Módosítások várhatóak a VP 6.7.4 "Településképet meghatározó épületek felújítása..." és a VP 7.2.1.2 "Egyedi szennyvízkezelés...." felhívásaiban, mely során tisztázásra kerülnek a legtöbb félreértésre okot adó kérdések, valmint módosulhat a beadási lehetőség megnyilásának a dátuma is. Kis szerencsével tehát a pályázók nyugodtan tölthetik a húsvétot családjukkal!
Fűnyíró traktorokat, fűkaszákat, fűrészgépeket, útkezelő munkagépeket is be lehet majd szerezni a Vidékfejlesztési Program áprilisban induló pályázatán, maximum 20 M Ft támogatással, 75-85% támogatási intenzitzással önkormányzatoknak.
Aufgrund der Fehlleistungen im Krieg gegen Georgien von 2008 beschloss das Führungsgremium Russlands unter dem damaligen Präsidenten Medwedew und dem damaligen Ministerpräsidenten Putin die Streitkräfte zu reformieren. Mit dieser Reform unter der Bezeichnung Novy Oblik, New Look, in Anlehnung an das Reformprojekt des US-Präsidenten Eisenhower aus den 50er Jahren des letzten Jahrhunderts, wurde der damalige Verteidigungsminister, Anatoly Serdyukow, beauftragt. Zu dieser Reform gehörte die konsequente Brigadisierung der Streitkräfte, eine vereinfachte Führungsstruktur mit vier Militärbezirken – West, Süd, Zentrum, Ost – , die Zusammenfassung der Luftstreitkräfte (VVS) und der Luftverteidigungskräfte (VKO) zu den Luftraumkräften (VKS), sowie eine massive Erhöhung des Anteils der Berufssoldaten und – unteroffizieren (die Kontrakti) um bis zu 2/3 des Gesamtbestandes der Streitkräfte. Abgesehen von der vollständigen Brigadisierung werden die geplanten Reformmassnahmen heute unter dem neuen Verteidigungsminister, Sergei Shogu, umgesetzt. Entgegen der ursprünglichen Planung zur vollständigen Brigadisierung sind die Armeestufe bei den Landstreitkräften wie auch die 2. motorisierte Schützendivision und die 4. Panzerdivision beibehalten worden.
Noch unter Präsident Medwedew wurden 2010 als Ergänzung zum Novy Oblik eine neue Militärdoktrin und ein Aufrüstungsprogramm in der Höhe von 19‘400 Milliarden Rubel für die Periode 2011 bis 2020 verabschiedet.[1] Gemäss dieser Militärdoktrin, die in einem weiteren Bericht 2014 bestätigt wurde, sind für Russland die NATO und das geplante Abwehrsystem der USA gegen ballistische Flugkörper in Osteuropa die grössten militärischen Herausforderungen. Aufgrund der bisherigen Umsetzung wie auch der Ziele des Aufrüstungsprogramms könnte die Russische Föderation 2020 über das folgende Arsenal an wichtigen Waffensystemen verfügen, die zu 70-80% neu und modern sein würden:[2]
interkontinentale ballistische Flugkörper (ICBMs) 400+ U-Boot-gestützte ballistische Flugkörper (SLBMs) ? Militärische Satelliten 100+ Kampfflugzeuge 450 Kampfhelikopter 330 Drohnen (UAVs, Unmanned Air Vehicles) 4‘000+ Luftverteidigungssysteme S-400 (Divisionen) 56 nuklearangetriebene U-Boote mit SLBMs 8 nuklearangetriebene Angriffs-U-Boote 7 diesel-elektrisch angetriebene U-Boote 6-10 Überwasserkriegsschiffe 50 Kampfpanzer 2‘300+ ballistische Kurzstreckenflugkörper Iskander (Brigaden) 10
Gemäss den Einschätzungen der NATO betrugen 2015 die Verteidigungsausgaben der Russischen Föderation 5.4 % des Bruttosozialproduktes.[3] Angesichts der Stagnation der russischen Volkswirtschaft sind in den nächsten Jahren einschneidende Kürzungen im Verteidigungsbudget denkbar. Bis jetzt produziert die russische Rüstungsindustrie allerdings auf vollen Touren und konnte bisher sogar die vom Verteidigungsministerium gestellten Vorgaben zahlenmässig übertreffen. So sind 2014 die verlangte Anzahl an modernisierten Kampfpanzern T-72 und Jagdbombern Su-34 vollumfänglich geliefert worden. 2014 konnte gegenüber dem Vorjahr die Rüstungsproduktion um 15.5 % gesteigert werden, dies im Vergleich zur Produktionssteigerung von 1.7% der gesamten russischen Industrie.[4] Für die Periode 2016-25 ist die Produktion und Lieferung von 2‘300 neuen Kampfpanzern T-14 Armata, die Lieferung der Kampfflugzeuge T-50 der fünften Generation und des Luftverteidigungssystems S-500 an die russischen Streitkräfte zu erwarten.[5]
Dank der Umsetzung des Aufrüstungsprogramms und der leistungsfähigen Rüstungsindustrie kann Russland auch an zwei geopolitisch sehr unterschiedlichen Orten gleichzeitig Krieg führen. In und über Syrien testete die russische Führung bis anhin ihre Luftstreitkräfte (Luftraumstreitkräfte) aus, in dem die Erdkampfflugzeuge Su-25 und Jagdbomber Su-24 und Su-34 sowie Mittelstreckenbomber Tu-22M über die syrische Opposition Bombenteppiche von Freifall-Splitterbomben hoher Explosivwirkung abwarfen.[6] Hin und wieder wurden durch strategische Bomber Tu-95 und Tu-160 luftgestützte Marschflugkörper (Kh-55/SM und Kh-102) und seegestützte Marschflugkörper Kalibr gegen Ziele in Syrien eingesetzt. Den Nachschub für die russischen Kampfflugzeuge in Syrien leisten Transportflugzeuge An-124 oder Il-76 oder/und Transportschiffe über den Bosporus zum russischen Hafen Tartus in Syrien.[7]
Was den hybriden Krieg in der Ost-Ukraine betrifft, so werden die eingesetzten Panzerverbände und Eliteeinheiten (SPEZNAZ) immer noch vom russischen Territorium aus unterstützt und mit Waffen, Munition und Material versorgt.
Während Russland seit 2011 aufrüstet, haben die wichtigsten Staaten Europas, so Deutschland, Italien, Frankreich und Grossbritannien, intensiv abgerüstet. Am massivsten hat Deutschland abgerüstet. Dieser Staat verfügte 1990 noch über 215 Kampfbataillone. Heute sind es noch 34 Kampfbataillone. Vor allem bei den Kampfpanzern, die in einem zukünftigen Krieg wieder entscheidend sein könnten, haben alle diese Staaten massiv abgerüstet. 1990 verfügte Deutschland über 74 Panzerabteilungen, 2015 sind es deren 5. Italien hatte noch 1990 25 Panzerabteilungen, 2015 sind es noch deren 3. Frankreich verfügte 1990 noch über 16 Panzerabteilungen, 2015 sind es noch 3. Bei Grossbritannien waren es 1990 noch 14 Panzerabteilungen. Heute sind es noch deren 3. Ein intensiver Abzug von Kampfbataillonen erfolgte insbesondere durch das US-Kommando Europa (US EUCOM). Die Amerikaner hatten 1990 in Europa noch 25 Panzerabteilungen, heute verfügen sie in Europa noch über 1 1/3 Kampfpanzerabteilungen.[8]
Nach wie vor bilden die USA mit ihrem Potential das Rückgrat der militärischen Schlagkraft der NATO, und nach wie vor sind die USA, was die Feuerkraft ihrer Kampfflugzeuge betrifft, jener von Russland überlegen. In einem Ernstfall müssten allerdings die US- Luftstreitkräfte zuerst nach Europa verlegt werden. Aufgrund der Auseinandersetzungen zwischen der Administration und dem Kongress stagniert des Weiteren zum gegenwärtigen Zeitpunkt die Modernisierung der US-Streitkräfte weitgehend. Sollte 2016 gar der Ernstfall eintreten, dann ist aufgrund der bisherigen Erfahrungen mit Obama im Krieg in Syrien vorstellbar, dass er eine russische Aggression nur zögernd mit militärischen Mitteln abwehren und deshalb die Unterstützung der USA für die Europäer mit Verspätung eintreffen würde.
Der zunehmenden Instabilität der militärischen Lage in Europa als Folge der europäischen und amerikanischen Abrüstung und des russischen Aufrüstungsprogramms kann nur durch eine Wiederaufrüstung der mächtigsten Staaten Europas sowie durch eine tatkräftige US-Administration, die jene Obamas ablösen würde, begegnet werden. Tritt diese Entwicklung nicht ein, dann könnten im nächsten Jahrzehnt die Staaten Europas durch die militärische Schlagkraft Russlands erpressbar werden.
Dieses Dokument ist geistiges Eigentum des Instituts für Strategische Studien, Wädenswil. Es darf nicht auf anderen Homepages als www.strategische-studien.com abgelegt werden, das Erstellen eines Links ist jedoch erlaubt. Eine Verwendung in der gedruckten Presse ist nur nach Absprache mit dem Autor zugestanden. Das Dokument darf nur als Ganzes oder in Absprache mit dem Autor zitiert werden.
[1] The Military Balance 2016, P. 64/171.
[2] The Military Balance 2016, P. 170/172.
[3] The Military Balance 2016, P.170.
[4] The Military Balance 2016, P. 171.
[5] The Military Balance 2016, P. 171.
[6] The Military Balance 2016, P. 163.
[7] The Military Balance 2016, P. 164.
[8] The Military Balance 2016, P. 24.
Comprendre Hiroshima, le nucléaire et notre dissuasion autour de Barthélémy Courmont, directeur de recherche à l’IRIS
Il voulait lancer un cri d’alarme, il l’a fait en des termes saisissants et criants de vérité, mais il appelle surtout à réagir, c’est une ardente obligation ! Alain Juppé n’a jamais renié son gaullisme, il n’était donc pas le plus mal placé pour reprendre la célèbre formule du Général de Gaulle, depuis si souvent galvaudée.
Le discours prononcé l’autre soir devant une salle comble à l’auditorium P.E. Janson de l’Université libre de Bruxelles est un discours fondateur, un discours de références : une vaste fresque des difficultés, considérables, et des espérances mobilisatrices. Il vient de rejoindre Angela Merkel, une Angela Merkel, bien seule jusqu’à aujourd’hui. Contexte ne s’y est pas trompé en intitulant son article : « Alain Juppé, l’Européen bien comme il faut ».
Inutile de paraphraser ce discours ou de tenter d’en faire l’exégèse. Il faut le lire : tout y est.
Ce n’est plus l’euroscepticisme, mais l’hostilité. Nombreux sont les chefs d’Etat ou de gouvernement qui pratiquent une politique de la terre brûlée. Ils déshonorent leur fonction.
« Oui, la Grande-Bretagne peut être exonérée d’aller plus loin dans la marche vers une plus grande intégration européenne. Mais à une condition toute fois sur laquelle nous ne pouvons ni nous ne devons transiger : c’est que les peuples qui veulent, eux, d’une union sans cesse plus étroite ne soient pas empêchés de le faire ! »
Une Europe politique que « naturellement, seule l’adhésion des peuples peut conférer sa légitimité à ce projet(…).Un acteur politique à part entière sur la scène mondiale (…). Le point clé, c’est celui des valeurs. Des valeurs communes sans lesquelles il n’y aurait pas de raison valable de progresser vers davantage d’union entre nous. » Enfin, « une Europe fauteur de paix »
Les analystes politiques, quasi unanimement, reconnaissent qu’il fait la couse en tête dans la course à l’élection de la présidence de la République française, l’opinion publique lui accorde ses faveurs, pour l’instant .Prions pour qu’il en soit ainsi jusqu’au bout.
Henri-Pierre Legros
Pour en savoir Plus
Contexte :Alain Juppé l’Européen bien comme il faut https://www.contexte.com/article/election-presidentielle-de-2017/alain-juppe-l-europeen-bien-comme-il-faut_48245.html
Texte intégral du discours de Alain Juppé https://m.contexte.com/docs/7580/discours_alain_juppe_bruxelles_fevrier_2016.pdf
Mark A. Milley vezérezredes, az amerikai szárazföldi haderő vezérkari főnöke február 24-én egy szenátusi meghallgatás során arról nyilatkozott, hogy szükségesnek véli a haderőnem személyi állományának – a korábban tervezett lészámcsökkentéshez képest történő – növelését, amennyiben ez megfelelő források hozzárendelésével, illetve magas készenléti szinttel párosul.
Az amerikai védelmi költségvetés csökkentése jelentős mértékben érinti a szárazföldi haderőt, melynek következtében a 2012-es csúcsévhez képest az aktív létszám már így is 80 000 fővel kevesebb (jelenleg 475 000 fő), és a teljes személyi állomány (melybe az aktív komponens mellett beletartozik a Szárazföldi Nemzeti Gárda és a szövetségi szárazföldi haderő tartaléka is) a tervezett csökkentések szerint 2018-ra 920 000 főre esik vissza. Egy, a haderőnem pozíciójának javításáért lobbizó szervezet (National Commission on the Future of the Army – NCFA) január végén hozta nyilvánosságra azt a Kongresszus és az elnök számára készült jelentést, amely szerint az Egyesült Államok előtt álló katonai kihívások megfelelő kezelése érdekében a szárazföldi haderőnem teljes személyi állományának el kellene érnie legalább a 980 000 főt.
Milley – az NCFA jelentésében foglalt javaslatokkal szinte teljesen azonos – véleménye szerint a szárazföldi haderő – a források korlátozottságának figyelembe vételével történő – modernizációja és készenléti szintje közötti egyensúly az aktív személyi állomány 450 000 fős, a tartalékos komponens 196 000 fős, míg a Szárazföldi Nemzeti Gárda 335 000 fős létszáma esetén biztosítható. Milley továbbá kijelentette, hogy véleménye szerint az Egyesült Államokra veszélyt jelentő öt legfőbb szereplő (Oroszország, Kína, Észak-Korea, Irán, nemzetközi terrorszervezetek) közül Oroszország jelenti a legnagyobb fenyegetést. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a két ország között esetlegesen kirobbanó háború össze sem lenne hasonlítható az amerikai haderő által Afganisztánban és Irakban tapasztaltakkal, ezért a szárazföldi haderőnek fel kell készülnie egy közel hasonló katonai képességekkel bíró hatalom (angol terminológia szerint near-peer competitor) által jelentett hagyományos és hibrid fenyegetések kezelésére, többek között magas intenzitású fegyveres konfliktus megvívására is.
El kell ismerni ugyan, hogy a kijelentések mögött minden bizonnyal nagy szerepet játszik az amerikai védelmi szféra szűkösebb pénzügyi forrásainak elosztása miatt felerősödő haderőnemi rivalizálás, viszont az átalakuló biztonsági környezet és az Egyesült Államok legutóbbi Nemzeti Katonai Stratégiájának megállapításai miatt az érvek nem teljesen alaptalanok. A 2012-ben meghirdetett “pivot to Asia” külpolitikai irányvonallal, az Egyesült Államok esetleges kihívójának tartott Kína feltartóztatásához szükséges erőfeszítésekkel összhangban és a két nagyhatalom közötti potenciális gyújtópontok – például a Dél-kínai- és a Kelet-kínai-tenger – természetéből fakadóan háború esetén valószínűleg inkább a haditengerészet, a légierő és a tengerészgyalogság kapna főszerepet. Milley tehát nem véletlenül hangsúlyozta most és már a korábbiakban is, hogy szerinte az Egyesült Államok számára Oroszország jelenti a legnagyobb katonai fenyegetést, mivel a két ország közötti esetleges fegyveres konfliktus kialakulására Kelet-Európában van a legnagyobb esély, ahol az amerikai szövetségesek viszontbiztosításában most – és várhatóan a jövőben is – a szárazföldi haderő az egyik legfontosabb szereplő.
Approuvant le rapport annuel pour l’année 2014( 526 voix pour,46 contre et 55 abstentions) de la Médiatrice Emily O’ Reilly le Parlement a salué son « excellent travail » dans une courte résolution, mais précise et détaillée (6 pages, avec de nombreuses données chiffrées). La durée moyenne des enquêtes est de onze mois. Les institutions ont suivi 80% des recommandations de la Médiatrice). Une résolution qui mérite une lecture attentive. La Médiatrice joue un rôle essentiel en aidant les institutions européennes à améliorer l’ouverture, l’efficacité et la proximité vis-à-vis des citoyens en vue de renforcer la confiance de ces derniers à l’égard de l’Union, confiance qui est forte comparée à celle portée vis-à-vis des Etats membres, mais reste encore insuffisante (40%) selon l’enquête Eurobaromètre de mai 2015.
Il est utile de rappeler que m’article 41 de la Charte européenne des droits fondamentaux dispose que « toute personne a le droit de voir ses affaires traitées impartialement, équitablement et dans un délai raisonnable par les institutions et organes de l’Union ».Au delà des obligations juridiques, les institutions et organes doivent développer une véritable culture de services.
Elle recommande à la Médiatrice de rester vigilante et déterminée dans le domaine de la transparence et des conflits d’intérêt. Elle se félicite de son soutien en vue de rendre obligatoire le 3registre de transparence qui reflète la variété des parties prenantes privées ou publiques avec les quelles les institutions travaillent constamment. Soulignons l’obligation d’inclure dans le registre les informations sur les ressources humaines et financières dont disposent les groupes d’intérêt.
Le Parlement européen exhorte les Etats membres à faire preuve de davantage de diligence en ce qui concerne leur obligation de collaboration avec la médiatrice. Il incite la Médiatrice à continuer de promouvoir le réseau européen des Médiateurs dont la contribution à l’échange des bonnes pratiques est importante au même titre que la commission des pétitions du Parlement.
Dans le contexte général de la crise migratoire le Parlement européen demande à Frontex « de veiller au respect du bien-être des rapatriés au cours des vols de retour et à la bonne mise en œuvre de son code de conduite pour les opérations de retour conjointes, se félicite de l’appel que la Médiatrice a lancé à Frontex pour que celle-ci mette en place une procédure de dépôt de plaintes individuelles en cas d’atteintes présumées aux droits fondamentaux, l’invite à rester concentrée sur cette question dans le contexte actuel de l’augmentation du nombre de réfugiés au frontière de l’Union » .
Le Parlement soutient la Médiatrice dans les futures enquêtes menées dans le cadre de son mandat pour déterminer les insuffisances en matière de transparence relative à l’exécution du budger européen.
Le Parlement félicite la Médiatrice pour ses enquêtes sur les droits des citoyens de participer au processus décisionnel de l’Union, en particulier sur le fonctionnement de l’initiative citoyenne européenne (ICE). Le Parlement se fait le relai des préoccupations de plateformes promotrices et demande de mieux harmoniser et d’améliorer les méthodes administratives et les contraintes techniques.
Le rapport de Soledad Cabezon Ruiz (S&D espagnole) se félicite des enquêtes ouvertes en 2014,précisant que les thèmes principaux qui se dégagent de ces enquêtes étaient la transparence au sein des Institutions de l’union, la transparence des activités de lobbying et des essais cliniques, les droits fondamentaux, les question d’éthique la participation des citoyens aux décisions, comme nous venons de le voir concernant les ICE, les projets et programmes financés par l’UE et la politique de concurrence de l’Union.. Il est « essentiel » insiste le Parlement que la Médiatrice mette l’accent sur la transparence pour garantir la bonne administration. Les députés lui demandent d’ailleurs d’enquêter sur les problèmes de transparence concernant l’accès rapide du Parlement aux documents pertinents de la Commission sur les infractions et sur la procédure pilote de l’Union en particulier lorsque ces documents sont liés à des pétitions existantes .
La Parlement salue également « sans réserve » que la Médiatrice ait davantage fait usage de son pouvoir d’ouverture d’enquêtes stratégiques de sa propre initiative. Les députés demandent aussi l’augmentation du budget annuel alloué à ses services.
Pour en savoir plus :
– . Résolution du Parlement européen (FR) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//NONSGML+TA+P8-TA-2016-0062+0+DOC+PDF+V0//FR (EN) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P8-TA-2016-0062+0+DOC+XML+V0//EN
As the introduction to a five-part series on what the EU Global Strategy should say on defence, this article outlines the major issues and sets the context for the EU's level of ambition.
The post European strategy, European defence and the CSDP: food for thought appeared first on European Geostrategy.
Miközben Európában is teljes gőzzel száguld a labdarúgó Bajnokok Ligája, az afrikai kontinens mindennapjait követők számára ismert, hogy ugyanennek a sorozatnak az afrikai megfelelője is zajlik nagyban és bár ott a lebonyolítás kicsit másképp néz ki, a torna menete azért nem sokkal van lemaradva az európai verziótól. Az 1964-ben alapított afrikai labdarúgó Bajnokok Ligája 1997-ig apró változtatások mellett végig egyszerű egyenes kieséses tornaként működött, de akkor az afrikai szövetség döntésével átdolgozták a struktúrát és megszületett a mostani lebonyolítási forma, amely szerint nagyjából négy részre tagolható a megmérettetés: a 64 induló csapat (minden ország bajnokai illetve a korábbi évek teljesítménye alapján kiemelt 12 ország második helyezettjei) közül a legalacsonyabban rangsoroltak egy oda-visszavágós formában összecsapnak, hogy így kialakuljon a második kör 32 csapatos mezőnye, ahol szintén két meccs alapján jut a legjobb 16 gárda a harmadik körbe, majd innen a szintén két meccs alapján megszülető legjobb 8 csapatot két csoportba sorsolják, ahol csoportmeccsek után az első két-két csapat jut a legjobb négybe, ahonnan pedig már egyértelműen két elődöntő és döntő vár a gárdákra.
A sorozat most tart a legelső körben, tehát a legalacsonyabban rangsorolt gárdák meccselnek a legjobb 32-be jutásért, ahol az első körben győztes csapatokat már várják a kiemeltebb ellenfeleik. Az első kör első meccsei (és néhány második) zajlottak le eddig, van egy-két szorosabb párharc, de az esetek többségében megjósolható volt az első forduló után már a továbbjutó személye, sőt két párharcban úgy jutott tovább a mozambiki és nigériai gárda, hogy ellenfeleik feladták, visszaléptek a megmérettetéstől. A tornát mindig is domináló országok (Egyiptom, Kongói DK, Algéria, Marokkó, Kamerun, Tunézia, Szudán) csapatainak vagy nem kellett játszaniuk ebben az első körben vagy ha igen, akkor gyorsan döntésre is vitték a dolgot, például a kameruni Union de Douala libériai ellenfelét, a Wydad Casablanca pedig nigeri vetélytársát fektette könnyedén kétvállra, úgyhogy nekik valószínűleg csak formalitás a visszavágó.
Az igazán szoros találkozók például a guineai focit napjainkban domináló Horoya és az AS Douanes Dakar, valamint a kongói köztársaságbeli Etoile du Congo és a gaboni Mangasport között zajlanak, de számomra meglepő módon a madagaszkári CNAPS is esélyes a 32-be jutásra a szváziföldi Mbabane Swallows gárdájával egyetemben. A második körben aztán igazi nagyágyúk várják őket, a sokszoros bajnok és csúcstartó egyiptomi Al-Ahly szinte biztosan az angolai Liboloval fog játszani, a legendás kongói TP Mazembe pedig szintén könnyű ellenfelet, egy etióp csapatot fog majd kapni. Az előbb említett, már tegnap lejátszott három meccs után zambiai, tunéziai és líbiai alakulatok jutottak a második körbe, de a most mutatott teljesítményeik alapján (három meccsen egyetlen gól született) nem valószínű, hogy sokkal tovább fognak majd jutni.
Aki részletes eredményekre, állásra és sorsolásra kíváncsi, az bátran böngészhet a hivatalos oldalon, én most csak néhány érdekességet emelnék ki a tornával kapcsolatban, hátha valakinek sikerül felkelteni az érdeklődését egy-két információ/meccs felkutatása iránt. Bár ha a győztesek számának országok szerinti rangsorát megnézzük, meg lepődve láthatjuk, hogy Guinea három győztest is adott a tornának, amivel az ország Nigéria, Elefántcsontpart és a Dél-afrikai Köztársaság előtt áll a listán, de legyünk vele tisztában, hogy ez mindháromszor a hetvenes években, a legendás Hafia FC által megszerzett trófea volt, akkor pedig nem volt ennyire kiélezett a küzdelem és bonyolult a lebonyolítási struktúra.
Akik számolgatnak, azoknak gyorsan szemet szúrhat, hogyan állhat össze a 64 csapat és hogy lehet, hogy egyes országok 2-3 gárdát is indítanak, amikor Afrikában jelenleg 54 elismert állam van (plusz van például még Nyugat-Szahara és Szomáliföld is) – nos, a magyarázat abban rejlik, hogy idén is volt 13 olyan ország, amelyik nem indult a megmérettetésen, köztük például Togo, Namíbia vagy a Közép-afrikai Köztársaság. Ha már szóba került utóbbi ország, a felépítését és államstruktúráját ismerve nem meglepő, hogy a Magyarországnál hétszer nagyobb, ám csak feleannyi lakossal bíró állam első osztályú labdarúgó-bajnokságában szereplő 12 gárda mindegyike Banguiban található.
twitter.com/napiafrika
5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Németországban a Rheinmetall mérnökei már dolgoznak az új orosz harckocsi, az Armata páncélos ellenfelének megalkotásán. Jelen pillanatban háromféle elképzelést vizsgálnak meg. Az első a Leopard 2-es harckocsi további fejlesztése, melyben a fő hangsúlyt egy úgy, magasabb kezdősebességű 120 milliméteres löveg képviseli. Ez a jelenlegieknél nagyjából 20%-al magasabb páncélátütési képességet jelentene. További fejlesztések elsősorban az elektronikát érintené, de természetesen az aktív páncélzat is a felszerelés részét képezné. A második elgondolás még mindig a Leopard 2-en alapul, de itt már egy teljesen új 130 milliméteres löveg játszaná a főszerepet. Ettől 50%-al magasabb páncélátütési képességet várnak a fejlesztők. A leghosszabb távú fejlesztési program a Main Ground Combat System (MGCS) nevet viseli és teljesen új harckocsi megalkotásával járna, 2030 után időponttal. Ezt az új fejlesztéseket és technológiákat felvonultató páncélost már nemzetközi koprodukcióban szeretnék megvalósítani a németek, akik elsősorban a franciák részvételére várják ebben a projektben.
Olaszországban február 25-én, a Cervia légibázison hivatalosan is szolgálatba állt az első AgustaWestland HH-101A Caesar harci kutató-mentő helikopter. A különleges erők számára továbbfejlesztett AW101 variánsból eddig 15 példányt rendelt meg Róma, ezekből eddig négy került le a Nagy-Britanniában található Yeovil-i gyártósorról. Az AgustaWestland HH-101A Caesar első példánya 2014 márciusában hajtotta végre első felszállását Angliában. A gép az ötfőnyi személyzet mellett még 20 főnyi katona szállítására képes, de a három M134-es 7,62 mm-es Gatling géppuskával felfegyverezve, (bal és jobb oldali ajtókban, valamint a hátsó rámpán) hatfős legénységgel ellátva is képes 8 különlegesen kiképzett katona és felszerelésük szállítására. A plusz páncélzattal és integrált elektronikus hadviselési rendszerrel is felszerelt HH-101A Caesar az öregedő Sikorsky HH-3F Pelican helikoptereket váltja le.
Éjszaka is képessé váltak a légi üzemanyag felvételére a francia légierő EH (Escadron d'Hélicoptères) 1/67 századának Eurocopter H225M Caracal helikoptereken repülő pilótái. A képesség elérésében segítségükre voltak az Egyesült Államok Légierejének 352. Különleges Műveleti Ezredéből érkező két Lockheed Martin MC-130J Hercules, valamint a személyzetük. A francia gépszemélyzetekből jelenleg még a fele van túl a képzésen, de közülük hárman oktatói képesítést is szereztek.
Újszerű módon próbálja meg a dél-afrikai Denel Dynamics az Umkhonto EIR infravörös önirányítású légvédelmi rakéta hatótávolságát növelni. Az eredetileg 125 kilogrammos indulótömegű és 12 kilométeres hatótávolsággal bíró rakétából már elkészült a 20 kilométeres EIR hatótávolság variáns is. Most egy leváló, az infravörös keresőfej előtti burkolatnál sokkal aerodinamikusabb kialakítású orrkúpot fejlesztenek ki. Ez nem okoz az érzékelő számára gondot, mivel az csak a repülés végfázisában aktivizálódik, nagyjából 3 kilométernyire a célponttól. Az 5 kilogrammnál könnyebb orrkúpot piropatronokkal választják majd szét két részre és ezek így válnak majd le az Umkhonto EIR infravörös önirányítású légvédelmi rakétáról, ami így már 25-35 kilométeres hatótávolsággal fog bírni.
A Dél-Afrikában kilenc éve szolgálatba lépett Umkhonto légvédelmi rakétára elsők között a finnek figyeltek fel. Ők a balti szigetvilág környezetében jobban teljesítő MkII-es változatot hozták létre egy érzékenyebb infravörös kereső integrálásával. Az Umkhonto MkII jelenleg négy HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádon és két HAMEENNMAA-osztályú aknaszedőn áll hadrendben. Az MkII-es konténeres változata új radarokkal egyetemben fejlesztés alatt áll a hazai tengerészeti igények kielégítésére. Továbbá van egy brazil kooperációval létrehozandó Umkhonto megnövelt hatótávolságú infravörös és a radarvezérlésű légvédelmi rakéta is, ami már 30 km-es hatótávval bírhat.
India 2008-ban 80, míg 2012-2013 között további 71 Mil Mi-17V-5-ös helikopterről írt alá szerződést az orosz Rosoboronexport-al. Most újabb megrendelésről folynak tárgyalások, így a 151 darabos állomány 48 további forgószárnyassal bővülhet.
Tajvan haditengerészete három légvédelmi feladatokra specializált katamarán korvettel tervezi erősíteni a szigetország légvédelmét. A 2500 tonnás vízkiszorítású egységek várhatólag a TUO CHIANG-osztály megnövelt méretű változatai lesznek. A fedélzetre csak hazai gyártású légvédelmi rakétákat szánnak. A fegyverzet legnagyobb hatótávolságú tagját az Sky Bow III (TK-3) fogja képezni, ami 150 kilométeren túli célpontok elleni is hatásos lehet. Az Mk.41-es függőleges indítórendszerből startoló 100 km-es hatótávolságú Sky Sword II-es légvédelmi rakéták jelentenék a második védelmi vonalat, míg a harmadikat az amerikai RAM rendszerre hasonlító Sea Oryx képezné, ami az infravörös önirányítású TC-1-es légiharc-rakéta módosított változatát alkalmazza, indítóként 16 darabos mennyiségben.
Hivatalossá vált, hogy az USA új bombázó repülőgépe, melyet eddig LRS-B, vagy B-3-as néven illettek, a B-21-es jelölést fogja viselni.
A héten az amerikai légierő elé tárta a Boeing az F-15-ök modernizálását célzó programját. Az F-15 2040C változat az eddigi duplájára növelt hordozható rakétamennyiségén felül, az F-22 Raptor vadászok fedélzeti rendszereivel együttműködni képes kommunikációs csomag mellé még beépítésre kerülne a további élettartam-hosszabbításon átesett sárkányszerkezetekbe a Raytheon APG-63(V)3 AESA antennájú rádiólokátora is.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-16CJ Fighting Falcon.
Eurofighter EF-2000 Typhoon T.
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet.
Lockheed Martin F-16E Fighting Falcon.
Alenia Aermacchi T-346A Master.