www.kitekinto.hu
Kitekintő
2010. november 26., péntek
Az Euro-Atlanti Klub és az Europa Varietas Intézet közös rendezvénysorozatán, az Euro-Atlanti Estéken szerdán Philip Seib, a University of Southern California professzora tartott előadást a nyilvános diplomácia (public diplomacy) témájában, aki a Külügyminisztérium, a Magyar Külügyi Intézeté és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem meghívására érkezett hazánkba. Az amerikai kutató előadásának, legfontosabb tanulsága az volt: ha Magyarország befolyásos nemzetközi szereplő kíván lenni, akkor elsősorban ki kell találnia magát és azt, hogy mit is akar adni a világnak.
Fehér Zoltán, a public diplomacy egyik hazai szakértőjének és az előadás szervezőjének köszöntője után az amerikai professzor előadását a félreértések elkerülése végett a public diplomacy fogalmának meghatározásával kezdte. Az általa elfogadott magyarázat szerint ez azt a kormányzati diplomáciai tevékenységet takarja, amely a kormány üzenetét közvetíti a külföldön élő emberek felé. Az előadás legfontosabb definíciója után Seib a transzatlanti kapcsolatokra terelte a szót. A professzor is elismerte: az Egyesült Államok egyre kisebb figyelmet fordít Európára, amelynek oka az a támogatás, amelyet a washingtoni politikai tervezők biztosra vesznek. Való igaz, jelenleg Kína és a Közel-Kelet köti le Barack Obama elnök figyelmét, ugyanakkor nem lenne szabad elfelejtenie, hogy Oroszország már okozott pár meglepetést a történelem folyamán, így felelőtlenség lenne figyelmen kívül hagyni a moszkvai terveket és lépéseket, és könnyelműség lenne magára hagyni Európát.
Seib egy egyszerű példával mutatta be a public diplomacyban rejlő lehetőségeket: arra kérte a közönséget, gondoljon bele, a magyarok hogyan használhatnák fel ezt az eszközt. A professzor szerint ha nagyobb befolyáshoz szeretne jutni egy ország, a hadsereg már haszontalan, ezért a soft powerhez kell folyamodni. A két legfontosabb kérdés pedig az: hogyan lépünk kapcsolatba a más országokban élő emberekkel, és milyen üzenetet akarunk közvetíteni számukra. A Keleti Partnerség például nagyszerű lehetőség lenne a magyarok számára, hiszen itt lenne komoly hozzáadott érték (a demokratikus átalakításban szerzett tapasztalat), amellyel közvetlenül is tudnánk hatni a posztszovjet országok lakosságára.
(...)
A teljes cikket elolvashatja a
Kitekintőn