Diplomacy & Crisis News

A look back at Beijing’s choices for where to stage diplomatic scenes with U.S. presidents – and the changing political narratives.

Trump has repeatedly argued the US needs to control Greenland because of national security concerns

European Parliament president Roberta Metsola opened the 18-21 May plenary session in Strasbourg.

Source : © European Union, 2026 - EP

European Parliament president Roberta Metsola opened the 18-21 May plenary session in Strasbourg.

Source : © European Union, 2026 - EP

European Parliament president Roberta Metsola opened the 18-21 May plenary session in Strasbourg.

Source : © European Union, 2026 - EP

Japan and South Korea are seeking to further institutionalize their security, energy, and strategic cooperation – especially after Trump’s trip to Beijing. 

La visite de Donald Trump en Chine, mercredi 13 mai, s’inscrit dans un contexte international particulièrement tendu, marqué à la fois par les conflits au Moyen-Orient et par l’intensification des rivalités entre Washington et Pékin. Reporté à la suite du déclenchement de la guerre en Iran, ce déplacement constitue la première visite de Donald Trump en Chine depuis 2017. Il intervient également quelques jours avant l’arrivée de Vladimir Poutine à Pékin, alors que le rapprochement stratégique entre la Russie et la Chine ne cesse de se renforcer. Au-delà de la question iranienne et des liens étroits entretenus par Pékin avec Téhéran, cette rencontre revêt une importance particulière en raison des nombreux sujets de tension entre les deux puissances, qu’il s’agisse des différends commerciaux, des enjeux technologiques ou encore de la question sensible de Taïwan. Quel bilan tirer de cette visite de Donald Trump en Chine ? Quels étaient les principaux enjeux abordés par les deux dirigeants ? Et quelles conséquences cette rencontre diplomatique pourrait-elle avoir sur la politique américaine vis-à-vis de Taïwan et sur la stabilité régionale ? Le point avec Emmanuel Lincot, directeur de recherche à l’IRIS, co-responsable du Programme Asie-Pacifique.

Dans quel contexte s’inscrit la visite de Donald Trump en Chine ?

C’est la deuxième visite de Donald Trump en Chine depuis 2017. Rappelons que cette visite d’État avait été préalablement ajournée il y a un mois par les Américains pour cause de guerre au Moyen-Orient. Cette visite précède de quelques jours seulement celle de Vladimir Poutine à Pékin, ces 19 et 20 mai.

Avec le recul, nous pouvons dire d’ores et déjà que le déplacement de Donald Trump dans la capitale chinoise est un échec. Seuls deux cents Boeing ont été vendus alors que la vente de cinq cents appareils était initialement escomptée. Aucun contrat dans le domaine céréalier, ainsi que dans le high-tech – alors que dix-sept chefs d’entreprises parmi lesquels Elon Musk étaient présents dans la délégation présidentielle – n’ont été signés. Donald Trump a beau avoir dit à la cantonade que Xi Jinping était un « ami », cela n’engage manifestement que lui tant il est vrai que Xi Jinping a été très ferme, voire menaçant, sur l’attitude de Washington à l’égard de Taïwan. Le Président américain a également constaté que ses vœux d’obtenir de la Chine une plus grande coopération sur le dossier iranien se heurtaient à un mur. À l’encontre de l’Iran, Donald Trump va donc devoir « poursuivre la diplomatie par d’autres moyens », si l’on parle le langage de Clausewitz, et ce, en optant de nouveau pour la guerre. Comme pour le conflit en Ukraine, la Chine ne peut que s’en réjouir. En aidant matériellement les Russes et les Iraniens par la livraison de composants nécessaires au montage de drones, tout en étant une force de propositions en proposant des plans de paix que rejettent toutefois les belligérants, la Chine assiste à l’embourbement de la première puissance du monde.

À présent, tous les regards convergent naturellement vers la Chine, les pays de l’Union européenne – dont la France – n’étant pas en reste. D’autant que la Chine se voit confortée dans ses choix de transition écologique entamée il y a plus de vingt ans et veillera à développer des corridors alternatifs pour assurer ses approvisionnements énergétiques. Parmi ces corridors, on peut noter celui des régions médianes de l’Eurasie, c’est-à-dire du Caucase, et qui expliquent le fort rapprochement de la Chine avec des pays jugés stratégiques, tels l’Azerbaïdjan ou le Turkménistan. 

Quels étaient les enjeux bilatéraux et internationaux soulevés lors de cette rencontre et quel bilan peut-on en dresser ?

Il n’y a aucune avancée significative. La certitude pour Donald Trump est qu’il faut désormais frapper un grand coup contre l’Iran pour se sortir de ce bourbier au plus vite, et porter ainsi indirectement un coup à l’économie chinoise. Car, même si une trentaine de navires chinois sont arrivés à passer sans encombre le détroit d’Ormuz, les importations de pétrole en provenance du Moyen-Orient se font beaucoup plus rares et l’on en perçoit l’impact dans les usines de plastique en Chine.

La visite de Vladimir Poutine à Pékin va quant à elle donner lieu à un renforcement du partenariat entre les deux pays, voire à la concrétisation du fameux Force de Sibérie 2, gazoduc devant relier la Russie, ses champs pétroliers et gaziers, via l’Altaï à la province du Xinjiang. Cela signifie un retour du renforcement des interconnexions entre la Chine et les régions occidentales et septentrionales de l’Asie centrale. 

La question de Taïwan reste un point de tension majeur entre Washington et Pékin, notamment autour de la vente d’armes américaines à Taïwan. Quelle influence cette visite pourrait-elle avoir sur la politique américaine vis-à-vis de l’île et de la stabilité régionale ?

On a senti des crispations chez Xi Jinping concernant la question taïwanaise qui a mis en garde son homologue américain d’entreprendre toute action qui irait à l’encontre des intérêts chinois. Cette mise en garde verbale et ferme trahit-elle le fait que les Chinois ne sont pas prêts en définitive à une action militaire ? Ce n’est pas impossible. Le limogeage de He Weidong, chef de l’État-major en charge des affaires stratégiques taïwanaises au sein de l’Armée populaire de libération (APL), et l’annonce récemment de la condamnation à la peine capitale de l’ancien ministre de la Défense Li Shangfu, expliquent la nervosité tout à fait inhabituelle, de surcroît exprimée publiquement de Xi Jinping à ce sujet. Sur le vol du retour, Donald Trump a à son tour mis en garde Taïwan de proclamer son indépendance. Devra-t-il pour autant renoncer à honorer le Taiwan Relations Act en vigueur depuis 1979 et l’exportation d’armes américaines vers l’île ? C’est peu certain.

En tout cas, Xi Jinping a donné des gages à une partie très nationaliste de l’opinion chinoise en montant sur ses ergots alors que le scénario le plus probable à mon sens concernant les relations interdétroits est l’asphyxie économique de l’île et non le recours à la force.

L’article Visite de Trump à Pékin : un échec attendu ? est apparu en premier sur IRIS.

Russia's war of aggression against Ukraine created renewed momentum for EU enlargement. As the European Parliament highlights, enlargement is a key driver for long-term stability, security and economic development. Economic output per person has increased over the past two decades across the Western Balkans, Georgia, Moldova and Ukraine. However, convergence with the EU remains low. Without stronger reform and investment, full convergence and integration could be delayed by several decades. Foreign direct investment as a share of gross national product is generally higher in the enlargement countries examined than in the EU, but not consistently directed to sectors that support long-term growth. Trade integration with the EU has deepened significantly, supported by existing agreements. The EU remains the main trade partner for the enlargement countries examined, and has benefited from these relations, including agricultural trade with Ukraine. Trade patterns across countries and sectors remain uneven, and exposure to other global actors, particularly China, has increased in some cases. Enlargement countries perform well in terms of digital infrastructure. However, significant gaps remain in regulatory frameworks and innovation capacity, which is critical to adopting artificial intelligence. Progress in aligning with the EU acquis and deeper integration into the EU market and programmes could support increased trade and investment, while contributing to faster economic convergence.
Source : © European Union, 2026 - EP

Plenary session, Strasbourg

Source : © European Union, 2026 - EP

Depuis maintenant dix semaines, la guerre en Iran occupe une place centrale dans les médias et les débats géopolitiques. Mais au-delà du conflit lui-même, c’est la manière dont il est traité médiatiquement qui interroge. Entre posture idéologique, discours dominant et multiplication des « experts » sur les plateaux télé, le débat public semble de plus en plus enfermé dans une logique de conformisme et d’émotion permanente.

Les chaînes d’information en continu, contraintes de commenter l’actualité sans interruption, favorisent des débats rapides et souvent superficiels. Les plateaux réunissent des intervenants présentés comme « experts en géopolitique » mais qui, pour certains, n’ont jamais travaillé sur le terrain ni acquis une connaissance concrète des réalités. La recherche de la phrase choc prend le pas sur l’analyse de fond.

Cette uniformité du discours s’explique aussi par une forme de pression collective : peur d’être marginalisé, volonté de rester dans la ligne dominante. Résultat : certaines fake news circulent sans conséquences, et leurs auteurs continuent d’être invités malgré des erreurs parfois flagrantes.

Cette situation pose une question : les médias remplissent-ils encore leur rôle d’information et d’analyse, ou participent-ils à l’installation d’une doxa déconnectée de la réalité ?

Mon analyse dans cette vidéo.

L’article Géopolitique et failles médiatiques est apparu en premier sur IRIS.

Beneath the summit optics lies the reality that China’s rapid nuclear transformation is increasingly straining extended deterrence and unsettling the United States’ Asian allies.

La version anglaise de cette note a été initialement publiée par Lawfare.

La guerre en Iran a provoqué des bouleversements sans précédent pour la sécurité énergétique et alimentaire mondiale. À mesure que les effets de ces bouleversements (de la pénurie de carburant à la flambée des prix alimentaires) se feront plus visibles, ils exerceront une pression croissante sur la paix et la stabilité. Bien que certaines répercussions soient déjà perceptibles, les perturbations sur le système international s’accentueront si le conflit persiste.

Par ailleurs, quelles que soient les agissements des États-Unis dans la région, l’occurrence dans les prochains mois d’une des phases du phénomène climatique ENSO, connue sous le nom d’El Niño, devrait aggraver les conséquences de la crise iranienne sur la sécurité alimentaire et énergétique. Cela met en évidence le rôle déterminant des facteurs naturels sur nos priorités, et que la résilience climatique est indissociable des objectifs de sécurité internationale.

À télécharger

• Lire la note (PDF)

L’article El Niño amplifiera considérablement les chocs tels que celui de la guerre en Iran est apparu en premier sur IRIS.

The Committee on Security and Defence (SEDE) and Committee on Industry, Research and Energy (ITRE) are organising a joint public hearing with the title: “Cyber-defence and cybersecurity”, which will take place on 29 January 2026.
The hearing will highlight the interplay between civil and military ecosystems, while emphasising on dual use technologies, cybersecurity and cyber-defence, as well as the crucial role of public-private partnerships and industrial policies in reinforcing Europe's resilience.
Location : ANTALL 4Q2
Programme
Poster
Presentation-OSW
Presentation-ECCC
Source : © European Union, 2026 - EP

A lot of things have gone horribly wrong—and it’s not over yet.

The special budget passed by the Legislative Yuan ends all new domestic defense drone procurement at a critical moment in the industry's development.

How the Iran war is deepening proxy conflicts around the Red Sea and the Horn of Africa.

Russia's Sergei Shoigu also said that "a return of third-country military infrastructure to Afghanistan or the deployment of new military facilities in neighboring states" would be "unacceptable."

A 2026. tavaszára eszkalálódó közel-keleti konfliktus, különösen a Hormuzi-szoros blokádja, rendszerszintű kockázatokat jelent az afrikai és a globális gazdaság számára egyaránt. A válság olyan időszakban érte az afrikai kontinenst, amikor a pandémia és az orosz-ukrán háború okozta sokkok szűkös fiskális és monetáris tartalékokhoz vezettek egyes gazdaságokban. A 2026. február 28-án kirobbant amerikai-izraeli-iráni fegyveres
szembenállás miatt kialakult helyzet megbénította a világ egyik legfontosabb olajszállítási
útvonalát. Következményül a Brent kőolaj hordónkénti ára 2026. április elejére 109,77
dollárra emelkedett, súlyosan megnehezítve a gazdasági növekedést a legsebezhetőbb
régiókban.

2025-ben a Hormuzi-szoroson átlagosan napi 20 millió hordó nyersolaj és olajtermék haladt át, amely a globális tengeri kereskedelem negyedét tette ki. A világ legkritikusabb tengeri fojtópontján áthaladó napi forgalom a korábbi 141 hajóról 2026. március végére mindössze 3-4 hajóra esett vissza, ami 97%-os forgalomcsökkenést jelent. A szoros elkerülésére szolgáló szárazföldi csővezetékek kapacitása korlátozott, ezért a globális kereskedelmi logisztika átrendeződésre kényszerült. Az alternatív útvonalak, elsősorban a szállítmányok Jóreménység foka felé történő átirányítása, jelentős logisztikai megbénulást és költségnövekedést okoznak: az út 10-15 nappal hosszabbodott meg Ázsia és Európa közötti forgalom tekintetében, valamint az Ázsiából Afrika nyugati és északi részére, illetve az Európából Kelet-Afrikába tartó kereskedelmi útvonalakon. Ez a kitérő a tengeri fuvardíjak 20-40%-os megugrását eredményezte, ami a megnövekedett biztosítási prémiumokkal együtt drasztikusan drágítja az importált energiát és fogyasztási cikkeket.

Afrika a világ nyersolaj-kitermelésének mintegy 8%-át biztosítja, ugyanakkor a saját
finomítói kapacitás korlátozottsága miatt késztermék-szükségletének 70-90%-át kénytelen
külföldről beszerezni. A konfliktust megelőzően ezen importszükséglet közel 40%-a, Kelet-
Afrika esetében pedig majdnem a teljes mennyisége a Hormuzi-szoroson keresztül, az Öböl- térségből érkezett. Anibor Kragha, az Afrikai Finomítók és Elosztók Szövetségének (ARDA) ügyvezető titkára így jellemezte a helyzetet: „Mindenki magáért felel. Ez bizonyára sokakat aggaszt. Még az exportőrök is azt kérdezik, hogyan tudják először a hazai keresletet kielégíteni”. A válság begyűrűzését jelzi, hogy legalább 29 afrikai valuta értékelődött le a dollárral szemben a konfliktus kezdete óta. A szállítási útvonalak átrendeződése nemcsak az energiahordozók ellátását, hanem a műtrágyaellátást is kritikus szintre sodorta, mivel annak 30-50%-a a Perzsa-öbölből származik. Ez közvetlenül veszélyezteti a mezőgazdasági terméshozamokat és az élelmiszerbiztonságot, amit tovább fokoz, hogy a karbamid ára több mint 35%-kal emelkedett rövid idő alatt. Mivel a szállítási költségek az afrikai élelmiszerárak 30-50%-át teszik ki, a logisztikai sokk közvetlen megélhetési válságot okozhat.

Az afrikai kontinensre gyakorolt hatásokat követően áttérek az országspecifikus tényezők
vizsgálatára. A következmények nem egyformán érintik az afrikai kontinenst, a Financial
Times és az Afrikai Fejlesztési Bank elemzései szerint éles különbség van a nettó
kőolajexportőr és a nettó kőolajimportőr országok gazdasági mozgástere között. A
szakpolitikai jelentések alátámasztják, hogy ezek a negatív gazdasági hatások abban a 43 afrikai országban lesznek a legsúlyosabbak, amelyek nettó olajimportőrként kénytelenek
elviselni a megugró világpiaci árak és a logisztikai blokád okozta terheket.

Nigéria esetében, amely a kontinens legnagyobb kőolajtermelője, Wale Edun
pénzügyminiszter szerint a megemelkedett világpiaci árak egyfajta „ezüst sugarat” (silver
lining) jelenthetnek a költségvetési bevételek szempontjából, ugyanakkor a hazai
finomítókapacitás korlátai miatt az ország továbbra is küzd a finomított kőolajtermékek
importjának rendkívüli költségeivel. Ezzel szemben az olyan jelentős olajexportőrök, mint
Algéria, Angola és Líbia, közvetlenül profitálhatnak a tartósan 100 dollár feletti hordónkénti
árakból, ami számottevően javíthatja fiskális mozgásterüket és külső egyensúlyi pozíciójukat.

A Dél-afrikai Köztársaság aranyexportőrként sajátos helyzetben van. A nemesfém
„menedékeszköz-szerepéből” fakadóan bizonyos fokú védelmet nyújt a globális tőkepiaci
volatilitással szemben, Gwede Mantashe ásványkincs- és kőolajügyi miniszter azonban
elismerte, hogy az ország függősége a közel-keleti finomított kőolajtermékektől mára kritikus ellátási problémává vált. Kelet-Afrikában Kenya helyzete meglehetősen sérülékeny, mivel finomított üzemanyag-szükségletének egészét az Öböl-térségből szerzi be, így már
tapasztalható a súlyos hiány az üzemanyagtöltő állomásokon. Etiópia kormánya bár az
üzemanyagár támogatásokkal próbálja mérsékelni a fogyasztói árakat, ez a stratégia azonban tovább csökkenti az amúgy is szűkös költségvetési tartalékokat.

A legkritikusabb humanitárius helyzet Szudánban és Szomáliában alakult ki, ahol a Perzsa-
öbölből érkező műtrágyaszállítmányok elmaradása közvetlen élelmiszerválsággal fenyeget.
Szudánban a műtrágyahiány következtében a gabonatermelés már áprilisra meghaladta az
50%-os visszaesést.

A válság központi kérdésévé vált a nigériai Dangote-finomító szerepe a hazai és külföldi
piacon, mivel a napi 650.000 hordós kapacitásával érdemben hozzájárulhat az ellátás
biztosításához és az importfüggőség csökkentéséhez. Ugyanakkor az árképzés kérdése körül jelentős szakmai vita alakult ki. A Világbank 2026. áprilisában váratlanul visszavonta az üzemanyag-import újranyitását szorgalmazó javaslatát, amely eredetileg rögzítette, hogy a finomítói ár (1275 naira/liter) 12%-kal meghaladja az importparitás szintjét (1122 naira/liter), ami versenyképességi aggályokat vet fel. Mahmud Hassan, a Dangote-csoport vezető közgazdásza szerint az összehasonlítás módszertanilag hibás, mivel nem számol a konfliktus miatt megugrott biztosítási és szállítási költségekkel. Hassan érvelése alapján az önellátás és a minőségi sztenderdek védelme felülírja a rövid távú árversenyt, kijelentve, hogy „jobb a megfelelő ellátásbiztonság bármilyen áron, mint a semmi nulla áron”. Ezzel a protekcionista szemlélettel szemben Gwede Mantashe miniszter mérsékelte a várakozásokat, rámutatva, hogy Aliko Dangote csupán „egy ember és egy gyár Afrikában”, akitől nem várható a teljes kontinens energetikai megmentése.

A gazdasági következményeken túl a válság mélyebb társadalmi és biztonsági kockázatokat is hordoz, mivel a fiskális tartalékok kimerülése és a megélhetési nehézségek együttesen
fokozódó instabilitással fenyegetnek. Rövid távon az afrikai országokra gyakorolt várható
hatásai közé tartozik a fokozódó inflációs nyomás az élelmiszer- és energiaárak emelkedése
miatt, a helyi valuták leértékelődése az amerikai dollárral szemben, a megnövekedett adósság- újrafinanszírozási kockázatok, valamint a tőkeáramlás és a beruházások (többek között a közvetlen külföldi tőkebefektetések [FDI] és a hazautalások) csökkenése.
Ronak Gopaldas, a Signal Risk ügyvezető igazgatója figyelmeztetett: „ha a hordónkénti ár
tartósan 100 dollár felett marad […] az társadalmi zavargásokhoz vezethet. Ha az emberek a megélhetési költségek emelkedése miatt nehéz helyzetbe kerülnek, a fiatalok munka nélkül maradnak és a kormány teljesítménye iránti bizalom is megrendül, akkor ez egy nagyon veszélyes keveréket eredményez”. Felismerve a rendszerszintű sebezhetőség kockázatait, az afrikai országoknak mélyíteniük kell gazdasági kapcsolataikat az AfCFTA (Afrikai
Kontinentális Szabadkereskedelmi Övezet) keretein belül, felgyorsítva a belső
tőkefelhalmozást a külső függőségek mérséklésére. Ennek késlekedése vagy elmaradása
esetén az instabilitás és a gazdasági kilátástalanság (különösen a Száhel-övezetben)
felerősítheti az extrémizmust és a migrációs nyomást akár más kontinensek irányába is.

Felhasznált irodalom
African Development Bank, Joint Policy Paper: The Impacts of the Middle East conflict on
African Economies.
https://www.afdb.org/en/documents/joint-policy-brief-impacts-middle-east-conflict-africa
African Development Bank: The crisis in the Middle East could cost Africa 0.2 percent in
economic growth in 2026.
https://www.afdb.org/en/news-and-events/press-releases/crisis-middle-east-could-cost-africa-
02-percent-economic-growth-2026-92485
Africanews: IMF Warns of Mounting Economic Pressures for Sub-Saharan Africa Amid
Global Instability.
https://www.africanews.com/2026/04/14/imf-warns-of-mounting-economic-pressures-for-sub-
saharan-africa-amid-global-instability/
Financial Times. African economies brace for fuel shortages as Iran conflict hits energy.
https://www.ft.com/content/25959ede-3d9b-4d3e-8218-b878cc2f9a32?syn-25a6b1a6=1
IMF Blog: War in the Middle East Challenges Global Financial Stability
https://www.imf.org/en/blogs/articles/2026/04/14/war-in-the-middle-east-challenges-global-
financial-stability
International Energy Agency: Strait of Hormuz
https://www.iea.org/about/oil-security-and-emergency-response/strait-of-hormuz
The Africa Report: World Bank changes tune on Dangote fuel pricing.
https://www.theafricareport.com/414916/world-bank-changes-tune-on-dangote-fuel-pricing/
UNCTAD: Strait of Hormuz disruptions: Implications for global trade and development
https://unctad.org/publication/strait-hormuz- disruptions-implications-global-trade-and-
development)

Cser Petra Leona

A Afrika energetikai és gazdasági érintettsége a közel-keleti válság árnyékában: Elemzés a 2026. áprilisi helyzetről bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Diplomáciai manőverek az amerikai-dél-afrikai kapcsolatokban

Új fejezet nyílhat a feszültségekkel terhelt amerikai–dél-afrikai kapcsolatokban, miután
Pretoriában bejelentették: az apartheid rendszer békés felszámolásának egykori kulcsfiguráját, Roelf Meyert nevezték ki az ország új washingtoni nagykövetének. A rendkívüli diplomáciai váltásra egy példátlan diplomáciai botrány és az azt követő amerikai kiutasítás miatt volt
szükség. Diplomáciai vihar egy BBC-interjú után: A hirtelen nagykövetcsere közvetlen előzménye a korábbi dél-afrikai misszióvezető, Ebrahim Rasool botrányba fulladt távozása. Az Egyesült Államok kormánya azt követően minősítette persona non gratának és utasította ki Rasoolt az országból, hogy a diplomata a BBC Newshour című műsorában nyíltan és élesen bírálta az amerikai elnök politikáját. Az interjú során Rasool egyenesen rasszistának nevezte Donald Trumpot, ami azonnali és drasztikus diplomáciai válaszlépést vont maga után Washington részéről. A nagykövet személye körüli konfliktus azonban csak a felszín: Washington és Pretoria viszonya az elmúlt években alapjaiban romlott meg. A Trump-adminisztráció több nemzetközi fórumon is éles kritikával illette a dél-afrikai jogi berendezkedést és a kormányzat intézkedéseit. Az amerikai bírálatok középpontjában egy súlyos állítás áll: Washington szerint a jelenlegi dél-afrikai jogrendszerben több rassz alapú törvény és gazdasági szabályozás van érvényben, mint magának a faji elkülönítésre épülő apartheid rendszernek az idején. Ezek a kölcsönös vádaskodások és politikai viták történelmi mélypontra süllyesztették a két ország
viszonyát.

Börtönbüntetésre ítélték a dél-afrikai ellenzék legbefolyásosabb alakját

Öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélték Julius Malemát, a dél-afrikai ellenzék egyik
legbefolyásosabb és legmegosztóbb alakját. A Gazdasági Szabadság Harcosai (EFF) nevű párt 45 éves elnöke ellen illegális fegyverbirtoklás és nyilvános fegyverhasználat miatt hoztak szigorú ítéletet. A bírósági döntés hátterében egy korábbi incidens áll, amelynek során a
politikus a nyilvánosság előtt, engedély nélkül sütött el egy kézifegyvert. A kiszabott ötéves
börtönbüntetés súlyos csapást jelenthet a radikális ellenzéki formáció számára, azonban az
ügynek még koránt sincs vége. Malema jogi képviselői a bejelentést követően azonnal
közölték: nem fogadják el a bíróság döntését, és fellebbeznek az ítélet ellen. Malema esetleges börtönbe vonulása komoly politikai hullámokat vethet a dél-afrikai belpolitikában. Az ellenzéki vezető a nyugati imperializmus egyik leghangosabb és legharcosabb bírálója, aki évek óta a társadalmi viták középpontjában áll. Pártjának egyik legfőbb – és nemzetközi szinten is a legtöbbet vitatott – politikai ígérete a történelmi igazságtételre hivatkozva a fehér kisebbség által birtokolt földek államosítása.

Bevándorlásellenes demonstrációk Dél-Afrikában

Fokozódik a feszültség Dél-Afrikában: a „March and March” mozgalom keretében ezrek
vonultak Pretoria utcáira, hogy a bevándorlás ellen tiltakozzanak. Bár a demonstrációk
többsége békés, az egyre gyakoribbá váló fizikai atrocitások miatt Cyril Ramaphosa államfő
is éles kritikát fogalmazott meg az idegenellenes fellépésekkel szemben. A dél-afrikai
fővárosban immár hetente többször tartanak felvonulásokat, ahol a résztvevők egyértelmű
nemet mondanak a migrációra. Az ország jelenleg mintegy 2,4 millió bevándorlónak ad
otthont, ami a teljes népesség nagyjából 4 százalékát teszi ki. Kormányzati források szerint a migránsok elsősorban a szomszédos Lesothóból, Zimbabwéből és Mozambikból érkeznek. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az alapvetően békés utcai demonstrációk mellett egyre többször fordulnak elő erőszakos, bevándorlóellenes incidensek is. A fokozódó
idegenellenességre Cyril Ramaphosa elnök a hivatalos Szabadság-napi beszédében reagált
április 27-én, hétfőn. Az államfő határozottan elítélte a migránsokkal szembeni agressziót, és történelmi perspektívába helyezte a kérdést. Beszédében arra emlékeztette a nemzetet, hogy Dél-Afrika rendkívül sokat köszönhet a szomszédos államoknak, amelyek egykor menedéket és támogatást nyújtottak a rasszista apartheid rendszer elleni küzdelemben. Ramaphosa érvelése szerint elfogadhatatlan, hogy a társadalmi frusztráció, az előítéletek és a gyűlölet az afrikai testvérnemzetek tagjai ellen irányuljanak. A támadások miatt Ghana berendelte Dél- Afrika Accrába rendelt főmegbízottját is.

Üzemanyagadó-csökkentés és önkormányzati választások Dél-Afrikában

Pretoriában bejelentették: Dél-Afrika további két hónappal meghosszabbítja az ideiglenes
üzemanyagadó-csökkentést, hogy enyhítse az amerikai–izraeli–iráni konfliktus okozta
globális olajár-emelkedés lakossági terheit. Az április végén meghozott döntés értelmében a literenkénti adókedvezmény májusban 3 (56 HUF) rand marad, majd júniusban a benzin
esetében 1,50 (28 HUF), a gázolajnál 1,96 (37 HUF) randra mérséklődik. A lépés elsődleges célja az infláció megfékezése és az afrikai kontinens leggazdagabb államának számító ország gazdasági növekedésének védelme. A kormányzat számításai szerint a mentőcsomag 17,2 milliárd randjába (több mint 1 milliárd dollárba) kerül az államnak. Pretoria egyértelművé tette: az intézkedés szigorúan átmeneti jellegű, és június után kivezetik a rendszerből. Hivatalossá vált a dél-afrikai önkormányzati választások időpontja is: Cyril Ramaphosa
államfő bejelentette, hogy november 4-én tartják a helyhatósági voksolást. Az ötévente
esedékes politikai erőpróba előtt a legnagyobb esélyes továbbra is a kormánypárt. Bár a
kampány érdemi része még csak ezután veszi kezdetét, a jelenlegi kilátások és a papírforma
alapján a Cyril Ramaphosa elnök által vezetett Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) számít a
választások legnagyobb esélyesének.

– Nagy-Bato Jonatán

 

Mali támadások kereszttüzében – a védelmi miniszter is meghalt

Egy teherautós öngyilkos merénylet vetett véget Mali védelmi minisztere életének. Sadio
Camara – és néhány családtagja – meggyilkolása azonban nem egy, a körülményektől
különálló eset. A támadások célja a Goïta vezette katonai rezsim megdöntése.
Április végén Mali egész területén, több nagyváros ellen az elmúlt évek egyik legnagyobb
összehangolt támadássorozata vette kezdetét. Sajnos az ilyen támadások nem újkeletűek; az ország évek óta gyötrődik az al-Kaidához és az Iszlám Államhoz köthető csoportok
lázongásaitól. Ezen támadások mögött a szeparatista Azawad Felszabadítási Front (FLA) állt
– mely egy tuareg etnikumú önálló állam kialakítására törekszik – szövetségben az al-Kaida
egyik „leányvállalataként” számontartott dzsihadista JNIM-el. A JNIM támadásai a főváros
Bamako és a déli városok ellen irányultak, míg az FLA elsődleges célpontjai az ország
északkeleti részén elhelyezkedő Gao és Kidal városai voltak, ahol a mali-i hadsereggel és orosz zsoldosokkal csaptak össze. A harcok következtében végül a katonai kormány védelmét segítő orosz erők megerősítették, hogy kivonulnak Kidalból, ahol több csapat állomásozott és egyfajta műveleti központként szolgált. A támaszpont így az FLA ellenőrzése alá került. Mindeközben Bamakot részleges blokád alá vonták a dzsihadista fegyveresek, ami nem az első alkalom a város történetében. Az International Crisis Group száheli igazgatója szerint „ezek a támadások a katonai kormány és a lázadók közötti konfliktus jelentős eszkalációját képezik”.

– Bánfi Zita

A Afrika, 2026. április bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

The North Korean leader called for restructuring the army’s training system and reinforcing front-line units along the southern border, as Pyongyang deepens its push to redefine the security landscape of the Korean Peninsula.