Biztonságpolitika.hu

Csaknem 10 évvel ezelőtt hatalmas menekülthullám áramlott Jordániába és a környező országokba. Ennek oka az arab tavasz nyomán kitörő polgárháborúk Irakban és Szíriában, illetve az Iszlám Állam nevű terrorszervezet megjelenése a térségben. A Jordán Hásimita Királyságnak és az ide menekülő szíriai és iraki állampolgároknak számtalan problémával kell és kellett szembenézniük: integráció az új társadalomba, menekülttáborok létrehozása, a menekültek elhelyezése és egy új esély biztosítása számukra. Mára Jordánia az az ország, amely lakosságához viszonyítva a legtöbb menekültet fogadja: 1000 lakosra összesen 89 fő menekült jut. Habár az ország kapcsán legtöbbször a palesztin menekültek helyzete merül fel, elemzésemben a kevésbé taglalt, szíriai és iraki menekültközösségek helyzetét, kapcsolatát és a menekülttáboraikat szeretném bemutatni.

A Jordán Hásimita Királyságról röviden

Jordán Hásimita Királyság egy Közel-Keleten található „demokratikus alapokon működő alkotmányos monarchia”[1]. Az ország tulajdonképpen egy mesterséges képződmény, hiszen az észak- jordániai lakosok hagyományosan Szíriához, a dél-jordániaiak pedig az Arab-félszigethez kötődtek, a nyugat-jordániaiak pedig a ciszjordániai palesztinokkal azonosultak. A területe az évszázadok során különböző birodalmak részét képzete és ütközőzónaként szolgált az arab törzsek számára. 1921-ben, brit mandátum alatt jött létre a Transzjordánia Emirátus, majd 1946. május 25-én független királysággá vált. Ekkor egyesült Kelet-és Ciszjordánia is, és jelentős számú palesztin menekült jordániai állampolgárságot kapott. A területet 1967-ben megszállta Izrael, amelynek következtében a palesztin csapatok is felléptek a régió elnyerése érdekében. Ennek eredményeként Jordánia 1988-ban lemondott Csiszjordániáról és megszakított mindennemű kapcsolatot.[2]

A Westminster Foundation for Democracy szerint az ország azonban jelenleg csak formálisan alkotmányos monarchia. Az Alapítvány megjegyzi, hogy bár előrelépés történt a parlamenti demokrácia és a fokozott decentralizáció irányába, még mindig esedékes a „parlamenti gyakorlat korszerűsítése, a pluralizmus előmozdítása, valamint a választott képviselők és a lakosság szélesebb köre közötti párbeszéd elősegítése”. Az állítást más források is előtámasztják: a Freedom House szerint királynak domináns szerepe van a politika és a közigazgatás irányításában, továbbá parlament alsóházát választják, de a választási eljárás szándékosan hátrányos helyzetbe hozza az ellenzéket, és a kamara csekély valódi hatalommal rendelkezik. A kormány nyomása és a korlátozó szabályozások megnehezítik a média és a civil társadalmi szervezetek működését. Az igazságszolgáltatási rendszer nem független, és gyakran nem tartja tiszteletben a tisztességes eljáráshoz való jogot.

Megfigyelhető, hogy többször is megkérdőjeleződött a demokrácia érvényesülése az országban az évek során. A szegénység és a megélhetési költségek növekedése miatt a polgárok és az állam közötti bizalom már számtalanszor megingott, illetve a lakosság részvétele a döntéshozatalban korlátozott, különösen a marginalizált csoportok, például a nők, a fiatalok és a fogyatékkal élők körében. A Freedom House által a politikai jogokról és a polgári szabadságjogokról világszerte készített éves tanulmány szerint Jordánia nem tekinthető szabad országnak sem. A Freedom on the Net tanulmányuk alapján pedig az internet szabadsága Jordániában továbbra is korlátozott: „az internethez való hozzáférés az elmúlt években jelentősen javult, bár továbbra is fennállnak az online tevékenység állami felügyeletével kapcsolatos aggodalmak”.

Az iraki és szíriai menekült közösségek helyzete

A lakosság száma a menekült hullámoknak köszönhetően növekedett meg a 20. században, legtöbb menekült Palesztinából és Irakból érkezett. Szám szerint 2,6 millió (regisztrált) palesztin menekült, 1 millió iraki menekült és 1,6 millió szíriai menekült tartózkodik Jordániában, továbbá a külföldi munkavállalók számával együtt, a nem jordániai állampolgárok száma meghaladja az 5 millió főt, amely csaknem a lakosság felét jelenti.[3] A soknemzetiségű társadalomnak és mai napig nagy jelentőségű törzsi tagolódásnak köszönhetően az országban a szociális biztonsági faktorokon több törés is fellelhető.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint Jordánia az az ország, amely lakosságához viszonyítva a legtöbb menekültet fogadja, 1000 lakosra összesen 89 fő menekült jut. Összességében az ország több, mint 1,3 millió szíriai állampolgárnak ad otthont. 2023. februári adatok szerint az aktívan regisztrált érintettek száma 661,854 fő, ebből 20% (135,028 fő) él menekülttáborokban, és 80 százalékuk (526,826 fő) pedig a táborokon kívül. 2022-es adatok szerint az iraki aktív, nyilvántartott, érintett személyek száma 66 029 fő, kevesebb, mint a szíriaiaké. Így összesen 727 883 szíriai és iraki menekültet és menedékkérőt tart nyilván az UNHCR Jordániában.

Fontos megjegyezni, hogy a két menekült közösség megítélése között általában óriási különbségek vannak. Az iraki menekültek a két állam közötti történelmi kapcsolatok miatt jobb helyzetben vannak a jordániai társadalomban, így az országot „mindig is politikai menedékhelynek tekintették az iraki állampolgárok”. Tekintettel arra, hogy az iraki menekültek többsége városi területekről származik, Jordánia városai kézenfekvő menedékhelyeket kínálnak az irakiak számára. Leginkább Amman, Zarqa és Ibrid városába érkeznek, különösen a közlekedési és szolgáltatási infrastruktúra miatt. Ráadásul a jordán-iraki határ mentén nincsenek igazi határvárosok (mint például a szíriai és a jordániai határ mentén). Az iraki menekültek az ország stabilitása miatt biztonságosnak írják le a Jordániában való életet.

Ami a szíriai menekültek helyzetét illeti, a jordániai állampolgárok úgy vélik, hogy ez a réteg kevésbé képzett és szegényebb, mivel a szíriaiak többsége vidéki területekről származik Dél-Szíriából. A több ezer szíriait, akik átlépik a határt, általában nem fogadják be a jordániai nagyvárosok, így a legtöbbjüket a 2012. júliusában létrehozott, az UNHCR és a jordániai kormány által közösen irányított zaatari táborban és az 2014-ben létrehozott azraqi táborban helyezik el. A zaatari tábor az egyik legnagyobb szíriaiakat befogadó menekülttábor, a menekültek száma 82 268 fő. Mafraqtól (egy észak-jordániai várostól) 10 km-re keletre található. Az Azraq táborban 39 322 menekültet helyeztek el, amely Északkelet-Jordániában található.

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a szíriai menekülteknek több kihívással kell szembenézniük, mivel nem rendelkeznek ugyanazokkal az előnyökkel, mint az iraki nemzetiségűek. Általánosságban elmondható, hogy az iraki menekültek nagyon gyorsan és könnyen be tudnak illeszkedni a társadalomba, mivel a városi területeken és a városokban szívesen látják őket, így csak az alapvető szociális biztonsági problémáktól szenvedhetnek, de a szíriai menekültek kiszolgáltatottabbak a társadalmi elutasítás és a vidéki területeken, valamint a menekülttáborokban uralkodó életkörülmények miatt. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatportálja is alátámasztja ezt az állítást, a „Registered Persons of Concern Refugees and Asylum Seekers in Jordan” adatlap szerint a szíriai menekültek és menedékkérők 62,3%-a a nagyvárosi régión kívül él, az iraki menekültek és menedékkérők 88%-a azonban a fővárosi régióban.

A menekülttáborban vagy azon kívül?

A szíriai és iraki menekültek számára fenntartott két fő jordániai tábor a már említett zaatari és azraqi tábor. A zaatari menekülttábor 11 éve nyitotta meg kapuit, kezdetben 80 000 fő szíriai állampolgárt helyeztek el itt. A 12 körzetre osztott tábor a csúcspontján mintegy 200 000 szíriai menekültnek adott otthont, ezzel Jordánia negyedik legnagyobb városává vált. Az évek során sok menekült visszatért Szíriába vagy más országokba költözött, a táborban még mindig mintegy 80 000 ember él, akiknek több mint fele (55%) gyermek.  A tábor 58 közösségi központtal, 32 iskolával és nyolc orvosi rendelővel rendelkezik.

Az azraqi menekülttábort 2014-ben nyitották meg azzal a célzattal, hogy csökkentse a zaatari tábor túlzsúfoltságát. Jelenleg 40 000 fő menekültnek ad otthont, irányítását a Szíriai Menekültügyi Igazgatóság (SRAD) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága koordinálja. A menekülttábort szintén falualapú megközelítéssel hozták létre, hogy a lakosok körében erősítsék a felelősségvállalás és a közösség érzését. Az Azraq táborban jelenleg négy egészségügyi alapellátási központ, 15 iskola és 388 hivatalos üzlet működik, amelyek a menekültek és a befogadó közösség tagjainak tulajdonában van. A magas szintű biztonság és a távoli elhelyezkedés miatt az azraqi tábort általában a „kevésbé vonzó” tábornak tekintik. Sőt, Azraq soha nem érte el a 120 000 fős maximális befogadóképességének a felét sem, mivel a menekültek többsége úgy döntött, hogy táboron kívül jobb helyzetben élhet. Továbbá, a táborokban a nők és lányok elleni nemi erőszak miatt dönt úgy sok család, hogy lehetőség szerint elkerüli az ide való költözést.

Zaatar-ban és Azraq-ban különböző módon juthatnak a menekültek jövedelemhez. A jövedelemszerzési lehetőségek lehetséges formái közé tartozik például az ösztönző alapú Önkéntességi rendszer (Az IBV aktív szerepet játszik abban, hogy a menekültek lehetőségük legyen kiegészítő jövedelemhez jutni) és a magánvállalkozások működtetése a helyi piacon, amely által a menekültek különböző vállalkozásokat is működtethetnek; például fodrászüzleteket, ruházati boltokat, illetve ételstandokat. Minden menekült havi 23 jordániai Dinár (32 dollár) értékű élelmiszer-utalványt kap a Világélelmezési Programtól (WFP), továbbá a WFP az iskolai étkeztetési program keretein belül napi étkeztetést biztosít a két táborban működő iskolák tanulói számára. Azonban ezek a támogatások már nem elégítik ki az alapvető szükségleteket a növekvő élelmiszeráraknak köszönhetően. Külső válságok sorozata gazdasági válságot és inflációt idézett elő Jordániában (a szíriai konfliktus gazdasági következménye, COVID-19 világjárvány, orosz-ukrán háború) ennek következményeképpen pedig a szíriai és iraki menekültek rendkívül nehéz helyzetbe kerültek az országban. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint a zaatari táborban élő menekült családok nagy része eladósodott, és 92 százalékuk arról számolt be, hogy emiatt kénytelek az élelmiszerfogyasztás csökkentéséhez vagy illegális munkák vállalásához folyamodni. A jordániai menekülttáborokban már az ukrajnai háború kitörése előtt is nőtt az élelmiszerellátás bizonytalansága: a táborokban a menekült háztartások több mint fele (58%) élelmezési gondokkal küzd, míg két évvel ezelőtt ez az arány csak 39,5% volt. Továbbá a szigorú be- és kilépési feltételek miatt a táborok lakói nagyrészt el vannak zárva a külső munkaerőpiacoktól és élelmiszervásárlási lehetőségek széles skálájától, így rendkívül érzékenyen reagálnak a táboron belüli élelmiszerár-emelkedésekre.

Viszont úgy tűnik, hogy a Zaatar-on és Azraq-on kívül jelenleg nehezebb a megélhetés a menekültek számára. A táborokban uralkodó nehéz helyzet és szigorú szabályok ellenére a menekültek egy része úgy döntött, hogy visszaköltözik a menekülttáborokba (munkanélküliség, valamint az emelkedő üzemanyag- és áramárak miatt), amelyeket korábban elutasítottak. Zaatar-ban és Azraq-ban (az Azraq tábor az első megújuló energiával működő menekülttábor a világon) napenergiával biztosítanak áramot a lakók számára, illetve menedékházakban helyezik el a menekülteket, így az itt élők megélhetési költségei alacsonyabbak. Továbbá, úgy tűnik, hogy a jordániai kormány is a menekülttáborokba való visszatérésre ösztönzi az egykori lakókat, hiszen így csökkenhetnek az anyagi nehézségeik. Azonban a növekvő lakók száma egyre nagyobb terhet ró az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságára, hiszen már így is túlzsúfoltak a táborok, ahol szükség lenne a szolgáltatások bővítésére és korszerűsítésére.

Tekintettel a jelenlegi világgazdasági helyzetre és a növekő inflációra Jordániában az ideális megoldás a táborok fejlesztése és kapacitásának kibővítése lenne, így a visszatérő és már bent élő menekültközösségek kevésbe szenvedik el a válság következményeit. Ahogy említettem, a menekülttáborokban is rendkívüli nehézségekkel néznek szembe a lakók, azonban a kialakított szociális hálónak köszönhetően biztosabb megélhetés vár az itt élőkre.

 

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-61 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva olvashatók.

Photo by Mohammad Almashni on Unsplash

[1]George, Alan. Jordan: Living in the Crossfire. London: Zed Books Ltd, 2005.

[2]George, Alan. Jordan: Living in the Crossfire. London: Zed Books Ltd, 2005.

[3]7Singh, Mnajari. األزمة إدارة إلى األزمة ضبط من :19-كوفيد بعد األردن) Jordan after COVID-19: From Crisis Adjustment to Crisis). Washington: Washington Institue for Near East Policy, 2020/04/15.

 

A Egy évtized küzdelem: A szíriai és iraki menekültek helyzete a Jordán Hásimita Királyságban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium EU hírfigyelője, amely havi rendszerességgel jelenik meg. Az összeállításban az Európai Unió egyes szakpolitikáinak legfrissebb fejleményeibe nyújtanak betekintést a szerzők.

Közös biztonság- és védelempolitika

Az Európai Unió a közös biztonság- és védelempolitika keretében február 20-án elindította az EU örményországi polgári misszióját (EUMA). Az EUMA egy semleges és nem végrehajtó misszió, amely kétéves mandátummal rendelkezik majd. A missziót az örmény-azerbajdzsáni határ örmény oldalán fogják telepíteni, és célja az örmény határ menti területek stabilitásához, bizalomépítéshez és az emberi biztonság megteremtéséhez való hozzájárulás, valamint olyan környezet biztosításához, amely elősegíti az Örményország és Azerbajdzsán közötti, az EU által támogatott normalizációs erőfeszítéseket.

Az Európai Unió, a NATO és Ukrajna február 21-én tartotta első háromoldalú találkozóját. Josep Borrell uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő, Jens Stoltenberg NATO főtitkár és Dmytro Kuleba ukrán külügyminiszter által képviselt felek megvitatták a fegyver- és lőszerbeszerzési rendszer javításának lehetőségeit, hogy továbbra is támogassák Ukrajnát. Mind az EU, mind a NATO hangsúlyozta, hogy támogatja Ukrajna önvédelemhez való jogát, amelyet az ENSZ Alapokmánya is rögzít.

 

(Készítette: Mészáros Kinga)

 

Energia- és klímapolitika

Az Európai Unió – a nemzetközi G7+ csoporttal együtt – további ársapka-intézkedést fogadott el a tengeri szállítású orosz kőolajtermékekre. A kőolajtermékekre vonatkozó ársapka 2023. február 5-től lépett életbe. A kőolajtermékekre és a nyersolajra vonatkozó ársapkákat folyamatosan figyelemmel kísérik, hogy biztosítsák hatékonyságukat és hatásukat. Az orosz kőolajtermékekre két árszintet határoztak meg: az egyiket a „prémium nyersolajhoz” tartozó kőolajtermékekre, mint például a dízel, a kerozin és a benzin, a másikat pedig a „diszkont nyersolajhoz” tartozó kőolajtermékekre, mint például a fűtőolaj.

A Bizottság 2023. február 13-án részletes szabályokat javasolt annak meghatározására, hogy mi számít megújuló hidrogénnek az EU-ban. Ez szabályozási biztonságot nyújt a befektetők számára, mivel az EU célja, hogy a REPowerEU-tervvel összhangban elérje a 10 millió tonna hazai megújuló hidrogéntermelés és a 10 millió tonna importált megújuló hidrogén mennyiségét.

Az Európai Bizottság 2023. február 14-én új CO2-kibocsátási célértékeket javasolt az új nehézgépjárművekre vonatkozóan 2030-tól kezdődően. Ezek a célkitűzések hozzájárulnak a közlekedési ágazat CO2-kibocsátásának csökkentéséhez – a tehergépkocsik, a városi és távolsági buszok az EU teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának több mint 6%-áért és a közúti közlekedésből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 25%-áért felelősek. Ezek a szigorított kibocsátási előírások biztosítanák, hogy a közúti közlekedési ágazatnak ez a szegmense hozzájáruljon a kibocsátásmentes mobilitásra való áttéréshez, valamint az EU éghajlatvédelmi és környezetszennyezés-mentességi célkitűzéseihez.

(Készítette: Mészáros Kinga)

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

 

Környezetpolitika

2023 februárjában az Ukrajnába látogató Bizottság tagok, az ukrán kormánnyal egyeztettek az ország segítésével kapcsolatban. Az Európai Unió a NEB-bel (New European Bauhaus) együtt támogatja a városok fenntartható, energiahatékony és klíma semleges úton történő újjáépítését. A fejlesztési projektet a Horizont Európa és a LIFE program finanszírozási segítségével fogják megvalósítani.

2023 február 9-én Brüsszelben, az Észt Állandó Képviseleten kerekasztal-beszélgetést tartottak a Zöld Városok és egyéb szervezetek vezetői, hogy eszmecserét tartsanak arról, hogyan tehetnék a városokat jobbá tenni a lakosság és a környezet figyelembevételével. Észtország fővárosa, ami nemrégiben vált Európa 2023. évi Zöld Fővárosává, négy szóval jellemezné ezen évre szóló terveit. Ezek a biodiverzitás, innováció, éghajlat és a fenntartható kormányzás.

(Készítette: Vida Fanni)

Egészségügy

2023. február 7-én Moldova csatlakozott az Unión belüli EU4Health társulásához. Ennek köszönhetően ez az ország is hozzáférhet majd az egészségügy területén megjelenő uniós támogatásokhoz. Ez hozzájárul az egészségügyi rendszer fejlesztéséhez és például a COVID járvány utáni helyreállítási folyamatokhoz is.

A hónapban a Bizottság intézkedéseket javasolt a veszélyes vegyi anyagokkal dolgozók egészségének megőrzése érdekében. Új expozíciós határértékeket vezetnének be, amelyekkel például az ólom és diizocianátok negatív hatásait minimalizálni tudják. Két irányelv módosítása került előtérbe, melyek a rákkeltő, mutagén anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók és a munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók alkalmazását szabályozzák.

Az előző hónapban már említett recEU, mintegy 545,6 millió eurós készleteihez csatlakozott februárban Horvátország, Franciaország, Lengyelország és Finnország. Ez a pénzügyi alap a HERA együttműködésével a vegyi, biológiai és radiológiai veszélyekre való felkészülés és reagálás céljából biztosít támogatást. A készlet az uniós egészségügyi és polgári védelem között hoz létre együttműködést. A Bizottság emellett pályázati felhívást tett közzé, mely a világjárványt okozó kórokozókra való reagálásra összpontosít.

(Készítette: Vida Fanni)

Szankcióspolitika

2023. február 4-én az Európai Unió tagállamai megállapodtak az orosz kőolajtermékekre vonatkozó árplafon mértékéről. A Tanács úgy határozott, hogy két árplafont állapít meg az Oroszországból származó vagy onnan exportált, 2710 KN-kód alá tartozó kőolajtermékekre vonatkozóan. Emellett a Tanács kinyilvánította igényét arra, hogy március közepétől ismét felülvizsgálja a nyersolajra vonatkozó árplafon-mechanizmust, és a felülvizsgálatra rendszeresen, kéthavonta kerüljön sor.

A vonatkozó árplafon 2023. február 5-től alkalmazandó szintjét az árplafon-koalícióval szoros együttműködésben állapították meg úgy, hogy a nyersolajhoz képest kedvezményes áron forgalmazott termékek árát 45 dollárban, míg a nyersolajhoz képest felárral forgalmazott termékek árát hordónként 100 dollárban állapították meg.

Ezek azok a hordónkénti árak, amelyeken vagy amelyek alatt az Oroszországból származó kőolajtermékek mentesülnek a szállítási tilalom alól:

• kőolajtermékek tengeri szállítása harmadik országokba és
• a kőolajtermékek harmadik országokba irányuló tengeri szállításával kapcsolatos technikai segítségnyújtás, közvetítői szolgáltatások vagy finanszírozás vagy pénzügyi támogatás.

 

Február 20-án arról született döntés, hogy az EU 2024. február 24-ig meghosszabbítja Ukrajna egyes, nem kormányzati ellenőrzés alatt álló Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon területekre irányuló, a velük való gazdasági és egyéb kapcsolatokat az Oroszországi Föderáció általi jogellenes elismerése, megszállása és annektálása miatt korlátozó intézkedésekről szóló (KKBP) 2022/266 határozatot.  Amelynek jegyében a területeket érintő korlátozó intézkedések a következők:

• a területről származó áruk behozatalának tilalma
• bizonyos áruk és technológiák kiviteli tilalma
• egyes tanácsadási és konzultációs szolgáltatások tilalma.

Az említett határozat tehát módosította a (KKBP) 2022/266 határozat címét, és kibővítette a korlátozások földrajzi hatályát, hogy az kiterjedjen Ukrajna valamennyi, nem kormányzati ellenőrzés alatt álló területére. Ennek értelmében az Unió továbbra is töretlenül támogatja Ukrajnának a nemzetközileg elismert határain belüli szuverenitását és területi integritását, és változatlanul kitart az Oroszország általi illegális annektálás el nem ismerése politikájának teljeskörű végrehajtása mellett. Az Unió nem ismeri el és továbbra is elítéli az ukrán területek Oroszországi Föderáció általi jogellenes annektálását, mint a nemzetközi jog megsértését.

 

Február 25-én, az orosz-ukrán háború egyéves évfordulója után egy nappal elfogadásra került az EU tizedik szankcióscsomagja az Oroszországi Föderáció Ukrajna ellen irányuló agressziójára válaszul. A szankciók szükségessége kapcsán Josep Borell, az Európai Unió biztonság-, és védelempolitikai főképviselője a következőképpen nyilatkozott: „Putyin fokozza ezt az illegális agressziót, fegyverként használva a telet, az élelmet és az éhezést. Oroszország továbbra is megmutatja embertelen arcát a civil célpontok elleni brutális rakétaterrorral. A mai 10. szankciócsomag azokat veszi célba, akik közreműködnek e brutális háború folytatásában. További intézkedéseket hozunk, amelyek a bankszektor, a kettős felhasználású technológiákhoz való hozzáférés és a fejlett technológiák ellen irányulnak. Tovább növeljük az Oroszországra gyakorolt nyomást – és ezt addig fogjuk tenni, amíg szükséges, amíg Ukrajna fel nem szabadul a brutális orosz agresszió alól.”

A fent leírtak jegyében foganatosított csomag a következőkre vonatkozó tilalmakat tartalmazza:

– kritikus technológia és ipari termékek exportja

– aszfalt és szintetikus gumi behozatala

– gáztárolási kapacitás biztosítása oroszoknak

– az EU-ból exportált kettős felhasználású termékek és technológia tranzitja Oroszországon keresztül.

 

Emellett az Unió egyrészt felfüggesztette az RT Arabic és a Sputnik Arabic műsorszórási engedélyeit. Másrészt korlátozta az orosz állampolgárok lehetőségét arra, hogy az EU kritikus infrastruktúráinak és szerveinek vezető testületeiben bármilyen tisztséget betöltsenek. Harmadsorban fontos megemlíteni, hogy új jelentéstételi kötelezettségeket vezetett be a vagyonbefagyasztási tilalmak hatékonyságának biztosítása érdekében és további szankciókat vezetett be 87 személy és 34 szervezet ellen, köztük kulcsfontosságú döntéshozók, katonai vezetők, a Wagner-csoport katonai parancsnokai és a szankciók bevezetése során elsőként iráni dróngyártók ellen. Végül a kettős felhasználású áruk szintén a korlátozások fókuszpontjává váltak: a határozat további 96 szervezettel bővíti az Oroszország katonai és ipari komplexumát az agressziós háborúban közvetlenül támogató szervezetek listáját, és ezáltal szigorúbb exportkorlátozásokat vezet be velük szemben. Az orosz védelmi és biztonsági ágazat technológiai fejlesztéséhez hozzájáruló, korlátozás alá eső termékek listájára mostantól további új elektronikus alkatrészek kerülnek fel, amelyeket a harctéren előkerülő orosz fegyverrendszerekben használnak, beleértve a drónokat, rakétákat, helikoptereket, valamint bizonyos ritkaföldfémeket, elektronikus integrált áramköröket és hőkamerákat.

(Készítette: Haiszky Edina Julianna)

Szomszédságpolitika

Keleti szomszédságpolitika

A keleti szomszédság tekintetében, ismét Ukrajna megsegítése és integrálása az európai közösségbe állt februárban a szakpolitika középpontjában. Február 2-án az EU újabb 450 millió eurós támogatási csomagot jelentett be Ukrajnának 2023-ra, amivel az EU, a tagállamok és az európai pénzügyi intézmények által a háború kezdete óta nyújtott támogatás összege mintegy 50 milliárd euróra emelkedett. Emellett az Európai Bizottság 1 milliárd eurós hozzájáruláson dolgozik a gyors helyreállításhoz. Az új, 450 millió eurós támogatási csomag 145 millió eurót tartalmaz humanitárius segítségnyújtásra és 305 millió eurót kétoldalú együttműködésre az infrastruktúra gyors helyreállítása, Ukrajna ellenálló képességének növelése és a reformfolyamat támogatása érdekében.

Az EU megállapodott arról is, hogy Ukrajnát tovább integrálja az egységes piacba, és bevonja a kulcsfontosságú uniós programokba – jelentette be Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a Denys Shmyhal ukrán miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón. Ugyanezen a napon Ursula von der Leyen találkozott Olena Zelenszka ukrán elnökasszonnyal, hogy megvitassák az ukrajnai árvák támogatását. Az Európai Bizottság elnöke elmondta, hogy az EU legfeljebb 10 millió eurót biztosít egy modern gyermekgondozási stratégia kidolgozására egy testvérvárosi projekt keretében. Az Európai Unió Tanácsa február 2-án az Európai Békefenntartási Eszköz keretében olyan támogatási intézkedéseket fogadott el, amelyek további katonai segítséget nyújtanak az ukrán fegyveres erőknek. Ezek egy 500 millió eurós hetedik csomagból, valamint egy új, 45 millió eurós támogatási intézkedésből állnak, amely az Európai Unió katonai segítségnyújtási missziójának (EUMAM Ukraine) képzési erőfeszítéseit támogatja.

A következő napon, 2023. február 3-án sor került az EU-Ukrajna csúcstalálkozóra is. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke Kijevben találkozott a 24. EU-Ukrajna csúcstalálkozón. Beszámoltak arról, hogy az Európai Bizottság felkérést kapott arra, hogy a szokásos bővítési csomag részeként ősszel számoljon be Ukrajna tagfelvételi kérelméről szóló bizottsági véleményben meghatározott feltételek teljesüléséről. Az EU üdvözölte Ukrajna csatlakozását az EU CUSTOMS és FISCALIS programjához, a Horizont Európa, az Euratom, a Digitális Európa és az EU egységes piaci programjához való csatlakozását, valamint az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületében való részvételét. Megvitatták, hogyan lehetne Ukrajnát tovább támogatni, és hogyan lehetne fokozni az Oroszországra gyakorolt kollektív nyomást, hogy véget vessenek a háborúnak és elérjék a csapatkivonást Ukrajnából. Az EU kijelentette, hogy készen áll arra, hogy globális partnereivel szoros együttműködésben és koordinációban tovább erősítse a szankciós intézkedéseket, miközben biztosítja azok hatékony végrehajtását, illetve megakadályozza a kijátszását.

Február 10-én új ukrán-román határátkelőhelyet avattak fel „Diakivtsi-Racovat” határátkelőhelyen. Az új határátkelőhely a második, amelyet a közelmúltban nyitottak meg Ukrajna és Románia között, miután 2022 novemberében felavatták a „Krasznojilszk – Vicovu de Sus” átkelőt. Az Európai Unió ukrajnai tanácsadó missziója (EUAM) mindkét esetben stratégiai tanácsokkal látta el az ukrán hatóságokat az integrált határigazgatással kapcsolatban.

Az Európai Unió és Moldova február 7-én Brüsszelben megtartotta első társulási tanácskozását azóta, hogy Moldova az Európai Unió tagjelölt országává vált. Az ülésen Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője és Natalia Gavriliţa moldovai miniszterelnök közösen elnökölt. A felek megvitatták az EU és Moldova közötti kapcsolatokat, különös tekintettel a politikai párbeszédre és a reformokra, a gazdasági és ágazati együttműködésre, valamint a kül- és biztonságpolitikai területen való együttműködésre és közeledésre. Borrell külön kiemelte Moldova erőfeszítéseit az Ukrajnából érkező menekültek befogadására, továbbra Ukrajna  mezőgazdasági exportjának és gazdaságának a globális piacokra jutásának előmozdítását. Az EU támogatni fogja továbbá Moldova erőfeszítéseit fizetési rendszerének modernizálására, hogy teljesítse az egységes eurófizetési térségbe való integráció feltételeit.

(Készítette: Mészáros Kinga)

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Déli szomszédságpolitika

 

Az Európai Unió újabb 296 millió Euróval támogatja Palesztinát. A támogatásokat az olyan állami kiadásokra fogja fordítani a palesztin vezetés, mint az egészségügy fenntartása, vagy éppen a fizetések folyósítása a Kelet-jeruzsálemi régióban.

Az Európai Unió támogatásáról biztosította a földrengéssel sújtott Törökországot és Szíriát. A humanitárius támogatásokat 12 ország ajánlotta fel az Unió szervezetén keresztül. Az Európai Unió több mint 10 millió Euró humanitárius támogatást nyújtott a földrengés áldozatainak.

Az Európa Tanács 7 millió euró támogatást nyújtott a Jordániai Fegyveres Erőknek. „Ezzel a döntéssel az Európai Unió megmutatja, hogy Jordánia továbbra is bízhat bennünk, a segítségünkben és a barátságunkban. Elkötelezett partnerei vagyunk Jordániának.” – foglalta össze az EU álláspontját Josep Borell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.

Az Európai Befektetési Bank 2,5 milliárd eurót különít el a fenntarthatóságra, gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre Tunéziában 2011 óta. Ez a nagyarányú kölcsön az Európai Befektetési Bank legnagyobb partnerévé tette Tunéziát (Az EU-s országokat leszámítva).

Az elmúlt öt évben az Európai Befektetési Bank 2,5 milliárd Eurót biztosított Marokkó gazdasági támogatására és infrastruktúrájának fejlesztésére. 2022-ben a Bank több mint 380 millió Eurót juttatott el Marokkónak. A támogatások hozzájárulnak Marokkó fenntartható fejlődésének elősegítéséhez.

(Készítette: Nagy Imre Jonatán)

Szerkesztette: Mészáros Kinga

A hírfigyelő korábbi kiadásai ide, hasonló témájú cikkeink pedig ide kattintva érhetők el.

Photo by Sara Kurfeß on Unsplash

A EU hírfigyelő 2023. február bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium Orosz-ukrán háborút kutató műhelyének hírfigyelője. A havonta megjelenő beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak.

Biden Ukrajnába látogatott

Az Egyesült Államok elnöke február 20-án meglepetésszerűen az ukrán fővárosba látogatott, az ukrán-orosz háború egy éves évfordulója alkalmából. Ezzel az úttal szerette volna kifejezni „rendíthetetlen támogatását” az ukrán nemzetnek az oroszok ellen vívott háborúban.

A látogatás érdekessége, hogy titokban tartották Joe Biden látogatását egészen addig, amíg meg nem érkezett; az államfő minimális kíséretet kapott és nem árultak el részleteket a sajtónak az utazással kapcsolatban egészen a tárgyalások végéig. A Fehér Ház értesítette az orosz hatóságokat néhány órával az érkezés előtt arról, hogy az amerikai elnök Kyjivbe látogat, de ennek ellenére is elindultak a légi riadók elindultak a fővárosban.

A látogatás alkalmával Joe Biden bejelentette, hogy még 500 milliárd dolláros katonai segély érkezik, viszont nem említett szót a nagy hatótávolságú fegyverekről és az F-16-os repülőgépekről. A tárgyalások során beszélgettek Ukrajna harctéri igényeiről; az energia, az infrastruktúra és a gazdaság támogatásáról, illetve humanitárius szükségeiről. A háború politikai oldaláról is tárgyaltak, ideértve a közelgő ENSZ Közgyűlést, amelynek a témája Ukrajna lesz. Ezenkívül szó esett Ukrajna elképzeléseiről a békével kapcsolatban, és az elengedhetetlen nemzetközi támogatásról, hogy lehetséges legyen egy igazságos és tartós béke építése – mondta Jake Sullivan a tárgyalásokról, aki az Egyesült Államok biztonsági tanácsadója.

Írta: Misák Veronika

Az ostromgyűrű bezárul, válasz: ukrán ellentámadás?

A Wagner Csoport tovább halad előre Bahmut városában. Nagyjából március 9-re az orosz erők elfoglalták az ukrán település keleti felét, azaz elérték a Bahmutka folyót. A hír nem orosz túlzás az ukránok felrobbantották a hidakat, amik összekötik a város két részét, ez bizonyítja, hogy az ukrán védők valóban nehéz helyzetben vannak és feladták a város keleti felét. A NATO főtitkár Jens Stoltenberg szerint is Bahmut a következő napokban eleshet. Ugyanakkor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megtiltotta a hátrálást.

Egyes források szerint a Wagner erői már hídfőállást foglaltak el a folyó túlpartján. Ezenkívül északon az AZOM gyár területén törnek előre, valamint délen megközelítették a híres MiG-17-es emlékművet, ami az utóbbi napokban megsemmisült. 

Az ukránok erre válaszul néhány forrás szerint ellentámadásra készülnek Bahmutnál.

A terv négy irányból mért csapás az orosz erőkre:

• Szlavjanksz irányából a 67. gépesített dandár által
• Szeverszk irányából a 81. légimozgékonyságú dandár és az 55. tüzérdandár által
• Csaszov Jar irányából a 77. légimozgékonyságú dandár által
• Konsztantyinovka irányából a 3. (Azov) rohamdandár által.

A siker kérdéses, mivel a rossz időjárási viszonyok miatt így is egy héttel elhalasztották a támadást, valamint az ukrán járművek rendre elakadnak a sárban. Eközben időt veszítenek mivel az oroszok tovább haladnak előre. Elfoglalták Dubovo-Vaszilovkát valamint fenyegetik Grigorovkát, Bogdanovkát és Orehovo-Vaszilovkát. Ezenkívül a donyecki fronton Avdejevka is veszélybe került. 

Mint látható a harcok intenzitása nem csökken a Donbaszban. Az Oroszországi Föderáció védelmi minisztere Szergej Sojgu hadseregtábornok szerint az ukránok csak februárban több mint 10 000 katonát veszítettek. 

Írta: Krausz Józseg

Hogyan változtatta meg az orosz-ukrán háború a kiberteret?

Az orosz-ukrán háború hatására szükségessé vált mind a magán, mind az állami szektor kiberbiztonsági szempontból történő magasabb szintű átláthatósága a lehetséges fenyegetések és geopolitikai válságok elleni küzdelem terén. A megelőző években Oroszország kiépítette a világ egyik legnagyobb és legfélelmetesebb kiberbűnözői környezetét, amelyben különböző hackercsoportok hajtottak végre támadásokat az orosz állam céljait elősegítve. Ezek a csoportok számos országot megtámadtak az évek során, a legnagyobb volumenű akciókat pedig az Egyesült Államok ellen követték el, megtámadva az ország egyik legfontosabb olajvezetékét és a világ legnagyobb hústermelőjét. A Recorded Future kiberbiztonsági cég jelentése alapján Oroszországból folyamatosan távoznak a technológiához értő szakemberek, melynek hatására még inkább felértékelődtek a hackercsoportok, mely a kibertér ökoszisztémájának átalakulásához vezetett. Ez a változás azt eredményezte, hogy a háborút megelőző időszakhoz képest az államilag támogatott hackercsoportok és a pénzügyileg motivált ransomware támadásokat kivitelező kiberbűnözői csoportok (ransomware as a service: RaaS) közötti határ elmosódott és mára már nem lehet különbséget tenni ezen csoportok között. A folyamatos szakember elvándorlás következtében a hackercsoportok egyre inkább az orosz hadsereg részeként végzik tevékenységüket, mely hatására az a javaslat is megfogalmazódott az orosz törvényhozásban, hogy mentesítsék a jogi felelősség alól azokat a kiberbűnözői és hackercsoportokat, amelyek az orosz állam érdekeit figyelembe véve működnek. Megállapítható tehát, hogy a háború hatására átalakult kibertéri környezet még inkább zavarosabbá és veszélyesebbé vált, melynek hatására nagyobb számú, volumenű és kifinomultabb kibertámadások várhatóak a jövőben.

Írta: Ésik Béla

A háború hatásai az energiapiacra

Az Oroszországi Föderáció 2022.02.24.-ei Ukrajna ellen indított támadása alapvetően formálta át a globális olaj- és gázpiacokat. Számos ország gazdaságára gyakorolt jelentős hatást a háború: zavarok mutatkoztak a gabonaellátásban, megnövekedtek az élelmiszerárak és sérült az európai kontinens energiaellátásának biztonsága is. Az orosz gáz jelentőségét jelzi, hogy 2021-ben az EU országai 155 milliárd köbméter orosz gázt importáltak, ami a teljes gázimport mintegy 45 százalékát tette ki. A háború előtt Oroszország volt az Európai Unió egyik legnagyobb nyersolajszállítója (mintegy 108,1 millió tonna) és a legnagyobb kőolajtermék-szállítója – 91 millió tonna – az Európai Uniónak. A tagállamok 2021-ben 51,4 millió tonna szenet is importáltak Oroszországból, ami az EU teljes szénimportjának közel felét tette ki.

Minden tényezőt összegezve kevés állam -Ukrajnán kívül- érezte annyira a háború közvetlen energiaellátásra gyakorolt hatását, mint Németország, hiszen hagyományosan Oroszország egyik legfontosabb gazdasági partnere. A szoros együttműködést egyrészt igazolja, hogy a felek közötti éves kereskedelmi forgalom nem sokkal a szankciók bevezetése előtt meghaladta a 80 milliárd dolláros szintet. Becslések szerint a kölcsönös szankciók a kétoldalú kereskedelmi forgalom akár 20%-os csökkenésével jártak, ami milliárdos veszteségeket jelentett a német gazdaság számára, és számos munkahely megszűnésével is járt. Másrészt az Oroszországtól való függés mértékét érzékeltetendő, a konfliktust megelőzően Európa legnagyobb gazdasága földgázellátásának közel felét csővezetéken keresztül Oroszországból szerezte be.  Az elmúlt év egyik leglátványosabb sikere, hogy Németország teljesen függetlenítette magát az orosz gázimporttól. Az EU viszonylagos sikerének további fontos tényezője volt a földgázfogyasztás csökkenése, amelyet 2022-re 10-12 százalékra becsülnek.

A 2024-es orosz tevékenység hatására előtérbe került az a kérdés, hogy milyen lépések eredményeként és mennyi idő után függetlenedhetne Németország az orosz gáztól. Az ellentmondásos megítélésű folyamat első lépéseként tavaly nyáron beszűntette az importtevékenységet Oroszországból, energiafelhasználási megszorításokat eszközölt –az enyhe időjárású- tél során és újratervezte gázbeszerzését. Második lépésként leállították az Északi Áramlat gázvezetéken keresztül történő szállítást. Harmadsorban pedig mivel az ukrajnai háború a kormány napirendjének élére helyezte azon erőfeszítéseket, amelyek célja Németország gázellátásának diverzifikálása az orosz szállításoktól, a kormány megkezdte az ország saját cseppfolyósított földgáz (LNG) importáló infrastruktúrájának kiépítését: állandó szárazföldi importterminálokba fektet be, miközben rövid távon úszó egységeket bérel – az elsőt 2022 decemberében adták át. Németország jól kiépített földgázvezeték-hálózattal rendelkezik, és kapcsolatban áll a szomszédos országok termináljaival, de egészen a közelmúltig nem rendelkezett saját kikötővel az LNG közvetlen fogadására.

Összefoglalóan elmondható, hogy az újkeletű energiaforrások (főként gáz) beszerzésére és alkalmazására irányuló erőfeszítések összehangolásával, a tervezett infrastrukturális projektek gyors megvalósításával Németország és az EU tagállamai folytatni tudják az Oroszországtól való energetikai leválás stratégiáját. Emellett a német és egyéb tagállami, a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentését célzó beruházások és helyettük karbonsemlegességet elsegítő technológiák támogatása -mint az atomenergetika-  lehetővé teszik majd, hogy hosszú távon valóban megerősítsék energiaszuverenitásukat.

Ellátási problémák a Wagner csoportnál

Yevgeny Prigozhin, a Wagner csoport alapítója lőszerellátási problémáknak tudja be Bahmut ostromának lassú előrehaladását. A várost több hónap után sem sikerült bevennie az orosz erőknek, melyek bevételére mind orosz reguláris, mind a privát katonai cég erői folyamatosan próbálkoznak. Prigozhin „általános bürokrácia vagy árulás” mondattal illette a felmerülő lőszerproblémák jelenségét. Oroszország hónapokig eltökéltnek tűnt Bahmut elfoglalására, de több elemző is úgy véli, hogy a város a háborúban leginkább szimbolikus jelentőséggel bír, ugyanis nincs túl sok stratégiai jelentősége.

 

Nem ez az első alkalom, hogy a reguláris erők és a Wagner között feszültség alakult ki, ahogyan Prigozhin sem először tesz utalást a lőszerellátmány hiányára, amit korábban is az orosz Védelmi Minisztérium hibájaként könyvelt el. Egy korábbi közösségi média posztjában február 22-i dátummal aláírt lőszerszállítmányokról beszélt, amelyekre már másnap számítottak a bahmuti ostromnál, ezekre azonban nem került sor. Az ellátási problémák mellett arról is beszélt, hogy nem sikerült felvenniük a kapcsolatot az orosz hadsereg vezetésének főhadiszállásával.

Később azonban megerősítette, hogy megérkeztek a lőszerszállítmányok, miután írt az orosz különleges katonai műveletekért felelős parancsnoknak, Valery Gerasimovnak, a „lőszerek kiemelt fontosságáról”. 

Egy másik videóban Prigozhin arról beszélt, hogy a Wagner csoport katonái attól tartanak, hogy ők lesznek felelősségre vonva Oroszország esetleges sikertelen offenzívájáért Ukrajna ellen. „Ha visszalépünk, úgy fognak ránk emlékezni a történelemben, akik a háború elvesztésében a legnagyobb szerepet játszották.”.

Írta: Jaksi Zsolt

Lemondott a moldovai kormány

Február 10-én délelőtt jelentette Valerij Zaluzsnij ukrán tábornok, hogy kettő, a fekete-tengeri orosz flotta által kilőtt cirkálórakéta megsértette Moldova és Románia légterét. Ezt később a román védelmi minisztérium hivatalosan is cáfolta, a moldovai légtérsértést viszont a moldovai kormány után az USA külügyminisztériuma is megerősítette. 

Ezután ugyan Moldova még bekérette az ország orosz nagykövetét, de ez az utolsó intézkedései egyike volt Natalia Gavrilita miniszterelnök kormányának, mivel órákkal az incidens után Gavrilita bejelentette, hogy a kormány másfél évnyi szolgálat után egységesen lemond. Az EU-tagjelölti státuszt tavaly nyáron elnyerő ország a háború kitörése óta súlyos gondokkal küzd, ez az incidens volt az utolsó csepp a pohárban, az elszabaduló infláció és az országba érkező ukrán menekültek tömegei után. Mindezeket fokozta, hogy az ország gázellátása Oroszországtól, villamosenergia-ellátottsága pedig Ukrajnától függ túlnyomó többségében. Az új kormányfő Dorin Recean, aki elődjéhez hasonlóan elkötelezett az EU és a nyugati értékek iránt. 

Február 13-án aztán a moldovai elnök, Maia Sandu már arról beszélt az állami televízióban, hogy Moszkva fegyveres diverzánsokkal árasztaná el országát. Sandu állítása szerint Oroszország célja az, hogy destabilizálja a frissen alakult kormányt, valamint, hogy a régóta Putyin elnök támogatását élvező Dnyeszter Menti Köztársaság (más néven Transznisztria) számára nyújtott támogatásoknak álcázva tudja növelni befolyását a térségben. 

Írta: Veres Máté

Egy valódi ukrán siker? A vuhledári csata (2023.01.24-)

Az Orosz- Ukrán háború frontjával kapcsolatos hírek nagy része manapság Bakhmuttal és a Wagnerrel foglalkozik, azonban van egy másik település mely bár kisebb jelentőséggel bír mégis érdemes az elmúlt hónap harci cselekményei alapján megemlíteni.

Ez a település az előbb említett Bakhmuttól 130 km-re délre található Vuhledár és környéke. A település a déli Ukrán védelmi vonal egyik fontos sarokköve, melynek folyamatos védelmét a 72.mechanizált dandár látja el. A városban állomásozó erők nagysága 2000 és 3000 fő körül becsülhető a település mérete alapján.

Az Orosz oldalon ezzel szemben a 40.tengeri gyalogos dandár és a 155. gárda tengeri dandár sorakozott fel, létszámuk 6000-8000 fő körülire tehető. A település támadására azonban az oroszok erősítésként és hátvéd szerepének ellátására ide rendelték a 72. és 136.-ik motorizált lövészdandárt is. Az orosz erők parancsnoka a térségben Rustam Muradov.

A csata január 24.-én Orosz tüzérségi csapással kezdődött majd 25.-én az Oroszok elfoglalták a front közvetlen közelében lévő épületeket. Január 25. és 28.-a között az Oroszok a Vuhledártól közvetlen keletre lévő lakóházakat is elfoglalták. Az Ukrán vezérkar erősítést küldött a térségbe (02.04-08) melynek köszönhetően az Ukránok megállították az Oroszok előrenyomulását.

Vuhledártól nyugatra az Ukrán erők sikeresen visszaverték az oroszokat Zolota-Nyva és Prechystivka alól (02.15-18), ezzel megakadályozták az Oroszokat abban, hogy a települést nyugatról karolják át az orosz erők.

A térségben még a mai napig is intenzív harcok folynak az Orosz és Ukrán csapatok között.

Írta: Horváth Kristóf

Szerkesztette: Jaksi Zsolt és Patócskai Péter

A hírfigyelő korábbi kiadásai ide, hasonló témájú cikkeink pedig ide kattintva érhetők el.

Photo by Ian Betley on Unsplash

A Orosz-ukrán háborús hírfigyelő – 2023. február bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

2023 februárjában számos földrengés rázta meg a török és szír határ mentén található területeket. A katasztrófák 2023. február 6-án kezdődtek a dél-törökországi és észak-szíriai határvidéken. Ezek a földrengések a Richter-skálán elérték a 7,8-as erősséget és Törökország több régióját érintették. A halottak száma mára 50 ezer fölött van, emellett a katasztrófa rengeteg egyéb kárt okozott az országban. Törökországot a természeti katasztrófa kritikus időpontban érintette, hiszen a gazdasága és biztonságpolitikai helyzete instabil, illetve az országos választásokra is ezután, az év közepén kerül majd sor.

Biztonságpolitikai következmény

Törökország biztonsági környezetét is sújtották az események. A földrengés által érintett területeken megnövekedhet a bűnözés és a bűnözői csoportok száma. A biztonságpolitikai helyzet gyengülése kihathat a térségben zajló konfliktusokra. Február 11-én Recep Tayyin Erdogan, az ország elnöke is nyilatkozott a témáról és felhívta a figyelmet, például a térségben esetlegesen megjelenő emberkereskedő vagy fosztogató bandákra, melyek a biztonsági apparátus és a struktúrák törékenysége miatt terjedhetnek el. A fenyegetések miatt számos ország felfüggesztette a segélynyújtási tevékenységét Törökországban, többek között Németország, Izrael és Ausztria is visszavonta csapatait aggályaik miatt. Várhatóan a földrengések hatására szigorítani fognak a biztonsági intézkedéseken, hogy ne tudja senki saját érdek megvalósítására kihasználni az ország megpróbáltatásait.

A helyszínek, ahol a földrengések történtek biztonságpolitikai kihívást jelentenek, hiszen fegyveres összetűzések zajlanak a török-szír határ menti régiókban, emiatt a katasztrófák sújtotta területek egy részére nem is tudtak eljutni a segítségnyújtásra érkező helyi és nemzetközi csapatok. Sok érintett térségben jelenleg is zajló fegyveres konfliktusok vannak, melyeket csak félbeszakít a mostani helyzet, ezek egyébként aktív frontvonalként működnek. A földrengés helyszínét és a politikai térképet összevetve kirajzolódik, hogy a területek egy része több különböző entitás ellenőrzése alatt áll. Ilyen lehet Afrin és Aleppó északi része, amelyek a szíriai kurdok ellenőrzése alatt vannak. Emellett Ildib tartomány, pedig iszlamista milíciák fennhatósága alatt áll. Az utóbbi helyszín elszigeteltsége miatt nem rendelkezik olyan modern technológiákkal, amelyek a mentés és segítségnyújtás megkönnyítését szolgálnák. Hivatalos információk sincsenek erről a térségről. Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet tagja elmondta, hogy az Ildib térségben több tízezer fegyveres harcol, akiket a Hay’at Tahrir al-Sham nevezetű iszlamista erőszervezet vezeti. Szíriának más vele határos országgal is konfliktusai vannak, ilyen például Izrael, amivel Szíria csak tűzszünetet kötött, számos korábbi fegyveres összetűzés után. Béke nem született köztük és a szír vezetőség továbbra sem nem ismeri el Izrael létezését. Bár az izraeli miniszterelnök megerősítette, hogy valóban szükség esetén rendelkezésre áll, akár ellátmány küldésével, akár a sérültek ellátásával, az al-Watan, szír hírlap szerint, eddig még nem kértek segítséget a szomszédos országoktól.

A kurdok egy több mint 30 millió fős etnikum, tagjaik pedig négy országban szóródtak szét a történelem során, többek között Irán, Irak, Szíria és Törökország területén. Utóbbi helyen 15-20 millió kurd él. A törökök és a kurdok közötti konfliktusok 1984 óta a mai napig tartanak. Törökország a kurdok által alapított Kurd Munkáspártot terrorszervezetként tartja nyilván és a török elnök, Erdogan politikájának célpontjává váltak a kurd „terroristák”. A földrengés következményeként nyugalmi időszak várható, ugyanis a  PKK ideiglenes tűzszünetet hirdetett és ígéretet tett, hogy felfüggeszti a törökországi tevékenységeit. Ezt Jamil Bayek a PKK katonai tisztviselője így indokolta: „A földrengés katasztrófát okozott, több ezer emberünk van a romok alatt, itt az ideje, hogy mindenki mozgósítsa minden képességét.”

Törökország is igyekszik a régió konfliktusaiban való részvételét csökkenteni, hogy minden erőforrását a károk helyreállítására tudja fordítani. Várhatóan tehát megszűnnek a katonai műveletek Észak-Szíriában és Észak-Irakban. A biztonságpolitika terén Ankara kijelentette, hogy nem fogja beengedni a Szíriából érkező újabb menekült áradatot, hiszen eddig is terhesek voltak az ország gazdaságára nézve.

Belpolitikai következmények

A földrengés politikai témává vált Erdogan számára. A jelenlegi kormány még 2018-ban a politikai előnyszerzés és bevételi forrásteremtés reményében építési amnesztiát adott. Ez több, a biztonsági szabályok megszegésével épült ház, épület fenntartását jelentette. 2018 és 2022 között összesen 7,4 millió olyan kérelmet hagytak jóvá, melyek megszegték az engedélyezési, biztonsági és tervezési szabályokat. A mostani helyzetre tekintettel különösen aggasztó, hogy a kormány a biztonsági szabályokon belül, a földrengésvédelmi előírásokat sem vette figyelembe és rendre megszegte azokat. Egy 2019-es becslés szerint Törökországban nagyjából 13 millió olyan épület van, amely nem felel meg a hatályos előírásoknak. A hatodikai első katasztrófa után az ellenzék természetesen egyből támadni kezdte Erdogan elnököt. Kemal Kılıçdaroğlu, a legmeghatározóbb ellenzéki párt vezetője, így nyilatkozott a kormányról:

„házakat változtatott sírhalommá, ráadásul még pénzt is kért érte.”

 

Mindössze három hónappal a választások előtt ez veszélyt jelenthet a jelenlegi koalíciós kormányra, tekintve, hogy a közvélemény-kutatások szerint az ellenzék támogatottsága egyébként is növekvő tendenciát mutat. Emiatt és a válságok miatt véget érhet Erdogan két évtizedes elnöksége. Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő a Spirit FM Ostrom című műsorában felvázolta a földrengések esetleges belpolitikai következményeit. A természeti katasztrófa miatt kialakult helyzet a társadalom széles körében félelmet vált ki. Ez hosszú távon elégedetlenséget szül, ami későbbiekben forradalommá is súlyosbodhat. Erdogan és a kormányzat legfontosabb feladata tehát, hogy minél hamarabb és minél hatékonyabban cselekedjenek a problémák megoldása érdekében. Tarjányi Péter hozzátette, hogy a történelemben számos erős pozícióban lévő politikai erő elbukott a természeti katasztrófák eredményeként. Törökországban a súlyosbodó biztonságpolitikai és terrorizmussal kapcsolatos helyzet lehet a földrengések egyik következménye, az elégedetlenséget pedig tovább szíthatja a kormány katasztrófákra adott lassú és szervezetlen válaszintézkedése.

Gazdasági következmények

A februári földrengések a gazdasági és a pénzügyi szektort is megrázták. Törökország a 19. legnagyobb gazdaság a világon, ahol az infláció 80%-ról 60%-ra csökkent a katasztrófa előtti időszakban. A líra, a török valuta árfolyama történelmi mélypontra került és ez a továbbiakban megnehezíti a külföldi befektetők bevonását, hiszen a kockázat miatt felár felszámítására lehet számítani. A török gazdaság egyébként is törékeny, külföldi tőkére van utalva és küzd a magas inflációval. A sok ezer lerombolt épület újjáépítési költségeit akár több milliárd dolláros nagyságrendre becsülik a közgazdászok. Az instabil helyzete miatt a kormány ezeket önerőből valószínűleg nem fogja tudni előteremteni, így külföldi segélyekre és befektetésekre szorul majd. A török tőzsde is problémákkal találta szembe magát, 3,9 milliárd dollárt veszített. A tőzsde újranyitását követően látni némi reményt a helyreállásra, mert 10%-os emelkedést láthatunk azóta a piacon. A katasztrófa sújtotta tartományok mezőgazdasági és ipari termelés szempontjából is fontosnak számítottak. A mezőgazdaság által elszenvedett hatás a világgazdaságot is befolyásolhatja, hiszen sok gyümölcsötfélét Törökország exportál a piacra. A gazdaságon belül azonban főleg a turizmusra gyakorol negatív hatást a földrengés, hiszen a potenciális külföldi turisták nagy százalékát elriasztják a február eleji események. Törökország nagy mértékben függ a külföldi tőkeáramlástól is. A szír határ menti régiókból rengeteg exportra szánt árut gyártottak, így a katasztrófa, a lerombolt kikötők miatt az ország exportját is érinti. A Török Központi Bank szerint a gazdaságra középtávon nem lesz hatással a jelenlegi természeti katasztrófa. Liam Peach, a londoni Capital Economics vezető közgazdásza így fogalmazott: „a gazdasági aktivitás gyorsan helyreállhat a földrengés után […] Bármilyen hatás ebben a negyedévben be fog pótlódni.” Ezek a mély gazdasági hatások mindentől függetlenül megnehezítik az ország újjáépítésének folyamatát is.

A pusztító földrengések hatására tehát Törökország szigorúbb biztonságpolitikai erőfeszítéseket vezet be és gazdasági lépésekkel igyekszik újjáépíteni és helyreállítani az ország helyzetét. A belpolitikai problémák ellenére, Erdogan előreláthatólag nem fogja elhalasztani a májusban esedékes választások időpontját.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Photo by Çağlar Oskay on Unsplash

A A törökországi földrengések következményei bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Oroszország 2022. február 24-én megindított támadása Ukrajna ellen komoly hatással van annak dél-nyugati szomszédjára, Moldovára is. Az elmúlt évben többször is az újságok címlapjára került a kelet-európai ország, és ez általában nem pozitív események hatására történt. Ukrajnából érkező menekültek tömegeiről, gazdasági válságról, tüntetésekről és a Moszkvával való, egyre feszültebbé váló viszonyról szóltak a hírek. Jelen elemzés célja megérteni Moldova helyzetét a háborúban az elmúlt év eseményei alapján, és egységes egésszé összerakni, az időszakosan érkező hírmorzsák alkotta képet.

A függetlenségig vezető út

Ahhoz, hogy pontos képet kaphassunk arról, hogy mi miért is történik Moldovában, fontos, hogy tisztában legyünk az ország történelmével, mert enélkül kifejezetten nehéz tisztán látni, hogy mi alakítja napjaink eseményeit, ugyanis az ország nem éppen baráti viszonya Oroszországgal nem ma kezdődött. A XIX. században Moldova Besszarábia néven a cári Oroszország dél-nyugati határvidékét jelentette, az Oszmán és a Habsburg Birodalom szomszédságában. A területet alapvetően románok és tatárok lakták, utóbbiak többségét azonban elűzték, és helyükre jelentős mennyiségű szlávot (ukránokat, kozákokat, oroszokat) telepített a cári kormányzat, ami a már jelenlévő német és zsidó kisebbségekkel együtt egy soknemzetiségű régiót hozott létre. Az első világháború végére a nacionalizmus Besszarábiában is megjelent, ami a Sfatul Țării, azaz a moldovai parlament összehívásához vezetett, mely kifejezte egyesülési szándékát Romániával, amit a Párizs környéki békékben az antant szövetségesek jóvá is hagytak, viszont a Moszkvában megszilárduló kommunista vezetés ezt soha nem ismerte el. Ekkor jelent meg a Besszarábia északi határát jelentő Dnyeszter túlsó partján az a Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság, ami az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság bizonyos fokú autonómiát élvező részeként a Szovjetunióhoz tartozott, és ma Transznisztria néven ismeretes. Fontos még megjegyezni, hogy Bukarest románosító törekvései nem csak Erdélyben, hanem Besszarábiában is jelentős károkat okoztak a soknemzetiségű társadalomnak. A Szovjetunió aztán 1939. augusztus 23-án, a Molotov-Ribbentrop paktumban fejezte ki azon igényét, hogy Besszarábia a szovjet érdekszférához tartozzon. Ezt az igényt szűk egy évvel később, 1940. június 28-án, egy Romániának küldött ultimátum formájában kívánta Sztálin érvényre juttatni, Bukarest pedig kénytelen volt engedni. A Szovjetunió elleni német támadás után még néhányszor gazdát cserélt a terület, de a háború utáni rendezéskor, Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság néven végérvényesen Moszkva irányítása alá került, egyesítve a valamikori Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággal. Ez a szovjet tagköztársaság tekinthető a mai Moldova elődjének, legalábbis területét tekintve biztosan, ugyanis ennek már nem volt része a történelmi Besszarábia déli, Budzsák nevű tartománya. A hidegháború során Moszkva mindent megtett, hogy létrehozzon egy, a romántól különböző, önálló moldáv identitást, de ez kevés sikerrel járt, tekintve, hogy például a két nyelv között lényegében annyi különbség volt mindössze, hogy a románok latin, a moldávok pedig cirill betűket használtak, és még ezzel együtt is ez volt a legnagyobb eltérés. Az ország 1988. és 1991. között függetlenedett1 a Szovjetuniótól, de a Független Államok Közösségének (FÁK) még alapító állama volt, ebből is látszik, hogy lassan indult el a tényleges önállóság felé. Igaz, a közösség katonai szervezetéhez már nem csatlakozott, ráadásul alkotmányában deklarálta semlegességét is. Napjaink eseményei szempontjából kiemelten fontos, hogy Transznisztria 1990-ben kikiáltotta függetlenségét Moldovától, ugyanis a szláv többségű lakosság félt egy esetleges újraegyesüléstől Romániával. 1992-ben ez fegyveres konfliktussá fajult, amibe a térségben állomásozó 14. orosz hadsereg is bekapcsolódott, a transznisztriaiak oldalán. A konfliktust nem sikerült megnyugtatóan lezárni, Transznisztria azóta is de facto államként funkcionál az elmúlt 30 évben, továbbra is orosz katonai jelenléttel. A szakadár terület lakossága 2006-ban elsöprő többséggel kiállt a függetlenedés, majd az Oroszországhoz való csatlakozási szándék mellett egy népszavazás keretein belül.

Moldova a háború előestéjén

Moldova gazdasági helyzete instabil, nagyban függ Oroszországtól, folyamatosan fogy a népessége, köszönhetően a nyugati irányba történő elvándorlásnak. Ebben a helyzetben érte Chișinăut a háború kitörése tavaly februárban. Az ország sok tekintetben hasonló helyzetben van, mint Ukrajna. Volt szovjet tagköztársaságként nem tagja sem a NATO-nak, sem az Európai Uniónak, viszont van egy elnöke, aki komolyan támogat egy minél erőteljesebb nyugati orientációt. Maia Sandu 2020. óta Moldova államfője, és talán ő az első a posztján az ország függetlenedése óta, aki számottevő reformokat próbál megvalósítani, kiemelten koncentrálva a korrupció problémájára, valamint az Oroszországtól való függés csökkentésére. Transznisztriában még a háború kirobbanásakor is állomásozott egy körülbelül 1500 fős orosz katonai alakulat, amit Putyin elnök erős nemzetközi nyomásra sem volt hajlandó kivonni az elmúlt években. Az itt található Cobasnaban van Kelet-Európa egyik legnagyobb fegyverraktára, amiben a még szovjet időkből hátramaradt lőszert és fegyvereket őriznek, amiknek az elszállítását szintén többször indítványozta mind Chișinău, mind a Nyugat, de látszattevékenységen túl az orosz fél semmit nem tett az ügy érdekében. Ennek a raktárnak a védelme az itt állomásozó orosz erők fő feladata.

A következő célpont?

Moldova a háború kirobbanása után szinte azonnal, március 3-án beadta csatlakozási kérelmét az EU-hoz, ezzel egyértelműen állást foglalva a konfliktusban, hangsúlyozva az ország nyugathoz való közeledési szándékát.  Az ország mással is a figyelem középpontjába került, ugyanis a dél-ukrajnai műveletek kapcsán azonnal felmerült a lehetősége annak, hogy a Transznisztriában állomásozó orosz csapatok szerepet kaphatnak egy esetleges Odessza elleni offenzívában. A feszültséget tovább fokozták Moszkva azon kijelentései, hogy a Krím-félsziget felől, Odessza irányába támadó csapatai egy szárazföldi folyosót hoznának létre Tiraspolig. Sőt akár a Dnyeszter Menti Köztársaságban élő, orosz anyanyelvű lakosság védelmére is siethetnek, amennyiben elérik az ukrán-moldovai határt, ahogy tették azt a donyecki és luhanszki szakadár területeken is, a háború kirobbanásakor. Innen pedig már csak egy lépés lenne, ha a Dnyeszteren átkelve, akár egész Moldovát is megszállnák, az ország ugyanis képtelen lenne számottevő ellenállást kifejteni egy ilyen támadás ellen, mivel nem rendelkezik olyan fegyveres erőkkel, melyek akár létszámban, akár fejlettségben felvehetik a versenyt az orosz hadsereggel. Ez volt az általános vélekedés az ukrán haderőről is a háború kirobbanásakor, de Moldova lényegesen más szinten mozog ebben a kérdésben, mint keleti szomszédja. Ezek a félelmek azért is kerültek elő viszonylag hamar, mert Moszkva az elmúlt években egyre nagyobb érdeklődést mutatott az orosz birodalmi álmok iránt, és Ukrajnához hasonlóan, Moldova is része volt egykor a cári Oroszországnak és később a Szovjetuniónak is. A fenti okok miatt Moldovának volt talán a háború elején a legtöbb félnivalója, hogy az orosz agresszió következő áldozata lesz, jóval több, mint a NATO- és EU-tagállam Lengyelországnak, vagy a balti államoknak.

A háború valóságában

Az első tényleges incidens április 26-án történt, amikor Moszkva állítása szerint, ukrán és angolszász szabotőrök felrobbantottak kettő, orosz nyelvű műsort sugárzó rádiótornyot Transznisztriában, továbbá támadást hajtottak végre az ott állomásozó orosz katonák ellen is, egy Kijev által indítandó offenzíva előkészítéseként. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök véleménye szerint azonban nem ukrán, hanem orosz műveletekről volt szó, amit a térség destabilizálásának céljából hajtottak végre az orosz különleges erők, hogy ezt felhasználva vonulhassanak be, a békefenntartás apropóján. Szerinte ennek érdekében ukrán katonáknak állították be a támadásokat végrehajtókat. Idővel ez a narratíva bizonyosodott be, legalábbis Moldova és a Nyugat is Moszkvát tette felelőssé az incidensért. Ezt követően egy ideig csillapodtak az indulatok, de csak azért, hogy júniusban és júliusban újult erővel lángoljanak fel. Ez két eseményhez kapcsolódik. Egyrészt június 23-án Ukrajna mellett Moldova is megkapta az EU-tól a tagjelölti státuszt, ami egy még szorosabb együttműködést vetít előre, még akkor is, ha ez csak az első lépés megtétele volt egy nagyon hosszú úton. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter erre válaszul a náci Németországhoz és Adolf Hitlerhez hasonlította a NATO-t és az EU-t, akik szerinte egy európai koalíciót alakítanak ki Oroszország ellen. Ennek egy lépéseként tekint a kelet-európai országok tagjelölti státuszára. Másrészt július 21-én volt a 30 éves évfordulója a Dnyeszter Menti Köztársaság és Moldova között kötött békeszerződésnek, ami ismételten indulatokat generált, de nem vezetett komolyabb eszkalációhoz. A moldovai külügyminiszter szeptemberben már arról tárgyalt ukrán és román kollégájával, hogy Románia villamosenergia- és gázhálózatuk összekapcsolásával hogyan tudná mérsékelni a friss EU-tagjelölt államok energiaválságát a téli időszak előtt. Bukarest ezzel is tett egy lépést Moldova nyugati integrációjának irányába, ugyanis ez a tárgyalás egy hosszútávú együttműködés kezdete is lehet ezen a téren. Azért is volt szükség erre a lépésre, mert augusztusban 50%-kal, szeptemberben pedig majdnem további 30%-kal növekedtek az energiaárak, mivel a Gazprom a háború és a többek között emiatt kialakult energiaválság hatására komolyan emelte a gáz árát. Ezt azért tehette meg, mert Chișinău nem kötött hosszútávú megállapodást velük, valamint az országot ellátó Cuciurgan hőerőmű a Dnyeszter Menti Köztársaságban található, így orosz ellenőrzés alatt áll. Ahogy egyre hidegebb lett az ősz előrehaladtával, úgy nőtt a társadalmi feszültség, és a kormány politikájával való elégedetlenség. Az infláció 30% környékére nőtt, az energiaárak tovább emelkedtek, egyre több menekült érkezett Ukrajnából, az ellenzék pedig heti rendszerességgel kezdett tüntetéseket szervezni a kormánypárt és az államfő ellen. A tüntetések többsége a banki csalások miatt Izraelbe menekülő, október óta az USA szankciós listáján is szereplő Ilan Șor oligarchához köthető. Șort, és körét az FSZB dollármilliókkal és tanácsadókkal is támogatja.  Tovább súlyosbította a helyzetet az, hogy Ukrajna áramellátása részben összeomlott, részben le lett állítva az orosz rakétatámadások következtében, amelyek ősszel specifikusan az ukrán energetikai infrastruktúra ellen irányultak. Ettől kezdve szinte csak és kizárólag Romániából tudott villamosenergiát importálni Moldova, ugyanis hazai kapacitásaik minimálisak. Ez pedig jóval drágább, mint az orosz import, ráadásul, mivel ez is Ukrajnán (és Transznisztrián) keresztül érkezik, az ukrán infrastruktúra megrongálódása erre is hatással volt. Mindennaposokká váltak az országos áramkimaradások, és amikor éppen volt, akkor is spórolni kellett vele. A helyzet enyhítése érdekében több, mint 1 milliárd euró érkezett az országba adományok, támogatások és segélyek formájában az EU-tól, valamint nyugati magánszemélyektől és szervezetektől, hogy a lakosság valahogy át tudja vészelni a telet. November végén még a NATO is támogatásáról biztosította Moldovát, Moszkva gázzal való zsarolásával szemben.

A helyzet fokozódik

November végén, december elején kezdett ismét eszkalálódni a helyzet Moldova és Oroszország között. Az Ukrajna ellen intézett sorozatos rakétatámadások alatt több ukrán légvédelmi rakéta lezuhant Moldova területén, szerencsére ezek az incidensek nem követeltek emberéleteket. December elején a moldovai külügy az EBESZ előtt ismételten arról beszélt, hogy szeretnék, ha Moszkva kivonná csapatait Transznisztriából. Ez természetesen ekkor sem történt meg, helyette az orosz külügyi szóvivő inkább politikai cenzúrával vádolta meg Moldovát, amiért betiltottak több, Șorhoz köthető televíziós csatornát az országban. A moldovai elhárítás pedig ismét belebegtette, hogy Putyin céljai között szerepel egy szárazföldi összeköttetés kialakítása a Krím-félsziget, és a Dnyesztermellék között, aminek érdekében akár már 2023 első negyedévében újabb offenzívát indíthat. Az ettől való félelem még inkább a Nyugat felé löki az országot, aminek a legjobb példája, a NATO-hoz való közeledés. Maia Sandu elnök januárban kijelentette, hogy az alkotmányban lefektetett semlegességet lehet, hogy újra kell gondolniuk. Ezt támasztja alá az is, hogy még tavaly decemberben a moldovai külügyminiszter, a történelem során először, részt vett a NATO, Bukarestben tartott miniszteri ülésén, ezzel is mélyítve, a már korábban is létező partneri kapcsolatot a két fél között. Azt, hogy ezek nem csupán diplomáciai manőverek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezzel párhuzamosan meg is kezdődött Moldova felfegyverzése nyugati haditechnikával, még ha csak kis lépésekkel is. Február 10-én aztán először Ukrajna jelentette, hogy kettő, a fekete-tengeri orosz flotta által kilőtt cirkálórakéta megsértette Moldova és Románia légterét. Ezt később a román védelmi minisztérium hivatalosan is cáfolta, a moldovai légtérsértést viszont a moldovai kormány után az USA külügyminisztériuma is megerősítette. Ezt követően Chișinău azonnal bekérette a moldovai orosz nagykövetet az incidens miatt, de megnyugtató választ ezúttal sem kaptak.

Belpolitikai válság és kiútkeresés

A légtérsértés után Natalia Gavrilita miniszterelnök kormánya még aznap egységesen lemondott másfél évnyi kormányzás után, az ország válságos helyzete miatt. Nem tudtak megbirkózni az elszabaduló inflációval, a menekültek tömegeivel és az energiaválsággal. Az új kormányfő Dorin Recean lett Maia Sandu ajánlására, aki Gavrilita párttársaként szintén nyugatbarát politikusnak számít, és komoly politikai, valamint üzleti tapasztalattal is rendelkezik. Recean nehéz helyzetben vette át az ország irányítását, ugyanis február 13-án Sandu elnök megerősítette Volodimir Zelenszkij ukrán elnök korábbi kijelentéseit, miszerint Moszkva újabb erőfeszítéseket tenne az ország destabilizálására. Ukrán és moldovai hírszerzési jelentések szerint Oroszország civil ruhás fegyveresekkel keltene zavart Moldovában, többek között kormányzati épületek elleni támadásokkal és túszejtésekkel. Moszkva cáfolta ezeket az állításokat, sőt kijelentette, hogy igazából Ukrajna készül hamiszászlós műveletekre, amik ürügyként szolgálhatnának Transznisztria lerohanására. Ennek kapcsán adott ki egy közleményt az orosz külügyminisztérium, hogy minden olyan provokációt, ami veszélyezteti a Dnyesztertől keletre állomásozó orosz katonákat vagy civileket, továbbá az általuk őrzött fegyverraktárt, egy, az Oroszországi Föderáció elleni támadásnak fognak tekinteni, és ezzel összhangban fognak rá válaszolni. Február 19-én zajlott le az eddigi legnagyobb ellenzék által szervezett tüntetés Chișinăuban, az új kormány ellen, ahol egyes becslések szerint akár ötvenezren is követelhették az előrehozott választásokat, és a megélhetési válság megoldását. Ezzel párhuzamosan az új kormány tárgyalásokat kezdeményezett az EU-val annak érdekében, hogy olyan moldovai oligarchák, mint például Șor is, felkerüljenek az Unió szankciós listájára, mondván orosz érdekeket szolgálnak. Az ügyben egyelőre nincs végleges döntés, de figyelemreméltó, hogy a kérdéses személyek közül többen már szerepelnek az USA szankciós listáján. Maia Sandu államfő a háború kitörésének első évfordulóján Varsóba látogatott, ahol Andrzej Duda lengyel elnökkel egyeztett több fontos kérdésben, valamint részt vett a közép- és kelet-európai NATO-tagállamokat tömörítő, Bukaresti Kilencek (B9) találkozóján, igaz csak megfigyelőként. A látogatásának legfontosabb pontja azonban a Joe Biden, amerikai elnökkel folytatott megbeszélése lehetett. Jelenleg, március elején a legfontosabb hír Moldovából talán az, hogy bár folytatódnak a kormányellenes oroszbarát tüntetések, de az új kormányfő, Dorin Recean szerint a tél végére sikerült függetleníteni az országot az orosz gáztól. Ehhez jóval magasabb árat kell fizetni, mint korábban, de ez lehet egy pozitív folyamat kezdete is.

Összegzés

Fontos kiemelnünk, hogy mivel gyakorlatilag napi szinten érkeznek új hírek Moldovából, bármikor történhet valami, ami teljesen átrajzolja a jelenlegi szituációt. Annyit azonban kijelenthetünk, hogy az orosz agresszió, Ukrajna után, Moldovára volt a legnagyobb hatással: elég, ha csak a felgyorsult nyugati közeledésre, vagy a kormányváltásra gondolunk, de nem mehetünk el szó nélkül a menekültválság, az infláció, és az energiaválság mellett sem. Mindezen felül ott lebeg Chișinău feje felett egy esetleges orosz invázió réme, amitől jelenleg nem tudná megvédeni magát. Hogy Putyin megtámadja-e Ukrajna után a másik Nyugat felé tendáló volt szovjet tagköztársaságot is? Erre a kérdésre nem lehet teljes bizonyossággal válaszolni. Figyelembe véve a háború több mint egy évének hatásait az orosz gazdaságra, társadalomra, hadseregre, valamint Oroszország nemzetközi kapcsolataira, talán az kijelenthető, hogy csekély az esély egy közvetlen támadásra. Már csak azért is, mert az orosz erők jelenleg nincsenek olyan helyzetben, hogy ezt megkíséreljék, ehhez először vissza kéne foglalniuk az ősszel feladott Herszont, majd be kéne venniük Odesszát is, mert a Transznisztriában állomásozó, maximum 1500-2000 fős kontingens még a kifejezetten gyenge moldovai haderő ellen sem lenne elégséges. Ez viszont egyelőre nagyon távolinak tűnik, mivel az orosz vezetés jelenleg Kelet-Ukrajnában összpontosítja erői döntő többségét, így Délen nincs jelentős támadókapacitásuk, főleg nem a Dnyeperen való átkeléshez, és nagyvárosok ostromához. Ettől függetlenül Moszkva nem katonai eszközök széles tárházát vetheti be, hogy destabilizálja a moldovai kormányt, és megpróbálja belülről átvenni az ország irányítását. A Nyugat viszont elkötelezettnek tűnik abban, hogy ezt meggátolja, így Moldovának talán nem kell közvetlen hatalomátvételi kísérlettől tartania a közeljövőben.

Források:

1 Oláh András 2014. A transznyisztriai konfliktus két évtizede és megoldatlanságának okai I. Nemzet és Biztonság 88-96. 2014/5.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Photo by Jacques Bopp on Unsplash

A Moldova az orosz-ukrán háború árnyékában bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A 2000-es évek elejére a virágzó kábítószer-kereskedelem lévén a kartellek megerősödtek. A Sinaloa, Gulf, Tijuana és Juárez kartellek irányításuk alatt tartották a piacot. Ezekben az években kezdett önálló szervezetként működni a Los Zetas, akik elsősorban vérengzéseik kapcsán váltak ismertté. A 2006-os választás két főszereplője Felipe Calderón és Andrés Manuel López Obrador volt. Végül a Nemzeti Akció Pártjának (Partido de Acción Nacional – PAN) jelölte, Felipe Calderón diadalmaskodott, mindössze 0,56%-os előnnyel. Ezek után már csak az volt a kérdés, hogy milyen stratégiát fog kidolgozni az új elnök a kábítószer-kereskedelem és a kartellek visszaszorítása érdekében.

A tanulmány célja, hogy bemutassa a mexikói kormány kábítószerbűnözés elleni stratégiájának változásait 2006-tól kezdődően, illetve ismertesse az ország előtt álló lehetséges megoldási lehetőségeket.

 

Felipe Calderón (2006-2012)

Felipe Calderón Hinojosa 2006 decemberében lépett hivatalba. Első intézkedéseinek egyike volt, hogy háborút hirdetett a kartellek ellen. Ezt azonban Mexikó önerőből nem tudta volna végrehajtani, így szüksége volt az Egyesült Államok támogatására is. 2007-ben Calderón mexikói és George W. Bush amerikai elnök együttműködési megállapodást kötött: a Mérida Initiative értelmében az Egyesült Államok támogatta Mexikót a háborúhoz szükséges pénzzel és eszközökkel. A cél a kábítószer-kereskedelem, a nemzetközi bűnözés és a terrorista cselekmények visszaszorítása volt. Az elnök úgy gondolta, hogy a hadsereg segítségével vissza lehet szorítani a kartelleket. Több tízezer katona lepte el Mexikó utcáit, aminek Calderón elnök által soha nem gondolt következményei lettek. Az országban erőszakhullám söpört végig, folyamatosak voltak az emberi jogsértések. Az elnök 6 éves ciklusa alatt több mint 60.000 ember esett az erőszak áldozatául, közel húszezren tűntek el és hozzávetőlegesen ugyanennyi a száma azoknak, akiknek el kellett hagyniuk az otthonaikat.

A stratégia, melyet a kartellekkel szemben alkalmazott, nem volt újkeletű. Akárcsak a XX. század végén Kolumbiában, Mexikóban is az elsődleges cél a vezetők kiiktatása volt (kingpin strategy), viszont ami a dél-amerikai országban működött, az Mexikóban nem. Az elsőszámú főnökök likvidálása után újabb, sokszor sokkal erőszakosabb vezetők léptek elő. 2009-ben kijelölték azokat a főnököket, akiket minden áron ki kell iktatni, ha sikeresen szeretné megvívni a harcot az ország. Ez 37 személyt jelentett. A Calderón-korszak végére ebből a 37 vezetőből 25-öt sikeresen letartóztattak vagy likvidáltak Mexikó fegyveres erői. Egy másik, és talán ennél is súlyosabb következmény az lett, hogy a nagyobb szervezetek elkezdtek szétbomlani sok kisebb sejtre. Jesús Murillo Caram legfőbb ügyész szerint 2012 végén Mexikóban már hozzávetőlegesen 60-80 kábítószer-kereskedő szervezet működött. 2007 és 2012 között több mint 580 személyt adtak ki az Egyesült Államoknak, akiket ott is köröztek kábítószer-kereskedelem vádjával.

A Calderón-adminisztráció megítélése kettős. A katonaság erejét felhasználva kívánta megsemmisíteni a kartelleket, ami azonban nem teljesen sikerült, ráadásul a gyilkosságok száma az elnök regnálása idején közel megháromszorozódott. A nagyobb kartellekből kiszakadt kisebb szervezetek nem hagytak fel a kábítószer-kereskedelemmel, ráadásul sok esetben sokkal erőszakosabban léptek fel, mint elődjeik. Elnöksége idején jelentős infrastrukturális és oktatási reformok kerültek végrehajtásra, továbbá kiemelendő még az Egyesült Államokkal kötött Mérida Egyezmény, amely célja a kábítószer-kereskedelem és a kartellek elleni sikeres fellépés volt.

A sikeresnek kevésbé mondható 6 éves időszak után valószínűsíthető volt, hogy Felipe Calderón és a PAN nem győz a 2012-es választásokon. Így is történt, így lett Mexikó új elnöke Enrique Peña Nieto, a PRI jelöltje. A fő kérdés ismét az volt, hogy az új elnök hogyan birkózik majd meg a kartellekkel és az elődje után örökölt belső problémákkal.

 

Enrique Peña Nieto (2012-2018)

Peña Nieto már a választási kampány során kulcskérdésnek titulálta a kartellek elleni küzdelmet. Új irányt hirdetett, amelyben a központi szerepet a lakosságot és a vállalkozásokat érő támadások csökkentésének szánta a bandák vezetőinek tartóztatása helyett. A választás után azonban más útra lépett az új elnök. Elődje stratégiáját követve ő is erőteljesen támaszkodott a mexikói katonákra a rendteremtés érdekében. A korábbi ígéretét, miszerint nem a vezetők elfogása lesz az elsődleges, rögtön az első évében felrúgta. 2013 decemberében a Peña-adminisztráció bejelentette, hogy a 122 legkeresetteb drogbáró közül 69-et sikeresen elfogtak egy év alatt. A fő célpont a Los Zetas volt, akiknek 27 vezetőjét likvidálták sikeresen. A legnagyobb eredménynek azonban El Chapo letartóztatása bizonyult. 14 évnyi sikertelen próbálkozás után 2014 februárjában letartóztatták az ország elsőszámú drogbáróját, akit 2017-ben kiadtak az Egyesült Államoknak, ahol életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.

Akárcsak elődje, Peña Nieto is a haderőre támaszkodott a küzdelemben. Nemzetbiztonsági tanácsadója Óscar Adolfo Naranjo Trujillo lett. Trujillo tábornok neve ismerős lehet mindazok számára, akik figyelemmel követték a Medellín kartell tevékenységét Kolumbiában, ugyanis ő volt a kolumbiai rendőrség parancsnoka a Pablo Escobar vezette kartell legyőzése idején. Annak érdekében, hogy a rendészeti erők (és a hadsereg) által kevésbé felügyelt vidéki államokban és településeken visszaszorítsák a bűnözést, 2014-ben az elnök felállította a Nemzeti Csendőrséget, amely félkatonai jelleggel működött civil irányítással. A várt sikereket azonban ez az alakulat sem hozta meg. Az eredetileg 50.000 főt foglalkoztatni tervező szerv végül mindössze 5.000 emberrel kezdte meg működését, azonban a kitűzött célt, hogy sikeresen visszaszorítsák a bűnözést, nem tudták teljesíteni.

Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Peña Nieto nem a legjobb módszert választotta arra, hogy megfékezze a kartelleket. 6 éves elnöksége alatt az ország korábban nem látott mértékű vérontást szenvedett el, aminek következtében több mint 150.000 ember vesztette életét. A kábítószer-kereskedelmet nem sikerült visszaszorítani, a kartellek pedig az illegális cikkek csempészése mellett olyan tevékenységekből is igyekeztek pénzt szerezni, mint az emberrablás, korrupció vagy a zsarolás.

Peña Nieto elnökségének hat évével kapcsolatban azt a megállapítást tehetjük, hogy a kartellek visszaszorítása nem volt teljesen sikeres, azonban jelentősen sikerült gyengíteni a bandákat a letartóztatások révén. A katonák jelenlétét sem sikerült csökkenteni Mexikó utcáin, aminek következtében gyakorivá váltak a jogsértések, kínzások és az önkényes kivégzések. Az ország azonban nagyon súlyos árat fizetett minden apró sikerért. A háromszorosára nőtt gyilkossági számarány, és az új kartellek (pl: CJNG) megjelenése és a velük érkező erőszak erőteljesen árnyalja Nieto elnök hat évét.

 

Andrés Manuel López Obrador (2018-)

Két választási vereség után (2006, 2012) 2018-ban a Nemzeti Újjászületési Mozgalom (Movimiento Regeneración Nacional – MORENA) jelöltjeként újra választási sikernek örülhetett Andrés Manuel López Obrador. A szavazatok 53%-át megszerezve elsöprő győzelmet arató elnök kijelentette, hogy nem fogja folytatni a háborút a kartellek ellen. Helyette inkább az „abrazos, no balazos” politikát fogja követni, melynek lényege a békeépítés a harcok folytatása helyett. Elődjei stratégiáival szakítva, AMLO az elnöki kampány során biztosította Mexikó lakosait, hogy lépésről-lépésre kivonja majd a hadsereget a kartellek elleni harcból.

Az új elnök azt az utat szerette volna követni, hogy a drogbárók, a kábítószer-kereskedelem és a kereskedő szervezetek helyett inkább a bűncselekmények megelőzésére fekteti a hangsúlyt. Azt a fontos szempontot azonban nem szabad elfelejteni, hogy a bűncselekményeket (emberrablás, zsarolás, gyilkosságok) elsősorban a kábítószer-kereskedő szervezetek követik el. Ezek után joggal tehetnénk fel a kérdést, hogyan szeretné elérni a békét és biztonságot az új elnök az országban, ha a fő elkövetőket figyelmen kívül hagyja. Az ígérete, hogy fokozatosan kivonják a katonák Mexikó utcáiról, nem teljesült, sőt 2019-ben létrehozta a Nemzeti Gárdát, amely látszólagosan civil irányítás alatt áll, azonban a vezetői tisztségek nagy részét katonák töltik be. Mindemellett arról is határozott elnökségének első évében, hogy a hadsereg egészen 2024-ig elláthat a közbiztonság fenntartásával összefüggő feladatokat az ország területén. 2022 nyarán már több mint 92.000-en teljesítettek szolgálatot a Nemzeti Gárda soraiban.

Hiába azonban az erőteljes militarizáció, a helyzet nem javult az ország területén. A kartellek tovább folytatták a már korábban megkezdett egymás elleni harcukat a kábítószer-kereskedő útvonalak felügyeletéért. A kialakult helyzeten az sem segített, hogy 2019-ben a mexikói védelmi kiadások összege mindössze 85 milliárd peso volt, ami 2015 óta (118,7 milliárd) a legalacsonyabb. Érdemes megjegyezni, hogy nem hirtelen csökkenésről van szó. 2015 után a védelmi kiadások folyamatos csökkenő tendenciát mutattak. 2016-ban 108,4 milliárd, 2017-ben 99 milliárd, míg 2018-ban az előző évvel megegyező összeg volt.

2022-ben közel 200.000 fegyveres teljesített szolgálatot az ország utcáin, ami több mint kétszerese a 2006-os adatoknak, amikor Calderón háborút hirdetett a kartellek ellen. A 100.000 főre vetített gyilkosságok aránya, illetve általánosságban a gyilkosságok száma továbbra is rendkívül magas értékeket ér el. Előbbi 2019 óta (27/100.000 fő) alig csökkent 2022-re (25.2/100.000), míg utóbbi ugyanezen időszak alatt 34.582-ről 31.915-re esett vissza. Emellett fontos kiemelni azt a tényt is, hogy hiába az Obrador által hirdetett „abrazos no balazos” politika, az elmúlt másfél évtizedet tekintve az ő elnökségének első három éve volt a leghalálosabb az országban. Calderón első három éve alatt (2006-2008) 42.6767 gyilkosság történt az országban, míg AMLO idején (2019-2021) ez a szám 109.059 volt.

Az erőteljes katonai fellépés láthatóan még nagyobb erőszakot von maga után, ami sem a jelenlegi elnöknek, sem pedig a mexikói lakosságnak nem előnyös. Szükség lenne erőszakmentes, de hatásos intézkedésekre, a kartellek elleni fellépésben, ezért Obrador és kormánya megfogalmazott egy olyan elképzelést, miszerint a marihuána legalizálásával csökkenthető lehet a kartellek ereje és az erőszakhullám. Ennek értelmében orvosi és rekreációs célra a mexikói felnőtt lakosság használhatná a szert. Az elképzelés megvalósulása esetén legális lenne a termelők számára a marihuána termesztése, illetve később annak fogyasztása és értékesítése is. Az elnök szerint a legalizálás következtében csökkenne a kábítószer-függő személyek száma az országban, illetve a kartellek is jelentős bevételektől esnének el. Az egyértelmű cél a tervezett intézkedéssel a kábítószer-kereskedő szervezetek megfékezése és összeroppantása békés eszközökkel.

Két szempontot azonban fontos megvizsgálni mielőtt elhamarkodott ítéletet mondunk ki a marihuána-üggyel kapcsolatban. Mi a garancia arra, hogy a legalizálás következtében sikerül megtörni a kartelleket? A szervezetek már évek óta pénzfizetésre kényszerítik a törvényesen működő vállalkozásokat az országban. A legvalószínűbb végkimenetel az, hogy a marihuána-termelő farmereket is hasonló módszerekkel fogják zsarolni. A másik fő kérdés pedig a függőségre vonatkozik, ugyanis nehéz elhinni azt, hogy a marihuána legalizálása csökkentené az ország lakosságának függőségi helyzetét az egyes kábítószerekkel kapcsolatban. A marihuána szabad használata legjobb esetben is növelni fogja a – már legális – szert használók számát.

 

Összegzés

A mexikói kábítószer-kereskedelem az elmúlt közel három évtizedben jelentősen fellendült. A gyilkosságok száma és az erőszak mértéke jelentősen nőtt, elsősorban az elmúlt másfél évtizedben, miután Calderón elnök háborút hirdetett a kartellek ellen. Az ország helyzetén az sem segít, hogy 2021-ben Mexikó kormánya költötte a legkevesebbet a belbiztonsági és az igazságügyi szektorra. 2021-ben az ország a GDP mindössze 0,63%-át költötte e két területre. Ez messze a legalacsonyabb arány a latin-amerikai régióban, tekintettel arra, hogy az átlagos GDP ráfordítás a térség országaiban nagyjából 1,5%-ot tesz ki.

Fontos azonban megjegyezni, hogy Mexikó ezt a csatát egyedül nem tudja megvívni a kábítószer-kereskedő szervezetek ellen. Szüksége van az Egyesült Államok támogatására – különösképpen, ha azt vesszük alapul, hogy a Mexikóban előállított vagy az országon keresztülhaladó illegális szerek elsődleges célpontja az Egyesült Államok. A legnépszerűbb kábítószerek továbbra is a marihuána, a metamfetamin vagy a heroin, amelyekből az utóbbi kettőt legnagyobb mértékben Mexikó állítja elő az Egyesült Államok számára. A metamfetamin elsősorban a déli, délnyugati államokon keresztül érkezik az ország területére. 2018-ban közel 40 tonna metamfetamint foglaltak le a délnyugati mexikói-amerikai határszakaszon. Mexikó két okból kifolyólag számít a legnagyobb beszállítónak: az egyik a földrajzi közelség, ami olcsóvá teszi a szállítást, míg a másik az alacsony ár ($55-$65/gramm) és a viszonylag jó minőségű kábítószer kapcsolata. Ami az országba érkező heroin mennyiségét illeti, a mexikói csempészek 2019-ben közel 116 tonnát juttattak át a határon, amivel magasan az elsődleges beszállítónak számítanak az Egyesült Államokban. Ez azonban nem mindig volt így, mivel egészen a XX. század végéig az ázsiai országok (elsősorban Afganisztán, Thaiföld és Laos) számítottak az elsődleges heroin beszállítónak, azonban a XXI. századra már nincs jelentős szerepük ezen országoknak elsősorban azért, mert Mexikóból sokkal könnyebb és gyorsabb beszerezni az illegális kábítószert a földrajzi közelségnek köszönhetően.

A tradicionális nagy kereskedő-szervezetek fragmentálódása következtében új, kisebb csoportok jönnek létre, amelyek sokszor erőszakosabban lépnek fel, mint az anyaszervezet, ez pedig nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a biztonsági helyzet nem javul az országban. Az erőszakos katonai fellépés nem bizonyul sikeresnek a kartellekkel szemben, ahogy azt láthattuk Calderón és Peña Nieto elnökségének idején. A kingpin strategy alkalmazásának következtében sikerült egyes szervezetek vezetőit likvidálni, azonban az újonnan fellépő főnökökkel szemben egyelőre nem tudtak kidolgozni új stratégiákat. Az AMLO által elképzelt stratégia szemmel láthatóan nem működik, az erőszak tombol az országban. 2022-ben került elfogadásra, a Mérida Egyezmény utódjaként titulálva, a U.S.-Mexico Bicentennial Framework for Security, Public Health, and Safe Communities megállapodás. Ennek értelmében a két ország törekszik arra, hogy megakadályozzák a nemzetközi bűnszervezeteket abban, hogy bárminemű kárt okozzanak a szerződő felek között. E cél elérése érdekében közös járőrözést vezetnek be a határ két oldalán a kábítószer- és lőfegyverkereskedelem, valamint az embercsempészet ellehetetlenítése érdekében. Emellett olyan célokat tűztek ki elérendőül, mint a biztonságosabb közösségek létrehozása, határokon átívelő bűnözés felszámolása, a gyilkossági arányok csökkentése vagy az igazságügyi szektor megerősítése a szervezett bűnözéshez kapcsolódó ügyek kivizsgálása érdekében.

Mexikóban 2024-ben rendeznek legközelebb választásokat, az addig hátra lévő időszak kritikus lesz AMLO megítélése szempontjából. Figyelemmel követendő továbbá az is, hogy a 2022-ben létrejött U.S.-Mexico Bicentennial Framework keretein belül megfogalmazott elképzelésekből mekkora arányban sikerül megvalósítani a terveket.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A borítókép forrása a Pinterest.

A A mexikói kormány kábítószerbűnözés elleni stratégiájának változása 2006-tól napjainkig bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Az internet és az infokommunikációs eszközök (IKT) elterjedésével, ma már szinte minden számítógépeken és az ezeket összekapcsoló hálózatokon keresztül működik. A társadalom is egyre inkább támaszkodik és használja ezeket a technológiákat, mivel használatuk napjainkban megkerülhetetlenné vált. A globális internet és világhálózat kialakulásával és elterjedésével összhangban egyre több kiberbűnözői csoport és terrorista csoport jelent meg a kibertérben. Ezek a csoportok a kiberteret egyfajta fegyverként alkalmazzák céljuk elérése érdekében. A kiberbűnözői csoportok elsődleges célja általában a vagyonszerzés vagy az anyagi kár okozása. A terrorista csoportok vonatkozásában a toborzás, támogatók szerzése, propaganda, eszme terjesztése, valamint a figyelemfelkeltés, más néven a soft tevékenységek a jellemzőek. A technológia dinamikus és permanens fejlődésével a különböző támadási módszerek is egyre szofisztikáltabbá, fejlettebbé váltak. Az új támadási módszerek ellen a védekezés igen nehézkes, a támadás felelősét (kombattáns) pedig szinte lehetetlen azonosítani, megnevezni. Cikkemben egy speciális támadási formát, a szolgáltatásmegtagadással járó túlterheléses támadást (Denial of Service) és annak fajtáit szeretném ismertetni.

A túlterheléses támadás meghatározása

A számítógépeken keresztül elkövetett bűnözés egyidősnek tekinthető a számítógépek megjelenésével, azonban a bűnözés felerősödését a gépek hálózatba történő kapcsolása jelentette. Ezeknek a hálózatba kapcsolt informatikai rendszereknek a sebezhetősége ennek következtében jelentős mértékben megnőtt, mivel a támadónak már nem szükséges fizikailag megközelíteni a célpontot, hanem elegendő a hálózatban fellelhető sérülékenységeket, biztonsági réseket kihasználnia. Ilyen veszélyforrást jelenthet egy hibásan megírt alkalmazás, mely esetben a hiányosságokat kihasználva átvehető a rendszer felett az irányítás vagy működésképtelenné tehető az adott rendszer. Ezen rendszerek ellen számos támadási forma sikeresen alkalmazható (például: malwarek). Mivel az informatikai rendszerek kapacitása nem végtelen, ezért az egyik legelterjedtebb támadási módszernek számít a túlterheléses támadás (Denial of Service). A szolgáltatásmegtagadással járó támadásról 1990-es évek óta beszélhetünk, mely ellen univerzális értelemben vett védelem a mai napig nem alakult ki, ezért napjainkban is előszeretettel alkalmazott támadási forma. A támadás lényege, hogy a támadó egy darab számítógép segítségével a célrendszer számára annyi kérést, csomagot küld, hogy azt az adott rendszer már nem tudja kiszolgálni, ezért a szolgáltatás működésképtelenné válik. Felhasználói szemszögből működésképtelennek tekinthető egy rendszer, ha válaszideje meghaladja a felhasználó tűréshatárának maximumát, így nem is szükséges teljesen működésképtelenné tenni azt.

A támadók később felismerték, hogy a támadás egyetlen számítógéppel történő kivitelezése több időt és energiát vesz igénybe, ezért megjelent a túlterheléses támadáson belül az elosztott túlterheléses támadás (Distributed Denial of Service). Ezen támadási forma esetében a támadó már nem egy, hanem több számítógépet (zombigép) alkalmaz a támadás kivitelezésére, mely következtében gyorsabban, kevesebb ráfordított energiával képes elérni a kívánt eredményt. Egy DDoS támadás sikeres végrehajtásához 2 dolog szükséges: a célpontnál nagyobb erőforrásokkal rendelkezzen a támadó, valamint a célpont valamely sérülékenységét sikeresen ki tudja használni. Egy DDoS támadás során a komolyabb támadóerő és a nehezebb kivédés érdekében a támadók sok esetben botneteket használnak. A botnetek főbb jellemzője, hogy számtalan gépet foglalnak magukban és a világ minden táján megtalálhatóak, ezért kiiktatásuk szinte lehetetlen feladat. Az internet segítségével feltérképezhetőek nyílt forrásból azok a gépek, melyek bárki számára hozzáférhetőek. Ezeket a gépeket fertőzik meg kártékony, rosszindulatú programmal, ezzel válnak ezek a gépek egyfajta zombi gépekké. Zombi gépek alatt azokat a gépeket értjük, melyek az interneten keresztül a hacker vagy egy vírus az irányítása alatt tart és szükség esetén ezekről az eszközökről indítja meg a támadást. Egy botnet hálózat mérete igény szerint lehet több tíz ezres vagy akár több milliós is, melyeket általában e-mail spamküldésre és elosztott túlterheléses támadásra használnak.

A DDoS támadások használatának egyik nagy előnye a jelentős méretű károkozás mellett a könnyed megvalósíthatóságában rejlik. A DDoS támadás észlelése is egyre nehezebbé a válik a botnetek, illetve a különböző IP címek használatának köszönhetően. A DDoS támadásnak két fajtája különböztethető meg: magas sebességű (High DDoS), és alacsony sebességű (Low DDoS) támadás. Magas sebességű DDoS támadás esetében a hálózati forgalom és a kérések száma különbözik a normál forgalomtól, ebből kifolyólag ezt a fajta támadást könnyebb felismerni, észlelni. Az alacsony sebességű DDoS támadás esetében a hálózati forgalom mérete hasonlít a normál állapothoz, ezért ezt a támadási formát sokkal nehezebb felismerni. Jelenleg két részre oszthatóak a DDoS támadás észlelési módszerek: csomag alapú ellenőrzésre és áramlás alapú ellenőrzésre. Csomag alapú ellenőrzéshez kiválóan alkalmas a Wireshark vagy a TCP dump, melyek a hálózati forgalom rögzítésére alkalmasak. Az észlelési folyamat során a csomag fejléce kimarad, és a rendellenességet a csomagterhelés elemzésével azonosítják. Manapság, mivel a csomagokat is titkosítják, ezért a csomagterhelés elemzése szinte lehetetlen feladatnak minősül. Az áramlás alapú ellenőrzés statisztikai adatokon alapul a hálózati forgalom vonatkozásában. Jelenleg néhány hálózati eszköz (útválasztók, kapcsolók) hálózati protokollokon keresztül (NetFlow) gyűjtik és továbbítják a hálózati folyamatokat. Az áramlás azonos attribútumokkal rendelkező csomagok hálózati halmazát jelenti (forrás és cél IP címek). A magas mintavételi arány miatt a hálózati áramlás nem képes rögzíteni a kommunikációs módot, ezért néhány támadási módszert (alacsony sebességű DDoS támadás) nem képes észlelni.

DDoS támadások általában ismert és népszerű weboldalak ellen fordulnak elő. Az egyik legnagyobb DDoS támadást a GitHub szenvedte el 2018 márciusában, amikor 1,35 TBps forgalmat generáltak a weboldalon. A támadás nagy hálózati megszakítást és gazdasági károkat okozott. További nagy volumenű DDoS támadásként említhető a 2019 januárjában az Imperva nevű cég ellen elkövetetett két DDoS támadás. Az első esetben a támadó 500 millió csomagot, míg a második esetben 580 millió csomagot küldött a támadó másodpercenként a szolgáltatás leállásához. Összehasonlításképp a GitHub szervere 129,6 millió csomagot kapott másodpercenként. 2018-ban érte DDoS támadás a Wikipédia szerverét is, mely következtében az oldal 3 teljes hónapig működésképtelen volt. Ezek az incidensek jól reprezentálják a DDoS támadás súlyosságát és jelentőségét.

DDoS alkalmazása különböző hálózati rétegekben

A hálózati réteg vonatkozásában az ICMP (Internet Control Message Protocol) az IP fontos segédprotokollja, melyen keresztül megvalósítható a DDoS támadás. Az ICMP működésének lényege, hogy az egyik végpont a másik végpont működőképességének ellenőrzésére küld egy „Echo Request” ICMP üzenetet. A másik végpont az „Echo Reply” üzenettel válaszol az üzenet átvétele után. Ez az üzenetváltás megy végbe a legtöbb operációs rendszerben a ping parancs utasítására. Ezek a csomagok mérete igen kevés (általában 74 byte méretűek), ebből kifolyólag nem terhelik jelentősen sem a hálózatot, sem a végpontok számítási kapacitását. A támadás kivitelezése során a támadó „Echo Request” csomagokat küld a célpont számára egyszerre nagyszámú végpontot használva. A támadó a végpontok számától és a rendelkezésükre álló sávszélességtől függően a célpont sávszélessége túlterhelhető, így az általa nyújtott szolgáltatások jelentős mértékben lelassulnak, a megszokott működés lehetetlenné válik. Ezt a támadási formát ICMP floodingnak is szokás nevezni.

Az alkalmazási rétegben a HTTP (Hypertext Transfer Protocol) a legismertebb DDoS támadási módszer. A HTTP kliens szerver modellt követő, tranzakció alapú technológia. A kliens a lekérni kívánt weboldal azonosítóját (URL: Unified Resource Locator) elküldi a szervernek, a szerver pedig a válaszüzenetében továbbítja a kért objektumot. Ha a támadó képes ilyen, sok erőforrást igénybe vevő csomagot előállítani és azt nagyszámú végpontról egy időben elküldeni a kiszolgáló számára, akkor jelentős zavart okozhat a kiszolgáló adatbázis kezelőjének. Szélsőséges esetben ez akár a kiszolgáló leállását is eredményezheti. A helyzetet súlyosbítja, hogy egy HTTP kérés mérete néhány 100 byte, így nagyon rövid idő alatt sok is elküldhető belőle, míg a válasz összeállítása nagy teljesítményű számítógépek használata mellett is több időt vesz igénybe.

A Syn Flood módszer a TCP kapcsolat kiépülését, egészen pontosan a három-utas kézfogást támadja meg. Egy ilyen kapcsolat, ha minden rendben megy, úgy néz ki, hogy a kliens küld a szervernek egy Syn csomagot, amire a szerver egy Syn-ack csomaggal válaszol. Ez jelenti azt, hogy a szerver tudja fogadni a beérkező kapcsolatot. A szerver a Syn-ack csomagot értelemszerűen arra a címre küldi, ahonnan a Syn-t kapta, ezt az információt pedig onnan tudja meg, hogy mi van a Syn csomag fejlécébe írva. A támadók ezt kihasználva hamis IP címmel töltik ki ezt a részt, a szerver így olyan gépekhez akar csomagot küldeni, akik vagy nem is léteznek, vagy ha léteznek is, nem számítanak Syn-ack-ra és eldobják azt. A szerver egy előre beállított timeout értékig vár mielőtt bármi ilyen félig kiépült kapcsolatot bezárna, ez lehetőséget biztosít a támadónak arra, hogy a szervert ilyen hamis kapcsolódási kérésekkel túltöltse, ezáltal a szabályos kapcsolatok kiépülését jelentősen lelassítsa, vagy akár teljesen ellehetetlenítse.

Összefoglalás

A fentebb leírtak alapján megállapítható, hogy a DoS, mint támadási módszert igen gyakran alkalmazzák a kibertérben. A támadási módszer a könnyű kivitelezhetősége és a szinte lehetetlen elhárítása következtében nagyon kedvelt a hackerek, bűnözők körében. Ennek a támadásnak számos fajtája, módszere ismert, melyet mindig a célba vett rendszer sajátosságaiból kiindulva szoktak kiválasztani. A DoS-on belül ma már sokkal elterjedtebb a DDoS, mely olyan erőforrással és sebességgel képes megtámadni egy adott rendszert, mely a DoS vonatkozásában elképzelhetetlen. Ezért a jövőben a DoS valószínűleg végérvényesen háttérbe fog szorulni és a DDoS támadások fognak még szélesebb körben elterjedni. Elég csak megemlíteni a tézis igazolására az Észtország ellen 2007-ben elkövetett támadást, melyet DDoS támadással hajtottak végre, mely az ország 2004-től teljes mértékben elektronikusan működő közigazgatási rendszerét több hétre ellehetetlenítette. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy a jövőbeni információs műveletek és a hibrid hadviselés vonatkozásában ez a támadási forma továbbra is megkerülhetetlen lesz és szerves részét fogja képezni a kibertérben végbemenő cselekményeknek.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A Túlterhelés, mint támadási módszer bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Bevezetés

A kábítószer-kereskedelem világszerte jelen lévő, azonban egyes országokban különösen komoly biztonságpolitikai kihívás. Ilyen többek között Mexikó is. Az országban a kábítószer-kereskedelem és az ebből fakadó erőszak nem a XXI. század eredménye, már az 1980-as években megjelentek azok a kábítószer-kereskedő szervezetek, amelyek a mai napig uralják a piacot, és az erőszak különböző formáit alkalmazva irányításuk alatt tartják az ország egyes részeit. Az 1990-es évek végétől – miután Kolumbia két legnagyobb kartelljét sikeresen felszámolták (elsőként a Medellín kartellt 1993-ban, 1995-ben pedig a Cali kartellt) – Mexikó vált a kábítószer-kereskedelem központjává az amerikai kontinensen. Az elmúlt másfél évtizedben a helyzet súlyosbodott az országban, a regnáló kormányok sorra háborút hirdettek a drogkartellek ellen. A gyilkosságok aránya ez idő alatt rohamosan növekedett, a tradicionális kábítószer-kereskedő szervezetek körül sokan bomlottak fel kisebb, azonban sokkal veszélyesebb csoportokra. Az ország területén úrrá lett az erőszak, a regnáló kormányok nem tudták megfékezni a kartelleket, amelyek így jelentős befolyásra tettek szert az egész ország területén.

A tanulmány célja az, hogy bemutassa Mexikó legnagyobb és leghíresebb kábítószer-kereskedő szervezeteit, amelyek a mai napig irányításuk alatt tartják az ország egyes részeit, illetve a kábítószer-kereskedelmet.

A kábítószer-kereskedelem kialakulása az ország területén

A kábítószer-kereskedelem gyökereit vizsgálva az országban, egészen a XX. század elejéig tekinthetünk vissza. Már az 1920-as évektől kezdődően mexikói kereskedők tiltott kábítószereket csempésztek át a mexikói-amerikai határon. Kezdetben ezek a szerek a marihuána és a heroin voltak, amelyek – egészen a mai napig – megteremtek, illetve előállíthatók voltak az ország területén. Az 1960-as és az 1970-es évek folyamán a kábítószer-kereskedelem fellendült, mivel a célország (Egyesült Államok) lakosságában terjedt a kábítószer-használat és függőség, így megnőtt a kereslet a déli szomszédnál termelt illegális termékekre. Az igazi fordulópontnak azonban az 1980-as évek számítottak. Az évtized folyamán születtek meg azok a kábítószer-kereskedő szervezetek, amelyek – ugyan kisebb-nagyobb átalakulások révén – a mai napig meghatározó szerepet töltenek be a mexikói kábítószer-kereskedelemben. Abban, hogy a szervezetek virágzásnak indultak, több tényező is fontos szerepet játszott. Talán a legfontosabb közülük a politikai háttér volt. Az Intézményes Forradalmi Párt (Partido Revolucionario Institutional – PRI) által fenntartott egypártrendszer következtében a hatalmi rendszer meglehetősen centralizált volt. Természetesen a PRI mélyen elítélte a kábítószer-kereskedelmet és az ahhoz kötődő bűncselekményeket, azonban az országban intézményesült korrupció következtében egyes tevékenységek „megtűrtnek” számítottak. Az 1980-as évek folyamán a bűnszervezetek szoros kapcsolatot építettek ki a magasrangú tisztviselőkkel, illetve a Szövetségi Biztonsági Igazgatósággal (Dirección Federal de Seguridad – DFS), akik a társadalmi- és politikai ellenőrzést látták el a kormány számára. A DFS-el létrejött szoros kapcsolat pedig azt eredményezte, hogy egyes kábítószer-kereskedő szervezetek akadály nélkül tevékenykedhettek az ország területén. Az 1980-as évek vége és az 1990-es évek eleje azonban fellendítette az amúgy is virágzó kábítószer-kereskedelmet Mexikóban. Az Egyesült Államok felszámolta a karibi országokban található kereskedő- és transzportpontokat, ahonnan a Kolumbiából érkező árukat továbbították, elsősorban Floridába. Ennek következtében a kolumbiai szervezeteknek új szállítók és útvonal után kellett nézniük. A legoptimálisabb megoldásnak Mexikó tűnt, mivel közvetlen szomszédja a célországnak, ráadásul a megvesztegetések révén szinte teljes biztonságban tevékenykedhettek a mexikói szervezetek. A Medellín- és a Cali-kartell sikeres felszámolása után a mexikói szervezetek vették át a vezető szerepet, és az 1990-es évek végére már uralták a kábítószer-piacot. A jövedelmező üzlet azonban sokaknak felkeltette az érdeklődését. Egyre több kábítószer-kereskedő szervezet jött létre, akik véres háborúba kezdtek a csempészútvonalak feletti felügyelet megszerzéséért, majd a haszon maximalizálásáért. Az ezredfordulót követően, amikor a politikai hatalom decentralizálttá vált, a vezető tisztviselők többé nem tudták biztosítani a szervezeteknek a büntetlenséget. Az erőszak 2006-ban új szintre lépett, miután Felipe Calderón mexikói elnök háborút hirdetett a kartellek ellen.

2006 után az országon belül kialakult helyzet két lehetséges jövőképet vázolt fel a mexikói lakosság számára: vagy a kormány sikeres politikát folytatva visszaszorítja a megerősödött kábítószer-kereskedő szervezeteket, vagy az ország a drogbárók kezébe kerül, és olyan mélységekbe süllyed, mint amilyenben még Kolumbia sem járt Pablo Escobar idején.

Kábítószer-kereskedő szervezetek Mexikóban

Az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején kezdtek el kialakulni azok a kartellek, amelyek a mai kábítószer-kereskedő szervezetek (Drug Trafficking Organizations – DTOs) elődjeinek nevezhetők. Az első ilyen nagy szervezet a Guadalajara kartell volt, amelyet egy volt rendőr, Miguel Felix Gallardo alapított meg 1982-ben. Gallardo és szervezete azonban nem tudta sokáig kiélvezni a jövedelmező vállalkozást. 1985 februárjában megkínozták és meggyilkolták Enrique Camarena DEA (Drug Enforcement Administration) ügynököt, és a gyilkossággal a Guadalajara kartell vezetőjét gyanúsították, majd 1989-ben le is tartóztatták. Ez egyben a szervezet felbomlását is jelentette, amely több darabra hullott szét. A XX. század utolsó évtizede és a XXI. század első néhány éve az utódszervezetek közötti harccal telt el. 2006 után azonban változott a helyzet, miután Calderón elnök háborút indított a kábítószer-kereskedő szervezetek ellen. Ez azonban egy nem várt következményt is magával hozott. A szervezetek több kisebb kereskedő-csoportra bomlottak szét, amelynek következtében 2012-re már 60-80 kábítószer-kereskedő szervezet működött az ország területén.

Sinaloa kartell

A Sinaloa kartell mára már az egyik legrégebbi és legkifinomultabb szervezetnek számít Mexikóban. A Guadalajara kartellből kiszakadva 1988-ban jött létre, Joaquín Guzmán Loera, ismertebb nevén El Chapo és Héctor Luis Palma Salazar alapította. A kartell rövid időn belül az ország vezető kábítószer-kereskedőjévé vált, többek között a karibi útvonalak felszámolásának köszönhetően. A 2000-es évekre a kartell már több mint 50 országban volt jelen a Föld különböző pontjain, a 2010-es évek elejére pedig a kábítószer-kereskedelem közel 60%-át ez a szervezet bonyolította le, aminek következtében több mint 3 milliárd dolláros évi bevételhez jutott. A kezdeti kokain- és marihuána-csempészet után kibővült a szervezet portfóliója. Mára már olyan illegális szereket is szállítanak – elsősorban az Egyesült Államokba –, mint a metamfetamin, heroin és a fentanil.

Abban, hogy a szervezet évek óta vezető szerepet tölt be a kábítószer-kereskedelemben, hatalmas szerep hárult a vezetőkre, elsősorban El Chapora. Nem sokkal az után, hogy megalakult a Sinaloa kartell, El Chapo tudta, ahhoz, hogy fennmaradjon és hosszútávon sikeres legyen a szervezet, elengedhetetlen az erőszak alkalmazása. Erre példa, hogy 1992-ben a Tijuana kartell által tartott találkozóra 40 fegyverest küldött, akik 9 embert megöltek. Az Egyesült Államok és Mexikó hamar felismerte El Chapo szerepét a Sinaloa kartell élén, aminek eredményeként 1993-ban Guatemalában letartóztatták. A börtönben eltöltött ideje alatt a szervezet élén a fivére, Arturo és a Beltran Leyva testvérek álltak. 2001-ben azonban El Chapo sikeresen megszökött a börtönből, ami után visszavette a szervezet irányítását. 2014-ig sikeresen rejtőzött el a hatóságok elől, amikor újra letartóztatták, azonban a rácsok ezúttal sem tudták megállítani a drogbárót. 2015-ben újabb sikeres szökést hajtott végre, habár a szabadon töltött évei azután nem tartottak sokáig. 2016 januárjában újra elfogták, majd egy évvel később kiadták az Egyesült Államoknak, ahol életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.

El Chapo harmadszori – és minden bizonnyal végleges – bebörtönzése azonban nem jelentette a Sinaloa kartell végét. Az irányítást a fiai és Ismael Zambada García (El Mayo) vették át. 2019. október 17-én Culiacán városában (Sinaloa állam fővárosa) őrizetbe vették Ovidio Guzmán Lópezt, El Chapo fiát. A Sinaloa kartell tagjai azonban ellenállást tanúsítottak a letartóztatás után. Nehézfegyverekkel felszerelt emberek lepték el a város utcáit, ahol a rendvédelmi erőkre és a város lakóira támadtak. Andrés Manuel López Obrador mexikói elnök jóváhagyásával még aznap szabadon engedték Ovidio Guzmánt a fegyveres összetűzések és a gyújtogatások megszüntetése érdekében. 2023. január 5-én azonban újra letartóztatták Guzmánt Sinaloa államban, jelenleg pedig az Egyesült Államok beadta a kérelmét a kiadatására.

A Sinaloa kartellnek a 2020-as évekre komoly vetélytársai jelentek meg. A Jalisco Új Nemzedék Kartell (Cartel Jalisco Nueva Generación – CJNG) 2010-ben szakadt ki a Sinaloa kartellből és attól kezdve gyors terjeszkedésbe kezdett az országban. Mára pedig már a Sinaloa kartell elsőszámú kihívójának számít. Mindemellett megállapítható az is, hogy a tradicionális kartellek ideje elmúlni látszik Mexikóban. Helyüket átveszik az újonnan alapuló, ambiciózus kisebb szervezetek, amelyek – mint egykoron a Sinaloa kartell – a kábítószer-kereskedelem révén kívánnak minél nagyobb befolyást szerezni mind a politikai, mind pedig a társadalmi szférában.

Gulf kartell

Eredetileg az 1920-as évek végén, Matamoros városában az Egyesült Államok határán fekvő Tamaulipas államban jött létre a szervezet. Az 1980-as években a szervezet akkori vezetője, Juan García Abrego megállapodást kötött a kolumbiai Cali kartellel, ami után kezdetét vette a kartell virágkora. Az egyezmény megkötése után, 1996-ban azonban letartóztatták Abregot és kiadták az Egyesült Államoknak. Utódja, Osiel Cárdenas Guillén olyan újítást valósított meg, amelyre még a kolumbiai kartellek sem voltak képesek: korábban soha nem látott fegyveres alakulatot hozott létre a kartellen belül. Létrejött a Los Zetas, akik egészen 2010-ig a Gulf kartell keretei közt tevékenykedtek. A 2000-es évek elejére a Gulf kartell Mexikó egyik legerősebb és legbefolyásosabb szervezetévé vált. 2003-ban letartóztatták Cárdenast, aki egészen 2007-ig a börtönből irányította a szervezetet. Azonban még ebben az évben kiadták az Egyesült Államoknak, ahol 25 év börtönbüntetésre ítélték. A 2007-et követő időszak kaotikusnak mondható a kartell életében. hajtóvadászat indult a vezetők ellen, akiket sorra tartóztattak le vagy likvidáltak. Cárdenas kiadatása után a vezető szerep Jorge Eduardo Costilla Sanchez kezébe került, akit 2012-ben tartóztattak le. Mario Ramirez Treviñot (X20) 2013 januárjában fogták el. Ezután az irányítást Julián Manuel Loisa Salinas vette át, akit 2017-ben lőtt le a mexikói rendőrség. Ezt követően José Alfredo Cárdenas Martínez, Osiel Cárdenas unokaöccse kezébe került a kartell, azonban őt 2018-ban letartóztatták.

A Gulf kartell – akárcsak a Sinaloa – többfajta kábítószer kereskedelmében vállal szerepet. A leggyakoribbak a kokain, marihuána, metamfetamin, heroin és fentanil. Ezen cikkek elsődleges végállomása az Egyesült Államok. A Gulf kartell a földrajzi adottságokat kihasználva (Tamaulipas állam, ahol a kartell székhelye található, közvetlenül a határ mellett fekszik) könnyedén az Egyesült Államokba, Texas államba tudja juttatni az illegális szereket. Számos elosztópontot üzemeltetnek, többek között Houston, Detroit és Atlanta városában. A kartell egyes sejtjei azonban további illegális tevékenységeket is folytatnak, mint például az emberrablás, lopás vagy a zsarolás.

Ellenségének elsősorban az a Los Zetas tekinthető, amely a Gulf kartell keretein belül jött létre. A szervezet irányítása alatt tartott északkeleti országrész folyamatos nyomás alatt áll a többi kereskedő-szervezet részéről, hiszen tökéletes földrajzi fekvése lehetővé teszi az egyszerű szállítást az Egyesült Államokba. Emellett fontos megemlíteni az újonnan megalakult szervezeteket is, amlyek szintén minél nagyobb hasznot szeretnének húzni a kábítószer-kereskedelem adta lehetőségekből. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bár a Gulf kartell fénykora elmúlt, mind a mai napig meghatározó szereplőnek minősül a mexikói kábítószer-kereskedelem területén.

Los Zetas

Eredetileg a mexikói Különleges Erők (Grupo Aeromóvil de Fuerzas Especiales – GAFES) tagjai voltak azok a katonák, akiknek a feladatuk az 1990-es évek végén a Gulf kartell akkori vezetőjének – Osiel Cárdenas Guillénnek – az elfogása volt. A befolyásos drogbáró azonban komoly fizetést ígért az eredetileg 31 főből álló csoportnak, így 1997-ben létrejött a Los Zetas, mint a Gulf kartell fegyveres sejtje. Ekkor még senki nem sejtette azt, hogy a Zetas lesz Mexikó legkegyetlenebb és legerőszakosabb kábítószer-kereskedő szervezete. A csoportot Arturo Guzmán Decena (Z1) vezette egészen haláláig (2002). 2003 azonban fordulópontnak bizonyult az addig kivégzőosztagként funkcionáló csoport számára. Cárdenas Guillén elfogása után megromlott a kapcsolat a Zetas és a Gulf kartell között. Úgy gondolták, eljött az ideje annak, hogy a Gulf kartell egyenrangú félként tekintsen rájuk. Önálló tevékenységekbe kezdtek, mint például emberrablás, emberkereskedelem vagy zsarolás. 2003-tól a szervezetet Herbierto Lazcano vezette, aki úgy döntött, hogy az akkor már 300 főt számláló egységet bővíteni kell. Kiképzőtáborokat hoztak létre, ahol fél éves felkészítést biztosítottak a jelentkezőknek, akik között megfordultak a guatemalai különleges erők tagjai (Kaibiles) is, akik a polgárháború alatt kegyetlenségükről voltak ismertek. 2007 után a kapcsolat végleg megromlott a Gulf kartellel, miután Osiel Cárdenast kiadták az Egyesült Államoknak, 2010-től pedig önálló szervezetként működnek. Az elszakadást követő évek után a Los Zetas megmutatta, hogy miért is tartják őket Mexikó legkegyetlenebb bűnszervezetének. Új szintre emelték az erőszakot, aki nem működött együtt velük, azt kivégezték. Brutalitásukat több cselekedetük is igazolja. 2010 augusztusában Tamaulipas államban kivégeztek 72 menekültet, valószínűsíthetően vagy azért, mert nem működtek együtt velük, vagy mert nem fizették ki a követelt védelmi pénzt. 2011-ben Monterrey városában robbantásos merényletet követtek el, aminek következtében 53 ember vesztette életét. Ugyanebben az évben megtámadtak egy Észak-Mexikón keresztül közlekedő menekültekkel teli buszt. A 193 utast megkínozták, majd kivégezték.

2012-re már Mexikó több államában, illetve Közép-Amerikában is jelen voltak. Az irányításuk alá került hatalmas terület azonban megosztotta a szervezetet. Két részre szakadtak és létrejött az ország északkeleti részét irányító Cartel del Noreste és a régi stílust képviselő Los Zetas Vieja Escuela. A mexikói kormány tudta, hogy lépnie kell annak érdekében, hogy visszaszorítsa a Zetas további térnyerését és kegyetlenségét. 2012-ben meggyilkolták a szervezetet közel egy évtizede irányító Lazcanot. 2013-ban letartóztatták Miguel Treviñot (Z40), 2015-ben pedig testvérét, Alejandro Treviñot (Z42). 2018-ban a mexikói tengerészgyalogság elfogta José María Guizar Valenciat (Z43), aki szintén a szervezet egyik vezetőjének számított.

A kartell a vezetők folyamatos kiiktatása ellenére továbbra is aktívan tevékenykedik. A Mexikói-öböl területén szerepet vállal az ember- és kábítószer-csempészetben. A Sinaloa és a Gulf kartellhez hasonlóan a Zetas is elsősorban kokaint, marihuánát és heroint szállít elsősorban az Egyesült Államokba.

A Los Zetas alapjaiban annyiban tér el a tradicionális kábítószer-kereskedő szervezetektől, hogy ők inkább a nyílt erőszak alkalmazása révén törekednek a hírnév és a bevételek megszerzésére mindamellett, hogy kifinomult technikákat alkalmazva sikeresen juttatják át az illegális árukat az Egyesült Államokba.

Tijuana kartell

A Tijuana kartell, másnéven az Arellano Félix szervezet a már korábban vizsgált Guadalajara kartell egyik utódszervezeteként működik. A 11 testvér (7 fiú és 4 lány) vette át a tijuanai székhelyű szervezet irányítását, miután Félix Gallardo 1989-ben börtönbe került. A kábítószer-kereskedelem irányításával az 1990-es évek végére, a 2000-es évek elejére Mexikó egyik legerősebb kartellévé nőtte ki magát. A hatóságok, megakadályozva a szervezet további térnyerését, sorra tartóztatták le vagy ölték meg a vezetőket. 2002-ben Ramón Arellano Félixet lelőtték, majd ugyanebben az évben Benjamin Arellano Félixet letartóztatták. 2008-ban a harmadik testvért, Eduardót is letartóztatták, 2013-ban pedig a legidősebb testvért, Francisco Rafaelt ölték meg. Ezek után az irányítást Enedina Arellano Félix vette át. A Tijuana kartell elsősorban a csempészetből szerez jelentős bevételeket, mivel a város földrajzi elhelyezkedése (határváros) lehetővé teszi a kábítószer (heroin, kokain, marihuána) és a menekültek átvitelét az Egyesült Államokba.

Juárez kartell

A Juárez kartell, másnéven a Vicente Carillo Fuentes szervezet a Guadalajara kartell egyik utódjaként jött létre. Központja a Chihuahua államban található Ciudad Juárez lett, amely az amerikai határhoz – és El Paso városához – közel helyezkedik el. Fénykorát az 1990-es években élte, amikor Amado Carillo Fuentes átvette az irányítást. Szoros kapcsolatot épített ki a dél-amerikai országokkal, többek között Kolumbiával is. Amado – azaz El Señor de los Cielos (Egek Ura) – a kokaint több tucat magánrepülőgéppel szállíttatta Kolumbiából és az Andok-menti országokból Mexikóba. Pablo Escobar halála után Amado lett Latin-Amerika legnagyobb drogbárója, aki 1997-ben – rendkívül furcsa körülmények között – plasztikai műtét közben meghalt. A kartellt öccse, Vicente örökölte meg, aki 2014-es letartóztatásáig vezette azt. A szervezet a mai napig működik, igaz több részre szakadva. Elsődleges bevételi forrásuk továbbra is a kábítószer-csempészetből származik, azonban a Juárez-korridor használatából befolyt adók is jelentősen növelik a bevételeiket.

Cártel Jalisco Nueva Generación (CJNG)

A szervezet viszonylag fiatalnak tekinthető a mexikói drogkereskedelem keretein belül. 2010-ben jött létre, miután a Sinaloa kartell egyik sejtje, a Milenio kartell két részre szakadt, és a CJNG Nemesio Oseguera Ramos irányításával jött létre. A kartell ismertetőjegye az erőszak korlátlan használata. Először akkor kerültek a figyelem középpontjába, amikor 2011-ben 35 – feltételezett – Los Zetas tagot lemészároltak. A kereskedő útvonalak megszerzése és a szervezet által használt erőszak révén a CJNG 2020-ra Mexikó 27 tagállamában jelen volt. Jelentős befolyással azonban elsősorban Jalisco, Nayarit, Colimna és Veracruz államok területén bírnak. Ezen kívül kapcsolatokat építettek ki a Távol-Keleten, Dél-Amerikában, Európában és Óceánia egyes részein is. Akárcsak a többi jelentős mexikói kereskedő-szervezet, a CJNG is elsősorban kokain, heroin és metamfetamin csempészéséből tesz szert jelentős bevételekre, amelyek elsődleges célpontja az Egyesült Államok. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy habár fiatal szervezetről van szó, mégis mára Mexikó egyik legerősebb és legjelentősebb kábítószer-kereskedő kartellévé nőtte ki magát a CJNG.

Összegzés

A mexikói kábítószer-kereskedelem az elmúlt közel három évtizedben jelentősen fellendült. A kartellek jelentős károkat okoznak az országnak, és egyúttal a szomszédos régiónak is a kábítószeren keresztül. A gyilkosságok száma és az erőszak mértéke jelentősen nőtt, elsősorban az elmúlt másfél évtizedben, miután Calderón elnök háborút hirdetett a kartellek ellen. Fontos azonban megjegyezni, hogy Mexikó ezt a csatát egyedül nem tudja megvívni a kábítószer-kereskedő szervezetek ellen. Szüksége van az Egyesült Államok támogatására – különösképpen, ha azt vesszük alapul, hogy a Mexikóban előállított vagy az országon keresztülhaladó illegális szerek elsődleges célpontja az Egyesült Államok. A legnépszerűbb kábítószerek továbbra is a marihuána, a metamfetamin vagy a heroin, amelyekből az utóbbi kettőt legnagyobb mértékben Mexikó állítja elő.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A cikkben Jezael Melgosa és Fer Gomez fényképeit használtuk, amelyek az Unsplash.com-ról származnak.
(Photo by Jezael Melgoza on Unsplash; Photo by fer gomez on Unsplash)

 

 

A A mexikói kábítószer-kereskedelem legjelentősebb szereplői bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A felvételi során egy önéletrajzot, egy motivációs levelet és egy rövid esszét szükséges
megküldenetek 2023. március 16-ig a biztpolszakkoll@gmail.com  e-mail címre. Az
esszétémák, illetve a kidolgozás szempontjai alább láthatók.

A benyújtandó dokumentumok formai követelményei: docx formátum, Times New Roman
betűtípus, 12-es betűméret, 1,5-es sorköz.
Az önéletrajz és a motivációs levél terjedelme maximum 1-1 oldal legyen.

A felvételi során egy rövid leíró esszét (minimum fél oldal) kell elkészítened, amelyet az
önéletrajzzal és motivációs levéllel egy üzenetben, de mindenképp külön dokumentumban szeretnénk megkapni. Az elkészítés során ezekre figyelj:

– Az alábbi 10 témakör egyikét válaszd! Megadtunk néhány kérdést és egy-egy
gondolatébresztőt, amelyek a segítségedre lesznek. A gondolatébresztők források               is lehetnek.
– A felhasznált forrásokra mindenképp hivatkozz! A hivatkozás formáját azonban                  nem kötjük meg, azt megteheted lábjegyzetben, végjegyzetben vagy                                hiperhivatkozással is. Legalább 3 forrást használj.
– A véleményedre is kíváncsiak vagyunk, ne félj leírni!
– Ha bármilyen kérdésed adódik az esszével kapcsolatban, a                                                biztpolszakkoll@gmail.com címen tudsz segítséget kérni.

Svéd-finn Nato-csatlakozás

• Milyen okból nem ratifikálta eddig Törökország a két északi állam csatlakozási szándékát?
• Miért annyira fontos ez a kérdés a törököknek?
• Véleményed szerint lehetséges-e az egyezség Törökország és a két északi állam között?
• Gondolatébresztő: https://makronom.mandiner.hu/cikk/20221105_torokorszag_svedorszag_nato_makronom

Mutass be egy bukott államot:

• Elemezd miért minősül bukott államnak, miért vált azzá?
• Miért van jelentősége ennek az államnak a biztonság szempontjából?
• Milyen kísérletek történtek eddig az ország stabilizálására?
• Gondolatébresztő: https://www.erdekesvilag.hu/bukott-allamok-tizes-rangsora/

Az éghajlatváltozás hatása a veszélyes betegségek terjedésére

• Milyen összefüggések fedezhetőek fel a klímaváltozás és az állatokról emberre terjedő betegségek növekvő veszélye között? Mire lehet számítani a jövőt illetően?
• A jelenleg ismert betegségek milyen biztonságpolitikai kihívást jelentenek?
• Hogyan előzhetik meg és készülhetnek fel az országok?
• Gondolatébresztő: https://www.eea.europa.eu/hu/jelzesek/jelzesek-2015/interju/az-eghajlatvaltozas-es-az-emberi-egeszseg

Milyen biztonságpolitikai problémákkal járt az amerikai csapatok afganisztáni kivonulása?

• Milyen hatása van új Tálib hatalomátvételnek a régió biztonsága tekintetében?
• Mi lett a sorsa az Afganisztánban hagyott amerikai fegyvereknek?
• Hogyan hatott ez a gyors kivonulás az európai missziós erőkre?
• Gondolatébresztő: https://telex.hu/kulfold/2021/08/30/usa-afganisztan-evakualas-kivonulas-befejezese

Mutassa be röviden az Európai Unió szankciópolitikáját!

• Milyen termékekre terjednek a szankciós csomagok?
• Hogyan hat/hatott ez az orosz gazdaságra?
• Milyen változásokat idézett elő ez az EU gazdaságában?
• Gondolatébresztő: https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/sanctions/restrictive-measures-against-russia-over-ukraine/sanctions-against-russia-explained/

A migráció és kihívásai

• Mi a migráció és milyen biztonságpolitikai kockázatai vannak?
• Hogyan kezelte Európa az ukrán humanitárius válságot?
• Milyen kihívásokkal küzd az Amerikai Egyesült Államok a migrációt illetően?
• Gondolatébbresztő: https://www.coe.int/hu/web/compass/migration

Kínai kémballon:

• Látod-e értelmét az ilyen tipusú hírszerzésnek a 21. században? Ha igen, miért?
• Véleményed szerint tovább rontja-e a két ország kapcsolatát az incidens?
• Változtat-e az esemény megítélésen, hogy Kína állítása szerint az USA is használt velük szemben hasonló eszközöket?
• Gondolatébresztő: https://maszol.ro/kulfold/Kemenyvonalasok-szabotazsakcioja-lehet-a-kinai-kemballon

Japán militarizáció

• Mutasd be röviden Japán önvédelmi erejének fejlődését!
• Milyen okok vezethetnek/vezethettek a pacifista megközelítéstől való távolodáshoz?
• Japánnak mely országokkal vannak területi vitái, látsz-e kapcsolatot a militarizáció és ezen területi viták között?
• Gondolatébresztő: https://telex.hu/kulfold/2022/12/20/japan-pacifizmus-vedelmi-program-hadsereg-fejlesztes-strategia-abe-sinzo-kisida-tabu-kina-ukrajna-ellencsapas-raketa-tomahawk

Európai gazdaság:

• Lehetséges-e hosszútávon versenyképes európai gazdaságot működtetni orosz nyersanyagok nélkül?
• Mi a véleményed Európa klímacéljairól?
• Veszélyeztetheti-e a zöld átállás az európai versenyképességet?
• Gondolatébresztő: https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/climate-change

Hogyan befolyásolta Kassa bombázása Magyarország történelmét?

• Milyen volt a város légvédelme?
• Az események nélkül is csatlakozott volna hazánk a német oldalhoz?
• Szerinted ki bombázta Kassát?
• Gondolatébresztő: https://rubicon.hu/kalendarium/1941-junius-26-ismeretlen-repulogepek-bombazzak-kassat

 

Sok sikert és jó munkát kívánunk!

 

A Felvételi segédlet 2022/23 tavaszi szemeszter bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium EU hírfigyelője, amely havi rendszerességgel jelenik meg. Az összeállításban az Európai Unió egyes szakpolitikáinak legfrissebb fejleményeibe nyújtanak betekintést a szerzők.

Közös biztonság- és védelempolitika

Az Európai Unió (EU) előtt álló biztonsági környezet 2023 elejére alapvetően átalakult az egy évvel ezelőtti állapothoz képest. Európa új geopolitikai realitással szembesült Oroszország illegális ukrajnai invázióját követően, és az EU kénytelen volt mindent újragondolni, a katonai magatartástól és az Ukrajnához fűződő kapcsolataitól kezdve a technológiai és kereskedelmi kihívásokon át saját intézményeiig. A jelenlegi legaktuálisabb kérdés, hogy miként fogja az EU továbbra is megerősíteni biztonságát a dúló orosz-ukrán konfliktus és a változó világrend közepette. Oroszország ukrajnai inváziója olyan uniós választ váltott ki, amely évekig elképzelhetetlennek tűnt. Mindennek hatására az EU 2023-ban struktúráját is átformalizálja és intézményi változtatásokat eszközölhet.

Az Európai Védelmi Uniót propagáló gondolatok ismét felerősödtek és az EU első alkalommal finanszírozza külföldi konfliktushoz szükséges felszereléseket. Oroszország gázzal kapcsolatos villongásai példátlan döntések meghozatalára késztettek az energiaellátás terén is, amely szintén egy olyan terület, amely a védelemhez hasonlóan eddig jellemzően a tagállamok, nem pedig az EU hatáskörébe tartozott.

Az EU esetleges reformjának igénye is felmerült, amelyet Ursula von der Leyen és a nyugat-európai államok kifejezetten támogatják, míg a kelet- és északkeleti-európai tagállamok határozottan ellenzik – különösen Svédország, amely jelenleg az EU Tanácsának soros elnökségét tölti be. Emmanuel Macron francia elnök szeretné a témát idén a Tanács napirendjére tűzni. Az egyik legvitatottabb elképzelés, amelyet Olaf Scholz német kancellár, a francia elnök és Ursula von der Leyen is támogat: a Tanácsban fennmaradó egyhangúsági szavazási követelmények megszüntetése olyan területeken, mint a külpolitika.

Az EU 2023-as célkitűzései között szerepel, hogy a kontinens az Amerikai Egyesült Államok támogatásával Ukrajna feltételei szerint segítsen befejezni a háborút. Ennek jegyében fokozni kell az Ukrajnának nyújtott uniós katonai és gazdasági segítséget, és az Oroszországra gyakorolt gazdasági nyomást -többek között a tizedik szankcióscsomag formájában-. A gazdasági teendők listáján szerepel az olajárkorlátozás megvalósítása; más, korlátozandó orosz exporttermékek felkutatása; az Oroszországgal szembeni exportellenőrzés érvényesítése és kiterjesztése; valamint a meglévő szankciók végrehajtása, a szankciókat megszegők üldözése.

Az elmúlt évben az EU példátlan mértékű forrásokat és energiát fordított Ukrajna támogatására: 30 eurót bocsátott az ország rendelkezésére pénzügyi, gazdasági és humanitárius támogatások formájában, valamint 12 eurót katonai támogatásként, beleértve 3,6 milliárd eurós támogatást az Európai Békekereten (EPF) keresztül. Miközben az unió továbbra is prioritásként kezeli majd Ukrajnát – egy 18 milliárd eurós támogatási keretet kínál 2023-ban az ország számára– fennáll a veszélye annak, hogy más partnerségek kihagyása megbontja azok egyensúlyát és stabilitását: Az EU hitelessége és partnerként való vonzereje forog kockán, így szükség van ezen kiadások harmonizációjára, a déli, keleti és a közvetlen szomszédság közötti egyensúly fenntartására.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Energia- és klímapolitika

Az Európai Bizottság január 23-án nyilvános konzultációt indított az Európai Unió villamosenergia-piaci rendszerének reformjáról, hogy a háztartásokat és a vállalkozásokat jobban megvédje a magas energiaáraktól, növelje a rugalmasságot, és felgyorsítsa az európai zöld megállapodásban és a REPowerEU tervben meghatározott átmenetet. Alapvető fontosságú, hogy a megújuló energiaforrások növekedéséből és alacsony működési költségeiből minden európai polgár – a nagy ipari fogyasztóktól kezdve a kkv-kon át a háztartásokig – profitálhasson. Ahhoz, hogy minden fogyasztó számára biztosítható legyen a megfizethető tiszta energiához való közvetlen hozzáférés, olyan piaci eszközökre lesz szükség, amelyek stabilabb árakat és az energiatermelés valós költségein alapuló szerződéseket eredményeznek. A konzultáció támogatja a Bizottság munkáját is a jogalkotási javaslat kidolgozásában, amelyet az idei év első negyedévében kíván előterjeszteni. A konzultáció február 13-ig tart, és négy fő területre összpontosít:

• A villamosenergia-számlák függetlenítése a fosszilis tüzelőanyagok rövid távú áraitól, valamint a megújuló energiaforrások elterjedésének ösztönzése;
• a piac működésének javítása az ellátás biztonságának érdekében, valamint a gáz alternatíváinak teljes körű kihasználása;
• a fogyasztóvédelem és a fogyasztói jogkörök erősítése;
• a piac átláthatóságának, felügyeletének és integritásának javítása.

Írta: Mészáros Kinga

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

 

Környezetvédelem

2023. január 12-én az Európai Bizottság új, ivóvízre vonatkozó követelményrendszere beiktatásra került az egész Unióban. A felülvizsgált irányelvet már a tagállamok nemzeti jogszabályaiba is átültették. Ez, az Európai Zöld Megállapodással összhangban biztosítja a világon az egyik legmagasabb ivóvíz-előírást. Az intézkedés a „Right2Water” kezdeményezés sikere, amely keretein belül 1,6 millió aláírást gyűjtöttek össze a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés javítása érdekében. Virginijus Sinkevičius, a környezetvédelemért felelős biztos így nyilatkozott:

„A mai naptól kezdve az európaiak biztosak lehetnek abban, hogy az általuk fogyasztott víz minősége a legmagasabb színvonalú.”

Ennek biztosítása érdekében az irányelv biztonsági előírásokat tartalmaz a minőségi kockázatok azonosítására és kezelésére. Az átdolgozott jogszabály a szennyező anyagok által okozott kockázatok kezelésével az emberek egészségének védelmét is szolgálni fogja.

2023 januárjától kezdve az EU-ban mintegy 3000 vegyipari és 3000 textilipari üzemnek kell majd megfelelnie az új környezetvédelmi normának. Ez a kibocsájtási irányelv az üzemek negatív környezeti hatásának csökkentését igyekszik megvalósítani. A meglévő létesítmények számára négy évet adnak az alkalmazkodásra, az újonnan létrehozott üzemeknek azonban egyből meg kell felelniük az előírásoknak. A határozatok a vegyiparban és a textiliparban főleg a hulladék kezelésére vonatkoznak. Az intézkedés szintén a Zöld Megállapodás célkitűzéseit és a klímasemlegesség megvalósítását segíti elő.

A hónapban Tallinn vált Európa 2023. évi Zöld Fővárosává, átvéve a címet a franciaországi Grenoble-tól. A Zöld Főváros címet a változás élvonalában lévő városoknak ítélik oda minden évben. Észtország fővárosa ezt a címet a környezetvédelem iránti elköteleződésével vívta ki, mely megmutatkozik például a „Tallinn 2035”, a GoGreenRoute és a Green Twins projekteken keresztül is.

A Bizottság januárban elindította ReSet the Trend című kampányát, mely a fast fashion környezetszennyező hatására és a fenntartható divat lehetőségeire hívja fel a figyelmet. A kampány célja, hogy az európai fiatalok váljanak példaképpé a textilhulladék mennyiségének mérséklésében.

Írta: Vida Fanni

Egészségügy

2023. január 17-én a Bizottság 242 millió eurót biztosított Finnországnak, hogy befektesse az első vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) stratégiai tartalékba. Ilyen úgynevezett rescEU tartalékokat már más országokban is létrehoztak, például erdővédelemre vagy orvos védőfelszerelés és eszközkészletre vonatkozóan. A CBRN stratégiákat a HERA (Health Emergency Preparedness and Response Authority) közreműködésével alakítják ki, hiszen beletartoznak az egészségügyi vészhelyzetekben alkalmazandó orvosi intézkedések uniós szintű kidolgozásai is. Kifejezetten tartalmazz a stratégia vakcinákat, ellenszereket, melyek biztosítják a beavatkozást egészségügyi vészhelyzetek esetén. Ezek a rescEU tartalékok segítséget nyújtanak az EU valamennyi tagállama számára és a szomszédos országokban is bevethetők.

Egy Brüsszelben tartott rendezvényen elindították az európai rákkutatási kezdeményezést, hogy támogassák az egészségügyi szolgáltatókat és kutatóintézeteket. Olyan digitális infrastruktúra létrehozásán dolgoznak, amely összekapcsolja a rákos képalkotási adatok adatbázisát a EU-ban. Ez egyesíti az uniós és nemzeti szintű kezdeményezéseket, kórházi hálózatokat és egyéb egészségügyi adatokat. Ennek köszönhetően az orvosok és kutatók hatékony hozzáférést kapnak a betegség átfogóbb tanulmányozásához.

Írta: Vida Fanni

Szankcióspolitika

Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke, Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel és Charles Michel európai tanácsi elnökkel közös 2023.02.09.-én, az EU-Ukrajna csúcstalálkozót követően tartott sajtótájékoztatóján bejelentette, az EU tervezett tizedik szankcióscsomagjának célja az orosz állami propagandagépezetet működtetők mellett, célozza az exporttilalom 10 milliárd eurónál nagyobb értékű termékekre való kiterjesztését is.

A Bizottság célja, hogy 2023. február 24-ig, Oroszország ukrajnai akcióinak egyéves évfordulójáig életbe léptesse a megállapodást. A csomag állítólag az orosz hadsereg által felhasználható technológiára és a szankciók kijátszásának csökkentésére összpontosít.

A sajtótájékoztatón és ehhez kapcsolódóan egy Twitter-bejegyzésben Ursula von der Leyen kifejtette az Európai Unió elkötelezetten és teljes mértékben támogatja” Zelenszkij koncepcióját a békéről, illetve hangsúlyozta az ukrán népnek joga van az „igazságos békéhez”.

Az új szankcióscsomag tartalma három fő pillérre támaszkodik: az orosz hadigépezetet működtető technológiák, az egyes alkatrészek mélyreható tanulmányozása, hogy Oroszország számára ezen technológiák, kiváltképp a drónok gyártása ellehetetlenített legyen, illetve a szabályok kijátszására való koncentráció.

A sajtótájékoztatón az EU támogatása kapcsán kiemelésre került, az orosz tevékenység ukrán energiaszektorban okozott hatásainak mérsékletére irányuló törekvés: generátorok lehetséges szállítása az energiabiztonság garantálása érdekében, az energiainfrastruktúra helyreállítása, a gazdaság támogatása is, így az állami funkciók fenntartása, a bérek és szociális juttatások fizetése.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Szomszédságpolitika

Keleti szomszédságpolitika

Az Európai Bizottság 5 millió eurós pénzügyi adományt biztosít az Ukrajnai Energiatámogatási Alap számára Ukrenergo, az ukrán villamosenergia-átviteli rendszerüzemeltető támogatására. Spanyolország további 4,5 millió euróval járult hozzá az Európai Bizottság kérésére az Alaphoz.  „Az energiaágazat az egyik olyan terület, ahol nagy szükség van a támogatásunkra, és az Energiaközösséggel közösen létrehozott alap az egyik fontos csatornája a célzott segítségnyújtásnak.” – mondta Kadri Simson, az EU energiaügyi biztosa. Az alapot transzformátorok és a megrongálódott infrastruktúra javításához szükséges eszközök beszerzésére fogják felhasználni, hogy Ukrajnában továbbra is működjön az energiaellátás. Az energiafogyasztás csökkentését és így az energiaellátás biztonságának fokozását kívánja célozni a január 10-én jóváhagyott és az EU által támogatott program, amely a lakosság számára a LED izzók használatát kívánja népszerűsíteni. Az Ukrenergo szerint az áram 40-60%-át a háztartások fogyasztják és még mindig alacsony arányban használnak energiatakarékos LED izzót, amelyek átlagosan nyolcszor kevesebb áramot fogyasztanak, mint a többség által használt, hagyományos izzók. Az Európai Unió 30 millió LED izzót finanszíroz.

Az Európai Unió január 17-én folyósította az első 3 milliárd eurót a decemberben elfogadott 18 milliárd eurós makroszintű pénzügyi támogatásból. Ezzel a stabil, rendszeres és kiszámítható pénzügyi támogatással Ukrajna képes lesz a bérek és nyugdíjak kifizetésének folytatására, valamint az alapvető közszolgáltatások – például a kórházak, iskolák működésének fenntartására. Ez lehetővé teszi továbbá Ukrajna számára a makrogazdasági stabilitás biztosítását és a háborúban lerombolt kritikus infrastruktúra – például az energetikai infrastruktúra, a vízrendszerek, a közlekedési hálózatok, az utak és hidak – helyreállítását. A támogatást reformok, valamint jelentéstételi követelmények kísérik, amelyek biztosítják a pénzeszközök átlátható és hatékony felhasználását. Az Európai Unió Külügyek Tanácsa január 23-án továbbá megállapodásra jutott az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás 7. részletéről, amely 500 millió eurót jelent.  A Tanács megállapodott továbbá egy további 45 millió euró értékű támogatási intézkedésről is, amely az EU katonai kiképző missziója, az EUMAM Ukraine által kiképzés alatt álló ukrán erők számára nyújtandó támogatást szolgálja. Ezzel az Európai Békefenntartási Eszköz keretében nyújtott katonai támogatás teljes összege 3,6 milliárd euróra emelkedik.

Január 30-án az Energiaközösség Titkársága létrehozta az ukrán energiapiac megfigyelőközpontját. A megfigyelőközpont szorosan nyomon követi és elemzi az ukrajnai energiapiaccal és vállalatirányítással kapcsolatos valamennyi fejleményt. A titoktartási követelmények teljes körű tiszteletben tartása mellett az értékeléseket közzéteszik és elérhetővé teszik a nemzeti és nemzetközi érdekelt felek számára. „Ez elősegíti az ukrán energiaágazat további integrációját Európával, és segít az európai gyakorlatnak megfelelő, kiszámítható és átlátható irányításba vetett bizalom kiépítésében.” – áll az Energiaközösség sajtóközleményében.

Január 24-én az Európai Bizottság javasolta, hogy a Moldovai Köztársaságnak nyújtott, folyamatban lévő makroszintű pénzügyi támogatás összegét 145 millió euróval növeljék. Ezzel az országnak nyújtott, makroszintű pénzügyi támogatás teljes összege 295 millió euróra emelkedik. A kiegészítő támogatás célja, hogy további támogatást nyújtson Moldovának, amelynek gazdaságát súlyosan sújtották az ukrajnai háború következményei, többek között a nagyszámú menekült befogadása, valamint a 2021 októbere óta tartó energiaválság.

Sor került az ötödik magas szintű EU-Grúzia stratégiai biztonsági párbeszédre 2023. január 25-én Tbilisziben. A találkozó kifejezte a két fél határozott elkötelezettségét az együttműködés előmozdítása iránt, többek között a kül- és biztonságpolitika terén, az EU-Grúzia társulási megállapodással összhangban. A résztvevők megvitatták az Oroszország és Grúzia közötti 2008-as konfliktus következményeit, beleértve Abházia és Dél-Oszétia konfliktusdinamikáját. Felszólították az Orosz Föderációt, hogy teljes mértékben hajtsa végre a 2008. augusztus 12-i, az EU közvetítésével létrejött tűzszüneti megállapodást. Kiemelték továbbá az EU grúziai béke és biztonság terén végzett megfigyelő missziójának fontos szerepét, és hangsúlyozták, hogy biztosítani kell megbízatásának teljes körű végrehajtását. Az Európai Unió megerősítette, hogy rendíthetetlenül támogatja Grúzia szuverenitását és területi integritását nemzetközileg elismert határain belül.

Január 25-én Josep Borrell, az EU főképviselője Brüsszelben találkozott Ararat Mirzojan örmény külügyminiszterrel. „Megvitattuk a béketárgyalások folytatásának kilátásait. Eszmecserét folytattunk a Lachin-folyosó helyzetéről és a tágabb térség biztonsági helyzetéről. Muszáj elkerülnünk a humanitárius válságot.”– nyilatkozta Josep Borrell. Megvittaták továbbá az újonnan indított uniós misszióról is, amelynek feladatai a rutinszerű járőrözés, a jelentéstétel, és a meditációs erőfeszítésekhez való hozzájárulás. Január 26-án sor került Jerevánban az első magas szintű politikai és biztonsági párbeszédre is.

Írta: Mészáros Kinga

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Déli szomszédságpolitika

Az Európai Unió 25 millió eurós segélyt nyújt Libanonnak, hogy támogassa az élelmiszerhiánnyal küzdő embereket. A támogatás előreláthatóan több mint hétezer libanoni családnak fog segítséget nyújtani. Hosszabb távon az Európai Unió erősíteni szeretné Libanon mezőgazdaságát, hogy önellátó országgá tudjon válni. Az Európai Unió további 25,5 millió humanitárius segélyt különít el afrikai országoknak, köztük Algériának is. Az orosz-ukrán háború következtében számos afrikai ország élelmiszerellátási problémával küzd. A segély a szociális háló és a kulcsfontosságú ágazatok stabilan tartására terjed ki. Algéria mellett Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Szudán és Dél-Afrika is jelentős támogatásban részesült.  Az Európai Unió 1,7 milliárd euróra emeli a humanitárius segély nagyságát 2023-ra. Ebből az 1,7 milliárdból 382,2 millió eurót szán az EU a Közel-keleti és Észak-afrikai országok számára, különös tekintettel a krízisközeli állapotban levő Jemenre és Szíriára. Az Európai Unió 1992 óta folyósít humanitárius segélyt, így segítve több mint 110 országot. A segélyeket az EU különböző nemzetközi és civilszervezeteken keresztül juttatja el a válságos területekre. Az Európai Unió két újabb finanszírozási megállapodást írt alá Jordánia kormányával 64 millió euró értékben. Az első megegyezés 39 millió euró támogatást nyújt a jordániai igazságügyi szerveknek a jogállam fejlesztése és fenntartása érdekében. A második megállapodás 25 millió eurót különít el Jordánia zöld megújulásának érdekében. A támogatás célja az orosz-ukrán háború okozta élelmiszerválság mérséklése is.

Írta: Nagy Imre Jonatán

Szerkesztette: Mészáros Kinga

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

 

A EU hírfigyelő – 2023. január bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium Orosz-ukrán háborút kutató műhelyének hírfigyelője. A havonta megjelenő beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak.

Váltakozó orosz sikerek a fronton

A januári sikerek után az Oroszországi Föderáció erői tovább folytatták előretörésüket Ukrajnában. Az egész fronton nyomás alatt tartják az ukrán védőket, valamint Bahmut körül kezd bezárulni az ostromgyűrű. Azonban egyelőre az előretörés tempója lassult.

Ugledarnál az orosz erőket (155. Tengerészgyalogos Dandár, 40. Tengerészgyalogos Dandár, 36. Gépesítettdandár) feltartóztatták az ukránok és ellentámadásba lendültek. Ugledar fontos az oroszoknak, mert innen kitörhetnek a donyecki mélységbe. Továbbá, ha Marinkát elfoglalják akkor északról és délről katlanba zárhatják az ukránokat. Ezért az ukránok két új dandárt küldtek erősítésnek az 55. Tüzérdandárt február 11-én és a 15. Tüzér felderítődandárt február 8-án. Nyugati és ukrán források szerint több orosz katona is meghalt az elit egységekből. Nem véletlen, hogy egyesek Rusztam Muradov altábornagy felmentését követelik a sikertelen offenzíva miatt. Ugyanakkor Denyisz Pusilin szerint láthatóak itt az orosz sikerek.

A front többi szakaszán viszont az oroszoknak kedvez a helyzet. Északon a kupjanszki fronton az oroszok elfoglalták Dvoricsnét, Gorobovkát és Liman Pervijt. A harcok Szinkovkáért folynak, ami csak 5 km-re található Kupjanszktól. Délebbre Kreminnánál sikeresen törnek a Zserebec folyó irányába, valamint Szerebjanka és Belogorovka irányába, ezáltal északról fenyegetve Szeverszket.

Donyecki fronton Szoledar elfoglalása után Szakko i Vancetti és Mikolajivka falvak is orosz kézre kerültek. Jelenleg Vaszjukovka, Fedorovka és Rozdolovka falvakért folynak a harcok. Szeverszk már csak 12 km-re van az orosz állásoktól, ha folytatják az előretörést a város déli irányból is veszélybe kerül.

Bahmutban a helyzet kritikus. Volodimir Zelenszkij a végsőkig kitartana, annak ellenére, hogy Krasznaja Gora elfoglalásával és Paraszkovjevka felé tartó M-03-as út, valamint Sztupocski és Ivanovszke közötti H-32-es út megszerzésével az ostromgyűrű bezárul Bahmut körül. Megvan az esély arra, hogy 9 dandár és 2 zászlóalj kerül orosz bekerítésbe. Ha ez bekövetkezik az hatalmas érvágás lenne az ukránoknak az oroszok előtt pedig megnyílna az út Szlavjanszk-Kramatorszk-Druzskovka vonaláig.

Írta: Krausz József

Orosz-ukrán konfliktus

A SpaceX limitálta Ukrajna műhold használati képességeit katonai célok teljesítésére, miután Kijev igazoltan drónok irányítására alkalmazta a felület által biztosított kapcsolatot.

Még a háború elején az Elon Musk által vezetett SpaceX több ezer SpaceX Starlink műhold tányért szolgáltatott Ukrajna számára, amely az embereket segítette elő a mindennapjaikban az internethez való kapcsolódás megkönnyítésében. Ezen kívül azonban orosz álláspontok megjelölésére és katonai műveletekre való előkészületekre is alkalmazták a SpaceX által szolgáltatott műholdakat, amik a vállalat által meghatározott irányelvekkel szembe megy. Egy ukrán tisztviselő szerint a cégeknek egyszerűen választaniuk kellett, hogy melyik oldalt állnak. Mykailo Podolyak elnöki tanácsadó véleménye szerint Ukrajna mellé állhatnak a „szabadsághoz való jog” melletti küzdelemben, vagy pedig választhatják Oroszországot, és az „öléshez és erőszakos terület elfoglaláshoz” való jogot támogathatják.

A SpaceX elnöke, Gwynne Shotwell állítása szerint a Starlink technológiának sosem volt célja a fegyverkezésben való részvétel, aki szerint ezen technologiát kizárólag humanitárius célokra tervezték, nem pedig drónok irányítására. Ezzel párhuzamosan a cég alapítója, Elon Musk szerint Oroszország többször is megpróbálta zavarni a Starlink kapcsolódási pontjait, ezzel csökkentve Ukrajna katonai potenciálját. Gwynne Shotwell állítása szerint a SpaceX limitálása Ukrajnában szükséges ahhoz, hogy az ukrajnai fegyveres erők ne agresszív célokra használják az általuk biztosított Starlink szolgáltatást.

A februári orosz inváziót követően a SpaceX által szolgáltatott Starlink technológia lehetővé tette az ukrán emberek számára az internethez való kapcsolódási lehetőség fenntartását, ezzel elősegítve a lakosság hírekhez és közösségi médiákhoz való hozzáférését. A technológia maga alacsony Földpályán lévő műholdakra épül, amelyek továbbítják a hozzáférést a felhasználók számára.

„A SpaceX Starlink Ukrajna összeköttetési gerincévé vált egészen a frontvonalakig.” – nyilatkozta Elon Musk.

Írta: Jaksi Zsolt

Egy év távlatában: A lőszer kérdése

Számtalanszor hallottuk már mindkét harcoló féltől, hogy a másik oldal lőszer készletei teljesen kimerülnek, melynek következményeként a másik fél csapatai vereséget fognak szenvedni. Most egy év elteltével már rendelkezünk némi információval, azzal kapcsolatban, hogy a fennálló felek milyen mennyiségben használják fel készleteiket és ezt mennyire képesek (vagy nem képesek azt) pótolni.

Ukrajna utánpótlás kapcsán szinte teljesen a nyugati szállítmányokra támaszkodik, ezért azok vizsgálatával következtethetünk arra, hogy Ukrajna meddig tudja fenntartani jelenlegi katonai képességeit és ezt a nyugati országok mennyire tudják pótolni.

Az elmúlt 1 év során Ukrajnának a legtöbb felszerelést messze az Amerikai Egyesült Államok szállította, számosítva párat ezek közül:

1600 darab Stinger (18 év alatt legyártott készlet)

8500 darab Javelin (8 év alatt legyártott készlet)

Tüzérségi lövedék (155 mm): 1 074 000 darab (5 év alatt legyártott készlet)

Ezek közül a tüzérségi lövedékek száma a legfájdalmasabb az Ukrán fél számára, hiszen a konfliktusban mindkét fél nagymértékben támaszkodik a saját tüzérségének minél gyakoribb alkalmazására. Az Egyesült Államok teljes termelése évente 240 000 darab Azonban ebből csak 147 000 darab-ot tud optimálisan Ukrajnának adni, a másik 93 000 darab-ot az Amerikai csapatok használják fel évente.

Oroszország kapcsán pontos adatokkal nem rendelkezhetünk, de a jelenlegi információk alapján pár megállapítást tehetünk:

A konfliktus kezdetén az Orosz tüzérségi tartalékot 17 millióra becsülte az EDF (Észt védelmi minisztérium) melyből az elmúlt 1 évben Oroszország 10 milliót használt fel. Ehhez természetesen hozzátartozik az, hogy az éves Orosz termelés a korábbi adatok alapján 1 700 000 darab körüli, melyet 3 400 000 darabra tervez növelni.

Írta: Horváth Kristóf

Az Európai Unió új szankciói

Az Európai Unió soron következő szankcióscsomagja az „orosz állami propagandistákat” célozza majd, és az exporttilalmat a 10 milliárd eurónál (10,8 milliárd dollárnál) nagyobb értékű termékekre is kiterjeszti – jelentette be az Európai Bizottság elnöke Ursula von der Leyen,  Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel és Charles Michel európai tanácsi elnökkel közös február 9.-ei sajtótájékoztatóján.

Hangsúlyozta a lista „számos politikai és katonai vezető mellett kiterjed majd Vlagyimir Putyin orosz elnök propagandistáira is, mert hazugságaik megmérgezik a közéletet Oroszországban és külföldön egyaránt„. Ursula von der Leyen hozzátette az új szankciócsomag kiterjed majd egy több mint 10 milliárd euró értékű exporttilalomra is, amely „tovább éhezteti Oroszország katonai gépezetét, és tovább rengeti gazdaságának alapjait”. Valamint az EU „teljes mértékben támogatja” Zelenszkij békeformuláját, és hangsúlyozta, hogy Ukrajnának joga van az „igazságos békéhez”.

Ehhez kapcsolódóan a „Rzeczpospolita”, a vezető lengyel üzleti és jogi napilapjának sajtójelentése szerint Lengyelország és Litvánia magas rangú diplomatái névtelenül felfedték a két ország közös tárgyalási álláspontjának egyes elemeit az Oroszország és Fehéroroszország elleni tizedik uniós szankciócsomaggal kapcsolatban. Ebben olyan elemek foglaltattak, mint a gyémántkereskedelem tilalma (amely Belgiumnak a gyémántiparban betöltött kiemelkedő szerepe és a tilalommal szembeni ellenállás miatt még nem tartozik a luxuscikkekre vonatkozó tilalmak hatálya alá); a kettős felhasználású termékek tilalmának kiterjesztése (valószínűleg a kettős felhasználású termékek listájának további bővítése); a további orosz bankok kizárása a SWIFT-ből és az orosz olajárplafon csökkentése (erről a Reuters számolt be).

Írta: Haiszky Edina Julianna

Mikor lesz a Nagy-Karácsony?

Ukrajnában hagyományosan január 7-én ünnepelték a karácsonyt, viszont ettől az évtől ez megváltozik. 2022-2023 fordulóján mind a két karácsonyt megtartották, a hívőkre hagyva a választást, hogy mikor ünnepeljenek. 2023-ban már csak december 25-én tartják meg a karácsonyt.

Ez az esemény nem váratlan, mivel Ukrajna egyre erősebben próbál szakítani az orosz hagyományokkal Krím annexiója óta. Próbálják leépíteni az orosz, szovjet és kommunista szokásokat és szimbólumokat. 2017-ben munkaszüneti napnak nyilvánították december 25-ét és engedélyezték a misetartást. 2019-ben Ukrajna Ortodox Egyháza függetlenedett az Orosz Ortodox egyháztól, Batolomaiosz konstaninápolyi pátriárka támogatásával.

Ez a váltás nem volt egyszerű, a múltban több próbálkozás is volt a katolikus karácsony ünneplésére, de gyakran a tradicionalisták ellenállása miatt nem tudták ezt bevezetni. De a háború kirobbanása után egyre inkább erősödik a lakosságban a távolodás az orosz hagyományoktól és egyre inkább közelednek a nyugati világ felé.

Írta: Misák Veronika

Oroszország és Ukrajna közötti kiberháború tanulságai

Több mint egy éve, 2022. január 14.-én volt az első olyan időpont, amikor Oroszország a 2022. február 24.-én megindított offenzívájának megalapozásaként jelentősebb volumenű kibertámadást intézett Ukrajna ellen. Fontos megjegyezni, hogy kibertámadásokat mindkét fél alkalmazott a múltban, mely helyzet napjainkban odáig eszkalálódott, hogy a két hadviselő fél egymást számítógépes kémkedéssel és propagandaterjesztéssel vádolja. Ez a kiberháború magában foglalta és foglalja mai napig az APT csoportok tevékenységét, valamint a különböző rosszindulatú programok terjesztését is. 2023 januárjára Oroszország kibertérben tanúsított magatartása következtében számos ország és vállalkozás világszerte kiemelt figyelmet fordított a kibervédelemre, hiszen bebizonyosodott az, hogy támadó fél bárki lehet, akár egy másik ország is. Fontos megjegyezni azonban, hogy a klasszikus értelemben vett kiberháború nem valósult meg a hadviselő felek között, mivel ezek a műveletek nem eredményeztek semmilyen stratégiai hatást a háború alakulására vonatkozóan. A háborúban túlnyomórészt a kinetikus eszközök domináltak, és a jelenlegi állás szerint ez nem is fog változni. Az is megállapítást nyert egy év távlatából, hogy a kibertámadások okozta károk viszonylag rövid időn belül helyreállíthatóak, míg a kinetikus eszközök által okozott károk esetében a helyreállítás sokkal hosszabb időt vesz igénybe (ukrajnai szélerőművek hónapokig nem működtek). Ez az egyik fő oka annak, hogy a kibertámadások háttérbe szorultak és a kinetikus hadviselés vált elsődlegessé. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a kibertámadások ne jelentenének veszélyt vagy kockázatot, viszont érdemes ezeket a támadásokat és azok hatásait a helyükön kezelni és nem megfogalmazni olyan állításokat, miszerint a kibertér, mint hadszíntér önállóan is képes eldönteni egy háborút.

Írta: Ésik Béla

Szerkesztette: Patócskai Péter

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A cikkben Margarita Marushevska fényképét használtuk.

A Orosz-ukrán háborús hírfigyelő III. – 2023. január bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium Vallás és Biztonság műhelyének hírfigyelője. A havonta megjelenő beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak. A harmadik számban szó lesz a pápa egy fontos utazásáról, vallási jelképek megsemmisítéséről és egy meghiúsult támadásról.

Pápai látogatás Dél-Szudánban

Földünk legfiatalabb ENSZ-tagállamában, Dél-Szudánban tett látogatást Ferenc pápa. Dél-Szudán 2011-ben kiáltotta ki függetlenségét és nyert széleskörű elismerést a nemzetek közösségétől, azonban a fiatal államot azóta is szinte folyamatos polgárháború és törzsi, etnikai konfliktus sújtja. Bár a polgárháborúnak 2020-ban papíron véget vetett a felek közötti békeszerződés, a különböző milíciák továbbra is rendszeresen követnek el erőszakos cselekményeket, a kormányzat pedig eddig képtelen volt stabilizálni és pacifikálni Dél-Szudán teljes területét. A pápai – Canterbury érsekkel közösen tett – látogatás jelentősége abban áll, hogy Dél-Szudán népességének körülbelül kétharmada keresztény, egyharmada pedig katolikus vallású, így az egyházfő személyes jelenlétének jelentős hatása lehet a népességre, segítve az enyhülési folyamatokat. Ferenc pápa most tette az első látogatását Dél-Szudánban, bár az ország rivális etnikai és politikai vezetőivel korábban is találkozott. Őszentsége rendkívül erős szavakkal hívta fel a Dél-Szudán népességét az eddig többszázezer halálos áldozatot és több mint 4 millió menekültet hozó konfliktus befejezésére és a békefolyamat folytatására, leszögezve: „A jövő nem lehet a menekülttáboroké.” Bár Ferenc pápa látogatása régóta példátlan reflektorfényt irányít a fejlett világ által szinte elfeledett dél-szudáni konfliktusra, annak megoldásában sajnos kétséges lehet hatékonysága. A Dél-Szudánban püspöki hivatalt betöltő olasz származású misszionárius, Christian Carlassare szavaival: „A kereszténység ebben az országban még gyakran csak felszínes, nem vert igazi gyökeret a lelkekben és a társadalomban.”

Írta: Töll Konrád

Koránokat égettek Európa több pontján is

Ukrajna megtámadását követően 2022-ben Finnország és Svédország, szakítva korábbi semlegességükkel, benyújtották csatlakozási szándékukat a NATO-ba. A csatlakozást minden tagnak ratifikálnia kell, melyet mára csak hazánk és Törökország nem tett meg. Többek között a török támogatás hiányának apropóján demonstráltak idén január 21-én Stockholmban, a török nagykövetség előtt, ahol Rasmus Paludan szélsőjobboldali politikus elégette az iszlám szent könyvének egy példányát. Ugyan a svéd külügyminiszter azonnal igyekezett kifejezni a kormány elhatárolódását az eseményektől, ez kevésnek bizonyult. Január 24-én Recep Tayyip Erdoğan kijelentette: „Azok, akik megengednek efféle istenkáromlást a követségünk előtt, a továbbiakban nem számíthatnak a NATO tagságukat illető támogatásunkra.”

Rasmus Paludan ezután január 27-én Dániában tett hasonlóképpen egy mecset, valamint a koppenhágai török nagykövetség előtt, mondván, hogy amíg Svédországot fel nem veszik a NATO-ba, minden pénteken el fogja égetni a Korán egy példányát.

Törökország mellett más muszlim országok, köztük Malajzia, Jordánia, Kuvait, illetve Szaúdi-Arábia is tiltakozásukat fejezték ki a történtekkel, továbbá egy másik hollandiai esettel kapcsolatban. Több helyen tiltakozást is szerveztek: volt, ahol a svéd zászlót gyalázták/égették el, vagy éppen Rasmus arcképével ellátott bábut égettek. (Norvégiában egy hasonló, a török követség elé tervezett az iszlámot sértő demonstráció engedélyét visszavonták, miután Törökország tiltakozását fejezte ki az üggyel kapcsolatban.)

Bár Törökországnak megvannak a maga okai és feltételei a két északi állam csatlakozásával kapcsolatban, addig ezt az esetet vélhetően érveik közé emelhetik majd Svédországgal kapcsolatos jövőbeni hozzáállásuk okaként.

Írta: Krüzsely Gergő

Koránt érő merénylet

Az európai Korán-égetések ellenzésének adtak hangot Pakisztán lakói, akik tüntetéssel fejezték ki azt, hogy mennyire nem értenek egyet azzal, ami Európában folyik. Az utcára vonulók több városban azt kiabálták, hogy ők a Korán védelmezői, miközben az iszlamofóbia nemzetközi térnyeréséről is beszéltek. Az ország fővárosában, Iszlámábádban, a helyzet a rendőrség közbeavatkozását is megkívánta mivel pár tüntető a svéd nagykövetség felé vette az irányt.

Ugyanakkor, miközben az ország lakosai az európai Korán-égetőkkel voltak elfoglalva, január végén Pesavar városában öngyilkos merénylő robbantott bombát, előidézve ezzel az egyik leghalálosabb csapást, amit az ország évek óta látott. A támadásra egy mecsetben került sor, ahova a hívek a délutáni imájukat elvégezni gyűltek össze. A helyi idő szerint 13:30-kor történt detonáció áldozatai nagyrész rendőrök voltak. Aggodalomra adhat okot a körülmény, hogy a mecset a rendőrök által szigorúan őrzött területen helyezkedik el. Szemtanúk szerint a merénylő a mecset első sorában ült és ott robbantotta fel magát. A halálos áldozatok száma meghaladja a 100 főt, és a sérültek is több, mint 200-an vannak. De ki állhat a támadás mögött?

Pakisztán, amely hagyományosan az iszlám hitet követi, a szomszédos Indiával ellentétben, nem először néz szembe hasonló helyzettel, az utóbbi években ugyanis az ehhez hasonló merényletek egyre gyakoribbá váltak, köszönhetően a pakisztáni tálibok egy csoportjának, amelynek neve Tehreek-e-Taliban, vagy TTP. Ez jelenleg az országban működő legnagyobb kormányellenes katonai csoport. A milícia mostanában fokozta a támadásokat, célpontjai pedig legtöbbször a katonák, illetve a rendőrök voltak. Nem lenne meglepő tehát összefüggésbe hozni őket a mostani akcióval. A helyzet érdekessége ugyanakkor, hogy a TTP tagadta, hogy bármi köze lenne a helyzethez.

Pakisztánban tehát fokozódik a feszültség, miközben Shehbaz Sharif miniszterelnök arra figyelmeztet mindenkit, hogy „a muszlimok elleni merénylet, miközben Allah előtt imádkoznak, szembe megy a Korán tanításaival”.

Írta: Urbányi Sára

Meghiúsított biológiai támadás Németországban

2023. január. 7-én szombaton éjfél előtt nem sokkal a német terrorelhárítók amerikai hatóságoktól kapott értesülések alapján rajtaütést tartottak, ahol a fő gyanúsított egy 32 éves iráni férfi volt, ki 25 éves testvérével tervezett terrortámadást cián és ricin felhasználásával. A német hatóságok Észak-Rajna-Vesztfália tartományban a Dortmundhoz közeli Castrop-Rauxel városban tartóztatták le az iráni férfiakat, akik feltehetőleg a 2015-ös nagy menekülthullámmal érkeztek Németországba.

A két testvér közül a fiatalabb már 2019-ben elítélték 7 év letöltendő börtönbüntetésre gyilkossági kísérlet vádjával. A férfi függősége végett másfél év börtön után egy rehabilitációs központba helyezték át, ahol kapott arra engedélyt, hogy a hétvégét a családjával tölthesse. Ezen a hétvégén hajtották végre a rajtaütést a német rendőrök tűzoltókkal megerősítve készülve a veszélyes biológiai anyagok jelenlétére. A Németország állambiztonságot veszélyeztető merényletre készülő férfi lakásában sem és a férfihoz köthető két a Ruhr-vidéken található garázsban sem találtak mérgező anyagokat, amikor elfogták őt és a testvérét, de más merényletre utaló bizonyítékokat igen.

A ciánról már sokak hallottak, de felmerül a kérdés, hogy mi is az a ricin?  A ricin egy rendkívül erős növényi eredetű toxin, amely úgy fejti ki hatását, hogy bejut az ember szervezetének sejtjeibe, és megakadályozza, hogy a szükséges fehérjéket előállítsák. Az Egyesült Nemzetek Szervezete és a német Robert Koch Betegségellenőrzési és -megelőzési Intézet is a biológiai fegyverek közé sorolta. A biológiai és vegyi fegyverek meghatározása bizonyos mértékben átfedheti egymást, mivel a biológiai fegyverek között lehetnek fertőző bakteriális, vírusos vagy biológiai anyagokból származó toxinok. Az egyes élő szervezetek által termelt ilyen toxinok felhasználására mind a biológiai fegyverekről szóló nemzetközi egyezmény, mind a vegyifegyver-tilalmi egyezmény rendelkezései vonatkoznak.

A düsseldorfi ügyészség szerint a dortmundi kerületi bíróság a kevés bizonyíték fejében a testvérpár egyikét szabadlábra helyezte. A rendőrség közleménye szerint a súlyos erőszakos cselekmény előkészítése 6 hónaptól 10 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható a német törvények szerint.

Írta: Csesznegi Márk

Tovább csökken a vallásos lakosság aránya az Egyesült Álamokban

Egy 2020-as hírfigyelőben megjelent írásomban taglaltam, hogy a Gallup & Robinson analitikai és tanácsadó vállalat felmérése szerint addigra 47%-át tették ki az USA lakosságának a vallásos emberek. Ennek közvetlen következménye, hogy egyre több templom és közösség kényszerül kapuinak bezárására.

A trend azóta sem állt meg, továbbra is megfigyelhető, hogy a fiatalok többsége nem kötődik semelyik valláshoz sem. Számítások szerint évente több száz (2019 és 2022 között 4500 protestáns templom zárt be és 3000 nyílt újonnan, tehát 1500-al csökkent a számuk) vallási közösség szűnik meg a tagok hiánya miatt. A világjárvány árnyékában elmúlt néhány év is katalizátora lehetett a folyamatnak.

Továbbra is növekszik azok száma, akik ateistának vagy agnosztikusnak vallják magukat, míg a muszlimok, zsidók, buddhisták és az egyéb vallásokat követők száma stagnál. (6%)

Nem csupán az Egyesült Államokban, de az Egyesült Királyságban is tetten érhető a folyamat, ugyanis egy januárban lezárt kutatás eredményei arról árulkodnak, hogy ott is meglehetősen lecsökkent az istentiszteleteket rendszeresen látogató lakosok aránya. A Daily Mail készített egy interaktív térképet, amely régiókra lebontva mutatja meg, hogy az adott területen milyen mértékben hívő a lakosság.

Írta: Patócskai Péter

Szerkesztette: Patócskai Péter

Korábbi hírfigyelőink ide kattintva érhetők el.

A borítókép Ries Bosch fotója.

 

A Vallás és Biztonság hírfigyelő III. – 2023. január bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium EU hírfigyelője, amely havi rendszerességgel jelenik meg. Az összeállításban az Európai Unió egyes szakpolitikáinak legfrissebb fejleményeibe nyújtanak betekintést a szerzők.

Közös biztonság- és védelempolitika

2022. december 15-én került megrendezésre a Tanács 2022. évi utolsó rendes ülése, amely többek között a legtöbb nyitott napirendi pontról, nevezetesen az Ukrajnának nyújtandó 18 milliárd eurós támogatásról és a kilencedik szankciócsomagról szóló megállapodással zárult.

Charles Michel elnök bejelentésének megfelelően az uniós vezetők számba vették a Versailles-ban vállalt biztonsági és védelmi kötelezettségvállalások végrehajtása terén elért eredményeket. Megerősítették a védelmi együttműködéssel kapcsolatos tartós konszenzusukat, és hangsúlyozták, hogy növelni kell az Unió autonóm fellépési képességét. Az Európai Tanács megerősítette a “transzatlanti kötelék” fontosságát, amely az EU és a NATO stratégiai dokumentumaiban is tükröződik. A várakozásoknak megfelelően az uniós vezetők a közös beszerzésekre összpontosítottak, és felszólították a társjogalkotókat, hogy fogadják el az európai védelmi ipar közös beszerzések révén történő megerősítéséről szóló törvényt (EDIRPA)”. Az Európai Bizottságot pedig arra, hogy terjesszen elő javaslatot az európai védelmi beruházási programra, amelyre nagy szükség van az európai védelmi ipari ágazat megerősítése érdekében.  Hangsúlyozták továbbá, hogy az Ukrajnának nyújtott katonai segélyek következtében jelenleg csökkenő fegyverkészleteket fel kell tölteni, és felkérték az Európai Bizottságot és az Európai Védelmi Ügynökséget, hogy határozzák meg a szükségleteket, és segítsék elő és koordinálják a közös beszerzéseket.

Az uniós vezetők továbbá megismételték elkötelezettségüket a védelmi képességekbe való közös beruházás mellett, hogy képesek legyenek az uniós missziók és műveletek teljes spektrumának végrehajtására. Felszólítottak a stratégiai támogató eszközökbe való beruházásra, az erős kibervédelmi politika előmozdítására, az EU hibrid eszköztárának gyors végrehajtására, valamint egy új polgári KBVP-paktum 2023-ban történő elfogadására. Végezetül az Európai Tanács emlékeztetett az EPF globális alapjára, és üdvözölte a Tanácsban a finanszírozásáról elért politikai megállapodást.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Energia- és klímapolitika

2022. november 3-án Washingtonban ülésezett az EU-USA energiabiztonsági munkacsoport, hogy megvitassa a von der Leyen és Biden elnökök március 25-i közös nyilatkozatának végrehajtását, amelynek célja az EU földgázellátásának diverzifikálása, valamint a földgázigény és -fogyasztás csökkentése. A COP27 konferencia kapcsán, megerősítették elkötelezettségüket a gyorsított és felelősségteljes tiszta energiára való átállás mellett, amely kulcsfontosságú közös éghajlati céljaik eléréséhez, és egyben a legjobb módja annak, hogy világszerte hosszú távú energiabiztonság legyen biztosított. A résztvevők üdvözölték a von der Leyen és Biden elnökök közös nyilatkozatában tett azon kötelezettségvállalás túlteljesítését, hogy 2021-hez képest 2022-ben 15 milliárd köbméterrel növelték az Európába irányuló LNG-szállításokat. 2022 január és október között mintegy 48 milliárd köbméter LNG-t exportáltak az USA-ból az EU-ba, ami 26 milliárd köbméterrel több, mint a 2021-es teljes évben. Erre a tendenciára építve a résztvevők elkötelezték magukat amellett, hogy 2023-ban a 2021-es évhez képest további mintegy 50 milliárd köbméternyi LNG-ellátás magas szinten tartásán dolgoznak Európába.

2022. november 9-én az Európai Bizottság új ideiglenes rendeletet javasolt a megújuló energiaforrások elterjedésének felgyorsítása érdekében. Az energiaellátás diverzifikálásával és az energiatakarékossággal együtt a megújuló energiaforrások nagyobb mértékű alkalmazása is része annak az uniós tervnek, amelynek célja az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk megszüntetése. A megújuló energiaforrások rövid távon és a jövőben is csökkentik az EU fosszilis tüzelőanyagok iránti igényét az energia-, a fűtési és hűtési, az ipari és a közlekedési ágazatokban. Alacsony működési költségeiknek köszönhetően a megújuló energiaforrások nagyobb aránya az EU energiarendszerében hozzájárulhat az energiaszámlák csökkentéséhez. Ez kiegészíti a korábbi sürgősségi intézkedéseket az energiapiacokon kialakult rendkívüli helyzet kezelése és a tiszta energiára való átállás felgyorsítása érdekében. Az intézkedés egy évig lesz érvényben, ami fedezi a megújuló energiaforrásokról szóló, jelenleg a társjogalkotók által tárgyalt irányelv elfogadásához és átültetéséhez szükséges időt valamennyi tagállamban. A támogatás olyan konkrét technológiákat és projekttípusokat céloz meg, amelyek a leggyorsabban bevezethetők és a legkisebb hatást gyakorolják a környezetre, és amelyek hozzájárulnak energiabiztonságunkhoz, tekintettel Oroszország ukrajnai inváziójára és energiaellátásának fegyverkezésére.

2022. november 16-án a Sarm El-Sejkben megrendezett COP27 konferencián az EU és Egyiptom újabb lépést tett a tiszta energiára való áttérés terén folytatott hosszú távú együttműködésük megerősítése érdekében: stratégiai partnerséget hoztak létre a megújuló hidrogén területén, és előkészítették a terepet az igazságos energiaátálláshoz Egyiptomban. Az Európai Bizottság, amelyet Timmermans ügyvezető alelnök és Simson biztos képviselt, kétoldalú egyetértési megállapodást írt alá a megújuló hidrogénnel kapcsolatos stratégiai partnerségről Tarek El Molla egyiptomi kőolajügyi miniszterrel és Mohammed Shaker El-Markabi villamosenergia- és megújuló energiaügyi miniszterrel. Emellett közös nyilatkozatot írtak alá az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) és Rania El Mashat egyiptomi nemzetközi együttműködési miniszterrel, amelyben bejelentették, hogy a Bizottság legfeljebb 35 millió euróval járul hozzá Egyiptom energiagazdagsággal kapcsolatos kezdeményezésének támogatásához.

2022. november 22-én a Bizottság folytatta az energiaválságra adott válaszlépéseit, és piac-korrekciós mechanizmust javasolt az uniós vállalkozások és háztartások védelmére a túlzottan magas uniós gázáraktól. Ez kiegészíti a gázkereslet csökkentésére és az energiaellátás diverzifikálása révén az ellátás biztonságának biztosítására irányuló intézkedéseket. Az új mechanizmus célja, hogy csökkentse az európai gázpiacok ingadozását, és egyúttal biztosítsa a gázellátás biztonságát.

A Bizottság 2022. november 23-án több mint 380 millió eurós támogatást hagyott jóvá 168 új projekt számára Európa-szerte a környezetvédelmi és éghajlat-politikai LIFE program keretében. A LIFE-projektek, amelyek az európai zöld alku középpontjában állnak, segíthetnek abban, hogy az EU 2050-re klímasemlegessé váljon, és elérje az éghajlat-, energia- és környezetvédelmi célokat. Támogatják a biológiai sokféleséget, a természet helyreállítását és a körforgásos gazdaságot, miközben hozzájárulnak a tiszta energiára való átálláshoz az egész kontinensen.

Írta: Mészáros Kinga

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

 

Környezetvédelem

A Bizottság november elején elfogadta a biodiverzitás megőrzésével kapcsolatos következő évekre szóló stratégiáját. Ez magában foglalt egy cselekvési tervet, mely a vadon élő állatok és növények illegális kereskedelmének megakadályozására és felülvizsgálatára irányul, hiszen ez a fekete kereskedelmi tevékenység egész fajok kihalásához vezethet. A stratégia 2027-ig határozza meg az illegális kereskedelem elleni fellépés módjait. A hat évvel ezelőtt kiadott tervezet felülvizsgált, jelenlegi formája négy fő célkitűzést tartalmaz a következő évekre:

1. Megelőzni az illegális állat és növény kereskedelmet, megkeresni és kezelni a kiváltó okokat.
2. Ezen illegális tevékenységek ellen irányuló nemzeti jogi keretek megerősítése.
3. Szigorúan betartatni és végrehajtani az EU által meghatározott intézkedéseket.
4. Az állatok és növények illegális kereskedelme elleni globális partnerség megerősítése, különösen a forrás és fogyasztó országaiban ezen tevékenységnek.

November 14-25. között került megrendezésre Panamában a CITIES COP19 konferencia. Itt az EU hozzájárult ahhoz, hogy több mint 500 faj kereskedelmét fenntarthatóvá tegyék.

November 6-20. között került megrendezésre a COP27 konferencia Egyiptomban, amelyen az Európai Unió képviselői is részt vettek. Az unió továbbra is tartotta magát a korábban kitűzött célok megvalósításához.

„A COP27 életben tartotta az 1,5 Celsius-fokos célt. Sajnos azonban nem sikerült elérni, hogy a világ legnagyobb kibocsátói kötelezettséget vállaljanak a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos leállítására, és az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó új kötelezettségvállalásokat sem. Az EU azonban továbbra is kitart az irányvonal mellett, különösen az európai zöld megállapodás és a REPowerEU révén, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a Párizsi Megállapodásban kitűzött célokat elérhető közelségben tartsuk.” – nyilatkozta az eseményről Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.

A november 23-án kiadott jelentésében az Európai Bizottság közölte, hogy a LIFE Program keretein belül megvalósuló mintegy 168 új projektre 380 millió eurós támogatást adnak. Ez a kezdeményezés az Európai Zöld Megállapodás mellett segít, hogy az EU 2050-re elérje a klímasemlegességet. A támogatásra szánt összeget a tagállamokból érkező projektek a biodiverzitás, körforgásos gazdálkodás, klímaváltozás enyhítése és tiszta energia szolgáltatás területén használhatják fel. A LIFE Program az EU környezet és klímapolitikájának alapköve, mely 1992 óta 5,500 projekt megvalósításában segédkezett. A 2021-2027 közötti időszakra az erre szánt költségvetési keretet 60%-kal 5,4 milliárd euróra emelték.

Az EU november 24-én csatlakozott a műanyagszennyezés megszüntetésére irányuló koalícióhoz (’High Ambition Coalition to End Plastic Pollution’), mellyel megerősítette törekvését a bolygónkat elárasztó műanyaghulladék mennyiség 2040-ig történő csökkentésére. Egy ezzel kapcsolatos új szerződés tárgyalásai november 28-ától előreláthatólag 2025-ig fognak tartani. Az EU koalícióba való belépéséről Norvégia éghajlat és környezetvédelmi minisztere, Espen BarthEide így nyilatkozott:

„Az Európai Unió régóta partner és vezető erő a műanyagszennyezés elleni küzdelemben. Nagy örömömre szolgál, hogy az EU folytatja ezt a szerepet és csatlakozik a koalíció munkájához, amely valóban hatékony globális szerződés létrehozására irányul, mely közös globális szabályokat állapít meg és 2040-ig véget vet a műanyagszennyezésnek.”

2022. december 8-án az EU közétette a környezetszennyezés csökkentéséről szóló jövőre vonatkozó tervét. Kiderül, hogy az eddigi szakpolitikák hozzájárultak a levegő peszticidektől (növényvédő szerek) való szennyezettségének mérsékléséhez. Más területeken, mint a hulladék keletkezés, tápanyagszennyezés nem valósultak meg teljes mértékben az elvárások, így a Bizottság sokkal erőteljesebb fellépéssel szeretné elérni a kívánt eredményeket. A legnagyobb problémát továbbra is a levegő szennyezettsége okozza, hiszen a jelentés szerint az EU-ban évente az idő előtti halálesetek hátterében ez állhat. A Bizottság 2021-es tervéhez képest mind a 33 intézkedés tekintetében előrehaladás történt mostanra.

December 7-19 között került megrendezésre az ENSZ Biodiverzitás Konferencia, a COP15 Montreálban. Az EU is képviseltette magát az eseményen, melynek célja egy globális megegyezés kötése a természet és a bolygó átfogó védelméről egészen 2050-ig. A következő célokat és prioritásokat fogalmazták meg:

• A szárazföldek és óceánok 30%-ának védelme, a biodiverzitás és az ökoszisztéma különös figyelembevételével.
• A tönkrement területek helyreállítása.
• Biodiverzitást veszélyeztető szennyezések csökkentése és az ökoszisztéma fenntartható használata.
• Megfelelő nyomon követési keretrendszer kialakítása, nemzeti célok felülvizsgálata és a végrehajtás felülvizsgálata is kiemelten szerepel.

Írta: Vida Fanni

Egészségügy

Novemberben a Bizottság és a HERA (’Health Emergency Preparedness and Response Authority’) a Pfizer gyógyszergyártó céggel írt alá szerződést a COVID 19-ben szenvedő, súlyos betegség kockázatával küzdő betegek kezelésével kapcsolatban. Az ehhez tartozó közbeszerzésben (szájon át szedhető Paxlovid) tizenhárom EU és EGT, valamint EU tagjelölt ország vesz részt. Emellett a Bizottság elkötelezett egy erősebb és aktívabb Európai Egészségügyi Unió kiépítése mellett, mely a felmerülő egészségügyi veszélyekre megfelelően tud reagálni. A HERA segítséget nyújt az országoknak a beszerzési prioritásaik meghatározása és végrehajtásának megvalósítása érdekében.

December 22-én az Európai Unió tárgyalt a különböző károsanyag kibocsájtás szabályozásáról. December 29-én lépett hatályba a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló új törvény (’Persistent Organic Pollutants’). Ez kötelező érvényű szabályozásokat tartalmaz az emberek egészségének megőrzése érdekében, hogy minél több hulladékból származó káros hatás elkerülje a tagállamok lakosságát. A rendelet határértékeket ad meg a vegyi anyagok tekintetében. Öt anyag esetében szigorították a szabályokat, négy esetben pedig új határértékeket állapítottak meg. Ez megakadályozza azt is, hogy ezek újra bekerülhessenek a gazdaságba. A jelentésből kiderült, hogy az unió nemzetközi szinten élén jár abban, hogy az emberek számára megteremtse a mérgező anyagoktól mentes környezetet.

Írta: Vida Fanni

Szankcióspolitika

November 28-án a Tanács egyhangú határozatot fogadott el arról, hogy a szankciók megsértésével bővíti az EUMSZ-ben foglalt uniós bűncselekmények listáját. Ennek szükségességét az EU által Oroszországgal szemben elfogadott számos korlátozó intézkedés maradéktalan végrehajtása alapozta meg. A tagállamok eltérő módon határozták meg mi minősül azok megsértésének, és milyen szankciókat kell alkalmazni a szabályozások áthágása esetén, míg a határozat biztosítja a szankciók hasonló mértékű végrehajtását az EU egész területén és ellehetetleníti a szankciók kijátszására vagy megsértésére irányuló törekvéseket. A november 28-i döntés értelmében az Európai Bizottság egy irányelvjavaslatot terjeszt elő az uniós korlátozó intézkedések megsértése bűncselekményének meghatározására és szankcióira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról.

December 3-án az Európai Unió árplafont állapított meg a kőolaj hordónkénti árára. Ennek alapja, hogy korlátozásnak köszönhetően drasztikusan csökkenni fognak mind Oroszország olajból származó bevételei, mind pedig a piaci feltételek által generált áringazodások. A Tanács határozata értelmében december 5-től kezdődően az Oroszországi Föderációból származó, vagy onnan exportált nyersolajra, kőolajra és bitumenes ásványokból nyert olajokra vonatkozóan hordónként maximálisan 60 dollár az olajár felső határa. Annak értelmében, hogy az árplafon a piaci helyzethez való alkalmazkodás végett időszakosan felülvizsgálható, a határozat egyúttal minden egyes módosítását követő 90 napos átmeneti időszakot is meghatároz, hogy az árplafon valamennyi piaci szereplő általi következetes végrehajtását biztosítsa. Ehhez hasonló rendeltetésű a 45 napos türelmi idő is, amely a december 5-e előtt Oroszországtól vásárolt és a hajóra rakodott, valamint a rendeltetési kikötőben 2023. január 19. előtt kirakodott nyersolajat szállító hajók számára. December 16-án az Európai Unió elfogadta a kilencedik szankcióscsomagot is válaszul az Ukrajna ellen irányuló agresszív tevékenységre. Amellett, hogy az unió további négy orosz műsorszolgáltató (NTV/NTV Mir, Rossiya 1, REN TV and Pervyi Kanal) engedélyét függesztette fel, további 141 magánszemélyt és 49 szervezetet szankcionált. Az intézkedések között olyan területeket érint az exporttilalom, amelyek hozzájárulhatnak Oroszország védelmi és biztonsági ágazatának technológiai fejlesztéséhez: a bakszektor, a drónok hajtóművei, a kettős felhasználású áruk és technológiák kivitele, a bányászati ágazatba történő beruházások tiltása, műtrágya és gabona, illetve az orosz regionális fejlesztési bankkal folytatott ügyletek, valamint a reklám-, piackutatási és közvélemény-kutatási szolgáltatások nyújtása. A szabályozások kijátszásának elkerülése érdekében a listára felkerül néhány, az illegálisan annektált Krímben vagy Szevasztopolban székhellyel rendelkező, orosz ellenőrzés alatt álló szervezet is.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Szomszédságpolitika

Keleti szomszédságpolitika

Az Európai Unió Tanácsa 2022. november 15-én az Európai Békefenntartási Eszköz (EPF) keretében 16 millió euró összegű támogatási intézkedést fogadott el az Európai Unió Ukrajnát támogató katonai segítségnyújtási missziója által az ukrán fegyveres erők kapacitásépítésének támogatására.

2022. november 21-én az Európai Unió és az ENSZ Fejlesztési Programja további 35 millió eurós beruházást jelentett be az UNDP ukrajnai ellenálló képesség-építési és helyreállítási programjába (RBR). Az új uniós hozzájárulás a közösségek helyreállítását támogatja Ukrajna kiválasztott célterületein a minőségi közszolgáltatásokhoz – például egészségügyi létesítményekhez – való hozzáférés javítása és a közösségi rendfenntartás megerősítése révén.

2022. november 22-én az Európai Bizottság további 2,5 milliárd euró makroszintű pénzügyi támogatást folyósított Ukrajnának, hogy az ország továbbra is biztosítani tudja rövid távú finanszírozási igényeinek kielégítését. “Ukrajnának szüksége van a nyugdíjak kifizetésére és az alapvető közszolgáltatások, például a kórházak és iskolák fenntartására” – áll az Európai Bizottság tweetjében.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 200 millió eurót nyújt Moldovának a sürgősségi gázellátás kialakítására. A részletet a vészhelyzeti gázvásárlásra fogják felhasználni, amennyiben Moldovában, az orosz állami tulajdonú Gazprommal kötött jelenlegi ötéves szerződése alapján fennakad az ellátás. A hitel célja Moldova energiabiztonságának megőrzése, és egy korábbi 100 millió eurós részletet követ.

Az Európai Bizottság 2022. december 7-én új, 25 millió eurós támogatási programot fogadott el az ország allampolgárainak további támogatására, így az EU összesen több mint 100 millió euróval támogatja a belarusz népet, miután a rezsim brutálisan reagált a 2020. augusztusi választások elleni tiltakozásokra.

Írta: Mészáros Kinga

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

 

Déli szomszédságpolitika

Negyedszer találkoztak egymással a Déli Szomszédság miniszterei és az Európai Unió diplomatái egy közös megbeszélés keretin belül, ezúttal Barcelonában novemberben. A találkozón az Európai Unió és a déli szomszédság országai elkötelezték magukat amellett, hogy fokozzák kölcsönös együttműködésüket az orosz-ukrán háború negatív hatásainak leküzdése érdekében. „Nem csupán szomszédok vagyunk, mi együtt egy közösség is vagyunk. Meg kell erősítenünk a regionális integrációnkat. Sokkal mélyebb együttműködésre van szükségünk mind az infrastrukturálisan, mind a szabályozások tekintetében. Tovább kell erősíteni a stratégiai partnerségünket, hogy közösen képesek legyünk megfelelő választ adni az előttünk álló válságokra és kihívásokra. Ehhez elengedhetetlen a szoros kapcsolat a déli szomszédainkkal.” – fogalmazott Josep Borell az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Roberta Metsola 2022. november 11-én hivatalos látogatást tett Chisinauban. “Moldova helye Európában? Közös jövőnk kell, hogy legyen. Az Európai Parlament mindent meg fog tenni, hogy támogassa Önöket az Európai Unióhoz való csatlakozásuk útján” – mondta Roberta Metsola a moldovai parlamentben tartott beszédében.

Az Európai Unió által támogatott projekt segít felmérni és tanulmányozni a tengerfelszínen és a tengerfenéken megragadó hulladékot. A ’WES’ projekt keretein belül a marokkói hatóságok és az EU által delegált szakértők az elérhető legmodernebb technológia segítségével követik nyomon a hulladék sorsát a tenger felszínén lebegő látható szeméthalomtól a tenger aljára süllyedő, a halakat pusztító lerakódásokig. A felmérés célja megbízható adatokat szerezni a hulladék ’sorsáról’, majd a megszerzett adatokat összehasonlítani az Európai Unió tengeri stratégiai keretirányelvével.

Josepp Borell Mahmoud Abbas palesztin államfővel tárgyalt novemberben. Az Európai Unió továbbra is hosszú távú politikai és technikai támogatást nyújt a palesztin népnek, az Európai Unió így a legelőtétezettebb támogatója a palesztin kormányzatnak, hiszen évenkénti segélye meghaladja a 300 millió eurót. Az Európai Unió külügyi tárcája megerősítette, az EU készen áll a kétoldalú kapcsolatok további erősítésére a palesztin állammal. Josep Borell az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője továbbá megismételte az EU felhívását a palesztin és az izraeli nép felé a feszültségek enyhítése érdekében. „Az Európai Unió készen áll, hogy minden szükséges támogatást előteremtsen egy békés kétállami megoldás érdekében.” – hangsúlyozta az EU diplomatája.

Az Európai Unió újabb 100 millió euróval támogatja a tunéziai embereket. Az EU tunéziai nagykövete és a tunéziai pénzügyminiszter egy 100 millió eurós támogatásról szóló tervezetet írt alá. A támogatás célja, hogy a COVID-19-et követően Tunézia konszolidálni tudja gazdaságát, különösen a vállalkozásokat és a hiányt szenvedő egyéneket, családokat. A megegyezéssel az EU a 2022-es évben 550 millió euróval támogatta Tunéziát.

2022. december 20-án Josep Borell részt vett a Második Bagdadi Konferencián, ahol a résztvevők kifejezték támogatásukat az iraki állam felé. A konferencia célja, hogy elősegítsék Irak szuverenitásának visszaállítását, biztonságát és stabilitását, valamint elősegítsék politikai és gazdasági konszolidációját. A konferencián számos kétoldalú tárgyaláson vett részt az Európai Unió külügyi képviselője, így tárgyalt Ayman Safadival, Jordánia külügyminiszterével is, akivel az orosz-ukrán háború globális és regionális következményeiről egyeztettek.

Az Európai Unió továbbra is elkötelezett támogatója Libanonnak. Az Európai Unió továbbra is támogatja libanoni lakosságot, 2022-ben összesen 229 millió euró támogatás érkezett az országba gazdasági és szociális reformok végrehajtásának elősegítése érdekében. A libanoni vezetés megreformálta, megbízhatóbbá és átláthatóbbá tette közigazgatását. Az Európai Unió további támogatást nyújtott a helyi nőjogi aktivistáknak és szervezeteknek, hogy ösztönözzék a nők politikai és közéleti szerepvállalását és a nemi egyenlőség ügyét.

Az Európai Unió, afrikai partnereivel két új együttműködés keretein belül igyekszik kezelni az Afrikából érkező migráció okozta kihívásokat. Az kezdeményezések célja a csempészhálózatok és a visszaélések felszámolása. A megegyezés asztalhoz ülteti a kiinduló országot, a tranzitországokat és a célországokat is, hogy közösen megoldást találjanak az egyre élénkülő migrációs nyomásra.

2022. december 16-án újabb 215 millió eurós támogatást nyújtott az Európai Unió Tunéziának. A Tunéziai Gazdasági Minisztérium és az Európai Beruházási Bank aláírt két gazdasági egyezményt a tunéziai élelmiszer- és energiabiztonság megteremtése érdekében.

Írta: Nagy Imre Jonatán

Szerkesztette: Mészáros Kinga

Hasonló cikkeink ide kattintva érhetők el.

A borítókép Christian Lue felvétele.

A EU hírfigyelő – 2022. november-december bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A 2022-es év sok tekintetben rendhagyó időszakot jelentett biztonságpolitikai szempontból, ám miközben a nyugati világot az orosz-ukrán háború és annak gazdasági következményei foglalták le, Észak-Koreában nem álltak le a különféle stratégiai fegyverfejlesztések, sőt, ez volt a rakétafegyverzet tekintetében a legmagasabb kísérletszámot produkáló év, így érdemes figyelmet fordítani azok jelentőségére és lehetséges hatására.

A ballisztikus rakéták a modern hadviselés stratégiai fegyverei közé tartoznak, azonban azok egyes változatai taktikai szerepkörben is alkalmazhatóak. Közös jellemzőjük, hogy a harci részt (mely számos eszközzel-így például konvencionális robbanóanyag, nukleáris töltet, vegyianyag – felszerelhető) ballisztikus pályán juttatja célba, rendszerint nagy magasságon és sebességgel, kihasználva a gravitáció által biztosított pályaerőket.

Észak-Korea esetében ezen eszközök indítása jelenlegi ismereteink szerint három fő módon történhet. Szárazföldről indítható az ország területén elhelyezkedő számtalan rögzített pozíciójú indítóállomás, vagy siló biztonságából, egyben azonban csökkentve a meglepetés erejét a könnyű területi lehatárolás lehetősége miatt. Ezzel szemben folyamatos helyváltoztatásra való képesség taktikai előnye miatt a szovjet mintához hasonlóan számos hordozójárművet (Transportable Erector Launcher, vagyis TEL) alkalmaz a hadsereg, így például a WS51200 önjáró platform is rendszeres szereplője a katonai parádéknak. A vízről való indítás nemzetközileg általánossá vált, és a csapásmérő képesség védelmének legbiztosabb garanciájává forrt, ballisztikus rakéták hordozására is képes tengeralattjárók is szerepet kapnak az arzenálban a Pukgukszong-3 rakéták révén. Emellett a hivatalos állami kommunikáció szerint különleges módon vízalatti silókkal is rendelkezik Észak-Korea, azonban azok létezése vitatott.

A ballisztikus rakéták legfontosabb megkülönböztető jegye azonban a hatótávolság, mely alapján osztályozásuk is történik. A ballisztikus rakéták taktikai alkalmazása 1000 km alatt történik, mely a hadszíntéren való közvetlen, katonai célpontok ellen való alkalmazást jelenti. Ebben a kategóriában rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákról beszélhetünk, Észak-Korea az Öböl-háborúban hírhedtté vált szovjet Scud rakéta továbbfejlesztett verzióit használja Hvaszong-9 néven, mely az alapváltozat hatótávolságának közel ötszörösével rendelkezik. A ballisztikus rakéták következő csoportja 1000 és 3000 km közötti, közepes távolságig képesek eljutni. Az észak-koreai hadsereg többek között a Nodong-rakétát alkalmazza ebben a kategóriában, mely 1600 kilométeres hatótávval bírva képes közel 7 percen belül Japán elérésére. Sikerét mutatja, hogy mind Irán, mind Pakisztán importálta és fejlesztéseket alapozott a típusra. A közbenső hatótávolságú, 3000 és 5500 km közötti tartományban működő rakéták már komoly regionális lefedettséget biztosítanak, közülük kiemelendő a 2017-ben tesztelt Hvaszong-12, mely képes akár a Guam szigetén található amerikai támaszpont támadására is. A rakétafegyverzet stratégiai és kommunikációs szempontból is legfontosabb részét képező kategória azonban az 5500 km hatótávolság feletti, interkontinentális ballisztikus rakéták osztálya. Az első olyan stratégiai fegyver, mely ilyen módon képessé vált az amerikai kontinens közvetlen támadására, a Hvaszong-14, mely közel fél tonna nukleáris vagy konvencionális töltet hordozására képes.

Észak-Korea a 2022-es évben az eddigi legmagasabb kísérletszámot érte el, több mint 70 hordozóeszköz-tesztelés zajlott le, mely így (amennyiben a 2022-es évet nem vesszük figyelembe), Kim Jong-un 10 éves vezetése alatti éves átlagos rakétaindítási szám (közel 14) négyszeresére emelkedett. Hiába szorult tehát háttérbe a nyugati sajtó porondján Észak-Korea, az egykor primer fenyegetésnek tartott rakétafejlesztések már mennyiségi szinten is rohamosan gyarapodtak.

A részletes felbontását megvizsgálva az idei rakétakísérletek eloszlásának, átfogó képet kaphatunk arról, hogy valójában mely csapásmérő képességek kerültek fejlesztésre.

2022 első negyedében nagy valószínűséggel olyan minőségi fejlesztések alapjául szolgáló kísérletek kerültek végrehajtásra, melyek a rakéta harci részének visszatérésén kívántak javítani. Ennek egyik eszköze az önállóan célravezethető fejek komplexuma (Multiple Independentebly-targetable Reentry Vehicle, a továbbiakban: MIRV), mely képessé teszi a rakétát arra, hogy egyidejűleg több célpontot támadjon, egyben akár félrevezető (hamis) robbanófejeket is felhasználva. Másik fontos kutatási iránnyá vált a ballisztikus rakéták valódi hiperszonikus fegyverré való fejlesztése, mely a hatalmas sebességen való irányítás tökéletesítésével a jelenleg elérhető legütőképesebb csapásmérő eszközök csoportjába emelné azokat. Ezeket a fejlesztéseket azonban jelenlegi fázisukban nehéz külső megfigyelőként elemezni, a szakértők számára sem teljesen egyértelműek a mostani eredmények. Észak-Korea a ballisztikus rakéták mellett alternatívaként fejleszti robotrepülőgépeit, melyekkel lehetséges az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1718-as számú határozatának semlegesítése, mivel azokban ezen eszközök nem esnek korlátozás alá. Kisebb méretük és költségük sokkal rugalmasabbá teszi bevetésüket a ballisztikus rakétákkal szemben, így taktikai alkalmazásuk köre is szélesebb, kezdve a tengerészeti egységek elleni harctól a támaszpontok elleni precíziós csapásmérésig. Így 2022 során legalább 6 alkalommal került tesztelésre ez a képesség, többek között olyan típusokkal is, melyek nukleáris robbanófejek hordozására is alkalmasak.

Tavasszal azonban már a ballisztikus rakétáké volt a főszerep, a 13 tesztből 8 májusban zajlott le, egy nap akár több próbát is végrehajtva. 2022 márciusában végrehajtott interkontinentális ballisztikus rakéta teszt 4 év után az első volt, mely így egyben a korábbi rakétatesztelési moratóriumot is felbontotta. Egyes kísérleteket Észak-Korea egy műholdfejlesztés részeként hirdetett meg, míg a sűrű tesztidőszakban arra is volt példa, hogy a dél-koreai megfigyelők szerint egy ballisztikus rakéta pályáján való haladás során felrobbant.

A nyár során már a rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták kerültek előtérbe, egy háromnapos tengeri hadgyakorlat ideje alatt 8 ilyen típusú csapásmérő eszköz csapódott a tengerbe szárazföldi indítása után.

Az ősz beköszöntével megsokszorozódott a kísérletek száma, bár egészen novemberig továbbra is a rövidebb hatótávolságú csapásmérő képesség fejlesztésén maradt a hangsúly. Tesztelésre került a KN-23 jelzésű rövid hatótávolságú ballisztikus rakéta tengeralattjáróról való indításának a lehetősége. Ez a fegyver sok hasonlóságot mutat az orosz-ukrán háborúban is bevetett szárazföldi Iszkander rakétához, így tengeri alkalmazása viszonylag újszerű fejlesztési lépésnek mondható.

Novemberben az addigi kísérletek folytatásában azok haditechnikai jelentősége mellett nagymértékben szerepet játszott a politikai kommunikáció is. Az első hetekben lefolytatott „Vigilant Storm” elnevezésű közös amerikai-dél-koreai (többségében légi) hadgyakorlat nem maradhatott válasz nélkül, így Észak-Korea 4 ballisztikus rakétát tesztelt, reagálva arra, hogy az amerikai erők az eredetileg nukleáris fegyverek hordozására is képes B1-B Lancer jelzésű szuperszonikus nehézbombázókat is felvonultatták.

Hasonló megfontolásokból kerülhetett sor az amerikai félidős választások idején újabb rakétaindításra, a Dél-Korea területéhez közel becsapódó hordozóeszközök maradványait a déli állam hadserege a későbbiekben közszemlére helyezte. Ezzel együtt azonban napvilágra került, hogy a légvédelmi szirénákat is beindító rakéták az előzetes várakozásokkal szemben korántsem modern ballisztikus támadófegyverek voltak, hanem valójában a már régóta szolgálatban álló Sz-200 légvédelmi rakéták nem hagyományos alkalmazása történt.

November 18-án azonban elérkezett a tesztek csúcspontja, ugyanis kilövésre került egy Hvaszong-17-es interkontinentális ballisztikus rakéta, mely jelenleg az önjáró szárazföldi platformról üzemeltetett, folyékony hajtóanyaggal rendelkező ballisztikus rakéták közül a világon a legnagyobb rendszerben álló fegyver. 15 ezer kilométeresre becsült hatótávolságával képes lehet a kontinens belsejében található amerikai államokra is csapást mérni. Ennek a képességnek a hatékonysága pedig megtöbbszöröződhet, amennyiben a korábban már említett, az év első felében tesztelt MIRV képesség ezen a típuson alkalmazásra kerül, illetve amennyiben tömegpusztító töltettel szerelik fel a harci részt.

Természetesen az egyre látványosabb fenyegetést jelentő kapacitások fejlesztése nem maradt nemzetközi válasz nélkül. Az utóbbi tesztre reagálva az Amerikai Egyesült Államok ismét felvonultatta a térségben a már korábban bemutatott szuperszonikus nehézbombázóit, a G7 országok konszenzusos ENSZ-re való nyomásgyakorlása pedig bár 14 ország tesztek elleni diplomáciai fellépését ösztönözte, a Biztonsági Tanács megosztottsága miatt nem sikerült hivatalos határozatot kiadni.

December 15-án Észak Korea statikus földi tesztet végzett egy szilárd üzemanyagú rakétahajtóművel, mely a becslések szerint nagy hatótávolságú, tengeralattjáróról indítható rakéta, vagy egyéb platformról üzemeltetett interkontinentális ballisztikus rakéta első fokozatának lehet majd a hajtóműve. Emellett december 18-án két közepes, december 23-án pedig két rövid hatótávolságú rakéta indítása történt meg, felháborodást keltve a nyugati diplomáciai körökben. A kísérletek azonban az év végén sem álltak le, december 31-én három rakéta került felbocsátásra, és a 2023-as évet pedig már az első napon egy rövid hatótávolságú ballisztikus rakétával nyitotta meg Észak-Korea.

A tömegpusztító fegyverek célba juttatására is alkalmas ballisztikus rakéták fejlesztése mellett mindeközben komoly kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az atomtöltetek fejlesztése is folytatódik, ugyanis műholdfelvételek szerint vélhetőleg a jelenlegi atomerőműnél tízszer nagyobb komplexum épül, mely tovább növelhetné egy nukleáris fegyverhez szükséges hasadóanyagok előállítási kapacitását.

A Koreai Munkáspárt év végi ülésén az ötéves terv részeként tárgyalt, majd a januári nagyszabású politikai gyűlésen is elfogadott célok alapján a fejlesztések pedig tovább fognak folytatódni, melyek legfőbb elemei a taktikai nukleáris fegyverek képessége, valamint a várhatóan áprilisban felbocsátásra kerülő katonai felderítő műhold.

Bármennyire is heves a nemzetközi közösség tiltakozása, ezen csapásmérő képességek Észak-Korea biztonságpolitikájának központi elemét képezik, így azokról nem fog lemondani. Még annak ellenére sem, hogy rendkívül költséges a folyamat, ugyanis idén csupán a június hónapig végrehajtott tesztek pénzügyi vonzata az ország GDP-jének 2 százalékát tette ki, miközben pontosan ugyanezt a költségvetési százalékot nehezen éri el (a bár természetesen teljesen más gazdasággal bíró) NATO tagállamok többsége mint teljes védelmi kiadás. A csapásmérő képességek az elavuló konvencionális erők ellensúlyozása mellett komoly elrettentő erővel bírhatnak, melynek elsősorban a célja egy esetleges invázió megakadályozása. Emellett nemzetközi diplomáciai súlyát is erősítheti ezen kapacitásokkal való rendelkezés, nem beszélve a politikai rendszer belföldi legitimációjáról, így továbbra sincs kilátásban ezen erők korlátozása vagy leszerelése, ugyanis az az egész állam politikai berendezkedésének biztonságát is veszélyeztethetné.

Összességében tehát Észak-Korea minőségi és mennyiségi szempontból is kiemelkedő évet zárt rakétakísérletei terén, mely mérföldkő lehet a csapásmérő képességek fejlesztésének folyamatában. Ezen kapacitások haditechnikai és (biztonság)politikai jelentősége miatt betöltött szerepe a továbbiakban is az állami rendszer sarokkövévé teszi azokat, így fejlesztésük várhatóan csak erősödni fog. Ezáltal egyben pedig felhívja a nemzetközi figyelmet is a jelenlegi tendenciákra, melyek hosszútávon akár az ország nemzetközi rendszerben elfoglalt pozícióját is megváltoztathatja.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A cikkben Eric Shi és Micah Brandli fényképeit használtuk, amelyek az Unsplash-ről származnak.

A A lopakodó tigris: Észak-Korea rakétafejlesztésének titkos rekordéve bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A cikk célja annak bemutatása, hogy milyen konfliktusok állnak fent a politikai vezetők és a fegyveres erőszakszervezetek között a hibrid rezsimekben. A cikk területi fókuszában Törökország áll. Az időfókuszt tekintve, abból a célból, hogy minél szélesebb rálátást kapjon az olvasó a különböző szerkezeti adottságokra és a hadsereg történelmen átívelő pozíciójára, az általános áttekintés az Oszmán Birodalommal kezdődik, azonban a cikk az 1920-as évektől kezdődő köztársasági időszakra koncentrál, különösképpen az 1960-as évektől kezdődő időintervallumra. A cikk elsősorban azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy hibrid rezsimnek tekinthető-e Törökország, illetve ennek a különböző korszakokon át a hadsereg vagy a politika volt-e a forrása. Célja továbbá rávilágítani a török hadsereg „demokráciaőrző” szerepére és „privilégiumaira” is, illetve arra, hogy Erdogan a hibrid rezsimek vezetői által a fegyveres erőszakszervezetek gyengítésére alkalmazott stratégiák közül melyekkel operál. Mindehhez széleskörű forrásokat vizsgáltam meg a kutatás során, elsősorban a releváns szakirodalmat és különböző hírforrásokat. A cikk elméleti áttekintéssel kezdődik, amelynek során megvizsgálom a hibrid rezsimek fogalmát és jellemzőit, valamint típusait. A hibrid rezsimek vezetői által a fegyveres erőszakszervezetekkel fentartott kapcsolatokban alkalmazott stratégiát. Majd a Török Köztársaság történemének és főbb politikai folyamatainak áttekintésével folytatódik a cikk, s végül a török fegyveres erők bemutatása kezdődik. Ezt követően, bemutatásra kerül, hogy Törökország miért is a puccsok országa és miért tulajdonítanak a török fegyveres erőknek „demokráciavédő” szerepet. A cikk a 2016-os puccskísérlet és következményeinek elemzésével zárul.

Elméleti áttekintés

A hibrid rezsimek

A hibrid rezsimek definiálásakor számos nehézségbe ütközhetünk. Egyrészt, a kutatók között nincs konszenzus a fogalmat illetően, emellett rendkívül tágak az értelmezési keretek, hiszen a világban többféle típusú és minőségű politikai berendezkedés figyelhető meg. Emellett a fogalom még mindig homályos, nehezen alkalmazható fogalmakkal operál.
Az sem világos, hogy a demokrácia vagy az autokrácia jelenségéből vezethető-e vissza inkább a hibrid rezsim. Továbbá, uralkodó nézet, hogy átmeneti rendszerekként tekintenek rájuk, azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy ezek már önálló rendszertípusokká váltak. [1]

A hibrid rezsimek tudományos diskurzusba való beemelésére egyébként azért volt szükség, mert a demokráciaelmélet bevett keretei között nem voltak értelmezhetők ezek az alakulatok. Kialakulásukat 1980-ig a huntington-i „third wave” demokráciák létrejöttének kezdetéig vezetik vissza, s demokratizálódási folyamatuk nemzetközi közösség tetszésének kiváltására is történt. A folyamatfolytatódott az 1990-es években robbanásszerűen a számos politikai rendszer rendszerváltásával (Latin-Amerika, posztkommunista Eurázsia, Afrika). [2] Fontos megjegyezni, hogy a hibrid rezsimek létrejötte nem egyirányú folyamat, hanem liberális demokráciák is áldozatok lehetnek vagy olyan rendszerek, melyek megakadtak, esetleg visszafordultak a demokratizálódás útján. A visszafordulás a demokratizálódás útjánt példázzák azok az 1990-es években rendszerváltó posztkommunista országok, amelyekben jellemzően a kétezres években a demokratizálódási folyamat megakadt vagy megfordult. [3]

A hibrid rezsimek egy szürkezónás rezsimtípus, mivel az a demokrácia és az autokrácia közötti szürke zónában helyezkedik el, mint önálló rezsimtípus. [4] Azért szürke zónás, mert keverednek a demokráciára és autokráciára jellemző vonások, emellett jellemzője még, hogy a hibrid rezsim vezetője felváltva él az autoriter rezsimekre és demokratikus rezsimekre jellemző eszközökkel, tehát ciklikusan váltja egymást egy demokratikus folyamat és egy autoriter folyamat. [5] Például jogi lehetőség van a pártok és civil társadalom szerveződésére, ezek az országok demokratikus alkotmánnyal rendelkeznek, a választások rendszeresen meg vannak tartva, de számos demokráciadeficittel találkozhatunk. Ilyenek például a hatalomkoncentráció, a vezetés demokratikus felhatalmazás nélküli működése, a transzparencia nagyon alacsony foka vagy teljes hiánya, a politikában való részvétel csekélysége, illetve a hatalmi ágak összeolvadása. Tehát vannak demokratikus elemei, mint például az is, hogy engedélyezettek a pártok és a civil szerveződések, azonban ezek „sosem” kerülhetnek hatalomra vagy érhetnek el igazi eredményt, illetve jelentős jogi akadályokat is gördítenek eléjük. Emellett gyakori az is, hogy a médiumok a vezető elit kezébe kerülnek, teljesen befolyásolva a közvéleményt. [6]

A hibrid rezsimeket emellett Polübiosz tézis-antitézis-szintézis elméletével is lehet jellemezni.   Ez az elmélet azt igyekszik megmagyarázni, hogy miként korruptálódnak el az előnyös politikai rendszerek, azaz miért a jó és a rossz  körforgásossága a jellemző. A tézis általában egy előnyös állapot, amely éppen a politikában uralkodó. Az   antitézis pedig ennek az ellentéte, amikor a tézis megbukik. Ezen körforgásosság kiküszöbölésére alkotta meg a szintézist, amely a kettő vegyítése, azaz a vegyes kormányzat modellje. [7]

A hibrid rezsimek jellemzője még a populizms és a prezidentalizmus. A rezsim vezetője, az elnök áll mindenek felett, a jog felett, így az erő körülötte csoportosul, emellett a jogköreit sem delegálja. Az elnök helyzete gazdaságilag is stabil: az állami vagyon nagyrészével rendelkezik ő vagy strómanja. A populista vezető vagy párt önmagát nevezi ki a társadalmi többség, a nép egyedül méltó képviselőjének. A populista párt, vezető sokszor maga igyekszik meghatározni, hogy a társadalomnak melyik csoportját tekinti az „igazi népnek”. Vagyis a jó emberek csoportját definiálja. [8] Így nagyon jellemző rá egy csoport vagy személy ellenségképpé „faragása”, amelyben a vezető az ország jólétét és biztonságát fenyegető ellenség ellen harcol az igazi népért. A populista vezető a tömeget képviseli, általában a klasszikus értelemben vett kisembert.

A hibrid rezsimeket a következő jellegzetességek jellemzik a leginkább:

• – Prezidentalizmus magas foka és a kormányzati elszámoltathatóság hiánya: populista politika, konzervatív értékek, egyház, elszámoltathatatlan “delegatív„ vezetés, politikai „erős ember” és átláthatatlan döntéshozatali folyamatok.
• – A formális (demokratikus) intézmények hitelessége és az azokba vetett bizalom szintje: a nemzeti törvényhozás, az igazságszolgáltatás és a politikai pártok bizonyítottan azok az intézmények, amelyekben a lakosság a legkevésbé bízik.
• – Politikai részvétel csökkenése: a politikai részvétel csekély, a kormányzati elszámoltathatóság és hitelesség gyengeségéből fakadóan, a politikai részvétel gyakran a formális intézményi csatornákon kívül zajlik. Civil társadalom és média kormányzati „szankcionálása”. Politikai felek alkalmatlanná tétele.
• – Korrupció és klientizmus/politikai patronázs: a tisztviselőket személyes érdekek vezérlik, és saját hasznuk érdekében cselekszenek, anélkül, hogy a közjó szélesebb értelemben vett érdekeivel törődnének. Az oldalukon állók támogatása mindenki mással szemben, különböző előnyök biztosítása.
• – Alkotmány, fontos jogszabályok megváltoztatása: Alkotmánymódosításával bevezetett hivatali időkorlátok megváltoztatása, egyéb autoritárius rendelkezések bevezetése. (Indoklás: az állami rendszer megerősítése érdekében autoritáriusabb intézkedésekre van szükség.) [9]

Az itt található térkép szemlélteti a hibrid rezsimek elhelyezkedését a világban. A demokráciaindex 60 mutatóra épül, amelyeket öt kategóriába soroltak: választási folyamat és pluralizmus, polgári szabadságjogok, a kormányzat működése, politikai részvétel és politikai kultúra. Az országokat nullától tízig terjedő skálán értékelik, és az átfogó index az öt kategória összesített pontszámának átlaga. Ezután az egyes országokat az átlagpontszámuk alapján négy rendszertípusba sorolják: teljes demokráciák, hibás demokráciák, hibrid rendszerek és autoriter rendszerek. [10] A térképről szembetűnő, hogy Törökország is hibrid rezsimként szerepel.

Fotó: Saw Wunna, Unsplash

A hibrid rezsimek tipológiája

A hibrid rezsimek tekintetében a különböző jellemzők alapján, többféle csoportot különíthetünk el. Magyar Bálint és Madlovics Bálint munkássága alapján, tíz féle rezsim-típusról beszélhetünk. Mindezen típusok megalkotásakor a szerzők figyelembe veszik a civil társadalom helyzetét, a többpárti választások meglétét, a társadalmi szabadság fokát, a rezsim alapját képező ideológiát, a korrupció mértékét, a gazdasági formát, az uralom patronalizmusának mértékét, az uralkodó part tagságát, az intézmények formalitását, az uralkodó párt funkcióját, a domináns gazdasági mechanizmust / tulajdonformát, illetve a korlátozottságot. [11]

A fegyveres erőszakszervezetek a hibrid rezsimekben

A fegyveres erőszakszervezetek helyzete hibrid rezsimekben rendkívüli érdekességeket tartogató kutatási téma.  A demokratikus rendszerekben ugyanis elvárás a civil kontroll a haderő felett, de emellett az is, hogy a haderő működése maradjon eredményes és hatékony. Az eredményesség és a hatékonyság azt jelenti, hogy a hadsereg képes-e a politikai vezetők által ráruházott szerepeket és missziókat (“eredményesség”) elfogadható élet- és erőforrásköltségek (“hatékonyság”) mellett teljesíteni. [12] Természetesen, a ráruházott szerepkör, illetve a civil kontroll is eltérő a különböző politikai rendszerekben. Például, az arab rezsimek erősen centralizált és merev parancsnoki struktúrája, a közvetlen vezetés alkalmazása és a parancsnoki láncok politikai okokból történő megbolygatása negatívan befolyásolja az arab hadseregek hatékonyságát. [13]

A hibrid rezsimekben kiemelten fontos a kormánypárt és az ország fegyveres erői közötti kiegyensúlyozott kapcsolat, ugyanis ezeket a rendszereket nehezebb fentartani, mint a demokráciát. Épp ezért a rendszer fenntartása céljából szükséges a hibrid rezsim vezetője számára, hogy valamilyen formában, de lojális legyen a rendszerhez vagy függjön a rendszertől a fegyveres erőszakszervezet. Ezt a rendszert fent kell tartani, ebben fontos szerepe van a haderőnek és a fegyveres erőszakszervezeteknek. De ezekben a hibrid rezsimekben hogyan alakulhat a civil kontroll, ha az ország egy hibrid rezsim? Ha egy ország hibrid rezsimeinek vezetői nem értik meg reálisan a civil-katonai kapcsolatot, akkor a fegyveres erőszakszervezet küzdeni fog a demokrácia helyreállításáért, akár a választásokba való beavatkozás, akár politikai alkudozások útján. [14] Emellett, vannak olyan országok, mint például Törökország, ahol a  hadsereg rendkívül erős, s többnyire független a politikától. Éppen ezért, a haderővel való helyzet stabilizálására, a hibrid rezsim politikai vezetésének, vagy széleskörű intézményi kontrollt kell alkalmaznia a haderő felett, vagy egy kevésbé „kényszerített” módszerrel élni, amely a közös ideológiai alapon vagy identitáson alapulva a vezetők lojalitásának megnyerése. Ez biztosítja, hogy a hibrid rezsimekkel szemben kiteljesedő polgári elégtelenség elfojtható legyen és a hibrid rezsim túlélése biztosított legyen. Így, a hibrid rezsimeknek a hadsereggel való kapcsolat stabilizálásával válnak a polgári felkelések elnyomhatóvá (pl. Bahrein 2011 és Irán 2009) és a választási csalások érvényesíthetővé (pl. Fehéroroszország 2021). [15]

Stratégiai megközelítések a hibrid rezsimek számára a fegyveres erőszakszervezetekhez fűződő viszonyukat illetően

A hibrid rezsimek vezetői számára tehát kifejezetten égető cél az, hogy megszerezzék a fegyveres erőszakszervezetek feletti kontrollt vagy elnyerjék azok lojalitását. A releváns szakirodalom, nevezetesen Michael Penfold, Andrés García Trujillo és Alejandro Urrutia „A fegyveres erőszakszervezetekkel való párbeszéd lehetőségei a hibrid rezsimekben” című tanulmányukban, több eszközt is megneveznek ezen célkitűzés elérésére. Az eszközök lehetnek pozitív hatásúak a fegyveres erőszakszervezetek vezetőire, például hatalmi vagy gazdasági pozícióhoz juttatva őket, azonban lehetnek negatív kimenetelűek is, mint például a tisztogatások vagy a kontroll erősítése. Ezek az eszközök az alábbiak:

• – intézményi átrendezés a civil kontrollt illetően: a parlamenti ellenőrzés megszüntetése a fegyveres erőszakszervezetek felett, s a kontrollt biztosító jogkörök áthelyezése a végrehajtó ág felügyelete alá;
• – a korlátozás és megfigyelés fokozása: a koordináció megnehezítése, az egység meggyengítése, a felügyelet fokozása, a biztonsági  intézmények felszalámizása, a végrehajtó hatalomhoz hű félkatonai csoportok létrehozása, a nemzetbiztonsági szervezetek megerősítése, tisztogatások, alegységek és  magasabb egységek „lefejezése”
• – politikai hatalomhoz való hozzáférés: magas rangú hivatásos személyek politikai vezetői szerephez való juttatása;
• – különböző ösztönzők: magasabb rangok, fizetésemelések, stratégiai iparágak ellenőrzése (pl. a pakisztáni haderő az ország élelmiszeriparát ellenőrzi);
• – külső szövetségesek, együttműködések: más hibrid rezsimekkel való együttműködés, kiképzés, technológia (pl. az irakiak által kiképzett jemeni Köztársasági Gárda vagy  az etióp biztonsági szolgálatok kínai technológiára való támaszkodása). [16]

Törökország politika folyamatai és a török fegvyeres erők helyzete

Általános áttekintés: Törökország

Törökország egy egyedülálló földrajzi régióban helyezkedik el Ázsia és Európa között. A történelem során a két kontinenst összekötő hídként szolgált, amely jelentőséget növelte a két tengerszorosának, a Boszporusznak és a Dardanelláknak a stratégiai jelentősége. Törökország a Kaukázus, a Közel-Kelet, a Balkán és a Földközi-tenger keleti részének kereszteződésében fekszik. Lakosságát és területét tekintve a régió egyik legnagyobb országa, szárazföldi területe pedig nagyobb, mint bármely más európai országé. Az ország területe nyugatról keletre körülbelül 1200 kilométer, északról délre pedig 480-640 kilométer. Törökország határai a következők: északon a Fekete-tenger, északkeleten Grúzia és Örményország, keleten Azerbajdzsán és Irán, délkeleten Irak és Szíria, délnyugaton és nyugaton a Földközi-tenger és az Égei-tenger, északnyugaton pedig Görögország és Bulgária. Isztambul a legnagyobb város és tengeri kikötő, Ankara pedig az ország fővárosa.

A Török Köztársaságot a Szeldzsuk Birodalomig vezetik vissza, amit a XI. században türkmén törzsek alapították Anatóliában. A Szeldzsuk Birodalmát követte az Oszmán Birodalom, amely a XIV. században lépett a hosszan tartó fejlődési és prosperálási útra, amely a XVII. században tetőzött. A jelenlegi Török Köztársaság nacionalista, világi és parlamentáris demokrácia, amelyet 1923-ban, az Oszmán Birodalom bukását követően hoztak létre. Ezt követően, az 1950-es évekig az államalapító Mustafa Kemal (Atatürk) és utódja alatt egypárti volt a kormányzás. Atatürk egy meglehetősen nyugatias demokráciát kívánt létrehozni, amiben csökkenteni kívánta az arab világhoz kapcsoló, iszlám vallás szerepét a társadalomban és az ország közigazgatása tekintetében is. Így az Atatürkhöz hű hadsereg ideológiai alapja is átalakult, s a demokrácia és a szekularizmus őrzőivé váltak. Végül, Törökország törvényhozó és végrehajtó hatalmi ága az 1950-es évek óta általános választójogon alapuló többpárti választásokon alapul. [17]

A Török Köztársaság társadalmának etnikai és vallási megoszlása még érdekfeszítőbb. A Török Köztársaság ugyan alapvetően muszlim vallású, de nagyban eltérő mértékű az, hogy az egyén mennyire követi a szigorú előírásokat. Ez azért fontos, mert Erdogan meglehetősen pro-iszlám nézeteket követ, amely a hagyományos és szigorú értékeket valló, többnyire vidéki embereknek kedvez. Általában a nagyvárosiak a szabadabb értékeket vallják, s ez a szavazóbázison is meglátszik. Emellett, gondot okoz még a betelepedett arabok ellen irányuló szegregáció a török társadalom részéről, illetve a Török Köztársaság délkeleti részében, a szír határ mentén letelepedett kurd lakosság is. Ez azért fontos, mert a hadsereg jelentős szerepet kapott a kurd kérdésben, majd Erdogan politikájának is fókuszába került nyilvánvalóan. Ezek mellett, az országba egyre több menekült települ be a környező, háborúval sújtott arab államokból. Az itt látható térképek bemutatják a Török Köztársaság etnikai viszonyait, illetve politikai viszonyait, amely jól leköveti az etnikai és város-vidéki viszonyokat:

Általános áttekintés: A török fegyveres erők

A török fegyveres erőket (angolul: Turkish Armed Forces, törökül: Türk Silahlı Kuvvetleri) Mustafa Kemal tábornok, az Oszmán Birodalom hamvaiból feltámadt köztársasági Törökország megalapozója volt, aki a mai formáját megalapozta. A hadsereg, amely az új állam alapértékeinek önjelölt letéteményeseként működött, az új állam szervezeti struktúráinak alapító intézménye volt. A katonaság hosszú éveken át felügyelte a kemalista vívmányok fenntartását, és időnként közvetlenül avatkozott be az ország alkotmánya által előírt módon, hogy helyreállítsa a rendet, amikor ezt szükségesnek ítélte. [18]

 

Az Oszmán Birodalom alatt is megkülönböztetett szerepe volt a török katonáknak. A török hadsereg vallási és történelmi alapjai miatt a társadalom felsőbb rétegeiben helyezkedett el. Az a felfogás, hogy a hadsereg testesítette meg az állam legmagasabb eszményeit, és hogy az állam egyenértékű a társadalommal és annak kulturális-vallási identitásával, megerősítette a hadsereg elitista státuszát az oszmán korszakban. A birodalom bürokratikus öröksége azóta átöröklődött a köztársasági korszakra, beleértve annak katonai és polgári szárnyát is. A katonaság presztízsének alapvető forrása mindmáig az a tény, hogy a Török Köztársaságot hivatásos katonák alapították, akik átvették a vezetést az isztambuli bábkormánytól, és kiűzték az ellenséges erőket az 1920-as években.  A fényes történelmi hagyatékhoz és a köztársaság bevezetésének idealizált képéhez hozzájárultak még egyéb katonai sikerek is, történetesen az 1950-es koreai háború sikere és az 1974-es ciprusi konfliktusé, valamint a Kurdisztáni Munkáspárt többszöri megfékezése is. [19] Továbbá hozzájárult a hadsereg lakosság körében való népszerűségéhez az is, hogy a politikai pátokkal és rendőrséggel szemben nem érte nagyobb korrupciós vagy egyéb visszaélési botrány. Továbbá, meglehetősén nagy tudással rendelkező hadsereg, emellett igyekeztek a Nyugathoz kötni azzal is, hogy az Amerikai Egyesült Államok tanácsadói biztosították a kiképzés alapját. [20]

 

Jelenleg a török fegyveres erők a NATO tagországok közül a 2. legnagyobb létszámmal rendelkező haderő 2022-ben. [21] A politikai szerepe noha még a mai napi jelentősebbnek mondható az ország politikájában, azonban ez 2007 óta folyamatosan csökken. Ennek oka Erdogan intézkedései, amelyekkel átszervezték a haderő vezetését, irányítását és felelősségét, továbbá hatalmas mértékű tisztogatást végzett. Emellett a haderő ideológiai alapja, a kemalizmus és a szekularizmus ideáit is folyamatosan igyekszik aláásni Erdogan és kormánya, mivel azt az iszlám és birodalmi hagyományokhoz való visszatérés ideájának követése jellemzi. Mindezek következtében tehát megnövelték a civil kontrolt a haderő felett, melynek 2017 óta főparancsnoka a török Nemzetgyűlés nevében, a köztársasági elnök, aki a kormányfő is egyben, tehát Erdogan. A vezérkari főnököt pedig szintén a köztársasági elnök nevezi ki, s a Védelmi Minisztériumnak tartozik felelősséggel. [22]

A török fegyveres erők történelmi „privilégiumai”

Az előzőekben leírt, a fegyveres erők megszervezése és a köztársaság megalapítása körülményei és annak sajátosságai okán, a török fegyveres erők számos „privilégiummal” rendelkeztek többnyire Erdogan hatalmának kiteljesedéséig. Erdogannak mind ideológiai és vallási ellentétei, mind politikai érdekellentétei voltak a hadsereggel abból kifolyólag, hogy a demokrácia őrzőjeként fenyegette Erdogant, hogy hatalmát megdöntenék puccsal.

A fegyveres erők belső szolgálatáról szóló törvény 35. cikke, amely 2013-ig volt hatályos például az alábbiakat teszi lehetővé: “A Török Fegyveres Erők feladata a török föld és a Török Köztársaság védelme az alkotmányban meghatározottak szerint.” Ez mindazt is lehetővé teszi, hogy a Török Fegyveres Erők bármikor beavatkozzanak, ha a demokrácia vagy a kemalista alapelveket megsérti a törvényhozó vagy végrehajtói hatalmi ág. Megemlítendő még az 1997-től hatályos EMASYA (Security and Public Order Assistance) Protokoll is, amely lehetővé tette a hadsereg számára, hogy a polgári hatóságok engedélye nélkül belső biztonsági műveleteket hajtson végre. [23]

Megemlítendő a 1961-es alkotmánymódosítás is, amely célja az államhatalom további korlátozása volt. Például, kiszélesítette a civil és szabadságjogokat a lehetőségekhez mérten, a végrehajtó és törvényhozó hatalmat korlátozta, az igazságszolgáltatás függetlenségét erősítette és ezzel együtt az állam feletti ellenőrző szerepét kiterjesztette. Az új alkotmány a végrehajtó hatalmat is igyekezett megosztani: az elnöki hatalmat megerősítették annak érdekében, hogy a miniszterelnök pozícióját korlátozzák. Az elnöki mandátum hosszát hét évre növelték. Fontos megjegyezni, hogy az elnök szerepét ebben az időben (1960 – 1989) mindig egy magas rangú katonatiszt töltötte be. A fegyveres erők ellenőrző szerepét kívánták biztosítani a Nemzetbiztonsági létrehozásával. Az intézmények önállóságát is erősítették: az egyetemek és a Török Rádió és Televíziós Ügynökség autonómiát kaptak, ezáltal is csökkent a végrehajtó hatalom mozgástere. Az új alkotmány az intézményi autonómia bővítése mellett a bíróságok önállóságát is megnövelte. Az Alkotmány 118. cikke alapján a katonaság saját igazságszolgáltatással is rendelkezett, amelyen gyakran megjelentek polgárok ügyei is. Az Alkotmány 125. cikke alapján immunitás Legfelsőbb Katonai Tanács számára. A fentieken túl, gazdaságilag is megerősített volt a haderő helyzete, hiszen például létezett a Török Fegyveres Erők Támogatási és Nyugdíjalapja, illetve a Török Fegyveres Erők Alapítványa. A hírszerzés vezetői is emellett nyugalmazott altábornagyok voltak, s egyéb nemzeti tanácsokba (minisztériumok) is hivatásosokat választottak be. [24]

A politikai folyamatok hatása a török fegyveres erőkre

A köztársaság kora és a puccsok (1920-2002)

A vizsgált korszakban több puccs és puccskísérlet is történik, ezek közül alegjelentősebbek 1960-ban, 1971-ben, 1980-ban és 1997-ben történnek. Atatürk uralma alatt és az azt követő tíz évben, utódja, Ismet Inönü elnöksége alatt a hadsereg pozíciója rendkívül stabil volt. Ezt követően azonban gyengülni kezd, az egyre erősödő iszlamista mozgalmak következtében, fokozatosan gyengíteni próbálják az iszlamista/pro-muszlim politikai szereplők. Az 1950-es évek második felében nincs egy erős politikai vezetése vagy nagyon szélsőséges vezetősége van az országnak a korábbiakhoz képest és az ellenzék is megerősödik, így az ezt követő években be is avatkozik a haderő a demokráca védelmében és átveszik a hatalmat, felfüggesztve a civil politikai élet lehetőségét. Ezekben az években Inönü és pártja, a CHP ellenzékbe szorul 10 évig, s megkezdődik a DP uralma. 1959-ben Inönü meghirdeti a Nagy Offenzívát, amely a kormánypártiak és a haderő közötti összecsapásokban csúcsosodik ki. A DP ezért fel kívánja számolni az ellenzéket egy vizsgálattal, azonban erre a katonaság beavatkozik és 1960. május 27-én átveszik a hatalmat. Öt évig katonai juntát vezetnek be, s módosítják is az alkotmányt 1961-ben erősítve a haderő pozícióját. 1962-től a hadsereg elkezdett belülről polaizálódni, amelynek következtében Inönü lemondott, azonban 1963-ban visszatért egy elbukott katonai puccs hatására, hogy stabilizálja a politikai életet, s kitiltotta a puccsistákat.  [25]

Az 1960-as évek második felében ismét a civilek kezébe kerül a hatalom, azonban mind a marxista, mind az iszlamista szélsőségek felerősödtek, emellett a gazdasági mutatók is romlottak. A kormánypárt is bomlani kezdett. 1971-re a társadalmi feszültségek tetőztek, már utcai összecsapásokra is sor körült. Emellett alacsony részvétel volt a választásokon és a baloldal és az iszlamisták is jó eredményeket értek el. 1971-ben a haderő memorandumban szólította fel a kormányt, s lemondatták azt. Két évre rendkívüli állapotot hirdettek ki, s ismét korlátozták a civil életet. Ezt követően, a baloldali Ecevit elnöksége következett. Ecevit azonban nem kormányzott eléggé erőskézzel, s kiéleződött a török−kurd, alevi−szunnita, bal−jobb ellentét, amely hatalmas erőszakba torkollt. A hadsereg ismét átvette a hatalmat 1980-ban, hiszen az országban pusztító anarchia mellett, 1979-ben Iránban győzött az iszlám forradalom, s egy esetleges iszlamista hatalomátvétel még inkább megrémítette a haderőt. Ekkor Evren vezérkari főnök bejelenti a katonai hatalomátvételt, s három évig rendkívüli állapotot vezetnek be. Ekkor letartóztatnak és kizárnak politikusokat, s új alkotmányt fogadnak el. Az 1983-as választásokon az induló pártokat is előszűrik. [26]

Az 1983-as választásokat Turgat Özel nyerte. Elnökségét az erőskezűség jellemzi, ami alatt kiterjesztette a civil kontrollt a haderő felett pl. az előmeneteli rendszert is megváltoztatta, illetve a haderő érdekeivel ellentétesen alakította az Irakkal kapcsolatos politikát. Az 1990-es évektől ismét megerősödnek a pro-iszlám mozgalmak és fokozódik a kurd nacionalizmus. A soron következő választásokon az iszlamista Refah párt győz. Ekkor kerül sor az 1997. február 28-i „posztmodern” katonai puccsra. A Török Fegyveres Erők fellépése következtében összeomlik a párt, s megerősítették az állam jogköreit abban, hogy fellépjen a vallási reakcionizmus és az etnikai szeparatizmus ellen. 1998-ban az Alkotmánybíróság is betiltotta a pártot. [27]

Erdogan hatalma és intézkedései

2002-ben a már fentiekben ismertetettt Refah pártból kiváló AKP győzött, élén Erdogannal. A párt szlamista és anti-szekularista nézeteket vall, s az Oszmán Birodalom történelmének romantizálására alapul. Természetesen, ezek mind magukkal vonják a haderő szisztematikus gyengítésének folyamatát. Mindez meg is történik, de először a hatalom konszolidálására koncentráltak, majd következett a haderő politikai szerepének fokozatos „szalámizása”. Ennek alapját és a társadalom tetszésének elnyerését több faktor is indukálta: egyrészt a kurdok elleni sikeres fellépés és a helyzet keménykezű kezelése az AKP által. Másrészt, folytatódott az EU csatlakozás folyamata, amely demokratikus elvei szintén a civil kontroll kiterjesztését indokolták. Harmadrészt, megkezdődtek a korábbi puccsisták bíróság elé állítása és a közvélemény ellenük hangolása. [28]

Először intézményi „reformokat” hajtott végre Erdogan: csökkentették a Nemzetbiztonsági Tanács jogköreit és feltöltötték civilekkel. Az önálló katonai bíróságot megszüntették. 2007-től újabb perek és tárgyalások kezdődtek a „puccsisták” ellen, s megszüntették az EMSAYA-t. 2011-től lehetővé tették, hogy a civil politikusoknak ráhatása legyen a katonai magas tisztségviselők kinevezésébe, s civil intézményeket hoztak létre a biztonsági ügyekkel kapcsolatban, emellett új honvédelmi minisztert neveztek ki. 2013-tól módosították a fegyveres erők belső szolgálatáról szóló törvény 35. cikkét, [29] majd egy évvel később, 2014-ben a csendőrség a Belügyminisztérium fennhatósága alá került. [30] Továbbá hatályba léptették, hogy a kötelező katonai szolgálat alóli díjfizetés alóli mentességről szóló törvényt. [31]

A 2016-os puccskísérlet

A fent leírtakra reagálva, 2016. július 15. és 16. között Isztambulban és Ankarában puccskísérletet hajtott végre a hadsereg(?). Július 15. 19.30-tól harckocsikkal lezárták az isztambuli Boszporusz és a Fátih Szultán Mehmet hidat, majd megjelent a légierő is. Az Erdogan-kormány azt mondta, hogy ő gülenista katonák vagy amerikai katonák. A Belügyminisztérium ekkor bejelentette a puccsot, majd elfogták a puccsisták a vezérkari főnököt. A Béke Otthon Tanács beolvastatta közleményét, amely szerint a hadsereg a demokratikus jogállamiság és szekularizmus védelmében átvette a hatalmat, és a rend helyreállításáig kijárási tilalmat rendelt el, illetve új alkotmányt jelent be. Lezárták az Atatürk Nemzetközi Repülőteret, majd épületeket, főképpen kormányzati épületeket. Kisebb robbantások is történtek. Erdogan ekkor sikeresen be tudott jelentkezni onlne, s kérte az állampolgárok fellépést a puccsisták ellen. Utcai összecsapások kezdődtek, s hajnalra leverték a puccsot, amelyben 290-en vesztették életüket.[1]

A 2016-os puccskísérlet következményei és a jelenlegi helyzet

A puccsot követően, Erdogan szükségállapotot vezetett be három hónapra, s felfüggesztette az Emberi Jogok Európai Egyezményét, illetve 30 napra növelték az őrizetbe vételi időt. Előtérbe kerültek a kormánypárti katonák a hadseregben, míg a régi, nagytudású katonákat utolérte a tisztogatási hullám. Ezzel eltűnt a régi, tapasztalt személyzet a szervezetből. 2016-os adatok alapján, a 325 tábornokból 149-et elbocsátottak, illetve 500 ezredest, 2500 alacsonyabb rangú tisztet. A koncepciós perek azonban tovább folytatódtak:2021-ben 21000 katona került elbocsátásra, 4723 bebörtönzésre, s 16500 kadétot bocsátottak el. A légierő részvétele miatt, sokukat elbocsátották és elítéltek, amely azért nagyon negatív, mert a NATO légi képességeiben a török légierőnek egy kiemelt szerepe volt. [32]  A puccs továbbá két táborra osztja a haderőt, illetve elkülöníti más fegyveres szervezetektől is. A hatalmas mértékű tisztogatások napjainkig tartanak, de nem csak a haderőben: 2700 bíró, 6000 rendőr, 10000 tanár elbocsátásra vagy bebörtönzésre került. Felszámoltak 1200 egyesületet, betiltottak 19 szakszervezetet, bezárattak 15 egyetemet és 35 orvosi intézményt, 10 hónap alatt 113 260 embert vettek őrizetbe, s 131 médiumot zárattak be. [33]

A 2017-es alkotmánymódosítás következtében, összevonásra került a köztársasági és a miniszterelnöki hatalom, s Erdogan tejhatalmú vezetővé lett. A civil szféra és média az „ember ellenségei” lettek, illetve „külföldi erők által támogatott”-nak kerültek titulálásra. A haderő napjainkban teljesen átváltozóban van: a haderőnemek parancsnokai közvetlenül a Védelmi Minisztériumnak felelősek, az elnök jogosult közvetlenül parancsot adni nekik, az elnök a hadsereg főparancsnoka. Egyes források szerint, kevésbé hatékony, például a terrorizmus elleni fellépésnél szükséges a külső segítség. A katonaságot többnyire a szír hadműveletekben kötik le. Kevésbé szekuláris már, például Törökország vezérkari főnöke, Hulusi Akar tábornok egy mecset építését támogatta szülővárosában, Kayseriben 2017-ben. [34] A 2016-os puccskísérlet legfőbb következménye az, hogy Erdogan és kabinete kezébe került a hatalom, s nagyon kicsi az esélye, hogy a hadsereg beavatkozik a demokrácia védelmében, s szabad az út Erdogannak, hogy még inkább kiépítse tejhatalmát.

 

Összegzés

A leírtak alapján, az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem, hogy Erdoganig mi is a hibrid rezsim Törökországban? Hiszen a haderő avatkozott be az elvileg szabad politikai folyamatokba, azonban az AKP hatalomátvételével egyértelmű, hogy Erdogan vette át a legfőbb hatalmat, s terelte a hibrid rezsimek útjára országát. Az elméleti áttekintés során ismertetett stratégiák közül Erdogan többféle stratégiát alkalmaz: tisztogatás, civil emberek bevonása, lojális embereinek pozicíó juttatása, korrupció, média és emberi jogok korlátozása, ellenségkép gyártása, például Gülan tekintetében, s leszámolás az „ellenzékével”, amely esetében a hadsereg. Megállapítható, hogy nincs őrzője a demokráciának sem már. Azonban felveti a kérdést az, hogy igazából Erdogan érdeke is volt a haderővel való leszámolás, amelyhez egy puccs tökéletes indíték lehet, emellett a puccs meglehetősen nagy hibákkal rendelkezett a tervezést illetően és amatőr volt, s esetlegesen nem Erdogan áll-e a puccs megszervezése mögött? Erdogannak azonban nehéz dolga van, hiszen Törökország továbbra sem homogén a tradicionalistákat és a modernistákat/kemalistákat tekintve. Emellett, az isztambuli főpolgármester-választások ellenzéki sikere okán, úgy tűnik, hogy mégis van kiút.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A cikk borítóképe Engin Yapici fényképe, amely az Unsplah-ről származik.

Felhasznált irodalom

[1] Gyulai Attila – Stein-Zalai Juliane: Hibrid rezsimek és a szürke zóna: új válaszok a politikai rezsimek rendszertanának örök kérdéseire. 54. oldal. (In: TANULMÁNYOK – Gondoljuk újra a demokráciát…! – Tematikus szerkesztés, METSZETEK Vol. 5, No. 2, 2016.) https://metszetek.unideb.hu/files/metszetek_2016_2_04_gyulai.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[2] Alina Rocha Menocala, Verena Fritzb, Lise Rakner: Hybrid regimes and the challenges of deepening and sustaining democracy in developing countries. South African Journal of International Affairs Vol. 15, No. 1, June 2008, 29-40.  https://cdn.odi.org/media/documents/4160.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[3] Gyulai Attila – Stein-Zalai Juliane: Hibrid rezsimek és a szürke zóna: új válaszok a politikai rezsimek rendszertanának örök kérdéseire. 51. oldal. (In: TANULMÁNYOK – Gondoljuk újra a demokráciát…! – Tematikus szerkesztés, METSZETEK Vol. 5, No. 2, 2016.) https://metszetek.unideb.hu/files/metszetek_2016_2_04_gyulai.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[4] Magyar Bálint – Madlovics Bálint: A posztkommunista rendszerek anatómiája – Egy fogalmi keret. Noran Libro, Budapest, 2021. 671. oldal

[5] Magyar Bálint – Madlovics Bálint: A posztkommunista rendszerek anatómiája – Egy fogalmi keret. Noran Libro, Budapest, 2021. 673. oldal

[6] Bozóki András–Hegedűs Dániel: A kívülről korlátozott hibrid rendszer. Az Orbán-rezsim a rendszertipológia tükrében, Politikatudományi Szemle, 2017/2. http://epa.oszk.hu/02500/02565/00090/pdf/EPA02565_poltud_szemle_2017-2_007-032.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[7] Gyulai Attila – Stein-Zalai Juliane: Hibrid rezsimek és a szürke zóna: új válaszok a politikai rezsimek rendszertanának örök kérdéseire. 43. oldal. (In: TANULMÁNYOK – Gondoljuk újra a demokráciát…! – Tematikus szerkesztés, METSZETEK Vol. 5, No. 2, 2016.) https://metszetek.unideb.hu/files/metszetek_2016_2_04_gyulai.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[8] Magyar Bálint – Madlovics Bálint: A posztkommunista rendszerek anatómiája – Egy fogalmi keret. Noran Libro, Budapest, 2021. 246. oldal.

[9] Alina Rocha Menocala, Verena Fritzb, Lise Rakner: Hybrid regimes and the challenges of deepening and sustaining democracy in developing countries. South African Journal of International Affairs Vol. 15, No. 1, June 2008, 29-40.  https://cdn.odi.org/media/documents/4160.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[10] Democracy Index 2021, The Economist Intelligence Unit. https://www.eiu.com/n/campaigns/democracy-index-2021/ (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[11] Magyar Bálint – Madlovics Bálint: A posztkommunista rendszerek anatómiája – Egy fogalmi keret. Noran Libro, Budapest, 2021. 664 – 670. oldal.  https://www.postcommunistregimes.com/wp-content/uploads/2022/08/2021.07.28.-Magyar-Madlovics-A-posztkommunista-rendszerek-anatomiaja.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[12] Millett, Allan R. – Williamson Murray – Kenneth H. Watman: The Effectiveness of Military Organizations. International Security 11, no. 1 .1986. 37–71. https://doi.org/10.2307/2538875 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[13] Thomas C. Bruneau, Aurel Croissant: Civil-Military Relations: Control and Effectiveness Across Regimes. Lynne Rienner Publishers, 2019. 10. oldal. https://www.rienner.com/title/Civil_Military_Relations_Control_and_Effectiveness_Across_Regimes (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[14] Alina Rocha Menocala, Verena Fritzb, Lise Rakner: Hybrid regimes and the challenges of deepening and sustaining democracy in developing countries. South African Journal of International Affairs Vol. 15, No. 1, June 2008, 29-40.  https://cdn.odi.org/media/documents/4160.pdf  (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[15] Andrés García Trujillo, Alejandro Urrutia, Michael Penfold: The Scope for Dialogue with Security Forces in Hybrid Regimes, IFIT Discussion Papers, 2021.10. 2. oldal. https://ifit-transitions.org/wp-content/uploads/2021/10/the-scope-for-dialogue-with-security-forces-in-hybrid-regimes.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[16] Andrés García Trujillo, Alejandro Urrutia, Michael Penfold: The Scope for Dialogue with Security Forces in Hybrid Regimes, IFIT Discussion Papers, 2021.10. 3-4. oldal. https://ifit-transitions.org/wp-content/uploads/2021/10/the-scope-for-dialogue-with-security-forces-in-hybrid-regimes.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[17] Turkey, Britannica.com. https://www.britannica.com/place/Turkey (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[18] Çandar, Cengiz. “A New Turkey?: Implications of the Failed Military Coup and Subsequent Political Coup.” Horizons: Journal of International Relations and Sustainable Development, no. 8, 2016, pp. 102–17. JSTOR, https://www.jstor.org/stable/48573691. (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[19] Yavuz Cilliler. “Popular Determinant on Civil-Military Relations in Turkey.” Arab Studies Quarterly, vol. 38, no. 2, 2016, pp. 500–20. JSTOR, https://doi.org/10.13169/arabstudquar.38.2.0500 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[20] Turkey, Britannica.com. https://www.britannica.com/place/Turkey (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[21] Defence Expenditure of NATO Countries, 2021. https://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/2022/6/pdf/220627-def-exp-2022-en.pdf (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[22] Yilmaz, Ihsan: Erdogan’s Political Journey: From Victimised Muslim Democrat to Authoritarian, Islamist Populist. ECPS Leader Profiles. European Center for Populism Studies (ECPS). February 14, 2021. https://doi.org/10.55271/lp0007 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[23] Yavuz Cilliler. “Popular Determinant on Civil-Military Relations in Turkey.” Arab Studies Quarterly, vol. 38, no. 2, 2016. JSTOR, https://doi.org/10.13169/arabstudquar.38.2.0500. (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[24] Yavuz Cilliler. “Popular Determinant on Civil-Military Relations in Turkey.” Arab Studies Quarterly, vol. 38, no. 2, 2016, pp. 506-508. oldal. JSTOR, https://doi.org/10.13169/arabstudquar.38.2.0500. (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[25] Egeresi Zoltán – Pénzváltó Nikolett: A Török Köztársaság a történelemben, NKE SVKI, Budapest, 2020. 31-43. oldal. https://nkerepo.uni-nke.hu/xmlui/bitstream/handle/123456789/15807/A%20Torok%20Koztarsasag%20a%20tortenelemben.pdf;jsessionid=8C30572292E709A4BE82D2F734F2D5EC?sequence=1 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[26] Egeresi Zoltán – Pénzváltó Nikolett: A Török Köztársaság a történelemben, NKE SVKI, Budapest, 2020. 31-43. oldal. https://nkerepo.uni-nke.hu/xmlui/bitstream/handle/123456789/15807/A%20Torok%20Koztarsasag%20a%20tortenelemben.pdf;jsessionid=8C30572292E709A4BE82D2F734F2D5EC?sequence=1 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[27] Pénzváltó Nikolett: Törökország belső és külső válságai. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2018. 7-8. oldal.

[28] Egeresi Zoltán – Pénzváltó Nikolett: A Török Köztársaság a történelemben, NKE SVKI, Budapest, 2020. 39-49. oldal. https://nkerepo.uni-nke.hu/xmlui/bitstream/handle/123456789/15807/A%20Torok%20Koztarsasag%20a%20tortenelemben.pdf;jsessionid=8C30572292E709A4BE82D2F734F2D5EC?sequence=1 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[29] Satana, Nil. S.: The New Civil-Military Relations in Turkey, MEI, 2022.10.18. https://www.mei.edu/publications/new-civil-military-relations-turkey (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[30] Gurcan, Metin: Splitting gendarmerie from Turkish army: reform or bad timing?, Al-Monitor, 2014.11. https://www.al-monitor.com/originals/2014/11/turkey-separating-gendarmerie-from-turkish-army.html#ixzz7mvB1Lmh2 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[31] Turkish gov’t revisits exempted military service before 2015 polls, Hurriyet Daily News, 2014.12.03. https://www.hurriyetdailynews.com/turkish-govt-revisits-exempted-military-service-before-2015-polls-75106 (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[32] Bekdil, Burak Ege: Turkey’s Failed Coup Leaves Military Weakened, Defense News, 2016.08.09. https://www.defensenews.com/home/2016/08/09/turkeys-failed-coup-leaves-military-weakened/ (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[33] Álvaro Escalonilla: Erdogan’s purge claims 21,000 military commanders expelled from Turkish armed forces. Atalayar, 2021.08.31. https://atalayar.com/en/content/erdogans-purge-claims-21000-military-commanders-expelled-turkish-armed-forces (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[34] Turkey’s military chief sponsors 750-person mosque, Ahval News, 2017.12.13.  https://ahvalnews.com/religion/turkeys-military-chief-sponsors-750-person-mosque (Letöltés ideje: 2023.01.02.)

[1] Turkey timeline: Here’s how the coup attempt unfolded, Al-Jazeera, 2016.07.16. https://www.aljazeera.com/news/2016/7/16/turkey-timeline-heres-how-the-coup-attempt-unfolded

A Konfliktusok a hibrid rezsimek politikai vezetői és a fegyveres erőszakszervezetek között: Törökország bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium Orosz-ukrán háborút kutató műhelyének hírfigyelője. A havonta megjelenő beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak.

Ukrajna háborús bűncselekménynek minősítené az orosz kibertámadásokat

Ukrajna bizonyítékokat gyűjt a hágai bíróságnak azzal kapcsolatban, hogy Oroszországgal szemben vádat emelhessen a folyamatosan érkező kibertámadások miatt. Több ukrán kiberbiztonsági szakértő szerint az ukrán kritikus és polgári infrastruktúrát ért kibertámadások háborús bűnnek minősülhetnek, amennyiben bizonyítást nyer, hogy ezek a támadások és az általuk okozott kár súlyos következményekkel jártak az elszenvedő ország és lakossága számára. Victor Zhora az ukrán Állami Speciális Kommunikációs és Információvédelmi Szolgálat (SSSCIP) digitális transzformációért felelős tisztje nyilatkozatában példaként említette Oroszország 2022. júliusában a DTEK ellen indított támadást, mely Ukrajna legnagyobb magánenergetikai befektető vállalata. Ebben a kibertámadásban a támadók elsődleges célja az volt, hogy destabilizálják az áramtermelő és -elosztó vállalatok működési folyamatait, aláássák Ukrajna energiabiztonságát és akadályozzák az energiaellátást, valamint szándékosan hamis információkat terjesszenek a cégek működéséről az állami propagandaügynökségeken keresztül, melynek eredményeként áram nélkül hagyják az ukrán fogyasztókat. Ukrajna villamosenergia hálózatának megtámadására nem ez az első eset, hiszen 2016-ban sok szempontból hasonló támadás ment végbe, mely ugyancsak a villamosenergia ellátás működését akadályozta, ami hosszas áramkimaradásokat eredményezett az országban. Zhora nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a nemzetközi közösségnek ideje mérlegelnie a kibertérből eredő támadások hatását és az azokra való reagálást, valamint azt, hogy ezek a cselekmények milyen szempontok alapján legyenek minősítve a büntetőjog vonatkozásában.

Írta: Ésik Béla

Kém vagy Szerzetes?

2022.nov.22-én az Ukrán Titkosszolgálat (SZBU) egy razziát tartott a Kijevi Pecserszki Lavra Kolostorban, ahol több mint 30 lelkészt és apácát azonosítottak vagy tartóztattak le kémkedés gyanújával.

Ukrajnában 2 fő ortodox egyház van, az egyik az Ukrán Ortodox Egyház, amely függetlenedett a Moszkvai Pátriárkától és az Orosz Ortodox Egyháztól 2019-ben.

Ahogy az egyházszakadást, úgy a rajtaütést és a kivizsgálást is elítéli az Orosz Patriarhátus, azzal vádolják az ukrán hatóságokat, hogy el akarják venni a hitet az emberektől az utolsó reménnyel együtt és a vallásszabadságot korlátozzák.

Az ukrán bűnüldöző szervek szerint a műveletnek nincs köze a vallásszabadsághoz, a művelet az ország biztonságát szolgálja, amelyre veszélyt jelent a kémkedés, a szabotázs és az árulás.

Az Ukrán Titkosszolgálatnak kihívást és fenyegetést jelent az oroszbarát Orosz Ortodox Egyház, ugyan is nemcsak sok követője van, hanem sok olyan szerzetes lelkész és apáca szivárgott be, akik segítették az orosz erőket a háborúban.

A házkutatás során több köteg készpénzt, fegyvereket, a szakadár köztársaságok zászlóit és felbujtó szórólapokat találtak, amelyeket, a megszállt területeken osztottak volna szét. Sokaknak orosz útlevele volt vagy egyáltalán nem voltak iratai.

Írta: Misák Veronika

Foglyokat toboroz a Wagner-csoport az USA hírszerzői szerint

John Kurby, a Nemzeti Biztonsági Tanács szóvivője december 28-án arról beszélt, hogy növekszik az orosz Wagner katonai magánvállalat folyamatosan terjeszti befolyását és már foglyokat is felvesz tagjai közé, illetve Észak-Koreából szállítanak fegyvereket.

A hírszerzés információ szerint maga Jevgenyij Prigozhin, a Wagner legmagasabb rangú vezetője látogatott el több börtönbe, hogy rávegye az ott raboskodókat a csatlakozásra. Emberjogi aktivisták szerint a rabok számára kedvezőnek tűnhet az vállalat ajánlata, hiszen elhagyhatják a büntetésvégrehajtás intézményeit, ugyanakkor a frontszolgálat veszélyt is jelent rájuk nézve. Utóbbi ellenére többezer elítélt állt zsoldosnak.

Szakértők szerint egyfajta versengés figyelhető meg a Wagner katonái és az orosz haderő között, amelynek kiváló indikátora, hogy a fegyveres csoport vezetői több alkalommal is becsmérelték a hadsereg tábornokait a stratégia hibák miatt, amelyek komoly veszteségeket okoztak korábban. Azonban mind a Wagner, mind a hadsereg emberhiánnyal küzd, ezért juthattak el odáig, hogy fegyencekkel próbálják feltölteni soraikat.

Írta: Patócskai Péter Ákos

Orosz-ukrán háború: Kreml: konfliktusokról szóló szóbeszédek tagadása az orosz hadsereg és a Wagner csoport között

A Kreml tagadja azokat a felmerülő szóbeszédeket, hogy konfliktus alakult volna ki az Ukrajnában harcoló Wagner csoport tagjai és az orosz Védelmi Minisztérium között. „Ez a konfliktus elsősorban az információs térben jelenik meg, főképpen az információk manipulálásának terméke”, jelentette ki Dmitry Peskov, a Kreml szóvivője a szokásos hétfői sajtótájékoztatón. „Az ország elismeri azokat a hősöket, akik a hadseregben szolgálnak és hősiességről tesznek tanúbizonyságot és azokat a hősöket is, akik a Wagner csoportnál szolgálnak. […] Mindenki a fő célért dolgozik. Mindenki az anyaországáért harcol,” tette hozzá.

A szóbeszédek azon hírek kapcsán kezdtek el terjedni, hogy Kijev véleménye ellenére, miszerint a harcok a keleten lévő Soledar városért még folynak, a Wagner csoport vezetője, Yevgeny Prigozhin korábban kijelentette, hogy az oroszok sikeresen elfoglalták a várost és az ő fennhatóságuk alá tartozik. Az orosz Védelmi Minisztérium elismerte ebben a zsoldosok szerepét egy korábbi közleményükben.

„Ami az ukrán fegyveres erők által megszállt Soledar várostömbjei elleni közvetlen támadást illeti, ezt a harci küldetést a Wagner csoport rohamcsapatait összetevő önkénteseinek bátor és önzetlen fellépése sikeresen megoldotta”, állt a közleményben.

Írta: Jaksi Zsolt

Oroszország a Szvatovszkij-víztározó gátjának felrobbantására készülhet

Az ukrán Union információs ügynökség értesülései szerint Oroszország, a Szvatovszkij-víztározó gátjának felrobbantására készülhet, így igyekezve visszafogni a front luhanszki szakaszán az ukrán fegyveres erők előrenyomulását. Ennek elsődleges oka, hogy az ukrán védelmi erők egy hét alatt több, mint 2 kilométert haladtak előre az ideiglenesen megszállt Kremennaja városa felé az érintett régióban.

Mindezt az Ukrán Fegyveres Erők alá tartozó Nemzeti Ellenállás Központjának információira alapozható, amely szerint az ideiglenes megszállás alatt lévő Szvatovo területére január első hetében orosz műszaki és mérnökegységek érkeztek. Fontos megjegyezni, hogy az ilyen akciók az ukrán infrastruktúra szándékos megsemmisítését jelentik, és katonai szempontból nem célszerűek, hiszen nem változtatják meg a harcoló erők helyzetét. Ugyanakkor vélhetően a gátrobbantás következtében kialakult helyzetet Oroszország ürügyként használná fel a helyi lakosság deportálására.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Január 11-én érkezett a hír a Kremlből, hogy a Védelmi Minisztérium leváltotta Szergej Szurovikin tábornokot az oroszok által csak különleges katonai műveletnek nevezett, Ukrajna elleni invázió éléről.

Szurovikin bő három hónapja töltötte be ezt a pozíciót, korábban a Légi- és Űrvédelmi Erők parancsnoka volt, 2021-től hadseregtábornok, az Ukrajna elleni háborúban a déli hadseregcsoport parancsnokaként tevékenykedett. A szakértők között többé-kevésbé konszenzus van arról, hogy amióta ő diszponált a teljes művelet fölött, komolyabb kudarcok nem érték az orosz hadsereget, azonban számottevő sikereket sem sikerült elérni ennyi idő alatt. Az elődei által nehéz helyzetbe hozott Szurovikin feladta Herszon városát, de cserébe az elmúlt napokban hosszú ostrom után bevette a kelet-ukrajnai Szoledart.

Az őt váltó Valerij Geraszimov tábornok 2012. óta a vezérkari főnöki pozíciót tölti be, megkerülhetetlen szerepet játszott az Ukrajna elleni, eddig kudarcokkal tarkított agresszióban, a Krím 2014-es annektálásától, Kijev sikertelen bevételéig.

A hivatalos indoklás szerint a különleges katonai művelet kibővülése szükségessé teszi a haderőnemek és fegyvernemek magasabb szintű összehangolását, valamint a lehetséges erőforrások maximalizálását.

A váltásban azonban valószínűleg az orosz vezetők közötti hatalmi harc játszotta a legfontosabb szerepet, ugyanis Szurovikin (és vele együtt Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetője) Szergej Sojgu védelmi minisztert és Geraszimovot megkerülve, közvetlenül Putyin elnökkel egyeztetett az invázió több kérdésében is. Szurovikin a továbbiakban Geraszimov egyik helyetteseként fog szolgálni.

A döntés felborzolhatja az orosz közvélemény nacionalista oldalát, ugyanis Szurovikin kifejezetten népszerűnek számított közöttük, Geraszimovot azonban a sikertelenség egyik fő okának tartják.

Írta: Veres Máté

Újabb amerikai támogatás Ukrajna részére

December 21.-én Zelenszkij elnök Fehér Házban tett látogatásának részeként az amerikai Védelmi Minisztérium (Department of Defense-DoD) 1.85 milliárd dolláros további támogatást jelentett be Ukrajnának. Ez a támogatás egy legfeljebb 1 milliárd dollár értékű segítségnyújtást tartalmaz elnöki lehívással és 850 millió dolláros támogatást az Ukrajna Biztonsági Segítségnyújtási kezdeményezés (Ukraine Security Assistance Initiative-USAI) keretében.

Ez lesz a huszonnyolcadik elnöki lehívás a Védelmi Minisztérium készleteiből Ukrajna számára, melyet a Biden adminisztráció 2021 augusztusa óta engedélyezett.

A csomagban található fontosabb képességek a következők:

1 Patriot légvédelmi üteg hozzá tartozó lőszerek

További lőszerek a nagy mozgékonyságú tüzérségi rakétarendszerek számára (HIMARS)

500 darab precíziós irányítású 155 mm-es tüzérségi lövedék

10 darab 120 mm-es aknavető rendszer, 10 darab 82 mm-es aknavető rendszer, 10 darab 60 mm-es aknavető rendszer

2700 gránátvető és kézifegyver

Éjellátó eszközök és optika

Tekintettel arra, hogy az Ukrán fél kommunikációjában leginkább a nehéz felszerelésekre való igényét fejezte ki nyugati partnerei felé, ennek tekintetében Zelenszkij kiutazása minden bizonnyal e eszközök megszerzése volt a cél. Azonban az amerikai fél szemmel láthatóan e kérését az Ukrán félnek nem volt hajlandó teljesíteni, hiszen a Dec-21.-án kiadott jelentésben melyet Ukrajnának szánnak ilyen eszközöket nem találnunk.

Írta: Horváth Kristóf

Szerkesztette: Patócskai Péter Ákos

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A cikkben Dimitriy Bukhantsov fényképét használtuk.

A Orosz-ukrán háborús hírfigyelő II. – 2022. december bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium Vallás és Biztonság műhelyének hírfigyelője. A havonta megjelenő beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak. A második számban szó lesz a nők jogairól, a kurdokat ért párizsi merényletről, XVI. Benedek emeritus pápa halálának következményeiről, az izraeli politikai viharokról és Japán új irányelveiről.

Nincs idő meghalni: nők az egyenjogúságért küzdve és az elnyomás burkában

Az egy hónappal ezelőtti események alapján akár abban is reménykedhettünk volna, hogy az iráni nők helyzetével kapcsolatban javulás várható. A főügyész bejelentése, hogy felülvizsgálják az erkölcsrendészet működését bizakodásra adott okot, hiszen azóta a nők hidzsáb viselése nélkül is járhatnak az utcákon. Arról azonban nem senki nem beszél, hogy mi volt ennek az ideiglenes „szabadságnak” az ára. A tüntetések ugyanis nem csillapodtak, és december óta a 2 kivégzett mellett, még 9 embert halálra ítéltek. Aggodalomra adhat okot, hogy egy amerikai intézet kutatása szerint 2022-ben 88%-kal nőtt a kivégzések száma.

Mindezek mellett az újév két újabb eseményt hozott. Az egyik az iráni rendőrség razziája volt egy teheráni szilvesztei házibuliban, ahol több ismert iráni focistát letartóztattak, mivel az iszlám jogot két ponton is megsértették: alkoholt ittak és nőkkel keveredtek. Érdekes módon a rajtaütésre azután került sor, hogy a partin tartózkodó focisták közül többen is kifejezték szolidaritásukat a tüntetők mellett. A másik esemény egy tisztviselőhöz kötődik, aki bejelentette, hogy a rendőrség újraindította a 2020 óta működő megfigyelés programját, a Nazer-1-et. Ennek a lényege az, hogy azokat a nőket, akik nem viselik a gépkocsiban a hidzsábjukat SMS-ben értesítik a szabálysértésről. A figyelmeztetés szerint, ha legközelebb ilyet követnek el, annak „jogi következményei lesznek”. Habár úgy tűnik, hogy most ezt a részt már nem tartalmazza az SMS, azért nyugtalanságra adhat okot, hogy a jelenlegi helyzetben kezdik el újra bevezetni. Reméljük nemcsak olaj lesz a tűzre.

Miközben Iránban a nőknek elege van az elnyomásból, addig Afganisztánban még csak most kezdődik számukra a második felvonás.

A 2021-es hatalomátvételt követően a tálibok igyekeztek megnyugtatni a világot, hogy nem térnek vissza ahhoz az elnyomáshoz, ami 1996-2001 közötti uralmukat jellemezte. Ennek megfelelően a nők oktatáshoz való jogával kapcsolatban is progresszívebb hozzáállást ígértek. Pontosabban Suhail Shaheen, a tálibok szóvivője már a hatalomátvételkor azt hangsúlyozta, hogy a nőknek megmarad az iskolalátogatáshoz és a munkához való joguk. Ezzel szemben a nők jogai egyre jobban szűkülnek az országban, 2022 decemberében pedig minden nő előtt bezárták az egyetemeket. A bezárás oka többek között a nem megfelelő ruházat és az utazásukhoz szükséges férfi kísérők hiánya volt.

A bezárások elleni tiltakozást erőszakkal letörték, többeket letartóztattak. A tálibok állítása szerint az intézkedés ideiglenes és a diákok később visszatérhetnek az egyetemekre, amint megfelelő „környezetet” tudnak számukra biztosítani. A felsőoktatásért felelős miniszter, Neda Mohammad Nadeem az ügy kapcsán tett nyilatkozatában kiemelte: „Lányok tanultak mezőgazdasági és mérnöki területen, azonban ez nem illeszkedik az afgán kultúrához. A lányoknak tanulniuk kell, de olyan területeken, amelyek nem ellentétesek az iszlám és afgán becsülettel.”

Bár a nemzetközi közösség elítélte a történteket, ennek vélhetően csekély jelentősége lesz. A december tehát eseménydúsan telt mindkét közel-keleti ország számára, a 2023-as év pedig mindkét országban feszültségekkel telve indul. Amíg ugyanis egyik oldalról az országok vezetői készen állnak még súlyosabb eszközöket is bevetni, hogy fenntartsák az eredeti -számukra kedvező- állapotot, a másik oldalról a nők töretlenül bíznak a nemzetközi közösség támogatásában, mert ez az egyetlen kiút számukra. Mi pedig vigyázó szemünket ezúttal már két országra vetjük.

Írta: Urbányi Sára és Krüzsely Gergő

Meghalt XVI. Benedek egykori pápa

2022.december 31-én kilencvenhat éves korában elhunyt XVI.Benedek római püspök, aki 2005 és 2013 között a római katolikus egyház pápája, 2013 után emeritus pápája volt. Pápai pontifikátusa idején a római katolikus egyház konzervatív ágát képviselte, elődjéhez és jó barátjához, II.János Pál pápához hasonlóan ellenezte az abortuszt, a nők pappá szentelhetőségét, a homoszexuális kapcsolatok elismerését, az eutanáziát, ugyanakkor támogatta a kötelező papi cölibátus intézményének fenntartását. XVI.Benedek hat nyelven beszélt, képzett zongorajátékos volt. 2013-ban betegségére hivatkozva mondott le, így ő lett a harmadik pápa a római katolikus egyház történetében, aki önként lemondott az egyébként élethosszig tartó tisztségről. A pápai tisztségben I.Ferenc pápa követte, aki a római katolikus egyház egy liberálisabb ágát képviseli. XVI. Benedek temetésére január ötödikén került sor. A pápa temetésén, ahol Ferenc pápa tartott szent misét számos állam- és kormányfő megjelent, például Andrzej Duda lengyel államfő. Joe Bident, az Amerikai Egyesült Államok elnökét az Egyesült Államok szentszéki nagykövete, Joe Donnelly képviselte. Magyarország hivatalos képviseletét Novák Katalin köztársasági elnök és Semjén Zsolt miniszerelnök-helyettes látta el. Számos szakértő szerint Benedek halálát követően megnyílt a lehetőség a jelenlegi pápa, Ferenc lemondása előtt, aki kerekesszékbe szorult betegsége miatt.

Írta: Nagy Imre

Megalakult Benjamin Netanyahu hatodik kormánya

Csillapodni látszanak a politikai viharok Izraelben: hosszú választási szezont és nehéz koalíciós tárgyalásokat követően 2022. december 29-én megalakult a hatodik Netanyahu-kormány. A harmincegy kormánytag mögött hatpárti koalíció áll a Knesszetben, melynek összetételét a törvény által meghatározott „utolsó pillanatban”, december 21-én tudta csak bejelenteni az immár kormányfő Netanyahu. A kormányban egyértelmű túlsúlyban van a miniszterelnök pártja, ugyanis a Likud 18 miniszteri széket tudhat magáénak, ám a legmegosztóbb miniszteri kinevezést a gyakran szélsőjobboldaliként aposztrofált Itamar Ben-Gvir (Otzma Yehudit párt) nyerte el, aki úgy vezeti a belbiztonsági tárcát, hogy korábban terrorszervezetek és szélsőséges csoportok aktív támogatásával és gyűlöletbeszéddel is megvádolták. Az izraeli törvények megkövetelik, hogy minden új kormány a megalakulásakor mutasson be programot, de legalábbis vázolja fel elképzeléseit és cselekvésének főbb pontjait, igaz, az ilyenkor bemutatott program nem bír jogi kötelezőerővel. A hatodik Netanyahu-kormány programjának főbb pillérei a következők: a kormány erősíteni kívánja a zsidó identitást, folytatni fogja a telepesek segítését Galileától a Negevig, kiemelt hangsúlyt fog fektetni a nemzetbiztonságra bel- és külföldön egyaránt, utóbbi területen folytatni kívánja a küzdelmet az iráni atomprogram akadályozása érdekében. Emellett a kormányzat ambíciózus igazságügyi reformot és infrastrukturális fejlesztési programot hirdetett, de emellett a hazánkban és a nyugati világban is gondokat okozó inflációs és megélhetési, jóléti kihívások kezelésére is ígéretet tett.

Írta: Töll Konrád

Támadás Párizs belvárosában

2022. december 23-án pénteken lövések dördültek el Párizsban. A lövöldözésnek 3 halálos áldozata és 3 sebesültje van. A támadó egy 69 éves francia férfi volt kinek célpontja az Ahmet-Kaya-ról (Ahmet-Kaya – Törökországból Franciaországba menekült kurd énekes) elnevezett kurd kulturális centrum, egy fodrászüzletet és egy kávézó volt. Párizs 10. kerülete egy nemzetiségekben gazdag kerület a francia főváros központjában, a Gare de l’Est pályaudvar is itt található melynek közelében történt a támadás. A 69 éves férfi indítéka a bevándorlók iránt érzett gyűlöletéből fakadt mit azzal akart alátámasztani, hogy még 2016-ban bevándorlók törtek be az otthonába. Annak ellenére, hogy a francia hatóságok értesülései szerint nem volt tagja egy erőszakos szélsőjobboldali szervezetnek sem a férfinek nem ez volt az első támadása. A támadó William M. már ismert volt a francia hatóságok előtt 2021. december 8-án szintén bevándorlókra támadt egy párizsi sátortáborban egy karddal. A pénteki lövöldözés nem sokkal a 2013. januári kurd aktivisták elleni támadás tizedik évfordulója előtt történt.

Tíz évvel ezelőtt három kurd nőt öltek meg Párizsban, a három nő egyike a militáns nacionalista Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) társalapítója volt,  mely pártot többek között az Egyesült Államok, Törökország is aktív terrorszervezetként tart nyilván. A Kurdisztáni Munkáspárt 2022. november 13-án   követett el egy nagy támadást Isztambulban melyben hat ember meghalt és 81 megsebesült.

A Franciaországi Kurd Demokratikus Tanács (CDF-K)  elítélte a támadást. Emanuel Macron francia köztársasági elnök részvétét fejezte ki Twitteren az áldozatok szeretteinek és elismerte a francia bűnüldöző és rendvédelmi szerveket a bátorságukért, kitartásukért és lövöldözés utáni zavargások végett a higgadtságukért is köszönetet mondott.

A támadás óriási felháborodást váltott ki, másnap több ezren gyűltek össze a párizsi utcákon, többen autókat borogattak fel, gyújtogattak és összecsaptak a kiérkező rohamrendőrökkel. Nem csak a párizsi utcákon alakult ki feszültség, 2022. december 26-án bekérették a francia ankarai nagykövetét a török külügyminisztériumba, amiatt, hogy a lövöldözés után Párizsban engedték tüntetni az Európai Unió által is terrorcsoportként számon tartott Kurdisztáni Munkáspárt híveit.

Írta: Csesznegi Márk

Új gyermekvédelmi irányelvek Japánban

A japán népjóléti minisztérium olyan gyermekvédelmi irányelveket fogalmazott meg, amelyek tiltják a gyermekek vallási alapon történő diszkriminálását, valamint vétség szintjére emelnek bizonyos gyermekekkel szemben tanúsított abuzív viselkedéseket.

A minisztérium szinte azonnal arra intette az iskolákat és a tanácsadó intézményeket, hogy habozás nélkül segítsék a különböző vallási csoportok tagjainak gyermekeit, különös tekintettel az Egyesítő Egyház híveinek utódaira. Ezen kívül pszichológia bántalmazásnak nyilvánították a fiatalkorúak kényszerítését a szertartásokon és egyéb valláshoz kapcsolódó eseményeken történő részvételre, azzal, hogy amennyiben kimaradnak, a pokolra fognak jutni. Fizikai abúzusnak számít az, ha gyerekeket éjszakai istentiszteletek látogatására forszíroznak, az olyan mértékben túlzott adományozás az egyház részére, amely a család anyagi biztonságát veszélyezteti pedig elhanyagolásnak.

A minisztérium hangsúlyozza, hogy a gyermekek biztonságának a legfontosabb prioritások között kell szerepelnie, ennek erősítése érdekében adták k az új irányelveket.

Az Egyesítő Egyház hatalmas ellenszenvet váltott ki a japánok jelentős hányadánál, ugyanis a felekezetnek vannak olyan módszerei, amellyel nagy összegeket tudnak kicsalni a hívektől. Egyes vélemények szerint 2022. júliusában azért gyilkolta meg merénylője Abe Shinzo miniszterelnököt, mert állítólag kapcsolatban állt az egyházzal.

Írta: Patócskai Péter Ákos

Szerkesztette: Patócskai Péter Ákos

Korábbi hírfigyelőink ide kattintva érhetők el.

A cikkben Hasan Almasi fényképét használtuk.

A Vallás és Biztonság hírfigyelő II. – 2022. december bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

1. Bevezető gondolatok:

A 2014 és 2020 között zajló második líbiai polgárháború lezárását és a konfliktus a Földközi-tenger középső és déli régiójára gyakorolt hatásának kezelését a nemzetközi közösség összefogása övezte.

A konfliktuskezelés tekintetében kiemelt esemény volt a 2020. január 19.-én megrendezésre került berlini ENSZ Líbia-konferencia. A német szövetségi kormány és az Egyesült Nemzetek Szervezete mellett, a térség tizenegy érintett állama és számos nemzetközi intézmény képviseltette magát. A konferencia eredményeként a résztvevők egyhangúlag kifejezték, hogy tiszteletben tartják és implementálják az 2011-es ENSZ BT (1970-es) líbiai fegyverembargóról szóló határozatát, valamint az azt követő hasonló témájúakat (2292-es és 2473-as). Ennek jegyében az Európai Unió Külügyek Tanácsa február 17-én – a líbiai béke iránti elhivatottság politikai üzeneteként – a 2015-ben útjára indított SOPHIA elnevezésű földközi-tengeri művelet lezárása mellett, új közös biztonság- és védelempolitikai műveletet indított a Földközi-tenger térségében, amely középpontjába az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Líbiával szembeni fegyverembargóról szóló határozatainak végrehajtása került. Így indították útjára az EUNAVFOR MED IRINI (görögül “béke”) elnevezésű műveletet 2020. március 31-én, amelynek mandátumát egy év után 2023. március 31-ig meghosszabbították.

Jelen elemzés célkitűzése, hogy átfogó képet nyújtson az ezen műveletet életre hívó líbiai konfliktus hátteréről és annak központi szereplőiről. Emellett a jelenleg uralkodó biztonsági környezetről. Valamint részletesen bemutatásra kerül az EUNAVFOR MED IRINI, különös tekintettel annak mandátumára. Továbbá az utolsó alfejezetben sor kerül a művelet hatékonyságának értékelésére.

2. A konfliktus háttere:

A második líbiai polgárháború több egymással vetélkedő hatalmi csoport katonai konfliktusa volt[1], a Líbia területei feletti kormányzásért és az olajtermelés[2] ellenőrzéséért 2014 és 2020 között. A szembenállás az előző évtized elején a MENA-térségen végig söprő arab tavasz demokratizációt népszerűsítő hullámait majd az első polgárháború lezárását követő államépítési folyamat elmaradását váltotta fel[3], ahol a felek álláspontjai az idő múlásával mindinkább távolabb kerültek egymástól.

Öt évvel az első líbiai polgárháborút követően az ország, de jure történelmi régióknak megfelelően – Nyugaton Tripolitánia, keleten Kirenka, délen Fezzen – részekre szakadt, két-két egymással rivalizáló kormánnyal és parlamenttel. A szakadás alapját az képezte, hogy a 2014 júniusában tartott választás eredményét – igen alacsony részvételi szám mellett – megnyerő Képviselőház hatalomátvételét, a korábban regnáló – és a 2011 februárjától kezdve másfél évig ideig vezető Nemzeti Átmeneti Tanácsot hivatalos választások útján elsöprő többséggel váltó – Általános Nemzeti Kongresszus vitatta. A kérdés a Líbiai Legfelsőbb Bírósághoz került, amely a választást alkotmányellenesnek nyilvánította és elköteleződött a Képviselőház feloszlatása mellett. Mindeközben iszlamista fegyveres csoportok újra megalakították Tripoliban az Általános Nemzeti Tanácsot. Míg a Képviselőház Tobrukba helyezte át székhelyét, szövetségre lépett Halifa Belkaszim Haftar tábornokkal és mivel a 2015-ös választások a kialakult fegyveres konfliktus eredményeként megtarthatatlanná váltak, megszavazta saját mandátumának meghosszabbítását[4].

A fegyveres konfliktus kezdeti szakaszának két legmeghatározóbb alakja Fájez Musztafa esz-Szarrádzs, illetve Halifa Belkaszim Haftár tábornok voltak. Fájez Musztafa esz-Szarrádzs a Líbiai Elnöki Tanács elnökeként és Líbia miniszterelnökként vezette az ENSZ által elismert és egyúttal a legtöbb nyugati kormány támogatását élvező tripoli kormányt. Míg az egykor Moammar al-Kaddáfi alatt szolgáló Haftar tábornok a kormányellenes Képviselőház – rivális líbiai törvényhozások egyike, amely a tobruki kormány támogatását élvezte – tagja volt és vezetése alá tartozott az Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA). Az idő előrehaladtával a szereplők köre kibővült: 2015 decemberében a felek aláírták a Líbiai Politikai Megállapodást, ezzel létrehozva a Nemzeti Megállapodás Kormányát (GNA). Emellett a három fő frakció mellett a konfliktusban érintetté vált számos kisebb vetélkedő csoport is, mint a szalafista milícia vezette iszlamista Bengázi Forradalmárok Sura Tanácsa, keleten a Líbiai Hajnal koalíció, nyugaton a Líbiai Pajzs és az Iszlám Állam három líbiai tartománya.

Ugyanakkor a konfliktus ily mértékű elmélyülésének és elhúzódásának elsődleges oka a külső aktorok fokozott színrelépésében és az események kimenetelének befolyásolását célzó hatalmi játszmákban keresendő[5]. Miközben Líbia egyre inkább destabilizálódott, egyre több nemzetközi szereplő igyekezett befolyást gyakorolni a líbiai konfliktus menetének alakulására[6], ami a szembenálló felek közötti mediátori szerepen túlterjeszkedve immár katonai támogatás biztosításában is megnyilvánult. Ennek nyomán az egyre intenzívebb – például Oroszország és Törökország nevével fémjelezhető – külső szereplői jelenlét és az aktorok körének jelentős kibővülése közepette egy proxy hadszíntér bontakozott ki: az LNA-t és Haftar tábornokot az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Jordánia, Oroszország, illetve Franciaország, míg az ENSZ és az EU által elismert Nemzeti Egyetértés Kormányát (GNA) támogatja tevékenyen Törökország, Katar és Olaszország. Ennek jelentősége abban értendő, hogy a külföldi fegyver- és lőszer-utánpótlás jelentősen hozzájárul a fegyveres konfliktus fenntartásához az országban, ahol 2011 óta polgárháborús állapot áll fenn. Mindennek az ENSZ-jelentések mintaértékű bizonyítékául szolgálnak, hiszen dokumentálják a fegyverembargó rendszeres megsértését egyes államok részéről. Ennek hatására a konfliktus határai napjainkra messze túlnyúlnak az országhatárokon. Az így létrejött regionális érdekellentétek tovább nehezítették a konfliktus lezárását és az hatásainak hatékony kezelését.

A Trump-kormányzat líbiai szerepvállalását alapvetően az Iszlám Állam elleni harcra korlátozta, és azon túlmenően nem alakított ki világos stratégiát, más nemzetközi aktorok jelentős szerepet vállaltak a konfliktusban, és döntő befolyásra tettek szert a politikai és a katonai kapcsolatok alakításában. Az ország keleti felét ellenőrzése alatt tartó Haftar tábornok tevékenységének megerősítéséhez az Oroszországi Föderáció, Egyiptom és az Egyesült Arab Emirátusok járultak hozzá. A Kreml motivációja – az USA háttérbevonulását kihasználandó – saját érdekérvényesítési képességének megerősítése volt a Száhel-övezetben. Míg az Egyesült Arab Emirátusok és – a közös határszakasszal rendelkező – Egyiptom narratívája szerint így elkerülhető az iszlamista erők hatalomátvétele követlen szomszédságukban. Ezzel szemben az ENSZ által Líbia legitim kormányaként elismert GNA azonban többek között a lassan „drónnagyhatalommá” váló Törökország támogatását tudhatja maga mögött. Mindemellett Katar és Szaúd-Arábia Fájez Musztafa esz-Szarrádzs tevékenységéhez nyújtott donációkat. Törökországot a több, mint 500 éves közös történelmi múlt által megalapozott jelentős mértékű líbiai befektetések tették érdekeltté. Továbbá Líbia képezi a „Kék haza” doktrína egyik sarokkövét a török politikai gondolkodásban[7].

A leírtak alapján kijelenthető, hogy a konfliktus elhúzódó jellegének és határokon átívelő hatásainak köszönhetően az Európai Unió migrációs nyomással szembeni mozgástere jelentősen lecsökkent. Ugyanakkor a líbiai konfliktus rendezésének legnagyobb kihívása, hogy a politikai kiegyezést hátráltatja a szinte teljességgel megosztott helyi hatalmi viszony-rendszer. A belső fragmentáltság mellett, a működőképes intézmény-, és vezetési rendszer hiány alapjaiban véve ellehetetleníti a rendezést. Mindezek összessége megalapozta, hogy az EU az ENSZ elrendelt fegyverembargó érvényre juttatásának támogatása – légi, műholdas és tengeri eszközök segítségével – érdekében egy új műveletet hozzon létre, amelynek a jelenlegi biztonsági helyzetre gyakorolt hatásai a következő fejezetben kerülnek megtárgyalásra.

3. A jelenlegi biztonsági helyzet:

Számos állami, azok szintje alatt és feletti aktor volt és van jelen aktívan együttesen az EUNAVFOR MED IRINI műveletet körülvevő biztonsági környezetben. Jelenleg a helyi biztonsági helyzetet a feszült béke és az újabb nyílt polgárháború közötti átmenet jellemzi, amelyet három kulcsfontosságú tényező határoz meg: a kettészakadt ország keleti-nyugati része közötti fokozódó ellentét, az egész államterület felett főhatalmat gyakorló központi hatalom és összehangolt államigazgatás teljes hiánya és a külső aktorok hatására – az ENSZ fegyverembargó rendelkezéseit megsértve – az országba beáramló felmérhetetlen mennyiségű fegyver.

A Líbiában 2020 nyara óta uralkodó viszonylagos nyugalmi állapot megtöréséhez az aktuális politikai hatalmi harcokon túlmenően, hozzájárultak a különböző parlamentekhez lojális rivális fegyveres csoportok közötti összecsapások. Ennek alapját az képezte, hogy a tobruki, párhuzamos törvényhozás által 2022-ben februárjában a kettészakadt ország keleti felében miniszterelnökké választott Fathi Basaga hatalomra lépését a Tripoliban székelő és az ország átmeneti kormányát vezető Abdul Hamid Dbeibah nem ismeri el. A konfliktust tovább súlyosbítja, hogy a jelek szerint Dbeibeh szövetségre lépett hatalma megerősítése érdekében Haifa Haftar tábornokkal. Mindezt az igazolja, hogy a nemzeti egységkormány elbocsájtotta a Nemzeti Olajtársaság vezetőjét, helyébe egy Haftar-közeli személyt nevezett ki és ezzel párhuzamosan az állam számára kulcsfontosságú bevételi forrásként számontartott kelet-líbiai olajkitermelő kutak blokádját feloldották a helyi milíciák. Ugyanakkor Dbeibeh-vel szemben a szimpatizáns milíciák és fegyveres csoportok bizalma jelentősen megrendült csakúgy, mint ahogyan az előzőleg a Basagával szembeni ellenállás alapjául is szolgált. Az események hatására az ország jelenleg a Fragile State Index 2022-es felmérései szerint a 21. legtörékenyebb a vizsgált 179-ből. Az ugyanezen szervezet által készített lista szerint, amely az országokat az adott konfliktusok súlyosságának megfelelően rangsorolja: Líbia -2,7 ponttal jobb állapotban van a 2021-es adatokhoz viszonyítva, amelynek elsődleges indikátorai az állami legitimitás, a biztonsági apparátus kérdése, a külső beavatkozás jelentős mértéke és a frakcionált politikai elit.

Így a Líbiában egyre fokozódó feszültségek szignifikáns nyomást, új jellegű biztonsági kihívásokat jelentenek a nemzetközi közösség és különösképpen az Európai Unió számára. A geopolitikai fekvéséből fakadóan az EU számára kiemelt jelentőségű Líbia, hiszen beleilleszkedik külpolitikai tevékenységének déli fő irányvonalába. 2022 júliusáig az olajkutak blokádjával az olajkitermelés felfüggesztése, a fegyveres összecsapások hatására kiinduló migrációshullám és a terrorizmus térnyerése összességében érdekeltté tette az EU-t a térség stabilizálásában való aktív részvételben. Így a következő fejezetben sor kerül az EUNAVFOR IRINI művelet – mint ezen aktív szerepvállalás gyakorlati megvalósulása – részletes bemutatására.

4. A művelet mandátuma:

A líbiai békefolyamat egy sor diplomáciai találkozó, nemzetközi kezdeményezés és műveleti intézkedés révén bontakozott ki, amelyek végcélja a hosszú ideje tartó polgárháborús állapot megszüntetése és a béke helyreállítása volt. Ezzel kapcsolatosan a 2020. januári berlini Líbia-konferencia különös jelentőséggel bír az Európai Unió hozzájárulásának tekintetében. Számos világhatalom, nemzetközi és regionális szervezet, valamint a Földközi-tenger medencéjének országainak képviselői vettek részt az eseményen, akik mindannyian elkötelezték magukat a líbiai konfliktus békés megoldása mellett. A konferencia egyik kulcsfontosságú megállapítása az volt, hogy az ENSZ BT 1970-es határozatát, amely 2011-ben elsőként rendelkezett a líbiai fegyverembargóról, valamint az azt követő hasonló témájúakat – mint a 2292-es és 2473-as határozatok – a tagállamoknak tiszteletben kell tartania és hatékonyan implementálni.

Ennek jegyében az Európai Unió döntést hozott az ENSZ Líbiával szembeni fegyverembargójának érvényre juttatására irányuló erőfeszítéseinek fokozásáról hozzájárulva ezzel a líbiai békefolyamathoz. Az Európai Unió Külügyek Tanácsa 2020. február 17-én úgy határozott, hogy ennek érdekében új KBVP-műveletet (közös biztonság- és védelempolitika) indít a Földközi-tenger térségében, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Líbiával szembeni fegyverembargóról szóló határozatainak végrehajtására összpontosít: az EUNAVFOR MED IRINI -t.

A görögül „béke” elnevezésű művelet az EU-tagállamok szoros felügyelete alatt áll, amelyek a Politikai és Biztonsági Bizottságon (PBB) keresztül gyakorolják a politikai ellenőrzést és a stratégiai irányítást. 2020. március 31-én indították útjára, majd eredetileg egy éves mandátumát 2021. márciusában további két évvel hosszabbították meg 2023. március 31-ig. A művelet elsődleges feladata az ENSZ fegyverembargó végrehajtásának biztosítása légi, műholdas és tengeri eszközök felhasználásával. Emellett felhatalmazása különösen arra terjed ki, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2292. sz. (2016) határozatával összhangban a légi és szárazföldi útvonalakon elkövetett jogsértések nyomon követése mellett, a Líbia partjainál a nyílt tengeren tartózkodó, feltehetően Líbiába irányuló vagy onnan származó fegyvereket vagy kapcsolódó anyagokat szállító hajók ellenőrzését is elvégezze. Másodlagos feladatként az EUNAVFOR MED IRINI továbbá:

• hozzájárul a líbiai parti őrség és haditengerészet kapacitásépítéséhez és képzéséhez;
• figyelemmel kíséri és információkat gyűjt a Líbiából származó kőolaj, nyersolaj és finomított kőolajtermékek tiltott kiviteléről, különösen annak a líbiai gazdaságra gyakorolt következményei és a fegyverpiac finanszírozására való esetleges felhasználása miatt;
• hozzájárul az emberkereskedelem üzleti modelljének megzavarásához, a csempész- és embercsempészhálózatok működési modelljéhez az információk, információgyűjtés és repülőgépes járőrözés és a FRONTEX-szel, az EUROPOL-lal, az EUROJUST-tal, az EASO-val, a SATCEN-nel és egyéb releváns missziókkal, műveletekkel való együttműködés révén.

Mindezek összessége összefoglalóan, az IRINI-művelet elindításakor az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság alelnöke, Josep Borrell által kiemelt – a berlini konferencián elfogadott – holisztikus politikai megközelítést tükrözi: “A líbiai válságra csak politikai megoldások és az ENSZ fegyverembargójának teljes körű betartása hozhat megoldást. A diplomácia azonban csak akkor lehet sikeres, ha azt tettek is támogatják. Ez a művelet alapvető fontosságú, és egyértelműen hozzájárul ahhoz, hogy a tartós tűzszünet révén elősegítsük a békét közvetlen szomszédságunkban.”

Ezek alapján a következő fejezetben a művelet részletes bemutatására kerül sor a fent kiemelt három tevékenységi kulcsterületre fókuszálva.

5. A művelet bemutatása:

Az IRINI a Líbiával kapcsolatos integrált európai megközelítés része, amely politikai, katonai, gazdasági és humanitárius erőfeszítéseket foglal magában az ország stabilitásának és biztonságának megteremtése érdekében.

A római székhelyű EUNAVFOR MED IRINI – European Union Naval Force Mediterranean Operation – katonai végrehajtó művelet a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) égisze alatt, amely 24 uniós tagország aktív részvételével működik. A művelet tevékenységi területének geostratégiai elhelyezkedéséből kifolyólag különösen jelentős Németország, Olaszország, Görögország, illetve Franciaország szerepvállalása, amely a parancsnoki lánc személyi állományában is visszatükröződik. A műveleti parancsnokhelyettes Jean J. De Muizon a francia haditengerészet ellentengernagya. Emellett a műveleti parancsnoki pozíciót Stefano Turchetto olasz ellentengernagy, a vezérkari főnöki tisztséget a görög Stylianos Dimopoulos parancsnok, míg a szárazföldi erők parancsnokságát Fabrizio Rutteri olasz ellentengernagy látja el jelenleg. Emellett Olaszország és Görögország félévente váltja egymást az erők parancsnokának posztján, az aktuális zászlóshajó rotációjával egyetemben.

Érdekesség a katonai művelet költségvetése kapcsán, hogy míg a jogelőd SOPHIA éves költségvetése közel 12 milliárd euró volt, addig az IRINI az első 12 hónapra csupán 9,8 milliárd euróból gazdálkodott.

A 2020. márciusi óta a művelet az ellenőrzési területén – 400.000 km2-en – 7142 kereskedelmi hajót vizsgált át rádióhívások során történő információkérés útján, míg 367 hajót a kapitányok beleegyezésével kerestek fel, úgynevezett baráti megközelítés keretében. Emellett 22 gyanús hajó fedélzetét helyszíni vizsgálat keretében ellenőrizték. A 24 hajóból kettőt egy-egy uniós tagállam kikötőjébe irányítottak át, ahol a rakományt lefoglalták. Hat alkalommal egy lobogó szerinti állam (Törökország) megtagadta a gyanús hajók fedélzetére való felszálláshoz és ellenőrzéshez szükséges hozzájárulást. Ezenkívül az EUNAVFOR MED IRINI 972 gyanús járatot, 25 repülőteret és 16 kikötőt vizsgált meg, és 40 speciális különjelentést nyújtott be az ENSZ Líbiával foglalkozó szakértői testületének, amelyek többsége a fegyverembargó megsértésére vagy lehetséges megsértésére, valamint az ország nyugati és keleti részén folytatott olajcsempészeti tevékenységekre vonatkozott. Végezetül a művelet a beágyazott Bűnügyi Információs Csoport (Crime Information Cell – CIC) révén 69 ajánlást adott ki az illetékes bűnüldöző szervek számára a gyanús hajóknak az uniós tagállamok kikötőiben történő ellenőrzésére, amelyek közül 54-et meg is valósítottak.

Összegzően elmondható, hogy az IRINI légi és tengeri egységekkel rendelkezik, és műholdas felderítést végez. Ez lehetővé teszi a fegyverembargó megsértésével gyanúsított hajók felderítését és ellenőrzését a nyílt tengeren. Ezek a sokoldalú felderítési képességek lehetővé teszik a fegyverembargó megsértésére vonatkozó bizonyítékok légi vagy szárazföldi úton történő gyűjtését is. Az így szerzett információkat továbbítják többek között az ENSZ Biztonsági Tanácsa Líbia elleni szankciókkal foglalkozó bizottságának szakértői testületéhez. Az IRINI-művelet így hozzájárul a nagyobb átláthatóság előmozdításához, és felhívja a figyelmet a fegyverembargó magánszemélyek, vállalatok és államok általi megsértésére.

A művelet szorosan együttműködik számos más nemzetközi szervezettel (NATO) és azok műveleteivel, mint például testvérműveletével, az EUBAM Líbiával (EUBAM – Európai Unió líbiai határőrizeti segítségnyújtási missziója). Egy olyan polgári művelettel, amely nemzetközi támogatást biztosít a helyi hatóságok számára a nemzetbiztonsági struktúrák kiépítéséhez, mindenekelőtt a határigazgatás, bűnüldözés, büntető igazságszolgáltatás területén, hozzájárulva a terrorista és embercsempészeti tevékenység felszámolására irányuló erőfeszítésekhez a régióban.

A soron következő és egyben utolsó fejezetben arra a kérdésre keresem a választ, hogy az EUNAVFOR MED IRINI milyen mértékben volt képes elindítása óta a fent leírt célkitűzések eléréshez hozzájárulni.

6. A művelet hatékonyságának felmérése:

Mivel az EUNAVFOR MED IRINI még a mai napig zajló művelet, sikere kapcsán egyelőre nem tudunk teljes mértékben pálcát törni felette, a művelet első éveinek ismeretében azonban bizonyos mértékben felmérhető a hatékonysága. A részleges értékelés során meg kell említenünk a politikai vitákat, mint a művelet hatékonyságát leginkább meghatározó tényezőt. Már a művelet indítása mellett is komoly kompromisszumok árán döntöttek, a közös európai fellépés akadálya a nemzetállamok egymással szembenálló politikai és hatalmi érdekei: a migrációval kapcsolatos feladatok például a mai napig vitás terület[8]. A politikai kohézió hiányát jól jelzi Magyarország és Ausztria tiltakozása, Málta kilépése a műveletből, illetőleg a zavaros görög-török-ciprusi viszony kérdése. Túlságosan nagy kompromisszumokat követel a tagállamoktól politikai területen (pl. migránskérdés), ezek mind rányomják a bélyegjüket a művelet sikerességére. Törökország továbbá számos alkalommal megsértette a fegyverembargót, hátráltatta a műveletet, haditechnikai eszközöket szállított Líbiába.

Kritika éri ezenkívül az IRINI-t a migráció kezeléséhez való közreműködése kapcsán is: a SOPHIA-tól örökölt (másodlagos) ellenőrző feladatokat ugyan átvette, de nehéz élesen elválasztani a nem-kormányzati szervezetek (NGO) által végzett, illetve a fegyverembargó elleni illegális tevékenységeket egymástól. Óriási szerep hárul ekkor a CIMIC-re, ugyanis az NGO-hajók és a katonai hajók is nemzetközi vizeken végzik tevékenységüket, ezért együttműködésük nagyon fontos[9]. További problémaként merül fel, hogy a SOPHIA mandátumához képest területi szempontból nem nőtt, csupán a keleti partvidék irányába eltolódott az IRINI által ellenőrzött mandátumterület.

És mivel az IRINI már csak közvetetten, másodlagos feladatként működik közre az embercsempészetet és -kereskedelmet irányító bűnözői hálózatok visszaszorításában, a migrációs krízis kezelésével már nem is foglalkozik. Habár a migrációs válság a térségben továbbra is fennáll, a járőrözésben, a menekültek keresésében és mentésében az IRINI a SOPHIA-val ellentétben már nem vállal részt[10]. Nem tett jót a művelet presztízsének, hogy Németország kiszállt a líbiai parti őrség és haditengerészet alakulatainak kiképzéséből (amely feladat még a SOPHIA öröksége), német részről a műveletre vonatkozó mandátumba tehát 2022 tavaszától a kiképzés nem tartozik bele. Ennek oka források szerint a líbiai parti őrség a menekültek és NGO-k felé tanúsított „elfogadhatatlan viselkedése”, amelyet Németország megelégelt (German Federal Foreign Office, 2022).

A nemzetközi környezetben is különböző támadásoknak van kitéve az IRINI, Oroszország és Dél-Afrika például többször is megkérdőjelezte, hogy egyáltalán az EUNAVFOR MED IRINI mandátuma továbbra is az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása alá esik-e (Reliefweb, 2020). Ezentúl nemzetközi jogi problémák is adódtak a művelet során. A műveleti erőknek ugyanis elég széles mandátuma van a hajók ellenőrzését és átvizsgálását tekintve, de a műveletnek az ENSZ 1982-es Tengerjogi Egyezményével (UNCLOS) is összhangban kell lennie. Az IRINI jogi értelemben igen bonyolult szabályozás alá esik, hiszen az uniós jog ideeső rendelkezései mellett a nemzetközi tengerjog szabályai is kötik. Így lehet problémás kérdés például a hajók nyílt tengeren való átvizsgálása, hiszen a tengerjogi egyezmény 95. cikke kimondja: „A nyílt tengeren a hadihajókat a lobogó szerinti államon kívül minden más államnak a joghatósága alól teljes mentesség illeti meg”, illetve a 92. cikk úgy határoz, hogy bármely hajó a nyílt tengeren a lobogó szerinti állam kizárólagos joghatósága alatt áll. Az említett problémákra utal a török hajó példája is. Jóllehet habár, hogy a művelet végrehajtása során az államok többsége engedélyezi hajóinak átvizsgálását a műveleti erőknek. Így az IRINI kiterjedt és átfogó információkat tud gyűjteni az emberkereskedelemről, fegyverek áramlásáról, amelyeket az illetékes partnerekkel és ügynökségekkel.

Összességében elmondható, hogy a célok korlátozott mértékben teljesültek: részben a politikai kohézió hiánya (az EU-tagállamok különböző prioritásai miatt) és a korlátozott katonai képességek miatt. A fegyverek továbbra is áramlanak Líbiába – igaz nem a tengeren, hanem a szárazföldön, az ország instabil szomszédjai felől. Az ENSZ szerint továbbá a berlini konferencia több résztvevője is felrúgta már az embargót, amelyet a szervezet az UNSMIL (UN Support Mission in Libya) művelet 2020-as jelentésében ki is mondott. Miszerint több állam részt vett külföldi harcosok, fegyverek, fejlett rendszerek Líbiába történő szállításában. Egyiptom, Egyesült Arab Emírségek irányából szárazföldön, Oroszország felől légi úton érkeznek a fegyverek Haftar számára. Törökország irányából pedig a tengereken érkezik a fegyver Líbiába, amelyre az adott szabályok alapján nem tud reagálni a művelet.

Emellett ugyan az állam biztonsági helyzetének és ezzel párhuzamosan a művelet eredményességét érzékeltetendő fontos megemlíteni, hogy a művelet elindításának évében – 2020 – a Fragile State Index listáján a 17. pozíciót foglalta el Líbia, míg a 2021-es évben már a 21. helyre sorolható, amely azt jelzi, hogy jelentős előrelépések történtek az első egy év leforgása alatt is. Mindezt megerősíti, hogy a 2022-es jelentés értelmében a tárgyévben az egyik legnagyobb mértékű fejlődést mutató ország is egyben.

A műveleti képességek – a tagállamok változó döntéseiből, felajánlásaiból – zavaros körülmények között állnak rendelkezésre, ez pedig aláássa a műveleti hatékonyságot. Az ENSZ BT felhatalmazása nélkül az EU nem ellenőrizheti a líbiai légteret, így nem tudja a fegyverembargót légi és szárazföldi úton kikényszeríteni. A művelet hatása tehát marginális, és vélhetően csak akkor lehet sikeres, ha egy szélesebb stratégia alapján alakul át. Az EU által tett kezdeti nyilatkozatok és célkitűzések hangzatosak voltak, de ezek egyelőre nem teljesültek. Ez megerősíti azt az érzést, miszerint az EU továbbra is küzd annak érdekében, hogy biztonságteremtőként határozza meg magát a nemzetközi rendszerben.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A cikkben Asael Pena képe látható.

[1] Selján, Péter. (2020) Líbia, 2021: elhúzódó polgárháború és fokozódó külső beavatkozás, Nemzet és Biztonság, 2020/4. szám, Magyarország, p. 34–58.)

[2]A második líbiai polgárháborúban különösen nagy hangsúlyt fektettek a felek az ország szénhidrogén-ágazatának lelőhelyeire és infrastruktúrájára. Ennek oka, hogy a kőolaj az ország egyetlen exportcikke, ami igen magas mennyiségben, illetve jó minőségben található meg főképp a keleti régióban.

[3] Tálas, Péter. (2011) A líbiai beavatkozás motivációi és nemzetközi megítélése, Nemzet és Biztonság, 4. évf. 3. szám, 2011. április, p. 65-84.

[4] Ratcliff, James. (2017) Weak States and Political Grievances: Understanding the Causes of the Second Libyan Civil War, The Journal of Global Affairs, Volume 2, Issue 6, 2022.

[5] Eriksson M., Bohman E. (2018) The Second Libyan Civil War February 2018, Swedish Defence Research Agency.

[6] Molnár A., Molnár É., Takács L., Vecsey M. (2019) A nemzetközi jelenlét Líbiában 2011-től napjainkig, Stratégiai Védelmi Kutatóintézet, Elemzések 2019/11. szám, Budapest, pp. 1-23.

[7] Málnássy A. (2021) Törökország líbiai beavatkozásának motivációja és háttere. Geopolitikai érdekérvényesítés Észak-Afrikában és a Földközi-tenger keleti medencéjében. Külügyi Szemle különszám, Budapest, pp. 139-155.

[8] Varga Csilla (2022) Civil-katonai együttműködés az Európai Unió katonai műveleteiben és az Európai tagállamaiban (doktori értekezés), Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi Doktori Iskola. pp. 87-98.

[9] Varga Csilla (2022) Civil-katonai együttműködés az Európai Unió katonai műveleteiben és az Európai tagállamaiban (doktori értekezés), Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi Doktori Iskola. pp. 99-103.

[10] Pricopi, M. (2020) The Military Operation EUNAVFOR MED IRINI – A Downscale of the EU’s Involvement in the Migration Crisis, Land Forces Academy Review, Vol. 25., Romania, p. 302-306.

A EUNAVFOR MED IRINI művelet bemutatása és eredményességének értékelése bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

“Hedgemony : Stratégiai döntések játéka”

2025-ben járunk és az USA és szövetségesei által fenntartott biztonsági struktúra eddigi legnagyobb kihívásaival néz szembe. Oroszország  nem tudott változtatni az ukrajnai konfliktus 2023-ban befagyott frontvonalain és egyre elszigeteltebbé vált a nyugati piacoktól és technológiáktól. Válaszul a terrorizmus, politikailag bomlasztó szervezetek és ideológiák legnagyobb nemzetközi támogatójává vált. Megerősítette kapcsolatait közel-keleti rezsimekkel és növelte globális katonai jelenlétét. Irán jelentősen megerősödött mint közel-keleti regionális nagyhatalom, rengeteg rakétakísérletet hajtott végre és számos proxiháború győzelmét tudhatja maga mögött. Észak-Korea folyamatos fenyegetéssé vált Kelet-Ázsiában, a Kínai Népköztársaság pedig 2025-re egy jelentősebb katonai csoportosítással készült fel egy Tajvan elleni invázióra. Az őszi tájfunok elülte után a kínai haditengerészet egységei körbe zárták a szigetet, vadászgép flottája igyekezett uralni a Tajvan feletti légteret, miközben tengerészgyalogsága és szárazföldi  haderejének egy jelentős része deszanthajókon elindult Kaohsiung város irányába egy partraszálló művelettel kialakítani az invázió hídfőállását. Válaszul az Indo-csendes óceáni főparancsnoksághoz tartozó amerikai erők, a japán haditengerészet és légierő, valamint egy brit repülőgéphordozó harccsoport áttörte a sziget körüli blokádot. Az USA és Japán légiereje, jelentős veszteségek mellett, de segített Tajvannak megőrizni a légtere feletti kontrollt ám eközben a tajvani flotta gyakorlatilag megsemmisült. Végül a kínai haderő sikeresen partra-szállt a sziget déli részén és négy nagyobb tajvani várost sikeresen megszállt. Mi pedig itt abbahagytuk a hadijáték szimulációt, mivel Kína elérte győzelmi feltételeit, így a wargame során a kínai felet alakító hallgatók megnyerték a játékot.

A 2022/23-as tanév I. féléves szakkolégiumi kurzusát ezúttal nem hagyományos vizsgával zártuk, helyette a RAND Corp. Által fejlesztett Hedgemony hadijátékkal tartottunk egy szimulációt. Vendégünk volt a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanács szervezetének néhány tagja is.

A Hedgemony egy stratégiai szintű wargame eszköz, eredetileg a Pentagon számára készült képzési és elemzési célokra, majd 2020-ban a RAND elérhetővé tette a nagyközönség számára is. Elsősorban a védelempolitikában érintett szervezetek képzési programjaiban, illetve a nemzetközi tanulmányok és biztonságpolitikai egyetemi képzések számára hasznos hadijáték eszköz. A jelenlegi globális és regionális hatalmak képességeit, anyagi erőforrásait és szövetségi hálózatát modellezi. A játékmechanika “körökben” gondolkodik, melyek egy-egy év szakpolitikai döntéseit, lépéseit teszik lehetővé, illetve számos nemzetközi és belföldi válságra, kihívásra való reakcióra kényszeríti az egyes játékosokat. Hat szereplő alkotja a játszható országokat vagy koalíciókat, az USA, az EU/NATO tagállamok közössége adja a “kék csapatot”, illetve Oroszország, Irán, Kína és Észak-Korea alkotják a “piros csapatot”. A játékrendszer lehetővé teszi, hogy a felhasználó céljainak megfelelő szimulációkat, forgatókönyveket hozzunk létre. A Szakkollégiummal egy általam kitalált szimulációt játszottunk le, “Cold War 2.0” címmel (B.A.).

A forgatókönyv szerint a 2023-as évvel kezdtünk. Oroszország számára a játékmechanika egy költséges, de végső soron fenntartható elhúzódó ukrajnai konfliktust adott, melyben meghatározott szintű erőket kellett állomásoztatnia a megszállt területeken. Emellett Moszkvának a győzelemhez demonstrálnia kellett, hogy a “különleges katonai művelet” kudarca ellenére továbbra is globális katonai nagyhatalom (különböző célokat és megkötéseket kapott erőinek globális diszlokációjára vonatkozóan). Ezen felül vagy saját sikerei, vagy a Nyugat gyengítésének köszönhetően nemzetközi presztízsben csökkentenie kellett a távolságot saját maga és a kék csapat játékosai között.

Iránnak meg kellett erősíteni regionális nagyhatalmi pozícióját és a szimuláció győzelmi feltételei szerint ezt valamilyen nagy hatású lépéssel (akár atomkísérlet, akár szomszédos ország részleges vagy teljes inváziója) a játék végéig demonstrálnia is kellett.

Észak-Korea felé az volt az elvárás, hogy legalább csekély mértékben de növelje nemzetközi presztízsét, emellett pedig modernizálja legalább haderejének 50%-át. Valamint hajtson végre két sikeres atomkísérletet a játék végéig.

Végül Kína számára lényegében két feladat volt: egyértelműen Peking legyen a “piros csapat” domináns aktora – vagyis Észak-Korea és Oroszország ne veszítsen de ne is nyerjen – és a játék végéig hajtsa végre az országegyesítést Tajvannal akár békés, akár katonai eszközzel.

A “kék csapat” két játékosa számára lényegében a játék elején különböző absztrakciós pontokban mért előnyük megtartása volt a feladat, illetve a piros csapat bizonyos lépéseinek (pl. Tajvan katonai inváziója) megakadályozása. A játékot végül 2025-ben a Kínai Népköztársaságot alakító csapat nyerte. Igaz, egy olyan kockázatos lépéssel, ahol a sikernek csekély esélye (kb. 30%) volt.

A Hedgemony egy viszonylag bonyolult, de az egyes felhasználók igényeihez azért némileg rugalmasan alakítható keretrendszert és játékmechanikát ad. A játékosok költségvetési erőforrásokkal (“Resource Point”) hajtanak végre “Akciókat” (Action, pl. katonai és diplomáciai lépések, hadgyakorlatok, csúcstalálkozók szervezése) és “Fejlesztéseket” (“Investment”, erők kvalitatív vagy kvantitatív fejlesztése, képességek – pl. C4ISR – szintjének növelése). A sikeres lépésekért absztrakt pontokat (“Influence Points”) szerezhetnek, illetve a kudarcok esetén veszíthetnek ezekből. Helyzet függő, hogy ezek zéró-összegű (győztes pontokat nyer, vesztes pontokat veszít) játszmák, vagy kooperatívak. Egy ENSZ keretében végrehajtott békefenntartó akció például több – egyébként vetélkedő – résztvevő számára is jelenthet nyereséget, adott esetben kifejezetten kooperációra ösztönözve a feleket. Persze a legtöbb esetben kompetitív helyzetek alakulnak ki. A játék a katonai műveleteket meglehetősen leegyszerűsített rendszerrel kezeli. Lényegében az erőket alakító jelölők (“Force Factor”) alkotják az egyes országok katonai erejét. A harcérintkezések során ezek harcértékeinek egymáshoz viszonyított arányából kell kiszámolni egy “esély” helyzetet az egyes felek sikerére, vagy kudarcára vonatkozóan (10%-os osztatokban kifejezve) és egy tíz oldalú dobókocka dobás adja meg a végső eredményt. A katonai egységek “harcértéke” egyrészt kumulatív, tehát az egyes csoportosítások számát összeadjuk, másrészt a minőségük (felszerelésük technológiai színvonala) szorzata. Egy 2M1 csoportosítás (2 “Force Factor” 1-es minőségi szinten) harcértéke 2 CF (“Combat Factor”), míg egy 2M4 esetében (2 db 4-es minőségi szintű “Force Factor”) harcértéke 8 CF.

A játékosok egymással történő interakciója mellett legalább annyira, vagy talán még fontosabb is a nemzetközi környezet. Minden résztvevőnek – szűkös anyagi forrásai mellett is – folyamatosan reagálnia kell belső és külső válsághelyzetekre, terrortámadásokra, humanitárius katasztrófákra, nem-játékos országok között kirobbanó konfliktusokra.

A játék során számos olyan soktényezős lépést kell elvégeznie a játékosoknak, amelyek rámutatnak az egyéni célok elérése érdekében legoptimálisabb megoldásra. A szimuláció nemzetközi viszonyrendszere nagymértékben tükrözi a valós nemzetek kapcsolatát, így összefüggésekre épül. Hogy egy játékbeli nemzet elérje célját, fel kell ismernie azokat a lépéseket, amelyekkel az ellenfeleket kellemetlen szituációba kényszerítse vagy olyan lépésekre sarkallja, amelyek véső soron neki kedveznek. Ezek mellett a csapaton belüli együttműködés is gyümölcsöző, tehát az előrelátáson túl érdemes közösen fellépni a cél érdekében. Egy szakkollégista társam és én alkottuk az orosz csapatot. Ugyan végül nem mi lettünk a nyertesek, sikerült többé-kevésbé megvalósítani az első kört megelőzően megfogalmazott stratégiánkat. A kelet-ukrajnai területek megtartásán kívül tervben volt az ország teljes inváziója is, amelynek érdekében folyamatosan újabb és újabb erőket csoportosítottunk át a területre, miközben olyan lépéseket harangoztunk be, amelyek Európa fokozatos kiürítésére késztették a “kékeket”. Habár nem sikerült befejezni a megkezdett terveinket és még egy “évre” szükségünk lett volna a diadalhoz, kiválóan megismerhettük az egyre inkább többpólusúvá váló világrend működését és annak mozgatórugóit. (P. P.)

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Szerzők: Patócskai Péter, Bartók András

A Hadijáték szimulációk a BSZK vezetésével a 2022/23-as tanévben II. – “Hedgemony : Stratégiai döntések játéka” bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

“Északi rémálom 2024” szimuláció (2022. október)

2024 januárjában az Oroszországi Föderáció haderejének nagy méretű csoportosítását mozgósította az orosz-finn határra, miközben a NATO erők a balti országok lerohanására készülve a szövetség erőinek nagy részét a Baltikum és Lengyelország határán vonták össze. Az orosz erők átlépték a finn határt és megtörték a csekély védelmi vonalat, több határ menti finn települést megszállva. Az egynapos offenzíva végén Oroszország csapatai egy pártíz kilométeres sávban foglaltak el területet, majd védekező pozíciók kialakításába kezdtek. A feszültség közepette azonnali tárgyalások kezdődtek a NATO tagállamok és az orosz fél között. A tárgyalások eredményeként a nyugati országok beleegyeztek abba, hogy beszüntetnek minden fegyverszállítmányt és katonai támogatást Ukrajnának, az orosz erők pedig kivonulnak Finnország területéről. Mindez egy szemináriumi kurzus szimulációja keretében zajlott, az NKE Nemzetközi igazgatás alapszakos hallgatói és a Biztonságpolitikai szakkollégium tagjainak részvételével.

 

A 2022/23-as őszi félévben a Szakkollégium két alkalommal is tartott hadijáték (“wargame”) szimulációt órarendi kurzusok keretében. Mindkét esetben a RAND Corporation által fejlesztett “Hedgemony” hadijátékot használtuk, egy rövidebb modellezéshez, illetve egy teljes játékszimulációhoz. Októberben az NKE alapszakos hallgatóival a Társadalomtudományi kutatás I. kurzus keretében egy rövidebb szimulációt játszottunk. A szimuláció célja az volt, hogy élményalapú oktatási helyzeten keresztül segítsünk a hallgatóknak megismerni az orosz-ukrán háború és az eszkaláció elméleti problémakörét, illetve megismerkedjenek előrejelzéshez is használható elemzésmódszertani technikákkal.

A szimuláció kerettörténete egy fiktív jövőkép volt, 2024 januárjában. E szerint az orosz-ukrán háború 2023-ban heves harcok mellett sem hozott jelentős stratégiai sikereket, területi változásokat. Viszont mindkét fél anyagi és társadalmi erőforrásait kimerítette. Az ukrán fél gazdaságát és katonai képességeit 2024 év elején – a szimuláció hipotetikus keretei szerint -, szinte teljesen a nyugati anyagi és politikai támogatás tartja fent. Az orosz fél jelentős mozgósítások mellett is komoly veszteségekkel zárta a 2023-as évet és a politikai vezetés számára kétséges, hogy képes-e fenntartani jelenlegi pozícióit egy újabb, hasonlóan pusztító anyagháborús év esetén.

Ezért az orosz stratégiai döntéshozatal, annak érdekében, hogy elkerüljön egy újabb évig elhúzódó, költséges és veszteséges konfliktust, úgy dönt, hogy megpróbálja a NATO-t közvetlenül a tárgyalóasztalhoz kényszeríteni. Azt remélve, hogy valamilyen alku keretében meg tud egyezni a nyugati hatalmak vezetőivel Ukrajna kapcsán. Ennek érdekében az “eszkalálj a de-eszkalációért” elv keretében felkészül egy NATO elleni, csekély területi műveleti célokat kijelölő, demonstratív offenzívára. Az orosz vezetés azt reméli, hogy ha csapatainak sikerül gyorsan átlépnie egy NATO tagállam határát, néhány látványos és jól védhető pozíciót kialakítani, kényszerűen a tárgyalóasztalhoz tudja “rángatni” a nyugati vezetőket. Reményei szerint a NATO területről való kivonulásáért és a de-eszkalációért cserébe követelheti az Ukrajnának nyújtott támogatás csökkentését, illetve az esetleges orosz-ukrán tárgyalásokkal kapcsolatos látványos nyugati nyomásgyakorlást Kijevvel szemben.

A szimuláció során három csapatra osztottuk a hallgatókat: orosz, amerikai és a NATO koalíciót alakító csoportokra. Mindkét fél (piros: orosz, és kék: NATO csapat) rendelkezett a játékmechanikában jelölőkkel kifejezett erőkkel. A játéktér Kelet-Európa és a Baltikum térképe volt. Orosz oldalon három szektorban diszlokált csoportosítások és egy, a hátországban összevont erő állt rendelkezésre. A NATO erők négy “keleti-szárny” szektorban és egy németországi csoportosításban álltak rendelkezésre. A szimuláció célja az volt, hogy minél egyszerűbb döntéssé alakítsuk a katonai erők mozgósítását, így a valóságtól némileg elrugaszkodva azt mondtuk, mindkét félnek arra van logisztikai kapacitása, hogy a hátországban összevont erőket EGY szektorba mozgósítsa. Így az orosz csapat feladata az volt, hogy kiválassza, melyik szektorba csoportosítja az erőit és azt, hogy a négy NATO szektor közül melyiket támadja meg. A NATO csoport feladata az volt, hogy a négy keleti szektor közül az egyikbe mozgósítsa a “hátországban” összevont erőit. A döntéseket egy papírlapra leírva kellett véglegesíteni, miután mindkét fél meghozta a döntést, egyszerre felfedtük ezeket és a játékszabályoknak megfelelően végrehajtottuk az orosz offenzívát.

A Hedgemony szabályait használva a harcrendszer az egymással szemben levő erők “harcértékének” aránya alapján (1:1, 2:1, 3:1 …) esetén megad egy 10%-os egységekben kifejezett esélyt a győzelemre (10 oldalú dobókocka egyes számjegyei), amelyet a felek kritikus képességei (vezetés-irányítási rendszerek és hírszerzés [C4ISR], távoli csapásmérő rendszerek [LRF], rakétavédelem [IAMD]) módosítanak, illetve azonos szintek esetén a kritikus képesség módosítók “kioltják” egymást. Az orosz fél két, a játékban használt akciókártya közül választhatott az egyes szektorok közül, amely kártyák egyben megadták, hogy bizonyos fokú siker vagy kudarc esetén mennyi “pontot” nyernek vagy veszítenek az egyes játékosok. A hallgatóktól azt kértük, hogy az egyes orosz offenzíva-irány opciók, a várható siker esélye és a remélhető győzelmi pontok ismeretében az orosz döntési opciókat fejezzék ki egy “Utility Matrix” [1], vagyis haszon-mátrix elemzéssel.

A végső döntést a mátrix elemzést követően nehezítette néhány további szempont. Egyrészt mind az orosz, mind a NATO csapatok, ha jól végezték el a “Utility Matrix” elemzést, vélhetően ugyanarra a következtetésre jutottak. A kérdés az, hogy ha a másik fél tisztában van vele, mi a legkedvezőbb cél és ezért azt erősíti meg, nem célszerűbb-e másik opciót választani. A másik nehezítő tényező, hogy az orosz fél, illetve az amerikai csapat birtokában volt néhány további információnak arra vonatkozóan, az orosz és NATO kritikus képességek mely szektorokban módosulnak bizonyos fegyverrendszerek jelenlétének köszönhetően. Az orosz fél azonban ezzel kapcsolatban csak részleges információkat kapott. Az amerikai csapat ismert minden információt, viszont ha ezt megosztotta a NATO koalíció egészével, akkor az már nem “maradhatott titokban”, vagyis ha elmondta, mi alapján jutott saját következtetéseire, a játékvezető felfedte volna az információt az orosz csapatnak is. A végső döntést pedig a NATO csoport kellett meghozza. Tehát az amerikai félnek úgy kellett meggyőznie NATO partnereit egy másik döntési opcióról, hogy a “titkait” nem oszthatta meg a közösség egészével, félve a kiszivárgás lehetőségétől.

A szimulációt úgy terveztük, hogy a döntések meghozatala és a harctéri események absztrakt modellezése után a feleknek egy rövid, egyszerűsített tárgyalási szimuláción kellett részt venniük, ahol valamilyen megegyezésre juthattak. Mindkét félnek előre rögzítenie kellett, mit fog követelni, mivel fog szükség esetén fenyegetni és mi az a pozíció/ajánlat, amit hajlandó lesz elfogadni. A tárgyalás több “fordulón” keresztül zajlott és a szimuláció során az orosz felet alakító hallgatók remekül blöfföltek, fenyegettek, kötöttek kompromisszumokat, így végül gyakorlatilag teljes orosz sikerrel zárult a tárgyalási szakasz és ezzel a szimuláció egésze is.

Szerettük volna, ha a hallgatók egyrészt megismerkednek egy viszonylag leegyszerűsített hadijáték rendszerrel, de az időkeretek szűkössége miatt ezt leszűkítettük pusztán egy lépésre, egyetlen offenzívára, így csupán a harcrendszer legalapvetőbb részleteire volt szükség. Szándékosan arra kértük a csoportokat, hogy a döntések meghozatalához egy elemzési technikát használva az egyes döntési lehetőségeket, azok kockázatait és várható sikereit egyszerű matematikai valószínűséggel próbálják meg kifejezni a “Utility Matrix” módszer segítségével. Magunk is meglepődtünk végül azon, hogy a NATO csapatot mennyire “sokkolta” az orosz áttörés, így a tárgyalások során egy lelkileg összetört koalíció benyomását keltve azt is kipróbálhattuk, milyen a dinamikája egy pszichésen összeszedett és magabiztos tárgyalófél, illetve egy rossz lelki állapotban levő közösség közötti alkudozásnak.

A szimulációt később egy nemzetközi hadijáték konferencián is megtartottuk, a konferencia résztvevői néhány apró módosítással, de ugyanazt a forgatókönyvet próbálhatták ki. Itt érdekes tapasztalat volt, hogy a katonai háttérrel érkező résztvevők viszonylag hamar önálló ötletelésbe kezdtek a szimuláció forgatókönyvével kapcsolatban. A szimuláció alapkoncepcióját meglehetősen pozitívan értékelték, de úgy gondolták, a csekély területszerző művelet nem hagy elég teret az orosz félnek “fantáziadúsabb” opciókra. Így a játékot követően egy kellemes vita alakult ki azzal kapcsolatban, elméleti síkon milyen egyéb lehetőségei lennének az orosz félnek arra, hogy provokatív lépéseket tegyen, a NATO-t erőltetetten tárgyalóasztalhoz vonva, de mégis olyan ingerküszöb alatt, amivel még el lehet kerülni egy teljes, NATO-orosz eszkalációval járó konfliktust. Ha valaki esetleg kedvet kapott akár magához a szimulációhoz, akár további ötleteléshez, a konferenciára elkészített “vinyetta” (a hadijátékok során a szituációt leíró összefoglaló) ezen a linken elérhető: Short decision model simulation_Northern Nightmare. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

[1] A “Utility Matrix” (vagy “Decision Matrix”) elemzéshez az alábbi forrásokat használtuk:
– Jones, Morgan D. The thinker’s toolkit: Fourteen powerful techniques for problem solving. Currency, 1998., “Utility Matrix” fejezet; illetve: Pherson, Randolph H., and Richards J. Heuer Jr. Structured analytic techniques for intelligence analysis. Cq Press, 2020. 214-218. o.

A Hadijáték szimulációk a BSZK vezetésével a 2022/23-as tanévben I. bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.