Following his ‘victory’ in Brussels, UK Prime Minister David Cameron explained outside 10 Downing Street that ‘our plan gives us the best of both worlds.’ This plan not only underlined Britain’s special status, but also that in a reformed Europe, Britain would have ‘full access to the free trade single market, bringing jobs, investment and lower prices.’ The Prime Minister argued that his newly obtained special status meant that ‘we will never join the euro, we will never be part of eurozone bailouts, never be part of the passport-free no border area or a European army or a European super state.’
Crucially, Cameron argued that ‘leaving Europe would threaten our economic and national security.’ Indeed it would. For that reason, it is remarkable that his continental colleagues did not say to him, ‘Dear David, as leaving the Union threatens Britain’s security, we are not willing to discuss a new deal. This is your problem. Full stop.’ As the final deal provides a step towards the European Union’s gradual disintegration, this would have been a better strategy for the Union as a whole. For Cameron, explaining that leaving the Union threatens Britain’s economic and national security would have been a far better strategy than a symbolic deal that cannot for its contents be defended.
“A ‘Leave’ vote suggests that the disintegrated British Empire is still ruling the globe”
Why has Cameron put Britain’s national and economic security at risk? First, for historical, cultural and geographical reasons, the British have always considered themselves special. Second, a ‘Leave’ vote suggests that the disintegrated British Empire is still ruling the globe. Less than a hundred years ago, the British Empire covered a quarter of the globe’s total land area. Beginning with the very costly Boer Wars in the late 19th century, the British saw their position erode. By the start of the 20th century, the United States had begun to challenge Britain’s position. Two world wars brought the British Empire to the verge of bankruptcy, starting the process of decolonisation. What remained was a United Kingdom and a Commonwealth of Nations, a free association of independent states. Now, the United Kingdom itself is under threat. A ‘Leave’ vote will trigger a new debate on Scottish independence. What is left of the British Empire will be a rump state England.
Third, as the British think they are special, they tend to ignore the new geopolitical realities. Until recently, the rise of the United States compensated for Britain’s loss of global influence. But the power of the West as a whole is eroding, leaving nothing to compensate for Britain’s further loss of power. Britain outside the EU could focus more on the Commonwealth of Nations, especially India. But apart from having a seat at the United Nations Security Council, Britain – or the United Kingdom of England, Wales and Northern Ireland after Scottish independence – has little to offer.
“Almost all studies on the economic consequences of Brexit indicate a net loss to the British economy”
Feng Zhongping, the Assistant President of the China Institute of Contemporary International Relations, has argued that ‘from China’s point of view, we don’t think that the UK, or France, or Germany or any single European country can play a global role. But the EU is different. It is the biggest market, and China’s biggest trade partner. The EU is seen as a major power in the world. If the UK left, it would hurt the UK much more than the EU.’ Feng is right.
Due to budget cuts, the Falklands War of 1982 is a naval operation that cannot be repeated. The Iraq War of 2003 already demonstrated that Britain lacks the capabilities for credible expeditionary warfare. In addition, Brexit will most likely lead to economic stagnation. Almost all studies on the economic consequences of Brexit indicate a net loss to the British economy. As the global economy stagnates and the coming internet-of-things revolution has a negative impact on employment figures, the possible economic gains of a Brexit are likely to be nullified.
A vote to leave the EU threatens Britain’s economic and national security. As David Cameron pledged to hold the referendum during his electoral campaign, Brexit shows again that politicians are willing to put national security at risk for electoral purposes. Cameron can still win the referendum. But as Britain’s former Minister for Europe, Denis MacShane, rightly observed, no major referendum on Europe anywhere in the last 15 years has voted in favour. This is a sobering thought.
IMAGE CREDIT: CC / FLICKR – <p&p>
The post Cameron’s referendum puts votes before security appeared first on Europe’s World.
A katonai helikopterek üzemeltetésének egyik érdekes helyszíne az előretolt, ideiglenes töltőhely, ahol újrafegyverzésük és üzemanyaggal való feltöltésük történik. A töltőhelyek lényege, hogy a helikopterek minél közelebb legyenek a műveleti területhez, minimálisra csökkentve az átrepülési időket, értékes időt és üzemanyagot megtakarítva így.
Hat évvel ezelőtt, egy dermesztően hideg március eleji napon az egyik ilyen hazai töltőhelyet látogattam meg, ahol az első afganisztáni misszióra (AMT 1) készülő Mi-24-es személyzetek tartottak kiképzési repülést.
Mielőtt a helikopterek elindultak volna Szolnokról, a földi lépcső kialakította az ideiglenes töltőhelyet. Kijelölték a leszállóhelyeket, telepítették az éjszakai repüléshez szükséges fénytechnikát, kiépítették az elektromos szolgáltatást, a telefonvonalat, felállították a sátrakat, a mobil meteorológiai berendezést, és biztosították a helikopterek, a telepített eszközök és a lőszerek őrzés-védelmét, valamint az ellátást és az élelmezést.
Járművek sora darus kocsival, tűzoltó és mentőautókkal, tartálykocsival, APA-kocsival és a tűzszerészek teherautójával. Nem látszik, de a sor végén van a lőszerek vagy ahogy itt mondják, a pusztító eszközök szögesdróttal védett konténere.
A hajózók felkészülése három órával a repülés előtt kezdődik. A felkészülés során átismétlik a lőtérrendet, térképvázlatot készítenek, ha kell, majd következik a „lejátszás”, ami lényegében egy ellenőrzés, ahol a feladattal kapcsolatos kérdések záporoznak a hajózókra. A felkészülést egy meteorológiai tájékoztató és a koordinátori eligazítás követi, majd a gépek átvétele és a repülés.
Mi-24-es, bombákkal. A gép célzókészüléke néhány adat (sebesség, széleltérítés, stb.) figyelembevételével kiszámítja a bombák oldásának pillanatát, az oldást a gép orrában ülő helikoptervezető-lövész végzi hangjelzésre. A gyakorlóbombáknak nemcsak a ballisztikája egyezik meg az igaziakkal, hanem a csökkentett töltet révén jól láthatóvá válik a bomba becsapódásának helye is.
A felszállás előtt nagyjából húsz perccel a hajózók is kiérkeznek a helikopterekhez. A helikoptervezető még a körbejárást végzi, a helikoptervezető-lövész már a fülkéjében ül. A hajózók ekkor már az amerikai Gentex sisakban repültek, ami sokkal könnyebb, komfortosabb viselet, mint elődje volt, és a rádiózás is tisztábban hallható benne.
A hajtóműindítás most a gépek saját akkumulátoráról történik, APA-kocsira nincs szükség. Először a segédhajtómű indul, lángja kicsap a vékony fúvócsövön. Sivító hangját azután elnyomja az induló hajtóművek zaja, és nagyon lassan megmozdulnak és életre kelnek a forgószárnyak is.
Nagyjából tízperces földi idő után az egyik Mi-24D felszáll, és kirepül a lőtérhez vezető útvonalra.
Kint a lőtéren négy órával a lövészet előtt kezdődött az élet. A lőteret lezárták, és az őrség meggyőződött róla, hogy a területen nincsenek illetéktelenek. A megfigyelő ponton vörös zászló jelzi, hogy éleslövészet zajlik, és ugyanúgy ott vannak a tűzoltó, mentő és tűzszerész járművek, mint a töltőhelyen. A lövészetre érkező gépek személyzetével a lőtéri repülésvezető tartja a kapcsolatot. A lőtéren az ő szava a döntő, ő ad tájékoztatást, engedélyez és tilt, ha kell.
A lőtérre érkező helikopter személyzete dönti el, hogy akar-e lövés nélküli „hideg” kört repülni, de ez nem kötelező. A Mi-24-es szürkületben érkezik a lőtér fölé, az első kör hideg. A második rárepülésnél a négycsövű géppuskával tüzet nyitnak a kihelyezett célokra. Dörög a fegyver, a gép orránál lángcsóva villog és ömlik lefelé a sok lőszerhüvely.
A Mi-24-es még egy kört repül, ez a géppuskás lövészetnél kötelező fegyverellenőrző kör.
A töltőhelyre visszatérő gépeket a műszakiak fogadják. Ők azok, akik hosszú órákon át kint vannak a hidegben, várják vissza a „vasat”, amit ők engedtek útjára. Lábukat megvetve állnak a forgószárnyak keltette fagyos, erős szélben, várják, hogy a gép földet érjen, hogy odamehessenek felkészíteni a következő feladatra. Nélkülük tényleg nem működne az egész!
A hajtóművek leállítása után jön a tartálykocsi és kezdődik a tankolás, a következő felszállásra már sötétben kerül sor.
Besötétedés előtt a földi csapat beüzemeli a fénytechnikát. A gépek előtt két-két lámpát helyeznek ki, földbe szúrt pálcákkal biztosítva, nehogy a forgószárny szele elsöpörje azokat. A pilóták ezekhez a fénykapunak nevezett lámpákhoz szállnak majd le. Az egyik leszállóhelynél egy nagyméretű T betű van kialakítva egyszerre felvillanó fehér fényekből. A T betűhöz egy bevezető fénysor vezet az elején egy forgó vörös fénnyel. Ez a megközelítés irányát jelzi a sötétben. A felszállás irányát szintén egy fénysor mutatja. Áramszünet esetén aggregátor biztosítja az áramellátást.
Az egyik helikopteren géppuskacserét hajtanak végre. Az oldalra kifordított fegyvert egyben leemelik, egy másikat helyeznek a helyére és a csatlakozók visszahelyezésével üzemkésszé teszik a rendszert. Az egész nem tart tovább öt percnél.
A hevederszekrény és más fedelek nyitása után következhet a lőszer betöltése. Ez a mozzanat is gyorsan lezajlik, a gép elé ismét kikerül a vörös zászló. A fegyver betöltve, a gép feltankolva, indításra kész.
Ahogy telik a délután, a szürkület lassan a sötétségbe megy át. Naplementéről a szó hétköznapi értelmében nem beszélhetünk, a felhőzet zárt, itt ma senki nem látta a napfényt. A 714-es gép még szürkületben száll fel, de visszatérni már teljes sötétben fog.
Az 580-as Mi-24D átmeneti fényben.
A gép formája eltűnik a sötétben, méretét csak a külső fények alapján lehet felbecsülni. Este hat órára teljesen besötétedik, a hátralévő feladatok már éjszakainak számítanak.
Átmeneti csend a töltőhelyen. Két feladat között személyzetére vár a szarvastehenes Mi-24V.
A fénykapu lámpáinak fényében a forgószárnylapátok egyetlen nagy fényes tányérrá olvadnak össze. A hajtóművek gázai hangos dübörgéssel távoznak, a forgószárnyak ütemes csattogással forognak, és ehhez még hozzátartozik a faroklégcsavar egyenletes zúgása is.
Amint a gép a földön van, még hosszú percekig járnak a hajtóművek, de a műszakiak és a fegyveresek már ott vannak mellette és teszik a dolgukat, ellenőriznek, adminisztrálnak. Nemcsak üzemidőket és üzemanyag felhasználást, hanem lőszerfelhasználást is.
A nap utolsó feladatát követően megtankolják a helikoptereket, majd betakarják a kabintetőket, a géppuska csöveit, a Pitot-csövet, a hajtóművek gázelvezető csöveit, kötéllel nyűgözik a forgószárnylapátokat és kiveszik a gépek adatrögzítőit.
A hajózók sátrában zajlik a repülés utáni eligazítás. Valamennyien elmondják a számukra kijelölt feladatot, a végrehajtás részleteit és egyéb észrevételeiket. Megérkezik a lőtéri repülésvezető és ő is hozzáteszi a lőtéren tapasztaltakat. Felmerül egy kérdés, amelyhez mindenki hozzáfűzi a véleményét, sőt egy kapcsolódó történet is elhangzik, merthogy minden megtörtént esetből lehet tanulni valamit. A lényeg, hogy amikor zárul a nap, és a hajózók kilépnek a reputániról, ne maradjon megválaszolatlan kérdés. Kint elcsendesül minden, a helikopterek állóhelyét fényszórósor világítja meg. A terepet átveszi az őrség, reggelig ők felelnek a töltőhely biztonságáért.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Országos, reprezentatív felmérést tett közzé az orosz Levada Centr társadalomkutató intézet, melyben a különböző korszakok megítéléséről faggatták a lakosságot. A válaszokon kívül érdekes megnézni azt is, miképpen változik a lakosság véleménye.
II. Miklós cár tevékenysége a lakosság 30%-a szerint hozott inkább jót mint rosszat (1999-ben még csak 18% látta ugyanígy). Az 1917-es bolsevik forradalom megítélése viszont fokozatosan romlik (a századfordulón 28% látta pozitívnak, jelenleg 19%).
A Sztálin-érában volt a legjobb a lakosság szerint – így látja a megkérdezettek 40%-a és számuk egyre nő, Brezsnyevet pedig már a lakosság 51%-a értékeli pozitívan.
A két negatív vezető változatlanul Gorbacsov és Jelcin a lakosság szemében.
Postdoctoral Fellow of ELIAMEP Dr Dimitris Skleparis commented on the cooperation between the EU and Turkey in the context of the refugee crisis in an interview with TRT World. The interview was given on 8 March 2016. The video is available here.