Biztonságpolitika

Ordem e progresso - a brazil lobogóról vett jelmondatban figyelemreméltó módon szerepel a rend szó, mitöbb, megelőzi még a fejlődést is. Talán abból a felismerésből kiindulva, hogy kuplerájból bizonyosan nem lesz előrelépés...

Zord

 

1945 kora tavasza. A nyugatról támadó angol, amerikai és kanadai erők előrenyomulását német földön egy természetes akadály, a Rajna késlelteti. A szövetséges hadvezetés folyami átkelést tervez, de nem akarják kellő felkészülés és gyakorlás nélkül előreküldeni az embereket. Emlékeikben még él az 1944. szeptemberi Market Garden hadművelet fiaskója, amikor Arnhemnél „messze volt a híd”. Belgiumban intenzív kiképzés veszi kezdetét, amelyhez a Rajnához hasonló folyó, a Meuse adja a helyszínt. A katonák éjjel-nappal az átkelést gyakorolják.

Kotem egy kis település a Meuse belga oldalán. A másik oldal már Hollandia, ott Maas-nak nevezik a folyót. Kotemnél táborozik egy meglehetősen vegyes összetételű brit zászlóalj. A veterántól kezdve az újoncig mindenki előfordul itt. Ezeknek az embereknek egy kétéltű jármű, az amerikai LVT-4 Buffalo kezelését kell megtanulniuk szárazon és vízen egyaránt. Nincs könnyű dolguk, a tavaszi olvadás áradással jár, de ez nem zavarja a gyakorlatozást.

Március 5-én éjjel négy brit katona készül átkelni a folyón az egyik Buffalóval. Ketten közülük - John Shearer és Philippe Harding - huszonéves újoncok, akik Skóciából érkeztek a seregbe. A harmadik katona, Stanley Clark tapasztalt harcos, megjárta Észak-Afrikát és most az európai hadszíntéren igyekszik túlélni a háborút. Negyedik társuknak csak a keresztneve maradt fent és a beceneve („Hókuszpókusz”), amit annak köszönhetett, hogy elképesztő kártyatrükkökre volt képes. Már közel járnak a parthoz, amikor megtörténik a baj. A Buffalo fennakad valamin, ami feltépi a jármű alját és az azonnal elsüllyed a megáradt folyóban. Ketten megmenekülnek, ketten azonban a Meuse-be vesznek, egyikük holtteste sosem kerül elő. A Buffalo évtizedekre a Meuse foglya marad.

1977-ben új út épül Kotem közelében. A belga-holland határsávban húzódó szakaszt a Meuse felett egy híddal tervezik összekötni. A híd építésének megkezdése előtt, a meder átvizsgálása miatt búvárok merülnek a folyóba és nagy meglepetésükre rátalálnak az LVT-re. A felfedezésnek gyorsan híre megy. A környék idősebb lakói még emlékeznek arra, hogy a háború utolsó évében valóban elsüllyedt ott egy kétéltű jármű. Gyors döntés, egy éjszakai merülés, és a búvárok által ráerősített kötéllel partra vontatják a Buffalót.

A járművet kiállítható állapotba hozzák és 1977 szeptemberében kétnapos ünnepség keretében, mint emlékművet avatják fel Kotem mellett. Újabb harminc év elteltével az idő nyomot hagy a második világháborús jármű-relíkvián. A Buffalo állaga annyira leromlik, hogy elkerülhetetlenné válik a felújítása. 2007-ben a belga hadsereg leemeli a betontalapzatról és elszállítja. Önkéntesek csoportja kezd dolgozni a rozsdásodó kétéltűn és közben a jármű kiállítási helye is megújul. A Meuse egykori foglya még abban az évben visszakerül a helyére. Oda, ahol ma is látható.

*

LVT-4 Buffalo

(Landing Vehicle Tracked - Lánctalpas Partraszálló Jármű)

A 7,9 méter hosszú, 3,3 méter széles és 2,5 méter magas, 13,5 tonnás LVT-4-esből 8348 darabot gyártottak, amelynek többségét a csendes-óceáni hadszíntéren alkalmazták. Páncélzata 6 és 14 milliméter között volt. Háromfős személyzet irányította, egy parancsnok és két járművezető.

A Buffalo vízi meghajtását szintén a lánctalpak biztosították, a hajtott lánckerék az első volt. A lánctalpakra lapátszerű kapaszkodókat szereltek, amelyek szárazon és vízen egyaránt segítették a jármű haladását.

A láncfeszítő kerékkel állították be az oldalanként 73 szemből álló lánctalp feszességét.

Az LVT-4 oldalanként 11 görgővel rendelkezett.

A személyzet fülkéjébe két búvónyíláson lehetett bejutni. A fülke mögött helyezték el a motorházat a 250 lóerős, héthengeres, Continental csillagmotorral. Az 530 literes üzemanyagkészlet szárazföldön 240, vízen 120 kilométer megtételére volt elegendő.

Az állagmegóvás miatt ponyvával takart, egyébként nyitott tehertérben 25-30 katona utazhatott, de akár egy Willys Jeepet is szállíthatott az LVT-4. A jármű védelmére 12,7 mm-es és 7,62 mm-es géppuskák szolgáltak.

A jármű hátfala lenyitható rámpaként szolgált. A katonák ezen keresztül hagyhatták el a járművet, így a kiszálláskor védve voltak az elölről jövő támadással szemben. A rámpa két oldalán látható terelőlapát-dobozokat azért szerelték fel, hogy a lánctalp kapaszkodói által hátracsapott víz ne fröcsköljön a magasba, hanem hátrafelé jusson ki a jármű alól.

Az első kiállításkor a jármű történetét ismertető bronztáblát a Buffalo oldalára csavarozták. A 2007-es felújítást követően ez a tábla nem került vissza, helyette egy részletesebb tájékoztatást nyújtó táblát állítottak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és a Trónok harca c. sorozatról szóló adások miatti hosszabb kihagyás után folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Ugyan a jövőben új munkahely miatti elfoglaltságok miatt nem tudok heti rendszerességű részeket ígérni, reményeim szerint hasonlóan hosszú hiátusra már nem kerül sor.

A fő részek mellett szinte már bizonyos, hogy a kiegészítő részekben bemutatásra kerül a nemi egyenlőség jegyében Ce-hszi (Cixi) anyacsászárné és a first lady, Szung Mej-ling (Soong Meiling), két meghatározó női személyiség élettörténete is. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin alak zárójelben szerepel az első említéskor. 

Korábban az északi hadurak torzsalkodásait, illetve a délen berendezkedő Nemzeti Párt, a Kuomintang (Guomindang) nehézségeit mutattuk be. A mostani rész újra visszatér északra, ahol megtörténik az utolsó békés, tárgyalások útján történő rendezési kísérlet észak és dél között, és a hadurak közötti megegyezés ismét rövid életűnek bizonyul. 

Az előző részek tartalmából: a cseli klikk legyőzi a fengtieni klikket – Cao Kun nyílt vesztegetéssel elnökké választtatja magát – kitör a második cseli-fengtieni háború – Feng Jü-hsziang puccsa – délen a Kuomintang harcol volt szövetségesével, a Hakka Tábornokkal – Csang Kaj-sek válik Szun Jat-szen jobbkezévé – megszületik a nemzeti-kommunista együttműködés, szovjet támogatás a Kuomintangnak 

A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.

A hadurak alkonya (1924-26)  A régi hibák orvoslása

1924. november 2-án Cao Kunt, aki ekkor már házi őrizetben volt, lemondatták az elnöki posztról és helyét Huang Fu, egy forradalmár múltú politikus vette át, egyértelműen a progresszív gondolkodású Feng Jü-hsziang (Feng Yuxiang, a „Keresztény Tábornok”), a Nemzeti Hadsereg (Kuomincsün, Guominjun) vezetőjének hatására. Ő törvénytelennek nyilvánította Cao elnöki mandátumát, miután azt nyílt vesztegetéssel szerezte meg. Feng ezután hozzálátott, hogy orvosoljon egy olyan problémát, amit már régen szeretett volna. Amikor 1917-ben rövid időre Pu-ji (Puyi) visszakerült a trónra, ő vezette a rojalisták leverésére küldött erőket, és már akkor azt tervezte, hogy kiűzi a Mandzsu-dinasztiát a Tiltott Városból, a mindenkori császár székhelyéről. Ekkor felettese, Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) még megakadályozta őt ebben, de most nem igazán tudta senki megállítani terve végrehajtásában. 

[...] Bővebben!

Kecskeméten ünnepelték fegyvernemi napjukat a repülő-műszakiak. Adorján János (Sorkitótfalu, 1882. január 1. – Budapest, 1964. július 2.) gépészmérnök emléke előtt tisztelegtek. A hazai repülés úttörője gépészmérnöki oklevelét 1903-ban − Gottlieb Daimler tanítványaként – Stuttgartban szerezte.

A Ciprusról felszálló brit Lockheed Martin F-35B Lightning II ötödik generációs harci repülőgépek az Iszlám Állam elleni bevetések során estek át a tűzkeresztségen a közelmúltban.

„A hajózószemélyzetek életét képességük, tudásuk, felkészültségük és a repülőműszakiak lelkiismeretes munkája garantálja.” 

*

Július 2. a Magyar Honvédség repülőműszaki fegyvernemi napja. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A kecskeméti Puma repülőszázad mozgalmas időket él 2019 folyamán. A reptér régóta esedékes rekonstrukciója és részleges átalakítása nem várathatott magára tovább, így el is kezdődött. Ez természetesen lehetetlenné teszi a „normális” üzemelést, emiatt a gépeket alternatív állomáshelyre kellett telepíteni.

A Wizz Air, Közép- és Kelet-Európa legnagyobb diszkont légitársasága, egyben Európa egyik leggyorsabban fejlődő légitársasága ma bejelentette, hogy a Wizz Air Pilótaakadémia sikeres 2017-es elindítása után most új, halasztott fizetési lehetőséget ajánl azoknak, akik részt vesznek az Wizz Air integrált ATPL(A) pilótaképzési programjában.

Az egyetlen többnemzeti C-17-es szállítóezredként immár tíz éve üzemelnek a 12 nemzetet tömörítő Nehéz Légiszállító Ezred (HAW) szállítógépei az MH Pápa Bázisrepülőtérről. Az ezred parancsnokát annak a négy nemzetnek - Egyesült Államok, Hollandia, Norvégia, Svédország - egyike adja, amely a legtöbb repült órát vállalva veszi ki részét a szállítási feladatokból.

Az új parancsnok, James S. Sparrow ezredes átveszi a HAW zászlaját Michael Koscheski dandártábornoktól (SAC). Fotó: Hans Bjorkman

Július 27-én egy átadás-átvételi ceremónia során az amerikai légierő tisztje, James S. Sparrow ezredes vette át a parancsnokságot a leköszönő parancsnoktól, Bjørn Gohn-Hellumtól, a norvég légierő ezredesétől. Sparrow ezredes a HAW hatodik parancsnoka, az elmúlt két évben parancsnokhelyettesként vett részt az ezred irányításában. Helyettese a svéd Peder Söderström ezredes lett.

Középen a leköszönő, jobb szélen az új ezredparancsnok. Fotó: Rozgonyi Cecília

*

Képriport az átadás-átvételi ceremóniáról és az azt követő légibemutatóról. 

Fotó: Rozgonyi Cecília

* * *

Elkészültek az első brit Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgép festésével. A ZP801-es hamarosan végrehajtja első repülését is. London 9 darabos beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni. A megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek. A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. Az első RAF Poseidon repülőgép 2020-ban érkezik meg az Egyesült Királyságba, ahol a megnevezése Poseidon MRA Mk.1 lesz. Személyzetek képzése terén is jól áll a program, hiszen április óta már repülés közben is megismerhetik leendő típusuk képességeit a fedélzeten dolgozók. A Poseidon MRA Mk.1-et a 120. és a 201. század fogja repülni a RAF Lossiemouth-i repülőteréről.

Májusban első alkalommal került sor az AIM-9X Block II-es légiharc-rakéta indítására a NASAMS légvédelmi rendszer által. Ez az AIM-9X-2-es jelzéssel is emlegetett rakéta 2011-ben állt szolgáltba és hatótávolságát az eredeti 6 másodperces égési idejű füstmentes rakétamotor összetételével és belső profiljának módosításával sikerült megnövelni. A javított képességű infravörös detektor mellett kétutas adatkapcsolattal is ellátták, így a felhő takarásában lévő célpont helyzetéről repülés közben is kap információt. A már 25 országban rendszeresített AIM-9X most is jól működött, eltalálta a célpontját.

Június 14-én Mali és Niger határszakaszának közelében a dzsihádisták lőtték le a francia hadsereg egyik SA341 Gazelle helikopterét. A PKM géppuskából útjára indított lövedékek eltalálták a hajtóművet és a helikopter a tűzharctól nem nagy távolságra kényszerleszállást hajtott végre. A Gazelle-en 3 fő tartózkodott, közülük kettő megsérül a földet éréskor. A szorult helyzetben lévőkön egy EC665 Tigra harci helikopter segített, ugyanis támadást indított a lelövést végzők ellen, majd a Gazelle közelébe leszállva a két sérültet a külső rögzítési pontokhoz erősítve biztonságos helyre szállította. A harmadik főt, miután felrobbantotta a sérült Gazelle-t, egy másik helikopter szállította el a területről.

Szaúd-Arábia érdeklődést mutat az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépek irányába. Rijád a meglévő légi szállítási kapacitását egy 2012-ben született döntés értelmében 25 darab Lockheed C-130J Super Hercules-sel erősíti meg. A C-130J-k azonban lassabban kerülnek átadásra, mint ahogy azt szeretnék, ezenfelül a szállítási feladatokra jól jönne egy nagyobb beltérrel és terhelhetőséggel rendelkező típus is. A 37 tonna szállítására képes A400M 18 méter hosszú, 4 méter széles és ugyanilyen magas tehertérrel rendelkezik, így képes CH-47-es helikopter, páncélozott járművek, vagy akár 116 katona szállítására is. További előnye, hogy szinte azonnal tudják szállítani a megrendelőnek a gépeket, amelyek képességei viszont nem mindenben egyeznek meg a fejlesztés elindításakor megkötött szerződésben foglaltakkal.

Nigériában a cseh Aero Vodochody segítségével újra üzembe állítottak 3 darab Albatrosz sugárhajtású kiképzőgépet. A beépített gépágyúval is rendelkező L-39ZA változatokat június 21-én adták át a légierőnek. Az L-39ZA több mint három évtizede található meg a nigériai szolgálatban és mint az látható, messze van még a kivonási ünnepség. Főleg úgy, hogy a tervek szerint további hat L-39ZA is hamarosan újra repülőképessé fog válni. A Cseh Köztársaságból származó információk szerint jelentősen továbbfejlesztett és modernizált L-39NG kedvezményes áron elérhető lesz Nigéria számára.

Indiában már a védelmi miniszter jóváhagyására vár a következő nagymérvű beszerzés. Most további Boeing P-8I Neptunusz tengeri járőrgépek megvásárlásának terve van kialakulóban. Az elképzelés szerint a már megrendel és részben leszállított 12 példány mellé további 10-et szereznének be. A 3 milliárd dolláros kiadásról szóló szerződést a legkorábban 2020 elején már alá is írhatnák. 2009-ban 8 darab P-8I-t rendeltek meg 2,1 milliárd dollárért, ezeket 2015-ig át is vették. Másik 4 gép megvásárlásáról 2016-ban született egyezség 1,1 milliárd dollárért.

Ez év szeptemberében fog megérkezni Indiába az első Dassault Rafale vadászbombázó. A 2016-ban 8,8 milliárd dollárért megrendelt 36 gép közül 28 együléses Rafale EH, a fennmaradók pedig kétüléses Rafale DH-k lesznek. Az indaiak kérésnek megfelelően ezeken eltérő sisakkijelző és vontatható csali lesz megtalálható több más módosítás mellett.

Tajvanon a Meggitt PLC megkezdte a fő futóművek, féktárcsák és fékvezérlő rendszerek szállítását a tajvani AIDC (Aerospace Industrial Development Corporation) XAT-5 Blue Magpie AJT (Advanced Jet Trainer) sugárhajtású kiképzőgép számára. A gép neve Blue Magpie, vagyis Kék Szarka. Ez a madárfaj őshonos Tajvanon és tulajdonsága, mely alapján egy katonai repülőgép visel a nevét az, hogy igen a vehemense képes a fészkét védeni. A típusjelzésben szereplő A betű azt jelzi, hogy ez a megjelenésében leginkább a F-CK-1 Ching Kuo vadászbombázó kétüléses változatára hasonlító gép képes lesz fegyverzet bevetésére is. A 2020-ban várhatólag első repülését végrehajtó Blue Magpie fejlesztésére 2 milliárd dollárt szánnak, a szomszédos Kínától egyre jobban elszigetelődő szigetországban. Az F-CK-1 vadászbombázókban is alkalmazott Honeywell F125-ös sugárhajtóművel ellátott kiképzőgépből 2026-ig 66 darabot terveznek legyártani és ezekkel pótolni a kiöregedett AIDC AT-3 és a Northrop F-5F gépeket. A hírek szerint az XAT-5 Blue Magpie szerkezeti elemei 80%-ban eltérnek majd a Ching Kuo-tól, méretileg kissé nagyobb lesz annál, több üzemanyagot lehet majd elhelyezni a belső tartályaiban, valamint a géptörzsnél nagymennyiségű kompozitot fognak használni. Az első XAT-5 Blue Magpie AJT prototípus végszerelését az AIDC még tavaly elkezdte, várhatólag idén a gép elkészül.

Elkezdték az USAF megbízásából a Lockheed Martin által fejlesztett AGM-183A AARW (Air-launched Rapid Response Weapon) hiperszonikus csapásmérő robotrepülőgép repülési próbáinak első szakaszát. Ennek során június 12-én az Edwards légibázisról felszálló B-52-es Stratofortess bombázó szárnya alatti felfüggesztési ponton helyezték el a harci rész és egyéb rendszerek nélküli de felműszerzett súlymakettet. Ezzel a szállító gépet és az AGM-183A-t a repülés közben érő erőhatásokat vizsgálták meg.  A tervek szerint a torlósugár-hajtóművel ellátott AGM-183A AARW-vel a lövészeti tesztek 2021-től kezdődnek majd.

Sikerrel teljesítette az amerikai flotta átvételi próbáit a USS INDIANAPOLIS (LCS 17) FREEDOM-osztályú fregatt a Michigan-tó vízfelszínén. A 17. LCS egység a 9. hagyományos törzzsel épített változat. A második világháborúban egy japán tengeralattjáró által 1945. július 30-án megtorpedózott cirkáló nevét 1980 és 1998 között egy vadász-tengeralattjáró viselte. A USS INDIANAPOLIS (LCS 17) várhatólag még ebben az év októberében szolgálatba fog lépni.

Argentína felajánlott hat darab Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgépet a paraguayi légierő számára. Az áprilisban történtek apropóját az szolgáltatta, hogy Paraguayban nyugdíjazásra éretté váltak a brazil gyártású Embraer Xavantes sugárhajtású könnyű támadógépek. Argentína jelentős mértékű adósságot halmozott fel Paraguay-al szemben, mivel tekintélyes mennyiségű villamos energiát vásárolt tőle. Az adósság egy részét, nagyjából 100 millió dollárt leírhatnák az IA-63 Pampa III-ok átvételével.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Northrop F-5F Saeghe II

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Antonov An-12BK

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

AgustaWestland Wildcat HMA.2

Fairchild A-10A Thunderbolt II

Saab AJS37 Viggen

Sikorsky CH-53G

Antonov An-26

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Dassault Mirage 2000D

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Eurofighter F-2000A Typhoon

Lockheed Martin F-22A Raptor

Dassault Rafale C

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Sud Aviation SO.4050 Vautour IIB

Sikorsky UH-60M Blackhawk

Egy 1975-ben, az egykori Csehszlovákiában (az otrokovicei gyárban) készült 0076-os gyári számú Zlin-43 repülőgéppel gazdagodik a RepTár Szolnoki Repülőmúzeum gépparkja.

Parancsnokváltási ünnepséget rendeztek az MH Pápa Bázisrepülőtéren települt Nehéz Légiszállító Ezrednél (Heavy Airlift Wing) június 27-én. A norvég Bjørn Gohn-Hellum ezredes után az amerikai James S. Sparrow ezredes látja majd el a parancsnoki teendőket.

Szerbia védelmi minisztériuma a 2019. június 25-28. között, Belgrádban megrendezett Partner 2019 védelmi szakkiállítás nyitónapján vehette át az első H145M típusú könnyű helikopterét.

A Turkish Aerospace még 2019. június 17-én bemutatta saját tervezésű, ötödik generációs vadászrepülőgépének (TF-X) teljes életnagyságú modelljét – a lopakodó dizájnú, dupla függőleges vezérsíkú repülőgép két hajtóművel rendelkezik.

Londonban 1987-ben nyílt meg egy kisméretű repülőtér, a London City Airport. A belvárostól 10-12 kilométerre, a Canary Wharf üzleti negyedtől 4-5 kilométerre fekvő reptér elsősorban az üzleti forgalom kiszolgálására létesült, de ma már jelentős turistaforgalmat is bonyolít. A repülőtér egyetlen, 1500 méter hosszú futópályával rendelkezik. A pályahossz és a reptér mérete behatárolja, hogy milyen típusok üzemelhetnek innen. A legtöbb járatot Embraer 170-esek és 190-esek teljesítik, de ATR-ek, Dash 8-asok, Avrojetek és Dornierek is járnak a City Airportra. A legnagyobb gép, amely erről a reptérről üzemelhet, az Airbus A318-as. A környék beépítettségére való tekintettel a repülőgépek hétköznapokon 6.30 és 22.30 között, szombaton 6.30 és 13 óra között, vasárnap 12.30 és 22.30 között szállhatnak le és fel. December 25-én a London City Airport zárva van. Ugyancsak a zajterhelés miatt helikopteres és kisgépes forgalom nincs.

Idén februárban a LOT elindította közvetlen járatát Budapestről a City Airportra. A lengyel légitársaság Embraer ERJ-190-esei vasárnap kivételével naponta kétszer közlekednek a két főváros között. Júniusban, szakítva az általam eddig preferált Wizz Air / Luton kombinációval, kipróbáltam a LOT járatot.

Budapesti indulás. A mellettünk álló British A320-astól már visszahúzták a hidat és rövidesen megkezdődik a gép hátratolása. A háttérben egy kiadós zápor éri el a repteret.

Felszállás a 13R pályáról. A hangár előtt parkoló Boeingek és Airbusok mellett a Malév gyönyörűen restaurált Tu-154-ese idézi a múltat.

A magunk mögött hagyott reptéren már süt a nap, de a XVIII. kerületet még eső áztatja.

Felhők között bujkáló.

Csendesen duruzsolnak a gép General Electric CF34-es hajtóművei. A távolban egy tornyos gomolyfelhő közel tízezer méterig magasodik.

A felhő alá süllyedve, szürke időben repülve, a Temze torkolatának közelében, Foulness Island-nél érjük el a partot. A London City Airport innen kb. 60 kilométerre van „as the crow flies”.

Egy tanker kikötő és egy konténer kikötő után az önjáró rakományt, jellemzően kamionokat szállító Ro-Ro hajók mólója felett repülünk el. 

Ha szép időben, 09-es irányon közelítenénk, a Tower felett fordulnánk a végső egyenesre. Most a 27-es pálya a használatos és szép idő sincs. A Temze itt délnek fordul és kikerüli azokat a dokkokat, ahol a City Airport is van.

A gép a dokkok bejáratánál lévő Gallion Point Marina felett repül el.

Még a levegőben, de már a pálya felett. A London City Airport déli oldalát a King George V dokk, az északit a Royal Albert dokk határolja. A képen ez utóbbi látható.

A pályát elhagyva először a British Airways (CityFlyer) ERJ-170-ese előtt gurulunk el.  Csúcsidő van, ki kell várni a sorunkat, hogy legyen helyünk a terminál előtt.

A Lufthansa (CityLine) is Embraerrel repül London Cityre. Az, hogy a terminál közvetlenül a parkoló gépek - és hajtóműveik - mögött van, sajnos azzal is jár, hogy az érkező utasok által használt földszinti folyosón időnként égett kerozinszag érezhető.

A sorban következő gép a Flybe Spirit of Exeter nevű, indításra kész Dash 8-asa.

Szűkös az előtér, a szárnyvégünk és a KLM (Cityhopper) ERJ-190-ese között csekély a távolság.

Mögöttünk felszabadul egy állóhely, ezért az irányítók visszagurítanak a pályára, hogy azon keresztül közelítsük meg. A reptér a közeljövőben áttér a digitális torony technológiára. Az irányítók a közeljövőben a swanwicki irányító központba költöznek és egy 16 kamerából álló rendszertől kapott kép alapján irányítanak majd.

A Dash 8-ast járó hajtóművekkel tolja be az állóhelyre a reptéri vontató. A gép szárnya oda kerül, ahol a földi kiszolgáló személyzet embere kinyújtott karral áll.

A terminálhoz orral begurulva, majd helyben megfordulva a helyünkre állunk. A mögöttünk érkező fényszórója a felfestett pályairányt világítja. Mivel a mágneses észak iránya folyamatosan változik, a repülőtér építésekor meghatározott 10/28-as pályairányt tíz éve változtatták meg 09/27-esre.

A géptől csak pár lépés a terminál. Az Airbusnál kisebb Embraer kevesebb utast vihet és ez kevesebb csomagot jelent. A feladott csomagra öt percet kellett várni, a beléptetés is ugyanennyi időt vett igénybe. A belvárosba a DLR magasvasúttal húsz perc alatt értünk be.

Az érkezés és indulás képei között legyen átvezetés az Aer Lingus (Cityjet) Dublin-London útvonalra beállított Avro RJ85-öse, amint a London City 09-es pályájának végső egyenesére fordul. 

Kilátás az emeleti indulási oldal üvegfalán át. A Flybe ATR 72-ese mögött a Swiss A220-asa gurul le a pályáról. A legkisebb Airbus 2017-ben kapott típusengedélyt a London Cityre.

Zajlik a kora esti csúcs, újabb Embraer érkezik és elgurul a Dash 8-as előtt.

Spoilerek és sugárfékek nyitva, a pályán egy ERJ-190-es fékez. A 190-es típus 2009 óta repülhet a London City Airportra.

Ez az ERJ-170-es most érkezett. A lépcsőket kézi erővel húzzák a géphez, az első a helyén van, a hátsót most gurítják oda. Közben kihúzzák az utasokat terelő szalagot is.

A LOT 106 üléssel, 2x2-es elrendezésben üzemelteti a 190-eseket.

Egy esti érkező, a Jota Aviation 22 éves Avro RJ85-öse gurul be. A pályairány közben a 27-esről 09-esre változott.

Ugyancsak a zajcsökkentést szolgálja, hogy a London Cityre érkező gépek a többi reptér 3 fokos siklópályájától eltérően, 5,5 fokos siklópályát tartva szállnak le. Ezt teszi a LOT Budapestről érkezett SP-LMB lajstromjelű gépe is.

Az Alitalia (Cityliner) ERJ-190-ese leginkább Milánó és London között ingázik.

Az ír Stobart Air a légcsavaros ATR-ek mellett négy ERJ-190-est üzemeltet.

Közben visszagurult és a terminál elé fordult a budapesti LOT gép.

A 190-es az épület közvetlen közelében kezdi a kifordulást. (Az üvegfal sajnos tükröződik.)

Az Embraer orrfutóját maximálisan kitérítették, a gép beállását egy előteres segíti.

Miközben a lengyel gép beáll a helyére, a háttérben leszáll egy KLM Embraer.

Flybe Dash 8-as száll fel. Zajcsökkentési okokból az induló forgalomnak 1000 lábra kell emelkednie, mielőtt kifordul a reptér fölül.

A zajcsökkentés miatt kívánatos, hogy a gépek ne a saját segédhajtóművüket járassák, hanem a földi áramforrást használják, ahogy ez a KLM gépnél is látható.

A luxemburgi Luxair húszgépes flottájában többnyire Dash 8-asok repülnek. A gépünk mellett elguruló példány mindössze három éves.

A pályával párhuzamos gurulóút híján a 27-es irányú felszálláshoz a pályán kell végiggurulni és ott megfordulva irányba állni. A háttérben a Canary Wharf épületei látszanak.

Egy KLM járat nyomában gurultunk végig a pályán. A holland gép félreáll a 2003-ban épített várópontra, amíg mi a pályán megfordulunk és megkezdjük a felszállást.

A felszállás után jobb fordulóval állunk a hazavezető útvonalra.

Keletre haladva gyorsan sötétedik. Embraer winglet LOT logóval, helyzetfényekkel és fénylő végű statikus kisütőkkel. A London-Budapest útvonalat két óra alatt teljesítette a gép.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Mint ahogy arról lapunkon is beszámoltunk, 2019. június 24-én, hétfőn kiképzési repülés végrehajtása közben összeütközött a Német Légierő két Typhoon vadászbombázója. A vizsgálatot megkezdték, az egyik gép pilótája életét vesztette.

Tisztelt Olvasóink! Utoljára márciusban hallottunk Az Ég Katonáiról. Tudomásunkra jutott, hogy egy meghatározó tárgyaláson vannak túl, amin eldőltek az év második felének és a 2020-as évnek a fő feladatai.

Ahogy a szorgosok az értesítőben olvashatták és személyes jelenlétük révén megtapasztalhatták, megörökíthették és így tisztelt olvasóik elé tárhatják, újabb lépést tesz ezekben a napokban előre a Mi-24-helyreállítás: immár Sz-8-as 80 milliméteres nem irányított rakétával is lőttek ismét a honvédség 2013 és 2018 között kényszerpihenőre kárhoztatott Mi-24-esei. 

Rakétaindítás a "0" pontnál alacsony profilon...

...és magas profilon, zuhanásból.

Művészkedés naplementében.

Később gépágyús full NVG-s CAS-ra is futotta a Főnixek és a természetesen az ERICS/unknown JTAC lendületéből.

Zord

Zord