You are here

A lengyel EU-elnökség összefoglaló értékelése

Az előkészületek

2011 második felében Lengyelország követte hazánkat az Európai Unió „soros elnöki székében”. A magyar félévhez hasonlóan ez az elnökség is a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek megfelelően, a korábbiakhoz képest szűkebb jogkörökkel működött: az Európai Tanács állandó elnökének valamint a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő pozíciójának létrejötte óta a soros elnök reprezentatív funkciója háttérbe szorult, s mandátuma az Európai Unió Tanácsának elnöklésére terjed ki.

A lengyelek első elnökségét hosszas felkészülés előzte meg. Alapvető céljuk az volt, hogy új, ám mégis nagy népességgel és területtel rendelkező tagállamként, biztosítsák helyüket a „régi nagyok” között, valamint az, hogy mind kifelé mind befelé kommunikálni tudják az ország európaiságát. Ennek érdekében hatalmas társadalmi mozgósítást hajtottak végre, párosítva mindezt azzal, hogy az ország népszerűsítését a kultúra bemutatásával, hangsúlyozásával képzelték el. Lengyelország európai elköteleződését mutatja az is, hogy Donald Tusk még a válság alatt is kiemelte, hogy az Unió államainak nem szabad visszatérnie az etatista, illetve nacionalista elképzelésekhez (Hamberger, 2011).

Ez az elmúlt évtized bel- és külpolitikai történéseinek fényében kiemelt jelentőségű volt. Jelét adta ugyanis a Tusk-kormány - s ezáltal a lengyel társadalom - az integráció iránti elhivatottságának, mely 2007 előtt, a Kaczynski fivérek alatt nem volt ennyire egyértelmű. Az EU-barát politika megszilárdulásához a korábbi köztársasági elnök tragikus halála is hozzájárult, mivel az újonnan megválasztott, s azóta is hivatalban lévő államfő politikája immáron sokkal nagyobb összhangot mutat a kormány által kijelölt iránnyal. Mindez nagyban hozzásegítette Lengyelországot ahhoz, hogy nyugodtabban készülhessen fel az elnökség adta lehetőségekre, s kihívásokra.

A prioritások

A lengyel elnökségi prioritások három pillérre épültek. Ezek egyike a gazdaság válság utáni rendbetétele, a növekedés megindítása, s a fejlesztések elősegítése volt. Ezzel összhangban kiemelt figyelmet fordítottak az EU következő többéves pénzügyi keretének (2014-2020) megtárgyalására, melynek első köre a lengyel elnökség alatt zajlott. Ebben a fázisban összegekről ugyan még nem volt szó, ám a költségvetés struktúrájáról szóló vita már megkezdődött. Lengyelország abban volt érdekelt, hogy a költségvetés felépítése a korábbiakhoz hasonló legyen, s ne csökkenjenek benne a közös agrárpolitikára, illetve a regionális és kohéziós politikára fordított összegek. Ennek érdekében a lengyel diplomácia már a kezdetektől fogva aktív, kezdeményező magatartást tanúsított (Hamberger, 2011).

A prioritások második fókuszpontja az Európai Unió külkapcsolataira irányult. A lengyel elnökség támogatta az integráció bővítését, melynek jegyében decemberben aláírták a horvát csatlakozási szerződést. Az ukrán társulási szerződés aláírására azonban – bár a tárgyalások lezárultak – a tervekkel ellentétben nem került sor. Emellett kiemelt hangsúlyt kapott még a szomszédságpolitika témája is. Ezen a téren nagy lehetőség nyílt meg a lengyelek számára azzal, hogy a magyar elnökségtől „megörökölték” a Keleti Partnerség csúcstalálkozójának megszervezését, amit így többek között arra használhattak, hogy meggyőzzék az Uniót a keleti térség fontosságáról. Ezt azért látták szükségesnek, mert attól tartottak, hogy az EU a szomszédságpolitika fókuszpontját a jövőben délre kívánja áthelyezni, amit Varsó mindenképpen el akart kerülni.
Az elnökségi prioritások harmadik csoportja a biztonság kérdése köré szerveződött. Ennek jegyében – bár tudták, hogy nem lenne könnyű előrelépést tenni - kifejezték elköteleződésüket a közös kül- és biztonságpolitika fejlesztése iránt. Emellett hangsúlyozni kívánták az energia-, valamint a közös agrárpolitika ésszerűsítése révén az élelmiszerbiztonság fontosságát is.

A fent bemutatott prioritások kidolgozása természetesen már jóval az elnökségi félév startja előtt megkezdődött, a program tartalma azonban a külső és belső körülmények alakulásával együtt változott. Az elnökségi feladatok ennek megfelelően az előre nem várt helyzetek hatékony kezelésére is kiterjedtek. Így a korábbi tervektől (Türke, 2010) eltérően Lengyelországnak olyan feladatokat is magára kellett vállalnia, mint az ún. „hatos csomag” elfogadtatásának levezénylése vagy a már említett Keleti Partnerség csúcstalálkozójának megszervezése. Ezzel párhuzamosan természetesen voltak olyan területek is, ahol kevesebb teendő jutott a lengyeleknek az tervezettnél: ilyen például a horvát csatlakozási folyamat, melynek továbbvitelét a magyar elnökség már lezárt tárgyalási fejezetekkel adta át 2011 júliusában.

EU-elnökség és lengyel belpolitika

Amennyiben a lengyel elnökséget technikai szempontok szerint kívánjuk összehasonlítani a magyarral, akkor jelentős különbségeket vehetünk észre. Az egyébként is rövid elnökségi periódust ugyanis választások vágták ketté, mely ugyan a kormányzó párt pozíciójának megerősítését hozta, ám mégsem vonatkoztatható el az európai színtér történéseitől. Egyrészt azért, mert a kampányban vitatémává vált az ország uniós szereplése, másrészt azért, mert megmutatta, hogy a szavazók nem szeretnének politikai kurzusváltást az elnökségi félév alatt. Tusk pártjának győzelme így folytonosságot hozott a kül- és az európai ügyekben, mely ha másként történt volna, bizonyára kárára vált volna a lengyel elnökségnek. Emellett pozitívumként értékelhető az is, hogy - ellentétben a magyar elnökség alatt történtekkel - a lengyel belpolitika kérdései, vitái még a kampányidőszak ellenére sem érték el az európai közvélemény ingerküszöbét.

Az elnökség értékelése

A külügyminiszter-helyettes még a start előtt azt nyilatkozta, hogy az elnökség sikerességét abban lehet majd mérni, hogy az hogyan tud reagálni a hirtelen kialakuló válsághelyzetekre (Hamberger, 2011). Ilyen válsághelyzetekből 2011 második felében nem volt hiány. A görögországi feszültségek és az euró-zóna problémái ugyan nem érték váratlanul Európa, illetve Lengyelország politikusait, a helyzet súlyossága azonban rányomta bélyegét a félévre. Így a körülmények továbbra sem engedték meg a soros elnöknek azt, hogy továbbléphessen, valamint munkáját függetleníteni tudja az effajta pénzügyi és gazdasági problémák kezelésének folyamatos napirenden tartásától.

A kormány ettől függetlenül sikeresnek értékelte az elnökség szereplését, kiemelve annak szervezői, koordinátori, s egyeztetési feladatok terén ellátott munkáját. Az ellenzék természetesen kritikusabb hangnemet ütött meg a kérdéssel kapcsolatban, a nemzetközi közvélemény pedig a vegyes jelzővel illette az elnökség mérlegét (Collet, 2012).
Ennek okai többek között olyan tényezőkben keresendőek, mint a schengeni övezet bővítésének kudarca – bár a bolgár és román csatlakozás a holland vétón bukott meg. Lengyelország sajnálja, hogy nem sikerült hatékony közvetítő szerepet játszania az ügyben. Ennek ellenére azonban elmondható, hogy történtek előrelépések a bel- és igazságügyi együttműködés terén: sikerült ugyanis elfogadtatni egy olyan direktívát, mely a bűncselekmények áldozatainak védelmével foglalkozik. (pl2011.eu)

Ami borúlátásra adhat még okot, az a klímaügy, mely szintén beárnyékolhatja a lengyel elnökség munkáját. Programjában Varsó eleve nem fektetett túl nagy hangsúlyt a környezetvédelmi kérdésekre, ám a fő pont, ami vitára adhat okot, az egyértelműen a durbani klímaügyi konferencián tanúsított lengyel viselkedés lehet. Közleményében az elnökség egyértelmű sikerként tünteti fel Durbant, ahol történelmi áttörést értek el a klímaváltozás elleni harcban: megegyezés született ugyanis arról, hogy az érintettek 2015-ig egy 190 országra kiterjedő, kötelező jogi erővel bíró akciótervet fogadnak majd el. (pl2011.eu) Mindezek ellenére azonban egyes vélemények szerint a lengyel magatartás, mely a saját nemzeti érdekek védelmére irányult – Lengyelország nagymértékben függ a fosszilis energiahordozóktól (toutleurope.eu) -, egyenesen hátráltatta az előrelépést az ügyben. (Collet, 2012)

A külkapcsolatok terén nyújtott teljesítmény szintén vegyes megítélés alá esik. Lengyel szempontból mindenképpen pozitívumként értékelhető az, hogy jó mederbe terelődtek a német-lengyel kapcsolatok (Győri, 2012), a keleti partnerség eredményeiről azonban már megoszlanak a vélemények. Tusk kormánya sikerként könyvelte el a találkozó levezénylését, az ellenzék azonban diplomáciai vereségként aposztrofálta azt, hogy nem sikerült a Belorussziával szembeni követelések közé beemelni a Lukasenko távozására való felszólítást (Bródi et al, 2011). Ennek felelősségét azonban aligha lehet a lengyel delegáció számlájára írni – valójában az Unió tagállamai voltak azok, akiknek nem sikerült egyetértésre jutni a fehérorosz illetve az ukrán emberi jogi helyzettel kapcsolatban. Az azonban egyértelműen rossz fényt vet Lengyelországra, hogy továbbra is erőltette az Ukrajnához való közeledést, annak ellenére, hogy az EU egyértelmű elítélő álláspontot fogalmazott meg a Timosenkó-üggyel kapcsolatban (Türke, 2011).

Szigorúan a tényekre szorítkozva tehát elmondhatjuk, hogy maga a csúcs igazi áttörést nem hozott. Ez az év további részéről sem mondható el, hiszen – bár ez az ukrán félen múlott - a tervekkel ellentétben nem sikerült megkötni Ukrajnával a társulási szerződést. Így a fentiek tükrében a találkozó legnagyobb vívmányának talán a more for more elv megfogalmazódása tekinthető, mely kimondja: azon ország, mely a jövőben többet tesz, az többet is haladjon előre (Bródi et al., 2011).

A fenti témák mellett 2011 második felében az európai politikusok figyelme nagyrészt természetesen a pénzügyi problémákra, az euró-válság kezelésére és megoldására irányult. Lévén, hogy Lengyelország nem tagja az euró-zónának a lengyel elnökség ezen a téren nem tudta betölteni azt a fajta vezető pozíciót, amit szeretett volna. Ennek egyik jele az volt, hogy a lengyel pénzügyminiszter azon javaslata, mely szerint elnökölné az Eurogroup üléseit, nem talált egyértelmű támogatásra. (Győri, 2012) Emellett pedig érdemes megemlíteni azt is, hogy Nicholas Sarkozy és Angela Merkel találkozói is elvonták a figyelmet a lengyel elnökség munkájáról, mely azonban a háttérben rendkívüli intenzitással működött. Ennek ellenére a lengyel államfő a hatos csomag elfogadását nevezte meg a félév legnagyobb sikereként, mely a tagállamok gazdasági kormányzásának összehangolását hivatott elősegíteni.

Bár a jogszabálycsomag a fiskális politikák közelítése révén az integráció mélyítésének irányába mutat, Donald Tusk, aki elhivatott európai politikusnak mondható, az év végén mégsem tudott optimistán nyilatkozni az Unió jövőjéről. A kormányfő úgy véli – értékelve ezzel részben saját féléves munkájukat is -, hogy Európa továbbra is útelágazás előtt áll, s nem világos, hogy a közösségi módszer vagy a nemzeti egoizmus útján kíván majd továbbhaladni (europarl.europa.eu).

Összefoglalóan tehát az mondható el, hogy bár Lengyelországnak a német-francia tandem működése révén nagyrészt háttérbe szorulva kellett dolgoznia, mégis hatékonyan tudta ellátni a feladatát. A lengyel elnökség 2011 második felében biztosította mindazt, amit az Európai Unió folyamatos működése és működtetése megkíván, s emellett olyan területeken is tudott eredményeket elérni, melyek pozitívumként jeleníthetőek meg a félév értékelésében.

Golovics József
az Europa Varietas Intézet gyakornoka

Felhasznált irodalom
- Bródi Gábor – Hamberger Judit – Rácz András (2011): EU Keleti Partnerség: hol tart, és hogyan tovább a varsói csúcs után. Előadás a Magyar Külügyi Intézetben.
http://www.hiia.hu/events/default.asp?id=LFUYLC (letöltés ideje: 2012. január 15.)
- Collet, Philippe (2012): Présidence polonaise de l'UE : un bilan en demi-teinte. In: Actu-environnement.com
http://www.actu-environnement.com/ae/news/bilan-presidence-pologne-2011-... (letöltés ideje: 2012. január 15.)
- Eredményes tárgyalások: Ukrajna a társulási megállapodás küszöbén. In: European-council.europa.eu
http://www.european-council.europa.eu/home-page/highlights/conclusion-of... (letöltés ideje: 2012. január 15.)
- Győri Hajnalka (2012): Mérlegen a lengyel elnökség. In: Kitekintő.hu
http://kitekinto.hu/europa/2012/01/03/merlegen_a_lengyel_elnokseg/ (letöltés ideje: 2012. január 15.)
- Hamberger Judit (2011): Lengyelország felkészülése az EU-elnökségre. MKI-tanulmányok.
http://www.hiia.hu/pub/displ.asp?id=ODJIAI (letöltés ideje: 2012. január 15.)
- Major results of the work of the Polish Presidency of the European Union Council. In: Pl2011.eu
http://pl2011.eu/sites/default/files/users/shared/spotkania_i_wydarzenia... (letöltés ideje: 2012. január 20.)
- Présidence polonaise du Conseil : un bilan respectable. In: Toute L’Europe.eu
http://www.touteleurope.eu/index.php?id=2778&cmd=FICHE&uid=5615&no_cache... (letöltés ideje: 2012. január 15.)
- Türke András István (szerk., 2010): A szlovén elnökségtől a lengyel elnökségig. In: EuVI Elemzések II./8. Szerzők : Bródy Anikó; Horbulák Zsolt; Kinga Torbicka; Dr. Türke András István Ph.D; Dr. Hosszú Hortenzia Ph.D; dr. Pusztai Dávid; Velich Katalin
http://varietas.visuart.eu/files/euelnoksegekeuviturke.pdf (letöltés ideje: 2012. január 20.)
- Türke András István (2011): A Keleti Partnerség: A lengyel „nagyhatalmi politika” és az EU szomszédságpolitika kudarcának eredménye? In: EuVI Elemzések III./4
http://varietas.visuart.eu/files/turkekeletipartnerseg.pdf (letöltés ideje: 2012. január 20.)
- Un bilan mitigé de la présidence polonaise. In: Europarl.europa.eu
http://www.europarl.europa.eu/news/fr/headlines/content/20111214STO34102... (letöltés ideje: 2012. január 15.)

Kép forrása :
Euronews

Undefined