A szír helyzet francia értékelése

Mivel egyre nyilvánvalóbb a CIA részvétele a szír ellenzék támogatásában, valamint Törökország lényegében kiesett a szövetségesek közül, az amerikai politika vesztésre áll Szíriában, ahol a háború akár a végső fázisba érhet – legalábbis francia elemzői vélemények szerint.

Mára lényegében felbomlott az egység a Szíria Barátai szervezetben részt vevő államok között és midegyik a saját elképzelései szerint igyekszik tovább támogatni őket. Legfőbb deklarált céljuk most már az, hogy Irán és a Hezbollah beavatkozását megakadályozzák a térségben. A francia külpolitika célja pedig jelenleg az, hogy a konfliktust « zárt keretek között tartsa » és megakadályozza a nemzetközi eszkalációt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy továbbra sem terveznek konkrét lépéseket (mint ahogy a britek sem) és fegyvereket sem fognak szállítani, « mert ezek a felkelők ellen is felhasználhatóak » ugyanakkor küldeni fognak harcigáz elleni védőfelszerelést.

Miután egyre több CIA kiképzőközpontra derül fény a szír « felkelőkkel » kapcsolatban, az USA bejelentette, hogy csak könnyű fegyverekkel támogatja ezentúl a felkelőket. (Megjegyezhetjük, eddig hivatalosan tagadták az ellenzék fegyveres támogatását, mára ez már közismert tény…) Ez viszont gyakorlatilag a « felkelők » kezének elengedését jelenti, és a harcok további elhúzódását eredményezheti, akik pedig egyre vehemensebben egyre több fegyvert követelnének.

Elemzői vélemények szerint nem számíthatunk továbbra sem esetleges külföldi beavatkozásra, noha eddig ennek kikényszerítésére a harci gáz alkalmazását próbálták meg minél nagyobb vehemenciával kényszeredetten rábizonyítani a szír kormányra. Az ENSZ vizsgálatok épp az ellenkezőjét látszanak igazolni, azaz hogy a felkelők használtak (kisebb mértékben) harci gázt (szarint) : Ezt Carla del Ponte májusi nyilatkozata is megerősítette és nem változott meg álláspontja azután sem, amint a lejjebb idézett ominózus Le Monde riport megjelent. Kevesbb visszhangot kapott viszont, hogy a Nyugat által támogatott (túlnyomó többségében szunnita) Szabad Szír Hadsereg 2012 december 5-én már megfenyegette az alawita (síita) kisebbséget, hogy szarint fog bevetni ellenük…

Ennek ellenére az USA, Nagy-Britannia és Franciaország nem adta fel az Assad rezsim aláásásának projektjét, és mára deklarálták, hogy egyrész az arab tavasz következő állomása Szíria, amit a « diktatúra éppen most nyom el » és megvannak a szír rezsim elleni bizonyítékaik a harcigáz konkrét használatát illetőleg – tehát elvileg megvan a casus belli. (Assadék stratégiai hibát vétettek, amikor Jikad Makdisi külügyminiszter 2012 nyarán elismerte, rendelkeznek harci gázzal, de egyben deklarálta, hogy ez alkotmányosan csak külső ellenség ellen vethető be.)

Ez a casus belli körülbelül olyan gyenge lábakon áll, mint a 2003-as Irak ellen talált « bizonyítékok ». Árulkodó tény, hogy e bizonyítékok prezentálásakor az orosz szakértő Jurij Ushakov hahotázni kezdett és kijelentette, olyan déjà vu érzése van, mint mikor Colin Powell bemutatta az antrax-fiolát Irakkal kapcsolatban 2003-ban. « Mellesleg » Szíria (akárcsak Izrael) nem írta alá a harci gázok (pontosabban : a szarin) alkalmazását tiltó 2007-es konvenciót, így elvileg nemzetközi jogilag erre hivatkozva aligha lehetne beavatkozni. (Megjegyezhetjük, természetesen a nemzetközi jogászok ennek ellenére a nemzetközi jogot bármikor tudják úgy csűrni-csavarni, hogy a beavakozás jogszerű legyen.)

Mindenestre John Kerry nyilatkozata, miszerint egy vegyes átmeneti kormányt támogatnának (melyet mind a felkelők, mind Assad elfogadna – a 2012 június végi genfi egyezmény szerint) inkább propagandisztikus-illuzórikus és nagy mértékben eltér a felkelők igényeitől. Anne-Marie Slaughter (Clinton csapatában dolgozott projektigazgatóként) elemzése a szír helyzetet szintén igen nagy propagandisztikus túlzással az 1994-es ruandai népirtáshoz hasonlítja. A propagandában a Le Monde is részt vállalt, május 27-én egy állítólagos riportot közölve a szarin kormányzati használatáról Damaszkuszban. De a gázt állítólag úgy használták a Jobar kerületben, hogy az a „lakosságot kikerülve” csak a harcolókat érte el és azokat is csak enyhe tünetekkel kezelték (szemcseppel, mely teljesen felesleges olyan gáz esetén mely, a bőrön áthatolva fejti ki hatását,) és nem jelentkeztek a szarin hatására utaló jelek : rángatózás, görcsök.