Biztonságpolitika

Kína közelmúltbéli űrtevékenységét látva az Egyesült Államok hadseregén belül felfedezhető egy nyugtalanság, és egy törekvés jelenlegi előnyük megóvására. Habár a kínai űrprogram katonai oldala nagymértékben titkos, semmiféle ok nincs arra, hogy a folyamatban lévő amerikai fejlesztéseket látva saját fejlesztéseiket leállítsák, vagy szándékosan visszafogják. Természetesen adott esetben a források átcsoportosításáról, vagy a prioritások megváltozásáról lehet szó. Ám ha nem is növelik az űrprogram százalékos részesedését a költségvetésben, amíg a GDP nő, addig a források is bővülni fognak. Ez a legjobb esetben is egy feszültségforrás lesz az Egyesült Államok és Kína között.

Az Egyesült Államok egyik legfontosabb egysége, a légierő alá tartozó Air Force Space Command, vagyis a Légierő Űrparancsnoksága. Vezetője 2016 novemberéig John Hyten tábornok volt. A szélesebb közvélemény akkor ismerkedhetett meg vele, mikor rendhagyó módon a „60 minutes” hírműsor interjút készített vele, és ebben kijelentette az Egyesült Államok mindent megtesz világűrbéli előnyének megőrzésére.

John Hyten tábornok

Emellett Kínát nevezte meg fő fenyegetésként, valamint megerősítette az Egyesült Államok már pályára állított más műholdakat megfigyelő műholdakat. Az Air Force Space Command vezetését John “Jay” Raymond tábornoknak adta át. Mindketten hangsúlyozzák a Kína jelentette növekvő fenyegetést, és a világűr stratégiai fontosságát. Kiemelik, a világűr immár hadműveleti terület lehet, s fel kell készülni a világűrbe telepített eszközök védelmére. Jelenleg az Egyesült Államok hadereje nagymértékben támaszkodik ezen eszközökre, de éppen emiatt ezen eszközök semlegesítése komoly csapást jelentene. A Légierő ezért igyekszik kiépíteni egy olyan beszerzési és utánpótlási rendszert, ami képes lehet gyorsan pótolni az elvesztett eszközöket.

Hyten tábornok a stratégiai parancsnokság (Strategic Command – STRATCOM) vezetését vette át. Ezen minőségében a szövetségesekkel való szorosabb együttműködést, és a kínai agressziót megakadályozó elrettentés fontosságát hangsúlyozza. Valóban agresszióról beszélhetünk?

Afelől nincs kétség, hogy Kína ugyanúgy lehetséges hadszíntérnek tekinti a világűrt, mint más államok. S nagyon is tisztában vannak azzal, hogy az Egyesült Államok, főleg annak légiereje, meg kívánja őrizni vezető helyét a világűrben is. Emiatt egy konfliktus esetén bizonyosan űrbéli műveleteket, vagy az űrbéli eszközöket aktívan használó hadműveleteket is végrehajtanának. Így logikus módon felmerül, hogy miképpen lehetne ezeket a képességeket fokozni, megőrizni, vagy elpusztítani.

Kína 2015 végén megalakította a Zhànlüè zhīyuán bùduì-t (kínai: 战略支援部队, angol: Strategic Support Force, SSF), vagyis a Stratégiai Támogató Egységet. Ennek feladata az elektronikus hadviselés területe, illetve a kibertérben és a világűrben végrehajtott műveletek összehangolása és kivitelezése. A 2015-ös kiadású Kína katonai stratégiájára vonatkozó fehér könyv, a világűrt és a kiberteret, mint új stratégiai magaslatokat nevezi meg. Mindkettőt a kritikus területek közé sorolja, ahol a nemzetközi vetélkedés egyre fokozottabb. Azonban ez nem valódi agresszió, egyszerűen a képességek fejlesztése, amelynek mértéke az Egyesült Államok előnyét csökkenti.

Ez az előny azonban továbbra is jelen van. Ha csak az anyagi vonzatát nézzük, az OECD becslése szerint 2013-ban az Egyesült Államok teljes űrre fordított költségvetése, beleértve a védelmi kiadásokat és a NASA-t is, körülbelül 40 milliárd dollár volt. Ez nagyobb, mint bármely más országé. Kína kiadásait megközelítőleg 10 milliárd dollárra becsülték ugyanabban az évben. Habár ez azóta bizonyosan emelkedett, az amerikai költségvetést még így sem éri el.

Az Egyesült Államokban az anyagi erőforrásokat érintő diskurzus mellett, van egy élénk vita arról is, hogy milyen szervezeti átalakításokat kellene végrehajtani. Az egyik közelmúltban felvetett javaslat szerint, létre kellene hozni egy új fegyvernemet az amerikai haderőn belül, ami csak a világűrrel foglalkozna. Ez lenne a Space Corps. Még ezen javaslat ellenzői is elismerték, hogy jelenleg túl sok szervezet osztozik az űrrel kapcsolatos erőforrásokon, és a struktúra átláthatatlan, rossz hatásfokkal működik. A javaslatot végül elvetették, de a kérdés közel sem került végleges lezárásra, több képviselő továbbra is napirenden tartaná az ügyet. Donald Trump elnök egy beszédében ugyanezt az ötletet felvetette, de többen megkérdőjelezik ennek komolyságát. Ugyanebben a beszédben említette a Marsra való visszatérést is, amivel szemben ugyancsak több szkeptikus vélemény elhangzott.

Donald Trump 2018. március 13-ai beszéde

A Pentagon mindenesetre reagált, és egy a Kongresszusnak küldött jelentés szerint felmerült egy Űrparancsnokság létrehozása, ami összefogná a jelenlegi erőket, de önálló fegyvernemet nem képezne.

Azt mindenesetre nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy mind méretében, mind fejlettségében az amerikai űrprogram még mindig a legelső a világon. Azonban kiterjedtsége miatt a fenntartás olyan költségeket emészt fel, amely egy kisebb, de sokkal fókuszáltabban működő, a fejlesztésre többet költő űrprogram számára lehetőséget ad a felzárkózásra.

A Kínai Népköztársaság űrbéli tevékenységét több állami intézményen, illetve vállalaton keresztül bonyolítja le. Az erősödő űrbéli aktivitás nem csak az ország gazdasági erejét demonstrálja, de egyben az űrtechnológiai duális felhasználhatósága miatt a katonai képességekre is következtetni enged. Elég csak arra gondolnunk, hogy a legtöbb űrprogram a nukleáris töltetek hordozására alkalmas hordozórakéták fejlesztéséből nőtt ki. Nincs ez másképp Kína esetében sem. Ezen cikkünkben két jelenséget fogunk megemlíteni, és kimutatni összefüggésüket a katonai szférával.

Kína az első kínai űrhajós sikeres útja, az első űrséta és az űrállomások megépítése mellett jelentősen növelte egyre fejlettebb műholdjainak számát. A saját fejlesztésű Běidǒu (kínai: 北斗) navigációs rendszer előnyei megegyeznek az amerikai GPS előnyeivel. Mondani sem kell ez mind katonai, mind gazdasági vonalon óriási előrelépést jelent Kína számára. Ha figyelembe vesszük a 2018-as februári, illetve márciusi sikeres indításokat, 2000 óta Kína eddig 31 Běidǒu műholdat állított pályára. Igaz ezek közül néhány csak tesztelésre szolgált és már nem működőképes. Ha a hálózat tejesen kiépül, 35 műhold fogja alkotni.

A műholdak megnövekedett száma azonban magával hozza azok nyomkövetésének és irányításának feladatát is. Ezen okból Kína, akárcsak más űrhatalmak, a világ számos pontján létesített támaszpontokat. A Global Security hat hajót tart számon, amelyek ezt a feladatot a világ tengerein el tudják látni. Kína területén telepített bázisokon kívül, a külföldi állomások száma is megnövekedett. A 2000-es évek elején a csendes-óceáni Kiribati Köztársaságban telepítettek egyet, illetve Namíbiában is létesült egy 2001 júliusában. Előbbi esetében felmerült a gyanú, hogy esetleg a közelben lévő Marshall-szigetek lévő amerikai rakétakísérleteket megfigyelésére is szolgál. Állítólag az Egyesült Államok két F-16-os vadászgépe alacsony magasságban átrepült az állomás felett, nyíltan kifejezve ezzel nemtetszését. A következő parlamenti választásokat Anote Tong nyerte meg, aki egyik első intézkedésével elismerte a tajvani kormányt. Emiatt a pekingi vezetés 2003 novemberében megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, és az állomás azonnali megszüntetése mellett döntött, továbbá mindenféle segélyezési- és fejlesztési programot beszüntetett. Az elnököt 2007 októberében újraválasztották.

A későbbiekben Kína folytatta ezen bázisok telepítését. A namíbiaihoz hasonló, korlátozott kapacitású létesítményekkel rendelkezik még Pakisztánban és Kenyában. Azonban Kubában és Argentínában lényegesen nagyobb hatásfokkal rendelkező állomások vannak, mozgatható parabola antennákkal. Az Egyesült Államok gyanakodva fogadta ezeket a fejleményeket. Az argentínai bázis létesítését a helyi parlamentben is komoly vita előzte meg. Az ellenzék szerint nem szabadott volna átadni Kínának az adott területet minimális fizetségért cserébe. A kormány azzal válaszolt, hogy az ESA is létesített hasonló bázist az országban. Egyes elemzők szerint ettől függetlenül ez a bázis kiválóan alkalmas más országok műholdjainak megfigyelésére is. A mozgatható két antenna könnyedén be tud fogni egyes műholdakat, valamint földrajzi elhelyezkedése lehetővé teszi az Egyesült Államok keleti partjait kiszolgáló műholdak megfigyelését. Magyarán hiába az elvileg civil felhasználási terület, ezen képességek egyben katonai képességek is.

A QUESS műhold és a földi állomás lézeres kommunikációja

Azonban Kína nem csak mások eredményeit másolja. Remek példa erre a kvantum kommunikáció területén elért eredmények sorozata. Kiépítettek egy olyan rendszert, amelyen Peking és Sanghaj képes kódolt üzeneteket küldeni. A kódolás a kvantum összefonódás jelenségén alapul. Ez a kódolási eljárás jelen ismereteink szerint nem törhető fel. A rendszer kezdeti stádiumban van, és a kódolt adatok száloptikás közvetítés esetén szükségesek reléállomások is. Ebből a Peking-Sanghaj vonalon 32 található. A relék helyettesíthetők egy műholddal is, s pontosan ezt tette Kína. A kutatással foglalkozó Zhōngguó kōngjiān jìshù yánjiū yuàn (kínai: 中国空间技术研究院, angol: China Academy of Space Technology – CAST) építette meg az első kvantum kommunikációs műholdat. Sikeres indítására 2016. augusztus 16-án került sor, s azóta alacsony Föld körüli pályán (angol: Low Earth Orbit – LEO) kering, így képes közvetítőként működni földi állomások között. A műhold a kínai filozófusról, Mòzǐ-ról kapta a nevét (kínai: 墨子). Angol nyelvterületen a latin névváltozat után Micius-nak nevezik. Tudományos neve Liàngzǐ kēxué shíyàn wèixīng (kínai: 量子科学实验卫星), szó szerint: kvantum tudományos kísérleti műhold. A műhold egy nemzetközi tudományos program része is egyben, amely a világűrt is bevonja a kvantum kísérletekbe. Angol nevén Quantum Experiments at Space Scale – QUESS. A programon belül fontos szerepet játszik az Ausztriában, pontosabban Grazban található vevőállomás. 2017. szeptember 29-én sikerült egy videokonferenciát is lebonyolítani, ami ezzel az új technológiával kötötte össze a kínai és az osztrák kollégákat. A kísérlet során felhasználtak 280 kilométernyi földi optikai kábelt is, de ettől függetlenül az áthidalt távolság 7600 km volt. Az eddigi eredmények és a jövőben tervezett kísérletek mind abba az irányba mutatnak, hogy a kriptográfia, a hírszerzés és a katonai kommunikáció egy új korszaka kezdődött el. Így a kvantumfizikával és annak gyakorlati alkalmazásával összefüggő hírek kiemelt figyelmet érdemelnek.

Demon, Archer és a többiek ma egy különösen nagy kihívással (és veszéllyel) birkóztak meg a Hajmáskéri lőtéren. Éjszakai éleslövészet egy nagysebességűvel akkor is respektálandó dolog, ha a különböző (ma rendelkezésre álló) éjjellátó technológiák segítségét úgy a Gripen pilótája, mint a JTAC-ok igénybe tudják venni.

Hosszú expós felvétel a hot rácsapások egyikéről.

Zord

2018. április 24-én, kedden újabb baleset történt az Amerikai Légierő flottájában, ezúttal a Luke légibázis 56. vadászezredének egyik F-16C vadászbombázója került veszteséglistára.

Az alapfokú repülőkiképzésre szánt típus kiválasztása hamarosan a végéhez ér az orosz Védelmi Minisztériumban. A katonai vezetés 150 darabos igényt jelentett be, a lehetséges nyertesek között van a Jak-152-es is.

A szaúdi külügyminiszter szerint az Egyesült Államok arra kötelezi Katart, hogy vegyen részt a Szíria elleni agresszióban. Ez a feltétele annak, hogy az USA továbbra is védelmet nyújtson a közel-keleti országnak.

Tovább olvasom

A héten levegő-föld lövészetet tartanak Hajmáskéren. Ezeddig a "megszokott műsorral", a CAS feladatba integrált gépágyúlövészettel találkoztunk, a régóta remélt bombavetéssel továbbra sem. Persze ahogy a LégierőBlogger nemrégiben Szolnokról beszámolt, részeredmények vannak (ROVER), melyek nagyban kiterjesztik a JTAC és a Gripenek együttműködésének lehetőségét. Épp ezért is ki kellene már kerekíteni ezt a sztorit!

Kiröppent a fél javadalmazás, harminc "koszos lábnyom" a cumulus tejszínhabján.

A 37-es közelről, két pamaccsal.

Ritkán némi torkolattűz is előbújik a Mauserből.

Alacsonyrepülés a zöld terepasztal felett :-)

A nap hőse ma a 32-es volt, mely négy (!) alkalommal (először géppárban, aztán háromszor szingliként) jelent meg a lőtér felett.

Bónusz szárazföldi járműperverzeknek 1.: nehéz műszaki mentő az M7-esen.

Bónusz szárazföldi járműperverzeknek 2.: Víztartályos Ural a Körös-hegyen.

Zord

Több, mint 83 000 ember felett zúgtak fel a motorok a Red Bull Air Race versenytörténetének első franciaországi állomásán.

A Wizz Air, Európa egyik leggyorsabban növekvő légitársasága ma bejelentette, hogy 2018 végén megnyitja új kiképzőközpontját Budapesten.

2018. április 14-én hajtotta végre első önálló felszállását Kazahsztán első katonai pilótanője, Ardana Botaj hadnagy. Az eseményre a Kazah Légierő Balhasszkiji Kiképző Központjában került sor L-39 Albatros sugárhajtású kiképző repülőgéppel.

A dél-koreai hatóságok több mint háromezer rendőrt kellett tömegoszlatásra küldjenek, hogy véget vessenek egy tüntetésnek, melyen a résztvevők az amerikai rakétarendszerek Dél-Koreából kivonását követelték.

Tovább olvasom

A közelmúltban több hírforrás is beszámolt arról, hogy Németország hadereje nincs a legjobb állapotban: mind felszerelésben, mind a személyi állományban vannak kivetnivalók.

Újabb, kiemelkedően fontos, nemzetközi környezetvédelmi elismerést vívott ki a Budapest Airport: az ACI, a Repülőterek Nemzetközi Tanácsa elismerte, hogy a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtér elérte az ún. „karbon-semleges” minősítést.

2018. március 4-én, vasárnap Salisbury bevásárlóközpontjában ismeretlen tettesek egy rendkívül erős idegméreggel mérgeztek meg egy egykori szovjet kettős ügynököt és annak 33 éves lányát. A sérülteket a helyi kórházba szállították életveszélyes állapotban, akiket sokáig kritikus állapotban kezeltek.

A sokáig csak „idegméregként” megnevezett anyag hatását jól példázza, hogy a helyszínre először kiérkező rendőr is mérgezéses tünetekkel került kórházba, de mivel ő már csak nagyon kis koncentrációban érintkezett az anyaggal, nem került olyan súlyos állapotba, mint a támadás célpontjai, Szergej és Julia Szkripal. A rendőrt végül március 24-én kiengedték a kórházból. A rendőrség állítása szerint Szkripal többször is érintkezett az anyaggal, először a saját házában. A helyszínelők nagy mennyiségben találták meg annak maradványait a ház ajtaján.

Az áldozatok. Forrás: www.theaustralian.com.au

A brit Nemzetbiztonsági Bizottság később megnevezte a felhasznált idegmérget, amely állításuk szerint a Novichok típusú anyagok közé tartozik. Brit vegyifegyver-szakértők szerint ezek az anyagok csak jól felszerelt laboratóriumokban állíthatók elő képzett szakemberek által, tehát kizárható, hogy terrortámadás történt volna. A Novichok típusú anyagokat a Szovjetunióban fejlesztették ki azzal a céllal, hogy a kor NATO vegyi felderítő rendszerei számára észlelhetetlen, és a vegyvédelmi felszerelések számára kivédhetetlen legyen. Leírások szerint hatása súlyosabb, mint a szarin és VX gázoké.

A brit kormány feltételezett felelősként nevezte meg az orosz kormányt, mivel az eset kísértetiesen hasonlít az egykori FSB ügynök, Alexander Litvinyenko meggyilkolásához. Abban az esetben a Polónium 210-es izotópját használták, amelyet az ügynök teájába keverve juttattak be a szervezetébe. Litvinyenko végül három hét haldoklás után Angliában hunyt el.

Theresa May ultimátumot adott Oroszországnak, hogy adjon magyarázatot az esetre, különben azt a következtetést fogja levonni, hogy Oroszország jogtalan erőszakot alkalmazott az Egyesült Királyság ellen, megtámadva annak állampolgárait. Ezután a parlamentben kifejtette álláspontját, miszerint nagy valószínűséggel („highly likely”) Oroszország a felelőse a támadásnak. Oroszország tagadta a vádakat, hogy ők állnának az eset mögött.

Forrás: irishtimes.com

Az incidensre válaszul több tucat orosz diplomatát utasítottak ki az Egyesült Államokból, Kanadából, Ausztráliából és több más európai országból, köztük egyet Magyarországról. A kitiltásokra Oroszország is hasonló választ adott, több nyugati diplomatát kitiltottak, köztük egy magyart is.

Szergej és Julia Szkripal jól reagált a kezelésekre, állapotuk folyamatosan javul a kórház állítása szerint. Már egyikük sincs kritikus állapotban, Julia március végén magához tért és beszélt is egy Oroszországban élő rokonával. A telefonbeszélgetésüket később a Rossiya 1 tévécsatorna közzé is tette. Egyes források szerint Juliát már ki is engedték a kórházból, ahol alig egy hónapig kezelték a támadás után.

2018. április 7-én vegyifegyver-támadást hajtottak végre Szíriában az utolsó, felkelők által uralt város, Douma ellen. A támadásért a nyugati világ a szír kormányerőket vádolja, továbbá Oroszország felelősségét hangsúlyozzák, amiért az továbbra is támogatja a szír vezetést. Az Aszad-rezsim elhatárolódik attól, hogy ők hajtották volna végre a támadást, amelyet szarin, vagy ahhoz hasonló kémiai összetételű anyag és klórgázt képző anyag elegyével hajtottak végre. Oroszország az Egyesült Királyságot vádolta meg, válaszul arra, hogy London Oroszországot gyanúsítja a Szergej és Julia Szkripal ellen elkövetett támadással. Állításuk szerint az MI6 ügynökei rendezték meg a doumai gáztámadást, hogy azzal alapot szolgáltassanak a szíriai kormányerők támadásához, amelyet április 14-én éjszaka közösen hajtott végre az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország.

A hétvégén megrendezett VIII. Országos Rendőr- és Tűzoltónap programjának része volt a Légirendészeti Szolgálat helikoptereinek bemutatója. A gépek idén nem szálltak le. A kötelék hatalmas nyolcasokat leírva, többszöri áthúzással nagyjából tíz percet töltött a rendezvény felett.

Érkezik a kötelék. A vezér egy MD500-as, a kísérők a tavaly szolgálatba állított MD902-esek.

Az MD500-as faroklégcsavaros helikopterekre jellemző zúgását, az MD902-es NOTAR-sivítása egészíti ki.

A Romeo 906-oson az orr alá került a FLIR, a keresőfényszóró pedig a bal oldali csúszó talp végén kialakított konzolra.

A Romeo 904-esen mindkét eszköz a csúszó talpak elején kapott helyet.

A Romeo 502-es is hordoz egy apró FLIR-t. A jobb talpon a képtovábbító rendszer fehér antennája látható.

Vezér és (egyik) kísérője.

Az újabb áthúzáshoz átrendeződik a kötelék – az MD500-ast bal lépcsőben kísérik a 902-esek.

A távolodó Romeo 906-os napsütötte oldala.

Ez már a kék-ezüst festésű Romeo 900-as, amint a délutáni órákban magányosan tart a Duna felől a Városliget irányába.

* 

A Terrorelhárítási Központ (TEK) számos eszközt, köztük egy-két különleges járművet is kiállított.

A 13 tonnás Scorpion a nagy tűzerejű fegyverrel rendelkező elkövetők elfogásánál egy teljes művelet csoportot képes a helyszínre juttatni. Páncélzata 12,7 mm-es géppuskáig és alárobbantásnál négy kilogramm robbanóanyagig nyújt védelmet a benne ülőknek.

*

A Toyota Land Cruiserből kialakított Centigon Flams taktikai felépítménye a gyors feljutást segíti emeleti ablakhoz, erkélyre, épület vagy magas kerítés tetejére valamint repülőgépre. Az 5,5 tonnás jármű páncélja kisebb kézifegyverek és kézigránát ellen nyújt védelmet.

*

A jól ismert BTR-80-as nem annyira különleges, inkább a festése érdekes. A járművet többnyire a honvédség zöld színében láthatjuk.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A hétvégén megrendezett VIII. Országos Rendőr- és Tűzoltónap programjának része volt a Légirendészeti Szolgálat helikoptereinek bemutatója. A gépek idén nem szálltak le. A kötelék hatalmas nyolcasokat leírva, többszöri áthúzással nagyjából tíz percet töltött a rendezvény felett.

Érkezik a kötelék. A vezér egy MD500-as, a kísérők a tavaly szolgálatba állított MD902-esek.

Az MD500-as faroklégcsavaros helikopterekre jellemző zúgását, az MD902-es NOTAR-sivítása egészíti ki.

A Romeo 906-oson az orr alá került a FLIR, a keresőfényszóró pedig a bal oldali csúszó talp végén kialakított konzolra.

A Romeo 904-esen mindkét eszköz a csúszó talpak elején kapott helyet.

A Romeo 502-es is hordoz egy apró FLIR-t. A jobb talpon a képtovábbító rendszer fehér antennája látható.

Vezér és (egyik) kísérője.

Az újabb áthúzáshoz átrendeződik a kötelék – az MD500-ast bal lépcsőben kísérik a 902-esek.

A távolodó Romeo 906-os napsütötte oldala.

Ez már a kék-ezüst festésű Romeo 900-as, amint a délutáni órákban magányosan tart a Duna felől a Városliget irányába.

* 

A Terrorelhárítási Központ (TEK) számos eszközt, köztük egy-két különleges járművet is kiállított.

A 13 tonnás Scorpion a nagy tűzerejű fegyverrel rendelkező elkövetők elfogásánál egy teljes művelet csoportot képes a helyszínre juttatni. Páncélzata 12,7 mm-es géppuskáig és alárobbantásnál négy kilogramm robbanóanyagig nyújt védelmet a benne ülőknek.

*

A Toyota Land Cruiserből kialakított Centigon Flams taktikai felépítménye a gyors feljutást segíti emeleti ablakhoz, erkélyre, épület vagy magas kerítés tetejére valamint repülőgépre. Az 5,5 tonnás jármű páncélja kisebb kézifegyverek és kézigránát ellen nyújt védelmet.

*

A jól ismert BTR-80-as nem annyira különleges, inkább a festése érdekes. A járművet többnyire a honvédség zöld színében láthatjuk.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Egy cikk kapcsán keresgéltem régi fényképeket és meglepődve láttam (azaz dehogy lepődtem meg), hogy menniy képet készítettem különböző utazásaim során. Mármint azokra a képekre gondolok, amelyeket „érdekes” helyeken tettem, Afganisztánban vagy Irakban néha a Magyar Honvédséget aktuális misszióját tanulmányozva.
Bár talán ideírhatnám Ciprust is meg Koszovót, bár ez utóbbi tényleg inkább felszínes látogatás volt. De talán pont ez a lényeg, ami nekem felszínes látogatás, vagy komolyabb kutatóút, az a legtöbb embernek (akiket érdekel persze) lehetetlen lehetőség. Ráadásul nekem annyival különb dolgom is volt a katonákhoz vagy a katonai újságírókhoz képest, hogy engem mindenféle jogszabályok és belső visszatartó erők (biztos nem így mondják szépen) nem korlátoznak. Nem a HM/MH komplexumban dolgozom, szóval ha valami kijavíthatatlan hibát vétenék, az sem kerülnek az állásomba. Persze azért igyekszek nem véteni hibát, korrekt maradni.
Mindig mikor belekapok ezekbe a régi a fotókba, eszembe jut, hogy miért is nem rakom fel? Hát nincs időm és nem akarom csak úgy kontextus nélkül felhajigálni őket. Úgyhogy szinte mindig győz a lustaság. De most kivételt teszek. Az alábbi képek 2011-ben készültek, amikor még működött a PRT, a Mazarba érkeztünk, Pul-i Khumriba mentünk, megnéztük a PRT-t és a OMLT, majd Kabulba mentünk. Onnan repültünk vissza Mazarba, majd haza. Ez az egyik legérdekesebb utam volt, utazás, hozzáférés és látvány szempontjából is. Az egyik legérdekesebb tanulmányomat is ennek az útnak köszönhetem, amelyet – nyilván - a magyar hadtudomány egyik rejtett gyöngyszemének tartok, olyannak, amilhez hasonlót senki nem írt az elmúlt a rendszerváltás óta. Kell az önbizalom és magabiztosság :)
Na jó, nézzük a képeket. Az út alatt adta Magyarország a kabuli repülőtér vezető nemzeti beosztását (vagy valami hasonló), úgyhogy miután tisztáztuk a katonákkal, hogy minket minden érdekel (ez egy állandó visszatérő poén: elmegy a civil kutató katonákat nézni, akik a terepen mindig alul informáltak és defenzívek, hogy mit keres itt egy civil. Aztán némi beszélgetés után realizálják a helyzetet, és néha csodákra is képesek lesznek), körbeautózhattuk a repteret és egészen sajátos látószögből fotózhattunk. Asszem ezek a francia légierő Tigerjei voltak.



 Ezek itt random civil és katonai gépek. Egy kanadai C-130-as

Egy különleges Blackhawk

Egy civil An-32-es



Egy civil AN-26B



Szerintem ez az afgán légierő egyik C-27Aja, ami azért meglepő, mert ez az amerikai segélyprogram egyik legnagyobb kudarca volt, a gépek sosem álltak rendszerbe (de ezek szerint repültek azért velük)


Egy katonákat szállító kanadai kontraktor talán Bell 142essel?


Egy német C-160 Transall


A már említett Blackhawk, de melyik alváltozat?


Az afgán légierő helikopterei


És C-27esei


Egy beérkező Mi-8as, nem ENSZ-es, mert azokra rá van írva, egy "sima" kontraktor.


Ez a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) Afganisztánon belüli shuttle járata. Utaztam ilyennel még 2006-ban Mazar és Kabul között, szerintem egy Beechcraft 1900-as.


Mi-8T, még én is le tudom olvasni, elég viseltes darabnak tűnt, ahogy nekigurulásból felszállt ez a helyi darab.



Egy beérkező Mi-8MTV-1-es



Egy elrugaszkodó An-32-es, nem tudok rájönni milyen társaságé volt.

Egy friss közvélemény-kutatás eredményei szerint a német lakosság közel 90%-a ellenzi a Szíria elleni katonai beavatkozást.

Tovább olvasom

2018. április 15-én Montenegró jövőjét nagy mértékben befolyásoló elnökválasztás zajlott le. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy Milo Đukanović, a Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) jelöltje már a vasárnapi első fordulóban megszerezte a voksok több mint ötven százalékát. így nincs szükség a második forduló lebonyolítására, megnyerte a választást.

Vasárnap Európa figyelme a kis adriai országra szegeződött, ugyanis a választás kimenetele sorsdöntő volt. Az EU csatlakozási tárgyalások során elért eredmények veszélybe kerültek, ugyanis újra megerősödtek Montenegróban azok a hangok, akik az oroszbarát politikát részesítenék előnyben.

A választáson 7 jelölt indult az elnöki címért: Marko Milačić (Igaz Montenegró Párt) Mladen Bojanić (független jelölt), Hazbija Kalač (Igazság és Megbékélés Pártja), Vasilije Miličković (független jelölt), Dobrilo Dedeić (Szerb Koalíció), Draginja Vuksanović (Szociáldemokrata Párt) és Milo Đukanović (Szocialisták Demokratikus Pártja). Az előzetes közvéleménykutatások alapján tényleges erőt azonban csak két jelölt képviselt. Milo Đukanović, a jelenleg regnáló hatalom jelöltje, illetve Mladen Bojanić, aki ugyan függetlenként indult hivatalosan a választásokon, ám az ellenzék közös jelöltjeként tartották számon. Két egymással ellentétes nézet és jövőkép összecsapását figyelhettük meg mind a kampányidőszakban, mind a választások során is. Az egyik oldalon az európai integráció pártján álló, illetve a nyugati orientáció mellett kampányoló Milo Đukanović, másik oldalon pedig az inkább oroszbarát politikát előtérbe helyező Mladen Bojanić állt.

A 620 ezres balkáni országban, az 532 ezer választásra jogosult montenegrói állampolgár 64 százaléka (340.462 fő) élt a szavazati jogával, és adta le szavazatát a számára rokonszenves jelöltre. A részvételi hajlandóság hasonló volt, mint 2013-ban, akkor azonban Filip Vujanović csak kisebb fölénnyel, 51,21 százalékos eredménnyel győzte le Miodrag Lekićet.

A szavazatok megszámlálása után az első eredmények tisztán azt mutatták, hogy ismét Milo Đukanović lett Montenegró köztársasági elnöke. Az ország belpolitikáját több mint két és fél évtizede meghatározó politikus a vártnál biztosabban nyert, a szavazatok 53,8 százalékát szerezte meg, ami azt jelenti, hogy már az első fordulóban elnökké választották. Az ellenzék jelöltje, Mladen Bojanić messze várakozások alatt szerepelt, mindössze 33,5 százalékkal lett második. A politikus elismerte vereségét, azonban Bojanić azt is leszögezte, hogy nem fog gratulálni Đukanovićnak a választási győzelemért, valamint küzdeni fog továbbra is, hiszen a választás megmutatta, hogy igen is szükség van az általa képviselt oroszbarát politikára. Montenegró történelmében először indult női jelölt az elnökválasztásokon. A szociáldemokraták által indított Draginja Vuksanovićra a szavazók 8,1 százaléka adta a voksát. Mindössze 2,9 százalékot kapott az oroszbarát Marko Milačić, az Igaz Montenegró Párjának jelöltje. A további jelöltek eredményei: Hazbija Kalač 0,8 százalékot, Vasilije Miličković 0,5 százalékot, Dobrilo Dedeić 0,4 százalékot kapott.

Bár Montenegróban az elnöki poszt – Magyarországhoz képest hasonlóan – erősen formális jellegű, azonban Đukanović győzelme nem tekinthető jelképesnek. A frissen megválasztott elnök volt többek között az, akinek a közbenjárásával sikerült 2006-ban függetlenednie Montenegrónak Szerbiától. A nevéhez köthető külpolitikai fordulat kezdetben talán furcsán hatott, mert Montenegró hagyományaihoz híven – Szerbiához hasonlóan – többségében oroszbarát politikát folytatott, és egyfajta kiegyensúlyozott viszony volt a két ország között. Ám Đukanović vezetésével az ország a Nyugat felé fordult, szakított Oroszországgal, valamint elindította az európai uniós és NATO-csatlakozási tárgyalásokat.

Összességében elmondható, hogy Montenegró euroatlanti integrációja folyamatosan halad előre. Podgorica már a 35 fejezetből 30-at megnyitott Brüsszellel a csatlakozási tárgyalások során, és várhatóan 2025-re az EU teljes jogú tagjává válik. A NATO-hoz már tavaly csatlakozott balkáni ország a jövőben folyamatosan törekszik arra, hogy ezeket a kapcsolatokat még jobban elmélyítse. A választások után tehát várható, hogy a frissen megválasztott elnök vezetésével Montenegró a nyugati országok szoros szövetségeseként lesz jelen a világ politikai térképén.

Ukrajnában vizsgálni kezdték a Sz-300-as légvédelmi rendszer csapatlégvédelmi variánsának, az Sz-300V1-nek a helyben megvalósítható modernizálását. A komplexumok képességeit egyaránt növelni szeretnék csapásmérő robotrepülőgépek, távolról irányított repülőgépek, csökkentett észlehetőségű repülőgépek és ballisztikus rakéták ellen egyaránt. Kijev az Sz-300V1 mellett a jövőben tervezi a többi szovjet érából származó csapatlégvédelmi rendszereinek (Tor és Kub) szintén hazai összetevőkkel történő modernizációját.

Spanyolországban a haditengerészet állományában lévő Boeing AV-8B Harrier II+ vadászbombázók a közelmúltban egy korszerűsítésen estek át. Ennek eredményeképpen a szárnyak alatti csomópontokra szerelhető többzáras bombatartók alkalmassá váltak a GBU-38 JDAM bombák hordozására. A fejlesztést februárban tettél próbára teljes sikerrel.

Oroszországban a hadsereg részére eddig már 10 darab, az UralVagonZavod által gyártott BMPT Terminator tűztámogató járművet adtak át. Az első orosz hadsereg által rendszeresített példányok közül több is látható lesz majd a május 9-ie Győzelmi Napi felvonuláson.

Pakisztánban április 14-én sikeresen tesztelték a helyi fejlesztésű Babur csapásmérő robotrepülőgép megnövelt hatótávolságú változatát. A 350 kilométeres hatótávolságú Babur-1-hez képest a most kipróbált Babur-1B jelzést viselő eszköz majd 700 kilométert képes megtenni. Némileg előbb a tengeralattjárók fegyverzetébe szánt és éppen ezért a víz alól is indítható Babur-3-as szerepelt a hírekben egy újabb sikeres víz alóli indítás okán. Az első sikeres víz alóli indítást 2017. január 9-én hajtották végre. Az Indiai-óceánon végrehajtott teszt egy hat évvel ezelőtt elindult olyamat jelentős mérföldköve volt. Ugyanis a haditengerészet vezetése 2012-től kezdődően szeretett volna megalkotni egy tengeralattjáróról indítható, nukleáris robbanófejjel felszerelt robotrepülőgépet a hazai gyártású Hatf VII (Babur) alapján. A flotta vágyálmaiban szereplő 600-750 kilométeres hatótávolságú robotrepülőgép létrehozásához legalább két, 1998-ban az afganisztáni célpontok ellen indított, ám pakisztáni területen a becsapódás után is viszonylag épségben maradt RGM/UGM-109 Tomahawk robotrepülőgép maradványait használtak fel.

A terv felettébb nagy kihívást támaszthatott a fejlesztést végzők elé, ugyanis Pakisztán egyik legnagyobb fegyverszállítója, az Egyesült Államok nem nyújtott technológiai segítséget, míg a Kína gyaníthatóan nem tudott, hiszen ők nem jeleskednek ilyen kategóriájú fegyverek fejlesztésében. A 450 kilométeres hatótávolságú Babur-3-as, mely a szárazföldi indítású Babur-2-en alapul, navigációs rendszerében megtalálható a GPS és az infravörös képalkotó rendszer is, éppen ezért a körkörös szórása 3 méter körül van. A pakisztáni beszámolókban az indítást végző alkalmatosságként csak egyszer szerepelt tengeralattjáró, ami feltételezi, hogy a 1,5 tonnás fegyverek indítását még nem tudták megoldani. Ez nem is csoda, hiszen a hadrendben álló AGOSTA 70A és 70B osztályú tengeralattjárókat a jóval kisebb tömegű Exocet és Harpoon fegyver alkalmazására készítette a gyártó.

Pakisztán és Malajzia előzetes megbeszéléseket folytat a Pakistan Aeronautical Complex / Chengdu Aircraft Industry Corporation (PAC/CAC) JF-17 Thunder harci repülőgépének potenciális exportjáról. A kormányok közötti kapcsolatfelvétel még csak tapogatózásnak tekinthető, ennek ellenére a pakisztániak már nyilvánosságra hozták, hogy egy esetleges megrendelés esetén készek a gyártás/összeszerelés, illetve a későbbiekben a karbantartások/nagyjavítások malajziai megvalósításához segítséget nyújtani.

Májustól júniusig terjedő időszakban tervezi próbára tenni az indonéz hadsereg a török FNSS és a helyi PT Pindad fejlesztett Kaplan MT közepes harckocsi két prototípusát. A gyalogsági harcjárműből fejlesztett páncéloson mindössze 2014-ben kezdődött el a közös munka, aminek eredménye egy elektronikus vezérlésű sebességváltóval ellátott, minimum 20 LE/tonna arányt felmutató, minimum 450 kilométeres hatótávolságú harckocsi lett. A 3 fős személyzetű páncélos legnagyobb sebessége 70 kilométer per óra, fegyverzetét egy csőszájfékkel ellátott 105 milliméteres löveg alkotja, de egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is helyet kapott a toronyban. Amennyiben sikerül a hadsereg tetszését elnyerni és megrendelésre került majd sor, akkor a harckocsi első példányai a szerződés aláírásától számított két éven belül átadásra kerülhetnek.

Hivatalos kínai források szerint hadrendbe állt a J-10-es vadászgép legújabb verziója, a J-10C. A radarabszorbens anyagokkal, új fedélzeti elektronikával és kibővített fegyverzettel ellátott J-10C létezésére 2017 júliusában derült fény.

Ezen a héten bemutatásra került a tajvani fejlesztésű CM-32-es Cloud Leopard II-es, 8x8-as kerékképletű gyalogsági harcjármű 120 milliméteres aknavetőt hordozó variánsa. A deszanttérbe beszerelt, 1000 kilogrammnál némileg könnyebb rendszeren egyaránt elhelyezhető 81, vagy 120 milliméteres aknavető. Innen a szétcsúsztatható tetőpáncélzat kinyílása után hajható végre tűzfeladat. A CM-32-es moduláris felépítésének köszönhetően 105, vagy 120 milliméteres löveggel ellátott variánsok igen könnyedén megvalósíthatók lesznek a 12,7 milliméteres nehézgéppuskával ellátott páncélozott szállító harcjármű bázisán, akárcsak a gyalogsági harcjármű, az egészségügyi, vagy parancsnoki változatok. A gyalogsági harcjármű variánst a tornyával együtt a NCSIST (National Chung-Shan Institute of Science and Technology) alkotja majd meg. A toronyba a 30 milliméteres Mk44 Bushmaster II gépágyú mellé egy azzal párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is beépítésre fog kerülni. A szigetország védelmi költségvetéséből az látszik, hogy 2020-ig 652 darab, különféle felszereltségű CM-32-es Cloud Leopard II-est szeretnének hadrendbe állítani.

Chilében már tanulmányozzák az USA-ban feleslegessé váló Bell AH-1W Super Cobra harci helikopterek rendszeresítésének lehetőségét. Washington január végén jelentett be, hogy megvételre ajánlja fel az amerikai tengerészgyalogság által már nem használt, vagyis feleslegessé vált helikoptereket. A két General Electric T700-GE-401 gázturbinával ellátott Super Cobra 1986-ban lépett szolgálatba, maximális felszálló tömege 6697 kilogramm, legnagyobb sebessége 272 kilométer per óra, hatótávolsága 474 kilométer, fegyverzetét egy háromcsövű, 20 milliméteres Gatling-rendszerű gépágyú, továbbá a szárnycsonkok alá függesztett 70 és 127 milliméteres nem irányított, valamint TOW és Hellfire irányított rakéták alkotják.

Légi célok ellen alkalmazhatók a Sidewinder légiharc-rakéták is. A megvásárlásra kerülő harci helikopterek az átadás előtt egy korszerűsítésen is átesnek, így pilótafülkéjükben képernyős kijelzők kerülnek majd beszerelésre. A chilei hadsereg már jó ideje keres egy korszerű, felderítésre és páncélelhárításra is alkalmazható forgószárnyast, azonban az eddigi vizsgálódásaik mindig azzal végződtek, hogy a vételár túl magas volt a rendelkezésre álló anyagi forrásokhoz képest. A típus képességeit már felmérték és megállapításra kerültek a beszerzési és üzemben tartási költségek is. A hírek szerint már csak politikai jóváhagyásra várnak a 8-12 gépes nagyságrendű beszerzés további lépésének lebonyolításához.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Rafale C

Embraer KC-390

Westland WG-13 Lynx AH.9

Boeing E-7A Wedgetail

Kawasaki T-4

Boeing F-15E Strike Eagle

Dassault Mirage 2000-9

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Panavia Tornado IDS

Northrop T-38A Talon

Saab Sk35C Draken

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Alenia Aermacchi C-27J Spartan

Westland SH-14D Lynx

Mitsubishi F-2A