You are here
Netarzenál
2019.01.05
December 21-én végrehajtotta első repülését az első sorozatban gyártott Aermacchi M-345 HET (High Efficiency Trainer) sugárhajtású kiképzőgép Quirino Bucci és Giacomo Iannelli pilótákkal a pilótafülkében. A világszerte számos érdeklődést kiváltó, a képzési hatékonyságot növelő és az üzemeltetési költségeket csökkentő típus a repülés során probléma nélkül szárnyalt. Az Olasz Légierő lett a típus első megrendelője 5 darab T-345-ös jelzésű géppel, ezeket 2020 elejéig adják majd át. Várhatólag az 1982-ben megjelent 137 MB-339 sugárhajtású kiképzőgépek egy részének pótlására 45 darab T-345-ös kerül majd beszerzésre Olaszországban.
Némi késéssel, de csak megvalósult Spanyolországban a 2006-ban napvilágot látott tervezet, amely 45 darab különféle változatú NHIndustries NH90-es helikopter beszerzéséről szólt. Az első 22 példány megvásárlása terv szerint meg is történt, azonban a többi 23 példányt nem szándékoztak beszerezni az akkori költségvetési megszorítások miatt. December végén azonban döntés született a fennmaradó 23 darab megvásárlásáról is 1,38 milliárd eurós áron. Ezekből 16 GSPA, tehát TTH, míg 7 MSPT vagyis NFH változat lesz. Utóbbiak egyértelműen a flottához kerülnek, de a 16 GSPA közül 10 a hadsereghez, míg 6 a légierő állományát fogja gyarapítani. Érdekesség, hogy a GSPA-k mind a két haderőnemnél a Eurocopter AS-332 Super Puma helikopterek utódjai lesznek, ellenben az MSPT-k a Sikorsky SH-3D Sea King-ek leváltására kerülnek beszerzésre.
További korszerűsítés is érinti a spanyol helikoptereseket, hiszen a Boeing-el megkötött szerződés értelmében a hadsereg 17 darab, az 1980-as években szolgálatba állított CH-47D Chinook tandemrotorosa kerül majd modernizálásra. A majd 820 millió euró ellenében CH-47F verzióra átalakított gépek 2021-től 2025-ig kerülnek majd átadásra. A számos technikai újdonságot felvonultató F egyik legfőbb előnye, hogy karbantartási igénye 56%-al kevesebb egy repült órára vetítve, mint a korábbi verzióké. A szerződést megalapozó politikai jóváhagyás egyébként még tavaly szeptemberben megszületett.
Január 3-án a másodiknak elkészült GlobalEye AEW&C (Airborne Early Warning & Control) radargép hajtotta végre első repülését. A svédországi Linköpingből levegőbe emelkedő gép a Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tenger és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. A Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban, a harmadikat 2017 elején rendelték meg. Az első GlobalEye AEW&C radargép 2018 márciusának első felében repült először, rögtön 1 óra 46 percet töltve a levegőben, a mostani alkalommal a szárnyalás 2 óra 54 perces volt.
Tiszta víz került a pohárba vodka helyett, ugyanis Oroszországban kelt nyilatkozat szerint, hamarosan befejeződnek a T-14-es Armata harckocsi gyártó által végzett próbái. Kiderült az is, hogy 2015. május 9-i győzelem napi felvonuláson, a Vörös Téren az elsőnek elkészült példányok voltak láthatóak. A T-14-es harckocsi és a T-15-ös gyalogsági harcjármű variánsból az Orosz Védelmi Minisztérium 132 darabot rendelt meg az Uralvagonzavod-tól. Ezeket várhatólag 2021-re készítik majd el, de a rendszeresítés előtti következő lépcső, az állami átvételi próba már 2019-ben kezdetét fogja venni.
Indiai híradások szerint Pakisztán jelentősen növelni szeretné páncéloserejét. Állítólag 600 darab harckocsi beszerzése szerepel Iszlámábád terveiben, méghozzá meglepő módon Oroszországból is. Az Indiában is rendszeresített T-90-es páncélost vásárolnák meg nagyobb mennyiségben a szomszédos országban is, csökkentve a két ország tankjai között fennálló technikai különbséget. A hírt orosz és pakisztáni források eddig nem erősítették és nem is cáfolták meg. Pakisztán eddig a kínai fejlesztésű VT-4, illetve ennek hazai továbbfejlesztése, az Al-Khalid II mellett tette le voksát, de 600 darabos mennyiségről nem szóltak a tudósítások.
Folynak már az első próbák a hadsereg igényei szerint átalakított Arjun Mark1-A harckocsival Indiában. A típus sokat kritizált nagy tömege, a 68 tonna a torony a járműtest átalakításával 3 tonnával került csökkentésre. A hírek szerint a nem kevesebb mint 93 módosításnak köszönhetően az Arjun Mark1-A harckocsi nem csak könnyebb, de mozgékonyabb és harci hatékonyságban is előrelépést tud felmutatni elődjével szemben.
Számadatok is napvilágot láttak abban a témában, hogy mennyivel is drágább egy Szuhoj Szu-30MKI, ha Indiában készül, mintha az oroszok állítanák elő. A Hindustan Aeronautics Limited (HAL) repülőgépenként körülbelül 62 millió dolláros áron készíti el a típus egy-egy példányát, ami 22 millió dollárral magasabb, mint az Oroszországban gyártott gépeké. Az indiai gyártó elmondása szerint a magasabb ár a licencdíjból, illetve az Indiai Légierő által igényelt módosításokból, továbbfejlesztésekből adódik. Hozzátették még, hogy amennyiben további Szu-30MKI-k kerülnének megrendelésre Új-Delhi által, akkor a költségek csökkenése következne be, így a típus olcsóbbá válhatna.
Tajvanon a Northrop F-5E/F vadászgépekben alkalmazott hajtóművek további alkalmazhatóságát vizsgálják. A szigetország légierejében az elmúlt évtizedek során 242 együléses F-5E repülőgépet és 66 kétüléses F-5F vadászgépet állítottak hadrendbe, így a mozgatásukról gondoskodó General Electric J85-GE-21C sugárhajtóművet elég jó ismerik. Éppen ezért a Tiger II-ek nyugdíjazását követő időkre keresik egyébcélú felhasználási területeit, persze nem mennének messzire. Új területek keresése helyett a katonai felhasználás maradna meg, méghozzá csapásmérő robotrepülőgépek hajtóműveként.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Alenia/Aermacchi/Embraer AMX-T
Categories: Biztonságpolitika
2018.12.30
Szlovákiában is erősítik az ország hadseregének fegyverzetét. A legújabb beszerzés a tüzérséget érinti, hiszen 25 darab Zuzana 2-es 155 milliméteres önjáró tarackot vásárolnak meg. A helyi ipar produktumának tekinthető eszközt egy módosított 8x8-as kerékképletű Tatra teherautó alvázon helyezték el. Az automata töltőrendszerrel ellátott, 52-es kaliberhosszúságú lövegcsővel rendelkező Zuzana 2-es képes a szabványos NATO lőszerek kilövésére. Ezekből 40 darabot képes magával vinni és 5-6 lövés per perces tűzgyorsasággal útjukra indítani, maximum 40 kilométeres távolságra. A 3 fős személyzetű önjáró tarackokból az első négy példányt 2020. júliusáig át fogják adni, míg 2020. december 31-ig másik öt is leszállításra fog kerülni. 2021 és 2022 végéig további 8-8 Zuzana 2 került majd átadásra, így válik teljessé a 206 millió dolláros beszerzés.
Ukrajna a múlt hét péntekén két, évekig repképtelen elektronikai hadviselésre gyártott helikopterrel erősítette meg haderejét. A Mi-8MTPI és a Mi-8MTPB változatok - melyek közül az utóbbiból két példányt hazánkban is rendszeresítettek Mi–17PP jelzéssel – fedélzetén az Ikebana elektronikai felderítőrendszer (Mi-8MTPI), illetve a Bison zavarórendszer (Mi-8MTPB) került alkalmazásra. Ez utóbbit elsősorban a légvédelmi rendszerek radarjai ellen készítették annak idején. Az új festés mellett eddig nem látni más módosítást, ami a helikopterek képességének növelésével elenne összefüggésben.
T-64A harckocsikon alapuló aknamentesítő harckocsikat is kapott az ukrán hadsereg ebben a hónapban. A toronyból eltávolításra került a 125 milliméteres löveg a töltőautómatával, valamint a célzórendszerrel együtt. A torony elejére, a lövegcső helyére több szögben döntött szögletes páncélzat került felszerelésre, a harckocsi eredeti fegyverzetéből mindössze a parancsnoki búvónyílásra szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska maradt meg. Az eddigi képekről annyi állapítható meg, hogy az aknamentesítésre a jármű a KMT-5 aknataposó hengerrel lett felszerelve, ami már a T-55-ös harckocsikon is alkalmazásra került. Ezzel a berendezéssel két párhuzamos, 1,65 méter széles sávon hajtható végre a mentesítés, 6–12 kilométer per órás sebességgel haladva. Egyes hírek arról is beszámolnak, hogy a haspáncélzat is megerősítésre került eme járművek esetében. Tény, az ukránok így egy igen költséghatékony aknamentesítő harckocsit alkottak meg, bár manapság már több korszerű felszerelés is megjelent az aknák elleni harcban (robotkarok, talajradarok) amikkel ha rendelkezne a jármű messze hatékonyabb, bár jóval drágább is lehetne.
Lengyelországban lassan kezdetét fogja venni a még meglévő MiG-29 és Szu-22 M4/UM3K repülőgépek lecserélése. Varsó terveiben kétszázadnyi, minden időjárási körülmények között bevethető, földi célpontok megsemmisítésre képes gép szerepel. A megrendelésre pályázik az olasz Leonardo is, az M-346-os Master kiképzőgép felfegyverezhető változatával az M-346FA-val. A több üzemmódú Grifo fedélzeti rádiólokátor mellett ez a variáns csak kismértékben különbözik a Lengyelországban már megtalálható, elsősorban pilótaképzésre alkalmas M-346 AJT (Advanced Jet Trainer) verziótól. Az összesen hét felfüggesztési ponttal rendelkező M-346FA a nagyfokú rendszerazonosságnak köszönhetően számos feladatra olcsóbban alkalmazható, mint konkurensei.
Jelenleg még nem tudni, hogy Bulgáriában csak óévi tréfának szánták, de mindenesetre az ország védelmi minisztériuma bejelentette, hogy a legutóbbi tenderre nevezett típusok közül, a Lockheed Martin F-16V Block 70/72-es vadászbombázókra szóló ajánlata nyerte el a döntéshozók tetszését. Véleményük szerint a gép a korszerű fedélzeti elektronikájával, AESA antennájú rádiólokátorával, sisakkijelzőjével, nagysebességű adatkapcsolatával érdemelte ki azt, hogy felkérjék a kormányt, kezdjék meg a tárgyalásokat a típus megvásárlásáról az Egyesült Államokkal. Jelenleg még annyit lehet tudni, hogy a bolgárok mindössze 8 darab F-16V beszerzésében gondolkodnak, de nem zárható ki a jövőben további példányok megvásárlása sem.
Még december 10-én hajtotta végre első repülését a Francia Légierő számára F3-R szintre korszerűsített első Dassault Rafale vadászbombázó a Mont-de-Marsan légibázisról felszállva. Ez igencsak gyorsan megvalósult, hiszen a francia Védelmi Beszerzési Hivatal, a DGA (Direction Générale de l'Armement) csak október végén hagyta jóvá a hazai Dassault Rafale vadászbombázóknak az F3-R szintre történő korszerűsítését. A légierő kísérleti központja (CEAM) által felügyelt repülési tesztek több hónapig folytatódnak majd, hogy értékeljék és meghatározzák ezen változat valós képességeit. Az utolsó, vagyis negyedik francia rendelési tételbe tartozó 60 darab gépen kívül a többi (több mint 100 darab) a régebbi felszereltségű variánsként került le a gyártósorról, illetve a korszerűsítés során az F3-as szintet érte el. További kivételt képeznek az Egyiptom, India és Katar számára készült példányok, amik már szintén az F3-R verziót képviselik.
Első körben 10 gépen hajtják majd végre a képességeiket igencsak megnövelő átalakítást, ezen gépek között egyaránt megtalálható lesznek majd a szárazföldi, illetve a haditengerészeti üzemre tervezett példányok. A Rafale F3-R gépek újdonsága, hogy fegyverzetükben már megjelenik a Meteor légiharc-rakéta, fedélzetükön javított SPECTRA önvédelmi rendszer, valamint 5/S üzemmódra képes új barát/ellenség azonosító is megtalálható. Ez utóbbi segítéségével a polgári és katonai gépek azonosítását nagyobb távolságból képes végrehajtani a gép pilótája, mint eddig. Valamint az itt bevezetésre kerülő AGCAS rendszernek köszönhetően az F3-R variáns önállóan kerülné el a földnek ütközést. Egyébként ez az első alkalom, hogy ilyen rendszert telepítettek egy francia katonai repülőgépre.
Szintén a líbiai tapasztalatok alapján továbbfejlesztett földi célpontok támadására szolgáló radarüzemmódok kerülnek bevezetésre, amiknek kulcsa a Thales által gyártott AESA antennával ellátott RBE2-es (Radar a Balayage Electronique 2) radar lesz. Az üzembiztosabb, kevesebb karbantartást igénylő, elődjeit messze felülmúló képességekkel rendelkező rádiólokátoron kívül továbbfejlesztett DDM-NG rakétaindítást detektor, valamint a pilótafülke előtt új FSO (Front Sector Optronics) infravörös képalkotó kamera rendszer is megtalálható a Rafale F3-R gépeken. Természetesen az új radar nyújtotta előnyök minél nagyobb mérvű kihasználása érdekében megfelelő taktika is kidolgozásra került. A földi célpontok elleni támadásának végrehajtását a szintén új TALIOS célzókonténer segít majd.
A Thales Optronique új fejlesztésű célmegjelölő konténere jó ideig, mint PDL NG (Pod de Désignation Laser de Nouvelle Génération) szerepelt a hivatalos közleményekben. Az infravörös és hagyományos képet egyaránt HD minőségben készítő TALIOS célmegjelölővel 2016 októberétől kezdődtek a légi tesztek egy Rafale vadászbombázó alá függesztve. Meg kell jegyezni, hogy a légierő és a haditengerészet számára beszerzésre kerülő 45 célmegjelölő konténeréből 20-nak az árát már belekalkulálták a 2014 és 2019 közötti katonai költségvetésbe. A 450 millió eurós fejlesztés végére egy infravörös tartományban 1280 × 1024 pixeles felbontásra képes érzékelő mellett egy 640 × 560 pixeles felbontású nappali kamerával is ellátott konténer valósult meg, ami pontosabb GPS koordináták meghatározását teszi lehetővé, javítva ezzel az AASM Hammer rakéta-póthajtású bombák találati arányát, valamint kialakításából adódóan jobban ellenáll a repülőgép-hordozókon végzett leszállások okozta erőhatásoknak és csökkentett radarkeresztmetszettel is rendelkezik.
Természetesen az új képességek kiaknázásához új fegyverzet is dukál, ezt az európai Meteor mellett a MICA (Missile d'Interception Combat Aérien) légiharc-rakéták továbbfejlesztett változatai fogják képviselni. Franciaországban ugyanis már elindult a MICA légiharc-rakéták továbbfejlesztését célzó MICA NG (Missile d'Interception Combat Aérien Nouvelle Génération) program. Párizs tervei szerint a jelenleg is használt MICA rakéták 2030-ig kivonásra fognak kerülni és helyüket egy minden területen többet nyújtó variáns veszi majd át. A fejlesztési költségek jelentős részét az azt lefolytató cégek, az MBDA, a Safran, a Thales és a Roxel viselik. Az exportlehetőségek szélesítése érdekében a beszerzési árat megpróbálják minél alacsonyabban tartani a MICA NG-nél, mely ugyancsak kétféle irányítási móddal, vagyis infravörös és aktív radaros önirányítással fog majd elkészülni.
Az első MICA NG példányok átadását 2026-ra várják. Ezek megjelenésben, tömegben és a súlypont elhelyezkedésben megegyeznek majd elődeikkel, a minél könnyebb fejlesztés és integráció érdekében. Az infravörös érzékelő természetesen érzékenyebbre lesz cserélve és az aktív radaros variáns orrában is AESA antennával rendelkező rádiólokátor kerül majd beszerelésre. Ezeknek köszönhetően a kisméretű célpontok (UAV-k) elleni alkalmazhatóság is jelentősen növekedni fog. A kettős üzemmódú rakétamotor a hatótávolságot fogja megnövelni, továbbá a belső módosítások után a tárolási, ellenőrzési idő is növekedni fog. Jelen pillanatban Párizsból 567 darab MICA NG megrendelése mellé 300 darab régebbi MICA rakéta rakétamotorjának korszerűsítését is megrendelték már.
A Dassault Rafale vadászbombázókat egy további hír is megemlítette a héten. Mégpedig azért, mert a Francia Haditengerészet utolsó hordozófedélzeti harci repülőszázada a 17F jelzésű is befejezte az átfegyverzést. A Super Étendard Modernisé (SEM) vadászbombázóktól utolsóként, 2016-ban búcsút vevő repülőszázad így a 11F és a 12F századokkal együtt repüli a Rafale-M változatot. A fedélzeti bevethetőséget november/december hónapokban megszerző repülő és kiszolgáló állomány a következő évben az MBDA AM39 Block 2 Mod 2 Exocet hajók elleni rakéták bevetésének rejtelmeiben fog elmerülni.
Oroszországban ez év tavaszán kezdték meg a T-80BV harckocsik korszerűsítését. A munkálatok után immáron T-80BVM jelzéssel ismét szolgálatba álló, továbbra is gázturbina által mozgatott páncélosok fegyverzetét a 2A46M-5 simacsövű löveg alkotja. Célzásban az orosz páncélosokon lassan alapfelszerelésnek számító Szoszna-U rendszer nyújt segítséget, páncélzatát az eddigihez képest 40-55 százalékkal a Relikt reaktív páncélzat erősíti, a T-72B3-as harckocsikon is látott rácsos előtétpáncélzattal kiegészítve. A tűzerőt a csőből indítható Reflex 9K119-es félaktív lézeres irányítású lövedék mellett két, űrméret alatti szárnystabilizált nyíllövedék is növeli a hírek szerint. Mégpedig az egyaránt 2002-től szolgálatba állított 3VBM22/3BM59-es és a 3VBM23/3BM60-as.
Előbbi esetében a 2 kilométeres távolságban is 700-740 milliméteres homogén acélpáncél átütését a volfrámkarbid biztosítja, míg az utóbbinál már lemerült uránium került felhasználásra. Ennek nagyobb sűrűsége szintén 2 kilométeres távolságban is 800-830 milliméteres homogén acélpáncél átütését eredményezi. Meg kell jegyezni, hogy a nyugati lövedékekkel szemben igencsak versenyképes adatokat felmutatni tudó két lövedék mellett sokak számára a nagy újdonságot az eddig nem kellően elismert orosz gázturbinás meghajtású páncélosok korszerűsítése jelenti. Moszkva döntése ezen harckocsik modernizálására kapcsolatban van az észak sark közelében megindult haderő felvonultatásnak, ugyanis tapasztalataik szerint a mindenevő motorral ellátott harckocsit -30 fokos hidegben nagyjából 45 perc alatt lehet elindítani, addig a gázturbinával rendelkezőket mindössze egy perc alatt.
Megkezdődtek az Iljusin Il-78-as tartálygép korszerűsített változatával, az II-78M-90A-val is a gyári repülési tesztek a 2018-as év utolsó hónapjában. A napjainkra idejétmúlttá vált, nagyétvágyú D-30KP hajtóműveket, akárcsak a teherszállító variáns esetében, a jóval kisebb fogyasztású PS-90A-76-ok váltották fel. Ezek erősebbek is, így nőtt a szállítható üzemanyag mennyisége, továbbá az átadható mennyiség is több lesz, a 12-14%-al kisebb fogyasztásnak köszönhetően.
További négy Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázóval növekedett a Kazahsztán Légvédelem ereje december utolsó hetében. A típusra az első megrendelést még 2014-ben adta fel a volt szovjet tagköztársaság. Akkor 76,9 millió dollárért vettek 4 Szu-30SzM-t, ezeket 2015 áprilisáig át is adta a gyártó. 2016 decemberében már 8 darab került megrendelésre, ezekből kettő 2016 decemberében, illetve további egy géppárnyi egy év elmúltával, 2017 decemberében került átadásra. A most megérkezett gépekkel együtt teljessé vált a két évvel ezelőtti rendelés. Ez azonban még nem jelenti a Szu-30SzM-ek beszerzésének végét, hiszen az ország terveiben 2020-re összesen 36 darab ilyen, 8 tonnányi fegyverzet szállítására képes, vektorálható hajtóművekkel ellátott gép szerepel, ezekből újabb 8-ról 2018 májusában írták alá a szerződést.
Még karácsony előtt megérkezett a 7. Lockheed Martin C-130J-30 Super Hercules szállítógép Izraelbe. A Nevatim légibázison landoló gép is a 103. Elefántok repülőszázad gépállományába fog kerülni. A helyi keresztségben Sámson nevet kapott verziót 2010-ben rendelték meg 3 példányban és további 6-ra pedig opciót jelentett be, de már a 2012-es évben tárgyalásokat kezdtek három Super Hercules megvásárlási lehetőségéről. Akkor még 16 régebbi Hercules volt szolgálatban Izraelben, ezek közül hat E, másik hat H, míg négy a légi utántöltésre is képes KC-130H változatú. Mindenesetre 2016 végére már hat darab Sámson viselte a közel-keleti állam felségjelzését. Az E variánsok a Super Hercules-ek megérkeztével kivonásra kerülnek, de a többi példányra egy kiterjedt korszerűsítés és üzemidő-hosszabbítás vár. A Bedek és az Israel Aerospace Industries által végzett munkák eredményeképpen további 15 évig maradhatnak majd szolgálatban az öreg szállítógépek.
Jordániába irányulva is volt gépmozgás az év vége felé közeledve, ugyanis megérkezett a második Mil Mi-26 óriáshelikopter is. 2016 szeptemberében rendelte meg Jordánia a Mi-26T négy példányát, további kettő opcióval Oroszországtól. A most leszállított szürke színű forgószárnyast 2019 végéig kell követnie a megrendelt másik két példánynak is a szerződés szerint.
December 20-án nem az éhséggel már tovább hadakozni nem bírók vágták fel a karácsonyi pulykát Kínában, hanem a pakisztáni megrendelésre építendő második Type 054A/P-osztályú fregatt acélvágási ünnepségére került sor. Az építést megkezdését jelző alkalom megejtése időszerű volt, hiszen az idén véglegesített megállapodás értelmében összesen négy Type 054A-osztályú fregattot vásárol meg Pekingtől Iszlámábád. Ezekből egy már átadásra is került, még a megállapodás véglegesítése előtt. A függőleges rakétaindítókat a hajótörzsbe süllyesztve hordozó, 4000 tonnás vízkiszorítású testvérhajókat igazán gyorsan, 2021 végéig át is fogja adni a kínai fél, ugyanis az elmúlt időben éppen kínai segítséggel megerősített pakisztáni hajógyártás kimarad a haderőfejlesztésből, mivel az összes fregatt Kínában fog elkészülni.
A rövid gyártási idő az eddigi tapasztalatok alapján akár tartható is lehet, hiszen az elmúlt években, Kínában szédítő ütemben zajlik a hajóépítés, és ez számos hajógyárra kiterjed, többek között az egyik legtermékenyebbre, Dalianra. Itt 2012-ben bocsátották vízre az első Type 52D-osztályú rombolót, mely osztályból azóta hat egység állt szolgálatba, további négy a próbák különféle szakaszában tart, míg másik hét az építés különféle szakaszában található meg. A nagyobb Type 55-ös osztályú rombolókból kettő már vízre került és másik négyen dolgoznak a hajógyárakban. Az Egyesült Államok hadihajó építése ez idő alatt három ZUMWALT és nyolc ARLEIGH BURKE-osztályú egységet tud felmutatni, persze a kínai egységek képességeiről kevés információ látott napvilágot. Kínában a flotta terveiben összesen 30 darab Type 054A-osztályú fregatt beszerzése szerepel.
Vietnámi kikötőben történő átrakodás után megérkeztek Laosz új páncélosai. A T-72B White Eagle típusjelzéssel illetett harckocsikat még a 2017-es évben mutatták be az ázsiai ország képviselőinek, mint a T-72B3-as olcsóbb variánsát. A célzást a Szoszna-U rendszer segíti ezen a változaton is, de a védelmet a régebbi Kontakt-1 reaktív páncélzat erősíti, az újabb Kontakt-5 helyett.
Kínában kétféle rakétát is indítottak december második felében. Az Oroszországtól vásárol Sz-400-as Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi komplexummal történt lövészet alkalmával 250 kilométeres távolságra lévő, ballisztikus rakétát imitáló célpontot semmisítettek meg. A lövészet során rádióelektronikai zavarással nehezítették meg a helyzetet, ezt azonban a komplexum sikeresen kiszűrte, mint zavaró tényezőt. A másik indítás során a következő generációs rakétahordozó tengeralattjárók (Type 096) fegyverzetében szánt JL-3-as ballisztikus rakéta játszotta a főszerepet. A JL-3-as hatótávolságáról eltérő adatokkal lehet most még találkozni. Az amerikai hírszerzési becslésekre hivatkozva olvasható 9000 kilométer, de másutt 11000, sőt 14000 kilométer a közölt hatótávolság. A mostani indítással sem sikerült megállapítani a JL-3-as hatótávolságát, mivel egy ellenőrző indításról volt szó, így a lerepült távolság messze kisebb volt, mint amire a fegyver valójában képes.
December 27-én hivatalosan is bejelentették, hogy Kínában a hadsereg állományában már szolgálatban áll egy új páncélos. A Type 15, ZTQ, VT-5-ös, típusjelzéssel ez a páncélos már jó párszor felbukkant a világhálón, hiszen még 2016 novemberében megtörtént a nyilvános bemutatója. Azóta többször is szóba került, hogy ez a típus lehet majd a kínai hadsereg következő könnyű (33-36 tonnás) harckocsija, hiszen egy ilyen tömegű, új fejlesztésű, korszerű páncélos még hiányzott az eszköztárból. A kisebb tömeg tökéletes alkalmazhatóságot jelent mocsaras, vizenyős terepen, de magas hegyek között is jól jöhet, hogy ezt a tömeget egy 1000 lóerős motor mozgatja. A legutóbbi kínai rendszeresítésről éppen egy évvel ezelőtt volt szó, akkor is az internetre felkerült fotók alapján volt gyanítható, hogy a rendszeresítése megtörtént, vagy hamarosan megtörténik. A külföld számára VT-5-ös jelzéssel gyártásra kész harckocsin a hegesztett acél páncél kiegészíthető további kompozit páncéllemezekkel és reaktív páncélzattal is, vagy akár mindkettővel, így a ZTQ (VT-5-ös) tömege elérheti a 33, vagy a 36 tonnát.
A hidropneumatikus felfüggesztésű fotóművel rendelkező páncélos hossza lövegcsővel együtt 9,2 méter, szélessége 3,3 méter, magassága 2,5 méter. Az 1000 lóerős motorral mozgatott harckocsi fő fegyverzetét egy 105 milliméteres löveg alkotja, személyzete 3 fő. A löveg töltését automata végzi, a lőszerek elégő hüvellyel készülnek, az irányzó és a parancsnok számára külön-külön került beépítésre a nappal és éjjel egyaránt használható célzórendszer. A torony tetején egy távirányítású fegyverállványban nyert elhelyezést a 12,7 milliméteres nehézgéppuska. Az új harckocsiról az első képek még 2010-ben és 2011-ben láttak napvilágot. A páncélos alacsony tömege a széles lánctalpakkal kombinálva kellő mozgékonysággal ruházhatja fel a mocsaras terepen, így megfelelő utódja lehet az 1960-as években tervezett Type 62-es harckocsiknak.
December 24-én feloldották Dél-Koreában a Korea Aerospace Industries KUH-1 Surion helikopterekre kirótt felszállási tilalmat. Július 17-én a típus módosított változatából, a MUH-1 Marineon-ból tört össze egy példány, halálos áldozatokat is követelve. A rotorprobléma okozta tragédia kivizsgálása megtörtént, az eddig átadott 90 darab Surion-ból már az egyharmada átvizsgálásra került, így biztonságosan felszállhatnak.
Befejeződött a CSANGBOGO III-osztályú tengeralattjárók második gyártási szériájának tervezése is az ázsiai országban. A 3000 tonnás vízkiszorítású egységek továbbfejlesztését a Daewoo Shipbuilding and Marine Engineering Co. végzete el. Az elődök 76%-os helyi előállítású alkatrészarányát sikerült feltornászni 80%-ra, valamint új lesz a hanglokátor és a harci rendszer is, a második gyártási széria egységein. A 2016 júliusa óta végzett tervezés egyik legfőbb újdonsága az általánosan használt ólomsavas akkumulátorok kiváltása a lítium-ion akkumulátorokkal. Ezek jelentősen több energiát tárolnak, és kevesebb helyet foglalnak el. A lítium-ion akkumulátorok modern tengeralattjárókba való beépítése viszonylag új tendencia, Japán volt az első ország amelyik bejelentette ezt, éppen ebben az évben. Az első módosított tengeralattjáró építését várhatólag 2019-ben megkezdik Dél-Koreában.
A flottafejlesztés más területen is halad, ugyanis jóváhagyták egy új rombolóosztály beszerzését is. A hat egységből álló tervezet számára 6 milliárd dolláros költségvetési keretet jelöltek ki. A KDDX jelzésű testvérhajók természetesen az amerikai AEGIS rakéta-és légvédelmi rendszerrel lesznek felszerelve és a 2030-as évek közepére, végére fognak majd szolgálatba lépni.
Közelmúltban kiderült, a Távol-Keleten Japán jelentős mennyiségű Lockheed Martin F-35-ös beszerzését fogja végrehajtani. Ennek anyagi fedezete igen tetemes összeg, éppen ezért Tokióban keresik a megoldást az anyagi teher könnyítésére. Elképzelésük szerint a modernizálásra nem került, nagyjából 100 darab Mitsubishi Heavy Industries F-15J/DJ Eagle gépekből adnának el az USA-nak jó párat, ahonnan azok korszerűsítés után kerülhetnének értékesítésre Délkelet-Ázsia kevésbé tehetős országai számára.
Más területen viszont nem terveznek fejlesztést az F-35-ös beszerzés kapcsán. Egészen pontosan az IZUMO-osztályra telepíthető F-35B-k mellé jól jött volna egy légtérfelderítő képességgel rendelkező típus, talán a V-22 Osprey alapjain létrehozva. Azonban a védelmi minisztérium ezen a héten tett nyilatkozatában kijelentette, nem terveznek ilyen képességekkel rendelkező típust beszerezni. Véleményük szerint az E-767 és az E-2D radargépek elérhetősége és képessége a jövőben biztosítani fogja a szükséges adatokat, így a beszerzésről eltekintenek.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Fairchild A-10A Thunderbolt II
McDonnell Douglas A-4L Skyhawk
B. U. É. K.
Categories: Biztonságpolitika
2018.12.22
Ukrajnában a harkovi Morozov Gépgyárban már fejlesztés alatt áll a következő generációs ukrán harckocsi. Az öregedő T-64-es és T-80-as páncélosok utódja számos korszerű megoldást fog magán viselni. Az eddigi 3 fős személyzet létszámát a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően 2 főre fogják lecsökkenteni és ők 360 fokos körben fogják látni a külvilágot a harckocsira felszerelt kamerarendszernek köszönhetően. Természetesen a védelemről aktív páncélzat is fog gondoskodni, ami várhatólag szintén új fejlesztésű lesz.
Megkapta 3. P-72A tengeri járőr repülőgépét (41-04) az olasz légierő 2018. december 5-én. Ez a típusjelzés az ATR-72MP-t rejti, amelyet a 41. ezred kötelékében üzemeltetnek a Sigonella-i bázison. A Róma által 4 darabos mennyiségben megrendelt típus most átadott példányán a fedélzeti rendszerek fejlettebbek, mint a két első gépen voltak, azonban a későbbiekben a Leonardo Aircraft Division ezeket is korszerűsíteni fogja.
Újabb sikeres lövészeten van túl az angol-francia közös fejlesztésű MBDA Sea Venom/ANL (Anti-Navires Léger) hajók elleni rakéta. A 120 kilogrammos fegyvert egy francia Dauphin helikopterről indították útnak és a célpontot csak az indítás után jelölték ki számára. A kétutas adatkapcsolatnak és a fegyver orrába épített képalkotó infravörös érzékelőnek köszönhetően ilyen tesztet már ez év közepén végrehajtottak, azonban most a célpont mozgásban volt. A célpontját így is sikeresen eltaláló rakétát a brit Royal Navy AW159 Wildcat, valamint a francia flotta H160M HIL (Hélicoptère Interarmées Léger) helikopterei számára fejlesztik. A legújabb hírek szerint a Sea Skua és AS15TT hajók elleni rakéták leváltására tervezett MBDA Sea Venom/ANL a brit forgószárnyasok fegyverzetében csak 12 hónapos késéssel, 2021-től lesz megtalálható. A 30 kilogrammos harci résszel és 20 kilométeres hatótávolsággal, elsősorban kisebb motorcsónakok, rakétás gyorsnaszádok és korvettek ellen alkalmazható Sea Venom/ANL fejlesztését 2014-ben az Egyesült Királyság és Franciaország közösen kezdte meg 50-50%-os munkamegosztással.
Németország, Belgium, Luxemburg, Norvégia és Hollandia alkotja jelenleg a NATO európai tagországai részvételével létrejött közös légi utántöltőgépeket üzemeltető szervezetet. A jelenleg nyolc Airbus A330MRTT gépet megrendelő közösség számára gyártott első példány még novemberben végre is hajtotta első repülését. A 28-án végrehajtott felszállást még számos ellenőrző repülés fogja követni és tervek szerint a gépek 2020 és 2024 között kerülnek majd átadásra. Amsterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330 MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel csatlakozásával alakult ki a jelenlegi nyolc gépből álló mennyiség, ezek majd az Eindhoven-i bázison fognak települni.
December 18-án, kedden adták át a két utolsó Dassault Mirage F1M vadászbombázót a Draken International cégnek. A 38 évnyi spanyol szolgálatot 2013 decemberében letudó 19 példány az Egyesült Államokban fog továbbra is szárnyalni, mint az ellenséges légierők repülőgépei a gyakorló légiharcok során.
Indiai sajtóértesülések szerint két orosz tengeralattjáró is esélyes lehet arra, hogy a 2022-ben lejáró bérleti díjú K-152-es NYERPA, vagyis INS CSAKRA helyébe lépjen. A közelmúltban egy indiai haditengerészeti küldöttség látogatást tett az Amur Hajógyárban, és két AKULA-osztályú tengeralattjárót, a K-391 BRATSZK és a K-295 SZAMARA nevet viselő egységeket tekintette meg. Ezek éppen a korszerűsítés okán tartózkodnak a hajógyárban, igaz ezt már évek óta végzik (?). Ezen egységek közül az első a 971-es tervszámú eredeti AKULA-osztály tagja, míg a második már egy továbbfejlesztéseket felmutató 971-II-es csoport tagja, mint amilyen a fent említett NYERPA is. A SZAMARA egy 2004-es hadgyakorlaton rejtélyes sérülést szenvedett az orr bal mellső részén, nagyjából a szonár mögött, a tettes állítólag egy gyakorlótorpedó volt.
Hat évvel ezelőtt, vagyis még 2012-ben egy másik egység volt esélyes az indiai bérlésre, mégpedig az 1990-es években 60%-ban elkészült, de leállított építésű IRIBISZ nevű egység. Az Amur Hajógyárban található, eredetileg AKULA I-es osztályú egység befejezéséhez indiai anyagi forrásokat vettek volna igénybe. Elvi szinten meghajtásáról a korszerűbb, ám hosszú ideig még némi hibával küszködő, Project 855 JASZENY-osztályú (NATO megnevezése: GRANEY-osztály) tengeralattjárókban alkalmazott reaktor gondoskodhatott volna, míg fegyverzetét a függőleges indítótubusokban elhelyezett BrahMos csapásmérő robotrepülőgépek egészíthették volna ki. Az egyeztetések során azonban nem kerültek közelebb az álláspontok, így az IRIBISZ nem hajózott indiai zászló alatt.
Igazán nagy fogással kedveskedett Poszeidón tengeristen néhány vietnámi halásznak. Nem egészen 7,5 kilométerre a vietnami partoktól a hálójukat kivetők ugyanis egy torpedót zsákmányoltak. A 6,8 méter hosszú és 54 centiméter átmérőjű eszköz fejrésze narancssárga színben tündökölt, így jelezve, hogy bizony egy gyakorlásra használt, robbanást nem okozó verzióról van szó. A hatóságok értesítése után derült ki, hogy bizony egy kínai gyártmányú Yu-6-os torpedó volt zsákmány. A terület gazdagnak tekinthető torpedótermés tekintetében, hiszen 1978-ban kínai halászok hálójában akadt egy amerikai gyártmányú, fel nem robbant Mk-46 Mod 1 Block 2-es torpedó, Hainan-sziget közelében. Természetesen a jó pártmunkások is jelentették az esetet, aminek következtében az állam szocialista megőrzésre át is vette a zsákmányt, majd elkezdte megismerését. Ez igen alaposan sikerült, hiszen 1982-től már fejleszteni is kezdték a roppant hasonló megjelenésű Yu-7-es torpedót, aminek első két példánya 1984-re el is készült.
A Mianmari Légierő 71. születésnapján szolgálatba állónak nyilvánították a pakisztáni-kínai fejlesztésű PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázókat. A típusból az ázsiai ország 16 darabot rendelt meg. A JF-17M jelzésű gépek szürke és kéttónusú kék festéssel kerültek leszállításra. Jelenleg 6-7 példány került már átadásra az első exportmegrendelő részére, ahol a Chengdu F-7 és Nanchang A-5 típusok utódjának szánják. Jelenleg még nem zárultak le azok a tárgyalások, melyek az AESA antennájú fedélzeti rádiólokátorral és további korszerűsítésekkel ellátott Block III-as verzók Mianmar általi megvásárlásáról szólnak.
Ez év elején még arról szóltak a hírek, hogy Pakisztánban hamarosan elkezdik az első JF-17/FC-1 Thunder Block III-as vadászbombázó tesztelését. Kínai-pakisztáni együttműködésben gyártott típus régebbi, Block I-es és Block II-es változataival eddig már a pakisztáni légierő négy repülőszázadát látták el. A 28. Phoenix repülőszázad 2018 februárjában megkapta hatodik Block II-es JF-17-ét és a hírek szerint a mianmari gépek is ebbe a továbbfejlesztetett, 2015-ben megjelent változatba tartoznak. Ez a variáns nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. A módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került.
A típusból eddig csak Mianmar (16 darab) és Nigéria (3 darab) rendelt. Nigéria a három darab JF-17 Thunder vadászbombázóért 184,3 millió dollárt fizet ki a gyártónak. A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre. Az Azerbajdzsán kormányával folytatott tárgyalások folyamatban vannak, míg Szaúd-Arábia és Egyiptom, Malajzia és Irán érdeklődését eddig nem sikerült megrendelésekre váltani. Sri Lanka légiereje számára megdöbbentően alacsony áron, darabonként 29 millió dollárért próbálták meg értékesítenék a típust 2016-ban. Az igen kedvező ajánlat mögött valószínűleg az állhatott, hogy szerették volna kiütni a vetélytársként szereplő indiai HAL Tejas-t a szigetország légierejének modernizálási programjából. Pakisztáni megrendelésre a Block II-ek után, majd 2019 végétől, vagy 2020 elejétől már elkezdik az első 50 darab Block III-as előállítását is. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block III-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor kerül beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is.
Mianmar egy igencsak szép jövő előtt álló típust szerez be, hiszen a JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a tavalyi év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani.
Kínában a J-10B vadászbombázókkal már éjszaka is végrehajtottak légi üzemanyag-felvételt. A harcászati képességeket kibővítő lehetőség napszállta utáni időpontban történő bevezetése és rendszeressé válása jelentősen megnöveli a légierő bevethetőségét. Idén az izraeli tervez átadásával létrejött J-10 számos hírben szerepelt. Év elején már egy szemcsés kép és némi fórumra írt szöveg alapján úgy tűnt elvégezte első repülését a tolóerővektor-eltérítéssel ellátott sugárhajtómű. A tolóerővektor-eltérítéssel ellátott sugárhajtóművel történő első repülésre - meg nem erősített információ alapján - december 25-én került sor.
A fotó alapján egy Chengdu Aircraft Industries Company által gyártott J-10-es vadászbombázóba került beépítésre a mozgékonyságot és az irányíthatóságot növelő szerkezettel ellátott erőforrás. A fényképről nem állapítható meg a kitéríthetőség mértéke, mivel a fúvócső nincs kitérített helyzetben, azonban a kép alapján a felépítése folytán képes lehet erre. A nyár végén azonban minden kétség eloszlott, hiszen repülőnapon látható volt a J-10-es a tolóerővektor-eltérítéssel ellátott sugárhajtóművel végzett repülés során. Tény, Kínában már 25 éve folytatnak munkát a sugárhajtóművek tolóerővektorának eltérítésével kapcsolatban több egyetemen és vállalatnál. A számos publikálásra került kutatási anyag mellett 2016-ban pedig egy teljeskörűen működőképes modell is kiállításra került.
Megszületett a második exportmegrendelés a török T129 ATAK harci helikopterre. Az olasz felmenőkkel rendelkező gépből Pakisztán rendelt meg 30 darabot, most pedig a Fülöp-szigetek döntött a beszerzése mellett. Az ázsiai állam terveiben 24 darab harci helikopter rendszeresítése szerepelt, azonban anyagi okok miatt ennek csökkenésére kényszerültek. A hírek szerint a T129-ből 10, vagy 8 példányt fognak megvásárolni. A török kapcsolat többrétű lesz, hiszen a már biztosnak tűnő MILGEM-osztályú korvettek és távolról irányított repülőeszközök mellett kézi lőfegyverek és tüzérségi felszerelés is belekerülhet a jövőben.
Igaznak bizonyultak azok a hírek, melyek szerint Japán alaposan felbővítené a hadrendbe állítandó Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók darabszámát. A december elsején kelt Netarzenál bejegyzésben is szereplő információ kiegészült a héten azzal, hogy 105 darab F-35A kerül majd megvásárlásra 40-42 F-35B mellett. A rövid távon fel-és függőlegesen leszálló variánsból az első 18 példány öt éven belül kerülne beszerzésre. Így összesen 147 darab A és B változat viselné a felkelő napot az oldalán és ez a mennyiség rögtön a legnagyobb darabszámú külföldi üzemeltetővé léptetné elő a szigetországot. A 155 F-15J és 45 F-15DJ Eagle pótlása így megoldottnak látszik a jövőben. Nagoyában a Mitsubishi Heavy Industries üzemében már 2017 júniusa óta folyik az F-35-ös vadászbombázók gyártása, itt 2019-től évente hat gép készülhet majd el. A Pratt&Whitney F135-ös hajtóművek előállítását a Ishikawajima-Harima Heavy Industries (IHI) végzi, amelyik szintén képes a havi 6 darabos legyártott mennyiség elérésére. Az F-35B beszerzése azt is jelenti, hogy átépítésre fognak kerülni az eddig csak helikopterek alkalmazására képes IZUMO-osztályú hordozók, amik 5 év elteltével 10-10 F-35B mellett még számos helikopter számára fognak helyet biztosítani.
Légiszállítású hadosztályai számára keres 30 tonnát nem meghaladó tömegű harckocsit az amerikai hadsereg. A héten a General Dynamics Land Systems (GDLS) és a BAE Systems Land & Armaments kapott összesen több mint 700 millió dolláros szerződést arra vonatkozóan, hogy 12-12 prototípust készíthessenek el. Az M551 Sheridan utódjából 2 darab kell, hogy elférje egy Boeing C-17 Globemaster III-as szállítógépbe. Fő fegyverzetét 105, vagy 120 milliméteres löveg kell, hogy alkossa. A 14 hónapon belüli átadások elkezdődésének folyománya lesz, hogy az első tesztek már 2020 tavaszán elkezdődhetnek majd a páncélosokkal. A kiválasztás 2022-ig fog tartani, majd a 504 darab harckocsi hadrendbe állítása 2025-től kezdődhetne. A megerődített ellenséges állások és géppuskafészkek elleni harcra a 105 milliméteres löveggel ellátott Stryker nem rendelkezik kellő védettséggel és a terepen mutatott mozgékonysága sem kielégítő a hadsereg szerint, ezért van szükség egy erősebb védelemmel rendelkező lánctalpas járműre.
Felállította első, Bell-Boeing CMV-22B Opsrey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton lesz megtalálható, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni. A flotta 2020-tól kezdi majd beszerezni új gépeit, amiből 44 darabra biztos megrendelés van, további 4 darab megrendelését még nem véglegesítették. A haditengerészeti pilóták és a műszakiak képzését a tengerészgyalogság segítségével fogják végrehajtani.
Bevethetővé váltak a Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus nehézbombázók fedélzetéről a Lockheed Martin AGM-158C LRASM (AGM-158B JASSM-ER módosítása) nagy hatótávolságú hajóelleni robotrepülőgépek. A gyártó, az első harci alkalmazásra érett fegyvereket már átadta a légierő számára, az ütemterv előtt. Az 920 kilométeres hatótávolsággal bíró AGM-158B JASSM-ER-hez képest a célpont megközelítésének végső szakaszában alkalmazott alacsony magasságú repülési profil miatt a LRASM hatótávolsága 560-370 kilométerre csökkenhet. Az eddig nyilvánosságra került információk szerint az LRASM az adatkapcsolati és elektromos rendszerében, pontosabb magasságmérőjében, valamint a DARPA által kifejlesztett célfelderítést és célravezetést végző rendszereiben tér el az AGM-158B-tól. Mivel a sárkány és a méret nem változott, a B-1B általi szállítási kapacitás a LRASM esetében is 24 darab lesz.
Mexikóban érdeklődnek a NHIndustries NH90-es helikoptere iránt. A haditengerészeti NH90 NFH variáns a haditengerészetnél szolgáló Eurocopter AS-565MBe Panter helikopterek kiegészítésére, később leváltására kerülne beszerzésre. A hajók és felszín alatti egységek ellen egyaránt bevethető forgószárnyasokból jelenleg kettő beszerzésének lehetőségét mérlegeleik.
Brazíliában megerősítik, pontosabban fogalmazva újra kiépítik az ATLANTICO (A140) nevet viselő egykori HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó légvédelmét. Mivel Nagy-Britanniától megvásárolt egységről hiányoztak az amerikai gyártmányú Phalanx közelkörzeti légvédelmi rendszerek, ugyanis Washington nem járult hozzá ezek eladásához, az új tulajdonoshoz ezek nélkül került. A dél-amerikai országban éppen ezért négy darab DS30M Mk.2-es, a 30 milliméteres Mark 44 Bushmaster II-es gépágyún alapuló légvédelmi fegyver mellett a francia Mistral légvédelmi rakétákra alapozzák. Egyéb téren képességnövekedés is elkönyvelhető, hiszen a fedélzetről felszálló AH-11B Super Lynx helikopterek Sea Skua, az SH-16 Sea Hawk helikopterek Penguin, míg az UH-15B Super Cougar, a jól ismert AM-39 Exocet hajók elleni rakétákkal indulhatnak bevetésre.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-4EJ-KAI Phantom II
British Aerospace Harrier GR.7
Lockheed Martin CC-130J Hercules
Agusta-Westland AW-159 Wildcat HMA.2
Lockheed Martin F-35B Lightning II
McDonnell Douglas F-4D Phantom II
McDonnell Douglas A-4KU Skyhawk
Fairchild A-10A Thunderbolt II
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!
Categories: Biztonságpolitika
2018.12.15
Szerbiában egy cserélhető indítós rakétasorozat-vetőt fejlesztettek ki. A 8x8-as kerékképletű Kamaz 6560 katonai teherautó alvázán, egy páncélozott fülkében foglal helyet a háromfős kezelőszemélyzet. A műholdas navigációs rendszerrel is ellátott, 35 tonnás legnagyobb tömegű jármű, indítás előtt 6 darab hidraulikus támasz használatával foglal el stabil tüzelőállást, a megállástól számított 90 másodperc elteltével. Az alváz hátsó részén elhelyezett indítóplatform a jármű hossztengelyéhez viszonyítva jobbra és balra is 110 fokos szögbe téríthető ki oldalirányban, míg a magassági irányzásra +3 és +60 fok között biztosított. Igazi különlegessége az, hogy elhelyezhető rajta kétszer 25 csöves 122 milliméteres rakétavető, vagy ez helyett a szintén kétszer 6 csővel rendelkező, 267 milliméteres rakéták indítására szolgáló indító is. Előbb rakéták hatótávolsága 40 kilométer, míg az utóbbiak 70 kilométerre lévő célpontok ellen is alkalmazhatók. Mivel a 122 milliméteres rakéták jóval rövidebbek, így az indító és a jármű fülkéje között lévő helyre egy teljes javadalmazásnyi rakéta is elhelyezhető.
Lengyel médiahíreket cáfolt meg Franciaország azzal, hogy bejelentette, a SCORPENE-osztályú tengeralattjáróval még továbbra is részt vesznek a lengyel haditengerészet számára új tengeralattjárót kereső Orka tenderen. A Naval Group és az MBDA közös ajánlásában szerepelnek a tengeralattjáróról indítható NCM csapásmérő robotrepülőgépek is. Éppen ezért ezek az egységek, amennyiben beszerzésre kerülnek, roppant erős fegyverzettel fognak rendelkezni, amik megegyeznek majd a francia flotta által használt BARRACUDA-osztály egységein alkalmazottakkal.
Az viszont teljességgel igaz, hogy további Aermacchi M346-os sugárhajtású kiképzőgéppel lesz gazdagabb a Lengyel Légierő. A helyiek által Bielik-nek nevezett típusból az első nyolc példányt még 2014. február 27-én rendelte meg Varsó. Ez év március 27-én megkötött megállapodás alapján további négy M346 repülőgépet vásároltak meg logisztikai csomaggal együtt, ezek 2020. október végéig kerülnek átadásra. Ezen a héten ez a mennyiség további négy géppel növekedett, így 2023-ra 16 darab M346-os gépen lesz majd látható a lengyel felségjel.
Túl van első, kiépítetlen repülőtéren végrehajtott gyakorlatán a RAF Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépeket üzemeltető százada. A Brize Norton székhellyel rendelkező 206-ok gépei és személyzete ezen a héten a Dél-Wales-i tengerparton hajtott végre sikeres fel-és leszállásokat, valamint a gyakorolták a földi manőverezést is. A pilóták beszámolója szerint az A400M kiválóan volt irányítható mind a le-és felszállás fázisaiban, illetve a földön is. A 206. Repülőszázad életében a következő lépcsőfok szintén a kiépítetlen repülőtéren végrehajtott fel-és leszállások végrehajtása lesz, de éjszakai körülmények között, éjjellátó szemüvegek használatával.
Szintén Nagy-Britanniából érkezett az a hír, miszerint a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázókon alkalmazott különleges, radarkeresztmetszetet csökkentő bevonat a vártnál sérülékenyebb és több időt kell a helyreállítására fordítani. Az amerikai gyártó elismerte, jelenleg még van még mit javítani az anyag tartósságán, de problémával és a megoldáshoz vezető úttal is tisztában vannak és természetesen foglalkoznak vele.
Törökországban a Gökbey nevet adták a Turkish Aerospace Industries (TAI) által fejlesztette T625-ös típusjelzésű helikopternek. A közepes méretű, több célra is felhasználható helikopter prototípusa ez év szeptember 6-án hajtotta végre első repülését. A földi teszteket szeptember 2-án lezáró új gép nagyjából 20 percig tartó forgószárnyalása során a helikopter az elvártak szerint viselkedett, probléma nem adódott. A csúcstechnikájú ASELSAN avionikával rendelkező, ám megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A 6 tonnás forgószárnyas meghajtásától a T129-es ATAK harci helikopterből is ismert, egyenként 1373 lóerős teljesítménnyel bíró LHTEC CTS800-as gázturbina két példánya gondoskodik. Meg kell jegyezni, hogy Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai erőmű kifejlesztését is. Az ötlapátos fő-és négylapátos farokrotorral ellátott T625-os 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes. A nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A T625-ös sorozatgyártása várhatóan 2021 után kezdődik el.
Izraelben tovább folynak a Namer és az Eitan lövészpáncélosokra szánt távirányítású toronnyal folytatott próbák. Az ezekről készült képanyag alapján megállapítható, a torony hátsó részén egy behúzható rakétaindító került kialakításra. A két Spike-MR irányított rakéta elhelyezésére képes indító megléte így bizonyossá tette, hogy a következő évtizedek izraeli lövészpáncélosainak fegyverzetéből nem fog hiányozni az irányított rakéta. Még tavaly nyáron egy új, a fejlesztés korai szakaszában lévő távirányítású torony prototípusával szerelték fel a Namer nehéz lövészpáncélos egyik példányát. A szállított lövészek számát nem csökkentő, igen alacsony toronyban egy 30 milliméteres gépágyú, (a fotók alapján Orbital ATK Mk44 Bushmaster) és egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska került elhelyezésre. A célpontok felderítését, megfigyelését, valamint a fegyverzet irányzását két független optikai rendszer teszi lehetővé. A torony jobb oldalán lévő, 360 fokban körbeforgatható a parancsnok, a másik, a bal oldalon lévő az irányzó számára jeleníthet meg képeket és adatokat a kijelzőn.
Irányított rakéták egészen eddig még nem voltak láthatók a tornyon, de a Rafael Trophy APS aktív páncélzat radarantennáit fel lehetett fedezni rajta (ezek eddig a páncéltest oldalán voltak láthatók), így alkalmazásával nem csak a támadó (eddig csak egy Rafael Samson távirányítású fegyverállványra szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska jelentett a fegyverzetet egy-két, de nem távirányítású állványra szerelt 7,62 milliméteressel együtt), de a védekező képesség is erősödni fog a Namer esetében. Várható, hogy a Namer-ra szerelt torony kipróbálásra fog kerülni a 8x8-as kerékképletű Eitan lövészpáncéloson is.
A múlt hónapban kiderült az is, hogy az eddig hangoztatott 2020 helyett csak egy évvel később, vagyis 2021-től kezdődhet majd meg az izraeli Eitan lövészpáncélosok gyártása. A vietnami háború időszakából származó, bár azóta többször is korszerűsített amerikai M113-as lövészpáncélosok nyugdíjazása (melyekből több mint 1000 darabbal rendelkezik Izrael) így bizonyosnak tekinthető. Az IAI, az IMI és a Rafael által fejlesztett és 2016-ban bemutatott Eitan-t ugyanis több száz darabos mennyiségben tervezik hadrendbe állítani. A 8x8-as kerékképletű 35 tonnás Eitan könnyebb és olcsóbb, mint a Merkava alapján kifejlesztett Namer. A védelmét aktív páncélzattal is erősítő Eitan 3 fős személyzet mellett még 9 lövész szállítására képes. A Trophy aktív páncélzat mellett a moduláris páncélzat is alkalmazásra kerül a defekttűrő abroncsokkal egyetemben. Ezekkel 50 km/h-sebesség mellett legfeljebb 16 kilométer tehető meg. A 2014-es gázai konfliktus tapasztalatait is felhasználó páncélos a 750 lóerős motornak köszönhetően képes lesz elérni a 90 km/h sebességet, fegyverzetét az említett távirányított torony fogja alkotni. Érdekesség az Eitan-nal kapcsoltban, hogy jelenleg az összetevők többsége külföldről (nagyrészt az Egyesült Államokból) kerül megvásárlásra, így inkább tekinthető helyben összeszerelt páncélosnak, mint helyben gyártottnak, de a jövőben ezen az izraeliek változtatni szeretnének.
Az M113-ok cseréjére az Eitan mellett a másik opciót a Merkava harckocsik Mk2-es variánsai jelentik, hiszen ezek lassan kivonásra kerülnek a hadrendből a korszerűbb változatoknak köszönhetően. A jelentős páncélvédelemmel rendelkező harckocsik a torony eltávolítása és némi korszerűsítés és átalakítás után, mint lövészpáncélosok jelenhetnek meg újra a szárazföldi erők kötelékében. Az első átalakított példánnyal még 2016 tavaszán folytatták le az első csapatpróbát, sikerrel. A távolabbi jövőben a Merkava Mk5-ös mellé egy újabb harckocsi is megérkezhet, ez pedig a 32 tonna körüli tömeggel rendelkező Carmel lesz. Ennek megjelenésére 2025-2027 körül lehet számítani.
Igen alapos felújításon esik majd át az Indiai Légierő Hasimara-i repülőtere. A futópálya és a gurulóútak igencsak elhasználódtak, hiszen legutóbb 1993-ban történt meg a légibázis felújítása. A MiG-27ML vadászbombázók 2017-ben történt elbúcsúztatása után a repülőtéren csak a Szuhoj Szu-30MKI volt jelen. Ez azonban változni fog 2020-tól, mivel idetelepül majd egy 18 géppel felszerelt Dassault Rafale század is. Éppen ez miatt kerül sor a rekonstrukcióra, amely során az infrastruktúra fejlesztését is végre fogják hajtani. A francia eredetű géptől legalább 75%-os hadrafoghatósági mutatót várnak el az indiaiak, ez pedig csak jelentős beruházások árán érhető el. A felépülő hangárban mind a Rafale, mind a Szu-30MKI időszakos munkáit végre tudják majd hajtani. A bázis fontosságát a tibeti határhoz való közelsége tovább emeli, hiszen ebben a régióban Kínai is igencsak aktív, már ami a katonai bázisok építését jelenti.
Pakisztánban december 12-én szolgálatba állították az első ATR-72 MPA tengeri járőrgépet, valamint két, Nagy-Britanniából vásárolt Westland Sea King helikoptert is. A jelenlegi információk nem erősítették meg az ATR-72 MPA gépek mágneses anomália-detektorral (MAD) történő ellátottságát, viszont a Leonardo Seaspray 7300E AESA antennájú fedélzeti rádiólokátor és a Star SAFIRE III elektrooptikai és infravörös torony a felszereltség részét képezi. A két Sea King közül az egyik kutató-mentő feladatokat fog ellátni, ez egy HAR.3-as változat, míg a másik egy szállítófeladatokra átalakított HC.4-es variáns.
Kínai médiában volt látható egy átalakított Projekt 877EKM KILO-osztályú tengeralattjáró. A felvétel alapján megállapítható, hogy a hajótest torony mögötti részébe, egy nagyjából 15 méter hosszú részt toldottak be. Ebben a részben vélhetőleg a levegőtől független meghajtórendszer került elhelyezésre. A kínaiak is, akárcsak a svédek és japánok, a Stirling motoros meghajtást alkalmazzák. A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így az buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. A svéd tengeralattjárókon 1988-ban jelent meg az első Stirling motor, az azóta megszerzett tapasztalatokat rendre felhasználja a Saab Kockums ezen erőforrások továbbfejlesztése során. Kínában a Type 039A osztályú tengeralattjárókon, illetve ezek továbbfejlesztéseként létrejött Type 41-es YUAN-osztályú tengeralattjárókon alkalmazzák a Stirling motort.
Az átalakított KILO érdekessége éppenséggel az a több mint 15 méteres betoldott szakasz, hiszen másutt sokkal rövidebb helyen sikerül elhelyezni az erőforrást és a kiegészítő rendszereit. Az oroszok egy 9-10 méteres részben tudták megvalósítani a levegőtől független meghajtórendszerüket, míg a svédek megoldása ennél is rövidebb, 8 méteres hosszban került elhelyezésre. A nagyobb méret oka talán a folyékony oxigént tartalmazó tartályok mérete és talán a hajtómű teljesítményéből következik, így egy sokkal tovább működtethető, vagy egy sokkal erősebb kínai meghajtórendszerrel ellátva az 1994-ben, tehát az elsőnek az ázsiai országba megérkezett két Projekt 877EKM KILO-osztályú tengeralattjáró közül az egyik.
Ausztrália tekintetében is szóba kerültek a BARRACUDA-osztályú tengeralattjárók, hiszen bejelentették, hogy a Block 1A terv alapján megvalósuló első egység az ATTACK nevet fogja viselni. Ezt a nevet viselte 1967 és 1985 között egy ausztrál őrhajó is. A 4500 tonnás vízkiszorítású, 97 méter hosszú egységek igencsak hasonlatosak lesznek a Franciaországban szolgáló, nukleáris meghajtással rendelkező tengerjárókhoz, így nem elképzelhetetlen, hogy a politikai helyzet alakulása következtében a későbbiekben nukleáris meghajtással lesznek ellátva.
Földi tesztek során felfedezett problémák miatt nem fogja ebben az évben végrehajtani első repülését a Sikorsky-Boeing SB-1 Defiant. A típusról és hibáiról már eddig is érkeztek hírek, azonban az erőátvitelt és rotorlapátokat érintő problémák már a múlté. A koaxiális rotorok mellett tolólégcsavarral is rendelkező, ezért nagyobb sebesség elérésére képes új gép repülését a majdani megrendelést feladó haderők várják igencsak kíváncsian. Ezt 2017-re tervezték, de később már 2018 lett belőle, míg a legújabb hírek szerint erre csak 2019 elején kerülhet majd sor. A konkurenciát képviselő Bell V-280 Valor billenőrotoros gép körülbelül egy éve repül, és májusban elérte a 352 kilométer per órás legnagyobb sebességet.
NETARZENÁL GALÉRIA
North American Rockwell OV-10A Bronco
General Dynamics F-16D Fighting Falcon
Dassault-Breguet-Dornier Alpha Jet E
Categories: Biztonságpolitika
2018.12.08
Egy több évtizedes időszakot vizsgálva megállapítható, az következő időszakban első alkalommal növekszik Németországban a páncéloserő. A 363. Harckocsizó Zászlóalj felállítása következő év októberétől kezdődik meg. Első százada a Frankfurttól délre lévő Hardheim katonai bázison fog állomásozni. Jelenleg több mint 100 darab Leopard 2-es harckocsi korszerűsítése folyik, ezekből több is megtalálható lesz majd az első század állományában, míg a második század csak 2021 októberében kerül majd felállításra.
Afganisztánba kerül a Luftwaffe egyik Airbus H145M helikoptere. Az ország északi részében található Masar-e-Sharif-ba a könnyűhelikopter négy darab CH-53-al, valamint három NH90-es fog feladatokat végrehajtani. A várhatólag 18 hónapos időtartam alatt a H145M a különleges egységek bevetését fogja támogatni, valamint fegyveres kíséretet fog biztosítani az egészségügyi bevetéseket végrehajtó NH90-ek mellett.
December 3-án a Spanyol Légierő egy újabb Airbus A400M Atlas katonai teherszállító repülőgéppel lett gazdagabb. Ettől a héttől tehát már négy A400M viseli a spanyol felségjelét. Az ország légiereje a megrendelt 27 darab Atlas gépét két lépésben fogja megkapni. Az első 14 darabot 2022-ig, majd hároméves szünetet követően 2025-től kezdődik a további 13 példány leszállítása.
Ezen a héten kiderült az is, hogy a következő generációs brit ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjáró-osztály, a DREADNOUGHT-osztály másodiknak megépülő egységét VALIANT-nak fogják elnevezni. Ezen, 17200 tonnás vízkiszorítással rendelkező hajóosztály egységeiből négy darab fog megépülni a hasonló darabszámú VANGUARD-ok pótlására. A DREADNOUGHT-osztály 152,9 méter hosszú lesz, vagyis 3 méterrel lesznek nagyobbak, mint elődjeik. Fedélzetükön külön szekciót alakítanak majd ki a nőnemű legénység részére, valamint belső világításával megpróbálják a napszakok változásait is utánozni a 130 fős személyzet komfortjának javítása céljából.
Oroszország haditengerészete még egy IVAN GREN-osztályú partraszálló hajóval (Project 11711) lesz erősebb a következő évben. Az idén májusban vízre került PJOTR MORGUNOV tengeri próbajáratai 2019 márciusától veszik majd kezdetüket és még 2019 vége előtt átadásra fog kerülni a flotta részére. Azt már az első egység elkészültét követően lehetett tudni, hogy van mit javítani a hajóosztályon, hiszen a tervezési és hajtási problémák okán több ilyen egységet Moszkva nem is akart rendelni. Pedig 6600 tonnás vízkiszorítású IVAN GREN-osztályú partraszálló hajó 13 darab harckocsi, vagy 36 darab lövészpáncélos mellett még 300 tengerészgyalogost is el tud szállítani messzi vizekre. A hangárban két Kamov Ka-27-es tengeralattjáró-vadász, vagy két Ka-29-es felfegyverzett szállító helikopternek van hely. A tapasztalatok alapján elkészültek viszont a módosított változat terveivel, aminél leginkább a hajótest kialakítása változott meg és ez már a hírek szerint elnyerte Moszkva tetszését is. Bár még szerződés nincs, de nagy valószínűséggel ezekből fog megépülni két-három hajó a jövőben.
Hiperszonikus rakétával kívánja fegyverezni az orosz légierő vezetése a Szuhoj Szu-57-es repülőgépeit. A MiG-31K-n megjelent Mach 10-es sebességre képes, 2000 kilométeres hatótávolságú K-47M2 Kinzsal azonban túlságosan nagyméretű ahhoz, hogy a lopakodó képességű Szu-57-es belső fegyverterében el lehessen helyezni. Éppen ezért egy kisebb méretű fegyvert terveznek megalkotni az oroszok 2027-ig, ami a Kinzsalhoz hasonló képességekkel rendelkezik majd, mégis kényelmesen elfér majd a rendelkezésre álló térben.
A SABCA a Sabena Aerospace vállalattal a SABCA Maroc leányvállalatán keresztül fog együttműködni, Marokkó katonai repülőgépeinek karbantartásában, felújításában, korszerűsítésében. Első körben az észak-afrikai állam Lockheed Martin C-130 Hercules gépei lesznek érintettek az együttműködésben. Ezt a típust a Sabena Aerospace-nál elég jól ismerik, hiszen még 1976-ban szerezték meg az időszakos karbantartási munkálatok elvégzésére a gyártói engedélyt. A második szakaszban az európai partnerek szeretnék kiterjeszteni ajánlataikat más platformokra is, mint például az F-16, az Alpha Jet, a Mirage F1 vagy az Agusta A109.
Iránban egy újabb hadihajót adtak át a haditengerészetnek december elsején. A SAHAND nevet és 74-es hadrendi számot viselő egység az iráni sajtó szerint romboló, valójában csak a jóval kisebb méretű és szerényebb képességű korvett. Bár a felépítményt áttervezték, a kor divatjának megfelelően csökkentették a radarkeresztmetszetét, azért ez mégiscsak egy JAMARAN, vagy MOWJ-osztályú korvett. Az 1420 tonnás hajó 94,5 méter hosszú, 11,1 méter széles és 3,25 méteres merülésű, legénysége 120-140 fő, legnagyobb sebessége 30 csomó. Fegyverzetét egy 76 mm-es Fajr-27 löveg (17 kilométeres lőtáv és 85 lövés per perc tűzgyorsaság), két 20 és egy 40 milliméteres gépágyú, négy 200 km-es hatótávolságú Noor/C-802 hajók elleni rakéta, négy SM-1 Nour légvédelmi rakéta (mely 2010 márciusában a JAMARAN-ról indítva 100 km-es távolságban semmisített meg célt) 2x3 324 milliméteres tengeralattjárók elleni torpedó képezi. A tatrészen kialakított helikopter leszálló alkalmas közepes és könnyű helikopterek fogadására és indítására. Leggyakrabban egy tengeralattjárók elleni harcra specializált Bell 212 ASW-t lehetett megfigyelni.
A JAMARAN mellé egy további egység épült meg DAMAVAND névvel, ez a Kaszpi-tengeren állt szolgálatba. Eme egységek alapját az 1968-ben Angliában építeni kezdet és 1971-ben átadott ALVAND fregatt (maximális vízkiszorítással is csak 1540 tonnás, tehát valójában korvett 94,5 méter hosszú, 11 méter széles, 3,25 méteres merülés, fegyverzet: 4 C-802 típusú kínai hajó elleni robotrepülőgép, 1 darab 114 milliméteres Mark 8-as ágyú, 1 darab 35 milliméteres ikercsövű és 2 egycsövű 20 milliméteres gépágyú) adja. Mindenesetre a SAHAND hossza már 96 méter, vízkiszorítása 1500 tonna, fegyverzetében megjelent a 2 kilométeres lőtávolságú, 4000-7000 lövés per perc tűzgyorsaságra képes, helyi fejlesztésű Kamand (iráni Phalanx-nak nevezett) közelkörzeti légvédelmi rendszer. Légi-és vízfelszíni célok ellen ugyancsak négy-négy rakétával rendelkezik a SAHAND, melyek típusa gyaníthatóan szintén változatlan. Az iráni beszámolók szerint készleteinek utántöltése nélkül 150 napig hajózni képes korvettnek egy testvérhajója már építés alatt áll, ez a hírek szerint a DENA nevet fogja kapni.
Legújabb hírek szerint India első hazai építésű repülőgép-hordozója, az INS VIKRANT (IAC-1) szolgálatba állásának időpontja 2020 lesz. Az állami tulajdonú Cochin Hajógyárban épülő 40000 tonnás, 262 méter hosszú egység az eredeti tervekhez képest már több éves késében van. Becslések szerint a teljesen felszerelt VIKRANT majd 5 milliárd dollárba fog kerülni, míg fegyverzet és a tervezett 30 darab légi jármű (20 MiG-29K és Tejas Mark 2 mellett 10 Kamov Ka-31 helikopter) nélküli ára csak 2 milliárd dollár. Érdekes adat, hogy 2003-ban még csak 500 millió dollárral számoltak fegyverek és repülőgépek, valamint helikopterek nélkül. A következő indiai hordozó már katapulttal fog rendelkezni, ellenben a VIKRANT (IAC-1) síugró sáncával szemben.
Kapcsolódó információ, hogy úgy tűnik megoldódtak az Indiai Haditengerészet MiG-29K/KUB vadászbombázóit eddig sújtó problémák. A 2015-ben még csak 37,63%-os hadrafoghatóságot felmutatni tudó típust leginkább az RD MK-33-as hajtóművekkel és a fly-by-wire rendszerrel kapcsolatos problémák tették felszállásra képtelenné. Az orosz féllel közösen sikerült a hadrafoghatósági mutatót 70% fölé tornászni, így a flotta vezetése elégedett a típus ezen mutatójával.
Dél-Koreában példásan elkötelezettek a Korea Aerospace Industries (KAI) Surion helikoptere iránt. Az ebben az évben bekövetkezett gépveszteség ellenére még mindig 93 darabra tart igényt a szárazföldi haderő. Éppen ezért, bár konkrét dátum még nincs meghatározva, a helyi forgószárnyast akarják az amerikai Sikorsky UH-60-as utódjául. A gyártó elmondása szerint több állammal is folytatnak tárgyalásokat a Surion eladásával kapcsolatban, ezen országok közül eddig csak a Fülöp-szigetek neve került a nyilvánosság elé.
Japán ezen a héten aláírt egy további Boeing KC-46A Pegasus tartálygép megvásárlásáról szóló szerződését. Tokió első KC-46-ról szóló megrendelését 2017 decemberében véglegesítette, ezzel Japán lett a típus első külföldi megrendelője. A mostani hír apropóját szolgáltató példány így már a második új tanker lesz, ami a szigetországba fog kerülni. Az első KC-46A, melyért 279 millió dollárt fizettek ki 2020-ban fog megérkezni, míg a most 158,9 millió dollárért megrendelt párja 2021. június 30-ig kerül átadásra. Tokió a meglévő négy darabos KC-767J tankerflottáját kívánja tovább erősíteni a 2010 októberében kiválasztott Pegasus négy példányával.
Kanadában 2018. december 31-ig hivatalosan is kivonják a szolgálatból a CH-124 Sea King helikoptereket. A tenger királya 55 éves szolgálatot tudhat a forgószárnyai mögött, hiszen 1963-ban jelent meg az észak-amerikai államban. Ezzel az idővel egyébként a leghosszabb szolgálati idővel rendelkező légi eszköz lett az országban. Az ezen évek alatt összegyűjtött több mint 550000 repült óra során a tengeralattjárók felderítésére és elpusztítására szolgáló gyakorlatokon felül számos éles kutató-mentő feladatban álltak helyt a CH-124 Sea King helikopterek. Néhány példányuk eladásra fog kerülni, de a múzeumokban látható lesz a CH-148 Cyclone elődje.
Új tüzérségi rendszert próbálgat az amerikai szárazföldi haderő a Yuma tüzérségi lőtéren. Az ERCA (Extended Range Cannon Artillery) program keretén belül, az eddig meglévő 30 kilométeres lőtávot szeretnék tovább növelni a 155 milliméteres tüzérségi eszközökön. A 70-100 kilométeres lőtávolság elérése nem álom, mivel jelentős változtatásokat eszközöltek több helyen is. Az első mindjárt a csőhossz, ami 183 centiméterrel növekedett meg, lehetőséget biztosítva így a lőporgázok gyorsítóképességének még jobb kihasználásához. Változott a csőszájfék és a hátrarúgást csillapító rendszer is, így az M109-en alapuló önjáró tarackágyú 454 kilogrammos tömegnövekedést volt kénytelen elkönyvelni a 70 kilométeres lőtávolság megvalósulásának áraként. A további 30 kilométernyi hatótávolság elérésében már egy továbbfejlesztett lőszert fognak alkalmazni.
Két C-40-es szállítógépet tervez beszerezni az Amerikai Tengerészgyalogság. Ez a katonai típusjelzést a Boeing nagysikerű 737-700C gépét rejti. Ezt a típust az Amerikai Haditengerészet C-40A Clipper-ként állította hadrendbe és 2001-től napjainkig 15 darabot vettek át, további kettőt pedig még legyártás alatt áll. A C-40-es beltere háromféle elrendezésben használható, az elsőben 121 utast szállít, a másodikban nyolc szabvány méretű raklap helyezhető el benne. A harmadik variációban a három raklap mellett (mögött) 70 utas foglalhat helyet. A bőrnyakúak, akárcsak a flotta a C-9B Skytrain (polgári nevén McDonnell Douglas DC-9-32) gépek pótlására szereznék be a Boeing gyártmányát.
Kolumbiában eddig sem a politikai akarat, sem a szükséges anyagi forrás nem volt meg ahhoz, hogy az igencsak gazdag F-16-os felhozatalból csemegézzenek és beszerezzenek jóáron használt, vagy éppenséggel új példányokat. Úgy tűnik, változik ez a helyzet, hiszen a közelmúltban Bogota azzal a kéréssel fordult Washington felé, hogy szeretné beszerezni a Lockheed Martin típusát. Jelenleg még nem tudni a vágyott mennyiséget és a változatot sem.
Argentínában elkészült az első három, Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgép, melyeket már sorozatban gyártottnak lehet tekinteni. Az A-700, A-701 és A-702-es lajstromot kapott gépeket az elkövetkező két évben további 3-3 példány fogja majd követni a legfrissebb információk szerint. Eme variáns légialkalmassági bizonyítványát a dél-amerikai ország Légiközlekedési Hatósága júliusban állította ki. A tanúsítvány elkészítéséhez igényelt 3335 pontot mind teljesítették a berepülések alatt, ezekből 900-at a földi próbák után a levegőben is leellenőriztek.
Az IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép első felszállására öt évvel ezelőtt még 2014-es dátumot mondtak a dél-amerikai országban és az első példány átadását is arra az évre várták, azonban gazdasági nehézségek miatt ezek elmaradtak. A programban további problémát okozott, hogy a 2013-as év közepén az egyre jobban elmérgesedő argentin-brit viszály miatt, egy kormányhatározat tiltotta meg a hazai megrendelésre készülő IA-63 Pampa III-as kiképző és Pampa GT könnyű támadógépek angol Martin-Baker Mk.10-es katapultülésekkel történő ellátását. Így ezeket az orosz Zvezda K-36LT katapultülésekkel tervezték ellátni, de természetesen külföldi megrendelők számára kész volt a gyártást végző FAdeA az angol gyártmányú katapultüléseket is beszerelni.
A tavaly alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones repülőgépgyárban eddig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre a kormány által a közelmúltban biztosított 30,3 millió dolláros összeg, illetve az átadások után teljessé váló vételár lehetővé tette további három IA-63 Pampa III elkészülését is. A Pampa III-as prototípusa 2015. augusztus 18-án szállt fel, a műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált.
Az IA-63 Pampa III-as iránt eddig Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, eddig konkrét megrendelés nem érkezett. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még folynak a tárgyalások, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Tavaly még nagy erőkkel folyt a gépek előállításába besegítő külföldi partner keresése. Akkor még a nemzetközi piacon való megjelenésben az argentinok szerették volna fenntartani a minél nagyobb mérvű befolyásukat, ezért az esetleges partnereknek igencsak kompromisszum késznek kellett mutatkozniuk. Tavaly év végén a német Grob repülőgépgyár mellett a dél-afrikai Paramount Group mutatkozott késznek a programba való beszállásra.
A legújabb hírek arról szólnak, hogy a kooperációban a Paramount Group lett a befutó. Így a hamarosan aláírásra kerülő megállapodás alapján a gépek sárkányszerkezetét, szárnyait, valamint a hozzájuk kapcsolódó összes hidraulikus, elektromos és vezérlőrendszer gyártását a FAdeA fogja végezni, míg a hajtóművek és a repülőelektronika beépítése, valamint a fegyverzettel történő ellátás a dél-afrikai partner feladata lesz. Ennek köszönhetően mód nyílik az izraeli eredetű rendszerek amerikaival történő felváltására is a megrendelő igénye szerint. Továbbá Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában a gépek értékesítését a Paramount Group fogja végezni. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években az izraeli Elbit jelentős részt vállalt az eddig igen hányatott sorsú és képességei alapján szebb jövőre érdemes IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépek GT és III-as szériáinak létrehozásában.
A harciasabb, szerkezetileg is megerősített GT (Generation Tactics) könnyű támadógép változat prototípusának építésének kezdete még nem ismert, az évekkel ezelőtt argentin megrendelésként emlegetett 22 GT-t 2014 és 2017 között kellett volna legyártani. Ezt a beszerzendő mennyiséget 2018-ban az első három sorozatban gyártott Pampa III-as elkészültekor megerősítették, mint a legkisebb beszerzendő mennyiséget, de időpontot nem közöltek. Ennek a változatnak a szárnyai alatt két további felfüggesztési pontot alakítanak ki, így számuk összesen hétre fog növekedni, megerősítik a futóművét és a Pampa III-nál is alkalmazott erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel szerelik fel a régebbi példányokba épített TFE731-2C sugárhajtóművek helyett, mivel üres tömege 3000 kg felett lesz, míg a legnagyobb felszálló súly 5000 kg körül fog alakulni. Igény szerint mód nyílhat egy fix csőcsonk kialakítására is az orr-részen, így megvalósulhatna légi üzemanyag-utántöltés.
Önvédelméről 360 fokos lefedettséget biztosító radar-besugárzásjelző és infra, valamint radarzavaró dipólkötegek gondoskodnak. Az orrba a lézeres távolságmérő és célmegjelölő mellé egy képalkotó infravörös kamera is kerül, mely a földi célpontok felderítésén túl a légi célok ellen is használható lesz. Ezt egészíti majd ki az adatátviteli rendszerrel megvalósuló virtuális radar. A Pampa GT pilótája számára a sisakkijelző is nagy előnyt fog jelenteni a feladatok végrehajtása során a három kijelzővel ellátott műszerfal mellett. A szárnyak alatti három-három és a törzs alatti egy függesztési pont közül a szárnyak alatti legszélsők a légiharc-rakéták (Python IV, Python V, A-Darter) elhelyezésére szolgálnak, míg a másik négyre akár négy 317 literes póttartály is felszerelhető lenne. A törzs alattira a 30 mm-es DEFA gépágyút rejtő konténer kerülne.
NETARZENÁL GALÉRIA
North American RA-5C Vigilante
McDonnell Douglas CF-188A Hornet
Lockheed TF-104G-M Starfighter
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
Fairchild A-10A Thunderbolt II
McDonnell Douglas A-4L Skyhawk
Categories: Biztonságpolitika
2018.12.01
Idén októberben benyújtotta ajánlatát a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) Norvégia és Németország közös tengeralattjáró beszerzési pályázatára. Az ajánlat közös értékelése megkezdődött és amennyiben megfelel az elvárásoknak, úgy a 2019-es évben a szerződés aláírásra fog kerülni. Az ajánlatban a Type 212CD (Common Design) jelzésű felszín alatti egységek hat példánya szerepel. Ezekből kettő kerülne német, négy pedig norvég tulajdonba. A német és olasz szolgálatban már megtalálható régebbi Type 212-től ezek korszerűbb rendszereikben különböznének, így hatótávolságuk, sebességük, járőrözési idejük is megnövekedett az elődökhöz képest.
Első alkalommal indították be, a még csak az Edinburgh melletti Rosyth dokkjában álló második QUEEN ELIZABETH-osztályú repülőgép-hordozó, a PRINCE OF WALES dízelgenerátorait. A hajótest belső részében sok más mellett négy Wärtsilä dízelgenerátor is megtalálható, amelyek mindegyike képes több mint 11 megawatt teljesítmény előállítására. Egy ilyen 65000 tonnás hajó energiaigényét jól szemlélteti, hogy mindez a teljesítmény csak 40%-a annak, amire szükség lehet, hiszen a Rolls-Royce MT30 (Marine Turbine) gázturbinák felelősek a többi 60% előállításáért.
Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve.
Voronyezsben elkészült az Iljusin Il-112V katonai teherszállító repülőgép első prototípusa. A 25,15 méter hosszú, 8,89 méter magas és 27,6 méteres szárnyfesztávolságú, felsőszárnyas Il-112V mozgatásáról két darab Klimov TV7-11ST turbópropelleres erőforrás gondoskodik, egyenként 3500 lóerőt szolgáltatva. A hatlapátos, AV-112 állandó fordulatszámú légcsavarok által kifejtett vonóerő így 20 tonnás legnagyobb felszállótömeget tesz lehetővé, míg az Antonov An-26-os utódjának terhelhetősége 6 tonna lehet. Az 50 utas, vagy 26 felfegyverzett ejtőernyős szállítására képes gép 3,5 tonnás terhelés mellett 2400 kilométer megtételére lesz képes. A második prototípus is már építés alatt áll, ez azonban sohasem fog felszállni, ugyanis a földi fárasztási próbák résztvevője lesz. Az Orosz Légierő eddig 35 darab Il-112V beszerzési tervéről nyilatkozott, további 27 opcióként szerepel a beszerzési tervekben.
Új aknamentesítő harckocsikat adtak át az orosz szárazföldi erőknek. A BMR-3MA a T-90A harckocsin alapul és az aknamenetesítést a TMT-S aknataposó hengerrel végzi. A TMT-S nem csak a lánctalpak nyomvonalában végzi el az aknamentesítést, hanem a jármű teljes szélességében. A harckocsi tornyának helyén létesített páncélozott felépítmény a kétfős személyzet mellett még három műszaki feladatokra kiképzett katonának is helyet biztosít. A belső készletek elegendőek mind az 5 fő részére két teljes napig történő élelmezésére és vízellátására.
Törökországi sajtóértesülések szerint a hamarosan gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024-ben bemutatkozó Altay-T3 legénysége már csak 3 fő lesz, hiszen a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete is más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, a torony teljes egészében távirányítású lesz. Az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. Pár hete vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. Persze-persze mondhatják a török harckocsi fejlesztését akár már a kezdetektől, vagyis 2005 óta figyelemmel követők, de ugyan mi fogja hajtani?
A kérdés jogos, hiszen majd másfél éve történt, hogy a török védelmi minisztérium semmissé tette a török Tumosan céggel kötött szerződését, mely az Altay harckocsik motorjáról szólt. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.
A vita végül a felek szakításához vezetett, ami egészen biztosan további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt most még tudni nem lehet. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban már tavaly előtt teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kétütemű kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.
A legújabb hírek szerint BMC júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejlesztett egy 1500 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay tartályokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra így az első 40 darab Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezik beszerelni, de amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első páncélost másfél év múlva készítik el és a következő 210 darab Altay-T1-et készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.
Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhatnak majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M-60-as és M-48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.
Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. Ez év elején a török állami forrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török források eddig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már február óta dolgozik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.
November 25-én két újabb Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázó érkezett meg Izraelbe. A Nevatim légibázison leszálló géppár még az előző héten kezdte meg a közel-kelet felé vezető útját, ami vélhetőleg időjárási okok miatt húzódott el. Ezekkel együtt így már 14 darab Lightning II-es viseli a Dávid-csillagos felségjelet.
Az Egyesült Államok kormánya november 27-én 10 darab Boeing AH-64E Apache harci helikopter Egyiptomba történő eladásához járul hozzá. A körülbelül 1 milliárd dolláros szerződésben a gépek mellett 24 darab T700-GE-701D hajtómű és 135 Lockheed Martin AGM-114 Hellfire irányított rakéta is megtalálható. Egyiptom az Apache egyik legnagyobb felhasználója, jelenleg 46 AH-64D-t tart hadrendben. Szintén ebben a mennyiségben kerülnek majd rendszeresítésre az orosz Kamov Ka-52-es Alligator harci helikopterek is. Ezekből eddig 32 darabot adtak át. Érdekes lehet, hogy Kairóban a két típust egyformán megrendelték, sőt a Kamov után az AH-64 - mely bár jóval korszerűbb - de újra beszerzésre került. Egyes információk arról szólnak, hogy bizony az Aligátor több sebből is vérzik a Nílus partján. És amiért Washingtonban krokodilkönnyeket hullatnak az éppenséggel az, hogy a konkurens típust hajtómű, avionikai, éjjellátó, valamint navigációs berendezéseket egyaránt étintő gondok sújtják.
Katar a következő év elején már átveheti első Boeing F-15QA vadászbombázóit. A 36 darabos rendelésből az első két, három hónapos időközzel hazaérkező köteléket 6-6 gép fogja alkotni, majd ezek után ugyancsak háromhavonta négy F-15QA fog leszállni a típusnak otthont biztosító Al-Udeid-i légibázison. A teljes rendelési állományt 2023-ra szeretné hadrafoghatóvá tenni a katari vezetés.
További Katarhoz kapcsolódó hír, hogy 215 millió dollár ellenében NASAMS (National Advanced Surface to Air Missile System) légvédelmi rendszert is vásárolnak az USA-tól. Ezt a Kongsberg Defense és a Raytheon által kifejlesztett légvédelmi rendszert rendszeresítette már az Egyesült Államok, Norvégia, Finnország, Spanyolország, Hollandia, Omán, Litvánia és Indonézia is. A katari rendszerhez 40 darab AIM 120C-7 AMRAAM rakétát is beszereznek.
Az Iráni Iszlám Légierő fontolóra veszi a kínai-pakisztáni fejlesztésű JF-17 Thunder vadászbombázók megvásárlását, hogy fokozatosan leváltsa az öregedő F-14A Tomcat és MiG-29 Fulcrum harci repülőgépeit. Teherán már évek óta keresi ezen gépek utódjait, amit egyébként sikeres meg is talált. Az exportpiacon jól ismert orosz Szuhoj Szu-30-as vadászbombázó megrendelését azonban keresztülhúzta az Egyesült Államok és több ipari-gazdasági vezető hatalom akarata, így ez a szerződés nem jöhetett létre. A Szu-30-nál kisebb fegyverterhelésű és hatótávolságú JF-17-es talán megoldás lehet az iráni problémára, de a pakisztáni-amerikai viszony, mely az utóbbi időben javulni látszott lehet, hogy megsínyli majd a típus eladási szándékának komolyra fordulását. Szintén érdekes felvetés, bár a válasz sejthető, hogy a médiában fennen hangoztatott iráni repülőipar miért nem képes a JF-17-el nagyjából hasonló képességű F-5 Tiger II-es klónnal ellátni az ország légierejét? Mindenesetre a gyártóknak nincs félnivalójuk, hiszen a JF-17 iránt újabban érdeklődést mutat Malajzia is.
Megszületett a szerződés, így Nigéria 329 millió dollár ellenében 12 darab A-29 Super Tucano felfegyverzett kiképzőgépet fog kapni. A gyártást nem a fejlesztést végző brazil Embraer, hanem az Egyesült Államokban székelő leányvállalata a Sierra Nevada Corporation fogja végezni. A nigériai gépek törzse alá az AN/AAQ-22F célzótorony kerül majd felszerelésre. A gépek fegyverzete majd egy másik szerződés részeként fog realizálódni. Nigéria az A-29 Super Tucano gépeket 2024 végéig meg fogja kapni.
Pakisztánban a hadsereg próbáit megfelelően teljesítő kínai eredetű VT-4-es harckocsi legújabb továbbfejlesztéséből rendszeresítenének nagyobb mennyiséget. Az Al-Khalid-II-es harckocsi alapjaként a kínai VT-4-es, vagy más néven MBT-3000-es harckocsi szolgált, amit 2012 közepén mutattak be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul. Az MBT-3000-es erősebb, vízhűtéses, turbófeltöltős, elektronikus vezérlésű, 1300 lóerős, Kínában gyártott motorral és páncélzattal, valamint új felfüggesztéssel és futóművel lett ellátva. Erőátviteli rendszerként a hidromechanikus C1000B került beépítésre. A teljesen digitális elektronikával ellátott MBT-3000-es műholdas navigációs rendszerrel, távirányítású géppuskával, a lövegirányzó és a parancsnok számára külön irányzórendszerrel lett ellátva, ami éjszakai viszonyok között is jobb célfelderítést tesz lehetővé. Ez utóbbi által válik elérhetővé, hogy miközben az irányzó célba veszi az ellenséget és tüzel, addig a parancsnok már új célpontot keressen.
A 49 tonnás MBT-2000-es képest némileg súlyosabb, immáron 51 tonnás MBT-3000-es legénysége 3 fő, 125 mm-es lövegéhez természetesen töltőautomata csatlakozik, teljesítmény-lóerő aránya 25 LE/t, hossza löveggel együtt 10,1 méter, szélessége köténnyel együtt 3,50 méter, magassága 2,40 méter. Legnagyobb közúti sebessége 67 km/h, hatótávolsága 500 km, fegyverzetét egy 7,62 mm-es koaxiális, valamint a már említett távirányítású 12,7 mm-es géppuska egészít ki. Lőszerkészlete 38 darab, ebből 22 a 8 lövés/perces tűzgyorsaságot garantáló töltőautomatában kerül elhelyezésre. A páncélosokat előállító Heavy Industries Taxila (HIT) vezetése szerint képesek lennének évente akár 50 harckocsi legyártására is, azonban az elmúlt időszakban messze alacsonyabb volt a gyártási kapacitás. Ez a jövőben teljesen kihasználásra is kerülhet, hiszen az Al-Khalid-II-es harckocsiból a hírek szerint több száz darabot vásárolna Iszlámábád.
További Pakisztánhoz és a Heavy Industries Taxila (HIT) céghez kacsolódód hír, hogy bemutatták a Viper gyalogsági harcjárművet. A lánctalpas futóművű lövészpáncélos tömege 11 tonna, (pótpáncélzattal 16 tonna, így 200 méteren túlról kilőtt 14,5 milliméteres lövedékeknek áll ellen) legnagyobb sebessége 62 kilométer per óra, mozgatásáról egy 360 lóerős dízelmotor gondoskodik. Az amerikai M113-as páncélozott szállító harcjárművön alapuló, de egy futógörgővel meghosszabbított alvázú Viper legénysége 3 fő és 9 lövész szállítására képes. Fegyverzetét egy szlovák Turra-30-as távirányítású toronyba helyezték el. Ezt a kiválasztás során az ukrán BM-7-es Parus-szal hasonlították össze. A 30 milliméteres 2A42-es gépágyút egy 7,62 milliméteres PKT géppuska, valamint a torony bal oldalán két AT-5B Konkursz-M (9M113) irányított rakéta egészít ki. A helyi lapértesülések szerint a hamarosan gyártásba kerülő Viper korszerű célzórendszere lehetővé teszi az éjjeli harc megvívását is, valamint a személyzet és a szállított lövészek ülései az aknák robbanásakor keletkező hatás csökkentése érdekében a tetőpáncélzathoz vannak felerősítve.
Thaiföldön a légierő elégedett a 2011-óta átvett svéd Saab JAS39 Gripen vadászbombázókkal. A 12 megvásárolt gépből eddig csak egy került veszteséglistára, azonban időközben kiderült az, amit sejteni lehetett. A beszerzett gépmennyiség csekély volta néha igencsak nehéz helyzeteket tud teremteni. Éppen ezért szeretnék elérni, hogy az ázsiai ország további C/D Gripenek beszerzését valósítsa meg. További fejlesztési elképzelés a jelenlegi MS19-es szint fejlesztése MS20-ra. A jobb képességekkel felruházott rádiólokátor a Meteor légiharc-rakéták és az SDB bombák alkalmazhatósága jelentős előrelépés lenne, de a thaiföldi vezetőség nem tart minden MS20-as hozadékra igényt. A Link 16-os adatátviteli rendszer éppenséggel pont nem lenne szükséges a helyiek szerint, mivel az általuk használt Link T teljességgel megfelel az igényeiknek és nem tervezik olyan szövetségi rendszerben használni a Gripent, ahol a Link 16-ra szükség lenne.
Kínából érdekes hír érkezett a héten. A légierők korszerű típusokkal - Szuhojok Oroszországban gyártott, illetve helyi változatai, továbbá a J-10-es és egyéb helyi (tovább) fejlesztések - egyre nagyobb darabszámban történő hadrendbe állítása számos, kevésbé fejlett típus kivonásával jár. Ezek egyrészt korszerűségükkel, másrészt a sárkányszerkezetükben még meglévő jelentős kirepülhető idővel további szolgálatra alkalmasak lennének. Típus szerint a Shaanxi KJ-200-as radargépet és a Shenyang JH-7A vadászbombázót említették meg. Ez utóbbi 28,5 tonnás, felsőszárnyas, kéthajtóműves, 6,5 tonnás fegyverzet szállítására képes gépből nagyjából 270 darab épült meg. Az évekkel ezelőtt még FBC-1 Flying Leopard típusjellel eladásra kínált gép akkoriban nem lelt megrendelőre. Most egy alapos nagyjavítás, illetve korszerűsítés után próbálnak meg külföldi megrendelésre szert tenni. Némileg idevágó hír, hogy az orosz gyártó leszállította a 2015-ben megrendelt 24 darab Szuhoj Szu-35-ös gép közül az utolsót is Kína részére.
Bár már folyik a tajvani Lockheed Martin F-16A/B Fighting Falcon vadászbombázók korszerűsítési programja, aminek végén 144 darab F-16V fogja erősíteni a szigetállam légierejét, azonban a kínai haderőben megjelenő korszerű repülőgépek megkövetelik a haderőnek további fejlesztését, legalábbis a helyi vezetők szerint. Értelemszerűen a már gyártás alatt álló és egyre kiforrottabb F-35 Lightning II-es szerepelt a beszerzendő gép eszményképeként, de a Washingtonban székelők szerint ennek eladása, legalábbis jelenleg még, nem időszerű. Tajvanon így az F-16-os flotta további növelését próbálják elérni az elkövetkező időben. Ez pedig újgyártású gépek, mégpedig szintén V változatok képében lenne megvalósítható. A következő év közepén hivatalos információkérés fog elindulni az USA felé 66 darab F-16V beszerzése érdekében. Becslések szerint ez a mennyiség 10 milliárd dolláros bevételt eredményezhet a gyártásban érdekeltek számára.
Japán sajtóértesülések szerint Tokió a közeljövőben további Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók beszerzéséről fog döntést hozni. A december közepén előterjesztendő elképzelés szerint az eddig 42 megrendelt mellé további 100-at vásárolnának meg. Az új F-35-ök a nagyjából 100 darab további modernizálásra nem kerülő F-15J vadászgépek, valamint a még korosabb Mistubishi F-4EJ Kai Phantom II-k pótlására kerülnek rendszeresítésre. Más értesülések kiegészítik ezt azzal, hogy ezekből 40 darab a rövid távon fel-és függőlegesen leszálló F-35B variáns lesz és ezek jó eséllyel az IZUMO-osztály (JS IZUMO /DDH-183/ és a JS KAGA /DDH-184/) gépállományát fogják alkotni. A Lockheed Martin hivatalos állásfoglalása az, hogy Japán még nem kereste meg őket további gépek vásárlásának tervével. Mindenestre tény, a típus már számos szállal kötődik a szigetországhoz, hiszen Nagoyában a Mitsubishi Heavy Industries üzemében már folyik a gyártása. A helyi pilótaképzést jelentősen meg fogja gyorsítani a 2019 első negyedévében használatba vételre kerülő hat darab szimulátor.
Viszont a Subaru Corporation már földi teszteket végez az UH-X helikopter prototípusával, amely a Fuji Heavy Industries/Bell UH-1J helikopterek pótlására kerül rendszeresítésre. A 150 darabos mennyiségben megrendelésre kerülő Bell 412EPI jelzést viselő variáns erősebb erőátviteli rendszert, magasabb felszállósúlyt és egy új üveg pilótafülkét kap majd. Polgári piacra ezek a fejlesztések a Bell 412EPX típusban lesznek majd elérhetők.
Öt gyártót keresett meg az Amerikai Hadsereg, hogy készítsék el egy 6,8 milliméteres lőszerrel működő gépkarabély és golyószóró mintapéldányait. Ezek a fegyverek az M4 és az M249-es utódai lennének, amennyiben megfelelnek a hadsereg igényeinek. A prototípusokat 2021-ig kell elkészíteniük a gyártóknak, majd az átadást követően elkezdődnek a próbák, amik várhatólag egy-két év alatt befejeződnek és kihirdetik a győztest.
Hamarosan az is kiderül, hány darab amerikai A-10C Thunderbolt II-es csatarepülőgép fog kapni 3D-s hangrendszert. Persze ezek a rendszerek nem a Warthog-nak is nevezett gépek pilótáinak hallójáratát lesznek hívatott kényeztetni, hanem a harctéri tudatosságot segítenék elő használatukkal. A rakétaindításra figyelmeztető hangjelzés, a kísérőgép pilótájának, vagy a földi előretolt megfigyelő hangja mind abból az irányból lenne hallható, ahol valójában elhelyezkednek a pilótához képest. Eme rendszer esetleges szállításával kapcsolatosan október hónapban keresték meg a Terma North America Inc.-t, melynek anyacége ezt a rendszert már sikeresen beépítette a dán F-16AM/BM Fighting Falcon vadászbombázókba. Az A-10-est várhatólag 2030-ig szolgálatba fogja tartani az USAF, talán 281 darabos mennyiségben.
Immáron 35 éve szolgálnak F-16 A/B Fighting Falcon vadászbombázók Venezuela légierejében. A latin-amerikai ország még 1982-ben kötött szerződést a típus eredeti gyártójával, a General Dynamics-al 18 együléses A és 6 kétüléses B változat megvásárlásáról. Ezt megelőzően az Egyesült Államok kormánya jóváhagyta az eladást és kiemelte, ez az első eset, hogy élvonalbeli haditechnikát adnak el egy latin-amerikai ország számára. Az első hat gép már 1983. november 16-án meg is érkezett az El Libertador légibázisra, míg a flotta 1985-ben vált teljessé. A régióban az F-16 adta technológia fölény egészen 2006-ig meg is maradt, amikor is Chile megkapta a Block 50-es C/D F-16-ait. A 85%-os hadrafoghatóságot produkáló venezuelai gépek további elsőséget is magukénak tudhatnak, hiszen 1992-ben az első nem NATO tagállamként vehettek részt egy Red Flag hadgyakorlaton.
Az idő előrehaladtával integrálásra került a Rafael Litening I célzókonténer és a korszerűbb F100-PW-220-as sugárhajtóművek is beépítésre kerültek. A következő korszerűsítést, melyben a sárkányszerkezet átvizsgálásáért a belga Sabca, valamint a fedélzeti elektronikai korszerűsítésért és a Rafael Python IV-es légiharc-rakéták fegyverzetbe illesztésért az izraeli Elbit lett volna a felelős, a politikai helyzet változása elkaszálta. Ez kihatott az üzemeltetésre is, ami a megfelelő alkatrészek beszerzési nehézsége miatt lett egyre komplikáltabb. Napjainkra a balesetben elvesztett két A és egy B variáns mellett két további A került szolgálatból kivonásra, a többi gép (14 darab A és 5 B) továbbra is szolgálatba van.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
McDonnell Douglas RF-4C Phantom II
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll
Agusta-Westland EH-101 Merlin Mk.512
McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II
Categories: Biztonságpolitika
2018.11.24
Romániában már keresik a következő harckocsi-típust, mellyel a szárazföldi erők páncélos csapatait átfegyverezhetik a jövőben. Az 1997 óta szolgálatban álló TR-85M1-ek utódjával - mint a legkorszerűbb típus - szembeni elvárás a vadász-gyilkos képesség, vagyis olyan célzórendszer alkalmazása, ami a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozícióját megjegyzi, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára. Természetesen a éjszakai és rosszidős harcképesség is fontos, valamint a 120 milliméteres simacsövű löveggel való felszereltség is. A korszerű elektronika mellett kiemelt figyelmet szentelnek a másodlagos fegyverzet legalább 70 fokos függőleges emelhetőségére, de a személyzet létszáma 3 mellett akár lehet 4 fő is. Jelenleg a román páncéloserőket 42 darab TR-580, 104 darab TR-85 és 54 TR-85M1 harckocsi alkotja. Az új harckocsikból 60-at vásárolnának meg, ezekből 54 darab egy harckocsi-zászlóalj anyagát képezné, míg a fennmaradó 6 darab a személyzetek kiképzését szolgálná.
Sikeresen teljesítette november elejei befejezéssel a Német Haditengerészet próbáit az NHIndustries NH90 Sea Lion (Oroszlánfóka) haditengerészeti helikoptere. Az első repülését, még nem teljes felszereltségben, ez a géptípus 2017. november 24-én hajtotta végre. A Sea Lion a német haditengerészet részére készülő variáns neve, de a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő forgószárnyasok 2019 és 2022 között érkeznek majd a Nordholz haditengerészeti légibázisra. A gépek nem csak a Westland Mk.41 Sea King gépek utódjai lesznek, így a harci kutató-mentő feladatok mellett a szállítási, a különleges erőkkel közösen végrehajtott feladatokhoz szükségeseket és az egészségügyi kiürítési képességeket is biztosítania kell a gyártónak.
Ez utóbbi két feladatkör lesz az, ami miatt további módosításokat kellett végrehajtani a típuson. Az első német haditengerészeti helikopter 2019. októberben történő átadása van tervbe véve, ennek azonban előfeltétele volt az, hogy a flotta elvárásait teljesítse a gép és fedélzeti rendszerei. Németország elképzeléseiben továbbra is 18 új NHIndustries NH90 NFH helikopter beszerzése szerepel a haditengerészet számára. Berlin az utóbbi években jelentősen csökkenteni kényszerült a megvásárlásra kerülő forgószárnyasok mennyiségét, de ez a lépés csak a szárazföldi erőket érinti. Az NH90 NFH (NATO Fregatt Helikopter) különféle felszereltségű példányait eddig öt ország állította hadrendbe, összesen 68 darabos mennyiségben és további 61 darabra van megrendelés. Ezek a helikopterek már több mint 30000 órát töltöttek a levegőben.
Elvégezték az október 30-án, a PD-50-es úszódokk elsüllyedése következtében keletkezett károk felmérését a KUZNYECOV ADMIRÁLIS orosz repülőgép-hordozón. A hajó 52 különböző pontján fedeztek fel sérüléseket az átvizsgálást végzők, azonban ezek közül egy sem bizonyult jelentősnek. Ezek kijavítása 1,1 millió dolláros többletkiadással fog járni az éppen felújításon lévő egység esetében, azonban a munkálatok befejezését nem befolyásolják. Így a KUZNYECOV ADMIRÁLIS-on végzett munkák 2020 végére befejeződnek és 2021-ben már az átvételi próbákra is sort keríthetnek, amik várhatólag 2021 közepén fognak befejeződni.
Oroszországból számos hír érkezett a Szuhoj új vadászbombázójáról a Szu-57-ről. Az egyik arról szól, hogy egyre több alkalommal kerül sor Iljusin IL-78-as légi utántöltő repülőgépekkel való összecsatlakozásokra, vagyis a légi üzemanyag-feltöltés sebességi és magassági lehetőségeit, határait vizsgálják intenzíven a típussal. A behúzható fogadócsövet egyébként majdnem a pilótafülke szélvédőjével egy vonalban, az orr-rész jobb oldalán helyezték el a Szu-57-en. Állami vizsgálatokat folytatnak a típuson bemutatkozó új anti-G ruhával is. A fordulókban jelentkező túlterhelések elviselését lehetővé tevő ruha a következő évben hadrendbe állítandó 12 gépet repülő pilótán már látható lesz.
Szintén a 2019-es év újdonsága lesz a Fazotron tervezőintézet új rádiólokátora a Zsuk-AM, illetve ennek exportváltozata a Zsuk-AME. A MiG-29 utódjába, a MiG-35-be szánt berendezés AESA antennával van ellátva. Elsőnek elkészült példányát december szerelik össze és a repülési próbák egy MiG-35-be építve a következő év elején elkezdődnek. A 30 célt egyidejűleg követni képes, 160 kilométeres felderítési távolságú Zsuk-AME 2016-ban került bemutatásra. A rádiólokátor tesztsorozata két éven keresztül fog tartani, ez idő alatt négy darab rádiólokátort fognak felhasználni. A tervezők szerint a radar beépíthető a régebben gyártott MiG-29-es vadászgépekbe is, egy korszerűsítési csomag részeként. Talán éppen ezért is számos ország légiereje érdeklődik a Zsuk-AM tesztprogramjának eredményei iránt.
Viszont első Tor-M2DT légvédelmi rakétarendszert már át is adták. Az északi sarkkör zord körülményei között is üzemképessé tett SA-15 Gauntlet (NATO-kód) a csuklós rendszerű DT-30PM lánctalpas terepjáró járműre került felszerelésre. A kis hatótávolságú Tor-M2DT légvédelmi rakétarendszer elsőként a 726. légvédelmi kiképzőegységnél kerül alkalmazásra, ahol a majdani Tor-M2DT harci egységek személyzetének képzését végzik.
Cipruson újra repülnek a Mil Mi-24-es harci helikopterek. A Mi-35P exportverziókban egy meg nem nevezett alkatrész cseréje vált szükségessé. A repülés biztonságát is érintő gondot megoldották, így a 2002-től megjelent 12 gépből a napjainkra megmaradt 11 példány közül kettő már fel is szállt a közelmúltban.
Érdekes iráni tesztgépről kerültek fel fotók a világhálóra. A szovjet korszakban megalkotott Tupoljev Tu-154M utasszállító repülőgép függőleges vezérsíkjának tetejére szerelték fel egy Northrop RF-5A felderítőgép törzsének pilótafülke végéig terjedő részét. A hírek szerint az így átalakított Tupoljevet az iráni katapultülés fejlesztésében használják légi próbapadként. A módosítást véghezvivő IAMI (Iran Aircraft Manufacturing Industries) iráni repülőgépgyár a jövőben további átalakítást is tervez a Tu-154M-en. Ekkor a törzs alá szerelnének egy konzolt, amire iráni fejlesztésű távolról irányított repülőgépek modelljeit erősítenék fel és vizsgálnák ezek viselkedését repülés közben.
November első napjaiban fejezte be első harci őrjáratát India első saját építésű nukleáris meghajtású tengeralattjárója az INS ARIHANT (S-73). A 2009. július 26-án vízre bocsátott 6000 tonnás vízkiszorítású ARIHANT csapásmérő fegyverzetét a héttonnás induló tömegű, 10,4 méter hosszú K15-ös ballisztikus rakéta alkotja, mely egy egytonnás robbanófejet 700, míg egy 189 kilogrammosat 1900 km-re képes eljuttatni. Ez utóbbi pontosan megfelel egy nukleáris robbanófej tömegének. A tavalyi évben lefolytatott tengeri próbák során történt meg, hogy a legénység a merülés előtt nem zárt le rendesen egy, a tatrészen lévő fedélzetre vezető búvónyílást.
A merülésbe kezdett ARIHANT-ban így víz került és bár a tengeralattjáró és legénységének épsége nem került veszélybe, a tengeralattjáró 10 hosszú hónapot volt kénytelen hajógyárban tölteni. Ez idő alatt számos berendezést, alkatrészt kicseréltek benne. A 80 MW-os teljesítményű, nyomottvizes reaktorral ellátott nukleáris meghajtású rakétahordozó tengeralattjáró testvérhajója az ARIDHAMAN, némileg eltér a hajóosztály első egységétől, mivel egy kicsit nagyobb, a második egységbe már kétszer annyi rakéta fér el, vagyis 24, 750 kilométeres hatótávolságú K-15 Sagarika, vagy 8 darab K-4 3500 kilométeres hatótávolságú rakétát képes magával vinni.
Tüzérségi eszközök tekintetében volt mit megemlíteni Indiában november elején, ugyanis a hadsereg megkapta első 10 darab K-9 Vajra önjáró tarackját, valamint első M777A2-es vontatott tarackágyúit is. A Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder önjáró tarack indiai igények szerint módosított, 47 tonnás variánsát egy 1000 lóerős MTU 881 Ka-500 V8 dízelmotor mozgatja akár nagy tengerszint feletti magasságon is, sivatagi környezeti viszonyok közepette. A gyártást nagyjából közösen végző dél-koreai Hanwha Techwin és az indiai Larsen & Toubro (L&T) a 100 darabos rendszeresítésre szánt mennyiséget két év alatt gyárthatja le. 2019-ben így 40 darab, míg 2020-ban 50 darab K-9 Vajra fog legördülni a gyártósorról.
Az elkészítés során a tüzérségi eszköz összetevői közül több mint 50% lesz Indiában gyártott, például a páncéltest, a torony, az töltőrendszer, a légkondicionáló rendszer, a kommunikációs és a tűzvezető eszközök lesznek a helyi ipar termékei. Ez az adat nem vonatkozik az első 10 példányra, ugyanis azokban 80-90%-ban még dél-koreai összetevők találhatók meg. Az M777A2-es vontatott tarackágyú esetében más a helyzet egy kicsit, ugyanis az első 25 darabot még a BAE Systems építi meg, majd a beszerezni kívánt mennyiség hátralévő, igen tekintélyes, 120 darabos részét a Mahindra Defense Systems Ltd. gyártja le.
Kínai televízióadásban, igaz elhomályosított képeken, de megfigyelhető volt a J-20-as lopakodó vadászbombázó utántöltésére szolgáló fogadócsöve. A légi üzemanyag-felvételt lehetővé tevő eszköz a pilótafülke jobb oldalán volt (alig) látható. A természetesen behúzható kivitelű rendszerről további képanyag eddig nem került elő. Azonban a szovjet eredetű Tu-16-os közepes bombázó Kínában gyártott tankerváltozata, a Xian HY-6-os mellett hamarosan felbukkanhat majd egy nagyobb képességű típus is. Ez a nagyobb mennyiségű üzemanyagnak köszönhetően talán jobban megfelel majd a J-20-ok számára is, hiszen a több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosításával jött létre. A múlt idő használata az előző mondat végén jogos, hiszen műholdképek alapján legalább egy Y-20 már létezik. Ez a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva.
Jelenleg még nem tudni mikor érkeznek meg Japánba a szigetország tulajdonát képező Bell-Boeing MV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépek. A 17 darabos mennyiségben megrendelt típus fő feladata a dél-nyugati távol eső szigetek védelmének erősítése egy esetleges invázió előtt végzett gyors csapat és felszerelés szállításával. Azonban a bázisnak kiszemelt repülőtér (Saga repülőtér, Délnyugat-Japánban) körüli lakossági megmozdulás okán a japán Osprey-k megérkezésével várni kell. A helyiek felháborodását az V-22-es zajossága és rossznak tartott baleseti mutatói okozták.
Az Egyesült Államok jóváhagyta 32 darab Raytheon AIM-120C-7 AMRAAM (Advanced Medium Range Air-to-Air Missiles) közepes hatótávolságú légiharc-rakéta eladását Japán számára. A mostani 63 millió dolláros beszerzést nagyjából egy évvel előzte meg egy másik, ekkor Tokió szintén az AIM-120C-7 AMRAAM változatból 56 darabot vásárolt meg.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II
North American F-100F Super Sabre
McDonnell Douglas F-4G Phantom II
Categories: Biztonságpolitika
2018.11.17
Bár a típus kiválasztása még nem történt meg, Berlin részéről nem jelent már problémát a német hadsereg számára beszerzésre kerülő nehéz szállítóhelikopterek megvásárlásának anyagi része. A múlt héten, pénteken megszületett döntés értelmében a gépek beszerzéséhez szükséges pénzügyi fedezet már a következő évi költségvetés részét fogja alkotni. Így, amint kiválasztásra kerül a Sikorsky CH-53K King Stallion, vagy a Boeing CH-47F Chinook a kifizetések el is kezdődhetnek, hogy az első forgószárnyasok a beszerezni kívánt 45-ből, 60-ból 2023-ban megérkezzenek a sokat látott és repült CH-53G/GA/GS leváltására. A gépek korszerűsítése több lépcsőben valósult meg, hat évvel ezelőtt a Eurocopter-nek köszönhetően átadásra került az első német CH-53GA helikopter is.
A Bundeswehr Sikorsky licenc alapján gyártott óriásai közül 40 kapott új, öt Rockwell Collins kijelzőt tartalmazó műszerfalat a pilótafülkébe, korszerű repüléselektronikai és kommunikációs rendszereket, - melyek megtalálhatók a Németországban szintén rendszeresített Tiger harci és NH90-es szállító helikopterekben – négy tengely mentén manőverezni képes robotpilótát, automatikus repülésirányító rendszert, valamint elektronikus hadviselési és elektronikus önvédelmi rendszert. Az éppen aktuális igények szerint a modernizált CH-53GA-k elláthatók még Selex EO/IR toronnyal, műholdas kommunikációs rendszerekkel és a raktér hátsó részébe beszerelhető 1200 km-es hatótávolságot biztosító pótüzemanyag tartályokkal is. Mindezek mellett a helikopterek sárkányszerkezetét is alkalmassá tették arra, hogy az 1970-es években a Dornier által gyártott helikopterek 2030 után is szolgálatba maradhassanak a 6000-ről 10000 órára növelt élettartamnak köszönhetően.
Ez év elején a Pentagonban elkészült a legújabb elemzés a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopterről. Ebben az áll, hogy több mint 1000 előbb, vagy utóbb módosításra, sőt újratervezésre kerülő pont van még a forgószárnyason és annak rendszereiben, amik mind befolyásolhatják a bevehetőséget. Éppen ezért ezek kijavítása miatt a tervezett hadrendbe állítás akár nyolc hónappal is kitolódhat az eddig tervezett 2019. decemberi időponthoz képest. A tesztprogramban résztvevő négy példány rendelkezésre állási mutatója 69%-os, ez szintén elmarad az elvárt minimum 75%-tól. Az új nehéz kategóriás forgószárnyas estében elengedhetetlenül fontos képesség lesz a légi üzemanyag felvétel. Nem véletlenül kerültek bele a Franciaországgal közösen üzemeltetett repülőalakulat gépállományába a német tulajdont képező Lockheed Martin KC-130J légi üzemanyag átadásra is képes Super Hercules variánsok. A CH-53K King Stallion előnye lehet, hogy már eleve rendelkezni fog ezen képességgel, míg a tandemrotoros társ, a Boeing CH-47F Chinook esetében ez csak a különleges műveletek támogatására kifejlesztett MH-47G esetében jelenthető ki.
Már a Saab JAS39 Gripen legújabb változata, az E is sikeresen elindította az MBDA által fejlesztett Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakétát. A svédországi lőtér légterében történt indítást a 39-8-as jelzésű gép hajtotta végre a fegyverzetintegrációs teszt részeként.
London további SA80-as gépkarabélyokat fog modernizáltatni a Heckler&Koch céggel. Ebben az évben Nagy-Britanniában elkezdték az SA80-as gépkarabély A3-as jelzésű változatának bevezetését a lövészalakulatoknál. Az új modifikáció "Flat Dark Earth" fantázianevet viselő festékkel lett lefestve, ami csökkenti a szabad szem általi, illetve az infravörös tartományban történő észlelhetőségét is. Mindezeken túl jobban ellenáll az időjárás viszontagságainak, valamint a mechanikai sérüléseknek és jobb a kopásállósága is. A kor kihívásaira a könnyedén eltávolítható előagy mind a négy oldalára felszerelhető Picatinny sínek jelentik a választ. Erre könnyedén felszerelhetők a szükséges kiegészítők és kialakítása olyan, hogy nem csatlakozik a fegyver csövéhez, csak a tokhoz, így nem rontja lövések pontosságát. A Heckler&Koch által végrehajtandó 5,4 millió fontos beruházást igénylő korszerűsítés lehetővé tette, hogy az SA-80A3-as, vagy L85A3-as tömege 100 grammal könnyebb legyen és még tovább javuljon az ergonómiája. Elsőnek 5000 darab SA-80A3 kerül átadásra a katonák számára, de az ebben a hónapban megkötött szerződés értelmében további 44000 darab SA80-as korszerűsítésére is sort fognak keríteni az elkövetkező négy-öt évben.
Egy újabb Type 26-os osztályú fregatt nevét jelentették be Londonban a héten. A CITY-osztálynak is nevezett egységek közül az első a GLASGOW, a második a CARDIFF, a harmadik a BELFAST, a negyedik a BIRMINGHAM nevet fogja viselni. Érdekes módon az ötödik, hatodik és hetedik hajót még nem nevezték el, azonban a nyolcadikat igen, ez a brit főváros nevét veszi fel. A LONDON egy történelmi hajónév a Brit Királyi Haditengerészetnél, hiszen az első ezt a nevet viselő hajó 1657-ben állt szolgálatba és a legújabbal együtt így már 10 hajó viselte az évszázadok folyamán.
Oroszországban 2019-ben fejeződik majd be az Iljusin IL-276-os szállító repülőgép tervezése. A 20 tonnás terhelhetőségű gép első repülését 2023-ra várják, míg az orosz légierőben 2026-ban fog megjelenni. A kéthajtóműves szállítógépek első példányainak meghajtásáról még a PS-90A-76-os hajtóművek, míg a gyártósorról később lekerülők esetében a korszerűbb PD-14 fog gondoskodni.
Törökországban szerződést kötöttek a TF-X (Turkish Fighter - Experimental) jövőbeli lopakodó képességű vadászbombázó hajtóművének fejlesztéséről. Az erőforrást a TR Motors készíti el, mely a Hadiipari Igazgatóság (SSB, korábban SSM) által létrehozott társaság. Természetesen a hajtómű megalkotásában a törökök nem zárkóznak el külföldi segítségnyújtástól, együttműködéstől sem. Ez magának a repülőgépnek a létrehozására is vonatkozik, ahol a BAE Systems, a kínai AVIC és az Európai Repüléstechnikai Védelmi és Űrkutatási Vállalat, az EADS technikai segítségnyújtásával folyik a munka. A kéthajtóműves TF-X számára elképzelt erőforrás körül már tavaly elkezdődtek a munkák a Kale Group-nál, ahol a brit Rolls-Royce mérnökeinek segítségét is igénybe vették. Az F-16 utódának szánt TF-X első felszállást Ankarában 2023-ra várják. A fejlesztési időszak az első felszállások során gyűjtött adatok elemzésével és továbbfejlesztéssel fog kiegészülni, így az új gép a kezdeti bevethetőséget 2028-ra 2029-re fogja elérni, míg a teljes ütemű sorozatgyártásra 2031-ben, vagy 2032-ben kerülhet majd sor.
További Törökországhoz tartozó hír, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. Persze-persze mondhatják a török harckocsi fejlesztését akár már a kezdetektől, vagyis 2005 óta figyelemmel követők, de ugyan mi fogja hajtani? A kérdés jogos, hiszen majd másfél éve történt, hogy a török védelmi minisztérium semmissé tette a török Tumosan céggel kötött szerződését, mely az Altay harckocsik motorjáról szólt. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.
A vita végül a felek szakításához vezetett, ami egészen biztosan további csúszást fog okozni az Atlay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt most még tudni nem lehet. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban már tavaly előtt teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kétütemű kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.
A legújabb hírek szerint BMC júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejlesztett egy 1500 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay tartályokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra így az első 40 darab Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezik beszerelni, de amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első páncélost másfél év múlva készítik el és a következő 210 darab Altay –T1-et készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.
Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhatnak majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M-60-as és M-48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.
Jó eséllyel az Altay-on bevezetésre fog majd kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. Ez év elején a török állami forrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török források eddig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már február óta dolgozik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.
Bemutatta új irányított páncéltörő rakétáját a Roketsan. A Karaok testének átmérője 125 milliméter, hossza 110 centiméter. Indítható zárt térből is, tömege a célzórendszerrel együtt kevesebb, mint 25 kilogramm. Az 1000 méter feletti lőtávolságú Karaok irányítását képalkotó infravörös rendszer végzi. A Roketsan jelenleg tárgyalásokat folytat a Török Védelmi Minisztériummal a jövőbeli megrendelésről.
Az eddig hangoztatott 2020 helyett csak egy évvel később, vagyis 2021-től kezdődhet majd meg az izraeli Eitan lövészpáncélosok gyártása. A vietnami háború időszakából származó, bár azóta többször is korszerűsített amerikai M113-as lövészpáncélosok nyugdíjazása (melyekből több mint 1000 darabbal rendelkezik Izrael) így bizonyosnak tekinthető. Az IAI, az IMI és a Rafael által fejlesztett és 2016-ban bemutatott Eitan-t ugyanis több száz darabos mennyiségben tervezik hadrendbe állítani. A 8x8-as kerékképletű 35 tonnás Eitan könnyebb és olcsóbb, mint a Merkava alapján kifejlesztett Namer. A védelmét aktív páncélzattal is erősítő Eitan 3 fős személyzet mellett még 9 lövész szállítására képes. A Trophy aktív páncélzat mellett a moduláris páncélzat is alkalmazásra kerül defekttűrő abroncsokkal egyetemben. Ezekkel 50 km/h-sebesség mellett legfeljebb 16 kilométer tehető meg. A 2014-es gázai konfliktus tapasztalatait is felhasználó páncélos a 750 lóerős motornak köszönhetően képes lesz elérni a 90 km/h sebességet, fegyverzetét távirányított toronyba szerelt 12,7 milliméteres nehéz géppuska, vagy 30, illetve 40 milliméteres gépágyú fogja alkotni.
A konkrét fegyverzet most még nem realizálódott, mindenesetre tavaly nyáron egy új, még a fejlesztés korai szakaszában lévő távirányítású torony prototípusával szerelték fel a Namer nehéz lövészpáncélos egyik példányát. A szállított lövészek számát nem csökkentő, igen alacsony toronyban egy 30 milliméteres gépágyú, (a fotók alapján Orbital ATK Mk44 Bushmaster) és egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska került elhelyezésre. A célpontok felderítését, megfigyelését, valamint a fegyverzet irányzását két független optikai rendszer teszi lehetővé. A torony jobb oldalán lévő, 360 fokban körbeforgatható a parancsnok, a másik, a bal oldalon lévő az irányzó számára jeleníthet meg képeket és adatokat a kijelzőn.
Irányított rakéták eddig még nem voltak láthatók a tornyon, de a Rafael Trophy APS aktív páncélzat radarantennáit fel lehetett fedezni rajtuk (ezek eddig a páncéltest oldalán voltak láthatók), így alkalmazásával nem csak a támadó (eddig csak egy Rafael Samson távirányítású fegyverállványra szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska jelentett a fegyverzetet egy-két, de nem távirányítású állványra szerelt 7,62 milliméteressel együtt), de a védekező képesség is erősödni fog a Namer esetében. Várható, hogy a Namer-ra szerelt torony kipróbálásra fog kerülni a 8x8-as kerékképletű Eitan lövészpáncéloson is.
Az M113-ok cseréjére az Eitan mellett a másik opciót a Merkava harckocsik Mk2-es variánsai jelentik, hiszen ezek lassan kivonásra kerülnek a hadrendből a korszerűbb változatoknak köszönhetően. A jelentős páncélvédelemmel rendelkező harckocsik a torony eltávolítása és némi korszerűsítés és átalakítás után, mint lövészpáncélosok jelenhetnek meg újra a szárazföldi erők kötelékében. Az első átalakított példánnyal még 2016 tavaszán folytatták le az első csapatpróbát, sikerrel. A távolabbi jövőben a Merkava Mk5-ös mellé egy újabb harckocsi is megérkezhet, ez pedig a 32 tonna körüli tömeggel rendelkező Carmel lesz. Ennek megjelenésére 2025-2027 körül lehet számítani.
Omán a dél-koreai Hyundai Rotem által kifejlesztett K2 Black Panther harckocsikat vásárolt, dél-koreai sajtóértesülések szerint. A közel-keleti ország 76 darab harckocsit szerez be 884,6 millió dollár ellenében. A K2-es sivatagi körülményekre továbbfejlesztett variánsát éppen ebben az évben, szeptemberben mutatta be az ázsiai gyártó. A jobb porkiválasztó és hűtési rendszerrel (ennek árulkodó jele a torony jobb oldalán látható ventilátor) ellátott páncélos iránt több közel-keleti állam is érdeklődött már a Hyundai Rotem szerint. A K2-es sivatagi körülményekre továbbfejlesztett variánsával egy eddig meg nem nevezett közel-keleti országban már menet és lőgyakorlatokat is tartottak. Ezek alapján további módosítások szükségességére derült fény. Mindenesetre a típus kiválasztása nem okoz túl nagy meglepetést, hiszen 3 évvel ezelőtt a Németország részéről politikai okokból talán eladásra nem kerülő 70 darab Leopard 2-es harckocsi helyett már felmerült a török Altay beszerzésének gondolata. Akkor még minden rendben lévőnek tűnt a török harckocsi fejlesztésével és gyártásával kapcsolatban. Azonban, az erőforrás körül támadt bonyodalom miatt az eredeti változat, a K2 Black Panther harckocsi szerezheti meg a megrendelést.
Bahrein megállapodást írt alá a Bell Helicopter Textron-al 12 AH-1Z Viper harci helikopter megvásárlásáról. A nagyjából 912 milliós szerződésbe 26 T-700 GE 401C gázturbinás hajtómű, valamint AGM-114 Hellfire és APKWS II-es irányított rakéták, valamint Thales TopOwl sisakkijelző is beletartozik. Ezzel Pakisztán után, mely szintén 12 darabot rendelt, Bahrein lett a típus második exportmegrendelője. Az első AH-1Z-k 2022 második felétől fognak megérkezni, a régebbi Cobra variánsokból már 22 darabot haderejében tudható Bahrein-be. Ezeket nem tervezik kivonni az új harci helikopterek megérkeztével, hanem korszerűsítést terveznek végrehajtani rajtuk.
További Bahrein-hez kapcsolódó hír, hogy átvették az első, Nagy-Britanniától használtan vásárolt Lockheed Martin C-130J Super Hercules teherszállító repülőgépüket. A majd 20 éves szolgálatot már maga mögött tudó gépet a Marshall Aerospace and Defense Group nagyjavította az átadást megelőzően.
Kínában befejeződött az AR-1B irányított rakéta fejlesztése. A munkát a China Aerospace Science and Technology Corporation (CASC) végezte el és a már ismert AR-1 jelzésű irányított páncéltörő rakéta alapjain létrehozott egy új fegyvert. Ezt UAV-k, vagyis távolról irányított repülőeszközök részére szánták. A lézeres félaktív önirányítás megmaradt, azonban az indulótömeg 80 kilogrammra változott. Az 500 és 5000 méteres repülési magasságból alkalmazható AR-1B Mach 1 sebességre képes, hatótávolsága 10 kilométer. Az AR-1-es 10 kilogrammos harci részével szemben az AR-1B 43 kilogrammossal lett ellátva, ami nagyobb rombolóerőt biztosít számára. A lézeres félaktív önirányításnak köszönhetően az AR-1B körkörös szórása 1,5 méter.
November 9-én elhagyta építésnek helyszínét, a General Dynamics tulajdonában lévő Bath-i Hajógyárat a második ZUMWALT-osztályú romboló a USS MICHAEL MONSOOR (DDG 1001). A 2010 márciusában építeni kezdett romoló haditengerészet részére történő átadása 2019. január 26-ra van időzítve, addig a flotta felügyeletéve végzett próbajáratok során történő ellenőrzési feladatok várnak a hajóra.
NETARZENÁL GALÉRIA
British Aerospace Harrier GR.7A
General Dynamics F-16B Fighting Falcon
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
Lockheed Martin F-35B Lightning II
McDonnell Douglas F-4D Phantom II
Categories: Biztonságpolitika
2018.11.10
Rövidesen a német tervezésű U-212-es és U-214-es osztályú tengeralattjárókban is meg fog jelenni a lítium-ionos akkumulátor. A fenti tengeralattjárókat tervező és nagyobb részüket meg is építő német hajógyár és az idén 100 éves fennállását ünneplő és az akkumulátorok gyártásában és fejlesztésében tevékenykedő Saft közösen alkotta meg az új villamosenergia-tároló egységet. A már prototípusként bizonyított akkumulátor, ahogy az elvárható, nagyobb kapacitású, hosszabb élettartammal rendelkezik és kevesebb gondozást igényel mint elődei. A tengeralattjárók víz alatti tevékenységi idejét megnövelő eszköz kialakításának köszönhetően a már elkészült egységekbe könnyedén beszerelhető lesz.
A francia Védelmi Beszerzési Hivatal, a DGA (Direction Générale de l'Armement) nemrégiben jóváhagyta a hazai Dassault Rafale vadászbombázóknak az F3-R szintre történő korszerűsítését. Az utolsó, vagyis negyedik francia rendelési tételbe tarozó 60 darab gépen kívül a többi (több mint 100 darab) a régebbi felszereltségű variánsként került le a gyártósorról, illetve a korszerűsítés során az F3-as szintet érte el. További kivételt képeznek az Egyiptom, India és Katar számára készült példányok, amik már szintén az F3-R verziót képviselik. Első körben 10 gépen hajtják majd végre a képességeiket igencsak megnövelő átalakítást, ezen gépek között egyaránt megtalálható lesznek majd a szárazföldi, illetve a haditengerészeti üzemre tervezett példányok. A Rafale F3-R gépek újdonsága, hogy fegyverzetükben már megjelenik a Meteor légiharc-rakéta, fedélzetükön javított SPECTRA önvédelmi rendszer, valamint 5/S üzemmódra képes új barát/ellenség azonosító is megtalálható. Ez utóbbi segítéségével a polgári és katonai gépek azonosítását nagyobb távolságból képes végrehajtani a gép pilótája, mint eddig.
Szintén a líbiai tapasztalatok alapján továbbfejlesztett földi célpontok támadására szolgáló radarüzemmódok kerülnek bevezetésre, amiknek kulcsa a Thales által gyártott AESA antennával ellátott RBE2-es (Radar a Balayage Electronique 2) radar lesz. Az üzembiztosabb, kevesebb karbantartást igénylő, elődjeit messze felülmúló képességekkel rendelkező rádiólokátoron kívül továbbfejlesztett DDM-NG rakétaindítást detektor, valamint a pilótafülke előtt új FSO (Front Sector Optronics) infravörös képalkotó kamera rendszer is megtalálható a Rafale F3-R gépeken. Természetesen az új radar nyújtotta előnyök minél nagyobb mérvű kihasználása érdekében megfelelő taktika is kidolgozásra került. A földi célpontok elleni támadásának végrehajtását a szintén új TALIOS célzókonténer segít majd.
A Thales Optronique új fejlesztésű célmegjelölő konténere jó ideig, mint PDL NG (Pod de Désignation Laser de Nouvelle Génération) szerepelt a hivatalos közleményekben. Az infravörös és hagyományos képet egyaránt HD minőségben készítő TALIOS célmegjelölővel 2016 októberétől kezdődtek a légi tesztek egy Rafale vadászbombázó alá függesztve. Meg kell jegyezni, hogy a légierő és a haditengerészet számára beszerzésre kerülő 45 célmegjelölő konténeréből 20-nak az árát már belekalkulálták a 2014 és 2019 közötti katonai költségvetésbe. A 450 millió eurós fejlesztés végére egy infravörös tartományban 1280 × 1024 pixeles felbontásra képes érzékelő mellett egy 640 × 560 pixeles felbontású nappali kamerával is ellátott konténer valósult meg, ami pontosabb GPS koordináták meghatározását teszi lehetővé, javítva ezzel az AASM Hammer rakéta-póthajtású bombák találati arányát, valamint kialakításából adódóan jobban ellenáll a repülőgép-hordozókon végzett leszállások okozta erőhatásoknak és csökkentett radarkeresztmetszettel is rendelkezik.
Természetesen az új képességek kiaknázásához új fegyverzet is dukál, ezt az európai Meteor mellett a MICA (Missile d'Interception Combat Aérien) légiharc-rakéták továbbfejlesztett változatai fogják képviselni. Franciaországban ugyanis már elindult a MICA légiharc-rakéták továbbfejlesztését célzó MICA NG (Missile d'Interception Combat Aérien Nouvelle Génération) program. Párizs tervei szerint a jelenleg is használt MICA rakéták 2030-ig kivonásra fognak kerülni és helyüket egy minden területen többet nyújtó variáns veszi majd át. A fejlesztési költségek jelentős részét az azt lefolytató cégek, az MBDA, a Safran, a Thales és a Roxel viselik. Az exportlehetőségek szélesítése érdekében a beszerzési árat megpróbálják minél alacsonyabban tartani a MICA NG-nél, mely ugyancsak kétféle irányítási móddal, vagyis infravörös és aktív radaros önirányítással fog majd elkészülni.
Az első MICA NG példányok átadását 2026-ra várják. Ezek megjelenésben, tömegben és a súlypont elhelyezkedésben megegyeznek majd elődeikkel, a minél könnyebb fejlesztés és integráció érdekében. Az infravörös érzékelő természetesen érzékenyebbre lesz cserélve és az aktív radaros variáns orrában is AESA antennával rendelkező rádiólokátor kerül majd beszerelésre. Ezeknek köszönhetően a kisméretű célpontok (UAV-k) elleni alkalmazhatóság is jelentősen növekedni fog. A kettős üzemmódú rakétamotor a hatótávolságot fogja megnövelni, továbbá a belső módosítások után a tárolási, ellenőrzési idő is növekedni fog. Jelen pillanatban Párizsból 567 darab MICA NG megrendelése mellé 300 darab régebbi MICA rakéta rakétamotorjának korszerűsítését is megrendelték már.
Cipruson felszállási tilalom alatt állnak a Mil Mi-24-es harci helikopterek. A Mi-35P exportverziókban egy meg nem nevezett alkatrész cseréje vált szükségessé. A repülés biztonságát is érintő gondot a lehető leghamarabb meg szeretnék oldani, hogy a 2002-től megjelent 12 gépből a napjainkra megmaradt 11 példány minél előbb a levegőbe emelkedhessen.
November első napjaiban két orosz légi eszköz első sorozatgyártású példányai is végrehajtották első repülésüket. November 3-án a Mil tervezőiroda Mi-38-as közepes szállítóhelikopterének Mi-38T jelzésű katonai felhasználásra gyártott példánya emelkedett a levegőbe. A számítógépes vezérlőrendszerrel felszerelt TV7-117V hajtómű 2500-3000 lóerős teljesítmény leadására képes, a Klimov által fejlesztett hajtóművekkel ellátott Mi-38T-ből két példány kerül majd átadásra a hadsereg részére, ezekből az első egészen biztosan 2019-ben.
Ezen hónap hetedik napján pedig az Iljusin Il-76 MD-90A, szintén katonai szállítófeladatok ellátására továbbfejlesztett variánsának sorozatgyártású példánya szállt fel első alkalommal. A biztos jövő előtt álló Iljusin Il-76-os teherszállító repülőgép modernizált változata az Il-76MD-90A, az Ukrajnával közösen fejlesztett Antonov An-70-es igen csak viharos történetének köszönhetően - mely végül a többszöri ideiglenes orosz visszavonulás után végképp lekerült a Moszkva által rendszeresíteni kívánt légi szállítóeszközök listájáról – kapott egy újabb esélyt.
Az osonó pályán győzelemre sikeresen törő örökifjú Iljusin lett az a gép, mely a megnövekedett szállítókapacitásával képes betölteni az idő vasfoga által rágott űrt. Ugyanis az immáron 52 tonnás szállítókapacitás mellett, a PS-90A-76 kétáramú sugárhajtóműveknek köszönhetően, 10%-al kevesebbet fogyaszt. Oroszországban a szállítórepülők parancsnoksága 150-200 darab új építésű Iljusin Il-76MD-90A szállítógép beszerzését szeretné végrehajtani. Ezek közül 39-et 2021 végéig szeretnének átvenni, köszönhetően egy 2,1 milliárd dolláros beszerzésnek, majd évente 21 darabbal növelnék a flotta példányszámát. Oroszországban a szállítórepülők parancsnoksága jelenleg 144 darab Il-76-ost tart szolgálatban, ezek közül több mint másfél tucat már megkapta a nagyobb erejű, de mégis kevesebbet fogyasztó PS-90A-76 kétáramú sugárhajtóművet.
Mivel az első egység lassan elkészül, kiforrottnak tűnik a Törökországban építésre kerülő, német U-214TN terv módosításával létrejövő REIS hajóosztály megjelenése. Az eredeti tervek módosítása során a tengeralattjárók hossza 2,05 méterrel növekedett, míg vízkiszorításuk 1850 tonnáról kicsivel 2000 tonna fölé (2040-2050) emelkedett. A hat egységből álló hajóosztály első egysége a PIRI REIS várhatólag, 2019-ben kerül majd vízre a Gölcük Hajógyárban, míg az utolsó tengeralattjáró 2026-ban. Az eredeti terveket a törökök öt helyen módosították a gyártó jóváhagyásával. A REIS-osztályú tengeralattjárók ISUS-90/72 harcvezetési rendszert, MK48 Mod 6AT és DM2A4 torpedókat, valamint a HARPOON Block I / II robotrepülőgépekkel fognak szolgálatba állni. A későbbiek folyamán tervezik a helyi fejlesztésű és gyártású AKYA torpedók, valamint a több mint 200 kilométeres hatótávolságú ATMACA robotrepülőgépek integrációját is.
A földgolyót körülölelő kacskaringós heti haditechnikai túra Indonéziát említő pontjához érkezve visszakanyarodunk a francia MICA rakétákhoz, ugyanis az ázsiai ország haditengerészetében szolgálatba állított két, a hollandiai Damen által tervezett és részben (a hajót alkotó 6 modulból mindössze 2 készült Európában) épített SIGMA 10514-es fregatt fedélzetére a légvédelmi változat kerül felszerelésre. A KRI RADEN EDDY MARTADINATA (331) és testvérhajója a KRI GUSTI NGURAH RAI (332) egyenként 12-12 rakétát magába foglaló függőleges indítórendszert kap majd, már a következő évben.
A dél-angliai Yeovil repülőteréről felszállva kezdetét vette az első, Fülöp-szigetek számára gyártott AgustaWestland AW-159 Lynx Wildcat haditengerészeti helikopter berepülése. Az ázsiai szigetország a sok éves haderősorvasztás után lépett a fejlesztés mezejére. Ennek egyik első kézzelfogható eredménye volt két AW-159-es megrendelése.
Ezen hónap közepéig meg fogja kapni első Airbus A330 MRTT légi utántöltő és szállító repülőgépét Dél-Korea légiereje. Szöul az európai gépből 4 példányt rendelt meg 2016 közepén, 1,25 milliárd dollár értékben. Tankergépre már 1993 óta vágyott az ország légierejének vezetése, azonban a beszerzést anyagi okok miatt bő egy évtizedig el kellett napolni. Az amerikai KC-46-os, illetve a szintén Boeing 767-en alapuló izraeli ellenfeleket a nagyobb, 110 tonnás átadható üzemanyag-mennyiséggel illetve a többfeladatúságával (utas és teherszállítás, valamint egészségügyi kiürítési képesség) utasította maga mögé az A330 MRTT. A várhatólag november 12-én megérkező első példányra egy hónapnyi próbaidőszak vár majd, ez idő alatt a dél-koreai felségjelzést viselő F-15K és a KF-16 vadászbombázók utántöltését is végre fogják hajtani. Amennyiben a tankergép által bizonyított képességek megfelelnek az elvárásoknak és nem szükséges módosításokat eszközölni, úgy a megrendelésben szereplő további három gép a 2019-es év végéig szintén átadásra fog kerülni.
Kínában számos fegyverfajta fejlesztése folyik, ezen a héten három újabb reményteljes, a rendszeresítés közelébe került eszköz kerül bemutatásra pár szóban. Az FM-2000-es légvédelmi rendszer 15 kilométeres távolságon belül jelent veszélyt a 10 méter és 10000 méter közötti magasságban tartózkodó légi eszközökre és tüzérségi lövedékekre is. A szintén FM-2000-es jelzésű rakéták függőlegesen kerültek elhelyezésre a 6x6-os kerékképletű járművön. A páncélozott felépítményű jármű megjelenésében igencsak hasonlít az orosz Tor-M2K rendszerhez.
Tengeralattjárók vetőcsövéből indítható a CM-780UN Sea Eagle csapásmérő robotrepülőgép. A hajók és szárazföldi célpontok ellen egyaránt bevethető fegyver hatótávolsága 350 kilométer, az indítási mélysége akár 60 méter is lehet.
Egyes hírek szerint már exportra is kerülhet az új CM-401 hajók elleni ballisztikus rakéta. A teherautóra telepített két, konténerben elhelyezett CM-401-es 290 kilométerre lévő hajók ellen vethető be. A Mach 6-os sebesség elérésére képes fegyver a végfázisban manőverek végrehajtására is képes, így nehezebben leküzdhető célpontot jelent a légvédelmi rendszerek számára.
Tajvanon szolgálatba állították a két, még 2016-ban megvásárolt ex-amerikai OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattot. A tavaly év első felében a szigetországba érkező egykori USS TAYLOR (FFG 50) és USS GARY (FFG 51) 1984 és 2015 között hajózott a csillagos-sávos lobogó alatt. Ez a hajótípus nem teljesen ismeretlen a szigetország tengerészei számára, hiszen licenc alapján építve - némileg eltérő fegyverzettel - nyolc hasonló egység, mint CSENG KUNG-osztály már szolgálatba állt 1993 és 2004 között Tajvanon és jelenleg is aktívak. A két „új” fregatt neve történelmi személyeké lett, mégpedig: LIU MING-CSUAN (PFG-1115), aki Tajvan kormányzója volt a Csing dinasztia idején és CSIU FENG-CSIA (PFG 1112) aki ellenállást vezető személy volt a Csing dinasztiát követően Tajvant birtokló Japán ellen folytatott harcok idején. A 178 millió dollárért megvásárolt egységek némi korszerűsítést követően az előre tervezetthez pár hónapos késéssel váltak a szigetország haditengerészetének teljes jogú tagjává.
NETARZENÁL GALÉRIA
Agusta-Westland EH-101 Merlin Mk.512
English Electric Lightning F.6
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Aérospatiale SA 316B Alouette III
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
McDonnell Douglas KC-10A Extender
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Categories: Biztonságpolitika
2018.11.03
Berlin hét darab, percenként 120 lövés leadására képes OTO 76/62 Super Rapid hajóágyút rendelt meg a Leonardo-tól, az öt majdan elkészülő újabb K130-as fregattjai számára. A Bundesmarine a számos technikai újítást felvonultató, a MEKO-A100 fregatt terveinek módosításával létrehozott 5 új hajójáért anno 1,2 milliárd eurót fizetett ki. A 2008 és 2013 között szolgálatba állt 1800 tonnás egységek (BRAUNSCHWEIG [F 260], MAGDEBURG [F 261], ERFURT [F 262], OLDENBURG [F 263], LUDWIGSHAFEN AM RHEIN [F 264]) mellé egy további érkezik majd meg 2022-ben, míg a másik négy 2025-ig áll majd hadrendbe. Az új egységek nevei a KÖLN, EMDE, KARLSRUHE, AUGSBURG, és LÜBECK lesznek. Az újabb korvettek építését három cég végzi majd, így a 2 milliárd euró (2,4 milliárd dollár) értékű szerződésen a Lürssen Werft GmbH & Co. a ThyssenKrupp Marine Systems GmbH és a German Naval Yards Kiel GmbH osztozhat meg.
Oroszországban a repülőgép korszerűsítési programok természetesen kihatással vannak a sugárhajtóművek gyártására és fejlesztésére is. Október utolsó napjaiban derült ki, hogy Moszkva 22 darab NK-32-02-es sugárhajtóművet rendelt meg a modernizált Tupoljev Tu-160M2 és Tu-22M3M bombázógépei számára. Azonban a jóval korosabb Tu-95-ös is messze van még a szolgálat végétől, hiszen már dolgoznak a több mint fél évszázados múlttal rendelkező NK-12-es turbópropelleres hajtóművek továbbfejlesztésén. Az NK-12MPM-es változat természetesen erősebb lesz, de hatékonyságát a szintén új tervezésű AK-60T légcsavar is növelni fogja, melynek vibrációs szintje is jelentősen csökkenni fog. Az NK-12MPM nem csak a modernizációra kerülő Tu-95MSz-ek NK-12MV hajtóműveinek lehet az utódja, hanem a Tu-142-es tengeri járőrgépek NK-12MP variánsainak is. A Tu-142-ek modernizációs programja, mely nagyjából kéttucatnyi gépet érint, 2020-ra fejeződik be és ekkora már a flottát Tu-142MRM és Tu-142M3M változatok fogják alkotni. A Tu-95MSz változatokból nagyjából egy tucatnyi került korszerűsítésre eddig MSzM változattá és még majd kétszer ennyi átépítése szerepel Moszkva terveiben, a szolgálatban lévő 60-ból, így további 35 évnyi szolgálati időt prognosztizálnak a gépeknek.
Törökországban hivatalosa is elindult a hazai légvédelmi rendszer fejlesztése. Bár a nagy vihart kavaró orosz Sz-400-as komplexumok gyártása már folyik a török megrendelésre, Ankara terveiben egy saját légvédelmi rendszer létrehozása is szerepel. A Siper nevet viselő rendszer rakétájával az első indítást igencsak hamar, már 2021-ben végre szeretnék hajtani.
Két hányatott sorú ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú fregatt révbe ért, így Oroszország helyett, majd Indiában állhatnak szolgálatba. A négy új, továbbfejlesztett Projekt 11356М-osztályú fregattot az Orosz Haditengerészet részére rendelték meg, de az Oroszország és Ukrajna között elmérgesedett viszony miatt a hajók a meghajtást biztosító gázturbinák nélkül maradtak. Ezeket az ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú (Project 11356M) fregattok második hármas csoportjában tartozó egységeket (ADMIRAL BUTAKOV/360/, ADMIRAL ISZTOMIN/361/, ADMIRAL KORNILOV/362/) a kalinyingrádi Jantar Hajógyárban tervezték elkészíteni. Az első hírek a célzott vevőkeresésről még 2015 októberében láttak napvilágot, és Új-Delhi már akkor hajlandóságot mutatott a hat darabos mennyiségben már rendszeresített, 2003 és 2013 között épített TALWAR-osztály tervei szerint épített egységek, valamint egy negyedik fregatt megvásárlására is.
Ezek az egységek az Indiában már szolgálatba állított TALWAR-osztály továbbfejlesztett verziói, némi eltéréssel, amik (orosz állítás szerint) nem okozhatnak komoly problémát a hadrendbe állítás után. Természetesen hajtóművek nélkül kerültek volna leszállításra a fregattok, így az M90FR gázturbinák Ukrajnából történő beszerzésének terhét az indiaiaknak kellett magukra venni. Oroszországban a Szaturn tervezőiroda által ajánlott M90FP gázturbinák beépítése túl hosszú időt vett volna igénybe, ez az orosz flotta feszített fejlesztési tervébe úgy látszik nem fért bele. A hírek szerint az ukrán gázturbinák pótlására az orosz fejlesztők csak 2019-re lesznek képesek használható hajtóművet kifejleszteni. Mostanra kiderült, két egység, az ex- ADMIRAL BUTAKOV (360), valamint az ex-ADMIRAL ISZTOMIN (361) 950 millió dollár értékben került megvásárlásra India részéről. A hajókat az indiai haditengerészetnek 36 és 48 hónapon belül kell leszállítani.
Indiában még áprilisban elkészültek az első helyben nagyjavított Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázóval. Eddig a típusból 272 darabot rendelt Új-Delhi és ezekből csak az első 50 készült Oroszországban, a többit már helyben állították elő a Hindustan Aeronautics Ltd (HAL) üzemében. A nagyjavítás megvalósulásával azonban eddig kellett várni. Ezen munka folyamán azonban a régebbi példányoknál a kevésbé megbízhatónak bizonyult fedélzeti rendszereket nem építik vissza, hanem az idő folyamán kiforrottabbá válókkal cserélik le. Erre szükség is lehet, hiszen nem is olyan rég a repülőképes mennyiség 50%-ra csökkent le különféle berendezések meghibásodása miatt fellépett alkatrészhiány okán.
Múlt hét vasárnapján újra, immáron a harmadik (1. májusban, 2. szeptemberben) próbaútjára futott ki Kína első teljesen hazai építésű repülőgép-hordozója a CV-17 SHANDONG (TYPE 001A). Bár több forrás sem tartja kizártnak, hogy a hajó mégsem a SHANDONG nevet viseli majd, mivel az utóbbi időben felröppentek a Wei Wen, Shi Lang, sőt a Tajvan nevek is. A 2013 novemberében építeni kezdett és 2017. április 26-án vízre tett Type 001A jelölésű egység esetében több változtatást is eszközöltek az Ukrajnától beszerzett hajóhoz képest, nem csak szolgai másolásról van szó. Mielőtt a változtatásokról szó esne meg kell említeni, hogy Kína nagyjából 3,5 év alatt majdnem végzett az első saját hajója építésével, míg az Egyesült Államokban több mint 8 évig tartott a USS GERALD R. FORD megépítése, bár ez több forradalmi újdonságot is hordoz magában. Visszakanyarodva a kínai hordozón lévő módosításokra, ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb, így az új hordozó akár 32-36 Shenyang J-15 Repülő Sárkány vadászbombázót hordozhat majd a LIAONING 24 gépes állományával szemben.
A két-három év múlva esedékes hadrendbe állítás idejére ezekből már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lehetnek a fedélzeten. Közelmúltban megjelent, máig meg nem erősített hírek szerint, a flotta légiereje jelenleg nem rendelkezik két hordozófedélzeti repülőezred számára elegendő, vagyis 2 x 26 darab Shenyang J-15-ös vadászbombázóval. A nagyjából 40 darabos mennyiséggel is gondok vannak, a haditengerészet vezetése nem elégedett az üzemeltetési, valamint a harci képességeivel. A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre új hordozón a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. A mostani harmadik próbaút során a fegyverzeti és kommunikációs rendszerek mellett a hordozó nyíltvízi utántöltési és készletfeltöltési próbáira is sort keríthetnek, hiszen kísérőjeként egy ellátóhajó lett kijelölve.
Kínában egy igen érdekes kialakítású tengeralattjáró került vízre nemrégiben. A nagyjából 50 méter hosszú és 5 méteres törzsátmérővel rendelkező egység igen alacsony toronnyal rendelkezik, ami a törzs hosszának második felében helyezkedik el. Fegyverzetre utaló nyílások nem fedezhetők fel a tengeralattjárón, valamint a felső kormánylapja is messze nagyobb mint az alsó, ami arra enged következtetni (az alacsony toronnyal és a kis mérettel együtt), hogy sekély vizekben történő alkalmazásra tervezték, talán különleges egységek számára.
Kína legnagyobb repülőbemutatóján és vásárán látható volt a Chengdu J-10B vadászbombázó is, immáron a vektorálható hajtóművel. A WS-10-es hajtómű ilyen irányú fejlesztéséről már egy jó ideje voltak információk, azonban most végre látható is volt.
Tajvanon sikeresen túl a sorozatgyártást megelőző vizsgálatokon a CM-32-es Cloud Leopard II, 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos legújabb variánsa, a gyalogsági harcjármű. A gyalogsági harcjármű variánst a tornyával együtt a NCSIST (National Chung-Shan Institute of Science and Technology) alkotta meg. A toronyba a 30 milliméteres Mk44 Bushmaster II gépágyú mellé egy azzal párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is beépítésre fog kerülni. A gépágyúból nagyjából egy éve rendelt meg Tajvan 285 darabot 112 millió dollárért. A szigetország védelmi költségvetéséből az látszik, hogy 2020-ig 652 darab, különféle felszereltségű CM-32-es Cloud Leopard II-est szeretnének hadrendbe állítani, ebből 284 darab lesz a gyalogsági harcjármű változat.
A könnyű átszerelhetőségnek köszönhetően a 120 milliméteres aknavetőt hordozó, 105, vagy 120 milliméteres löveggel ellátott variánsok is igen könnyedén megvalósíthatók lesznek a 12,7 milliméteres nehézgéppuskával ellátott páncélozott szállító harcjármű bázisán, akárcsak az egészségügyi, vagy parancsnoki változatok. Ebben az évben bemutatásra került a CM-32-es Cloud Leopard II-es 120 milliméteres aknavetőt hordozó variánsa is. A deszanttérbe beszerelt, 1000 kilogrammnál némileg könnyebb rendszeren egyaránt elhelyezhető 81, vagy 120 milliméteres aknavető. Innen a szétcsúsztatható tetőpáncélzat kinyílása után hajható végre tűzfeladat.
Az Amerikai Haditengerészet 53 darab hajóról indítható RGM-84-es Harpoon robotrepülőgépét korszerűsíti. A Block II + verziós szintre módosított Harpoon hatótávolsága 248 kilométer és lehetőséget nyújt a célpont helyének módosítására az indítás megtörténte után is. Továbbá a pontosabbá vált inerciális navigációs rendszerének köszönhetően a műholdas navigációs rendszer zavarásakor is megfelelő a találati pontossága. 1977-tól kezdve több mint 7500 darab készült a Harpoon különféle változataiból, melyek kiállták az idő és a tárolási idő próbáját is. A 10 évig tartó tárolás után csak a szilárd tüzelőanyagú rakétamotor lebomló elemi miatt válik szükségessé a csere. A fedélzeti rendszereket érintő korszerűsítés 268000 dollárba kerül, ez messze olcsóbb, mint 1,4 millió dollárért egy új robotrepülőgépet venni. Főleg úgy, hogy a hajófedélzeti Harpoon-ok megbízhatósága messze jobb, mint a légi indítású változatoké. Ezeknél néhány 100 órányi repült óra után egy alapos átvizsgálás és rendszerellenőrzés válik szükségessé.
NETARZENÁL GALÉRIA
Aérospatiale SA 365F Dauphin 2
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
General Dynamics F-16BM Fighting Falcon
McDonnell Douglas A-4E Skyhawk
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
Bombardier/Raytheon Sentinel R.1
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Categories: Biztonságpolitika
2018.10.27
Ukrajnából származó információk szerint az Egyesült Államok kormánya fontolóra vette a szolgálatból már kivonásra került OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattok eladását Kijev számára. A NETARZENÁL-on nagyjából egy hónapja került megemlítésre, hogy jelenleg 20 darab kivont OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregatt várakozik vevőre az USA-ban. Ezekből a 4200 tonnás vízkiszorítású egységekből 10 egészen biztosan külföldi eladásra van tartalékolva. Ebből a mennyiségből 7 egészen jó állapotban ringatózik a móló mellett. Az ukránok jelenleg elemzik a hajók hadrendbe állításának, illetve fenntartásának költségét, döntést még nem hoztak.
A Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázó fedélzeti tesztje az USA keleti partjainak közelében zajlik, ennek otthont a brit HMS QUEEN ELIZABETH (R-08) repülőgép-hordozó ad. A fedélzetén megtalálható volt a királyi haditengerészet 820. repülőszázadának három darab Merlin helikopter is, amik a tengeralattjárók elleni hadviselésben is helyt tudnak állni. Ebből a gépmennyiségből kettő, most az amerikai haditengerészet tengeralattjárók elleni hadviselést tökéletesítő központjában található meg, ahol a Merlin-ek felszín alatti járművek elleni alkalmazhatóságát vizsgálják meg, illetve részt vesznek a tengeralattjárók elleni taktikák fejlesztésben.
Október 19-től végzi tengeri próbajáratait a svéd haditengerészet GOTLAND nevet viselő tengeralattjárója. Az 1995. február 2-án vízre bocsátott és 1996 áprilisában szolgálatba lépett HSwMS GOTLAND fedélzetén az élettartamának felénél esedékes korszerűsítésnek köszönhetően már megjelentek a következő hajóosztály, az A26-os rendszereinek egy része. Ezek a munkák ez év június 20-án a Saab Kockums Karlskrona-i hajógyárában fejeződtek be. Itt az egyik legfontosabb fejlesztést a Saab Kockums Stirling Mk3-as meghajtórendszer beépítése jelentette a tengeralattjáróba. A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így az buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe.
Ez a folyékony oxigént és dízelolajt használó erőforrás elődjeihez képest nagyobb hatásfokkal üzemel, valamint a korszerű elektronikai ellenőrző és vezérlőrendszerek is megjelentek rajta. A svéd tengeralattjárókon 1988-ban jelent meg az első Stirling motor, az azóta megszerzett tapasztalatokat rendre felhasználják ezen erőforrások továbbfejlesztése során. A tengeralattjáró korszerűsítésének egyik ugyanilyen fontos tényezője volt a hűtési kapacitás növelése. Ez csak úgy volt megvalósítható, hogy a tengeralattjárót a torony mögött nagyjából 4 méterre kettévágták és betoldottak a törzsébe egy nagyjából 2 méteres darabot, ami a hűtőrendszereket foglalja magába. A 25 fős legénység elhelyezési körletében is alapos felújítások folytak, de az érzékelők és a harcvezető rendszer is teljesen megújult, valamint a periszkóp is lecserélésre került egy optronikus árbocra. A most zajló próbajáratok sikeres teljesítését követően, várhatóan az év vége előtt újra szolgálatba álló, immáron 62 méter hosszú, felszínen 1580 tonnás vízkiszorítással rendelkező GOTLAND 2025 utáni időkig maradhat majd még szolgálatban.
A tavalyi évben nagy médiavisszhangot kapott Németország tengeralattjáróinak igencsak alacsony hadrafoghatósága. Svédországban is hasonló a helyzet, bár ott a meglévő négy egység közül kettő éppen modernizáláson tartózkodik. Az egyik GOTLAND-osztályú egység 2018 decemberében, míg a másik egy évre rá tér vissza a szolgálatba. Addig mindössze két tengeralattjáróra hárul az összes feladat, ami nem éppen kedvező helyzetet teremt. Az elvárt feladatok miatt hat-hét tengeralattjáróból álló erő lenne a legkedvezőbb, azonban ez a jövőben sem biztos, hogy megvalósulhat. A kormány döntése értelmében csak két A26-os osztályba tartozó egység fog megépülni, a harmadik megépítése nem kapott politikai támogatást. Mindezen változások még jobban szembeötlőek, ha visszatekintünk 30 évvel ezelőttre, amikor 12 tengeralattjáróval rendelkezett Svédország.
Ezen a héten némi előnyre tehet szert a török Turkish Aerospace Industries (TAI) a T129 ATAK harci helikoptere a marokkói megrendelés elnyerésében. Az észak-afrikai országból ez év második felében az amerikai Boeing-et is megkeresték AH-64E Apache helikopterek esetleges eladásának ügyében. Az észak-afrikai országból a közelmúltban egy küldöttség már látogatást is tett a törökországi gyártónál, de most az október 24-27. között megrendezésre kerülő Marrakech Airshow-n a T129 ATAK harci helikopter élőben is bemutatkozhat. A gép egyik legnagyobb erénye, legalábbis a gyártó szerint, hogy nagyjából harmadannyiba kerül, mint az Apache. A törökök továbbá abban is bíznak, hogy egy marokkói megrendelés további észak-afrikai országok figyelmét is még jobban ráirányítja majd a típusra.
Hamarosan újabb előrelépés fog történni Törökország Sz-400-as Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi rendszereinek megszerzése útján. Ugyanis a következő év elején egy nagyjából 100 fős létszámú, török katonákból álló csoport indulhat útnak Oroszország felé, hogy elsajátítsák az új légvédelmi komplexumok kezelését. Az öt hónapos időtartamú oktatást követően 2019 októberétől érkezhetnek majd meg a Sz-400-ok Törökországba. Jelen pillanatban a technológia átadásának mikéntjéről és időpontjáról nincs információ, amint arról sem, hogy milyen rakétákat gyárthatnak majd Törökországban az Sz-400-hoz.
Nigéria három darab kínai/pakisztáni JF-17 Thunder vadászbombázót szerez be. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek ki a gyártónak. A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre.
Szintén újra a tengeren tartózkodik az indiai haditengerészet INS VIKRAMADITYA repülőgép-hordozója, hiszen a május közepe óta zajló karbantartási munkálatait a Kocsin hajógyárban befejezték. Az egykori ADMIRAL GORSKOV-on a festési és egyéb fegyverzeti és elektronikai összetevőket is érintő munkákat végeztek el. A legnagyobb mértékű munka azonban a hajócsavarok tengelyein található 25 csapágyából 16-nak a kicserélése volt a 45000 tonnás, 283 méter hosszú, 60 méter széles hajón.
Sikeresen fejeződött be egy teszt, melynek egyik résztvevője a JDAM, bombatestre szerelhető irányítókészlet volt. A 900 kilogrammos, természetesen robbanótöltet nélküli Mk-62 Quickstrike fenékaknát juttatták el segítségével egy B-52-ről a próba során több 10 kilométeres távolságra. Ez nem más, mint a jól ismert Mk-82-es 227 kilogrammos, vagy az Mk-83-as 454 kilogrammos, illetve az Mk-84-es egytonnás bombák teste, speciálisan hajók ellen nyomásra, hanghullámra, vagy mágneses elváltozásra reagáló detonátorral szerelve. Az eredeti Mk-62 Quickstrike csak sekély part menti vizekben használható, telepítését eddig csak 500-600 kilométer per órás sebesség mellett maximum 300 méteres magasságból végezhették. Az így már Quickstrike ER jelzést kapó fegyverrel az első próbák még 2015-ben kezdődtek el és ezek során bebizonyosodott, hogy 50-70 kilométeres távolságból is lehetővé vált a fenékaknák telepítése, bár az alkalmazhatóságnál a kisméretű vízmélység továbbra is követelmény.
További érdekesség, hogy a JDAM irányítókészletbe szerelt inerciális navigációs rendszerrel is kellően pontosan végrehajtható volt az aknatelepítés, ez a feladat nem igényli a pontosabb, de zavarható műholdas helymeghatározást. A távolra történő aknatelepítés szükségességét a Kínában és Oroszországban megjelenő nagy hatótávolságú légvédelmi rendszerek hívták életre. Igaz a 200-300 kilométeres hatótávolságú légvédelmi komplexumok esetében az 50-70 kilométeres távolság még nem elégséges a part menti vizek elaknásításához, azonban ez csak az első lépés volt. A továbbiakban a nagyobb hatótávolságú JASSM és JASSM ER rendszerek összetevői is felbukkanhatnak majd a fenékaknákra szerelve.
Ezen a héten két újabb olyan csőszakaszokról érkeztek hírek, melyek ellenőrzését végre kell majd hajtani minden Lockheed Martin F-35-ös vadászbombázón. Az eddigi információk alapján ez az ellenőrzés nem fogja igényelni a hajtómű kiszerelését és gépenként mindössze 24-48 órás kiesést jelenthet majd a repülési programokból. Lehetőség van arra is, hogy a napi üzemeltetési előírás kibővítését követően az elkövetkező időszakban majd többször is ellenőrizni kell az üzemanyagot szállító vezetékeket a típuson.
Már kilenc hónapja nem került megemlítésre Brazília tengeralattjáró-programja, így most az év vége felé közeledve következzen erről is jöjjön néhány sor. Várhatólag december 14-én kerül majd vízre az első, a francia SCORPENE-osztály tervei alapján megépített tengeralattjáró. A dízel-elektromos egység az S-BR1 jelzést viseli, neve RIACHUELO, hadrendi jelzése S40-es. Másik három testvérhajója az S-BR2-es (HUMAITA S41), az S-BR3-as (TONELERO S42), és az S-BR4-es (ANGO STURA S43) 18 hónapos időközzel fog majd vízrebocsátásra kerülni. A nukleáris maghajtással készülő egység elkészülte 2028-ra várható.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-4G Phantom II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II
Categories: Biztonságpolitika
2018.10.20
Olaszországban a Eurofighter Typhoon repülőgépek október 10-én értek el az összesített 100000 repült órát. A közös angol, német, spanyol és olasz fejlesztésű vadászbombázó 14 éve szeli az itáliai félsziget feletti levegőt.
Németországban a haditengerészet hivatalosan is elkezdte keresni a Westland Sea Lynx Mk.88A tengerészeti helikopterek utódját. A 21 darab forgószárnyas közül az utolsó 2025-ben került majd kivonásra a hadrendből, így a kiválasztással még időben vannak. A Lockheed Martin és a német Rheinmetall már be is jelentkezett a tenderre, méghozzá a nemzetközi megrendeléseket már számos alkalommal elnyerő MH-60R Seahawk helikopterekkel. Nagy ellenfélként az európai NHIndustries által gyártott és a flottánál már kutató-mentő feladatkörben megrendelésre került NH90 Sea Lion tengeralattjárók és hajók elleni harcra felkészített változata jöhet szóba.
A Sea Lion a német haditengerészet részére készülő NH90 NFH (NATO Fregatt Helikopter) variáns neve, de a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő 18 darab forgószárnyas 2019 és 2022 között érkezik majd a Nordholz haditengerészeti légibázisra. A gépek nem csak a Westland Mk.41 Sea King gépek utódjai lesznek, így a harci kutató-mentő feladatok mellett a szállítási, a különleges erőkkel közösen végrehajtott feladatokhoz szükségeseket és az egészségügyi kiürítési képességeket is biztosítania kell a gyártónak. A 18-24 darabos megrendelést elnyerő 2020-2021 körül számíthat a szerződés aláírására, míg a kiválasztott gépek közül az elsők 2023-ban lépnének szolgálatba és 2025-től már teljes körűen hadrafoghatónak kell lenniük.
Meglepő módon kerülhet veszélybe a Bundeswehr új gépkarabélyának kiválasztása. Németországban ugyan már bő egy éve eldöntött tény lett az 1996-ben szolgálatba állított G36-os gépkarabélyok lecserélése. Ugyanis a harcoló csapatok részéről több észrevétel is érkezett a fegyverek magas hőmérsékleti viszonyok közötti nem megfelelő pontosságáról. A G3-as utódjának szánt G36, melynek hibáinak felderítésére három évvel ezelőtt külsős szakemberek is segítségül hívtak, tehát a tervezettnél rövidebb ideig marad német szolgálatban. A gépkarabély 2020-tól kerülhetne majd lecserélésre a Bundeswehrnél, ugyanis az észrevételek valósnak bizonyultak. A kérdés már csak az, hogy mire? Németország legnagyobb kézi lőfegyver gyártója, a G36-ot is megalkotó Heckler & Koch szerint, az ideális választás a HK433-os gépkarabély család, mely szintén az ő termékük.
A 167000 lőfegyver (ugyanis ennyi G36 van a német haderő használatában) lecserélését célzó megrendelés elnyeréséért állítólag versenybe szállt a Sig Sauer és Rheinmetall (az utóbbi együttműködik az osztrák Steyr Mannlicher-el) is. A HK433-os gépkarabély család egyébként világ számos hadereje által elismert és igen nagyra tartott HK416-os továbbfejlesztésnek tekinthető, de számos megoldást a G36-tól vettek át, illetve van, amit a tapasztalatok alapján finomítottak is. A német hadsereg igényeit messze szem előtt tartó kialakítása mellett a HK433-as további előnye lehet, az igen széles skálán választható csőhossz, mely akár 280, 318, 368, 421, 480, és 503 milliméteres is lehet.
Mindez azonban nem hatotta meg a Német Védelmi Minisztérium Közbeszerzési Hivatalában (BAAINBw) azon személyeket, akik a beérkezett pályázatokat - melyek beküldőinek névsorát eddig nem hozták nyilvánosságra - tanulmányozták és összevetették. Véleményük szerint a pályázók által bemutatott lőfegyverek egyike sem felelt meg a hadsereg által elvárt kritériumoknak. Érdekes módon a gyártók csak az 5,56 milliméteres lőszert tüzelő fegyvereiket ajánlották, míg a hadsereg szeretne egy 7,62 milliméteres puskalőszerrel működő változatot is beszerezni. A gyártók számára még a következő év februárjáig van lehetőségük a német igényeket kielégítő lőfegyverek bemutatására. Amennyiben ekkor sem sikerül a kiválasztást megejteni, akkor egy új beszerzési eljárását kell elindítani.
Hollandiában nem tervezik tovább csökkenteni az ország páncélos erőit, sőt a megtartásukat és korszerűsítésüket támogatják. Éppen ezért a PzH2000NL önjáró tarackok és a CV9035NL gyalogsági harcjárművek 2039-ig fognak hadrendben maradni. A tarackok esetében az elektronikai korszerűsítés mellett módosítják a szellőzőrendszert, a töltőrendszert, megerősítik a páncélvédelmet és új éjjellátók is megvásárlásra fognak kerülni. A német segítséggel megvalósuló korszerűsítés 2020-tól veszi kezdetét és maximum 100 millió euróba fog kerülni. A 2009-től megkezdett és a 2012-ben befejezett szállításoknak köszönhetően 184 darabos mennyiségben szolgálatba állított BAE Systems CV9035NL gyalogsági harcjárművekből került kivonásra szám szerint 44 darab, már 2013-ban. A 35 milliméteres Bushmaster III-as gépágyúkkal felszerelt járművekre Észtország személyében találtak új tulajdonost. Az eladást megúszó páncélosok modernizálási programja 2022-ben kezdődik majd és egyaránt érinti a védelmet, a tűzerőt, a mozgékonyságot. A 2026-ban befejeződő és 1 milliárd eurót felemésztő munkálatokba szeretnének minél több helyi vállalatot bevonni.
Új gépágyú lőszert fejlesztett ki a Nammo az amerikai haditengerészettel együttműködve. A 30 milliméteres lövedék jelenti itt az igazi újdonságot, hiszen kialakításának köszönhetően a vízbe érkezve sem változik meg a haladási iránya és veszít lendületéből, mint ahogy ez a hagyományos lövedékeknél bekövetkezik. A Swimmer nevet viselő APFSDS-T MK 258 Mod 1-es jelzésű űrméret alatti nyíllövedék a szuperkavitáció elvét hasznosítja, így lehetővé téve a vízfelszín alatti célpontok eltalálását is. Alkalmazhatósága sokrétű lesz, hiszen aknák, torpedók, kisméretű felszín alatti járművek ellen egyaránt bevethető lesz majd hajók, kikötők és hidak védelmében.
Megérkezett Lettországba az utolsó darab Ausztriától megvásárolt M109A5Oe önjáró tarack is. Ausztria még 1995 elején kötött szerződést az Egyesült Államokkal az M109-es beszerzéséről. Az akkori 48,6 millió dolláros kiadást még tovább növelte a későbbi átalakítások költsége, aminek köszönhetően félautomata töltőrendszer, inerciális navigációs rendszer, Svájcból származó elektromos rendszerek és a fejlettebb M109A6 Paladin-ból származó egyéb összetevő került beépítésre a járművekbe. 2017 áprilisában született meg a két ország között a megállapodás a tüzérségi eszközök eladásáról, ami összesen 47 darabot érintett. Az első 39 példán már tavaly október elején megérkezett új tulajdonosához. Ezek hadrendbe állításával egy olyan eszközt kaptak a lettek, amelyik a tüzelőállás elfoglalásától számított 1 percen belül kész a tűzkiváltásra, majd az utolsó lövés leadása után fél perccel már el is hagyta a tüzelőállását.
Nagy volt a jövés-menés Nagy-Britannia QUEEN ELIZABETH (R 08) nevet viselő repülőgép-hordozóján az elmúlt héten. Az USA partjai közelébe hajókázó egység fedélzetére első alkalommal szállt le a tengerészgyalogság MV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépe a VMM-264 Black Knights század színeiben. Egy nappal előbb, de szintén sikeresen landolt első alkalommal a Sikorsky MH-53E Sea Dragon nehézhelikopter, melynek elsődleges feladata az aknamentesítés. A 33 tonnás forgószárnyast a HM-15 Blackhawks század hajózói irányították. Ugyancsak 13-án ért fedélzetet az FB-04-es F-35B Lightning II-es rövid kifutásos leszállást alkalmazva, Peter 'Wizzer' Wilson, a BAE Systems tesztpilótájával a katapultülésben. Az első ilyen módon végzett landolást a valóságot messze megelőzően a szimulátorban már több mint 2000 alkalommal hajtották végre. A rövid kifutásos leszállás lehetőséget ad a nagyobb tömegű fegyverzettel, vagy el nem használt üzemanyaggal való visszatérésre is.
Veszélyt a repülőgép előrehaladása jelenti, hiszen a gépnek saját fékberendezésére támaszkodva kell ezen leszállási módszert választva megállni a fedélzet széle, vagy más repülőeszköz előtt. Jelen pillanatban csak a brit repülőgép-hordozókon települő F-35B-k esetében van szó arról, hogy a rövid kifutásos leszállási módot alkalmazzák, a hordozó fedélzetének méreteinek köszönhetően. Sőt a későbbiekben a Lightning II-ek gyakorlóváltozatú GBU-12 Paveway II irányított bombákkal is felszálltak és sikeresen le is dobták ezek a kijelölt célpontokra. Ezen repülések lebonyolítását nem befolyásolta jelentősen a típusra kiszabott repülési tilalom, hiszen az üzemanyagcsövek átvizsgálásával hamar végeztek, akárcsak a több F-35-ös esetében
Portugália öt Leonardo Helicopters AW119Kx könnyűhelikoptert szerez be. A 23 millió dolláros szerződésben további két forgószárnyas is szerepel opcióként. A Garmin G1000HTM pilótafülkével ellátott AW119Kx gépekkel elsősorban a pilótaképzést szeretnék korszerűbbé tenni. Erre szükség is lesz, hiszen a jelenleg ebben a feladatkörben (is) 1963 óta alkalmazott nyolc Aérospatiale SA316 Alouette III generációs lemaradásban van az AW101 és a Super Lynx Mk.95 típusokhoz képest. Az új helikopterek feladatai lesznek még az oktatáson felül a futár-és szállítórepülések végrehajtása, rövidtávú tengeri kutató-mentő, valamint tűzoltási feladtok ellátása. Az AW119Kx könnyűhelikopterek 2018 végétől 2020-ig kerülnek majd leszállításra.
Jelentős késésben van Dél-Afrikai Nemzeti Védelmi Erők részére készülő Patria AMV 8x8 lövészpáncélosok programja. A helyeik által Badger nevet kapó páncélosból az eredetileg tervezet 238 darab helyett 244-et állítanának szolgálatba a 2013-as terveknek megfelelően. Csakhogy a helyi fővállalkozó, a Denel szeszélyes pénzügyi helyzete jelentősen hozzájárult a programban tapasztalt késedelmekhez, a beszállító lánc is akadozik, valamint felmerültek technikai jellegű problémák is. Mindezek együttesen ezen év közepére már 32 hónapos csúszást eredményeztek. A szerződésben foglalt gyártási rész 70%-át igénylő technológia átadása a finnek részéről megtörtént, de a fent említetteknek köszönhetően eddig csak 15 páncéltest készült el, míg ezekhez mindösszesen 4 torony került legyártásra Dél-Afrikában. A helyi fejlesztésben megvalósuló 60 milliméteres aknavető hordozó, az Ingwe irányított páncéltörő rakétával felfegyverzett rakétás páncélvadász, valamint a műszaki-mentő változat a fejlesztés végső fázisában tartózkodnak.
India megrendelte Oroszországtól az Sz-400 Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi komplexumokat. Az 5,6 milliárd dolláros beszerzés, ami öt ezred átfegyverzéséhez elegendő légvédelmi rendszert jelent, igen hamar elkezdődik, hiszen az elsők mindössze két éven belül átadásra fognak kerülni. Jelenleg még nem tudni az indiai Sz-400-ok milyen rakétákkal lesznek ellátva, megkapják, megkaphatják-e a legújabb 380-400 kilométeres hatótávolságúakat.
Kínai hivatalos médiában megjelent felvételek alapján pótpáncélzattal látták el a CAIC Z-10-es harci helikoptert. A képek alapján a plusz védelmet a tandem pilótafülkék két oldalán, valamint alján, illetve a hajtóművek környékén helyezték el. Mivel a Z-10 hajtóműveinek teljesítménye a helikopter tömegéhez képest nem tenné lehetővé jelentősebb védelmet biztosító fém, vagy kevlár páncélzat felszerelését, ezért többek szerint csak egy megoldás jöhet szóba. Ez pedig a grafénból készült páncélzat, ami mintegy 200-szor erősebb az acélnál. A grafén páncélzat Kínában történő előállításáról 2016-ban számoltak be kínai források. Jelenleg még nem tudni, hogy a filmen látott gépen kívül mennyi Z-10-es harci helikopter került ellátásra a pótpáncélzattal.
Befejezvén a gyári teszteket sorozatgyártásra késznek minősítették a Harbin Aircraft Industry Group Z-19E Black Whirlwind (Fekete Forgószél) harci helikopterét. A 4250 kilogrammos felszállótömegű, csőlégfarokrotoros szerkezet első repülését 2017 májusában hajtotta végre. A beépített tűzfegyvert nélkülöző Z-19E a hírek szerint eredetileg is exportra került kifejlesztésre. A májusban kezdődött próbák során meg nem megnevezett légi célok elleni rakétákkal, irányított és nem irányított rakétákkal folytattak le sikeres lövészeteket a Z-19E-ről.
Delfin Lorenzana, Fülöp-szigetek védelmi minisztere egy interjúban elmondta, a beérkezett ajánlatok közül a svéd Saab JAS39 Gripen-re vonatkozó volt az, amelyik elnyerte a döntéshozók tetszését. A 2005-ben kivonásra került Northrop F-5A/B vadászgépek késői utódjának kiválasztásában nagy szerepet játszott az, hogy az amerikaiak F-16-ra szóló ajánlatuk nagyobb összeget igényel, mint a svédeké és nem nyújt annyival többet, hogy megérné azt választani. Éppen ezért valószínűsíthető, hogy Manila a Gripen-ek megrendelését jelentheti majd be hivatalosan.
Megkezdték Atlas Cheetah típusátképzésüket a Draken International pilótái. Az amerikai székhelyű vállalat ezekből a Dél-Afrikában előállított gépekből ugyanis 12-t, kilenc együléses C és a három kétüléses D példányt vásárolt meg a 2017-es év végén. A repülőszemélyzetek valósághű kiképzésében nagy múlttal és igen tekintélyes gépállománnyal (Douglas A-4K Skyhawk és Aero Vodochody L-159E) rendelkező vállalkozás szintén a tavalyi évben állapodott meg Spanyolországgal 22 Dassault Mirage F1M vadászbombázó és kétüléses gyakorló F1B variáns megvásárlásáról. A gépek 2013-ban kerültek kivonásra, azóta az albacetei bázison voltak tárolva. Ugyancsak tavaly a szintén ezen a téren mozgó ATAC (Airborne Tactical Advantage Company) vásárolt meg 63 darab Dassault Mirage F1 vadászgépet Franciaországtól, amelyeket 2014-ben vonták ki az aktív szolgálatból.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
McDonnell Douglas AV-8B Harrier II
McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II
Gulfstream Aerospace G-550-CAEW
McDonnell Douglas TA-4J Skyhawk
North American F-100D Super Sabre
McDonnell Douglas F-4D Phantom II
Categories: Biztonságpolitika
2018.10.13
Közösen dolgozik egy irányított lövedék kifejlesztésén a svéd Saab és az amerikai Raytheon az Egyesült Államok hadseregének számára, már 2017 óta. Ezt egyaránt szeretnék majd alkalmazni a Carl-Gustaf és AT4-es fegyverekből is. A 2000 méteres hatótávolságú, félaktív lézeres önirányítású lövedék a mozgásban lévő (nagyjából 60 kilométer per órás sebességig) könnyen páncélozott járművek mellett alkalmas lesz épületek és bunkerek elleni felhasználásra is. Az első teszteket 2020-ban szeretnék végrehajtani az új lőszerrel, Svédországban.
Svédországban egy földi célpont védelmében mutatta meg működőképességét a Leonardo és a Thales közös, repülőgép-fedélzeti aktív önvédelmi rendszere. Az elindított infravörös önirányítású rakéta ellen a rendszer sikeresen megvédte az oltalmazott célpontot. A Thales Elix-IR rakétaindításra figyelmeztető rendszert és a Leonardo Miysis lézeres aktív ellentevékenységi rendszert a Leonardo Defensive Aids Suite (DAS) vezérlőegység kapcsolja össze. Az egész rendszert magába foglaló Terma Universal DIRCM konténer, mely az infravörös önirányítású rakéták semlegesítésre szolgál, a kisebb helikopterektől kezdve a nagyobb repülőgépekig bármilyen légi eszközön alkalmazható lesz majd a jövőben a fejlesztők szerint.
Többféle rakéta indítására is képes lehet majd a jövőben a Rheinmetall Defence Boxer gyalogsági harcjárműve. A cserélhető feladatspecifikus modulok sorában ugyanis megjelenhet majd a rakéták indítására szolgáló is. Az MBDA által bemutatott elképzelésben a Boxer képes lenne a harckocsik és épületek, illetve erődítmények ellen alkalmazható Brimstone, a több 10 kilométerre lévő földi célpontok megsemmisítésre alkalmas Spear és a légvédelmi CAMM rakéták indítására is egyazon állványról.
Franciaországban 2018. október 2-án, kedden hivatalosan is szolgálatba állították a svájci Pilatus PC-21-es típusú turbópropelleres kiképzőgépet. Párizs még 2016. december 30-án egy 500 millió eurós szerződésben rendelt meg 17 darabot a svájciak új típusából. Franciaország ezzel a második európai ország lett, Svájc után, melyik a PC-21-et megrendelte. Az franciák első, 1600 lóerős Pratt&Whitney Canada PT6A-68B hajtóművel ellátott PC-21-ese még tavaly júliusában készült el. A haladó képzést megvalósító Dassault/Dornier Alpha Jet sugárhajtású, valamint a középfokú képzésben használt Aérospatiale TB30-as Epsilon légcsavaros kiképzőgépek utódjaként megrendelt példányok közül az utolsó a 2019-es évben fog megérkezni.
Különleges egységek által végrehajtandó feladatokban való részvételre szeretné alkalmassá tenni NHIndustries NH90-es helikoptereit a francia haderő. Az új variánsból első lépésben 10-et vásárolnának meg, ezekből az első hat már 2025-ig átadásra kerülne. A TTH modifikáción alapuló gépek egyik jellegzetessége a Safran széles látószögű kamerarendszere lesz, amelyik több kamera képét felhasználva biztonságosabbá teszi az éjjeli és rossz látási körülmények közötti repüléseket. A gépet repülő pilóták számára a Thales továbbfejleszti a sisakkijelzőjét is, ami a későbbiekben akár más gépeken is bevezetésre kerülhet.
Oroszországban is szeretnék egy igencsak nagymérvű vásárlással korszerűbb alapokra helyezni az alapfokú pilótaképzést. Éppen ezért a Honvédelmi Minisztérium egy beszerzési eljárást fog hamarosan elindítani, aminek végén 230 darab kiképzőgépet fognak rendszeresíteni. A megmérettetésen a hírek szerint a Jakovlev Jak-152-es mellett az osztrák Diamond Aircraft Industries DART-550-es típusa fog részt venni. Az orosz gép állami berepülése még zajlik, így a bombaüzletet eredményező tender elindítását várhatólag csak ennek sikeres befejezése utánra fogják időzíteni. A nagy durranás azonban már megtörtént, hiszen a német eredetű RED-A03T erőforrások gyártásának jogát egy Russo-Balt nevet viselő cég már megszerezte. Ezen a téren lehet hátrányban a DART-550-es, hiszen egy General Electric GE H75-100-as gázturbina végzi a mozgatását, ami ebben az embargóveszélyes időszakban bizony egy megrendelés esetleges elvesztéséhez is vezethet.
Elmúlt a szeptember és bizony nem érkezett hír arról, hogy végrehajtotta volna első repülését az alaposan modernizált Tupoljev Tu-22M3M szuperszonikus közepes bombázó. Mert bizony nem repült, méghozzá azért, mert a beépített új rendszerek számítógépein futó programok rakoncátlankodnak, bár erről eddig hivatalos információ nem érkezett. Szintén innen lehetett azt hallani, hogy a legjobb esetben a repülőgép október végén vagy november elején repülhet majd. A Tu-22M3M-nek elnevezett variáns korszerű fedélzeti elektronikát, új hajtóműveket és fegyverzetet is kap a több évtizedes további szolgálatot lehetővé tevő munkálatok során. Az NK-32-02 hajtóművek mellett a sárkányszerkezetbe beépítésre kerülő elektronikai összetevők is a szintén korszerűsítésen átesett Tupoljev Tu-160M szuperszonikus stratégiai bombázóból kerülnek átemelésre, így jelentős idő spórolható meg a fejlesztéssel. A bombázó új fegyverei közül név szerint hónapokkal ezelőtt még csak a K-32-es csapásmérő robotrepülőgép lett megemlítve, ami 600-1000 kilométeres hatótávolságú, legnagyobb sebessége 4000-5000 kilométer per óra.
Pár hónapja már arról is szóltak hírek, a modernizált Tupoljev Tu-22M3M szuperszonikus közepes bombázó fegyverzetében megjelenhet a csapásmérő feladatkör ellátására alkalmassá tett MiG-31K repülőgépek fegyvere. A légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatából akár négyet is elhelyezhetnének a Tu-22M3M-en, a szükséges módosításokat követően. A korszerűsítésre szánt Tu-22M3-as bombázók mennyisége még továbbra sem végleges, eddig 30 darabos mennyiség került megemlítésre az orosz sajtóban. A nagyobb modernizálandó darabszámra várók számára reményt adhat az az információ, mely szerint Védelmi Minisztérium fogja meghatározni az átalakításra kerülő mennyiséget, amit akár jelentősen meg is növelhet a Kindzsal típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatának sikeres integrációja a típuson, mivel így még nagyobb harci potenciálhoz juthatnak az oroszok.
Újabb ajánlattal próbálja meg erősíteni pozícióját Indiában a Lockheed Martin. A helyi megrendelésre szánt több mint 100 darab F-16 Block 70-es modifikációjú gép mellett a Tata Advanced Systems Limited-el közösen létesítendő üzemegységben további 400 új V változatú Fighting Falcon kerülne előállításra, továbbá itt végeznék további 400, korábban elkészült gép V verzióra való korszerűsítését is. A radarral, a fegyverrendszerekkel és a kommunikációval kapcsolatos kritikus technológiák átadásával kapcsolatban a tárgyalások még folynak és talán ez jelentheti azt a pontot ahol a Viper méregfoga beletörhet majd az indiai üzletbe, hiszen ezek helyi előállítása is sarkalatos pontja a megrendelés elnyerésének.
Kínában az állami média bejelentette, hamarosan végrehajtja első repülését az ázsiai állam új bombázógépe. A nagyjából két évtizede fejlesztett gépet immáron a sajtóban is a H-20-as megjelöléssel illették. A Northrop Grumman B-2 Spirit lopakodó bombázóra állítólag igencsak hasonlító csupaszárny kialakítású gép hatótávolsága 8000 és 12000 kilométer körül lesz, míg a szállítható fegyverzet tömegéről eddig 8 és 20 tonna közötti adatok jelentek meg.
Október 4-én került vízre Japánban a 11. SZORJU-osztályú tengeralattjáró az ORJU (SS-511). A Kobe városában található Mitsubishi Heavy Industries hajógyárban elkészült egység az első a katonai tengeralattjárók történelmében, melyet lítium-ion akkumulátorokkal láttak el. A hajóosztályból ötöt egyébként a Kawasaki Heavy Industries hajógyártó leányvállalata, a Kawasaki Shipbuilding Corporation épített meg. A hírek szerint a GS Yuasa által tervezett lítium-ion akkumulátorok a testvérhajókban eddig elraktározható elektromos energia mennyiségének kétszeresét képesek tárolni, így jelentősen megnövekedhet majd a hajóosztály utolsó tagjainak víz alatti képessége.
A 2015 márciusában építeni kezdett, két Kawasaki 12V 25/25 dízelmotor mellett levegőtől független meghajtó egységgel (ezt négy Kawasaki Kockums V4-275R Stirling motor alkotja) rendelkező ORJU várhatólag 2020-ban fog majd szolgálatba állni. A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. A SZORJU-osztályú tengeralattjárók 84 méter hosszúak, lemerülve 4100 tonnás vízkiszorítással rendelkeznek.
Az amerikai hadsereg 21 millió dolláros szerződést kötött a Raytheon-nal a BGM-71 TOW irányított rakéták továbbfejlesztésére. Ez a módosítás egészen pontosan a rádiófrekvenciás irányítású TOW RF változatokat fogja érinteni, ugyanis a hatótávolság megnövelése a cél. Éppen ezért a három éven át tartó munkálatok fő területe a rakétamotor lesz. A TOW várhatólag 2050-ig megtalálható lesz az amerikai fegyveres erők eszköztárában.
A héten néhány újabb LCS-osztályú fregatt neve vált ismertté. A USS INDEPENDENCE tervei szerint megépítendő LCS 32 a SANTA BARBARA nevet fogja viselni az Egyesült Államok hadihajói között immáron harmadikként, míg a USS FREEDOM legifjabb testvérhajójának, az LCS 29-nek a neve BELOIT lesz. Egy további fregatt, jó eséllyel az LCS 34-es pedig a CLEVELAND nevet viselve fogja majd a világtengereket szelni.
Megpróbálja az amerikai hadsereg érdeklődését felkelteni a Rheinmetall Defense a KF41-es Lynx gyalogsági harcjárműve iránt. Ebben a harcban a Raytheon Company lesz a fegyvertársa a német vállalatnak. A beépített területen is helyét megállni képes új amerikai gyalogsági harcjármű, mely most még a NGCV (Next Generation Combat Vehicle) jelzést viseli és majd a Bradley utódja lesz, várhatólag a következő évtizedben kerül majd rendszeresítésre. A Lynx esetében az amerikai partner fegyver és egyéb rendszerek (hőképalkotó kamerák, aktív páncélzat, Coyote távolról irányított repülőgépek) integrációjáért felel majd.
A Lynx gyalogsági harcjármű egy moduláris járműcsalád lesz, ami erős védelmet és korszerű technológiák alkalmazását fogja jelenteni a megrendelőknek. Fegyverzetét a LANCE távirányítású toronyban helyezhetik el (ezt egyébként szintén a Rheinmetall gyártja) így a 30, vagy akár a 35 milliméteres gépágyúk alkalmazása is szóba jöhet a torony bal oldalára felszerelhető két irányított rakéta mellett. Kiegészítő fegyverzetként egy Rheinmetall 7,62 milliméteres koaxiális géppuska kerülhet jobbra a fő fegyverzettől.
Fegyverzetének alkalmazását nagyban segíti a páncélosok körében évek óta terjedő vadász-gyilkos célzórendszer alkalmazása, ami azt jelenti, hogy a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozíciója megjegyzésre kerül, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára. Az igény szerint erősíthető moduláris páncélzat kiegészíthető lesz aktív páncélzattal is, tovább növelve a Lynx védelmét.
Továbbá alkalmazásra fog kerülni lézer besugárzás érzékelő és mesterlövészek felderítésére is alkalmazható akusztikus lövésdetektor is. A mozgékonysággal sem lesz gond, hiszen hosszirányban 60 fokos dőlésszög, míg keresztirányban 30 fokos dőlésszög sem jelent majd akadályt a 851-938 lóerős Liebherr dízelmotorral összekapcsolt Allison automataváltó számára. Már a bemutatáskor két változatban volt látható a Lynx, úgymint KF31 és KF41. A KF jelentése "Kettenfahrzeug", vagyis lánctalpas jármű német nyelven. A 38, illetve 44 tonnás járművek személyzete egyaránt 3 fő, de a rövidebb KF31-es hat, míg a hosszabb KF41-es nyolcfőnyi lövész szállítására képes.
Ugyanezen megrendelésért száll harcba a General Dynamics Land Systems is a Griffin III-as gyalogsági harcjárművével, ami szintén európai eredetű, ugyanis az Ascod-on, illetve annak egyik brit leszármazottján, az Ajax-on alapul. A szintén 40 tonna körüli tömeggel rendelkező páncélos fő fegyverzetét egy 85 fokos szögig emelhető 50 milliméteres Northrop Grumman gépágyú alkotja, míg védelmét az izraeli eredetű Iron Fist Light aktív páncélzat is erősíti. A lőfegyver nagy mérete a toronyra is kihat, ez ugyanis ugyanolyan széles, mint a jármű páncélteste. A Griffin III-as hat lövész szállítására képes. A Griffin jelenleg csak technológiai demonstrátor szinten létezik, a gyártó véleménye szerint a toronyfegyverzet mellett a járműtest is a megrendelő igényei szerint alakítható.
Brazíliában az Embraer repülőgépgyárban elkészültek a második E-99-es radargép korszerűsítésével is. A 2002-ben megjelent típus most gyorsabb adatfeldolgozó képességgel, megnövelt érzékenységű és hatótávolságú rádiólokátorral, valamint üzembiztosabb fedélzeti rendszerekkel lett gazdagabb.
Viszont a 2013-ban kivont Dassault Mirage 2000-es vadászgépek 11 példányára vásárolókat várnak a dél-amerikai országban. A kilenc együléses C és a két kétüléses B verzió természetesen nincs repülőképes állapotban és jelenleg még nem tudni, hogy a hajtóműveik szintén eladásra fognak-e kerülni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Sikorsky CH-53E Super Stallion
McDonnell Douglas QF-4E Phantom II
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II
Lockheed Martin MC-130J Commando II
McDonnell Douglas AF-1B Skyhawk
Categories: Biztonságpolitika
2018.10.06
Bulgária ez évi vadásztenderére a nevezési határidő lezárultáig négy típus eladási szándékával kapcsolatosan érkeztek jelentések. Az Atlanti-óceán túloldaláról az exportsikerekben visszafogottan lubickoló, eredetileg haditengerészeti célokra fejlesztett Boeing F/A-18E/F Super Hornet mellett az örökifjú Lockheed Martin F-16V Viper változata kígyózik eme rövidke sorban. A magát megrendelések nélküli győztesnek akár már nyugodtan tekinthető svéd Saab, a skandináv sárkánytojás héját már rég levetett JAS39 Gripen C/D variánsával indul újra. A vonzó ajánlatban az áll, hogy a szerződés aláírásától számított két éven belül átadásra kerülnének a jelenlegi legmagasabb MS20-as (Material System 20) szintet képviselő gépek. Tapasztalt talján Typhoon-ok találhatók a tornasor végén, hiszen a használt példányok híre nem túl jó, így igen kicsi az esély a beszerzésükre.
Befejeződtek az Olasz Légierő Panavia Tornado ECR (Electronic Combat and Reconnaissance) repülőgépein a Northrop Grumman Innovation Systems (korábban ATK Defense Electronics Systems) AGM-88E AARGM (Advanced - Anti-Radiation Guided Missile) rádiólokátorok elleni rakéták tesztelési és integrációs munkálatai. Ezzel a Tornado ECR a negyedik típus lett az F/A-18C/D Hornet, az F/A-18E/F Super Hornet és az EA-18G Growler után, amelyik fedélzetéről bevető a nyugati félteke jelenlegi legkorszerűbb rádiólokátorok elleni rakétája. A kiértékelés részét képező éleslövészetekre az USA-ban, a haditengerészet China Lake-i fegyverzetfejlesztési központjában került sor. Ezek során az AGM-88E AARGM-el két közvetlen találatot értek el.
Nagy-Britannia tárgyalásokba kezdett a Boeing repülőgépgyárral, mégpedig az Ausztrália által már rendszeresített E-7A Wedgetail radargépekkel kapcsolatosan. Londonban ugyanis elkezdték keresni az 1992-ben szolgálatba lépett E-3D Sentry légtérfelderítő repülőgépek utódját. A 7 darabos mennyiségben beszerzett 707-es modifikációt a hírek szerint 4-6 utód váltaná le, nagyjából 1-2,6 milliárd dolláros keretösszeg elejéig. Az amerikai típus mellett szól, hogy már évek óta hadrendben áll Ausztráliában, ahol 2014 októberétől a közel-keleti régióba telepítve az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harcokban is bevették. A brit védelmi minisztérium támogatja az amerikai gépek megvásárlását, mondván jelen pillanatban a legjobb ár-érték arányú típust szereznék be. A megbeszélések során a Brit Királyi Légierő által elvárt képességeket tárták a gyártó elé, valamint szóba került a beszerzési ár is. A gép képességeiről első kézből szerezhettek információt a britek, ugyanis néhány RAF tiszt már megkapta az átképzést ausztrál légierőben a típusra.
Indiában gyarapodni fog a Dassault Mirage 2000-es vadászbombázók mennyisége. Ugyanis Párizsban eldöntötték, két Franciaországban már kivont példányt eladnak Új-Delhi számára. A hírek szerint a sárkányokban még 3000 órányi repült idő lehet és a gépek Mirage 2000-5 Mk. 2-es szintre történő korszerűsítése Indiában megoldható. A MIrage 2000-ek darabára 2 millió euró, míg a szállítási költségük további 1 milliót kóstál. Ezekkel a gépekkel újra 51 darabosra emelkedhet az indiai Mirage 2000-es flotta példányszáma, ami a modernizációs program célegyenesbe fordulásakor volt kénytelen elkönyvelni két gép elvesztését.
Tajvanon a légierő a következő fél évben megkapja majd az első négy Lockheed Martin F-16V Viper szintre modernizált vadászbombázóját. A 144 darabos mennyiségben hadrendben álló típus átalakítását az állami tulajdonú Aerospace Industrial Development Corp. (AIDC) és a gyártó közösen végzi el.
Japánban eldöntötték a Mitsubishi F-2-es vadászbombázók utódját hazai fejlesztésű gép képében képzelik el. A 92 darabos mennyiségben szolgáló F-16-os alapokon nyugvó típus pótlása 2030 körül válik időszerűvé. Mivel egy fejlesztés akár 10 évet is igénybe vehet, így Tokió talán még időben hozta meg ezt a jelentős döntést. A külföldről érkező típusok, vagyis a Lockheed Martin F-22, a Boeing F-15 és a BAE Eurofighter Typhoon értékelése során megállapítást nyert, hogy az első, a még érvényben lévő exporttilalom miatt még mindig elérhetetlen Japán számára. A másik kettő költségei és képességei nem egyeznek meg az elvártakkal, így más megoldást kell találni. Ez pedig nem más, mint a hazai fejlesztés, amibe a munka gyorsítása, na és persze a költség csökkentése érdekében külföldi partnereket részvételére is számítanak.
Jelen pillanatban még csak brit, vagy a német-francia partnerek kerültek megemlítésre. De egy nemzetközi program nehézségekbe ütközhet a határidők, a képességek és a feladatok elosztása tekintetében, valamint az eltérő követelmények összehangolásában is. A gép hajtóművét szeretnék japán fejlesztőbázisra támaszkodva megalkotni. Itt talán alkalmazni fogják az Ishikawajima-Harima Heavy Industries (IHI) által kifejlesztett XF 5-1-es utánégetős hajtómű létrehozása során felgyülemlett tapasztalatot. Ez az erőforrás egyébként a Mitsubishi F-3 ATD-X Shinshin lopakodó repülőgép számára került kifejlesztésre. A repülések során nem derült fény jelenős hibákra, sőt az IHI XF5-1 sugárhajtóművek igen jól teljesítettek nagy állásszögű repülések során. Természetesen a technológiai demonstrátor repülőgéppel szerzett egyéb tapasztalatok is felhasználásra kerülhetnek az F-2-es utódjának megalkotása során.
Ahogy az várható volt, a gyártási mennyiség növekedésével egyre csökken a Lockheed Martin F-35-ös Lightning II-es vadászbombázók darabára. A nemrégiben véglegesített és 2019-től átadásra kerülő 11. rendelési állomány (LRIP11) 141 példányt foglal magába. Ezekből 102 gép lesz a szárazföldről üzemelő A változat, 25 a rövid távon fel-és helyben leszálló B, míg 14 a hordozófedélzeti C. Az A verzió esetében az előző rendelési állományhoz képest 5,4%-os árcsökkenéssel lehet számolni, így darabonként 94,3 millió dollár helyett, csak 89,2 milliót kell kifizetni. A B esetében 5,7% csökkenést lehet elkönyvelni, így a 122,4 millió dollár helyet elég lesz csak 115,5 milliót átutalni. A haditengerészet 11,1%-os megtakarítást ért el a LRIP11-es gépeivel, hiszen már csak 107,7 millió dollárt kell kifizetni a pár hónappal ezelőtti 121,1 millió helyett. Továbbra is a számoknál maradva, meg kell említeni, hogy a 141 Lightning II-es vadászbombázó közül csak 91-re fog felkerülni az amerikai felségjelzés. A gyártó szeretné elérni, hogy 2020-ra a darabár az igen baráti 80 millió körüli értékre csökkenjen.
Az amerikai Boeing és a brazil Embraer tárgyalásokat folytat a brazilok által tervezett KC-390 szállító és légi utántöltő repülőgépek az Amerikai Egyesült Államokban történő majdani gyártási lehetőségéről. Amennyiben ez megvalósul, akkor jóval könnyebb lesz a gépet eladni az amerikai haderő(k)nek, valamint az USA szövetségeseinek is.
Hamarabb kivonná szolgálatból Grumman C-2A Greyhound szállítógépeit az Amerikai Haditengerészet. Eddig a típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt most 2024-re tették át. Leváltásukra a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd, ezekből eddig 39 darabot rendeltek meg. Ez év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így végrehajtott fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzet fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt. 2019 végén az amerikai haditengerészet várhatóan megkapja az első két CMV-22B Osprey gépét, amely változat a szállítási feladatok ellátása érdekében több üzemanyag hordozására képes.
A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben. A CMV-22B sorozatgyártása 2020-ban veszi kezdetét és 2021-től várható az első három példány megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ebben az évben ez 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint a tavalyi évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyek képzése is.
Argentína kicsit késve fogja megkapni a Franciaországtól vásárolt Dassault Super Étendard Modernisé vadászbombázókat. A gépek vételárának átutalása is később történt, mint az várható volt, így talán az augusztus közepi kifizetésnek is köszönhetően a gépek csak decemberre érkeznek meg a dél-amerikai államba. A gépek mellé egy szimulátor, az öt beépített mellé további tíz ATAR8K50 sugárhajtómű és számos alkatrész került eladásra a dél-amerikai ország részére. Az 1978 és 1982 között gyártott, 1-es (1978), 31-es (1980), 41-es (1981), 44-es (1981) és 51-es (1982) oldalszámú példányok közül mindegyik a legutolsó modifikációba, a SEM 5-be tartozik. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva tartós tárolásban várták a szebb napokat. 5 évvel ezelőtt az argentinok már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 11 meglévő közül a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.
A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők, a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelentette volna a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezték a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítottak volna a Super Étendard–ok szárnyai alatt. Az idén megérkező példányok közül kettő egészen biztosan alkatrészforrásul fog szolgálni az üzemképtelen argentin vadászbombázók számára, míg a másik három szolgálatba fog állni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Categories: Biztonságpolitika
2018.09.29
Készen áll a sorozatgyártásra az Ukrajnában kifejlesztett Lev (Oroszlán) műszaki harckocsi. A T-72-es páncéltestének felhasználásával létrejött Lev a T-72-es és T-64-es, illetve ezek modifikációval felszerelt páncélos alakulatoknál, akár harcmező is jelentkező javítási munkálatokhoz lett megalkotva. A járműtest bal oldalán lett elhelyezve a 12 tonna teherbírású daru, elején pedig egy tolólap. Csörlője a 200 méter hosszú kábelével 25 tonnát, áttétellel 100 tonnát képes megmozgatni. A harckocsik motorjának és sebességváltójának darujával történő kiemelése mellett képes a harckocsik tornyainak eltávolítására is. A páncéltest felső részére egy 1,5 tonnáig terhelhető rakfelületet szereltek fel. A 3 fős személyzetű Lev fegyverzete egy 12,7 milliméteres nehézgéppuska, képes -40 és +40 közötti hőmérséklettartományban működni, és legalább 460 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik.
Augusztus 28-án, Skócia északnyugati partjainak közelében éleslövészetet hajtott végre a Lengyel Haditengerészet ORP KAZIMIEZ PULASKI TÁBORNOK nevet viselő egysége. Az OLVER HAZARD PERRY-osztályú fregatt, mely az US NAVY szolgálatában 20 éven át, mint USS CLARK (FFG-11) járta a világtengereket ebben az évezredben került Európába. (Érdemes megemlíteni, jelenleg 20 darab kivont OLVER HAZARD PERRY-osztályú fregatt várakozik vevőre az USA-ban.) Varsó tervei szerint, testvérhajójával (ORP TADEUSZ KOSCIUSZKO TÁBORNOK) együtt 2024-ig fog szolgálatban maradni. Meglepő, de a mostani eset volt az első az új tulajdonoshoz kerülés óta, hogy a fregattok fedélzetéről SM-1-es légvédelmi rakétákat indítottak. Az éleslövészeten alkalmazott SM-1MR Block VI típusú rakéta gyártása 1987-ben fejeződött be és 2003-ban vonta ki a szolgálatból az Amerikai Haditengerészet. A 2020-ig szolgálatban tartható rakétából a lengyelek két példányt használtak el a múlt hónap végén.
Ezen a héten egy másik hírben is szerepelt Varsó és a rakéta szó, ugyanis Lengyelország a Northrop Grumman Innovation Systems (korábban ATK Defense Electronics Systems) AGM-88E AARGM (Advanced - Anti-Radiation Guided Missile) rádiólokátorok elleni rakéták beszerzési kérelmével fordult Washingtonhoz. A HARM rakéta ezen változata még csak éppen szolgálatba állt az amerikai haditengerészetnél, máris a továbbfejlesztésen gondolkodnak a flotta vezetői, ezzel a fegyverrel kapcsolatban. Eddig a Block 1-es rakétákból több mint 600 darabot adott át a gyártó (a 100.-at 2013 augusztusában), azonban a következő év elejére várják a nagyobb hatótávolságú ER változat terveit a haditengerészet vezetői, akik az ezt követő negyedik évben már ezeket szeretnék látni a parancsnokságuk alá tartozó repülőgépeken.
És nem csak ők, ugyanis a lengyelek terveiben is szerepel az AARGM duplájára növelt hatótávolságú AARGM-ER jelzésű változatának beszerzése. Azt tudni kell, hogy az AARGM-ek több példánya nem teljesen újépítésű, hiszen a már régebben legyártott korai változatok rakétatestére is felszerelésre kerültek az új érzékelőegységek és fedélzeti elektronikák. Potosan hat évvel ezelőtt, 2012 szeptemberétől kezdődött meg a régebbi AGM-88B-k átalakítása. Első lépésben, 70,6 millió dollárért 53 régebbi HARM került modernizálásra. Ezekből a rakétákból 65 millió dollárért 49 a US. NAVY-hez, míg 6,5 millió dollárért négy az Olasz Légierőhöz, az eddigi egyetlen külföldi megrendelőhöz került leszállításra.
A Bundestag alsóházának költségvetési bizottsága hozzájárult 6 darab Lockheed Martin C-130J beszerzéséhez. Berlin az Airbus A400M Atlas képességeinek kiegészítésére szerez be 3 C-130J-30-as növelt törzshosszú szállító, valamint 3 KC-130J tanker változatot 970 millió euró (1,14 milliárd dollár) értékben. A német Super Hercules-ek a franciák hasonló gépeivel együtt fognak alkotni egy vegyes nemzetiségű szállítórepülő-századot. A német példányok eladásához még májusban járult hozzá Washington.
Ellenben Németország új nehézhelikoptereinek kiválasztásához szükséges anyagi fedezet nem került engedélyezésre az ország parlamentje által. Éppen ezért a megrendelésre esélyes Sikorsky CH-53K King Stallion és a Boeing CH-47F Chinook helikopterek gyártóival közölték ezen a héten, hogy további értesítésig elhalasztják a beszerzés előkészítését. A 60 darabos remélt megrendelés aláírására a 2020-as évet jelezték előre, így az első forgószárnyas már 2023-ban átadásra kerülhetett volna.
Az orosz csendes-óceáni flotta tengeri gyakorlóterén hajtottak végre éleslövészetet a újfejlesztésű K-35U (AS-20 Kayak) robotrepülőgépekkel. Az 550 kilogrammos tömegű, légi indítású fegyvereket Szuhoj Szu-34-es vadászbombázókról indították el. Az éleslövészet során egy hajócsoportot imitáló, kiszolgált hajókból álló flottaimitációt támadtak meg a gépek nyolc K-35U-t alkalmazva. A szárazföldi célpontok mellett, 5000 tonnás vízkiszorítású hajók elpusztítására is tervezett K-35U hatótávolsága nagyjából 250 kilométer, irányításáról a műholdas navigációs rendszer mellett aktív radar is gondoskodik. Ez a 145 kilogrammos harci résszel ellátott fegyver már megjelent a haditengerészet MiG-29K és KUBR vadászbombázóin. A Szuhoj Szu-34-es vadászbombázókon első alkalommal 2016-ban volt megfigyelhető és akárcsak most, akkor is szárny alatti belső fegyverfelfüggesztőkön volt látható.
Ez az eszköz a jövőben a Szuhoj Szu-57-es fegyverzetében is meg fog jelenni, azonban a K-35U még a behajtott szárnyakkal is túl nagyméretű ahhoz, hogy a csökkentett radarkeresztmetszetű vadászbombázó belső fegyverterében történjen az elhelyezése, így a szárnyak alatt fogja azokat hordozni. Szintén itt, a szárnyak alatti fegyverfelfüggesztőkön nyernek elhelyezést majd a 300 kilométeres, vagy még nagyobb hatótávolságú R-37M (NATO-kód: AA-13 Arrow) légiharc-rakéták is. A Mach 6 sebesség elérésére képes, vagyis hiperszonikus fegyvert aktív radarvezérléssel látják el és a hírek szerint nagy méretei ellenére nem csak nagyméretű célpontok (tartálygépek, légtérfelderítők, rádióelektronikai felderítők) ellen lehet majd hatékonyan alkalmazni.
Az 1980-as és 1990-es években fejlesztett, de félbeszakadt programnak tekinthető modernizált MiG-31M Foxhound nehézvadászok fegyverzetébe szánt R-37M rakéta 300 kilométeres hatótávolságát anno éleslövészettel is tesztelték, ám a rendszeresítésig nem jutott el. Hasonló képességekkel és kialakítással bíró fegyvert azóta már számtalan kiállításon bemutattak RVV-BD jelzéssel. A MAKS-2011-en hatótávolságként 200 kilométert adtak meg, míg az indulótömeget 510 kilogrammban határozták meg. Hordozóeszközként az akkor még PAK-FA néven ismert Szuhoj Szu-57-es is megemlítésre került. Manapság a MiG-31BM mellett ott található még a Szu-57-es is, de a lista tovább bővült a Szu-30-al és a Szu-35-el is. Most az oroszországi hírek szerint közel vannak a lövészeti próbák végéhez a hányatott sorsú rakétával, melynek sorozatgyártása, valamint rendszeresítése hamarosan elindulhat.
Novemberben fogja átadni a TAI (Turkish Aerospace Industries) a Török Légierő számára az első Hurkus B katonai célokra módosított turbólégcsavaros kiképzőgépet. A légierőhöz való átkerülés előtt a Hurkus B-n 90 órás repülési tesztprogramot végeznek el a gyártónál. A prototípust, mely ez év januárjának végén hajtotta végre első repülését, ezt követően a légierő 3 hónapos tesztidőszakán vizsgálják majd igen alaposan. A Hurkus A modell mellett, mely leginkább a civil képzésben fog helytállni, a B, katonai alapkiképzésben használatos gép mellett tervbe van véve a fegyveres bevetések végrehajtására képes C változat létrehozása is. Ez utóbbi két variáns iránt a gyártó elmondása szerint már jelentős érdeklődés tapasztalható a Közel-Keleten és Afrikában is.
A Hurkus C öt felfüggesztési ponton lesz képes 1500 kilogrammnyi fegyverzet hordozására. A 8 kilométeres hatótávolságú, félaktív lézeres önirányítású L-UMTAS rakéta mellett fegyverzetében a Roketsan UMTAS infravörös irányítású páncéltörő rakéták és a Cirit félaktív lézeres önirányítású rakéták is megtalálhatók lesznek. A bombafegyverzet terén a szintén lézeres félaktív önirányítású Teber irányítókészlettel ellátott bombák megjelenése várható. Az 1600 lóerős Pratt&Whitney Canada PT6-os gázturbinával hajtott Hurkus B 100 kilogrammal könnyebb, mint az A változat és a pilótafülkében rendelkezik a műszerfalba szerelt többfunkciós kijelzőkkel, a BAE Systems által gyártott LiteHUD szemmagasságú kijelzővel, valamint Martin-Baker Mk T16N dupla nullás katapultülésekkel is. A légierő a SIAI-Marchetti SF-260 utódját látja a hazai gyártású gépben, amiből első körben 15 darabot rendeltek meg, majd a későbbiekben még további 40 darabra tartanak igényt. Ezt az első 15 darabos mennyiséget szeretnék 2019 első félévében leszállítani a légierő részére.
Szeptember utolsó harmadában megérkezett Kazahsztánba az első Shaanxi Y-8 szállító repülőgép a kínai Shanghai Aviation Industrial Company-tól (SAIC). Az Y-8F200WA változatú gépekből, melyeknek törzse 2,2 méterrel hosszabb, mint az alapváltozaté, 2019 végéig még további hét fog megérkezni ex-szovjet tagköztársaságba. Az első repülését még 1957-ben végrehajtó Antonov An-12 alapján gyártott Y-8-as 20 tonna rakomány, vagy 96 katona, illetve 82 ejtőernyős szállítására képes a rakterében, amely 13,5 méter hosszú, 3 méter széles és 2,4 méter magas. A kínai gépből eddig Kazahsztán mellett Pakisztán, Mianmar és Venezuela rendelt.
Tajvan és Franciaország között két szerződést is aláírtak a közelmúltban az 1992 novemberében megvásárolt Dassault Mirage 2000-5-ös vadászgépek kapcsán. Az egyik 185,5 millió amerikai dollár elköltéséről szól. Ezért az összegért négy év alatt az összes gép repülőelektronikájához és elektronikus hadviselési rendszereihez szükséges pótalkatrészeket szállítják majd le a franciák a jövő év októberétől. Míg a másik megállapodás értelmében ez év novemberétől két éven át tajvani pilóták típusátképzése fog megvalósulni Franciaországban.
Kanada számára az amerikai kormányzat jóváhagyta 25 darab, Ausztrália által használt F/A-18 Hornet beszerzését. A felek között folyamatos az egyeztetés, várhatólag az év vége előtt sikerül majd megállapodniuk a részletekről. Ottawa részéről egy 500 millió dolláros összeget szánnak a vásárlás ellentételezésére, de a végső megállapodás még nem született meg. Annyi azonban már biztosnak látszik, hogy a 2019 januárjára prognosztizált első két vadászbombázó érkezése csak 2019 nyarán fog megvalósulni. Az ex-ausztrál Lódarazsak közül 18 példány a Bagotville-i 3. és a Cold Lake-i 4. repülőezredek gépállományát fogja növelni a tervek szerint. Az eredetileg beszerezni kívánt mennyiségen felül, az ez év közepén bejelentett újabb hét gép, amivel az összmennyiség elérte a 25-öt, nem a levegőben tartózkodók mennyiségét növelni, hanem alkatrészek forrásául szolgál a repülőképes gépek minél további és zökkenőmentesebb üzemeltetése érdekében.
Billenőrotoros UAV elképzelését tárta a nyilvánosság elé a Bell, mellyel a tengerészgyalogság megrendelését szeretné elnyerni. A V-247 Vigilant pilóta nélküli légi rendszer több feladat ellátására is képes, így a fegyvertelen felderítő, megfigyelő, hírszerző feladatkör, illetve célok azonosítása és kijelölése mellett a fegyveres csapásmérésre is alkalmas. Belső fegyverkamrájában 1000 kilogrammos, míg a szárnyak alatt 4500 kilogrammos össztömegig fegyverzetet, vagy érzékelőket képes szállítani. A több mint 10 órányi repült idejét légi utántöltéssel lehet növelni, legnagyobb sebességét 550 kilométer per óra felettire várják, míg a legnagyobb repült időt eredményező sebességét 330-ra saccolják. Helyigénye, a haditengerészeti felhasználás minél egyszerűbben megvalósíthatósága miatt akkora, mint egy UH-1Y Venom helikopteré, ez egyébként a bőrnyakúak szerint egy kulcsfontosságú követelmény.
A Lockheed Martin a Harris Corporation-t választotta ki az F-35 harci repülőgép új generációs processzorának jövőbeli gyártójaként. A Lightning II-es agyaként működő eszköz egymaga végzi a légijármű kommunikációjának, érzékelőinek, elektronikus hadviselési rendszerének az irányítását, továbbá felelős a pilótafülke és a sisak kijelzőinek feldolgozási adataiért is. A 15. gyártási csoportba, (Lot 15), vagyis a 2023-tól leszállításra kerülő vadászbombázókban megjelenő processzor 75%-al kevesebbe fog kerülni, mint a most használatosak, de számítási teljesítménye 25-szöröse lesz ezekéhez képest. A nagyobb szoftverstabilitás mellett megbízhatóbban fogja ellátni igencsak szerteágazó feladatait.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-4D Phantom II
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Categories: Biztonságpolitika
2018.09.22
Hazánk után Németország is civil légitársaságtól beszerzett Airbus repülőgéppel erősítette meg légi szállító kapacitását, mintegy 90 millió euró (106 millió dollár) ellenében. Az Airbus 321-es típusú gép az elvégzett módosítások során, melyek darabszáma 180 volt, majd 4 tonnányi tömeggyarapodást volt kénytelen elkönyvelni. Cserébe viszont a korábbi Lufthansa gép egy új víztartályt, valamint két új üzemanyagtartályt kapott a bendőjébe, így a repült ideje és hatótávolsága jelentősen megnövekedett ez utóbbiaknak köszönhetően. A kormányzati szállítások miatt szükséges kommunikációs képesség terén is módosítások történtek, így új antennák és rádió adó-vevők kerültek beépítésre. A belső tér két részre lett osztva. Az egyik 14 személy számára nyújt komfortot és egyértelműen VIP feladatokra lett kialakítva. A másik rész pedig 70 fő elhelyezését teszi lehetővé, kevésbé fényűző körülmények között. Ezt a hátsó traktust a Luftwaffe elmondása alapján a szükséges elektromos és levegőcsatlakozások kiépítésének köszönhetően az átalakítás során alkalmassá tették egészségügyi kiürítési feladatok ellátására is, az ehhez szükséges eszközök beszerelését követően.
Bulgária számára is elérhetővé vált a Lockheed Martin F-16-os vadászbombázójának legfejlettebb variánsa, a Viper. Érdekesség, hogy a helyi média csak a Block 72-öt említette meg a hír kapcsán, vagyis a gépek a Pratt&Whitney sugárhajtóművekkel lennének ellátva, míg a konkurens Block 70-ről, vagyis a General Electric hajtóművel ellátott modifikációról nincs említés. Szintén itt közölték azt is, hogy Franciaországtól használt és új Dassault Rafale ajánlatot, Németországból új Eurofighter Tranche 3 ajánlatot, Olaszországból használt Eurofighter Tranche 1 ajánlatot, Svédországból használt Gripen C/D-re vonatkozó ajánlatra számítanak, míg Portugáliából korszerűsített F-16AM/BM, Izraelből szintén korszerűsített F-16C/D verziókra várnak ajánlatot a döntéshozók.
A Leonardo és a dél-afrikai Paramount csoport szándéknyilatkozatot írt alá az M-345-os sugárhajtású kiképzőgép felfegyverezhető változatának létrehozásáról. A dél-afrikai vállalat erre a célra a SWIFT (Smart Weapons Integration on Fast-Jet Trainers) rendszerét tervezi felhasználni. A SWIFT a Paramount FLASH (Flexible Light Armaments System for Helicopters) fegyvereire és szenzorcsomagjára épül, ami egyébként a közel-kelten már rendszeresítésre került AS550 Fennec helikoptereken és a Mokopa lézeres félaktív önirányítású rakéta is megtalálható benne. A világon eddig nem túl sikeres M-345-ös egyik reménnyel kecsegtető piaca lehet Afrika, az olaszok szerint. A helyi viszonyokat jól ismerő Paramount csoport segítségére lehet a gyártónak a térségben történő eladások megszervezésében. Tény, az M-345-ös repülés teljesítményben több alapkiképzésben használatos típust felülmúl, így a már eleve korszerű kabinnal rendelkező gép (HOTAS rendszer, az első fülke műszerfalán 3, a hátsón 4 darab színes, folyadékkristályos kijelző), amennyiben még fegyverzet hordozására is képessé válik, alacsony beszerzési és üzemeltetési költségeivel több afrikai állam figyelmét is felkeltheti. Az olaszok szerint a későbbiekbe a Paramount bevonása is lehetségesé válhat az SF-260 programba és annak logisztikai, támogatási szolgáltatásaiba is egyaránt.
USA-ból szerez be tengeralattjárókat az Egyesült Királyság Haditengerészete. A három egység a mini-tengeralattjárók kategóriájába tartozik és az MK 11 SWCS (Shallow Water Combat Submersibles) megjelölést viselik. A harci búvárok, különleges erők és felszereléseik, vagy titkos ügynökök tengeralattjárókról a part közelébe szállítását végző MK 11 SWCS-k becsült teljes programköltsége 90 millió dollár. A Teledyne Brown Engineering Inc. által gyártott mini-tengeralattjáró az MK 8 SDV-t (SEAL Delivery Vehicle) helyettesíti az amerikai haditengerészetnél. A SDV, szintén 3 darabos mennyiségben megtalálható a királyi haditengerészetnél is a speciális alakulatok sorába tartozó Különleges Csónakos Egység állományában. A fejlettebb számítógépes rendszerekkel és jobb navigációs rendszerekkel, valamint elektrooptikai periszkóppal, érzékenyebb szonárral és az automatikus dokkolást lehetővé tevő rendszerekkel ellátott MK 11 SWCS 1,8 tonnával súlyosabb és 30 centiméterrel hosszabb, valamint 15 centivel magasabb az MK 8-as SDV-nél.
Éppen ezért a tengeralattjárók testének felső részére szerelhető, a különleges erők vízfelszín alatti ki- / bejárását segítő DDS (Dry Deck Shelter) szárazdokk is módosításra fog kerülni, nagyjából 1,3 méterrel fogják meghosszabbítani a szárazdokk-ként szolgáló részt. Ugyanis a DDS három részből áll, a szárazdokk előtt a tengeralattjáróval összeköttetést létesítő zsilip található. Ennek másik végén, a tengeralattjáró tornya felé eső részen van egy dekompressziós kamra is, ami szintén a zsilipből érhető el. Az MK 11 SWCS-k esetében lehetőség van közvetlenül a tengeralattjáróból is beszállni egy zsiliprendszernek köszönhetően. Egy MK 11 SWCS a hat küldetést végrehajtó személy mellett, a kétfős legénység, a kormányos és navigátor szállítására képes. Mozgatásáról lítium-polimer akkumulátorok gondoskodnak, maximum 4 csomós sebességgel.
Párizs az eddig vártnál előbb szeretne szert tenni az Airbus A330-200 MRTT (Multi Role Tanker Transport) légi utántöltő/szállítógépeire. A franciaországi szolgálatban Phénix-nek nevezett gépből első körben 9 darabot rendelt meg Párizs, további 3 opcióként szerepelt a tárgyalások során, ezeket nemrégiben véglegesítették. A törzs alatt merev (Air Refueling Boom System = ARBS), míg a szárnyak alatt hajlékony tömlős rendszerekkel is felszerelt gépek az eddig gyártottakhoz képest strukturális módosításokat, valamint aerodinamikai fejlesztéseket is tartalmaznak, ennek köszönhetően a Phénix-ek 1%-al kevesebb üzemanyaggal kevesebbet fogyasztanak, mint elődeik. A Rolls-Royce Trent 700 hajtóművekkel ellátott Airbus A330-200 MRTT légi utántöltő/szállítógép 271 üléssel is ellátható, de lehetőség van 10 sérült személy ellátására képes, francia fejlesztésű MORPHEE rendszerrel való felszerelésére is, ennél még 88 ülés is elhelyezhető a gép belső terében. Az eddig megrendelt gépek utolsó tagjának átadási időpontja annak idején még 2025-re lett kitűzve, ezt most a franciák módosították 2023-ra.
Oroszországban vízre került a második LADA-osztályú tengeralattjáró. A KRONSTADT (B-586) nevű egység építését még 2005-ben kezdték el, de finanszírozási gondok miatt, építését 2009-ben felfüggesztették és 2013-tól folytatták, így csak most jutott el a vízrebocsátásáig. A Project 677-ként is emlegetett tengeralattjárókból az orosz flotta eddig egy darabot, a SZENTPÉTERVÁR-t vette át. A LADA-osztály vízkiszorítása 1750 tonna, hossza 66,8 méter, szélessége 7,1 méter, maximális sebessége 21 csomó, legénysége 35 fő és hat 533 milliméteres vetőcsövéből a torpedókon felül képes, a több mint 500 kilométer feletti hatótávolságú, hajók és szárazföldi célpontok ellen egyaránt alkalmazható Kalibr 3M54 (NATO-kód: SS-N-27 Sizzler) csapásmérő robotrepülőgépek hordozására és indítására is.
Szaúd-Arábia Haditengerészete átvette az első Sikorsky MH-60R SeaHawk helikopterét. A 10 forgószárnyas beszerzéséről 2013-ban kezdődtek el a tárgyalások, amik a 2015-ben aláírt 1,9 milliárd dolláros szerződéssel fejeződtek be. A közel-keleti állam tengerészeti forgószárnyas erejét jelenleg 6 Airbus Helicopters AS365 Dolphin, 12 Airbus Helicopters AS 532SC Cougar és 15 Airbus Helicopters AS565SA Panther alkotja.
Kenya hivatalosan is megerősítette azokat a híreket, melyek szerint egyhajtóműves AS550 Fennec (H125) helikoptereket vásárolt meg. A NETARZENÁL-on is olvasható információk részben igaznak bizonyultak, ugyanis összesen kilenc helikoptert szereztek be az Egyesült Arab Emírségekből.
Négy sikeres tesztindítással bizonyította a megbízhatóságát a dél-afrikai-brazil közös fejlesztésű Denel Dynamics A-Darter (más néven V3E Agile Darter) infravörös önirányítású légiharc-rakéta és ezzel befejeződtek a minősítési tesztjei. Az Overberg tesztlőtéren végrehajtott sikeres éleslövészet jelzi, hogy utolsó szakaszának végéhez érkezett a Dél-Afrika és Brazília által 11 éve folyó fegyverfejlesztés. Az első indításra, ami még csak a géptől való biztonságos eltávolodás vizsgálatára volt hívatott, még 2012 márciusában került sor. A 2,98 méter hosszú, 0,16 méteres törzsátmérővel rendelkező és 90 kilogramm súlyú A-Darter fejlett fedélzeti elektronikájának, 100G-t kibíró szerkezetének és tolóerővektoros kormányzásának köszönhetően képes az indítást végző repülőgéptől oldalirányban, illetve hátul elhelyezkedő légi célok megsemmisítésre is. Brazil részről a helyi gyártást a Mectron, az Avibras és az Opto Eletrônica végzi, a dél-amerikai ország egyébként 2006-tól részese a fejlesztésnek. A technológiaátadásnak köszönhetően a rakétához az optikai, a navigációs és egyéb összetevők gyártása indult meg a partnernél.
Majd egy évvel ezelőtt az Armscor kénytelen volt elismerni, hogy bizony kétéves lemaradásban vannak a Brazil segítséggel fejlesztett A-Darter rövid hatótávolságú légiharc-rakétával. A repülési, indítási és éleslövészeti próbák voltak akkor még hátra a déli féltekén rendszeresítésre kerülő JAS-39 Gripen, valamint a brit Hawk sugárhajtású kiképzőgépek, illetve az F-5BR és A-1M vadászbombázók egyik alapfegyverének szánt rakétával. A két fél következő közös projekt egy 100 kilométeres hatótávolságú légiharc-rakéta megalkotása lenne. Az új rakétánál az Umkhonto föld-levegő rakéta és az A-Darter egyes elemeit is tervezik felhasználni a minél gyorsabb és kockázatmentesebb fejlesztés érdekében. A legutóbbi lövészeteket a dél-afrikai Overberg Tesztterületen hajtották végre. Az első során, 2017. november 17-én a célpontként szolgáló Denel által gyártott SKUA célrepülőgép befogása az indítás után történt meg csak. A második alkalmával, 2017. november 29-én az indítás után 180 fokos fordulatot hajtott végre az A-Darter és így semmisítette meg a SKUA-t. A harmadik és a negyedik indítás során a valós harci helyzetet szimuláló zavaró tényezők nehezítették meg, a végül sikerrel végződő lövészetet.
Készen áll a termelésre a Dél-Afrikai Köztársaságban létrehozott Milkor 4x4 páncélautó, a gyors, mindössze kétéves fejlesztési folyamat után. Az üzemeltetés, valamint a karbantartás könnyebbé tétele érdekében a jármű több alkatrészét is már készen, a polgári célra gyártottak közül választották ki. Az alul V alakú páncéltest szilárdságát növelendő csak a járműtest hátulján alakítottak ki ajtót a nyolc szállított személy és a két kezelő számára. A test tetejére távirányítású torony is elhelyezhető, illetve további négy búvónyílás található a tetőn, a szállított lövészek számára. A 236 lőerős motorral mozgatott Milkor 4x4 páncélautó üres tömege 9,5 tonna, maximálisan 15 tonnát nyomhat, legnagyobb sebessége 110 kilométer per óra, hatótávolsága 1000 kilométer. A 6x6-os, illetve a 8x8-as kerékképletű változatok tervezése már elkezdődött.
Nemrégiben mutatta be a dél-koreai hadsereg igényei szerint kifejlesztett K600-as műszaki harckocsiját a Hyundai Rotem. A több mint 60 tonnás páncélos elsősorban a műszaki zárak hatástalanítására lett megalkotva. Aknamentesítő harckocsiként a test elején egy, a Pearson Engineering által gyártott és már több járművön is alkalmazott aknakifordító eke, valamint az indukciós aknák idő előtti működését előidéző rendszer nyert elhelyezést. A K1A1-es harckocsi módosított alvázának végére a mentesített útvonal megjelölésére szolgáló kitűzőpálca adagoló került felszerelésre. A kétfős személyzetnek bőséges helyt adó felépítmény mellett, a jobb oldalon egy többfunkciós hidraulikus kar került felszerelésre, ami a markolókanál mellett egyéb eszközök alkalmazására is képes.
Viszont a továbbfejlesztésen átesett Biho önjáró légvédelmi gépágyúk első példányai már szolgálatba is álltak. A még 2010-ben indított programban a Doosan Defense Systems & Technology, a Samsung Thales és a LIG Nex1 vett részt, célja a légi célok megsemmisítési távolságának növelés volt. Ezért a Biho tornyának két oldalán két-két hazai fejlesztésű, 7 km-es hatótávolságú KP-SAM Shin-Gung légvédelmi rakéta szállító-indító konténerét helyezték el. A vizsgálatok a 2013-as évben sikerrel zárultak, így a kibővített fegyverzetű Biho megjelenésére már számítani lehetett a szárazföldi csapatoknál. A K200-as páncélozott szállító harcjármű alvázán létrehozott K30 Biho két 30 milliméteres gépágyújának pontos célzását egy integrált tűzvezető rendszer, valamint egy TPS-830K felderítő és tűzvezető radar és egy infravörös kamerarendszer is segíti, melyet a K30-as tornyán helyeztek el.
A Shin-Gung integrációja következtében megnövelték az elektromos rendszer kapacitását és természetesen módosították a tűzvezető rendszert is. A TPS-830K radar képes észlelni és nyomon követni a 2 négyzetméteres radarkeresztmetszetű légi célokat 17 km-es távolságból. A gépágyúk elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc, lőtávolságuk 3000 méter. A K30-as barát-idegen felismerő rendszerrel is el lett látva, valamint a K200-hoz képest megnövekedett tömege miatt (13 tonnáról 25 tonnára) egy 520 lóerős MAN - Doosan D2840L motort és erősebb erőátviteli rendszert kapott. A K30 Biho önjáró légvédelmi gépágyú legnagyobb sebessége 60 kilométer per óra, hatótávolsága 500 kilométer. A dél-koreai Doosan DST eddig majd 200 darabot gyártott le a K30 Biho önjáró légvédelmi gépágyúból. Ezek az 520 példányban meglévő K263A1 Chungung 20 mm-es Vulcan önjáró légvédelmi gépágyúkat egészítik ki.
Kínából származó információk szerint a haditengerészet hordozófedélzeti képesítéssel rendelkező repülőgép-vezetői éjszakai körülmények között is teljesítették a bevetésekhez szükséges fel-és leszállási mennyiséget, valamint túl vannak az éjszakai körülmények közötti harci kiképzésen is. A repülésekre használható hordozó, a LIAONING, jelenleg még átépítésen tartózkodik. A felépítménye hátsó részén végeznek átalakításokat, ott ahol a repülésvezető munkahelye van. Amikor elkészül, érdekes tényre derülhet majd fény, hiszen a másodiknak megépített Type 001A hordozóval előbb-utóbb együtt kell majd megjelenni a tengeren. Ugyanis meg nem erősített hírek szerint, a flotta légiereje jelenleg nem rendelkezik két hordozófedélzeti repülőezred számára elegendő, vagyis 2 x 26 darab Shenyang J-15-ös vadászbombázóval. A nagyjából 40 darabos mennyiséggel is gondok vannak, a haditengerészet vezetése nem elégedett az üzemeltetési, valamint a harci képességeivel.
Megkapta első Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóját az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) 3. repülőszázada. A jelenleg még Boeing F/A-18 A/B Hornet vadászbombázókat repülő egységnél az első új gép az A35-009-es lett. Ugyanis az eddig legyártott nyolc, kengurus felségjelet viselő Lightning II-es az USA-ban található Luke légibázison található meg, ahol több nemzet gépeivel együtt a típusátképzést segítik. Az Ausztrál Királyi Légierő 2020 decemberére tervezi az új típus bevethetőségének elérését, míg a Hornet-ek (55 együléses F/A-18A és 16 kétüléses F/A-18B) közül az utolsók 2022-ig maradnak szolgálatban.
Igény szerint módosítható, modulárisan kialakított antennával rendelkező rádiólokátort mutatott be a Northrop Grumman Corporation. A Vanguard névre hallgató, repülőgép fedélzetre telepített földfelszínt felderítő radar síkantennájának méretét az azt alkotó elemek darabszámának növelésével, illetve csökkentésével könnyedén lehet alakítani. Ezek mindegyike önállóan is képes a rádiólokátor antennájaként működni, de egymás mellé helyezve és összekapcsolva őket egy nagyobb méretű, jobb felbontóképességű radart alkothatnak. A gyártás során az AN/APG-81-es és az AN/APG-83-as rádiólokátorokkal szerzett tapasztalatokat is felhasználták.
Biztatónak tűnik a brazil Embraer KC-390 taktikai teherszállító/tanker repülőgép jövője. A típus repülési alkalmasságát igazoló bizonyítvány az év végéig kiállításra kerül majd a helyi szervezet által. Jelenleg a gyárban két gép a végszerelés állapotában található meg, további kettő gyártása előrehaladott állapotban van, míg egy további KC-390-es gyártása még csak a legelején tart. A helyi légierő 28 példányra tart igényt, ezekből 2014 májusában, rendeltek meg 24 darabot 2,23 milliárd dollár értékben. Továbbá Portugáliával előrehaladott tárgyalások folynak 5 gép beszerzéséről, valamint lehetőséget jelentettek be 1 további példány beszerzésére is. Az európai országban a berepülési programját még be sem fejező KC-390-el a nyár végén annyira elégedettek voltak, hogy már fontolgatták a Lockheed C-130H Hercules szállítógépek modernizálási programjának megszüntetési lehetőségét is.
Lisszabon 2010-ben csatlakozott a brazil programhoz még az elsők között. Érdeklődik még a KC-390 iránt Argentína, Chile, Kolumbia és a Cseh Köztársaság. Jelenleg a gyártás üteme még igencsak visszafogott, de látnak rá esélyt, hogy a nemzetközi export beindulása esetén havonta 1,5-2 repülőgép is kigördülhessen a szerelőcsarnok kapuján. Az első rendszeresítő természetesen a helyi légierő lesz, amelyik számára az elkövetkező esztendőben 3 darab KC-390 taktikai teherszállító/tanker repülőgép átadását tervezik. Fél évvel ezelőtt még arról beszéltek a gyártó vezetői, hogy ebben az évben megkapja az első két sorozatban gyártott KC-390 repülőgépét a brazil légierő, melyek az Anápolis-i légibázisra fognak kerülni.
Argentínában a Cordobában található FAdeA a (Fábrica Argentina de Aviones) üzemében elkészült a harmadik modernizált Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgép. A típust az amerikai L3 Communications segítségével fiatalodik meg az amerikai kontinens déli végében. Az öt példányra kiterjedő modernizáció első gépét még az USA-ban, egészen pontosan texasi Waco-ban alakították át és 2016 márciusában érkezett haza. A második gépet még abban az évben befejezte az argentin repülőgépgyár és az amerikai partner közösen, de már Argentínában. Ez a gép (lajstromjele TC-61) 2016 decemberében hajtotta végre első repülését. A most elkészült harmadik gépen, a TC-70-es lajstromjelűn már csak az argentinok dolgoztak, nagyjából 150-en. A 2011-ben létrejött megállapodás értelmében az utolsó példány is el fog készülni 2019 végéig. Az elvégzett munkálatok várhatóan 20 évvel meghosszabbítják az argentin C-130-as flotta élettartamát.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16D Fighting Falcon
McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II
McDonnell Douglas TA-4J Skyhawk
Categories: Biztonságpolitika
2018.09.15
Évek óta első alkalommal komoly érdeklődés mutatkozik a BAE Systems F-CEV Terrier műszaki harckocsi iránt. A páncélosból eddig csak Nagy-Britannia vásárolt egy kisebb mennyiséget, ezeket 2013 júniusától 2014 augusztusáig át is adták. A 2009-ben megkötött, 386 millió font értékű szerződésben foglaltak szerint a brit cég összesen 60 Terriert adott át a hadseregnek, ahonnan további megrendelések nem érkeztek a vezeték nélküli távirányítással is működtethető műszaki harckocsira. A BAE Systems a legyártott járműveken felül ezért az összegért szimulátorokat és logisztikai csomag is szállított a megrendelőnek.
A Terrier terepen képes lépést tartani a Warrior gyalogsági harcjárművekkel és a Challenger 2-es harckocsikkal, légi szállítását pedig egy A400M Atlas is képes megoldani. A 31,5 tonnás, 6 méter hosszú, 2,5 méter széles és 2 méter magas Terrier kimagasló terepjáró képességgel rendelkezik, kezelőszemélyzete 2 fő, maximális sebessége eléri a 70 kilométer per órát, fegyverzetét egy 7,62 mm-es géppuska alkotja. Mostanában Párizsból érdeklődnek a BAE Systems F-CEV Terrier műszaki harckocsi után, persze jó okkal, hiszen amennyiben Londonban Nexter VBCI gyalogsági harcjárművek és/vagy a CAESAR önjáró tarackok beszerzése mellett döntenének, Franciaország a műszaki páncélosból szerezne be néhány darabot.
Spanyolországban az eddig megrendelt 22 darab NHIndustries NH90 TTH szállítóhelikopter mellé továbbiakat is be fognak szerezni, egy szeptember eleji döntés értelmében. Az első megrendelésre került példányokból eddig nyolcat vett át a spanyol haderő. Az idén Katarból befutó 28 darabos megrendelést nem múlja felül a spanyolok 23 darabos újabb beszerzése, de ebben az évben mégis a második legnagyobb megrendelésnek számít. A helikoptereket az NHI konzorciumi tag, az Airbus Helicopters Albacete-i létesítményében szerelik össze.
A Lockheed Martin bejelentette, hogy hamarosan elindítja 85 darab görög F-16-os vadászbombázó Blokk 70/72 Viper szintre történő frissítési programját. Az első két év a mérnöki tervezési munkát fogja felölelni, a harmadikban elkészül az első prototípus, míg a negyedikben már kezdetét veszi a görög pilóták átképzése.
Oroszországi hírek szerint a T-14 Armata harckocsi egy újfejlesztésű, harckocsiágyúból indítható irányított rakétát is kapott. A lézeres félaktív irányítású fegyver a 9K119M Reflex-M fegyveren alapul, de a tandem páncéltörő fejrész hatásosságát megnövelték. Továbbá a cserélhető fejrésznek köszönhetően a felhasználási köre is bővült. Az 5 kilométeres hatótávolságú, 125 milliméteres átmérőjű rakéta képes eltalálni akár 70 kilométer per órás sebességgel haladó célpontokat is. A jövőben szeretnék növelni a fegyver helikopterek és repülőgépek elleni alkalmazhatóságát is az orosz mérnökök.
Ez év végén, vagy a következő év végén aláírásra kerülhet majd a Berijev A-100 Premier légtérfelderítő repülőgépekről szóló szerződés Moszkvában. A légi és bizonyos földi tesztekre is egy kísérleti példány szolgál, ennek A-100LL (a szovjet/orosz kísérleti gépeknél megszokott „repülő laboratórium” rövidítése) a típusjele és már egy ideje végzi a légi próbákat. A fedélzeti rendszerek egy Il-476-os (Il-76MD90) teherszállító repülőgép átépített sárkányszerkezetébe kerültek elhelyezésre.
Kuvaitban a 2018-as 2019-es pénzügyi évben sikerült elkülöníteni 1,1 milliárd dollárt, amit a Eurofighter Typhoon vadászbombázók beszerzésére szeretnének fordítani, ugyanis eddig a szükséges anyagi fedezet nem állt rendelkezésre a gépek megvásárlására.
Múlt héttől Kelet-Franciaországban már folyik a francia Dassault Rafale vadászbombázókra szóló átképzés az indiai légierő tagjainak. Az első csapatot egy pilóta, egy mérnök és négy technikus alkotja, akik a Saint-Dizier légibázison ismerkednek meg a típus rejtelmeivel. Az elkövetkező hónapokban további csoportok is érkeznek majd Franciaországba Indiából, hiszen az első indiai gépek leszállítási időpontjaként 2019 szeptembere van meghatározva, míg az első négy gép a következő év elején készül majd el. Az első rendelési csoportot alkotó 36 gépet 2022 áprilisáig fogják leszállítani Új-Delhi számára.
Ezek az új francia vadászbombázók az Ambala és Hasimara közelében lévő támaszpontokra fognak kerülni. Felszereltségükben jelentős eltérését fognak majd mutatni az eddig gyártott Rafale-okhoz képest, így képesek lesznek magasan fekvő repülőterekről is biztonságosan üzemelni (hajtóművet indítani), a repülési adatrögzítők adattárolási ideje 10 órás időtartamra kerül kibővítésre, új lesz a sisakkijelző, az alacsony frekvenciatartományban működő zavarórendszer, a vontatott radarcsali és a rakéták indítására, valamint a radarbesugárzásra figyelmeztető rendszerük is. Az ezen rendszerek légi próbapadjaként funkcionáló Rafale, az RB008-as kétüléses variáns, a múlt hónapban már végre is hajtotta első repülését. Az újdonságok tesztelése 67 hónapon keresztül fog tartani és amennyiben az új képességekkel igazolták megbízhatóságukat, csak azután kerülnek majd beszerelésre a többi repülőgépbe is.
Indiában az Arjun Mk II-es harckocsik minél előbbi gyártásának megkezdése érdekében több civil vállalkozást vontak be az építésbe. A megrendelésre került 118 darab harckocsi páncéltestének és tornyának előállítási jogát a Reliance Infra nyerte el még 2017-ben. A cég nemrégiben jelentette, hogy a tervezethez képest hat hónappal előbb kész az első páncéltest és torony átadására. Indiában igencsak nagy vargabetűket tesz az Arjun harckocsik fejlesztési és továbbfejlesztési programja is. A tavalyi év vége felé úgy tűnt végképp vége a programnak és letesznek az Arjun harckocsik nagyobb mennyiségben történő rendszeresítéséről, ugyanis már lassan el fog indulni egy 1770 harckocsi beszerzését eredményező program. A szovjet/orosz T-72-ek utódjának szánt járművel szemben követelmény a hazai gyártás, a több alváltozat (műszaki, önjáró tarack, hídvető stb.) megléte, az elkövetkező 40-50 év során el nem avulás, a percenként 6-8 lövés leadására képes 120, vagy 125 milliméteres löveg, amelyből irányítható rakéták is indítható, valamint a nagyjából 50 tonna körüli tömeg. Éppen ez utóbbi elvárás volt amit sikerült a döntéshozókkal elfogadtatni, vagyis a továbbfejlesztett Arjun Mk II-es tömege elfogadhatóvá vált akár 68 tonnásan is.
Ennek köszönhetően a tavalyi évben prognosztizált hét évvel későbbi hadrendbe állítás időpontja is előrébb kerülhet. Akkor ugyanis úgy tűnt, hogy az elvárások miatt jelentősen át kell tervezni a páncéltest és a torony szerkezetét, továbbá a védelmi szint megtartása mellett új, könnyebb páncélzat alkalmazása is szükségessé válna a harckocsi 68,6 tonnás tömegének csökkentése érdekében. Éppen a páncélos nagy súlya az, ami leginkább a döntéshozók nemtetszését kiváltotta az idestova 35 éve futó fejlesztési és gyártási program legutóbbi lépésének eredményeként. Igazán elfogadható eredményt pedig ideje lenne felmutatni, hiszen több száz T-72-es harckocsi cseréje pár éven belül időszerűvé fog válni és erre mi sem lenne jobb megoldás, mint egy hazai ipar által gyártott páncélos.
Az Arjun harckocsi Mk I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelést sikerült eddig realizálni. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun MK I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel ezelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatásra már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót. Az izraeli Israel Aerospace Industries (IAI) által gyártott LAHAT páncéltörő rakéta integrációs programját az Arjun Mk II-es harckocsik esetében szintén felfüggesztették három évvel ezelőtt. A 13 kg-os LAHAT a harckocsi lövegéből indítható útnak és félaktív lézeres irányítással vezérelhető a maximum 8 km-re lévő célba. A továbbfejlesztett Arjun Mk II-es harckocsival végzett próbák során a 16 nagyobb és 56 kisebb változtatást felvonultató páncélossal mintegy 60%-os eredményt értek el. A legtöbb hiányosság a löveg tűzvezető rendszerében és az izraeli eredetű LAHAT csőből indítható páncéltörő rakétánál volt.
A lövések pontosságának növelését helyben orvosolják, azonban a LAHAT indítását követően megmaradó nagy mennyiségű füst esetében a gyártó, az Israel Aerospace Industries segítségét próbálták meg igénybe venni. Pótlására három éven belül terveztek kifejleszteni egy hasonló képességekkel bíró rakétát, amiről nem sokat hallani a sajtóban. Meg kell jegyezni, hogy Indiában az eddig elvégzett tesztek alapján elégedettek a helyi gyártású Arjun Mk II-es harckocsikkal. Tűzgyorsaságban, találati pontosságban felülmúlja a T-72-es, T-90-es harckocsikat, akárcsak mozgékonyságban, azonban 67 tonnás súlya nem teszi majd lehetővé a Pakisztánhoz közeli térségben történő alkalmazását. A térségre jellemző csatornák és folyók szabdalta terület és az itt található hidak teherbírása lehetetlenné teszi az Arjun Mk II-es hatékony alkalmazását. Így az esetleges pakisztáni páncélosokkal vívott harcok során az indiai T-72-esek és T-90-esek nem számíthatnak az Arjun-ok tűzerejére. Légi szállítása csak a C-17-es Globemaster III-asok segítségével valósítható meg. Mindezek miatt a 124 MK I-es mellett nem is olyan rég még csak 118 MK II-es beszerzésével számoltak Új-Delhiben.
Az Arjun Mk II-es egyik legfőbb erényének a lövegcsőből indítható izraeli eredetű LAHAT félaktív lézervezérlésű páncéltörő rakétát tartották, bár a helyi gyártású 120 mm-es löveghez – mely állítólag minden paraméterében felülmúlja a szovjet-orosz lövegeket - több, szintén helyi fejlesztésű lőszer bevezetése is várható. Az egyik ilyen a thermobarikus lesz, mely intenzív nyomáshullámmal fog pusztítani. A szintén helyi gyártású reaktív páncélzat elemei azonosak lesznek a T sorozaton használtakkal, ezeknek állítólag jobbak a védelmi képességeik, mint a szovjet-orosz vetélytársaiknak. A védelem növelésében számítanak az izraeli Trophy rendszerre is, valamint jelentős mennyiségű aknakifordító ekét is beszereznek a harckocsik részére. Ezek (reaktív páncélzat + Trophy rendszer + aknakifordító eke) azonban jelentős, 3 tonnányi pluszsúlyt fognak jelenteni, éppen ezért az Mk II-esek felfüggesztését úgy módosították, hogy az megbirkózón a 70 tonnával is. Szintén az aknák elleni védelmet szolgálja az, hogy a vezető ülését sok páncélozott szállító harcjárműhöz, gyalogsági harcjárműhöz, az MRAP-ekhez hasonlóan a járműtest felső részéhez rögzítik a fenékpáncél helyett, az aknarobbanáskor keletkező sérülések csökkentése végett.
A megnövekedett tömeg miatt megváltoztatták a lánctalp szélességét és a sebességváltó áttételét is, ennek következtében az Mk I-es 72 km/h-s végsebességhez képest az Mk II-es végsebessége 58 km/h-ra csökkent. A módosított áttételezésből adódó nagyobb nyomatéknak köszönhetően azonban a változatlanul hagyott motor mellett javult a páncélos gyorsulása és nem emelkedett jelentősen az üzemanyag-fogyasztása. Negatívumként említhető viszont az Mk I-es és talán majd az Mk II-es estében is az alacsony legyártott mennyiségből adódó gyenge alkatrész ellátottság. Ezt a problémát megpróbálták orvosolni, bár ha további megrendelések nem futnak majd be az Arjun-okra a viszonylag kis mennyiség még okozhat majd gondokat a jövőben. A távlati tervekben az Arjun alvázán műszaki harckocsi, 155 mm-es önjáró tarack, illetve hídvető harckocsi is megvalósulhatna, ezzel jelentősen könnyítve az alkatrész ellátottságot.
Mivel április és augusztus között sikerrel vették a csapatpróbákat, megkezdődhet a dél-koreai Hyundai Rotem által 2012 és 2016 között a dél-koreai hadsereg igényeinek megfelelően kifejlesztett KW2 Scorpion WAV (régebben K808) lövészpáncélosok gyártása. Szöul terveiben 600 darab lövészpáncélos beszerzése szerepel az elkövetkező évek alatt, ezekből 500 darab lesz a 8x8-as kerékképletű variáns. A hegesztett acélpáncélzatú 20 tonnás 8x8-as kerékképletű KW2 Scorpion WAV új variánsát 2017 végén mutatták be. Az alapverziónak tekinthető változat kétfős legénysége mellett tíz lövész szállítására képes gyalogsági harcjármű fegyverzetét egy 30 milliméteres gépágyú és egy 7,62 milliméteres géppuska alkotja. A KW2 közúti sebessége elérheti a 110 kilométer per órát, míg vízben 10 kilométeres óránkénti sebesség elérésére képes.
„Kistestvére” a 16 tonnás 6x6-os kerékképletű KW1 (régebben: K806), elsősorban felderítésre szolgál. Szintén kétfős legénység mellett tízfőnyi lövész szállítására képes. Fegyverzetét egy 40 milliméteres automata gránátvető és egy 7,62 milliméteres géppuska alkotja. Pár évvel ezelőtt bemutatásra került a rakétás páncélvadász változat is, ami egy távirányítású fegyverállványon elhelyezett 30 milliméteres gépágyúval, valamint a gépágyútól balra két Raybolt irányított páncéltörő rakétával került felszerelésre, továbbá egy 120 milliméteres önjáró aknavetővel ellátott változatot is kifejlesztettek. Várhatólag a páncélosokból évente 100 darab fog elkészülni.
Szeptember 4-én az első acéldarab vágásával kezdetét vette Thaiföld első S26T dízel-elektromos támadó tengeralattjárójának építése. Ezt Kínában végzik, lévén ez a kínai Type 41-es YUAN-osztályú tengeralattjárók módosított verziója. A Type 41-es YUAN-osztály már-már a LADA-osztály színvonalát közelíti meg. A Type 41-es tengeralattjárók megjelenésükben és a rajtuk alkalmazott technológiai megoldásokban egyre inkább kezdenek különbözni a szovjet/orosz KILO elődöktől, ami a Type 41-nél már igazán szembetűnő, bár az eredetet nem lehet letagadni. Évekkel ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy a Type 41-esen alkalmazott levegőfüggetlen meghajtás még nem veszi fel a versenyt a nyugaton alkalmazott két-három hetes üzemelést lehetővé tevő társaival, de folytak-folynak a fejlesztések és ezek bizakodásra adnak okot a flotta vezetésében. Mindenesetre a S26T (T=Thaiföld) variánsból három egység fog megépülni, vízkiszorításuk 2600 tonna, hosszuk 77,7 méter, törzsátmérőjük 8,6 méter, merülési mélységük 300 méter, fegyverzetük 16 torpedó, vagy 30 akna, illetve ezek kombinációja lehet.
Akár közös harckocsikat érintő beszerzés is megvalósulhat a Fülöp-szigetek és Banglades vonatkozásában. Ugyanis a két állam lépéseket tett a török FNSS és az indonéz PT Pindad által kifejlesztett Kaplan MT közepes harckocsi rendszeresítésére. A gyalogsági harcjárműből fejlesztett páncéloson mindössze 2014-ben kezdődött el a közös munka, aminek eredménye egy elektronikus vezérlésű sebességváltóval ellátott, minimum 20 LE/tonna arányt felmutató, minimum 450 kilométeres hatótávolságú harckocsi lett. A 3 fős személyzetű páncélos legnagyobb sebessége 70 kilométer per óra, fegyverzetét egy CMI (Cockerill Maintenance & Ingenierie SA Defense) Cockerill 3105 toronyba szerelt, csőszájfékkel ellátott 105 milliméteres löveg alkotja, de egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is helyet kapott a toronyban. Indonéziában jól haladnak a hadrendbe állítás felé vezető úton, a prototípusokkal végzett próbák sikerrel zárultak. Fülöp-szigetek és Banglades országonként 40-50 Kaplan MT közepes harckocsi megvásárlását fontolgatja.
Japán az eddig megrendelt négy Northrop Grumman E-2D Advanced Hawkeye légtérfelderítő repülőgép mellé további kilencet is megvásárol. Washington hozzájárult a beszerzéshez, aminek becsült költsége 3,135 milliárd dollár lesz, amennyiben azt a Kongresszus sem vétózza meg. Az Egyesült Államok haditengerészete után a világon a második legnagyobb Hawkeye alkalmazó Japán, ahol 1983-tól kezdve, jelenleg is 13 E-2C Hawkeye repülőgépet alkalmaznak, négy Boeing E-767-es mellett. Az E-2C a Japán által első ízben 2014-ben megrendelt E-2D régebbi változata. A mostani 9 géphez huszonnégy Rolls-Royce T56-A-427A hajtóművet és tíz Lockheed Martin AN/APY-9 AESA antennával ellátott rádiólokátort vásárolnak meg, számos tartalék alkatrész mellett. A Tokió által beszerzendő példányok szárnyába üzemanyagtartályok kerülnek elhelyezésre, amik az amerikai haditengerészet gépeiben (az eddig átvett 31-ben, valamint a megrendelt 24-ben és további opcióként szereplő szintén 24-ben) nincsenek, így repülési idejük 5 óráról, 8 órára növekedik.
Washingtonban eldöntötték, új jelölésrendszert vezetnek be az M1A2 Abrams harckocsik SEPv3 és SEPv4 továbbfejlesztési lépcsőinek. Teszik mindezt azért, mert az eddig alkalmazottak nem jelzik kellőképpen a továbbfejlesztések fontosságát. Éppen ezért augusztus végétől a 2017 októberétől már a csapatoknál is megtalálható SEPv3 korszerűsítésen átesett páncélosok a M1A2C, míg az eddigi SEPv4 modifikációk a M1A2D megjelölést fogják viselni.
A héten elnyert 51 millió dollárnak köszönhetően a Lockheed Martin hozzáfoghat az AGM–158 JASSM csapásmérő robotrepülőgépének legújabb változatának fejlesztéséhez. A JASSM-XR (Joint Air-to-Surface Standoff Missile Extreme Range), vagyis tovább növelt hatótávolságú modifikáció fejlesztési szakasza várhatóan 2023. augusztus 31-ig befejeződik majd be az Amerikai Légierő részére. A JASSM-XR-el szemben elvárás az 1600-1800 kilométert elérő, vagy azt meghaladó hatótávolság, akár majd egy tonnás tömegű bunkerromboló fejrésszel is felszerelve. Mindebből következik, hogy az új fegyver igencsak termetes és súlyos lesz, tömege várhatólag 2000 kilogramm körül fog alakulni, ezért majdani alkalmazására csak a nagyobb fegyverterheléssel rendelkező típusok (F-15E, B-1B, B-2, B-21, B-52) lehetnek képesek.
Szeptember 15-én kezdődtek volna el a Lockheed Martin F-35-ös fedélzetén a legújabb, immáron teljes körű bevethetőséget garantáló Block 3F szoftvercsomag próbái. Csakhogy az igen összetett program nem áll készen a bevezetést megelőző tesztelés megkezdésére. A nem teljesen részletezett hibasor alapján gondok vannak az AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéták alkalmazásával, az üzemeltetési háttér megkönnyítésére megalkotott ALIS (Autonomic Logistics Information System) szoftver továbbra sem képes ellátni feladatait az elvártak szerint, számos esetben emberi beavatkozás vált szükségessé. Valamint a gépágyúval végzett földi célpontok elleni lövészetek során is problémát adódtak a Block 3F szoftvercsomaggal, aminek így a tesztelése várhatólag további két hónapot fog késni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Agusta-Westland HH-101A Caesar
Fairchild A-10A Thunderbolt II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Lockheed Martin F-35A Lightning II
General Dynamics F-111E Aardvark
Agusta-Westland EH-101 Merlin Mk.512
Categories: Biztonságpolitika
2018.09.08
Lengyelországban augusztus 31-én átadásra került az első hét példány az SPZR Poprad hazai fejlesztésű rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerből. Ebből az AMZ-Kutno Zubr-P 4x4 terepjáró páncélozott járműre telepített, távirányítású toronyra szerelt, négy Grom infravörös irányítású kézi légvédelmi rakétával felfegyverzett rendszerből két prototípus épült meg. Ezek mellé 77 sorozatban gyártott kerül leszállításra 2018-tól 2021-ig, évente 14, 22, 22 és végül 19 darabos mennyiségben. A friss gyártású Popradok mellé a megépített két prototípus is a sorozatban gyártottakkal fog szolgálatba állni, de csak az azokkal teljesen megegyező kialakítást hozó átépítést követően.
2019 januárjától áprilisig mégsem a lengyel MiG-29 Fulcrum vadászgépek fogják őrizni a balti államok légterét. Még májusban döntött úgy a légierő vezetése, hogy négy, a szovjet érában tervezett repülőgép és a hozzájuk tartozó személyzet vesz részt a kiküldetésben. A Minsk-Mazowiecki repülőteréről üzemelő típus azonban a közelmúltban bekövetkezett tragédia miatt repülési tilalom alatt áll, így a helyüket az amerikai gyártmányú, de szintén lengyel felségjelzést viselő F-16C-k veszik át.
Októberben, Ománban is megtalálhatók lesznek Nagy-Britannia Westland Apache WAH-64D Longbow harci helikopterei. A 664. század tagjai és forgószárnyasai a Saif Sareea 3. hadgyakorlat keretén belül távoznak a közel-keleti országba. Itt összesen 4000 brit katona fog részt venni a helyi erőkkel közösen végrehajtott kiképzésen, közülük többen gépesített lövészalakulatok tagjai lesznek.
Egymásnak ellentmondó információk jelnetek meg a brit haderőnél rendszeresített, a General Dynamics Land Systems Force Protection Europe által gyártott Foxhound aknavédelemmel ellátott járművekről. A hivatalos álláspont szerint az afganisztáni tapasztalatok alapján létrejött járművekkel semmi gond nincs és nem is volt, eddig számos életet mentettek meg alkalmazásuknak köszönhetően. A csapatoktól származó információk alapján az országban tapasztalható kutya meleg több alkalommal is ledöntötte lábáról a Foxhound-okat. A hőség okozta problémák egy részét a műszaki alakulatok orvosolták, azonban ezek a mai napig nem szűntek meg teljesen. A Foxhound aknavédelemmel ellátott járművekből Nagy-Britannia több 100 darabot vásárolt a 2010-es évek elején, több 100 millió font ellenében és az első Foxhound 2012-ben mutatkozott be Afganisztánban. A Foxhound legnagyobb sebessége 113 km/h, motorját mindössze fél óra alatt ki lehet cserélni.
Bár Franciaországban 30 évnyi szolgálat után kivonásra kerültek a Dassault Mirage 2000N gépek, mégsem fognak nyomtalanul eltűnni. Az Armée de l'Air (francia légierő) három gépét továbbra is lehet majd repülés közben látni, ugyanis tesztekhez tökéletesen megfelelnek még. A 2010 júniusától feloszlatott EC 1/4 "Dauphiné”, az EC 2/4 "La Fayette” és az EC 3/4 "Limousin" századok egykori gépei szétbontásra fognak kerülni és a még felhasználható alkatrészek a még szolgálatban lévő Mirage 2000-5F és 2000D flottát fogják támogatni pótalkatrész formájában.
A svájci repülőgépgyártó, a Pilatus Aircraft Ltd. augusztus 30-án leszállította az első két Pilatus PC-21 típusú turbópropelleres kiképzőgépet a francia légierőnek. Párizs még 2016. december 30-án egy 500 millió eurós szerződésben rendelt meg 17 darabot a svájciak új típusából. Franciaország ezzel a második európai ország lett, Svájc után, melyik a PC-21-et megrendelte. Az franciák első, 1600 lóerős Pratt&Whitney Canada PT6A-68B hajtóművel ellátott PC-21-ese még tavaly júliusában készült el. A haladó képzést megvalósító Dassault/Dornier Alpha Jet sugárhajtású, valamint a középfokú képzésben használt Aérospatiale TB30-as Epsilon légcsavaros kiképzőgépek utódjaként megrendelt példányok közül az utolsó a 2019-es évben fog megérkezni.
Meg kell említeni, hogy egy korszerű sugárhajtású kiképzőgép rendszeresítése még várható Franciaországban, így a PC-21-es nem tekinthető az Alpha Jet egyértelmű pótlásának. A Cognac légibázison üzemelő PC-21-ek hadrendbe állítására ez év októbere van kijelölve. Az eddigi szerződés értelmében itt 11 éven keresztül lesz majd megtalálható a típus, és 290 pilóta, illetve navigátor/fegyverkezelő kiképzésében lesznek használva, évi 250 repült óra során. Az első repülését 2002-ben teljesítő PC-21-re eddig kilenc országból, 211 darabra szóló megrendelés futott be a gyártóhoz.
Spanyolországban kormányzati szinten jóváhagyásra került egy újabb AS332 C1e Super Puma helikopter megvásárlása. A 18 millió euróba kerülő forgószárnyas a légierőhöz fog kerülni a 2016-ban beszerzett egy, illetve a tavaly vásárolt két hasonló helikopter mellé. A kutató-mentő feladatkörű gépek Gran Canarián találhatók meg a 802 század állományában. A kiadás a gép vételárán felül mind a négy Super Puma két éven át tartó gyártói támogatását is magába foglalja.
Washington azon szándéka, hogy Törökországot az F-35-ök késleltetett átadásával rábírják az orosz Sz-400-as légvédelmi komplexumok be nem szerzésére úgy tűnik eddig járt sikerrel. Sőt, az USA ezen lépése még jobban elmélyítheti a török-orosz kapcsolatokat. Ugyanis orosz források szerint a két állam képviselői tárgyalásokba kezdtek egy közös harci repülőgép gyártásának témakörében. A dolog igazi pikantériája viszont az, hogy ez a gép egy ötödik generációs típus lenne.
Szeptember 6-án végrehajtotta első repülését a Turkish Aerospace Industries (TAI) T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopter prototípusa. A földi teszteket szeptember 2-án lezáró új gép nagyjából 20 percig tartó forgószárnyalása során a helikopter az elvártak szerint viselkedett, probléma nem adódott. A csúcstechnikájú ASELSAN avionikával rendelkező, ám megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A 6 tonnás forgószárnyas meghajtásától a T129-es ATAK harci helikopterből is ismert, egyenként 1373 lóerős teljesítménnyel bíró LHTEC CTS800-as gázturbina két példánya gondoskodik. Meg kell jegyezni, hogy Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai erőmű kifejlesztését is. Az ötlapátos fő-és négylapátos farokrotorral ellátott T625-os 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes. A nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A T625-ös sorozatgyártása várhatóan 2021 után kezdődik el.
Új taggal fog bővülni az izraeli Rafael Advanced Defense Systems Ltd. eddig is igen népes Spike rakéták alkotta családja. A Spike ER2 szárazföldi járművekről, helikopterekről, de hajókról is indítható lesz majd. Az előd, a Spike-ER hatótávolságát felülmúló új variáns új érzékelőt és adatátviteli rendszert is kap, de irányítása továbbra is száloptikás kábelen át történik. Az elődöt használó rendszerek indítóberendezésével kompatibilis ER2 számára a célokat egy UAV is felderítheti, hiszen alapból 10 kilométer lesz a hatótávolsága az ER 8 kilométerével szemben. Ezt tovább növelheti majd a száloptikás kábelt helyettesítő rádiófrekvenciás irányítórendszer, (ami már ismerős a Spike LR2-ről) amely segítségével a Spike ER2 elérheti majd a 16 kilométeres hatótávolságot is.
Mindezt a rakéta méretének, a 170 milliméteres átmérőnek és 35 kilogramm körüli tömegének változása nélkül tervezi elérni a Rafael. Az integráció is mindössze egy szoftverfrissítéssel megvalósítható lesz. A tandem páncéltörő fejrész lecserélhető lesz egy többcélú, programozható repesz-rombolóra is, ami bunkerek és hajók ellen is eredményesen alkalmazható, hiszen működésbe léphet becsapódáskor, de akár az után is. A Spike ER2-t a gyártó már ajánlja Lengyelország számára a Mi-24 Hind (ezek jelenleg nélkülözik az irányított rakétákból álló fegyverzetet) és Sokol helikopterek számára, valamint Németországban is kampányolnak, ahol az Airbus EC665 Tiger UHT harci helikopterek MBDA PARS 3 LR rakétái helyett kínálják a Spike ER2-öt.
Világhálóra felkerült képek alapján Izraelben a szárazföldi erőknél megjelent az Ofek (Horizont) páncélos újabb verziója. A Merkava harckocsi páncéltestének felhasználásával létrehozott Ofek, egy mobil parancsnoki harcálláspont a páncélos csapatok részére. Az Egyesült Államokból beszerzett M113-as mobil parancsnoki harcálláspontnál nagyobb és védettebb Ofek több rádiót és más kommunikációs eszközt képes befogadni, mivel a harckocsi tornyának eltávolítása után a felszabadult helyre egy zárt, páncélozott felépítmény került. Az izraeli hadsereg 2015-ben kezdte el tesztelni az első Ofek prototípusokat, melyeket a 2016 végéig kivonásra került Merkava MK-II-es harckocsik felhasználásával hoztak létre. Az új modifikáción egy műholdas antenna volt megfigyelhető. A műholdas antenna és a rádiók segítségével az izraeli páncélosok számára egy minden eddiginél nagyobb, átfogóbb kommunikációs és adatmegosztó hálózatot lehet létrehozni nagy sávszélességű műholdas kapcsolat által.
Egyiptomban a haditengerészet átvette a 2016 áprilisában építeni kezdett, második GOWIND 2500-as osztályú korvettjét is szeptember 6-án. A PORT SAID (967) nevű egység építését már az észak-afrikai országban végezték el, míg a hajóosztály első tagja, az EL FATEH még a franciaországi Lorientben készült el. A Naval Group (korábban DCNS) társaságtól Kairó 2014-ben négy GOWIND 2500-as korvettet rendelet meg, ezekből az utolsó három helyben készül el. A GOWIND 2500 korvettek teljes hossza 102 méter, szélessége 16 méter, vízkiszorítása 2600 tonna, maximális sebessége 25 csomó, hatótávolsága 15 csomós sebességgel számolva 6800 kilométer. A 65 fős személyzetű hajón egy EC 725 Cougar méretű helikopter fogadására képes leszállóhely is található. Fegyverzetét egy 57 milliméteres gépágyú, 16 darab VL-MICA légvédelmi rakéta és 4 darab MM40 Exocet felszíni célpontok elleni rakéta alkotja.
Fotók alapján Kenya legalább négy egyhajtóműves AS550 Fennec (H125) helikoptert vásárolt meg. A beszerzésről nem sokat tudni, így az eladót is csak találgatni lehet. A fényképek alapján gyaníthatóan a forgószárnyasok az Egyesült Arab Emírségekből kerültek beszerzésre. Ugyanis a képeken látható szürke árnyalatú Mókuskák ott kerültek rendszeresítésre, méghozzá a hadsereg mellett a légierő különleges műveleteket végző egységénél is.
Indiában ezen a héten sor került az első száraz összekapcsolódásra egy Iljusin IL-78-as tartálygép és egy HAL (Hindustan Aeronautics Limited) Tejas vadászbombázó között. Ez a légi utántöltési tesztprogram része volt, amiben további üzemanyag felvétel nélküli csatlakozások is szerepelnek, a hamarosan végrehajtandó első üzemanyag felvétel előtt. Ehhez a gép orr-részének jobb oldalára felszerelték a szükséges fogadócsonkot, melyet a Cobham gyártott le. Az igen lassan, de már sorozatban gyártott Tejas-ból ez év márciusában teljesítette első repülését a nyolcadiknak elkészült HAL Tejas SP-8 (LA-5008) vadászbombázó. A 33 perces első szárnyalás eseménytelenül telt el. Ez a példány is az átvételi tesztek befejeződése után a típust repülő 45 repülőszázadhoz (Flying Daggers) fog kerülni.
A 35 éve indult fejlesztés hamarosan így, vagy úgy de végéhez fog érni. A légierő ugyanis 123 darab olyan Mk1-es és javított képességű Mk1A Tejas-t hajlandó beszerezni, amelyek még nem tekinthetőek teljes képességűeknek. Ennek ára azonban az, hogy további 201 Mk2-es példány már minden tekintetben megfeleljen az elvárásoknak. Jelenleg csak kilenc Tejas található meg a légierő állományában, ezek 350-400 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, míg fegyverterhelésük 3 tonna. Ezek az értékek mindenképpen javításra szorulnak a légierő vezetői szerint, akárcsak a manőverezési jellemzők és a fedélzeti elektronika. Az Mk2-nek tehát magasra lett rakva a léc, amit ha sikerül átugrani, biztos jövő lesz a jutalom a gyártónak, amennyiben sikerül az előállítási áron lejjebb faragni.
A The Indian Express információi szerint igencsak magas az ára a Tejas Mark1A vadászbombázóknak. A tavalyi keltezésű dokumentum szerint - mely a védelmi bizottság elé került felterjesztésre egy megrendelés reményében - a 83 darabos mennyiségben legyártásra kerülő alváltozat darabára 67 millió dollár lesz, míg a jóval potensebb és kiforrottabbnak tekinthető konkurensek közül a Lockheed Martin 55 millió dollárt kért egy F-16-ért, míg a svéd Saab 66 millió dollárt állapított meg egy Gripen áraként. Éppen ezért felülvizsgálják a gyártó árképzését, hogy megállapításra kerüljön a darabárak közötti eltérés oka.
Több mint két éve még csak 40-60 darabos megrendelést rebesgettek az indiai HAL Tejas Mk1A jelölést viselő variánsára. Azonban a 2016-os év novemberében India kormánya egy 83 darabra szóló megrendelést hagyott jóvá. 2024-re, 2025-re így 123 Tejas lehet a légierő állományában, de ennek feltétel az Mk1A program minél előbbi végig vitele és a gyártási ütem alapos felgyorsítása. Ez utóbbira már vannak tervek, például a HAL több kisebb vállalatot is bevonna a különféle részegységek előállításába, vagy a gyártási részfeladatok végrehajtásába. A törzs első, középső, hátsó része is a szárnyakkal együtt máshol kerülne előállításra, de egy új gyártósor is felállításra kerülne. Ezeknek köszönhetően 2019-re már évente akár 18 Tejas is elkészülhetne.
A továbbfejlesztett Tejas Mk2-es változat 2020 utáni megjelenésig eltelő időt egy új, átmenetinek tekinthető változat létrehozásával tervezik áthidalni. Ez a Tejas Mk1A, aminek meghajtásáról az Mk1-ben is használt General Electric F404-GE-IN20 hajtómű gondoskodik, orrába egy AESA antennájú rádiólokátort tervezték beépíteni. Fegyverterhelése, manőverező képessége növekedik, mivel üres tömegét legalább 1000 kilogrammal csökkentik. Ennek jelentős részét az egyszerűbb, kevésbé robusztus futómű megalkotásával szeretnék elérni.
A Tata Advanced Systems (TASL) és a Lockheed Martin Corp. bejelentette, hogy megállapodást kötött az F-16-os vadászbombázók szárnyainak gyártására. Az előállítás feltételeinek megteremtése nincs összefüggésben az amerikai típus Új-Delhi általi majdani megrendelésével. A két cég kooperációja nem új keletű, hiszen az indiai fél már jó ideje készít alkatrészeket a C-130J Super Hercules teherszállító repülőgépek és a Sikorsky S-92-es helikopterek részére is. A gyártás megindulásáig nagyjából két év fog eltelni.
Két Bell AH-1F Cobra harci helikoptert fog átadni a következő évben Jordánia a Fülöp-szigetek részére. A júliusban megérkező forgószárnyasok átadása mellé az közel-keleti állam vállalta a földi-és légi személyzet kiképzését is, ami novemberben veszi majd kezdetét.
Tajvan tengeri aszimmetrikus hadviselési képességének megerősítésére egy új programot szeretne elindítani. Ennek során 1,02 milliárd dollár elköltése során kifejlesztenének és gyártásba is vennének egy mindössze 50 tonnás vízkiszorítású rakétás-gyorsnaszád típust. Az új egységek fegyverzetét mindössze két darab HF-2-es (Hsiung Feng 2) hajó elleni rakéta alkotná. A kicsi, gyors, mozgékony naszádokat a Tajvani-szorosban vetnék be, egy esetleges kínai invázió megakadályozására.
Jelentős anyagi kár keletkezett az egyik Lockheed Martin F-35C Lightning II-es vadászbombázón augusztus 22-én. Az USS ABRAHAM LINCOLN (CVN 72) NIMITZ-osztályú repülőgép-hordozó fedélzetén a típus operatív tesztjének első fázisa, vagyis az OT-1 folyik, lásd a NETARZENÁL múlt heti hírösszefoglalóját. Ennek során valós harci helyzetet szimulálnak hosszú idő keresztül, melyben a F-35C-k is jelentős szerepet játszanak, mint a 7. hordozófedélzeti repülőezred (CVW-7) tagjai. Pont egy ilyen gyakorlat során egy F-35C üzemanyag vételezési szándékkal találkozott a VFA-103-as repülőszázad egyik Boeing F/A-18F Super Hornet-ével, amikor is a Super Hornet törzse alá függesztett utántöltő konténerből kiengedett tömlő végén lévő kosár darabjai a Lightning II-es hajtóművébe kerültek.
Az F/A-18F a haditengerészet Oceana légibázisán szállt le, míg az F-35C visszarepült a LINCOLN-ra, ahol sikeresen landolt. Az esemény az "A" osztályú besorolást kapott, mivel ha egy légi jármű 2 millió dollárt meghaladó kárt szenved, teljesen megsemmisül, illetve komoly, vagy halálos sérülés történik, akkor ebbe a kategóriába kerül besorolásra. Az F-35-öst ért kár meghaladja a 2 millió dolláros küszöböt, mivel egy új Pratt&Whitney F135-es sugárhajtómű körülbelül 14 millió dollárba kerül, a legutóbbi megrendelés alapján számolva. A másik érintett fél, a Super Hornet esetében ez egy "C" osztályú esemény volt, hiszen a kár mértéke 50000 és 500000 dollár közötti. Az eset kivizsgálása folyamatban van.
Uruguay páncéloserőinek fenntartásában jelentős segítséget fog jelenteni az, hogy Brazíliából harckocsikat tudnak szerezni, adomány címén. A déli szomszédnál kivonásra került 25 M41C Walker Bulldog harckocsi ugyanis Uruguayba kerül, méghozzá úgy, hogy a 350000 dolláros szállítási költséget is Brazília állja. Itt az USA által 1951-től az 1960-as évek végéig használt M41-ből rendszeresítettek 46 darabot. Ezeket némileg korszerűsítették, így a 76 milliméteres lövegük helyett 90 milliméteres Cockerill Mk.IV-ekkel lettek ellátva. A brazil példányok több mindenben is különböznek ezektől, például a 76 milliméteres lövegek nem kerültek lecserélésre, de 90 milliméteresre fúrták fel őket. Így a Leopard 1-ek megérkezéséig ugyanazt a lőszert tudták használni, mint az EE-9 Cascavel felderítő járművek. Ennek ellenére alkatrészeik döntő többsége (motor, erőátvitel) csereszabatos, így az Uruguay-i M41-ek még akár egy évtizedig is szolgálatban maradhatnak majd, még annak ellenére is, hogy a 90 milliméteres lőszerek manapság már igencsak ritkának tekinthetők.
Brazíliában haditengerészet augusztus 23-án átvette a negyedik AF-1B (N-1008) vadászbombázóját is. Az elsőnek elkészült együléses példány még 2013. augusztus 13-án hajtotta végre első repülését. A Kuvaittól megvásárolt használt McDonnell Douglas A-4KU Skyhawk gépek helyi megjelölése AF-1, illetve AF-1A, ez a modernizáláson átesett együléses esetében kiegészül még egy B betűvel, míg a kétüléses változat korszerűsítésen átesett gépei az AF-1C jelzést viselik. A 2009 áprilisában megkötött, 140 millió dolláros szerződés értelmében a Kuvaittól megvásárolt 33 A-4KU és TA-4KU közül 12 példány, kilenc együléses AF-1-es és három kétüléses AF-1A került volna korszerűsítésre öt év alatt.
Ezt a modernizációt az Empresa Brasileira de Aeronáutica SA, vagyis az Embraer szakemberei végezik el, a vadászbombázók ennek köszönhetően 2025-ig maradhatnak hadrendben. Az A-4-esek új generátorokat, többfunkciós Elta 2032-es fedélzeti radart, OBOGS rendszert, titkosított kommunikációt lehetővé tevő rádiókat (melyek segítségével később az adatátviteli lehetőség is megvalósul), inerciális navigációs rendszert, új HUD-ot, a pilótafülke műszerfalára két 5”x7”-os kijelzőt, a gázkarra és a botkormányra HOTAS-rendszert, valamint új fedélzeti számítógépet kapnak.
Az első két Skyhawk átalakításához 2011-ben láttak hozzá, azonban a dél-amerikai ország egyetlen repülőgép-hordozója, a SAO PAULO (A 12) kivonását követően a munkálatok üteme némileg alábbhagyott, sőt 2017-ben a korszerűsítési program törlésének ötlete is felmerült. Az első AF-1B-t 2015 májusában adták át a típust repülő egységnek, míg a második esetében erre 2016 áprilisában került sor, de az utóbbi repülőgép 2016. július 26-án lezuhant. Ez év májusában a haditengerészet megkapta az első modernizált kétüléses, AF-1C Skyhawk vadászbombázóját is. A korszerűsítés igencsak felemásra sikerült a jelenlegi állapotában, hiszen modern rövid hatótávolságú légiharc-rakéták, hajók elleni rakéták, vagy precíziós vezérlésű bombák és célzókonténer integrációja eddig még nem valósult meg, pedig a gépek képesek lennének ezek alkalmazására.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
General Dynamics YF-16A Fighting Falcon
General Dynamics F-111E Aardvark
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Categories: Biztonságpolitika
2018.09.01
Ukrajna amerikai egyesült államokbeli nagykövete augusztus 28-án bejelentette, megpróbálnak további USA-ban gyártott fegyverre szert tenni a jövőben. Nemrégiben légvédelmi rendszerek megvásárlási kérelmével fordultak Washingtonhoz. 750 millió dollárért szeretnének megvásárolni három komplexumot, melyeket eddig nem neveztek meg, de az árból és a mennyiségből feltételezhetően Patriot típusúak lesznek. Kijev továbbá vásárolni szeretne drónokat, lövésdetektorokat, illetve tüzérségi felderítő rádiólokátorokat is.
A cseh védelmi minisztérium szerződést írt alá a 62 Nexter Systems TITUS páncélozott jármű beszerzéséről. Eme páncélosok közelgő beszerzéséről már 2015 második felében lehetett hallani, azonban mindez éveket csúszott. Az ok, a cseh beszállítói részről nem minden résztvevő rendelkezett megfelelő biztonsági engedélyekkel. 3 évvel ezelőtt a cseh Zpravy.e15.cz információi szerint Prága majd 100 millió euró értékben 42 Nexter TITUS aknavédelemmel ellátott páncélozott szállító harcjármű beszerzése mellett döntött. A 6x6-os kerékképletű TITUS (Tactical Infantry Transport & Utility System) üresen 17 tonnás, míg felszerelve 23 és erre további 4 tonnás terhelés jöhet még. Szélessége 2,55 méter, magassága 2,73 méter és hossza 7,55 méter. Mozgatásáról egy 550 lőerős 6 hengeres Cummins motor gondoskodik egy Allison automata sebességváltóval közösen.
A kerekek közül csak a hátsó négy van meghajtva alapesetben, a 6x6-os hajtást csak a nehéz terepen kapcsolják be. A TITUS végsebessége 110 kilométer per óra, hatótávolsága 700 kilométer. Belső terében a vezetőn és a parancsnokon kívül tíz lövész szállítására nyílik mód, fegyverzetét egy Nexter ARX20-as távirányítású fegyverállványra szerelhető, akár 20 milliméteres gépágyú is alkothatja a kisebb űrméretű sorozatlövő fegyverek helyett. A darabszám emelkedett, így a végösszeg 303 millió dollár körül fog alakulni, míg a páncélosok átadása 2020 és 2025 között zajlik majd le. Természetesen az átadásra kerülő páncélosok gyártásában a Tatra is szerepet kap, mint az alvázak előállítója.
Megkezdődtek a brit MBDA Bolton által épített ASRAAM (Advanced Short Range Air-to-Air Missile) rövid hatótávolságú, infravörös önirányítású légiharc-rakétával a repülési tesztek, az Anglia számára gyártott Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázón. Az Egyesült Államokban található Edwards légibázis ad otthont az integrációval végződő brit fegyverkísérleteknek. A rakétát még csak a szárny alatti külső tartón hordozta a Lightning II-es, amelyik decembertől válik majd hadrafoghatóvá Nagy-Britanniában. Éppen ezért érdekesség még, hogy nem tudni mi okból, de a már hazaérkezett brit F-35-ök nem repültek a július 26. és augusztus 29. közötti napokban.
Májustól új fegyvert használnak az Airbus Helicopters H225M Caracal harci kutató-mentő helikopterek. Franciaországban a 1/67 Pyrénées helikopterszázadnál vezeték be az oldalajtóba szerelt Nexter SH20-as fegyverrendszert. A NATO standard 20x102 milliméteres lőszert használó M621-es 20 milliméteres gépágyú az állványával együtt úgy is beforgatható a tehertérben, hogy nem nagyon akadályozza a ki-és beszállását, továbbá az oldalajtók is becsukhatók. Ezáltal a Caracal nagyobb sebesség elérésére képes, ez pedig lehetővé teszi a repülés közbeni üzemanyag-felvételt, ami így biztonságosabban végrehajthatóvá válik.
Oroszországban jelentősen továbbfejlesztették a szovjet időkben megjelent K-58-as radargyilkos rakétát. A K-58USKE jelzésű variáns belső terében korszerű digitális összetevők jelentek meg, így csökkent a törzsének átmérője, továbbá a hossza is. A 4,19 méter hosszú és 0,8 méteres szárnyfesztávolságú rakéta hatótávolsága 200 méteres magasságból indítva 76 kilométer, míg 20000 méteres magasságból indítva 245 kilométer. Elődjének paraméterei megegyező magasságokból 46, illetve 200 kilométer volt. Harci hatékonysága 150%-al növekedett meg az új elektronikának köszönhetően.
Már a következő évtől újabb Szuhoj Szu-57-es vadászbombázók fognak átadásra kerülni az Orosz Légierő számára. A napokban újabb 15 példány megvásárlásáról kötött ugyanis megállapodást a gyártóval Moszkva. A MiG-35-ös is megrendelésre került augusztus hónapban, bár a mennyiség hivatalos forrásokban még nem került megemlítésre. Egyes információk szerint mindössze hat példányról van szó és ezek is a Sztrízsi, vagyis a Fecskék bemutatócsapathoz fognak majd kerülni.
Két hónapja jelentek meg hírek arról, hogy Oroszországban már folyik egy korszerű elektronikai zavarógép fejlesztése. A jelenleg erre a feladatra alkalmazott Iljusin Il-18-as utasszállítón alapuló Il-22PP-ket pár éve modernizálták, pár darabos mennyiségben. A pilótafülke, illetve a szárny kilépő éle mögött a törzs mindkét oldalán hatalmas dudorokba rejtett eszközök képessége a jövőben már nem lesz megfelelő, akárcsak maga a repülőgép sem. Az új fedélzeti berendezésekkel szembeni elvárás a nagyobb teljesítmény, így a földi, légi, tengeri eszközök rádióelektronikai zavarása mellett már elvárás az űrben lévő, a földkörüli pályán keringő navigációs és kommunikációs műholdak zavarása is.
A hordozóplatform az Iljusin Il-76-os, vagy a Tupoljev Tu-214-es lehet minden valószínűség szerint. Az új gépre az orosz források, mint Porudscsik-2-re hivatkoznak, mindenféle egyéb típusmegjelölés nélkül. Ezen a héten az Iljusin Il-114-300-as változat volt megemlítve, mint egy új rádióelektronikai harcra alkalmas gép alapja. A hosszú repülési idővel rendelkező, kevés földi kiszolgálását igénylő típust alkalmasnak találják erre a feladatra is, bár az továbbra sem bizonyított, hogy az Iljusin Il-114-300-on létrejövő gép lehet a pár hónapja említett Porudscsik-2-es.
Habár a török F-35-ök gondja még nem oldódott meg véglegesen, a 2011-ben megrendelt 11 Boeing CH-47F Chinook szállítóhelikopterek átadása folytatódik. Ankara még 2011-ben rendelt meg 11 tandemrotoros gépet. Ezekből az első hatot még 2016-ban leszállította a gyártó. Ebben a hónapban a fennmaradó öt gép átadása is megkezdődött.
Algéria és Oroszország tárgyalásokat folytatnak a MiG-29M/M2-es vadászbombázók beszerzésének ügyében. A legutóbbi időben az észak-afrikai állami az egyik legnagyobb orosz fegyvervásárlóvá nőtte ki magát. 2006-tól 44, majd 2015-től további 14 Szuhoj Szu-30MKA vadászbombázón felül 18 Szu-35-öst is megrendelt, a 14 Mi-26T2 szállító helikopter, valamint 16 Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgép és 42 darab Mil Mi-28 NE harci helikopter mellé. 28 új együléses MiG-29SzMT-vel és hat kétüléses MiG-29UB-val is gazdagabbak lennének, csakhogy az elsőnek leszállított 15 gépben nem új alkatrészeket is felfedeztek, ezért a már átvett MiG-eket visszaadták és a szerződést felbontották. Moszkva igényt tartott a 28 SzMT-re, sőt további 16-ot beszerzett. Azonban a korosodó 32 darab eredeti algériai Fulcrum-flotta pótlásáról gondoskodni kell, így az M/M2-es variánsok kerültek a képbe. Az Egyiptom által 46 darabos mennyiségben megrendelt M/M2-es változatból 14 példányt állítanának hadrendbe első körben Algériában, nagyjából 700-800 millió dollár ellenében.
Indonéziában saját fejlesztéssel szeretnék létrehozni a CN-235 szállító repülőgép csatarepülő változatát. A programot természetesen a PT Dirgantara (PTDI) tartja kézben és már kezelésbe is vettek egy CN-235-220-t. A tehertérbe egy oldalra tüzelő 30 milliméteres DEFA 553-as gépágyú kerül beszerelésre. Az 1200 lövés per perces tűzgyorsaságú fegyverek újrahasznosítva lesz, hiszen a már kivonásra került Douglas A-4H Skyhawk vadászbombázókból kerülnek kiszerelésre. A célok felderítéséhez elengedhetetlen célzótorony kiválasztása már folyamatban van. A demonstrációs platform várhatólag a következő évben fog elkészülni. Az indonézek reménykednek benne, hogy a hazai megrendelésen felül a közel-keleti, afrikai, közép- és délkelet-ázsiai régiókból érkeznek majd megrendelések az új változatra.
Egy másik hír kapcsán is szóba került az elmúlt napokban Indonézia, ugyanis Dzsakarta továbbra is szeretné fejleszteni légi szállító kapacitását. Ezért a jövőben Lockheed Martin C-130 Hercules tehergépeket kíván beszerezni az Egyesült Államokból. Washington eddig támogatásáról biztosította az ázsiai ország ezen elképzelését.
Megkezdődött a USS ABRAHAM LINCOLN (CVN 72) NIMITZ-osztályú repülőgép-hordozó fedélzetén a Lockheed Martin F-35C Lightning II-es vadászbombázók operatív tesztjének első fázisa, vagyis az OT-1. Ennek során valós harci helyzetet szimulálnak hosszú idő keresztül, melyben a F-35C-k is jelentős szerepet játszanak, mint a 7. hordozófedélzeti repülőezred (CVW-7) tagjai. A típust repülő VFA-125-ös Rough Raiders és a VFA-147-es Argonauts századok tagjai ezen, a bevetéseket imitáló repülések során nem csak saját századtársaikkal működnek együtt, hanem a F/A-18 Super Hornet, az E-2D Hawkeye és az EA-18G Growler típusokkal, valamint a hordozót kísérő többi hajóval is. Itt kell megemlíteni, hogy 2019 februárjában éppen a VFA-149-es század lesz az, amelyik eléri a korlátozottan bevethető szintet az F-35C típussal és várhatóan 2021-ben a USS CARL VINSON hordozóra is települni fognak, immáron egy több hónapos őrjárat teljes időtartamára. Visszakanyarodva a mostani OT-1-es tesztekhez, ezeknek egyik legfontosabb részét képezi az új típus szenzorjai által begyűjtött információk, illetve azok eljuttatási képességének ellenőrzése, mind a légi eszközök, mind a hajók fedélzetére is.
Megnézik továbbá, milyen logisztikai kiszolgálást kell majd tervezni az új típusnak egy bevetési turnus alatt, mind pótalkatrész, mind fegyverzet, mind kenőanyagok tekintetében. Szintén várva várják az ilyen üzemeltetés közben felmerülő meghibásodásokat, valamint azok leggyorsabb javítási módjainak megtalálását is. Egy probléma már évek óta jelen van, ez nem jelent újdonságot. Az F-35C Lightning II-es vadászbombázók hatékonyságát nagyban csökkenti a 2012 óta fennálló igencsak makacs probléma. A darabonként 400000 dollárba kerülő sisakok Generation III sisakkijelzője ugyanis még most sem működik tökéletesen az éjszaka végzett leszállások alkalmával. A flotta első körben szoftveresen próbálta meg orvosolni a problémát, de ez nem hozott megoldást. A probléma helyrehozatalának jelenleg jelzett időpontja valamikor jövő év elején várható. A most zajló OT-1 ideje alatt éppen ezért csak a nagyobb gyakorlattal rendelkező pilóták fognak éjszakai repüléseket végrehajtani az F-35C-vel.
Több szálon is folyik az amerikai hadsereg tüzérségi eszközeinek fejlesztése, melynek új erőt adhat az Oroszországban végbemenő hasonló törekvések is. A jövőbeli önjáró tarackkal szembeni elvárás 70 kilométeres lőtávot ír elő. Ezt akár hagyományosnak tekinthető tüzérségi eszköz is teljesítheti, de folynak kutatások a haditengerészetnél használt 127 milliméteres hajólövegek szárazföldi felhasználásának alkalmazhatóságáról is. A kémiai hajtóanyagokon túl az elektromágneses ágyú sem kerüli el a fejlesztők figyelmét, így jelenleg még nem lehet eldönteni milyen is lesz majd a jövőben rendszeresítésre kerülő tüzérségi eszköz.
A repülőgép-hordozók fedélzetére szánt pilóta nélküli tankergép pedig már kiválasztásra is került. Talán nem okozott nagy meglepetést a CBARS (Carrier Based Aerial Refuelling System) programot szemmel tartók számára, hogy a kiválasztott a Boeing Defense lett. A már két példányban is létező, gyári jelzéssel T-1-ként azonosított típus pillangó vezérsíkkal és az igazán áramvonalas törzs felső részén rejtetten elhelyezett levegőbeömlő-nyílással lett ellátva. Eredetileg szintén hordozófedélzetre tervezték, de felderítő és csapásmérő szerepkörben a 2016-ban törölt UCLASS (Unmanned Carrier-Launched Airborne Surveillance and Strike), előírásainak megfelelően, ezért némi áttervezésre volt szükség az új feladatkör betöltéséhez.
Az ez év márciusának elején bemutatott T-1-es így MQ-25A jelzéssel és a Stingray névvel ellátva folytathatja majd további életét. A Boeing 805,3 millió dollárt kap a négy prototípus elkészítésre. A 2020 elejére tervezett első repülést a 2024-ben kezdődő hadrendbe állítás fogja követni. Itt meg kell jegyezni, hogy jelenleg a szárazföldi próbák már folyamatban vannak. A flotta vezetésének elképzelésében jelenleg 72 darab Stingray beszerzése szerepel, ami a másik oldalon várhatólag 13 milliárd dolláros bevételt fog eredményezni. A 6800 kilogrammnyi üzemanyagot szállító MQ-25-ös a hordozótól 930 kilométernyire is négy-hat harci gépet tud majd üzemanyaggal ellátni, így az F/A-18 Super Hornet-ek esetében az 1300 kilométerre lévő célpontok támadása is megvalósulhat majd.
Nem hagyott fel hibrid kampányával a Lockheed Martin, mely az F-22 Raptor új változatát próbálta meg eladni Japánban. Az F-35 Lightning II-es vadászbombázókban alkalmazott fedélzeti elektronikákkal ellátott típus darabára túl borsosnak bizonyult a szigetországban, de az amerikai gyártó az USAF vezetése számára is próbálja értékesíteni az elképzelést. Igaz itt a már legyártott F-22-esek átépítéséről lenne szó, ez pedig alacsonyabb költségvonzattal járna.
F-22-esek darabszáma növekedett, mivel a 2012 novemberétől, közel hat éven át a földön tartózkodó vadászgépet újra repülőképes állapotba hozták. A 91-4006-os gyártási számú példány 27 hónapig volt a feltámasztáson, amely során komoly korszerűsítésen esett át. A jelenleg a legrégebben repülő F-22-es további 4000 órát tölthet majd a levegőben. Ebben a közegben pedig elsősorban a többi Raptor-t érintő modernizációs programhoz szükséges tesztekben vesz majd részt. Az Edwards támaszponton így már négyre nőtt a tesztrepülésekre igénybe vehető F-22-esek mennyisége.
Augusztus közepén vált teljesen kifizetetté Franciaország számára az a 15,03 millió dollár, amelyért cserébe 2013-ban szolgálatból kivont Dassault Super Étendard Modernisé vadászbombázók kerültek Argentínába. A gépek mellé egy szimulátor, az öt beépített mellé további tíz ATAR8K50 sugárhajtómű és számos alkatrész került eladásra a dél-amerikai ország részére. Az 1978 és 1982 között gyártott, 1-es (1978), 31-es (1980), 41-es (1981), 44-es (1981) és 51-es (1982) oldalszámú példányok közül mindegyik a legutolsó modifikációba, a SEM 5-be tartozik. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva tartós tárolásban várták a szebb napokat. 5 évvel ezelőtt az argentinok már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 11 meglévő közül a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.
A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők, a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelentette volna a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezték a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítottak volna a Super Étendard–ok szárnyai alatt. Az idén megérkező példányok közül kettő egészen biztosan alkatrészforrásul fog szolgálni az üzemképtelen argentin vadászbombázók számára, míg a másik három szolgálatba fog állni. A típusnak hamarosan fontos feladata lesz, hiszen idén Argentína ad otthont a G20-as csúcstalálkozónak, aminek légi biztosításában a Super Étendard–ok is részt fognak venni.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas RF-4C Phantom II
Agusta-Westland AW-159 Wildcat HMA.2
Pakistan Aeronautical Complex JF-17 Thunder
Lockheed TF-104G-M Starfighter
English Electric Lightning F.6
Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas Phantom FG.1
Categories: Biztonságpolitika
2018.08.25
Az ukrán Motor Szics hajtóműgyár véleménye szerint orosz spekuláció lehet a The Washington Times 15-én megjelent lapszámának egyik cikke mögött. Ebben az írásban azt firtatják, hogy az ukrán cég miért is szállít AI-222-es sugárhajtóműveket Kínába. Az ázsiai országban ezeket a legkorszerűbb kiképzőgépükbe, a Hongdu L-15-be építik be, amelyik igencsak hasonlít az orosz Jakovlev Jak-130-ra. Tény, az AI-222-es család AI-222K-25F variánsa utánégetővel is rendelkezik, így az L-15-ös képessé válik a hangsebesség átlépésére és az 1,4 Mach-al történő repülésre. A 2016-ban megkötött szerződés értelmében 250 darab hajtómű kerül Kínába. A Motor Szics úgy véli, a cikkel is próbálnak rájuk nyomást gyakorolni a szállítások beszüntetésére, ami akár az USA számára is jól jöhet Moszkva mellett. Washington így Peking számára szerezhetne kínos pillanatokat, míg megoldják a hajtóművek pótlását, miközben Oroszország a 2014 óta fennálló orosz-ukrán viszony okán hozhatná nehéz helyzetbe az ukránokat, akik az orosz piac elvesztése után új vásárlót kerestek és találtak is Kína személyében.
Már 100 kilométerre lévő célpont ellen is sikeres tesztet hajtottak végre az új ukrán fejlesztésű hajók elleni robotrepülőgéppel a Neptun-nal. A Motor Szics által gyártott MS-400-as kétáramú sugárhajtómű által mozgatott szerkezet irányítását a végfázisban aktív önirányító rendszer végzi, maximális hatótávolságát 300 kilométerben adták meg és harci része lehetővé teszi akár 5000 tonnás vízkiszorítással rendelkező hajók megsemmisítését is. Várhatólag kifejlesztésre fog kerülni a hajóról, a szárazföldről és a levegőből indítható variánsa is.
Szintén folyik a légierő fejlesztése Ukrajnában, ugyanis az ebben a hónapban leszállított két újabb MiG-29MU1 jelzéssel ellátott Fulcrum továbbfejlesztéssel együtt már nyolc példány található meg a légierő állományában a 2012-től átadásra került gépekből. Ezeknél még elsősorban a vadászfeladatok ellátására törekedtek a munkát végző Lviv-i gyár szakemberei, így egy nagyobb teljesítményű N019-19 radart kapott, valamint SzN-3307 műholdas navigációs rendszert és az ukrán Radionix vállalat Omut elektronikus védelmi rendszerét, melynek két verziója is beszerzésre került.
Az egyik beépítésre került a repülőgépbe, míg a másik konténerben nyert elhelyezést és külső felfüggesztésként valósulhat meg az alkalmazása. Következő évben már a még fejlettebb MiG-29MU2-es első példánya is el fog készülni. Ennél már a csapásmérő képesség növelése is szerepet játszott. A beépítésre kerülő 20PM fegyverkezelő rendszer lehetővé fogja tenni a K-29T irányított rakéták és a KAB-500KR irányított bombák bevetését is. A pontosabb navigációról az A-323 RSzBN navigációs rendszer gondoskodik majd és az MSD-2000 adatbusz is megjelenik a MiG-29MU2 belső terében. A 2020-tól kezdődő nagyobb mérvű MiG-29MU2 átalakítás után a MiG-29MU3-as kerül majd a csapatokhoz, melynek megalkotásába már bele s fogtak Ukrajnában.
Bulgáriában eldőlni látszik, hogy a Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépek nagyjavítása a megvalósulás útjára lépett. A szovjet érában tervezett gépeket az orosz aviatikai óriásvállalat, a United Aircraft Corporation (UAC) és a fehérorosz 558-as repülőgép-javító üzem közösen fogja kezelésbe venni. A Szu-25-ök 1988-ban jelentek meg Bulgáriában és jelenleg összesen 35 példányt lehet megtalálni a légierő állományában. Ezek közül 2017 decemberében tudott levegőbe emelkedni az utolsó gép. Az üzlet becsült értéke 42,2 millió dollár.
Csehországban az Aero Vodochody üzemében már folyik első L-39NG repülőgép összeszerelése. A jelenleg 70%-os részben már elkészült 7001-es oldalszámú példány várhatólag szeptember fogja megkapni szárnyait. Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal.
A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az L-39NG további megrendelői között említik a Breitling és Black Diamond műrepülő csapatokat, de a spanyol légierőt is, ahol a CASA C-101-es gépek utódja lehet a cseh típus. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. Felszereltsége lehetővé fogja tenni a 4. és 5. generációs repülőgépek jövőbeli pilótáinak képzését is. A fejlesztési elképzelést bemutató példány első repülésére 2015 szeptemberében került sor. Jelenleg már négy gép építését végzi az gyártó, ezekből az elsőt és negyediket fogják a repülési tesztekhez felhasználni, ezek az év végétől veszik majd kezdetüket.
Nagyobb hírverések nélkül folyik az MBDA Marte ER hajók elleni rakéta integrációja a Eurofighter Typhoon vadászbombázóra. A 2016 második félévében elindított, 16 hónapos első fázis lassan a végéhez ér. Ennek során földi függesztési próbákat is végrehajtottak, amelyhez az olasz tulajdonban lévő IPA2-es jelzésű példányt használták. Ennek során bebizonyosodott, hogy a Marte ER igen gyorsan, mindössze 3 perc alatt elhelyezhető a Eurofighter Typhoon szárnya alatti felfüggesztőjén, a szállítókocsiról történő felemelést követően. A hírek szerint több Eurofighter Typhoon alkalmazó és esetleges megrendelő is élénken figyeli a típus hajók elleni alkalmazhatóságának megvalósítását.
Múlt héten felszedte a horgonyát és elhagyta a Portsmouth-i honi kikötőjét Nagy- Britannia legnagyobb hadihajója, a HMS QUEEN ELIZABETH repülőgép-hordozó. A 65000 tonnás vízkiszorítású egység az Egyesült Államok keleti partja felé igyekszik, ugyanis fedélzetére két Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázó fog megérkezni nagyjából 200 főnyi személy kíséretében. Ugyanis a típus fedélzeti tesztjei veszik kezdetüket, melyek 11 héten át fognak tartani és 500 felszállással fognak járni. Az amerikai haditengerészet Maryland államban található Patuxent River-i tesztközpontjából áttelepülő, speciális érzékelőkkel is ellátott repülőgépek négy pilóta fogja vezeti ezen tesztidőszak alatt, közülük három brit, míg egy amerikai lesz. Utóbbi egyébként a tengerészgyalogságnál teljesít szolgálatot. A brit felségjellel ellátott F-35B Lightning II-es vadászbombázók várhatólag majd a következő évben fognak megérkezni a HMS QUEEN ELIZABETH repülőgép-hordozó fedélzetére.
Az Egyesült Királyság Királyi Légiereje bejelentette, hogy az új Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépek hivatalos jelzése a Poseidon MRA Mk.1 lesz. A kilenc megvásárlásra kerülő gépet a 120. és a 201. repülőszázad fogja használni a RAF Lossiemouth-i bázisáról.
Oroszországi hírek szerint Moszkva és Új-Delhi továbbra is egyeztet a Szuhoj Szu-57-es vadászbombázóról. Pár hónapja nagy megdöbbenést keltett a haditechnikával foglalkozó oldalakon megjelent hír, miszerint India a több éves sikertelenséget követően kilép a náluk FGFA jelzésű projektből, melyben leginkább anyagi támogatóként voltak jelen. Állítólag nem távoztak, csak rengeteg kérdésre várnak választ Moszkvából, ahonnan ígéretük szerint kimerítő válaszokat fognak majd kapni. Éppen az egyik ilyen kulcsfontosságú kérdésre, ha nem is egyértelmű válasz, de utalás szintén megjelent a héten a médiában. Ez pedig a Szu-57-es szupercirkáló képessége, vagyis az utánégető használata nélkül végrehajtott hangsebesség feletti repülési képesség. Az új fejlesztésű hajtóművekkel, melyekkel 2017 decembere óta folytatnak próbákat, a típus képes lesz erre, moszkvai állítás szerint.
Új toronnyal volt látható az új orosz gyalogsági harcjármű. A T-14-es Armata harckocsi alvázán létrehozott T-15-re egy 57 milliméteres gépágyúval ellátott AU-220M távirányítású torony került felszerelésre, amelynek bal oldalára még két 9M120-1 Ataka lézeres félaktív irányítású páncéltörő rakétát is felszereltek, illetve az Afganit aktív páncélzat elemeit is elhelyezték rajta. A fő fegyverzetet természetesen kiegészíti egy 7,62 milliméteres géppuska is. A 3,6 tonnás tömegű AU-220M távirányítású torony kis mérettel rendelkezik, így a könnyebb, akár kerekes futóművel ellátott páncélosokon is alkalmazható. A főfegyverzet +60 és -5 fok között emelhető, illetve süllyeszthető, de a kis méret legfőbb hátránya a lőszerkészlet, ami az 57 milliméteres lőszerek esetében 80 darab.
Elkezdődnek az elsőnek elkészült Turkish Aerospace Industries (TAI) T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopter prototípusával a földi próbák. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A 6 tonnás forgószárnyas meghajtásától a T129-es ATAK harci helikopterből is ismert LHTEC CTS800-as gázturbina két példánya fog gondoskodni. Meg kell jegyezni, hogy Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai erőmű kifejlesztését is. A 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes, nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A T625-ös első felszállására még az idén szeretnének sort keríteni, míg a sorozatgyártása várhatóan 2021 után kezdődik el.
Indiában újabb sikeres próbát hajtottak végre a helyi fejlesztésű HELINA irányított páncéltörő rakétával. A helikopterek fegyverzetébe szánt eszköz a Nag irányított páncéltörő rakétán alapul, de jelentős változtatásokat eszközöltek rajta. A hírek szerint ezek a tesztek a maximális hatótávolság (7-8 kilométer) környékén lett végrehajtva, amit mind a három infravörös önirányítású, valós harci résszel ellátott HELINA teljes sikerrel teljesített.
Bár kategóriájában egyértelműen a legkorszerűbb, tovább folyik a Boeing AH-64E Apache harci helikopterek képességeinek fejlesztése. A legalább 2048-ig szolgálatban tartandó forgószárnyassal szembeni jövőbeli képességek meghatározása már elkezdődött. A jelenleg csak V6 jelzéssel illetett új, frissített konfigurációval szemben elvárás lesz, hogy a rotoragy fölé szerelt rádiólokátor hatótávolságát megduplázzák, tovább bővítsék a pilótanélküli repülőeszközökkel végzett együttműködés lehetőségeit. Ugyancsak növekedni fog a Link 16-os adatátviteli rendszer képessége, valamint új többmagos processzorok és megnövekedett számítógépes memória fogja biztosítani a nagyobb számítógépes kapacitást. Fegyverzet terén a félaktív lézeres önirányítású AGM-114R Hellfire Romeo integrációja az eddig napvilágra került elvárás.
Igaz csak holnap fog megérkezni új hazájába, Brazíliába, az ATLANTICO (A140) nevet viselő egykori HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó, de az első landolásokat már végre is hajtották a fedélzetén brazil forgószárnyasok. Az internetre felkerült képi bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy augusztus 23-án egy UH-15 Super Cougar, egy SH-16 Sea Hawk és egy IH-6B Bell Jet Ranger III is leszállt a Rio de Janeiróba augusztus 25-én befutó egységen. Az ok, a brazil tengerészeti repülés ünnepnapja volt.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Lockheed Martin HC-130J Hercules
General Dynamics F-111F Aardvark
Fairchild A-10A Thunderbolt II
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
North American QF-100D Super Sabre
Categories: Biztonságpolitika
Pages
© 2012-2018 Europa Varietas Foundation © 2015-2018 Europa Varietas Association
www.europavarietas.org | info(@)europavarietas(dot)org | Switzerland
We are looking for sponsors for the English translation of these books, please contact turkeandras(at)gmail(dot)com