Nagyon atom - A tömegpusztító fegyverek elleni nemzetközi szerepvállalás -
2003. november 26.
Dr. Nógrádi György, biztonságpolitikai szakértő, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Védelemgazdasági Tanszékének vezetője
Dr. Nagy László ezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Nemzetközi és Biztonsági Tanulmányok Tanszékének tanára
Moderátor : Rácz András
Az elhangzottak átirata hangfelvételről
Rácz András az ELTE-ETTDK tagja, moderátorként köszöntötte az egybegyűlteket.
10-10 perces vitaindítók
Nagy László: A meghívóban ugyan szerepelt, hogy az euroatlanti intézmények vonatkozásában essen szó a témáról, de valójában a NATO – lévén tagjai között 3 atomhatalom, Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, – nem igazán arról híresült el, mintha a nukleáris fegyverek elterjedése ellen hatékony küzdelmet vívott volna. Arra is lehet utalni, hogy stratégiái éppen a nukleáris eszközök tömeges alkalmazásán alapultak hosszú ideig.
Azonban igaz, hogy az atommonopólium birtokosai – évtizedeken keresztül 5 atomhatalom – mindent megtettek annak érdekében, hogy megakadályozzák a kör kiszélesedését. Említésre méltó, hogy a Szövetésgen belül az USA nem engedte át nukleáris fegyverzetének ellenőrzését a szövetségnek, legyenek bár azok Németországban vagy Olaszországban vagy másutt és ugyanígy Franciaország és a britek erői megmaradtak nemzeti ellenőrzés alatt.
Egyedül a ’60-as években merült fel egy többoldalú közös haditengerészeti nukleáris erő terve, melyben németek is részt vettek volna, de ez elsősorban a franciák óckodása miatt az ötlet hanvába holt.
Valójában az ENSZ fogalmazott meg elvárásokat a nukleáris fegyverek terjedése ellen. Ezek közül egyet célszerű kiemelni az Atomsorompó Egyezményt (MPT). A szerződés eléggé igazságtalan feltételeket tartalmazott: hogy az atomhatalmak ne adják tovább az atomtitkot, a többi szerződő fél pedig ne folytasson ezirányú kutatásokat, területén ne telepítsen ilyen eszközöket. Sok ország kritikusan reagált az igazságtalan nemzetközi szerződésre. Különösképpen India tiltakozott. 1974-ben végrehajtott kísérleti robbantást és akkor bejelentették képesek lennének de nem fognak fegyvert gyártani de nem is csatlakoztak az egyezményhez.
Pakisztán viszont kísérleti robbantást hajtott végre és bejelentette, hogy rendszeresíti is
Azonban fontos megemlíteni, hogy a rakétatechnológia fejlődése fontos ahhoz, hogy az atomfegyvert célba is tudják juttatni és míg előbbit még csak-csak elő tudnak állítani utóbbi beszerzése, fejlesztése nehezebb.
Itt egy másik szerződést kell megemlíteni amely más nemzetközi jogi kategóriába esik mint az előző, annál enyhébb. Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rezsim. Aki akar egyetért velük (vagy részükkel) vagy nem.
Tehát a SZU Scud rakétái eléggé elterjedtek és a legújabb változatát az iráni katonai dísszemlén is lehetett látni. Az egykori 300 km-es hatótávolságú rakétának tehát talán 1200-1500 km-es hatótávolságú változatát is legyártották már.
Mindezek az eszközök még kiegészülnek két másik nagy kategóriával, a biológiai és a vegyifegyverekkel, ezekkel az ENSZ Genfi leszerelési egyezménye foglalkozik a ’70-es években a biológiai a ’90-es évek elején egy vegyifegyvereket korlátozó megállapodását. Felsorolja tételesen a fegyvereket , tiltja fejlesztésüket és gyártásukat és előírja a meglévő készletek megsemmisítését.
Ehhez járul a félelem, nehogy a terrorista szervezetek vagy az őket támogató országok ezen eszközökkel vissza tudjanak élni, mert ez a világ számára igencsak nehezen lenne kivédhető.
Nógrádi György: Meggyőződésem , hogy a terrorizmus nem megsemmisíthető és a politikusok akik kijelenti, hogy ez a cél rendkívül idegesítőek. Nincs realitása. A terrorizmust visszaszorítani lehet, megsemmisíteni nem. Ez a világ oly mértékben igazságtalan, az emberiség 70-80%-a a globalizáció vesztese, tehát a terrorizmusnak megvan a bázisa. A török kormányt sokkolta Bush bejelentése, hogy Törökország a terrorizmus első célpontországa lett, az első ilyen NATO állam és törökök rögtön kijelentették, hogy igen, de a terrorakciókat nem törökök hajtották végre. Később egytől egyig kiderült, hogy mindegyik elkövető török volt, kiderült az Al-Kaida valamennyiükkel kapcsolatot tart és kiderült az országban nagyon sok olyan terrorista van, akik pár héttel ezelőtt még Afganisztában vagy Csecsenföldön harcoltak. A két utolsó merényletben meghalt fiatalok mindegyike Afganisztánban volt. Ezek elképesztő dolgok.
Egyetlen szuperhatalom maradt fent és olyan esélye van mint a történelemben még soha senkinek és csak sajnálható, hogy a mai politikai vezetők nem rendelkeznek olyan víziókkal amelyek megfelelőek lennének. Amikor én ilyen idős voltam mint önök, volt egy könyv Olof Palme – Bruno Kreisky – Helmuth Schmidt – A politikához víziók kellenek. Nos, ilyen víziók ma nincsenek. Olvastam mindazt amit Bush publikált, nem akarom minősíteni, de maradjunk abban, hogy nincs a toppon.
Remélem, hogy egy olyan amerikai vezetés fog jönni, amelyik képes felnőni a világ ügyeihez, mert bár ezeket soha nem lehet megoldani, de konkrét dolgokat igen.
Rengeteg a rentábilisan hozzáférhető irodalom manapság. Elolvastam Arthur Porttól (?) A Bush háborúja c. könyvét. És Nashim Tibor könyvét Rostoványi utószavával. A könyv nagyon jó, de én semmivel sem értek egyet, de el kell olvasni. Korábban mindenki fórumokra járt, mert nem volt ennyi lehetőség. Ma a piac őrületes és rengeteg a lehetőség az olyan 2-3 nyelvet beszélő fiatalok előtt mint maguk.
Vita
Rácz András Tálas Péter vetette fel hogy az Al-Kaida névvel, mint márkanévvel kisebb terrorszervezetek élhetnek vissza az isztambuli terroresemények kapcsán. Mennyire ítéli reálisnak ezt a lehetőséget?
Nógrádi György: Mára bebizonyosodott ez a kapcsolat és az iszlám világ egésze nem biztonságos, a terrorizmusnak szinte mindenhol táptalaja van, és az Al-Kaida megcsinálta azt, hogy biztosítja a logisztikai bázist – fegyver, lőszer, szállítás, hírközlés - de az emberek helyiek, ami életveszélyes. Tunéziában tuniéziaiak, Törökországban törökök robbantanak és nem az Al-Kaida otthoni emberei az Al-Kaida segítségével, mely meg tudja azt csinálni, hogy Afganisztánban, Pakisztánban területeket urall továbbra is és Irakban Szaddam sem vetett be erőket ellenük.
És ha valaki megnézi a publikus 2015-ös a CIA-előrejelezést, a jelentés azt írja, hogy 2015ig A gazdasági bűnözés átveszi a politikai hatalat a világ jelentős részein, megnyeri a legjobb ügyvédeket és közgazdászokat, és ez visszafordíthatatlan folyamat. Sor fog kerülni az atlanti térség két pillére közötti szembekerülésre, és a Közel-Keleten maximum ami elérhető az a világvége lesz.
Tálas felvetése jogos volt, de az idő azóta túllépet rajta.
Kérdés a közönségből: (...)
Nógrádi György : Erre a válasz, hogy attól függ hogy honnan nézem. Nem fog nemet mondani ha 7 számjegyű szerződést kap. Aki bekerül ezekbe a konszernekbe azoknak korlátlanok a lehetőségei. De aki kikerül az soha nem kerül oda vissza. Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovénia hol van az 1990-es szinthez képest és nézzük meg Grúziát, amely az akkori állapota 25%-án áll.
De egészen más eredmény jönne ki, ha a sikerországok eredményéből levonnánk a konszernek eredményét és megnéznénk mi marad. Becsület, korrektség, tisztesség – egy meghatározott pontig. Kína például olyan rendelkezéseket hozott, hogy csak kínai áru adható el a területén. Erre a világ országai – mi is – becsempésztük, bevittük áruinkat és kínai áruként adtuk el.
Rendkívül könnyű tisztességesnek lennei 1000, 10.000, 100.000 dollárig, de mikor milliárdokról van szó egészen mások a tétek. Az összegek egy szint fölött felfoghatatlanok. Az első generációs gazdagok tisztességtelen úton tudtak csak meggazdagodni. Az USA-ban az a mondás járja: csak azt ne kérdezd honnan szereztem az első milliárd dollárt. A másodikat már korrekt úton.
Ezt a globalizációs folyamatot a kormányok tudnák befolyásolni, visszafogni nem, egy középhatalom számára problematikus, de még a német kormány is szinte tehetetlen a konszernekkel szemben, melyek közül rengetegnek nagyobb a jövedelme, mint Szaud-Arábiáé Finnországé vagy Lengyelországé. Egy konszert pedig fel lehet építeni 7000 emberrel. Ez iszonyú jövőképet vet előre.
Kérdés a közönségből: Az USÁnak van az évek óta kiépítés alatt álló rakétavédelmi rendszere és meghirdették a leki csapás elvét mint a legfontosabb külpolitikai vezérelvet. USA mint külpolitikai elvek. Felemrült Afganisztánban a korlátozott robbanerejű rakéták bevetése, Tora Borában és dúsított urántartalmú lőszereket is bevetettek.
És ha ez a védelmi rendszer tényleg működőképes az Egyesült Államok nem érzi e feljogosítva magát arra, hogy adott esetben a világon bárhol csapást mérjen ezekkel a korlátozott nukleáris fegyverekkel.
Nagy László: Létezik egy hivatalos amerikai rakétavédelmi elképzelés ami az ország egészét képes megvédeni 1-2 tucat támadórakétával szemben. Ez az amerikai terv sérti az 1972-es SALT megállapodás rakétavédelmi rendszerekre (ABM) vonatkozó részét. Az Egyesült Államoknak joga volt felmondani, felmondata. Kiépítés alatt áll a védelem a latorállamok ellen (Irán, Észak-Korea, Líbia annak idején, Irak stb.) melyek rendelkeznek a rakétatechnika bizonyos elemeivel, képesek tömegpusztító fegyvert előállítani, vagy beszerezni.
Én biztos vagyok, hogy ilyen reális fenyegetés a világon nem fog bekövetkezni. Izrael lebombázta Ozirek helység nukleáris reaktorát Irakban, mely alkalmas lehetett nukleáris fegyver alapanyagának előállítására. Egyrészt megvan a preventív csapás lehetősége és vitatható, hogy valóban a hivatalos indoklásban megjelölt célok ellen akarják létrehozni a rakétavédelmi rendszert.
Komoly ellenfélnek nem a latorállamok, hanem Oroszország és esetleg Kína minősülhet. Oroszország élesen ellenszegült az amerikai terveknek, mert ha már egyszer kiépült, akkor csak mennyiségi kérdés az 1-2 tucat rakétát a mindenkori orosz rakéták számához igazítani. És akkor valóban bekövetkezhetne egy sebezhetetlenségi állapot.
Itt vissza kell utalni 1983-ban a Reagen álltal meghirdetett SDI csillagháborús tervezetre, melynek jellegzetessége, hogy akkor még a két egymásnak feszülő szuperhatalom között egyensúlyi helyzet állt fennt, e terv viszont biztosította volna az Egyesült Államok sebezhetetlenségét és akkor nyugodt lélekkel akár rászánhatta volna magát egy kezdő csapásra, mert nem kellett volna félnie a megtorlástól. Most is úgy tűnik ez az aggodalom él Moszkvában.
Viszont sok a bizonytalansági tényező. Először is, felajánlották, hogy kiterjesztik ezt a védelmi rendszert a szövetségesekre, mely műszakilag és fizikailag aligha elképzelhető. Vagy akár Oroszországgal együtt is megvalósítható ez az elképzelés vetették fel, ami azonban politikai és műszaki szempontból kivitelezhetetlennek tűnik.
A szubminiatűr atomfegyverek kérdéséről. Ezek előállítását 1993-ban megtilotta az amerikai törvényhozás. Ez egy miniatűr fegyver, ami azonban hatásfokában meghaladja a klasszikus fegyvereket, hagyományos bombákat. De ez nagyon csábító eszköz lehetne Afganisztánban és másutt ami nagyon leszállítaná a nukleális köszöböt. Ha hozzányúlnak az eszkaláció rendkívül nehezen elképzelhető. Ez év (2003) májusában azonban az Egyesült Államok törvényhozása felszabadította a fejlesztést a szubminiatűr fegyverek vonatkozásában, kissé talán farizeusan állítva, hogy ezeket föld alatti atomrobbantásokhoz, a biológiai és kémiai fegyverek egy csapásra való megsemmisítéséhez lehetne felhasználni.
El kell oszlatni egy tévhitet, a dúsított urán nem jó szóhasználat, mert Bosznia-Hercegovinában ún. szegényített uránt alkalmaztak, azaz az uránt úgy dúsították, hogy eltávolították a sugárzó izotópokat és meghagyták a hagyományos nehézfém összetevőt, tehát nem nukleáris sugárzó fegyvert akartak készíteni, hanem a nehézfémek révén a lőszer átütőerejét akarták megnövelni. Persze a nehézfémek is fertőzőek, úgy mint a nyomdában az ólom, okozhat tehát súlyos megbetegedéseket.
Nógrádi György: 1., Afganisztánnak van egy rendkívül furcsa mutatója az USA-ban. Itt bevetnek 110 CIA ügynököt, 316 különleges ügynököt, bombázzák és a törzsi vezetőket megveszik 70 millió dollárért egy kalapban. Az ebből levont következtetést viszik tovább Irakra, pedig ott teljesen más az alaphelyzet.
2., Érdekes, hogy Franciaország kijelentette csak akkor hajlandóak Líbiával szemben a bojkottot feloldani, ha ugyanannyit fizetnek a francia áldozatokért mint korábban a repülőáldozat britekért.
Rácz András kérdése: Irán komoly nemzetközi nyomásra lehetővé teszi nukleáris programjának ellenőrzését. Mi lehet a bizonyíték arra, hogy az iráni atomprogram békés célú? Képesek-e szándékoznak-e megtévesztení a nemzetközi közösséget?
Nagy László: Nem tudni képesek-e, de Irakban még mindig nem találják azokat a tömegpusztító fegyvereket, melyek meglétében az amerikai és a brit hírszerzés annyira biztos volt. Irán elismerte, hogy van atomprogramjuk de a Nemzetközi Atomenergiaügynökség – az ENSZ szakosított szervének – ellenőrzésébe beleegyeztek. Főleg az ENSZ próbál tehát a proliferáció ellen hatni. És e program keretében véleményem szerint képesek lesznek az „elfajulást” megakadályozni.
Jó jel, hogy Irén enged a nemzetközi nyomásnak amit az iráni forradalom óta többször nem vett figyelembe, pédául az amerikai nagykövetség alkalmazottait is a nemzetközi nyomás ellenére tartotta fogva 300 napig. Az hogy Irán enged az nem a gyengeség jele, hanem annak, hogy a nemzetközi közösség ma másképp lép fel és követelései ma nem mellőzhetők, negligálhatók. Ennek tudható be, hogy Észak-Korea sem tűnik ma már olyan fenyegető veszélynek mint akár csak 3 hónappal ezelőtt, hajlamosnak látszik arra, hogy zsarolás, gabonaszállítás és ilyen-olyan ígéretek fejében az összes nagyhatalom nyomására visszatér a tárgyalóasztalhoz és megbeszélni hajlandó nukleáris programját. Kérdés, hogy van-e már robbanószerkezete, de ha van is akkor is jobban fenyegeti ezzel a környező államokat, mint az elérhetetlen messzeségben lévő Egyesült Államokat.
Az ellenőrzési rendszer egyre tökéletesebb, hogy ne lehessen megtalálni a kiskapukat. Azt azonban el kell mondani, hogy bizonyos reaktorok, anélkül, hogy fegyvert akarnának gyártani, hivatalból, melléktermékként termelnek plutoniumot, amely lakossági célokra nem használható, viszont olyan töménységben ahogy a fűtőelemek feldolgozása során előkerül kiválóan alkalmas atomfegyver létrehozására. Kb. 90%-os dúsítású uránra van szükség atomfegyverhez, erőműhöz 4%-os dúsításúra, a természetben pedig 0,1%-os állapotban található mega szükséges izotóp. A plutoniumnál mások az összetevők. Ez tehát felhasználható plutoniumbomba előállítására és ezért nem véletlen, hogy Észak-Korea bejelentette az elhasznált fűtőelemek feldolgozását megkezdték, azt tehát fenyegetésnek szánták, hogy ez valós fenyegetés-e nem tudni.
Nógrádi György megjegyezte, Észak Korea esetében nem az a kérdés, hogy szétverik e a KNDK-t ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen hatalom, hanem, hogy mintegy 400 kilométeres északkeleti határszakaszából 380 km kínai és 20 km orosz. Alapvetően kiderülne, hogy ki akarná megszerezni Észak-Koreát és kiütközne a japán, kínai, orosz érdek. Japán bejelentette, ha Koreának atomfegyvere lesz, 24 órán belül lesz japán atombomba. Bár néha hinni lehet a csodákban, de aki 24 órát mond az egyrészt tud valamit, másrészt készül valamire. A japán katonai paraméterek fantasztikusak, de ebbe most nem célszerű belemenni.
Kérdés a hallgatóságból: Kína felküldte az első űrhajóst az űrbe, ez belejátszott-e az amerikai csillagháborús program felújításába? Szó esett arról is hogy néhány éven belül a világűrt hadi övezetté nyilváníthatják. A katonai műholdak jelenthetnek-e fenyegetést.
Nagy László: A kozmikus térség megérne egy önálló estet. 1983-mas számítások szerint 1000 milliárd dollár kellett volna ahhoz, hogy annyi járatot biztosítsanak ami a szükséges anyagmennyiséget a kozmikus térségbe eljuttathatta volna. Ez a SZU-t akkor egy kilátástalan fegyverkezési versenybe hajszolta bele, és mondják ebbe – de sokminden másba is – belerokkant. Azóta kiderült, hogy az SDI blöff volt, soha senki nem mondta ki megszüntetését, csak meghalt, elhalt.
A mostani terv abban különbözik ettől, hogy maximálisan tekintetbe veszi a kozmikus térségre vonatkozó nemzetközi szabályokat, mert az SDI ütközött volna ezekkel. Itt nincsen szó a világűr militarizálásáról. A Békés Világűregyezmény szerint fegyvert nem szabad a világűrbe juttatni sem a Holdra, sem a műholdakra, sem a kozmikus térségbe se sehová a földi légkörön kívül. De bár pusztító eszközt nem szabad, tömegével vannak katonai rendeltetésű műholdak a világűrben, nemcsak a felderítő műholdak.
A katonai felderítő műholdak azonban határozottan pozitív szerepet játszottak, amikor a SALT megállapodások egyetlen lehetséges ellenőrző eszközeként funkcionáltak és lehetővé tette a megállapodások megkötését a helyszíni ellenőrzések kizárásával.
Ezenkívül meteorológiai, navigációs geodéziai és hírközlő műholdak tömkelege szolgál katonai célokat, az amerikai katonák helymeghatározó rendszere is ilyen műholdakon alapul. Ezen pedig nem változtat az, hogy Kína embert küldött a világűrbe, hiszen már régebb óta állított műholdakat pályára és még régebb óta rendelkezett interkontinentális ballasztikus rakétákkal. Tehát kb. néhány tucat ilyen rakétával rendelkezik, mely másik kontinensre is képes eljuttatni a fegyvereket. Folyamatban van tengeralattjárón elhelyezett ballasztikus rakéták elhelyezése is és tervezik, hogy ilyen haderőnemet is fel fognak állítani.
A kozmikus háborúban aligha az emberek fognak szerepet játszani, kozmikus automata műholdak, földről irányított szerkezetek lépnének működésbe, de a professzor szerint nem kerül sor csillagháborúra. Mai tudásom szerint a kozmikus térség nem jelent fenyegetést, sokkal inkább a számtalan kozmikus kísérletek közepette keletkezett szennyeződés, melyek olykor egy-egy ütközés kapcsán az ember lakta objektumokra is veszélyt jelenthet.
Nógrádi György Nem tudom eldönteni, hogy az emberiség képes ellenségkép nélkül élni. A kínai GDP évi 8-10%-al megy fel, de ez a kína nem veszélyezeti az Egyesült Államokat, regionális hatalomként tekintenek rá a dél-kelet-ázsiai térségben. Az orosz határ nem tudni hol van, mert lakatlan területeken fekszik és a kínaiak szép csöndben haladnak felfele. Ebből évtizedeken belül egetverő botrányok lehetnek. A kínai terület és a lakosság fordított arányban van, a terület 10%-án él a lakosság 90%-a ez a 10% a tengerpart környéke. Ez egy rendkívül furcsa katonai tényező.
Rácz András kérdése: A három latorállam kapcsán azt lehetett hallani Észak-Korea a legveszélyesebb rakétaprogramjának fejlettsége miatt. Most vannak elkészülési fázisban saját A-6-os A-7-es rakétatípusok, Alaszkában találtak észak-koreai rakétaroncsot. Japánt tehát képesek elérni. Észak-Korea a világ vezető rakétaexportőre, ez a folyamat erősödhet, vagy van esély arra, hogy nemzetközi nyomásra csillapodik?
Nagy László: Alaszkát illetően nagyon vitatott kérdésről van szó a szakirodalomban. Bizonyítottan bekövetkezett egy olyan észak-koreai indítás melyben a rakéta első fokozata levállt, úgy ahogy le kellett válnia és a közeli tengerbe csapódott, a második fokozat pedig Japánon túl csapódott a tengerbe. Nem tudni, hogy 2 vagy 3 fokozatú volt eredetileg a rakéta. A koreai hírügynökség azt közölte később a Koreai NDK kozmikus rakétakísérletet hajtott végre, de senki nem észlelte, hogy ez a rakéta eljutott kozmikus magasságokba. Elképzelhető, hogy oda szánták, de hamarabb csődöt mondott. Tehát közel állhatnak az ilyen képesség kifejlesztéséhez. De erről éppen a korábban Japán vonatkozásában elhangzottakra kell utalni: Japán azt is nyilatkozta, ha hadrendbe állítanak ilyen rakétákat Észak-Koreában Japán azokat lebombázza, persze nem biztos hogy nukleáris eszközzel, de légi csapást mér rájuk, mely nem hasonlít szintén az utóbbi időszakban megszokott japán mentalitáshoz. Észak-Korea nagyon egyedül van, mert az összes közeli és kevésbé közeli nagyhatalom ellenérdekelt abban, hogy használható kapacitásra tehessen szert. Sok rakétatechnológiai eszközt szállítottak, szállítanak külföldre, a technológiai ellenőrző rezsim melyet fentebb említett azon van, hogy megakadályozza ezeket a szállításokat és a gazdasági zsarolás is hatékony eszköznek bizonyul, az éhinség nagyon függ az amerikai gabonaszállítmányoktól.
A maga részéről Nagy László nem tartja túl nagynak az észak-koreai fenyegetést, úgy tűnik hogy van hajlandóság a probléma tárgyalóasztal melletti megoldására. Az Egyesült államok sem tervez nagyobb akciót mert orosz-kínai „tyúkszemekre” lépne rá, amit inkább elkerülne.
(...)
Rácz András kérdése: Az iraki helyzet kapcsán úgy tűnik az USA fokozatosan mintha szeretne kivonni magát a térségből, az eredeti tervek alapján ugye 5 vagy 10 évre rendezkedtek volna be, most úgy tűnik 2004 július, illetve 2005 május az alkotmányozó ülés megválasztása a határidő. Ez leckének fogható-e fel, az Egyesült Államok levon-e ebből valamilyen tanulságot?
Nagy László: Elhangzottak számadatok is, hogy mekkorára fog csökkenni az amerikai jelenlét és a legkisebb szám 100.000 volt a mai 130.000 ről ami tehát masszív meghatározó amerikai jelenléttel számol az eljövendő években. A 2005 májusi kivonulásról lehet hogy valaki álmodott valamikor, de ezt ma senki nem meri felvállalni. Az USA nagyon belesüllyedt a sivatagi mocsárba, tartós jelenlétre, áldozatokra kell felkészülnie. Aki oda katonát küld az a katonák életével játsszik és ha magyar katonák mennek oda, akkor a magyar katonák élete is veszélyben forog, hiába csak szállító feladatot látnak el. Az Egyesült Államok cselekvéseinek mozgatórugói között nyilvánvaló hogy ott van az olaj és addig nem akar kivonulni, amíg magabiztosan nem tudja befolyásolni az iraki olaj további sorsát. Ez nem csak a kongresszus döntésétől, sokkal inkább gazdasági tényezőktől, a fentebb említett konszernektől, a háttérmegállapodásoktól függhet.
Az eredeti tervek szerint egy gyorsan demokratizálódó Irak nagyon pozitív hatást fog gyakorolni a térségre, a palesztin-izraeli konfliktusra. Ez a megállapítás úgy tűnik igaz, csak jelen esetben a fordítottján kersztül látszik igazolódni: az irakban kialakult instabilitás negatív értelemben látszik az egész közel-keleten. Az útiterv halott, kibontakozni nem látszik az izraeli-paelsztin válság megoldása. Továbbá az Al-Kaida amely korábban nem kapott vízumot Irakba, most megjelent és masszívan jelen van. Irak diktatúrából a terrorizmus táptalajává alakult át, ami kemény áldozatokkal fog járni és magával vonhatja Bush elnök bukását.
Nógrádi György: Az alapvető probléma az, hogy nincs kinek átadni a politikai hatalmat. Irak leegyszerüsítve 3 részből áll: Északon a kurdok, középen a szunniták, délen a síiták. Az alapvető kérdés az hogy Irán mit tanácsol a siitáknak akik Irakban relatív többségét, egyes számítások szerint abszolút többséget alkotnak és Teheránra néznek. Jelenleg az amerikai-iráni kapcsolatok határozzák meg az iraki a lehetőségeket.
Korábban a merényletek középen az ún. szunnita háromszögben voltak, ma már északon és délen is. A kurdok visszafogták magukat, nem lehet tudni erre meddig leszenk hajlandók, a siíták pedig Teheránra tekintenek, ha nem akkor elszabadul a pokol.
(Nógrádi György távozik)
Kérdés a hallgatóságból: Mi az Al-Kaida szerepe Irakban?
Nagy László: Irakban talán spontán módon alakult ki a terrorizmus a hódítókkal szemben, akik nem állnak a helyzet magaslatán abban a vonatkozásban sem, hogy megfelelően kezeljék egy muzulmán ország társadalmát. Csak az elbocsájtott hedsereg óriási utánpótlást jelent a terrorakciókhoz, és ennek egyre szervezettebb, összehangoltabb formái kezdenek megjelenni. Nem biztos hogy ezeket Szaddam irányítja, hollétéről különböző hírek kelnek lábra. Kimeríthetetlen technikai háttér, rengeteg fegyver áll rendelkezésre. Az amerikaiak például – megdöbbentő olvasni – de a házkutatásoknál csak az engedélyezett 1 db-on túli gépfegyvereket foglalják le. Talán nyomdahiba a hír, de magától értetődő, hogy az arab férfiak fel vannak fegyverkezve. Mind emberben mind fegyverben megvan az utánpótlás és a területnek nagy a vonzereje: Itt lehet most nagyot alkotni, fellépni a támadási felületet nyújtó amerikaiak ellen. Ezért hihető, hogy Afganisztánból, Csecsenföldről szivárognak át terroristák, akik egyébként más körülmények között szabadságharcosnak nevezik magukat. Lehet, hogy a szervező sejtek, alvezérek , Bin Ladent is beleértve felismerik ezt a lehtőséget és hatással vannak az egyébként is nagyon képlékenyen mozgó sejtekre, hogy Irak felé mozduljanak.
Nagy László zárszava: Nagyon nagy veszélyt jelent nemzetközi politikai szempontból, hogy az Egyesült Államok hivatalos politikai rangra emelte a preventív csapás jogát. Az amerikai politikai mentalitásnak ez egy igen jelentős fordulata. Mert meddig lehet bízni abban, hogy az Amerikai Egyesült Államok katonai erejét mindig csak törvényes esetekben, az emberiség javát szolgáló akciókban fogja felhasználni. De mit lehet tenni ha egyszer ettől egy kicsit is el akar térni? És ha nagyon eltér? Teljesen ki vagyunk szolgáltatva az Egyesült Államok szándékainak.
A terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek problémakörének összekapcsolásaként meg kell említeni, hogy létezik egy olyan fogalom, hogy „piszkosbomba” aminek főleg az USA-ban van irodalma.
A veszély abból áll, hogy terroristák hagyományos robbantás révén olyan területeken, a levegőbe, vagy légtérbe vegyi vagy biológiai esetleg sugárzó anyagot juttatnak amiben emberek tíz- vagy százezrei tartózkodnak. És ez a robbanás által szétszórt fertőzőanyag szinte észrevétlen és kivédhetetlen marad, tömeges halálesetkehez vezethet. Nem arról van tehát szó, hogy igazi tömegpusztító fegyvert alkalmaznának, csak ennek az „elfajult változatát” amit hagyományos robbantás révén lehet hatékonyan alkalmazni.
Mert az is hatékony amit a tokiói metróban alkalamztak, de szerencsére azt csak kist térségben lehet alkalmazni és kevés kárt okoz. De lehet javítani a hatásfokot. És ennek a lehetséges változata az a bizonyos piszkos bomba.
Copyright © RÉSZ © ELTE-ETTDK © Europa Varietas Alapítvány
© Minden jog fenntartva.
A RÉSZ engedélyével. Az Euroatlanti Esték Előadássorozat archívuma, video és hangfelvételei a RÉSZ tulajdonát képezik. Tilos az anyagok engedély nélküli teljes vagy részbeni felhasználása, beleértve a jelen weboldal anyagát is.