Egyes nyugati vélemények szerint némileg árnyalni kell azt a képet, miszerint az ukrán konfliktus a nyugati és az orosz érdekek összeütközéséből állna csak Ukrajnában. Lényegében az Egyesült Államoknak nem igazán célja Ukrajnát az Európai Unió felé terelni, miközben le akarja választani Oroszországtól. A cél a térség jugoszláv-típusú destabilizációja lehet.
A felkelők igencsak heterogének, a legképzettebbek közöttük pedig a neonácik, akikkel azonban az USA-nak igen érdekes kapcsolatai vannak.
Ukrajna történelmileg két nagy részből áll, a nyugati része mindig is Európa felé törekedett, míg a keleti Oroszország felé. E kettő közé ékelődik be egy kis létszámú muzulmán kisebbség a Krím térségében.
Az SZU szétesése után az állam függetlenedett ugyan, de közben fokozatosan megindult az állami dezintegráció útján is, 2004-ben a narancsos forradalom kirobbantása nem kis részben az Egyesült Államok és az atlantista-barát oligarcha-maffia körök szövetségének tudható be. A moszkvai reakció akkor erre a gázár-szubvenciók azonnali annulálása lett. Ekkor bizonyosodott be, hogy az atlantista körök éles helyzetben nem számíthatnak tényleges (anyagi) segítségre nyugati szövetségeseiktől. Így 2010-ben a korrupt, oroszbarát Janukovics nyerte az elnökválasztást.
2013 november 21-én az ukrán kormány visszamondta az EU-val tető alá hozott Társulási Szerződést. Az ellenzék erre felkelésekkel reagált, előrehozott választásokat sürgetve, még azután is, hogy Janukovics menesztette a miniszterelnököt. A Szabad Európa Rádió (az USA hatékony médiaeszköze) az eseményeket csakhamar Euro-forradalomnak keresztelte el. A felkelők rendfenntartó erőit az Azatlyk csoport alkotja, mely egy krími tatár csoport, mely egyébként a szíriai dzsihádban vett részt tevékenyen és az események hatására onnan tért vissza hazájába.
Mennyire demokratikus ez az ellenzék és kikből áll össze ?
Miért támogatja őket teljes mellszélességgel az USA-ból főként John McKain szenátor, korábbi elnökjelölt, vagy Victoria Nuland volt USA-miniszterhelyettes és delegált NATO-nagykövet?
Kezdetben valójában tényleg úgy tűnhetett, hogy a 2004-es narancsos forradalom kezdődik újra. De január elsejétől az utcán lényegében hatalomátvétel történt a felkelőknél. A „Szabadság” nevű náci párt ekkor ugyanis Stepan Bandera, egy volt nacionalista vezető emlékére (aki a nácik szövetségeseként harcolt az oroszok ellen) 15.000 fős felvonulást szervezett. E felvonulás óta az ukrán főváros megtelt antiszemita grafittikkel és nyílt támadások kezdődtek az utcán a zsidó lakosság ellen.
Az Európa-barát ellenzéket 3 politkai párt alkotja :
- A Pánukrán Unió (Haza = Batkivscsina), mely a volt miniszterelnök és oligarcha – jelenleg börtönbüntetését töltő – Julia Timosenkó csoportja. Ezt a csoportot jelenleg Arseni Jatseniuk ügyvéd, a parlament volt elnöke irányítja. A magántulajdon védelmét és a liberális nyugati modellt képviselik. 2012-ben 25,57%-ot szereztek a választásokon.
- UDAR (Ukrán Demokrata Szövetség), melyet Vladimir Klicskó volt boxbajnok vezet. Kereszténydemokrata szövetség, 2012-ben 13,98%-ot ért el.
- Svoboda (Pánukrán Szabadság Unió), melyet Oleh Tyahnybok sebész vezet. A párt az Ukrán Nemzetszocialista Párt leszármazottja, és a zsidókat meg akarja fosztani állampolgárságuktól, 2012-ben 10,45%-ot értek el.
E parlamenti pártokat támogatják :
- Az Ukrán Nacionalista Kongresszus, neonáci csoport, mely a NATO volt stay-behind hálózatához köthető, amit a Keleti blokkban hoztak létre. A zsidók állampolgárságának elvételét és Izraelbe való telepítését szorgalmazza. 2012-ben 1,11%-ot értek el.
- Ukrán Önvédelem csoport, (UNA-UNSO) mely szintén nacionalista. Tagjai az oroszok ellen Csecsenföldön harcoltak, majd Oszétiában a grúz konfliktus idején. 2012-ben a szavazatok 0,08%-át szerezték meg. Ennek egyik speciális egysége a Maïsan csoport. E náci csoport 2006-ban Észtországban kapott NATO (!) kiképzést (a PpP keretében) a terrorellenes küzdelemből. A kiképzés robbanóanyagok kezelésére és előállítására, valamint céllövészetre terjedt ki. Ezen erők Dél-Oszétiában a grúzok mellett részt vettek az oroszok elleni harcokban.
Ezen kívül az ellenzék élvezi az ukrán ortodox egyház támogatását, mely fellázadt a Moszkvai Pátriarchátus ellen.
Amióta az utcán lényegében ezek a náci csoportok vették át a felkelés vezetését, azóta látni paramilitáris egyenruhában és sisakban barrikádokat emelő és hivatalos épületeket megtámadó egységeket. A rendőrségi brutalitás is ezzel párhuzamosan nőtt meg, mely a fogvatartottak megkínzásáig terjed. Egyesek szerint az ukrán ellenzék legfőbb célja, hogy a fekete piacon mihamarabb háborús eszközökhöz jusson. Ugyanakkor a NATO beleegyezése nélkül nyugati forrásból – egyenlőre (?) - nem kaphatnak fegyvert.
Az Egyesült Államok úgy tűnik nyíltan támogatja ezt az igen vegyes összetételű jelentős neonáci elemeket tartalmazó felkelést. De itt Líbiától és Szíriától eltérően az amerikaiak nem számíthatnak a dzsihádistákra a káosz növelése érdekében (kivéve a krími tatárokat). Ezért a színfalak mögött az Egyesült Államok láthatóan arra a határozatra jutott, hogy kvázi a fegyveres, szervezett neonácikat kell támogatni, ami elsőre kissé sokkolóan hathat...
Ugyanakkor nem kell itt teljesen újkeletű kapcsolatokra gondolni, a szovjetek elleni harcban a CIA hamar eljutott ezekhez a körökhöz (Reagen alatt kitüntetést is kaptak : Jaroslav Stetsko, Lev Donrianszki és társaik)– melyek a függetlenség óta - mint láthattuk - szinte mind párttá szerveződtek. Paula Dobrianszki, Lev lánya egyébként a G.W. Bush adminiszráció alatt miniszterhelyettesi posztot (!) töltött be, a kapcsolati szálak tehát egészen magas körökig elérnek.
Róla még annyit kell tudni, hogy ő finanszírozott évtizedekig egy olyan kutatást, melynek célja annak „elfelejtetése” volt, hogy a Holodomor (az 1932-33-as ukrán éhinség) lényegében ugyanolyan mértékben érintette Oroszország és Kazahsztán térségét is. Valamint annak bebizonyítása, hogy ez Sztálin személyes határozata volt az ukrán nép megtörésére... Egyes források szerint állítólag Juscsenkó is náciként kezdte karrierjét egészen addig, amíg az amerikai hírszerzés be nem szervezte.