Feed aggregator

During the last week, I marked the one year anniversary of my arrival in Australia. I spent it down in Gippsland (about 4 hours east of Melbourne) where I had some of the best cheese and wine I’ve had since I got to Australia. Then at the weekend I helped my partner out with a work event, a rally for owners of Moody, Hanse and Dehler yachts in the bay. You can see from the attached photos what a hardship that was…

An anniversary is often a good moment for reflection and so it seemed the right time to look back over the last year and see what I have learnt about myself.

Retaking the controls of my own life

When I was telling people that I had decided to leave work and go to university in Australia, I generally got two comments: “You’re so brave” and “I’m so envious”. Looking back I don’t feel I was brave: I had just reached a point where something had to change and I couldn’t go on the way things were. It didn’t feel brave at all; it was almost inevitable. So I suppose the first lesson is, if you feel trapped or unhappy, the only real agent of change is yourself. However scary it is, the benefit of feeling you have control over your own destiny far outweighs the scary factor.

Learning is a great joy

Another big lesson of the last year has been that education is wasted on you when you’re young. I have got so much more out of this experience for having been away from education for a while, so much more than if I had done this straight out of university, or even 5 years later. I was so hungry for it when I arrived, and I have approached it as a privilege. I’ve taken many opportunities to learn in the broadest sense of the word, doing new things from sailing to start-up weekends.

Let it go

One of my favourite lessons has been the realisation that I don’t have to get things right first time. Any idea I have can be improved by working with other people, who will come at it from different angles and bring different perspectives that I could never have achieved. It’s not a sign of incompetence to let your work be improved by others. In fact, it’s a sign of strong emotional intelligence, and good sense.

Actually, I don’t always have to *have* an idea. Sitting back and letting things grow can also work well. I’ve taken that approach with setting up the Bayside Women’s Business Network – I had a view of what it should do, but I made an effort to let the group have its say and put forward its own ideas. In the end, the two are broadly similar, but I think it makes a difference both to me and them that it is a collaborative effort.

Happiness has a real value

Obviously I’m living on much less than I had when I was working full time, but I really don’t feel any difference in terms of material things. I still do the things I love, though I’m just a bit more careful about it. I have a comfortable home, I go out. But I am much much richer in personal terms and that makes a real difference to my life. I do work I enjoy, I set my own terms, I have a strong, supportive partner. It’s so easy to undervalue the importance of being happy. I’m so grateful that I had a chance to realise that while I still (touch wood!) have time to act on it. I’d be even happier if my dear friends and family were here with me, and maybe I should have valued them more when I was unhappy. That’s part of the perspective too, I suppose.

I don’t know what the future holds

Since I left school I’ve been on a path. One I chose, and was happy with for the most part. Year off, uni, European Fast Stream, Commission. But the path dwindled away and now I’m thrashing through the forest undergrowth trying to find a new one. That’s scary, but very exciting and it does seem that the new path is going to be in a different direction to the old one. Not radically different, I’m not going to run away and join a circus, but different enough. And its form is going to be different – I think for a while at least I’m going to try to develop the portfolio-type work I’ve been doing while I’ve been here. It suits my popcorn machine of a brain to have different projects going on! Doing things the way that works for me and keeps me fulfilled is much more important to me at the moment than having a ‘proper job’ with a title I can put on a business card. If I’m making it up as I go along, well, that’s fine by me.

L'EGE et la Japan University of Economics publient une étude internationale sur la Chine. L'étude internationale "China : a bird-eye view", fruit de la collaboration entre l'Ecole de Guerre Economique et la Japan University of Economics, vient de paraitre. Elle sera bientôt disponible sur les bookstores en anglais. Il n’est pas courant que deux structures de formation, l’une japonaise et l’autre française, décident de s’associer pour produire une publication académique sur la Chine. Cette étude China : a bird-eye view est une première du genre. Elle a été réalisée au cours des deux dernières années par une trentaine d’auteurs japonais et français. La Chine est une économie de combat qui méritait d’être étudiée sous ce double éclairage culturel. J'y contribue pour un article co-écrit avec Damien Fortat sur "Chinese Cyber strategy: from control to expansion".

Le dialogue entamé depuis 2012 entre la Japan University of Economics de Tokyo et l’Ecole de Guerre Economique à Paris a permis de bâtir une approche à la fois pluridisciplinaire dans la mesure où des experts et des universitaires des deux nationalités ont décidé de croiser leurs réflexions et leur retour d’expérience pour donner une grille de lecture à plusieurs entrées de la Chine d’aujourd’hui et de demain.

China, a bird’s eye view

École de Guerre Économique & Japan University of Economics – China, a bird’s eye view – 348 pages (avec un peu de retard janvier 2015)

voir notamment les 2 passages soulignés

China: a bird’s-eye view 11

• To learn everything from China 12
• What reading grid to study China? 15
• I Problems with the economic development and ancient regime 21
• 1 Development of Chinese Government Procurement: the Direction and
• 2 Development of Company Law in China 32
• 3 Basis for Stability in Chinese Society. –Social Management System, created by Mao Tse-tung. 43
• 4 The internal problems of China:“All the Stock Circulation Reform” and
• the “Ancient Regime” 55
• II The geopolitical context 70
• 1 China’s relations with the other diplomatic heavyweights: the economics behind geopolitics 71
• 2 The African policy of China 81
• 3 China in Brazil, an emergent empires partnership shaping new world order? 94
• III The Chinese hard and soft power 103
• 1 The Chinese Military Power: Its Real Situation & the Influence 104
• 2 Chinese Cyber strategy: from control to expansion 127

http://www.ege.fr/index.php/actualites/la-revue-de-presse/item/l-ege-et-la-japan-university-of-economics-publient-une-etude-internationale-sur-la-chine.html

Canadian Streit Group Hurricane Mine Resistant Ambush Protected Vehicle

Megpróbáltak utánajárni, ki hazudik a Kaczynski-meghívás kapcsán. A lényeg mégis: a lengyel ellenzéki párt elnöke elhatárolódott...

There is an arms race taking place in Asia. China’s defence budget has increased eightfold in the last 20 years and now many other countries in the region are looking to catch up. Both Vietnam and Cambodia have more than doubled their military spend over the last decade and other

There is an arms race taking place in Asia. China’s defence budget has increased eightfold in the last 20 years and now many other countries in the region are looking to catch up. Both Vietnam and Cambodia have more than doubled their military spend over the last decade and other

Russian Yars Intercontinental Ballistic Missile

Első alkalommal tankolt egyidejűleg két repülőgépet is az Airbus A400M Atlas. Négy felszállás során 74 összekapcsolódást hajtott végre a légi üzemanyag utántöltésre is képes szállítógép a spanyol légierő F/A-18 Hornet vadászbombázóival és ezek során 27,2 tonna üzemanyagot szivattyúztak át, 6100 és 9150 méteres magasság között repülve.

A próbák során a gépek sebessége 333 és 555 km/h közötti tartományban mozgott. Szállítógép konfigurációban az A400M a felszállási ponttól 930 km-re eltávolodva 2 órán át képes a levegőben maradni és az 50,8 tonnányi üzemanyag készletéből 34 tonnát más gépek számára átadni.

Február 6-án a Hudong-Zhonghua hajóépítő vállalat vízre bocsátotta a második algériai megrendelésre épülő C28A korvettet. A három hajóra szóló, 2012 márciusában kelt megrendelés első egysége még tavaly augusztusban került vízre és várhatólag ez év májusában kerül átadásra. A második korvett is még december végéig a megrendelőhöz kerül az ütemterv szerint.

A C28A korvettek mintegy 120 méter hosszúak, 14,4 méter szélesek, és 3,87 méteres merüléssel bírnak, vízkiszorításuk 2900 tonna. A csökkentett radarkeresztmetszetű felépítménnyel rendelkező C28A korvettek fegyverzetét egy NORINCO 76 mm-es hajóágyú, nyolc C-802-es hajók elleni robotrepülőgép, egy FM90N légvédelmirakéta-indító (nyolc rakétával), valamint két Type 730-as hétcsövű 30 mm-es légvédelmi gépágyú alkotja. A tatrészen egy helikopter leszállására alkalmas terület lett kialakítva, amihez egy hangár is tartozik.

Már az 50. F-35B Lightning II-es vadászbombázó is elkezdett testet ölteni. Az amerikai tengerészgyalogság számára leszállítandó példány törzs-hátsórészét a BAE Systems Lancashire-i üzemében készítették el. A gép a Lockheed Martin Texasban található üzemében kerül majd összeszerelésre.

NETARZENÁL GALÉRIA

Grumman F-14A Tomcat.

Lockheed F-104G.

Bristol 171 Sycamore.

Antonov An-26.

Boeing KC-97L Stratofreighter.

General Dynamics F-111F Aardvark.

Veterán.

Hindustan Light Combat Helicopter.

McDonnell Douglas F-4N Phantom II.

Szu-25K Frogfoot.

Este.

B. Rougier, S. Lacroix (dirs), L’Egypte en révolutions, PUF, Paris, 2015


L’ouvrage dirigé par Bernard Rougier et Stéphane Lacroix, au lendemain d’événements égyptiens toujours inaboutis, était attendu. Il rassemble une large collection d’auteurs internationaux, français, européens, nord-américains, arabes, confirmés ou plus jeunes dans la carrière, pour une analyse fine des processus politiques en cours aujourd’hui dans ce pays charnière des équilibres stratégiques proche-orientaux et méditerranéens. Dans une introduction qui synthétise et clarifie remarquablement le fil des événements jusqu’à la fin 2014, les deux directeurs de l’ouvrage distinguent cinq dynamiques à l’œuvre, qui se combinent : révolutionnaire, libérale, islamiste, syndicale et militaire. Tour à tour sont passés au crible l’échec politique des frères musulmans, la sociologie politique des évolutions institutionnelles, les acteurs sociaux (salafistes, terroristes, ouvriers, coptes, citoyens urbains…) qui furent au cœur des événements, tandis qu’une série de portraits clôture utilement l’ouvrage, donnant corps à ce tableau saisissant.
Pour démonter un par un les ressorts du puzzle égyptien, les auteurs ont recours à de nombreux concepts centraux de la science politique : populisme, charisme, conservatisme, radicalisation, contestation… des terrains les plus balisés (mais difficiles d’accès, comme les urnes au lendemain des dépouillements) jusqu’aux plus fermés (la production du terrorisme au Sinaï). L’addition des notions mobilisées ici finit par nous convaincre qu’aucune explication simpliste, aucun schéma binaire ni manichéen, ne saurait donner une image juste de ces enchevêtrements vertigineux. Incapables de passer à la légalité sans ménager correctement les acteurs lourds d’un système ciselé par plusieurs décennies d’autoritarisme et de prébendes sous Moubarak, les Frères n’ont su imposer leur « populisme social » (Amr Adly), et se sont vus rejetés par les urnes. A cet égard, l’enquête menée par Bernard Rougier et Hala Bayoumi révèle plusieurs points contre-intuitifs. Outre le retour de la ville (autrefois abstentionniste) dans le jeu électoral, et la chute libre du vote islamiste d’une élection à l’autre sur la séquence 2011-2013, on apprend que les quatre plus grandes villes d’Egypte ont été particulièrement réticentes au vote islamiste. C’est la radicalisation de la Haute Egypte qui a permis l’élection de Morsi en juin 2012, tandis que la vallée du Nil aurait porté au second tour Ahmed Chafiq et Hamdin Sabbahi. D’autres contributions attirent également l’attention. Gaëtan du Roy relit avec finesse la question copte, en distinguant au sein de cette communauté un courant porté sur l’égyptianité, et un autre plus charismatique et prosélyte, inscrivant les coptes dans la chrétienté internationale avec des méthodes qui peuvent rappeler celles des évangélistes américains. Sur le Sinaï, Ismaïl Alexandrani démonte les rouages de l’entreprise terroriste, qui table sur des décennies de marginalisation / exclusion politique des habitants de la zone, depuis le retrait israélien. Enfin, les portraits des acteurs principaux de la tragédie égyptiennes sont restitués avec talent, notamment à la fin de l’ouvrage par Tewfiq Aclimandos pour Abd al-Fattah al-Sissi, et plus haut dans l’ouvrage par Stéphane Lacroix Ahmed Zaghloul Chalata pour le charismatique salafiste Hazim Salah Abou Isma’il, évincé de la course au pouvoir.
Ce travail, surtout, vient nous convaincre un peu plus encore que la relance des études moyen-orientales en France est une nécessité. Bernard Rougier et Stéphane Lacroix n’ont pas choisi, pour ce faire, la solution facile d’un ensemble de slogans attractifs. Ils ont fait le pari, autrement plus risqué mais autrement plus payant, de nous exposer la complexité de la tâche à accomplir pour atteindre une compréhension acceptable de la situation égyptienne. Leur talent est d’avoir rendu cette complexité abordable. Leur mérite est de nous avoir convaincu de l’exigence politique qu’il y avait à poursuivre dans cette voie. Un mot enfin, à l’occasion de cette parution, pour saluer l’indispensable travail de fond effectué par nos instituts de recherche à l’étranger, en l’occurrence le CEDEJ du Caire, dont le quotidien, dans ces situations politiques difficiles, est loin d’être aisé.

A „Vállalatok komplex technológiai innovációjának támogatása” elnevezésű pályázati kiíráson a TERVÁN Kft. közel 58,83 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatást nyert el.

A 130,73 millió forintot meghaladó összköltségvetésű projekt során új típusú, axiális átömlésű, forgókamrás, térfogat kiszorítású szivattyú fejlesztése történt.

A cég fő tevékenysége gáz- és olajvezetékek építéséhez kapcsolódó nagytömegű földmunka végzése, tartályok tűzvédelmi csőhálózatának kiépítése, javítások elvégzése, az ehhez tartozó tervezések, havária elhárítási feladatok, diagnosztikai vizsgálatok, valamint termékforgalmazás.

A projekt célja egy új típusú, axiális átömlésű, forgókamrás, térfogat kiszorítású szivattyú fejlesztése volt a TERVÁN Kft-nél. A fejlesztés négy munkafolyamatból állt: a tervezés és specifikálás, a szivattyú prototípus kidolgozásának, a szivattyútesztelés, valamint a végleges szivattyú elkészítésének munkaszakaszából.

A térfogat kiszorításos elven működő, axiális átömlésű berendezés, mint szivattyú az elektromos energia felhasználásával növeli a közeg munkaképességét; mint generátor, a csőben áramló folyadékok és gázok kinetikai és nyomásenergiáját elektromos energiává alakítja át.

A forgórészek statikus és dinamikus kiegyensúlyozottsága nagy fordulatszámoknál is rezgésmentes üzemet biztosít, a volumetrikus elv maradéktalan érvényesítése folytán pedig fordulatszáma, illetve a forgó elemek szögsebessége az átáramló közeg mennyiségével mindenkor arányos.
 
Az új, korszerű elven működő áramlási berendezések a mezőgazdaság és ipar területén igen széles körben használhatók többféle megvalósítási formában.

Az 58 829 463 Ft támogatást elnyert, 130 732 140 Ft összköltségű fejlesztési projekt 2012. augusztus 1-én indult és 2014. július 30-án zárult.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg.

Russian AK-100 Series Assault Rifles

Douze millions de personnes vivent sous le seuil de pauvreté outre-Rhin, un record selon l'étude d'une association allemande d'aide sociale. Qui estime que l'introduction du salaire minimum ne ...

Douze millions de personnes vivent sous le seuil de pauvreté outre-Rhin, un record selon l'étude d'une association allemande d'aide sociale. Qui estime que l'introduction du salaire minimum ne ...

Ritkán történik az emberrel, hogy ilyen közel legyen egy terrorcselekményhez (anélkül, hogy keresné), és ha már így történt, másnak elmentem megnézni a helyszíneket. Nem írok túl sokat, mert remélem találok vevőket még egy vagy két cikkre.
Az első helyszín a Krudttonden nevű kávézó volt, amely egy nagyob park szélén fekvő művelődési ház. Omar Abdel Hamid el-Hussein itt ölte meg Finn Nørgaard filmrendezőt, és megsebesített három rendőrt. Nørgaard így utólag vétlen áldozatnak tűnik, még a támadás előtt a sarkon megpróbálta megállítani a férfit, aki egyetlen lövéssel végzett vele.A kávézó homlokzata, amit megsorozott az elkövető, ettől balra lőtte le ad án filmrendezőt
Másnap, 24 óra múlva még folyt a helyszínelés, a média nagy számban jelent meg, és az együttérző emberek is elkezdtek virágot hozni.

Tudom, hogy a világ változik és már lttam a TV2 egyszemélyes stábját is, de azért ez kialakítás meglepettŐ az egyik finn csatornának közvetített, csak a finnsége miatt fotóztam leA kávézó előtti lövöldözés utáni első pillanatokat megörökíti ez a video, amelyet a lelőtt filmrendező barátja készített, aki éppen akkor ért oda.

A kávézótól a el-Hussein elsétált, autójába szállt, majd kiszállt és taxival (!) ment haza (vagy egy lakásához közeli) netkávézóba és facebookozott egy kicsit. Hajnali négy körül elment a belvárosban található zsinagógához, ahol lelőtte az ott posztoló zsidó önkéntes biztonsági őrt és megsebesített két (civilruhás?) titkosszolgálati ügynököt.
A zsinagóga előtt is sokan összegyűltek, az utcafrontot virágok borítottákA zsinagógánál is jelentős volt a média jelenléte. Ez még nekem is új volt, a tudósító egy statívon levő iPhone-ba adta le tudósítását
Az utca két végén rendőri jelenlét, a rendőrök mindenhol gépkarabéllyal várakoztak kettesével, hármasávalInnen elmentem a házhoz, ahol lakott és ahol lelőtték az elkövetőt. Nem volt egyszerű megtalálni, mert a címet nem adták meg az újságok, de az egyik tudósítás tartalmazott egy fényképet a helyszínelésről, ami mutatott egy üzeletet is, ami (a kerületet ismerve) belőhető volt.
A kapubejáró, épp csak megelőztem a CNN stábját Nic Robertson tudosítóval
A háttérben levő bicikli szemtanúja volt a terrorista lelölévésének

Egy másik tudósítókocsi
A környék Koppenhága egyik legpattantabb kerülete, sok bevándorló lakik erre. Ez két utcával arrébb van
Persze a lepattanást dániai viszonyok között kell értelmezni. Így néz ki egy köztérA ház előtt semmilyen rendőri jelenlét nem volt, annál inkább a következő sarkon, amely egyben a legközelebbi HÉV/metro megálló. Mire odaértem már éppen véget ért a szolgálat, a rendőrök szedték le  szalagokat.



Éppen elsiet egy rendőrautó
Fejünk felett egy rendőrségi helikopter körözött avy 20 percig. Ebből a képből az jött le, hogy a készenlétben levő rendőröket a hadsereg élelmezte
Ebből meg az jött le, hogy nemcsak a dán és a nemzetközi stábok dolgoztak a témán, hanem a kerültei muszlim média isA dánok megdöbbenve, de kultúráltam fogadták és reagáltak az eseményekre. Szemben Franciaországgal itt nem érte támadás a muszlim közösségeket. A kormány épp tegnap jelentett be egy majd 1 milliárd koronás (40 milliárd forint) terrorellenes csomagot, ami főleg a titkosszolgálatok és a rendőrség megerősítését jeleni.

A látogatás – meglepő módon – annyikra ellenséges légkörben zajlott, hogy még a sajtókonferencia elmaradásának lehetősége is...

Le discours de François Hollande s'est inscrit dans la continuité de ses prédécesseurs en matière d'usage de l'arme ultime. À quelques nuances près.

This article originally appeared in the Open Mind Blog.

When  Aristotle  famously claimed that the good life was not made in a summer, nor in a day, he implied that the best life was  a life committed to contemplation.  The question of what gives meaning to life has been central to philosophical inquires for millennia. While no definite answer would appear to clarify or solve this fundamental question, a look into  the neurochemistry underlying our feelings, thoughts and behaviour  charts new grounds in this exploration. Moreover, it hints at ways in which  gratification is relevant both to society and the world at large.

 

A long history of philosophical inquiries

Existentialist   thinkers  emphasized the possibility of individuals being able to generate meaning through their actions.  Sartre ’s statement that existence precedes essence is  a rejection of the possibility that there could be any externally derived purpose to human life. It is simultaneously an argument that one’s life is given meaning through specific actions. Nietzsche ’s philosophy carries a similar credo: that defining one’s life creatively according to chosen actions makes a person who they are.

The ideas that one must live an “authentic” life and make choices that harmonize with a robust conception of the self are powerful, but leave unaddressed the question of  what exactly it is that promotes authenticity.  It is here that contemporary  neuroscience  can offer further insights, as a shared neurochemistry implies similar needs for achieving gratification. The human brain is “hard-wired” to seek pleasure and avoid pain , as well as to repeat acts that achieve gratification and avoid actions that cause discomfort.  This process, which I previously called  neurochemically mediated gratification   implies that at a fundamental level,  human beings are all seeking similar things.  The difficulty is that  at an individual level , such gratification might find expression in destructive actions, such as  sustaining an addiction or engaging in criminal activity.  It is thus crucial for societal policies to be fashioned and implemented with these challenges in mind.

 

Neurochemical gratification: creating the right circumstances

Our gratification is experienced neurochemically, irrespective of what prompts it.  All of our feelings, emotions and experiences have a physical component insofar as they are mediated by neurochemistry. With the benefit of  advanced scanning technology , we can observe that different mental processes change regional blood flow and  chemistry in the brain . As such, we generally seek to feed our  neurotransmitters  (the chemical messengers transmitting signals within the brain) and boost the  “feel good” chemical dopamine . It is likely that in time  other neurochemicals relevant to various cognitive processes   and gratifications  will be identified and their specific actions known. However, to date, we know that the neurotransmitter  dopamine , involved in reward processes in the brain, informs us which of our actions are more conducive to gratification and which are not. However, what exactly contributes to each of our respective forms of gratification and levels of dopamine as individuals can vary a great deal.

Not only is our gratification experienced on a personal neurochemical level but it is also attuned to our respective family and socio-political environments. In my paradigm of emotional amoral egoism , I discussed  the relationship between our neurochemical underpinnings, the role of circumstances, morality and good governance.  The fundamental feature encoded in our genetics is  survival , meaning that the main driver of our actions will almost always be based in this instinct. Actions that are influenced by other drivers have a margin of fluctuation in strong alignment to our environment, including  our moral compass and propensity for moral acts.

Like our human nature itself,  our neurochemical make-up is modifiable, meaning that there is significant room for the environment to influence  and mould both the motivators of our neurochemical gratification and our behaviour. Therefore, we will try and test many experiences but will predominantly choose to repeat those actions that gratify us in some way, no matter how unrealistic or influenced by our own perceptions they might be. Our gratification is highly individualistic and experienced subjectively, but it is also fluid and can be ‘instructed’ to a certain extent by the environment, repeated experiences, and exposures. This also implies that our neurochemical gratification might not be exclusively constructive , as we can opt for behaviour that is harmful to ourselves or others, such as forms of addiction or violence. The upside of this alterability, however, is that the foundations for this gratification can be influenced and turned into constructive forms of behaviour that meet societal expectations. In these situations, good governance plays a tremendous role. We might not be intrinsically moral, generous, altruistic etc., but living in a setting where basic survival and dignity needs are met will enhance our reflection, which is in turn subsequently required for  conscious  moral acts.

Conversely, living in fear, deprivation, injustice and insecurity precludes morality in most cases, and  prompts survival-driven acts.  Harmful excesses of any kind promote a form of personal gratification that is very likely to affect both individuals people and society at large.  However, ultimately, the meaningfulness of existence is individualistic and results from whatever brings each one of us most  sustainable neurochemical gratification . What we can hope and strive for, collectively, is to create environments in which SNG comes from activities and beliefs that will create  a balance between our personal wishes and acceptable values, both domestically and globally.

Neurochemistry teaches us that at the very basic level,  we are fundamentally hardwired for survival and pre-programmed to ‘feel good’,  often irrespective of what factors constitute the sources of our gratification or, in some cases, their social acceptability. To keep this gratification sustainable in a social and political setting, family, education and society need to create mechanisms whereby individuals associate gratification with behaviour that is positive  and constructive both for the individual and for society. Anything from social norms to media outlets, educational systems or entertainment industries contribute to the way gratification is defined. In order to ensure functional social orders, it is crucial that gratification is linked to constructive behaviour, such as social responsibility, work ethic, lawfulness, empathy, tolerance and mutual respect.

 

 

>> Back to all GCSP Staff Publications

Il y a trois ans, le mot APT (Advanced Persistent Threat) était le plus tendance du milieu cyber. Tout le monde le prononçait d'un air entendu, expliquant qu'il s’agissait d'un nouveau type de menaces. Les spécialistes d'entreprises de cybersécurité montraient leurs "solutions", les revues de directeurs de SSI ou de sécurité s’interrogeaient gravement, les journalistes faisaient leur travail en répercutant ce souci général.

source

A l'époque, comme tout le monde, j'avais essayé de comprendre : voici donc des menaces : bien ! Rien de bien nouveau. Elles sont persistantes : j'en déduis donc que par rapport à ce qu'il y avait "avant", celles-ci s'inscrivaient dans une plus longue durée. Soit ! Enfin elles étaient "avancées". Fichtre ! là, il fallait écouter les informaticiens et autres hommes de l'art pour nous expliquer en quoi c'était vraiment "avancé" et donc à la pointe de l'innovation, donc de la menace. S'agissait-il d'une nouvelle technique ? de procédés inédits ? Malheureusement, on obtenait des réponses évasives qu'on mettait sur le compte de la complication inhérente à ces suites de zéros et de uns, indicibles au vulgum pecus.

Peu à peu, j'eus l'impression qu'en fait, il s'agissait d'opérations combinées mettant en œuvre une longue phase d’espionnage, utilisant de l’ingénierie sociale pour profiler les cibles, leur lancer des pièges personnalisés afin d'insérer, plus ou moins automatiquement, des logiciels espions ou autres softs furtifs de commande à distance. Riez donc ! mais c'est ce que j'avais plus ou moins compris des explications qu'on m'avait données.

Aussi progressivement, le mot disparut pourtant des écrans radars et par exemple, au dernier FIC, nul n'y fit allusion, même pas Bruce Schneier qui cependant nous confia, sur le ton de la découverte la plus avancée, qu'il fallait réfléchir à la boucle OODA. Là, au passage, c'est le côté sympa quand on voit des informaticiens venir sur le domaine de la stratégie, subitement on se sent plus à l'aise et les rires changent de camp.

A bien y réfléchir, la dernière allusion aux APT fut l'équipe APT1, mentionnée par le rapport Mandiant pour l'unité 68193267830 9881 890 du côté de Shanghai et dépendant de l'armée chinoise. Depuis, le mot s'est évanoui et nous sommes tous passés à autre chose. D’une certaine façon, l'imprécision ressentie et l'absence de définition agréée ont suscité l'abandon de l'expression. Sans le dire, chacun délaissait le mot car on ne voyait pas précisément à quoi ça correspondait.

Aussi est-ce avec grand intérêt que j'ai lu cet article, récemment signalé par l'ami L. Guillet : APT is a who and not a what. On y apprend qu'en fait, la dénomination APT était utilisée par un service officiel de cybersécurité (de l’Armée de l'air US). Quand elle devait transmettre des informations classifiées au secteur privé sans pouvoir citer ses sources ni mettre un État en cause, elle utilisait un nom de code. APT désignait la Chine. Ainsi, APT n'est pas un quoi mais un qui, non un procédé mais un acteur. Menaçant, persistant, pas forcément très avancé.

Mais comme les destinataires ne le savaient pas vraiment, le sigle APT s'est diffusé et est devenu un produit marketing. Bref, si on vous dit que vous risquez une APT, ne tremblez pas et n'allez pas chercher de défibrillateur...

O. Kempf

CABSEC 14, the conference promoting information exchange, capacity building and regional cooperation in the Caribbean Basin. The conference was organised to encourage cooperation in the region. It’s well know that the nexus between transnational organised crim

The country with the world's most expensive mobile phone charges