Biztonságpolitika

A szeptemberi utasforgalom a repülőtéren a gyengülés első jeleit mutatja. A korábbi nyári hónapokban, júliusban és augusztusban 81%, illetve 80%-os visszaépülés volt tapasztalható 2019 azonos hónapjaihoz képest.

A budaörsi úti Petőfi-laktanyában tartották a Zrínyi program legfajsúlyosabb tételét jelentő Lynx program első kocsijának, a H-30501-esenek a befogadó ünnepségét (a szintén ugyanebbe a csomagba tartozó Büffel műszaki mentők első példányával egyetemben).

A nagyközönség a Budaörsi út város felé tartó oldaláról már péntektől láthatta az alakulótérre kitett járműveket.

Első ránézésre a Lynxen sikerült reprodukálni a Leo 2A4-esek színeit.

A gyártó Rheinmetall úgynevezett Lance tornya...

...az MK 30-2 30 milliméteres  ágyú torkolati sebességmérő és programozógyűrűinek elhelyezése...

...a távvezérelt géppuskatorony-parancsnoki figyelőműszer komplexum és az egyik Rosy ködvető...

...illetve a StrikeShield önvédelmi rendszer különböző elemeinek elhelyezése a kocsi elején...

...bal elülső részén...

...oldalán...

...és farán.

A H-22101-es Büffel.

 

Zord

Ezúttal nem újabb avatóról, hanem egy Mi-24-es harci helikopterrel való repülésről számolhatunk be Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület kapcsán. A 2022. október 5-én lezajlott esemény részleteiről az egyesület elnökét, Simon Robit kérdeztük telefonon.

Harcedzett repülők, kopott festések, lőporfüstös szárnyak, sebzett, de visszatért vadak...és persze az odaveszettek emléke.

A szomszédban zajló légi háború javarészt névtelen hősei jártak a fejemben, amikor ezt a lyukas szárnyú denevért ma este lencsevégre kaptam a teraszunk felett. Nyilván megvan az ő sebének a története is, ami a természet törvényei szerint éppúgy rejtve van előttünk, mint a testvérharcba taszított szláv repülőké.

Zord

Az utasok visszatérésével párhuzamosan fokozatosan bővül a Budapest Airport hosszú távú járathálózata is; Dél-Korea nemzeti légitársasága, a Korean Air a téli menetrendben heti két közvetlen járatot indít Budapest és Szöul között.

A héten volt egy éve, hogy tragikusan korán elvesztettük Kővári Laci barátunkat.

Ma voltam kinn a temetőben, és a múlt héten, Siauliaiban megbeszéltek szerint a idei BAP felvarróját is magammal vittem egy krizantém - és egyik szpotter barátunk kérésére egy fehér rózsa - társaságában.

A napokban, Balogh Ákostól kaptam ezt a 2019 telén készült fotót. Akkor készítette rólunk, amikor az egyik Mi-24-es hazaszállításának fotózását követően beültünk a kecskeméti bázishoz közeli étterembe. Rutinos, már-már flegma mesterséges fényhasználat a sötétség eloszlatására :-)

Zord

2022. szeptember 15-30. között rendezték meg a Magyar Honvédség Központi Gyakorló- és Lőterén a BRAVE WARRIOR 2022 többnemzeti, komplex harcászati gyakorlatot, melynek képességbemutatóval egybekötött, kiemelt látogatói napjáról mutatjuk most Olvasóinknak a helyszíni felvételeket.

A brit RIAT-on már számos esetben szerepelt a Magyar Honvédség, elsősorban harcászati repülőgépekkel, illetve olykor szállítógéppel is. Idén júliusban azonban meglepő módon két Mi-24-es harci helikopter is útra kelt, hogy megmutassa magát a világnak.

Negyedik éve már, hogy az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis szállítórepülő századánál szolgálatban áll a Dassault Falcon 7X típus. Eddig kevés szó esett erről a szállító repülőgépről, most viszont az egyik pilóta segítségével igyekszem betekintést nyújtani a mindennapokba. 

A francia Dassault Aviation három hajtóműves Falcon 7X típusa 2007 óta van jelen a polgári és katonai légiközlekedésben. Tervezése során figyelembe vették azokat a megoldásokat, amelyeket a Dassault a Falcon korábbi változatainál és a harcászati repülőgépeinél gyűjtött, mint például a Mirage vagy a Rafale. A 11 ezer kilométeres hatótávolságú, 15 ezer méteres utazómagasságú típus beszerzésével a Magyar Honvédség olyan interkontinentális stratégiai képesség birtokába jutott, amellyel korábban nem rendelkezett. Ezzel a szállítórepülő század a feladatrendszerébe tartozó szállítási feladatokat - mint például a Magyar Honvédség katonáinak szállítása, vagy a kormányzati repülések - önállóan képes végrehajtani a világ szinte bármely pontjára. Az, hogy a kormányzati és katonai légi szállítás közül mikor, melyik felé billen a mérleg, melyik gyakoribb, sok mindentől függ. A politikai élet szereplői gyakran a repülőtéren, az őket szállító repülőgép előtt adnak interjút, ezért a hírműsorokba elsősorban a kormányzati repülések kerülnek, a nyilvánosság ezt látja többet. Amikor egy kontingens létszáma nem igényel nagyobb gépet, vagy nagy távolságra kell repülni, a katonák és a katonai delegációk többnyire a Falconok fedélzetén utaznak a műveleti területre, külföldi NATO-beosztásuk, kiképzésük vagy a katonadiplomáciai események helyszínére. Ezek az utak általában nem kapnak nyilvánosságot, de a repüléseket a repülőgép-követő internetes oldalaknak köszönhetően bárki láthatja. Az már egy másik kérdés, hogy az onnan szerzett információk mögé, a repülés célját illetően néhányan a valósággal köszönőviszonyban sem lévő dolgot vizionálnak.   

[...] Bővebben!

Leading economic dominance equal to military dominance? 21 st
century assessment of changes in the balance of arms power in the European Union

Absztrakt
Kutatásomban arra kerestem bizonyítékokat, hogy léteznek olyan tagállami csoportok az
Európai Unión belül, amelyek védelmi ráfordításaik és egyéb, gazdasági teljesítőképességhez,
tartozó mutatóik alapján jobban hasonlítanak egymáshoz, mint más államok által alkotott
csoportok. Ennek vizsgálatához olyan modellt kerestem, amely a függő változók
figyelembevételével csoportképző tulajdonságokat azonosít. Választásom a klaszterelemzésre
esett, mert az adatszerkezete szabadon bővíthető, így az előfeltevések rugalmasságára épülő
elemzés előnyeit ki tudom használni. A védelemre fordított kiadások mértéke pedig jó
indikátornak bizonyult annak bizonyítására, hogy önmagában a nagyobb ráfordítás még nem
tud hatékony eszköze lenni az eredményes képességfejlesztésnek.

Kulcsszavak: GDP, védelmi kiadások, kutatás fejlesztés

Abstract
This research provides evidence that there are groups of member states within the European
Union that based on their defense expenditures and other indicators related to economic
performance, are more similar to each other than groups formed by other states. For the study,
I was looking for a model that identifies group-forming properties by taking into account the dependent variables. Cluster analysis was used because its data structure can be freely
expanded and the advantages of analysis based on the flexibility of assumptions can be used.
The amount of spending on defense proved to be a good indicator to prove that only greater
expenditure cannot be an effective tool for effective capability development.

Keywords: GDP, defence expenditure, research and development

1. A védelmi kiadások mérésének statisztikai megközelítése

A kutatásban az Európai Unió tagállamai között, a 2014-2020 közötti időszak védelmi
kiadási, valamint hatékony kormányzás, szabadalmi és K+F(+I) mutatók felhasználásával,
tagállamokból álló csoportokat fogok azonosítani, statisztikai módszer felhasználásával.

Mintázatokat fogok keresni az Európai Unió tagállamaiban a biztonságra fordított, védelmi
kiadások összevetésével a 2014-2020 közötti időszakban, hogy az államok legjellemzőbb
politikai törekvéseik szerint az egy csoportba tartozókat azonosítsam. Vagyis a tagállamok
védelmi kiadások szerint inkább az eszközbeszerzésre és K+F+I-re vagy a személyi jellegű
kiadásokra vagy egyéb kategóriába tartozó kiadásokat előnyben részesítő tagállami
csoportokba tartoznak. Ehhez a védelmi kiadások mutatók összetétele alapján használt
vizsgálatspecifikus mutatók: ’Védelmi kiadás részaránya (%, főbb eszközök’, K+F(+I))’,
Védelmi kiadás részaránya (%, személyi jellegű)’, ’Védelmi kiadás részaránya (%,
infrastruktúra)’, ’Védelmi kiadás részaránya (%, egyéb)’.

Majd a kutatást tovább bővítve a a védelmi kiadások jólétet befolyásoló hatását fogom
vizsgálni az Európai Unió tagállamaiban 2014-2020 között és az egy csoportba tartozókat
azonosítani. Vagyis a védelmi kiadások, valamint a védelmi kiadások összetételét leképező
gazdasági szektorok jellemző mutatói alapján a tagállamok legjellemzőbb jóléti törekvéseik
szerint az egy csoportba tartozó országokat azonosítsam. Ehhez a jólétet befolyásoló mutatók
összetétele alapján használt vizsgálatspecifikus mutatók: ’hatékony kormányzás’, ’K+F
kiadások (GDP%)’, ’kutatók a K+F területén (fő/millió fő)’, ’szabadalmi bejelentések (db)’.

Összegezve kutatásom célja úgy is értelmezhető, hogy bizonyítsam, léteznek olyan tagállami
csoportok az Európai Unión belül, amelyek védelmi ráfordításaik és egyéb mutatóik alapján
jobban hasonlítanak egymáshoz, mint más országok által alkotott csoportok.

2. A védelmi kiadások jólétre gyakorolot hatásának lehetséges mérési
módszereinek ismertetése

Két általános megközelítés létezik a statisztikai függvények (regressziós, vagy
trendfüggvények) származtatására. Az egyik szigorú elméleti specifikációkat alkalmaz, és a
becslőfüggvényt valamely jóléti függvény korlátozott maximalizációjával nyeri. Ez a
megközelítési mód nagyon jellemző a közösségi választás (public choice) iskola kutatóira. A
másik, empirikusabb megközelítési mód valamely általános egyenletből indul ki, amely
lehetővé teszi többféle függvényforma alkalmazását, dinamikus hatások figyelembevételét,
gazdasági-politikai-stratégiai tényezők vizsgálatát, és statisztikai módszerekkel szűkíti a
figyelembe vett változók körét.
A becsülendő egyenlet ennél a megközelítési módnál egy explicit maximalizálási probléma
megoldásaként adódik, így az eljárás nagyon érzékeny a kiindulási feltételekre. Ilyenek a
célváltozó megállapítása, a peremfeltételek kijelölése és a vizsgált időintervallum
meghatározása. Példának okáért tekinthetők célváltozónak az uralmon levő csoport érdekei
vagy a választópolgárok szempontjai.

Ha a modellben a döntést a választópolgár hozza, akkor általában a medián szavazó
szabályának egy speciális változatát alkalmazzák. (Ennek az a lényege, hogy
jövedelemnagyság szerint sorba állítjuk a választókat, és a medián jövedelemmel rendelkező
szavazó döntését tekintjük sokasági döntésnek.) A releváns peremfeltétel ebben az esetben a
medián szavazó jövedelme, mert teljesülnie kell az egyenlőségnek a jövedelme, illetve az
általa magán és közfogyasztásra fordított pénzek összege között (ahol az utóbbi a közösen
termelt javak előállítására befizetett adók nagyságával mérhető). A közfogyasztásra fordított
összeg függ az érintett terület lakosságának nagyságától, mivel minden egyén viseli a
közjavak előállítási költségének egy részét. A teoretikus iskola üzenete világos: mivel a
becsülendő egyenlet egy elméleti konstrukció alapján határozódik meg, ezért az változni fog,
ha a feltevések változnak.

Az empirikus iskola követői aszerint választanak a potenciális egyenletek közül, hogy melyik
illeszkedik leginkább a rendelkezésre álló adatokhoz, azaz a becsülendő egyenletet statisztikai
tesztek alapján választják ki.
A választás úgy történik, hogy két vagy több, különböző magyarázóváltozókat tartalmazó
modell kerül felállításra, majd különböző tesztek alapján történik a becslésre kerülő modell
kiválasztása.

Az empirikus iskola modelljei általában jobban illeszkednek az adatokhoz, mint elméleti
alapokon nyugvó társaik, de hátrányuk, hogy a becslőegyenleteket megalapozó elméleti háttér
nincs specifikálva. Ezért a két különböző módon származtatott függvényt nem is szabad
pusztán statisztikai kritériumok alapján összehasonlítani.

A becslőfüggvények meghatározását, és a statisztikai becslések elvégzését meg kell előzze
néhány olyan kérdés megválaszolása, melyekre adott válaszok alapvetően befolyásolják az
alkalmazandó modell jellegét. Ezek a következők:

Mi a vizsgálat célja?
• Idősoros vagy keresztmetszeti adatok használata indokolt?
• A jelenség leírására egyváltozós függvények sorozata, vagy egy darab
többváltozós függvény alkalmasabb?
A vizsgálat jellege az esetek jelentős részében determinálja, hogy milyen adatsorokból lehet
dolgozni.

Ha a vizsgálat egy országra terjed ki, akkor értelemszerűen idősoros adatokat lehet használni.
Az idősoros adatoknál törekedni kell a magyarázó változók számának viszonylag alacsony
szinten tartására, mert az összehasonlítható adatokat tartalmazó sorok rövidsége folytán a
szabadságfok csökkenésének súlyos következményei lehetnek.
Nemzetközi vizsgálatok esetén általában tiszta keresztmetszeti adatok kerülnek
felhasználásra, azaz egy időpontra vonatkozóan kerülnek összehasonlításra az egyes országok
adatai.

A megfigyelések számának növelése céljából nemzetközi vizsgálatok esetén lehetőség van az
idősoros és a keresztmetszeti minták kombinálására. Ilyenkor keresztmetszetek idősorai (ún.
panelek) kerülnek felhasználásra

Lehetőség van arra, hogy a védelmi kiadások alakulása n db. kétváltozós vagy egy db. n
változós függvénnyel kerüljön modellezésre. Az első esetben a:
VK=Fi (Xi)

alakú függvények becslésére kerül sor, ahol VK: védelmi kiadások szintje és
i=1,2,…,n (n a magyarázóváltozók száma).

A második esetben a becsülendő függvény alakja: VK=F(X), ahol X egy n elemű
vektorváltozó.
A két lehetőség között az az elvi különbség, hogy míg az első esetben a paramétereket úgy
becsüljük, hogy a többi tényező hatását figyelmen kívül
hagyjuk, addig a második esetben a paraméterek értékét ceteris paribus
feltétel mellet kapjuk meg.

A regresszió- és a trendelemzés nem tekinthető az irodalomban alkalmazott kizárólagos olyan
technikának, amellyel a védelmi kiadások és egyéb politikai-gazdasági tényezők
összefüggéseit vizsgálják. Leontief és Duchin (1983) [1] például egy input-output modell
alkalmazásával vizsgálta a védelmi kiadások eltérő szintjeinek hatását egyes régiók, illetve a
világ gazdaságára. Deger és Sen (1990) [2] pedig egy játékelméleti modellt alkalmaztak két
ellenséges ország közötti fegyverkezési verseny védelmi kiadásokra gyakorolt hatásának
elemzésére, India és Pakisztán adatait használva példaként.
Több egymással versenyző, egymást kiegészítő elmélet létezik, amely a védelmi kiadások
dinamikáját és területi eltéréseit kívánja megmagyarázni. A legtöbb kutató és elemzés
ugyanakkor besorolható négy nagy elméleti irányzat valamelyikébe. Ezek a:
 fegyverkezési verseny megközelítés
 a bázisalapú megközelítés
 a közösségi választás (public choice) megközelítés, valamint
 a politikai-gazdasági megközelítés.
A fegyverkezési verseny modell magja az a feltételezés, hogy a nemzetek reagálnak a rivális
országok (általában katonai) viselkedésében bekövetkező változásokra.

Jellemző példája volt a nagyhatalmak fegyverkezési versenye által generált megnövekedett
védelmi kiadásoknak, amikor az Egyesült Államok az 1960-as években túlreagálta azt a
bizonyítatlan feltevést, hogy a Szovjetunió jelentős előnyre tett szert a hadászati rakéták
számát tekintve. A feltételezés alapján az USA nagy mértékű rakétatelepítésbe kezdett
(rakétaverseny), aminek komoly konzekvenciái voltak a védelmi kiadásokra is. Fisher és
Kamlet (1985) [3] szintén bizonyítottnak találta, hogy a szovjet védelmi kiadások változása a
Richardson féle akció-reakció modellnek megfelelően befolyásolja a védelmi kiadások
nagyságáról hozott amerikai döntéseket.
A bázisalapú modell szerint a költségvetés összeállításakor és elfogadásakor a döntéshozók
alapvetően az előző évek kiadási számaira támaszkodnak, azokat használják bázisként, és
csak csekély mértékű változtatásokat végeznek az előző évi előirányzatokhoz képest,
lényegében csak a kis csökkentéseket, vagy növeléseket igyekeznek igazságosan elosztani az
egyes programok, vagy szervezetek között.
A közösségi választás iskola védelmi kiadás modellje azon intézmények érdekeit, és relatív
érdekérvényesítő képességét vizsgálja, amelyek nyomást gyakorolnak a költségvetési
folyamat során. A közösségi választási modell domináns irányzata tehát a szűkös
erőforrásokért küzdő szervezetek közötti, bürokratikus eszközökkel zajló
érdekütköztetésekkel magyarázza a védelmi kiadások alakulását.

A védelmi kiadások elemzésének utolsó tárgyalt megközelítési módja a nemzetbiztonság és a politikai gazdaságtan területeit és elemzési módszereit egyesíti.
A kutatók arra tesznek kísérletet, hogy meghaladják a védelem- gazdaságtan és
védelempolitika hagyományos kétdimenziós elemzési kereteit, és megalkossák a védelem
politikai gazdaságtanát. A védelmi kiadásokat lényegében egy sajátos eszköznek tekintik, ami összekapcsolja ezt a három dimenziót: a gazdaságot, a politikát és a honvédelmet.
Az iskola álláspontja szerint a védelmi kiadások nagysága nem a fegyverkezési verseny
mellékterméke, valamely bázisalapú folyamat, vagy egyéni érdekek összegzésének
eredménye, hanem párhuzamos, egymással kölcsönhatásban zajló politikai és gazdasági
folyamatok következménye. Kiindulópontjuk az, hogy az állam a hazai és globális gazdaság
keretein belül helyezkedik el, és a nemzetbiztonsági politikát (és ezzel közvetve a védelmi
kiadások szintjét is) nem csak biztonsági megfontolások, hanem hazai politikai és gazdasági tényezők is alakítják.

Az utóbbi években az elméleti és gyakorlati kutatások mindinkább ez utóbbi megközelítési
módra összpontosítottak. Ezzel egyidőben a nemzetközi kapcsolatok elméletének legújabb
irányzataiban is megfigyelhető az a tendencia, hogy a kutatók feladják a nemzetközi
biztonsági rendszer és a nemzetközi gazdasági rendszer merev szétválasztását, és a gazdasági és biztonsági megfontolások egyre inkább összekapcsolódnak.
Jelen tanulmány is ezt a megközelítési módot alkalmazza, mivel megítélésem szerint ez
tükrözi leginkább a valós politikai, gazdasági és biztonságpolitikai folyamatokat. Kutatási
kérdéseim megválaszolásához olyan modellt kerestem, amely a függő változók
figyelembevételével csoportképző tulajdonságokat azonosít. Választásom a klaszterelemzésre esett, mert a klaszterelemzés a többdimenziós csoportok megtalálásának egyik kedvelt módszere a kvantitatív és kvalitatív jellegű adathalmazok elemzésében. Az eljárás célja, hogy feltárja bizonyos tulajdonságuk alapján az azonos csoportba tartozókat, amelyek így jobban hasonlítanak egymáshoz, mint más csoportok tagjaihoz. Azt is mondhatjuk, hogy a többdimenzióba tartozó adatokat strukturálja a tulajdonságok, jellemzők alapján, majd pedig ezekből csoportokat képez. Ezen analízis népszerűségét a modell matematikai előfeltevéseinek rugalmassága adja. Tehát a kialakult klaszterek és azok magyarázó tényezői a dimenziószám növelésével folyamatosan változhatnak, mert a kialakított osztályokhoz keressük a magyarázó tulajdonságokat, ellentétben például a diszkriminancia analízissel. A modell alapvetően azon az előfeltevésen alapul, hogy az egyes klasztereken belüli adatok valamilyen dimenzió szerint hasonlítanak egymáshoz.
A klaszterelemzés jól illeszkedik kutatási céljaimhoz, mert az adatszerkezetét szabadon
bővíthetem újabb dimenziókkal (dimenziónövelés), így el is hagyhatok (pl.: adathiányos
éveket) dimenziókat (dimenziócsökkentés) és végeredményként ahhoz az osztályozási
eredményhez jutok, mely az adott tagállamok – erőforrás korlátait is figyelembe véve – az
elemzésbe bevont változók alapján történő optimálisabb csoportosítást eredményezi. Tehát a klaszteranalízis során – mint említettem már – az előfeltevések rugalmasságára épülő elemzés előnyeit tudom felhasználni.

3. A védelmi kiadások, védelmi képességre gyakorolot hatásainak
lehetséges mérési mutatóinak ismertetése

A rendelkezére álló, nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján az összefüggések, csoportképző tulajdonságok kvalitítív feltárásával kísérletezek dolgozatomban. Ehhez támaszkodom a szakirodalommal alátámasztott módszerekre és kísérletezem a védelmi kiadások jellemzői alapján csoportképző tulajdonságok feltárásával, így először a védelmi kiadások lehetséges mutatóinak feltérképezésére van szükségem.

A szakirodalom a védelmi képesség mérésére következetesen input mutatót (a védelmi
kiadásokat) használ. Az input mérésének logikus alternatívája lenne az output (harckészültség vagy teljesítmény) mérése, azaz annak vizsgálata, hogy a védelmi kiadások milyen „katonai erő” megvásárlását teszik lehetővé az ország számára. Komoly nehézséget okoz azonban olyan széles körben mérhető és következetesen alkalmazható output mutató kidolgozása, amely mérni tudja a védelmi output abszolút nagyságát és ezen keresztül a védelem hatékonyságát. Emellett pedig lehetőséget nyújtana a védelmi kiadások relatív nagyságának vizsgálatára is, vagyis az országok katonai teljesítőképességének összehasonlítására. Ehhez súlyrendszerre lenne szükség, ami megmondaná, hogy egy megvásárolt harckocsi például hány darab kézi lőfegyver hatékonyságával ér fel. Tekintettel arra, hogy a védelmi kiadások által vásárolt output mérése nem megoldott, az általánosan elfogadott megközelítés a „második legjobb alternatíva”, tehát az input mérése. Jelenleg a NATO tervezési dokumentumai is a védelmi kiadások szintje szerint vizsgálja az országok védelmi teljesítményét. Jólét szempontból a probléma lényegét az input, mint output hatékonyság logika adja. Ugyanis a közgazdasági érvelés azt mondatja, hogy ugyanolyan összegű input (jelen esetben védelmi kiadás) a felhasználás módjának hatékonyságától függően, eltérő mennyiségű és/vagy minőségű output előállítását teszi lehetővé. Jelenleg a védelmi kiadások tervezésekor pont ennek ellentétje érvényesül. Kutatásom ezért nem a védelmi kiadást használja eredményváltozóként, amivel így új kontextusba helyezi a védelemre fordított
kiadások hatékonyság vizsgálatát.

4. Klaszterelemzés vizsgálati módszerének ismertetése

Vizsgálatomhoz olyan modellt kerestem, amely a függő változók figyelembevételével
csoportképző tulajdonságokat azonosít. Választásom a klaszterelemzésre esett, mert a
klaszterelemzés a többdimenziós csoportok megtalálásának egyik kedvelt módszere a
kvantitatív és kvalitatív jellegű adathalmazok elemzésében. Az eljárás célja, hogy feltárja bizonyos tulajdonságuk alapján az azonos csoportba tartozókat, amelyek így jobban
hasonlítanak egymáshoz, mint más csoportok tagjaihoz. Azt is mondhatjuk, hogy a
többdimenzióba tartozó adatokat strukturálja a tulajdonságok, jellemzők alapján, majd pedig ezekből csoportokat képez. Ezen analízis népszerűségét a modell matematikai
előfeltevéseinek rugalmassága adja. Tehát a kialakult klaszterek és azok magyarázó tényezői a dimenziószám növelésével folyamatosan változhatnak, mert a kialakított osztályokhoz keressük a magyarázó tulajdonságokat, ellentétben például a diszkriminancia analízissel. A modell alapvetően azon az előfeltevésen alapul, hogy az egyes klasztereken belüli adatok valamilyen dimenzió szerint hasonlítanak egymáshoz.
A klaszterelemzés jól illeszkedik kutatási céljaimhoz, mert az adatszerkezetét szabadon
bővíthetem újabb dimenziókkal (dimenziónövelés), így el is hagyhatok (pl.: adathiányos
éveket) dimenziókat (dimenziócsökkentés) és végeredményként ahhoz az osztályozási
eredményhez jutok, mely az adott tagállamok – erőforrás korlátait is figyelembe véve – az
elemzésbe bevont változók alapján történő optimálisabb csoportosítást eredményezi. Tehát a klaszteranalízis során – mint említettem már – az előfeltevések rugalmasságára épülő elemzés előnyeit tudom felhasználni.

5. Alapadatok behatárolása

Az alapsokaságot a SIPRI 2 éves adatszolgáltatása alapján készült NATO jelentés adja, ami a NATO hivatalos honlapján 2021. június 11-én közzétett ’Defence expenditures of NATO
countries (2014-2021)’ elnevezésű, PR/CP(2021)09 iktatási számmal ellátott dokumentumban elérhető 2014-2019-ig tény és 2020-2021 közötti időszak becsült adatok forrása.
Kutatásomban a 2014-2020. időszak adatait használtam fel az Európai Unió 27 tagállamára
vonatkozóan. Elemzésemben a vizsgált időszak a 2014-2020 közötti időtáv, amelyből a 2020-as év adatai terv adatok. A kiadásvolumenek értéke USD-ben és 2021-es árszinten kerültekfelhasználásra.

A NATO jelentés [4] a tagországok védelmi kiadásainak mennyiségi és azok GDP
részarányos mutatói mellett a védelmi kiadások összetételével is kiegészülnek, amelyek a
NATO kötelékébe nem tartozó európai uniós tagállamok esetében nem állnak rendelkezésre.

2 SIPRI: Stockholm International Peace Research Institute (Bővebben: https://www.sipri.org/databases)

A jelentésből a védelmi kiadások adatvolumenének szerkezeti összetételét esetünkben a
nemzeti védelmi kiadások mennyiségi és annak GDP részarányos mértékén túlmenően:
1) az egy főre jutó védelmi kiadási összegeket;
2) a haderők létszámait;
3) a védelmi kiadások kategorikus eloszlását, így különösen:
a) a főbb eszközök, valamint az azokhoz tartozó K+F(+I) kiadásait; 3
b) a személyi jellegű kifizetéseket; 4
c) az infrastrukturális kiadásokat;
d) valamint a fentiekbe nem tartozó, egyéb (főként működési és karbantartási
kiadásokat dolgoztam fel kutatásomban a NATO kötelékébe tartozó uniós tagállamok
esetében. Az Európai Unió tagállamai, amelyek nem tartoznak a NATO kötelékbe (Ausztria,
Ciprus, Finnország, Írország, Málta, Svédország), azon tagállamok adatai a SIPRI adatbázisa
alapján, a World Bank [5] nyilvánosan hozzáférhető adatival kerültek meghatározásra, 2021-
es árszinten, USD-ben. Mivel mind a NATO, mind a World Bank adatainak forrása a SIPRI
adatbázis, így az adatok közötti konzisztencia megtartott és az elemzés elvégezhető. Az
egységes árfolyamra konvertált becsült adatok (2020. év) hibahatárát ezért normál
szignifikanciaszint (5%) alattinak fogadom el.

Kutatásomban az Európai Unió tagországainak védelmi kiadásai összetételéhez kapcsolódó
tényezőkkel (faktorokkal, dimenziókkal) egészítettem ki a vizsgálat második felét. Ezek az
indexek a gazdaság K+F területének mutatószámai /’K+F kiadások (GDP%)’, ’Kutatók a
K+F területén (fő/millió fő)’, ’Szabadalmi bejelentések (db)’/ valamint a ’hatékony
kormányzás’ mutató.
A fentiek összegzéseként a függő változók listája az Európai Unió 27 tagállama esetében a
következőképpen alakul:
a) Védelmi kiadás (millió USD)
a.a) a főbb eszközök, valamint az azokhoz tartozó K+F(+I) kiadásait;
a.b) a személyi jellegű kifizetéseket;
a.c) az infrastrukturális kiadásokat;

3 A NATO tervezési dokumentumai szerint eszközöknek minősülnek: a főbb fegyverrendszerek (és azok
beszerzései). K+F(+I) alatt értendő: a Kutatás + Fejlesztés (+ Innováció).
4 A személyi jellegű kifizetések egyes országok esetében magukban foglalják a nyugállományúak nyugdíjait, a
teljes és volt személyzet, valamint családjaik szociális ellátásait is a SIPRI éves jelentéseinek lábjegyzetei
alapján.

a.d) valamint a fentiekbe nem tartozó, egyéb
b) Védelmi kiadás (GDP%)
c) Védelmi kiadás lakosságszámra vetítve (USD/fő)
d) Haderő létszám (ezer fő) illetve,
e) Hatékony kormányzás
f) K+F kiadások (GDP%)
g) Kutatók a K+F területén (fő/millió fő)
h) Szabadalmi bejelentések (db)
A kutatáshoz felhasznált nyers adatokat vegyesen 2021-es NATO és 2022-es Word Bank
árszintekkel a szervezetek honlapjain közölt nyílt források képezték. Az elemzésben vizsgált mutatók adatait (egységesen 2022-es árszinten) az alábbi, 1. táblázat tartalmazza. A többváltozós statisztikai adatelemzésben a hiányzó adatok kezelésére több alternatíva közül választhatunk.
Mivel minden tagállamot az elemzési folyamatban szeretnék tartani, ezért a rendelkezésre
nem álló adatok kiegészítése szükséges, amelyeket a 2014–2018. közötti tényadatokra épített lineáris regresszión alapuló előrejelző függvény használatával valósítottam meg.

1 . táblázat Európai Unió tagállamainak védelmi kiadásainak mutatói, 2020. évi terv

Miután az adatbázisban kezeltem a hiányzó értékeket, a következő lépés az adattisztítás, a
kiugró értékek, vagyis az outlierek kezelése. 5 Minden olyan adat, amely jelentősen (<Q1-1,5*IQR / Q3+1,5*IQR<) eltér az adathalmaz többi elemének átlagától, statisztikailag outliernek tekintendők és egyes esetekben kezelésük is szükséges. A kiugró értékek adatainak értékelése azonban a statisztikai modell figyelembevételével egyedi elbírálás tárgyát képezi.
A kiugró értékek keresésének ugyanis elsődleges célja az adatbázis esetleges hibáinak
feltárása (pl.: gépelési hiba). Ennek megfelelően mérlegelnünk szükséges, ugyanis egy esetlegesen feltárt hiba esetén az elemzésből történő kizárás melletti döntés vagy a becslésen
alapuló adatkorrekció elengedhetetlen. Akadnak továbbá olyan esetek is, melyek nem téves
adatgyűjtésből származnak, azonban az alapsokasághoz viszonyított értékeik az aránytalanság
következtében mérlegelendő. A 2020. évi ’védelmi kiadások (millió USD)’ és ’szabadalmi
bejelentések (db)’ függő változók tekintve az alábbi eredményeket kapjuk ( 2. táblázat ):

Látható, hogy az elemzésbe bevont 27 tagállam védelmi kiadásait (millió USD) érintő outlier
meghatározás 2 kiugró értéket jelez, melyek rendre: 52 727 (Franciaország), 58 902
(Németország). A szabadalmi bejelentéseket érintő outlier meghatározás 4 kiugró értéket
jelez, melyek rendre: 1 542 (Franciaország), 19 845 (Németország), 947 (Olaszország), 825
(Hollandia). Tekintettel azonban arra, hogy az elemzésben minden tagállamot bent szeretnék
tartani, így a kiugró értékek adatbázisra gyakorolt hatásával Franciaország, Németország és
Olaszország esetében elemzéskor figyelembe kell venni a csoportképzésnél ( 1. ábra ).

Az előzőekben az adatbázist elemezve láthattuk, hogy a nyolc függő változó nemcsak, hogy
eltért egymástól, de az eltérő skáláknak és az extrém kiugró értékeknek köszönhetően az
eloszlások átlaga és szórása nagyfokú eltérést is feltételez. Így kijelenthető, hogy ebben a
formában a nyers adatok heterogén adatbázisnak tekinthetők. A homogenitás biztosításához
összehasonlíthatóvá kell tennünk az adatokat, melynek folyamán egy lineáris transzformáció
végrehajtásával biztosítjuk az eltérő dimenziók közös nevezőre hozását. Standardizálás

alkalmazása esetén (hasonlóan a minimum-maximum normalizáláshoz) a meglévő elemeink
függő változónkénti skáláit, az eloszlás megtartása mellett összehangoljuk. 6 Az eljárással
biztosítjuk, hogy a függő változók átlaga 0, míg standard hibájuk (szórásuk) várhatóan 1
legyen.
Az adattisztítás és normalizálás eredményeképp összehasonlítható adatokat kaptunk, egyik
adat sem dominálja túl a másikat, a kiugró értékek elfogadhatók. A továbblépéshez azt is
vizsgálni kell, hogy az egyes változók egymással milyen szoros kapcsolatban állnak,
mennyire korrelálnak 7 (ez alapvetően determinálja a távolságmódszer kiválasztását) ( 3.
táblázat ):

3. táblázat A függő változók korrelációs mátrixa az Európai Unió tagállamainak védelmi kiadási mutatóból,

2020. évi terv

6 Az eljárás során az átlagot kivonjuk az egyes értékekből és a különbséget elosztjuk a szórással.
7 A táblázatban szereplő értékek (x) magyarázata:

Az 3. táblázat ban látható, hogy az elemzett függő változók között akadnak a közepesnél kicsit
magasabb korrelációval rendelkező változópárok (pl.: 0,742654089), melyek az adott eseteket
érintően a jelentős függőségi kapcsolatot feltételezik. Az 3. táblázat ban szereplő adatok nagy
része azonban ezen erősségű függőségi kapcsolattól elmarad (jellemzően gyenge, vagy
közepes erősségű kapcsolatok figyelhetők meg), így a metrika használatát érintően a további
fejezetek és számítások alapját az Euklideszi távolságmérték 8 fogja képezni.
A klaszteranalízis további lépése a klasztermódszer kiválasztása, valamint szükség esetén a
klaszterszám meghatározása. A klasztermódszer kiválasztására számos lehetőségünk
kínálkozik. A szakirodalomban és a gyakorlatban azonban leggyakrabban három
klasztermódszert hivatkoznak és alkalmaznak:
a) a hierarchikus teljes láncmódszerrel előállított klaszterezést,
b) a hierarchikus átlagos láncmódszerrel előállított klaszterezést, valamint c) a nem
hierarchikus k-közép klaszterezést.
Lehetőség van azonban arra is, hogy az elemzés során ún. vegyes megoldást, vagyis
különböző algoritmusra épített klaszterezési csoport kombinációját alkalmazzuk. Esetünkben
ezen lehetőséget kihasználva a hierarchikus teljes-, valamint átlagos láncmódszerrel előállított
klaszterezést alkalmazzuk. 9
A klaszterszám meghatározása azon eljárások összessége, mely alapján meghatározzuk, hogy
a függő változók értékeinek (esetünkben 8 db) „egymáshoz állása” 10 alapján hány csoportba
(klaszterbe) soroljuk a vizsgálatba bevont független változókat. Ezen számadat
meghatározásához (támogatásához) alapvetően két közkedvelt módszer áll rendelkezésünkre:
a) a klaszterkönyök eljárás és
b) a sziluettmódszer.
Esetünkben utóbbi, tehát klaszterkönyök formálódása figyelhető meg. de a
meredekségváltozás nem elég intenzív ahhoz, hogy karakteres „könyök” rajzolódhasson ki. a
„nehezen kirajzolódó könyökalakzat”, valamint az ismertetett könyökmegtalálást-támogató

8 Euklideszi metrika: két pont távolsága a két pontot összekötő szakasz hossza. Koordináta geometriában (’a’ és
’b’ pontok távolsága):
9 A kiválasztott (hierarchikus klaszterezési) módszerek alapvető tulajdonsága, hogy (szemben a nem
hierarchikus eljárásokkal) nem követelik meg előfeltételként a klaszterszámok előzetes ismeretét.
10 Elsődleges cél a csoportokon belüli négyzetösszegek minimalizálása, mely a klaszterszám elemszámmal
megegyezősége esetén nulla értéket vesz fel. A klaszteranalízis célja azonban ezzel egyidejűleg a
dimenziócsökkentéssel történő csoportokba sorolás, melynek megfelelően a négyzetösszegek kárára áldozatot
kell hoznunk. Meg kell tehát határoznunk azt a pontot (klaszterszámot), melynél a négyzetösszegcsökkenés
mértéke a klaszterszám növelését nem ellensúlyozza.

módszer alapján a 3-as klaszterszám választása célszerű. A 3-as klaszterszámánál az adott
ponthoz húzott érintő meredeksége a -1/2 értéket átlépve, a -1/2-ed értéktől a 0 érték felé tart.

6. Idősoros adatok feldolgozásának lépései

Ahhoz, hogy a vizsgálat időtávjában, tehát 2014-2020 között rendelkezésre álljanak az éves
adatok, ahhoz az adattisztítást az előzőekben ismertetett lépések szerint el kellett végeznem az
idősoros, éves adatok esetében is. Az így kapott éves adatokat aggregáltam, majd a
csoportképző tulajdonságok szerinti klaszterszám meghatározás következett, amelyben
szintén klaszterkönyök rajzolódott ki. Az adatokban – a 2020. évhez hasonlóan – nem
hajtottam végre outlier kiszűrést, mert a 27 tagállam vizsgálatban tartását helyeztem ezzel
szembe előtérbe. A klaszterkönyök továbbra sem vált meredekebbé, de ugyanúgy 3 klaszterre
optimálisan le lehetett csökkenteni a csoportok számát, ugyanis a klaszterelemzés lényege,
hogy dimenziócsökkentő eljárás.
Továbbá a NATO tagországok esetében rendelkezésre álltak a ’védelmi kiadás (millió USD)’
mutató összetételére/szerkezetére vonatkozó megoszlási adatok is ( 4. táblázat ), melyek a
kétdimenziós védelmi kiadási adatok mintázatának értelmezését, valamint a K+F és
szabadalmi mutatókkal bővített klaszterek változásainak értelmezését segítik.

4. táblázat A ’védelmi kiadás (millió USD)’ mutató szerkezeti bontásának kategóriái

a NATO tagországok esetében

7. A kutatás eredményei
Az idősoros, többdimenziós klaszteranalízis értelmezése
Az idősoros, többdimenziós klaszteranalízis értelmezése egy mátrix egy mátrix segítségével
fogom bemutatni, ahol az 1-3-ig számok az adott mutató 2014-2020-ig terjedő időszak
összesített klaszter besorolását tartalmazza. A klaszter sorszáma egyben rangsorhelyként is
szolgál, amikor az függő változónként elért értéket végül átlagolással sorrendbe állítom.

1. klaszter
Elemei (5 tagállam):
Belgium, Franciaország, Hollandia, Németország, Svédország
Jellemzői: A csoport kialakulásának elsődleges szempontjai a Hatékony kormányzás, a K+F
kiadások (GDP%), Szabadalmi bejelentések, Kutatók a K+F területén (fő/millió fő),
Védelmi kiadások (USD) jellegű kiadásoknak és képességeknek a túlsúlya. Érdekes tényként
figyelhető meg ugyanakkor, hogy ezen tényezők dominanciája a teljes 27 független változót
(tagállamok) magába foglaló csoporton belül kiemelkedő, ugyanis, ha a 8 függő változóból
épített adatmodellt csak ezen tényezők alapján rangsoroljuk, hasonló eredményre jutunk. Ezt
az abszolút dominanciát Németország és Franciaország tehát nem azzal érte el, hogy az
outleir-nek számító Védelmi kiadások (USD) és szabadalmi bejelentések mutatókban való
túlteljesítésük miatt nem került ez a függő változó kizárásra a teljes vizsgálatból. A klaszteren
belül Belgium, Franciaország, Hollandia és Németország négy egymáshoz legközelebb álló
tagállamok. Ezen országoktól a legtávolabb eső tagállam Svédország a klaszteren belül.
Svédország Védelmi kiadás (GDP%), Haderő létszám, valamint Védelmi kiadás lakosságra
vetítve (USD/fő) mutatók tekintetében maradt alul a csoporton belül. Hollandia és
Németország Védelmi kiadás lakosságra vetítve (USD/fő) mutatóban szintén gyengén
teljesített, de Svédországtól eltérően, haderő létszám tekintetében javítani tudott pozícióján.

2. klaszter
Elemei (13 tagállam):
Ausztria, Csehország, Dánia, Finnország, Görögország, Írország, Lengyelország, Luxemburg,
Magyarország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország
Jellemzői: A csoport kialakításának elsődleges szempontja a haderő létszám. Ezt követi a
hatékony kormányzás, Védelmi kiadás (USD), Védelmi kiadás (GDP%), Védelmi kiadás
lakosságra vetítve (USD/fő) jellegű kiadásoknak és képességeknek a túlsúlya. Érdekes
tényként figyelhető meg ugyanakkor, hogy a Hatékony kormányzás és a Védelmi kiadás
lakosságra vetítve (USD/fő) mutatókban mégis a legnagyobb a csoport lemaradása az 1.
klaszterhez képest. A klaszter 2 fő kiugró értékkel rendelkező tagállam Ausztria és
Spanyolország. Ausztria Hatékony kormányzás, K+F kiadások (GDP%), Szabadalmi
bejelentések, Kutatók a K+F területén (fő/millió fő) mutatókban teljesít jól, míg

Spanyolország inkább Védelmi kiadás (USD), Védelmi kiadás lakosságra vetítve (USD/fő),
Haderő létszám tekintetében rendelkezik jobb eredményekkel. A két egymáshoz legközelebb
álló tagállam is Ausztria és Spanyolország, a három egymástól legtávolabb eső országpárjaik
pedig Csehország, Luxemburg és Magyarország. Luxemburg kiemelkedően magas Hatékony
kormányzásával, Szabadalmi bejelentéseinek számával és Kutatók a K+F területén (fő/millió
fő) mutatójával. Magyarország Védelmi kiadás lakosságra vetítve (USD/fő) mutatóban teljesít
kimagaslóan, míg Csehország szinte minden függő változóban középszerű értéken teljesít és
csak Védelmi kiadás (GDP%) mutatóban marad el a 2. klaszter értékeitől. Olaszország
szabadalmi bejelentés mutatóban dominált outleir-ként, de ez a hatás nem bizonyult olyan
erősnek a vizsgálat végén, hogy a mutató kizárását utóbb meg kellett volna mégis fontolni.
3. klaszter
Elemei (9 tagállam):
Bulgária, Ciprus, Észtország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia, Szlovénia
Jellemzői: A csoport kialakításának elsődleges szempontja a Védelmi kiadás (GDP%)
mutatóban tett kiadások túlsúlya. Érdekes tényként figyelhető meg ugyanakkor, hogy
Védelmi kiadás (USD), Szabadalmi bejelentések mutatók tekintetében abszolút utolsó
klaszterbe tartozók az itt található tagállamok. Egy kiugró értékkel rendelkező ország
Bulgária, amely Védelmi kiadás (GDP%) még Védelmi kiadás lakosságra vetítve (USD/fő)
mutatóban is jól teljesít. Szintén kiugró értéket mutat fel Litvánia is, amely 2, klaszterbe
tartozó tagállamokhoz hasonlóan teljesít átlagosan, csak K+F kiadások (GDP%), Szabadalmi
bejelentések és Védelmi kiadás (USD) mutatókban marad le tőlük. Az elemezett változókat
érintően, két egymástól legtávolabb eső országpárok Litvánia és Lettország. Lettország
minden függő változóban alul teljesít, csak Védelmi kiadás (GDP%) és Védelmi kiadás
lakosságra vetítve (USD/fő) tekintetében tartozik a 2. klaszterhez.

Az idősoros, kétdimenziós klaszteranalízis értelmezése
Az idősoros, kétdimenziós klaszteranalízis értelmezéséhez csak a NATO tagországok
esetében adottak ahhoz az adatok, hogy a Védelmi kiadás (GDP%) mutató összetételét
elemezhessük. Ezek az eredmények ellenben kiegészítik, vagyis erősítik vagy cáfolják a
többdimenziós klaszterelemzés eredményeit. Ugyanis a többdimenziós klaszterelemzésbe
beválogatott mutatók /Hatékony kormányzás, K+F kiadások (GDP%), Kutatók a K+F
területén (fő/millió fő), Szabadalmi bejelentések (db)/ úgy kerültek kiválasztásra, hogy a

NATO jelentésben a védelmi kiadás összetevőiként megadott pl.: K+F(+I) mutatót piaci
szektorokban azonosítható „párjait” válogattam be. Célom az volt ezzel, hogy a védelmi
kiadás jólétnövelő csoportképző tulajdonságát, tehát a piaci „párok” csoportképző
tulajdonságait is elemezni tudjam. Az elemzés alapját az képezi, hogy a védelmi kiadások
összetevőinek arányai szerinti klaszterek a többdimenziós modell eredményeiben is
felfedezhetőek-e a piaci „párok” csoportkéző tulajdonságában.

2 . ábra A ’Védelmi kiadás részaránya (%, főbb eszközök, K+F(+I))’ védelmi kiadás (USD)-hez viszonyítottan a NATO

tagországok 2020. évi terv adatai alapján (2021-es áron) (NATO, 2022)

Jellemzően az Európai Unió tagállamai – ahogy a NATO tagállamok is – 15-30% közötti
arányban fordították a védelmi kiadásaikat (GDP%) eszköz és K+F(+I) beszerzésére 2020-
ban.
Ettél eltérő ’Védelmi kiadás részarányt (%, főbb eszközök, K+F(+I))’ csak Luxemburg,
Horvátország és Görögország az Európai Unió tagállamai közül. A legnagyobb különbség két
európai uniós tagállam között figyelhető meg, ez Portugália és Horvátország, illetve abszolút
értéet tekintve Portugália és Luxemburg között ( 2. ábra ).

Ezeket az eredményeket a többdimenziós modell adataival összevetve azt látjuk, hogy
Luxemburg a védelmi kiadások (az összetétel, mint függő változó ebben a modellben nem
került alkalmazásra) tekintetében 3. klaszterbe tartozna, de a ’Szabadalmi bejelentések’ és
’Kutatók a K+F területén (fő/millió fő)’ mutatók erőssége miatt 2. klaszterbe kerül. Míg
Horvátország a védelmi kiadások tekintetében 1. klaszterbe tartozna, ’Szabadalmi

bejelentések’, ’Kutatók a K+F területén (fő/millió fő)’ és ’K+F kiadások (GDP%)’ mutatók
tekintetében is még 3. klaszterbe tartozó, ezért védelmi kiadásai a gazdasági szektorban nem
vagy még nem érvényesülnek csoportképző tulajdonságként. Görögország védelmi kiadások
tekintetében 1. klaszterbe tartozna – Horvátországhoz hasonlóan –, de ’Szabadalmi
bejelentések’, ’Kutatók a K+F területén (fő/millió fő)’ muatók esetében nem annyira erős
klaszterképző, mint Luxemburg, de nem is annyira gyenge, mint Horvátország, így 2.
klaszterbe tartozik. Fontos megemlíteni, hogy közepesen erős K+F-vel és erős védelmi
kiadási szinttel Görögország megelőzi Luxemburgot is, ami annak köszönhető, hogy ’Haderő
létszáma’ nagyobb, mint Luxemburgé és Horvátországé. Mindez erősíti azt a feltevésemet,
hogy a gazdagabb tagállamok bár megtehetnék, de GDP arányosan mégsem költenek többet,
mint ahogy a szegényebb országok teszik.

A kétdimenziós védelmi kiadások modell trendjei

A védelmi kiadások szintje használható mutató az ország védelmi képességének mérésére,
ezért most azt vizsgálom, hogy a kutatás eredményeit milyen trendekhez viszonyítva lehet
helyesen értelmezni.
A védelemre fordított kiadások mértékét a gazdaság teljesítőképességének GDP arányában
szokás meghatározni és ezt a mutatót alkalmazza a NATO is a védelmi kiadások elemzéséhez.
Ezen adatok alapján a világ védelmi kiadásainak GDP-re vetített aránya az elmúlt 20 évben –
a kiadási főösszeg emelkedése mellett – csökkenő pályára állt ( 3. ábra ), amely trendet az
Európai Unió tagállamainak ráfordításai is követtek.

3 . ábra: Világ országainak védelmi kiadásai 2000-2020 között

(GDP részarány, SIPRI adat)

Közpolitika szempontjából ez azt vetíti előre, hogy az Európai Unióban a katonai biztonság
krónikus alulfinanszírozottságtól szenved, ami védelmi tervezési hiba és hosszútávon
sérülékennyé, változó színvonalon teljesítővé teszi Európa biztonságát. A versengő
közpolitikák szintjén pedig azt vonja maga után, hogy a szűkös költségvetési keretekből a
tagállamok a védelem évtizedes elmaradt ráfordításait utóbb kénytelenek lesznek pótolni. A
védelmi képesség személyi állomány és technológiaifüggő képesség, amely tényezők
amellett, hogy költségesek, még beszerzésük is időigényes. [6] Az elmaradás hatásait ezért
nem elég csupán csak anyagi ráfordítással megoldhatónak feltüntetni, hanem komplex
közpolitika tervezést igényel. Ezért az éves kiadási főösszegek vizsgálata – attól függetlenül,
hogy a legegyszerűbb összehasonlítási módszernek tekinthető – szubjektív értékelésnek
minősül. Ahogy a védelmi kiadások felhasználását, tehát a védelemre fordított kiadások
jóléttel kapcsolatos hatásait – a jólét komplexitása miatt – sem elegendő csupán egyetlen
számadat sorba állításával értékelni.

A NATO jelentés alapján a NATO tagállamok GDP arányos kiadásai 2015-ös áron, 2014-
2020 – a 2020-as terv adatokként való figyelembevételével – között ( 5. táblázat )
kismértékben ugyan, de szintén csökkent (2014. évi nyitó érték 2,58%, átlag: 2,52%):

5. táblázat 2014-2020 közötti a NATO tagországok
védelmi kiadásainak GDP arányos alakulása (NATO, 2022)

Kutatásom során azt tapasztaltam, hogy 2014-2020 között – a 2020-as terv adatokként való
figyelembevétele mellett – az Európai Unió tagállamainak GDP arányos ráfordításai
mérsékelt emelkedést mutatnak (2014. évi nyitó érték 1,43%, átlag: 1,51%), ami a 2020-as év
magas terv számainak hatását tükrözi. Ha a várakozások a 2020-as évre nem teljesülnek a várt
szinen, akkor az Európai Unióban inkább stagnálás lesz realizálódhat ( 6. táblázat ):

6. táblázat 2014-2020 között az Európai Unió tagállamai
védelmi kiadásainak GDP arányos alakulása (NATO, 2022)

A kutatásban felhasznált SIPRI adatbázison alapuló NATO és World Bank adatok alapján
megállapítható, hogy a feldolgozott adatbázisok adatai illeszkednek a bevezető és
szakirodalom elemzés fejezetekben bemutatott trendekbe, enyhe eltérést a 2020-as terv
számok eredményeznek, melyek realizálódása 2020. év végén (november) várható.

A többdimenziós védelmi kiadások modell trendjei
A végrehajtott elemzéssel a hierarchikus, alulról építkező, teljes láncmódszerrel előállított
klaszterezési eljárás során az elemzésbe bevont 27 tagból álló Európai Unió tagállamait az
elemzés alapját képező hét változó alapján három különálló klaszterbe sorolhatjuk. A klaszter
sorszáma egyben rangsorhelyként is szolgál.

Megállapítható, hogy védelmi kiadások nagysága sem (USD) és GDP arányosan nem
eredményezik a gazdaság más szektoraiban a csoportszint megtartási képességét, tehát a
nagyobb védelmi ráfordítások a gazdasági szektorban nem vagy még nem érvényesülnek
csoportképző tulajdonságként, azonos rangsorhelyen. Ezek a trendek megfigyelhetők az
Európai Unió szegényebb országaiban (Görögország, Horvátország, Bulgária). Ellenben a
gazdaságilag fejlett, de GDP arányosan kisebb ráfordítással rendelkező tagállamok
(Luxemburg, Belgium, Svédország) a K+F kiadásaik védelmi szektorban érvényesített
fokozásával csoportképző tulajdonságot tudnak elérni a a gazdasági szektor K+F területén is.
A régi nagy hadiipari gyártók a déli államok közül Olaszországhoz és Spanyolországhoz
köthetők. Ezekben a tagállamokban közepes mértékű a GDP arányos védelmi ráfordítás, és
vagy ezen a szinten marad a K+F-ben aktivizálódó csoportképző tulajdonság vagy magasabb
klasztert alakít ki. Ez azért is érdekes, mert a hagyományokon alapuló hadiipar a
fejlesztésekben még mindig élenjárónak tekinthető, mégha a tagállam gazdasági
teljesítményét a védelmi kiadások arányában növelni/visszanövelni nem is tudja.

A cikket Nyerges Tímea a Hadtudományi Doktori Iskola doktirandusza írta.

A borítókép forrása: pexels.com

Felhasznált irodalom
Deger, S., Somnath Sen, S. (1995). Handbook of Defense Economics – Military expenditure
and developing countries. London: Elseiver
Fisher, L. (1985). Ten Years of the Budget Act: Still Searching for Controls. Public
Budgeting & Finance, 1985(5)
Kamlet, M. S., Mowery, D.C. (1985). The First Decade of the Congressional Budget Act:
Legislative Imitation and Adaptation in Budgeting. Government Budgeting: Theory, Process,
and Politics. 1985(1)
Leontief, W. – Duchin, F. (1983). Military spending: Facts and Figures, Worldwide
Implications and Future Outlook. London: Oxford University Press.
Szenes, Z. (2017). Katonai biztonság reneszánsza. Honvédelmi Szemle, 2017(2)
United States Department of the Army. (2008): U.S. Army Field Manual (FM 3-0 and FM
100-5). Washington, DC: U.S. Government.
The World Bank Group. (2022). World Development Indicators, Military expenditure (2010-
2020) (CC BY-4.0). Washington, DC: The World Bank Group.

[1] Leontief, W. – Duchin, F. (1983). Military spending: Facts and Figures, Worldwide
Implications and Future Outlook. London: Oxford University Press.
[2] Deger, S., Somnath Sen, S. (1995). Handbook of Defense Economics – Military
expenditure and developing countries. London: Elseiver
[3] Fisher, L. (1985). Ten Years of the Budget Act: Still Searching for Controls. Public
Budgeting & Finance, 1985(5)
[4] United States Department of the Army. (2008): U.S. Army Field Manual (FM 3-0 and FM
100-5). Washington, DC: U.S. Government.
[5] The World Bank Group. (2022). World Development Indicators, Military expenditure
(2010-2020) (CC BY-4.0). Washington, DC: The World Bank Group.
[6] Szenes, Z. (2017). Katonai biztonság reneszánsza. Honvédelmi

A Vezető gazdasági dominancia egyelő katonai dominancia? 21. századi helyzetkép a fegyverhatalmi egyensúly változásairól az Európai Unióban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Rendkívüli időkben került sor a Bátor Harcos idei kiadására, a magyar vezetésű NATO zászlóalj harccsoport gyakorlatára. Némi helikopteres mozgás a "0"-ponton, ezúttal nem a megszokott perspektívából.

A díszelgő raj függeszkedik a "0"-ponttal szemben, háttérben a lőtérvezérlő északabbra fekvő épülete.

Miután elkészült a fotó a szárazföldi seregszemle fölött, dél felé indulnak a gépek.

Krokodil két okostojással a szépséges kumós égi vásznon.

A kötelék egy ideig Veszprémnek tart, mielőtt befordulnának Újmajor felé.

Már a repülés után a jutasi placcon. Jó látni a pedánsan alkalmazott ponyvakészletet az egyik 145-ösön.

Zord

A Magyar Honvédség Parancsnoksága Haderőtervezési Csoportfőnökség (MHP HTCSF) - mint a KC-390 Katonai Szállítórepülőgép Képességfejlesztési Program szakmai felelősének vezetésével - szakértői szintű katonai delegáció látogatott a brazíliai Gavião Peixotoba, az Embraer telephelyére szeptember 19-21. között.

Ünnepélyes keretek között rendezték meg az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnoki beosztásának átadás-átvételét a Tisza parti városban, szeptember 26-án, hétfőn. A rendezvényen mások mellett részt vett dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka is.

Ötödik helyezést ért el a Magyar Honvédség ejtőernyős válogatottja Svájcban, az idei hat fordulós célbaugró világkupa záróversenyén, ahol huszonkét nemzetből mintegy kétszázan mérkőztek meg egymással.

A Saab napokban nyilvánosságra hozott sajtóhíre szerint, megoldódni látszik a Dél-afrikai Légierő Gripen flottájának szárnyaszegett sorsa, hiszen új karbantartási és üzemeltetési szerződést kötöttek a felek.

Immár negyedik alkalommal rendezték meg a hazai dróniparág egyik legfontosabb szakmai eseményét, a Drón Summit és Expo-t.

2022. szeptember 21-én, szerdán a litván Šiauliai légibázisra várták a sajtó képviselőit, ahol egy félnapos program keretein belül testközelből vehették szemügyre az újabb, immáron harmadik baltikumi légtérrendészeti missziót ellátó kontingens mindennapjait. Helyszíni beszámoló!

Ma mintegy 9 óra alatt sikerült megjárni Kecskemétről Litvániát, ahol az MH59 kontingense adja a NATINAMDS BAP 60. rotációját. A vendéglátóknak és a sorsnak köszönhetően ezúttal sikerült egy légifotózásba torkolló Tango riasztást abszolválni a fotósokkal tömött 604-ös tevebusz elfogására. Nagy volt az öröm.

A cockpitban jóval az indítás előtt elkezdődik a munka.

Felkészülés az indulásra a kecskeméti előtéren.

Ki korán kel, aranyat lel. A repülésben szó szerint.

Bal...

...és jobb kísérő pozícióban a Siauliaiból felszállt magyar Gripenek.

Az Airbus bal szárnyának wingletje mögül leselkedik a 33-as pilótája.

Idén jellemzően egy póttartállyal adják a balti keszit a magyar Gripenek.

Az elfogott Airbust rögzíti a kísérőre függesztett Litening konténer videókamerája.

Ványik Attila alezredes és Kilián Nándor vezérőrnagy tájékoztatja a sajtót az egyik szovjet megerősített repülőgép-fedezékben.

Zord

Augusztusban tovább folytatódott a nyári hónapokra jellemző utasszám-növekedés; összesen 1 299 814 utas fordult meg a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren.

Absztrakt

A népesség részéről a biztonság érzetének kielégítése az egyik legfontosabb állammal szemben támasztott elvárás. Ezért a biztonság megteremtése és szinten tartása a jó kormányzás kiemelt és holisztikusan értelmezett célkitűzése. A biztonság iránti vágy természetes módon kapcsolódik össze a kormányzatba vetett bizalommal, mint a mindenkori társadalmi legitimáció alapvető fokmérője kérdésével és annak mérhető dimenzióival. A biztonság és társadalmi bizalom kérdése azonban a klasszikus szakpolitikai területek (közbiztonság, jogbiztonság, katasztrófavédelem, külső katonai biztonság) mellett egyre több egyéb közpolitikai szegmensben válik alapkövetelménnyé, mint a napi szintű létbiztonság, az emberhez méltó lakhatás és megélhetés, az állami működés transzparens működése.

Kulcsszavak: biztonságpolitika, jóllét

Abstract

Satisfying the population’s sense of security is one of the most important expectations of the state. Therefore, creating and maintaining security is a priority and holistically interpreted objective of good governance. The desire for security is naturally connected to trust in the government, as the fundamental measure of social legitimacy at all times, and its measurable dimensions. However, the issue of security and social trust is becoming a basic requirement in more and more other public policy segments, in addition to the classic policy areas (public security, legal security, disaster prevention, external military security), such as everyday security, decent housing and living, and transparent operation of the state.

Keywords: security policy, welfare

A biztonságra fordított kiadások politikai hasznai

 A biztonság a modern államiság[1] a nyugati civilizáció és demokrácia alapja.[2] Ha az állam biztonsága, területi és politikai függetlensége megbomlik, az a gazdasági jólétet, manapság inkább az állam jóllétét és nem utolsósorban nemzetközi jó hírét is veszélyezteti. Ezért egy állam életében a biztonságra való törekvés alapvető értékként, mint legfőbb hosszútávú politikai célként van jelen, ugyanis az állam létrejöttének célja a fennmaradásának, túlélésének biztosítása, amelyhez a területi integritás és szuverenitás alapfeltételekként szolgálnak. Mégis az európai jólléti államok kormányzatai a védelmi célú kiadásokra olyan hosszútávú befektetésként tekintenek, amelyek politikai ciklustól független, azokon átnyúló megtérüléssel bírnak (Clausewitz, 1980) és mint ilyenek, rövidtávon meg nem térülő kiadást eredményeznek. Emiatt a költségvetési kiadások között – a kiadási főösszeg emelkedése mellett – a versengő közpolitikák közül a honvédelem fejlesztésére, fenntartására fordítandó katonai célú kiadásokat 2014-től kezdve az Európai Unió tagállamainak kormányai tendenciózusan háttérbe szorították,[3] tehát a GDP[4] részarányos védelmi kiadásvolumen jelentősen csökkent[5] az 1990-es évek szintjéhez képest is.[6] A tagállamok a honvédelmi kiadásaik mértékét a biztonságpolitikán, illetve külpolitikán keresztül nemzeti hatáskörben alakítják és mint a védelmi célú kiadások csökkenése is mutatja, az európai védelem az uniós integrációs folyamat leggyengébb láncszeme.

A regionális és a globális nemzetközi együttműködésbe – mint amilyen az Európai Unió és a NATO[7] – történő bekapcsolódás révén a csatlakozó országok jólléti és biztonsági előnyökhöz jutnak a nem csatlakozó országokhoz képest. A védelempolitika terén a területi integritás és biztonság megóvása érdekében kölcsönös függőségi viszony alakul ki a tagállamok között, ami a közös normák elfogadását, követését jelentik, ez pedig az állam önállóságának, szuverenitásának egyes elemeinek feladásával jár. Az integrációs szervezetek közös kül- és biztonságpolitikai tevékenységének eredményessége, a regionális biztonságot alapvetően befolyásolja, amihez a szervezetek tevékenységében: a tagállamok aktív és hatékony részvétele, a vállalt fejlesztések teljesítése és az elvárt képességek folyamatos szinten tartása, az összeurópai biztonság megteremtésében és fenntartásában elengedhetetlen feltételek és követelmények is egyben.

Az Európia Unió életre hívásának eredménye az a gazdasági integrációs törekvés az európai államok közösségén belül, ami gazdasági és monetáris uniót hozott létre 1991-ben. A gazdasági unió tagjai döntése értelmében, az új típusú globális biztonsági kihívásokra reagálva az európai államok védelmi unióvá válási törekvéseiket 2007-ben szerződésbe foglalták. Ezzel az Európai Unió új korszaka kezdődött meg. Az uniós integráció következő lépcsőfoka az Európai Unió védelmi unióvá válásának lehetősége,[8] melyet a 2007-es Lisszaboni Szerződés alapozott meg a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló V. cím és a hozzá kapcsolódó költségvetési rendelkezések megalkotásával.[9] Majd a 2015-ben Jean-Claude Juncker, a Bizottság akkori elnökének az EU Army, azaz a közös uniós haderő életre hívásának gondolatával és az ahhoz szükséges anyagi forrás, az Európai Védelmi Alapnak[10] a 2021-2027-es időszak uniós költségvetésébe integrálásával az „Európai Védelmi Unió” működése ténylegesen meg is kezdődött. Az Európai Védelmi Alap hivatalosan nem a védelmi célú kiadásaik fedezetéhez nyújt forrást a tagállamok számára – hiszen ez Alapszerződés ellenes lenne –, hanem a közösségi hadiiparon belüli versenyképességet finanszírozza, amibe beletartozik az is, hogy a tagállamok fegyvervásárlásához társfinanszírozást biztosít a 2021-2027-es uniós költségvetési ciklusban. A hadiipari tevékenységekre vonatkozó közösségi jogszabály nem készült, az egyes tagállamok a kül- és biztonságpolitikájukhoz hasonlóan e témakörben is nemzeti szabályozást alkalmaznak. Az unió az európai hadiipar újjáélesztésének támogatásával azonban belső határok nélküli, egységes piacot kíván teremteni a tagállamok hadiipari termékei számára is. Az Európai Unió így a közös uniós haderő életre hívásával, az egységes európai fegyverrendszer kialakításában és az ehhez szükséges európai hadiipar vonatkozásában is unió kiépítésére törekszik, melynek jóllétre gyakorolt hatása várható, hiszen az Európai Védelmi Alap forrásaival megkönnyíti a tagállamok hadiipari kisvállalkozásainak forráshoz jutását, a tengeren túli hadiipari fejlesztők és befektetők számára pedig vonzóvá teszi Európát.

A védelmi kiadások jóllétet befolyásoló hatásai

A jóllét mérése a biztonság szemszögéből vizsgálva azért válik különösen fontossá, mert a közvéleményben a viszony a gazdasági fejlődés és a biztonságpolitikai kiadások nagysága között hagyományosan a „vaj helyett ágyú” ellentétpárra szűkül. Ezért a tervezés, megvalósítás és értékelés etikai oldaláról vizsgálva a katonai kiadások társadalmi hasznosságára reakciósan úgy tekintenek a választópolgárok, mint amelyek értékes erőforrásokat vonnak el a gazdaság többi területétől, végső soron pedig fenntarthatatlan terheket hárítva ezzel az egész társadalomra. Békeidőben ezek a felhangok, – hogy mekkora katonai terhet képes és hajlandó egy adott társadalom elviselni – többnyire a zéró toleranciát tükrözik. Ennek oka abban keresendő, hogy mindennapjaik során nem látják, nem érzékelik közvetlenül azokat a tevékenységeket, melyek az ország védelmét szolgálják, ezáltal a biztosított források felhasználási hatékonyságát sem tudják megfelelően értelmezni. A modern közgazdaságtan ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy a védelem iránti társadalmi kereslet hiánya, valamint a piaci szabályozás tökéletlenségei okán a piac képtelen a közjavak megfelelő mennyiségű előállítására, ezért nem szabad a társadalomra bízni, hogy piaci alapon szervezze meg magának a közjószágnak számító honvédelmet, mint szolgáltatást. Ugyanis a magán gazdasági szereplők önérdekkövető és ésszerű magatartása révén nem érhető el az államon belüli biztonság megvalósítása területén a kívánt társadalmi optimum. A katonai védelem ezért olyan nemzetbiztonságot érintő állami funkció, amelyet az államok kizárólagos hatáskörben látnak.

Ugyanis nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az alapgondolatot, hogy a jóllét sajátságos feltétele a fegyveres erők[11] által biztosított biztonságpolitika megvalósítása.[12] Ennek szükségességét abban látom, hogy az Európai Unió fennállásának hozadéka, hogy Európában 70 éven át tartó béke köszöntött be, amely időszakot (1945–1973 közötti időszakot jóléti államok fénykoraként említi a szakirodalom) Sapir (2006) a nyugati államok fejlődése, intenzív gazdasági növekedése és a kiterjedt szociális ellátások megszilárdulása hatotta át. Mégis tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy az első olajválságot követően ez a lendület megtorpant és az elmúlt közel harminc évben is a fellendülés folyamatos válságát éli.

Másik fontos aspektus, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni a jóllétet szolgáló helyes politikai döntések meghozatalának mérlegelésekor, az a globalizáció hatása. Ugyanis a globalizáció eredményeképpen a biztonság is globális kihívássá vált,[13] még ha a biztonságot veszélyeztető tényezők Európa geopolitikai régióin belül eltérő értelmezést is mutatnak.[14] Gondoljunk csak abba bele, hogy a külpolitikát amíg az államon belüli érdekcsoportok és politikai erők alakítják, addig a külpolitikai döntéseket a nemzetközi rendszer változásai kényszerítik ki. Ezért mondhatjuk, hogy az államok biztonságpolitikája, illetve külpolitikája együtt jelenik meg a kormányok döntéseiben. Ez egyben azt is jelenti, hogy a globalizációs folyamatok hatásai alól egyetlen állam sem képes magát kivonni, még akkor sem, ha önmaga nem is képes lépést tartani az új kihívásokkal. Vagyis az állam akkor is biztonságpolitikai döntést hoz, ha nem dönt a hosszútávú jóllététét érintő, sürgető külpolitikai kérdésekben.

Ugyanis az államok a biztonságpolitikájukon keresztül döntenek arról, hogy a fenyegetések és veszélyek elhárítására milyen képességeiket erősítik meg. Ilyen választható fejlesztési terület például a katonai képesség is. Eddig az államok a hidegháborús időszak után jellemzően a gazdasági teljesítőképességük javára fordították forrásaikat, hiszen az „új világrend” új típusú és már nem katonai kihívásokat hozott magával. Így aztán teljesen természetessé vált, hogy a lokális problémák áthidalása miatt kezdetben regionális szinten az egymásba kapcsolódó érdekhálózatok megerősödtek, majd a globális gazdasági együttműködési folyamatokban az interdependencia, azaz kölcsönös függés és egymásrautaltság is felerősödött.

Az állam stabilitását meghatározó biztonságelméletek

A ’90-es évek elejétől a biztonságelméletek kutatói két fő ideológia mentén határozták meg a biztonság tartalmi elemeit. Mindkét nézet a biztonságpolitika szemszögéből vizsgálva abban megegyező, hogy a biztonság állapotának állandónak kell lennie egy állam életében. Ez megegyezik a külpolitikai nézettel is, miszerint a biztonság alapszükséglete az állam területén élő népességnek, a meglévő társadalmi problémák pedig felerősödnek, ha a biztonság megszűnik, és a bizalomvesztés miatt végsősoron a kormányzati folyamatok elvesztik legitimációjukat. A biztonsági tanulmányokkal kapcsolatos kutatások kezdetének időszakában a biztonság elsősorban a katonai biztonságot jelentette, majd ez a fogalom fokozatosan bővült, és kiterjedt a katonai mellett a környezeti, gazdasági, társadalmi és politikai területekre is. A hidegháború utolsó éveiben bekövetkező változásokra reagáló kutatások nagyban segítették a biztonság dimenzióinak megértését. A koppenhágai iskola kutatói a biztonság öt különböző szektorát határozták meg a kölcsönhatások különböző típusai szerint. A szektorok között természetesen nagyon gyakoriak az átfedések és a kölcsönhatások. A koppenhágai iskola legismertebb elmélete a szektorális analízis A tradicionális iskolát követők a második világháborús nézeteket helyezték előtérbe. Ezért a biztonságot a honvédelemmel azonosították, ahol a fegyveres erők jelentették az eszközt ­– nézetük szerint a nagyobb katonai erő nagyobb biztonságot jelentett –, az állam pedig ezt az azt irányító biztonságpolitikának, illetve külpolitikának volt aktív szereplője. A biztonság fogalmát komplexen értelmezők csoportja ezzel szemben a katonai szempontok mellett más biztonságra ható tényezőket is azonosítottak vizsgálataikban. Dolgozatomban ez utóbbi felfogás szerinti több dimenziós biztonsági modellben értelmezem én is a haderő és a jóllét kapcsolatát.

 

A biztonság fogalmának meghatározása a biztonság szektorális elméletének (Buzan, 1983) megalkotójához, a koppenhágai iskolát[15] képviselő Barry Buzan nevéhez fűződik, aki a biztonságot tartalmi elemei szerint öt szektorra kiterjesztett egyensúlyi állapotban határozta meg. Ezek a katonai, politikai, gazdasági, társadalmi és környezeti szektorok. Az objektív biztonságot egyrészt a katonai szektor képviseli, ami a realista felfogás szerint az állam legfőbb céljának megvalósulását az állami szuverenitás, tehát a terület, légtér és lakosság védelmének biztosítását jelenti. Ebbe tartozik az államok támadó és védelmi képessége, illetve a szereplők egymás iránti szándéka. Míg a politikai szektor a szuverén állam funkcionalitását, a hatékony kormányzati rendszerek és az ezeket legitimáló ideológiák szervezeti stabilitását foglalja magában. A gazdasági szektorhoz tartozik a szuverén és hatékonyan működő állam társadalmi jólétéhez és annak fenntartásához szükséges nyersanyagok hozzáférhetőségének, pénzügyi eszközök és piaci lehetőségek biztosítása. A szubjektív biztonságot a társadalmi szektor foglalja magában, amit az államon belül élő egyének percepcióikon keresztül alakítanak ki. Ide tartozik: a fejlődés, fenntarthatóság, örökség megőrzése[16]. A környezeti szektor az emberiség túlélése szempontjából fontos helyi és bolygó szintű bioszféra megőrzését jelenti.

A biztonságot veszélyeztető tényezők intenzitásuk, avagy az általuk kiváltott feszültség szintjének növekedése alapján eszkalálódhat a következő sorrendben: kihívás, kockázat, fenyegetés, válság, konfliktus és legvégső esetben akár háború (fegyveres összecsapás) is. A gazdasági és környezeti szektor biztonsági problémáira jellemző, hogy globális szinten jelentkeznek. Kezelésükre mégis állami vagy államokon belüli, lokális szinteken állnak rendelkezésre a leghatékonyabb eszközök. Ezzel szemben a katonai, politikai és társadalmi szektor biztonsági szektor problémái inkább regionális szinteken jelentkeznek gyakrabban.[17]

Az állam stabilitása és a védelmi kiadások közötti kapcsolatról

A honvédelemre fordított kiadásokat Stiglitz tiszta közjavak példájaként említi. A katonai kiadások a közösségek, az államok kialakulásának velejárói. A védelmi kiadások hasznossága megközelíthető társadalmi, politikai és gazdasági szempontból is egyaránt. A közgazdász Adam Smith szerint az állam feladata meghatározott tevékenységre korlátozódik: „az uralkodó első kötelessége megvédelmezni a társadalmat más független társadalmak erőszakoskodásától, és támadásától” (Smith, 1940).

A védelmi kiadások fogalmának meghatározása országonként, sőt sok esetben kutatónként is eltérő. A védelemre fordított kiadások mértékét a gazdaság teljesítőképességének bruttó hazai termék (GDP) arányában mérik. Ez az arány a NATO-tagságból fakadó követelményeknek megfelelően szabályozott, azonban mozgásterét a tagállam gazdasági teljesítőképessége döntően befolyásolja.

A NATO-tagállamok alapvetően két módon, közvetlen és közvetett hozzájárulások formájában teljesítik a védelmi kiadásokhoz történő hozzájárulási kötelezettségeiket.

Közvetlen védelmi kiadásokon értjük békében: a fegyveres erők fejlesztésére és fenntartására, állandó harckészültségének biztosítására és a háborús feladatokra való felkészítésére fordított pénzügyi eszközök összességét. Háború idején: a fegyveres küzdelem anyagi-technikai biztosítására, a haditechnikai eszköz- és anyagveszteségek pótlására, új alakulatok felállítására, a meglévő erők fenntartására előirányzott pénzügyi ráfordítások volumenét.  A közvetlen költségek két csoportra oszthatók: a fenntartási és a fejlesztési költségekre. Fenntartási kiadásoknak tekintjük a védelmi erők mindennapi működési szükségleteivel kapcsolatos pénzügyi ráfordításokat. Három fő tételét különböztetjük meg: működési kiadások, bér- és bérjellegű kiadások, felújítás. Fejlesztési kiadásoknak tekintjük mindazokat a pénzügyi ráfordításokat, amelyek növelik a védelmi erők anyagi-technikai ellátottságának szintjét és minőségét, harckészültségét és harcértékét. Főbb csoportjai: tárgyi eszköz beszerzés, ingatlan beruházás.

Közvetett védelmi kiadások azok a védelmi kiadások, amelyek az ország védelmének céljait szolgálják, de nem jelentkeznek a védelmi tárca kiadásai között. Két csoportját különítjük el: a számszerűsíthető és a nem számszerűsíthető közvetett védelmi kiadások. Számszerűsíthető közvetett védelmi kiadások alatt a kiadások azon körét értjük, amely nem a védelmi tárcánál jelentkezik, hanem a nemzetgazdaság egyéb területein, és számszerűsítése megoldható. Leglényegesebb fajtái a hadiipari kapacitások kiépítésével és fenntartásával kapcsolatos, a nemzetgazdaság különböző területein megjelenő kiadások, a háborús termelés és ellátás érdekében képzett tartalékok fenntartása (energia, egészségügyi eszközök, alkatrészek, stb.), védett háborús vezetési pontok kiépítésének és fenntartásának költségei, hadszíntér előkészítés költségei, polgári védelem kiadásai, a nemzetgazdaság mozgósításának előkészítése, az ország közlekedési és hírhálózatának a háborús igényeknek megfelelő kiépítése és fenntartása (út-, vasút-, hídépítés, stb. azon plusz költségei melyeknek révén alkalmassá tehetők katonai célok szolgálatára). A nem számszerűsíthető közvetett védelmi kiadások közé sorolható minden egyéb olyan kiadás, amely a társadalomban a védelmi erők létéből következik. A legjellemzőbb fajtái az általános hadkötelezettségből adódó veszteségek (létre nem hozott jövedelmek), a védelmi kiadások egy részének azon tulajdonsága, hogy végleg kikerülnek a gazdasági körforgásból, így multiplikatív hatásuk megszűnik.

A védelmi kiadások outputját, azaz a védelmi (katonai) képességeket nehéz egy tudományos értékű indikátorral jellemezni. A védelmi kiadások szintje, – mint a védelem inputja –, bár nincs függvényszerű kapcsolatban az outputtal (védelmi képességekkel), mégis fontos és tudományos szempontból is elfogadható indexként szolgál, amely alapján összehasonlításokat tehetünk más államok védelmi kiadásainak mértékével és következtetéseket vonhatunk le az adott állam védelmi képességeire és céljaira vonatkozóan.[18]

A cikket Nyerges Tímea, az NKE Hadtudományi Doktori Iskola doktorandusza írta.

Felhasznált irodalom

Bakker, A., Biscop, S., Drent, M., Landman, L.. (2016). Spearheading European Defence, Employing the Lisbon Treaty for a Stronger CSDP (Clingendael Report, 2016). Hague: The Netherlands Institute of International Relations

Bánfi, T. (2012). Társadalmi haszon, tisztesség és GDP. Pénzügyi Szemle, 57(3), 380-391.

Buzan, B. (1983). People, States and Fear: The National Security Problem in International Relations (1st ed.). Brighton: Harvester Press.

Clausewitz, C. (1980). Vom Kriege (13th ed.). Bonn: Werner Hahlweg.

European Union. (2007). Treaty of Lisbon: The Common Security and Defence Policy (CSDP) (2007/C 306/01). Lisbon: European Union.

European Union. (2018). Establishing the European Defence Fund (2018/1092). Brussels: European Union.

Gärtner, H. (2007).  Internationale Sicherheit (3rd ed.). Baden-Baden: Nomos.

Gazdag, F. (2011). Biztonsági tanulmányok – biztonságpolitika (1st ed.). Budapest: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem.

Gazdag, F., & Tálas, P. (2008). A biztonságot veszélyeztető tényezőkről. Biztonságpolitikai Szemle, 2008(4), 3-12.

Gőcze, I. (2010). The war of future – the future of war: the views of the United States on the armed conflicts of the 21st century and the new developments of military technology of the USA. Hadmérnök, 2010(3), 219-237.

Looney, R. E. & Mehay, S. L. (1990) United States defense expenditures: trends and analysis. In K. Hartley & T. Sandler (Eds.), The Economics of Defense Spending: An International Survey (pp. 13-21). London: Routledge.

Matus, J. (2005). A jövő árnyéka – nemzetközi hatások biztonságunkra és jólétünkre (1st ed.). Budapest: Pesti Csoport.

NATO Public Diplomacy Division. (2021). Defence expenditures of NATO countries (2014-2021) (PR/CP(2021)094). Brussels: North Atlantic Treaty Organisation.

Smith, A. (1940). Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól (3rd ed.). Budapest: Magyar Közgazdasági Társaság

Stiglitz, J. E. & Greenwald, B. I. (2016). A tanuló társadalom megteremtése. A növekedés, a fejlődés és a társadalmi haladás kérdéseinek új megközelítése (1st ed.). Budapest: Napvilág.

The World Bank Group. (2022). World Development Indicators, Military expenditure (2010-2020) (CC BY-4.0). Washington, DC: The World Bank Group.

 

[1] Gőcze, I. (2010). The war of future – the future of war: the views of the United States on the armed conflicts of the 21st century and the new developments of military technology of the USA. Hadmérnök, 2010(3), 219-237.

[2] Buzan, B. (1983). People, States and Fear: The National Security Problem in International Relations (1st ed.). Brighton: Harvester Press.

[3] NATO Public Diplomacy Division. (2021). Defence expenditures of NATO countries (2014-2021) (PR/CP(2021)094). Brussels: North Atlantic Treaty Organisation.

[4] GDP: Gross Domestic Product, bruttó hazai termék. Jellemzően egy ország gazdasági teljesítményének mérésére és az egyes országok összehasonlítására használják. Ez a szám egy országban adott idő alatt előállított termékek és teljesített szolgáltatások összesített, pénzben kifejezett értékét mutatja. Ebbe beletartozik a háztartások fogyasztása, az állam vásárlásai, az üzleti beruházások, valamint a nettó export (azaz az export és az import különbsége) is. Általában reál GDP-t alkalmaznak a tanulmányokban, amikor GDP-re történő hivatkozással találkozunk, ami a nominális GDP számítástól abban különbözik, hogy az inflációval korrigálja azt.

[5] Nemzetközi összehasonlításra alkalmas minőségű adatok 1990-től állnak rendelkezésre a Word Bank adatbázisában. 1990-től az EU tagállamai évente emelkedő volumenű védelmi kiadásokkal rendelkeznek és a GDP részarányos mutatót tekintve az utóbbi években (2018-tól) fordulatra is figyelmesek lehetünk, mégis a védelmi kiadások elmaradása a védelmi képességek terén olyan lemaradást generált a második világháború végétől kezdve, amely az Európai Unió, – mint a béke projektje – tagállamaiban mintegy 70 év lemaradást eredményezett. 1990-ben a védelmi kiadások EU átlaga a GDP 2,4%-a volt, addig 2018-ban ez az arány 1,4% (223,4 milliárd EUR), 2020-ban pedig 1,6%.

[6] The World Bank Group. (2022). World Development Indicators, Military expenditure (2010-2020) (CC BY-4.0). Washington, DC: The World Bank Group.

[7] NATO: North Atlantic Treaty Organisation (Észak-Atlanti Szerződés Szervezete)

[8] Bakker, A., Biscop, S., Drent, M., Landman, L.. (2016). Spearheading European Defence, Employing the Lisbon Treaty for a Stronger CSDP (Clingendael Report, 2016). Hague: The Netherlands Institute of International Relations

[9] A közös biztonság- és védelempolitika (CSDP) az Európai Unió politikai és katonai intézményi struktúráinak, valamint külföldön végrehajtott katonai és civil misszióinak és műveleteinek általános kereteit határozza meg. A 2016-os európai globális stratégia határozza meg a CSDP stratégiáját, míg a Lisszaboni Szerződés (más néven az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) tisztázza az intézményi vonatkozásokat és megerősíti az Európai Parlament politikai szerepét. A Lisszaboni Szerződés újításai lehetőséget teremtettek a politikai koherencia megerősítésére a közös biztonság- és védelempolitika terén.

[10] European Union. (2007). Treaty of Lisbon: The Common Security and Defence Policy (CSDP) (2007/C 306/01). Lisbon: European Union. és European Union. (2018). Establishing the European Defence Fund (2018/1092). Brussels: European Union.

[11] Bánfi, T. (2012). Társadalmi haszon, tisztesség és GDP. Pénzügyi Szemle, 57(3), 380-391.

[12] Stiglitz, J. E. & Greenwald, B. I. (2016). A tanuló társadalom megteremtése. A növekedés, a fejlődés és a társadalmi haladás kérdéseinek új megközelítése (1st ed.). Budapest: Napvilág.

[13] Gazdag, F., & Tálas, P. (2008). A biztonságot veszélyeztető tényezőkről. Biztonságpolitikai Szemle, 2008(4), 3-12.

[14] Gärtner, H. (2007).  Internationale Sicherheit (3rd ed.). Baden-Baden: Nomos.

[15] A különböző elméleti iskolák biztonságfelfogásának bemutatása nem célja dolgozatomnak, csupán a megértést segítően utalok ezek jellemzőire, olykor képviselőire. A témában bővebben lásd: Gazdag, F. (2011). Biztonsági tanulmányok – biztonságpolitika (1st ed.). Budapest: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

[16] Hagyományok, nyelv, vallás, kultúra, nemzeti tudat.

[17] Matus, J. (2005). A jövő árnyéka – nemzetközi hatások biztonságunkra és jólétünkre (1st ed.). Budapest: Pesti Csoport.

[18] Looney, R. E. & Mehay, S. L. (1990) United States defense expenditures: trends and analysis. In K. Hartley & T. Sandler (Eds.), The Economics of Defense Spending: An International Survey (pp. 13-21). London: Routledge.

A A biztonság állami stabilitásra gyakorolt hatásairól bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.