Oroszország és FÁK

Oroszország és Franciaország megállapodtak a Mistral helikopterhordozókról kötött szerződés felbontásáról. A franciák nem szállítják le a két hordozót, de a vételárat visszafizetik, a már felszerelt orosz berendezéseket visszaadják. Vlagyimir Putyin és Francois Hollande augusztus 5-ei, szerdai telefonbeszélgetésük alkalmával hivatalosan is megállapodtak abban, hogy felbontják a Mistral helikopterhordozókról kötött orosz-francia szerződést.

Oroszországban augusztus 6-án életbe lép Putyin rendelete, miszerint a „kontraszankciók” alá eső élelmiszert az orosz határon meg kell semmisíteni.

Read more...

Moszkvában megalakult az „Ukrajna Megmentéséért Bizottság”.

Read more...

Oroszország megvétózta az ENSZ BT-ben Malajzia indítványát a Donbassz fölött lelőtt utasszállító repülőgép kapcsán létrehozandó nemzetközi törvényszéket illetően.

Read more...

Igaz, hogy már 35 éve halott (éppen ma van az évfordulója), az elképzelhetetlen népszerűsége kicsit sem halványult. Azt tudjuk, hogy jó üzletet lehet belőle kisajtolni: az énekesek, akik a dalait feldolgozzák, a szervezők-rendezők, akik emlékkoncerteket hoznak össze, a filmesek, akik dokumentumfilmeket meg játékfilmeket készítenek róla, politikusok, akik könnyes szemmel állítják, hogy ők már akkor is (pedig dehogy), a bloggerek, akik egy újabb posztot írnak róla - mind lehúzzák a magukét. 

Ha ezt az üzleti részt lefejtjük a sztoriról, még mindig marad egy kérdés: van-e olyan dala, ami túlélte őt. Természetesen, színészként is gondolhatunk rá, csak az a gond, hogy elsősorban színházi színész volt, alig maradt fenn felvétel, és az is inkább azt örökíti meg, mennyire a kor divatjaihoz igazodik a játéka.

Filmekben, tévésorozatokban (A fekete macska bandája!) is szerepelt ugyan, de egyik filmje, szerepe sem lett igazán legendás. Maradnak a dalok, és persze minden orosz és posztszovjet családban ott sorakoznak a (leginkább halála után kiadott) lemezei a polcokon (vagy ahova elpakolták a zenehallgatás átalakulása miatt), de az az igazság, hogy a Viszockij-dalok csak előadva érnek célba: és igen, oda, a szívbe, meg abba nagy orosz lélekbe. 

Mit lehet tenni, újra és újra meg lehet nézni a régi filmrészleteket, tévéfelvételeket, titokban rögzített koncerteket, jobb-rosszabb minőségben. Meg bízni lehet abban is, hogy néhány dalát elő tudja adni más is. Nem olyan szuggesztív módon, nem úgy rekesztve, de hatásosan.

Többórányi emlékkoncert, feldolgozás meghallgatása után azt tudom mondani, hogy sajnos  nagyon kevés dala működik úgy, hogy nem ő énekli. Mutatok hármat. Az a közös bennük, hogy mindhármat színész és nem hivatásos énekes énekli, és egyik dal sem a nagy slágerek közül való.

1. Moszkva-Ogyessza

Eredeti I. (Melogyija zenekarral súlyosbítva), Eredeti II. (egyszálgitáros koncert)

Konsztantyin Habenszkij, egyike a legjobb orosz színészeknek a Moszkva-Ogyessza, utazási problémákat feldolgozó dalt elvitte egy kissé az ogyesszai zenei ízek irányába, ami nem tett neki rosszat. Ezzel kikerülte a legnagyobb csapdát, amibe a férfi énekesek legtöbbje beleesik egy Viszockij-dalnál, nem kell viszonyulnia az eredetihez, nem kell hasonlítania vagy nagyon másnak lenni, hanem egy szívéhez, tudásához passzoló stílusba vitte el. Habenszkij egyébként Pjotr Lescsenkot alakította a tragikus sorsú énekesről szóló sorozatban, ha addig nem, ott muszáj volt beletanulnia a műfajba.

2. Dal a fehér elefántról

Eredeti

Mennyivel könnyebb dolga van a nőknek, ha Viszockijt kell énekelni. Okszana Akinysina ráadásul megtalálta a kellő arányokat a cukiskodás, a játékosság és csábosság között, a fehér elefántról szóló kis történetet nem misztifikálta túl. Ellenpéldaként meg lehet nézni Csulpan Hamatova előadását, mondjuk neki a zenei alapja sem volt ennyire eltalálva.

3. Lány Nagaszakiból

Eredeti

Ez a dal azért is érdekes, mert rajta keresztül nyomon követhetjük Viszockij hagyományokhoz kötődését. A saját műfaját városi románcként meghatározva kereste azokat a dalokat, amelyek megmutathatták, hogy hová is tartozik. Ezt a dalt kikötői balladaként énekelték egészen a huszas évektől, Viszockij egy kissé leporolta, írt hozzá egy jó refrént, egy matrózfiú vágyálmai helyett a kapitány szerelme lett a hangsúlyos, a dallamát magára igazította és már kész is egy hamisítatlan Viszockij-dal. Szegény eredeti szerzőt, Vera Inbert úgy kellett a történészeknek kideríteni. 

Polina Agurejeva előadásában a kikötői ballada jelleg újra felerősödött, a gitár helyett az akkordeon is jó választás ehhez. 

Szóval, néhány dalt nélküle is lehet hallgatni. Az más kérdés, hogy nem ezektől lett legendás.

Igaz, hogy már 35 éve halott (éppen ma van az évfordulója), az elképzelhetetlen népszerűsége kicsit sem halványult. Azt tudjuk, hogy jó üzletet lehet belőle kisajtolni: az énekesek, akik a dalait feldolgozzák, a szervezők-rendezők, akik emlékkoncerteket hoznak össze, a filmesek, akik dokumentumfilmeket meg játékfilmeket készítenek róla, politikusok, akik könnyes szemmel állítják, hogy ők már akkor is (pedig dehogy), a bloggerek, akik egy újabb posztot írnak róla - mind lehúzzák a magukét. 

Ha ezt az üzleti részt lefejtjük a sztoriról, még mindig marad egy kérdés: van-e olyan dala, ami túlélte őt. Természetesen, színészként is gondolhatunk rá, csak az a gond, hogy elsősorban színházi színész volt, alig maradt fenn felvétel, és az is inkább azt örökíti meg, mennyire a kor divatjaihoz igazodik a játéka.

Filmekben, tévésorozatokban (A fekete macska bandája!) is szerepelt ugyan, de egyik filmje, szerepe sem lett igazán legendás. Maradnak a dalok, és persze minden orosz és posztszovjet családban ott sorakoznak a (leginkább halála után kiadott) lemezei a polcokon (vagy ahova elpakolták a zenehallgatás átalakulása miatt), de az az igazság, hogy a Viszockij-dalok csak előadva érnek célba: és igen, oda, a szívbe, meg abba nagy orosz lélekbe. 

Mit lehet tenni, újra és újra meg lehet nézni a régi filmrészleteket, tévéfelvételeket, titokban rögzített koncerteket, jobb-rosszabb minőségben. Meg bízni lehet abban is, hogy néhány dalát elő tudja adni más is. Nem olyan szuggesztív módon, nem úgy rekesztve, de hatásosan.

Többórányi emlékkoncert, feldolgozás meghallgatása után azt tudom mondani, hogy sajnos  nagyon kevés dala működik úgy, hogy nem ő énekli. Mutatok hármat. Az a közös bennük, hogy mindhármat színész és nem hivatásos énekes énekli, és egyik dal sem a nagy slágerek közül való.

1. Moszkva-Ogyessza

Eredeti I. (Melogyija zenekarral súlyosbítva), Eredeti II. (egyszálgitáros koncert)

Konsztantyin Habenszkij, egyike a legjobb orosz színészeknek a Moszkva-Ogyessza, utazási problémákat feldolgozó dalt elvitte egy kissé az ogyesszai zenei ízek irányába, ami nem tett neki rosszat. Ezzel kikerülte a legnagyobb csapdát, amibe a férfi énekesek legtöbbje beleesik egy Viszockij-dalnál, nem kell viszonyulnia az eredetihez, nem kell hasonlítania vagy nagyon másnak lenni, hanem egy szívéhez, tudásához passzoló stílusba vitte el. Habenszkij egyébként Pjotr Lescsenkot alakította a tragikus sorsú énekesről szóló sorozatban, ha addig nem, ott muszáj volt beletanulnia a műfajba.

2. Dal a fehér elefántról

Eredeti

Mennyivel könnyebb dolga van a nőknek, ha Viszockijt kell énekelni. Okszana Akinysina ráadásul megtalálta a kellő arányokat a cukiskodás, a játékosság és csábosság között, a fehér elefántról szóló kis történetet nem misztifikálta túl. Ellenpéldaként meg lehet nézni Csulpan Hamatova előadását, mondjuk neki a zenei alapja sem volt ennyire eltalálva.

3. Lány Nagaszakiból

Eredeti

Ez a dal azért is érdekes, mert rajta keresztül nyomon követhetjük Viszockij hagyományokhoz kötődését. A saját műfaját városi románcként meghatározva kereste azokat a dalokat, amelyek megmutathatták, hogy hová is tartozik. Ezt a dalt kikötői balladaként énekelték egészen a huszas évektől, Viszockij egy kissé leporolta, írt hozzá egy jó refrént, egy matrózfiú vágyálmai helyett a kapitány szerelme lett a hangsúlyos, a dallamát magára igazította és már kész is egy hamisítatlan Viszockij-dal. Szegény eredeti szerzőt, Vera Inbert úgy kellett a történészeknek kideríteni. 

Polina Agurejeva előadásában a kikötői ballada jelleg újra felerősödött, a gitár helyett az akkordeon is jó választás ehhez. 

Szóval, néhány dalt nélküle is lehet hallgatni. Az más kérdés, hogy nem ezektől lett legendás.

Július 25-e Vlagyimir Viszockij halálának napja.

Read more...

Folytassuk hát ott, ahol abbahagytam a napokban, igaz, még helyben akartam megírni.

Read more...

A Batumi Botanikus Kert lélegzetelállítóan gyönyörű. Ez nem kérdés, nem vitaindító, nem feltételezés. Ez olyan biztos, mint hogy megint itt ülök a laptopommal a nyugágyon.

Read more...

Damardzsoba, azaz jónapot! Grúziáról írok, csak döcögős, kavarognak a mondatok a fejben.

Read more...

A tegnapi nap délelőttjén a fellegekben jártunk. Szó szerint, mert a kikötőből induló libegővel felmentünk a hegyek közé.

Read more...

Bejelentkezés Európa és Ázsia elmosodó határvidékéről.

Read more...

Türkmenisztán fizetésképtelenné nyilvánította a Gazprom holdingot. A kormányzati oldalon megjelent információ szerint az orosz fél sorozatban megszegi szerződéses kötelezettségeit. Így az aláírt megállapodás ellenére az orosz cég nem látott hozzá a Türkmenisztánt Törökországgal összekötő gázvezeték építésébe, szerződésben rögzítettekhez képest jóval kevesebb türkmén gázt vásárol és az átvett gázért is csak vonakodva fizet.

A Gazprom volt a türkmén gáz kizárólagos vevője amíg a közép-ázsiai állam nem kezdett hozzá önálló értékesítésbe, így közvetlenül szállít Kínába és más ázsiai államokba. Így már nem volt kiszolgáltatva Moszkvának és nem volt hajlandó dömpingárakon értékesíteni a gázt. A Gazprom évtizedeken át alacsony árakon vásárolta fel az energiahordozókat, majd azokat többszörös áron értékesítette, ennek kárvallottjai voltak Ukrajna és Grúzia is például.

A kínai Zoje Resources Investment 115 ezer hektár termőföldet bérel Oroszország  Kínával határos körzeteiben 49 évre.

A kínai cégnek hároméves bérleti opciója van további 250 ezer hektár területre is. A Bajkálon túli régió évi 250 rubelt (1200 forint)  kap évente hektáronként, ami nyomott árnak számít.

A Zoje Resources nem az első kínai cég, mely termőföldet bérel Oroszországban, ezzel párhuzamosan egyre erősödik a helyi lakosság elvándorlása illetve a kínai munkaerő térhódítása.

Bekérették az orosz külügyminisztériumba Belgium moszkvai nagykövetét, és tiltakozó jegyzéket adtak át neki belgiumi orosz vagyonok lefoglalása miatt. Ez utóbbiról egy belgiumi választottbíróság döntött, helyt adva az egykori Yukos (Jukosz) orosz kőolajcég részvényesei keresetének.

A bíróság a belgiumi orosz nagykövetség, valamint Oroszországnak az Európai Unióhoz és a NATO-hoz akkreditált diplomáciai képviselete és egy sor más orosz szervezet vagyonát foglalta le.

A nagy-britanniai Man szigeten bejegyzett Yukos Universal Limited részvényeseinek 1,6 milliárd euró kártérítést ítélt meg tavaly július 18-án a hágai Állandó Választottbíróság az Oroszországgal szemben indított perben. Az orosz államnak emellett több mint 50 milliárd dollárt kell fizetnie három, Yukos-ügyben érintett felperesnek az olajcég korábbi kisajátítása miatt. Ezt azonban mind ez ideig nem tette meg.

Korábban  a francia hatóságok is zárolták az összes orosz állami cég és képviselet számláit, vagyonát.

A 2007-re megszüntetett Yukos kőolajcég 1997-től 2004-ig volt vezetőjét, Mihail Hodorkovszkij orosz üzletembert 2005-ben, majd 2010-ben is elítélték a cég ügyében indított perben. Hodorkovszkij csak 2013 decemberében szabadult a fegyházból elnöki amnesztiával. A Svájcban élő, Putyin ellenzékévé vált férfi üdvözölte a tavalyi hágai döntést.

A Yukos 2003-ban megindult felszámolása során az orosz állam a stratégiai tulajdonos GML vagyonát kisajátította, és értékén alul a Rosznyeftynek adta tovább.

A BRICS országok és a Shanghai Cooperation Organization (SCO) 2015-ös csúcstalálkozóját a baskíriai Ufában rendezi meg Oroszország.

Read more...

Újabb területeken hirdette ki fennhatóságát az ISIS. A terrorszervezet egyik szóvivője, Abu Muhammad al-Adnani közlése szerint Oroszország észak-kaukázusi területein, Dagesztánban, Csecsenföldön, Ingusétiában, Kabard-Balkárföldön és Cserkeszföldön hoztak létre új “kormányzóságot”.

A területek ténylegesen nincsenek az uralmuk alatt, de jelzi, hogy a kaukázusi régió iszlamista szélsőségesei csatlakoztak az ISIS-hez, vagy legalábbis elismerték annak fennhatóságát.

A régió szélsőségesei 2007-ben még az al-Kaida szövetségeseként kiáltották ki a Kaukázusi Emirátust – ennek több vezetője esküdött most hűséget az ISIS-nek.

Elektromajdan – ezzel a hashtaggel terjednek a net orosz nyelvű részén két napja a jereváni tüntetések fotói.

Read more...

Több ezer ember tüntetett hétfő este az örmény fővárosban az áram árának jelentős emelése ellen. A tüntetők egy része és a rendőrség között összetűzés alakult ki, több mint kétszáz embert őrizetbe vettek.

A menet az elnöki palotához tartott, de nem jutott el oda, mert rohamrendőrök és vízágyúk az útját állták. Ekkor a demonstrálók leültek az utca kövére, és a rendőrség többszöri felszólítása ellenére sem mozdultak, akadályozva a forgalmat. Hajnalban a rendőrség úgy döntött, hogy feloszlatja a tömeget, amely ekkor már csak néhány száz fős volt. Összecsapások törtek ki, amelyekben 18 ember, köztük 11 rendőr megsebesült. Három sérült állapota súlyos. A rendőrök 237 tüntetőt őrizetbe vettek.

A demonstrálók azt követelték, hogy a kormány vizsgálja felül azt a döntését, miszerint 17-22 százalékkal növeli a háztartási elektromos áram árát.

Judka Berkovics Levitan, a vlagyimiri szabó fia szokatlanul erős hanggal bírt. A szomszédok, ha haza akarták hívni gyerekeiket, csak szóltak Judkának, hogy ordítson nekik: hatékonyabb volt a hangosbemondónál. Senki nem csodálkozott, hogy színésznek jelentkezik ilyen szép, erős hanggal. Csak a felvételiztetők, nekik ugyanis nem tetszett a tájszólása (ózott: az oroszban ha a hangsúlytalan o-t tényleg o-nak ejted, az a legegyértelműbb jele annak, hogy nem az iskolázott nyelvet beszéled és/vagy belorusz/ukrán területről jöttél). Meglepő módon egy rádióbemondó-iskolába ennek ellenére felvették. Rendesen gyötörte magát, kedvenc gyakorlata, ki tudja miért, a kézenállásban szónoklás volt. 1934-ben, húsz évesen, amikor már elsajátította a hivatalos orosz kiejtést és a nevét is a kevésbé zsidós Jurij Boriszovicsra cseréltették, néha bekerülhetett az éjszakai adásba, hogy felolvassa a Pravda másnapi híreit. Az egyik ilyennek köszönheti karrierjét: maga Sztálin hallotta meg a hangját egyik éjszaka és döntötte el, hogy ő lesz a Kreml hivatalos hangja. Hát, ettől még nem lett volna nagy kedvenc. 

1941 június 22-én beolvasta a nap hírét: elkezdődött a háború.

(Nem eredeti a felvétel, azt nem rögzítették, Levitan a háború után 10 évvel újra felolvasta a szöveget, hogy el lehessen tenni az archívumba.)

A következő időszakban beköltözött a rádióba: minden nap, minden pillanatban történhetett valami a fronton, amit be kell olvasni, és a politikai vezetés úgy döntött, hogy két ember vigye a híreket Jurij Levitan és Olga Viszockaja. 1941 őszén Moszkvából Szverdlovszkba (a mai Jekatyerinburgba) költözött a rádió, 1943 tavaszán pedig tovább Kujbisevbe. Levitan hangja eleve optimizmust sugárzott, de erre még rátett egy lapáttal az a döntés, hogy a győztes csatákról szóló híreket csak Levitan olvashatta fel. A németek vérdíjat tűztek ki a fejére, az SS külön csapatot állított fel, hogy likvidálják, így a háború alatt folyamatosan változtatta az egyébként is titkos lakóhelyét. És nem jelent meg róla fotó. Ennek köszönhetően a szovjet emberek fejében egyre misztikusabb hőssé alakult a képe, minimum egy Saljapint képzeltek el.  Annál nagyobb volt a csodálkozás, amikor kiderült, hogy a háború hangja egy törékeny, tornából felmentett, szemüveges, aligharmincas ficsúrból jött ki. A győzelem napi adásba, amit már újra Moszkvából közvetítettek, alig akarták az utcán ünneplő tömegek beengedni: nem akarták elhinni neki, hogy ő a nagy Levitan.

A háború után nehéz volt bármi másba kezdenie: ahogy meghallotta valaki, rögtön a nehéz idők ugrottak be róla. Ennek megfelelően a háborús megemlékezések, tévéműsorok, filmek hangjaként működött. Egyszer még felragyogott a napja: 1961-ben Gagarin űrutazását közvetíthette, ami után meg is ismerkedett, össze is barátkozott a két Jurij.