Tíz éve a lakosság mindössze 5%-a bízott a rendőrségben, ma ez a mutató 85% és megszűnt a korrupció. Na nem Magyarországon, hanem Grúziában. Hogy történt?
A rendőrség átalakítása része volt a teljes állami apparátus átszervezésének, melynek négy alapelve volt: kevesebb hivatal, kevesebb köztisztviselő, korábbinál jóval magasabb bérek, súlyos büntetések korrupció esetén.
Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy egy hivatal összes dolgozójának felmondtak, majd újra megpályáztatták az állásokat az átalakított szervezeteknél. Az eljárás nem csak az apparátust, hanem a teljes vezetést is érintette!
Így működött ez a rendőrségnél is, ahol az újonnan kiképzett és állományba vett rendőröket az elhárítás emberei figyelték hónapokon át. Kezdetben sorra érték tetten kenőpénzzel, amit nagy médiafelhajtás közepette komoly börtönbüntetést követett. Nem felfüggesztett, hanem letöltendő. Így egy 10 dolláros megvesztegetés akár 10 év börtönt is jelenthetett a gyakorlatban. És folytatódott mindez mindaddig, míg maguk a rendőrök és az állományba jelentkezők meg nem értették – nem éri meg elfogadni a megvesztegetést.
Voici un livre que les cuistres ne doivent pas apprécier. Pensez ! un amateur d'histoire qui se mêle d'écrire un livre d'histoire !
Or, sa lecture est non seulement agréable mais très instructive. Elle permet de parcourir les siècles, au prétexte de parcourir les routes de France. J'ai particulièrement apprécié qu'il commence "tôt", c'est-à-dire au VIe siècle avant JC, manière de montrer l'enracinement géographique de longue durée de ce qui deviendra, tardivement, l'hexagone.
Les routes choisies ne sont pas "évidentes" sauf certaines qui tombent sous le sens. Pour la plupart, il s’agit d'itinéraires qui permette à Lorànt Deutsch de parcourir le pays, de long en large. Prétexte à nous rafraîchir la mémoire historique, à visiter les régions de France, à rendre concret, chronologiquement et spatialement, notre histoire partagée.
Voici peut-être le principal reproche que les hautains feront au livre : il est accessible, selon un schéma chronologique classique, où la transversalité est celle du territoire, notion quasiment chauvine.
Moi, ça m'a plu, j'ai appris des tonnes de choses et ce la m'a soufflé quelques réflexions sur la géopolitique de la France (voir mon livre). En fait, une sorte de géohistoire appliquée et joyeuse, populaire et non élitiste. D'ailleurs, le livre a rencontré un succès réel. Mérité, à mon avis.
O. Kempf
Alapvetően eredetileg a Burundiban látható politikai és társadalmi feszültség kapcsán az etnikai vonal eléggé háttérbe szorult, hiszen látható volt, hogy főként Pierre Nkurunziza elnök harmadik, elvileg alkotmányellenes mandátuma miatt sodródott a tönk szélére ez a sokat szenvedett közép-afrikai ország, nem pedig azért, mert újra fellángolni látszott valamiféle tuszi-hutu ellentét. Nos, ez már a múlté, ugyanis az elmúlt hetek gyilkosságai egyértelműen azt mutatják, hogy a feszültség egyre inkább etnikai irányba tolódik el, amelyet biztosan állíthatunk Jean Bikomagu egykori vezérkari főnök augusztus 15-én történt meggyilkolása után, hiszen Bikomagu anno azt a tuszi többségű burundi hadsereget vezette, amely az 1993-ban kezdődött burundi polgárháborúban a főként hutu érzelmekkel bíró Erők a Demokrácia Védelméért (FDD – a jelenlegi kormánypárt, a CNDD-FDD katonai szárnya) lázadói ellen vívott egy évtizeden át véres harcot.
Bikomagu meggyilkolása valószínűleg válasz volt a két héttel korábban történt gyilkosságra (de egyéb elméletek is keringenek, lásd lentebb), amelyben a Nkurunzizához igen közel álló tábornokot, az egykori FDD lázadó hutu Adolphe Nshimirimanát ölték meg ismeretlenek. Ezzel pedig a nemzetközi közösség, a lakosság és minden józan lelkületű Afrika-szerető legnagyobb félelme került igazolásra, hiszen a burundi főváros, Bujumbura Kabondo névre hallgató negyedében lelőtt Bikomagu elleni támadás tökéletesen mutatja a hadseregen belül kialakult komoly etnikai megosztottságot, amely miatt a józanul gondolkodó burundi elit azonnali lépéseket sürgetett – hangsúlyozva, hogy itt már nem csak Burundi, de az egész közép-afrikai régió sorsáról van szó, hiszen errefelé a tuszi-hutu szembenállás százezrek életét követelő villongásokba csaphat át pillanatok alatt.
Persze reálisan gondolkodva egy újabb borzalmas népirtásra csekély az esély, hiszen egyrészt a lakosság is egészen másképp áll már a helyzethez, mint két évtizeddel ezelőtt, másrészt az Afrikai Unió és a régiós szervezetek is sokkal nagyobb erővel bírnak mint korábban. Annak ellenére viszont, hogy a korábbi brutális mészárlássorozat megismétlődésétől nem kell talán tartani, a polgárháború esélye reálissá vált az országban, főként, hogy a hadseregen belüli, állítólagosan kormányellenes frakciók az elmúlt hónapokban legalább 7 CNDD-FDD tisztviselő ellen hajtottak végre halálos támadást és sokak szerint a Burundi biztonsági főnökének, az elnök jobbkezének számító és az ellenzéki megmozdulások elfojtójának tartott Nshimirimanát is egy ilyen, belső csoport ölhette meg (erre utal a legfőbb ügyész azon nemrégiben tett bejelentése, mely szerint több katonát letartóztattak a gyilkossággal kapcsolatban) – az ezekben az években a politikától már eltávolodott és kizárólag az egykori polgárháború tuszi hadseregének jelképét jelentő Bikomagu megölése pedig valószínűleg válasz volt ezekre a támadásokra. Emellett persze léteznek a burundi közösségi médiákban elég gyakran publikált összeesküvéselméletek is, melyek közül kettőt most be is mutatnék itt:
1. Feltételezve, hogy nem Nshimirimana családjának, közeli támogatóinak köréből került ki a gyilkos (ezt azért feltételezhetjük, mert 2005-ben a két egykori katonai vezető elásta a csatabárdot a hagyományos burundi tehénajándékozással), akkor valószínűleg inkább kormányközeli körökben kell keresni a valódi tettest, hiszen Bikomagu az elmúlt hetekben elég komoly kormányellenes kritikáknak adott hangot, plusz elhallgattatásával egy lehetséges kormányellenes szerveződés egyik pillérét sikerült eltávolítani.
2. Sokan úgy gondolják, hogy a mostani gyilkosságnak köze lehet az 1993. október 21-én, az akkori elnök Melchior Ndadaye ellen végrehajtott és az elnök halálával végződő puccshoz is, amelyben állítólag Bikomagu elég komoly szerepet játszott, mint végrehajtó – az azóta is homályos részletek okán, akár az akkori puccs kitervelőinek is érdekében állhatott az egyik kulcsjátékos eltávolítása.
Reálisan nézve azonban ezen elméletek egyikére sincs semmiféle komoly bizonyíték, így a távolból az eseményeket követők számára nem marad sokkal több, mint a reménykedés, hogy semmi nem fog megvalósulni azokból a sötét jövőképekből, amelyeket a konfliktus kapcsán festenek Burundi elé egyes szakértők és politikusok.
twitter.com/napiafrika
5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.