Biztonságpolitika

Ma elszállították oroszországi nagyjavításra a honvédség közel negyed évszázada kallódó ex-NDK-s Mi-24P-it. A LégierőBlogger igyekezett újabb perspektívát találni az immár "rutinná" váló történés megörökítéséhez Kecskeméten...miközben arról hallani, hogy a 21 milliárd forintos magyar "program" egén tengerentúli viharfellegek gyülekeznek.

Krokodiloktól övezett Ruszlán pakolás közben.

Felszállás maradékfényben. Szódával elmegy.

 

Zord

Lengyelországban legalább 2018 decemberéig elemzik a beszerezhető többcélú harci repülőgépek képességeit és egyéb tulajdonságát. Mivel a Szu-22M-4-es vadászbombázók és a MiG-29-es vadászgépek leváltását egyetlen egy típussal szeretnék megoldani, így nem elképzelhetetlen, hogy a vizsgálódás 2018 decembere után is tartani fog. Előbbi típusból jelenleg még 18 hadrafogható míg a 29-ből 31 példány pótlása válik majd szükségessé 2024-től kezdődően. A minimum 32 gépes beszerzést eredményező kiválasztási procedúrán a Eurofighter Typhoon és a Saab Gripen várhatólag legfőbb ellenfele az F-16V változata és az F-35-ös lehet.

Varsóban nem csak a gépállomány jövőjére figyelnek oda, hanem jelenére is, ugyanis sikerrel szereznek be további AIM-120 AMRAAM légiharc-rakétát, méghozzá a C-7-es verzióból. A 150 darab rakétáért és szükséges kiegészítőkért (tartalék és javító alkatrészek, vizsgáló berendezések, kiadványok és műszaki dokumentáció, oktatás, műszaki és logisztikai támogatás) 250 millió dollár körüli összeg kifizetése várható.

Belgium 2018 februárjától két NHI NH90 TTH helikoptert fog telepíteni Maliba. A két forgószárnyas az 50 főnyi légi és földi személyzettel együtt 4 hónapra települ át az afrikai kontinensre, de ez az időszak további két hónappal meghosszabbítható lesz. A Beauvechain-i bázison állomásozó 18. század állománya katonai szállítási és harctéri egészségügyi feladatokban fogja támogatni az ENSZ csapatait.

Hollandiában csak 2019-ben fog döntés születni az utolsó három Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó beszerzéséről. A 37 darabos beszerezni kívánt mennyiség teljessé válását a magas dollár árfolyam teszi még jobban lehetetlenné az országban, de ugyanígy vélekedik számos külföldi beszerző is. Ezért egy pár éves kivárási folyamat jót tehet a holland és más országok béli tervek valóra válásának.

Finnországban is keresik az F/A-18C/D Hornet vadászbombázók utódját. Az elképzelés szerint 7-10 milliárd eurót szánnak 64 darab gép beszerzésére, mivel függetlenül a képességek növekedésétől, ennyit tartanak szükségesnek az állam megvédésére. 2018 elejétől várják a Boeing, a Lockheed Martin, a Saab, a Dassault Aviation és a BAE Systems ajánlatait, amelyek közül a 2019-ben hatalomra kerülő kormány fogja kiválasztani a megfelelőt 2021-ben. A 90-es évek óta szolgáló Hornet-ek 2030-ra kerülnek majd kivonásra.

A francia Direction Générale pour I´ Armement (DGA) védelmi beszerzési ügynökség átvette az első 50 rakétát és 20 indítóállványt az MBDA MMP rendszeréből. A Milan, a HOT és az ERYX irányított rakétákat egyaránt felváltó MMP a hadsereg alakulatai mellett rendszeresítésre fog kerülni a haditengerészetnél és a légierő különleges alakulatainál is. A Lockheed Martin és a Raytheon Javelin, valamint a Rafael Spike rendszere, valamint a megnövelt hatótávolságú Milan ER helyett 2013-ban megrendelt, több mint 4 kilométeres hatótávolsággal rendelkező és zárt térből is indítható MMP-t csak a következő évben fogják szolgálatba állítani, de 2025-re már 400 indítóállvány és 1750 rakéta fog leszállításra kerülni.

18 hónap elteltével véget ért az izraeli Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer tengeri tesztsorozata. Ennek záró mozzanataként három ellenrakétát indítottak el egy Grad rakéta-sorozatvetőben használt rakétát szimuláló cél ellen, a SAAR 5 osztályba tartozó INS LAHAV korvett fedélzetéről. Az első két rakéta találatot ért el, így ezt a próbát is sikerrel zárta az eredetileg szárazföldi telepítésű rendszer tengeri felhasználásra módosított és így már C DOME nevet viselő variánsa, mely a korvett Adir rádiólokátorával működött együtt. Tel-Aviv az ország tengerpartjának közelében 2009-ben felfedezett földgázlelőhelyein telepített fúrótornyok védelmében tervezi alkalmazni a hajók fedélzetére helyezett Iron Dome rendszereit.

November 28-án az egyiptomi légierő átvett további három Dassault Aviation Rafale EM együléses harci repülőgépet, az EM06-ot, az EM07-et és az EM08-at. Az egyiptomi légierő jelenleg 14 Rafale (8 Rafale EM + 6 Rafale DM) vadászbombázóval rendelkezik az eddig már megrendelt 24-ből, a Gebel El Basur légibázison települt 203. taktikai Vadászrepülő ezred, 34. Századának állományában. A 12 további példányról szóló szerződést még nem írták alá.

Pakisztánban költségvetési korlátok akadályozzák meg a nagyobb ütemű harckocsigyártást. A kínai eredetű Al-Khalid-I páncélosokat előállító Heavy Industries Taxila (HIT) vezetése szerint képesek lennének évente akár 50 harckocsi legyártására is, azonban a jelenlegi állapotok csak 18 elkészítését teszik lehetővé. Mindenesetre a gyártás folyamatos és továbbfejlesztési is folyik, ugyanis hamarosan gyártásba vehetővé fog válni a javított képességű Al-Khalid-II-es harckocsi is.

November végén első alkalommal vételezett üzemanyagot a levegőben egy indiai Embraer EMB-145 légtérfelderítő repülőgép. A 10 perces összecsatlakozás másik résztvevője egy szintén indiai tulajdonban lévő Iljusin Il-78MKI tankergép volt. A 2004-től hadrendbe állított hat Il-78MKI gép, egyenként hat-nyolc Szuhoj Szu-30MKI számára elegendő üzemanyagot képes szállítani a belső tartályaiban.

Valamikor szeptember környékén rejtélyes, eddig nem részletezett ok(ok) miatt sérüléseket szenvedett az Oroszországtól India által bérelt nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjáró, az INS Csakra. Az AKULA-osztály indiai pénz segítségével befejezett tagja akkor került a média figyelmébe, amikkor kiderült, két darab, pótlásra szolgáló szonárburkolatot rendelt hozzá a haditengerészet.

Hat Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképzőgépet vásárol meg a Fülöp-szigeteki Légierő a döntés előtti körben még bent maradt Aero Vodochody L-39NG és a Textron Beechcraft AT-6 helyett, a SIAI-Marchetti SF-260TP, valamint a nyolc elavult Rockwell OV-10B Bronco feladatainak átvételére. A fegyverzetet igénylő feladatok ellátása igen gyakori lesz a szigetországban, ahová a 99 millió dollárba kerülő gépek 2019 végéig érkeznek majd meg.

34 repülés után igen elégedettek a japánok a Mitsubishi X-2-es (ATD-X) technológiai demonstrátor repülőgéppel. A repülések során nem derült fény jelenős hibákra, sőt az IHI XF5-1 sugárhajtóművek igen jól teljesítettek nagy állásszögű repülések során.

Ausztráliában december elsején hivatalosan is kivonták a haditengerészetnél használt Sikorsky S-70B-2 Seahawk és Eurocopter AS350BA Squirrel helikoptereket. Az amerikai forgószárnyas 29, míg európai társa 33 év után szerelt le.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Changhe Z-10K.

Boeing T-45C Goshawk.

Eurofighter C-16 Typhoon.

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle.

Transall C-160D.

Boeing AH-64D Apache Longbow.

Dassault Rafale C.

Lockheed Martin F-22A Raptor.

Changhe WZ-10.

McDonnell Douglas CF-188A Hornet.

MiG-21Bisz.

McDonnell Douglas F-15C Eagle.

Panavia Tornado IDS.

Pilatus PC-9M Hudournik.

Mil Mi-8AMTS-V.

McDonnell Douglas EAV-8B Matador II+.

Dassault Mirage F1B.

AB-212 Plus.

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon: 1., 2.

Changhe Z-8K.

McDonnell Douglas F-4F Phantom II.

NHI NH90 NFH.

ICBM és Atomkísérlet:

Észak-Korea (KNDK) július 4-én először hajtott végre sikeres tesztkilövést interkontinentális ballisztikus rakétával (továbbiakban ICBM). A Hwasong-14 (KN-20) avagy Mars-14 névre keresztelt folyékony hajtóanyagú, két fokozatú rakéta azonban nem egy teljesen új fejlesztés. Több korábban tesztelt típus rendszerelemeit ötvözi, beleértve a korábban ugyanezen a néven futó Hwasong-14-es 2015-ben kifejlesztett verzióját. A KN-20 rakéta méretei és felépítése megegyezik a Hwasong-13-éval, amely visszatérő egysége már alkalmas atomtöltet hordozására is. Belső felépítését tekintve a Hwasong-12-es közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta hajtóművének technológiáját alkalmazza, amely azonban elemzők szerint még nem lett volna képes egy hagyományos első generációs nukleáris robbanófejet eljuttatni  az Egyesült Államok keleti partjaihoz.

Kép forrása: http://www.38north.org/2017/07/jschilling071017/

Annak ellenére, hogy a tesztrakéta 2802 km-es magasságot ért el és az ennek alapján kalkulált hatótávolság maximálisan 9700 km-re tehető, valójában ez a röppálya a visszatérő egységben szállított rendkívül kis súlyú (500kg) nukleáris töltettel valósulhatott volna meg. Ennek a hasznos súlynak az elérése jelenleg meghaladja Phenjan miniatürizált atomtöltet előállítási képességeit.

Kép forrása: http://www.38north.org/2017/07/jschilling071017/

A július 4-én kilőtt rakéta további hatékonysági problémákkal küzdött: viszonylag pontatlannak számított, csak városnyi célpontok esetén számíthattak biztos találatra, tehát precíziós fegyverként a fejlesztés jelen állapotában nem alkalmazható. Az előzetes számítások alapján nagyjából 5 évre tehető, mire a Hwasong-14 ezekkel a szerkezeti adottságokkal kisebb méretű stratégiai célpontokatm például tengerészeti bázisokat lesz képes likvidálni, illetve átütni az USA jelenlegi keleti-parti légvédelmi rendszerét, amely legrosszabb esetben 50%-os (irányított légvédelmi lövedékek estében) hatékonysággal működik.

Kép forrása: http://www.38north.org/2017/07/jschilling071017/

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság július 28-án ismételten sikeres kísérletet könyvelhetett el a Hwasong-14 ICBM továbbfejlesztett változatával. Alig több mint 24 nap alatt megnövelték a rakéta hatótávolságát a teljes felső rész áttervezésével: a második fázis meghajtó-rendszerét kiegészítették még egy hajtóművel, illetve lecsökkentették a visszatérő egység súlyát 500kg-ról legfeljebb 300kg-ra. A KN-20 immár 3725 kilométeres magasságba emelkedett, ami azt jelenti, hogy elnyújtott röppályás kilövés esetén már nemcsak Alaszkát vagy a Hawaii-szigeteket érheti el biztosan, hanem nagy valószínűség szerint az USA keleti-parti és a belső területeinek nagy részét is, olyan nagyvárosokat beleértve, mint Chichago vagy San Francisco. Vagyis a július végi kísérlet után már 8-10-000 km-es nagyságrendű maximális hatótávolságról beszélhetünk, ennek ellenére a „Mars-14” még mindig kísérleti fázisban van. Hatékonysága a visszatérő fej maximális súlyától és állóképességétől függ leginkább. A július 28-i teszt után a 300 kg-os töltet súlyosan sérült az atmoszférába való visszatéréskor, így a kísérlet ebből a szempontból kevésbé tekinthető sikeresnek. A probléma orvoslása például a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta (SLBM) technológia kifejlesztésében vagy a töltet súlyának növelésében rejlik, amely azonban a hatótávolság rovására megy, hacsak nem módosítják a „Mars-14” meghajtó rendszerét.

Kép forrása: http://www.38north.org/2017/08/jschilling080117/

Emellett az észak-koreai ICBM atompotenciál is csak akkor lesz teljes, amint képesek lesznek kifejleszteni egy miniatürizált, rendkívül könnyű nukleáris töltetet, amely megfelel a Hwasong-14 méreteinek is. A Pentagon már 2016 márciusában hangoztatta, valamint Japán és dél-koreai ügynökségek is hozzájutottak arra utaló bizonyítékokhoz, hogy a phenjani rezsim már rendelkezik a miniatürizáló technológiával. A szeptember 3-i atomrobbantást követően az KNDK állami hírcsatornája közzétett egy fotót Kim Dzsong–Un észak-koreai vezető látogatásáról az atomprogram központi létesítményében. A pártvezér egy látszólag kétfázisú, miniatürizált atom robbanófej mellett látható, amely feltehetőleg beilleszthető a „Mars-14” visszatérő egységébe. Arról azonban nincs információ, hogy ez az a hidrogénbomba, amelyet felrobbantottak, illetve hogy valóban miniatürizált atombomba látható-e a képen. Észak-Korea egyes források szerint jelenleg 30 és 60 db közötti miniatürizált nukleáris töltettel rendelkezik.

Kép forrása: http://www.38north.org/2017/09/nuke090317/

Kérdés maradt továbbá, hogy a rakéta visszatérő egységének köpeny része meg tudja-e védeni a töltetet az elégéstől, amikor az visszatér az atmoszférába. A másik hátráltató faktor a kísérleteken sikeres technológia sorozatgyártása és hadrendbe állítása, valamint mindezek költségeinek fedezése az ország ellen érvényben lévő szankciók ellenére. A szeptember 3-án végrehajtott 6. kísérleti célú atomrobbantás egy lépéssel közelebb vitte a phenjani rezsimet céljához. A Richter-skála szerint mért 5.8-6.3-as erősségű rengések arra engedtek következtetni, hogy Phenjan egy megközelítőleg 120 kilotonnás hidrogénbombát robbantott a Pungje-ri (Punggyie-ri) nevű földalatti atomkísérleti telepen.

„A magfúzió elvén alapuló hidrogénbomba […] lehetővé teszi, hogy a hasadó-anyagot tartalmazó robbanófejet miniatürizálják, és akár interkontinentális ballisztikus rakétára szereljék…” – Stratégiai Védelmi Kutató Központ elemzése alapján.

Az USA reagál:

November elején érkezett be egy sürgősségi kérelem az Egyesült Államok Kongresszusához egy 4 milliárd dolláros (az USA Rakétavédelmi Ügynökségének ez évi 8 miliárd dolláros keretén felül) légvédelmi továbbfejlesztésről. A tervezet célja, hogy lehetőleg még azelőtt hatástalanítani tudják az Észak-Korea felől érkező rakétákat, hogy azok elhagynák a KNDK légterét. A fejlesztés első védelmi vonalát kiberfegyverek jelentik, amelyek képesek lehetnek a rakéta indító rendszerébe hatolva meghiúsítani a kilövést. A második védelmi vonalat a vadászrepülők és felfegyverzett drónok (jelenleg az Avanger típus) alkotnák. Az USA már korábban telepített erre alkalmas lopakodó vadászgépeket, mint az F-35 vagy az F-22 a Japánban és Dél-Korában található támaszpontjaira, amelyek a phenjani kilövés első műholdról látható jeleire konvencionális csapást mérhetnek. A jelenleg működő, 100 millió dollár értékűre becsült védelmi rendszer (a fejlesztést követően a harmadik vonal) az alaszkai Fort Greely és a kaliforniai Vandenberg légierő bázison található nagy hatótávolságú és interkontinentális rakéták elhárítására alkalmas légvédelmi lövedékekből áll, amelyek az atmoszférából visszatérő rakétafejet találják el. A tavalyi év kísérletei alapján ezen alaszkai és kaliforniai szárazföldi légvédelmi rendszerek és összesen 36 elfogó vadászrepülőgépük csak 5-ből két alkalommal tudtak sikeresen elhárítani interkontinentális ballisztikus rakétát. Az újabb fejlesztési beruházás így egyre indokoltabbá válik, annak ellenére, hogy a fent említett dróntechnológia kifejlesztésére az Egyesült Államok már 2017. szeptemberében további 440 millió dolláros keretet csoportosított át korábban megkezdett programoktól az ország rakétaelhárító technológiájának fejlesztéséhez.

Kép forrása: https://www.nytimes.com/2017/11/16/us/politics/north-korea-missile-defense-cyber-drones.html

Összefoglalásként elmondható, hogy a Hwasong-14 jelenlegi elrettentő hatása minden kétséget kizáróan nagy előnyhöz juttatta a phenjani rezsimet. A típus teljes hadrendbe állításához azonban az elemzők szerint 1-2 év szükséges. Az Egyesült Államok a nyár eseményeire reagálva komoly haderő csoportosításba és további nagyszabású hadgyakorlatok lebonyolításába kezdett a térségben. A koreai krízishelyzet jelenlegi állás szerint katonai szempontból egyre közelebb kerül a háborús ingerküszöbhöz. A kialakult helyzet békés, diplomáciai úton való rendezését a kormányzati kommunikáció és a két vezető személyes megnyilvánulásai csak tovább súlyosbítják. Az egyetlen békésen járható út a krízishelyzet megoldására az, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsának gazdasági szankciói beváltják a hozzájuk fűzött reményeket.

/Lektorálta: Bartók András/

A szlovén katonai forgószárnyas képességet jelentő 151. helikopter század a hat alegységet magába foglaló 15. ezred egyik eleme. Feladatrendszerükhöz tartozik a fegyveres erők reguláris és különleges műveleti erőinek támogatása, a magashegyi mentés, a hagyományos légimentés, a légi tűzoltás valamint a magashegységben szolgálatot teljesítő katonák ellátása. Mindehhez tizenkét helikopterrel rendelkeznek, nyolc Bell 412-essel és négy AS532 Cougarral.

A század állandó bázisa Cerklje ob Krki-ben van, de magashegyi repülésekre többnyire a Ljubljana-Brnik nemzetközi repülőtéren lévő előretolt bázisukról (FOB - Forward Operational Base) indulnak. 

A helikopterek személyzete mindkét típuson három főből áll, két helikoptervezetőből és egy fedélzeti technikusból. A Bell 412-esen tizenkét, a Cougaron hét személyzet áll rendelkezésre, akik 2-2-1-2 alapú rotációban dolgoznak a ljubljanai FOB-ról, vagyis két nap munka után újabb két nap munka következik, de egy másik csapatban, azután egy nap pihenés majd ismét két nap munka.

A Karni-Alpok lábánál lévő Ljubljana-Brnikről a katonák két helikopterrel nappal tizenöt perces, éjszaka kétórás kutató-mentő készenlétet adnak. A készenléti helikopterek személyzete a fegyveres erők műveleti központjából kapja a riasztást. Oda fut be a mentők, a rendőrség vagy a tűzoltóság információja, a többi már a helikopteresek dolga. Szükség esetén nem csak a hegyekből mentenek, hanem közúti balesethez is riaszthatóak és idén nyártól újabb feladatot kaptak; bekapcsolódtak a koraszülött szállításba. Bevonásuk indokoltnak tűnik, a júniustól szeptemberig eltelt három hónapban tizenöt koraszülött kisbabát szállítottak kórházba.

A Bell 412-es fedélzeti technikusa mögött a behajtott csörlő látható.

A 151. helikopter század tavaly esett át azon a harcászati képességellenőrzésen (TACEVAL-Tactical Evaluation), amelynek eredményeképpen negyvenöt napos készenléti idővel a NATO gyorsreagálású erőinek része lettek. Ezért még tavaly ősszel megvizsgálták a szlovén helikopterek nagy távolságú áttelepítésének lehetőségét. Ehhez a Nehéz Légiszállító Ezred egyik C-17-ese települt Pápáról Cerkljébe, ahol egy Cougar elhelyezését próbálták ki a szállítógép fedélzetén.

Magyarországon a májusban megrendezett Fire Blade-en és a júliusi Black Swan-en láthattuk a szlovén AS532-eseket és Bell 412-eseket. Igor Lanisnik alezredes, a 151. helikopter század parancsnoka olyan sokszor járt már nálunk az elmúlt években, hogy amikor magánúton, Robinson helikopterével Győr felé repülve keresztezte a pápai repülőtér légterét, az irányító már a hangjáról is felismerte és régi ismerősként üdvözölte. – Ez egy viszonylag kis család, pár gyakorlat után már ismered az összes résztvevőt – mondta az alezredes.

Lanisnik alezredes a Cougar bal ülésében.

Kevéssé ismert, hogy a helikopterekkel nem csak a katonákat, hanem azokat a civileket is ellátják, akik a nehezen megközelíthető magashegyi régióban élnek. Szeptember eleji látogatásomon egy ilyen repülésen csatlakozhattam a szlovén hajózókhoz.

*

A Cougar teherterében már elhelyezték azokat az ellátmányt tartalmazó dobozokat, amelyeket Szlovénia legmagasabb pontja és egyben nemzeti jelképe, a 2864 méter magas Triglav közelében élő embereknek viszünk. Két civil hegyimentő is velünk repül. Sisakot és beülő hevedert viselnek, öltözékük az őszi magashegyi viszonyoknak megfelelő, felszerelésüket nagy vörös hátizsákok rejtik.

A gépparancsnoki ülésben, ami a nyugati helikoptereken a jobb oldali pilótaülés, egy fiatal helikoptervezető ül, ő az első pilóta. Szürke sisakját már felvette, és az indítás előkészületeivel foglalatoskodik. Hátranéz, felméri a létszámot és fellapozza a terhelési diagramot tartalmazó kézikönyvet. A csendes készülődést kintről légcsavaros-gázturbinás hajtómű zaja és forgószárny csattogása töri meg. Egy Pilatus PC-9M Hudournik érkezik rövid pihenőre Cerkljéből és egy Bell 412-es helyezkedik be a leszálláshoz.  

A bal ülésben – a másodpilótáéban - a századparancsnok helyezkedik el. Lanisnik alezredes nem csak az AS532-esen repül, hanem a Bell 412-esen és a Bell 206 JetRangeren is. Helikopterünk műszerfalán néhány tablófény és a hajtómű ellenőrző műszereket megjelenítő, téglalap alakú kijelzők világítanak. A műszerek mutatói megmozdulnak, ahogy a Turbomeca Makila 1A1-es hajtóművek egymás után életre kelnek. A fejünk felett lassan elindulnak a forgószárnyak és a tehertérben erősödik a zaj. Az első pilóta bekapcsolja a nagyméretű mozgótérképes kijelzőt is, és megjeleníti azt az országrészt, amelyben repülni fogunk, a századparancsnok közben térdblokkjára jegyzetel.

Miután a fedélzeti technikus is beszáll és behúzza tolóajtót, a színezett oldalablakok miatt a tehertér kékes fénybe borul. A felszállás előtti ellenőrzések 8-10 percet igényelnek, majd az első pilóta bal kezével megmarkolja a kollektív kart, lassan húzza és megkezdjük a felszállást. Mellettünk felszáll egy Bell 412-es is és miután a jobb oldalunkon elhelyezkedik, a géppár előrelendül és északnyugati irányban, emelkedve áthúz az előtér felett. Odalent a DHL és az ASL Airlines sárga és fehér teherszállító gépei állnak. A 412-es a térközt tartva szintben követ bennünket, majd nagyjából ötperces repülés után felhúz, és gépünk mögött átrepül annak bal oldalára.

A Bell 412-es őse, az UH-1-es jól ismert, csúszótalpas formáját idézi, de a Huey kétlapátos forgószárnya helyett a 412-es két Pratt and Whitney hajtóműve négy lapátot forgat. A gép orra is hegyesebb és az időjárás radar dómját is oda illesztették. A Cougar elhúzott ablakán beömlik a jéghideg szeptemberi levegő és jól hallani, amint a 412-es surrogó-csattogó hanggal repül a nagyobb helikopter mellett. Közben hegyek és felhőfoszlányok adnak hátteret a kísérőnek. Elmarad alattunk a Bledi-tó, a szigeten álló templommal, majd a Bell egy húzott fordulóval távozik, és mi egyedül folytatjuk az utat. Kísérő híján nincs más dolgunk, mint gyönyörködni a félelmetesen szép tájban és figyelni a két helikoptervezető munkáját.

*

Szlovéniában a leendő katonai helikoptervezetők készségfelmérése légcsavaros kisgépen történik, a forgószárnyas alapképzést a Bell 206 JetRanger típuson kapják. A képzés alapvetően Cerkljében történik. Nem csak azért mert az alegységek egyike egyébként is a repülőiskola, hanem azért is, mert ott sokkal kisebb az oktatást zavaró forgalom, mint a ljubljanai nemzetközi reptéren.  

Egy kezdő helikopterpilóta ugyanolyan eséllyel kerülhet Cougarra, mint Bell 412-esre, ez az éppen aktuális helyek számától függ. A repült órák tekintetében nincs különbség a két típus hajózói között, valamennyi pilótának legalább százötven órát kell repülnie évente - tavaly száznyolcvanat sikerült. Minden kutató-mentő szolgálatba vezényelhető helikoptervezető képes az éjjellátó készülék, az NVG használatára. Az NVG-képzés már az iskolában elkezdődik, a jogosítás megtartásához háromhetente minimum harminc perc NVG-idő szükséges. Ez nem gond, mert sokat repülnek éjszaka, ahogyan műszeres (IFR) körülmények között is. Korábban elég volt ötszáz repült óra, hogy valakiből gépparancsnok lehessen. Az újabb szabályzók a Cougaron és a 412-esen is ezer óra repült időt írnak elő, de nyolcszáz órával már el lehet kezdeni a képzést a jobb ülésre.

Amikor a repült idők jönnek szóba, Lanisnik alezredes a 153. repülőműszaki század technikusait dicséri, akik nélkül nem tudnának ennyit repülni. A szlovén műszakiak csak egy bizonyos szintig végzik a karbantartást. A Cougaron előírt kétéves, ötszáz órás karbantartást svájci, német vagy francia cégek végzik, a Bell 412-es ezerötszáz órás karbantartására pedig Svédországban kerül sor.

*

Bledet elhagyva a szlovén-olasz-osztrák hármas határ közelében, a Júliai-Alpok völgyeinek vonalát követjük. Karnyújtásnyira repülünk a sokszor függőleges sziklafalak mellett. Ahogy a falak a magasba törnek, úgy csökken rajtuk a növényzet, a tetejük pedig többnyire éles peremmel bír. Mi tagadás, ebben a környezetben megnyugtató a két hajtómű.

A felhőalap nagyjából a hegycsúcsok magasságában húzódik, de a felhők belógnak a csúcsok közé is, kitöltve a völgyeket. Az időjárás nem teszi lehetővé, hogy leszálljunk ott, ahol terveztük, így nem marad más, mint körberepülni a Triglavot és visszatérni Ljubljanába. A Triglav csúcsát szerencsére nem takarja felhő, napsütötte oldalán tizenhárom hegymászó áll, integetnek, és néhányan fotózzák a Cougart. Mögöttük egy telefonfülke nagyságú, henger alakú, csúcsos tetejű, drótkötelekkel biztosított bádogkunyhó magasodik. A Jakob Aljaz lelkész által megálmodott és megépített menedékház 122 éve, 1895 óta áll a csúcson.  

A Triglav napsütötte oldala.

Búcsút mondunk a Triglavnak, a komor sziklák közül besüllyedünk a völgyekbe és a fenyvessel borított hegyek között száguldunk tovább, közel a fák csúcsaihoz. Így már jól érzékelhető a helikopter sebessége, a színes, mozgótérképes kijelzőn pedig nyomon követhető az útja. Az egyik völgyben egy kis település képe tárul elénk. Akár egy terepasztal: elszórtan álló házak és gazdasági épületek, kanyargó utak, egy kis híd és a függőleges sziklafalba vájt alagútból kibukkanó sínpár – csak a vonat hiányzik, hogy teljes legyen az illúzió. A környék a zöld árnyalataiban pompázik, mindenfelé erdők és mezők terülnek el és itt van az a katonai bázis is, amelynek sportpályáján leszállunk.  

A Cougar teherterének kék világa kifehéredik, ahogy a fedélzeti technikus kinyitja a tolóajtót és sisakos fejét kidugva figyeli, hogy mikor érintjük a focipálya füvét. A háttérben felbukkan korábbi kísérőnk, a Bell 412-es, mi pedig lágyan földet érünk. A pálya szélén terepszínű zsákok és papírdobozok sorakoznak, de ez a rakomány nem kerül a Cougar fedélzetére csak katonák szállnak be a hegyimentők mellé. Vendéglátóim figyelmessége, hogy átszállhatok a 412-esbe, hogy a Cougarról is készíthessek légifotókat. A helikopter mindössze két percet tölt a földön. Ez alatt a kisebb helikopter mozdulatlanul függ a levegőben, vár a sorára, hogy leszállhasson. Erre pillanatok múlva sor kerül, mert a Cougar felemelkedik és gyorsítva elhagyja a bázist. A forgószárny lapátok végéről páracsíkok válnak le és rajzolnak kört a helikopter fölé. Amint szabad a (foci)pálya, érkezik a 412-es. A fedélzeti technikus az ajtóban ül, lábát a csúszótalp lépcsőjén pihenteti.

Gyorsan beszállunk, és már indulunk is a Brnikbe vezető rövid útra. A 412-es tehertere inkább széles, mint hosszú és az egész helikopter valahogy katonásabb benyomást kelt, mint a Cougar. Az egymástól távol ülő pilóták előtt hagyományos műszerekkel zsúfolt műszerfal van, a gépparancsnok előtt pedig a célzókészülék lóg a képbe, mert a Bell 412-es a fedélzeti géppuska mellett nem irányított rakétákkal is felfegyverezhető.

A pilóták bal kezére eső kollektív kar végén egy viszonylag nagyméretű doboz van. Ormótlannak tűnik, de sok mindent elhelyeztek rajta; többek között a leszálló és a kereső fényszóró kapcsolóit, a hajtóművek egyes kapcsolóit, a csörlő kapcsolóját, a rakétaindító gombot vagy a zavarótöltet-kivető programkapcsolóját.

A Cougar először jobbról, aztán balról kísér szintben és lejjebb süllyedve is. Az orr jobb részéről lelóg a külső teher szállításánál hasznos visszapillantó tükrök kerete és jól látszik az önvédelmi szenzorok előbeépítése. Rövid kötelékezés után a Cougar gyorsít, és minket lehagyva repül Brnikre.

A repteret megközelítve északról fordulunk a leszálló irányra. Odalent a szlovén Adria Airways karcsú CRJ 900-asa ér földet, mi pedig a helikopteres zónához közeledünk. A talajtól néhány méterre megfüggünk, egy jobb forduló helyben és lassan belebegünk a hangárok elé, a leszállóhelyhez. A fekete aszfalton egy szürke betonnégyszög van, arra kell letenni a helikoptert. A négyszög felett ismét megfüggünk, egy kis imbolygással helyben megfordulunk és leszállunk egy másik 412-es mellé. A merev csúszótalppal a földet érés keményebb döccenéssel jár, mint a rugóstaggal, kerekekkel ellátott futóművel rendelkező típusokon. A hajtóművek leállítása után a gépparancsnok a forgószárny-fék hosszú karját húzza le a feje mellett. A repülésnek ezzel vége.

Bár repülésre alkalmas volt az időjárás, a magashegyi leszállást most meghiúsította. A szlovén helikopteres hajózókra váró legnagyobb kihívásként Lanisnik alezredes a magashegyi mentést nevezi meg, majd továbbviszi a gondolatot. – Igaz, olyan régóta csináljuk, hogy egyfajta rutinná vált, ugyanakkor arra intem a hajózókat, hogy soha semmit se kezeljenek rutinból. A hegyek között gyorsan változhat az idő, erős szél, havazás, jegesedés is nehezítheti a dolgunkat. Sokat gyakorolunk, de mindenkinek tudnia kell, hogy a feladatnak csak akkor van vége, ha leszálltunk és leállítottuk a hajtóműveket.   

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2017. novemberi számában jelent meg.

A piemonti Cameriben van az ötödik generációs atlantista normatípusnak szánt F-35-ös európai "végszerelő és ellenőrző" (FACO) üzeme. Az avianói eső után szép időben, de a változatosság kedvéért a remélt típus megpillantása nélkül sikerült beleszagolni a szép jövő levegőjébe, hogy egy ideillő képzavarral éljek.

Felmentő sereg: a nap két forgalmának egyike, egy javítás után távozó Tornado, háttérben az Alpok.

A FACO-komplexum.

Az olasz légierő javítóüzemének bejárata előtt egy Lanceri Neri festéssel büszkélkedő, rommá fosott svancú Sabre.

Fekete orrú Herky átrepülő.

A szomszédos Malpensa egyik érkezője.

Zord

A napokban Kazahsztán átvette a soron következő, hetedik C-295 típusú katonai teherszállító repülőgépét. Az újabb példányt az európai Airbus Military vállalat szállította le, mely november 24-én landolt az Almati légibázison.

Úgy "nőttem fel", hogy a hozzánk legközelebbi amerikai légierő-alakulat, az aviánói 31. ezred F-16-osai "rendet vágtak" a Balkánon, egy ízig-vérig poszthidegháborús, hagyományos szerepkörben állva helyt. Hogy nukleáris missziójuk közben egy pillanatra sem szünetelt, fel sem merült - az ember legfeljebb az 510. Buzzards század jelvényének szimbolikáján morfondírozhatott el egy kicsit. Most, hogy az ukrajnai válságot megelőzően (!) modernizált infrastruktúrájukban adott ítéletnapi készültség ismét relevánssá vált Oroszországgal szemben, más szemmel nézek ezekre - a sok esetben szériaszámukról is ismerős - Viperákra, amint nap nap után rutin kiképzési repüléseiket hajtják végre az észak-olasz bázison.

A borongós gondolatokhoz illő időjárásban zajlik az élet a földön éppúgy, mint a levegőben.

A hegyek mentén nyugat felé autózva, Nervesa della Battaglia első világháborús tüzéremlékműve egy jóval később "odaszállt" angyallal alkot elgondolkodtató kombinációt. Dove andranno i nostre fiori?

Zord

A Kínából légi úton érkező, elsősorban e-kereskedelmi áruk elosztó központjává válhat Budapest – ennek első lépcsőjéről írtak alá ma megállapodást.

Gőzerővel haladnak a felújítási munkálatok a nemrég új helyszínre költözött Aeropark szabadtéri repülőgép-múzeumban, a megújuló Közlekedési Múzeum jelenleg legnagyobb közlekedési tematikájú kiállítóhelyén, ahol megtekinthető a magyar közforgalmú repülés 60 évét felölelő, szinte teljes fejlődéstörténete.

A Sikorsky cég megerősítette a hírt, mely szerint a jövő évi berlini légiszalonon fogják bemutatni a nagyközönségnek a CH-53K King Stallion-t – a gyártó ugyanis nagy német megrendelésre számít.

Az amerikai Northrop F-5-ös már régen nem számít a legkorszerűbb típusnak, de a világ számos országában üzemelnek ez ideig eredeti vagy modernizált változatai.

Új-régi fenyegetések címmel aktuális biztonságpolitikai kérdésekről, társadalmi kihívásokról szóló kerekasztal-beszélgetést tartottak november 23-án, csütörtökön a Stefánia Palota − Honvéd Kulturális Központban.

A Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely és az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság Tudományos Szakkönyvtára szervezésében mutatták be dr. Sebastian Gorka A dzsihád legyőzése című könyvét november 22-én, szerdán, a Honvédelmi Minisztériumban.

A svéd kormány támogatását élvező SAAB repülőgépgyártó vállalat beleerősített a horvátországi lobbitevékenységébe, és igyekszik meggyőzni a döntéshozókat arról, hogy a Horvát Légierő számára a JAS-39C/D Gripen lenne a megfelelő váltótípus.

Az orosz védelmi minisztérium a napokban több videó felvételt is közzétett arról, hogy 2017. november 24-én és 25-én, 6 Tu-22M3 típusú bombázó légicsapást mért az Iszlám Állam terrorszervezet objektumaira északkelet Szíriában.

Két napos intenzív kutatás után az amerikai haditengerészet felfüggesztette annak a három tengerésznek a keresését, akik a november 22-én katasztrófát szenvedett C-2 Greyhound szállítógép fedélzetén tartózkodtak. A tengerészzsargonban csak COD-ként (Carrier Onboard Delivery) emlegetett szállítógép a hatodik volt, amely a típus 1966-os rendszerbe állítása óta szerencsétlenül járt.  

Fotó: U.S. Navy

Az Egyesült Államok nyugati partjáról induló repülőgép-hordozókat kiszolgáló VRC-30 logisztikai század repülőgépe Japánból, a tengerészgyalogság Iwakuni támaszpontjáról tartott a USS Ronald Reagan fedélzetére, amikor kényszerleszállást hajtott végre a Filippínó-tengeren. Arról egyelőre nincs megbízható információ, hogy a hajtómű(vek) meghibásodása vagy más ok vezetett a vízre szálláshoz. A fedélzeten tartózkodó tizenegy fő közül nyolcat egy órán belül kimentett a Reagan kutató-mentő szolgálata, az eltűnt három fő keresésére kiterjedt kutatás kezdődött. Amerikai és japán hadihajók, felderítőgépek és helikopterek két napon át kutattak a katasztrófa tágabb körzetében, eredmény nélkül. A U.S. Navy november 25-én eltűntnek nyilvánította a három tengerészt – egy pilótát és két repülőműszakit.  

*

A C-2-es biztonságos típusnak mondható – legutóbb 1973-ban szenvedett katasztrófát egy ilyen COD – de a gépek korából adódóan gyakoriak a meghibásodások, köztük a hajtóművekkel kapcsolatosak is. A nagy kiterjedésű tengerek és óceánok feletti repüléskor nincs mód kitérő repülőtérre menni, kényszerleszállást csak a vízfelületre lehet végrehajtani. A vízre szállt gép elhagyása a felső vészkijáratokon lehetséges.

Az utasszállításra berendezett COD teherterében hátranéző ülések vannak. A mögöttük látható csíkozott falú boxban helyezik el a csomagokat.

Vészhelyzetben az ablaktalan törzsben, az ülések közötti nagyon szűk folyosón kell eljutni a felső vészkijáratokig (két kisméretű ablak csak a törzs vége felé van).

A mentőtutajok a COD felső részében vannak elhelyezve.

A két pilóta az ülések feletti vészkijáraton hagyhatja el a gépet.

A tehertér egyik vészkijárata a felségjel felett látható, sárga nyíl jelöli.

Az tehertér másik vészkijárata a gép tetején lévő T alakú taposófolt szárába lóg bele. A sárga nyilat a hátrahajtott szárny takarja.

(A fotókon a keleti parti VRC-40 logisztikai század gépei láthatóak.)

*

A C-2-esek különítmény (detachment) koncepció alapján üzemelnek. A hordozókkal nem az egész század települ, hanem két-két gép, amelyek szárazföldi bázisokon állomásoznak és igény szerint repülnek ki a hajókra. A szerencsétlenül járt C-2-es az 5-ös különítményhez tartozott, amely a haditengerészet állandó jelleggel Japánban állomásozó előretolt különítménye és a USS Ronald Reagant szolgálta ki.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Végre feküdhetsz a hátadon,
mert tiéd a gödör mélye
és a föld súlya,
ami nyom.
El fogunk felejteni téged,
barátom.

míg otthon:
újság az asztalon
a tévé bekapcsolva.

/Jim Morrison - Az ismeretlen katona/

Az előző adás végén tett ígéretünkhöz hűen kitárgyaljuk a népi Kína szerepvállalását a koreai háborúban, már amilyen mértékben ez tájékoztató és egyben szórakoztató szándékkal egy adásba sűrítve lehetséges. Az adás letölthető innen. A gazdag koreai múlt tanulságairól a 33. adásban beszélgettünk. A többi adás elérhető itt.

Listen to "36. adás" on Spreaker.

[...] Bővebben!

Végre feküdhetsz a hátadon,
mert tiéd a gödör mélye
és a föld súlya,
ami nyom.
El fogunk felejteni téged,
barátom.

míg otthon:
újság az asztalon
a tévé bekapcsolva.

/Jim Morrison - Az ismeretlen katona/

Az előző adás végén tett ígéretünkhöz hűen kitárgyaljuk a népi Kína szerepvállalását a koreai háborúban, már amilyen mértékben ez tájékoztató és egyben szórakoztató szándékkal egy adásba sűrítve lehetséges. Az adás letölthető innen. A gazdag koreai múlt tanulságairól a 32. adásban beszélgettünk. A többi adás elérhető itt.

Listen to "36. adás" on Spreaker.

[...] Bővebben!

Ukrajna ismeretlen számú BTR-3DA gyalogsági harcjármű beszerzéséről döntött. A szovjet eredetű BTR család utolsó tagjaira igencsak hasonlító lövészpáncélos fejlesztése még 2002-ben kezdődött el, de a védelmi minisztérium által felügyelt próbák során számos hiányra, hibára derült fény. Ezek közül az egyik legsúlyosabb az volt, hogy az alkalmazott páncéllemez ellenálló képessége elmaradt a várttól. Ezeknek az ellensúlyozására a kijevi páncélos üzem tervezői több mint 1000 változtatást tettek a BTR-3-on, így azt már rendszeresítésre alkalmasnak találták. 2016-ban és 2017-ben is adott már fel megrendelést Kijev a BT-3DA-ra.

Újabb fotó került fel a világhálóra az Ukrajnában az 1990-es évek végén titokban fejleszteni kezdett harckocsiról, mely a Nota nevet viseli. Az Object 477A-ként is ismert páncélost a harkovi Morozov Gépgyár fejlesztette ki 1993 és 2000 között. A személyzet nélküli toronyba egy 152 milliméteres 2A73 simacsövű löveg került beszerelésre automata töltőberendezéssel együtt. A löveg lőszerkészlete 42 darab és a torony tetején egy 30 milliméteres gépágyút is elhelyeztek. Az aktív páncélzat mellett a reaktív is növeli a Nota védelmét, de acél, titán kerámia és kompozit is megtalálható a páncéltest és torony páncélzatának összetevői között.

Portugáliában 2018 januárjában kerülnek kivonásra a német-francia Alpha Jet sugárhajtású kiképzőgépek. A Németországtól 1993-ban használtan átvett 50 példányból jelenleg már csak hat repülőképes, ezek a Beja bázison állomásozó 103 Caracóis század állományába tartoznak. A kéthajtóműves típust az F-16-os pilóták képzési rendszerében használták.

Meghajtórendszerében fellépett, nem részletezett hiba okán visszatér Nagy-Britanniába a HMS DIAMOND Type 45-ös osztályú romboló. A brit flotta egy-egy egysége kilenc hónapos időtartamot tölt el a közel-keleten a hajózási útvonalak biztosítása okán, mióta a jelen lévő egységek számát kettőről egyre csökkentették. A Perzsa-öbölben fellépett problémát nem sikerült orvosolni a nyílt vízen és a megfelelő méretekkel rendelkező, Bahreinben lévő szárazdokk sem lett volna alkalmas a javításra, ebből valószínűsíthető, hogy igen komoly a probléma. 1980 óta ez az első alkalom, hogy a Királyi Haditengerészetnek nincs hadihajója az öbölben. A legközelebbi brit hadihajó a kivonás előtt álló HMS OCEAN, ami a Földközi-tenger vizein hajózik.

Oroszországban a következő évtől veszi majd kezdetét a Tupoljev Tu-22M3-as (NATO kód: Backfire-C) szuperszonikus közepes bombázók korszerűsítési programja. A Tu-22M3M-nek elnevezett variáns korszerű fedélzeti elektronikát, új hajtóműveket és fegyverzetet is fog kapni. Az NK-32-02 hajtóművek mellett a sárkányszerkezetbe beépítésre kerülő elektronikai összetevők is a szintén korszerűsítésen átesett Tupoljev Tu-160M szuperszonikus stratégiai bombázóból kerülnek majd átemelésre, így jelentős idő spórolható meg. Ennek köszönhetően az a várakozás, miszerint az elsőnek elkészült Tu-22M3M még 2018-ban végrehajthatja első felszállását. Az új fegyverek közül név szerint a K-32-es csapásmérő robotrepülőgép lett megemlítve, ami 600-1000 kilométeres hatótávolságú, legnagyobb sebessége 4000-5000 kilométer per óra.

Mindezek mellett a Tupoljev iroda kategorikusan cáfolta, hogy a Tu-22M3-as és az Tu-160-as bombázókból sugárhajtású üzleti gépeket hoznának létre. Arab, görög, ausztrál milliárdosok fordultak ilyen igényekkel a tervezőiroda felé, ők azonban a bombázók titkosnak minősülő technológiája miatt mondtak nemet az átalakításoknak.

Törökországban november 16-án kivonták a szolgálatból a TCG AKIN mentőhajtót. A flotta kötelékében a tengeralattjárók mentésére használt egységet 1943 májusában még USS GREENLET-ként bocsátották vízre. 27 év elteltével, 1970-ben a GREENLET átkerült Törökországba, ahol további 47 évig volt szolgálatban. Új hazájában 13 alkalommal vették használt az AKIN speciális képességeinek. Utódja a TCG ALEMDAR nevet viseli és 2017 januárjában állt szolgálatba.

Egyre inkább kezd körvonalazódni Törökországban egy sugárhajtású felfegyverezhető kiképzőgép programja. A jelenleg még Hurjet nevet viselő gép erőforrását a közelmúltban megszületett döntés értelmében, Törökországban szeretnék kifejleszteni és gyártani. Jelenleg még nem eldöntött, hogy egy, vagy két hajtómű segítségével fogja a Hurjet elérni a Mach 1.2-es sebességet és a több mint 13000 méteres repülési csúcsmagasságot. A 3 tonnás terhelhetőségű Hurjet az elöregedő T-38 repülőgépet fogja felváltani Törökországban és a remények szerint több állam is megrendeli majd, a 2022-ben első felszállását teljesítő típust.

Indiában egyre inkább úgy tűnik, letesznek az Arjun harckocsik nagyobb mennyiségben történő rendszeresítéséről, ugyanis már lassan el fog indulni egy 1770 harckocsi beszerzését eredményező program. A szovjet/orosz T-72-ek utódjának szánt járművel szemben követelmény a hazai gyártás, a több alváltozat (műszaki, önjáró tarack, hídvető stb.) megléte, az elkövetkező 40-50 év során el nem avulás, a percenként 6-8 lövés leadására képes 120, vagy 125 milliméteres löveg, amelyből irányítható rakéták is indítható, valamint a nagyjából 50 tonna körüli tömeg.

Thaiföldön újabb öt T-84 Oplot harckocsi került átadásra a hadsereg számára. Az ukrán gyártású páncélosokból 49 darabot rendeltek meg 2011-ben, 240 millió dollár ellenében. Még ebben a hónapban újabb öt Oplot kerül majd átadásra és már folyik az utolsó 13 példány gyártása is. Az első öt T-84-es még 2011 novemberében került az ázsiai országba. Ez évben többször is szóba került, hogy Thaiföld felmondja a megrendelést, mivel a gyártó az időközben kitört fegyveres konfliktusnak köszönhetően nem volt képes tartani a szerződésben vállalt szállítási határidőket. Ugyanis a harckocsikat 2014 végéig kellett volna leszállítani a megrendelőnek, de 2016 végéig csak 20 darab került átadásra.

A gyártó hibájából fennálló elmaradás miatt a szerződés módosításra került, így az új időpont 2017 októberére módosult, de 2015-ben egyetlen egy T-84-es sem készült el. Továbbá az átadott T-84-es harckocsik képességei messze elmaradtak attól, mint amit a gyártó ígért. Minden jel arra mutatott, hogy a T-84 Oplot nem fog a megrendelt darabszámban szolgálatba állni, így Bangkok más megoldás után volt kénytelen nézni. Ez pedig nem lett más, mint a kínai VT-4-es, vagy más néven MBT-3000. Ezt a harckocsit 2012 közepén mutatták be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul.

Japán elektronikával fejlődhet tovább az európai MBDA Meteor légiharc-rakéta. Nagy-Britannia ugyanis az évek óta hangoztatott együttműködésről állapodott meg Tokióval. Japán számára ez az első nem amerikai kooperáció, ami a rakétatechnológiát érinti. Az elképzelés szerint a Meteor mellső részébe a japán Mitsubishi Electric által kifejlesztett aktív radar kerül beszerelésre. Az első prototípus gyártása a következő évben veszi majd kezdetét, míg az első éles indítást 2023-ra prognosztizálják. Amennyiben a tesztek eredményeivel elégedettek lesznek, úgy a rakéta a 2020-as évek végén léphet majd szolgálatba és jó eséllyel fő fegyvere lehet a Japán légterét védő F-35 Lightning II-es gépeknek, de Németországban és Franciaországban is rendszeresítésre kerülhet ebben az időpontban.

Nem zárható ki, hogy ennek az együttműködésnek egyéb eredményei is lesznek, hiszen a Meteor-nál alkalmazott torlósugárhajtómű jelentős lökést adhat más rakéták fejlesztéséhez is Japánban. Egy tanulmány már készen is van, amely egy légi, földi és vízfelszíni indítású fegyver jövőbeli elképzelését vázolja. Ez hajók ellen lenne alkalmazható, hatótávolságát 300 kilométer körülire várják.

Egy hét elteltével sincsenek megnyugtató hírek az eltűnt argentin tengeralattjáróról. A kutatóegységek kiegészültek amerikai és brazil segítséggel is, míg más országok segítsége már megérkezett, vagy éppen úton van, de kézzelfogható és jó hírt szolgáltató eredményt eddig még nem sikerült elérni. Mint azóta kiderült, az ARA SAN JUAN (S 42) legénységét az indulás előtt kiegészítették, így a 38 fős létszám 44-re emelkedett, köztük volt több katonai búvár is. A torpedókamrában hat torpedó volt elhelyezve. Három órával a tengeralattjáróval folytatott eddig utolsó kommunikáció után, a feltételezett tartózkodási helyének közeléből szeizmikus és hidroakusztikus megfigyelő szenzorok, melyek elsősorban nukleáris robbanások vízben messzire terjedő hanghullámait és a föld rezgésit figyelik, jeleket detektáltak.

Ezek a HA10 és a HA04 jelzésű akusztikai állomások voltak, amik a Crozet-sziget közelében lettek telepítve. Eme rendszert felügyelő Átfogó Atomcsend Egyezmény Szervezet szerint az észlelés akár egy felrobbanó, vagy összeroppanó tengeralattjárótól is származhatott, és az észlelés bizonyítékait is átadták az argentin haditengerészetnek. Amennyiben az észlelés valós (a HA04-es állomást idén nyáron kalibrálták) akkor a zajok olyan részről eredeztethetők, ahol az óceán mélysége 70 méter és 3000 méter között van, de létezik itt olyan terület is ahol a kontinentális talapzat hirtelen 200 méterről 5000 méter mélyre süllyed, ami nehézséget okozhat a tengeralattjáró megtalálásában.

Egy tengeralattjáró végzetét több feltétel együttes hatása okozhatja, ezek a SAN JUAN esetében igencsak szép számmal lehettek jelen. Ez adódik az egység 34 éves korából és talán a nem túl jó műszaki állapotából. Az eddig napvilágra került hírekből ezek alapján néhány elképzelés kerül most leírásra. Néhány hipotézis következik itt, minden bizonyíték nélkül:

A felszín közelében haladó tengeralattjáró az akkumulátorainak töltésére légperiszkópot használ, azonban az ide beépített visszacsapószelep hibája okán tengervíz kerülhet a tengeralattjáró belső terébe, ami szerencsétlen esetben akár az akkumulátorokhoz is eljuthat. Ott zárlatot, tűzet okozhat, ami a környéken észlelt 6 méteres hullámzás okán a SAN JUAN vesztét is okozhatta.

Szintén a tengeralattjáró végét jelenthette, hogy az élettartam felénél szokásos nagyjavítás és felújítás során a tengeralattjáró 960 darabos mennyiségben beépített akkumulátorait nem cserélték ki, mivel ez nagyjából 9,6 millió eurós kiadással járt volna. Más megoldást keresve többet felújítottak - a német gyártó felügyelete mellett - és így kerültek vissza a SAN JUAN gyomrába. A gyártó ajánlása szerint a telepeket ötévente ki kell cserélni, mivel így garantálható teljes mértékben, hogy nem fog hidrogén keletkezni a használatuk során. A hidrogén leggyakrabban a töltés során jelenik meg és 3%-os koncentráció esetében szikra esetében már gyullad, míg 5%-os koncentrációnál már robban.

A nukleáris meghajtású egységek mellett a dízel-elektromos tengeralattjárók katasztrófái kevesebb reflektorfényt kaptak az elmúlt évtizedekben. Most megemlítésre kerül két francia egység, mind a kettő a DAPHNE-osztály tagja volt. 1968. január 27-én, 07:55 órakor a MINERVE (S647) tengeralattjáró még légperiszkóp segítségével a felszín közelében haladva töltötte akkumulátorait 46 kilométeres távolságban Toulon-tól és rádiókommunikációt folytatott, majd többé nem jelentkezett. A franciák nagy erőkkel kezdtek a keresésébe, hiába. Egy év múltán már amerikai segítséggel újra nekilódultak, de megint hiába. Az egyetlen ok, amit a tengeralattjáró elvesztéséhez vezethetett és bizonyítható volt, a rossz időjárás volt. Testvérhajója az EURYDICE (S644) 1970. március 4-én, a Földközi-tenger Franciaországhoz közeli részén járt szerencsétlenül, 57 fős legénységéből nem volt túlélő. A víz alatti robbanás okára nem sikerült rájönni, a francia és az olasz kutatócsoportok csak olajfoltot, roncsdarabokat találtak.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Rockwell B-1B Lancer.

Boeing P-8A Poseidon.

Panavia Tornado IDS.

McDonnell F-4D Phantom II.

Transall C-160D.

Boeing AV-8B Harrier II+.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

General Dynamics F-16BM Fighting Falcon.

Eurocopter EC665 Tiger ARH.

Boeing CH-47D Chinook.

Alenia Aermacchi T-346A Master.

Hawker Beechcraft T-6C+ Texan II.

MiG-29AS.

Boeing C-17A Globemaster III.

Boeing E-7A Wedgetail.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár elnézést kért az eset miatt, elmondása szerint ez nem a NATO hivatalos álláspontját tükrözi.

Tovább olvasom