Agrégateur de flux

Leonyid Tyiskov (avagy Leonid Tishkov nemzetközi nevén) mozgó installációval (Private Moon) járja a világ szimbolikus helyszíneit: elektromos holdfénnyel árasztva el hol egy moszkvai felhőkarcoló tetejét, vagy egy múzeumi termet, legutóbb pedig Kína kiválasztott szegleteiben bukkant fel, de készül az Antarktiszra is. A hold tíz éve járja a világot: először Leonyid csak a saját magánya enyhítésére sütkérezett fényében loftja háztetején Linzben, később már másokat is invitált, hogy tartsanak vele egy holdutazásra: "bárki művésznek érezhette magát, bárkit megérinthetett a költészet élménye" -- mondja Leonyid (egy interjúban).

A hold eredetileg egy kiállítási installáció részeként készült el, René Magritte ihletésére. Az eredeti két változatban készült: egy telihold kültéri, udvari installációként, és egy másik: a gyerekmúzeum számára. Leonyid Tyiskov jelenleg egy új fényprojekten dolgozik, Oroszország legészak-keletibb pontján: Csukotkán kalauzolja el a látogatókat a vizualitás és a költészet mezsgyéjén csodaországba.

Leonyid Tyiskov (avagy Leonid Tishkov nemzetközi nevén) mozgó installációval (Private Moon) járja a világ szimbolikus helyszíneit: elektromos holdfénnyel árasztva el hol egy moszkvai felhőkarcoló tetejét, vagy egy múzeumi termet, legutóbb pedig Kína kiválasztott szegleteiben bukkant fel, de készül az Antarktiszra is. A hold tíz éve járja a világot: először Leonyid csak a saját magánya enyhítésére sütkérezett fényében loftja háztetején Linzben, később már másokat is invitált, hogy tartsanak vele egy holdutazásra: "bárki művésznek érezhette magát, bárkit megérinthetett a költészet élménye" -- mondja Leonyid (egy interjúban).

A hold eredetileg egy kiállítási installáció részeként készült el, René Magritte ihletésére. Az eredeti két változatban készült: egy telihold kültéri, udvari installációként, és egy másik: a gyerekmúzeum számára. Leonyid Tyiskov jelenleg egy új fényprojekten dolgozik, Oroszország legészak-keletibb pontján: Csukotkán kalauzolja el a látogatókat a vizualitás és a költészet mezsgyéjén csodaországba.

American CH-53K King Stallion Heavy Utility Helicopter

12/05/2014 00:00:00

Az EU cselekvési tervet dolgozott ki az európai tengeri erőforrások hatékonyabb és felelősségteljesebb hasznosításáért. ...

12/05/2014 00:00:00

The EU has presented an action plan to help make better, responsible use of Europe's ocean resources. ...

12/05/2014 00:00:00

Die EU hat einen Aktionsplan für eine bessere und verantwortungsvollere Nutzung der europäischen Meeresressourcen vorgelegt. ...

Das Sprechen vor Publikum ist für viele eine große Herausforderung: Die Stimme versagt, die Hände bewegen sich unkoordiniert, das Gewicht schwankt von einem Fuß zum anderen. Stipendiaten des Journalistischen Förderprogramms feilten beim Sprechtraining vom 9. bis 11. Mai 2014 in Kloster Banz an Phonetik und Rhetorik.

La politique militaire du gouvernement doit être en accord avec le monde militaire lui-même. Pourtant, il est des moments où il est important de dire les choses lorsqu’elles ne sont plus « normales ». C’est ce qu’ont fait deux anciens chefs d’État-major des armées (CEMA) l’amiral Jacques Lanxade et le général Henri Bentégeat dans la dernière revue ...

Az 1997-ben elhunyt énekes, író Bulat Okudzsava ma lenne 90 éves. Éppen ma, a győzelem napján, erre minidg is büszke volt: együtt ünnepelte a születésnapját az országgal. Apja grúz, anyja örmény, hithű kommunisták és pártkatonák, csak éppen 1937-ben apját koholt vádak alapján kivégzik, rá egy évre anyját száműzik és csak 1955-ben látja viszont. A háború kitörésekor azonnal jelentkezett önkéntesnek, de csak 18 évesen engedték a frontra. Persze a háború nem olyan volt, mint amilyennek a romantikus lelkületű fiú elképzelte.

Az 1997-ben elhunyt énekes, író Bulat Okudzsava ma lenne 90 éves. Éppen ma, a győzelem napján, erre minidg is büszke volt: együtt ünnepelte a születésnapját az országgal. Apja grúz, anyja örmény, hithű kommunisták és pártkatonák, csak éppen 1937-ben apját koholt vádak alapján kivégzik, rá egy évre anyját száműzik és csak 1955-ben látja viszont. A háború kitörésekor azonnal jelentkezett önkéntesnek, de csak 18 évesen engedték a frontra. Persze a háború nem olyan volt, mint amilyennek a romantikus lelkületű fiú elképzelte.

La secrétaire d’État américaine pour l’Europe Victoria Nuland a mis en garde Paris contre la vente des navires Mistral prévue pour le mois d’octobre 2014 à la Russie, au moment où la crise en Ukraine est à un point culminant. Car la France avait effectivement signé ces deux contrats d’une valeur de 1.2 milliards d’euros ...

Jordanian MAP Heavy Armored Personnel Carrier

Május 14. szerda este 7.3o. az A38-on.

A Deti Picasso Moszkva első számú örmény rock zenekara lassacskán már budapestinek mondható. A Picasso Gyermekeinek két alapító tagja, Gaya és Karen Arutyunyan három éve ideiglenesen leállította örmény etnorock zenekarát, hogy duóban folytassa Wattican Punk Ballet néven. Ám most eljött a pillanat a visszatérésre. Az állandóan megújuló és változó Deti Picasso most első körben egy akusztikus műsorral tér vissza, ahol a teljesen új, örmény népzenei gyökerekből építkező szerzemények mellett egy pár régi klasszikus szám is elhangzik. Gayat és Karent a hárfás Anasztázia Razvaljajeva és a dobos Porteleki Áron kísérik.

Jegyek itt. Esemény itt.

DETI PICASSO LITE (AR/RU)

Ha Djivan Gasparyan az örmények melankolikus természetét tükrözi, a System Of a Down pedig az ellenkezőjét, akkor a moszkvai örményekből álló Deti Picasso eme két érzésvilág ötvözetét nyújtja. A Deti Picasso már többször járt Magyarországon, tagjai igen jó viszonyt ápolnak a Másfél zenészeivel és Grencsó Istvánnal, ennek eredményeként közös fellépésekre sőt, közös számok írására került sor.

Talán ennek is köszönhető, hogy itthon valóságos kultusz alakult ki a Szigeten és az A38 Hajón is többször fellépő örmény-orosz zenekar körül. Három éve budapesti székhellyel megalapították a Wattican Punk Ballet freak rock duójukat, mellyel lassacskán egész Európát feltérképezték.  

Május 14-én a Deti Picasso kicsit szokatlan formában, kevésbé pörgős, de annál misztikusabb produkcióval lép a Hajó színpadára. Az orosz származású hárfaművész Anasztázia Razvaljajeva és a dobos Porteleki Áron közreműködésével akusztikusan szólalnak meg a Deti Picasso klasszikusnak mondható dalai, de már a formálódó új anyagba is betekintést kaphatunk. Gayaék nem titkolják, új anyaggal és felállással akarnak visszatérni.

Május 14. szerda este 7.3o. az A38-on.

A Deti Picasso Moszkva első számú örmény rock zenekara lassacskán már budapestinek mondható. A Picasso Gyermekeinek két alapító tagja, Gaya és Karen Arutyunyan három éve ideiglenesen leállította örmény etnorock zenekarát, hogy duóban folytassa Wattican Punk Ballet néven. Ám most eljött a pillanat a visszatérésre. Az állandóan megújuló és változó Deti Picasso most első körben egy akusztikus műsorral tér vissza, ahol a teljesen új, örmény népzenei gyökerekből építkező szerzemények mellett egy pár régi klasszikus szám is elhangzik. Gayat és Karent a hárfás Anasztázia Razvaljajeva és a dobos Porteleki Áron kísérik.

Jegyek itt. Esemény itt.

DETI PICASSO LITE (AR/RU)

Ha Djivan Gasparyan az örmények melankolikus természetét tükrözi, a System Of a Down pedig az ellenkezőjét, akkor a moszkvai örményekből álló Deti Picasso eme két érzésvilág ötvözetét nyújtja. A Deti Picasso már többször járt Magyarországon, tagjai igen jó viszonyt ápolnak a Másfél zenészeivel és Grencsó Istvánnal, ennek eredményeként közös fellépésekre sőt, közös számok írására került sor.

Talán ennek is köszönhető, hogy itthon valóságos kultusz alakult ki a Szigeten és az A38 Hajón is többször fellépő örmény-orosz zenekar körül. Három éve budapesti székhellyel megalapították a Wattican Punk Ballet freak rock duójukat, mellyel lassacskán egész Európát feltérképezték.  

Május 14-én a Deti Picasso kicsit szokatlan formában, kevésbé pörgős, de annál misztikusabb produkcióval lép a Hajó színpadára. Az orosz származású hárfaművész Anasztázia Razvaljajeva és a dobos Porteleki Áron közreműködésével akusztikusan szólalnak meg a Deti Picasso klasszikusnak mondható dalai, de már a formálódó új anyagba is betekintést kaphatunk. Gayaék nem titkolják, új anyaggal és felállással akarnak visszatérni.

Christian Malis, Guerre et stratégie au XXIe siècle, Fayard, Paris, 2014
Retrouvez les autres notes lectures dans la Lettre de l'IRSEM
Christian Malis nous livre ici un essai de stratégie future, en s’efforçant de tenir compte de ce que seront les paramètres de la sécurité, de la défense et de la guerre dans un proche avenir. Parmi les temps forts de ce travail, on note le chapitre 4 sur un « troisième âge nucléaire », qui propose plusieurs scénarios pour la dissuasion : 1- la peu probable disparition totale des armes atomiques, 2- le triomphe souhaitable du principe de l’interdiction (ou la dissuasion défensive s’interdisant toute action contre-force), 3- une relance de la course au nucléaire entre grands accompagnée de prolifération chez les puissances régionales, enfin 4- le choc que constituerait l’usage de la bombe dans un conflit qui aurait dégénéré (par exemple entre Inde et Pakistan). Dans tous les cas de figure, Christian Malis estime que le nucléaire cessera d’être le grand régulateur des rapports de force internationaux, ce qu’il fut depuis 1945.
Parfois aux confins de la science-fiction, l’ouvrage insiste également sur les nouveaux acteurs stratégiques, les nouveaux espaces de leurs confrontations, et le nouvel « amont » technostratégique de leur développement. Nouveaux acteurs non pas au sens des relations internationales traditionnelles (les ONG, les mafias, médias, entreprises multinationales, entrepreneurs religieux ou de violence…), mais au sens du soldat numérisé et hyper-connecté, du robot militaire (comme le drone), des forces spéciales, du mercenaire, du cyber-guerrier, cyber-activiste, cyber-terroriste ou cyber criminel. Des enfants soldats aussi, réalité à laquelle nous nous trouvons déjà confrontés. Les nouveaux champs de bataille sont, eux aussi, déjà connus : le cyberespace, d’accès très bon marché, et l’espace tout court, à l’inverse très onéreux. Enfin, un chapitre sur la techno-stratégie vient rappeler ce qu’une armée moderne doit au soutien logistique d’une part, à la R&D d’autre part. De ce point de vue, l’efficacité française au Mali fut celle non pas de quelque 4.000 hommes sur le terrain, mais d’une « armée de 400.000 hommes », personnels de l’industrie de défense compris.
L’ouvrage est l’occasion de nombreux rappels ou hypothèses utiles par les temps actuels. Aux frontières d’un empire, la sécurité n’est pas totale tant qu’on n’a pas assujetti les puissances voisines (p.17). Dans le monde qui vient, trois types de tensions stratégiques dominent : les rivalités pour les espaces régionaux, la compétition pour le contrôle des ressources naturelles, et les confrontations identitaires (p.63). De la même manière coexisteraient trois mondes stratégiques : un monde néo-westphalien où l’équilibre des puissances reste de mise (comme en Asie), un monde post-westphalien où la guerre n’est plus une perspective acceptable (dans le monde occidental), enfin un monde pré-westphalien où la désintégration de l'Etat entraîne le chaos (Moyen-Orient, Afrique).
Au final, l’ouvrage est critique à l’égard des choix stratégiques retenus en Europe, parfois souverainiste dans son bilan de l'Europe de la défense et de la dépendance dans laquelle celle-ci est entrée vis-à-vis des Etats-Unis, et se veut force de proposition dans sa conclusion, tout en appelant, exemples à l’appui, à une refonte de la pensée stratégique : « combien de livres de stratégie sont encore écrits comme à l’époque de Napoléon », s’interroge Christian Malis (p.183), non sans quelque vérité.
Frédéric Charillon