Euroatlanti Esték

Irán új kihívások előtt
2006 május 8.

Előadók
dr. Maróth Miklós: egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Klasszika Filológia Intézet
dr. N. Rózsa Erzsébet – közel-kelet szakértő, Teleki László Külpolitikai Tanulmányok Intézet tudományos főmunkatársa

Maróth Miklós
Maróth Miklós az előadásában az iszlámról, mint vallásról, kultúráról és államról beszélt. Mint mondta, az iszlámot saját törzsi közösségükből kiszakadt, vagyis létalapjukat veszített menekültek hozták létre Mohamed a saját híveiből a törzsi közösség helyett egy imaközösséget hozott létre, amelyre ráruházta a törzsi jogokat és kötelezettségeket. Az iszlám így egy vallási és politikai közösség is egyben. A vallás középpontjában pedig a jog, a törvény áll, és nem a teológia.
Az iszlám törvények főként a közösséget szabályozzák, vagyis az isteni parancsok nagyrészt társadalmi normák. Az iszlám négy legfőbb törvénye mellett a Korán kitér többek között a háború, a házasság, az öröklés a hétköznapi élet egyéb szabályozására.
Azonban nem szól semmit sem az államról és a büntetésekről. Vagyis ezek az uralkodó diszkrecionális jogai közé tartoznak. Mint mondta, az iszlám kultúra szerint közösséget vezetni ugyanaz, mint tevét hajtani.
A politika esetében tehát iszlám részletes szabályozást nem ad, csak a kulturális hátteret adja meg. Ahol mégis jelen van némi szabályozás, az a szankciórendszer. Az iszlám szabályaira példaként említette azt a rendelkezést, hogy ha elüldöznek szülőföldedről, akkor küzdjél az ellen. Azonban az már vita tárgya, hogy ebbe pontosan mi értendő bele, milyen mérvű erőszak, vagy mai példával élve, szabad-e például ezért a célért diszkót robbantani.

Az iszlám törvényeket tehát értelmezni kell, amely ebből következően rendkívül szubjektív.
További értelmezési nehézséget ad az, hogy az iszlám szerint a politikus az ummától, vagyis a hívők közösségétől kapja a legitimitását, de hogy ki a hívő, és kik tartoznak abba a közösségbe, az már értelmezés kérdése.

Maróth Miklós szerint a laikusok számára az egyik legnagyobb félreértés a dzsihád jelentése körül van. Maga a szó törekvést, igyekezetet jelent Isten ügyéért, amibe éppúgy beletartozik a hívők közösségének a védelme, mint a szent iratok tanulmányozása. A dzsihád kihirdetésének is megvannak a maga szabályai, a síitáknál például csak az imám, a szunnniták esetében is csak meghatározott vallási vezetők tehetik ezt meg – zárta előadását Maróth Miklós.

N. Rózsa Erzsébet
N. Rózsa Erzsébet az előző előadáshoz kapcsolódva bevezetőjében a fogalmak jelentésének, értelmezésének a fontosságára hívta fel a figyelmet. A gyarmatosítás, a mesterséges határok olyan struktúrákat kényszerítettek a térségre, amelyek nem működtek ebben a régióban. Az eltérő történeti fejlődés ugyanis az iszlám számára más struktúrákat, gondolat és eszmerendszert örökölt.
Iránra rátérve az ország hivatalos neve ma Iráni Iszlám Köztársaság. Az 1979-es forradalom óta ez egy síita állam, amely a vallástudósok, az ajatollahok abszolút irányítása alatt áll. A síita iszlámban ugyanis a törvényeket értelmezni kell a hétköznapi emberek számára. A síita iszlám hagyomány szerint Ali leszármazottai közül a tizenkettedik eltűnt, és az ő feladata lett volna, hogy értelmezze a törvényeket. De mivel még rejtőzködik, ezért pótolni kellett őt, így alakult ki az ajatollah, mint tisztség.
A síitáknál tehát a vallási személyek szigorú hierarchiája alakult ki, amelynek élén az ajatollahok vannak.

Az iráni politikai rendszerben ugyanakkor megfigyelhető egyfajta kettősség. Van köztársasági elnök, választott parlament, általános választójog. Másfelől a vallási ideologikus szféra továbbra is akadályozza a világi rendszer kibontakozását.
Az előadó ezután a bevezető után sorba vette, mi jellemzi ma Irán nemzetközi helyzetét, milyen kihívások előtt áll. Először is Irán regionális hatalom akar lenni, de ez már a történelmi kezdetektől így volt egészen sahig, Reza Pahlaviig. Iránt azonban az 1979-es iszlám forradalom óta viszonylagos elszigeteltség jellemzi, különösen az Egyesült Államokkal rosszak a kapcsolatai. A Szovjetunió felbomlása új helyzetet teremtett Irán számára, egyrészt a Kaszpi – tenger felosztása körüli bizonytalanságok miatt, másrészt a NATO és az EU keleti bővítése eredményeként csírájában létrejött orosz kezdeményezésű Oroszország – Kína – India háromszögbe negyedikként Irán is szeretne beszállni.

2001. szeptember 11.-e nagy lehetőségeket rejtett Irán számára, mivel mind Afganisztán, mind Irak esetében Irán megkerülhetetlen tényező. Ezt a helyzetet természetesen Irán igyekszik gazdaságilag is kihasználni, mivel a föld harmadik legnagyobb olaj és második legnagyobb gázkészletével rendelkezik.
A nagyhatalmakkal való viszonyát tekintve Kínával például 100 milliárd dollár érékű energiaszállítási szerződése van. Oroszország is komoly gazdasági, kereskedelmi partner, elég a fegyverszállításokra, vagy a busheri atomerőműben való orosz közreműködésre utalni. Ráadásul Oroszország megkerülhetetlen szereplője az iráni nukleáris ügynek, és újabban nagyobb aktivitást mutat közel-keleti ügyekben is. Indiával ugyancsak van megállapodása egy gázvezetékről. Japánnal pedig a Meidzsi korszak óta különleges kapcsolatai vannak Iránnak, aminek középpontjában ugyancsak az energiaexport áll.

Az Egyesült Államok azonban 2002 januárja óta, amikor is George W. Bush amerikai elnök a gonosz tengelyéhez sorolta Iránt, nyíltan fenyegeti a perzsa államot. Irán ráadásul mára minden oldaláról körül van véve amerikai csapatokkal. Ezzel kapcsolatban az előadó megjegyezte, hogy a biztonság kérdése mindig percepció kérdése, és az amerikai kormányzat utóbbi időben követett politikája arról győzte meg az iráni vezetőket, hogy ők az igazi célpont – fejezte be előadását.

Az előadások után az előadókhoz intézett kérdések egyike az volt, vajon a síita iszlámnak milyen szerepe van a mostani konfliktusban. N. Rózsa Erzsébet megjegyezte hogy Irán az egyetlen síita állam, amely több száz éven át fenn tudott maradni. A konkrét politikai ügyekben általában pragmatikus döntések vannak, de a szimbólumok, a jelképek mindig ott vannak. Maróth Miklós ehhez annyit tett hozzá, hogy egy muszlimnak kötelessége megvédenie a másik muszlimot egy nem muszlimmal szemben. Ugyanakkor ez gyakran csak retorikai szinten történik meg, szavakban ki kell állni a többi muszlimért.

Egy másik kérdés arra irányult, hogy az Egyesült Államok és Irán között fennálló feszültség milyen módon oldható fel. N. Rózsa Erzsébet utalt rá. Hogy az elmúlt néhány évben mind Irán, mind az Egyesült Államok részéről volt egy-két puha próbálkozás, hogy a kapcsolatokat felvegyék, illetve normalizálják, de ezek végül mind kudarcot vallottak. Az előadó szerint a helyzet kulcsa abban van, hogy Irán közvetlenül az Egyesült Államokkal, egyenrangú félként szeretne leülni tárgyalni, amit viszont az USA egyenlőre elutasít.
Varga Gergely