A Pincsuk-Clinton kapcsolatról
Viktor Pincsuk Ukrajna második leggazdagabb embere, acélmágnás, a forradalom egyik legfőbb szponzora, jó kapcsolatokat ápol az USA-val és Franciaországgal is.
Pincsuk az "ukrán Gyurcsány Ferenc", vagyonát akkor alapozta meg amikor elvette Leonyid Kucsma elnök (1994-2005) lányát 2002-ben. 2004-ben illusztris apósa privatizáltatta a Kryvorizhstal-t, a legnagyobb ukrán bányavállalatot az Interpipe vállalat részére, mely utóbbiban Pincsuk társtulajdonos. A tranzakció a bányavállalat valós értékének csupán hatodáért, 800 millió USD értékben jött létre.
Az Interpipe így monopolhelyzetre tett szert az acél-szállítócsövek gyártása területén. 2007-ben Pincsuk létrehozta az EastOne Group-ot, mely nemzetközi beruházások terén végez tanácsadást, és a multiknak minden eszközt biztosít a keleti gazdaságokba való betöréshez. Ezen kívül négy televíziós csatorna és egy milliós nyomtatott példányszámú bulvárlap (Tények és kommentárok) tulajdonosa is lett. Közben létrehozta a « legnagyobb ukrán filantróp alapítványt » a Viktor Pincsuk Alapítványt.
A Viktor Pincsuk Alapítvány pedig szoros kapcsolatokat épített ki a Clinton Global Initiative-al, mely Bill és Hillary Clinton 2005-ben létrehozott alapítványa, s célja « a világ vezetőinek egyesítése, hogy a legsürgetőbb globális kihívásokra való innovatív megoldásokat dolgozzanak ki. » Lényegében e mögött az áll, hogy Hillary Clinton mögé egy nemzetközi lobbicsoportot tudjanak felsorakoztatni, kezdetben még azzal a céllal, hogy a « leendő elnökasszonyt » majd elnöksége alatt ez segítse.
A Pincsuk házaspár elsőként 2007-ben 5 millió dollárral segítette Clintonék alapítványát, majd ezt évente további jelentős összegek követték. Cserében Pincsukék előtt megnyiltak a washingtoni körök és a Schoen lobbicég az ukrán milliomost tucatnyi amerikai felsővezetővel ismerette meg. Pincsuk ezek eredményeként növelni tudta az USA-ba történő acélipari termékeinek (acélcsövek) eladását, a pennsylvaniai és ohioi cégek vádja szerint jócskán a piaci árakon aluli összegért.
A YES stratégiája
Pincsuk másik « NGO »-ja, a Yalta European Strategy (YES), mely Kelet-Európa legnagyobb szociális és diplomáciai közintézménye. E szervezet célja Ukrajna modern, demokratikus és gazdaságilag jelentős súlyú országgá való fejlesztése. A YES e cél érdekében szintén nemzetközi hálózatot épített ki, mely évenként Yaltaban komoly összejöveteleket tart 200 politikus, diplomata, államférfi, újságíró, elemző, valamint az üzleti világ vezetőinek képviselőivel, több mint 20 országot képviselve. A megjelentek között vannak a következő személyek is: Condoleezza Rice, Tony Blair, George Soros, Barroso, Mario Monti, a Clinton házaspár, Dominique Strauss-Kahn (stb.).
A YES 2012-es ülésén állítólag már számoltak a 2013-as (és 2014-es) eseményekkel. Forgatókönyvet készítettek az ukrán államcsőd és forradalom esetére és megkezdték a kormány ellenzékének célzott és fokozott támogatását, a hatalomátvételre való felkészítését. E stratégia részei a "spontán" tüntetések és egy igen erős, az ukrán kormányt lejárató kampány a médiában. E stratégia része állítólag Ukrajna két részre való szakítása, melynek egyik része beléphetne a NATO-ba és az EU-ba, a másik része pedig orosz befolyás alá kerülne.
Pincsuk francia kapcsolatai
2013 március 27-én Aurélia Filipetti francia kulturális és kommunikációs miniszter a Művészetek és Tudományok Rend lovagja címmel tüntette ki Pincsukot, mecénási tevékenységéért, mert utóbbi több milliárd eurót áldozott egy francia síközpont felújítására. Pincsuk saját bevallása szerint Nicolas Bourriaud, a párizsi Tokyo Palota igazgatója tanított neki kortárs francia művészetet.