A bankuniót létrehozó lépések hosszú évek lassú egyeztetései után 2013 végére végre felgyorsultak. Megegyezés született az első, majd a második pillér kapcsán. Az ESR életbe léptetése azonban még hosszú egyeztetési folyamatok sikeres lezárásának függvénye
ECOFIN 2013 november 15-i ülése :
Miután egyeztetései lényegében szabad utat adtak a bankunió első pillérének megvalósításához, az egységes felügyeleti rendszer kiépítéséhez, az ECOFIN megkezdte a második fázis kidolgozását, az egységes végrehajtási mechanizmusról szóló általános vitát. Ekkor fogadták el az Európai Stabilitási Rendszer (ESR) keretében a bajba kerülő bankok érdekében történő beavatkozás lehetőségét.
- Németországnak ehhez saját törvényeit is módosítania kell, mert ezek kifejezetten tiltják, hogy az ESR keretében tökésítsenek fel közvetlenül egy bankot. (2013 dec. 31-ig, ill. napjainkig tudomásunk szerint e téren még nem történt változás.)
- Németország azt szerette volna ha az EKB ellenőrzése csak a nagy bankokra terjedjen ki, az Egyesült Királyság pedig a teljes ellenőrzés ellen volt. A németek még attól is félnek, hogy nem sikerül a bankunió rendszerét határozottan leválasztani az eladósodott államok problémájától és a pénzügyi rendszer „egybemosódik”, azaz amit az eurozóna egyes bankjainak megmentésére szánnak az végül a görögökéhz hasonló államcsődök finanszírozásába fog torkollani.
ECOFIN 2013 december 17-18 rendkívüli ülése :
Megegyezés született a második pillért illetőleg. a mechanizmus 2015 elején fog elindulni és nemcsak az eurozóna bankjaira fog kiterjedni, hanem azon EU-s államok bankjaira is, melyek egy megerősített együttműködés (LSZ adta keretek) keretében ehhez hajlandóak csatlakozni. A mechanizmus elindításának körülményeit egy európai Végrehajtó Tanács dolgozza ki és ez dönt a mechanizmus elindításáról adott esetben, a nemzeti végrehajtó hatóságokkal való szoros együttműködsében.
A VT egy igazgatóból és 4 tagból áll, plusz jelen vannak a nemzeti végrehajtó hatóságok képviselői. Ha a döntés értelmében az alap 20%-át érinti, vagy ha a bankok az alap több mint 10%-át szeretnék lehívni, vagy ha több mint 5 milliárd euró összeget érint a beavatkozás, akkor a VT-nek plenáris ülést kell tartania. Ez esetben a határozatot 2/3-al hozhatják meg, melynek egyúttal a befizetők legalább 50%-át is maga mögött kell tudnia.
Nem hozhat a VT olyan döntést, mely az adott tagállamot további rendkívüli kiadásokra kötelezné, nem világos azonban, ki lesz az, aki abban a kérdésben dönt, hogy a tagállam valóban megtett-e mindent ahhoz, hogy immár az ESR fázist kelljen életbe léptetni.
A Tanács maga azt a 130 európai bankot követi figyelemmel, melyek határokon átnyúló tevékenységeket folytatnak (ezek az EKB alá lesznek rendelve) míg a csak nemzeti körben tevékenykedő bankokat a tagállamok kötelesek felügyelni.
A központosított végrehajtási alapot és a bail-in mechanizmust 2016-tól állítják majd fel a megállapodás szerint. Németország jelentős engeményeket tett december 18-án e kérdésben, a végrehajtási alapról ugyanis kormányközi szerződésnek kell döntenie, melyről 2014 március 1-ig kell tárgyalni. (Mivel az egészet kivették az uniós keretekből a ratifikációs eljárások még jelentős nehézségeket okozhatnak és egyes országok számára benne van az opt out – kimaradás, csatlakozás eltolása - lehetősége. Ez paradox módon egyszerre előnyös és hátrányos lehet, mindenesetre ami biztos, a mechanizmus életbe lépésében időbeli csúszást kódol.) A mechanizmus további elemeiről viszont már uniós szinten döntenek.
A végrehajtási alapok nemzeti egységekből állnak össze, melyek csak fokozatosan, 10 éves folyamat végén olvadnak össze egy egységes alapba, mely 55 milliárd eurót tesz majd ki. (Mindez ismét további politikai vitákat tesz lehetővé) De csak akkor lehet lehívni, ha a hitelezők és a részvényesek hajlandóak mutatkoznak a veszteségek egy részének vállalására. (A beavatkozás értékének felső küszöbe adott betét esetében 100.000 euró.)
Az EKB felől érkező jelzésra a Tanács határoz a megoldási folyamatról és annak eszközeiről és 24 órán belül aláveti ennek az érintett bankot. (Kivéve ha az EU Tanácsa, vagy a tagállamok egy része a Bizottság javaslatára ennek ellenszegül. Tehát végül is a Bizottság elvesztette a játszmát annak a tekintetében, hogy végig arra törekedett ne a Tanács, hanem saját maga döntsön a folyamat megindításáról. Maga Barnier is hangot adott fenntartásainak, habár elfogadta mindezt. Szakértők vitatják, hogy a fellépés mennyire lesz így egységes...)
A Bizottság álláspontja és a tagállami szempontok az ESR kapcsán
A Bizottság kezéből lényegében itt is kivették a döntést, de Barnier elégedett, ugyanakkor még elhúzódó egyeztetésekre számít.
A szabályozás az LSZ 114. cikkére tud épülni, mely viszonylag erős alapot ad, de véleménye szerint célszerű lenne a szerződést magát konkrétan e célból módosítani. A Bizottság minden egyes euró-zónabeli bank esetében alkalmazandóként akarja lefektetni az új mechanizmust. Barnier ezt látja a legkoherensebb megoldásnak, mert szerinte a kis bankok olyan problémákat tudnának produkálni, mely az egészt rendszert megremegtetni.
A finanszírozás kérdésében az az álláspontja, hogy egyetlen egységes alapot kell létrehozni - se a több alappal, se egy alap-hálózat létrehozásával nem értene egyet. (Decemberben lényegében mégis ez történt.) Világosnak kell lenni abban a kérdésben is, hogy ezen alap egy privát alap, melyet a bankok finanszíroznak és nem az adófizetők.
Az alap csak akkor kerülne felhasználásra, amikor az egyéb likviditást biztosító eszközök csődöt mondtak és Barnier szerint nagyon fontos, hogy a bankok kockázati fokuknak (azaz anyaországaik kockázati fokának) megfelelő mértékben járuljanak hozzá.
Az ellenőrzés működtetését a Bizottságra bízta volna, de ebben a kérdésben szélesebb kompromisszumra hajlandó. Ugyanakkor a Bizottságnak és az EKB-nak mindenképpen jelen kell lennie, ha csak megfigyelői státuszban is.
A Bizottság az ún. bail-in fázis megkezdésére a 2018-as dátumot javasolta (hogy a piacoknak legyen ideje alkalmazkodni), de Barnier maga korábbi dátummal is egyetértene, amennyiben ezt a bankunió minden elemére kiterjedő kompromisszummal sikerülne kijelölni. A beavatkozás lépcsőzetes voltát hangsúlyozza, azaz először a privát szférának, majd a nemzeti szférának és csak ezután kelljen az ESR-nek beavatkoznia szükség esetén.
A decemberi konferencia végeredményét értékelve Barnier szerint még igen messze vannak az ESR tényleges elindításától.
Tagállami álláspontok:
Svédország, Dánia és Lengyelország különösképpen fél attól, hogy az EKB hatáskörének megnövelési folyamata, hatalmának kiterjesztése az EU összes bankja felett nem lesz zökkenőmentes, különösképpen a nem-eurózóna bankjai feletti ellenőrzést tartják aggályosnak.
Svédország különösen aggódik, mert bár nem eurózóna-tag, lényegében a svédek ellenőrzik a teljes finn bankrendszert – Finnország viszont eurózóna-tag.
Franciaország : szerepe inkább békéltető a tárgyalások folyamán, érdeke, hogy a rendszer minél előbb felálljon.
Magyar szempontból az ESR rendszere 2018-ig nem fog felállni, így a kérdés nem időszerű sem a jelenlegi sem a következő kormány számára. A megerősített mechanizmushoz sem érdemes csatlakozni, mert ez sokkal inkább hozhat kötöttségeket mint előnyöket. Mérlegelni kell viszont annak a politikai kockázatait, mely egy többsebességes EU-ban akkor éri az országot, ha az élbolyból a sereghajtók csoportjába kerül...