Blogroll

Fehér Zoltán
Eredeti megjelenési hely: https://azonnali.hu/cikk/20210208_januar-kilatassal-capitoliumi-eroszak-..."Azonnali.hu

Joe Biden lendületesen indított, a demokratáknak pedig mindkét házban megvan a cselekvéshez való többségük. A kilátások igen jók: az amerikai gazdaság mérete már az év közepére visszatér a koronavírus előtti szintjéhez.

Ez itt a Keeping It Realpolitik: Világpolitika Bostonból, azaz Fehér Zoltán, a bostoni Fletcher School keretében működő Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársának rovata.

„Valahol a világűrben elsüjedt egy űrhajó”

(Január Herceg Tova, egykoron Baksa-Soós János)

A katasztrofális 2020-as év után az amerikaiak nagy várakozásokkal tekintettek az új esztendő elé, de 2021 első hónapja sokkal eseménydúsabbra sikeredett az Egyesült Államokban, mint azt sokan várták. Pedig ez nagy szó a múlt év elnökválasztás jegyében telt utolsó néhány hónapja után, hiszen a választási kampány viharait követően is váratlan fordulatok sokasága töltötte meg a november-decemberi időszakot. 2021 januárja azonban túltett ezeken is:

minden túlzás nélkül állítható, hogy az év első öt-hat hetében az amerikai politika óriási átalakuláson ment keresztül.
A legfontosabb fordulópontja januárnak (de talán az előttünk álló évnek is) január 6-a volt, amikor a Trump elnök által feltüzelt erőszakos szélsőjobboldali tüntetők behatoltak a Capitoliumba annak érdekében, hogy megakadályozzák Joe Biden elnökké választásának ott zajló ún. certifikációs eljárását.

A capitoliumi ostromban végleg elbukott Trump

A capitoliumi akciónak azonban voltak előzményei.

Trump már elnökválasztási kampánya alatt igyekezett előre kétségbevonni a november 3-i választás tisztaságát, az eredmények hitelességét, részben a koronavírus-járvány miatt – elsősorban a demokraták által – előnyben részesített levélszavazás problémáit hangsúlyozva. Trump az elnökválasztás estéjén – az eredmények csak kis részének ismeretében – bejelentette, hogy ő nyert és ezért újabb négy évre elnök maradhat.

Az elnökválasztás keddjét követő szombaton azonban a még függő államok eredményeinek tudatában nyilvánvalóvá vált: a voksolást Joe Biden nyerte. Ez sem tántorította el Trump elnököt és szövetségeseit, akik november és december folyamán folytatták politikai és jogi kampányukat annak bizonyítására, hogy Trump győzött és Bidenék csaltak. Ennek során

62 pert indítottak szövetségi és állami szintű bíróságok előtt választási csalásokat bizonyítandó, amelyeket majdnem mind egy szálig (pontosabban 61-et) elvesztettek.
A két végső döfést a választási kérdésekben legmagasabb fórumok hozták december közepén: a Legfelsőbb Bíróság december 11-én elutasította Trump és Texas állam kormányzatának a keresetét négy küzdőtér-állam választási eredményeinek megsemmisítéséről, az Elektori Kollégium tagjai pedig december 14-én Bident megválasztották az Egyesült Államok elnökévé.

Trump ekkor belekapaszkodott az utolsó szalmaszálba: a Kongresszus kizárólag ceremoniális jellegű, az Elektori Kollégiumban leadott szavazatokat igazoló ún. certifikációs eljárásának napjára Washingtonba hívta híveit, az eljárást hivatalból vezető alelnökét, Mike Pence-t pedig nyomás alá helyezte annak érdekében, hogy az alelnök ne engedje a Kongresszusnak elfogadni a Joe Biden győzelmét tükröző eredmények igazolását. Trump a január 6-án hívására Washingtonba zarándokolt,

sok esetben felfegyverzett támogatóinak a Fehér Ház előtt gyújtó hangú beszédet mondott,
amelyben először felszólította híveit, hogy vonuljanak a Capitoliumhoz, majd hozzátette: gyengeséggel nem szerezhetik vissza a hazájukat, az csak erő felmutatásával lehetséges. A felhergelt, több százezres tömeg a Kongresszus központi épületéhez, a Capitoliumhoz masírozott, ahol az ott felsorakozott Capitoliumi Rendőrség kis számú egységeit könnyűszerrel hatástalanítva többszáz tiltakozó betört a Capitoliumba, ahol éppen zajlott a certifikációs eljárás. Pence alelnököt és a Kongresszus tagjait a biztonsági szervek búvóhelyekre kellett menekítsék, de a feldühödött tömeg randalírozása így is több ember életének elvesztésével, és elképesztő mértékű és természetű rongálással is járt.

De az emberéletek mellett a legfőbb kárt így is az amerikai demokrácia szenvedte el, amely belpolitikailag nagy ütést kapott, míg külpolitikailag az évtizedekig a világ demokráciáinak vezető szerepét vivő Egyesült Államok óriási presztízsvesztséget szenvedett el.

A január 6-i csőcselék zavargásának legnagyobb vesztese tehát az amerikai demokrácia, de a példátlan események következményei a szereplők közül leginkább Donald Trump leköszönt elnököt sújtották.

A Capitolium ostromával a mélypontját elérő, fent vázolt folyamat Trump bukását eredményezte.
Ez a januári történések következtében az amerikai politikában beállt változások egyik legfontosabbika. Január 6-a este, amikor a Szenátus és a Képviselőház tagjai újra biztonságban össze tudtak gyűlni, Trump fő republikánus szövetségeseinek nagy része – négy év lojális támogatás után – ellene fordult. Mike Pence alelnök nagyon erős szavakkal határolódott el a Trump-támogatók által véghez vitt erőszaktól:

„A leghatározottabb módon elítéljük az erőszakot, ami itt történt... Azoknak, akik ma itt pusztítást végeztek, azt üzenem: nem győztek. Az erőszak sohasem győzhet. A szabadság győz, és ez továbbra is a nép háza.”

A Trump-adminisztrációnak a törvényhozás felsőháza támogatását évekig biztosító Mitch McConnell, a Szenátus republikánus többségének vezetője beszédében úgy fogalmazott a Capitolium ostromáról: „A csőcseléknek hazugságokat adtak be. Az elnök és más nagy hatalmú emberek provokálták őket.” Lindsay Graham dél-karolinai szenátor pedig négy év Trump melletti kiállás után azt mondta:

„Trump és én mögöttem egy hihetetlen közös út áll. Gyűlölöm, hogy ennek így kell véget érnie. Istenem, gyűlölöm. Az én nézőpontom szerint ő egy jelentős elnök volt. De ma valami mást láttunk. Én csak annyit tudok mondani: rám többet ne számítson, mert ami sok, az sok.”
A január 6-i események után számos nagyvállalat is elfordult Trumptól és a Republikánus Párt azon tagjaitól, akik az elnökválasztás legitim eredményét meg kívánták másítani. Az AT&T, a Comcast, az Amazon, a Walmart, a General Electric, a Microsoft, a Verizon, az American Express, a Dell, az Intel, a Mastercard, a Cisco, az S&P Global, a Texas Instruments, az eBay, a Marriott, a Walt Disney és a Nike bejelentették: mindazoktól a kongresszusi képviselőktől és szenátoroktól, akik Trump ösztönzésére az Elektori Kollégiumban leadott szavazatoknak a certifikációs eljárás során történő megváltoztatására törekedtek, megvonják a kampányaikra eddig folyósított támogatásukat.

Joe Biden visszahozná az igazságot

Ilyen előzmények fényében készült Amerika a minden negyedik évben január 20-án zajló elnöki beiktatási ünnepségre. Bár a rendvédelmi szervek előzetes információi alapján a Trump melletti szélsőjobboldali csoportok Washingtonban és a szövetségi államok fővárosaiban is akciókra, rendzavarásra készültek, a beiktatás – ugyan páratlan biztonsági intézkedések és 25 ezer nemzeti gárdista védelme mellett – teljes rendben zajlott le.

Két dolog volt látványosan más a beiktatások megszokott módjához képest. Az egyik, hogy a leköszönő elnök, Donald Trump nem vett részt sem az ünnepségen, sem pedig azokon a hagyományos eseményeken, amelyek a hatalom békés átadását hivatottak szimbolizálni (köztük amikor a leköszönő elnök elkíséri a megválasztott elnököt a beiktatás helyszínére, illetve a beiktatást követően a First Ladyvel búcsút intenek az új elnöki párnak és az amerikai fővárosnak, majd helikopterrel távoznak).

A másik fontos tradíció, amely idén kimaradt az ünnepségből: az amerikai polgárok részvétele. A koronavírus-járványra és a január 6-ai erőszakos cselekmények megismétlődésének veszélyére tekintettel ugyanis idén először nem nézhették élőben „átlag” amerikaiak a beiktatást a Capitolium melletti térről. Az ünnepség egyebekben felemelő volt és jelezte: új korszak kezdődik az Egyesült Államok történetében. Joe Biden elnök beiktatási beszédében nagy hangsúlyt helyezett az igazság fogalmára:

véget kell vetni annak, hogy az amerikai közéletben bármilyen valótlanságot vagy fikciót ténynek, hírnek lehet előadni,
vissza kell térni ahhoz, hogy az amerikaiak legalább a tényekben, az igazságban egyet tudjanak érteni. Biden kijelentette: minden amerikai elnöke szeretne lenni, azoké is, akik nem rá szavaztak. A beszéd legfontosabb üzenete ezzel összhangban az volt, hogy az új elnök szeretné megteremteni újra a nemzet egységét és lezárni a polarizáció, a széthúzás korszakát.

Nemzeti egység?

A nemzeti egység megteremtése nagyon nehéz lesz, s ennek első jeleit a most felálló Biden-adminisztráció az elmúlt három hétben már meg is tapasztalta. A maguk részéről nagy lendülettel kezdtek neki a munkának: Biden már beiktatása napján 17 elnöki rendeletet hozott, amelyek a koronavírus-járványtól a faji diszkrimináción át a munkanélküliségig olyan válságok megoldását hivatottak előmozdítani, amelyeken a Trump-adminisztráció nem is próbált vagy sikertelenül igyekezett felülkerekedni. Biden emellett visszaléptette az Egyesült Államokat az Egészségügyi Világszervezetbe (WHO) és a Párizsi Klímavédelmi Egyezménybe.

Azonban számos fontos intézkedést, amelyet a Biden-adminisztráció 100 napos programjában meghirdetett, elnöki rendeletekkel nem, csak a Kongresszus által hozott törvényekkel, határozatokkal és döntésekkel lehet életbe léptetni. Itt viszont

akadályokba ütközött eddig az új demokrata kormányzat.
Bonyolítja dolgukat, hogy a Képviselőház, amely a törvényjavaslatok első változatát tárgyalja meg, illetve a Szenátus, amely a törvényjavaslatok második olvasatát végzi és amely a Biden-adminisztráció magas rangú tisztségviselőinek kinevezéséhez a jelölteket meg kell hallgassa és jóvá kell hagyja, ideje egy részét a Trump korábbi elnök ellen a január 6-i eseményekben játszott szerepe miatt a demokraták által indított alkotmányossági (impeachment) eljárással kell töltse.

Ennél sokkal fontosabb akadály, hogy a demokraták nem tudták megszerezni a republikánusok támogatását sem az impeachment-eljárás támogatásához (a Képviselőházban csak 10 republikánus szavazott az impeachment mellett, a Szenátusban pedig várhatóan nagy többségük Trump elítélése ellen voksol majd február közepén), sem pedig a Bidenék által a 100 napos programjuk sarokkövének tartott ún. stimulus-csomaghoz.

A stimulus-csomagban a demokraták 1900 milliárd dollárt kívánnak elkölteni a gazdaság újraindítása érdekében a koronavírus-járvány megállításához szükséges intézkedésekre (elsősorban a vakcinaprogram felgyorsítására és a tesztelés bővítésére), az amerikai polgároknak Trump által decemberben küldött 600 dolláros ún. stimulus-csekk 2000 dollárra való kiegészítésére, a rendkívüli munkanélküli ellátások összegének emelésére és folyósításuk szeptember végéig történő meghosszabbítására, a bezárt iskolák miatt otthon maradó szülők kompenzálására, az óvodák és általános iskolák biztonságos újranyitására, továbbá a szövetségi minimumbér óránkénti 7,25 dollárról 15 dollárra való emelésére.

A republikánusok azonban a 1900 milliárd dolláros csomagot túl költségesnek tartják, aggódnak a költségvetési hiány növekedése miatt – annak ellenére, hogy az elmúlt négy évben a Trump vezette republikánus kormányzat 19,9 billió dollárról 27 billió dollárra növelte a deficitet. Az ellenzékbe szorult republikánusok azt is kifogásolják, hogy a stimulus-csekk és más intézkedések jövedelemszinttől függetlenül minden amerikainak járnának, nem csak a valóban rászorulóknak.

A republikánusok ellenkezése és a Szenátusban történt obstrukciója miatt a Biden-adminisztráció már el is mozdult eredeti szándékától, hogy igyekezzen a nemzeti egységet előmozdítandó az ellenzékkel megegyezve dönteni
a legfontosabb ügyekben. Egyre inkább az a koncepció érvényesül, hogy a demokraták, akik a novemberi választások nyomán mind a Fehér Házat, mind a Képviselőházat, mind pedig a Szenátust vezethetik, a választók felhatalmazása révén kapott többségükre támaszkodva valósítsák meg programjukat.

Tavaszodik?

Az esztendő első hónapja tehát átalakította az amerikai politikát. Trump sok korábbi szövetségese szembefordult vele, a volt elnök megbukott,

a Republikánus Pártban belső harc zajlik a Trump mellett kitartók és az őt a pártból kitaszítani akarók között, a párt ellenzékbe szorult és igazából romokban van.
Eközben a Demokrata Párt a választások nyomán átvette az elnöki hivatalt, valamint a Képviselőház és a Szenátus többségét, amelyre támaszkodva megkezdték az Egyesült Államok súlyos belső válságainak felszámolását.

Azonban nem lesz könnyű dolguk, hiszen a Kongresszus republikánus tagjai mellett Trump 74 millió szavazójának többsége sem bízik az új demokrata adminisztrációban. Folytatódhat a megosztottság, a polarizáció. De közben minden nappal több amerikai kapja meg a koronavírus elleni vakcinát, s ezzel egyre közelebb kerül az Egyesült Államok a járvány és a nyomában járó gazdasági visszaesés végéhez. A tekintélyes és pártatlan Kongresszusi Költségvetési Hivatal prognózisa szerint

az amerikai gazdaság mérete – az elmúlt év zsugorodása után – már az év közepére visszatér a koronavírus előtti szintjéhez,
még az új stimulus-csomag elfogadása nélkül is (de minden valószínűség szerint a Kongresszus hamarosan elfogadja a csomagot is), sőt az év második felében folytatódhat a növekedés. A kilátások jók.

Fehér Zoltán a bostoni Fletcher School keretében működő Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársa.

2020. október 27-én a Stratégiai Tanulmányok Központja Kutatás és Szakpolitika Szemináriumán James Boys brit politikatörténészt láttuk vendégül, aki jelenleg új könyvén dolgozik az ún. őrültség-elméletnek (Madman Theory) az amerikai politikában való alkalmazásáról, különös tekintettel Nixon és Trump elnökökre. Az őrültség-elmélet lényege, hogy a politikai vezető annak érdekében, hogy ellenfelét félrevezesse, irracionalitást, kiszámíthatatlanságot színlel. Boys a szemináriumon a könyvnek azt a fejezetét mutatta be, amely feltárja az őrültség-elmélet kezdeteit. A szálak az 1950-es évekbe és a Harvard Egyetemre vezetnek, ahol három tudományos elme, Thomas Schelling, Henry Kissinger és Daniel Ellsberg egymástól függetlenül dolgozták ki az őrültség-elmélet alapjait. Később együtt is működtek ebben a témában, sőt mindhárman prominens szerepet kaptak az amerikai kormányzatban, ahol a hivatalos külpolitika részévé is tették az őrültség-elméletet. Örömömre szolgált, hogy a szerzőnek én szolgálhattam opponenséül (discussant) a szemináriumon.

James Boys könyvéről és a szemináriumról szóló összefoglalóm a Stratégiai Tanulmányok Központja blogján jelent meg:

The Madman Theory, the Kissinger-Schelling-Ellsberg Triumvirate, and Harvard University – James Boys at the CSS Research & Policy Seminar

Boldog új évet, atlantisták!

Nemrég interjút adtam a Biztonságpolitika.hu alapító-felelős szerkesztőjének, Németh József Lajosnak a stratégiai kommunikáció szerepéről a nemzetközi kapcsolatokban. Az interjúban részletesen beszélek eddigi diplomáciai és tudományos karrieremről, a kreatív diplomácia általam megalkotott koncepciójáról és annak alkalmazásáról a magyar-amerikai kapcsolatokban. Örömömre szolgált, hogy a meggyőzés/befolyásolás és a haderő nemzetközi kapcsolatokban betöltött szerepének változásáról szólva támaszkodhattam mentoraim, Joseph Nye, Stephen Walt és Richard Rosecrance által fémjelzett elméletekre. Végül pedig beszélek az interjúban arról, mely fő tematika határozta meg eddigi tudományos kutatásaimat és miben állnak jelenlegi, az Egyesült Államok Kína-stratégiájának fejlődéséről végzett kutatásaim.

"Stratégiai kommunikáció; nyilvános diplomácia; kreatív diplomácia" - interjú dr. Fehér Zoltánnal

Az Azonnali.hu-n megjelenő, "Keeping It Realpolitik: Világpolitika Bostonból" rovatom legutóbbi cikke november 29-én jelent meg. A cikkben áttekintem a januárban hivatalba lépő Joe Biden amerikai elnök és külügyminiszter-jelöltje, Antony Blinken magyar kötődéseit, valamint a magyar sajtóban elsőként portrét adok az új washingtoni magyar nagykövetről, Takács Szabolcsról. A cikk címe: "Nekem a Balaton a Riviéra": Mit hoz a Biden-éra a magyar-amerikai kapcsolatokban?

Az Azonnali beharangozója:

"Az új amerikai külügyminiszter-jelölt több szálon is kötődik Magyarországhoz. Ez azonban nem jó hír Orbánnak, mert jobban fog a Biden-adminisztráció figyelni Budapestre és a szövetségi kötelezettségek betartására. Orbánék enyhülését mutathatja, hogy nem egy politikai kinevezettet, hanem egy igazi karrierdiplomát küldenek új nagykövetnek Washingtonba."

"Nekem a Balaton a Riviéra": Mit hoz a Biden-éra a magyar-amerikai kapcsolatokban?

November végén megjelent a Változó világrend – A bizonytalanság kora a nemzetközi politikában című kötet a Kossuth Kiadói Csoport / Noran Libro Kiadó gondozásában. A parádés szerzői gárdában megtalálható Balázs Péter volt külügyminiszter, Ágh Attila emeritus professzor, Kusai Sándor, Káncz Csaba, Vincze Hajnalka és még számos kiváló kolléga. A magam részéről "A világrend átalakulása, az Amerikai Egyesült Államok nagystratégiája és Kína kihívása a 21. században" című tanulmányommal járultam hozzá a kötethez.

A Magyar Helsinki Bizottság meghívására részt vettem november 6-án a Helsinki Hangadó sorozat 12. adásában, amelynek sikerén felbúzdulva, közkívánatra a Helsinki Bizottság felkérte a résztvevőket, hogy folytassuk a beszélgetést. Így november 20-án Meszerics Tamással, Tábor Áronnal és Ónody-Molnár Dóra moderátorral arról beszéltünk, mi a helyzet az elnökválasztás után és mi várható a Biden-adminisztrációtól a következő négy évben.

A beszélgetést - ahogy a korábbit is - közzétette a 444.hu:

Helsinki Hangadó 13.: Bidenék a Fehér Házban. Mi fog itt változni?

A francia titkosszolgálatok lehallgatási és megfigyelési eszközeinek törvényi szabályozásáról, és ami a kulisszák mögött van - dióhéjban.

Joseph Nye, az amerikai politikatudomány doyenje, a Harvard Egyetem emeritus professzora volt a vendégünk 2020. október 27-én a Fletcher School Stratégiai Tanulmányok Központja "Engaging Practitioners" rendezvénysorozata keretében. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy voltam Nye professzor tanítványa, dolgoztam az asszisztenseként és mentoromnak is tekinthetem. Nye a Központunk igazgatójával, Monica Tofttal zajlott beszélgetés során kitért mind tudományos pályájára, mind pedig az amerikai kormányzatban (Védelmi Minisztérium, Külügyminisztérium) töltött időszakaira is. Bár mind tudományos, mind kormányzati munkájáról sok szó esett, összefoglalómban arra fókuszáltam, amit a beszélgetés legérdekesebb részének tartottam: Nye professzor részletesen felvázolta, hogy világszerte ismert kutatási projektjeit (integráció-elmélet, interdependencia, soft power) mi inspirálta, az egyes kutatási projektek milyen világpolitikai helyzetben kezdték őt érdekelni, hogyan és milyen hatások révén jöttek létre legismertebb művei.

From Integration Theory to Soft Power: Engaging Practitioners with Harvard Professor Joseph Nye

Helsinki Hangadó 14

Fehér Zoltán politológussal, a Fletcher School Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársával (Boston), Meszerics Tamás történésszel, a CEU oktatójával és Tábor Áron amerikanistával, egyetemi oktatóval beszélget Ónody-Molnár Dóra újságíró.

A Magyar Helsinki Bizottság meghívására a Helsinki Hangadó sorozat 12. adásában beszélgettem Meszerics Tamással, Tábor Áronnal és Ónody-Molnár Dóra moderátorral Donald Trump elnökségének az amerikai jogállamiságra gyakorolt hatásáról és a november 3-i elnökválasztásról.

A beszélgetés megtekinthető itt:

Helsinki Hangadó 12.: Trump a porcelánboltban? Négy év jogállami mérlege

Az Élet és Irodalom november 6-i nyomtatott és online számában szintén az amerikai elnökválasztásról írtam, méghozzá a választás napját követő, bizonytalansággal teli éjszakán bostoni íróasztalomnál felmerült gondolataimat és az addig beérkezett információkat foglaltam össze "Amerikai anzix" című cikkemben. A cím tiszteletadás egyik kedvenc filmrendezőmnek, a magyar neoavantgárd meghatározó alakjának számító, fiatalon elhunyt Bódy Gábornak,  aki ezzel a címmel alkotta meg nagyhatású játékfilmjét az Egyesült Államokba emigráló és ott a polgárháborúban részt vevő Xántus János naplója alapján. (Cserhalmi György emlékezetes alakítást nyújt a filmben.) Talán nem véletlen, hogy azon a hajnalon nekem is pont ez a film jutott eszembe.

Amerikai anzix: Biden még optimista, de Trump már győzelmet hirdetett és csalást kiáltott

A cikkből egy rövid előzetes:

"Az elmúlt napok történései alapján azt is gondolhatta az ember, hogy amikor most, szerda hajnalban ülök itt az íróasztalomnál Bostonban, az ablakom alatt erőszakos tüntetők tömegeinek masírozása hallatszik majd. Az utóbbi napokban ugyanis az elnökválasztás utáni zavargásokra készülve több nagyvárosban, köztük Washingtonban és New Yorkban is bedeszkázták a városközpontok számos üzletét, épületét, hogy azokba ne törhessenek be tiltakozók a nyár eleji antirasszista megmozdulások némelyikéhez hasonlóan. De egyelőre csend van, nyugalom, Amerika lélegzetvisszatartva kivár. Az esetleges tiltakozók sem tudják még, lesz-e okuk újra utcára vonulni. Az előzetes várakozások közül a zavargások kitörése tehát (egyelőre) nem jött be, igazuk lett viszont azoknak, akik azt jósolták, hogy kedd éjszaka még anélkül hajtja álomra a fejét a szuperhatalom 330 millió fős népessége, hogy tudnák, ki vezeti országukat a következő négy évben."

Az Azonnali.hu-n megjelenő, "Keeping It Realpolitik: Világpolitika Bostonból" rovatom újabb cikke november 4-én jelent meg. A cikket annak a témának szenteltem, amely azokban a napokban - s az eltelt másfél hétben folyamatosan - a legjobban foglalkoztatta a közvéleményt: az amerikai elnökválasztásnak. A cikk címe: "Trump, Biden, Kőműves Kelemen és a medve bőre".

Azonnali: Trump, Biden, Kőműves Kelemen és a medve bőre

Íme egy kis ízelítő a cikkből:

"Donald Trump egykori new yorki ingatlanmágnás, hivatalban lévő amerikai elnök és támogatói nem várt inspirációt merítettek a székely építőmester balladájából: kedd este még úgy tértek sok millió Kőműves Kelemenként nyugovóra, hogy a republikánus elnököt újraválasztották, ma pedig arra ébredhettek, hogy a váruk reggelre leomlott."

A Hogyan (nem) lettem francia életművész alaphelyzete egyszerű. Egy amerikai férfi házat vesz Tovább olvasok--->

The post Nehéz a francia életművészet (Mark Greenside könyvéről) appeared first on FRANCIA POLITIKA.

A 

A Tuft Egyetemen évtizedek óta működik az Institute for Global Leadership, amely - más programok mellet - szervezi az EPIIC-et, amely a Tufts Bachelor's képzésében részt vevő egyetemisták által kreditre felvehető kurzus a nemzetközi kapcsolatok egy-egy aktuális témájáról. Az EPIIC idei témája "Kína és a világ", és az EPIIC vezetője, Abi Williams professzor meghívta előadni Kína és az amerikai-kínai kapcsolatok vezető szakértőit Anthony Saichtől Michael Beckleyn és Robert Sutteren át Sophie Richardsonig és Tai Ming Cheungig. Emiatt a névsor miatt is különös megtiszteltetés, hogy 2016 és 2018 után az EPIIC ismét meghívott a kurzus vendégelőadójának. A 2020. október 29-i órán a disszertációm témájáról, az Egyesült Államok Kína-stratégiájának elmúlt ötven évben történt változásairól adtam elő (Zoomon), azon belül is különös hangsúllyal George H.W. Bush és Bill Clinton elnökségének időszakáról. A majdnem két és fél órás előadás-beszélgetés remek eszmecserét hozott, a Tufts nemzetközi kapcsolatok vagy politikatudomány szakos hallgatói - számomra nem meglepő módon - kiváló kérdéseket tettek fel nekem, értő módon közelítve ehhez a rendkívül aktuális témához.

Egy versenypályázaton történt kiválasztás eredményeképpen 2020. október 9-10-én a washingtoni székhelyű Cato Intézet "Fiatal tudósok szimpóziumán" vehettem részt - a koronavírus-járvány miatt virtuálisan. A Cato Intézet egy prominens, libertariánus irányultságú think-tank, amelynek külpolitikai programja Amerika nemzetközi szerepének realista megközelítését követi. A szimpóziumon én a George H.W. Bush és Bill Clinton elnökök Kína-stratégiájáról szóló, erre az alkalomra készült tanulmányomat prezentáltam, amelyet követően nagy tekintélyű idősebb, illetve fiatal kutatókkel és külpolitikai szakértőkkel vitattuk meg az anyagot.

Ahogy korábban beszámoltam róla, októberben önálló rovatom indult az Azonnali.hu-n "Keeping It Realpolitik - Világpolitika Bostonból" címmel. A rovat második cikkének címe "Miben lesz más a világ, ha Trump vagy Biden nyer?" és ebben azt jártam körbe közvetlenül az amerikai elnökválasztás előtt, hogy Donald Trump vagy Joe Biden győzelme esetén milyen külpolitika várható az Egyesült Államoktól.

Azonnali - Miben lesz más a világ, ha Trump vagy Biden nyer?

Egy kis ízelítő a cikkből:

Óriási távolság van tehát a két elnökjelölt külpolitikai víziója és így a világpolitikának az elnökségük révén esetlegesen megvalósuló karaktere között. Trump újraválasztásával Amerika visszavonulása, a világrend szétesése folytatódhat, győzelme további bátorítást adhat az elmúlt években megerősödött illiberális, autoriter, populista vezetőknek. Biden megválasztása azonban nem garantálja, hogy a világ dolgai visszarendeződnek a régi kerékvágásba, hiszen a világrend átalakulása már jó ideje tart, a COVID-19 járvány egyelőre tovább terjed, a világgazdaság recesszióba fordulhat. Amerika azonban Biden alatt újra érdeklődni fog a világpolitika ügyei iránt, részt vesz majd a nemzetközi válságok megoldásában, erősíti szövetségesi kapcsolatait, de azt csak remélni lehet, hogy a demokraták is levonják a korábbi, több évtizedes stratégia kudarcainak tanulságait és nem kívánják folytatni Amerika világcsendőri szerepét. Bármelyikük is nyer azonban, nem lesz könnyű dolga. Az Egyesült Államoknak a korábbi évtizedek kudarcos háborúi, Kína felemelkedésének naív támogatása, Trump kaotikus külpolitikai vonalvezetése, valamint a koronavírus-járvány katasztrofális belföldi kezelése után megrendült a hitele és megítélése a világban. Ha Amerika gazdasági és katonai ereje nem is csökkent (bár sokak szerint a járvány és a nyomában járó recesszió ebbe az irányba hatnak), reputációja romlása miatt a nemzetközi közvélemény így is azt érzékeli, hogy Amerika gyengül, hanyatlóban van. Akár Trump kap felhatalmazást a folytatásra, akár Bident kérik az amerikai választók korrekcióra, az új elnök számára komoly kihívást jelent majd, hogy az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepét és hitelét helyreállítsa.

Helsinki Hangadó 12

Hogyan alakult az Amerikai Egyesült Államokban a jogállami helyzet a 2016-ban kezdődött jelenlegi ciklusban. Erről beszélgettünk pénteken szakértőinkkel: Fehér Zoltán politológussal, amerikanistával, a Fletcher School Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársával (Boston), Meszerics Tamás történésszel, a CEU oktatójával és Tábor Áron amerikanistával, egyetemi oktatóval. A beszélgetést Ónody-Molnár Dóra újságíró vezette.

Kedves Atlantisták!

Örömmel jelentem, hogy elfogadtam az Azonnali.hu szerkesztőségének megtisztelő felkérését, hogy önálló rovattal jelentkezzek külpolitikai témákban. A rovat címe: "Keeping It Realpolitik: Világpolitika Bostonból", és az első cikk az imént jelent meg "A korona visszavág" címmel az amerikai elnökválasztási kampány legutóbbi fordulatairól. Bízom benne, hogy minél többen fogjátok követni a rovat írásait.

Íme a rovat nyitó cikke:
A korona visszavág: újabb fordulatok az amerikai elnökválasztás hajrájában

És egy kis ízelítő:

"Az amerikai elnökválasztás éve mindig a kampány jegyében telik, ez így alakult 2020 első kilenc hónapjában is. Az elnökválasztási kampány általában hoz meglepetéseket is, idén azonban minden évszak váratlan eseményeket produkált.

A tél végén, a tavasz elején az Egyesült Államokat is elérte a koronavírus-járvány, március közepe óta ez uralja elsősorban a politikai napirendet és magát az elnökválasztási kampányt is. Júniusban a fekete bőrű George Floyd rendőri erőszak okozta halála nyomán utcai tiltakozássorozat indult a Black Lives Matter szervezet és jelszó égisze alatt, amely hónapokig szűnni nem akaró tömegtüntetéseket, helyenként erőszakos zavargásokat, szobordöntögetéseket és fosztogatást is hozott, de még fontosabb, hogy az egész amerikai társadalmat, benne az üzleti világot, a médiát és az egyetemeket is közvetlenül érintő antirasszista politikai mozgalmat indított útjára, amelynek hangnemét és követeléseit is többnyire a radikális baloldal kérlelhetetlensége és intoleranciája határozza meg, befolyása mégis jelentős a társadalom fősodrára is."

Mára, hogy most már mindenki számára kiderült, amit május óta tudunk és amiről számtalan esetben írtunk, t.i., hogy a remdesivir placobo hatású - azaz gyakorlatilag teljesen hatékonytalan - a COVID-19 esetében, itt az ideje megvizsgálni miért sikerült ezen amerikai gyógyszernek eddig mégis ekkora karriert befutnia, azaz :

Mi a piacszerzési módszere a nagy (amerikai) gyógyszergyártó cégeknek?
(Melyet Magyarországon is alkalmaztak már nem egy esetben - ld. magyarországi dialízisközpontok kiépítése körüli botrány).

Elmagyarázzuk a módszerük fázisait :

1.) (Alapesetben) létezik már - akár több évtizede gond nélkül használt - olyan gyógyszer, amivel adott probléma sikeresen kezelhető, az orvosok és betegek nagy megelégedéssel használják. A cég komoly problémája ezzel a gyógyszerrel, hogy filléres alapanyagú, tehát gyártása nem nagy üzlet.

2.) A cég új, mindig jelentősen (10x, 20x vagy akár >100x) drágább gyógyszert akar piacra dobni. Ennek hatékonysága a korábbi olcsó gyógyszerrel csak a legritkábban egyezik. Rendszerint annál (sokkal) rosszabb, gyengébb és "bónuszként" sok esetben még jóval durvábbak a mellékhatásai is. (Melyek új gyógyszer lévén még nem ismertek széleskörűen.)

3.) Mit kell tenni a cégnek a piacfoglaláshoz? (Tudományos és egyéb) folyóiratokban, médiában először meg kell támadni a már létező gyógyszert.
Általában teszik ezt a korábbi gyógyszer ismert mellékhatásainak felnagyításával, eltorzításával. De lényegében az se baj, ha teljesen hamis cikket jelentetnek meg, majd később helyreigazítanak. Sajnos akadnak olyan tudósok, akik számára van olyan összeg, amelyért képesek a nevüket adni ilyen hamis, lejárató cikkekhez. (Emlékszünk a hydroxycloroquine-t betámadó cikkhez a The Lancet-ben, amit a folyóirat aztán kénytelen volt - persze hetekkel később, mikor már sikerült elhelyezni azt a bizonyos bolhát a fülekben - helyreigazítani, annyira nem volt köszönő viszonyban a valósággal? A célt ekkor is elérték: sok ember - kormány (!) - tényleg elhitte, hogy a Plaquenil méreg...)
Amennyiben a korábbi gyógyszer gyártója nem hagyná annyiban, per esetén is megéri, hiszen filléres összeg nekik egy veszett per a közben realizált nyereséghez képest.
A gyógyszeripari mamutcég tehát célját rendszerint eléri, mert a pletyka hatására megrendül a bizalom a korábbi gyógyszerben, a hétköznapi emberek körében averzió alakult ki: Hiába használták évekig akár saját maguk is gond nélkül, "ne írja fel doktor úr, mert ezt meg ezt olvastam/hallottam róla".

4.) A korábbi gyógyszer gyártója lehet már ettől megijed és visszavonja saját maga a gyógyszer gyártását. (A cég tehát elérte piszkos célját.) Lévén neki kéne akár 5-10 éves eljárással bizonyítania, hogy a gyógyszerrel igen is nincs semmi gond. Ezalatt nem tudja a gyógyszerét értékesíteni, kisebb gyártó pedig egyszerűen csődbe menne, ha fő termékéről van szó.
(Nota bene : Jelenleg Svájcban is tudunk konkrétan pontosan ilyen esetről, sok éve megbízhatóan használt, ismert, az esetek mindössze 2%-ban jelentkező, nem végzetes, csak párhetes kellemetlen mellékhatású rákellenes /életmentő/ gyógyszerről, ahol a gyártó kénytelen volt visszavonni a bevált termékét, mert amerikai nagy gyógyszergyár hamis eredmények és vádak alapján megtámadta. A gyártó írta, hogy mire bebizonyítaná az igazát a bíróságon csődbe menne.)

5.) A cégnek sikerült elérnie a pánikhatást amit így foglalhatunk össze : "Itt az adott betegség és már nem lehet kezelni a meglévő gyógyszerrel, mert "kiderült", hogy többet ártunk vele, mint használunk, úristen mit lehet most tenni, a régi már nem jó, más meg nincs helyette" helyzet. A cég ilyenkor általában még taktikusan kivár pár hetet.

6.) Majd egyik napról a másikra "hirtelen a semmiből" prezentálja a cég megoldást, mégpedig a saját új termékét, mely - mint írtuk- mellesleg a korábbi árának többszörösébe kerül, mert hát "ez annyival jobb", különben sincs más alternatíva...

7.) Rendszerint sokkal később (a cég ekkorra már több milliárdos nyereséget szerez az új "csodaszer" értékesítésből, gyártási jogainak eladásából) kiderül és publikálják - ha publikálni merik, pertől tarva - hogy az új csodaszer hatása (jelentősen) elmarad a korábbi gyógyszerétől.
(De az orvosok számára, aki a mindennapokban ténylegesen használni fogják hamar egyértelmű lesz az új gyógyszer tényleges eredményessége.)

Általában az is kiderül idővel, hogy az új termék mellékhatásai sokkal súlyosabbak a korábbi, megtámadott gyógyszeré.
Ami a helyzetet még tovább tudja súlyosbítani, hogy ez vagy véletlenül alakult így, vagy tervezetten lett ez így.

Például utóbbira példa a magyar dialízis botrány: Akkoriban megjelent nem egy úgy, amerikai gyógyszer a piacon, melyről a MOK kimutatta, hogy mellékhatásként "melleseg" tönkrevágták a páciensek veséjét. Így - minő véletlen - csakhamar meglett a szükséges pácienslétszám a milliárdokért kiépített magyarországi központokhoz, melyek építését kezdetben tévesen, az amerikai - jóval magasabb - lakossági kvótákhoz méretezték, így üzemeltetésük hatalmas anyagi bukással fenyegetett.

Hány és hány ilyen esetről tudni szakmai berkekben...
(Költői kérdés: Hány és hány ilyen esetet hallgat el - mert értesítést kapnak róla - vagy publikál meglehetősen későn a média magát függetlennek és objektívnak nevező része is? Ki tudja miért?)

A tegnapi nizzai merénylet kapcsán több rádió és televízió is megkeresett gyorselemzéseket kérve: Tovább olvasok--->

The post Merénylet Nizzában: elemzés appeared first on FRANCIA POLITIKA.