Euroatlanti Esték

A Balkán biztonságpolitikai és gazdasági helyzete

2004. október 21.
Budapesti Corvinus Egyetem
Csaplár Krisztián, történész, albán szakértő, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar – „Albánia és a koszovói probléma”
Szabó A. Ferenc, egyetemi tanár, politológus, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem – „Migrációs trendek az EU belépés után és ezek hatása a magyarságra”
Dr. Szilágyi Imre, tudományos főmunkatárs, TLA Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja – „Választások Szerbiában”
Zemniczky Nándor, balkáni referens, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) – „A Balkán külgazdasági szemszögből”

A Régiók Szövetsége – a Fiatal Értelmiség Szervezete (RÉSZ), az Euro-Atlanti Klubbal, a Budapesti Corvinus Egyetem Védelemgazdasági Tanszékével, amely egyben a Honvédelmi Minisztérium PSZNYI Hadigazdasági Oktatási Osztálya, és az ELTE Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Tudományos Diákkörével együttműködésben szervezte meg az Euroatlanti Esték rendezvénysorozat októberi előadását.

Köszönetet mondunk a Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium NATO Kommunikációs Munkabizottsága és Atlanti Munkabizottsága, a Nemzeti Civil Alapprogram és az Oktatási Minisztérium támogatásáért, amely lehetővé teszi az Euroatlani Esték előadássorozat megrendezését.

Dr. Szilágyi Imre, a TLA Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központjának tudományos főmunkatársa bevezető gondolataiban arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt egy év során Szerbiában három választást is tartottak, amelyen a „demokratikus átmenet” eredményeként többpárti rendszer helyett – sajátos módon - sokpárti rendszer jött létre. A kis pártok három tömörülést alkotnak: a legerősebbek a radikálisok, utánuk pedig egy szintén konzervatív-nacionalista tömörülés következik (Szerbiai Demokrata Párt) azzal a különbséggel, hogy ez a párt még fontosnak tartja a jogállamiságot… A sort végül egy másik Demokrata Párt zárja. Az, hogy ki kivel alkot éppen szövetséget a Balkánnak ezen a részén inkább úgy értelmezhető, hogy ki-ki ellen szeretne szövetkezni.
Ráadásul Szerbia-Montenegró „többsebességes” állam. Montenegró egymaga könnyebben együttműködne Hágával, ily módon nagyobb esélye lenne az Európai Unióhoz való gyorsabb felzárkózásra is, de az Európai Unió jelen pillanatban nem ismeri el „a fekete hegyek országát” önálló államként. Szilágyi Imre egyáltalán nem látja stabilnak a szerbiai helyzetet: Hogyan fog beáramlani nyugati tőke egy olyan országba, ahol a radikálisok fölényesen nyernek a választásokon – elsősorban vajdasági (!) és belgrádi szavazóbázissal? Hogyan lehetnek szabad, demokratikus választások addig, amíg nincsen új, egységes alkotmány? Ráadásul Szerbiának van egy olyan tartománya (Koszovó), amely a szerbiai vezetők áldása nélkül is előbb vagy utóbb, de független lesz. Méghozzá „kondicionáltan független”...

„Albánia és a koszovói probléma” címmel az előadást ezen a ponton Csaplár Krisztián történész, albán szakértő folytatta az ELTE BTK-ról. A koszovói kondicionált függetlenség egy olyan államjogi státusz lenne, amelyben az állam önálló területi integritással rendelkezik, elvben független, de továbbra is nemzetközi protektorátus alatt marad. A kérdés csak az, hogy melyiket hozzuk előbb létre, a tyúkot, vagy a tojást? Az ENSZ csak akkor hajlandó erről tárgyalni, ha a koszovói albánok ki tudnak építeni demokratikus intézményeket. De hogyan lehet demokratikus intézményrendszert működtetni egy olyan területen, ahol még a közjogi státus sem tisztázott? A legutóbbi koszovói parlamenti választásokat követően a 120 képviselőből 79 került ki valamelyik albán párt soraiból (Demokratikus Koszovói Liga 47; Koszovói Demokrata Párt 25; Koszovó Jövőjéért Párt 7).

Az előbbiek az európai irányvonalat követik, az utóbbi – UCK hagyománnyal – szerint a népek önrendelkezési jogának értelmében egyszerűen népszavazást kellene tartani, majd kikiáltani a köztársaságot. Egy biztos: a nyugatnak lassan konkrét megoldást kell felmutatnia ahhoz, hogy a sovány KFOR jelenlét mellett a törékeny politikai helyzet ne radikalizálódjon pillanatok alatt.
Csaplár Krisztián figyelmeztetett: a koszovói szerbek már most gettókban élnek! Belgrád egyelőre nem tehet mást, minthogy felszólítja őket a választások teljes bojkottálására. És itt jön a képbe Délkelet-Európa következő „összevisszasága”; sajátos etnikai problémája. Szabó A. Ferenc politológus szerint a térségben a demokratikus rendszerváltások után általános tendenciának tekinthető a lassú, de folyamatos népességfogyás. Ez alól csak Koszovó kivétel a maga 6-7 családonkénti gyermekével...

Ilyen szó szoros értelemben vett balkáni viszonyok közepette hogyan érkeznek a befektetők? Mi a Balkán gazdasági szempontból? A régió országainak magyar külgazdasági szemszögből való elemzésére Zemniczky Nándor, az ITDH balkáni referense vállalkozott: az elsődleges exportösztönző az olcsó munkaerő, és a privatizációs folyamatok beindulása. A tőkekihelyezés azonban éppen annyira lehet kockázatos is, mint amennyire jövedelmező, mert: Szerbiában a privatizáció korlátozott, Horvátországban pedig leállt - a politikai vezetés nem nagyon szeretne külföldi tőkét beengedni az országba. Általánosan elmondható, hogy a hosszú távú gazdasági kapcsolatok esélye igen kicsi, és mindenütt jelen van a korrupció. Ráadásul a fizetőképes kereslet ezekben az országokban erősen differenciált. Mindezek ellenére a magyar áruforgalom szinte mindenhol folyamatosan kereskedelmi aktívumban van. Magyarország tranzitológiai tapasztalataival és - a magyar kisebbségek révén - szerteágazó kapcsolataival a térség komoly gazdasági kezdeményezője lehetne, 12 milliós nagyhatalom...
Solymos Tamás

Cikk
Magyar gazdasági terjeszkedés a Balkánon
Magyar Szó - Mihájlovits Klára>

Magyarországnak ki kell használni helyzetét
A Régiók Szövetsége -- a Fiatal Értelmiség Szervezete (RÉSZ) Euroatlanti Esték címmel előadássorozatot szervez Budapesten. Az októberi összejövetel témája a Balkán biztonságpolitikai és gazdasági helyzete volt. A RÉSZ az estet az Euro-Atlanti Klubbal, a Budapesti Corvinus Egyetem Védelemgazdasági Tanszékével (amely egyben a Honvédelmi Minisztérium PSZNYI Hadigazdasági Oktatási Osztálya), valamint az ELTE Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Tudományos Diákkörével (ELTE ETTDK) együttműködésben szervezte meg.
Az Euroatlanti Esték megrendezését a Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium NATO Kommunikációs Munkabizottsága és Atlanti Munkabizottsága, a Nemzeti Civil Alapprogram, valamint az Oktatási Minisztérium támogatja.
Meghívott előadóként jelen volt Csaplár Krisztián történész, az ELTE Bölcsészettudományi Karának munkatársa, Szabó A. Ferenc politológus, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára, Szilágyi Imre, a Teleki László Intézet munkatársa és Zemniczky Nándor, az ITDH balkáni referense.
Szabó A. Ferenc Migrációs trendek az EU-belépés után és ezek hatása a magyarságra címmel tartott előadást, melyet azzal kezdett, hogy három évvel ezelőtt még sokan megsértődtek, ha EU-s ismerőseik Magyarországot a Balkánhoz sorolták, azonban ma már tudatosult, hogy Magyarország igenis nagy szerepet játszhat az egykori jugoszláv térség gondjainak megoldásában. Szabó A. Ferenc kutatási eredményeket ismertetve elmondta: tény, hogy Magyarország lakossága évente mintegy 35.000 fővel csökken, s habár ez valóban tekintélyes szám, mégsem tartozik a legrosszabbak közé Európában. Elmondta azt is, hogy a nemzetközi migráció elérte Magyarországot is. 1988 óta 300.000-re tehető a határon túli magyarok népességvesztése, s a népszámlálási statisztikai adatok összehasonlításából az derül ki, hogy a Magyarországra települtek 80 százalékát a határon túli magyarok teszik ki. A népességcsökkenés éves mértéke ugyanis jóval nagyobb, s csak ezzel magyarázható, hogy magyarországi viszonylatban mégsem mutatható ki a csökkenéssel azonos mértékű népességfogyás. "Korántsem 15 milliómyi a magyarság lélekszáma ma már a világon. 12,5 milliónyian vagyunk, de a magyarságnak európai viszonylatban olyan előnye van, mely más nemzeteknek nincs: a határon túli magyarság olyan tartalékot jelent, mellyel más nemzetek nem rendelkeznek. Az elveszített nemzetrész tehát olyan tartalék, amely a magyar nemzet újraintegrálását fogja eredményezni, és ugyanakkor biztosítja a munkaerőpiac folyamatos pótlását is" -- mondta Szabó A. Ferenc.
Dr. Szilágyi Imre, a Teleki László Intézet tudományos főmunkatársa a Külpolitikai Tanulmányok Központjában a szerbiai választásokról beszélt. A szerbiai politikai közelmúltat és jelent plasztikusabban ábrázolandó, a magyar történelem egyes pillanataival hasonlította össze a helyzetet, s ilyen kontextusban leszögezte: a szerbiai helyzet a legkevésbé sem tekinthető stabilnak. "Szerbiában ma nem többpárti, hanem sokpárti rendszer van, s ez nehezíti a rendszerváltás megvalósítását" -- magyarázta.
Csaplár Krisztián albánszakértőként tartott előadást Albánia és a kosovói probléma címmel. Elmondta, hogy nemzetközi tényezők nézete szerint Kosovo előbb-utóbb független lesz, csak az a kérdés, hogy az előírt normák megvalósítása előtt vagy után történik ez meg. Ismertette, hogyan tekintenek az albán pártok erre a kérdésre, s arról is beszámolt, hogy Albánia hogyan érintett a kosovói helyzettel. Sérelmezte egyúttal, hogy Magyarország semmiféle gazdasági kapcsolatot nem alakított ki eddig Albániával.ŠZemniczky Nándor a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) balkáni referenseként a Balkánt külgazdasági szemszögből elemezte. Magyarország az Európai Unió kapuja a Balkán felé, csak kérdés, hogy él-e ezzel a lehetőséggel. Zemniczky szerint "magyar expanzió" tapasztalható a balkáni térségben gazdasági szempontból: Magyarország tőkekihelyező országként szerepel immár ebben a térségben, hiszen a legnagyobb magyar vállalatok (a Matáv, a MOL, az OTP és mások) megjelentek Horvátországban, Macedóniában, Boszniában, sőt Szerbia és Montenegróban is. Ez utóbbi ország jó a magyar befektetők szemszögéből, de ugyanakkor elég kockázatos is: "Az árak alacsonyak, a munkaerő olcsó, létrejöttek a privatizáció jogi keretei, viszont a múlt évben a GDP emelkedését javarészt az agrárium biztosította." Elmondta azt is, hogy a magyar kis- és középvállalkozások Szerbia és Montenegróban többnyire vegyesvállalatok formájában jelennek meg, amihez a vajdasági magyarság vállalkozói nagy segítséget nyújtanak.

A mintegy 150 jelenlévő az előadások után kérdezhetett is az előadóktól, s itt természetesen szóba került a kettős állampolgárság kérdésköre is. Szabó A. Ferenc ezzel kapcsolatban leszögezte: ezt a kérdést "dialektikusan kell kezelni", hiszen a demokráciában az emberek szabad költözködési joga erőszakkal nem akadályozható meg, ezért nehéz megakadályozni, hogy a határon túli magyarok ne éljenek ezzel a lehetőséggel. "Dialektikus kezelés alatt azt értem, hogy ha nem kell véglegesen elszakítani a szálakat, ha az egyén élvezheti a család biztosította előnyöket, ha jövedelmét akár otthon is befektetheti, akkor az elvándorlás kisebb lesz, mint amikor kényszermigrációra kényszerült a határon túli magyarság a politikai rendszerváltozások és a rendkívül nehéz gazdasági helyzet miatt. Radikális változás csak azokban az országokban következne be, melyek nem lesznek képesek felzárkózni az EU-hoz. Mindenképpen érdekünk tehát, hogy támogassuk Szerbiát az EU-integrációkban, bármennyire súlyos is ott a helyzet, és a sértettség politikáján túl -- amely a magyarsággal szembeni szűkkeblűség, kiszorítósdi miatt van jelen -- ne panasszal éljünk az európai intézmények felé, hanem próbáljuk meg nemes gesztusokkal ellensúlyozni ezt a jelenséget. Különben a vajdasági magyarság gyors menekülése lesz tapasztalható." A nemzetstratégia kialakítását egyetlen magyar politikai erő sem kerülheti meg, s tudni kell azt is, hogy ennek a stratégiának nem szabad választási ciklusonként változni.

Copyright © RÉSZ © ELTE-ETTDK © Europa Varietas Alapítvány
© Minden jog fenntartva.

A RÉSZ engedélyével. Az Euroatlanti Esték Előadássorozat archívuma, video és hangfelvételei a RÉSZ tulajdonát képezik. Tilos az anyagok engedély nélküli teljes vagy részbeni felhasználása, beleértve a jelen weboldal anyagát is.