You are here

Postr.hu Az orosz ok blog

Viszockij továbbélése

Sat, 25/07/2015 - 03:23

Igaz, hogy már 35 éve halott (éppen ma van az évfordulója), az elképzelhetetlen népszerűsége kicsit sem halványult. Azt tudjuk, hogy jó üzletet lehet belőle kisajtolni: az énekesek, akik a dalait feldolgozzák, a szervezők-rendezők, akik emlékkoncerteket hoznak össze, a filmesek, akik dokumentumfilmeket meg játékfilmeket készítenek róla, politikusok, akik könnyes szemmel állítják, hogy ők már akkor is (pedig dehogy), a bloggerek, akik egy újabb posztot írnak róla - mind lehúzzák a magukét. 

Ha ezt az üzleti részt lefejtjük a sztoriról, még mindig marad egy kérdés: van-e olyan dala, ami túlélte őt. Természetesen, színészként is gondolhatunk rá, csak az a gond, hogy elsősorban színházi színész volt, alig maradt fenn felvétel, és az is inkább azt örökíti meg, mennyire a kor divatjaihoz igazodik a játéka.

Filmekben, tévésorozatokban (A fekete macska bandája!) is szerepelt ugyan, de egyik filmje, szerepe sem lett igazán legendás. Maradnak a dalok, és persze minden orosz és posztszovjet családban ott sorakoznak a (leginkább halála után kiadott) lemezei a polcokon (vagy ahova elpakolták a zenehallgatás átalakulása miatt), de az az igazság, hogy a Viszockij-dalok csak előadva érnek célba: és igen, oda, a szívbe, meg abba nagy orosz lélekbe. 

Mit lehet tenni, újra és újra meg lehet nézni a régi filmrészleteket, tévéfelvételeket, titokban rögzített koncerteket, jobb-rosszabb minőségben. Meg bízni lehet abban is, hogy néhány dalát elő tudja adni más is. Nem olyan szuggesztív módon, nem úgy rekesztve, de hatásosan.

Többórányi emlékkoncert, feldolgozás meghallgatása után azt tudom mondani, hogy sajnos  nagyon kevés dala működik úgy, hogy nem ő énekli. Mutatok hármat. Az a közös bennük, hogy mindhármat színész és nem hivatásos énekes énekli, és egyik dal sem a nagy slágerek közül való.

1. Moszkva-Ogyessza

Eredeti I. (Melogyija zenekarral súlyosbítva), Eredeti II. (egyszálgitáros koncert)

Konsztantyin Habenszkij, egyike a legjobb orosz színészeknek a Moszkva-Ogyessza, utazási problémákat feldolgozó dalt elvitte egy kissé az ogyesszai zenei ízek irányába, ami nem tett neki rosszat. Ezzel kikerülte a legnagyobb csapdát, amibe a férfi énekesek legtöbbje beleesik egy Viszockij-dalnál, nem kell viszonyulnia az eredetihez, nem kell hasonlítania vagy nagyon másnak lenni, hanem egy szívéhez, tudásához passzoló stílusba vitte el. Habenszkij egyébként Pjotr Lescsenkot alakította a tragikus sorsú énekesről szóló sorozatban, ha addig nem, ott muszáj volt beletanulnia a műfajba.

2. Dal a fehér elefántról

Eredeti

Mennyivel könnyebb dolga van a nőknek, ha Viszockijt kell énekelni. Okszana Akinysina ráadásul megtalálta a kellő arányokat a cukiskodás, a játékosság és csábosság között, a fehér elefántról szóló kis történetet nem misztifikálta túl. Ellenpéldaként meg lehet nézni Csulpan Hamatova előadását, mondjuk neki a zenei alapja sem volt ennyire eltalálva.

3. Lány Nagaszakiból

Eredeti

Ez a dal azért is érdekes, mert rajta keresztül nyomon követhetjük Viszockij hagyományokhoz kötődését. A saját műfaját városi románcként meghatározva kereste azokat a dalokat, amelyek megmutathatták, hogy hová is tartozik. Ezt a dalt kikötői balladaként énekelték egészen a huszas évektől, Viszockij egy kissé leporolta, írt hozzá egy jó refrént, egy matrózfiú vágyálmai helyett a kapitány szerelme lett a hangsúlyos, a dallamát magára igazította és már kész is egy hamisítatlan Viszockij-dal. Szegény eredeti szerzőt, Vera Inbert úgy kellett a történészeknek kideríteni. 

Polina Agurejeva előadásában a kikötői ballada jelleg újra felerősödött, a gitár helyett az akkordeon is jó választás ehhez. 

Szóval, néhány dalt nélküle is lehet hallgatni. Az más kérdés, hogy nem ezektől lett legendás.

Categories: Oroszország és FÁK

Viszockij továbbélése

Sat, 25/07/2015 - 03:23

Igaz, hogy már 35 éve halott (éppen ma van az évfordulója), az elképzelhetetlen népszerűsége kicsit sem halványult. Azt tudjuk, hogy jó üzletet lehet belőle kisajtolni: az énekesek, akik a dalait feldolgozzák, a szervezők-rendezők, akik emlékkoncerteket hoznak össze, a filmesek, akik dokumentumfilmeket meg játékfilmeket készítenek róla, politikusok, akik könnyes szemmel állítják, hogy ők már akkor is (pedig dehogy), a bloggerek, akik egy újabb posztot írnak róla - mind lehúzzák a magukét. 

Ha ezt az üzleti részt lefejtjük a sztoriról, még mindig marad egy kérdés: van-e olyan dala, ami túlélte őt. Természetesen, színészként is gondolhatunk rá, csak az a gond, hogy elsősorban színházi színész volt, alig maradt fenn felvétel, és az is inkább azt örökíti meg, mennyire a kor divatjaihoz igazodik a játéka.

Filmekben, tévésorozatokban (A fekete macska bandája!) is szerepelt ugyan, de egyik filmje, szerepe sem lett igazán legendás. Maradnak a dalok, és persze minden orosz és posztszovjet családban ott sorakoznak a (leginkább halála után kiadott) lemezei a polcokon (vagy ahova elpakolták a zenehallgatás átalakulása miatt), de az az igazság, hogy a Viszockij-dalok csak előadva érnek célba: és igen, oda, a szívbe, meg abba nagy orosz lélekbe. 

Mit lehet tenni, újra és újra meg lehet nézni a régi filmrészleteket, tévéfelvételeket, titokban rögzített koncerteket, jobb-rosszabb minőségben. Meg bízni lehet abban is, hogy néhány dalát elő tudja adni más is. Nem olyan szuggesztív módon, nem úgy rekesztve, de hatásosan.

Többórányi emlékkoncert, feldolgozás meghallgatása után azt tudom mondani, hogy sajnos  nagyon kevés dala működik úgy, hogy nem ő énekli. Mutatok hármat. Az a közös bennük, hogy mindhármat színész és nem hivatásos énekes énekli, és egyik dal sem a nagy slágerek közül való.

1. Moszkva-Ogyessza

Eredeti I. (Melogyija zenekarral súlyosbítva), Eredeti II. (egyszálgitáros koncert)

Konsztantyin Habenszkij, egyike a legjobb orosz színészeknek a Moszkva-Ogyessza, utazási problémákat feldolgozó dalt elvitte egy kissé az ogyesszai zenei ízek irányába, ami nem tett neki rosszat. Ezzel kikerülte a legnagyobb csapdát, amibe a férfi énekesek legtöbbje beleesik egy Viszockij-dalnál, nem kell viszonyulnia az eredetihez, nem kell hasonlítania vagy nagyon másnak lenni, hanem egy szívéhez, tudásához passzoló stílusba vitte el. Habenszkij egyébként Pjotr Lescsenkot alakította a tragikus sorsú énekesről szóló sorozatban, ha addig nem, ott muszáj volt beletanulnia a műfajba.

2. Dal a fehér elefántról

Eredeti

Mennyivel könnyebb dolga van a nőknek, ha Viszockijt kell énekelni. Okszana Akinysina ráadásul megtalálta a kellő arányokat a cukiskodás, a játékosság és csábosság között, a fehér elefántról szóló kis történetet nem misztifikálta túl. Ellenpéldaként meg lehet nézni Csulpan Hamatova előadását, mondjuk neki a zenei alapja sem volt ennyire eltalálva.

3. Lány Nagaszakiból

Eredeti

Ez a dal azért is érdekes, mert rajta keresztül nyomon követhetjük Viszockij hagyományokhoz kötődését. A saját műfaját városi románcként meghatározva kereste azokat a dalokat, amelyek megmutathatták, hogy hová is tartozik. Ezt a dalt kikötői balladaként énekelték egészen a huszas évektől, Viszockij egy kissé leporolta, írt hozzá egy jó refrént, egy matrózfiú vágyálmai helyett a kapitány szerelme lett a hangsúlyos, a dallamát magára igazította és már kész is egy hamisítatlan Viszockij-dal. Szegény eredeti szerzőt, Vera Inbert úgy kellett a történészeknek kideríteni. 

Polina Agurejeva előadásában a kikötői ballada jelleg újra felerősödött, a gitár helyett az akkordeon is jó választás ehhez. 

Szóval, néhány dalt nélküle is lehet hallgatni. Az más kérdés, hogy nem ezektől lett legendás.

Categories: Oroszország és FÁK

Jurij, a háború hangja

Mon, 22/06/2015 - 19:49

Judka Berkovics Levitan, a vlagyimiri szabó fia szokatlanul erős hanggal bírt. A szomszédok, ha haza akarták hívni gyerekeiket, csak szóltak Judkának, hogy ordítson nekik: hatékonyabb volt a hangosbemondónál. Senki nem csodálkozott, hogy színésznek jelentkezik ilyen szép, erős hanggal. Csak a felvételiztetők, nekik ugyanis nem tetszett a tájszólása (ózott: az oroszban ha a hangsúlytalan o-t tényleg o-nak ejted, az a legegyértelműbb jele annak, hogy nem az iskolázott nyelvet beszéled és/vagy belorusz/ukrán területről jöttél). Meglepő módon egy rádióbemondó-iskolába ennek ellenére felvették. Rendesen gyötörte magát, kedvenc gyakorlata, ki tudja miért, a kézenállásban szónoklás volt. 1934-ben, húsz évesen, amikor már elsajátította a hivatalos orosz kiejtést és a nevét is a kevésbé zsidós Jurij Boriszovicsra cseréltették, néha bekerülhetett az éjszakai adásba, hogy felolvassa a Pravda másnapi híreit. Az egyik ilyennek köszönheti karrierjét: maga Sztálin hallotta meg a hangját egyik éjszaka és döntötte el, hogy ő lesz a Kreml hivatalos hangja. Hát, ettől még nem lett volna nagy kedvenc. 

1941 június 22-én beolvasta a nap hírét: elkezdődött a háború.

(Nem eredeti a felvétel, azt nem rögzítették, Levitan a háború után 10 évvel újra felolvasta a szöveget, hogy el lehessen tenni az archívumba.)

A következő időszakban beköltözött a rádióba: minden nap, minden pillanatban történhetett valami a fronton, amit be kell olvasni, és a politikai vezetés úgy döntött, hogy két ember vigye a híreket Jurij Levitan és Olga Viszockaja. 1941 őszén Moszkvából Szverdlovszkba (a mai Jekatyerinburgba) költözött a rádió, 1943 tavaszán pedig tovább Kujbisevbe. Levitan hangja eleve optimizmust sugárzott, de erre még rátett egy lapáttal az a döntés, hogy a győztes csatákról szóló híreket csak Levitan olvashatta fel. A németek vérdíjat tűztek ki a fejére, az SS külön csapatot állított fel, hogy likvidálják, így a háború alatt folyamatosan változtatta az egyébként is titkos lakóhelyét. És nem jelent meg róla fotó. Ennek köszönhetően a szovjet emberek fejében egyre misztikusabb hőssé alakult a képe, minimum egy Saljapint képzeltek el.  Annál nagyobb volt a csodálkozás, amikor kiderült, hogy a háború hangja egy törékeny, tornából felmentett, szemüveges, aligharmincas ficsúrból jött ki. A győzelem napi adásba, amit már újra Moszkvából közvetítettek, alig akarták az utcán ünneplő tömegek beengedni: nem akarták elhinni neki, hogy ő a nagy Levitan.

A háború után nehéz volt bármi másba kezdenie: ahogy meghallotta valaki, rögtön a nehéz idők ugrottak be róla. Ennek megfelelően a háborús megemlékezések, tévéműsorok, filmek hangjaként működött. Egyszer még felragyogott a napja: 1961-ben Gagarin űrutazását közvetíthette, ami után meg is ismerkedett, össze is barátkozott a két Jurij.

 

Categories: Oroszország és FÁK

Jurij, a háború hangja

Mon, 22/06/2015 - 19:49

Judka Berkovics Levitan, a vlagyimiri szabó fia szokatlanul erős hanggal bírt. A szomszédok, ha haza akarták hívni gyerekeiket, csak szóltak Judkának, hogy ordítson nekik: hatékonyabb volt a hangosbemondónál. Senki nem csodálkozott, hogy színésznek jelentkezik ilyen szép, erős hanggal. Csak a felvételiztetők, nekik ugyanis nem tetszett a tájszólása (ózott: az oroszban ha a hangsúlytalan o-t tényleg o-nak ejted, az a legegyértelműbb jele annak, hogy nem az iskolázott nyelvet beszéled és/vagy belorusz/ukrán területről jöttél). Meglepő módon egy rádióbemondó-iskolába ennek ellenére felvették. Rendesen gyötörte magát, kedvenc gyakorlata, ki tudja miért, a kézenállásban szónoklás volt. 1934-ben, húsz évesen, amikor már elsajátította a hivatalos orosz kiejtést és a nevét is a kevésbé zsidós Jurij Boriszovicsra cseréltették, néha bekerülhetett az éjszakai adásba, hogy felolvassa a Pravda másnapi híreit. Az egyik ilyennek köszönheti karrierjét: maga Sztálin hallotta meg a hangját egyik éjszaka és döntötte el, hogy ő lesz a Kreml hivatalos hangja. Hát, ettől még nem lett volna nagy kedvenc. 

1941 június 22-én beolvasta a nap hírét: elkezdődött a háború.

(Nem eredeti a felvétel, azt nem rögzítették, Levitan a háború után 10 évvel újra felolvasta a szöveget, hogy el lehessen tenni az archívumba.)

A következő időszakban beköltözött a rádióba: minden nap, minden pillanatban történhetett valami a fronton, amit be kell olvasni, és a politikai vezetés úgy döntött, hogy két ember vigye a híreket Jurij Levitan és Olga Viszockaja. 1941 őszén Moszkvából Szverdlovszkba (a mai Jekatyerinburgba) költözött a rádió, 1943 tavaszán pedig tovább Kujbisevbe. Levitan hangja eleve optimizmust sugárzott, de erre még rátett egy lapáttal az a döntés, hogy a győztes csatákról szóló híreket csak Levitan olvashatta fel. A németek vérdíjat tűztek ki a fejére, az SS külön csapatot állított fel, hogy likvidálják, így a háború alatt folyamatosan változtatta az egyébként is titkos lakóhelyét. És nem jelent meg róla fotó. Ennek köszönhetően a szovjet emberek fejében egyre misztikusabb hőssé alakult a képe, minimum egy Saljapint képzeltek el.  Annál nagyobb volt a csodálkozás, amikor kiderült, hogy a háború hangja egy törékeny, tornából felmentett, szemüveges, aligharmincas ficsúrból jött ki. A győzelem napi adásba, amit már újra Moszkvából közvetítettek, alig akarták az utcán ünneplő tömegek beengedni: nem akarták elhinni neki, hogy ő a nagy Levitan.

A háború után nehéz volt bármi másba kezdenie: ahogy meghallotta valaki, rögtön a nehéz idők ugrottak be róla. Ennek megfelelően a háborús megemlékezések, tévéműsorok, filmek hangjaként működött. Egyszer még felragyogott a napja: 1961-ben Gagarin űrutazását közvetíthette, ami után meg is ismerkedett, össze is barátkozott a két Jurij.

 

Categories: Oroszország és FÁK

A halhatatlan ezred

Sat, 09/05/2015 - 14:24

A győzelem napi gigantikus, "minden idők legnagyobb" katonai parádéjának árnyékában történt egy emlékezetpolitikai szempontból is érdekes esemény. "Halhatatlan ezred" néven vonultak végig Moszkván és más orosz városok utcáin, terein hétköznapi emberek, családi fotóikat transzparensként maguk felé emelve. 


Az egész 2012-ben kezdődött. Tomszk városában, pár helyi újságíró kezdeményezésére május 9-én a város lakói családi fényképekkel vonultak fel, a honvédő háborúban résztvevő családtagok fényképeit, dokumentumait, katonai jelvényeit hozták magukkal az ünneplők. Aztán 2013-ban 120 másik település csatlakozott az akcióhoz, köztük Oroszországon túliak is, Ukrajnából, Kazahsztánból. De még mindig csak 10-20ezer ember (orosz viszonylatban nem túl nagy tömeg) vonult az egyes városokban a halhatatlan ezredhez csatlakozva. 2014-ben a kezdeményezést hivatalosan is elismerték mint történelmi-patrióta egyesületet, beindították a projekt honlapját, ahol ezrével írják a hétköznapi katonák történeteit a csatlakozók. Tavaly már félmillió orosz vonult május 9-én a felmenői fotóival.

Idén pedig, a 70. évfordulón az állam erősen rászervezett erre az eredetileg alulról jövő kezdeményezésre, (ingyenes) segítséget nyújtottak mindenkinek, aki transzparenst akart gyártani a családi fotókból, az önkéntes szervezőket felváltották a hivatásosok,  és maga Vaszilij Lanavoj hívta felvonulni az embereket! Így már semmi akadálya nem volt, hogy többszázezren vonuljanak Moszkvában a halhatatlan ezredhez csatlakozva.  

A biztonságiaknak nem kis feladatot adva Putyin is beállt a sorba, az apukája fotóját feje fölé emelve, beszélgetésbe elegyedve a többi felvonulóval. A tévéközvetítésből az derült ki, hogy az egészen kiskorú felvonulók is belekezdtek a háború emlékének ápolásába, a családi történetek továbbmesélésébe, így nem lehetnek kétségeink: az orosz identitás egyik legfontosabb tartópillére marad továbbra is a nagy honvédő. Hogy milyen értelemben, az már más kérdés. Én speciel ezért nem tudok mit kezdeni a fenenagy fegyverarzenál felvonultatásával; az ultramodern csapásmérők előterében, az elsuhanó harci repülők alatt, a hidegháborús politikai légkörben a halhatatlan ezred sem tudja a béke üzenetét eljuttatni.  

Categories: Oroszország és FÁK

A halhatatlan ezred

Sat, 09/05/2015 - 14:24

A győzelem napi gigantikus, "minden idők legnagyobb" katonai parádéjának árnyékában történt egy emlékezetpolitikai szempontból is érdekes esemény. "Halhatatlan ezred" néven vonultak végig Moszkván és más orosz városok utcáin, terein hétköznapi emberek, családi fotóikat transzparensként maguk felé emelve. 


Az egész 2012-ben kezdődött. Tomszk városában, pár helyi újságíró kezdeményezésére május 9-én a város lakói családi fényképekkel vonultak fel, a honvédő háborúban résztvevő családtagok fényképeit, dokumentumait, katonai jelvényeit hozták magukkal az ünneplők. Aztán 2013-ban 120 másik település csatlakozott az akcióhoz, köztük Oroszországon túliak is, Ukrajnából, Kazahsztánból. De még mindig csak 10-20ezer ember (orosz viszonylatban nem túl nagy tömeg) vonult az egyes városokban a halhatatlan ezredhez csatlakozva. 2014-ben a kezdeményezést hivatalosan is elismerték mint történelmi-patrióta egyesületet, beindították a projekt honlapját, ahol ezrével írják a hétköznapi katonák történeteit a csatlakozók. Tavaly már félmillió orosz vonult május 9-én a felmenői fotóival.

Idén pedig, a 70. évfordulón az állam erősen rászervezett erre az eredetileg alulról jövő kezdeményezésre, (ingyenes) segítséget nyújtottak mindenkinek, aki transzparenst akart gyártani a családi fotókból, az önkéntes szervezőket felváltották a hivatásosok,  és maga Vaszilij Lanavoj hívta felvonulni az embereket! Így már semmi akadálya nem volt, hogy többszázezren vonuljanak Moszkvában a halhatatlan ezredhez csatlakozva.  

A biztonságiaknak nem kis feladatot adva Putyin is beállt a sorba, az apukája fotóját feje fölé emelve, beszélgetésbe elegyedve a többi felvonulóval. A tévéközvetítésből az derült ki, hogy az egészen kiskorú felvonulók is belekezdtek a háború emlékének ápolásába, a családi történetek továbbmesélésébe, így nem lehetnek kétségeink: az orosz identitás egyik legfontosabb tartópillére marad továbbra is a nagy honvédő. Hogy milyen értelemben, az már más kérdés. Én speciel ezért nem tudok mit kezdeni a fenenagy fegyverarzenál felvonultatásával; az ultramodern csapásmérők előterében, az elsuhanó harci repülők alatt, a hidegháborús politikai légkörben a halhatatlan ezred sem tudja a béke üzenetét eljuttatni.  

Categories: Oroszország és FÁK

Amikor a lágyságjel a kemény

Sat, 07/03/2015 - 08:11

Csak egy apró észrevétel: a Borisz Nyemcov meggyilkolása utáni ellenzéki mozgolódások jelképe egy lágyságjel lett:

Ha a Borisz - oroszul Борис név után teszünk egy lágyságejelet, akkor a Борись, azaz Harcolj jelentésű szót kapjuk. 

Hát így.

Categories: Oroszország és FÁK

Amikor a lágyságjel a kemény

Sat, 07/03/2015 - 08:11

Csak egy apró észrevétel: a Borisz Nyemcov meggyilkolása utáni ellenzéki mozgolódások jelképe egy lágyságjel lett:

Ha a Borisz - oroszul Борис név után teszünk egy lágyságejelet, akkor a Борись, azaz Harcolj jelentésű szót kapjuk. 

Hát így.

Categories: Oroszország és FÁK

Hazafias-erotikus dal

Thu, 22/01/2015 - 08:04

Szabad-e egy orosznak viccelni a nemzetközi helyzettel kapcsolatban? Valószínűleg csak azt szabad, különben zokogna.

Szemjon Szlepakov az orosz humoristák legújabb nemzedékéhez tartozik: 1979-ben született Pjatyigorszkban, ott végezte az egyetemet nyelvészként, de leginkább a helyi KVN-csapatra fordította az energiáit, és miután 2004-ben megnyerték a vetélkedőt, bekerült a tévé világába. 2005-től az orosz Comedy Club állandó fellépője, egyetemista éveihez képet meglepő módon: cinikus-ironikus dalocskákkal.

Categories: Oroszország és FÁK

Hazafias-erotikus dal

Thu, 22/01/2015 - 08:04

Szabad-e egy orosznak viccelni a nemzetközi helyzettel kapcsolatban? Valószínűleg csak azt szabad, különben zokogna.

Szemjon Szlepakov az orosz humoristák legújabb nemzedékéhez tartozik: 1979-ben született Pjatyigorszkban, ott végezte az egyetemet nyelvészként, de leginkább a helyi KVN-csapatra fordította az energiáit, és miután 2004-ben megnyerték a vetélkedőt, bekerült a tévé világába. 2005-től az orosz Comedy Club állandó fellépője, egyetemista éveihez képet meglepő módon: cinikus-ironikus dalocskákkal.

Categories: Oroszország és FÁK

Elsejétől tizenharmadikáig - elveszni az időben

Wed, 14/01/2015 - 07:57

A január elsejétől tizenharmadikáig tartó napok bizony kiesnek. A régi újév napjáig azt a 12 napot elveszett időnek tekinthetjük az oroszok életében. 40 évvel ezelőtt Andrej Voznyeszenszkij, az egyik legnagyobb orosz-szovjet költő írt is erről egy verset, amit aztán persze jól elfelejtettek volna, ha a 80-as évek közepén nem zenésítik meg, és nem énekli el az akkor éppen fénykorát élő Alekszandr Abdulov színész-sportoló-szívtipró. Persze, kissé lekerekítették Voznyeszenszkij szúrósabb sorait (pl. kikerült a szövegből az, hogy "elsejétől tizenharmadikáig a feleségek nem keresik férjeiket"; és milyen kár, a poszt címadó sora is kihullott), és egy nyálas refrént is írtak hozzá.

Így viszont bekerült az orosz kultúra alapkincstárába, és azóta ragyogó népi feldolgozásversenyek zajlanak minden évben, sőt, jelen pillanatban is a moszkvai utcákon és lakásokon.  

Az eredeti verzió...

és ahogyan azt igazából énekelni kell, konyhában, haverokkal, poharak között.

Sajnos, nincs több alibi, muszáj belekezdeni az évbe. Mi is megigérjük, hogy idén többet írunk, jobban igyekszünk, ilyenek.

Categories: Oroszország és FÁK

Elsejétől tizenharmadikáig - elveszni az időben

Wed, 14/01/2015 - 07:57

A január elsejétől tizenharmadikáig tartó napok bizony kiesnek. A régi újév napjáig azt a 12 napot elveszett időnek tekinthetjük az oroszok életében. 40 évvel ezelőtt Andrej Voznyeszenszkij, az egyik legnagyobb orosz-szovjet költő írt is erről egy verset, amit aztán persze jól elfelejtettek volna, ha a 80-as évek közepén nem zenésítik meg, és nem énekli el az akkor éppen fénykorát élő Alekszandr Abdulov színész-sportoló-szívtipró. Persze, kissé lekerekítették Voznyeszenszkij szúrósabb sorait (pl. kikerült a szövegből az, hogy "elsejétől tizenharmadikáig a feleségek nem keresik férjeiket"; és milyen kár, a poszt címadó sora is kihullott), és egy nyálas refrént is írtak hozzá.

Így viszont bekerült az orosz kultúra alapkincstárába, és azóta ragyogó népi feldolgozásversenyek zajlanak minden évben, sőt, jelen pillanatban is a moszkvai utcákon és lakásokon.  

Az eredeti verzió...

és ahogyan azt igazából énekelni kell, konyhában, haverokkal, poharak között.

Sajnos, nincs több alibi, muszáj belekezdeni az évbe. Mi is megigérjük, hogy idén többet írunk, jobban igyekszünk, ilyenek.

Categories: Oroszország és FÁK

Wifi a Petrovka utcából

Mon, 18/08/2014 - 11:42

Eredeti ötlettel állt elő az orosz-spanyol Solartia Group energetikai cég Moszkvában: a belvárosi Petrovka utcában egy fát ültettek, de nem akármilyet, egy wifi-fát! A burjánzó levelek helyén napelemmel működő fotocellák “teremnek” és ha a szerkezet 150 méteres körzetében leülünk valamelyik kényelmes padra, akkor használhatjuk az ingyen vezetéknélküli wifit. A fa azonban ennél is többet tud: a madárcsicsergést is élvezhetjük, igaz, a hang nem valódi madaraktól származik, hanem hangszórókból érkezik.

 

A külső energiaforrás nélkül működő találmány gyorsan belepte magát a moszkvaiak szívébe, már csak azért is, mert a fának arra is jut a nap közben összegyűjtött fényből, hogy napnyugta után különböző színekben kivilágítsa magát. Az újdonság a Moszkvai Modern Művészeti Múzeum kertjében tekinthető meg (csak 9 órától este 11-ig van nyitva) és arra a népszerű ötletre épült, hogy "ha a fák ingyenes wifit sugároznának, akkor az emberek még többet ültetnének belőlük, de kár, hogy csak oxigént termelnek". A környezettudatosságra nevelés az egyik fontos feladata a külföldi vállalatokkal is együttműködő orosz cégnek, s a Solartia már több áttörést is elért az alternatív energiaforrások terén. Bár még jócskán tart a nyár, a fejlesztők már a félévig tartó orosz télre készülnek: tervbe vették egy hasonló elven működő wifi fenyőfa felállítását is.

 Fotó: www.english.cri.cn

Categories: Oroszország és FÁK

Wifi a Petrovka utcából

Mon, 18/08/2014 - 11:42

Eredeti ötlettel állt elő az orosz-spanyol Solartia Group energetikai cég Moszkvában: a belvárosi Petrovka utcában egy fát ültettek, de nem akármilyet, egy wifi-fát! A burjánzó levelek helyén napelemmel működő fotocellák “teremnek” és ha a szerkezet 150 méteres körzetében leülünk valamelyik kényelmes padra, akkor használhatjuk az ingyen vezetéknélküli wifit. A fa azonban ennél is többet tud: a madárcsicsergést is élvezhetjük, igaz, a hang nem valódi madaraktól származik, hanem hangszórókból érkezik.

 

A külső energiaforrás nélkül működő találmány gyorsan belepte magát a moszkvaiak szívébe, már csak azért is, mert a fának arra is jut a nap közben összegyűjtött fényből, hogy napnyugta után különböző színekben kivilágítsa magát. Az újdonság a Moszkvai Modern Művészeti Múzeum kertjében tekinthető meg (csak 9 órától este 11-ig van nyitva) és arra a népszerű ötletre épült, hogy "ha a fák ingyenes wifit sugároznának, akkor az emberek még többet ültetnének belőlük, de kár, hogy csak oxigént termelnek". A környezettudatosságra nevelés az egyik fontos feladata a külföldi vállalatokkal is együttműködő orosz cégnek, s a Solartia már több áttörést is elért az alternatív energiaforrások terén. Bár még jócskán tart a nyár, a fejlesztők már a félévig tartó orosz télre készülnek: tervbe vették egy hasonló elven működő wifi fenyőfa felállítását is.

 Fotó: www.english.cri.cn

Categories: Oroszország és FÁK

Uma Thurman orosz kisfilmben

Thu, 07/08/2014 - 07:55

Duchovny után egy újabb nagy név akadt az orosz filmvilág hálójába. Csak ez nem egy reklám vagy propagandaízű film, Uma Thurman nem az orosz életmódot hirdeti, hanem egy fiatal, tehetséges orosz elsőfilmesnek adott lehetőséget.

Kevin Spacey most már harmadik éve irányítja és szervezi a Jameson First Shot névre hallgató őrületet: három országban (USA, Dél-Afrika és Oroszország) 25 év feletti, de kezdő alkotóktól vártak kisfilmekre ötleteket egészen tágan értelmezhető témákban (pl: Legendás, Humoros vagy Mesés), és minden országból egy győztesnek felajánlották, hogy megrendezheti a filmjét, aminek a főszereplője Uma Thurman. Tavaly Willem Dafoe (az orosz győztes Anton Lansakov filmje a Mosolygó ember), az első évben maga Kevin Spacey volt a főszereplő (Alekszej Nuzsnij Boríték című kisfilmje képviselte az oroszokat). Az oroszok közül idén Ivan Petuhov reklámszövegírónak jutott a lehetőség.

  Ajándék

írta és rendezte: Ivan Petuhov, főszereplő: Uma Thurman

Petuhov a tatárföldi Zelenodolszkban született 1984-ben, a moszkvai Lomonoszov Egyetemen végzett reklámszakon, jelenleg a McCann Moscow szövegírója. Párperces reklámokhoz így aztán már rengeteg szöveget írt, de ez volt az első komoly forgatókönyve. Rendezése meg pláne. Ha megnézzük az alig hét perces filmet, semmi oroszosat nem találunk benne. Persze, simán bele tudom magyarázni, hogy a főszereplőnek azért Grimm a neve, hogy klasszikus orosz beszélő névként utaljon a mesés befejezésre, de ez kissé erőltetett lenne. Inkább az elfojtott érzelmek robbanására mint alapmotívumra utalok.

Amikor az "Így készült" film majdnem olyan hosszú, mint maga a film

Categories: Oroszország és FÁK

Uma Thurman orosz kisfilmben

Thu, 07/08/2014 - 07:55

Duchovny után egy újabb nagy név akadt az orosz filmvilág hálójába. Csak ez nem egy reklám vagy propagandaízű film, Uma Thurman nem az orosz életmódot hirdeti, hanem egy fiatal, tehetséges orosz elsőfilmesnek adott lehetőséget.

Kevin Spacey most már harmadik éve irányítja és szervezi a Jameson First Shot névre hallgató őrületet: három országban (USA, Dél-Afrika és Oroszország) 25 év feletti, de kezdő alkotóktól vártak kisfilmekre ötleteket egészen tágan értelmezhető témákban (pl: Legendás, Humoros vagy Mesés), és minden országból egy győztesnek felajánlották, hogy megrendezheti a filmjét, aminek a főszereplője Uma Thurman. Tavaly Willem Dafoe (az orosz győztes Anton Lansakov filmje a Mosolygó ember), az első évben maga Kevin Spacey volt a főszereplő (Alekszej Nuzsnij Boríték című kisfilmje képviselte az oroszokat). Az oroszok közül idén Ivan Petuhov reklámszövegírónak jutott a lehetőség.

  Ajándék

írta és rendezte: Ivan Petuhov, főszereplő: Uma Thurman

Petuhov a tatárföldi Zelenodolszkban született 1984-ben, a moszkvai Lomonoszov Egyetemen végzett reklámszakon, jelenleg a McCann Moscow szövegírója. Párperces reklámokhoz így aztán már rengeteg szöveget írt, de ez volt az első komoly forgatókönyve. Rendezése meg pláne. Ha megnézzük az alig hét perces filmet, semmi oroszosat nem találunk benne. Persze, simán bele tudom magyarázni, hogy a főszereplőnek azért Grimm a neve, hogy klasszikus orosz beszélő névként utaljon a mesés befejezésre, de ez kissé erőltetett lenne. Inkább az elfojtott érzelmek robbanására mint alapmotívumra utalok.

Amikor az "Így készült" film majdnem olyan hosszú, mint maga a film

Categories: Oroszország és FÁK

Duchovny - finom utalások, durva áthallások

Mon, 28/07/2014 - 06:57

Durva, hogy egy sörreklámról politikai vita alakult ki, de ez van. David Duchovny, az X-akták és a Kaliforgia színésze elvállalta egy orosz reklám főszerepét és most áll a bál. A reklám kb. olyasmi, mint annak idején a sárgavillamosos magyar sörreklám: nemzeti identitással támasztja alá/meg a sörivásra buzdítást. Csak annyi a csavar benne, hogy egy ismert amerikai színész szájába adja az orosz büszkeség monológját: hoki, űrhajózás, balett, jeges vízben fürdés, mélázás a nagy orosz tájban - van mire büszkének lenniük, ahogy a végén a pohárköszöntő összefoglalja.

Nem is lett volna semm baj az egésszel, ha mondjuk a szocsi olimpia idején jön ki a reklám, csak közben eltelt néhány hónap és Oroszországot már nem tekintik annyira baráti országnak, így erős kritika zúdult Duchovny nyakába otthonról.  A színészt egyébként a felmenői (meg a sármja, meg az ismertsége, meg a népszerűsége) miatt  kérték fel a szerepre. Csakhogy áprilisban a twitteroldalára azt írta ki, hogy eddig azt hitte, hogy orosz származású, most kellett megtudnia, hogy ukrán. (A wiki oldalán egyébként az szerepel, hogy ukrajnai zsidó volt a nagyapja, tehát bármi lehet.) Ezzel nem lopta be az orosz nacionalista nézők szívébe magát, pedig a nemzeti büszkeségben utazó reklám célközönségének gyaníthatóan nem kis része pont ilyen.

A reklám

Így aztán senki nem veszi észre a finom megoldásokat a két és fél perces kisfilmben. Azt, hogy a filmsztár reklámjának zenéje a Kino együttes Csillag című számának vonósokkal kiherélt verziója, amikor pedig fordulatról kezd beszélni a reklámban, hirtelen a Masina Vremenyi (Időgép) Fordulat számát énekli az elképzelt barátaival, meg a nagyon is valóságos zenekarral, amibe Forrest Gumposan behegesztik a bajszos Duchovnyt.

Pedig június elején, amikor befejezték a forgatást, még vidám volt a hangulat. Duchovny még az orosz talk showba is benézett, hogy az ilyenkor szokásos idétlenségeket elviselje.

Kövess és szeress minket a facebook-oldalunkon!

Categories: Oroszország és FÁK

Duchovny - finom utalások, durva áthallások

Mon, 28/07/2014 - 06:57

Durva, hogy egy sörreklámról politikai vita alakult ki, de ez van. David Duchovny, az X-akták és a Kaliforgia színésze elvállalta egy orosz reklám főszerepét és most áll a bál. A reklám kb. olyasmi, mint annak idején a sárgavillamosos magyar sörreklám: nemzeti identitással támasztja alá/meg a sörivásra buzdítást. Csak annyi a csavar benne, hogy egy ismert amerikai színész szájába adja az orosz büszkeség monológját: hoki, űrhajózás, balett, jeges vízben fürdés, mélázás a nagy orosz tájban - van mire büszkének lenniük, ahogy a végén a pohárköszöntő összefoglalja.

Nem is lett volna semm baj az egésszel, ha mondjuk a szocsi olimpia idején jön ki a reklám, csak közben eltelt néhány hónap és Oroszországot már nem tekintik annyira baráti országnak, így erős kritika zúdult Duchovny nyakába otthonról.  A színészt egyébként a felmenői (meg a sármja, meg az ismertsége, meg a népszerűsége) miatt  kérték fel a szerepre. Csakhogy áprilisban a twitteroldalára azt írta ki, hogy eddig azt hitte, hogy orosz származású, most kellett megtudnia, hogy ukrán. (A wiki oldalán egyébként az szerepel, hogy ukrajnai zsidó volt a nagyapja, tehát bármi lehet.) Ezzel nem lopta be az orosz nacionalista nézők szívébe magát, pedig a nemzeti büszkeségben utazó reklám célközönségének gyaníthatóan nem kis része pont ilyen.

A reklám

Így aztán senki nem veszi észre a finom megoldásokat a két és fél perces kisfilmben. Azt, hogy a filmsztár reklámjának zenéje a Kino együttes Csillag című számának vonósokkal kiherélt verziója, amikor pedig fordulatról kezd beszélni a reklámban, hirtelen a Masina Vremenyi (Időgép) Fordulat számát énekli az elképzelt barátaival, meg a nagyon is valóságos zenekarral, amibe Forrest Gumposan behegesztik a bajszos Duchovnyt.

Pedig június elején, amikor befejezték a forgatást, még vidám volt a hangulat. Duchovny még az orosz talk showba is benézett, hogy az ilyenkor szokásos idétlenségeket elviselje.

Kövess és szeress minket a facebook-oldalunkon!

Categories: Oroszország és FÁK

Buszjegy: ehető szerencse

Wed, 16/07/2014 - 08:04

A moszkvai közlekedés csak félig volt/van kitalálva. A metró például szuper (miközben most gyászolunk, akkor is), a felszíni tömegközlekedés (na, azt próbálja meg valaki közösséginek nevezni) viszont hihetetlenül nem. A lestrapált Ikarusok (már nem sokáig), az elfogadhatónál pont egy fokkal nagyobb tömeg, az önmagukat és másokat veszettül fegyelmező utasok pesti lógásszolidáris hangulathoz képest nyomasztó világa mind arról győzött meg, hogy amit nem érek el metró+gyalog kombinációval, az leesik a térképről. Gyerekként egy dologgal lehetett elcsábítani buszozni Moszkvában mindezek ellenére: a szerencsés jegyek vadászatával. Állítólag trolin és villamoson is ez ment, de azokra már tényleg nem szálltam fel.

Így nézett ki a klasszikus jegykiadó gép a buszokon

Be az ötkopejkásat, jobbra a kart megforgatni, jegy kijön

Gondolom, más nagyvárosban is kialakultak ilyen fura babonák, Moszkvában a következőképpen nézett ki ez: a magán a buszon váltható jegyen található hat számjegyet kellett figyelni, ha az első három számjegy összege megegyezett a második három számjegy összegével, akkor az szerencsésnek számított. Ha félre akartál tenni magadnak egy kis szerencsét, akkor meg kellett őrizni a jegyet, ha azonnal volt szükséged rá, akkor, hamm, jó étvágyat. A 70-es, 80-as évek egyik furcsa tévéműsorában, az "А ну-ка девушки!" (= Gyerünk, nagylányok) című blőd vetélkedőben egyszer az volt a feladat, hogy a szerencsétlen csajoknak egy tekercs buszjegyből ki kellett válogatni a szerencséseket. És persze a matematikusok is rácuppantak a témára, kiszámolták, hogy mennyi az esély a szerencsé jegyre (elvileg 1/18, viszont bekavar az, hogy a sorban jövő számok között nem egyenlően vannak eloszolva a szerencsések.) A leningrádiak persze elirigyelték a moszkvai szerencsét, ezért náluk is volt ilyen, de ott - ha jól tudom - a páros-páratlan számjegyekkel szerencsétlenkedtek. Ennyit a nemlétező moszkvaiságomból eredő nagyképűségről.

Szerencsés jegy

Mindez simán elmúlt volna, elsüllyed szovjet-emlékatlantisszal együtt, ha nincs az Art Lebedev, már megint. Kitalálták, hogy ha már ennyire összekapcsolódott a szerencse és a buszjegyevés, akkor ebből lehet kekszet készíteni. És íme:

Igaz, hogy itt elvész a vadászat élvezete, cserébe minden jegy szerencsés és finom. 

Teával az igazi.

Ha tudtok más városi babonákról, írjátok meg itt kommentben, vagy a facebook-oldalunkon.

Categories: Oroszország és FÁK

Buszjegy: ehető szerencse

Wed, 16/07/2014 - 08:04

A moszkvai közlekedés csak félig volt/van kitalálva. A metró például szuper (miközben most gyászolunk, akkor is), a felszíni tömegközlekedés (na, azt próbálja meg valaki közösséginek nevezni) viszont hihetetlenül nem. A lestrapált Ikarusok (már nem sokáig), az elfogadhatónál pont egy fokkal nagyobb tömeg, az önmagukat és másokat veszettül fegyelmező utasok pesti lógásszolidáris hangulathoz képest nyomasztó világa mind arról győzött meg, hogy amit nem érek el metró+gyalog kombinációval, az leesik a térképről. Gyerekként egy dologgal lehetett elcsábítani buszozni Moszkvában mindezek ellenére: a szerencsés jegyek vadászatával. Állítólag trolin és villamoson is ez ment, de azokra már tényleg nem szálltam fel.

Így nézett ki a klasszikus jegykiadó gép a buszokon

Be az ötkopejkásat, jobbra a kart megforgatni, jegy kijön

Gondolom, más nagyvárosban is kialakultak ilyen fura babonák, Moszkvában a következőképpen nézett ki ez: a magán a buszon váltható jegyen található hat számjegyet kellett figyelni, ha az első három számjegy összege megegyezett a második három számjegy összegével, akkor az szerencsésnek számított. Ha félre akartál tenni magadnak egy kis szerencsét, akkor meg kellett őrizni a jegyet, ha azonnal volt szükséged rá, akkor, hamm, jó étvágyat. A 70-es, 80-as évek egyik furcsa tévéműsorában, az "А ну-ка девушки!" (= Gyerünk, nagylányok) című blőd vetélkedőben egyszer az volt a feladat, hogy a szerencsétlen csajoknak egy tekercs buszjegyből ki kellett válogatni a szerencséseket. És persze a matematikusok is rácuppantak a témára, kiszámolták, hogy mennyi az esély a szerencsé jegyre (elvileg 1/18, viszont bekavar az, hogy a sorban jövő számok között nem egyenlően vannak eloszolva a szerencsések.) A leningrádiak persze elirigyelték a moszkvai szerencsét, ezért náluk is volt ilyen, de ott - ha jól tudom - a páros-páratlan számjegyekkel szerencsétlenkedtek. Ennyit a nemlétező moszkvaiságomból eredő nagyképűségről.

Szerencsés jegy

Mindez simán elmúlt volna, elsüllyed szovjet-emlékatlantisszal együtt, ha nincs az Art Lebedev, már megint. Kitalálták, hogy ha már ennyire összekapcsolódott a szerencse és a buszjegyevés, akkor ebből lehet kekszet készíteni. És íme:

Igaz, hogy itt elvész a vadászat élvezete, cserébe minden jegy szerencsés és finom. 

Teával az igazi.

Ha tudtok más városi babonákról, írjátok meg itt kommentben, vagy a facebook-oldalunkon.

Categories: Oroszország és FÁK

Pages