Feed aggregator

François Fillon volt miniszterelnök jelenleg csak harmadik a republikánus előválasztás mezőnyében, de lendületben van.

Az Odoxa felmérése szerint 9 pontot ugrott Fillon a republikánus mezőnyben, ami mindenképpen jelentős erősödés. Eközben Juppé 7 pontot esett, de ez még mindig 10 pontos előnyt jelent számára Sarkozy-vel szemben (36%-26%-20% most az állás az első három jelölt között). Vagyis:

• Fillon lendületben van,
• a 10 pontos előnnyel Juppé nem lehet különösebben nyugodt,
• Sarkozy viszont egyenesen idegeskedhet Fillon közeledése miatt.

A második fordulóban a Juppé-Sarkozy meccs egyelőre 58-42%-ra áll.

A felmérés november 9-11. között készült, vagyis a Trump-effektus részben hatással lehetett már rá. A hibahatár +/- 3,3%, azaz végső soron akár 6,6 pont is lehet.

Mint tudjuk, egy mérés nem mérés, és Donald Trump óta megint bőven van értelme a régi bölcsességet emlegetni, miszerint ha a különbség nem 10 pont körül van, akkor az elől állónak is érdemes aggódni.

Ám ennek a hírnek a lényege nem elsősorban a konkrét adat, hanem hogy a francia sajtó tele van azzal, hogy Fillon lendületben. Ez azért fontos, mert egy ilyen, a sajtón végigfutó hír esélyt ad Fillonnak, hogy sokakat meggyőzzön, a rá adott szavazat nincsen elveszve.

Az előválasztás első fordulója november 20-án lesz. Hét nap!

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

79 – főleg republikánus – képviselő indítványt nyújtott be Hollande elnök politikai felelősségre vonására és elmozdítására az alkotmány 68.§ értelmében. Később a republikánus frakció további képviselői jelezték, csatlakoznak a javaslathoz. Az indítvány mögé álló képviselők szerint az elnök államtitkot sértett a híres-hírhedt interjúkötetében, amikor olyan dolgokról beszélt, amilyenekről – a kötet címéhez híven – egy elnöknek nem kellene beszélnie.

A francia sajtó kevés esélyt lát az indítvány elfogadására (jogosan, mivel nincs meg ehhez a szükséges parlamenti többség), de ettől még súlyos az ügy.

Hollande a kötetben olyan kínos ügyeket tárgyal, mint egy szíriai légicsapás tervei, a francia hadsereg célzott gyilkosságai (az elnök “legalább négyet” elrendelt), vagy éppen hogy miként fizettek váltságdíjat francia újságírókért.

Eric Ciotti republikánus képviselő ezzel párhuzamosan az ügyészséghez fordult, mivel a híres-hírhedt Hollande-féle interjúkötet szerzői – a Le Monde újságírói – nyilvánosságra is hoztak egy államtitkot képező tervet a szíriai légicsapásról.

Ugyanakkor van, aki azt is kétségbe vonja, hogy az elnök – aki a végső titokgazda a végrehajtó hatalomban – egyáltalán sérthet-e államtitkot, vagy egyszerűen azt csinál és azt mond, amit jónak lát, azt a titok feloldásának lehet tekinteni (bár elvben, mondják ugyanitt a szakértők, a Nemzetközi Büntetőbíróság előtti felelősség felmerülhet a célzott gyilkosságok miatt, csak éppen az eljárásnak minimális az esélye).

Tehát jogilag nem túl érdekes ez a javaslat, de a politikailag meggyengült elnök ellen ez egy újabb izgalmas támadás. Amelyet ráadásul saját magára húzott, teljesen feleslegesen, a mesélős interjúkötettel…

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Ha kérdezték, eddig mindig azt mondtam, hogy aki a november 27-i jobboldali előválasztás győztese, valószínűleg az lesz a következő francia elnök. Ebben a mondatban a kulcsszó az “eddig”. Donald J. Trump amerikai elnökválasztási győzelme új helyzetet teremt, mentálisan egészen biztos. Marine Le Pen esélyei pár óra leforgása alatt jelentősen megnőttek a francia elnökségre, függetlenül attól, hogy az éppen aktuális mérések mit mutatnak.

Azt különösebb elemzői tehetség nélkül kimondhatjuk, hogy Donald Trumpot nem az aprólékos szakmai programja és igazmondási képessége miatt választották meg elnökké (ebből a szempontból nagyon tanulságos a Politifact fact-check oldal Trump “igazmondási statisztikáiról” szóló összefoglalója).

Azt állítom, hogy ezek után a francia választáson sem feltétlenül a program, az igazmondás és a tények fognak dönteni, hanem olyan érzelmek és indulatok, amelyek a New York-i milliárdost is az Ovális Irodáig repítették. Hogy mik ezek az érzelmek és indulatok? A düh, a meg nem értettség, a magára hagyottság kétségbeesése, no meg az újdonság, a tisztaság és a kemény kéz iránti igény, amely a francia fehér alsó középosztályt éppen annyira kínozza, mint az amerikai alsó középosztályt, vagy a Brexitet megszavazó briteket.

Aki a leginkább el tudja hitetni, hogy ezekre az érzelmekre és félelmekre válaszolni tud, az lehet a befutó, függetlenül attól, hogy valójában milyen (Trump győzelme amúgy a jobboldali-republikánus előválasztás kimenetét is átrajzolhatja, de erről majd egy másik írásban).

Trump győzelme elsősorban abban segíthet a Nemzeti Frontnak, hogy elhiteti: Marine Le Pen győzelme reális. Azt sugallja, hogy nyugodtan szavazz a szíved szerint, akármit hallasz a médiában, a politikusoktól stb., mert a végén a Front jelöltjére adott szavazat nem lesz elveszett szavazat. Trump tehát azt üzeni a francia csalódottaknak, hogy semmi sem irreális, a legvalószínűtlenebb, legkockázatosabb jelölt is odaérhet, ha elég sokan akarják. Márpedig a Nemzeti Front, mint populista-radikális párt, nyilván csak a “sokra” számíthat, hiszen médiára, szakértői támogatásra, az “írástudók”, egyházak stb. csatlakozására nem.

Ne becsüljük alá ezt a potenciális mentális váltást! Ne gondoljuk, hogy a “köztársasági front”, a két nagy párt összefogása áttörhetetlen! Nem az. Sokszor mondtam és írtam már, hogy ha Marine Le Pen valaha francia elnök lesz, akkor az éppen azért lesz, mert az a közbölcsesség, hogy nem lehet. Marine L Pen – értsd: a Nemzeti Front jelöltje – lehet elnök. Hosszú idő óta meggyőződésem, hogy előbb-utóbb lesz is.

De ma, 2016. november 9-én délelőtt csak azt mondom, hogy a “Marine Le Pen elnök”-nek most, ebben a pillanatban nagyobb az esélye, mint a francia történelem során bármikor.

Nem véletlenül triumfált a Nemzeti Front elsők között. Florian Philippot, a párt alelnöke Marine Le Pen fotójával kísérve azt írta ki a Twitterre: “Összeomlik a világuk. A miénk épül.”. A Frontnál valószínűleg pontosan értik, hogy mi történt.

Leur monde s’effondre. Le nôtre se construit. #PlaceAuxPeuples pic.twitter.com/zpRlXqZnlC

— Florian Philippot (@f_philippot) November 9, 2016

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

https://www.facebook.com/events/205240999913518/

Trump vs. Clinton: Elnökválasztási est a Pázmányon november 8-án 18 órától

Helszín: Pázmány Jogi Kar, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28. E3

Szerinted mi lesz a vége? És mi lesz utána? Miért fontos nekünk itt, Európában az amerikai elnökválasztás végeredménye?

Az eseményen részt vesz, és az az aktuális helyzetbe betekintést enged:
Ádány Tamás tanszékvezető e. docens, PPKE JÁK Nemzetközi Közjogi Tanszék
Fehér Zoltán diplomata, külpolitikai elemző (Boston)
Pintér Károly e. docens, PPKE BTK Angol-Amerikai Intézet

https://www.facebook.com/events/205240999913518/

Trump vs. Clinton: Elnökválasztási est a Pázmányon november 8-án 18 órától

Helszín: Pázmány Jogi Kar, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28. E3

Szerinted mi lesz a vége? És mi lesz utána? Miért fontos nekünk itt, Európában az amerikai elnökválasztás végeredménye?

Az eseményen részt vesz, és az az aktuális helyzetbe betekintést enged:
Ádány Tamás tanszékvezető e. docens, PPKE JÁK Nemzetközi Közjogi Tanszék
Fehér Zoltán diplomata, külpolitikai elemző (Boston)
Pintér Károly e. docens, PPKE BTK Angol-Amerikai Intézet

Péntek reggel az M1 hírtelevízió reggeli adásában a francia menekültügyi helyzetről és a jobboldali előválasztás állásáról beszélgettünk. 

A beszélgetés videón itt érhető el, az MTI pedig a következő anyagot adta ki a beszélgetésről:

A németországinál jóval kisebb számú érkezővel sem tud megbirkózni a francia menekültügyi rendszer – mondta az M1 aktuális csatorna péntek reggeli műsorában Soós Eszter Petronella politológus, Franciaország-szakértő.

Tavaly mintegy 80 ezer menekültügyi kérelmet nyújtottak be az országban, ez a szám idén elérheti a százezret, de “a francia infrastruktúra még ennyire sem állt készen”, miközben “folyamatosan születnek a kiegészítő megoldások”, növelve az elhelyezhető emberek számát.

A politológus szerint François Hollande francia államfő azért döntött a calais-i és a párizsi menekülttábor kiürítése mellett, mert demonstrálni szeretné, hogy “az állam ott van a helyén, rendet tart és teszi a dolgát”, egyúttal azt is üzeni az elnökválasztás előtt álló országnak, hogy a korábbiaktól eltérően most nem fognak újraépülni ezek a táborok.

A jövő évi franciaországi elnökválasztásról szólva a szakértő azt emelte ki, hogy a baloldal rossz szereplése miatt a voksolásnál érdekesebb lesz a jobboldali előválasztás eredménye, mert “aki ezt megnyeri, az a következő francia elnök”.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Sting koncertjével nyílik újra november 12-én a tavalyi párizsi merényletek egyik helyszíne, a Bataclan koncertterem, ahol a 130 áldozat közül kilencvenen vesztették életüket – jelentette be pénteken a Lagardère Unlimited Live Entertainment, a szórakozóhely tulajdonosa.

Az est bevételét az egy évvel ezelőtti merényletek túlélői által létrehozott egyesületeknek ajánlotta fel a brit énekes.

A Bataclan újranyitásával két fontos feladatunk van: megemlékezni azokról, akik életüket vesztették a tavalyi támadásban, és ünnepelni a zenét és az életet, amit ezt a mitikus koncertterem is képvisel

– hangsúlyozta Sting internetes oldalán, aki még kezdőként lépett fel először a The Police nevű csapatával a Bataclanban.

A nyitókoncert másnapján egy emléktáblát helyeznek el a Párizs észak-keleti részén található klub falán – tudta meg a BFM hírtelevízió. A megemlékezésen a túlélők és az Eagles of Death Metal amerikai rockzenekar tagjai lesznek jelen, akik a terrortámadás pillanatában koncertet adtak a Bataclanban. Ezt az értesülést a tulajdonosok egyelőre nem erősítették meg.

Korábbi bejelentések szerint a Bataclanban november 16-án Pete Doherty brit énekes lép fel, majd Marianne Faithfull, Youssou Ndour, a Touaregs Tinariwen, Yael Naim és az FFF francia csapat ad koncertet.  

A tavaly november 13-i párizsi merényletek estéjén három, testén robbanóövet viselő terrorista hatolt be az épületbe, ahol az Eagles Of Death Metal amerikai zenekar adott koncertet. A merénylők azonnal tüzelni kezdtek és kilencven embert megöltek. A támadással egyidőben a Stade de France nemzeti stadionnál és belvárosi kávéházak teraszain másik két terrorkommandó további negyven embert ölt meg.

A támadás óta a Bataclan, amely Párizs egyik legrégebbi és legismertebb könnyűzenei koncertterme, mintegy 1500 férőhellyel, nem nyitott ki. A tulajdonosok az újranyitás előtt teljesen felújították a szórakozóhelyet.

(Szöveg: MTI, kép: saját felvétel)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Több mint 3800 ember élt a párizsi Stalingrad metróállomás közelében spontán kialakult menekülttáborban, amelyet pénteken teljesen felszámoltak a francia hatóságok. A menedékkérőket a főváros körül kialakított nyolcvan átmeneti befogadóhelyre szállították.

“Befejeződött” – közölte a helyszínen a prefektúra szóvivője, aki szerint mindenkit, 3852 embert, köztük 339 veszélyeztettet (kisgyerekes vagy terhes nőt) szállítottak el kora délutánig.

Egy rendőrségi szóvivő elmondta, hogy a Párizs északkeleti részén található sátorváros kiürítésében 600 rendőr és 250 önkéntes segédkezett. Tájékoztatása szerint az afgán, szomáliai és szudáni menedékkérők által lakott tábor megszüntetésére egyrészt humanitárius okokból, másrészt azért van szükség, hogy ismét rend és tisztaság legyen az érintett párizsi negyedben.

A hatóságok a Franciaország északi részén található Calais-ban kialakult menekülttábor, a “dzsungel” múlt heti felszámolása után tettek ígéretet arra, hogy még ezen a héten megszüntetik a szóban forgó fővárosi migránstelepet.

“Ez hatalmas művelet” – mondta Jean-Francois Carenco regionális rendőrfőnök.

A migránsokat több mint nyolcvan autóbusszal a párizsi régió különböző hivatalos befogadóközpontjaiba szállították. A művelet kezdete óta egyelőre semmiféle incidensről nem érkezett hír. Az AFP francia hírügynökség egyik tudósítója azt mondta, hogy az első migránsokat 6 óra 20 perc körül szállították el a táborból. Az utolsó táborlakókkal hat órával később indultak el a buszok, miközben megkezdődött a hátrahagyott sátrak, matracok, takarók eltakarítása.

A francia fővárosban több mint egy éve folyamatosan kialakulnak hasonló táborhelyek, mivel a hivatalos menekültszállások már mind megteltek. A Stalingrad metróállomás közelében lévő tábort egyébként korábban többször is felszámolták, legutóbb szeptember 16-án, de az azt követő hetekben migránsok újakat létesítettek.

A párizsi vezetés azt tervezi, hogy hamarosan nyit majd egy humanitárius befogadóközpontot, hogy elejét vegye az újabb spontán táborok kialakulásának. A létesítményben az újonnan érkezőket néhány napra elszállásolják, amíg az állam nem tud nekik helyet kijelölni más hivatalos szállásokon. Tavaly június óta 29 táborfelszámolás keretében több mint 19 ezer migránst helyeztek el állami befogadóközpontokban. A párizsi vezetés adatai szerint naponta 50-70 illegális bevándorló érkezik a fővárosba.

Franciaország sokáig nem számított a migránsok célországának, tavaly 80 ezer kérelmet regisztráltak a hatóságok, idén viszont 100 ezerre emelkedhet ez a szám. A többi nyugat-európai országhoz képest mérsékeltebb arányok ellenére a francia hatóságok sokáig nem voltak felkészülve a menedékkérők befogadására, s fokozatosan alakítják ki számukra az újabb struktúrákat.

(Szöveg: MTI, kiemelt kép: saját felvétel)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Alain Juppé már korábban jelezte, hogy ha 2017-ben bizalmat kap a választóktól, az elnökséget csak egy mandátumra vállalja. Fő republikánus ellenfele, Nicolas Sarkozy is hasonlóan nyilatkozott a második vita alkalmával. (Ha Hollande elnök véletlenül újrázna, 2022-ben az alkotmányos szabályok miatt nem indulhatna újra. Marine Le Pen viszont 2017-ben és 2022-ben is játékban lehet. De ez most mellékszál.)

Bevallom, magánemberként nekem szimpatikus az egy mandátumos ígéret, mert azt sugallja, hogy a republikánusok nem akarnak csücsülni a babérjaikon, nem azon agyalnak majd reggeltől estig, hogy hogy szerepelnek majd az újraválasztáson, hanem dolgozni akarnak, megcsinálni, amit ígértek. Ez az üzenet nekem tetszik. Csakhogy az elemzői énem pontosan tudja, hogy ez a dolog korántsem ilyen egyszerű.

Lehet, hogy a megválasztott elnök komolyan gondolja majd, hogy öt év kemény munka, s utána jöhet a dolce vita. De kormányozni parlamenti többség nélkül elég macerás, és garantálom, hogy a kormánypárti képviselők jelentős része a beiktatás másnapjától kezdve az újraválasztásán agyal majd, ez alapján a logika alapján hozza meg a döntéseit, rosszabb esetben ez alapján a logika alapján kritizálja a saját kormányát és elnökét.

Persze végig lehet csinálni egy ciklust úgy is, hogy a kormány folyamatosan “erőszakot tesz” a parlamenten, és minden fontosabb döntést a 49-3-mal fogadtat el. Az V. köztársaság alkotmánya ezt is lehetővé teszi, de csak egy bizonyos mértékig – utána viszont a képviselők is visszaszólhatnak. És visszaszólhat a kormányzó párt is.

Azt nem gondolom, hogy egy ilyen feszült helyzetben az elnök komolyan elgondolkozna a Nemzetgyűlés feloszlatásán, pedig az a végső alkotmányos zsarolóeszköz. Minek tenné? Hogy kapjon egy ellenzéki kormányt a nyakába, megint együttlakás legyen, ami a Nemzeti Front legkéjesebb álma lenne 2022-re? Szóval nem, az egymandátumos elnök sem tehet meg mindent, a képviselők újraválasztási érdekeit valamilyen mértékig neki is figyelembe kell vennie. Ha nem így tenne, az végső soron olyan kakofóniához vezetne, mint amelyet most, a Hollande-korszak végén látunk.

Így amennyire szimpatikus az egy mandátumos ígéret első hallásra, annyira kockázatos a másodikra. A majdani elnöki mozgásteret biztos nem bővíti olyan mértékben, mint azt elsőre hinnénk. De hogy a kampányban jól hangzik, az biztos. Bónuszként pedig segít az idősödő elnökjelölteknek elhessegetni a korukra vonatkozó kérdéseket.

Persze lehet, hogy mindez csak hipotetikus találgatás, és Franciaországban is beüt a Brexit-Trump effektus… Akkor meg úgyis mindegy lesz, hány ciklust ígért Sarkozy és Juppé.

(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Megint előkerült Ségolène Royal környezetvédelmi miniszter, a 2007-es vesztes elnökjelölt neve, mint potenciális 2017-es szocialista kihívó Hollande helyett. De mennyire komoly ez?

Rengeteg név kering, a szocialisták mintha kétségbeesetten keresnék azt az embert, aki Hollande helyett elindulhat, és nem esik ki feltétlenül az első körben (olyan forgatókönyv jelenleg nincs, hogy Hollande bejut a második fordulóba).

Pörögnek a nevek: Valls, Macron, Royal, Taubira…

Royal persze két okból érdekes: közel áll Hollande-hoz, a gyermekei anyja, másrészt pedig 2007-ben már kikapott egyszer Nicolas Sarkozytől.  Az érintett azt mondta a Journal du DImanche-nak (JDD), hogy áldozati bárányt keresnek a szocialisták, és nem jutna volt párton belüli ellenfelei eszébe őt emlegetni, ha a “dolog nyerhető lenne”. A szóban forgó szocialisták állítólag centrista jelöltet keresnek, aki az autoritást és a rendet is meg tudja jeleníteni, és aki képes legalább 18%-ot hozni az első fordulóban (2007-ben, amikor az autoritás és a rend iránti Royal-vágy még rossz pont volt a szocialistáknál, majdnem 26% volt Royal első fordulós eredménye, most Hollande-ot 14% körülire mérik).

A JDD szerint azonban Manuel Valls miniszterelnök környezete taktikai mozgásnak látja Hollande hívei részéről Royal nevének a bedobását – a kormányfő gyengítésére. Mások szerint Royal tényleg használható jelölt lenne, nem utálja a szélsőbal, ő maga centrista és környezetvédő, és persze a liberális centrum is kedveli.

A gond az, hogy Royalnak ez most nagyon nem kellene. Nincs Royal-mánia. Nincs lendület. Már nem új, nem lelkesítő. Royal politikai személyisége kifáradt. A jobboldal erős, esélyes.

Royal politikai pályájáról, arról, hogy lassan tudnia kellene befejezni, itt írtam korábban. Minden szimpátiám az övé, még mindig. De sajnos ennyi volt.

Méltósággal, államminiszteri pozícióból kellene visszavonulnia, nem pedig elvinni az ex balhéját.

(Kép: Royal a miniszteri kinevezésekor, ismeretlen forrás.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Ahogy arról már a blogon is beszámoltam, Nicolas Sarkozy keményen támadja Alain Juppé centrista szövetségeseit, azaz kitört egyfajta a jobboldali belháború, alig három héttel az előválasztás első fordulója előtt. Mi van a háttérben és mi a tét? Erről a Klubrádió kérdezett.

(Kiemelt kép forrása: Sarkozy egyik kampányanyaga, Facebook)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Az imént fejeződött be a republikánus jelöltek második vitája (az elsőről itt írtam). Első körben csak pár apróságot, néhány visszafogott reflexiót fűzök a dologhoz, mert a a részleteket emésztenem és elemeznem kell még.

Ez a vita benyomásom szerint sokkal lazább és kellemesebb hangulatú volt, mint az első. Talán nem volt olyan görcsös, a jelöltek többet mosolyogtak és beszéltek egymáshoz, de időnként a feszültség is magasabb volt: elbeszéltek egymás felett, bele-beleszóltak egymás mondandójába, pofákat vágtak stb.

A jelöltek továbbá keresztnevükön szólították egymást, és tegeződtek, ami nyilván szintén életet lehelt a vitába. Egy adott alkalommal egy vágóképen még az is látszott, ahogy Kosciusko-Morizet kinevette Jean-Frédéric Poissont, aki éppen azt magyarázta, azért utazott Szíriába, hogy meggyőződjön arról, távozik-e Asszad… (Poisson arról is híres, hogy közelebb érzi magához Marion Maréchal Le Pent, mint Kosciusko-Morizet-t, a viszony tehát minden bizonnyal felhőtlen).

Alain Juppé továbbra is felszabadultan mosolygott, humoros volt, a gesztikulációja megint nyugodtnak és elnökinek tűnt, de ezúttal több támadást kapott, mint az első vitán. Számos javaslata ugyanis hosszan napirenden volt (például érdemes-e csak öt esztendőre vállalni az elnökséget, ahogyan ő teszi, szövetséget kell-e kötni a mérsékelt jobboldallal, ahogyan ő javasolja).

Nicolas Sarkozy viszont lazábbnak tűnt, mint az első vitán, bár ő is kapott pár ütést. Kosciusko-Morizet kifejezetten keményen támadta a Nemzeti Fronttal szembeni összefogás kapcsán (Sarkozy kijelentette, nem híve a mérsékelt jobb és bal összefogásának, mert az erősíti a szélsőjobbot, de az elnökválasztás második fordulójában Hollande-ra szavazna Le Pennel szemben; tagadta ugyanakkor, hogy ez elmozdulás lenne a korábbi álláspontjához képest).

A vita legélénkebb része amúgy éppen a MoDemhez és Bayrou-hoz való viszonyt tárgyaló rész volt (az álláspontok ismertek), ez a rész torkolt abba, hogy ki szavazna Hollande-ra, ha Le Pen és Hollande kerülne a második fordulóba.

(Kép: Alain Juppé, részlet a vitából.)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

A mai Figyelő címlapsztorijának részeként "Amerika voksol - A gazdaság dönt" címmel írtam elemzést az amerikai elnökválasztás hajrájáról és a gazdaság szerepéről az amerikaiak döntésében. A múlt hét közepén készült cikk végén ezt írtam: "Ha a következő napokban nem történik semmi drámai, Hillary Clinton nagy többséggel nyerheti meg a 2016-os amerikai elnökválasztást és válhat az Egyesült Államok első női elnökévé." Hát, múlt hétvégén történt drámai: az FBI-bejelentés a Clinton-e-mailekkel kapcsolatos nyomozás újranyitásáról. Ez azóta csökkentette Clinton előnyét, ezért visszatérek a Köz-Gazdaság folyóiratban szeptember végén tett prognózisomhoz: szoros eredményt várok. Mindazonáltal továbbra is Clinton győzelmét tartom valószínűnek.

A mai Figyelő címlapsztorijának részeként "Amerika voksol - A gazdaság dönt" címmel írtam cikket az amerikai elnökválasztás hajrájáról és a gazdaság szerepéről az amerikaiak döntésében. A múlt hét közepén készült cikk végén ezt írtam: "Ha a következő napokban nem történik semmi drámai, Hillary Clinton nagy többséggel nyerheti meg a 2016-os amerikai elnökválasztást és válhat az Egyesült Államok első női elnökévé." Hát, múlt hétvégén történt drámai: az FBI-bejelentés a Clinton-e-mailekkel kapcsolatos nyomozás újranyitásáról. Ez azóta csökkentette Clinton előnyét, ezért visszatérek a Köz-Gazdaság folyóiratban szeptember végén tett prognózisomhoz: szoros eredményt várok. Mindazonáltal továbbra is Clinton győzelmét tartom valószínűnek. 

A francia rendőrség kőkeményen kritizálja a kormányt (illegális rendőri tüntetésekre is sor került az elmúlt hetekben, ami figyelemre méltó), és azt mondja, hogy bizony vannak No Go-zónák az országban. Miért mondja ezt a rendőrség, milyen körzetekre gondol és miért? A Klubrádió kérdezett.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Calais után a Sztálingrád metróállomásnál ürítenek ki egy illegális migráns-tábort. Sikeres lesz-e Hollande keménysége, és hol tart a menekültügyi rendezés Franciaországban? 2016. november 2-án a HírTV reggeli adásában beszélgettünk.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

A HírTV kérdezett a Dzsungel lebontásáról, a menekült-elosztás franciaországi vitáiról. Miért olyan fontos ez Hollande-nak, mik a kockázatok? A videóból kiderül.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

More than 12,000 people have already signed a petition asking the Geneva-based giant Trafigura to sell only gasoline and diesel that comply with European standards around the world.
The Swiss trader business model of producing and selling highly polluting high sulfur fuels in Africa has also been politically critical. In Ghana, Nigeria, Mali, Côte d'Ivoire and Senegal, the responsible authorities and members of the government have had to answer many questions and criticisms about the health consequences of poor sulfur standards and poor quality fuels.

Swiss commodity trading companies take advantage of weak fuel standards in Africa to produce, deliver and sell diesel and gasoline, which is damaging to people’s health. Their business model relies on an illegitimate strategy of deliberately lowering the quality of fuels in order to increase their profits. Using a common industry practice called blending, trading companies mix cheap but toxic intermediate petroleum products to make what the industry calls “African Quality” fuels. These intermediate products contain high levels of sulphur as well as other toxic substances such as benzene and aromatics.

By selling such fuels at the pump in Africa, the traders increase outdoor air pollution, causing respiratory disease and premature death. This affects West Africa, in particular, because this is the region where the authorised levels of sulphur in fuels remain very high. West Africa does not have the re ning capacity to produce enough gasoline and diesel for its own consumption, and so it must import the majority of its fuels from Europe and the US, where fuel standards are strict, Public Eye`s investigation September 2016 analyse writes.

To draw attention to this swiss illegal traffic, thanks to Public Eye's "Return to sender" action, the container Irene Rainbow, with on board a container marked "Return to sender" ", Filled with polluted air from the Ghanaian capital traveled 7,000 kilometers separating Accra from the port of Anvers and was then transported to Geneva, where it was handed to Trafigura.

NATO defense ministers gathered in Brussels to follow up on the decisions taken at the Warsaw Summit in July. The core issue will be again Russia and its assertive military moves in Europe and beyond. In light of the continued meddling of Russia in the Eastern Ukrainian conflict, the deployment of Iskander missiles to Kalinigrad, the provocative military maneuvers from the Baltics to the English Channel and its heavy military engagement in Syria, NATO-Russia relations are not about to improve drastically any time soon.

The United States has taken the lead in the formation of a response by the alliance by providing the core strength of four battle groups to be deployed in the Baltics and in Poland. Germany, Britain and Canada have already made the commitment to lead a battlegroup as a framework nation, and it is expected that France, Denmark, Italy and other allies will offer military contributions at the current ministerial Summit. Strengthening NATO’s readiness and demonstrating solidarity is of course vital for the Alliance, however, in today’s security environment not enough.

From Russia’s hybrid warfare to increasing cybersecurity challenges to widespread transnational threats and challenges – such as illegal migration - in the Mediterranean security challenges outside the realm of traditional defense matters are rising. The lines between military and other types of security challenges are becoming ever more blurred, hence battling them requires comprehensive responses, including building partnerships with organizations better equipped to deal with the challenges.

Of course in a way this is phenomena is not new, new security challenges were already emerging in the post cold war era, and NATO took notice, building partnerships with multiple stakeholders, from individual countries to international organizations, including the EU. The partnership with ‘the other institution’ in town has never been smooth, with well known obstacles such as US and British objections to an independent EU military structure or the Cyprus issue standing in the way of a strategic cooperation.

However, above all the increasing pressures in the Mediterranean emanating from the MENA region are forcing the EU and NATO closer together. In a joint session of NATO ministers with EU foreign policy chief Frederica Morgerini and other non-NATO member EU defense ministers a decision was made to continue NATO’s maritime mission in the East Aegean tackling human trafficking and to launch a similar mission, Operation Sea Guardian in the Central Mediterranean to support EU’s Operation Sophia. Deepening cooperation on countering hybrid threats, cyber defense and exercises were also on the table.

These tactical steps are to be warmly welcome by both organizations and each member state. The scope and the nature of the challenges suggest that only joint and coordinated efforts will deliver long term solutions or at least mitigate the negative effects of the crises in Europe’s vicinity. However, without proper harmonization of objectives and efforts at the strategic political level, they will remain ineffective.

Both institutions have to recognize, that non of the major security challenges could be dealt with effectively without the other organization, including the challenge posed by Russia. The latter could achieve some success in recent years because of its swift and decisive use of multiple elements of power and statecraft. In the end both NATO and the EU are multinational frameworks to better coordinate and allocate resources for the common good of its members and in order to project power. NATO’s military power and the EU’s political, economic and financial power should complement and mutually reinforce the effectiveness of the other.

Political leaders on both sides of the Atlantic should start by avoiding to deepen the challenges ahead. Here are some suggestions:

Demonstrating solidarity and resolve towards Russia is necessary, but keeping channels of communications towards Moscow open is vital. It takes two to tango, and one cannot push all the blame on Russia for the current hostile relationship.

Align rhetoric and stated political objectives with realistic goals and levels of commitment in the Middle East. It is tough to confront with it and partly against our sense of justice, but fostering stability should be the top priority in the current environment. This means above all helping the fight against terrorist groups by assisting local partners and allies and supporting a political resolution of the war in Syria.

As for the refugee and migration crisis, the priority should be saving lives, that is to stop the illegal flow of people through the Mediterranean. The way forward should be to help to establish stability in Libya and in neighboring countries, strengthen maritime and land border protection and discourage people from trying to reach Europe illegally. Yes, European states should help people in imminent danger, help provide their basic needs, help protect them, but offering them the prospect of ‘a la carte’ the social benefits of Europe and without limits in terms of numbers is a completely different story.

A republikánus előválasztásban egyre inkább vesztésre álló Nicolas Sarkozy megtámadta François Bayrou-t (MoDem) és Jean-Christophe Lagarde-ot (UDI), mert azok támogatják Alain Juppét, de nem vesznek részt az előválasztási folyamatban. Vagyis ha nem Juppé lesz a republikánus jelölt, elindulhatnak külön az elnökválasztáson, megosztva ezzel a mérsékelt jobboldali tábort.

Bayrou egyszerűen úgy válaszolt, hogy Sarkozy nem mondhatja meg neki, hogy mit csináljon, Lagarde pedig “vesztésre álló” kampányról értekezett.

Ám ez a – jelenleg valóban vesztésre álló – kampány folytatja a nyomásgyakorlást: 165 Sarkozy-párti személyiség írta alá azt a nyilatkozatot, mely szerint a politikai centrummal közös kormányváltás “puha”, pártalkukra épülő váltás lenne csupán (szemben ugye a kemény, egyértelmű, Sarkozy-féle váltással). Sarkozy közismerten nem tudja amúgy megbocsájtani Bayrou-nak, hogy 2012-ben Hollande mellé állt, minden bizonnyal hozzájárulva a hivatalban lévő elnök vereségéhez.

A helyzet azonban az, hogy Sarkozy nem tud semmit ígérni a nyomásgyakorláson és a fenyegetésen kívül a centristáknak, Juppé viszont tud: míg Sarkozy a nyáron nagyjából lezárta a nemzetgyűlési jelölési folyamatot, Bayrou és Lagarde azt várhatják Juppétől, hogy újra megnyitja azt. Vagyis hogy a centrista támogatást befutó képviselői helyekkel, parlamenti frakcióval és képviselettel jutalmazza a győztes, aki egyébként ezt lebegteti is.

Erre mondhatja Sarkozy csapata, hogy “pártalku”. De az igazság az, hogy ez olyan pártalku, amely már a gaulle-ista világra jellemző: az V. köztársaság logikája ugyanis az, hogy az elnökválasztási támogatásért cserébe a nagy pártok időnként bevisznek kisebbeket a parlamentbe a hátukon. Most is ez történhet. Támadni, kritizálni persze lehet a dolgot, de ez azért nem a IV. köztársaság pártrezsimjének a visszajövetelét jelenti, ahogy Sarkozy-ék láttatni akarják.

Csak azt jelenti, hogy az V. köztársaság működik: business as usual.

(Kép forrása: Nicolas Sarkozy Facebook-oldala)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).