Agrégateur de flux

Az utóbbi időben (egyéb irányú elfoglaltságaim miatt) meglehetősen elhanyagoltam a Tiborublogot (mea maxima culpa), s ez még pár hétig így is maradt volna, ha a mai postával a BlogRepublik szerkesztősége nem kapott volna egy érdekes küldeményt. Nem szeretnék előreszaladni a következtetések levonásában, de úgy vélem, a ti érdeklődésetekre is számot tart, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Azt, hogy a különböző blogjaim tartalmával rendszeresen találkozom a világhálón, már megszoktam. Az írásaimat átvevők jó esetben feltüntetik a forrást (ez szokott ritkábban előfordulni), rossz esetben a sajátjukként villognak vele (sajnos ez a gyakoribb). Mindaddig, amíg a koppintó nem kér érte pénzt, morogni szoktam ugyan, de nagy kázust nem csinálok belőle: elég nagy ez az erdő, jut benne hely a potyautasoknak is (hogy ne dögevőt mondjak). Amikor azonban valaki tőlem úgy lop kölcsönöz, hogy utána ezért belépőt is szed, na ez már kiveri a biztosítékot még az én közismert (posta)galambepém esetében is.

És akkor térjünk rá a mai küldeményre, amit egy kiváló memóriával rendelkező (anonimitását természetesen megőrizni kívánó) olvasóm bocsájtott a rendelkezésemre. Ez az olvasó ugyanis (csak találgatok persze) meglátogatta a budapesti Murder – A gyilkos tárlat című kiállítást. Kifizette a nem olcsó (3490.- forintos fejenkénti) jegyet, majd bement és végignézte az interaktívnak mondott, valójában vetítéssel, hanghatásokkal és diorámás megoldásokkal tűzdelt, mintegy 70 perces produkciót, amely híres (sorozat)gyilkosokkal foglalkozik. A házszabály szerint nem lehet se hang-, se képfelvételt készíteni (olvasónk biztosan be is tartotta ezeket a regulákat, az én olvasóim jogkövető arcok), de neki olyan elképesztő auditív memóriája van, hogy hazament és a fülhallgatóban hallott egyik részletet bizony szó szerint leírta – ez nincs megtiltva ugye.

Hogy miért kezdett el hatványozottan fülelni? Nos, a kiállítás egyik termében a Ku Klux Klánról hallható (és látható) néhány érdekesség, olvasóm fülét pedig megütötte pár, ennek kapcsán elhangzó mondat, amit mintha hallott, illetve olvasott volna már valahol. Hazaérve felütötte a Tiborublogot, annak is a Ku Klux Klánról szóló posztját, s – láss csodát – a kiállítás háromperces KKK-része komoly átfedést mutatott az általam évekkel ezelőtt írt poszt szövegével.

A KKK-poszt rövid (700 szavas) verzióját először 2009 májusában az azóta megszűnt Hírsarkon, 2009.  november 14-én pedig a teljes, itt is olvasható, kbővített verzióját a Lemilblogon jelentettem meg. Onnan 2011. március 2-án vittem át a postr-re, s onnan 2012 januárjában került át végleges helyére, ide, a BlogRepublikra.

De hogy ne csak a levegőbe beszéljek, álljon inkább itt a két produkció. A Murder-kiállítás KKK-termében elhangzó szöveget változtatás nélkül, teljes terjedelmében olvashatjátok itt alul (fekete betűkkel), míg a posztomból kiemelt (és párhuzamos) részeket kék (és dőlt) betűvel, ugyancsak bekezdésenként. A saját szövegem terjengősebb, az irreleváns szavak és mondatrészek hiányát az egyezményes […] jellel érzékeltettem.

Lássunk akkor munkához. A bekezdéseket megszámoztam, hogy még könnyebben össze tudjátok hasonlítani őket:

1.) Az amerikai polgárháború Észak győzelmével zárult, Lincoln azonban nem tudta folytatni megkezdett politikáját. A rabszolgaság intézményének megszűnése komoly problémákat idézett elő Délen. A fajelmélet és a rabszolgatartás meggyőződéses híveinek maroknyi csoportja elhatározta, hogy a győztes Unióval szemben gerillamozgalmat hoz létre. A rebellis Tennessee államban megalakul a világ legnyilvánosabban működő titkos szervezete, amely a fehér felsőbbrendűség elméletének és gyakorlatának amerikai zászlóvivője lesz: a Ku Klux Klán színre lép.

1.) … a fajelmélet és a rabszolgatartás meggyőződéses harcosainak maroknyi (állítólag mindössze hatfős) csoportja elhatározta, hogy a győztes Unióval szemben titkos gerillamozgalmat hoz létre. […] a rebellis Tennessee államban […] megalakul az a szervezet, amely az obsitos alapítók szándékai szerint a fehér felsőbbrendűség elméletének (és gyakorlatának) amerikai zászlóvivője lesz: a Ku Klux Klán színre lép.

2.) Eleinte kizárólag feketék és északi republikánus jogvédők megfélemlítését tűzték ki célul, amit fizikai és lelki erőszakkal, továbbá fenyegetéssel reméltek megvalósítani. A Klán többszázezer hívet szerzett magának, főként azokból a társadalmi rétegekből, amelyek – az új rendszernek köszönhetően – elvesztették befolyásukat. A kezdetektől mintegy védjegyükké vált a fehér lepel, az arcot is eltakaró csúcsos süveg, a lángoló kereszt és a spontán lincselések. A három K betűt ábrázoló falfirkák felbukkanása elegendő volt ahhoz, hogy bizonyos vidékekről pánikszerűen meneküljenek a Klán lehetséges célpontjai.

2.) …A Klán […] eleinte kizárólag feketék és északi republikánus jogvédők […] megfélemlítését tűzte ki célul, amit fizikai és lelki erőszakkal, továbbá fenyegetéssel remélt megvalósítani. A Klán egyre több hívet szerez magának, főként azokból a társadalmi rétegekből, amelyek tagjai (az új rendszernek tulajdoníthatóan) elveszítik befolyásuk […] A kezdetektől mintegy védjegyükké vált fehér lepel, az arcot is eltakaró csúcsos süveg és a lángoló kereszt egyre többször bukkant fel az általában éjszaka lebonyolított rendezvényeiken, ahol (főként 1867-től kezdve) a többé-kevésbé spontán lincselések is napirenden voltak. […] A három K betűt ábrázoló falfirkák felbukkanása önmagában elegendő volt ahhoz, hogy bizonyos vidékekről […] pánikszerűen távozzanak a frissiben felszabadított feketék…

3.) A fehércsuklyások egyre erőszakosabb fellépése miatt 1871-ben a washingtoni kongresszus a Klánt törvényen kívül helyezte. Az intézkedés hatására a Klán mély hallgatásba borult, szép csendesen visszafejlődött, és a XX. század elejére már senki sem látta őket, de mindenki róluk beszélt.

3.) A fehércsuklyások egyre erőszakosabb fellépése miatt […] a washingtoni Kongresszus 1871 tavaszán elrendeli a Klán törvényen kívül helyezését. A Klán szép csendesen visszafejlődik, s a huszadik század elejére olyanná válik, mint a szociálisan érzékeny piacgazdaság: rengetegen beszélnek róla, de senki sem látja.

4.) A legenda azonban nem szunnyadt. A Ku Klux Klán második születésére 1915-ben kerül sor, amikor egy keményvonalas atlantai metodista lelkész, William Joseph Simmons elővette a régi feljegyzéseket, felkutatott pár idős, egykori klántagot és létrehozta a hosszú, de annál kifejezőbb, A Ku Klux Klán Lovagjainak Láthatatlan Birodalma nevű szervezetet. Célpontnak minősítette a feketék mellett a zsidókat, a katolikusokat, az indiánokat, a bevándorlókat, a kommunistákat. Egyikük sem volt biztonságban.

4.) A Ku Klux Klán második születésére 1915-ben kerül sor, amikor egy keményvonalas atlantai metodista lelkész, bizonyos William Joseph Simmons tiszteletes […] előveszi a régi feljegyzéseket, felkutat pár idős, egykori Klán-tagot, és létrehozza a hosszú, de annál kifejezőbb, A Ku Klux Klán Lovagjainak Láthatatlan Birodalma nevű szervezetet, melynek célpontjai közé (az addig megszokott feketék mellé) rutinosan felzárkóztatja a zsidókat, a katolikusokat, az indiánokat, a friss bevándorlókat, a kommunistákat…

5.) A Klán szimpatizánsainak létszáma a húszas évek elején meghaladta az ötmilliót, ami a választásra jogosult amerikai állampolgárok 15 százaléka volt.

5.) … a Klán fénykorában, vagyis a húszas évek elején-közepén a tagok és szimpatizánsok létszáma meghaladta az ötmilliót (!), ami a választásra akkoriban jogosult amerikai polgárok 15 százaléka volt.

Pontosan ennyi volt a három perces, a Ku Klux Klánnak foglalkozó szöveg a kiállításon (megismétlem: a fenti fekete betűs bekezdések). El sem vettem belőle, hozzá se tettem egy hangot sem. A posztom természetesen hosszabb, mint az itteni kék bekezdések.

Nyugtassatok meg, hogy a hasonlóság több, mint meglepő. Elhiszem én, hogy történelmi események leírása nem olyan, mint egy vers vagy prózai irodalmi mű, de ez a párhuzam, amit itt fent láthattok például szóhasználatban, ez bizony elég furcsa…

Nem igazán tudom, mi is történhetett. Jóhiszemű vagyok, ezért azt mondom, hogy a kiállítás szervezői talán megbíztak valakit a szövegírással, az a valaki kreatívan inspirálódott a posztomból (amit elhallgatott a megbízója elől), majd felmarkolta a lóvét és szevasz, tavasz. Csak azzal nem számolt a kis bohó, hogy a több száz olvasóm közül egyszercsak valaki elmegy és megnézi a kiállítást, feltűnik neki a hasonlóság, majd erről engem értesít.

Vagy a másik (ugyancsak megengedő) verzió: a szervezők meg akarták kérni a hozzájárulásom, de a levél valahogy elkallódott. Nos, itt a ragyogó alkalom, hogy ezt a felkérést pótolják.

A kiállítás 2012 novembere óta van nyitva (emlékeztetőül: 3490.- forintért látogatónként), s állítólag külföldre is készülnek vele, olyan sikeres.

Nem akarom tovább dagasztani a fekáliát, de azt azért mégegyszer leírom: szellemi terméket lopni ugyanolyan elítélendő, mint pénztárcát. Pláne egy magamfajta csóró kis bloggertől, aki ingyen, kedvtelésből ír, a tolvaj pedig pénzért adja tovább… Nem akarom a szükségesnél jobban eldramatizálni a történetet, mindössze figyelemfelhívási céllal tártam most elétek a sztorit. Tudom, hogy a plagizálásnak komoly magyar hagyományai vannak, de most nem szeretnék aktuálpolitizálni…

Persze tudok számolni is és tudom, hogy a 70 percnek (ameddig az egész bemutató tart) a 3 perc (amennyi a KKK-részleg) csak a 4,28%-a. De én megelégednék az eddigi jegybevételek 4,28%-ával is. Egye fene: a 4 százalékával, elvégre nem vagyok én telhetetlen.

Érdeklődéssel várom a kiállítás szervezőinek reakcióját, amelynek természetesen helyt fogok adni. Minden itteni állításomat bizonyítani tudom, ha esetleg valaki engem akarna beperelni ezért a posztomért, a BlogRepublik Jogi és Perképviseleti Főosztálya ugrásra készen áll. Benneteket pedig arra kérlek, osszátok meg ezt a posztot, hadd okuljon belőle mindenki. És nagyon várom a kommenteket is!

C'est le Moment

Les échos de la culture africaine et de la diaspora africaine, dans toute sa vitalité, avec Valérie Bony tous les samedis à 06:45 GMT.

Un sujet traité en profondeur et qui fait appel aux différents genres journalistiques

Partenaires

Ígéretünkhöz híven ma igyekszünk röviden összefoglalni a tegnap bejelentett végső megállapodás legfontosabb elemeit. Ugyan a szóban forgó alkut még mind a két intézménynek meg kell erősítenie (az első nagy próbatétel délután várható a COREPER II. rendkívüli ülésén), a legújabb elemek vélhetően mindkét intézmény számára elfogadhatóak lesznek.

A tartalom tekintetében alapvetően fontos, hogy a főösszegben sem a kötelezettségvállalások, sem a kifizetések tekintetében nem történt változás az Európai Tanács 2013. februári ülésén kialkudott számokhoz képest. Vagyis minden módosítás a tagállamok által elfogadott főösszegen és fejezeti összegeken belül valósul meg.
 
Az Európai Parlament (EP) azonban több területen „szépített” a februári megállapodáson. A legnagyobb előrelépés a rugalmasság területén figyelhető meg, hiszen olyan elemek kerültek a rendelkezések közé, amelyek révén biztosítható, hogy azokban az években is elegendő forrás álljon rendelkezésre, amelyekben egyébként esetleg nem lenne elég tartalék. Ennek érdekében létrejön egy ún. összesített tartalék (global margin) a kifizetések terén.  Ez lehetővé teszi, hogy az adott évben elköltetlenül maradt mozgástér egy részét átvigyék a későbbi – vélhetően szűkösebb – esztendőkre. Ennek  2018 és 2020 között lesz csak felső határa (7-9-10 milliárd euró évente). A korábbi években a kifizetési szint meglehetősen alacsony, azt vélhetően teljesen fel fogják használni, így kevéssé valószínű, hogy nagy összegek megmaradnak, ezért nem volt szükség felső plafon kialakítására az átvitel tekintetében.
 
A kötelezettségvállalásokat nézve kisebb eredményeket tud felmutatni az EP tárgyalódelegációja, de ezen a téren is történt előrelépés: 2014 és 2017 között a kötelezettségvállalások esetén is van lehetőség összesített tartalék kialakítására, ami szintén hozzájárul a források évek közötti átcsoportosításához.
 
A rugalmasság azonban ezzel még nem ért véget. Annak érdekében, hogy a legfontosabb kulcsterületeken (fiatalok munkanélküliségi problémáinak kezelése, kis- és középvállalatok segítése, kutatás-fejlesztés), már a hétéves időszak első felében érdemi források álljanak rendelkezésre, a források egy részét előre hozzák, ezt nevezzük frontloading-nak. Ez összesen 2543 millió eurónak megfelelő összeg átcsoportosítását jelenti 2014-re és 2015-re, amelyből a legnagyobb részt (2143 millió eurót) a fiatalkori munkanélküliség kezelésére létrehozott eszköz képvisel.
 
A menetrendet nézve megállapodás született arról, hogy az EP a 2013. július 3-ai plenáris ülésen fog szavazni a dossziéról. A képviselők várhatóan egy olyan határozatot fogadnak el, aminek melléklete lesz a teljes csomag (az MFF-rendelet, az intézményközi megállapodás és a csatolt nyilatkozatok). A jogszabályok formális jóváhagyása ugyanakkor csak szeptemberben lesz az EP-ben, azt követően, hogy az ECOFIN Tanács szavazott a 2013-as (éves) költségvetéshez kapcsolódó forráshiány kezeléséről. Ezt követően várhatóan szintén szeptemberben (esetleg október elején) lesz a formális szavazás a Tanácsban.
 
A menetrendhez tartozik az is, hogy a 2013-as költségvetési módosító javaslatot (DAB2) (amiről a politikai megállapodás a Tanácsban már megszületett, de a formális elfogadását a tagállamok az MFF-megállapodás EP általi elfogadásához kötötte) a Tanács a július 9-ei ECOFIN-on formálisan is elfogadja. Sőt, a Tanács kötelezettséget vállal, hogy minden indokolt forrásigényt kezel a továbbiakban is, szükség esetén a költségvetést módosítani fogja.
 
Összességében a Tanács által kialakított csomag alapvetően nem változott meg, a Parlament azonban kapott néhány „szépségflastromot”, elsősorban a rugalmasság területén. Annak mindannyian örülhetünk, hogy a józan belátás győzedelmeskedett az intézmények közötti kakaskodás felett, akkor is, ha az utolsó egy hét eseményeire egyik fél sem lehet büszke.

(Bajusz Anna, Hetényi Géza)

Egy héttel azt követően, hogy Eamon Gilmore ír miniszterelnök-helyettes először bejelentette a megállapodás létrejöttét, ma úgy tűnik, hogy végre valóban megszületett az alku a 2014-2020-as többéves pénzügyi keretről. Az elmúlt egy hétben alapvetően az Európai Parlament (EP) oldalán pattogott a labda, ennek jegyében záporoztak is a nyilatkozatok: a néppárti képviselőket kivéve valamennyi frakció elutasítóan vagy fenntartásokkal nyilatkozott a június 19-én megszületett állítólagos alkuról.

Mindez nem könnyítette meg az ír elnökség munkáját, amely így inkább azt az utat választotta, hogy az Általános Ügyek Tanácsának június 25-ei (keddi) ülésén nem kérte a tagállamok jóváhagyását a csomagról. Ennek valószínűleg nem is lett volna értelme az adott helyzetben, hiszen az EP nem vállalt kötelezettséget az alku elfogadására – márpedig akkor feleslegesen kéri a miniszterek hozzájárulását („nagyvonalúságát”) az elnökség.

A mai napon egyeztetésre került sor José Manuel Barroso bizottsági, Martin Schulz EP-elnök és Enda Kenny ír miniszterelnök között, amelyen végre megszületett a megállapodás az intézmények vezetői között. Ennek tartalmát holnap erősíti meg a COREPER II. rendkívüli ülése, így a részletekkel és a csomag tanácsi fogadtatásával holnap ismét jelentkezünk!

(Bajusz Anna)

Russian DT-3PB Armored Articulated All-Terrain Tracked Carrier

German MAN KAT 1 8x8 Heavy High Mobility Truck

British Queen Elizabeth Class Aircraft Carrier