Embertelen és megalázó bánásmód, nem bizonyított, hogy komoly elrettentő hatása lenne, és ahhoz vezet, hogy a bírói tévedések visszafordíthatatlan és végzetes következménnyel járhatnak.

A halálbüntetés eltörlése Európa egyik jelentős vívmánya. Az Európa Tanács tagságának egyik előfeltételét képezi, és az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzíti a halálbüntetés feltétel nélküli, minden körülményre kiterjedő tilalmát. Az Európa Tanács és az Európai Unió felszólítja az összes európai országot, hogy erősítsék meg az emberi jogok európai egyezményének a halálbüntetés eltörlésére irányuló jegyzőkönyveit.

Az Európa Tanács és az Európai Unió valamennyi európai ország politikai vezetését erőteljesen arra ösztönzi, hogy biztosítsák az Európa Tanácsban és az Európai Unióban való tagságból következő jogi és politikai kötelezettségek teljesítését.

Az Európa Tanács és az Európai Unió elítéli, hogy Belarusz - egyedüli országként az európai kontinensen - továbbra is alkalmazza a halálbüntetést. Ezen intézmények a már kiszabott halálos ítéletek módosítására, illetve a kivégzésekre vonatkozó moratórium azonnali bevezetésére sürgetik Belarusz hatóságait, mely így megtenné az első lépést a halálbüntetés felszámolásához vezető úton. A moratórium bevezetése döntő lépést jelentene afelé, hogy Belarusz közelítsen az összeurópai jogi normákhoz.

Az Európa Tanács és az Európai Unió örömmel fogadja a halálbüntetés eltörlésére irányuló világszintű tendenciát. Mára az országok több mint kétharmada jogrendszerében vagy a gyakorlatban megszüntette a halálbüntetést. Az Európa Tanács és az Európai Unió azonban sajnálattal állapítja meg, hogy a kivégzések száma a halálbüntetést alkalmazó országok egy részében növekedett, és a de facto moratóriumot érvényben tartó országok közül is voltak olyanok, amelyek kivégzéseket hajtottak végre. A két szervezet különösen aggasztónak tartja a kiskorúak kivégzését, amely ellentétes a nemzetközi joggal. Egyes országok továbbra is alkalmazzák a halálbüntetést a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében, amely szintén sérti a nemzetközi jogot.

Ez év júniusában került sor Oslóban a halálbüntetés eltörlésének kérdésével foglalkozó hatodik világkongresszusra. Valamennyi részt vevő ország és szervezet egységesen kiállt amellett, hogy a halálbüntetés alkalmazására vonatkozóan globális moratóriumra van szükség.

Az Európa Tanács és az Európai Unió reméli, hogy a világkongresszus nyújtotta lendület tükröződni fog abban, hogy növekszik a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló határozatot támogató országok száma az ENSZ-közgyűlés 2016 decemberében esedékes 71. ülésszakának erre irányuló szavazásán.

2016. október 5-én az ugyanezen a napon tartott, Afganisztánnal foglalkozó brüsszeli konferencián részt vevő 75 ország és 26 nemzetközi szervezet közleményt adott ki, amelyben megújította az Afganisztán nemzeti egységkormánya és a nemzetközi közösség közötti, a jólétet és a békét célzó partnerséget. A közleményben kiemelték kollektív elkötelezettségüket együttműködésük elmélyítése és megerősítése iránt annak érdekében, hogy megvalósuljon Afganisztán önállósága az átalakulás évtizedében (2015–2024), és hogy olyan politikai, társadalmi és gazdasági környezet jöjjön létre, amely lehetővé teszi Afganisztán számára, hogy megszilárdítsa a békét, a biztonságot, a fenntartható fejlődést és a jólétet. Megjegyezték, hogy noha jelentős előrelépés történt abban a tekintetben, hogy Afganisztán működő, elszámoltatható és egyre nagyobb mértékben fenntartható állammá váljon, azok a rendkívüli kihívások, amelyek még az ország előtt állnak, további erőfeszítéseket igényelnek ahhoz, hogy ezeket a közösen elért eredményeket meg lehessen óvni és azokra építeni lehessen. A továbblépés támogatása érdekében újólag megerősítették elkötelezettségüket az átalakulás évtizedének alábbi három pillére iránt:

• állam- és intézményépítés afgán vezetéssel az afganisztáni nemzeti béke- és fejlesztési keretben, valamint a kölcsönös elszámoltathatóságról szóló keretszerződés révén megvalósított önállóság programjában (SMAF) felvázoltak szerint;
• tartós nemzetközi támogatás és finanszírozás 2020-ig a jelenlegi vagy ahhoz közeli szinten, a segélyhatékonyság javításával;
• regionális és nemzetközi támogatás az erőszak felszámolásához a gazdasági fejlődés ösztönzése és a regionális gazdasági együttműködés javítása érdekében, illetve a tartós békét és megbékélést célzó politikai folyamathoz.

Az EU–Kazahsztán Együttműködési Tanács 2016. október 4-én, kedden tartotta 15. ülését Brüsszelben. A találkozón Miroslav Lajčák, a Szlovák Köztársaság Európa-ügyi és külügyminisztere elnökölt. A kazah delegációt a Kazah Köztársaság külügyminisztere, Erlan A. Idriszov vezette. Az ülésen részt vett Jean-Christophe Belliard, az Európai Külügyi Szolgálat főtitkárhelyettese is.

Az Együttműködési Tanács üdvözölte a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás végrehajtásának megkezdését. A megállapodást 2015. május 1. óta ideiglenesen alkalmazták több területen is, így például a politikai párbeszéd, a kereskedelmi és gazdasági együttműködés, a jogállamiság és az igazságszolgáltatás területén. Az Együttműködési Tanács megerősítette, hogy a felek kölcsönös érdeke a kapcsolatok és az együttműködés megszilárdítása, különösen pedig a régió stabilitásának és fejlődésének biztosítása.

Az Együttműködési Tanács továbbá egyeztetést folytatott olyan, mindkét fél számára jelentőséggel bíró kérdésekről, mint a politikai, igazságügyi és gazdasági reformok, a jogállamiság, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, valamint a nemzetközi ügyek. Az Együttműködési Tanács kitért a jó kormányzás, az emberi jogok védelme és a civil társadalommal való együttműködés kérdéseire is. Hangsúlyozta mindemellett, hogy fenn kell tartani a megfelelő egyensúlyt a terrorizmus elleni küzdelem során szükséges jogszerű biztonsági intézkedések, illetve az egyének jogai és szabadságai között.

Az Együttműködési Tanács ismét hangsúlyozta a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia keretében folytatott regionális párbeszéd fontosságát. Az Afganisztánról szóló brüsszeli konferenciával összefüggésben regionális biztonsági szempontokkal is foglalkoztak, így szóba került például a határigazgatás, valamint a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem.

Az EU üdvözölte Kazahsztán aktív részvételét az EU–Közép-Ázsia miniszteri találkozón, valamint az Afganisztánról szóló brüsszeli konferencián.

A Tanács 2016. október 4-én elfogadta a Párizsi Megállapodás uniós ratifikációjáról szóló határozatot. Ez a megállapodás határozza meg az éghajlatváltozással kapcsolatos globális fellépés kereteit.

Miután az Európai Parlament egyetértését adta, a Tanács írásbeli eljárással fogadta el a határozatot. A határozatot 2016. október 7-én, pénteken helyezik letétbe az Egyesült Nemzetek főtitkáránál, aki a Párizsi Megállapodás letéteményese. Az uniós ratifikáció a határozat letétbe helyezésének időpontjában lép hatályba.

Sólymos László, Szlovákia környezetvédelmi minisztere és a Tanács elnöke kijelentette: „Európa minden lehetőt megtett eljárásainak felgyorsítása érdekében és, hogy életet leheljen a Párizsi Megállapodásba. Az, hogy a Tanács mindössze néhány óra alatt elfogadta a határozatot, jól mutatja ígéreteink betartása iránti elkötelezettségünket. A ratifikációs okiratok pénteki letétbe helyezésével lezárul az eljárás. Mindannyian büszkék lehetünk erre az eredményre.”

A tagállamok, amennyiben nemzeti eljárásaik lezárultak, az Unióval egy időben, ellenkező esetben egy későbbi időpontban a lehető leghamarabb ratifikálják a megállapodást.

A megállapodás 30 nappal azt követően lép hatályba, hogy legalább 55, az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának legalább 55%-áért felelős ország ratifikálta. Eddig 63, a globális kibocsátások 52,11%-áért felelős ország ratifikálta a megállapodást.

Az Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) 2016. október 5-én megállapodott a Grúziára vonatkozó vízumliberalizációt illető tanácsi tárgyalási álláspontról. A Coreper ezzel megerősítette a Bizottság azon javaslatát, hogy az uniós polgárok vízummentesen utazhassanak Grúzia, a grúz állampolgárok pedig az Európai Unió területére, amennyiben a tartózkodás bármely 180 napos időszakban nem haladja meg a 90 napot.

A Tanács véleménye szerint a Grúziára vonatkozó vízumliberalizációnak az új „felfüggesztési mechanizmussal” egy időben kell hatályba lépnie.

A szlovák elnökség e megbízatás az alapján fog tárgyalásokat kezdeni az Európai Parlamenttel.

„A Tanács a grúziai reformokra tekintettel a mai napon határozottan kiállt a grúz állampolgárok vízummentes utazása mellett. Az elnökség úgy véli, hogy a hiteles reformok végrehajtása a helyes irány, amit ösztönözni kell. Annak érdekében, hogy a grúz állampolgárok minél előbb vízummentesen utazhassanak, számítunk az Európai Parlament támogatására a vonatkozó eljárás lezárásához”, jelentette ki Peter Javorčík, Szlovákia EU melletti állandó képviselője, az Állandó Képviselők Bizottságának elnöke.

A Bizottság 2016. március 9-én tette közzé a grúziai vízumliberalizációra vonatkozó javaslatát. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Grúzia eleget tett a vízummentességhez szükséges valamennyi követelménynek.

Azt követően, hogy a Tanács és a Parlament között megállapodás születik a Grúziára vonatkozó új vízumrendszerről és ez a megállapodás hivatalosan is elfogadásra kerül, Grúzia átkerül az 539/2001/EK rendelet I. mellékletéből (azon országok, amelyek állampolgárai vízummal léphetnek be a schengeni övezetbe) a II. mellékletbe (vízummentességet élvező országok), ami vízummentes utazást biztosít az uniós polgároknak Grúzia, a grúz állampolgároknak pedig az EU területére, amennyiben a tartózkodás bármely 180 napos időszakban nem haladja meg a 90 napot.

Figyelembe véve az Európai Unióban kialakult jelenlegi migrációs helyzetet, valamint a Bizottság vízummentességre irányuló javaslatait Grúzia, Ukrajna, Törökország és Koszovó vonatkozásában, továbbá a tagállamokkal folytatott megbeszéléseket, a Bizottság 2016. május 4-én úgy határozott, hogy a jelenlegi felfüggesztési mechanizmus felülvizsgálata céljából javaslatot nyújt be az 539/2001/EK rendelet módosítására.

A felülvizsgált rendelet fő célja a felfüggesztési mechanizmus megerősítése. A rendelet ezt úgy valósítja meg, hogy a tagállamok számára egyszerűbbé teszi az esetleges felfüggesztéshez vezető körülményekről szóló értesítést, a Bizottság számára lehetővé teszi, hogy saját kezdeményezésére indítsa meg a mechanizmust, továbbá a Bizottság feladatául jelöli meg, hogy küldjön éves jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy a vízummentességet élvező harmadik országok milyen mértékben teljesítik a szükséges kritériumokat.

Kibővítették a felfüggesztés lehetséges indokait, és a mechanizmus alkalmazása is könnyebbé válik majd, mert az eljárás felgyorsítása érdekében lerövidítették a referenciaidőszakokat és a határidőket.

A Parlament és a Tanács között jelenleg még folynak a megbeszélések a vízummentesség felfüggesztésére vonatkozó mechanizmusról.

Írország és az Egyesült Királyság az EU-szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvekkel összhangban nem vesz részt ezen intézkedések alkalmazásában. Ezekben a tagállamokban továbbra is a nemzeti jogszabályok alkalmazandók a vízumrendszerre.