Biztonságpolitika

A Wizz Air 15 évvel ezelőtt nyitotta meg budapesti bázisát. Az első magyarországi Wizz Air járat 2004. június 24-én szállt fel London Luton felé az akkor még Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtérnek nevezett, azóta Liszt Ferencről elkeresztelt légikikötőből.

A mai napon, 2019. június 24-én kiképzési repülés végrehajtása során összeütközött a Német Légierő két Eurofighter Typhoon vadászbombázója. A pilóták katapultáltak.

Végszerelés alatt áll a Magyar Honvédség első négy H145M típusú helikoptere az Airbus Helicopters üzemében, a németországi Donauwörthben. A védelmi fejlesztésért felelős kormánybiztos irodájának tájékoztatása szerint a Könnyű Többcélú Helikopter (LUH) konfigurációban épülő forgószárnyasokat 2019 utolsó negyedévében szállítják le Magyarországra. A harmadik negyedévben zajlik a magyar személyzetek első csoportjának típusátképzése.

* * *

Fotó: Airbus Helicopters

The first four H145M for the Hungarian Defence Forces are undergoing final assembly on the production line of Airbus Helicopters in Donauwörth. According to the office of the Government Commissioner responsible for defence modernization the aircraft built in Light Utilitiy Helicopter (LUH) configuration are going to be delivered to Hungary in the fourth quarter of 2019. The first batch of Hungarian crews are undergoing type training during the third quarter.

* * *

Photo: Airbus Helicopters

2019. június 13-án mutatta be az Antall József Tudásközpont a Biztonságpolitikai Szakkollégiummal közösen írt és szerkesztett biztonságpolitikai szak- és tankönyvet, a Biztonságpolitikai Corvinákat. A kétkötetes mű globális és regionális biztonságpolitikai kérdéseket jár körül, és arra keresi a válaszokat, hogy milyen hatások alakítják világunkat a 21. században. Helyet kapnak a fontos nemzetközi biztonsági szervezetek, illetve Magyarország biztonsági környezetét is bemutatják a kötetben.

A közel ezeroldalas könyv olyan tanulmányokat fog össze, amelyek globális és regionális biztonságpolitikai kérdéseket járnak körbe, bemutatva azokat az elmozdulásokat, amelyek a 21. századi világunkat alakítják.

Az első kötetben az energiabiztonság, a terrorizmus, a kényszervándorlás tárgyköréből olvashatók tanulmányok, majd olyan írások következnek, amelyek a Föld egyes térségeit érintő biztonsági témákat tárják az olvasó elé. Feltérképezik például az Európai Unió lehetőségeit, a kontinensek, országok területi vitáit, válaszaikat a nukleáris fegyverkezésre, a gazdasági és demográfiai tendenciákra, válságokra és nagyhatalmi befolyásra egyaránt. A második kötet a nemzetközi biztonsági intézményeket veszi sorra, tárgyalja történelmi hátterüket, stratégiájukat, működésüket, zárásként pedig szót ejt Magyarország biztonságpolitikájáról az 1990-es választásokat megelőzően, a rendszerváltoztatás után, illetve a NATO és a V4-ek kötelékében.

A könyv a 2008-ban megjelent Biztonságpolitikai Corvinák című kiadványt tartja mintájának, szándéka szerint összefoglaló mű a biztonsági tanulmányok iránt érdeklődő alap- és mesterszakos hallgatóknak. Célkitűzése, hogy tankönyvként is megállja a helyét, és a későbbi kutatásokhoz is alapot szolgáltasson.

Forrás: http://www.ajtk.hu/konyvkiadas/ujdonsagok 

A kötet szerkesztői között szerepel Dr. Szálkai Kinga és Dr. Baranyi Tamás Péter mellett Szarka Luca, a BSZK Diákbizottságának elnöke is, illetve a kötetbe több tagunk, Alumni-tagunk és oktatónk is írt, mégpedig:

Ármás Julianna, Bartók András, Berkes Rudolf, Kiss Beatrix, Kiss Tamara, Kovács Georgina, Lendvai Tünde, Mészár Kata, dr. Németh József Lajos, Petróczki Márk, Poszavecz Tamás, Rozgonyi Attila, Sánta György, Szabó Orsolya Réka, Szarka Luca.

A kötet szerkesztői: Dr. Baranyi Tamás Péter, Dr. Szálkai Kinga és Szarka Luca.

A június 13-án tartott bemutatón a panelbeszelgetésen részt vett Dr. Rada Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának tudományos és nemzetközi dékánhelyettese; Dr. Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kína Tanszék vezetője; Dr. Szálkai Kinga, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Társadalalomtudományi Kar egyetemi adjunktusa és Dr. Baranyi Tamás Péter, az AJTK  kutatási vezetője.

dr. Németh József Lajos, a BSZK alapítója és Szarka Luca, DB elnök a bemutatón. Forrás: Facebook – Antall József Tudásközpont.

Rendhagyó módon az erről a hétről szóló hírösszefoglalót egy szerkesztői bejegyzéssel fogjuk kezdeni. Ennek az az oka, hogy számos levél érkezett az elmúlt időben a szerkesztőség email címére (netarzenal@gmail.com) azzal kapcsolatosan, hogy a Netarzenál Facebook oldala eltűnt. Igen a megfigyelés helyes eltűnt. Ezt a Facebook az alapelveivel nem összeegyeztethető tevékenység (!) miatt szüntette meg, lelkük rajta. Nem, nem lesz új fiók készítve a blognak, ugyanis a Netarzenál blog alapelveivel nem összeegyeztethető az a viselkedés, amit a Facebook mutatott. Azonban hetente továbbra is lesznek haditechnikával foglalkozó hírek a blogon. Akik elolvassák és érdekesnek, jónak tartják az itt megjelenteket, azok viszont megosztással továbbíthatják az oldal elérhetőségeit ismerőseiknek, barátaiknak bármilyen formában. Ezt a tevékenységet és a leveleket is köszöni a Netarzenál. És most jöjjenek a hírek:

A Cseh Köztársaság hadserege több mint 30 darab T-72M4CZ harckocsiját kívánja korszerűsíteni 2023-ig. A Prága által biztosított 40 millió dolláros költségkeretet a tűzvezető és irányító rendszerekre fogják elkölteni. A T-72M4CZ harckocsi estében megtartották a T-72M1 125 milliméteres 2A46M harckocsi lövegét, de ezt kiegészítették a TURMS-T tűzvezető rendszerrel, valamint a 2 kilométeres távolságban még 540 milliméternyi hengerelt homogén páncélt átütni képes EPpSV-97 űrméret alatti szárnystabilizált nyíllövedékkel. A T-72M4CZ védelmét Dyna-72 reaktív páncélzat és Obra lézeres besugárzásjelző növeli, mozgékonyságát 1000 lóerős CV12-1000 dízelmotor biztosítja.

Tűzoltással bővült a C-27J Spartan teherszállító repülőgépek által ellátható feladatok sora a Leonardo jóvoltából. A gép teherterébe a hátsó rámpán keresztül helyezhető be a Simplex Aerospace által gyártott tűzoltó rendszer, a FAS (Fire Attack System). A telepítést pár fő képes elvégezni 60-90 perc alatt, ami után a gépen lehetőség lesz a fő tartályban maximum 10600 liter vizet, illetve a kisegítő 568 literes tartályba habanyagot szállítani és kijuttatni a lángok felett. A FAS nagy előnye, hogy jelentősebb módosítás nélkül alkalmazható lesz a már legyártott C-27J repülőgépeken. A minél hatékonyabb tűzoltás végett most nyártól már igénybe vehető a Leonardo és az európai SCODEV konzorciummal együttműködésben kifejlesztett megoldása is, ami lehetővé teszi, hogy leszállás nélkül tavak, tengerek, folyók felett maximum 30 méteres magasságban repülve történjen meg a víztartály feltöltése. A töltés ideje 60-90 másodperc, míg az ürítése 7 másodperc alatt végezhető el. A mai napig a C-27J 85 példányát már 14 ország (Olaszország, Görögország, Bulgária, Litvánia, Románia, Szlovákia, Egyesült Államok, Mexikó, Ausztrália, Peru, Kenya, Marokkó, Csád és Zambia) rendelte meg, ezek közül több esetében is jó esély mutatkozhat a FAS légi tűzoltó rendszer beszerzésére.

Egy új, az eddigieknél nagyobb teljesítményű Stirling motor próbáit kezdte meg a SAAB Kockums. A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így az buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. A svéd tengeralattjárókon 1988-ban jelent meg az első Stirling motor, az azóta megszerzett tapasztalatokat rendre felhasználja a SAAB Kockums ezen erőforrások továbbfejlesztése során. Ez a levegőtől független meghajtó egység a tavaly októberében tengeri próbajáratait elkezdő első A19-es GOTLAND-osztályba tartozó tengeralattjáróba szánt 75kW-os teljesítményű erőforrás befoglaló méretével megegyező méretű, de már 150kW-os teljesítményű.

Továbbra is Svédországban és a tengeralattjáróknál maradva meg említeni, hogy június 19-én újra vízre kerül az 1997-ben szolgálatba állított HSwMS UPPLAND tengeralattjáró. Ennek köszönhetően fedélzetén az élettartamának felénél esedékes korszerűsítés után már megjelentek a következő hajóosztály, az A26-os rendszereinek egy része. Itt az egyik legfontosabb fejlesztést a SAAB Kockums Stirling Mk3-as meghajtórendszer beépítése jelentette a tengeralattjáróba. Ez a folyékony oxigént és dízelolajt használó erőforrás elődjeihez képest nagyobb hatásfokkal üzemel, valamint a korszerű elektronikai ellenőrző és vezérlőrendszerek is megjelentek rajta. A tengeralattjáró korszerűsítésének egyik ugyanilyen fontos tényezője volt a hűtési kapacitás növelése. Ez csak úgy volt megvalósítható, hogy a tengeralattjárót a torony mögött nagyjából 4 méterre kettévágták és betoldottak a törzsébe egy nagyjából 2 méteres darabot, ami a hűtőrendszereket foglalja magába. A 25 fős legénység elhelyezési körletében is alapos felújítások folytak, de az érzékelők és a harcvezető rendszer is teljesen megújult, valamint a periszkóp is lecserélésre került egy optronikus árbócra. Ugyanilyen korszerűsítésen esett át majd egy évvel ezelőtt a GOTLAND nevű testvérhajó is.

A már legyártott Eurofighter Typhoon vadászbombázók jövőjét biztosítandó kezdenek tanulmányozásba a német, angol, spanyol és olasz felhasználók által megszavazott 53,7 millió eurós összegből a Eurofighter Jagdflugzeug GmbH-nál, az EUROJET Turbo GmbH-nál és a NETMA-nál. A típus 2040 utáni alkalmazhatóságának eléréséhez egyaránt szükséges mind a repülőgép, mind az EJ200-as sugárhajtómű továbbfejlesztési lehetőségének kutatása. A gépre 19 hónapnyi, míg az gázturbinára 9 hónapos időintervallum került megállapításra, amely alatt kidolgozzák a továbbfejlesztés lehetőségeit. Az EJ200 esetében a tolóerő növekedése mellett ugyanilyen fontos az élettartam és a túlélőképesség növelése, de a könnyebb üzemeltethetőségről sem feledkeznek meg.  Míg a Eurofighter Typhoon esetében a korszerűsített pilótafülke mellett a légi, földi és vízi egységekkel történő együttműködés nagy teljesítményű taktikai adatcsatornákon keresztüli lehetőségének tágítása a cél. Továbbá növelni szeretnék az önvédelmi rendszerek nyújtotta biztonságot is és az alkalmazható fegyverek skáláját. A  Eurofighter Typhoon-ból eddig 558 darab került átadásra, a megrendeltek összesített darabszáma 623 darab. Az üzembentartók már túllépték az 530000 repült órát.

Megkapta első két MiG-35-ös vadászbombázóját az orosz légierő. Moszkva számára ebben az évben további 4 példányt ad majd még át a gyártó. Ezeket a gépeket a légierő tesztelésre tervezi felhasználni. A Védelmi Minisztériummal még az év vége előtt várható a tárgyalások befejezése egy nagyobb rendelési mennyiség véglegesítésével.

Hiába volt 2018 februárjában tűzeset a fedélzetén Vlagyivosztok kikötőjében, ez év vége előtt fog újra szolgálatba állni Oroszország első modernizáláson átesett UDALOJ-osztályú rombolója, a SAPOSNYIKOV MARSAL (543). A hajót 1983-ban kezdték el építeni Kalinyingrádban, 1986-ban állították hadrendbe a csendes-óceáni flottánál. 2010-ben jelentős szerepet játszott a szomáliai kalózok által elrabolt MOSZKOVSZKIJ UNYIVERSZITYET tartályhajó legénységének kiszabadításában. A rombolót a korszerűsítés során ellátják 2 darab 16 cellás 3S-14-1155 univerzális függőleges indítómodullal. Ezeket a hajóorrban a második AK-100 hajólöveg helyére építik be. Ezekből a 3M-54 Kalibr (NATO nevén SS-N-27 Sizzler) csapásmérő robotrepülőgépek indíthatók vízi, vagy a 3M-14 esetében szárazföldi célpontok ellen akár 2500 kilométeres távolságból is. De ugyanide elhelyezhetők a 91R1/RT2 tengeralattjárók elleni irányított rakéták is. A hajóhíd két oldalán alul elhelyezett URK-5 Rastrub-B (SS-N-14 Silex) tengeralattjárók elleni irányított rakéták indítói is leszerelésre kerültek a korszerűsítés során. Helyüket a 260 kilométeres hatótávolságú K-35U (NATO nevén SS-N-25 Switchblade) hajók elleni csapásmérő robotrepülőgépek foglalják el. Ez év elején arról érkeztek hírek, hogy 2022-ig az Északi-és a Csendes-óceáni Flotta 5 UDALOJ-osztályú rombolóját fogják hasonlómódon átfegyverezni, a szükséges elektronikai korszerűsítés mellett. A rombolók ezeken felül további 30 évnyi szolgálati időt kapnak majd, így kihúzhatják a még tervezés alatt lévő következő rombolóosztály megjelenéséig.

Eddig már 25 darab Szuhoj Szu-25SzM3-as csatarepülőgéppel rendelkezik az orosz légierő. A gép képességeivel elégedettek, így az összes hadrendben tartandó régebbi példányt erre a változatra tervezik korszerűsíteni. Eme alváltozat orrában a SOLT-25 elektrooptikai rendszer van elhelyezve, ami infravörös és nappali tv kamerát is tartalmaz a lézeres távolságmérő/célmegjelölő mellett, 16x-os zoom lehetőségével. A pilótafülkébe beszerelésre került nagylátószögű HUD mellett alkalmazzák a pontosabb helymegállapítást lehetővé tevő a PPA-S/V-06 GPS/Glonass műholdas navigációs rendszert is. A földi csapatok támogatásának javítására beszerelésre került a KSS-25-ös adatátviteli rendszer és a fegyverek között megjelent a KAB-500Sz műholdas vezérlésű bomba is. A Szu-25SzM3-as a Szamarában működő Ekra által kifejlesztett L-370-3 S-K25 Vityebszk 25 önvédelmi rendszerrel van ellátva a szárnyak alatti legkülső felfüggesztési pontjain, ahol eredetileg az R-60-as önvédelemre szolgáló légiharc-rakéták voltak elhelyezve. Ez ultraibolya érzékelőket is tartalmaz, így képes a közeledő rakéták észlelésére és az ellenintézkedés megkezdésére. Továbbá a gépet érő rádióhullámok elhelyezkedése alapján képes a sugárforrás helyének meghatározására és a radarok megsemmisítésére képes H-58-as rakéták számára céladatok kidolgozására is. A Szuhoj Szu-25SzM3 csatarepülőgépekből a kubinkai 121-es repülőgép-javító üzem évente legalább 4 elkészítésére képes.

Pakisztánban jelenleg 98 darab PAC JF-17 Thunder vadászbombázó van szolgálatban. A MiG-29 RD-33-as hajtómű továbbfejlesztésével, a JF-17-ben használt RD-93-al jók a tapasztalatok a felhasználók szintjéről. Várhatólag még az idén végrehajtja majd az első repülését az első Block III-as gép is. Az itt megjelenő berendezések a későbbiek során beszerelhetők lesznek a régebbi Block II-ekbe is. Érdekes módon a pakisztáni légierő vezetése jelenleg még nem szánta el magát, hogy az összes JF-17-ét képessé tegye légi üzemanyag felvételre.

Ebben hónapban úgy néz ki nem fog szolgálatba lépni a második KALVARI-osztályú tengeralattjáró a KHANDERI (S51). A lemerülve 1775 tonnás vízkiszorítású, 12000 km-es hatótávolsággal, 350 méteres merülési mélységgel rendelkező, 67,5 méter hosszú, 12,3 méteres törzsátmérővel rendelkező KALVARI-osztály 37 kilométer per órás maximális sebességre képes, fegyverzetét a francia gyártmányú, 50-70 kilométeres hatótávolságú SM39 Exocet tengeralattjáróról indított hajó elleni rakéták is erősítik, a Varunastra torpedók és aknák mellett. A tengeralattjáró belső terében 360 darab akkumulátortelep van elhelyezve, ezek mindegyike 750 kilogramm súlyú. A francia SCORPENE-osztály tervei alapján Indiában a mumbai Mazagon Hajógyárban épülő 6 darabból álló hajóosztályt alkotó tengeralattjárók öt éves késében vannak az eredetileg tervezetthez képest. A KHANDERI esetében a tengeri próbák során 36 hibát sikerült felderíteni, ezek kijavítása akár több hónappal is elodázhatja a szolgálatba állítás időpontját. Az egyik nyilvánosságra került hiba roppant bosszantó, hiszen túl magas a hajtóművek és a hajócsavar által keltett zaj, ami egy tengeralattjárónál megengedhetetlen. A többi 35 hiba sem lehet egyszerű, ugyanis ezekből 29-nek a sikeres megszüntetését csak teljesen nyugodt tengeren lehet majd tesztelni.

Akár jelentős továbbfejlesztésen is áteshetett a kínai J-31/FC-31-es lopakodó vadászbombázó az 53. Nemzetközi Párizsi Légiszalonon látott makett alapján. Ennek ugyanis máshogy nézett ki a pilótafülke mögötti törzsrésze és a hajtóművek burkolata. Mindkét esetben a törzs felső része az, ami érintett a változtatásokban, amelyek azt sejtetik, hogy egyrészt több üzemanyag helyezhető el benne, illetve erősebb hajtóművek is beszerelésre kerülhettek. A változtatások további előnye lehet a csökkent légellenállás.

A Lockheed Martin leszállította az 500. ETOS célzórendszert az F-35 Lightning II-es vadászbombázók számára. Ezt is akárcsak ez eddig átadott bármelyiket, a szerződésben előírt időn belül adták át.

Már 2017 óta dolgozik a következő generációs légiharc-rakétáján a Lockheed Martin. A héten néhány új információ jelent meg a fegyverről. Ezek szerint az AIM-260 JATM (Joint Air Tactical Missile) típusjelzésű rakétával a repülési teszteket 2021-ben fogják elkezdeni. A 2022-től szolgálatba álló AIM-260 JATM elsőként az F-22A Raptor és az F/A-18E/F Super Hornet fegyverzetében fog megjelenni, az F-35 Ligthning II-ek csak ezek után fogják tudni alkalmazni. Az amerikai haderőben viszonylag gyorsan megtörténik majd az AIM-120 AMRAAM-ok leváltása, hiszen a légierő az utolsó ilyen rakétáit a 2026-os költségvetési évben tervezi megvásárolni. Az AIM-260 JATM-et jó eséllyel a kínai PL-15-ös rakéta ellenpárjának szánják. A PL-15-ös nagyjából 4 méter hosszú, hatótávolsága elérheti a 150 kilométert, irányítása aktív radaros önirányítás. Makettjei (?) már megfigyelhetők voltak J-20-as és J-10C kínai repülőgépeken is.

Újabb rekordot állított fel Bob, vagyis a Japánbeli Misawa bázison repülő 90-0808-as gyártási számú F-16C Block 50A vadászbombázó. A 29 éves gép lett kijelölve arra a feladatra, hogy típustársait megelőzve a lehető legtöbb repült időt szedje össze, így segítve az F-16-ok üzemeltetését, messze túl az eredetileg tervezett repült órán. Nos, Bob jól teljesített, ugyanis június 10-én elérte a 10000. repült óráját.

Kolumbia légierejének figyelmébe ajánlotta a Kfir legújabb változatát az Israel Aerospace Industries. 1989-tól 1990-ig Kolumbia 12 Kfir C2-t állított hadrendbe plusz egy Kfir TC-2 oktató változatot. 2008-ban Kolumbia további 24 használt Kfir-t vásárolt Izraelből, frissítve azokat a C10 / C12-es szintre, 150 millió dollárért. A Kfir NG változatban a repülőgépet a General Electric legerősebb GE F414-es hajtóművével látnák el, az ELM-2052 AESA radar, a Link-16 adatkapcsolati rendszer és a továbbfejlesztett elektronika mellett. A Kfir NG további jellemzője a törzs hátsó részének módosítása, amely lehetővé teszi több üzemanyag elhelyezését.

Az Embraer és az ELTA Systems, az Israel Aerospace Industries (IAI) leányvállalata, stratégiai együttműködési megállapodást írt alá a P600 AEW (Airborne Early Warning) új generációs légtérfelderítő repülőgép fejlesztésére az 53. Nemzetközi Párizsi Légiszalonon. Az Embraer üzleti célokra fejlesztett 12 személyes Prateor 600-as típusán alapuló radargépet az izraeliek látnák el a szükséges rádiólokátorral. A Praetor 600-as 20,74 méter hosszú, 6,41 méter magasságú és 21,50 méter szárnyfesztávolságú repülőgép, amit két Honeywell HTF7500E gázturbinás sugárhajtómű mozgat, amelyek mindegyike 3414 kilogrammos tolóerőt generál. Ezáltal lehetővé válik a 880 kilométer per órás legnagyobb és a 840 kilométer per órás utazósebesség és a 13716 méteres repülési magasság elérése, 7440 kilométeres hatótávolság mellett. A nagyjából 21 millió dollárért értékesített Praetor 600 átalakított változata a törzs tetején az ELTA EL/M-2096 rádiólokátort hordozná. Ez már eleve rendelkezne saját-idegen felismerő rendszerrel és a nagyobb érzékenység érdekében az antenna építésénél gallium-nitridet használnának. Természetese a P600 AEW rendelkezne műholdas kommunikációs rendszerrel is és a géptörzsben három kezelői munkahelyet alakítanának ki.

Jelenleg nem egyértelmű mi lesz Argentínában az IA-58-as Pucara repülőgépek sorsa. A légierő úgy tervezte, hogy ez év szeptemberében kivonják a még meglévő példányokat, most azonban arról érkeztek hírek, hogy folytatják az új hajtóművel való ellátásáról szóló programot. Ez már egyszer félbeszakadt, így az IA-58H-n a Pratt&Whitney PT-6A-62 hajtóművekkel végzett tesztek nem fejeződhettek be. Most viszont újra elkezdődtek a próbák az új erőforrással és ezek várhatólag júliusban fognak véget érni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab JAS39C Gripen

Eurofighter C-16 Typhoon

Dassault Mirage F1CT

Sikorsky CH-53G

Aero L-39ZO Albatros

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Mil Mi-6A

Lockheed F-104G Starfighter

AgustaWestland Merlin HC.3

Lockheed C-5M Super Galaxy

Airbus A400M

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Panavia Tornado IDS

Boeing CV-22B Osprey

Saab AJS37 Viggen

Alenia Aermacchi T-346A Master

Aero L-159A ALCA

Lockheed C-130H Hercules

Dassault Rafale C

McDonnell Douglas F-4E AUP Phantom II

Mil Mi-24V Hind E

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Dassault Mirage 2000D

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

Airbus A310MRTT

Grumman E-2C Hawkeye

Saab Sk35C Draken

Fairchild A-10C Thunderbolt II

PZL-Swidnik W3 Sokol

Dassault Mirage 5F

Kawasaki T-4

Asaad Almohammad and Charlie Winter | DEMYSTIFYING THE ISLAMIC STATE’S PROPAGANDA MACHINE Combating Terrorism Center at West Point Nem az én világom, de hátha valakit lázba hoz annyira, hogy elolvassa. A szerzők hozzáfértek az elmúlt években az amerikai erők* által megszerzett vagy legfoglalt eredeti dokumentumokhoz, interjúztak egy csomó belső forrással és persze hozzátették, amit már a szakirodalom is összeszedett a témáról. Egész részletes táblázat van benne az Iszlám Állam média irányításáról. (* utóbb kiderítem, hogy valszeg nem, vagy nem csak az amerikai erők által legfoglalt dokukat használták, hanem az ún data collectorok által összegyűjtött forrásokat) Nekem a legérdekesebb ez a lábjegyzet volt: During the field work for this paper, all but two of the 13 individuals who were approached to participate in the study were based in Islamic State-held territories in Syria. The seven individuals who agreed to participate in this study knew and were trained by and worked with the first author in the past on a number of projects. Some of these projects included publications on the Islamic State. All seven individuals are based in Islamic States-held territories in Syria and are collecting information on Islamic State operations, leadership, and movement. None of the seven collectors agreed to list the names of their current employers in this publication. That said, all details describing the collectors and quotes used in this study were approved by them, including the information in this note. Tehát vannak/voltak ezek a data collectorok, akik valakiknek dolgoznak és akik azzal foglalkoztak Szíriában, az Iszlám Állam ÁLTAL URALT területen, hogy információkat gyűjtsenek a Iszlám Állam vezetéséről, működéséről, műveleteiről. Ezeket az emberek az egyik szerző trained by and worked with korábban más projektekben. És az a szép, hogy nem a CIA, vagy DIA valószínűleg, ahogy rávágná az ember, hanem olyan akár nyílt finanszírozásból folytatott kutatás, ahol ezeket meg lehet csinálni. Az elmúlt években született néhány lélegzetelállító publikáció az Iszlám Államról. Nem feltétlen azért mert olyan szuper volt a tartalmuk (nem olvastam mindet, nem tudom mi van bennük), hanem azért mert a szerzők részben elfogott IÁ tagokkal való beszélgetésekből, interjúkből szerezték az infokat. Ami azért elég ritka, bár az is igaz, hogy ha valaki ezt itthon prioritásnak találná, egy fél évi szervezés és pár iraki út után egy magyar kutató is megtudná csinálni már. Nem tudom, hogy a fent emlegetett, az egyik szerző és a data collectorok közös együttműködése az alábbi kiadványokban testesült-e meg, de ezek azok, ahol a jelzett szerző helyszíni adatok, források és terepkutatás írta meg, amit megírt: Asaad H. Almohammad and Anne Speckhard, “Is ISIS Moving its Capital from Raqqa to Mayadin in Deir ez-Zor?” ICSVE Brief Reports, April 3, 2017; Asaad Almohammad and Anne Speckhard, “ISIS Drones: Evolution, Leadership, Bases, Operations and Logistics,” ICSVE Research Reports, May 4, 2017; Asaad Almohammad, “ISIS Child Soldiers in Syria: The Structural and Predatory Recruitment, Enlistment, Pre-Training Indoctrination, Training and Deployment,” The International Centre for Counter-Terrorism – The Hague 8:14 (2018). T

Kellemes nyári hétvégére készült mindenki. Tervezgettük mivel is teljenek az elkövetkező napok. Volt, aki a strandolást favorizálta, más egy közös focimeccs nézésre invitálta barátait és páran a borutcában szerettek volna bort kóstolni. Már előre éreztük a finom vörös bor izét, mikor csörgött a telefon. A telefon most nem a jó barát szerepét játszotta. Rossz hírt közölt. Fehérgyarmat közelében lezuhant a Magyar Honvédség L-39 Albatros típusú repülőgépe és a fedélzetén repülők életüket vesztették. A gondolatban kortyolt bor íze rögtön megkeseredett és az eltávozott pilótákra, barátokra, Janicsek Andrásra és Ignácz Zoltánra gondoltunk.

A Wizz Air a mai napon szándéknyilatkozatot írt alá az Airbus képviselőivel, melyben rögzítik, hogy – az Indigo Partners-szel kötött megállapodás részeként – a vállalat élni fog a 20 Airbus A321XLR repülőgép megvásárlására vonatkozó opciójával.

Magyarországon 45 évvel ezelőtt állították hadrendbe az An–26-os szállító repülőgépeket, melyek megörökölték az előd Li–2-es becenevét, a Tevét. A típust emellett az Ordító Egér elnevezéssel is illették – ezt a sajátos motorzaja miatt érdemelte ki.

Egy vagy két év után megjelent végre egy új tankönyv, amelynek egyik szerkesztője és szerzője is voltam. A könyv letölthető, a "Nemzetközi biztonsági szervezetek" címet viseli, és ennek megfelelően esettanulmányok vannak benne a legtágabb értelemben. AZ ENSZ vagy az EU tipikusan sokarcú szervezet, éppen ilyen részük is van, míg a NATO esetében nincs vita a fő funkcióról. A Sanghaji Együttműködési Szervezetet nem olvastam, de kíváncsi vagyok, mert az gyakran hivatkozzák anti-NATO-ként, ami szerintem képzavar (vagy a NATO félreismerése). Hogy lehet egy olyan szervezet katonailag hatékony, amelynek 1. nincs ingegrált katonai parancsnoksága és struktúrája 2. ahol egymással konfliktusban álló országok is tagok (India-Pakisztán). A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete is egy érdekes tagság, ahol ugyanúgy a bizalom hiányzik mint az SCO-ban és amelyet egyszer gondolták bevetni, 2010-ben Kirgizsztánban (zavargások Os-ban), de akkor az oroszok megfutamodtak a feladattol és a várható politikai kihívásoktól Az én fejezetem nyilván nagyon érdekes :) Nagyon tanulságos volt utánanézni, a GCC-nek,amit szintén egy NATO szerű katonai szövetségnek aposztrofáltak, és amiről nekem az jött le, hogy tévedés ez is. Ha azt látjuk,hogy a világ legmodernebb haditechnikai eszköeivel felszerelt Öböl államok kavarnak együtt, hajlamosak (legalábbis én) vagyunk azt gondolni, hogy akkor ez biztos működik is. Ehhez képest a megelőző évtizedekben a politikai és gazdasági eredmények szubsztantívabbak voltak, csak nem látszottak. Ellenben a katonákra, hadseregekre, fenyegetésre mindenki odafigyel, ez jelentette a lufit a GCC esetében. Tekintve a mostani (2014 óta?) tartó szaúdi/emírségi-katari szembenállást, Omán különutasságának felerősödését, az GCC katonai jellegének hiányáról lehull a lepel - legalábbis nekem. Amire még nagyon kíváncsi leszek, az Szent-Iványi Balázs tanulmánya, mert ez viszonylag új jelenség a világban, és Balázs jó szakértője a témának. Kíváncsi vagyok miként rakta össze. Molnár Anna – Marsai Viktor – Wagner Péter: Nemzetközi biztonsági szervezetek Tartalom: Marsai Viktor – Molnár Anna – Szenes Zoltán Nemzetközi biztonsági szervezetek – bevezetés Molnár Dóra: Az Egyesült Nemzetek Szervezete – kollektív biztonság Lattmann Tamás: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa – kollektív biztonság Szenes Zoltán: NATO – kollektív védelem Molnár Anna: Az Európai Unió – a biztonsági közösségtől a kollektív védelemig terjedő folyamat Remek Éva: Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet – kooperatív biztonság Szenes Zoltán: A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete – kollektív védelem Marsai Viktor: A biztonság közös fejlődése az afrikai kontinensen Wagner Péter: Az Öböl Menti Együttműködési Tanács: egy sosem volt katonai szövetség Bartók András: Az ASEAN és az ASEAN Regionális Fórum Kiss Roland: A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) Hegedűs Barbara: Amerikai Államok Szervezete – kollektív védelem Asqui Jorge Kristóf: Riói szerződés – kollektív védelem Szent-Iványi Balázs: Nemzetközi fejlesztési szervezetek és a fejlesztés „biztonságiasodása”

Habár a Pentagon egyre több F-35-ös vásárlását tervezi, a Lockheed Martin nem feledkezett meg az európai piacról sem. A cég tervei között 2030-ig több, mint 500 darab F-35-ös eladása szerepel – több, mint amennyi Eurofighter Typhoon repül az egész világon.

A Wizz Air, Közép- és Kelet-Európa vezető diszkont légitársasága újabb hosszútávú együttműködésben egyezett meg Debrecen városával – hét évvel azután, hogy először szállt le a repülőtéren Wizz Air-járat.

Először lőttek az elődjéhez képest jóval nagyobb harci lehetőségekkel bíró Mistral 3-as rakétájukkal a győri lérak ezred katonái Ustkán, a Tobruq Legacy 2019 (TOLY19) fegyvernemi hadgyakorlat részeként ma és holnap megrendezett éleslövészeten.

Az éleslövészet most először a Kubokkal közös légihelyzet-forgatókönyvön belül és vegyes harcrendből történt a Lengyel Légierő Központi Lőterén, a Balti-tenger partján.

A Kub rendszer - Magyarország egyetlen minden idős földi telepítésű aktív légvédelmi eszköze - 2013 óta először vett részt éleslövészeten.

Szép találat 3M9M3E rakétával. Figyelemre méltó a gyorsítófokozat sötétebb füstje, a rezsimváltás még sötétebb szakasza, majd a menethajtómű világosabb füstje.

A Kubhoz hasonlóan félaktív irányítási elvű, de sokkal kevésbé mobil rendszer, a Hawk is képviselve volt a TOLY19 éleslövészetén, román színekben. Délkeleti szomszédunk a SIPRI adatai szerint 2004-2005-ben nyolc PIP III konfigurációjú tűzalegységet, és 213 darab (vélhetően korszerűsített) MIM-23B rakétát vásárolt holland készletekből.

A cseh haderő strakonicei 25. légvédelmi rakétaezred éjszaka is lőtt a Kubbal.

A lövészet után a cseh kubosok gyorsan megmártóztak a tengerben. Ezzel az "ustkai hagyománykövető" magatartással  nem voltak egyedül.

Továbbiak hamarosan...

Zord

A BLACK SWAN 2019 (BLSN 19) nemzetközi különleges műveleti gyakorlat 2019. június 2. és június 21. között kerül megrendezésre. A gyakorlat szakmai napját 2019. június 14-én tartották Szolnokon, melyről mutatjuk a helyszíni képgalériát.

Befejezéséhez közeledik a június 2. és 21. között, Black Swan 2019 (Fekete Hattyú) elnevezéssel zajló különleges műveleti gyakorlat, amelynek érdekessége egy olyan típus, amely hazai gyakorlaton eddig nem szerepelt. A billenőrotoros V-22 Osprey (Halászsas) egy közepes légcsavaros-gázturbinás szállítógép és egy helikopter előnyös tulajdonságait igyekszik egyesíteni. Hogy ez az elgondolás hosszú távon mennyire válik be, azt majd eldönti az idő. Mindenesetre az Osprey-k MV-22-es változata csapatszolgálatban áll az amerikai tengerészgyalogság (Marines) közepes billenőrotoros századainál és a légierő különleges műveleti parancsnoksága (AFSOC) is használja CV-22 típusjelzéssel. Ez utóbbi típusváltozat szerepelt a Black Swan gyakorlaton is. A különleges repülőeszközt a gyakorlat szakmai napján, Szolnokon volt lehetőség üzemelés közben is megnézni.

A Halászsas leszállt. A fedélzeten 24 különleges műveleti katona helyezhető el, de a gyakorlatban általában 18 főt szállítanak. Különösen az éjszakai műveleteknél előny, hogy miközben a katonák a hátsó rámpán hagyják el a gépet, a hagyományos elrendezésű helikopterekkel ellentétben itt nem kell figyelni a faroklégcsavarra.  

 

A CV-22-esek négyfős személyzettel repülnek. A két pilóta munkáját egy fedélzeti technikus segíti, aki szintén a pilótafülkében ül. A másik technikus a tehertérben dolgozik.

Különleges repülőeszköz különleges műveletre - az AFSOC Osprey-k orr-részén szenzorok tömkelege van. A gépet terepkövető, térképező és időjárásradar funkcióval rendelkező lokátorral, besugárzásjelzőkkel, zavaró berendezéssel, irányított infravörös ellentevékenység rendszerrel és FLIR-rel szerelték fel.

Teljes terhelésnél a felszállás hasonlóan megy végbe, mint a normál repülőgépeknél, kisebb terhelésnél viszont 80 fokra döntött rotorokkal a helikopterszerű felszállást alkalmazzák.

Színei alapján egy ráhordó járatokat működtető regionális légitársaság gépe is lehetne ez a Dornier Do-328-as. Valójában ez is egy AFSOC-gép, amely a légierőnél a C-146 Wolfhound típusjelet kapta. A légcsavaros-gázturbinás közepes szállítógépet a különleges műveletekkel összefüggő szállítási feladatokra használják. Polgári festésével a közforgalmi repülőtereken se kelt nagy feltűnést és jól elvegyül a hasonló gépek tucatjai között.

A magyar különleges katonák Polaris MRZR-4 könnyű taktikai járműve.

A Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalj Mi-17-esei szintén szerepeltek a gyakorlaton.

Különleges műveleti katonák igyekeznek a Mi-17-eshez, amelyről levették a hátsó ajtókat.

A Mi-24-esek immár állandó szereplői a gyakorlatoknak.

Az ideiglenesen Pápán települő Gripenek egyike a helikopterbázis felett. A Litening konténer szenzortornya nyitva van.

* * *

Fotó: Rozgonyi Cecília

Értekezésemben röviden bemutatom a német egység kialakulásához vezető út közvetlen diplomáciai–politikatörténeti eseményeit, valamint Otto Eduard Leopold von Bismarck kancellárságának fő momentumait. Ismertetem a német egység előtti világrend hatásait a szétaprózódott németség szemszögéből, a felemelkedés és a Birodalom korszakát, majd a diplomáciai kitekintés után összegzés következik. Tanulmányom gerincét cirka fél évszázad alkotja, tehát a legjelentősebb fázisok prezentálására van lehetőségem a teljesség igénye nélkül. Visszatekintve bemutatom, hogy milyen impressziója volt a bécsi kongresszus évében született Vaskancellárnak és mennyire övezi mitikus megítélés az uralmát.

Előzmények: ösvény a Poroszország vezette Németország felemelkedéséhez

A harmincéves háborúig a Német-római Császárság volt Európa legerősebb hatalma, de a vesztfáliai békeszerződés1 lényegében a Német Birodalmat teljesen szétszabdalta, ezzel a tönk szélére került, így kisebb-nagyobb halmazokból álló föderatív császárságot hagyott a helyén. A szétmorzsolódott Birodalom látképe azt mutatta, hogy a német hatalomnak egyszer s mindenkorra befellegzett. A nem teljes körűen rendelkező béke magában foglalta a francia–német ellenségeskedés kiújulását, ami három évszázada mételyezte az európai légkört (Ormos, 2008). A német részegységekből két hatalom emelkedett ki: a Habsburg Birodalom és Poroszország. A Habsburg Birodalom megszervezte a magyar területeket és felszabadította azokat a török uralom alól, és az egész német területet próbálta egységesíteni, de nagy konkurensére talált Poroszország képviseletében. A két német birodalom között balansz alakult ki az 1800-as évek közepére,2 Poroszország viszont sikeres reformjainak köszönhetően gazdaságilag és katonailag is jóval dinamikusabban fejlődött.3

A Hohenzollern–Habsburg egyensúlyt Napóleon kibillentette, erre azért adódott lehetősége, mert a francia forradalom ellen szervezett koalícióból Poroszország kilépett, és így a Habsburg Birodalom egyedül tehetetlennek bizonyult a francia császár térhódításával szemben német földön. Napóleon nyomására a német tartományok létrehozták a Rajnai Szövetséget, aminek alapító oklevelét 1806. július 12-én Párizsban írták alá4 (Vadász, 2011). Poroszország megtorpanása nem volt hosszú életű, mert hamarosan kárpótolta veszteségeit, miután Napóleon vereséget szenvedett, és a bécsi kongresszus tisztább képet festett a német területek jogállásáról.5 Egy kis kitérőt teszek a „Szent Szövetséggel” kapcsolatban és felhívom a figyelmet Sándor cár Chateaubriand-nak tett mondataira:

„Immár nem létezik angol politika, francia, orosz, porosz vagy osztrák; ma már csak egyetlen közös politika létezik, amelyet mindenki boldogulása érdekében el kell fogadnia minden államnak és minden népnek.”6 (Kissinger, 2014, 58-59 pp.) Láthatjuk azonban, hogy Poroszország nem osztotta a cár messianisztikus világképét, ugyanakkor állítom, hogy a bécsi tanácskozás megerősítette a poroszok társadalmi és politikai struktúráját. Okvetlenül megemlíteném még, hogy a modern Európa 1815 és a századforduló között élte meg legharmonikusabb periódusát, valamint a kongresszus utáni évtizedeket jellemzően a legitimáció és a hatalom közötti speciális egyensúly alkotta.7

Az 1848. februári francia forradalom márciusban Németországra is átterjedt, a király hatalma megrendülni látszott. Berlinben március 18-án népfelkelés tört ki, amire IV. Frigyes Vilmos (1840-1861) azonnal reagált: összehívta április 2-ára az egyesült Landtagot, és kiállt a poroszországi és németországi alkotmányozás mellett. Március végén a frankfurti úgynevezett előparlament kezdődött, később május 18-án az alkotmányozó gyűlés képviselői konzultációt folytattak a Paulskirchében8. A Paulskirche-i folyamatokat a nemzeti egység szétbomlása fenyegette, mert Schleswig felvétele a Német Szövetségben nemzetközi felháborodást váltott ki.9 A zűrzavaros események gyorsan erodálni kezdték a kezdetben forradalmi hangulatot és a nemzetgyűlés tevékenységét is. Végül 1849. március 27-én a nemzetgyűlés elfogadta a birodalmi alkotmányt,10 másnap IV. Frigyes Vilmos porosz királyt német császárrá választották, ezzel a király stabilizálta hatalmát. Az alkotmány mégsem léphetett érvénybe, hiszen a porosz király április 3-án visszautasította a császári koronát, ezzel a frankfurti kezdeményezés – miszerint Németországot parlamenti monarchikus alkotmányos állammá alakítsák – lezárult. A forradalom utáni évtized inkább hátrameneteléssel telt el, mint előre lépéssel. 1858-ban a király betegsége miatt kénytelen volt a régensséget testvérének, Vilmosnak átadni11 (Vadász, 2011).

Bismarck felemelkedése, az államférfi beírta magát a történelembe

A hadsereg megreformálásáról szóló törvényjavaslatot a tömérdek egyeztetések és azok módosításainak ellenére is visszadobta a parlament, a liberális csoportok és a király között megnövekedett ellenszenvre válaszul az uralkodó feloszlatta a kamarát és új választásokat írt ki.12

I. Vilmos elszámította magát, a választási küzdelemben a liberálisok még inkább megerősödtek és befolyásukat kiterjesztették az államigazgatás valamennyi területére. A porosz monarchia a tönk szélére sodródott; a néhány éve uralkodó Vilmos nem látott alternatívát, így a lemondás gondolatával foglalkozott. Hadügyminisztere, Albrecht von Roon gróf azonban a kitartásra bátorította és javaslatot tett arra, hogy nevezze ki Otto von Bismarckot miniszterelnöknek. Bismarck élt az opcióval és elfogadta a kinevezést.13 A frissen kinevezett kormányfő folytatta a „vilmosi” módszereket, sőt, még erélyesebben lépett fel a liberálisok ellen. Költségvetés nélkül kormányzott, rendszabályokkal fenyegette a liberális tisztviselőket, lépéseit „alkotmányos hézaggal” indokolta – a „joghézagelmélet” alkotmányjogilag aligha volt magyarázható –, kormánya mégis e keretek között működött.14 Politikai berendezkedésben működtek a fékek és ellensúlyok rendszere, és az alkotmány passzusai, így az alkotmányos kérdésekben nem tudta döntően a belpolitikai harcokat a maga javára fordítani, ezért kénytelen volt külpolitikai eredményeket felmutatni.

A fentebb említett Schleswig kapcsán Poroszországot és Ausztriát előre megfontoltan, következetesen belekormányozta a Dániával szembeni konfliktusba.15 Az újonnan megkaparintott tartományok osztogatásával Ausztria nem értett egyet maradéktalanul, olyannyira nem, hogy 1866-ra megkérdőjelezte a gasteini szerződést, és mindkét fél diplomáciájában előkészítették a leendő háborút. Az összecsapás néhány hétig tartott csak, a porosz–osztrák háború16 tovább erősítette a Porosz Birodalom nemzetközi helyzetét, de az osztrákok nem szenvedtek megalázó vereséget, ugyanis Bismarck továbbra is szövetségesként tekintett Ausztriára. Az esemény után nem sokkal Jacob Burchard, svájci történész így elmélkedett: „Németország politikai viszonyainak megváltoztatása Poroszország katonai hatalmának segítségével, mely épp e siker által biztosította hegemóniáját Németországban és csinált Ausztriából nem német hatalmat. 1866 volt az 1848 forradalmára – egy, céljaihoz mérten bukott forradalomra – adott válasz. A „veszett év” sem egységet, sem szabadságot nem hozott; a német háború legalább jelentősen közelebb vitte Németországot az egységhez, amikor kizárta a német kérdés nagynémet megoldásának lehetőségét, és ezzel a kisnémet megoldás egyik jelentős akadályát elhárította”. (Winkler, 2005, 172. o.) A gyors győzelmet rögtön ki is használva az úgynevezett felhatalmazási törvény (indemnitás) elfogadásával oldódott meg az éveken át nyomasztó alkotmányos konfliktus az uralkodó, a kormány és a parlament között.

Birodalom születése, majd két évtizednyi kancellárság

Poroszország folyamatos erősödése és sikeres külpolitikai eredményei egyre inkább kiélezték a konfliktust Franciaországgal szemben. Az 1870-71-es francia–porosz háborúban III. Napóleon birodalma teljesen összeomlott,17 1871. január 18-án a Versailles-i palota tükörtermében a porosz királyt császárrá koronázták.18 Porosz-Németország előtt komoly feladatok álltak; el kellett kezdeni megalkotni a politikai és gazdasági egységet, ténylegesen egyesíteni kellett a 25 szövetségi államot, tehát az alkotmányozási kötelezettség folyamatát elengedhetetlen volt megkezdeni. Az új birodalom létrejöttének évében meg is született a birodalmi alkotmány19, ami gyakorlatilag az Északi-Szövetség alkotmányának tartópillérjeire épült. Míg az újonnan megszavazott dokumentum a közös külpolitikában és a hadsereget érintő kérdésekben széleskörű autonómiát biztosított a központi kormányzatnak, addig ugyanez az átfogó önállóság pénzügyileg nem volt biztosítva.20

A nagyhatalmi porond nemcsak szimplán bővült egy szereplővel, hanem rögtön az élre is tört az európai birodalmak között, az egységet azonban meg is kellett őrizni (Kennedy, 1992). A külpolitikai opciók elernyedése után – nem számítva azt a tényt, hogy a megszerzett előnyt fent kellett tartania – a belpolitikai harcok ismételten kiújultak. Államberendezkedés szempontjából a nemzeti monarchista tekintélyállam, ami az autoriter személyiségjegyekkel bíró kancellár személyére épült, a pártokat, mint intézményeket nem tartotta túl fontosnak. Bismarck mindvégig szisztematikusan kardoskodott a szociáldemokrata és kommunista/kommunisztikus szervezetek ellen, jogilag próbálta őket ellehetetleníteni,21 azonban az egyes politikai pártcsaládok bizonyos ügyek melletti megnyeréséért folyamatosan kijátszotta egymás ellen a frakciókat. Az a kitétel, miszerint a kancellár döntéseit csak a császárnak kell szentesítenie, addig volt működőképes koncepció, amíg I. Vilmos élt.22 II. Vilmos uralma előrevetítette a konfrontációt a kancellárral szemben – ennek okai nem csupán a generációs különbségek voltak –, Vilmos ugyanis hajlamos volt a romantikus túlzásokra és a voluntarizmusra, túlzottan elragadta a világhatalmi hevület.23

A polémia24 hamarosan meg is jelent, az 1888. évi szociális biztosítás rendszere sokaknak elnyerte a tetszését, azonban a munkás réteg inkább büntetésként25 élte meg. Áprilisra a bochumi bányászok beszüntették a munkavégzést. A sztrájkhullám gyorsan átterjedt az egész Ruhr-vidékre, Sziléziára és a Saar-vidékre; a munkásréteg annyira jól megszerveződött, hogy 90%-uk sztrájkolt. Míg Bismarck ezt az alkalmat a szociáldemokraták újbóli megtámadására akarta felhasználni, addig II. Vilmos fogadta a sztrájkoló delegációt. Bismarck beleállt a konfliktusba és hajthatatlannak bizonyult, a szocialista-ellenes törvény szigorúbb tervezetével rukkolt elő. A kancellár számításai nem váltak be, a császár tanácsadó testülete26 ellene fordult. Az ügy végkifejlete 1890. március 15-én fejeződött be, amikor II. Vilmos magához kérette a kancellárt: éles, dühös és udvariatlan szóváltások következtében három nappal később Bismarck benyújtotta a lemondó nyilatkozatát, március 20-án ezt a – várakozásoknak megfelelően – császár elfogadta27 (Vadász, 2011).

A diplomácia új vezérelve: Realpolitik

A belpolitikában újdonsült szereplő a Realpolitik, amire most hívom fel a figyelmet. A külpolitikában, diplomáciában megjelenő Realpolitik bővebb elemzésre szorul, mert ez kutatásom egyik alappillére. A krími háborút követően a metternichi28 rendszer megsemmisült, ezáltal közel két évtizedes konfliktus támadt. Piemont és Franciaország Ausztria elleni háborúját 1859-ben; a Schleswig-Holsteinért vívott háborút 1864-ben; az osztrák-porosz háborút 1866-ban és a francia–porosz háborút 1870-71-ben vívták (Diószegi, 1977, 1984). Ezen érdekütköztetésekből új erőegyensúly született a vén kontinensen, a metternichi rendszer erkölcsi gátjai végképp átszakadtak. Bismarck a Realpolitikra építette politikáját, vagyis arra az elvre, mely szerint az államok közti kapcsolatokat a nyers erő határozza meg, és így győzedelmeskedik az erősebb.

Többek között Bismarcknak – aki élen járt ezekben a folyamatokban – sikerült a Metternich által kiépített bécsi rendszert megsemmisítenie. Amikor Poroszország meg akar felelni történelmi küldetésének és egységesíteni akarta a német területeket, akkor a bécsi rendszert le kellett lerombolnia. A Realpolitik taktikai rugalmasságot követelt, és a porosz nemzeti érdek is azt kívánta, hogy végezetül szövetséget lehessen kötni Ausztriával, Oroszországgal, vagy akár Franciaországgal is, attól függően, hogy a pillanatnyi érdekek mit követeltek (Kissinger, 2008, 94-95. o.). Bismarck a pentagonális hatalmi rendszerről úgy nyilatkozott, hogy öt játékos esetén jobb háromnak az oldalán állni. Az öt nagyhatalomból – Nagy-Britannia, Ausztria, Franciaország, Németország és Oroszország – Franciaország ellenségesnek bizonyult, Nagy-Britannia a „fényes elszigeteltség” (splendid isolation) politikája révén elrejtette szövetségkötési szándékát, Oroszország pedig az Ausztriával fennálló konfliktusa miatt kétes értékű társa lehetett volna. A nemzetközi politikának ilyen szintű elemzésére csakis egy Bismarck kvalitású államférfi volt képes; ő az, aki egy rendkívül keskeny pallón lavírozó egyensúly gondolatát tárja elénk.

Összegezve, a Németország és Oroszország közötti kapcsolat az európai béke kulcsa lett. A standardizált Németország nem támasztott további területszerzési igényeket, emellett a kancellár célja is az volt, hogy a kibékíthetetlen Franciaország kivételével, egyik nagyhatalomnak se adjon lehetőséget konfliktusok kialakítására. Üres szólamok helyett tettekre volt szükség. Sikerült megalkotnia egy rendkívül meredek szövetséget, ami a „Három császár szövetsége”28 nevet viselte. Nevezetes, hogy a reálpolitika önmaga ellen fordult (Kissinger, 2008).

Rezümé

Bismarck Poroszország miniszterelnöke, majd ezt követően az egységesített Németország kancellárja címet is megszerezte. A diplomácia nagymesterei közé tartozott, a diplomácia világában úgy mozgott, mint a legjobb mester a sakktáblán; a belpolitikában autoritatív módszereket alkalmazott és a pártokat egymás ellen is ki tudta játszani. Az egyesített Németország élén közel két évtizedig tevékenykedett, a nemzetközi rendben azon munkálkodott, hogy a béke tartós és állandó maradjon (azonban az egyre erősebb porosz–német birodalom képe forradalmasította Európát).

Ez addig sikerrel is működött, amíg a szembenálló tömbök közötti összetűzések megoldhatatlan konfrontációkká nem alakultak – utólag látszik, hogy nem is oly sokára ez be is következett –, a világégés terheit Európa még ma is nyögi. Ausztria zűrzavaros lépéseivel számolnia kellett a Balkánon, valamint a régióban egyre erőteljesebben megjelenő Oroszországgal. Ezzel a ténnyel tisztában volt a bismarcki vezetés, tudta, hogy hiába ápol jó kapcsolatokat az előbb említett birodalmakkal, ha hamarosan választania kell Bécs és Szentpétervár között, akkor a választás csakis Bécs lehet, mert mindenáron meg kellett akadályozni, hogy Franciaország és Oroszország szövetségre lépjen.

Ezek a diplomáciai konfliktusok előrevetítették a jövőbeni tömbösödést. Közben a négy nagyhatalom készült a háborúra, és előirányozta saját szövetségének győzelmét is; egyik fél sem tudta eldönteni – amikor sejtette, akkor sem talált célba – Nagy-Britannia elhelyezkedési szándékát egy kiszélesedő összetűzésben. Az ilyen jellegű félrepozícionálások miatt – a tanulmányom címében szereplő – boldog békeidők alkonya következett.30 „Casca il mondo”, azaz „összeomlik a világ”, kiáltott fel állítólag Antonelli bíboros államtitkár, amikor tudomására jutott, hogy a poroszok Königgrätznél vereséget mértek az osztrákokra (Winkler, 2005, 184. o.). Meglátásom szerint “világ összeomlására” – ha önzően Európát, és mint a glóbusz akkori legmodernebb részét értjük ezalatt – még várni kellett kicsivel több mint fél évszázadot (Hobsbawm, 2004).

Szívesen idézték Bismarcktól azt a beszédét, melyet 1888. február 6-án tartott a birodalmi gyűlésben: „Mi németek féljük Istent, de rajta kívül a világon senkit sem (…)”. De a mondat folytatása nem vált szállóigévé: „(…) és az istenfélelem az, ami miatt szeretjük és ápoljuk a békét” (Winkler, 2005, 239. o.). A „vér és vas” embere kitűnő realitásérzékkel elemezte a Poroszország előtt álló lehetőségeket. Erőfeszítései annyira szilárdnak bizonyultak, hogy országa túlélt két világháborús vereséget, két idegen megszállást, és két nemzedéknyi megosztottságot. Ott azonban hibát vétett, hogy olyan politikára alapozta mindezt, amelyet csak akkor lehetett volna tovavinni, ha generációnként egy kiemelkedő államférfi születik.31 Ebből kifolyólag Bismarck nemcsak országa sikereinek, hanem a huszadik század tragédiáinak és borzalmainak magvait is elvetette. „Senki sem csemegézhet büntetlenül a halhatatlanság fájáról” (Ludwig, 1926, 494. o.) – írta a kancelláról barátja, Albrecht von Roon. Bismarck igazi tragédiája az volt, hogy képességei meghaladták kora társadalmának képességeit.

 

1 A vallásháborút lezáró szerződést 1648-ban kötötték meg. Ezzel lezárult a német államok önállósodási folyamata: a Német Aranybullában (1356) megszerzett belpolitikai önállóság, illetve az augsburgi vallásbékében (1555) elért vallási autonómia mellé a vesztfáliai békében kivívták a teljes külpolitikai szuverenitást, amit csak szerény birodalmi kötelékek korlátoztak.

2 A Hohenzollerek uralma alatt álló Poroszország I. Frigyes Vilmos idején (1713-1740) létrehozta Európa legütőképesebb haderejét, amellyel utódja, Nagy Frigyes (1740-1786) megszerezte Sziléziát, és a hétéves háborúban (1756-1763) egy széleskörű koalícióval szemben (francia, osztrák, szász) meg is védte azt.

3 Ezek a reformok főleg a 18. század második felében indultak el, a 19. század elején pedig a napóleoni háborúk hatására az úgynevezett „nagy porosz” reformmal folytatódtak, amik modernizálták Poroszország kormányzatát, közigazgatását, gazdasági és társadalmi viszonyait, pénzügyeit, hadszervezetét és hadseregét, valamint a teljes oktatási rendszerét.  Ráadásul nem jelentkeztek belső széthúzó erők sem, amik kikezdték volna a birodalom stabilitását, mint ahogy a Habsburgoknál ez megtörtént. Ennek a nagy horderejű föllendülésnek és a francia élénkítő hatásnak tudható be, hogy a német kultúra, a német művészetek és a német nyelv a nemzeti ébredés útjára lépett.

4 Az új német konföderáció Ausztria, Poroszország, a Dániával perszonálunióban álló Holstein, és a svéd fennhatóság alatt álló Pomeránia kivételével, 1808-ig minden német területet magában foglalt. A regensburgi gyűlésen (1806. augusztus 1.) ezek az államok kinyilvánították kilépésüket a Német-római Birodalomból, ezzel annak létjogosultsága megszűnt.

5 A sok kis halmazból 37 fejedelemség és 4 városállam maradt fenn, ezek a Német-római Császárság helyett létrehozott Német Szövetségben (Deuscher Bund) egyesültek. A Német Szövetség deklarált célja a következő volt: „Németország” külső és belső biztonságának, továbbá a német részállamok függetlenségének és sérthetetlenségének megőrzése. Az idézőjel használata azért szükséges, mert a dokumentum nem használja a Németország kifejezést, hanem laza államszövetségként tekintett rá.

6 Ezek a gondolatok a wilsoni “világrend koncepció” előfutárai, azonban a wilsoni alapelvekkel ez teljesen antagonisztikus.

7 A bécsi kongresszus által körvonalazott “világrend koncepció” bukása a következő okok miatt történt: előretörő nacionalizmus, az 1848-as forradalmak végigsöprése és a krími háború utóhatásai. A krími háború idején Ausztria beláthatatlan következményekkel bíró manőverezésbe kezdett, úgy gondolta, hogy Oroszország elszigeteléséből profitálhat, azonban ez a mesterkedése Ausztria izolációját vonta maga után. Napóleon alig két esztendővel később elfoglalta Ausztria itáliai tartományait – amivel megtámogatta az olasz egység kialakulását –, ezt Oroszország tétlenül nézte, és Otto von Bismarck elindította az egységesítés műveletét, valamint kizárta Ausztriát abból a történelmi szerepből, hogy ő lehessen a német államiság zászlóshajója.

8 A frankfurti Szent Pál-templom.

9 1848 januárjában Dánia megpróbálta Schleswiget bekebelezni államszövetségébe, melyre válaszul a Német Szövetség – azonbelül elsősorban Poroszország – Dániával szemben katonai fellépést sürgetett. Ugyanez év augusztus 26-án megköttetett malmöi fegyverszünet sem bizonyult kielégítőnek, hiszen Schleswig és a Szövetségben lévő Holstein tartományok annyira forradalmi hangulatban voltak, hogy Poroszország is inkább hátrébb lépett egyet a nyomásgyakorlástól. A helyzetet bonyolította még, hogy a német egységtörekvésekkel szemben Dánia mellett foglalt állast Franciaország és Svédország is.

10 A külpolitika, a hadügyek, a törvényhozás és a gazdaság területén erős, egységes hatalommal rendelkező császárságot irányzott elő.

11 I. Vilmos (1861-1888) uralkodása idején „új korszak” kezdődött, a konzervatív–monarchista katonai mentalitással bíró uralkodó első intézkedései közé tartozott a sajtó- és közvélemény-szabadság fokozatos korlátozása. Tisztában volt azzal, hogy az ország nemzeti egységét nem lehet fegyveres harc nélkül megvalósítani, illetve, ha nem növeli Poroszország katonai potenciálját, akkor a már meglévő pozíciókat is veszélyezteti. A hadseregreform ügyében megmutatkozott, hogy mennyit hajlandó engedni a liberálisoknak; a liberálisok nem ellenezték a hadseregfejlesztést, azonban volt egy olyan aggodalmuk, hogy a katonai rendszer az 1815-ös bécsi kongresszuson bevezetett hatalmi egyensúly liberális vonásainak a felszámolásával fog együtt járni.

12 Az előrehozott választásokra 1862 májusában került sor.

13 Ha I. Vilmos régenssé válásakor nem is érződött, hogy „új korszak” kezdődött, akkor Bismarck első parlamenti felszólalásában ez pontosan látszik. A következőket jelentette ki: „Poroszországnak egyesíteni és tartalékolni kell erejét a kedvező pillanatra, amelyet már néhányszor elmulasztott; Poroszországnak a bécsi szerződés szerinti határai alkalmatlanok az egységes állami létre; a kor nagy kérdéseit nem beszédekkel és többségi határozatokkal döntik el – ez volt 1848 és 1849 nagy hibája –, hanem vassal és vérrel.”  (Vadász, 2011, 192. o.)

14 Lehetősége megvolt rá, vele szemben egy népfelkelés, vagy az uralkodó léphetett volna fel, de ilyen veszély nem fenyegette hatalmát.

15 Dánia 1863-ban annektálta Schleswiget, amivel megsértette az 1852-ben született londoni jegyzőkönyvet. Az 1864. évi porosz–osztrák–dán háborúban vereséget szenvedett Dánia, ezzel el is veszítette Schleswiget és kénytelen volt lemondani Holsteinről és Launburgról. Az 1865. évi gasteini szerződésben Ausztria és Poroszország felosztotta a területek igazgatását. Ausztriáé lett Holstein közigazgatása, míg Poroszország bekebelezte Lauenburg hercegségét és Schleswig igazgatását, valamint megszerezte a kiemelt stratégiai helyzetű kieli kikötő, az Északi- és a Keleti-tengert összekötő csatornának az építési jogát is.

16 A háborút a prágai béke zárta le. III. Napóleon, francia császár mindkét féllel egyezkedett ugyan, de ennek ellenére az események külső megfigyelője maradt.

17 1870. szeptember 2-án Sedannál a francia hadsereg letette a fegyvert, szeptember 4-én pedig kikiáltották az országban a köztársaságot.

18 Maga a helyszín kiválasztásában – mindennemű rosszindulat nélkül – kijelenthető, hogy a német félt a sértés és a megalázottság további demonstrálása vezette. Ez a fajta magatartás és az ellenoldal végtelenségig történő „zrikálása” egyik féltől sem áll távol, pl. az első (1918) és a második (1940) compiègne-i fegyverszüneti egyezmény megkötésének a körülményei láttán mintha a történelem megismételné önmagát.

19 Ez a dokumentum kis változtatásokkal az első világháború végéig érvényben maradt. Magát a birodalmat monarchista szövetségként határozta meg, így a népszuverenitás modern elvét nem találhatjuk meg benne. A szuverenitást alkotmányjogilag a kormányzó hercegek és a szabad államok szenátusai reprezentálták.

20 Ez furcsának hat, ugyanis Bismarck részt vett az alkotmányozó folyamatban, és fentebb leírtam, hogy pontosan a költségvetés elfogadtatásával adódtak problémái a miniszterelnöksége első esztendőiben. Emellett ez a „béna kacsa” szerep a pénzügyek területén vezetett oda, hogy nem volt kellő egyensúly a befolyt bevételekben a birodalmi kormány és a szövetségi államok között, így a birodalom egyre inkább eladósodott. A viták abból adódtak, hogy a birodalom szinte mindig pénzszűkében volt, miközben a gazdaság egészét tekintve szárnyalt. Egységes átfogó pénzügyi reformot nem sikerült hozni, így Bismarck kancellárságát válságok árnyékolták be, és az igazi fellendülés majd csak a század utolsó évtizedében következett be.

21 Kiemelném a Törvény a szociáldemokrácia közveszélyes törekvései ellen c. törvényjavaslatot, melyet a konzervatívok, a nemzeti liberálisok és a Centrum Párt szavazataival 1873. október 19-én emeltek törvényi erőre a Birodalmi Gyűlés által, és azt 1890-ig rendszeresen meghosszabbították.

22 1888. március 9-én I. Vilmos elhalálozott. Utána 99 nap erejéig III. Frigyes követte, akinek utódja fia, a 29 éves II. Vilmos lett.

23 Míg a német közvélemény üdvözölte, hogy a császári címet ambiciózus fiatal viseli, addig a kancellár volt a tapasztalt, bölcs öreg, aki a fiatalsággal túlfűtött császárt terelgetné a helyes úton. A társadalom ezt tévesen ítélte meg, II. Vilmos nem volt olyan alkat, aki bárkitől is elfogadott volna utasításokat, így a levegőben volt a kenyértörés eshetősége a két vezető között.

24 Az új irányváltással Bismarck nem volt többé a tévedhetetlen politikai vezető a nagy nyilvánosság előtt, mert felszínre kerültek téves elképzelései, mint a Kulturkampf (mely túlzottan felerősítette a nacionalizmust, amit aztán nehezen sikerült visszahűteni) és a szocialista-ellenes törvények kérdéskörei.

25 A beteg-, a nyugdíj- és rokkantsági pénztár kötelező tagságát – amivel Bismarck a munkásréteget az államhoz akarta mindinkább kötni – bércsökkentésnek érezte.

26 Külön megemlíteném, hogy Alfred von Waldersee, vezérkari főnök bírálta legélesebben a kancellárt. A túl éles támadás azért volt, mert míg a vezérkari főnök preventív háborút sürgetett Franciaország ellen, addig a kancellár a létrehozott világrend fenntartását tartotta elsődlegesnek.

27 „A révkalauz elhagyja a fedélzetet” – írta egy angol szatirikus lap.

28 Klemens von Metternich (1773-1859), herceg, kancellár. A napóleoni háborúk utáni Európa megalkotója, korszaka egyik legsikeresebb diplomatája. Kvalitását mi sem jelzi jobban, minthogy az általa kialakított rendszer több évtizedig fennállt és működött, valamint akarata nemcsak a Habsburg Birodalomra, hanem egész Európára kiterjedt. A nevével fémjelzett európai rendet a krími háború, Franciaország kilépése a Szent Szövetségből, majd az 1848-as forradalmi hullám semmisítette meg (Tarján, 2019).

29 Németország, Oroszország, Ausztria szövetségét körvonalazta. Bismarck jól érzékelte, hogy olyan erőket szabadított fel, amelyet nehéz lesz kordában tartani – belpolitikai vezérfonalakra építve pláne nem –, ettől kezdve a hatalmat és az önérdeket sulykolva próbálta őket manipulálni.

30 A francia–német permanens szembenállás Elzász és Lotaringia kapcsán még nem hordozta magában a konfliktusok kiszélesedését, ez nem érdekelte Ausztriát, és a Balkánon alakuló orosz–osztrák konfliktus cseppet sem foglalkoztatta Németországot. Bismarck fejtette ezt ki nagyon világosan: „a Balkán nem éri meg egyetlen pomerániai gránátos életét”. Franciaországnak nem volt tényleges elszámolni valója Ausztriával, ahogyan a cári birodalomnak sem Németországgal. Az első világháború kitörésének okaira nincs lehetőségem nagyobb lélegzetvétellel kitérni.

31 Rendkívül furcsa természetű ember volt, lásd bővebben: Taylor, 1999. művében, ahol emberi tulajdonsága is fontos megvilágításba helyeződött a kancellárnak.

Irodalomjegyzék

Diószegi István: A magyar külpolitika útjai, Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. In: Bismarck, a német egység és Magyarország, 214-218. o.

Diószegi    István:    Nemzetközi    kapcsolatok    története    1789-1918, Tankkönyvkiadó, Budapest, 1977, 119-152. o.

Paul Kennedy: A nagyhatalmak tündöklése és bukása, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992, 176-186. o.

Henry Kissinger: Diplomácia, Panem Kiadó, 2008, 94-129.o.

Henry Kissinger: World Order, Penguin Press, New York, 2014, 49-82 pp.

Emil Ludwig: Bismarck: Geschicte eines Kaempfer, Berlin, 1926. 494.o. Eric Hobsbawm: A birodalmak kora, Pannonica Kiadó, 2004. 316-323.o.

Ormos Mária: Németország története a 20. században, Rubicon Kiadó, Budapest, 2008. 9- 56.o.

Alan John Percivale Taylor: Bismarck – A férfi és az államférfi, Scolar Kiadó, Budapest, 1999.

Tarján M. Tamás: Metternich herceg születése, Rubicon Online, 2019, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1773_majus_15_metternich_herceg_szuletese (Letöltés dátuma: 2019. június 2.)

Vadász Sándor: 19. századi egyetemes történelem 1789-1914, Osiris Kiadó, Budapest, 2011, 17-73, 167-219. o.

Heinrich August Winkler: Németország története a modern korban I. kötet, Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 79-242. o.

[1]

Május utolsó és június első napjaiban a lengyel légierő négy, pilótaképzésen részt vevő növendéke hajtotta végre első egyedül repülését az Alenia Aermacchi M-346-os Bielik sugárhajtású kiképzőgépen. A Deblin-i 41. légibázison üzemeltetett olasz típus első 8 darabját 2014 februárjában rendelte meg Lengyelország 374 millió dollárért. Azóta további megrendeléseket is feladtak az M-346-ra, így 2022-re már 16 gépen lesz látható a piros-fehér sakktáblás felségjelzés.

Végrehajtotta első repülését a JAS39E Gripen harmadik prototípusa. A 39-10-es jelzésű gép május 10-én rugaszkodott el a Linkoping-i repülőtér futópályájának betonjáról és hajtotta végre eseménymentesen 57 perces szárnyalását. A SAAB szeretné, ha az év vége előtt a repülő JAS39E-k darabszáma elérné a nyolcat. A következő négy azonban már nem prototípus lesz és a következő JAS39E melynek befejeződik a végszerelése az első Brazília számára gyártandó példány lesz. A dél-amerikai országnak 36 darab gépre van szerződése, ezekből 28 együléses E és 8 kétüléses F változat lesz, míg a svéd megrendelés 60 darab E-re szól.

Belgium megpróbálja majd a feleslegessé váló Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgépeit eladni. A típusból jelenleg 9 példány üzemel a Melsbroek légibázison, Brüsszeltől északkeletre. Eddig két belga felségjelű C-130H került veszteséglistára. A CH-06-os 1996. július 15-én, és a CH-02-es 2006. május 5-én. A C-130H-k a következő évtől kerülnek majd kivonásra, ugyanis megérkezik pótlásukra az Airbus A400M Atlas szállítógép. Az új európai típusból a belgák 7 darabot szereznek be, ezek 37 tonnás teherbírásukkal teljes mértékben át tudják majd venni a 20 tonnáig terhelhető C-130H-k feladatait.

Ezen a héten a Leonardo 338 millió dolláros (300 millió eurós) szerződést nyert el, amely 13 darab Alenia Aermacchi M-345 HET (High Efficiency Trainer) repülőgép szállításáról szól az olasz légierő számára. Róma eddig csak 5 darab M-345-öt vásárolt meg, így azonban a 137 MB-339-es leváltásához szükségesnek tartott 45 T-345A helyi jelzésű sugárhajtású kiképzőgépből már 18-al fog rendelkezni pár éven belül. A mostani 13 M-345-ös közül az elsők már 2020-ban átadásra fognak kerülni. Az egy darab Williams International FJ44-4M-34-es sugárhajtóművel ellátott típus a Lecce közelében lévő Galatina légibázison fog üzemelni, ahol a pilótaképzés következő lépcsőfokát jelentő M-346-ok is megtalálhatók, szintén 18 darabos mennyiségben.

Még májusban megérkeztek Görögországba az Egyesült Államoktól vásárolt Bell OH-58D Kiowa Warrior helikopterek első példányai. A Vólosz város kikötőjébe befutó Ocean Giant szállítóhajó még április 25-én indult útnak Európa felé. A partra, majd repülőképessé tett hat darab forgószárnyas közös amerikai-görög személyzet repülte el a kikötőből.

Iránban bemutatták a hazai fejlesztésű Khordad 15 légvédelmi rakétarendszert. A teherautóra telepített rendszer kevesebb. mint 5 perc alatt képes tüzelőállást foglalni, illetve azt elhagyni. A rendszerhez tartozó rádiólokátor 150 kilométeres távolságból képes hagyományos légi eszközök felderítésére. Ugyanezt a lopakodókkal szemben 85 kilométeres távolságról valósítja meg iráni források szerint. A komplexum egyidejűleg hat légi célpont – magasan, vagy alacsonyan szálló repülőgépek, UAV-k, csapásmérő robotrepülőgépek, helikopterek, ballisztikus rakéták - ellen képes tevékenykedni. Rakétaként a Sayyad-2 és a Sayyad-3 van alkalmazásban a Khordad 15 légvédelmi rakétarendszernél, ezekkel 75, illetve 120 kilométeres lőtávolság és 27 kilométeres megsemmisítési magasság érhető el. Az iráni légvédelemnél a Khordad 15 légvédelmi rakétarendszer már rendszeresítésre került.

India a Pakisztánnal fennálló viszály okán erősíteni szeretné repülőgépeinek fegyverzetét. Oroszországhoz fordultak hát, egy igencsak nagymérvű beszerzés reményében. 1,3 milliárd dollárért vásárolnának elsősorban légiharc-rakétákat az oroszoktól. 300 darab R-73 infravörös önirányítású rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéta mellett még vennének, 400 darab R-77-es aktív radaros önirányítású közepes távolságú levegő-levegő rakétát is. Valamint érdeklődnek nem résztelezett mennyiségű H-31-es lokátorromboló rakéta után is.

Szingapúrban bemutatták a Hunter névre keresztelt gyalogsági harcjárművet. A hazai fejlesztésű páncélos nagyobb tűzerővel, túlélő képességgel és mobilitással büszkélkedhet, mint elődje, ami a világszerte ismert M113-as páncélozott szállító harcjármű volt. Az ST Engineering Land System által tervezett és fejlesztett Hunter fegyverzetét a távirányítású toronyba szerelt 30 milliméteres gépágyú és a vele párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska alkotja. Szintén a toronyba került páncélvédetten beszerelése a nyolc darab 76 milliméteres ködgránátvető.

A 2006-ban tervezni kezdett lövészpáncélos a kor követelményeinek megfelelően tele van digitális megoldásokkal, így a körkörös megfigyelést lehetővé tevő kamerarendszer mellett a harctéri internet eléréséhez szükséges adatkapcsolati és megjelenítő rendszerek is megtalálhatók rajta. Ezek a technológiák egyéb területen is megtalálhatók, ilyen a beépített diagnosztikai rendszer, amely meghibásodások felderítésének megkönnyítése mellett a meghibásodások megelőzésére is használható. A Hunter legénysége 3 fő, 8 lövész szállítására képes a farpáncélon kialakított ajtón át megközelíthető és elhagyható deszanttérben. Tömege 29,5 tonna, legnagyobb sebessége 70 kilométer per óra, szélessége és magassága egyaránt 3,4 méter, míg hossza 6,9 méter, hatótávolsága 500 kilométer.

Új-Zéland az Airbus A400M Atlas és az Embraer KC-390 szállítógépek helyett a Lockheed Martin C-130J-30 Super Hercules-t választotta az öt régi C-130-as Hercules katonai szállítógép utódjául. Most még nem tudni mennyi megnövelt törzshosszal rendelkező C-130J kerül majd megvásárlására Wellington által. A nagyjából 660 millió dolláros beszerzés következő lépése a költségek elemzése és a finanszírozás megvalósíthatóságának kidolgozása, a megállapodás aláírására csak ez után kerülhet sor.

Megszületett a megállapodás a Pentagon és a Lockheed Martin között, hogy a 12. gyártási csoportba, (Lot 12), 157 darab F-35-ös fog tartozni. Jelentős előrelépés, hogy a kifizetésre kerülő összeget 8,8 százalékkal sikerült csökkenteni, így a napjaink egyik legfejlettebb harci repülőgépe még olcsóbbá vált. A konkrét számokat tekintve a 11. gyártási csoportból egy F-35A 89,2 millió dollárba kerül, míg a következőbe már csak nagyjából 81 millió dollár. Nem kell túlzott optimizmus ahhoz, hogy a következő 13.  gyártási csoportba már 80 millió dollár alá fog süllyedni egy F-35A darabára. A gyártó reményei szerint 2030-ra csak Európában 500 darab F-35-ös fog repülni nem amerikai felségjellel az oldalán. Persze a típus még messze nem tekinthető teljesen kiforrottnak, jelenleg is számos olyan probléma létezik még, amin sürgősen megoldást kell találni, és a gyártó illetve a beszállítók dolgoznak is ezen.

Az egyik legfontosabb a sisakkijelzőn éjszakai körülmények között megjelenő zöld ragyogásnak elnevezett jelenség megszüntetése. Az új sisakkijelző már kifejlesztésre került és az első darabokat már át is adták a felhasználóknak. Az F-35-ös logisztikai rendszere által bemutatott tartalékalkatrész-leltár nem mindig tükrözi a valóságot, ez szintén jelentős gondokat okozhat az üzemeltetésben. Az 1,2-es Mach feletti szuperszonikus sebesség mellett, nagy magasságban végzett repülések során a lopakodó jellemzőket javító külső borítás hajlamos felhólyagosodni az F-35B és az F-35C verziókon, leginkább a vízszintes stabilizátor érintett ebben a problémában már 2011 vége óta. Plusz 32 fokos külső hőmérsékletnél előfordulhat, hogy keményen fog talajt F-35B a függőlegesen végrehajtandó leszállás során, amennyiben hajtóműve egy bizonyos üzemidőt már maga mögött tudhat. Mínusz 30 fokos külső hőmérséklet esetén pedig az F-35 tévesen jelzi, hogy az egyik akkumulátora meghibásodott.

Valószínűleg a még vacilláló megrendelőket próbálhatja meg minél előbb megrendelésre ösztönözni a Bell-Boeing azzal a sajtóhírrel, miszerint hamarosan lejár majd az az idő, amikor még vesznek fel megrendeléseket a V-22-es Osprey billenőrotoros gép valamelyik változatára. Nagyjából 10 körüli lehet azon országok száma akik komoly vásárlóként szemezgethetnek a Halászsassal, de hogy a típus megvásárlásán régóta töprengő Izraelen kívül kik lehetnek ezek, azt nem árulták el. Az amerikai tengerészgyalogság eddig 360 darab MV-22B-t rendelt, a légierő igénye 54 CV-22B volt, míg a legutóbbi megrendelőket az amerikai haditengerészet 48 hajófedélzeti szállítási feladatokra módosított CMV-22B gépe, illetve Japán 17 darab MV-22B konvertiplánja alkotja. A gyártó elmondása szerint nagyjából további 50 megrendelésre számítanak 2020 szeptemberéig.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Eurocopter EC 665 Tiger UHT

Boeing C-135FR Stratotanker

Agusta A-129D Mangusta

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

MiG-21PFM

McDonnell Douglas KDC-10-30

AgustaWestland AW101 Mk512

Lockheed C-5M Super Galaxy

Panavia Tornado IDS

Boeing C-17A Globemaster III

Dassault Rafale M

Boeing Vertol CH-47F Chinook

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Grumman A-6A Intruder

Dassault Mirage 2000-5

Boeing F/A-18F Super Hornet

Aerospatiale SA-342M Gazelle

Douglas A-4N Skyhawk

PZL-Swidnik W3 Sokol

Bell/Boeing MV-22B Osprey

NHIndustries NH-90TTH

General Dynamics F-111C Aardvark

Első alkalommal vettek részt az amerikai légierő különleges erőinek CV-22-es billenőrotoros gépei magyarországi hadgyakorlaton, a Black Swan 19-en.

Leszállás függőleges üzemmódban.

Zord

Az Áttörés 2019 gyakorlat kapcsán, ha nem is ideális lehetőségek keretei között, de ízelítőt kaphattunk az amerikai és a magyar tüzérerők munkájából.

A HIMARS/MLRS sorozatvetők két rakétát indítottak a bakonykúti lőtérrészről tőlünk legalább nyolc kilométer távolságra. A honvédelem.hu keddi anyaga alapján valószínűsíthető, hogy ezek is a rontott aerodinamikájú (ezáltal nagyobb ellenállású és kisebb hatótávolságú) M28A1 Reduced Range Practice Rocket (RRPR) lőtéri gyakorlórakéták voltak. Alattuk jól láthatók a lőtérbe a Bántai-tó felől beékelődött, azt észak-déli irányban jelentősen leszűkítő badacsonyaljai (fajdas-szőlőhegyi) telep házai.

 M777 könnyített (CH-47, CH-53, V-22 által külső teherként szállítható) 155-ös ágyútarack a Körös-hegy keleti oldalán tüzel, minimális hajítótöltettel, így torkolattűz nélkül. Ezúttal a  2. páncélos felderítőezred tábori tüzérosztálya (FA/2Cav) példányait láthattuk. 

Gyújtóval szerelt, felhasználásra váró lövedékek az amerikai tüzérek FMTV 6x-6-os teherautóján. 

A magyar részről a tatai dandár 101. tüzérosztálya volt az együttműködő partner 152-es D-20-asaival az általunk látott harcrend keleti végében.

Alig repül ki a hüvely az eldördült lövést követően, az egyik kezelő már helyezkedik a következő lövedék töltésével. 

A figyelő előtti terepszakaszon az ohiói Nemzeti Gárda tüzérei foglaltak tüzelőállást M119-es, 105-ös tarackjaival. Itt közvetlen irányzással tüzelnek (ami lényegében önvédelmi üzemmód).

Az amerikai tüzérek két Strykerből összetolt vezetési pontja mögött feltűnt a szolnokiak 336-os Mi-24P-je

Zord