A Fidesz-frakció arra készül, hogy javaslatot tesz Magyarország déli határának törvényi eszközökkel való lezárására - mondta a képviselőcsoport vezetője a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.
Rogán Antal közölte: terveik szerint törvényt alkotnának arról, hogy akik egy biztonságos tranzitországból lépnek Magyarország területére, azok semmiképpen ne igényelhessenek politikai menedékjogot. Példaként említette: lehet, hogy valaki Szíriában még veszélyben volt, de eljött onnan, áthaladt például Görögországon, majd megérkezett Szerbiába vagy egy másik balkáni államba, ahol semmi nem fenyegeti az életét.
Az Európai Bizottság által felvetett kvótarendszerről a frakcióvezető azt mondta: szerinte az becsapás, mert ugyanúgy Magyarországnak kell elbírálnia a politikai menedékjogot, az eljárás végéig pedig a bevándorlók számára hazánknak kell az ellátást, az intézményi hátteret biztosítani.
Rogán Antal azt mondta: a kvótarendszernek semmi értelmét nem látja. Úgy vélte, az sem Magyarország, sem Európa számára nem jelent megoldást. Sőt, a fideszes képviselő szerint a kvótarendszernek az az üzenete, hogy "gyere, mert az EU területén szívesen látnak".
Mindemellett a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője kiemelte: aki olyan helyről jön, ahol üldözik, az élete veszélyben van, annak menedéket kell nyújtani, de megélhetési bevándorlókat nem tud befogadni Európa.
Szombaton a Napi Gazdaság online kiadása írt arról, hogy a Fidesz-frakció még a nyári törvényhozási szünet előtt lépni kíván a bevándorlás ügyében.
REUTERS/Thomas Peter
Depuis cinq ans, les Cassandre s’en sont données à cœur joie : l’Union et surtout l’euro ne peuvent que disparaître, c’est une question de mois, de semaines, de jours. Car l’Europe n’a pas été le bouclier promis contre la crise, les marchés se méfient de la monnaie unique et surtout les opinions publiques n’y croient plus. Partout, les partis eurosceptiques et europhobes ont prospéré sur la désespérance sociale, accusant l’Union et l’euro de tous les maux et promettant des lendemains nationaux qui chantent. Même les partis de gouvernement ont, pour la plupart, renoncé à défendre la construction communautaire, de peur d’être accusés d’être les fourriers des politiques d’austérité, voire de vouloir détruire leur nation. Proposer davantage d’intégration apparaît désormais comme suicidaire, même si c’est pour pallier les imperfections d’une construction que même ses concepteurs savaient inachevées. François Hollande, le chef de l’État français, est l’incarnation parfaite de ce fédéralisme honteux : ce pro-européen convaincu observe un silence religieux sur le sujet depuis trois ans et préfère renvoyer à des lendemains lointains tout approfondissement de la zone euro. La nouvelle pensée unique en ce début de XXIe siècle est, au pire, eurosceptique, au mieux, eurotiède.
Mais l’année 2015 pourrait constituer un tournant dans le chemin de croix de l’Union et de la zone euro. La crise économique est clairement derrière nous, même s’il faudra du temps pour que le chômage revienne à son niveau de 2008 ; l’Irlande, le Portugal, l’Espagne et bientôt Chypre se sont redressés spectaculairement ; la Banque centrale européenne, accusée d’être la continuatrice des monétaristes rigides de la Bundesbank a montré qu’elle ne s’embarrassait pas du respect des traités dès lors qu’il fallait sauver l’euro et relancer l’économie ; en dépit de leurs divergences, les États de la zone euro ont poursuivi leur intégration (notamment, avec le Mécanisme européen de stabilité et l’union bancaire qui transfère la surveillance des banques à la BCE) ; et surtout, les opinions publiques sont en train de se réconcilier avec l’idée européenne. Un sondage effectué dans les six grands pays de l’Union, dont la France, par le Pew research center, un organisme américain qui scrute les opinions publiques du monde entier, et publié mardi, montre un redressement spectaculaire du sentiment pro-européen après un plus bas atteint en 2013, juste après le pic de la crise de la zone euro (de 52 % à 61 %, y compris en Grande-Bretagne). L’attachement à la monnaie unique n’a jamais été aussi fort (sauf en Italie, mais là aussi le rebond est impressionnant). « Pour paraphraser Mark Twain (…), les récents rapports annonçant la mort de l’UE étaient grandement exagérés » s’amuse l’auteur de l’étude, Bruce Stokes.
Ce n’est sans doute pas un hasard si des politiques osent à nouveau sortir du bois. C’est le cas des ministres de l’économie français, Emmanuel Macron, et allemand, Sigmar Gabriel, qui, dans une tribune publiée jeudi, proposent de réformer les traités afin de doter la zone euro d’un budget propre, de créer un Trésor européen, d’instaurer un contrôle démocratique (inexistant aujourd’hui comme le montrent les négociations avec la Grèce) de la Commission et de l’Eurogroupe, d’harmoniser le salaire minimum et l’impôt sur les sociétés, etc.. Macron veut même aller plus loin et mutualiser une partie de l’assurance chômage. Si la chancelière Angela Merkel est prête à suivre, reste l’inconnu François Hollande qui ne s’est toujours remis du référendum de 2005. C’est pourtant le moment d’achever la construction d’une Europe monétaire bancale afin de réconcilier durablement les peuples avec leur monnaie.
N.B.: version longue de mon éditorial paru dans Libération de samedi
By tklaura
Stanislas Wawrinka nyerte meg a Roland Garros férfi egyesek küzdelmét, miután a döntőben 4:6, 6:4, 6:3, 6:4-re legyőzte a világelső Novak Đokovićot. A két teniszező párharca egészen az utolsó pillanatokig kiegyensúlyozott volt, azonban a svájci összeszedettebb játékkal végül mégis megszerezte a trófeát. A maratoni öt szettes mérkőzés végén Wawrinka a A cikk folytatása …
Read more here: Pannon RTV
By tklaura
Tűz áldozata lett az egykori országos bajnok kajakos Törteli Ottó. Az 52 éves férfi adorjáni házában tűz ütött ki szombaton – írja a Vajdaság Ma. A tűzoltók az oltást követően találták meg a holttestét. Törteli Ottó egykoron a Tisza Kajakklub egyik legeredményesebb sportolója volt, serdülő, kadét és ifjúsági kategóriában A cikk folytatása …
Read more here: Pannon RTV
A népszerű Nutella kedvelői annak drasztikus mértékű megdrágulásától tartanak, ugyanis Törökországban a fagy tönkretette a mogyoróültetvények jelentős részét, ami miatt várhatóan a mogyoró 66 százalékkal is megdrágulhat, ami a Nutella drágulását is eredményezi, aminek ez alapvető alkotórésze.
A világ mogyorótermésének egynegyedét használja fel a Ferrero a legnépszerűbb mogyorós-csokis édesség, a Nutella gyártásához. Sőt, valójában a Nutella vitte sikerre a magyorótermesztést világszerte. A hatvanas években, a mogyorókrém piacra kerülésekor a világ éves mogyorótermelése 250 ezer tonna volt, ma a vállalat körülbelül ugyanennyit használ fel a Nutella gyártásakor, a teljes mogyorótermés pedig már egymillió tonna körül jár.
A világ legnagyobb mogyorótermesztője is - Törökországból származik az össztermelés háromnegyede - a Nutellát gyártó olasz Ferrero vállalatnak köszönheti mogyoróültetvényeinek sikerét.
Az elmúlt egy évben a mogyoró 65 százalékkal drágult, az elmúlt hónapban további 7,7 százalékkal. Ráadásul, az idén a kakaó ára is 9,2 százalékkal nőtt.
Az idei sorrendben a második év, amikor a törökországi mogyorótermés megtizedelődött. Ez az ország termeli a világ mogyorótermésének 70 százalékát.
Törökországban a viharos szél és a fagy tettek kárt a bokrokban, amíg azok a virágzás fázisában voltak, ezért nem is fejlődhetett ki a termés.
A Ferreronál nem nyilatkoztak róla, vajon a mogyoróhiány a fogyasztók zsebére is hatással lesz-e, de mint mondták, bíznak benne, hogy a Nutella előállítása nem ütközik problémákba, főként miután a cég tavaly megvásárolta a világ legnagyobb mogyorótermelőjét a török Oltant.
Összesen 158.396 különféle kaliberű lőszert, 1107 bombát és robbanóanyagot adtak át a polgárok a Belügyminisztérium fegyverek legalizálását célzó kampánya keretében, írja a Večernje novosti.
A 2007-es akcióhoz képest a mostani kampány sikeresebb volt, de meg sem közelíti a 2003-as évet, amikor a Szablya hadműletek keretében gyűjtötték be az illegálisan tartott fegyvereket.
A szakértől durva becslése szerint Szerbiában 200 000-900 000 fegyvert tartanak illegálisan, míg legálisan mindössze 1,2 milliót.
Rövid utazásunk során úgy tapasztaltam, Isztambulban mindenki dolgozik, az üzletek, butikok előtt ácsorgó, látszólag dologtalannak tűnő, teázó, dohányzó férfiak is, nagyban, nagyon nagyban. Erre ott-tartózkodásunk harmadik napján jöttünk rá. A szállásunk melletti butikok során, amelyen naponta többször is átvágtunk, darabszámra semmit se lehetett venni, csupán nagyban. Még az ékszerészeknél se, azok is tucatjával fűzték egymáshoz az azonos méretű és kivitelezésű gyűrűket, és csak így, csomagban árulták, fél kiló arany alatt szóba se álltak a vevővel. Ettől a fölismeréstől kezdett tudatosulni a kép. Aztán egyik este tanúja voltam, mire szolgál a hotel mázsája. Egy, az antracit leggyönyörűbb árnyalatát viselő vendég a mérlegre helyezett óriási pakkjára kettesével cserélgette az ingeket, hogy bepászítsa a legfeljebb 20 kilóba, amit föladhat majd a repülőre. És ez a jéghegy csúcsa. A méricskélést követően jött a ragasztószalagozás. Másnap taxival haladva láttam, hogy egy előkelő hotel előtt megáll egy kamion, és nyomban pakolják bele az óriási bálákat. Kérdeztem a sofőrt, mi történik, amire azt a választ kaptam, hogy ide mindenki vásárolni jön, a szállodába begyűjtik az anyagot, amit aztán repülőn vagy hajón indítanak útra, természetesen a magánpoggyászban is van áru. Sok minden tisztázódott.
A KÖZLEKEDÉS
Az óvárosban viszonylag könnyű a tájékozódás, hasonlóan, mint például Velencében, ahol két fő irányt kell követni, vagy a Szent Márk térre, vagy a Rialtóhoz. Itt a villamossíneket követve lehet eljutni Laleliből a Kék Mecsetig, az Ayasofyáig, a Topkapi palotához, meg természetesen vissza. Gyalogszerrel azért ez az útvonal jelentős túrának minősül, de a városban nagyon szervezett a tömegközlekedés, a villamosok 2-3 percenként járnak, akárcsak a buszok, a távolabbi helyekre metróval lehet eljutni. Minden megállóban van jegyautomata, amelyekben zsetont, vagy elektronikus bérletet lehet váltani, ezekkel bármilyen tömegközlekedési eszközön lehet utazni, függetlenül a megtett távolságtól. A villamost éppen a munkaidő vége után volt szerencsénk kipróbálni, a zseton segítségével bejutottunk a zsúfolt peronra, majd feltolakodni a járműre, és mivel utánunk már senki sem fért föl, a célállomásnál elsőként szállhattunk ki. Úgy kell elképzelni a csúcsforgalmat, mint a tokiói metrón, ahol fizetett emberek tuszkolják az utasokat a szerelvényekbe. Ebben a városban 20 egyetem működik, 11 állami és 9 privát, naponta négymillió hallgató ingázik otthona és az egyetem között.
Ezért is érdemes taxival közlekedni. A városban 50 ezerre korlátozták a taxik számát, az engedély kiváltása komoly pénzbe kerül, viszont állítólag az egész család megél a fuvarozásból. A rögzített útvonalú tömegközlekedés, a metró és a villamos természetesen sokkal gyorsabb, hiszen a közúti forgalom kaotikus, viszont a taxi meglepő módon semmivel se drágább a közösségi közlekedésnél. A gépkocsik, buszok, kis teherjárművek vezetői talán nem is tudják, hogy járművükön van irányjelző, vagy ha igen, akkor végszükség esetén használják, a fő kommunikációs eszköz a duda és a fölemelt mutatóujj. Mindenki nyomja a dudát, néha olyankor is, amikor semmi szükség nincs rá. Azzal jelzik, hogy előzni szándékoznak, lekanyarodni, sávot váltani, mint ahogy az ujjmutatásnak is több jelentését véltem fölfedezni, türelemre int, megköszön egy gesztust, elnézést kér vele a sofőr. Mindenki siet, de senki nem ideges, nincsen beszólás, durva mutogatás, káromkodás, hangoskodás. A sávváltás pedig az idegek játékán múlik. A tolakodó jármű vezetője a mellette haladó elé kormányozza autóját, párhuzamosan, de mégis irányában átlósan araszol, és amikor már 30 centi sincs a két kocsi között, az erősebb idegzetű nyer, a saját sávjában haladó vagy beengedi a furakodót, vagy az eláll a szándékától. Tény azonban, hogy meghúzott kocsit se láttam, nem hogy koccanást vagy balesetet, vagyis a káosz nagyon jól funkcionál.
A közlekedésnél a parkolás se egyszerűbb, ott állnak meg a gépkocsik, ahol tehetik, olykor akár az utca szélén, három sorban, de olyat se tapasztaltam, hogy valaki amiatt tépte volna a haját, mert elzárták előle a kijáratot. Azt viszont láttam, hogy egy személygépkocsi ideiglenesen megállt egy hotel előtt, ám amint megjelent a szálloda kocsija, nyomban továbbállt. Idehaza ilyen esetben inkább arra számíthatunk, hogy „én álltam előbb ide, csókolom”.
A várakozni és/vagy megállni tilos táblát viszont komolyan veszi a hatóság, a pók köröz, és sajátos hangjelzéssel és fémes hangzású szövegfelmondással már messziről figyelmezteti a tilosban parkolót, majd amikor mellé állt, többször is elismétel valami szöveget – hogy mit, nem értettem –, utána már emeli is a kocsit, és ha befutott a gazdája, hiába üti a pók ajtaját, hiába könyörög, az már robog is az autójával.
ISZTAMBULI MACSKÁK
Éppen a teraszon álló asztalunk mellől vitte el a pók a sopánkodó sofőr autóját, amikor hozzánk szegődött egy cica. Se a közlekedés, se az emberi közellét nem feszélyezte, hagyta, hogy megsimogassam, sőt, hízelgett is utána. A nejem sutyiban az asztal alatt etetgette porciójából, amit a cica nem utasított vissza. Azért óvatosak voltunk, nehogy az éber személyzet kipenderítsen bennünket macskástól az étteremből, de erre nem reagáltak. Amikor viszont az asztalunk mellett föltűnt egy kéregető, én még észre se vettem, hogy a markát tartja, máris ott termett a terasz ura, aki egyetlen kézmozdulattal, de inkább ujjmozdulat volt az, elhessegette.
A város tele van macskával. De nem úgy kell őket elképzelni, mint szemeteskukában turkáló koszos, rühes kóbor állatokat, hanem olyanoknak, amelyeket bárki nyomban otthonába fogadna. Tiszták, ragyog a szőrük, és mind meglepően fiatalok. Nem tudom, mi lehet az idősekkel, de remélem, nem helyben használják föl őket, hanem bár exportálják őket valamelyik szomszédos országba! A cicákat a butiktulajdonosok etetik-itatják az utcán, a járókelők menet közben megsimogatják őket. Van egy olyan érzésem, hogy nálunk, a Balkántól északra eső vidéken legjobb esetben egy „sicc” járna nekik. Galambot viszont egy szálat se láttam.
(folytatjuk)