Vajdaság egyes részein 40 napja nem esett eső. Ott is, ahol esett, kevés volt, és most már akármennyi is esne, a helyzeten nem tudna lényegesen javítani. Az aszály méreteit súlyosbítja, hogy a hosszan tartó kánikula, a rendkívül forró levegő a szó szoros értelmében felperzselte a növényzetet. Emiatt lényeges hozamkiesés várható a kukoricánál meg a cukorrépánál, szójababból pedig alig fog valamicske teremni.
Kolléganőnk, Badics Petra helyszíni tudósítása következik.
„Köszöntöm az Erdély FM hallgatóit. Jelenleg kint vagyunk itt, a Győzelem téren. Jelenleg úgy tűnik, hogy elég békés a tiltakozás, ami elkezdődött pontosan 5 órakor. Sajnos az időjárás nem kedvez nekünk, mert folyamatosan esik az eső, és nem is úgy néz ki, mintha elállna. Jelenleg a szervezők, egy román és egy magyar úriember tartanak beszédet az embereknek, közben orvosi maszkokat osztogatnak az itt gyülekezőknek, illetve plakátokat, amelyekre k különböző festékekkel írhatnak saját tiltakozó szövegeket. Amit eddig tudni lehet, hogy az Európai Uniónak már elküldték azt a bizonyos petíciót, amelyben jelentették, hogy Marosvásárhely úgy érzi, az embereknek joga van a tiszta levegőhöz az alkotmány 35-ös cikkelyére hivatkozva, és úgy néz ki, hogy meg is kapták a választ, miszerint iktatták ezt a petíciót. Továbbra is folytatódik a beszéd, elvileg 5 órától 7 óráig tart a tiltakozás. Azt, hogy az időjárás ehhez mennyire kedvez, sajnos még nem tudhatjuk, az emberek nagyon kitartóak, esőkabátokkal és esernyőkkel próbálnak itt maradni, és hallgatni a szervezők információit.”
Badics Petrát hallották.
A mai megmozdulásra a szervezők mintegy 1000 személyt vártak. Az utóbbi napokban mind a civil szféra, mind a politikum képviselői véleményt nyilvánítottak az Azomureş okozta környezetszennyezésről. Kedden az önkormányzat közmeghallgatást szervezett a vegyi üzem tevékenységét illetően.
Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök azzal bízta meg a gazdasági minisztériumot, valamint a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari minisztériumot, hogy vizsgálják meg a tej és a hús felvásárlási árának emelésére vonatkozó kérelmet – adta hírül a Novini Zakarpattya hírportál augusztus 12-én.
A miniszterelnök hozzátette, hogy a tej és a hús felvásárlási árának emelésével ezeknek a termékeknek a kiskereskedelmi ára is megnő.
Korábban a Legfelsőbb Tanács első olvasatban elfogadta azt a törvénytervezetet, amely négy hrivnyában állapította meg a másodosztályú tej minimális felvásárlási árát.
Kárpátalja.ma
A vírustámadásra az IBM szakemberei figyelmeztettek. Közölték, hogy amint a bankok rendszerébe bekerül a vírus, szert tesz a bankok ügyfeleinek azonosító adataira, nevére, jelszavára, továbbá a banki ügyfelek személyes adataihoz és azonosító kódjához is hozzáfér az online bankszolgáltatások igénybevétele során. A szakemberek ajánlották, hogy a 12 bank értesítse ügyfeleit a potenciális veszélyről.
Mint ahogyan megválaszolhatatlan a híres „mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?” kérdés, ugyanúgy nem lehet egyértelmű feleletet adni a legutóbbi vizes vb vízilabdatornája hajrájában felmerült dilemmára, miszerint előnyösebb-e a válogatott részére, ha a pólósok a hazai klubokban szerepelnek, megfordítva, hátrányos-e, ha ezek szinte egytől egyik a külföldi klubokat erősítik?
Van, aki szerint nem lehet vitát indítani, hisz az elődöntőbe jutott három válogatott, Horvátország, Görögország és Olaszország is kizárólag az otthon játszó kiválóságokra alapoz, akik naponta ott vannak a kapitány árgus szeme előtt, és ez a helyzet az ezúttal csak hatodik, de a tényleges játékerő alapján sokkal magasabbra taksálható magyar válogatottal is.
A logikával nincs semmi gond, a sport azonban nem egy olyan terület, ahol a többség gyakorlata dönt. Mert ha tényleg így lenne, mivel lenne magyarázható, hogy az aranyérmet éppen a kakukktojás, az ez esetben törvényt bontó kivétel szerb válogatott nyerte. Pontosabban, miért éppen a légiósok serege uralja a mezőnyt a legutóbbi öt nagy világversenyen?
Lehetséges, sőt valószínű, hogy a szerb kapitány, a klubok és a szövetség is azt szeretnék, ha a klasszis pólósok a hazai medencékben szerepelnének, ennek az álomnak a megvalósítása azonban a valóság leküzdhetetlen akadályaiba ütközik. A pólóra nincs pénz, már a politika is röstellte az egészet, és sok év után legalább a válogatott eredményeire előteremtett némi jutalmat, ügyelve arra, hogy magának is szerezzen mindig szükséges pontokat, míg a lehetséges szponzorok továbbra is távol maradnak, hisz a labdarúgás bűvöletében élnek, ami érthető, elvégre ott könnyebb a zavarosban halászni, a játékosbörzén pedig apránként is csinos haszon valósítható meg
Ha azonban a helyzet hátrányos, minden rosszban van valami jó is alapon, adódik lehetőség a kikényszerített előnyösségre. A klubok így nem költik a meglevő keveset a nagy nevekre, más megoldás híján komoly nevelőmunkát folytatnak, a sztárokat pedig a rivális országok klubjai jól megfizetik, így azok semminek sem szenvedik hiányát, s megtehetik, hogy évente néhány hétre együtt küzdjenek a dicsőségért és egy közös célért.
A kapitány így elvben elégedett, a legfiatalabb évektől kemény munkához szokott és képzett, esztendőkön át egybekovácsolódott gárdát kap, s nincs az a gondja, mint riválisainak, hogy az összeállításnál a klubérdekekkel is szembesüljön. Másrészt abban is van valami jó, hogy a szerbiai klubok túlnyomórészt egészen fiatal játékosokat szerepeltetnek a hazai és nemzetközi porondon, amiből kifolyólag korábban érnek be, mert sokkal korábban bízzák rájuk a húzóember szerepkörét, ellentétben más országokkal, ahol szintén vannak tehetségek, de a fejlődés tekintetében kritikus időszakban nem kapnak elegendő játékidőt. A szerb kapitány így fiatalítás vagy kényszerhelyzet – mint ezúttal Rađen doppingügye – esetében, mint azt Kazanyban is tapasztalhattuk, még pelyhes állú, de már meglehetősen tapasztalt, játékhelyzetekben bátor és könnyen alkalmazkodó pólósokat vethet be.
Elég volt látni az éppen kipontozódott Ranđelović széles mosolyát, hisz tudatában volt annak, mennyire fontos piszkos munkát végzett el közmegelégedésre, és az újonc Jakšićot, aki élete első nagy döntőjében, a kapitány és játékostársai teljes bizalmát élvezve, olyan könnyedén vágta be a horvátoknak az utolsó gólt, mintha azt már ki tudja hanyadszor tenné.
A legrégebben működik, a legnagyobb létszámmal és a legaktívabb tagsággal dolgozik. A fenti jelzőkkel Ortó Károly, a Topolya községi Nyugdíjas-egyesület alelnöke illette az egyesület keretein belül tevékeny Orchidea kézimunkacsoportot
Ortó Károly gondolatai az Orchidea kézimunkacsoport második önálló kiállításának megnyitóján hangzottak el augusztus 11-én, a topolyai Művelődési Ház kiállítótermében, ahol több mint háromszáz kézimunka, valamint kézműves alkotás várja befogadóit augusztus 15-éig, mindennap 9-től 19 óráig. A tárlat anyaga a csoport 2013 márciusában történő bemutatkozása, vagyis az első önálló kiállítása szervezése óta született munkákból állt össze. A megnyitón a topolyai Nikola Tesla Általános Iskola tanulója, Kokrehel Ágnes egy Varró Dániel-szöveg tolmácsolásával örvendeztette meg a jelenlevőket, továbbá a csoport elnöki tisztségét 2011 októbere óta betöltő Szabó Gizella köszöntötte a nagyszámú érdeklődő közönséget. Külön mondott köszönetet a Topolya községi Nyugdíjas- egyesületnek és a Művelődési Háznak irányukban tanúsított támogatáséért, továbbá a rendezvényen megjelent bácsfeketehegyi, bácskossuthfalvi, gunarasi, kishegyesi, óbecsei, kúlai, zentagunarasi, szenttamási és topolyai, az Orchideával rokon tevékenységeket folytató csoportok tagjainak és a nyugdíjasegyesület sportolói, továbbá festészeti tevékenységet folytató képviselőinek az Orchideások munkái iránti érdeklődésért. Mint azt lapunknak az elnök asszony kiemelte: az Orchidea kézimunkacsoport a Topolya községi Nyugdíjas-egyesület székházában szerdánként tartja összejöveteleit. Zömében idősebb korú tagjaik vannak, de nyitottak a fiatalok irányában is, várják jelentkezésüket. A harmincöt tagból öt férfi, akik elsősorban gyűjtőként jeleskednek, de a csoporttagok a kézimunkázás mellett olyan kézműves tevékenységgel is foglalkoznak, mint pl. a fafaragás, dísztökformázás, -mintázás. A fentieket már Mészáros Veronika csoportvezető-helyettes osztotta meg lapunkkal, aki jellemezte a jelenleg élő kiállítás anyagát is:
– Zömében szabad rajzú technikával készült, modern feldolgozású kézimunkáink vannak kiállítva, jelentős számban még pl. fehérhímzéssel készültek. Minden tagunk nyolc-tíz munkája látható a tárlat keretében, amely a felsoroltakon kívül bemutat többek között lyukhímzéssel, paraszti hímzéssel, népi hímzéssel, szalaghímzéssel készült alkotásokat is. A kézműves termékek mellett megtalálhatók még a csipkék, amelyeken keresztül bemutatjuk a frivolitást, a szalag- és a horgoltcsipke-készítés eredményét. A tárlat keretében az elmúlt kilenc évben hazai és nemzetközi megmérettetéseken, bemutatkozásokon szerzett serlegeink, elismerő okleveleink is felsorakoztak. Nagyon büszkék vagyunk többek között arra is, hogy az idei évben szervezett MIRK-en, ahol bevezették a Nívó-díjas Klub címet, az Orchideát is e csoportba sorolták. Ehhez az elismeréshez szükségeltetett a háromszori egymás utáni évben szerzett első helyezés kiérdemlése – fogalmazott Mészáros Veronika.