Jerome T. Bertrand ezredes az amerikai tengerészgyalogság pilótája volt. Harci tapasztalatát az A-4 Skyhawk típuson szerezte a vietnami háborúban, ahol hadnagyként szolgált a VMA-311-es századnál. Visszaemlékezése több év eseményeit sűríti össze, és azt mutatja be, hogy egy nukleáris csapásmérésre is kiképzett tengerészgyalogos repülőszázad hogyan készült fel egy hagyományos fegyverekkel vívott háborúra, hogyan élt és harcolt Vietnamban.
A tengerészgyalogság VMA-311 Tomcats (Kandúrok) repülőszázada 1963-ban a Marine Air Group 33 részeként a kaliforniai El Toro tengerészgyalogos légitámaszponton települt. 1963. szeptember 1-én arra jelölték ki, hogy másfél év múlva felváltsa a VMA-121-eseket, akik tengerentúli szolgálatukat töltötték Japánban, a tengerészgyalogság Ivakuni támaszpontján.
A régi albumokból válogatott képek sorában egy rövid tököli összeállítás következik. A rövidség oka, hogy nem sok fotóból válogathattam, mert a Csepel-szigeten elhelyezkedő város reptéren csak néhány alkalommal jártam. Az 1999 és 2006 között készült képeket időrendben sorakoztattam fel, a korábbi tököli bejegyzésekhez pedig ide érdemes kattintani.
1999. augusztus 14. Indul a török légierő Casa CN-235-ös sebesültszállító gépének bal hajtóműve. Aznap családias hangulatú nyílt napot rendezett a Magyar Honvédség legkisebb repülőalakulata, a tököli MH 93. vitéz Háry László Vegyes Repülőosztály.
Az elmúlt években a koronavírus-járvány okozta kényszerszünetet leszámítva a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren rendszeresen megfordultak az Emirates légitársaság látványos dekorációval ellátott Boeing 777-esei. A 2020-as világkiállítás alkalmából felhelyezett díszítés az expó zárása után lekerült a gépekről, így Ferihegyen sem láthatjuk többé.
Amikor Dubaj számára 2013-ban odaítélték a 2020-as világkiállítás rendezésének jogát, még senki se gondolta, hogy éppen a megnyitás évében tör ki egy olyan világméretű járvány, amely számos újratervezést von maga után. Az expó szervezése közben a kellő promócióról is gondoskodtak. Reklámhordozóként az öböl menti emírséget a világ többi részével összekötő közforgalmi repülőgépek remek felületnek bizonyultak, ezért a rendezvény kiemelt partnere és hivatalos légitársasága, az 1985-ben alapított Emirates is bekapcsolódott a világkiállítás reklámozásába. Pályázatot írtak ki, hogy milyen legyen az Expo 2020 logója, mi legyen az, ami igazán felkelti a nagyközönség figyelmét. A beérkezett tizenkilencezer tervből végül egy ősi lelet inspirálta javaslatot fogadtak el.
Újabb fontos állomásához érkezett a Magyar Honvédség forgószárnyas képességfejlesztése: az MH Kiss József 86. Helikopterdandárhoz idén megérkeznek az Airbus H225M közepes többcélú helikopter első példányai. A H145M helikopterek rendszerbe állításának ideje alatt kevesebb szó esett a H225M-mel kapcsolatos fejleményekről, ezért a helikopterdandárnál annak igyekeztem utánajárni, hogy hol tart a felkészülés az új típus fogadására és üzemeltetésére.
A tizenhat helikopter beszerzéséről szóló szerződés 2018. december 14-i aláírását követően több alkalommal jártak magyar szakemberek az Airbus dél-franciaországi gyárában, a Marseille melletti Marignane-ban. Az első magyar gép összeszerelése még 2020-ban elkezdődött és a következő évben került a végszerelő sorra. Végül 2022. november 15-én F-ZWDZ ideiglenes francia lajstrommal emelkedett először a levegőbe és mára már kézzelfogható közelségbe került a H225M hazai érkezésének időpontja.
A börgöndi Csapatrepülő Parancsnokság parancsnokának intézkedése alapján, a szentkirályszabadjai 87. Közepes Szállítóhelikopter Ezred ezredparancsnoki intézkedésében foglaltak szerint, 1976. szeptember 1-én, Mi-8-as helikopterekkel megkezdte működését a Magyar Néphadsereg légi kutató-mentő készültségi szolgálata, amely 1990. március közepétől már a Magyar Honvédség rendszerében végezte tevékenységét.
Nagy Sándor nyugállományú alezredes közvetlen közelről látott rá a hazai kutatás és mentés négy és fél évtizedes történetének jelentős, húsz éves időszakára, mivel szentkirályszabadjai helikoptervezetőként a nyolcvanas és kilencvenes években maga is adott kutató-mentő szolgálatot, majd egyetemi tanulmányai során és a diplomaszerzést követő beosztásában is ezzel a területtel foglakozott.
Gyorsan távolodunk azoktól a papíralapú évektől, amikor a légitársaságok képeslapokon is reklámoztak egy-egy repülőgéptípust. Ebbe az albumba a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években, nyugati társaságok által kiadott, itt-ott kissé megviselt képeslapok közül válogattam, az újabbak talán majd később lesznek érdekesek. A felsorolt légitársaságok közül több megszűnt vagy már régen nem repüli azt a típust, amelyre egykor még ebben a formában hívta fel az utazók figyelmét.
Hosszú, problémáktól sem mentes tesztidőszak után, 2022. október 4-én indult kéthónapos útjára az amerikai haditengerészet legújabb repülőgép-hordozója, a USS Gerald R. Ford. Négy évtizeddel a Nimitz-osztály megjelenése után a Ford egy újabb hordozóosztályt jelent majd a világtengereken, de a tavaly november 26-án véget ért első út még csak az Atlanti-óceánra korlátozódott.
„Chuck Yeager a legjobb barátom. Barátságunkat a háború kovácsolta össze, amelyben együtt repültünk. Mustangon repülni Chucknak és nekem is a csúcs volt. Chuck beírta a nevét a történelembe azzal, hogy átlépte a hanghatárt. Mélyen belül mégis azt gondolom, hogy a harc és az, amit a második világháborúban véghezvitt, többet jelentett neki. Ha mint ember és pilóta nem is tett volna többet az életben, már ezzel is elégedett lett volna.”
Részlet Clarence E. „Bud” Anderson, a 363. vadászrepülő század tizenhét légigyőzelmes vadászpilótájának visszaemlékezéséből
Chuck Yeager a háborút tizenkét igazolt légigyőzelemmel fejezte be. 1985-ben megjelent önéletrajzi könyvében részletesen írt a légiharcokról, a földi célpontok támadásáról, lelövéséről és meneküléséről, de arról is, hogy milyen volt egy olyan bevetés, amikor nem került sor összecsapásra a német és az amerikai vadászrepülők között. A történetek közül az utóbbit választottam, egyrészt mert kevéssé ismert, másrészt jól szemlélteti, hogy hogyan zajlott le a leistoni Mustang pilóták egy átlagos napja.
…plusz hétig jutottunk – már ami az időjárást és a levegő hőmérsékletét illeti. Február 9-én hó nélkül ugyan, de a valódi teleket idéző hidegben és ragyogó napsütésben dokumentálhattuk az MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár mindennapjainak egy kis szeletét. Pilóták, műszakiak, Gripenek és a zónabeli mozzanatok kerültek a fényképezőgép elé és így ebbe az albumba is.
Az első felszállás egyik pilótája ül be a Gripenbe. Ruháján egy fekete-fehér felvarró látszik, az elektronikai harc fekete hollója
Egy gázadás és az azt követő kisebb robaj kíséretében a 31-es elindul a zónából
Nagyjából egy órával később vagyunk, a hazatérő 41-es gurul vissza a zónába
Pezseg a levegő a hajtóműből kiáramló hőtől
Egy pillantás a segédhajtómű szívócsatornájába
Wing walker. Van, amit a Gripen felső felületén végigmenve lehet ellenőrizni
Gripen-ellenőrzés fagypont alatt, a hideg betonon guggolva
A hazatérő géppár vezére bontja a köteléket
A JAS 39D-n egyelőre csak a segédhajtómű jár
A féktuskó elvételével egy időben a póttartály biztosítékát is kiveszik, majd felmutatják a pilótának
A 41-es a gurulóútra fordul a zónából. A tűzoltók a háttérben állnak és biztosítanak
A kétüléses Gripen pilótája kikapcsolja és a katapultülésen kialakított helyére teszi a vállhevedereket
Ez nem a 43-as napja, a hajózók és a műszakiak megbeszélik a problémát
Az elmúlt egy év függesztmény-kombinációja a leszálló készültségi gépen
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Az évindító An-2-es albumról kapott visszajelzések alapján, február első bejegyzéséhez egy másik „kettest” vettem elő, az orosz tervezésű és lengyel gyártású Mi-2-est. Hét éve már foglalkoztam a témával, akkor a honvédség helikopterei kerültek egy albumba. Most néhány polgári és rendőrségi Mi-2-es 1996 és 2006 között készült fotóját kerestem elő. A helikopterek többsége már nincs az országban vagy, ha mégis, nem repül többé.
Tavaly december közepén került a kezembe egy kedves barátom ajándéka. A „Lúcia szárnyán” címmel megjelent napló egy húsz évvel ezelőtti, kontinenseken átívelő repülés történetét rögzíti.
Mára már feledésbe merült, hogy 2002 novemberében két magyar pilóta egy magyar gyártmányú Apollo Fox ultrakönnyű repülőgéppel a Balaton mellől Ausztráliába repült azzal az elsődleges céllal, hogy felhívja a közvélemény figyelmét egy kevéssé ismert betegségre, a Rett-szindrómára és hogy ezzel létrejöhessen egy intézmény a halmozottan sérült gyerekek javára.
A H145M helikopterek hazai rendszerbe állításakor, a típus méretéből adódóan egy olyan személyzetet kellett összeállítani, amelyben a helikoptervezetőt a gép komplex fedélzeti rendszereinek kezelésére felkészített hajózó segíti. Ezzel egy új beosztás jelent meg az immár MH Kiss József 86. Helikopter Dandár elnevezésű alakulatnál: a fedélzeti rendszerkezelő.
Új év, régi képek – így indítom a 2023-as bejegyzések sorát. Olyan 1994-2004 között készült fotókat vettem elő, amelyeken a magyar repülés egyik legismertebb típusa, az An-2-es szerepel. Az ikonikus kétfedelű hazánkban a néphadseregnél, a katonai pályára irányítást és előképzést szolgáló szervezeteknél, a mezőgazdasági repülésben, majd a rendszerváltást követően az utódszervezeteknél és magánvállalkozásoknál repült. A képaláírásokhoz az avia-info.hu oldalon fellelhető adatokat, A magyar katonai repülés kronológiája című könyvet, és természetesen saját emlékeimet és feljegyzéseimet használtam.
Az idei képek között akad néhány, amely a nyomtatásban megjelent cikkekbe és a bejegyzésekbe se került be, ezért az érdekes interjúkat és riportlehetőségeket, életre szóló élményt és meglepő változást egyaránt hozó 2022-es évet lezáró albumba ebből az elfekvő készletből válogattam.
AZ EGÉSZ ÉVES FIGYELMET MEGKÖSZÖNVE, EGY KATONA TOLLÁBÓL SZÁRMAZÓ VERSSEL KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓNAK ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYT!
* * *
Fotó: Magyar Honvédség / honvédelem.hu
A Föld túlsó oldalán ezekben a napokban zajlik az amerikai légierő leghosszabb ideje létező humanitárius művelete. A csendes-óceáni szigetvilág felett minden év decemberében szállítógépek tűnnek fel, hogy rakományukat ejtőernyők segítségével az odalent várakozókhoz juttassák. A szigetek lakói idén hetvenegyedik alkalommal kapnak a mindennapi életüket megkönnyítő eszközöket, ruhákat és élelmiszert.
A magyar katonai repülés történetébe BAP FLKA Blokk 60 néven került be a Magyar Honvédség újabb missziója. A rövidítés a balti légtérrendészeti (BAP - Baltic Air Policing) feladatokra felállított Fegyveres Légvédelmi Készenléti Alegységet jelenti, a Blokk 60 pedig azt jelzi, hogy ez már a BAP tizennyolc éves történetének hatvanadik váltása volt, amely az előzőekhez hasonlóan a vadászgépekkel nem rendelkező három balti állam, Litvánia, Lettország és Észtország légterét biztosította és oltalmazta. A magyar kontingens augusztus 1-től teljesítette harmadik BAP-misszióját Siauliaiban, majd december 1-én ünnepélyes keretek között adta át a készenléti szolgálatot a lengyel és francia légierőnek.
Külföldi útjaimon, ha tehetem, célirányosan keresem fel a különböző emlékhelyeket, de olykor előfordul, hogy egy-egy ilyen hely véletlenül kerül a látóterembe. Így történt ez májusban is, amikor Hollandia hajózható csatornarendszerének egyik kikötőjébe érkezve egy emlékhelyet jelölő táblára lettem figyelmes. Készítettem néhány fotót, majd utánanéztem, hogy milyen eseményekre emlékeztet Dinteloord táblája.
Dinteloord egy nagyjából hatezer lakosú település Hollandia Észak-Brabant tartományában, közel Rotterdamhoz és az Északi-tengerhez. Földrajzi elhelyezkedése miatt a második világháború idején a Németországba tartó vagy onnan visszatérő szövetséges repülőgépek rendszeresen átrepültek felette, de nem mindegyik volt olyan szerencsés, hogy vissza is érjen támaszpontjára. A Dinteloord melletti síkságon 1942 májusa és 1945 februárja között két amerikai és két angol bombázó, három német, egy angol és egy amerikai vadászgép és egy angol szállító-vitorlázógép személyzetének ért véget a háború. Volt, aki megmenekült, mások hadifogságba estek, harminc hajózó pedig életét vesztette. Az áldozatok többsége a bombázók 5-10 fős személyzetéből került ki.
A száraz nyári időszakban fellobbanó, majd rövid időn belül nagy területen tovább terjedő tüzek megfékezésében idén is fontos szerep jutott a honvédség helikoptereinek. A légi tűzoltó képességre nem csak itthon, de külföldön is szükség volt, mivel Szlovéniában az ország történetének legnagyobb tüze pusztított. A Magyar Honvédség szerepvállalásába, a négynapos művelet mozzanataiba Remzső Zsolt őrnagy, oktató-gépparancsnok, és Klement Zsolt őrnagy, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Repülő Műszaki Zászlóaljának megbízott zászlóalj-parancsnoka adott betekintést.
Pipishegyi bázissal, Mi-17-es és H145M típusok bevonásával, változó időjárás mellett zajlik az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis szokásos őszi kutató-mentő gyakorlata, az Air Wolf Hunting. A környéken élők által szívesen látogatott gyakorlatról idén is Colin Penny jóvoltából állíthattam össze egy albumot.
1. nap