Biztonságpolitika

Si vis pacem, para bellum - unos-untalan belénk sulykolt mondat, hogy aki békét akar, készüljön a háborúra. Bár alighanem önmagában is több jogos kérdést generál, mint megválaszol, nem alkalmas arra sem, hogy válaszul szolgáljon arra a kérdésre: vajon mit csináljanak azok, akik valamiért nem tudnak készülni a háborúra? Amire viszont roppant egyszerű a válasz is, nevezetesen, hogy a békéért tegyenek meg mindent, amire csak képesek. Kivéve persze a háborúra készülést, mert arra nem, hiszen abból indultunk ki.

A háborúra, hadviselésre való készség ugyanis nem magától értetődő, hiányában pedig a fenti alternatíva az egyetlen opció.  Olyannyira összetett, erőforrásigényes és magas kockázatú dologról van szó, hogy roppant alacsony azon országok, entitások száma, amelyekrōl ma állítható ténylegesen - és nem csak veszélyes illúziójának vezetési/lakossági szintű megléte, mert az valami más. Az előbbi esetében büntetőjogi kategória, az utóbbi esetében kollektív tudatlanság, éretlenség és a kiszolgáltatottság indikátora.

A háborúra való képtelenség összetevői változékonyak, de kiragadott példa bōven akad, amire ismérvként tekinthetünk, figyelembe véve persze a kontextust is:

- a koncepcionális, politikai keretek elégtelensége, belső ellentmondásossága, a tényleges stratégiai lépésekkel, kommunikációval való inkoherenciája vagy fordítva

- csapongás 

- doktrínális, terminológiai, definíciós hiányosságok, beleértve ebbe a nemzeti szaknyelv elhanyagolását is. A "lost in translation" valós veszély. Aki nem akarja lefordítani, az valószínůleg meg sem érti (jól), ami aztán dominóelven fut tovább térben és időben

- nárcizmus, egoizmus és erőszakosság, urizálás, mint a vezetői kiválasztási szokásjog/kultúra nem kizáró, hanem jellemző érvényesülési kritériuma, gyakorlata

- külsō entitás akár csak szellemi-intellektuális dimenziójú befolyásának az objektív, valós képalkotást ellehetetlenítő, torzító jelenléte, az idegen neveltség, a copy-paste szellemiség dominanciâja

- a háború (is) kollektív műfaj. Az egyéni vezetői nünükék szimbolikusnál nagyobb mérvű érvényesítése, kiszolgálása képességlimitáló faktor

- krízistagadás, szőnyeg alá söprés

- a transzparencia hiánya, mely jellemzően 95 százalékban képességhiány rejtése, csak 5 százalékban valós képesség jogos fedése

- az önmagunknak hazudás prioritása a másoknak hazudás felett

- valamire rámondani, hogy mi, pedig nagyon nem

- a képességlétesítés, fenntartás és fejlesztés intézményének illetve összehangoltan működő rendszerének hiánya, párhuzamosságok, ellenáramok és ebből evidensen fakadó konfliktusok, melyek a problémák elmélyítésére alkalmasak, nem a megoldásukra

- képességösszetevők kezdeti és "normálissá érő" hiánya, üres, vagy javarészt üres képességdobozok az illúziókeltésnek is csak a küszöbértékén.: fenntartási-karbantartási feltételek, infrastruktúra, kiképzés, pusztítóeszköz, stb. elégtelensége

- a figyelmeztető jelek, válsághelyzetek elégtelen kezelése, erőforrások ilyenkori elvonása, nem fokozása

- aktív erōk alacsony feltöltöttsége, alacsony hadrafoghatósága 

- prototípusok, papírprojektek, nem késztermékek, kis szériás termékek visszatérő preferálása fő fegyverrendszereknél, ahol sajnos számít

- követelménytámasztási, termékvizsgálati, tesztelési (önálló értékelési) kêpesség elégtelensége

- platform, nem pedig konfiguráció-centrikusság

- felülpozícionált, hosszú távon kétes fenntarthatóságú ipari projektek az ágazati beszállítói potenciál becsatornázása, reális ütemű fejlesztése helyett

-"A' konjuktúra elszalasztása kreatív kereskedelmi/eredet/cimkézési opciók feltárása- alkalmazása helyett

- dotált, garantált tranzakcionális korporatív illúziókeltés, valós termelés és hozzáadott érték helyett átcímkéző/vendori/"rendszerintegrátori" ténykedéssel

A sort még lehetne folytatni, hangsúlyozottan konstruktív éllel.

Addig is, ha nem vagy képes háborúzni, keresd a bêkét.

Si bellum gerere non potes, pacem pete.

Zord

Az idén százéves Delta Airlines történetét röviden áttekintő sorozatban többször szóba került az 1978-as légitársasági deregulációs törvény, amely átalakította az amerikai légiközlekedési iparágat. Véget vetett a légitársaságok kormányzati szabályozásának és hatására olyanok is „levegőhöz jutottak”, akik korábban nem. Éles piaci verseny alakult ki, és az amerikai társadalom szélesebb rétegei számára is elérhetővé vált a repülés. A Delta sorozat negyedik, befejező része előtt erről a törvényről lesz szó.

A légitársaságok deregulációjáról szóló törvényt megelőzően az 1939-ben alapított Polgári Légiközlekedési Tanács (CAB – Civil Aeronautics Board) felügyelte és szabályozta az Egyesült Államok egyes államai közötti légiközlekedést. Az államokon belül zajló repülések felett a CAB nem rendelkezett, azok az adott állam kormányzatának hatáskörébe tartoztak. A légitársaságok működésének szabályozása szigorú, bürokratikus keretek között zajlott. Amikor egy társaság új útvonalon szeretett volna repülni, engedélyt kellett benyújtania a CAB-hez, amely sokszor évekig húzódó eljárás keretében vizsgálta a kérelmet. Gyakorlatilag mindenbe beleszólhattak, még a díjszabásba is, meghatározva a viteldíj árának alsó és felső határát. Ellenőrzést gyakoroltak a légitársaságok összeolvadása felett is, ami egyfajta kiskapu volt, amelyen át a felvásárló légitársaság hozzájutott a felvásárolt fuvarozó útvonalhálózatához és repülőgépeihez. Ez a szabályrendszer megakadályozta, hogy a légitársaságok az útvonalkínálat, a jegyárak és a fedélzeti szolgáltatás színvonala alapján versenyezzenek egymással. Mivel valamennyien nagyjából azonos szolgáltatást nyújtottak, az utasok nem ragaszkodtak egy adott társasághoz, ha a másik menetrendje kedvezőbb volt a számukra. Ennek eredményeként a járatsűrűség lett a piaci részesedés legfontosabb meghatározója, amibe meglepő módon a CAB általában nem szólt bele. Ez a négy évtizeden át alkalmazott eljárásrend a CAB bürokratáinak biztos munkahelyet és hatalmat biztosított, de a hetvenes évek végére eljött az idő, amikor ki kellett mondani, hogy éppen ideje a változásnak.

[...] Bővebben!

A nyolcvanas évekre a Delta Airlines öt évtizedes működést tudhatott maga mögött és a mezőgazdasági repülőgépektől eljutott a szélestörzsű óriásokig. Olyan repülőgépek üzemeltetése kezdődött ebben az évtizedben, amelyek közül néhány ma is forgalomban áll. A nyolcvanas évek azonban nem indultak könnyen. A gazdasági helyzet, az üzemanyag ára és az 1978-as deregulációs törvény miatt kialakult verseny nehéz helyzetbe hozta a légitársaságot, amely további beszerzésekkel igyekezett előrelépni. Ezek középpontjában a Boeing volt.

A Delta Airlines nem volt egyedül a problémáival, számos más iparági szereplő küzdött hasonló gondokkal, és ahogy az lenni szokott, létszám csökkentéssel igyekezett túlélni. A Deltánál másképp gondolkodtak, a dolgozók közel tíz százalékos fizetésemelést kaptak, továbbá olyan repülőgépek beszerzését célozták meg, amellyel leválthatták az öregedő és kevésbé gazdaságos típusokat.

[...] Bővebben!

A Tennessee-t néhány nappal a leytei ütközet után visszavezényelték a nyugati partra, a régóta esedékes nagyjavításra. A csatahajó november 26-án érkezett meg Bremertonba, ahol a hajó szárazdokkba állt, a legénységet pedig szabadságolták. A Big Five többi csatahajója a Hetedik Flotta kötelékében tovább folytatta a Fülöp-szigeteken előrenyomuló csapatok tüzérségi támogatását, melynek során majdnem mindegyikük szerzett kisebb-nagyobb sérüléseket, többnyire a kamikazéknak köszönhetően.

A Coloradót november 27-én találta el két kamikaze, melyek súlyos fedélzeti károkat, és nagy emberveszteséget okoztak a hajónak, melynek legénységéből 19 tengerész meghalt, 72 megsebesült. Sérülései ellenére a csatahajó december közepéig folytatta a szigetek ágyúzását, és csak ezt követően tért vissza a Manus-szigeti támaszpontra, ahol elvégezték a sérülések ideiglenes javítását. A Colorado 1945 január elsején tért vissza a flottához, hogy részt vegyen a Lingayen-öbölben tervezett partraszállás előkészítésében. Kilencedikén azonban ismét megsérült, ezúttal „baráti tűz” következtében. A mélyrepülésben támadó japán gépekre tüzelő légvédelmi ágyúk tüzérei sokszor annyira belefeledkeztek a lövöldözésbe, hogy lövegeikkel akkor is követték a támadó gépeket, amikor azok már saját hajók közelébe, vagy éppen takarásába kerültek. Az ilyesfajta balesetek nem mentek ritkaságszámba, és gyakran komoly veszteségekkel jártak, mint ebben az esetben is. A Colorado nyitott állásokban elhelyezett légvédelmi ágyúinak kezelői között nagy pusztítást végeztek a becsapódó gránátok repeszei, melyek 18 tengerészt öltek meg, 51-et pedig megsebesítettek. Magában a hajóban nem keletkeztek komolyabb károk, az Ulithinél elvégzett javítások után a Colorado néhány héttel később ismét csatlakozott a már az okinawai partraszállásra készülődő flottához.

[...] Bővebben!

Zord

1960-ra a Delta maga mögött hagyta első 35 évét; az úttörő húszas-harmincas éveket, a nagy gazdasági világválságot, a második világháborút és az ötvenes évek légcsavaros korszakát. Megkezdődött és egy évtized alatt lezajlott az átmenet a sugárhajtású gépek üzemeltetése felé, a hetvenes években pedig szolgálatba álltak a szélestörzsű típusok is. Sorozatom második részében ezen időszak meghatározó repülőgép beszerzéseiről lesz szó.

A Delta történetében tizenhét dugattyús motoros, légcsavaros utasszállító típust jegyeztek fel. Ezek a gépek a negyvenes-ötvenes években a flotta gerincét képezték, aztán fokozatosan kiszorultak a társaság útvonalairól és a hatvanas évekre már csak négy típus maradt forgalomban. A DC-3-ast mindjárt az évtized elején, 1960-ban búcsúztatták, nyolc évvel később, a négymotoros DC-6-ostól és DC-7-estől is megváltak, végül a légcsavaros korszakot a Convair 340-es és 440-es gépek kivonása zárta 1970-ben. A Delta ezután egy rövid kitérőtől eltekintve már csak sugárhajtásúakkal repült; olyan Douglas, Lockheed és Boeing gépekkel, amelyekre manapság nosztalgiával szokás visszagondolni. Egyes típusok még az ezredfordulón túl is repültek, másokat kivonásuk után, a változó piac diktálta igények miatt modernebb kivitelben, hosszabb-rövidebb időre ismét forgalomba állítottak.

[...] Bővebben!

A Fülöp-szigeteki partraszállás hevenyészve összecsapott hadművelet volt, melynek szokatlan módon nem volt főparancsnoka. A flotta és a hadsereg nem egyeztetett, és nem hangolta össze a tevékenységét. Nimitz nagylelkűen MacArthur parancsnoksága alá rendelte az egész Hetedik Flottát, melyhez a régi csatahajók is tartoztak, míg a korszerű egységekből álló, és a flotta fő csapásmérő erejének számító Harmadik Flotta, melynek feladata a várható japán ellentámadás elhárítása volt, William Halsey parancsnoksága alatt önállóan tevékenykedett. A két flotta tevékenysége nem volt kellően összehangolva, és a köztük levő kommunikáció is akadozott, ami később sok probléma forrása lett.

A japánok szintén szétaprózták erőiket, három, egymástól gyakorlatilag függetlenül tevékenykedő hajórajra osztva őket. A tervek szerint a hadműveletet Ozawa Jisaburo tengernagy északról érkező köteléke nyitotta volna meg, melynek faladata az volt, hogy a figyelmet magukra vonva elcsalogassák az amerikai főerőket Leyte közeléből. A partraszálló erők elleni támadást ezután Kurita Takeo tengernagy nyugatról, és Shima Kiyohide altengernagy délről érkező köteléke hajtotta volna végre, harapófogóba kapva a Leyténél álló amerikai erőket. Kurita és Shima kötelékének a légifedezetét a szigeteken állomásozó, Onishi Takajiro altengernagy irányította légierő biztosította volna. Elvileg mindegyik támadó csoportot Toyoda Soemu tengernagy irányította volna a tokiói főhadiszállásról, azonban a japán rádió-összeköttetés teljesen csődöt mondott. Toyodának végig fogalma sem volt róla, mi történik a Fülöp-szigetek környékén, tehát nem volt lehetősége semmilyen központi irányításra.

[...] Bővebben!

Az ADHU25 keretében először került sor az új LYNX IFV-k pontonos átkelésére a Tiszán.

Ha jól számoltam, a megboldogult vezsenyi kompátkelő helyén létesített PMP szalaghíd 11 folyami és 2 parti elemből állt (egy elem hossza ~6,75 m).

Egy-egy folyami és parti elem menethelyzetben a maga Krazán.

Kraz 255 várakozik a  terhelési próbára...

...a megfelelő irányítás mellett.

A készlet egyik BMK-130M motorcsónakja szintén menethelyzetben Rába H-18 vontatmányaként.

Egy eredeti teljes PMP készlet 32 folyami és 4 parti elemre terjed ki, melyből legfeljebb egy 382 m hosszú, 3,29 m széles 20 t terhelhetőségű híd, vagy egy 227 m hosszú 6,5 m széles 60 t terhelhetőségű híd állítható össze. Itt a FLF török komponensének FNSS gyártású M113-as variánsa, egy ACV kell éppen át...

...itt pedig egy BTR-80SKJ sebesült kihordó jármű. 

Hiúzfalka várakozása az ártérben a bemutató előtt.

Fröccs. A jóformán üresen is 40+ tonnás harcjármű hídra történő felhajtását az elemek közti réseken felcsapó víz kíséri. A háttérben kézi C-UAS-al felfegyverzett katona.

A vendégek ACV-it természetesen szintén török BMC trélerek hozták le Szolnok alá a Bakonyból.

Helikopterek és drónok egyszerre az átkelő fölött. Mert levegő nélkül nincs se föld, se víz, ezt jó lenne egyszer és mindenkorra tudomásul venni.

A néhai vezsenyi komp.

A szögvisszaverőkből összeállított Piramida álcahíd még a part mellett. Nagyon szép. A kérdés csak az, hogy ami anno egy A-6 BN-t, F-4D wizzót vagy RF-4C take interpretátort megtévesztett egy analóg szkópon/radarfilmen, az hogy áll ma egy MALE/HALE/taktikai drón illetve LEO műhold SAR/ISAR képalkotásával szemben (az álcázás/megtévesztés fokozódó multispektrális igényéről nem is beszélve).   

Zord

Az Egyesült Államokban 1925. március 25-én kezdte meg működését egy repülőgépes növényvédelemmel foglalkozó vállalkozás, hogy azután átnyergeljen a belföldi utasszállításra, majd később Delta Airlines néven a légiközlekedés globális szereplőjévé nője ki magát. Jól csengő nevét a Mississippi deltájáról kapta, arról a vidékről, ahol a története elkezdődött.

Kalandos kezdet a gyapotföldek felett

A Delta története a múlt század húszas éveinek elején indult az amerikai délen, ahol a pamutipar fontos gazdasági tényező volt. Ezt az iparágat veszélyeztette a pamut alapanyagát fenyegető gyapottokmányos bogár, amely komplett gyapotföldeket volt képes elpusztítani. Azt, hogy a kártevők elleni küzdelemhez repülőgépet kellene használni, először a hadsereg hadnagya, John Macready próbálta ki 1921-ben, az ohiói Daytonban. A következő, immár célzott kísérleteket az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának megbízásából Bert R. Coad kezdeményezte azzal, hogy 1922-ben a hadseregtől kölcsönkért gépekkel és pilótákkal gyapotföldeket permeteztetett Louisiana államban. A bíztató eredmények alapján Coad egy New York állambeli repülőgépgyártóhoz, a Huff, Daland & Companyhoz fordult, hogy építsenek egy kifejezetten légi növényvédelemre szolgáló repülőgépet. A Huff-Daland Duster elnevezésű típus 1924 júliusában emelkedett először levegőbe a hadseregtől a mezőgazdasági minisztériumhoz vezényelt Harold Harrissal a pilótaülésben. A három elkészült példánnyal a gyártó cég, a mezőgazdasági minisztérium valamint a georgiai állami mezőgazdasági főiskola közös szervezésében, még azon a nyáron megtartották az első nyilvános bemutatót. Nem eredménytelenül, mert szeptemberben az Egyesült Államok mezőgazdaságának történetében először szállt fel egy repülőgép kereskedelmi célú légi növényvédelemre. Az eseményre a Mississippi állambeli Heathmanban került sor, ahol egy Huff-Daland Duster 720 hektárt permetezett le. A georgiai mezőgazdasági főiskola novemberben egy újabb találkozót szervezett, amelyen a Huff, Daland & Company képviselőin kívül mezőgazdasági ügynökök és helyi farmerek is részt vettek.

Huff-Daland Duster

[...] Bővebben!

Ma tartották a "0"-ponton az ADHU25 bemutatónapját, ami jó alkalmat szolgáltatott ismert dinamikus témák újabb telefotós megközelítésére és a statikus részletfotózásra egyaránt.

Végre sikerült! A7-es Leo oszló tűzgömbje.

A Lynx 30-as ágyújából kilőtt airburst lövedék imitált C-UAS szerepkörben. A szárazföld meglévő automatizált lövegtornyainak, RCWS-einek ilyen célú alkalmazása, továbbfejlesztése a téma kezelésének egyik lehetséges és persze részleges megoldása lehet.

Dolgozik Rosy...

...melyet betöltve, közelről ma láttunk először...

...ahogy az elhasznált 40-es ködgránátok hüvelyeinek eltávolítását is.

Spike LR2 indítás a bal szárnyon a távolban, az alacsony dekkre tekintettel alacsony röppályán. A tipikus jóidős lövés nem férne rá egy ilyen lapos képre.

Édzsforszos H225M huszáros alacsonytámadás utáni kifordulás közben veti a 118-asokat, az MTV zavarótöltetek szépen megvilágítják a lapátvégi vortexcsíkokat.

Zord

A felvételi során egy önéletrajzot, egy motivációs levelet és egy rövid esszét szükséges megküldenetek 2025. október. 13. 23:59-ig a biztpolszakkoll@gmail.com  e-mail címre. Az esszétémák, illetve a kidolgozás szempontjai alább láthatók.

A benyújtandó dokumentumok formai követelményei: docx formátum, Times New Roman betűtípus, 12-es betűméret, 1,5-es sorköz. Az önéletrajz és a motivációs levél terjedelme maximum 1-1 oldal legyen.

A felvételi során egy rövid leíró esszét (minimum fél oldal) kell elkészítened, amelyet az önéletrajzzal és motivációs levéllel egy üzenetben, de mindenképp külön dokumentumban szeretnénk megkapni. Az elkészítés során ezekre figyelj:

Az alábbi 12 témakör egyikét válaszd!

A felhasznált forrásokra mindenképp hivatkozz! A hivatkozás formáját azonban nem kötjük meg, azt megteheted lábjegyzetben, végjegyzetben vagy hiperhivatkozással is. Legalább 3 forrást használj.

A véleményedre is kíváncsiak vagyunk, ne félj leírni!

Ha bármilyen kérdésed adódik az esszével kapcsolatban, a biztpolszakkoll@gmail.com címen tudsz segítséget kérni.

Az online fordulót  egy motivációs és egyben szakmai  beszélgetés követi, amely időpontjáról e-mailben tájékoztatjuk a pályázókat.

Idén a Biztonságpolitikai Szakkollégium minden kutatóműhelye külön esszétémát hirdet meg, amelyek közül választhatsz.

Közel-Kelet-műhely:

1. téma: Proxyháborúk kiéleződése: Irán és Izrael szerepe.
2. téma: Katonai modernizáció és növekvő védelmi kiadások a Perzsa-öböl államaiban.
3. téma: A Vörös-tengeri hajózás biztonsága.

Távol-Kelet-műhely:

1. téma: Tajvan védelme: regionális ügy vagy globális nagyhatalmi felelősség?
2. téma: Észak-Korea nukleáris fenyegetése: elrettentés vagy tárgyalás a járható út?
3. téma: Az ukrán-orosz front hadművészeti tanulságai az indo-csendes-óceáni térség potenciális háborúira.

Afrika-műhely:

1. A Wagner-csoport és az orosz befolyás növekedése a Száhel-övezetben.
2. Terrorizmus és államépítés: Boko Haram és az Iszlám Állam Nyugat-Afrikában. A nigériai és a környező országok biztonságpolitikai dilemmái.
3. A Vörös-tenger és a Bab el-Mandeb-szoros stratégiai jelentősége.

Hadtörténelem-műhely:

1. Mutasd be a délszláv konfliktus különböző szakaszait, és a jelenlegi béketámogató missziók létrejöttét!
2. Vázold fel, hogyan szerezte meg az Orosz Föderáció a Krím-félszigetet 2014-ben!
3. Hasonlítsd össze az 1967-es Hatnapos, és az 1973-as Jom Kippuri háborút!

Jó munkát és sikeres pályázatot kívánunk mindenkinek!

A Diákbizottság

A Felvételi segédlet 2025. ősz bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A Puget Sound hajógyárában megtartott tíznapos próbaüzemet követően az újjáépített Tennessee 1943 május 23-án futott ki ismét a tengerre, és indult útnak San Pedro felé. A csatahajó egy teljesen új legénységgel a fedélzetén kezdte meg új életét. A Tennessee régi embereiből alig néhányan kerültek vissza a hajóra, akik az elmúlt hónapokat különböző továbbképzéseken töltötték. A tengerészek zöme teljesen zöldfülű, frissen toborzott önkéntes volt, akik elég sok fejfájást okoztak a csatahajó kapitányának, Robert Stevenson Haggart-nak. A San Pedro felé vezető tíznapos úton a csatahajó riasztócsengői úgyszólván állandóan szóltak, Haggart éjjel-nappal, folyamatosan gyakorlatoztatta újdonsült tengerészeit, akik Pearl Harbor után bevonulva nemrég kerültek csak ki a haditengerészet gyorstalpaló kiképzéséről, és ott szerzett tengerésztudásuk szakmai értéke legalábbis kétes volt. Ennek megfelelően az első gyakorlatok rendszerint bohózatba illő felfordulásba és káoszba fulladtak. Mire azonban San Pedróba értek, az intenzív tréningnek köszönhetően már javult a helyzet. A Tennessee tengerészei kezdtek megismerkedni hajójukkal, és egyelőre még inkább csak elméleti tengerésztudásukat lassan már képesek voltak átültetni a gyakorlatba is.

A csatahajó május 31-én futott be San Pedróba, azonban nem időzött ott sokáig, mivel jelenlétére már szükség volt a hadszíntéren is. Egy tankolást és a készletek kiegészítését követően a hajó a Portland cirkáló kíséretében már következő nap, június elsején kifutott első harci bevetésének színhelye, Alaszka felé.

[...] Bővebben!

Üdv Belgrádból, a szerb egység, szabadság és a nemzeti lobogó ünnepe alkalmából megrendezett katonai parádéról, mindjárt az elején két újdonsággal ;-) aztán a többivel.

Elbit PULS rakétatüzér jármű először szerepelt nyilvânos rendezvényen a beszerzés bejelentése óta.

A másik nagy újdonság szintén az izraeli cégtől érkezett, a Hermes 900-as MALE UAV.

A felvonulás (és persze az elmúlt évek batajnicai rendezvényeinek) egyik nyilvánvaló üzenete az volt, hogy a különböző célú dróntechnika jelentőségét Szerbiában megértették, és mindent megtesznek a széleskörű/spektrumú/redundáns képesség megvalósításáért. Itt az emirátusi Edge csupaszárny légcsavaros Shadow 50-es "egyirányú támadó drónja" (OWA) a trélerre telepített katapultján (előtérben). Jobbra a háttérben pedig a sugárhajtású Shadow 25-ös. A kommentárok Sahed-136/Geran-2 ekvivalenciát emlegetnek velük kapcsolatban.

Szintén az Edge SM-2-es "autonóm cirkáló lőszere" (MTOW 70 kg, payload 10-23 kg)...

...illetve ezek halmozott szállítása.

Itt pedig a hazai fejlesztésű és gyártású "hunter-killer" komplexum, Vrabac felderítő drónnal és Oszica cirkáló lőszerekkel. (Természetesen csak a felvonulás kedvéért így installálva)

M79 Osza rakétahajtású gránátvetőkkel felszerelt hexakopter drónok is feltűntek. A kép a parádénak a kvantitatív jellemzőit is jól alátámasztja. A prototípusokat és kísérleti eszközöket leszámítva, mindenből számottevő mennyiség volt felvonultatva.

A KRET Kraszuha elektronikai hadviselési komplexum 1L269 típusú járműve VAZ-6910 alvázon.

Az orosz Tor ihlette CASIC HQ-17AE kis hatótávolságú mobil légvédelmi rakétakomplexum vezetési járműve...

...fehérorosz (MZKT) eredetű Dongfeng alvázra telepített légvédelmi harcjárműve...

...és Senhszi (Shaanxi) rakétaszállító és málházó járműve.

A Paszarsz kombinált gépágyús-rakétás légvédelmi komplexum parancsnoki járműve az amerikai M-SHORAD Strykerekről ismerős Rada (immár Leonardo) MHR radarokkal (vagy azokra nagyon-nagyon hasonlítókkal). A torony túloldalán a Mistral-3-as rakéták indítóberendezései.

"Végy pár tucat öreg BTR-t és ültesd őket termékeny földbe. Várj egy kicsit, egészen nem sokat. Látod? Kikel. Továbbra is BTR, de azért jobb. De hát most ennyire futja, ahogy látod van itt más fontosabb dolog is...ja tényleg."

A szerb korszerűsítés részletei oldalról.

 A módosított lövegtorony.

Modernizált M-84ASz2/ASz3 harckocsi.

Az újdonság aktív védelmi rendszer demo insrallációja.

Forgószárnyaséknál viszontláttuk a tavasszal Pápán járt 14503-as négylapátos D2m-et szerb (12,7 és 80 mm) fegyverzetével...

...valamint az új ötlapátos D3m-eket (itt a 14509-es), lo-vis felségjellel és 70 milliméteres FZ konténerekkel...

...hogy a felújított, átfestett, és rendszerbe állított ex-ciprusi Mi-35P gépekről ne is beszéljünk.

A szerb Fox 3 képesség fegyverzeti komponensét eddig csak a földön láttuk Batajnicán. Ezúttal a levegőben is, a parádén részt vevő francia Rafale-okat kísérő dezsurni par MiG-29SzM-jein.

A francia harci gépeket áthozó MRTT trekkje az ADS-B-n.

Zord

A hosszas (2020-25), merevszárnyú, ugróképes/rámpás, szállítórepülő hiátus lezárulta és az ÖKMP ejtőernyős század felállítása nyomán erőre kapóban van ez a két, hagyományosan egymásra utalt fegyvernemi kultúra a Magyar Honvédségben. Ennek lehettünk ma tanúi a hajmáskéri "0"-ponton, ahol a KC-390 első nyilvános hazai ugratásaira került sor.

Cseh OVP-12-es ernyőjével úton a föld felé a KM ejések egyik katonája, háttérben a hosszúfalon az ugratást végző első KC-390-esünk, a 610-es.

JTAC irányítása mellett érkezik délkelet felől a dobózóna fölé a "mini-C-17-es".

Félszemből az egyik ugrás pillanata.

Haslövés "két folyamatban lévő üggyel"....

Rárepülésenként felváltva használták a bal és jobb ugróajtót az ejtőernyősök, de természetesen van lehetőség a szimultán ugratásra is.

Na még egy kicsit közelebbről a gépelhagyás, mert érdekes.

Ejtőernyős füzér a gép mögött nagyobb látószöggel. Rárepülésenként ezúttal 10+ ugró hagyta el a gépet az 1,7 kilométeres DZ felett.

A teherzsák éppen földet ért, jöhet a többi.

A kupola gyors összeszedése kulcskérdés.

Elszállításra várnak a teherzsákok és az összecsomagolt ernyők.

A ZVP-80.08A mentőernyő m2 multi AAD barometrikus vésznyitója.

Búcsúzóul billegtetve repül át a 390-es.

Zord

A november végén megtartott hadgyakorlatról az amerikai csatahajók 1941 november 28-án érkeztek vissza Pearl Harborba, és foglalták el helyüket a csatahajók szokásos horgonyzóhelyén, a Ford-sziget mellett. December hatodikán a Második Csatahajó Kötelék három hajójáról partra szálltak azok a tengerészek és tengerészgyalogosok, akik egy feltételezett szárazföldi hadműveletben a kötelék partraszálló különítményeként vettek volna részt. A csapat szárazföldi gyakorlatra indult a sziget belsejébe. Az alakulat vezetésével a Tennessee kapitánya volt megbízva, így hatodikán a többiekkel együtt ő is távozott a hajóról, és nem tért vissza a következő nap reggelén sem.

Aznap este a csatahajók zenekarai a horgonyzóhelyen megtartott swing koncerten vettek részt. A tengerészeken kívül a túlsó partról egy másik érdeklődő is figyelemmel kísérte a történéseket. Yoshikawa Takeo, a japán követség helyettes konzulja, aki már hetek óta rendszeresen jelentette a kikötőben állomásozó hajók mozgását, elégedetten nyugtázhatta, hogy az amerikai flotta láthatóan teljes biztonságban érzi magát. Nem tettek semmilyen látható védelmi intézkedéseket, és nem feszítették ki a torpedóvédő hálókat sem. (Ilyenek nem is voltak Pearl Harborban, az amerikaiak ugyanis meg voltak róla győződve, hogy a kikötő viszonylag sekély vize nem teszi lehetővé a torpedókkal végrehajtott légitámadásokat.)

Másnap, december hetedikén reggel a kikötő ragyogó napsütésre ébredt. A Csendes-óceáni Flotta csatahajói a Ford-sziget mellett horgonyoztak, a sorban legelöl a California, mögötte a Maryland, és mellette az Oklahoma, azok mögött a Tennessee és a West Virginia, mögöttük az Arizona és a mellette álló Westal műhelyhajó, és végül hátul a Nevada. A flotta zászlóshajója, a Pennsylvania, éppen szárazdokkban volt javításon. A csatahajók a hármas készültségi fokban álltak, ami annyit jelentett, hogy hajnalban az előírásoknak megfelelően a hajók két 12,7 mm-es gépágyúját és két 127 mm-es légvédelmi lövegét készültségbe állították. A kijelölt lövegek kezelőszemélyzete elfoglalta helyét, és az ágyúkhoz lőszert cipeltek fel a raktárakból.

[...] Bővebben!

1976-ban új típus jelent meg az Egyesült Államok repülési és űrhajózási hivatala, a NASA különleges repülőgépeket felvonultató flottájában. Az eredetileg üzleti repülőgépnek tervezett Grumman Gulfstream II-esek beszerzésének célja az volt, hogy az űrrepülőgépek leendő parancsnokai és pilótái rajtuk tanulják meg és gyakorolják az űrhajózásban újnak számító manőver, a repülőgépszerű leszállás végrehajtását.

Az 1970-es években a Hold-program és a hozzá kapcsolódó Apollo repülések majd a Skylab űrállomás kifutásával a NASA figyelme a többször felhasználható űrrepülőgép (Space Shuttle) felé fordult. A hivatalosan STS-nek (Space Transportation System) nevezett űrjármű két szilárd hajtóanyagú rakéta és a közöttük elhelyezett nagyméretű üzemanyagtartályból táplálkozó saját rakétahajtóművei segítségével jutott földkörüli pályára. Ha a felbocsátás emlékeztetett is a korábbi rakétaindításokra, azt már a laikus érdeklődő is látta, hogy a visszatérés más volt, mint az a hagyományos űrhajók esetében történt. A Mercury, Gemini és Apollo űrhajók visszatérő egységei – az egyszer használatos rendszer egyetlen megmaradt részei – ejtőernyővel értek földet. Pontosabban vizet, mert az amerikaiak a szovjetektől eltérően nem a szárazföldre, hanem az óceánra tértek vissza. Ezzel szemben az űrrepülőgép, nevéhez illően, repülőgépszerűen szállt le. Ez a manőver a vitorlázógépek leszállásához hasonlított, mert a jármű a hajtóművek tolóereje nélkül, a helyzeti energiát mozgási energiává alakítva, egészen a földetérésig siklásban volt. Persze nem kecses szárnyalásra kell gondolni, mert száz tonna körüli maximális leszállósúlyával, nagy felületi terhelésű deltaszárnyával és mindössze 4,5-ös siklószámával az űrrepülőgép igencsak igyekezett lefelé. A jármű vezetésére a személyzet két tagja volt kiképezve, a parancsnok és a pilóta. Az űrrepülőgép parancsnoka a leszállás hangsebesség alatti fázisában vette át a kézi irányítást és a pilóta segítségével hajtotta végre leszállást. A pontos földet érésre csak egyetlen esélyük volt, hiszen hajtóművek híján egy elhibázott megközelítésnél nem rendelkeztek az átstartolás lehetőségével.

[...] Bővebben!

Leszállóban az UR-ABA ACJ.

Zord

Az ADHU25 részeként ma Lynx gyalogsági harcjárművek hajmáskéri harcszerű vasúti kirakodását nézhettük meg Hajmáskéren egy frappánsan megrendezett bemutató keretében.

Hiúzos szerelvény a hajmáskéri vasútállomáson, kirakodás előtt. A mai napig a falu főutcáján végzett katonai vagonírozás a fotós számára ajándék. Jóformán minden más szempontból, fogalmazzunk úgy, hogy "kihívás". Na de a bölcs Papod látott már különbeket is...

Helikopteres biztosítás, ajtólövésszel. Jól látni a "spoiler" helyzetben lévő pilótafülke-ajtókat.

A földön a már devagonírozott egyik Lynx biztosít nyugati irányba.

Miniszteri beszéd az állomás rakodóján, a háttérben kirakodásra váró és már kirakott Lynxek, más támogató járművek.

Előre a pőrekocsikon a rámpa felé. A Lynx kissé szélesebb, mint a pőrekocsi, ami nagy odafigyelést igényel a leborulást elkerülendő.

Nyikorog a gumibetét, fordul a menet irányába a szerelvény utolsó Lynxje.

...aztán a kirakodás menetét egyszer csak "ellenséges dróntámadás" zavarja meg...

 ...a "ledobott bomba robbanásától" katona a földön...

...akit rögvest ellát az eü...

 ...miközben a további levegőből jövő támadásoktól a C-UAS "Skyfend" drónpuska és a győri VSHORAD oltalmaz egy IFP-s Gidrán (antenna-kamera árbóc a háttérben) empatikus támogatásával...

 ...hogy földre is kényszerítse az egyik támadót.

 Az incidens kezelése után megindul a kirakott Lynxek menete...

...a gyakorlótéren lévő várakozási körlet felé. Lassan fellélegezhetnek a zárásnál várakozni kényszerülő autósok is (lásd fenn, "kihívások").
 

Zord

A héten zajlott a szolnoki helikopteresek szokásos kitelepült SAR gyakorlata, az Air Wolf Hunting Pipishegyen. Ott ugyan nem, de azért máshonnan nem lehetett nem megnézni őket ezen a gyönyörű estén a nyárvégi Mátrában :-)

15 szerint érkezik az egyik 145-ös, háttérben bölcsen figyel a Kékes.

A minap alpinoztak róla, most egy H225M repül el a (román olajfúrótoronyból avanzsált) sástói kilátó előterében.

Keleti terepről tér vissza az egyik 225-ös. Háttérben mátraaljai falvak.

Állóhelyen.

A Sár-hegy és Gyöngyös a nyugati terepek egyikéről visszatérő gép nyomvonalának hátterében.

Zord

Török VIP-helikopter, a TCCB-1 lajstromú S-92 az erkélyről, útban Prágából. 

Zord