Biztonságpolitika és terrorizmus

Nekem is időbe tart, míg összerakom a dolgokat, pedig ez napnál is világosabb kellett volna, hogy legyen. A NATO főtitkár egy interjúban megjegyzi (NATO Chief Says Alliance Could Increase Troops In Afghanistan In Face Of Intensifying Insurgency), hogy lehet, hogy növelni kell a NATO erőket Afganisztánban. És tényleg, a NATO és az amerikai erők afganisztáni parancsnoka már hetekkel ezelőtt elmondta, hogy növelni kellene az amerikai erők létszámát.

Amit nekem azonnal össze kellett volna kötnöm, hogy ha ez egy NATO misszió, és ott  az amerikai parancsnok növelni akarja a amerikai katonák számát, akkor szinte magától értetődően RS misszió többi tagjának is valamit emelnie kell a szolidarítás és a tehermegosztás jegyében. Persze ha valaki meg akarna védeni, mondhatná, hogy A-ban nem csak NATO misszió fut, hanem egy amerikai vezetésű is, és a parancsnok érthette úgy is, hogy annak a missziónak a létszámát kell erősíteni. Igen, ezt is jelentheti, de ha most Stoltenberg ezt nyilatkozza, akkor nem ezt jelenti.

Május második felében NATO csúcs, Trump jön Europába "bemutatkozni" a NATO állam és kormányfőknek, ott döntés lesz erről szerintem.

Ja és persze a lényeg számunkra. Ha a NATO emel, mi is emelünk majd. Mivel a NATO parancsnok "néhány ezerben" jelölte meg a szükséges katonák számát, ezért ehhez nehéz viszonyítani, én arányosan "néhány tucat" katonában jelölném meg a számot.

Mivel a katonák (is) vonzódnak a kerek számokhoz, és mivel intellektuálisan izgalmasnak tartom a találgatást, szerintem a "néhány ezer" 4000-5000 amerikai katona lesz, és ha ennyi lesz az amerikai katonaemelés, akkor a magyar olyan 50-70 fő lesz.

Nyilván a történet azért válik érdekessé, mert megemeljük az iraki misszió létszámát 50 fővel 200ra, pár fővel tovább emeltük az koszovói misszió létszámát, ami már valahol 350-370 főnél van, Afganisztánban olyan 100-an vannak jelenleg (bár valamiért 150 is rémlik). Szóval 50-70 fő azért nem kevés főleg ha figyelembe vesszük, hogy a Honvédség durván le van kötve a határon (2500-3000 fő, forrásoktól függően) + az intenzív NATO hadgyakorlatok miatt kint kell lenni a Bakonyban is amerikaiakkal és még ki tudja hova kell elmenni a keleti szárnyon, hogy a szolidaritásunkat másoknak is megmutassuk (ne csak várjuk másoktól)

A szíriai orosz jelenlétről naponta jelennek meg híradások. A nyugat is nagyon kíváncsi, az oroszok is nagyon büszkék rá. Még azt is gondolhatnánk, hogy Moszkván múlott, hogy az Aszad-rezsim képes volt megfordítani az eseményeket.

Ehhez képest Irán szerepe agyon van hallgatva. A nyugat ugyan kíváncsi, de az irániak nem beszédesek. Nem titkolják, a mártírjaikra nagyon büszkék, a tábornokaikat dicsőséggel eltemetik, de amit tesznek az nagyrészt megmarad a perzsa nyelvű internet és sajtó világában (a nyugati szakértők pedig leginkább nyugatiul tudnak).

Ezen a blogon már talán foglalkoztam Irán szerepével, majd mindjárt megkeresem a posztot (itt van). Most olvastam még egy nagyon jó elemzést, esszét, ami Irán szerepét boncolgatja. Kelet-Aleppo eleste után (de már előtte is) többeket foglalkoztatta a kérdés, hogy milyen is lehet a Damaszkusz-Teherán-Moszkva viszony. Kényes kérdés, nagyon keveset tudni róla, mert semmi sem jelenik meg a nyugati sajtóban, a keleti sajtóban meg senki sem beszél róla.

Éppen ezért rohadt érdekes Francois Nicoullaud esszéje az iráni szempontokról. Ő is csak megerősíti azt amit sejtünk, hogy vannak feszültségek, és a három ország érdekei - ez természetes - azért eltérnek Szíriát illetően és talán a két külső hatalom nem lesz hajlandó a végletekig követni Aszadot.

Nicoullaud véleménye magyarázatot ad a K-Aleppo idején történt kisebb vérengzésekre, amire a nyugati közvélemény egy része azonnal genocídiumot kiáltott, miközben épp a orosz-iráni ellentétekre mutat rá. Szerintem reális: Of course, Russia today considers itself as the one and only real winner. When preparing for the evacuation of the insurgents and the civilians still trapped in eastern Aleppo, Moscow didn’t bother to consult the Iranians and the Syrian government, and worked instead only with the Turkish intelligence units in touch with the rebels. That is why the pro-Iranian militias blocked the process, demanding the parallel evacuation of Shi’a populations trapped by insurgent factions in two towns located about thirty miles away.

És ez aközben történik, hogy a törökök és az irániak közötti feszültség épp növekszik Irakban. Kemény megalázása lehetett ez az Teheránnak.

Nekem újdonság volt az is, ami a szíriai beavatkozást kiváltja. Nekem már korábban is az volt a véleményem, hogy az orosz beavatkozást nem nagyhatalmi ambíciók vagy a figyelemelterelés váltotta ki, hanem hogy az Aszad-rezsim az összeomlás szélén táncolt 2015 tavaszán. És erre itt:
During the summer of 2015, General Qassem Soleimani, in charge of the Pasdaran’s intervention in Iraq and Syria, had to travel to Moscow to fully detail the exhausted state of the Syrian army and focus his hosts’ attention on the prospect of seeing Bashar brushed aside on short notice. Putin lost no time in understanding the threat to the Russian military and civilian presence in the Syrian coastal cities of Latakia and Tartus.

A nagy kérdés persze, hogy mi lesz az írni jelenlét sorsa Aleppo után iráni szempontból. Erről még nem nagyon olvastam. A szerző gondolatai érdekesek, főleg ahogy összeköti azokat az iráni közvélemény véleményével: The Aleppo victory could therefore mark Iran’s high point in its Syrian venture. Its primary concern now should be to consolidate its position and remain an integral part of the solutions to come, rather than seek new conquests. All the more so, since the Iranian population already appears tiredf these endless external ventures, not to mention the considerable costs in blood and treasure incurred by protecting the Syrian regime at Iran’s expense. Of course, the interventions in Syria and Iraq are presented to the public as essential in protecting Iran from terrorism, and the Iranian people generally accept that justification. But, if the euphoria over the Aleppo victory leads to grander ambitions, if it gives rise to the idea that Iran is now in a position to establish its domination over the region, it is unlikely that the public would follow.

Hónapokkal ezelőtt a koalíciós légierő véletlenül lebombázta a szíriai hadsereg egyik laktanyáját, zavaros volt a történet, mert idáig nem volt ilyen, ott vannak az oroszok is, stb. Emlékszem arról kellett nyilatkoznom, mi lesz most, világháború? Kb azt mondtam, hogy semmi, valszeg véletlen volt (persze jöttek az összeesküvés elméletek), az USA majd kivizsgálja és legtöbb részletet megtudjuk majd, mert az amerikai hadsereg így szokta csinálni, korábban is.
A jelentés most elkészült, lehet közzé is tették, nem tudom, de most a Washington Post ott volt valami sajtótájékoztatón és összefoglalta a lényeget. Abból a szempontból is nagyon tanulságos bepillantást enged néhány olyan dologba, amiben idáig nem sok részletet hallottunk.
A felderítés egy járművet követett, amiről feltételezte, hogy az Iszlám Állam fegyvereseié, az behajtott egy helyre, ahol további fegyveresek voltak, egyenruha nem volt rajtuk, egy tank is volt velük, + sátrak, stb.
Az elemzők közül legalább egy úgy vélte, hogy a látott célpont az Iszlám Állam bázisa (meglepő részlet, a tévedés elismerése)
A döntéshozatal során is volt bizonytalanság, de végül is megtámadták a célpontot (itt is elismerték a hibát)
A korábbi hírekből csak abból lehetett következtetni a súlyosságra, hogy több tucat halottat jelentettek az orosz és szír források. Valójában 34 rácsapás (strike?) volt, 34 precíziós lőszert indítottak és még 380 gépágyú lőszert. Nem csak amerikai gépek vettek részt a támadásban, hanem dán, brit és ausztrál gépek  is (F-16-os, F-18-as, A-10-es és drónok. Az elsőt a dánok a másodikat az ausztrálok repülik, az első hármat az amerikaiak, így akkor a britek (is) reptethették a drónokat).
Ami nekem a legérdekesebb az orosz és amerikai erők kapcsolattartása, illetve áttételesen az orosz és szíriai erők kapcsolattartása. Pontos timeline-t a cikkből nem lehet felállítani. A légicsapás egy órán keresztül tartott. Az oroszok miután értesültek az eseményről felhívták az összekötőjüket Kuvaitban, ahol a nemzetközi koalíció hadiszállása van. Kérték az összekötőjüket, aki nem volt éppen ott, nem közölték miért telefonáltak, nem hagytak üzenetet, hanem megvárták, amíg átér a bázis másik feléről és személyesen veszi fel a telót. A cikk szerint az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával, hogy hééé, rossz célpontot támadtok. És ennyi idő alatt 15 légicsapás történt.
Gondolom a telefon után le is állították a légicsapásokat így valószínűsíthető, hogy 1 ha kb. egy óráig tartott a légicsapást és 2. az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával akkor kb. több mint fél órába telt, amíg az első bombatámadást követően az info eljutott a szír felsőbb parancsokságra, majd onnan az oroszokhoz, majd ők felemelték a telefont. Sok vagy kevés ez az idő? Nem tudom, kevesebbre számítottam.
Az is érdekes, hogy hogyan tervezték a légicsapásokat. 1 óra alatt 34, 27 perc alatt 15, azaz kb két percenként indítottak egyet. Vajon azért, hogy két légicsapás között megnézzék, hogy sikerült e pusztítani valamit? Ha 34 légicsapás volt, akkor elég nagy tábor lehetett, ha vélelmezem, hogy a sátrakat nem, csak járműveket és épületeket támadtak. Mondjuk a féltucat áldozat kevésnek tűnik, de az is valószínű, hogy ha tényleg olyan sok lett volna az áldozat, mint amit az oroszok és a szírek állítottak (kb. 60 fő) talán az oroszok is jobban kapkodtak volna az üzenet átadásával.
Ja és még egy apróság kiderül. Az nemzetközi koalíció a légicsapások előtt megadja a koordinátákat az oroszoknak Szíria felett. Ezúttal is ez történt, de véletlenül egy adatot/számot rosszul diktált be az amerikai intéző, így az oroszoknak nem csengetett a piros lámpa, hogy baj lesz

Nem tudom még valaki emlékszik-e a katonai puccsra Törökországban? Az utórezgései, az átszervezések még mindig tartanak. Egyik utolsóként a török titkosszolgálatot (MIT) is elérte a reform, és e hír alapján nem büntetést kapott (mert lemaradt a puccs előrejelzéséről).

 A cikk szerint két új részleggel bír az átalakult szolgálat. Az egyik a különleges műveleti igazgatóság, amelynek megszervezése arra utal, hogy az iraki és szíriai szerepvállalás jelentette feladatok hosszútávon is jelen lesznek a MIT életében. (Az egész olyan egyébként, mint amit az USA-nál is jól ismerünk. Vannak az amerikai fegyveres erők haderőnemeinek különleges erői, ezek megvannak a török hadseregben is. És van a CIA-nek egy saját Special Activities Division nevű részlege, amely a titkos félkatonai műveletekért felel. Amikor Afganisztánban elkezdődött a balhé 2001-ben, először a CIA ügynökei érkeztek vastag, dollárokkal teli kofferekkel és csak pár nappal, egy héttel később jöttek az első különleges műveleti katonák - és ők sem kofferekkel)

A török kül- és biztonságpolitika sohasem látott aktivizmusát éli, egyszerre két szomszédos országban kell jelen lennie ilyen komoly erőkkel, és ez nagyságrendileg nagyobb igénybevételt jelent mind a hadseregnek, mind a szolgálatoknak. Bár nem sok kétségünk lehet Erdogan államfő eddigi megnyilvánulásaiból a jövőt illetően, de az új igazgatósági megszületése is azt mutatja, az aktivizmus hosszútávú lesz.

A másik új igazgatóság a kormányzati koordináció javítása érdekében jött létre. Mondanám ez is teljesen nyilvánvaló a puccs után. Mint általában lenni szokott, rész információkkal több szervezet is rendelkezett, de a "big picture"-t senki sem látta. Természetes reakció ilyenkor a együttműködés javítása, az összekötő tisztek küldése a minisztériumokhoz, társzervekhez.

Nekem azonban egy harmadik dolog ütötte meg a szememet, ami a cikkből csak áttételesen jön át, és amely szerintem árulkodó egy szervezet vitalitásának tekintetében. Nem tudom, a többi vezetővel mi van, de mindkét új igazgatóság vezetője fiatal, 40-es éveiben járó vezető. És ahogy a cikk fotóját elnézem, Hakan Fidan, a MIT vezetője sem egy öreg ember. Lehet demokráciában természetes, hogy vezető pozíciókban egészséges a cserélődés és mindig a legjobb korosztály (tapasztalat, teherbírás és szellemi frissesség együtthatója) vezethet, de egy autoriter rendszerben, főleg a világ keleti részein ez nem magától értetődő.

Zord Gábornak van egy nagyon jó cikke a mai Magyar Nemzetben a térségben zajló amerikai hadgyakorlatokról. Nála jobban kevesen látják át az Európában, vagy csak szűkebb Közép-Kelet Európai régiónkban folyó légierős eseményeket, fejleményeket, fejlesztéseket.

Most is sok érdekeset ír, de ami miatt írok az ez a rész:
A szlovákiai Szliács légibázisán az indianai légi nemzeti gárda A–10 típusú csatarepülőgépei állomásoznak közel egy hónapon át, Pápán F–16-osok a coloradói gárdától. Amellett, hogy az adott ország légterében is repülnek, s a vendéglátók légi és földi erőivel is együttműködnek, átrepülnek a szomszédos országokba, ami az ilyen amerikai gyakorlatoknak új, eddig ritkán látott sajátossága. Mi több, közben szárazföldi erőik is jelen vannak, mint például a bakonyi lőtereken az 5–7. páncélos felderítő zászlóalj több tucatnyi Bradley lánctalpas járművel, melyeket a tavasztól őszig zajló térségi manőverek idejére az előretolt németországi raktárakból aktiváltak.

Miközben a vadászgépek jöttek-mentek – a tegnapi sajtónap keretében két A–10-es és egy szlovén PC–9-es ideiglenesen Pápára repült át, két F–16-os pedig Szliácsra –, addig a Zólyom és Besztercebánya közötti festői völgyben fekvő bázison megjelent egy szintén gárdista C–130-as szállítógép is, mely a zivataros idővel dacolva több körben szlovák ejtőernyősöket ugratott a közeli gyakorlótérre. A „pápai” F–16-osok a minap a szlovéniai előretolt NATO-légibázison, Cerklje ob Krkiben, és a poceki lőtéren is felbukkantak. 

A félkövérrel még ki is emeltem, mi az a mondat, ami érdekes, ami újdonság, és ami egyből kiszúrta Gábor szemét. Mi ennek az új fejleménynek az oka?

A 2014-es walesi NATO csúcson sok mindenről döntött a szövetség, hogy a katonai szervezet hatékonyabb, gyorsabban reagálni képes legyen. Ezeknek a döntéseknek a legtöbbje beért a varsói NATO csúcsra és sok visszhangot kapott (épp a napokban írtam erről). Van egy olyan eleme is - amennyire nekem sikerült ezt dekódolni - ami sajtónyilvánosságot szintén kapott, csak figyelmet nem, vagy keveset.

A hatékonyság, az egyes hadsereg közötti interoperabilitás javítása kapcsán világosság vált, hogy egyelőre az is gondot okoz, ha egy hadgyakorlat, de egy éles helyzetben el kell jutni az egyik országból a másikba. A levegőben ez természetes, napi gyakorlat, kidolgozott eljárása van, ott nem gond. De mi van akkor, ha egy gépesített zászlóaljnak el kell jutnia Németországból Észtországba vagy Romániába? Keréken vagy vasúton?

Millió láthatatlan probléma van ilyenkor, én sem látom őket, csak tippelek. Ki ad engedélyt a belépésre? Kell politikai jóváhagyás a kormánytól vagy a parlamenttől? A határőrség a rendőrséghez tartozik, ki engedi be a konvojt? Hol tankol egy Stryker lövészpáncélos Magyarországon áthaladva? Visznek a katonák magukkal útlevelet? Van rendszáma a Strykereknek? Megfelelnek a magyar KRESZ szabályainak és a nem tudom milyen hatóság elvárásainak (nem lehet akármilyen járművel csak úgy bejönni Magyarországra)? Ja és ezt mind angolul kell lepapírozni?

2014 óta legalább két ilyen gyakorlatra emlékszem, az egyiknek Dragon Ride volt a neve. Akkor az "üzenet" kb ez volt, amit a hírrel eladtak nekünk: "The road march was intended to demonstrate solidarity and support for Central and Eastern European NATO allies in response to Russia’s actions in Ukraine," Nekem sem esett le, amíg aztán egy cikkben nem olvastam a fenti célokról is.

A kulcs ugyanis a sebesség. Milyen gyorsan ér oda a NATO erő a keleti határra ha gond lenne. Annyi minden lassíthat egy beavatkozást: elsősorban a politikusok döntésképtelensége, időjárás, bürokratikus akadályok. Legalább az legyen megoldva, kidolgozva, amit lehet előre tervezni.

Pár hete olvastam a Foreign Affairsben lamentálni valakit egy military schengen zóna létrehozása kapcsán. Wow, mi ez? Rákerestem, és kiderült, hogy ez már 2015 novemberében elhangzott Ben Hodges tábornok, az U.S. Army Europe parancsnoka szájából.

Akkor vagy egy más alkalommal ezt mondta Hodges: “I was probably naïve,” admits Lieutenant General Ben Hodges, the commander of the U.S. Army in Europe. “I assumed that because these were NATO and EU countries we’d just be able to move troops. But ministries of defense are not responsible for borders.”

Itt értettem meg, hogy miről szólnak vagy szóltak még ezek a több ezer kilométeres felvonulások. A háttérben kénytelen voltak a résztvevő országok elvégezni a papírmunkát és most már mindenki okosabb, hogy mi történne, ha élesben kerülne sor egy ilyen menetre.

Visszatérve Gábor cikkéhez és amit ő ott kiszúrt. A megnövekedett, országokon átívelő gyakorlat szerintem ugyanebbe passzol bele. Mennyire élethű egy olyan NATO gyakorlat, ahol nem lehet átrepülni a szomszédos NATO ország légterébe a gyakorlat során? Mennyire modellez ez háborús szituációt, ahol a NATO döntött a közös védekezésről, és a támadó fél (oroszok) behatoltak az egyik országba?

Innentől a dolog már szubjektív. Szerintem a NATO és az amerikaiak csak azt gyakorolják, ami a hiteles, valósághű elrettentéshez kell. Régen azért bírálták a NATO-t, mert csak a terepasztal felett tartottak vezetési gyakorlatot, gyufásdobozokat tologatva. Ma azért mert élethűen akarják csinálni?

Szubjektív az is, hogy ezt Oroszország fenyegetésének tartjuk vagy sem. Az oroszok nyilván annak tartják, mert az ellenség védelmi képességeinek az erősítése is őket gyengíti.

De hogy egy ilyen gyakorlati oroszellenes lenne-e ettől, na ez az amiben Gáborral nem szoktunk egyetérteni :)

A varsói NATO csúcs más lassan egy hónapja volt, úgyhogy most igazából itt az esemény kapcsán született írásaimat foglalom össze, + még ami megjelent magyarul.

A 24.hu-nak írtam egy cikket a csúcs előtt, a magyar csomag részleteiről. Mivel vettük ki a részünk a közös erőfeszítésekből. Mit viszünk Varsóba? A NATO-csúcs és Magyarország.

Néhány részlet:
Azt nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a NATO-ban konszenzussal születik minden döntés, ezért a szervezet nem tud a tagokra „kényszeríteni” semmit. A döntések Magyarország döntései is, amiket a kormány úgy vállalt, hogy felmérte előtte, hogy képes lesz-e betartani. A „játék”, a diplomácia szerepe inkább ott ütközött ki, és ez volt fontos Magyarországnak, hogy a NATO döntései magyar szempontból kiegyensúlyozottak legyenek a keleti és déli szárny erőfeszítései között. Az ország sajátos földrajzi helyzete miatt egyszerre tartjuk fontosnak a menekült és migrációs hullám kezelésében való szerepvállalást, és a balti, de különösen a lengyel barátságra való tekintettel a keleti szárnyon való aktív szerepvállalást.

Ezeknek megfelelően 2014 és 2016 között a Magyar Honvédség élete igencsak leterhelt és mozgalmas volt. Szemben a korábbi évekkel, egymást érték a nemzetközi hadgyakorlatok, amelyre kiutaztak a katonák, és rendszeresek volt a Magyarországon tartott hadgyakorlatok, amelyek általában amerikai, esetleg cseh, lengyel és szlovák katonákkal közösen kerültek végrehajtásra. A magyar gyakorlóterekre látogató modern amerikai repülőgépek és harcjárművek, vagy a lengyel és baltikumi bázisokon megjelenő katonák ugyanazokat a célokat szolgálták: katonai szinten javítani annak képességét, hogy – leegyszerűsítve – idegen katonák megismerjék egymást és ugyanazt értsék a parancsnokon. Politikai szinten pedig a szolidaritás kimutatását. Ez itthonról lényegtelennek látszik, de az észt, litván vagy lengyel partnerek számára nem az.

A honvédség aktív szerepet vállal az ún. előretolt vezetésirányítási törzselemek működésében (NFIU). Ezeket a NATO keleti tagállamaiban hozzák létre (Magyarországon is lesz egy 2017-től) azzal a feladattal, hogy támogassák, koordinálják az adott ország haderejét, ha a NATO szövetségeseik megjelennének az országban (ez igazi logisztikai kihívást jelent mindig, megnövekedett, légi, vasúti gépjárműforgalommal). Mivel a 40 fős NFIU-k fele részben nem nemzetközi stábbal dolgoznak, ezért Magyarország is küld tiszteket Lengyelországba és a Baltikumba.

Ezt a cikket a csúcs után írtam, az eredényekről: Elrettentés és párbeszéd: eredmények a varsói NATO-csúcs után
Mint a cím is mutatja, azt próbáltam hangsúlyozni, hogy a bár a média narratívája az orosz fenyegetésről szólt, azért itt másról és többről volt szó. A NATO és a tagállamok is látják, hogy nem lehet és nem kell csak eszkalálni és a párbeszéd lehetőségét továbbra is nyitvatartották. Néhány részlet:
A végére marad a legnehezebb falat, az orosz fenyegetés kezelése. Az állami vezetők jóváhagytak egy új rotációs erők telepítését (rotációs, mert nem állandó jelleggel vannak ott, hanem hat-kilenc havonta cserélődnek) a három balti államba és Lengyelországba. Ezek az egyenként kb. 1000 fős erők mindegyike többnemzeti lesz, a Litvániába települő egységben például német, francia, portugál, norvég, belga, holland és luxemburgi katonák. Ezt a lépést, hogy NATO tagországok majdnem állandó jelleggel telepítenek erőket egy másik NATO országba, nevezhetjük forradalminak is, hiszem a hidegháború óta nem volt rá példa. Megállítani nem tudnának egy orosz támadást, de fontos szolidaritást mutatnak.

Ilyen előzmények után gyűltek össze a tagországok (és a külön meghívott partnerországok) állam- és kormányfői a lengyel fővárosban. A napirend feszített volt, egyik találkozó váltotta a másikat, amelyek így más ránézésre is kijelölték a prioritásokat. Külön találkozót kapott Afganisztán, Grúzia és Ukrajna, ezek azok az országok ahol a NATO-nak stratégiai érdekei vannak. A szövetség folytatja Afganisztán támogatását a kiképző misszióval és a biztonsági erők pénzügyi támogatásával, illetve nem csökkenti az erőit (ez tervbe volt véve). Grúziával erősítik az együttműködést de nincs szó a tagsági folyamat felgyorsításáról (gesztus Oroszországnak?), Ukrajna kapcsán a tagság semmilyen formában nem került szóba, de a NATO támogatja Kijevet a biztonsági szektor reformjában és a háborús állapotok kezelésében.

Mivel a NATO-nak a három baltikumi ország is tagja, a térképre ránézve bárki számára világossá válhat, hogy ezeknek az országoknak a megvédése igencsak problémás. Korábban nagy port vert fel egy amerikai elemzés, amely kimutatta, hogy a térség egy orosz támadásnak kb. 72 óráig tudna ellenállni. Ha összerakjuk ezt a két tényt, világosság válik, hogy a NATO lépéskényszerben volt (és van): olyan NATO erőkre van szükség, amelyeket gyorsan lehet mobilizálni és telepíteni. Így jött létre a magyarul kicsit sután hangzó Nagyon Magas Készültségű Műveleti Erő, egy kb. 5000 fős csoportosítás, amelynek egy része 48 órán belül mozgósítható. Ez a csoportosítás a korábban is létező, most mintegy 40 ezer fősre felemelt NATO Készenléti Erőknek a részét fogja képezni. Bár nagyon komolyan hangzik, egy ilyen katonai egység létezése valójában a 28 NATO tagállam által felajánlott, 28 országban szétszórtan elhelyezkedő kisebb nagyobb katonai egységek összességéről van szó.

A készenlétben levő erők mellett – Lengyelország és balti államok sürgetésére – valamiféle katonai jelenlétre is szükség volt a Baltikumban. Ebben nagy vita volt, mert sok tagország azt gondolta, hogy ez fölöslegesen idegesítheti Oroszországot, miközben valódi védelmi képességet nem tud adni. A négy országnak azonban fontos volt a megerősítés, az elrettentés terén, hogy legyen valamilyen NATO jelenlét az országukban.

Ezek mellett írtam az Élet és Irodalomba is egy cikket, amely fizetős így nem linkelem be.

Ezek mellett a Külügyi és Külgazdasági Intézetben kollégákkal írtunk egy részletesebb elemzés a NATO csúcs előtt. Az volt a könnyű, hogy sok újdonság nem volt a csúcson, mert előtte már szinte minden bejelentettek. Úton Varsóba - Amerikai és NATO-erőfeszítések a közös biztonság érdekében.

Mellettünk még az SVKI is kijött egy nagyon jó anyaggal. Egy csomó olyan részletkérdéssel foglalkoztam, amivel nekem, nekünk nem volt lehetőségünk helyhiány miatt. Etl Alex az USA erőfeszítéseit szedte össze ebben: With the Image of Deterrence: Operation Atlantic Resolve

Tálas Péter pedig a NATO csúcs záródokumentumát foglalta össze magyarul (még soha ilyen hosszú és részletes nem volt a záródokumentum): A varsói NATO-csúcs legfontosabb döntéseiről

Mellettük még Szenes Zoltán írt a csúcs előtt egy kisebb előretekintést, ő szintén más dolgokat emelt ki, mint mi: A varsói NATO csúcs elé

Szemben az elmúlt évek gyakorlatával, a következő NATO csúcs jövőre, egy év múlva lesz. Ismét lesz majd munka :) A NATO most beállt egy új fordulatsebességre, jövőre finomhangolják majd. A hadgyakorlatok most már megnövelt számmal pörögnek, szerdán talán látni is fogok egyet.

Talán tavaly már írtam róla, hogy a dán hadsereg minden évben tart egy kis statikus bemutatót majd éleslövészetet az arra érdeklődőknbek. A helyszín a fő gyakorlótéren van, harckocsi múzeum közelében, Dánia nyugati szegletében. Semmi apropója nincs a mostani képeknek azon túl, hogy épp nézegettem őket. 
Ha jól nézem ez a hadsereg műszaki harcjárműve, egy Leopard 1-es alvázva szerelt technika, a dán rendszerben a Wisent 1. A harcjármű festésén látszik, hogy megjárta Afganisztánt.
A dán kontingens még 2007-ben kapott egy szakasznyi erőt, amelyben négy Leopard 2A5 harckocsi, két M113-as APC (az egyik műszaki változat) és egy ilyen (ha nem ez) Wisent 1 kapott helyet. A dánok egyébként Dél-Afganisztánban, Helmand tartományban voltak a britekkel és az észtekkel. Az Kandahár mellett a legkeményebb hely volt, a tálib mozgalom egyik "szülőhazája".
Magyar szemmel a kép inkább azért érdekes, mert mint látni, nincs agyonbiztosítva a helyszín. A jármű a nap végén épp elhagyja a gyakorlóteret és az emberek is bandukolnak a parkoló felé. A két út egymás mellett meg, egy vékony madzag jelzi, hogy ne lépj az "úttestre. De nincsenek őrök, nincs "élőerő". Ez magyar szemmel lazaságnak tűnik, de Dániában ez szimplán a bizalomról szól. A dán állam felnőttként kezel, aki tud viselkedni és vállalja a cselekedetei következményét, a dán állampolgár meg szabálykövetően viselkedik. Na jó, lehet ez kicsit patetikus lett, de valami ilyen is jellemzi ezt az országot.

Múlt héten volt szerencsém lejutni a HM sajtóeseményére Szolnokra. Így utólag szétnyálazva az eseményeket, három dolog történt. Azzal kezdem ami a leglátványosabb volt és a végén történt, amivel kezdődtek az események.

A második részben kiment a VIP és a sajtó a lőtérre, ahol néhány különleges műveleti katona bemutatót tartott. Először a mesterlövészek lőttek, de abból az újságírók nem sokat láttak, mert a másik oldalon kellett állniuk.


Ha jól látom a gép itt időrendben visszafelé tette fel a képeket.
A dj a mikrofonnal az előtérben Sándor Tamás ezredes, a 2. KRE parancsnoka, aki tolta közben, hogy mi történik. Mint egy konferanszié, nagyon informatív volt.

Aztán a delegáció átjött elénk, itt már láthattunk valamit, a katonáknak sajnos csak a hátát. A célpont a rózsaszínruhás ember(ek).



Felirat Felirat hozzáadása








Ha jól látom a képek sorrendje itt is összekeveredett
Aztán rövid megbeszélés

Eztán Simicskó miniszter is váltott pár szót a katonákkal


Ezután a delegáció és az újságírók szétszakadtak. Én szerencsére a fotósokkal maradtam és ez mindig tanulságos nekem. Ők ugyanis nem elégedhetnek meg szar képekkel, nekik arcok kellene akcióban, látvány. Úgyhogy a bemutató után azonnal szervezés indult, hogy néhány képet szemből is tudjanak csinálni. Beállították a katonákat, akik készek volt erre a játékra.

A buszok elmentek, de a taktikai házban még vártak a vendégekre a katonák,a mit a fotósok azonnal ki is használtak (Jól van fiúk, most jönnek újságírók, fotósok. Tudjátok, a szokásosat. Géza és Pista játsza a rossz fiút a két szobában, mi négyen meg megyünk és leszedjük őket, oké? Az ajtót ne rúgjátok be, mert akkor majd megint vissza kell szerelni, nem fog nekik feltűnni).




Ezt az utolsó nyolc képkockát is valamiért összekeverte a számítógép. A helyes sorrendet megtalálók között egy Sportszeletet fogok kisorsolni.

És akkor jöjjenek az események, amelyek megelőzték a lövöldözést.

A legkevésbé látványos rész az volt, hogy a megállapodást kötött a Magyar Honvédség és az Amerikai Egyesült Államok Európai Különleges Műveleti Parancsnoksága (egészem pontosan Special Operations Command Europe; and director, Special Operations, U.S. European Command, Germany, Mark C. Schwartz parancsnok). Sajnos, hogy ez mit takar az nem most nem derült ki, de  a pogácsa és a cola finom volt.

Utána jött a Simicskó miniszter helikopter átadása. A mentőszolgálattól megörökölt két AS-350B könnyűhelikopter. Pilóták erre azt mondták (fantasztikus, hogy ilyenkor csak úgy lehet velük beszélgetni), hogy tényleg egy csomó dologra használható, a pilóták a jártasságuk fenntartásához nem kell a nagy minyókkal repkedjenek, lehet velük vinni/gyakorolni a 2. KRE. katonáit. stb. Plusz a határon végzett járőrözésre is lehet majd használni, ami a döntéshozóknál jelenleg talán a legfontosabb érv, hogy helikopterek repkedjenek.

Mint látszik a gépek még nincsenek átfestve, de átlesznek.


Miniszter úr beszédet mond. Sajnos nem figyeltem. Vagy megköszöni, vagy átadja, vagy átveszi a gépeket. És gondolom méltatja a magyar-amerikai kapcsolatokat.

Utána a mögötte levő hangára meg lehetett tekinteni a 2. KRE technikáját. Megint csak ritka lehetőség, hogy az ember közvetlenül beszélgethet katonákkal. Így kiderült, hogy néhány fegyver és eszköz is érkezett. De hogy ez a szerződéssel jött, vagy valami más keretében, vagy a amerikai parancsnok hozta, ha már jött, nem tudni. Kis tételek.

Ami biztosan jött az két mesterlövészpuska (ismeretlen mennyiség)
M110
MK-13 MOD5
Nem emlékszem már mindenre de megtanultam, hogy a mesterlövész puskák ravaszát könnyebb meghúzni, mint nem mesterlövész puskákét (1 kg húzóerével, mert kg-ban mérik) illetve, hogy a M110-es alapvetően nem mesterlövész puska, csak felturbósították (nem ezt a szót használták nyilvánvalóan). Külön érdekes volt, ahogy prezentálásra került, mesterlövész fegyverek csövének felfüggesztése (egy papírlappal), ami szintén a pontosság növelését célozza.

Az MK-13-as válltámasz behajtható, ez mindenkinek feltűnt, sőt egy újságíró mindjárt arra gondolt ez azért lehet, hogy városi harcban a házak sarkai mögül kényelmesebben lehessen lőni vele (bizony, fültanúja voltam)

Azért lefényképeztem azt a puskát is, amig idáig használt a 2. KRE és elődei.
M24A 2. KRE kapott még ismeretlen számú éjszakai figyelő műszert (most már megtanulnom, hogy ez az éjjelátó hivatalos neve) és ha jól emlékszem mindjárt két típust.
AN/PVS-21Ez a legmodernebb eggyel előtti kategória

Ez pedig a legmodernebb ketővel előtti kategória

És ha jól figyeltem, akkor ez a hárommal előtti kategória, amit nagy számban használnak a 2. KRE katoni

Oké, ezek nem valami izgalmas látványok így lerakva egy asztalra.

A hangár többi részében (U alakban) még ki volt rakva rengeteg dolog, és fegyver is (csak én inkább beszélgettem), eü felszerelés, táborépítéshez szükséges eszközök, teljes barkácsfelszerelés, ejtőernyős szerelések.

Kapott még a 2. KRE egy nagy sátrat is, ahonnan műveleteket lehet irányítani. Igen, egy nagy sátrat, mert ilyen nincs a Magyar Honvédségnek. Tényleg jó nagy volt. Innen mentünk a lövöldözést nézni, ami a poszt elején látható.

A múlt hónapban írtunk egy tanulmányt Marton Péterrel, ami kb. arról szólt, hogy az elmúlt kb. 20 év katonai missziós szerepvállalásaiban fel lehet e fedezni bármit, ami arra utalna, hogy a döntésekben (melyik országgal veszünk részt közösen valamiben) van ráció, megnyilvánul valamilyen stratégiai szándék, vagy úgy kerültünk össze missziókban más országokkal, ahogy épp puffant. Áttekintettük ehhez az eddigi missziókat illetve többnemzeti kezdeményezéseket (mint az MLF, Tisza zászlólalj, stb) és és persze, hogy mikor kivel voltunk ENSZ és NATO missziókban. Ha jól emlékszem az EU ki maradt, annyira marginális.

Az írás során a német magyar kapcsolatokat egy kicsit jobban ki akartuk fejteni, mert erről viszonylag keveset lehet tudni, miközben azt látjuk, hogy különösen Afganisztánban, milyen - más nemzetekhez képest - relatíve szoros volt a kapcsolat. Adná magát a válasz, hogy igen ez szándékos volt, tekintettel a régi, rendszerváltástól eredeztethető jó kapcsolatok miatt, de pont nem. Mikor 2006-ban Baghlanba ment a PRT, a választást (miért pont oda) teljesen más szempontok vezérelték. Csak amikor elszabadult a ellenállás, akkor vált láthatóvá a szorosabb együttműködés (vagy annak hiánya, kérdőjelei).

Viszont a magyar-német kapcsolatoknak van egy kevéssé látható, de sikeres területe. Ez pedig a katonai egészségügyi kapcsolatok. Mivel írva szinte semmi nincs róla, ezért végül némi nyomozás után megkerestem Svéd László ny. altábornagyot, aki ezt a területet vezette kb. 1991 és 2006 között, Vekezdi Zoltán ezredest, aki jelenleg az utódja és Schandl Lászlót ny. dandártábornokot, aki Vekerdi előtt volt (és lehet, hogy Svéd után?). Az idő rövidsége miatt végül csak Svéd tábornokkal és Vekerdi ezredessel tudtam beszélni. Amiket lejegyeztem, azoknak végül csak egy kis része került be a tanulmányba, ez így szokott lenni. Hogy ne vesszen el a többi a millió fájlból, ami produkálok, most ezt a két oldalt felrakom a blogra, hogy mások is élvezzék. (Schandl Lászlóval, aki már a civil szférában van, majd valamikor júliusban még megkeresem). Íme a jegyzet.

Magyar-német katonaegészségügyi kapcsolatok

A NATO-n belüli német-magyar kétoldalú katonai kapcsolatokban a katonai egészségügy játszotta az egyik vezető szerepet. Ennek gyökere az 1991-es Öböl háborúig nyúlik vissza, ahol a nemzetközi koalícióban részt vevő magyar katonaorvosok Dhahran városában kerültek alkalmazásra. Bár a 43 napig tartó háborúnak a 100 órás szárazföldi műveletében koalíciós oldalon meglepően kevés áldozata és sérültje volt, az egyik legsúlyosabb incidens épp Dhahranban történt, ahol egy iraki SCUD rakéta amerikai katonák szállásába csapódott.

A 37 fős magyar egészségügyi csoport főszerepet játszott a mintegy 150 sérült ellátásában. Az ott nyújtott teljesítményük elismerését azt jelentette, hogy a háború után az Európában állomásozó 7. amerikai hadsereg egészségügyi szolgálata tovább folytatta az együttműködést a magyar társszervezetével. A magyar katonaorvosok itt találkoztak a német és francia katonai egészségügy képviselőivel, itt alakultak az első szakmai kapcsolatok.
Egy évvel később, 1992-ben a Bundeswehr képviselői eljöttek Magyarországra, hogy részleteiben is megismerkedjenek a katonai egészségügy rendszerével, az orvosok felkészültségével. A benyomások alapján a magyar katonaorvosok is helyet kaptak a Bundeswehr két egyetemén –Münchenben és Hamburgban – működő poszt-graduális képzéseken (tömegpusztító fegyverek, sürgősségi ellátás).
Magyarország együttműködése a NATO tagországokkal a katonai egészségügyi területen a Committee of the Chiefs of Military Medical Services keretében intézményesült 1995-ben (nyilván minden aspiráló országgal ez volt a helyzet). Ekkor indult a Békepartnerségi program (Partnership for Peace), amelyet megteremtette a lehetőséget, hogy a jelentkező országok részt vegyenek a COMEDS üléseken.
Az első közös missziót a koszovói válság miatt kialakult humanitárius katasztrófa kezelése jelentette Albániában. Az NATO Albanian Force (AFOR) öt hónapos missziója alatt egy magyar egészségügyi csoport települt Albániába, ahol egy 60.000 fős menekülttábor egészségügyi biztosítását végezte. Később a KFOR misszióban a Prizren-ben található német tábori kórházba kerültek magyar orvosok.
A német-magyar katonaegészsésgügyi kapcsolatok erről az alapról fejlődtek tovább 2001 után. Az első magyar alakulat, amelyet Magyarország kiküldött Afganisztánba, ismét egy orvosi alakulat volt, német parancsnokság alatt, Kabulban. A szövetség történetében ez volt az első alkalom, hogy egy többnemzeti kórház működjön egy NATO misszióban, ami azért volt jelentős fejlődés, mert a küldő országoknak maguknak kell gondoskodniuk saját erőik egészségügyi ellátásáról.
2001. szeptember 11. után amerikai kérésre aktiválásra került a NATO V. cikkelye, Afganisztánban megindult az Enduring Freedom koalíciós művelet, amelyhez várták minden tagország hozzájárulását. A Magyar Honvédség ekkor nem tudott érdemi felajánlást tenni, mert nem volt olyan képessége, amelyre igény tartott volna rá a NATO, azonnal mozgósítható lett volna és nem került volna sokba a kiküldése.
Az első – főként egészségügyi személyzetből álló – kontingens 2003 márciusától kezdte meg a működést Kabulban, az ISAF német irányítású kórházában. A német-magyar katonai-szakmai kapcsolatok megerősödése ismét egy támadásnak volt köszönhető. 2003 júniusában IED támadás ért egy német katonákat szállító buszt az afgán fővárosban. Elsőként egy magyar orvos vezette csoport ért a helyszínre és kezdte meg sebesültek osztályozását és a kiürítési rendszer megszervezését, majd a kórházban magyar személyzet is részt vett a nagyszámú sebesült ellátásában.
2006 után a Magyar Honvédség tevékenységének fő fókusza az észak-afganisztáni Baghlan tartományra tevődött át, amely a Németország vezette RC-North irányítása alá tartozott. Ekkortól a magyar egészségügyi jelenlét Kabulból átkerült a Mazar-i Sharifban működtetett német tábori kórházba.
A magyar-német katona egészségügyi kapcsolatok szorosságát jelezte, hogy a Bundeswehr a kezdetektől támogatta, hogy Magyarországon legyen a NATO Centre of Excellence for Military Medicine (MILMED COE) és segítettek meggyőzni több nagy NATO tagországot, hogy részt vegyenek a szervezetben. A 2009-ben létrejött szervezetet éves váltásban egy német és egy magyar katonaorvos vezeti.[1]A magyar katonai egészségügy magas színvonala mellett természetesen gyakorlati érdekek is voltak/vannak a szoros együttműködés mögött. A hidegháború vége után a NATO-ban mindenhol lefaragták a katonai kiadásokat, ami a katonaorvoslás területén a tisztán katonai kórházak megszüntetését is jelentette. Az ezredforduló idején Németországban ezek a problémák kiegészültek a munkaerőhiánnyal, a katonaorvosok a jobb munkakörülmények és fizetés miatt elvándoroltak a civil életbe. Amikor 2001 után Afganisztánban és Irakban a nyugati országok ismét háborúban találták magukat, óriási mértékűvé vált az orvoshiány a hadseregekben.  A Bundeswehr esetében ez azt jelentette, hogy a NATO válságkezelői műveleteiben problémákat jelentett a tábori kórházak hosszútávú működtetése, a teljes körű egészségügyi ellátás biztosítása. Így német részről elemi érdek volt, hogy más NATO országokkal közösen biztosítsa az ellátást. Magyar részről az együttműködés biztosítja a missziókban levő magyar katonák költséghatékony ellátását. A NATO szabályzók szerint, minden országnak magának kell gondoskodnia a missziókban a katonái egészségügyi biztosításáról, egy katonai kórháznak felállítása és működtetése több tízmillió forintba kerülne. A német tábori kórházban történő részvétel miatt viszont egyrészt teljes hozzáférést biztosít a magyar katonáknak a legmodernebb katonai egészségügyi ellátáshoz, másrészt így a Magyar Honvédségnek nem kell kifizetnie azt a térítési díjat, amit a Bundeswehr állapít meg a nála ellátásban részesülő más országok katonái felé.[2]

[1] A kiválósági központnak jelenleg nyolc tagja van, Németország és Magyarország mellett többek között Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország. [2] Egy tábori kórház folyamatos működtetéséhez sok szakember kell. Rotálni kell őket hat havonta, kulcsbeosztásban levőket 12 havonta. Látták, hogy a különösen a manuális szakmában a hat hónap sok idő. Mivel a tábori kórház készenlétet ad, akkor sokat nem tud gyakorolni az orvosok és kiesnek a gyakorlatból. Ezért kimentek az afgán katonai kórházba és felajánlották, hogy segítenek a tervezhető operációkba, így a készségeket fenntartották. Ugyanakkor megjelent a donorkifáradás is, amikor egy ország nem tudta saját szakállományát folyamatosan cserélni. Aki kifáradt az gyakran leszerelt, így tovább nőtt a szakember hiány. 

Az Iráni Forradalmi Gárda erőinek, de főleg kiképzőinek szíriai jelenlétéről elég sok minden megjelent már elég régóta. Mindegyik hír lényege az volt, hogy ott vannak a frontvonalakon és elsősorban kiképzőként segítik a szíriai hadsereg, de különösen a Nemzeti Védelmi Erők (NDF angolul) tevékenységét. Ez az NDF egyfajta paramilitáris szervezet, a polgárháború elején spontán, a rezsim oldalán szerveződő milíciákból, a Baath párt saját egykori „munkásőrségéből” és minden olyan egyéb csoportból kovácsolták össze, amely rezsimpárti. Ez valamikor 2012-2013-ban lehetett, amikor a rezsim rájött, vagy inkább maradt már arra is ideje a túlélő üzemmódban, hogy hatékonyabbá tegye a harcát.
Na jó, tehát ezekhez az érőkhöz érthető, hogy kellenek kiképzők, amit az iráni gárdisták biztosítottak. Az áldozatok relatíve magas számából, arra lehet következtetni, hogy ez azért nem az a  klasszikus kiképzés, ami a front mögött a kiképzőtáborokban folyik, hanem olyan, mint amit nyugaton a tanácsadó misszióknak (advising, mentoring) hívnak, mint amilyen az OMLT volt, vagy Irakban most az Assist and Advising (AA).
Az alábbi táblázat az orosz beavatkozástól (2014 szeptember) 2016 áprilisig mutatja az ismerté vált iráni áldozatokat (több mint 280), az első nem forradalmi gárdista áldozatok csak április 11-én jelenik meg!  A korábbi időszakokról is találni a neten becsléseket, számításokat, de mivel ezeket más is megtalálhatja, most nem keresem elő őket.

http://www.levantinegroup.com/#!Infographic-Analysis-How-Irans-troops-wage-Assads-most-decisive-battles/c21xo/572757f80cf224950abbbb59

Ami az iráni jelenléttel kapcsolatban még érdekes, hogy az orosz beavatkozással párhuzamosan az irániak is emelték a jelenlétüket olyan mértékben, hogy már-már azt feltételezem, hogy nem csak kiképzőkről volt szó, hanem „rendes” harcoló erőkről. A számok teljesen kaotikusak, olvastam 1000 főt (erre nem találok most hivatkozást) 7000 főt , 2500 főt, de most a végén egy vélhető kivonulás. Jelenleg a létszámot néhány száz főre becsülik, most olvastam éppen elijah magnier twitter feedjében, hogy a többségük is, hogy szinte ismét csak kiképzésre fokuszálnak.
És itt jön az a cikk, amiért írom ezt a posztot. Azt már korábban láttam iráni forrásokból, hogy egy – nekem rejtélyes – 65. dandár is bevetésre indul Szíriába. A képeken maszkos arcok ugrabugráltak vonatokon, lőttek bábukra egy mezőn, meg hasonló. Mivel még sosem hallottam róluk, gondoltam ez valami információs hadviselés, bezzeg ha rákerestem volna a neten, láttam volna, hogy még wikipedia szócikk is van róluk.
Az al-Monitor cikket így ezek szerint csak nekem volt meglepetés, hogy egy tényleg létező egységet küldenek Szíriába, amely több szempontból is különleges (valahol meg persze nem az). Azért különleges, mert ez az első alkalom, hogy reguláris iráni erőket vetnek be. Az szabotázs, diverzáns, paramilitáris, kiképző és még nem tudom milyen műveletek végrehajtása külföldön mindig a Forradalmi Gárda feladata volt, ezért ez egy nagy újdonság és ezért izgat sokakat a kérdés, hogy de miért? (az al-Monitor cikkének címe? Who sent Iranian army green berets to Syria? 
Néhány év, a nyugati katonai bürokráciák felületes tanulmányozása után azt mondanám, hogy ez a döntés kb. úgy nézhetett ki, hogy a reguláris erők vezérkara már évek óta könyörgött a politikai vezetésnek, hogy ők is mehessenek Szíriába. Hihetetlen lehetőség és tapasztalat lenne ez számukra, kipróbálni mindazt, amit éveken át gyakoroltak, de az irak-iráni háború óta nem tudtak élesben kipróbálni. Puskaport akarnak szagolni ők is, ők is tudnak kiképezni, és ráadásul a 65. dandár tényleg különleges műveleti képességekkel rendelkezik (bármit is jelentsen ez iráni kontextusban). Szóval úgy képzelem az iráni vezetők végül beadták a derekukat és azt mondták, jól van, jól van, ti is küldhettek egy különítményt Szíriába. Ez persze részemről csak merő feltételezés, de ha az iráni katonák ugyanolyan professzionálisak, és ugyanolyan testületi szellemük van, mint a nyugati hadsereg katonáinak (márpedig miért nem lenne), akkor ez a szempont biztosan megjelent.
A döntés április 4-én lett bejelentve, Brigadier General Ali Arasteh Lieutenant Commander of the Iranian Army Ground Force for Coordination told to Tasnim News Agency that advisers from 65th NOHED Brigade, Iran’s Army Ground Force elite unit, are now stationed in Syria.The men of the Brigade are not the only advisers that Iran has deployed to Syria, and the other units have representatives in the advisory missions as well.
És április 11-én már megvoltak az első áldozatok. Valahol olvastam, hogy kb 100-200 főt küldtek elsősorban Aleppoba. Feladatuk nekik is a kiképzés, de az áldozatokból azt is látjuk, hogy a részükről is inkább arról van szó, amit fentebb írtam: ezt inkább a frontvonalon levő erők műveleti támogatása, mentorálása.

Update: Tegnap láttam ezt a hírt: Several Iranian soldiers were killed near Aleppo, the Revolutionary Guards said on Saturday, in what appeared to be one of Iran's biggest losses in Syria since it deployed forces to support Syrian President Bashar al-Assad.

Islamist insurgents on Friday seized the strategic village of Khan Touman, some 15 km (9 miles) southwest of Aleppo. Dozens of people were reported to have been killed in the battle.

Fars news agency on Saturday quoted a Revolutionary Guards official as saying that 13 Iranian military advisors had been killed and 21 wounded in the fighting

A kérdés ugyanaz. Miféle bűvészmutatvány az, ahol a katonai tanácsadók közül egyetlen nap alatt 13 halnak meg és 21-en sebesülnek a harcokban? Ez csak akkor lehet, ha a buszukat/szállásukat/stb. érte volna támadás vagy ha a frontvonalban adtak éppen tanácsokat.

A Vice News hozzájutott egy videofelvételhez, amelyet az Iszlám Állam tagjai készítettek, illetve az egyikőjük egy headcam-vel. Azaz ez egy nyers video, nem a szokásos propaganda anyag. Maga a formátum nem új, láttunk már ilyen felvételeket pl amerikai katonáktól Afganisztánban. Ami az újdonság, hogy az ISIS tagjaitól nem láttunk még ilyet.

Gondolkodtam az elején, hogy hogyan kerülhetett a hírcsatorna, egyáltalán az ellenség kezébe a video, de aztán megnéztem az anyagot, és kiderül, hogy az akció az ISIS számára balul sült el. Nem tudjuk, csak megsebesült és fogságba esett, vagy meg is halt-e az a személy, akin a kamera volt, de szinte biztos, hogy miután a kurdok megnézték a felvételt és nagyot örömködtek, minden további nélkül odaadták az első forgatócsoportnak, aki szerette volna látni.

Mielőtt átadnám a szót az egyik katona ismerősömnek, akit megkértem, hogy nézze meg a videot (hátha katonaszemmel mást is látni), pár dolgot én is leírnék. Az egyik, az öngyilkos merénylethez használt autó. Most láttam először ilyet közelről. Biztos ezzel is tele van az internet, de általában nem nézek képeket, videokat. Szóval ez és ezek VBIED-k (vehicle borne improvised explosive device), amit az ISIS használ, nem az amit a NATO katonák "megszokhattak" Afganisztánban. És itt ki is jön a két harcmodór közötti különbség. Az ismerősöm, jelentős afgán tapasztalattal, maga is meglepődött az öngyilkos merénylő járművén (azt a részt nem másolom be) és hosszan írt az afgán tapasztalatokról, ami engem viszont arra emlékeztett, hogy ez megér néhány szót.

Afganisztánban az ellenállók törekedtek a rejtésre, Szíriában és Irakban nem. Illetve ez így nem igaz. Ahol az Iszlám Állam kvázi az "országa" frontvonalain harcol, ott nem törekszik. Ahol terrorszervezetként működik továbbra is, pl Bagdadban, iraki Kurdisztánban, ott igen. Az ilyen páncélozott monstrumok használatának az oka az IÁ frontjain, hogy ott elsősorban "csapásmérésre" használják őket, egy olyan területen, ahol nincsenek civilek, ahol egy a lakosság elmenekült, ahol "világos" frontok vannak. Olvastam egy érdekes cikket múltkor, azt fejtegette, hogy ami a nyugatnak, vagy reguláris haderőnek a légierő, és a taktikai csapásmérő képesség, a precízión bombatámadások, az az ISIS-nek ezek a VBIED-ek. Ellenséges bázisok, FOB, ellenőrzőpontok támadásához, az első hullámban, 3-4 gyakran több járművet is bevetnek. Némelyike ennyire páncélozott (mint a video, az első képsorokon látható autó), némelyik sima személyautó. Teherautókat már nem nagyon használnak, mert egyrészt lassú, másrészt meg számítanak rá (egy évtizede használják őket Irakban a felkelők). Ezeket a pick-up-szerű izéket annyira felpáncélozzák, hogy néha az RPG is sem képes megállítani őket (persze itt ne a nyugati, magasan képzett, hivatásos katona által kezelt RPG-re gondoljunk, hanem a lelkes, de pánikoló peshmerga, iraki reguláris, stb. fegyveres kezelésére).

Az Iszlám Állam ezeket a VBIED-ket Falludzsában, Ramadiban, Moszul uután (2014 nyara) attól északra és keletre és hullámokban alkalmazta, akár defenzív, akár offenzív célok elérése érdekében. Mind az iraki hadsereg, mind a síita milíciák, mind a peshmergák könnyűfegyverzettel voltak leginkább felszerelve. Az RPG volt a "legkomolyabb" páncéltörő fegyverük sokáig (most nem jöjjön senki nekem az iraki harckocsikkal. Azok elvileg voltak, vannak, de kiképzetlen vagy "szellem" állománnyal, alacsony hadrafoghatósággal, minimális logisztikai támogatással, inkompetens parancsokkal), amikor kint voltam Észak-Irakban, még a kirkuki frontvonalon sem volt semmi komolyabb. Ami volt, amit kaptak pl. németektől, az max. azon a frontvonalon volt kint, ami aktív volt az ISIS szempontjából, tipikusan pl Makhmur, Gwer, esetleg Tal Afar. Az iraki reguláris erők Falludzsában, Ramadiban az olvasmányaim alapján szintén nem rendelkeztek semmilyen hatékony elhárítási eszközzel az ilyen felpáncélozott öngyilkos merénylőkkel szemben.

Az alábbi szakértésnek az a háttere, hogy én kértem meg ezt a katonaviselt ismerősömet, hogy mint képzett katona, mit mutatnak neki a képek, a látottak. Amit írt alább, azért különösen tanulságos számomra, mert rávilágít bizonyos dolgok valódi súlyára. Pl. hogy hogyan is kezeljük, amikor az ISIS fegyveresek kiképzettségéről, profizmusáról olvasunk. Miért nem kommunikálnak egymással a járművek a videon? Miért nem szereztek be puskagránát kilövőket (helyette a videon valami házilag barkácsolt dologgal ügyetlenkednek)? Miért nem applikáltak a járművekbe a géppuskaállványt, ha tényleg körbepáncélozták az egészet? Ahhoz képest, hogy mennyi nyersanyagot és időt fordítottak a járműveik felpáncélozására (ami komoly teljesítménynek tűnik), banálisnak tűnik a géppuskaállvány hiánya. Engem őszintén még az egyenruhájuk katonai jellege (és igen a sisak is és bakancs) is meglepett.

És tényleg, nem tudjuk mi volt a céljuk, mi rohamoztak meg a három járművel. Csak gondolom, a hogy a céljuk akár valami olyan is lehetett, amit sok városban láttunk. Előre megy az öngyilkos merénylő, megrobbant egy közeli peshmerga bázist, áteresztőpontot egy város határán, majd jön a második hullám, Abu Hajjar és társai.

A videot sajnos nem lehet berakni ide, itt nézhető meg a Vice News weboldalán: What It's Really Like to Fight for the Islamic State.

Itt pedig jöjjön az ismeretlen katonaismerős. Köszi!

Fegyverzet:
A videó meglepően változatos arzenált vonultat fel. Ez mindenképpen az erős oldala a csoportnak, hiszen minél változatosabb egy kisalegység fegyverzete, annál jobban tud alkalmazkodni a harctéri környezethez és körülményekhez. A fegyverek és eszközök minősége viszont iszonyúan lehangoló - ennek persze biztosan vannak fiskális okai is, de az igazi probléma a kiképzettség és a szaktudás hiánya, ugyanis még a meglévő eszközeikből sem tudják kihozni a maximumot. 

A tálibok Afganisztánban a VBIEDEK alkalmazását olyan szinten tökélyre fejlesztették, hogy a robbanóanyaggal megrakott járművek felfüggesztését megerősítették, hogy ne "üljön" árulkodó módon az autó hátulja, a csomagteret pedig telezsúfolták a civil autóknál megszokott kütyükkel (illatosító, Massoud kép, fityegő bizbasz, stb), hiszen a "steril" utastér már önmagában gyanús. A sofőr gyakran az utolsó pillanatig követte a forgalomszabályozó katona utasításait, vagy kézjeleit, hogy a lehető legközelebb kerüljön a célpontjához. Egy ilyen eszköz nyomonkövetése is szinte lehetetlen - hiába mondja pl. a kihelyezett figyelőd, hogy a fehér toyota most hagyta el a várost, ha az út tele van fehér toyotákkal. 

Na most amit a videón látunk, az ennek a tökéletes ellentéte. Először is a kiskaliberű fegyverek elleni házikészítésű páncél szerintem legalább egy tonnával növelte a jármű tömegét, ami azért nem biztos, hogy szerencsés vezetéstechnikai szempontból. Cserébe a járműről ordít, hogy harci célokra alakították át. Ha a páncélzat nem lenne elegendő, akkor a fekete fehér festés és a jól ismert logo teljesen egyértelművé teszi a helyzetet. 

A videó 01:30-tól egy "improvizált páncélzatú harci járművel", és annak két toronylövészével folytatódik. Nem tudta, megállapítani, hogy milyen jármű lehet, mert a videón nem sok látszik belőle.    
Ennél a résznél látunk valamennyit a harcosok személyi felszereléséből is. Ami nekem kapásból szemet szúrt, az a kevlár sisak. Valószínűleg azért, mert a Magyar Honvédség kötelékében ez még 2016-ban sem alap felszerelés. Persze a missziós állományt többnyire felszerelik vele, az itthoni szolgálatot a katonák továbbra is a nagyapáink által is ismert acélsisakokban teljesítik. Ez mindenképpen egy pozitívum a DAESH logisztika mellett. Viszont szemet szúr az egyéb fontosabb felszerelések hiánya is: se pisztoly, se elsősegélycsomag, se füstgránát nem látszik a málhamellényeken. Az oldalfegyver azért lenne fontos, mert annak hiányában a harcos kézsérülés esetén teljesen harcképtelenné válik (pisztolyt lehet egy kézzel kezelni, géppuskát és gépkarabélyt szinte lehetetlen.) Az elsősegélycsomag esetében nem egy "drága" IFAK-ra gondoltam - igazából egy csomag kötszer, meg egy érszorító meg valami légútbiztosító megvan néhány dollárból. Ezek hiánya arra utal, hogy a harcosok testi épsége nem élvez éppen prioritást a logisztikai tervezés során. Mondjuk a platón van néhány csomag, ami tartalmazhat ilyen felszerelést, ebben az esetben inkább a harcosok trehánysága, hogy nem rögzítenek egy-egy kisebb adagot a málhamellényükre. A füstgránátok hiánya a videó végén lesz látványos, amikor a harcosok nyílt terepen próbálnak visszavonulni, anélkül, hogy bármi álcázná a mozgásukat.

Visszatérve a járművekre 02:31-nél látszik a két szomszédos jármű is, de ezeket sem tudtam beazonosítani. A sivatagi rejtőszínük és a páncéltörő eszközök elleni kötényezés kifejezetten megnyerő, de toronyfegyvere ezeknek sincs - támadó harcfeladatra alkalmatlanok. Valószínűleg valamikor logisztikai célú járművek lehettek.

A fegyverek közül jól kivehető 01:56-nál egy német Rheinmetall MG-3-ra nagyon hasonlító géppuska (valószínűleg török licensz, mert a térségben tudtommal csak ők használnak MG-3-ra hajazó géppuskát); 02:08-nál egy kalasnyikov karabély, vagy RPK golyószóró (szinte lehetetlen megállapítani, hogy a rengeteg variáns közül melyik lehet), majd kicsit később a jármű platón egy behajtott válltámaszú akm kalasnyikov (tartalék fegyver lehet talán); aztán előkerülnek a jól ismert RPG-7-es kézi páncéltörő gránátvetők PG-7V kumulatív gránátokkal (ami persze lehet a megszólalásig hasonlító ázsiai klón is, bár az egyik gránáton mintha cirill betűk látszanának). Ezek mind megbízható és sokat bizonyított gyalogos fegyverek, amiket nem arra találtak ki, hogy jármű platójáról lövöldözzenek velük. Az MG-3 a legérdekesebb közölük az általam feltételezett török eredet miatt, illetve azért is, mert abból viszont tudtak volna kis anyagi és időráfordítással fedélzeti fegyvert barkácsolni. Néhány dolcsiból simán hegeszthettek volna egy állványt a jármű páncélzatára, amiről így akár még célzott lövéseket is leadhattak volna. Szerencsétlen géppuskás próbálkozik a páncélon ide-oda csúszkáló fegyvercsővel, de így nem lehet normálisan lőni. 

Géppuskaállvány rakasztartóval - nem egy nagy beruházás, de csodákat tesz a találati pontossággal. Furcsa, hogy a robbanóautójukat körbepáncéloztatták, de egy ilyen állványra már nem futotta...

A videó másik érdekes szereplője a házi készítésű puskagránát 03:40-től. Na itt már tényleg sajnáltam a srácokat, főleg, amikor az öngyújtójával szerencsétlenkedik Abu haverja... Több, mint fél perc alatt hozzák össze azt az egy lövést, vagyis fél percig a jármű egy guruló céltábla volt. Amúgy maga a puskagránát nagyon ötletes találmány, lényegében olyan, mintha egy kézigránátot több száz méterre el tudnál hajítani. Egy lövész általában 3-4 másodperc alatt lő ki egy puskagránátot egy cső alatti gránátvetőből, a szereplők által "bombának" nevezett eszközzel ez persze kivitelezhetetlen. Ezeket a házi készítésű gránátokat én csak mostanában láttam megjelenni a videó megosztókon. Számomra érthetetlen, hogy ha tele vannak fegyverekkel, akkor miért nem vásároltak hozzájuk gyári cső alatti gránátvetőket is. Azok nagyságrendileg könnyebben kezelhetőek és megbízhatóbbak. 

Ami még említésre méltó, az az RPG gránátvető kezelése. A 03:17-nél leadott lövés után a harcosok meglepettnek tűnnek a kivetőtöltet gázainak hatására. Egyikük meg is jegyzi, hogy "minket is megpörköltél". Valószínűleg nem volt még részük ilyen élményben, pedig köztudott, hogy a vetőcső mögött elhelyezkedő felületek a gázok visszaverődését okozzák. 04:40-nél van még egy elég árulkodó momentum: az RPG kezelő gránátvetőjében kumulatív páncéltörő gránát van, pedig vagy háromszor elmondta a többieknek, hogy repeszgránátot kér. Amikor végre lőni szeretne, akkor a társa leállítja, és felszólítja, hogy vegye le a szállításbiztosítót a gránát elejéről. Egy kiképzett gránátvetős tudja, hogy az a bizonyos kupak nyugodtan rajta maradhat lövéskor a gránáton, hiszen az csak a szállítás közben óvja a gránát gyújtószerkezetének mellső részét. A 300 m/s-al közlekedő gránátot egy alumíniumkupak nem fogja meggátolni az elműködésben. A szakutasítás szerint esőben és hóban egyenesen kötelező rajtahagyni a gránáton a kupakot, nehogy a csapadék miatt a gyújtó a levegőben felrobbantsa a gránátot. Persze azt nem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha a harcos késlekedés nélkül ellövi a gránátot. Talán megelőzte volna a kurd lövészt, aki két másodperccel később találatot ér el a járművön, talán nem. Azt mindenesetre remekül szemlélteti a videó, hogy mennyire fontos az alkalmazott fegyverek magas szintű ismerete. Míg a középkorban percekig csépelték egymást a szemben álló harcosok, addig a tűzfegyverek korában tizedmásodpercnyi különbségek jelenthetik a különbséget élet és halál között.

Összességében elmondható, hogy a harc gépesített harcrendben történő megvívásához  szükséges fegyverzettel nem rendelkezett a csoport. (a videón csak járművek látszanak, nincs járműről szállt gyalogság, aki kiiktathatná az ellenség páncéltörő eszközeit) Ezek hiányát úgy próbálták ellensúlyozni, hogy a platóra mindenféle fegyvert felpakoltak, és azokat mind alkalmazták is. A látott fegyverek egyébként viszonylag fapadosnak számítanak - sehol egy optika, ami javíthatta volna az esélyeiket.

Munkaszervezés/parancsnoki munka
Hát, ebből nem sokat láttunk. A videó tényleg elég káoszosnak tűnik, de egyébként szerintem minden tűzharc az. Ez egyszerűen egy ilyen környezet. Persze utólag mindenki szereti azt mondani, hogy végig átlátta a helyzetet, és ura volt a folyamatoknak, de a csata egy hihetetlenül komplex világ, tele félreértelmezhető információkkal. Egy veterán SEAL mondta egyszer, hogy mindig a lehető legegyszerűbb tervvel indulj csatába, mert az első puskalövés után a terved ezerszer komplexebbé válik, és ember legyen a talpán, aki akkor is képes átlátni a káoszt. Amit én nagyon hiányoltam, az a rádió használata (látszik egy a jármű padjára lerakva) - a többi járművel nem is kommunikáltak, pedig a csapatmunka elég sokat tud dobni a túlélési esélyeken. A célok felderítését sem kommunikálták le egymással a harcosok - sehol egy közlés az ellenség irányáról, jellegéről, vagy távolságáról; kicsit olyan, mintha a három harcos egymástól függetlenül, nem pedig egy csapatot alkotva harcolna.

Taktika
Hát, erről sem lehet túl sokat írni. Páncélos hadrendben arcból megtámadtak egy ellenséges pozíciót fedélzeti fegyverek nélkül úgy, hogy még csak tűztámogatást sem alkalmaztak, csak szimplán rohamoztak előre - ilyet egyszerűen épeszű kiképzett katona nem csinál. Azért is furcsa az alapvető eljárások alkalmazásának hiánya, mert az internet korában ezek az eljárások rendkívül könnyedén tanulhatóak és taníthatóak. A világháló tele van katonai szabályzatokkal és oktató videókkal. Idő és energiaráfordítással még egy teljesen laikus hétköznapi ember is képes harcképes gerillacsoportok kiképzésére. Ma már bárki megtanulhatja a menet és harcalakzatok alkalmazását, az ellenséges célok felderítését, a célmegjelölést, a rugalmas elszakadást, a rajtaütések végrehajtását, a tűz és mozgás összhangját, szinte bármit, ami az ilyen feladatok hatékony végrehajtásához szükséges. Az egész csak motiváció kérdése. A videóból, viszont ezek az alapvető eljárások teljesen hiányoznak. Olyan, mintha erőből akarnák megoldani a feladatot, csak ehhez hiányzik a tűzerő és a páncélvédettség.
De ezt igazából nehéz így megítélni. A harccselekmények kiértékelésénél és a különböző incidensek tanulságainak feldolgozásánál az eseményeket mindig számos nézőpontból, több irányból megerősítve elemzik. Ebből az egy nézőpontból úgy tűnik, mintha egy kiképzetlen csoport teljesen értelmetlenül áldozná fel magát, hiszen a szükséges nehézfegyverzet nélkül, bármiféle koncepciót mellőzve nekirontottak a védelemben elhelyezkedő ellenségnek. Így nézve esélyük sem volt a győzelemre. Viszont egyetlen nézőpontból nem lehet hatékonyan következtetéseket levonni. Elképzelhető például, hogy a 4-5 fős csoport feladata csak az ellenség megtévesztése, figyelmének és tűzerejének lekötése volt annak érdekében, hogy egy másik csoport hatékonyan az ellenség szárnyába vagy hátába manőverezhessen. Talán Abu Hajaar és társai voltak a feláldozható "csalik" a csatában a végső győzelem kivívása érdekében. Az is lehet, hogy a saját felderítésük alapján sokkal kisebb ellenséges ellenállásra számítottak a feladat során, és ezért rohamozták meg az ellenséget ilyen felkészületlenül.

Úgy összességében nagyon érdekes videó. Talán az egyetlen negatívum, amit el tudnék róla mondani, az a feliratozás. Eleve "helyzetbe állítja" a nézőt, és kijelenti, hogy káoszt és rendezetlen visszavonulást fog látni. Ez azért szerintem meredek egy kicsit. Egyrészt aki nem élt még át tűzharcokat, az könnyen mond ítéletet az ehhez hasonló videók láttán. Belülről nézve azért jóval bonyolultabb irányítani a dolgokat, mint ahogy azt a monitor mögül gondolnánk. Ami viszont említésre sem kerül a feliratozásban, az a harcosok halált megvető bátorsága. Persze látszik rajtuk, hogy dolgozik a túlélési ösztön, de egyikük sem próbálja elhagyni a helyét, vagy kihúzni magát a veszélyes helyzetekből. Amikor ellenséges tűz alatt elhagyják a járművet, akkor még a halott sofőrt is megpróbálják kihúzni a járműből. Ez bajtársiasságra és erős közösségi tudatra utal, ami mindenképpen fontos faktora a harcértéknek. Az biztos, hogy ezek az emberek készek kockáztatni az életüket az eszméért, amiben hisznek.

Múlt héten, vagy azelőtt, még a brüsszeli terrortámadás utáni napokban írtam a 24.hu nak is egy cikket a fenti címmel. Azért írtam, mert az előtte való két napban a riporterek mást sem tudtak kérdezni, hogy akkor a titkosszolgálatok hibáztak? Hol hibáztak? Mit kell másként csinálniuk majd?

Ez a megközelítés szerintem nagyon leegyszerűsítő, nem csak mert egy szervezet feladata a terrorizmus elleni harc, hanem azért mert a terrorizmus elleni harcról folyó gondolkodást is veszélyesen leegyszerűsíti (arról nem is beszélve, hogy munkájuknál fogva, nem lehet túl sokat tudni a szolgálatok tevékenységéről, amiatt az egész egy kicsit hályogkovácsolás is).

Szokás szerint néhány idézet a cikkből, aztán a link a teljes anyagra.

Emlékszem, 2013-ban volt szerencsém egy beszélgetésen részt venni FBI ügynökökkel Texasban, akik többek között arról beszéltek, hogy milyen hétköznapi eszközökkel próbálják megelőzni a terroristák, de akár az iskolai lövöldözések elkövetőit. Semmi forradalmi nem volt abban, amit mondtak, inkább az volt a meglepő, hogy ezt sokáig nem csinálták.Azt mesélték az FBI ügynökök, hogy a saját felelősségi területükön rendszeresen látogatni kezdték a fegyverboltokat (ezekből Texasban rengeteg van), de a szokásos „körbeszaglászáson” túl időt szántak arra, hogy valamiféle normális kapcsolat is kialakuljon. Ott hagyták a névjegykártyájukat (ezt külön kiemelték, talán nem szokás FBI ügynököknél, annak idején mi sem kaptunk) a szokásos szöveggel, hogy ha bármi gyanúsat észlel…Meglepetésükre a nyitottabb hozzáállás eredményeként sokkal több telefont kaptak később, ami elmondásuk szerint egy konkrét esetben egy lövöldözés megakadályozásához is vezetett. FBI ügynökökkel, a munkájuk miatt és a róluk kialakult kép miatt, senki sem szeret barátkozni, de a korrektebb hozzáállás, a rendszeres tájékozódás több információt és több nyitottságot biztosított számukra.A teljes cikk itt olvasható.

Szalai Máté kollégámmal írtunk tegnap egy elemzést a brüsszeli terrortámadás néhány kevésbé ismert kontextusáról. A főbb konklúziók mellett (amiket mindjárt idemásolok) talán a legfontosabb hozzájárulásunk a belga dzsihadista környezetről szóló oldal.

• Az európai dzsihadista szélsőségek a 2010-es években egész hálózatot építettek ki Európában, amelynek egyik legfontosabb sejtje Brüsszelben található. Az eredetileg „Sharia4” néven szervezett hálózat idővel az Iszlám Állam szimpatizánsainak egyik fontos szervezete lett, amely sikeresen toborzott és küldött európaiakat Szíriába, Irakba és más konfliktuszónákba (Líbia). A belga szervezet a sajátos helyi adottságai következtében az egyik legnevesebb, legradikálisabb csoport volt, amelyet végül 2015-ben be is tiltottak a hatóságok.
• A 2015. novemberi párizsi és a 2016. márciusi brüsszeli merényletek sokak szerint stratégiaváltást jelentenek az Iszlám Állam részéről: az elsődleges szerepet a rekrutáció helyett a terrorakciók vették át. Amennyiben valóban húzódik stratégiai megfontolás az események mögött, annak legfőbb oka az IS szíriai és iraki visszaszorulásában keresendő.
• A párizsi és a brüsszeli merénylet eltér az elmúlt években Európában végrehajtott terrorista akciók által körvonalazódott trendektől. Mindkét akció komoly előkészítést és belső kommunikációt feltételezett, ami korábban nem volt jellemző.
 • A brüsszeli merénylet öt nappal a párizsi merényletek egyik főszervezőjének tekintett Salah Abdeslam elfogása után történt, ám a nyilvánosságra került információk szerint az akció mégsem értelmezhető az Iszlám Állam bosszújaként.
• A terrortámadás nemcsak a francia és a belga hatóságok, hanem az európai terrorizmusellenes együttműködés hatékonyságának a kérdését is felveti.

A tanulmány a Külügy és Külgazdasági Hivatal honlapján érhető el vagy az intézet nyitóoldaláról.

2012-ben írtam egy blogposztot egy állítólagos utászcsörlőről, illetve ezek alkalmazásáról a mosztari öreghíd kőelemeinek kiemelésében játszott szerepéről. Furcsa dolog az internet, mert beütöttem a google-ba most, hogy "mosztar utászcsörlő" és csak az én posztom jött ki. A furcsa az, hogy ezek a katonai városi legendák mennyire bent tudnak maradni saját zárt rendszerekbe és az internet korában se írja le senki egy fórumon sem névtelenül.

A régi bejegyzés itt tekinthető meg, kb leírtam mindent, meg még egy csomó mást is a kérdés kapcsán.

Na mindegy. A poszt után nem sokkal jelentkezett Padányi József dandártábornok, aki volt olyan kedves és megküldte azt a tanulmányát, amit a témáról írt, és egyben megerősítette, hogy utászcsörlőről nincs szó :) Kb 10-11 oldal a tanulmány és lépésről lépésre végigveszi, hogy hogyan ment végbe a kiemelés. Ha lenne időm nagyon figyelmesen elolvasni, még egy fél tucat kérdést fel tudnék tenni, de azt majd legközelebb. A korábbi posztot talán azért is érdemes elolvasni, mert néhány körülményt, anekdotát még hozzátesz a tanulmányhoz.

Padányi 1998-ban a SFOR Magyar Műszaki Kontingens parancsnokhelyettese volt, majd a következő évben a SFOR műszaki főnöke.

A tanulmány letölthető erről a linkről, a dokumentum elejére odatettem a bibliográfiai adatokat, amiből kiderül az eredeti mű, hol mikor jelent meg.

Ha találunk még képeket, tervrajzokat, akkor most már fel tudom rakni ezeket is. Bármilyen banálisan hangzik három évembe telt idáig, amíg megoldást megoldottam.

2015-ben egy kisebb kínai haditengerészeti kötelék látogatást tett Skandináviában. Nagy dolog ez, ha figyelembe vesszük, hogy mennyire távol esik ez a régió Kína külpolitikai érdeklődésétől (nem azt mondom, hogy nincs, csak azt hogy sokadrangú). Arról nem is beszélve, hogy a kínai haditengerészetnek mennyi ideig tart idehajózni, és innen hazamenni. Koppenhágában egy pár napra álltak csak meg. Majd ha írok egy cikket a moder kori hadihajó diplomáciáról belefoglalom ezt a  látogatást is. Nem csak a diplomáciai testület volt ugyanis meghívva a hajókra, hanem a helyi kínai közösség is, a helyi kínai nyelviskolák diákjai és szerintem ha valaki aznap csak úgy odatévedt az Oceankaj-ra, akkor őket is felengedték a hajókra.

Amennyire sikerült elbeszélgetnem az igen szűkszavű (és angolul kevéssé tudó), a látogatók irányítására kiállított kínai tengerészekkel, a kötelék Szomália partjainál látott el szolgálatot, majd utána a Szuezi-csatornán jött fel, korábban látogatást tett valahol Nyugat-Európában, és innen meg elment Helsinkibe és onnan talán Szt. Pétervárra. (gyorsan rákerestem a neten, Helsinkiben valóban jártak utána).

Mindenki (aki foglalkozik a témával) azt latolgatja, hogy mikor lesz képes a kínai haditengerészet felvenni a versenyt az Egyesült Államokkal a haditengerészet terén is. Nyilván ennek Tajvan, és a Dél-kínai tengert tekintetében van/lesz jelentősége. Általában véve úgy érzem Kína ugrásszerűen növekvő képeségeitől (minden téren) a legtöbben elalélnek, egyrészt mert látványos a növekedés, másrészt mert jó utálni és lefikázni az USA-t. A kínai haditengerészet kapcsán is valami ilyesmi van, és tényleg komoly képesség növekedést jelent, hogy a képesek az anyakikötőiktől ilyen távolságban is működni ahhoz képest, ahol mondjuk 10 évvel ezelőtt tartottak. Modern hadihajókat építeni azonban még nem egyenlő a modern képességekkel, a begyakorolt, kipróbált (battle tested) harceljárosokkal. Az, hogy Kínának van egy repülőgép hordozója (önmagában kis eufézmizmus) és már vannak repülőgépei, amelyek képesek üzemelni egy ilyen hajófedélzetről, még nem jelenti, hogy bármilyen paritást feltudnának mutatni egy amerikai repülőgéphordozóval.

Az USA saját terminológiájában csapármérő kötelékről (carrier strike group) szokott beszélni benne mindennel, ami 1. csapármérést biztosít több száz kilométeres körzetben a világ tengerrel borított szinte bármely pontján 2. megvédi a köteléket, különösen a közepén a repülőgéphordozót tengar alatt,  a vízfelszínen vagy levegőből érkező fenyegetéstől. Ezért aztán egy ilyen csapásmérő kötelék a repülőgéphordozó mellett több rombolóból, fregattból, ellátóhajóból, esetleg atomtengeralattjáróból áll. Csak a mennyiséget nézve is Kínának még van hova fejlődnie.

Ugyanakkor az is igaz, hogy Kína céljai eltérőek (ha jól értelemezem a dolgokat). Peking elsősorban saját "közel-külföldjén" akar megkérdőjelezhetetlen befolyással rendelkezni, nem pedig a világ bármelyik pontján, ennnél fogva saját haditengerészete és általában a haderőfejlesztése is más irányba tart. Így talán sosem lesz célja, hogy a saját mélytengeri haditengerészetét is olyan komplex képességekkel ruházza fel, mint amivel az USA most rendelkezik. Ahhoz, hogy a Dél-kínai tengert teljes befolyása alá vonja, elég neki az is, amit most csinál: atollokból, zátonyokból mesterséges szigeteket épít, amelyekre aztán reptereket, kikötőket, garrizonokat építhet, illetve olyan szárazföldi interkontintetális csapásmérő képességet építhet, amellyel legalább megzavarhatja az amerikai csapásmérő kötelékeket. Ezt a DF-21D interkontinentális rakéta osztály vagy típus önmagában is sok kérdést vet fel, és sokan kiröhögték az elképzelést, hogy Kína egy Csendes-óceán hatalams kiterjedésű vízein egy single warhead ballisztikus rakétával akarjon eltalálni egy repülőgép hordozót, de amikor utánaolvastam a témának, már az első amerikai elemzés azt vélte, hogy nem ez a célja a kínaiaknak. Nekik az is elég, ha ezzel megzavarják a köteléket, fölösleges manőverezésre kényszerítik, stb. Nem szakértettem bele magamat a témába, úgyohgy most visszatérek oda, ahonnan indulni akartam: néhány kép a kínai kötelékről Koppenhágában

Három hajó jött el látogatóba. Egy Type 052C romboló (DDG 152 Jinan), egy Type 054A fregatt (FFG 548 Yi Yang) és egy Type 903 ellátóhajó (Qian Dao Hu, ez egyébként a hajóosztály előső hajója). Ezek a hajók relatíve újak, és így majdnem a legmodernebb képességeket  reprezentálják. Az ellátóhajó 2003-ben, a fregatt 2010-ben, a romboló 2014-ben állt szolgálatba. A fregatt és a romboló hajóosztályát jelölő nomenklaturában úgy láttam ezeknek az A, B, C stb. betűknek van jelentősége. Ahogy fejlődött a hadipar, úgy bővítették a hajók képességeit  magának a hajótestnek és a felépítménynek a változatlanul hagyásával. Mivel heliket sehol sem mutattak, ezekre nem térek ki.
A mólónál egymás mögött a három hajó. Szemből a Yi Yang fregattOldalról a Yi Yang fregatt. Ez volt a kisebbik hajó.A Yi Yang elülső fedélzete, előtérben a 4x8-as elrendezésű vertikális indítótubusokkal. A hajóosztály többfeladatú (multi-role), ezek a tubusok a légvédelmi feladatokat bizotsítják.ra optimalizált. Ezekből a tubusokbólKizárásos alapon ez lehet a 76 mm-es hajófedélzeti ágyú a hajó orrában.Ez hátul a hangáfedélzet. A helikoptereket egyik hajón sem mutatták meg, illetve a hajó belséjében csak addig tarózkodtunk, amíg hátulról előrevitték a csoportokat. A torpedóvető csövek (két hármas köteg a hajó jobb és bal oldalán) a hajó belsejében vannak, csak indításkor huzzák fel az oldalfalat.Itt látszik az a nyílás a hajó oldalán (illetve a helye), amely mögött a torpedóvető csövek pihennek.Szeretem ezeket a kis ablakokat, ahonnan gondolom a helikopter landolásokat irányítjákMindegyik fedélzeten egy ilyen kis bizottság állt őrt/tisztelgett a látogatóknak. Úgy véltem egy tengerész, egy tengerészgyalogos és egy hm, nem is tudom, kommandós?Még egyszer az előfedélzet Ezek lehettek a 2x6-os 240 mm-es tengeralattjáró rakétaelhárító indítóállásai. Ugyanaz.Ez pedig itt a fregatt felszíni célok elleni fő fegyvere, két 4-es tubusban. A wiki szerint ezek YJ-83-as hajó elleni rakéták 180-km hatótávval.A Qian Dao Hu ellátóhajóOldalnézetbőlElőfedélzet, az emelvényen a két 37 mm-es ikergépágyú. Mivel ez egy ellátóhajó, ennél több fegyver nincs is a hajón. Nem sokat tudott segíteni ... Ez a középfedélzet, ahol a hajó négy daruja középre voltak hajtogatva. Ezek a gombócok gondolom akkor kellenek, ha kiköt a hajó, vagy egy másik hajóval áll össze. Ez itt az üzemanyag (és talán más folyadékok) másik hajóra történő átszivattyúzásának eszköze, összehajtogatva. Az egyik ikergépágyú.A középfedélzet a hajóhíd hátuljáról. A kis ablakok megint oly kedvesek. Gondolom onnan irányítják a darukat. A tat a helikopter leszálló fedélzettel. Hoppá ott fent látok még két 37 mm-es gépágyút. Ez itt a "csúcsragadozó" a kötelékből, a Jinan romboló (a kisebb számozás ellenére, a rombolók nagyobbak mint a fregattok) Az orrfedézet. A púpok a hajó két oldalán a hajó egyik lelke, egy 360 fokos, "körbe néző" antenna két eleme, másik kettő felépítmény két hátsó oldalán. Ezekről azt írja  a wiki, hogy decoy rocket launcher-ek, de őszintán nem világos előttem, hogy mit, milyen eszközt akarnak vele megzavarni. valaki megírhatja a kommentekbe. 4 ilyen 18-as indító van a hajón.
Ugyanaz másik szögből. Ezek a hajó fő légvédelmi fegyvere, ha jól sejtem minden többfeladatúság ellenére légvédelmi feladatokra van optimalizálva. HA egyszer lesznek Kínának is csapásmérő kötelékei, repülőgéphordozói, akkor ennek a hajosztálynak lesz a feladata a rakétás légvédelem biztosítása. Ezekből a hatos indítótubusokból összesen 8 darab van a hajón, úgy sejtem mindig az előfedélzeten. Ez a amerikai Phalanx lokátorirányítású közel légvédelmi gépágyú kínai megfelelője, egy Type 730 a hajóhíd alatt. Kettő van belőle, van egy hátul is a hangár tetején. 30 mm-es, hétcsövű. A hajó csapásmérő képességét biztosító kétszer 4-es tubusok a középfedélzeten hajó elleni rakétákkal vagy robotrepülőgépekkel. A wiki szerint alapból ugyanaz a YJ-83-as rakéták vannak ezen az osztályon mint az elsőként taglalt fregatton is, ám mivel eltérő a két tubus kinézete (az szögletes, ez köralakú) talán egy másik típusról van szó. Némi keresés után a YJ62-es robotrepülőgépnek gondolom, amelynek képein ugyanilyen kinézetű tubusokból indítják a robotrepülőgépeket. Ugyanaz más szögből.Orrfedélzet másik szögből elől a 100 mm-es automata hajóágyúval.És szemből.Ez a helikopterfedélzet feletti rész. Fölül az egyik Type 730 közel légvédelmi gépágyú, alatt a hangárfedélzet felső részén a a helikopterek landolását segítő lámparendszer, amely a "vízszintet" mutatja erősebb hullámzás idején is. Kicsit gondban vagyok, mert ennek nem kellene ott lennie, ahol fényképeztem. A leírások szerint ez a hajóosztály csak két Type 730 közel légvédelmi gépágyúval rendelkezik, ez viszont egy harmadik a hajó jobb oldalán.
 Akik a hajót őrizték. Majd valaki írja meg, mit tart a kezében.
És az egész látványossághoz, egy másik látványosság szolgált háttérként.

Azt elmúlt pár napban sok minden szembejött a holland hadsereggel kapcsolatban. Ami a legérdekesebb és látványosabb volt, hogy itt gyakorlatozott az egyik alakulatuk Magyarorzságon. A végén tartottak egy pazar tájékoztatót és statikus bemutatót, amin nem tudtam ott lenni, de sok fénykép készült róla. A lhsn.hu szerencsére felvette a tájékoztatót is, ami fent a youtube-on.



Ebből kiderül, hogy a fő erőket a 43. gépesített dandár erői tették ki. A dandár egy páncélos és két gépesített zászlóaljjal rendelkezik + a "szokásos" további támogató kiszolgáló alegységekkel. Most Magyarországra a 44. gépesített zászlóalj jött el, a felderítők, ők ketten adták a fő erőt + ha jól emlékszem 8 Leopárd harkocsival a páncélos zászlóalj egy része.

Holland erők egy másik része a 11 Légimozgékonyságú dandár egyik zászlóalja volt, amely - mint el is hangzik -  külön csinálta a saját gyakorlatait.

Szintén elhangzik, hogy a 43. dandár részéről  a hadgyakorlat célja a EU harccsoportba felajánlott holland képesség felkészítése 2016 második félévében. Ez ugyanaz, mint amit a 2016 első felében , jelenleg standby állapotban levő V4 harcsoport, benne a felajánlott magyar erők csináltak meg 2015 őszén. (nem emlékszem, hogy a teljes V4 harccsoport is együtt gyakorlatozott volna, de ez nem jelent semmit)

A videon látni a háttérben futó prezentációt, informatív.

De igazából nem ezért kezdtem el írni a posztot, hanem hogy egy kicsit összeszedjem, a holland haderő integrációjának részleteit a német haderőével. Már amikor a 43. dandárnak néztem utána akkor szembejött, hogy a dandár harckocsizó zászlóalja egy vegyes, holland/német egység. Már a wikipedia is megírja, hogy a 414. zászlóalj valójában egy német zászlóalj, aminek egyik százada holland. Tehát van egy holland gépesített dandárunk, annak egy német páncélos zászlóalja és annak egy holland páncélos százada. (sőt A wiki szerint a 43. dandár 2019 től a 1 német páncélos hadosztályba fog integrálódni).

Annak idején csak szűk szakmai körökben nagy hírt, hogy Hollandia megválik az összes harckocsijától. 2011-ben volt egy jelentősebb haderő reorganizáció (pénzkivonás) amikor számos egyéb haditechnikai eszköz mellett, a Leopárdok eladásáról is döntöttek. Nyilván itthon nagyrészt csak annyit jött át, hogy elveszik a páncélos képesség Hollandiában. Egy két évre rá már lehetett olvasni, hogy a képességet nem akarják elveszíteni, felmerült olyan terv, hogy a holland tankosok német tankokon gyakorolják a képességüket, hogy, ha egyszer megint...
Most, hogy megint találkoztam a hollandokkal, úgy tűnik okosan oldották meg, megmaradt a képesség, és még szorosabbra fűnték az integráció a Bundeswehrrel.

(Hollandia a levetett Leopard 2A6 tankokból 100 db-ot 2014-ben adott el Finnországnak 200 millió euróért (along with logistics package and spare parts sustaining 10 years of operations. Finland is Buying Dutch Leopards for €200 Million).

Most meg azt olvasom ebben a tanulmányban http://www.iai.it/sites/default/files/pma_report.pdf, hogy a már említett 11. Légimozgékonyságú dandár a német Gyorsreagálású hadosztályba fog integrálódni, míg a német tengerészgyalogos erőket a holland tengerészgyalogos erőkbe fognak integrálódni.

Most, hogy írom, gyorsan rákerestem a friss hírekre. Február 4-én a holland EU elnökség honalpjáról: Germany and the Netherlands step up their military cooperation.  Azt írja épp aláírták a 43. dandár integrációját a 1. német páncéloshadosztályba. A hollandok zászlóshajóját (amelyet eredetileg helikopterhordozónak vagy mai szóval "multi purpose fregatt" nak hívtak) közösen fogják üzemeltetni logisztikai ellátóhajóként.

Még kellene ide raknom egy képet egy Leopard harckocsiról is, hogy többen olvassák a posztot, de ehhez már nincs kedvem.

Ezeket a fotókat a KTCC (mi ez?) készítette, úgyohgy ha bárki leveszi innen írja a képre vagy alá, hogy ©KurdistanTrainingCoordinationCenter2015. A képeken úgy látom csak kurdok látszanak, de az első képen egy német is látszik. A helyszín az a lőtér, amit az előző blogposztban, a második helyszínként írtam le (Tiger valley)
Német fegyvereket akkor ígért a német kormány, amikor a magyar, Moszul 2014 nyári eleste után. Úgy emlékszem első körben 10.000 kurd harcos felfegyverzését vállalta Berlin, majd újabb 10.000 katonányi flszerelést küldött. Nincs pontos listám, de ez a szám leginkább a kézifegyverekre vonatkozott, azaz G-3 és G-36-os gépkarabélyokra. Ezek mellett még 8.000 pisztoly, több száz Panzerfaust 3 és MILAN páncéltörő rakéta (mi a hivatalos neve?) is átadtak néhány Unimog sebesültszállítóval együtt. Egyszer láttam egy pontos listát, de már elhagytam a net rengetegében. 
De milyen jó is, ha az ember blogot ír, itt írtam korábban a német segély részleteiről és ha valaki nagyon tuti kíváncsi a részletekre, akkor itt a lista a Bundeswehr oldaláról (jobbra fent, PDF-ben). Látok köztük kesztyűt, kézigránátot, meg egyéb felszerelést is.
A képek azt hiszem magukért beszélnek. A lista szerint 200 Panzerfaust 3-t kaptak a kurdok 2400 éleslőszerrel és 800 gyakorló lőszerrel. nem tudom még mennyi lehet belőle :)

A Magyar Honvéd 2015. novemberi számába írtam azt a cikket, amit most két részletben itt is lehozok. A havilapnak csak a nyomtatott verziójában jelent meg (bocs, nincs netes verzió, csak a honvedelem.hu is lehozza több cikküket). Ez a szöveg kicsivel több, mert nyilván a szerkesztés során húzva lett a szövegből. Képből is több van, mivel itt nincsenek korlátok.

Előszóba még annyit, hogy 2014 szeptemberében, 2015 áprilisában és novemberében voltam kint Kuridsztánban, mindig egy kicsit ugyanot és máshol. A cikk a szakirodalomból, az első két út tapasztalataiból, különösen a második útnak a erbili kiképzőknél tett látogatásából építkezik. A fényképek egy részét a sajtósoktól kaptam, egy másik részét é készítettem. Balszerencsémre azon a napon volt a találkozónk, amikor kiképzési szünet volt, így csak a helyszíneket tudtam megnézni, magát a kiképzész nem.

Következzen a cikk első része. Természetesen bármilyen pontosítást, kommentet továbbra is örömmel várok:

Wagner Péter: Újra Irakban, Magyar Honvéd, 2015/11.

"A Magyar Honvégség legújabb küldetése Észak-Irakba szólította a honvédeket. A 147 fős Iraki Kiképzésbiztosító Kontingens (MHIKK) az nemzetközi kiképzők tevékenységét fogja biztosítani és az iraki kurd harcosokat, a peshmergákat fogja képezni Erbilben ((kurdul: Hawler). Jelen írás bemutatja, hogy miért került sor a nemzetközi kiképző misszió létrejöttére, miért kell képezni kurdokat, akiknek szinte minden generációja megtapasztalta a gerillahadviselést, és mi lesz a magyar katonák feladata.
Nemzetközi összefogás az iraki erők összeomlása után
2014 nyarán az Iszlám Állam elfoglalta Irak második legnagyobb városát, Moszult. A váratlan siker egyszerre volt köszönhető a korrupt, demoralizált iraki biztonsági erők megfutamodásának, és a megelőző évek szunnitákat üldöző kormányzati politikájának. Bár az első híradások még arról szóltak, hogy a várost 30.000 főnyi katona és rendőr védte, a valóságban ez a szám inkább a 10.000-15.000 főhöz volt közelebb, mivel minden rendőri és katonai egységnél jellemző volt, hogy a parancsnokok az ellátmánnyal történő manipulációk érdekében inkább hazaküldték a katonáikat. A terroristák nem voltak többen 800-1500 főnél, de mellettük ált e meglepetés, a helyi lakosság szimpátiája és aktív támogatása, és a félelmetes hírük. Moszul elestét követően a szunnita területeken általános felkelés bontakozott ki, amely karöltve az Iszlám állam fegyvereseivel, gyakorlatilag Irak egyharmadát vonta ki a bagdadi kormány keze alól. Az elkövetkező káoszban, az iraki biztonsági erők egynegyede, 19 katonai és hat rendőrségi dandár bomlott fel.Az események hatására az USA jelentős katonai segélyprogramot indított el (Train and Equip Fund, ITEF) 1,61 milliárd dollár értékben. Ebből az összegből az iraki hadsereg kilenc dandárját, és a kurd peshmergák három dandárját szerelik fel. A kurd erők esetében 353,8 millió dollárt irányoztak elő, amelyből a három dandár személyi állományának egyéni felszerelését (fegyverek, védőfelszerelés, egyenruha, stb.), 720 taktikai szállítójárművet (Humvee-k, teherautók, műszaki járművek, stb.) és egy tüzérségi dandár tűzfegyvereinek a beszerzése fog megtörténni. Az amerikai felajánlás mellé napokkal később megérkeztek a főként NATO partnerek hasonló felajánlásai, amelyek főleg a kurd erők támogatására fokuszáltak. Ezek közül kiemelkedik Németország, amely első lépésben egy 4000 peshermerga egyéni felszerelését vállalta (G3 és G36 –os gépkarabély, 6,5 millió lőszer, 10000 kézigránát, stb), beleértve az egyéni kézifegyvereken túl különböző típusú páncéltörő eszközök (300 MILAN, 203 db Panzerfaust) és járművek (10 Dingo, 10 Unimog mentő) átadását is.Magyarország szintén az elsők között reagált a katonai segélyt érintő felhívásra és amerikai közvetítéssel majd 250 tonna lőszert küldött Kurdisztánba. Ennek a tételnek a zömét 5,8 millió 7,62x39 mm 43M normál, valamint fényjelzős illetve 7,62x54R mm 39M páncéltörő-gyújtó, fényjelzős, és belövő-gyújtó töltény tette ki. Ezek mellett a szállítmány nagyobb mennyiségben tartalmazott még 82 mm 37M aknagránátot (3720 db, hajító töltet nélkül), 14,5 mmpáncéltörő-gyújtó és páncéltörő-gyújtó-fényjelzős töltényt (30 000 db) és PG-7V kumulatív páncéltörő lőszert (5000 db).Az Iraknak küldött haditechnikai eszközök csak az egyik felét jelentették a nyugati segítségnyújtásnak, a másik fele az a kiképzési program, amihez most a magyar katonák is csatlakoztak. Az főszerepet itt is az US játszotta, amely 1500 fős kontingenst telepített öt bázisra Bagdad környékén és a nyugat-Irakban. Iraki Kurdisztánban a többi helyszínhez képest valamivel később kezdődött meg a képzés, mivel 2014 augusztusáig úgy tűnt az Iszlám Állam nem akar a kurdok felé terjeszkedni. Akkor azonban megindultak a terroristaszervezet erői Erbil felé, mire igazi pánik tört ki a tartományi fővárosban, a lakosság, a politikai elit, a nemzetközi olajvállalatok alkalmazottjai mind menekülni kezdtek (a MOL azon kevesek közé tartozott, amely maradt és folytatta a kutatásokat). Az offenzívát végül sikeresen megállították Erbiltől 30-40 kmre és ezt követően megkezdődött a peshmergák képzése is. 2015 januárja óta ebben főszerepet játszik a Kurdisztáni Kiképzési és Koordinációs Központ (angol rövidítéssel KTCC), amely német-olasz vezetés alatt áll (félévenként váltással) és amelyhez számos más nemzet, pl. holland, svéd, magyar csatlakozott azóta.
Miért van szükség a tapasztalt kurdok képzésére?
Az iraki kurdok Irak 1922-es függetlensége óta több alkalommal is felkeltek a központi hatalom ellen, gyakorlatilag nem volt olyan generáció, amely legalább egy fegyveres harcban ne vett volna részt. Szaddám Huszein ellen több alkalommal is harcoltak, így felmerülhet a kérdés, hogy mi is kell képezni ezeken harcedzett harcosokon.A peshermgák hagyományosan egy területi alapú, milícia jellegű, gerilla hadviseléshez szokott erő, amely kis csoportokban (max. 20-40 fő) alkalmas rajtütésekre vagy aszimmetrikus hadviselésre, viszont alkalmatlan nagyobb egységekben, komplex, összehangolt, több fegyvernem együttműködésre alapuló műveletek végrehajtására, városi harcokra.  Az Irak-Iráni háború alatt a peshmergák három iraki hadosztályt kötöttek le a hegyvidéki területeken (ami Kurdisztán nagy részét jellemzi), de soha egyetlen várost sem tudtak elfoglalni, vagy megtartani egy iraki reguláris erőkkel végrehajtott támadással szemben. Ahogy 2015 tavaszán ezt a kiképzők jellemezték a szerzőnek: „tapasztalt, fegyverforgató emberekről van szó, ám ha kiérnek a nyílt terepre, a peshmergák tanácstalanná válnak”. A milícia jellegből adódóan a katonai logisztika, a harctéri orvosi ellátás, a hadműveleti tervezés vagy általában a törzsmunka szinte ismeretlen fogalmak.2014 augusztusa és 2015 áprilisa között a peshmergáknak mintegy 1200 halottjuk és 5000 sebesültjük volt. Az áldozatok egy jó része menthető lett volna, de a kurdoknál az elsősegély ismeretlen fogalom. A sebesülteket általában visszavitték a legközelebbi városban egy lestoppolt autóval, vagy más járművel a vérzés bárminemű csillapítása nélkül. A kiképzők elmondása szerint így a legtöbbször elvérzés volt a halál oka a menthető eseteknél.  A problémáknak megfelelően a KTCC által összeállított képzési program inkább egyfajta gyorstalpaló, amely négy hét alatt próbálja az alapvető lövész ismereteket átadni a kurd harcosoknak előbb szakasz szinten, majd később zászlóalj szintű összekovácsoláson. A foglalkozások általános lőkiképzést, általános harcászatot, egészségügyi alapismereteket, improvizált robbanóeszközök (IED) elleni védelmet és felismerést, beépített területen (városban) folytatott harctevékenységet, és parancsnoki törzsmunkát ölelne fel, de természetesen az arányokban vannak eltérések attól függően, hogy a szakaszban, vagy a zászlólaljban kinek mi a feladata. 2015 tavaszán egyszerre két helyszínen, Erbilben és Atrosh-ban (Dohuk tartomány) folyt egy-egy kurd zászlóalj képzése, egy további kiképzőbázis létesítése tervbe volt véve, ez állítólag már megnyílt Harir település mellett (az ott található Bashir repülőtéren korábban amerikai bázis működött). Mivel Erbilben nincs egy olyan méretű bázis, ahol a teljes zászlóaljat lehet képezni egyszerre, ezért ott valójában három kisebb helyen folynak képzések. A kiképzés alatt álló zászlóalj katonái a Bnaslava településen (Erbil külvárosa) található Zeravani bázison (kurd csendőrség jellegű szervezet) vannak elszállásolva, itt van az alakulótér és a lőtér is. Az erbili önkormányzattól kölcsönkapott egyik félbehagyott építésű lakótelepen folyik a városi harcászat gyakorlása. A nemzetközi kiképzők álmodozva dicsérték a helyszínt, ahol ideális körülmények között, teljesen háborítatlanul lehet gyakorolni, hogy hogyan kell egy utcán végighaladni a két oldalon biztosítva, vagy megtisztítani emeletes lakásokat. Végül van egy harmadik terület, amelyet a KTCC kiképzői csak Tiger Valleynek hívnak (egy útmenti plakát alapján), ahol a peshmerga szakaszokkal a nyílt terepen való védekezést és támadást gyakorolják. A gyakoroló tér gyakorlatilag egy füves dimbes-dombos terület a főútról letérve, semmilyen tábla, zászló vagy őrszolgálat nem található a helyszínen, ami jelezné, hogy itt kiképzés folyik."
Idáig a cikk. Most néhány saját kép a helyszínekről. (Nem tudom folyik-e még mindenhol képzés Erbilben, mert a novemberi út alkalmával elfelejtettem erre rákérdezni. Félfüllel mintha úgy értettem volna, hogy csak a zeravani bázisán van még képzés). Ez itt (volt) a városi kiképzőbázis, Tiger City:A gyakorlat az volt, hogy az utca legvégéből indulva, az utca két oldalán haladva, hogyan kell biztosítani és megtisztítani az egyes lakóházakat. A német kiképzők, dicsérték, hogy ennél tökéletesebb nem is lehet a hely. Talán írtam, hogy ez egy félbehagyott lakótelep egyik utcája.Látkép a lakótelepről, háttérben az erbili vidámparkkal.
Tiger Valley-hez egyszerűen csak le kellett kanyarodni a főútról
A domb alatt gyakorolták a szakasz szintű mozgást lövészetet. A kép jobb középső szélénél (ahonnan kezdődik a vízmosás) volt a MILAN lövészetek helyszíneEz már a Zeravani tábor, mondjuk nem sok látszik belőle. Itt van (volt) a kiképzésre szánt zászlóalj elszállásolva. A képen egy terepasztal van (vagy hogy hívják), amit a németek építettek a kurd peshmergáknak. Ez az hely, ami a magyar sajtóban (ha írt róla valaki) Binaslawa, vagy Bnaslawa néven szerepelt.

Ez a két kép a zeravani tábor belsejét mutatja (sehogy sem sikerült középre rendeznem). A felső képen a valami taktikai helység látható a jobb szélen a "car pool"-val (magyarul?) ahol néhány adományozott Unimog állt, plusz a kicsit hátrébb ott volt a fenti terepasztalAz alsó képen látható a "főút", a két oldalon a legénységi szállás. Gondoljunk a legrosszabbra, kopott falak, betört ablakok, emeletes vaságyak, amiből sokszor a matrac is hiányzik, semmiféle belső bútorzat.

Ez a kép jó két vagy több kilometerrel arréb készült. Ez a sátor és a mellette levő épület a lőtérnél, egyszerre pihenő és eü célból.
A fölső kép a lőteret mutatja, olyan mint egy egyszerűbb lőtér szokott lenni. Az also kép jobb szélén lehet látni a zeravani bázis kontúrjait, a kép közepén a lőtér egy másik részét, kiégett járművekkel, jobb és bal szélén pedig egy-egy árkot.Talán a cikkben is említem, hogy a peshmergák általában teljesen tanácstalanok pl egy ilyen árokrendszer elfoglalásával, mert csak a frontális rohamot ismerik.

A gyakorlás érdekében a németek építettek egy kisebb árokrendszert. Egyrészt azért, hogy megtanítsák a peshemergáknak, hogy hogyan használjuk ki a terepviszonyokat védekezéskor, másrészt, milyen techcnikával, milyen mélyen, milyen anyagokból építünk árokrendszert és annak egyes pontjai milyen szerepet játszanak a védelem megszervezésében. Na és persze, hogy hogyan kell egy ilyet elfoglalni. Biztos ezek magától értetődőek annak, aki már csinálta.
Ez egy másik árok, még mindig a bázis határában. Ezt a kurdok ásták, amikor 2014 augusztusában Moszulból megindult az offenzíva Erbil felé. Kitört a pánik a városban, védelmi intézkedésként körbe árkolták a várost. Kilométer hosszan öleli köürbe ez a kb 2x2 méteres árok a várost. Talán körbe is éri.

A kiképzős képek úgy látom már csak a következő etapba férnek bele

Írtam a 24.hunao egy cikket a terrortámadás másnapján, arról amit addig lehetett tudni. Pár dolgot már meghaladtak az események, párat még nem. A terrortámadás sikerét szerintem végső soron az jelentette, hogy azt Belgiumból/Brüsszelből szervezték meg, nem Franciaországból, így a hatóságok előtt rejtve maradhatott. Ez már előrevetíti, hogy még tovább fogják javítani a titkosszolgálati együttműködést.

Nyilván a legnagyobb kérdés a sajáz szempontomból, hogy a feltételezett menekült az elkövetők között hogyan került oda. A cikkben még azt írtam, többen is lehettek, de egyelőre úgy hallom csak egy személyről feltételezik, hogy menekült volt. Akinek a nevén jött, az a mai hírek szerint még nyáron meghalt Szíriában a kormány oldalán. A megtalált szíriai útlevél kapcsán egyelőre nem láttam semmilyen jó magyarázatot rá, hogy ha valaki felrobbantja magát, akkor hogyan marad meg az útlevele. De igazából mindegy is. Eddig is azt mondtam (remélem, és nemcsak utólag magyarázom át), hogy a valószínűsége kicsi annak, hogy az Iszlám Állam a menekültek között akar terroristákat dugni és utána terrorcselekményt elkövetni. Ez még mindig ááll, a kicsit valószínűség. A terrorakciót azok tervelték ki, és hajtották végre többségben, akit mindig is fő fenyegetésként jelöltem meg: helyben radikalizálódó és/vagy visszatért szélsőségesek. És van egy feltételezett személyünk a kb. 800.000 menekültből/gazdasági migránsból (legalábbis ez az utolsó emlékem), akik lehet, hogy terrorista céllal érkezett. Még kell egy fél év, év, hogy kiderüljön tévedtem-e vagy sem. A kutatóknál ilyen időigényes ez.

Mint szitne mindig, most is kiderült, hogy a hatóságok tudtak/ismerték a későbbi elkövetőket, de nem tudták megfelelően súlyozni az általuk jelentett fenygetést. Ez nem hibáztatás, mint a cikkben is írom,  jóval több terrorcselekményt hiusítottak meg a franciák, mint amennyi bekövetkezett, de biztos találnak majd most is hibákat.

A francia elnök már egy pár bejelentést tett, hogy hogyan akarják erősíteni a szolgálatokat és fegyveres erőket. Ez már a második lépés lesz a nyári reformok után.

A nyugati és orosz fogadkozások ellenére (ma az oroszok is elismerték, hogy felrobbantották a gépüket a Sínai felett), az Iszlám Államot nem lehet legyőzni egyszerűen, bombázással, katonailag. A fő ellenséget csak a nyugatnak jelenti, a helyi szereplőknek a fő ellenség mindig valaki más. Olivier Roy neves kutató ebben a cikkében világosan szétszedi a szálakat.

The Attacks in Paris Reveal the Strategic Limits of ISIS

De a saját cikkem miatt írom a posztot, úgyhogy jöjjön az :)

A mostaninál sokkal nagyobb bajba kerülhet Európa, 2015. november 16.
részlet ...
Egyelőre nagyon kevés ismerettel rendelkezünk az elkövetőkről. Amit már tudni lehet (2015. november 15-én, vasárnap hajnali négykor), hogy legalább ketten Franciaországban született és élő személyek voltak, legalább ketten menekültként érkeztek hamis útlevéllel Görögországba, majd – horvát sajtóhírek szerint – Opatovácban (Apátiban) október 8-án regisztrálták. Az elkövetőek egy része a halottkém szerint nagyon fiatal, 15-18 év közötti volt. Az öngyilkos merénylők TATP robbanószert használtak a vizsgálatok szerint, amelyet egyrészt több meghiúsított francia merényletnél is használtak, másrészt egy belga dzsihadistához, Abdelhamid Abouadhoz köthetőek (Abouad az Iszlám Állam egyik jól ismert embere, aki Szíriában a francia és belga önkéntesekkel „foglalkozik). A támadók két autót használtak, legalább az egyiket Belgiumban bérelték, a másikat a támadás után állították meg a francia-belga határon. A belga hatóságok szombaton legalább három rajtaütést hajtottak végre a főváros melletti Molebeek-Saint-Jean-ban. Itt a januári párizsi terrortámadás után is voltak letartóztatások az Iszlám Állam egyik sejtje ellen, amikor szintén találtak TATP robbanóanyagot. ...

5 dolog, amitől még Putyin is meg fog rémülni címmel írtam egy cikket a 24.hu-ra. A cikk alatti kommentelők, mint mindig bámulatosak, és úgy érzem gyakran csak a cím alapján kommenteltek, mert amit mondani akartam, azt nem akarták meghallani, viszont számon krétek egy csomó dolgot, amit nem írtam.

Mit akartam mondani? Hogy vannak dolgok, amiket Orszország még nem tapasztalt meg, de ezek ezek előre kiszámíthatóak annak alapján, amit a nyugat, és főleg az USa már megtapasztalt az elmúlt 15-26 év (attól függ honnan nézzük) alatt. Moszkva idáig a jófiú volt a Közel-Keleten, szerette az "utca" és a politikai vezetések is, még többségében ott is, ahol egyébként amerika barát volt a rezsim mostanság. Ennek most vége lesz. Nem gondolom (és nem is írtam), hogy ennek nagy jelentősége lenne, vagy korlátozná az orosz külpolitikát, de azért egy kicsit más.

Nyilván egy kicsit az is motivált a cikk megírásában, hogy a legtöbb kommentál csak  Putyin zsenialitását, helyzeti előnykihazsnálását látta a szíriai jelenlétben és a kockázatokkal nem foglalkozott. Mintha idági nem súlt volna bele bárki, aki a a Közel-Keleten megpróbált belezavarni a dolgokba. Itt egy részlet:

2. Pilóták az ellenség kezébenA fenti lehetőségeknél sokkal súlyosabb, igazából jelenlegi ismereteink szerint kiszámíthatatlan következményei lehetnek, ha orosz vadászbombázó vagy helikopterpilóták  kerülnek az ellenség kezébe. Azt hiszem, Moaz al-Kaszaszbeh jordániai pilóta esete mindenkinek beégett az emlékezetébe, aki csak elmesélve is hallotta a katona brutális halálát.Ha valamilyen téren súlyos hátrányban van az orosz légierő a nyugati koalíció lehetőségeivel szemben, akkor az a harctéri mentőképesség. Ezt az Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben szinte tökélyre fejlesztette, de nekik is az kellett ehhez, hogy 1993-ban elveszítsenek két pilótát Mogadishuban (az akkori videofelvételeknek is sokkoló hatása volt).Ha van is az orosz légierőnek kidolgozott harceljárása egy elveszett pilóta vagy pilóták kimentésére mélyen a frontvonalak mögött – ezt még nem alkalmazták harci körülmények között az elmúlt harminc évben. Az biztos, hogy a dedikált harceszközök, a valóban precíziós fegyverek hiányoznak, bár korlátozottan képesek lehetnek rá, hiszen a híradófelvételekből tudjuk, hogy szállító és harci helikoptereket is telepítettek Szíriába.A szíriai felkelők nem egy, a szír légierőhöz tartozó helikoptert leszedtek már vállról indítható – micsoda pikáns részlet – orosz rakétákkal. A legutóbbi videofelvételek a napokban megindult közös iráni-orosz-szír hadsereg offenzíváról azt mutatták, hogy az orosz harci helikopterek a frontvonal közelében repültek, azaz elképzelhető, hogy ténylegesen is részt vesznek. Ellenzéki beszámolók szerint a legutóbbi harcokban orosz szállítóhelikopterek vitték harcba a kormányoldal fegyvereseit.A pilóták esélyeit rontja az orosz haditechnika legendás „minősége”. Az elmúlt évtizedek forráshiánya (az orosz haderőre csak kb. tíz éve költenek rendesen, de csak 2009-ben érte el az 1992-es szintet), az üzemeltetési kultúra sajátosságai vagy a felhasznált anyagok minősége több esetben vezetett repülőgépek meghibásodásához, elvesztéséhez békés körülmények között is. Legutóbb egy szibériai légi bemutatón csapódott földnek egy Mi-28-as harci helikopter.