Biztonságpolitika

2017. december 6-án Bartók András senior szakkollégista tartott előadást ,,Kínai védelempolitika, reformok, haderőfejlesztés, a ’80-as évektől napjainkig” címmel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új oktatási épületében, az esemény a Biztonságpolitikai Szakkollégium ,,Szakkollégiumi Esték” című előadássorozatának keretében került megrendezésre. András a szakkollégiumi tagsága mellett az NKE Hadtudományi Doktori Iskola harmadéves hallgatója, az NKE Ludovika KÖFOP programjában résztvevő kutató, illetve az egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia tanszékének oktatója.

Az előadás célja a fegyverrendszerek bemutatásán túl a kínai védelempolitika alakulásának történelmi áttekintése volt, az elmúlt négy (valójában inkább három) évtizedre és a vezetői generációváltásokra fókuszálva. Az előadás elején András bemutatta a kínai hadsereg ‘Join the Army – Become the Power of China’ c. toborzó videóját, mely kellően megalapozta a nézőközönség hangulatát, hisz ízelítőt kaphattunk a kínai fegyverrendszerekből és a fiatalokat célzó, csatlakozásra buzdító propagandisztikus üzenetekből egyaránt. Az előadás három fő rész köré épült fel: először általánosságban beszélt a kínai védelempolitikáról, az erőkivetítési stratégiáról és annak globális megítéléséről. A nemzetközi közvélemény két csoportra osztható: az egyik a pozitívabb és bizakodóbb csoport (‘panda huggers’), akik elsősorban a kínai kultúra lenyűgöző mivoltát hangsúlyozzák, rájuk érzékelhető hatást gyakorol a kínai soft power. A másik csoport (‘dragonslayers’) a soft power helyett inkább a hard powerre fókuszál, sokkal inkább veszélyesnek találja a kínai fegyverkezést és a transzparencia hiányát. Nehéz átlátni, hogy jelenleg pontosan hogyan áll a kínai fegyverrendszerek – és általánosságban véve a haderő – fejlesztése, még akkor is, ha kétévente kiadnak egy hivatalos védelmi fehér könyvet, ez ugyanis nem más nagyhatalmak védelmi dokumantumaihoz hasonló strukturált rendszert követ. . Annyit sejthetünk, hogy bár Kína komoly előrelépéseket tett mind általánosan a modernizáció, mind az erőkivetítési képességek terén, a logisztikai háttértámogatásban még komoly elmaradások vannak az Egyesült Államok, vagy Oroszország haderejéhez képest, ezen a területen jelentős fejlődésre van szükség. A jövő kérdése, hogy a kínai erőkivetítés mennyire lesz hasonlítható az amerikai és orosz haderőhöz, milyen fokig terjed majd ki a gyorsreagálású erők akciórádiusza.

András ezt követően a Kínai Kommunista Párt főtitkárainak jól szakaszolható programjait és fókuszát ismertette. Teng Hsziao-ping egyik fő programja volt a hadsereg és a védelempolitika modernizációja, ez utóbbit 1978-ban, a KKP Központi Bizottságának 3. plenáris ülésén hirdette ki. 1979 és 1987 között a Teng vezette Kína – Mao népi háborúja helyett –  a békeidőre rendezkedett be, ekkor vált külpolitikai doktrínává az erősségek és képességek elrejtése a lehetőségek kihasználása és a gazdasági növekedés érdekében. 1989-re viszont Kína gazdasági megerősödése automatikusan emelte a kínai védelempolitika színvonalát, elősegítette a komolyabb katonai reform ügyét. Teng Hsziao-ping az 1982-es alkotmánya igyekezett megerősíteni a haderő feletti civil kontrollt, melynek központi eleme két testület: a KKP Központi Katonai Bizottsága és a KNK Központi Katonai Bizottsága. A két testület tagjai között ma is szembetűnő átfedés van, tagjai alkotják az ország legfelsőbb katonai vezetését. Ezzel szemben a KNK Nemzetvédelmi Minisztériuma más államok védelmi minisztériumaihoz képest inkább kissé reprezentatív jelentőségű, elsődleges feladata a külföldi védelmi minisztériumokkal való kapcsolattartás.

Csiang Cö-min idejéből a tajvani krízist (1995-96) emelhetjük ki, amikor Kína ballisztikus rakétákat lőtt ki Tajvan irányába, az USA pedig válaszul két repülőgép-hordozó harccsoportot küldött a Tajvani-szorosba. Ekkor már komolyabban is felmerült az elrettentés igénye, később ebből született meg az A2/D2 stratégia. Csiang idejében a határviták problémájának rendezését már multilaterális keretben kívánták megoldani, ebből a célból jött létre a Sanghaji Ötök (1996), ami később továbbfejlődött a Sanghaji Együttműködés Szervezetévé (2001). A szervezet tagállamai megállapodást kötöttek arról, hogy csökkentik a határterületeken állomásozó erőket. 1998 óta kétévente jelenik meg a kínai katonai stratégia, a védelmi fehér könyv. András itt megemlítette a Korlátok nélküli hadviselés c. könyvet, amiben a szerzőpáros már egy ,,új típusú, korábbi kereteket meghaladó, összetett háborúról” beszél, a hadművészeti forradalom szükségességére hívja fel a figyelmet, mivel a pusztán technológiai megközelítés már nem elégséges. Ebből a korszakból bemutatta a Type-80/88 típusú harckocsit, a DF-21 interkontinentális ballisztikus rakétarendszert, a Chengdu J-7-es vadászgépet, a Song dízel tengeralattjárót és a Jiangwei fregattot (Type 053H3), melyek már egy függetlenebb fejlesztési vonalat képviseltek a szovjet technológiától.

Hu Csin-tao  pártfőtitkári megbízatása során vált közkeletűvé a “Kína évszázada” fogalom a nyugati sajtóban, ekkortól élesednek a különböző területviták. A tengeri erőkivetítés céljából hadrendbe állítják a Liaoning repülőgép-hordozót, illetve fontos megemlíteni, hogy a hadászati rakétaerők eszközparkjában markáns ugrás következik be 1996 (a tajvani krízis) és 2000 között. Példaként említett egy 60 csomóval mozgó ellenséges repülőgép-hordozót eltalálni képes, mobil platformról indítható ballisztikus rakétát, amit elrettentés céljából fejlesztettek – azonban erről  a projektről nem tudunk konkrétumokat.

Hszi Csin-ping pártfőtitkárrá választásával egy vezetői generációváltásra került sor a KKP-n belül,  Hszi programja újabb változásokat eredményezett a kínai haderőben. Hszi létrehozta a KKP Nemzetbiztonsági Bizottságát, a 7 katonai körzetet 5-re szűkítette és központosítást hajtott végre a fegyveres erőknél, pl. a partiőrségeket is egy központi parancsnokság alá vonta. Létrejött a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Stratégiai Támogató Hadereje, melynek fő feladatai közé tartozik többek között a kiberbiztonság és a kutatás-fejlesztés támogatása .

A harmadik, egyben utolsó nagyobb témakör a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg haderőnemeinek, azaz a szárazföldi-, a haditengerészeti-, a légi haderőnemek, a hadászati rakétaerők és a hadászati támogatóerők áttekintése volt. Utóbbi egy teljesen új haderőnem, feladata többek között az integrált hálózati és elektronikai hadviselés feltételeinek biztosítása, vagyis az ellenfél irányítói, hírszerzési, megfigyelési és felderítési készségeinek rombolása, degradálása. Számos grafikonon keresztül tanulmányoztuk a KNFH haderőnemeinek eszközparkjában történt változásokat, a legtöbb esetben egy hirtelen megugrás figyelhető meg az állományban 1996-ot követően (a tajvani konfliktus éve), 2008-ban viszont látható a modernizáció, számos új típus bevezetése pl. a rakéta eszközpark esetében. Hasonló, új fejlesztések a lopakodó funkcióval és cirkáló rakétákkal felszerelt katamarán (Houbei – a típust fregattnak is sorolják, de ahhoz túl kicsi), illetve a nukleáris elrettentés tengeri lábát adó, tengeralattjáróról indítható, nukleáris töltettel rendelkező ballisztikus rakéták.

Összefoglalásként András két elképzelést vázolt fel a következő évtizedeket illetően: az első az intervenció-ellenes koncepció dominanciája (vagyis a be nem avatkozás elvéhez való ragaszkodás) és egy kismértékű erőkivetítési potenciál, a második pedig egy, az Egyesült Államokhoz és Oroszországhoz hasonló csapásmérő képességekkel rendelkező globális hatalommá válás irányába történő elmozdulás.

Az izraeli kormánypárt tagja szerint Magyarországon baloldali zsidók "az erősödő antiszemita jobboldallal összefogva" akarnak hatalomra jutni.

Tovább olvasom

1977. október 13-án a Lufthansa 181-es járata felszállt Palma de Mallorcáról és Frankfurt felé vette az irányt. Félórás repülés után a gép a francia partokhoz közeledett, amikor egy négyfős terrorista csoport - két férfi és két nő - átvette a hatalmat a fedélzeten. Ezzel kezdetét vette az ötfős személyzet és a 86 utas három kontinensen átívelő ötnapos kálváriája. 

A hetvenes évek első felében példátlan erőszakhullám söpört végig az akkor még kettéosztott Németország nyugati felén, a Német Szövetségi Köztársaságon (NSZK). 1970-ben megalakult a szélsőséges baloldali nézeteket valló Vörös Hadsereg Frakció (RAF – Rote Armée Fraktion) nevű szervezet, amely az alapító Andreas Baader és Ulrike Meinhof után Baader-Meinhof csoportként is ismert volt. Működésüket terrorcselekmények, robbantások, bankrablások, emberrablások, gyilkosságok jellemezték. Tevékenységük 1977-re csúcsosodott ki, ez volt a legvéresebb év az NSZK-ban. Az erőszak az őszi hónapokban csapott a legmagasabbra. A német őszként elhíresült időszak egyik eseménye volt a Lufthansa 181-es járatának elrablása, amelyet a Népi Front Palesztina Felszabadításáért nevű szervezet tagjai hajtottak végre.

*

Amikor a bajor Landshut városról elnevezett, D-ABCE lajstromjelű, Boeing 737-200-as a francia Riviéra felé közelített, a terrorista csoport két tagja betört a pilótafülkébe, ketten pedig az utasokat és a háromfős kabinszemélyzetet tartották sakkban fegyverrel. Vezetőjük, Zohar Juszuf Akacse, kinevezte magát a gép parancsnokának és megkövetelte, hogy Mahmud kapitánynak szólítsák. Arra kényszerítette a Landshut valódi kapitányát, a 37 éves Jürgen Schumannt és a 35 éves első tisztet, Jürgen Vietort, hogy a géppel Róma felé vegyék az irányt.  

Schumann kapitány tájékoztatta a francia légiforgalmi irányítást és a Boeing Róma felé fordult. A terroristák közölték a követeléseiket: a Baader-Meinhof csoport tizenegy, a Stuttgart-Stammheim börtönben fogvatartott tagjának szabadon bocsátását és 15 millió dollár váltságdíjat az utasokért és a repülőgépért cserébe. Ellenkező esetben az utasok kivégzésével és a repülőgép felrobbantásával fenyegetőztek. 

A Landshut Róma-Fiumicinón. A reptéri kerítésnél kíváncsiskodók nézik, fotózzák az eltérített gépet. Jól látszik, hogy az utastér sötétítőit lehúzatták a géprablók.

Az NSZK belügyminisztere arra kérte az olasz kormányt, hogy ne engedjék tovább a gépet, de az olaszok úgy döntöttek, hogy jobb, ha kimaradnak az egészből. Feltankolták a 737-est, amely 17 óra 50-kor elhagyta Fiumicinót és Ciprus felé repült tovább. A távolodó géppel egyre nehezebb volt közvetlen kapcsolatot létesíteni, ezért a Lufthansa frankfurti központja arra kérte a Földközi-tenger térségében repülő gépeket, hogy segítsenek a kapcsolattartásban. A Landshut 20 óra 30 perckor leszállt Larnakán. Mahmud a gép azonnali feltöltését követelte, és ahogy korábban is, az utasok kivégzésével és a repülőgép felrobbantásával fenyegetőzött arra az esetre, ha követelését nem teljesítik. Ciprus külügyminisztere és a Népi Front Palesztina Felszabadításáért képviselője megpróbálta jobb belátásra bírni Mahmudot, de az hajthatatlannak bizonyult. Akaratának megfelelően a Landshut röviddel 23 óra előtt felszállt. Úti célja Bejrút volt.

*

Röviddel azután, hogy az NSZK kormánya értesült a 181-es járat eltérítéséről, Helmut Schmidt kancellár utasítására készenlétbe helyezték a rendőrség terroristaellenes alakulatát, a GSG 9-et. A Grenzschutzgruppe 9 (Határőrcsoport 9) azután alakult, hogy az 1972-es müncheni olimpián palesztin terroristák által elrabolt izraeli sportolók kiszabadítása fiaskóval végződött. A GSG 9 parancsnoka Ulrich Wegener ezredes volt, aki korábban brit és izraeli különleges alakulatoknál szerzett tapasztalatot, sőt az izraeliek 1976. júliusi, az ugandai Entebbében végrehajtott túszmentő akciójában is részt vett. Wegener emberei közül harmincan egy Boeing 707-es fedélzetén Ciprusra repültek, de mire megérkeztek, a Landshut már felszállt és elrepült keleti irányba. Még azon az éjszakán egy másik 707-es is elindult a Közel-Keletre, fedélzetén Wegener ezredessel, a GSG 9 további harminc emberével, a jó közel-keleti kapcsolatokkal rendelkező Hans-Jürgen Wischnewski államminiszterrel és túsztárgyaló csapatával.

Túsztárgyalók Wischnewski gépén. A kép közepén Ulrich Wegener ezredes látható.

Közben az eltérített 737-es Larnakából Bejrút felé repült, de a blokád alatt álló repülőtéren nem tudott leszállni, ahogy Damaszkusz, Amman, Bagdad és Kuvait szintén megtagadta a leszállási engedélyt. A libanoni, szíriai, jordániai, iraki és kuvaiti légtérben való háromórás repülés után – immár október 14-én, péntek éjjel - Schumann és Vietor Bahreinben tette le a Boeinget. Itt nem sikerült tankolni, ezért Dubaj lett a következő célrepülőtér az Egyesült Arab Emírségekben, ahova reggel hat órakor meg is érkeztek, annak ellenére, hogy a dubaji reptéren sem engedték leszállni őket. Nem is nagyon tudtak volna tovább repülni, mert addigra már alig tíz percre elegendő üzemanyaguk maradt. Időközben a Larnakáról továbbindult Boeing 707-es a különböző a lehetőségek latolgatása után Ankarába repült, hogy ott várakozzon a további utasításig.

A Dubajban veszteglő Landshut utasaira újabb megpróbáltatás várt: ötvennégy óra várakozás a sivatagi hőségben felforrósodott ötvenfokos utastérben. A kondicionáló rendszer felmondta a szolgálatot, és a fedélzeti mosdókban lassan áldatlan állapotok alakultak ki. Mégis, egyetlen röpke pillanatig úgy érezhették a túszok, hogy maradt némi emberség a géprablókban. Az okot egy születésnapi torta szolgáltatta, amely az egyik légiutas-kísérő, a 28 éves Annemarie Staringer köszöntésére került a fedélzetre. A gép kiszolgálása közben számos fotót sikerült készíteni. Közben az Ankarában várakozó különítményt szombaton, további rendelkezésig hazarendelték az NSZK-ba.

A Dubajban veszteglő Landshut ajtajában Mahmud áll pisztollyal a kezében.

Ivóvíz és élelmiszer kerül a Lufthansa gép fedélzetére.

Mahmud fegyvert szegez az egyik pilótára. 

Wischnewski arról igyekezett meggyőzni az Egyesült Arab Emírségek védelmi miniszterét, hogy engedélyezze egy túszmentő akció végrehajtását. A miniszter bele is ment volna azzal a feltétellel, hogy saját katonái is részt vesznek az akcióban, de erre nem kerülhetett sor, mert a Landshut október 16-án valamivel dél után tisztázatlan úti céllal felszállt. A gép az ománi légtérben folytatta útját. Ománban szintén nem kapott leszállási engedélyt, csak a dél-jemeni Adenben. Most is az üzemanyag volt az oka annak, hogy a pilóták annak ellenére leszálltak, hogy az engedélyt nem kapták meg. Schumann és Vietor a futópálya mellett, a kényszerleszálló sávon (más forrás szerint a homokkal szennyezett gurulóúton) landoltak a 737-essel. Mahmud engedélyezte, hogy a kapitány átvizsgálja a futóművet, hogy nem sérült-e meg a leszállásnál. Schumann kapitány az engedélyezett távollétet kihasználva eltűnt és tájékoztatta a jemeni hatóságokat a gépen uralkodó helyzet részleteiről.

Időközben Mahmud teljesen megváltozott. Már az adeni leszálláskor is dührohamot kapott, mert nem tudta becsatolni a biztonsági övét. A két pilóta segített neki, attól tartva, hogy a fékezéskor előre repül a pilótafülke belépőjében lévő ülésről. A jemeniek sem segítettek a helyzeten azzal, hogy elutasították Mahmudot, mindenhol akarták látni, csak Adenben nem, pedig ő barátnak hitte őket és bízott a támogatásukban.

Amikor Schumann visszatért a fedélzetre, Mahmud letérdeltette a turista és az első osztály között. A kapitány megpróbálta elmagyarázni, hogy mi történt, de a terroristát csak az érdekelte, hogy bűnösnek érzi-e magát a hatóságok tájékoztatása miatt. Schumann ismét magyarázattal próbálkozott, de Mahmudot már nem érdekelte semmi, és egy lövéssel kivégezte a kapitányt.

Jürgen Schumann 1968-ig vadászpilóta volt, Starfighteren repült, utána lett a Lufthansa pilótája.

Ettől kezdve a túszok elvesztették minden reményüket. Mahmud a továbbrepülés mellett döntött. Az első tisztre, az egykori haditengerészeti pilótára, Jürgen Vietorra várt, hogy felszálljon a géppel. Vietor a véletlennek köszönhette, hogy aznap ő volt a másodpilóta, a gép eredeti első tisztje beteg lett, ezért hívták be dolgozni. Ez volt az első és egyben utolsó közös útja Schumannal. Még a kapitány lelövése előtt Vietort is kivégzéssel fenyegették. Egyszer azért, mert karórájának márkajelzése és az abban lévő J betű miatt Mahmud zsidónak nézte, másodszor pedig azért, mert a Baader-Meinhof csoportot nem szabadságharcosoknak, hanem terroristáknak nevezte.

Jürgen Vietor Egyiptomnál messzebb soha nem repült Boeing 737-es pilótaként. Szerencsére a Landshut fedélzetén lévő repülési térképek egyikén még éppen rajta volt Mogadishu, a másodpilóta fel tudott készülni az útra. Schumann kapitány megüresedett ülését Mahmud foglalta el, fején a halott kapitány sapkájával. Vietor a szomáliai fővárosba repülte a gépet, és kora reggel leszállt Mogadishuban. Közben Hans-Jürgen Wischnewski és Wegener ezredes gépe ugyancsak Mogadishuba tartott.

Schumann kapitány holttestét Mogadishuban az egyik vészcsúszdán juttatták le a fedélzetről.  

Mahmudon látszott, hogy az idegei lassan kikészülnek. Kijelentette, hogy ha délután négyig nem érkeznek meg bebörtönzött társai, felrobbantja a gépet. Hogy nyomatékot adjon szavainak, társaival elkezdte az utasok megkötözését biztonsági övekkel, harisnyákkal, majd a fedélzeti készletben lévő röviditalokkal leöntötték őket, hogy „jobban égjenek”. Azután plasztik robbanóanyagot helyeztek el szerte a gépen.

A GSG 9 Ankarából hazarendelt emberei másnap a parancsnok-helyettes, Klaus Blatte őrnagy vezetésével egy Boeing 707-es fedélzetén ismét útra keltek és Krétára repültek, hogy a közelben legyenek. A Landshut ekkor már Mogadishuban volt. Először az volt az utasítás, hogy amilyen gyorsan csak lehet, repüljenek Mogadishuba, majd arra kérték a pilótákat, hogy késleltessék az érkezést és tájékozódjanak egy dzsibuti leszállás lehetőségéről. Dzsibuti azonban nagyon kíváncsi volt, és túl sokat kérdezett, ezért a németek úgy döntöttek, hogy inkább a levegőben várakoznak. Négy órán át rótták köreiket, amikor utasítás érkezett, hogy induljanak Mogadishuba és a leszállást sötétedés utánra időzítsék.

Az időhúzásra azért volt szükség, mert közben Helmut Schmidt kancellár telefonon tárgyalt Sziad Barre szomáliai elnökkel. A diktátor nyilván ígéretet kapott erre-arra, mert beleegyezését adta, hogy a GSG 9 Mogadishuban végrehajtsa a túszmentő akciót. A 707-es 20 órakor elsötétítve szállt le és a repülőtér katonai szektorába állították. Az elkövetkező órák a felszerelés kipakolásával és a műveleti terv ellenőrzésével teltek.

Mogadishuban Wischnewski átvette a túsztárgyaló szerepét, és hogy időt nyerjen, arról tájékoztatta Mahmudot, hogy a Baader-Meinhof csoport tizenegy tagját szabadon engedték a stuttgarti börtönből és úton vannak Mogadishuba, érkezésük nyolc óra múlva várható. Mahmud - talán ellenőrzésképpen - megkérdezte a már végtelenül fáradt Vietort, hogy mikorra érhet Mogadishuba a tizenegy főt szállító gép. Vietor gyors fejszámolással arra jutott, hogy hét-nyolc órás út lehet. A győzelem érzése felvillanyozta Mahmudot és társait. Újabb határidőt adtak, helyi idő szerint másnap hajnali 2 óra 30 percig. Ennyi idő már elég volt a GSG 9-nek, hogy felkészüljön a műveletre, amely közben a Tűzvarázs (Feuerzauber) nevet kapta.

A késő esti órákban egy felderítőkből és mesterlövészekből álló csapat kezdte meg tevékenységét Blatte őrnagy irányításával. Az éjjellátó szemüveggel és érzékeny lehallgató berendezésekkel felszerelt csapat a terroristák repülőgépen belüli pontos tartózkodási helyéről igyekezett információt szerezni. Wegener ezredes vezetésével felkészült a behatoló különítmény is. A különítmény hat, ötfős csoportból állt, így a négy ajtóhoz és a két szárny feletti vészkijárathoz is jutott egy-egy csoport. Velük együtt egy egészségügyi és egy műszaki csoport is felkészült. Utóbbiban két brit SAS katona is helyet kapott. Az Egyesült Királyság nem csak különleges műveleti tapasztalatával, hanem technikai eszközökkel is támogatta az akciót: érzékeny lehallgató berendezéssel és azzal a fény- és hanggránáttal, amelyet a SAS katonák kezeltek. A gép közelében kialakítottak egy gyűjtőhelyet, ahol a már kimenekített túszok gyülekezhettek. Az egész helyszín köré a szomáliai hadsereg katonái vontak gyűrűt és előkészítettek egy máglyát is.

A behatoló csoport két órával az akció kezdete előtt készen állt, közben a felderítő csoporttól folyamatosan érkeztek az információk, majd egy órával a kezdés előtt elkezdték a Landshut megközelítését. Fél óra kellett ahhoz, hogy hátulról, rejtve közelítsék meg a gépet és behatolásra készen elhelyezkedjenek alatta. A behatolás előtt pár perccel a toronyból rádión hívták Mahmudot. Elhitették vele, hogy egy kairói tankolást követően már közeledik a börtönből kiengedett tizenegy főt szállító gép és rövidesen megérkezik Mogadishuba.

Vietor később úgy emlékezett vissza, hogy amikor Mahmuddal a pilótafülkében volt, egy kaparászó zajra lett figyelmes. Ezután hagyta el a pilótafülkét és leült az egyik ülésre. Ekkor 60-70 méterrel a Boeing 737-es előtt a szomáliai hadsereg katonái meggyújtották a máglyát. A tűz fénye odavonzotta a pilótafülkében és az utastér elején lévő terroristák figyelmét. Miközben a szélvédőn át az égő máglyára figyeltek, az SAS katonák a pilótafülke előtt jelszóra - Tűzvarázs! - működésbe hozták azt a gránátot, amely fény- és hanghatásával nagyjából hat másodpercre teszi cselekvőképtelenné a közelben tartózkodókat. Ekkor a GSG 9 emberei már a géphez hangtalanul odatámasztott létráikon és a szárnyon várakoztak és az ajtók külső nyitása után behatoltak az utastérbe.   

A behatoló túszmentőket a fedélzeten uralkodó állapotok miatt rettenetes bűz fogadta. Németül kiabáltak az utasoknak, hogy húzódjanak le és már dördültek is a lövések. A bal első ajtón behatoló csoport a pilótafülkében lőtte meg Mahmudot, aki később belehalt a sérülésbe. A másik terroristát az első osztályon érte találat. A harmadik gépeltérítő még eldobott egy gránátot, mielőtt lelőtték. A negyedik terrorista a fedélzeti WC-be menekült, ott érte halálos lövés. Elől még zajlott az alig egyperces tűzharc, miközben a hátsó behatoló csoportok már a túszok kimenekítését végezték a vészkijáratokon és a hátsó ajtókon. Öt perccel a behatolás után elhangzott a művelet sikeres befejezését jelentő várva-várt kód: Tavasz (Frühlingzeit)!

A túszok egy része a szárny feletti vészkijáraton hagyta el a gépet.

Az akcióban három terrorista meghalt, a negyedik maradandó sérüléssel, de életben maradt, néhány utas és az egyik légiutas-kísérő az eldobott és felrobbanó gránát miatt megsérült és ugyancsak megsérült a GSG 9 egyik embere is. Mindez azonban semmi volt ahhoz képest, hogy a művelet tervezésekor néhány fős veszteséggel számoltak a GSG 9 tagjai és az utasok között is. A túszok és megmentőik a két B 707-es fedélzetén még aznap délután megérkeztek az NSZK-ba.

Hazatérő utasok a frankfurti repülőtéren szálltak ki a gépből.

A GSG 9 emberei a másik 707-essel repültek haza. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy különleges műveleti katonákról és rendőrökről ilyen fotó készülhessen.

A lépcsőn Jürgen Vietor segíti a felrobbanó kézigránáttól a lábán megsebesült légiutas-kísérőt, Gabrielle Dillmant. 

*

Az Adenben meggyilkolt Jürgen Schumannt Babenhausenben helyezték örök nyugalomra. Az egykori vadászpilóta és Lufthansa kapitány emlékét a légitársaság brémai pilótaiskolája, és Landshut városában egy utca őrzi. Jürgen Vietor néhány hét szünet után ismét szolgálatba állt. A véletlen hozta, hogy az első gép, amelyen újra repült, a Landshut volt. Vietor 1999-ig repült.

Az egyetlen életben maradt terroristát, az akkor 24 éves Szuhaila Andrawes Szajeht Szomáliában ítélték el, de nem sokkal később egészségi állapota miatt szabadon engedték. A nő a Közel-Keletre távozott, majd a kilencvenes években Norvégiában bukkant fel. A norvég rendőrség elfogta és átadta a németeknek, akik 12 éves börtönre ítélték. Három év múlva szintén egészségi állapotára való tekintettel kiengedték. Ismét Norvégiában telepedett le és valószínűleg azóta is ott él.

Az NSZK-ba visszarepült Landshut a szükséges javítások elvégzését követően még 1977-ben szolgálatba állt és rövidesen Budapesten is megfordult egy frankfurti járatot teljesítve. A Lufthansa 1985-ig használta, majd jó néhány légitársaságnál repült, míg végül 2008-ban Brazíliában állították le. A német kormány idén döntött arról, hogy megvásárolja és múzeumban állítja ki a híres gépet. A Boeing 737-es szétszerelve, egy An-124-es és egy Il-76-os fedélzetén érkezett meg Németországba. Érkezésekor ott volt a 181-es járat első tisztje, Jürgen Vietor, vezető légiutas-kísérője, Gabrielle (Dillmann) von Lutzau és egyik utasa is. A Landshut teljes restaurálás után 1977-es állapotában, 2019-től lesz látható a friedrichshafeni Dornier múzeumban.

* * *

Fotó: Lufthansa, AP, DPA, Bundespolizei

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2017. novemberi számában jelent meg.

Törökország és Franciaország megállapodott abban, hogy rá kell bírni Donald Trumpot az izraeli főváros elismerésével kapcsolatos döntés megváltoztatására.

Tovább olvasom

Hosszú kihagyás után podcastunkban ma ismét egyfajta útleírás következik, ezúttal több németországi múzeum meglátogatásáról. Az adás letölthető innen. A 2015-ös munsteri utunkról készített beszámoló itt érhető el, az eddigi adások pedig itt. Jó szórakozást!

Listen to "37. adás" on Spreaker.

[...] Bővebben!

Hosszú kihagyás után podcastunkban ma ismét egyfajta útleírás következik, ezúttal több németországi múzeum meglátogatásáról. Az adás letölthető innen. A 2015-ös munsteri utunkról készített beszámoló itt érhető el, az eddigi adások pedig itt. Jó szórakozást!

Listen to "37. adás" on Spreaker.

[...] Bővebben!

Utolsó könyvbemutatóját szervezte idén a Honvédelmi Minisztériumban az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely (HVK TKH). A december 6-án tartott eseményen a Biedermann Zsuzsánna és Kis Judit által szerkesztett Szubszaharai Afrika gazdasága a 21. században című kötetével ismerkedhettek meg az érdeklődők.

„Háborúk újrakezdve, 2017: elavult békeálmok távol és közel − háborúk, konfliktusok, migránsválság értékelése” címmel tartott előadást a napokban Budapesten, a Stefánia Palota − Honvéd Kulturális Központban dr. Isaszegi János nyugállományú vezérőrnagy, háborús műveleti szakértő.

Biztonságpolitikai konferenciát tartottak Quo vadis, Európa? (Hova tartasz Európa) – A 2017-es nagy választások(k) címmel Budapesten, a Stefánia Palota-Honvéd Kulturális Központban november 29-én, szerdán.

Az orosz külügyminisztérium szóvivője szerint amerikai titkosszolgálatok megpróbálnak beszervezni külföldi újságírókat.

Tovább olvasom

Donald Trump amerikai elnök hivatalosan elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként. Az izraeli miniszterelnök videoüzenetben arra kéri a világ országait, hogy kövessék ezt a példát.

Tovább olvasom

Ha hihetünk az ígéreteknek, még év vége előtt bejelenti a kormány, hogy hogyan kezdi meg helyreállítani a nemzeti légi szállító képességet, mely regnálása alatt történelmi mélypontra sorvadt. A transzparencia teljes hiányával megvalósuló beruházás kapcsán keringő spekulatív teóriák segítségével most pedig ideje belenézünk a jövőbe...

Zord

Amerikai katonai helikopter zuhant le Japán partjai mellett; az incidensben érintett 17 fő közül heten megsérültek. A Chicago Tribune szerint több katonának nyoma veszett.

Tovább olvasom

Nem működött az amerikai rakétavédelmi rendszer, a húszi felkelők által kilőtt rakéták a rijádi repülőtér közelében csapódtak be.

Tovább olvasom

PESCO

November 13-án az Európai Unió 23 tagállama írta alá az Állandó Strukturált Együttműködést  (PESCO) létrehozó megállapodást.  Az uniós tagállamok ezen egyezmény aláírásával nagy lépést tettek egy összehangolt közös védelempolitika irányába. A biztonság- és védelempolitika terén való állandó strukturált együttműködés lehetősége a Lisszaboni Szerződéssel került bevezetésre. A PESCO megteremti annak lehetőségét, hogy egyes uniós tagállamok szorosabb együttműködést folytassanak a biztonság és a védelem területén. Ez az állandó védelmi együttműködési keretrendszer lehetővé fogja tenni, hogy az arra hajlandó és képes tagállamok közösen fejlesszék a védelmi képességeiket, közös projektekbe ruházzanak be, vagy javítsák a fegyveres erőik műveleti készenlétét és hozzájárulását. A megegyezést aláíró államok elkötelezték magukat, hogy nevelik védelmi kiadásaikat, illetve ezen ráfordításaik 20%-át beszerzésre további 2%-át pedig kutatásra költik. A francia-német kezdeményezés alapján  létrejött egyezményhez hasonló javaslatok korábban is felvetődtek az Unión belül, de a Brexitet megelőzően a britek ellen álltak minden olyan indítványnak, amely szorosabb védelmi együttműködést kívánt az EU keretében létrehozni. A megállapodás támogatói leszögezték, hogy a PESCO-t  nem a NATO ellenében hanem annak kiegészítésére szeretnék létrehozni,  illetve, hogy továbbra is az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét tekintik a kontinens védelmét biztosító szervezetnek. Az együttes bejelentést a következő tagállamok írták alá: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia és Svédország. Más tagállamok számára is nyitva áll a lehetőség, hogy később csatlakozzanak.

Kiberbiztonság megerősítése

Az Általános Ügyek Tanácsa a mai napon következtetéseket fogadott el, amelyekben a 2017. októberi Európai Tanácstól kapott megbízatásnak megfelelően az európai kiberbiztonság megerősítését, valamint az EU egészében a kiberreziliencia növelését szorgalmazza. A Tanács a következtetésekben hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós országnak biztosítania kell a kiberbiztonsághoz szükséges erőforrásokat és beruházásokat. A Tanács üdvözli, hogy fokozódni fognak a kiberbiztonsági kutatásra és fejlesztésre irányuló uniós törekvések, mégpedig egy olyan hálózat létrehozásával, amely Unió-szerte összekapcsolja a kiberbiztonsági kompetenciaközpontokat. Emellett támogatja azt a tervet, melynek célja egy világszínvonalú európai kiberbiztonsági tanúsítási keretrendszer létrehozása a digitális megoldások iránti bizalom növelése érdekében. A Tanács a következtetésekben kiemeli, hogy fontos kapcsolat áll fenn a digitális Európa iránti bizalom és a kiberrezilienciának az EU egészében való megteremtése között. Kiemelt figyelmet kap a digitális egységes piacon a termékek és szolgáltatások esetében alkalmazott kriptográfia erőssége.

Tanácsadói misszió Irakban

November 22-én Bagdadban megkezdte a működést az Európai Unió civil tanácsadói missziója (EUAM), amelynek fő feladata, hogy támogassa az iraki kormánynak a biztonsági szektorral kapcsolatos reformjait. Az iraki kormány jelenleg a nemzeti biztonsági stratégiájuk végrehajtásán és a biztonsági szektor reformján dolgozik. Ennek kivitelezéséhez kért az Uniótól segítséget Abadi iraki kormányfő. Az Unió ugyanis jelentős szakértelemmel rendelkezik a biztonsági ágazat polgári vonatkozásait illetően.

Katonai Bizottsági találkozó

Az Európai Unió Katonai Bizottsága az uniós vezérkari főnökök szintjén folytatott megbeszéléseket 2017. november 6-7-én. Az ülésen az elnöki tisztet Mikaíl Kosztarákosz vezérezredes, az EUKB állandó elnöke töltötte be. Az ülés arra is jó alkalmat kínált, hogy a résztvevők áttekintsék, hogy hol tart az EU globális stratégiájának a végrehajtása a biztonság és a védelem területén, mindenekelőtt ami a koordinált éves védelmi szemle (CARD) próbaüzemét és az állandó strukturált együttműködés (PESCO) területét illeti. Az uniós vezérkari főnökök a NATO Katonai Bizottságának elnöke, Petr Pavel vezérezredes, valamint a NATO szövetséges erők európai főparancsnoka, Curtis M. Scaparrotti vezérezredes társaságában az EU és a NATO közötti együttműködésről is tárgyaltak. Naprakész tájékoztatást kaptak az EU és a NATO közötti együttműködés aktuális helyzetéről, a hibrid fenyegetések és a kiberbiztonság területén folytatott együttműködést is beleértve. Az uniós vezérkari főnökök megbeszélést folytattak az EU katonai műveleteiről, köztük az Althaia műveletről, az EUNAVFORAtalanta műveletről, valamint az EUNAVFOR Sophia műveletről.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium 2017. november 28-án konferenciát szervezett “Válságkörzetek a 21. században – kérdések és válaszok biztonságpolitikai szemmel” címmel, amelynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Orczy Úti Kollégiuma adott otthont. A konferenciát Prof. Dr. Patyi András rektor úr nyitotta meg, aki rövid beszédében hangsúlyozta, mennyire fontosak az egyetem számára a hallgatók által, hallgatóknak szervezett konferenciák, amelyeken átadhatjuk egymásnak a megszerzett tudást és közösséget építhetünk.

Az első panel Nagy Imre Afrikai Fegyveres Konfliktusok Arculatának Megváltozása  című előadásával vette kezdetét.  Az előadó részletesen ismertette az afrikai konfliktusok elmúlt évszázadokban bekövetkezett változásait; kiemelte a dekolonizáció sorsfordító hatását a fekete kontinensre, ugyanis a gyarmati rendszerek szétesését követően a megszülető afrikai államoknak egyszerre kellett szembenéznie az állam- és a nemzetépítés problémáival.  Továbbá rámutatott  annak a problémájára is, hogy sok esetben a gyarmati rendszerek megszűnése után az európaiakkal korábban jó kapcsolatot ápoló helyi elitek kerültek az ország élére és a kiépülő államapparátus mellett a hadsereget is dominálták.  A prezentáció további részében  az előadó a hidegháborút követő időszakot vette górcső alá.  Itt megemlítette, hogy a bipoláris világrend megszűnésével Afrika szerepe leértékelődött, ezzel párhuzamosan újfajta konfliktusok jelentek meg a kontinensen. Nagy Imre frappánsan meg is jegyezte, hogy erre az időszakra  a ”kalasnyikov és a machete” váltak Afrika jelképeivé. Az új korszak újfajta konfliktusokat is hozott a kontinens országaira, legtöbbször a szemben álló felek egy-egy karizmatikus helyi vezető köré csoportosuló, politikai célok és külső támogatók nélkül hadakozó felek voltak. Ezen „haderőket” leginkább a bűnözői tevékenységekben való aktív részvétel, a gyerekkatonák alkalmazása és a civil célpontok elleni támadások  jellemezték. A klasszikus gerilla mozgalmakhoz hasonló erős népi támogatottsággal ezek a szervezetek nem rendelkeztek, a csoportok  egyetlen célja a káosz és a bizonytalanság tartósítása volt. Az előadó ugyanakkor azt is megemlítette, hogy a klasszikus konfliktusok sem tűntek el az afrikai mindennapokból,  példaként hozta a dél-szudáni függetlenségi háborút. Majd pedig a dzsihádista szervezetek afrikai térnyerését foglalta össze. Nagy Imre ezzel kapcsolatban kiemelte a világ más pontjairól érkező iszlamista harcosok jelentőségét, akik képesek ráépülni az egyes helyi konfliktusokra. A megjelenő iszlamista szervezetek erős ideológiai hátérrel rendelkeznek, ezért lehetetlen velük  tárgyalásos úton megállapodni. Célpontjaik elsősorban a fekete kontinens gyenge államai, céljaik között szerepel a helyi erőforrások megszerzése. Az előadó élesen elkülönítette az al-Kaidát és az Iszlám Államot: míg az utóbbit türelmetlen szervezetnek és az iszlám más felekezeteivel szemben (síiták) kirekesztőnek írta le, addig az al-Kaidát olyan szervezetnek mutatta be amelynek elsődleges ellensége a nyugati világ. Ezt követően áttekintésre kerültek az afrikai kontinens iszlamista terrorszervezetei az al-Shabaabtól a Boko Haramig. Végezetül kiemelte, hogy az iszlamista terrorszervezetekkel szembeni harc egyik fő nehézsége a szervezetek hálózati alapon történő szervezése. Gyakorlatilag nem lehet megállapítani, hogy ki kicsoda a szervezeten belül.

A Maliban zajló fegyveres konfliktusok hatása Nyugat-Afrikára című következő előadásban Bak Pál a  2012-ben kirobbant mali konfliktus hátterét, illetve a bamakói központ, valamint a nemzetközi közösség által adott válaszokat mutatta be. A konfliktus hátterében az ország északi Azawa régiójában élő tuaregek helyzetének Bamako általi figyelmen kívül hagyása állt. Az előadó ismertette, hogy az ország 60-as években megtörtént függetlenné válása óta 4 nagy tuareg felkelés történt Maliban. A 2012-ben kirobbant utolsó felkelés ugyanakkor abban különbözik a korábbiaktól, hogy erre az időszakra már különböző dzsihádista szervezetek is megjelentek a nyugat-afrikai országban.  Legfőbb rebellis szervezetnek  az Azawa régió függetlenségért küzdő MLNA (National Movement for the Liberation of Azawad) számít. A nemzetközi közösség, Franciaország és az Afrikai Unió ugyanakkor a bamako-i kormányt  támogatta a felkelőkkel szemben. Az előadásból azt is megtudhattuk, hogy az Azawa-i felkeléssel párhuzamosan Sanago százados Mali déli területein kezdett hadműveletekbe a kormánnyal szemben. Ezt követően előadónk ismertette az ENSZ és a térségbeli nemzetközi és regionális szervezetek fellépést a tuareg lázadókkal szemben. Itt említést nyert az ECOWAS (Economic Community of West African States) által bevezetett gazdasági embargó, az Afrikai Unió katonai fellépése, az Európai Unió katonai (Franciaország), valamint humanitárius segítsége (Németország). A franciák katonai fellépéséhez az ENSZ szolgáltatott mandátumot. A prezentációban ezt követően bemutatásra kerültek a franciák által Maliban végrehajtott katonai műveletek, mint az Operation Serval és Operation Barkhane. Szintén ismertetésre került az ország északkeleti részén lévő hegyekben gerilla harcot folytató csoportokkal szembeni Operation Centaur. Zárásképpen előadónk kifejtette, hogy a felek közötti békekötés  egy hosszadalmas, a kormányzat és a tuaregek közötti kisebb megállapodásokon alapuló folyamat részeként tud bekövetkezni.

Az első panel utolsó előadója Al-Agha Cintia Assoum volt,  aki a Válságövezetek a média tükréből című előadásában a földgolyó különböző részein zajló konfliktusok médián keresztüli bemutatást vette górcső alá. Az előadó itt kifejtette, hogy a média a legfontosabb eszközünk, hogy kapcsolatba kerüljünk a válságövezetekkel. Ugyanakkor a médiából torz képet kapunk arról, hogy mi történik ezekben a térségekben, továbbá megemlítette azt, hogy a “globális média” megközelítőleg 3 milliárd embert ér el. Az előadó kitért arra is, hogy a média legtöbbször úgy tálalja az egyes híreket, hogy az meg tudja mozgatni a fogyasztók fantáziáját. Ezt követően bemutatásra került az objektív és szubjektív biztonságpercepció különválasztása. Itt kitért arra is, hogy a tömegtájékoztatás módosítja az érzet és a valóság kapcsolatát. Alapvetően a fogyasztókra leginkább a szubjektív biztonságpercepció jellemző, vagyis nagyon sokszor a média által közölt torz képek egy nem valós fenyegetettséget tudnak kialakítani a fogyasztókba. Itt megemlítésre került a biztonságiasítás fogalma, ami azt a politikai folyamatot jelenti, ami általában a problémákat olyan módon mutatja be, amely a  valóságnál sokkal jelentősebbé teszi az adott fenyegetést. Ezt a politikusok sokszor kihasználják annak érdekében, hogy egy-egy problémát felnagyítsanak a társadalmon belül. Az előadásban még megemlítette a dezinformáció fogalmát, amely az előadó szerint az esetek többségében propaganda célokat szolgál.  Az előadás további részében a válságövezetek  médián belüli megjelenését fejtette ki; bemutatta, három kategóriába lehet besorolni, hogy a média milyen módon mutatja be az egyes válságövezeteket. Az első ilyen mód a szociális érzékenységünkre kíván hatni. A második a szubjektív biztonságpercepciót akarja befolyásolni, a harmadik kategóriába a válságövezetekkel kapcsolatos dezinformációk tartoznak. Majd kitért a válságövezetek médiában való megjelenésének pozitív és negatív következményeire. Végezetül pedig megjegyezte, hogy a média manipulációs hatását nehéz elkerülni, hiszen az internet nem korlátozható, leginkább a minőségi médiatermékek gyártását és a kötelező forrásmegjelölést tartja a legjobb megoldásnak a dezinformációval szembeni védekezésre.

A második panel keretében Kelet-Ázsiával kapcsolatos előadásokat hallgathattunk meg. Az első előadó Bartók András volt, aki A remete királyság szomszédságában: Észak-Korea regionális hatásai című előadásában azt mutatta be, hogy milyen hatást váltottak ki az elmúlt hónapok észak-koreai nukleáris és ballisztikus kísérletei a szomszédos államokra.  András előadásában sorra vette a szomszédos államokban az elmúlt hónapokban lezajlott legfontosabb eseményeket, így bemutatására került  Moon Jea-in elnökké választása Dél-Koreában, a XIX. pártkongresszus Kínában és Abe Shinzo újraválasztása Japánban. Ezt követően kifejtette, hogy az ő meglátása szerint az elmúlt hónapokban Phenjan által elkövetet sorozatos provokációk mögött leginkább az észak-koreai államnak azon jogos félelme áll, hogy lemarad a szomszédok által diktált fegyverkezési versenyben. Bár Észak-Korea nagy létszámú konvencionális fegyverekkel felszerelt haderővel rendelkezik, de ezen fegyverek minősége – koruk miatt – megkérdőjelezhető. Így a nukleáris és ballisztikus fegyverek kifejlesztése maradt az egyetlen lehetősége Phenjannak, hogy lépést tartson a szomszédokkal,  ezért bemutatásra kerültek a nukleáris és ballisztikus kísérletek szomszédos államokbeli visszhangjai. Dél-Koreában az elmúlt hónapok következtében megváltozott az északi szomszéddal kapcsolatos politikai légkör. Bár az év elején az ország elnöki székébe ülő Moon Jea-in annak a Demokrata Pártnak a tagja, amely hagyományosan engedékenyebb politikát képvisel Észak-Koreával szemben, ez mára mégis megváltozott. Míg Jea-in korábban  a THAAD rakétavédelmi rendszer Dél-Koreába való telepítést ellenezte, addig mára kifejezetten támogatja azt. Az elmúlt hónapok rakétakísérletei szintén komoly fejtörést okoztak a remete állam protektorának számító Kína számára. Bár Kína ütköző államként tekint észak-koreai szomszédjára, az elmúlt időszak provokatív lépései komoly fejtörést okoznak a pekingi vezetésnek. András végezetül kitért arra, hogy az észak-koreai rakétaprogram hogyan volt képes arra, hogy újabb miniszterelnöki ciklussal ajándékozza meg a népszerűtlen Abe Shinzo–t, aki határozott fellépést ígér és felvetette a japán alkotmány módosításának a lehetőségét. Az összefoglalójában kifejtette, hogy nem látja reálisnak azt a lehetőséget, hogy Phenjan letegyen a nukleáris és ballisztikus fegyvereinek a fejlesztéséről.

A kelet-ázsiai panel következő előadója Edl András volt, aki a Droid vagy hazafi? Ellenségkép, identitás, útkeresés Japánban és Kínában című előadásában rendkívül eredeti és interaktív módon próbálta a nézőközönség számára bemutatni az identitás fogalmát. Kifejtette, hogy minden nép rendelkezik identitással, valamint, hogy ezeket identitásokat nem csak gondoljuk, hanem cselekedeteinkben végrehajtjuk és megvalósítjuk őket. Továbbá megemlítette, hogy ennek biológiai alapja van, mindenki bevett mintákhoz próbál alkalmazkodni. Az előadásban felmerült a „ki vagyok én?” kérdése, ennek meghatározása nagyban függ attól a csoporttól, amelyhez az illető tartozik. A közösséghez  tartozás a más csoporthoz tartozókkal való konfliktushoz vezet. Az előadásból megtudtuk, hogy az identitás kialakításában az iskolának kiemelt szerepe van. András ezen a ponton kitért arra, hogy mindkét ország kultúrájában fontos szerepet tölt be a konfucianizmus hagyománya, majd az előadás rátért a két távol-keleti ország oktatási rendszerének az összehasonlítására. Ebből megtudtuk, hogy a japán óvodákban igen nagy szabadságot biztosítanak a gyerekeknek, ugyanakkor a középiskolában már a jó állampolgárrá való nevelés áll a középpontban. Ezzel szemben Kínában kezdetektől fogva a versenyszemlélet áll az oktatás centrumában. Az előadás ezt követően rátér a két országban uralkodó társadalmi identitásra. Míg Japánban egyfajta értékválság és az erre keresendő válaszok, addig Kínában a szép és boldog jövőbe vetett hit az identitás alapja. A prezentáció a hatalom legitimitásának a kérdésével foglakozott: míg Japánban egyfajta bűnbánó, együttműködésre alapuló hozzáállás a legitimáció alapja, addig Kínában a nemzeti ideológia. Végezetül András bemutatta, hogy hogyan látja egymást a két fél. Alapvetően ellenséges a viszony a két nép között, amely egyrészt a fennálló területi vitákra, másrészt az oktatásban a másikról festett negatív képben gyökerezik.

A kelet-ázsiai panel harmadik előadója Papp Bendegúz volt, aki a Biztonsági kihívások Délkelet-Ázsiában és az ASEAN-way  című előadásában  az ázsiai kontinens dél-keleti részét érintő biztonsági kérdéseket mutatta be. Az előadás az ASEAN-way (Association of Southeast Asian Nations)  mint biztonsági, gazdasági és társadalmi együttműködés köré épült.  Az előadónk kiemelte, hogy az ASEAN centrumában már a kezdetektől fogva a biztonsági kérdések álltak. Ezt követően kitért a térség főbb biztonsági kihívásaira, mint Észak-Korea, Kína, India és az iszlamizmus. Ezt követően folytatta a regionális kihívásokkal mint a dél-kínai-tengeri szigetek vagy a növekvő fegyverkezés kérdése.  Az előadás ismertette a régióra ható nem hagyományos biztonsági kihívásokat, ilyenek pl. a gazdasági biztonság illetve a politikai demokrácia kérdései. Az előadónk bevezetett minket az ASEAN szervezetébe is. Kifejtette az alapításának körülményeit és azt, hogy a tagállamok történelmi múltjuk miatt igen érzékenyek a belügyeikbe való beavatkozás kérdésére. A szervezet a hidegháború alatt kifejezetten jól működött, ugyanakkor a XXI. század elején komoly problémákkal néz szemben. A globalizáció következtében megjelenő problémákat ugyanis nem lehet nemzeti keretek között tartani, egyre többször vetődik fel az emberi jogok megsértésének a problémája. A tagállamok jobban bíznak a különböző nemzetközi szervezetekben, mint az ASEAN–ban. Végezetül az előadónk megállapította, hogy reformokra van szükség a szervezeten belül, de mivel a tagállamok túlzottan is érzékenyek a szuverenitásukra, kérdéses, hogy végre lehet-e ezeket hajtani.

A panel zárásaként Gyömbér Béla A diktátor fegyverzete című előadását hallgathattuk meg, mely Észak-Korea fegyverarzenálját mutatta be. Az előadó már az első mondatában leszögezte, hogy kutatása nehéz téma, hiszen biztos információ az észak-koreai rakétakísérletekről nincs, csak az tudja, hogy pontosan mi történt, aki az utasítást kiadta, illetve aki végrehajtotta. Kim Dzsong-un az év elején bejelentette, hogy interkontinentális ballisztikus rakétát fog elindítani az imperialista hatalmak ellen, melynek a kísérlete ugyan megvolt, ám ez nem jelenti azt, hogy ilyen éles fegyverrel is rendelkezik Észak-Korea. Az előadás áttekintette a Hwasong és Taepodong típusú rakétákat, ezek jellemzőit, majd kitért arra a kérdésre, miért volt sikeres a 2017-es év. Az észak-koreai rakétaprogramban áttörést hozhatott, hogy a Hwasong-14 típusú rakétába – mely az első ballisztikus rakéta – sikeresen integráltak egy ukrán hajtóművet. Ezt az információt a New York Times által hírbe hozott Yuzhnoye gyár azonban visszautasította, és Oroszországra hárította a felelősséget. A prezentáció végén az előadó néhány mondatban összegezte, miért van szüksége Észak-Koreának a rakétaprogramra. A fejlesztéseknek amellett, hogy politikai céljai vannak, komoly szerepe van az észak-koreai illegális technológiatranszferben is. A szankcionált országokra jellemző valutaéhség itt is megjelenik, így a rezsim mindent megtesz, hogy valutához jusson: ennek egyik csereeszköze az észak-koreai technológia.

A harmadik panelben több térség is fókuszba került, így hallhattunk előadást az afrikai régióból, a NATO-orosz kapcsolatokról, a Közel-Keletről, visszatértünk még Délkelet-Ázsiába is, illetve az utolsó előadás a jelenleg talán leggyakrabban emlegetett témával, a migrációval foglalkozott.

Tóth Klaudia a Boko Haram akkor és most: egy dzsihadista szervezet alkonya? című előadásában olyan kérdésekre kereste a választ, hogy mi hívta életre a Boko Haramot, miért csatlakoznak ennyien a szervezethez, a Boko Haram egy felkelési mozgalom vagy eltorzult terrorista hálózat, illetve melyek a végkimeneteli alternatívák? Kutatása szerint a mélyszegénység jellemezte Északkelet-Nigériából induló Boko Haram egy túlélési alternatívaként jött létre, nagy létszámát annak köszönheti, hogy a szervezet által szerzett zsákmányból, pénzből mindenki részesülhet. A 2000-es évek elején észak-keleten aktív felkelési mozgalom tevékenységében – ahol a mélyszegénység és korrupció ellen léptek fel –  az évtized végén mutatkoztak változások; gyakoriak lettek a külföldi épületek elleni támadások, nőtt az áldozatok létszáma és a Boko Haram megjelent Csádban, Kamerunban és Nigerben is. A szervezet időközben felesküdött az Iszlám Államra is, akitől anyagi támogatást és kiképzést is kapnak. A helyzetre megoldást a nigériai kormánynak kell találnia, ám egyelőre a 2015-ös választásokat megnyerő Buharinak sem sikerült eredményes fellépést mutatni a Boko Haram ellen, mely felkelési mozgalomként indult, de ma már terrorszervnek tekinthető. Buharinak pont azokra a problémákra kell választ adni – szegénység, munkanélküliség, gyenge központi kormány –, melyek a csatlakozási szándékot erősítik a kilátástalan társadalomban.

Afrikát elhagyva az eurázsiai térség került fókuszba, Nagy Bianka a NATO-orosz kapcsolatrendszer a bipoláris világ megszűnése után című előadása főleg a jelenlegi helyzetet kívánta bemutatni a Washingtoni Szerződés országai és Oroszország között. A prezentáció eleje röviden ismertette, milyen gazdasági, területi, katonai veszteségeket szenvedett a Szovjetunió felbomlásával annak jogutódja, Oroszország, mely a nemzetközi közösségben már nem birtokol szuperhatalmi státuszt, csak regionális nagyhatalomként tud megjelenni. Azonban az új orosz geopolitikai stratégia Oroszországra világhatalomként tekint, melynek birodalomépítés a célja. Az előadás a NATO-orosz kapcsolatokat az európai térségre fókuszálva tekintette át; a kezdeti együttműködésből hogyan jutottunk el napjaink konfliktusos viszonyáig, majd pár szó erejéig kitért az ukrán helyzetre is, melynek értékelésekor nem szabad elfelejteni a nyugati nyomásgyakorlás szerepét sem. Az előadó az elemzését azzal a konklúzióval zárta, hogy a kapcsolatépítésre kéne törekedni a NATO-orosz viszonyrendszerben konfrontáció helyett, azonban jól látható, hogy Oroszország nem fogja engedni a NATO keleti terjeszkedését; az orosz nemzetbiztonsági stratégia a NATO-t és az USA-t fenyegetésként jelöli meg, így kétséges, mi várható a jövőben.

A konferencia tizedik előadása keretében ismét a délkelet-ázsiai térségbe tértünk vissza. Biró István Válságövezet a tengeren – Délkelet-Ázsia mint a modernkori kalózkodás egyik gócpontja című kutatása a visszaszorulóban lévő, de talán ismertebb szomáliai kalózkodás helyett a délkelet-ázsiaival foglalkozott. Előadása a kalóztevékenység történelmi áttekintésével kezdődött, mely a 19. századra visszaszorult; már csak gócpontok léteztek. A világháborúk és a hidegháború alatt a tengerek hadszíntérnek minősültek, így fegyveres rablás lehetőségei minimálisra csökkentek. Változást a hidegháború vége hozott, a szervezett bűnözés térnyerésével, a haditengerészeti költségvetés csökkenésével a modernkori kalózkodás is fellendült. A tevékenységet erősítette a délkelet-ázsiai gazdasági fellendülés, ám a gazdasági prosperitással törésvonalak is megjelentek a társadalomban; a nyomornegyedek száma nő, az emberek a központi kormányra nem számíthatnak, így a bűnözés marad mint megélhetési forma. Megoldást jelenthetnek a kalózkodásra különböző jogi és technikai lépések. Az előadó kiemelte nemzetközi bíróságok felállítását, speciális jogi övezetek létrehozását vagy állandó többnemzeti haditengerészeti bázisok működtetését, ám ezek nemzetközi együttműködést követelnek meg.

Dudlák Tamás előadása egyedülálló volt a konferencián; nemcsak azért, mert egyedül ő beszélt a Közel-Keletről, hanem rendhagyó módon nem készített diasort a kutatása ismertetéséhez, a közönség figyelmét hagyományos módszerrel, térkép rajzolásával kívánta megragadni. Előadása A konfliktustól az együttműködésig. A török külpolitika átalakulása az iraki Kurdisztánnal való viszonyban címet kapta, melyet rögtön azzal nyitott, hogy a török-kurd kapcsolatok ma inkább már a konfliktus felé térnek vissza. A prezentáció röviden kitért a kurdok bemutatására, majd az iraki Kurdisztán került előtérbe, mely 2005-ben, az új iraki alkotmánnyal kapott autonóm státuszt. Itt kapcsolódott be Törökország is az elemzésbe, aki már a 2003-as iraki invázió alkalmával, mikor regionális pozíciója erősödött, a kurdokkal való együttműködést kereste, akikben lehetőséget látott, hogy helyzetét még stabilabbá tegye a térségben, illetve az iraki belpolitikát befolyásolja. Ugyan a törökök a türkménekre is próbáltak támaszkodni Irakban, nagyjából 2010-re kiderült, hogy a kurdok erősebb bázist jelentenek, így velük folytatódott Törökország együttműködése (pl. Kurdisztán fedezi a török kőolaj- és földgázszükségleteket). A kooperációban a törést a 2017 szeptemberében megtartott kurdisztáni függetlenségi népszavazás hozta, melyet már Törökország sem támogatott. A népszavazás eredménye ugyan nem kötelező, de az még kérdéses, mit hoz a jövő a török-kurd kapcsolatokban.

A konferenciát Szabó László András A migráció hatása az állam működésére című elődása zárta. Az előadó olyan definíciók ismertetésével kezdte kutatása prezentálását, mint a migráció, belső/külső migráció vagy nemzetközi migráció, a migráció mérése: mely lehet bruttó vagy nettó, illetve kiemelte a migrációs politika fogalmát is, melyre szakember tehet ugyan javaslatot, de végül a politikai érdekek fognak dönteni. Az állami feladatok tekintetében kitért arra, hogy a jelenlegi befogadórendszer jó, ám nem az utóbbi években tapasztalt migrációs mértékre van kitalálva, így ez komoly kihívást jelent. Az állam működésére gyakorolt hatást tekintve az előadó egy kibocsájtó, egy tranzit és egy befogadó országot különböztetett meg, ahol a gazdasági, pénzügyi és rendvédelmi szektorokat helyezte előtérbe, és a rájuk nehezedő pénzügyi és egyéb terheket mutatta be. A kutatás azt állapította meg, hogy a gyakran emlegetett munkaerőpiaci pótló hatás hosszútávon nem mutatkozik meg, azonban arra nem tért ki, milyen hatékony választ lehet adni korunk egyik nagy kihívására

A konferencia zárásaként Kovács Georgina, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Diákbizottságának az elnöke emléklap átadásával köszönte meg az előadóknak a részvételt és a színvonalas prezentációkat. Reméljük, mind az előadók, mind a közönség soraiban ülők jól érezték magukat és új ismeretekkel tértek haza!

Írta: Halasi Gábor és Ármás Julianna

Varsóban már a MiG-29-esek és Szu-22-esek közelgő váltására készülnek. Az erről szóló hírt a program felelőse, a lengyel Fegyverzeti Felügyelet november 23-án közölte a sajtóval – a cél egy új, többfeladatú harci repülőgép kiválasztása a kiöregedett szovjet gyártmányok pótlására.

Smart Remote Tower, azaz a repülőtéri légi forgalom intelligens távirányításának megvalósításában nyújt segítséget a HungaroControl a sorozatban ötször a világ legjobb címét elnyerő szingapúri Changi repülőtér fejlesztéséhez.

2017. december első két napjában a Szegedi Móra Ferenc Szakkollégium interdiszciplináris konferenciát szervezett, amelyen a Biztonságpolitikai Szakkollégium három tagja is előadott. A BSZK-t Halasi Gábor, Banos Benjámin és Ilosvai Dániel képviselték, akik közül Banos Benjámint a szekcióvezető kiemelkedő előadásáért különdíjjal tüntette ki. Gratulálunk!

Ezen felül köszönetet mondunk a házigazdának a kiváló szervezésért és szívélyes vendéglátásért. Reméljük, a jövőben is hasonlóan eredményes lesz szakkollégiumaink közt az együttműködés!

Partnerkapcsolatok

2017. október 30. – november 2.

Szkopjéban a Védelmi Oktatást Fejlesztő Program (DEEP – Defence Education Enhancement Programme) képviseletében érkező NATO szakértők Bulgáriából, Németországból és az Egyesült Államokból delegált szakemberekkel együtt vizsgálták a macedón kormány működését a védelempolitika és katonai oktatás területén. Radmila Šekerinska védelmi miniszter egyetértésében a területek fejlesztésére irányzott új NATO-program indulása 2018 februárjára várható, 3 éves időtartamban, a védelmi oktatás kérdését fókuszba helyezve.

2017. november 1-2.

Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára kétnapos látogatást tett Dél-Koreában, melynek célja a Szövetség együttműködésének megerősítése volt a Koreai Köztársasággal.  A főtitkár a dél-koreai külügyminiszterrel, Kang Kjung-Va-val tartott találkozóján háláját fejezte ki Szöul 200 millió dolláros anyagi segítsége és az afganisztáni Parwan Tartományi Újjáépítési Csoport vezetése miatt. Emellett megköszönte Dél-Korea együttműködését az Afrika szarvát körbeölelő tengereken zajló kalózkodás visszaszorításában. Ezt követően a regionális biztonság és Észak-Korea kapcsán tett nyilatkozatában elítélte a kommunista rezsim fegyverkísérleteit és nukleáris ambícióit. Stoltenberg dél-koreai útja során ellátogatott a Szöuli Nemzeti Temetőbe és lerótta tiszteletét a Koreai Köztársaság védelmében elhunytak sírja előtt.

A két vezető egy új együttműködési megállapodást írt alá az Észak-atlanti Szövetség és Dél- Korea között, melynek sarokpontjai a kétoldalú politikai párbeszéd támogatása és számos gyakorlati területen való együttműködés elősegítése, mint a terrorizmus elleni harc, kibervédelem és nukleáris fegyvermentesítés.

2017. november 2.

Jens Stoltenberg az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) sajtókonferenciáján tartott beszédének legfontosabb üzenete, hogy a 21. századi konfliktusok  többé már nem csupán regionális szinten jelentkező problémák, megoldásuk immár globális szintű, szoros politikai és biztonsági együttműködést igényel. Ennél fogva a Szövetség álláspontja az Észak-Korea körül kialakult krízishelyzet kezelésére a gazdasági szankciók szigorú betartása mellett a szigorú diplomáciai és politikai válságkezelő lépések megtétele.  Phenjan rakéta- és nukleáris programjának leállítása kulcskérdés, hiszen idén júliusban bebizonyosodott, hogy a térség NATO-partnerországai, Japán és Dél-Korea mellett a Szövetség észak-amerikai és európai tagállamai is hatótávolságon belülre kerültek. A fő politikai vonal a kérdésben, hogy mialatt a NATO fenntartja elrettentő katonai erejét, a cél továbbra is a phenjani rezsim konstruktív tárgyalásra késztetése és a válság békés megoldása. Mindemellett a főtitkár a Dél-Koreával kötött új együttműködési terv további részleteiről is bejelentést tett: a két fél mostantól közvetlen katonai diplomáciát folytat és közös kutatói munkát végez, emellett Szöul felajánlotta, hogy az együttműködés keretein belül katonai személyzetet küld a brüsszeli NATO Főparancsnokságra.

2017. november. 8-9.

Brüsszelben ismét sort került a NATO védelmi miniszterek találkozójára. A legfőbb napirendi pont a Szövetség parancsnoki struktúrájának átdolgozási tervét foglalta magába a megváltozott biztonsági környezet különböző aspektusait figyelembe véve. A fő cél a rendszer további stabilitásának fenntartása, annak kiterjesztése és a gyors reagálási képesség fejlesztése. A részleteket tekintve olyan kérdésekre helyezik a jövőben a hangsúlyt, mint a katonai csapatok gyors mozgatása érdekében történő infrastruktúrafejlesztés az állami jogi szabályozásokkal összehangolva, valamint az Európai Unióval való szoros együttműködés a hatékonyság érdekében. A felszerelés és katonai csapatok minél rövidebb idő alatt végrehajtható mobilitásának eléréséhez egy új parancsnokság felállítása mellett döntöttek, melynek részletei 2018 februárjában kerülnek nyilvánosságra. Kiemelték egy atlanti-óceáni parancsnokság kérdését a tengeri kommunikációs vonalak biztosítására Európa és Észak-Amerika között. Platformra került a kibervédelem témaköre is, melyet Stoltenberg ugyanolyan ütőképes szintre kíván fejleszteni, mint a légi, szárazföldi, és tengeri védelmet. Megállapodás született egy új Kiberműveleti Központ létrehozásáról, ami az átdolgozott NATO parancsnoki struktúra részeként működik majd.

2017. november 9.

A Egyesült Államok elnöke, Donald Trump szeptember elején bejelentette az új afgán stratégiát, miszerint az Afganisztánban állomásozó erőket nem fogják kivonni, hanem meg fogják erősíteni. Jens Stoltenberg most bejelentette, hogy beleegyezik a Resolute Support Mission, vagyis az Eltökélt Támogatás Művelet létszámának emelésében. Ez nagyjából 13.000 főről 16.000 főre fogja emelni a műveletben résztvevő katonák számát. A kiképző és támogató misszió várhatóan 2020-ig fogja folytatni az Afgán Erők kiképzését.

2017. november 10.

Szerbia és a NATO a Tudomány a Békéért és Biztonságért Program (SPS – Science for Peace and Security Programme) keretén belül egy közös kibervédelmi gyakorlatot szerveztek, ahol szerb köztisztviselőknek volt lehetőségük információbiztonsági gyakorlatokban kipróbálni magukat. Ennek során a résztvevőknek elméletben és gyakorlatban kellett olyan szituációkkal foglalkozniuk, amelyek a saját szervezetükben bármikor megtörténhetnek.

„Ez egy kiváló lehetőség volt számunkra, hogy erősítsük az együttműködést a NATO és Szerbia között az információbiztonság területén” – mondta Vello Loemaa nyugalmazott vezérőrnagy.

2017. november 15.

Jens Stoltenberg Brüsszelben találkozott Alekszandr Vucsics szerb elnökkel. A találkozó során a NATO és Szerbia együttműködéséről, illetve a Nyugat-Balkán biztonsági kihívásairól beszéltek a felek. A főtitkár hangsúlyozta, hogy az együttműködésük valós hasznot hozhat a régió lakosainak.

2017. november 18.

Jens Stoltenberg Clare Hutchinsont nevezte ki az új Különleges Képviselőjének a Nők, Béke és Biztonság ügyeiben. Hutchinson nagy tapasztalattal rendelkezik ezeken a területeken, hiszen több mint 10 évig volt nemi tanácsadó az ENSZ-nél, így Koszovóban és Libanonban is járt.

A főtitkár szerint a nők előtérbe helyezése nemcsak a helyes, de okos dolog is, mivel ez az országokat biztonságosabbá és stabilabbá teszi. Ezért tervezik, hogy a Szövetségen belül a nőknek nagyobb szerepet adnak.

Műveletek

2017. november 7.

A NATO befejezett egy hároméves projektet, melynek célja Grúziában egy, az oroszok által félig elpusztított lőszerraktár fel nem robbant lőszereinek megsemmisítése volt. A projekt 1,15 millió euróba került, a vezető államai pedig Csehország és Litvánia voltak. „A Cseh Köztársaság vezető szerepe egy erős demonstrációja Grúzia euroatlanti törekvései iránti támogatásunknak” – mondták a projekt zárórendezvényén a cseh küldöttség tagjai.

2017. november 28.

A 10. alkalommal rendezték meg a Kiber Koalíció elnevezésű hadgyakorlatot, melyen 25 államból vettek részt több mint 700-an. Észtországban volt a gyakorlat központja, azonban a résztvevők többsége a saját munkahelyéről dolgozott. A Kiber Koalíció lényege, hogy teszteljék és képezzék a kibervédelemmel foglalkozó szakembereket annak érdekében, hogy meg tudják védeni a NATO-t és a nemzetközi hálózatokat a támadásoktól.

A kibervédelem a NATO kollektív védelmének egyik része és egyre fontosabb szerepet tölt be a NATO-n belül. A Kiber Koalícióhoz hasonló gyakorlatok is bizonyítják ezt, illetve segítik a NATO képességeinek fejlesztését.