You are here

Melano, a közép-európaiak magazinja

Subscribe to Melano, a közép-európaiak magazinja feed
Melano.hu hírei!
Updated: 1 week 6 days ago

Ariana Grande - Greedy

Wed, 01/02/2017 - 11:32
Categories: Kelet-Közép-Európa

Orthodox karácsony lesz a Szent István Bazilikában

Tue, 03/01/2017 - 22:50
A tizenöt éves születésnapját ünneplő Szent Efrém Férfikar hatodik Orientale lumen sorozatát rendezi meg 2017-ben, a budapesti Szent István Bazilikában.Kapcsolódó cikkek: A finneknél a szaunában kezdődik a karácsonySzürke karácsonyokkal fenyegeti a Télapó lappföldi hazáját a klímaváltozásÍme itt a közép-európai karácsonyi menü!

 

A sorozat első, ünnepi koncertjén, az orthodox karácsony alkalmából január 7-én, szombaton 20:00 órakor az együttes széles repertoárjának legjavából énekelnek a férfikar jelenlegi és régebbi tagjai. A mediterráneum, a szláv világ és a Kárpát-medence karácsonyi tradíciójából összeállított programot Sipos Mihálynak, a Muzsikás együttes primáriusának hegedűszólói ékesítik. A korábbi tagság jelenléte okán a műsor egyes részeiben 35 tagú férfikarrá bővül a Szent Efrém és a hagyományos kántálásba az egész közönséget bevonják.

Orientale lumen – Kelet világossága. Szent II. János Pál enciklikájának címét kölcsönözte mottóul a Szent Efrém Férfikar a budapesti Szent István Bazilikában 2011-ben elindított hangversenysorozatához, mely mára Budapest egyik legkedveltebb egyházzenei eseményévé nőtte ki magát.

Az együttes névadójáról, Szír Szent Efrémről (306-373) – akit már kortársai a „Szentlélek hárfája” megtisztelő címmel illettek – feljegyezték, hogy énekei, himnuszai sok embert vezettek vissza az „igaz útra”. A Szent Efrém Férfikar fő célja a bizánci rítusú keresztény világ vokális örökségének kutatása, bemutatása és népszerűsítése, a bizánci zene szépségének és misztériumának megismertetése elsősorban a magyar, valamint az európai közönséggel. Ugyancsak nagy hangsúlyt helyez az európai kortárs zene új kompozícióinak megszólaltatására és a magyar férfikari hagyomány (Liszt, Bartók, Kodály, Ligeti) ápolására. A kórus gyakori fellépője Európa legfontosabb zenei központjainak és fesztiváljainak, rendszeres résztvevője a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak.

A Magyar Örökség és Budapest Márka díjjal kitüntetett Szent Efrém Férfikar idén ünnepli 15 éves születésnapját.  A Liszt-díjas Bubnó Tamás által 2002-ben alapított kórus missziójának tekinti a kultúrák közötti párbeszéd kialakítását. Fő céljuk, a bizánci rítusú keresztény világ vokális örökségének kutatása, bemutatása és népszerűsítése mellett az európai kortárs zene új kompozícióinak megszólaltatása és a magyar férfikari hagyomány - Liszt, Bartók, Kodály, Ligeti - ápolása. Énekeltek többek között a King's Singers-szel, Sebestyén Mártával, az Anna and the Barbies-zal, Presser Gáborral, a Budapesti Fesztiválzenekarral, a Moszkvai Pátriarkátus Kórusával és Lalla Salma marokkói hercegnő jelenlétében egyaránt.

 

Tags: orthodoxkarácsony Kultúra: ZenePanoráma: Sajtóközlemény
Categories: Kelet-Közép-Európa

Julia Kamińska, a real diva from Poland

Sun, 01/01/2017 - 19:49
Julia Kamińska is one of the brightest stars in the Polish public life. She appears every day in popular serials, or theatre performances. After doing a photo shoot for the CKM, Playboy laid front of her feet.Kapcsolódó cikkek: Julia Kamińska – kobieta z krwi i kościEgyszerűen fantasztikus a magyar konyha - interjú Julia Kamińskával


It wasn’t always like this; she was on her way to be a German teacher in Gdansk when eight years ago Poland discovered her as Ugly Betty. We did the interview in late evening; despite of this she was smiling and she was talkative. Those are the main pillars of her character, plus the high emotional and intellectual intelligence. Julia celebrated her 29th birthday in 13th of November, 2016.

You were playing the main character in Ugly Betty (BrzydUla), which was filmed in Poland after the famous Columbian TV-serial. How hard was for you playing an ugly girl when you are an attractive woman? Was it a challenge for you? Didn’t you think it might be risky in a way that film industry would always use you only for such roles?
Thank you for your compliment, but I didn’t find it risky. Now, when I am a bit closer to 30, I feel self-conscious and I feel well with myself. Although, it wasn’t always like this. When I was a teenager I had a lot of bad feelings about myself. I thought I was not pretty neither interesting, I also wasn’t considered as an attractive individual among schoolmates. So it wasn’t very far from me to play this kind of role, or to put this character into reality. I knew exactly how it feels.

Can we say that Ugly Betty brought you into popularity in Poland at all?
That is right, before that people didn’t know me. Ugly Betty brought me big changes. I had to give myself for it, I had to leave my hometown.

Could we say that your dream come true?
Exactly, but I didn’t plan my life like this, I wasn’t expecting any career to come like this, at all. Although I was acting long before Ugly Betty, I didn’t even have a theatre diploma, and still i don't have. After the secondary school I applied for German linguistic studies. I didn’t think about applying to acting school, because I was too scared and I was afraid I wouldn’t be successful even if I would have applied. But, as I really wanted to do this, I decided to participate in few workshops in Wybrzeżak Theatre, in Gdansk, where I was born. There, from time to time, appeared someone from the film industry, looking for young people to play small parts in serials which were being shooted in North-Poland. It was cheaper for them to find young actors in Gdańsk, than to bring them all from Warsaw. So, they were organising castings and once I won one of these. After playing this small role, I kept being invited for castings for bigger and bigger parts in several TV-serials. I started going to Warsaw for auditions. And then, after several years came the audition for the Ugly Betty serial. Although I was already studying German in the University of Gdansk, and despite of that day I had an exam, I decided to go to Warsaw instead. Luckily, I won it and that is why I can actually talk today to a Hungarian journalist (smile). That was the real start of my carrier. Ugly Betty was my first big success. Before that I played mostly smaller roles. Although once I played the daughter of the main character in a serial, I considered it very big by that time. So before getting the first main role in my life, I went through a slow, natural process. I had a lot of time to learn acting.

(Fotó:Mateusz Motyczynski)

After Ugly Betty, in 2013 you had a photoshoot for the Polish CKM that you did for saving money for a baby, who needed an urgent surgery. Was this charity action successful?
Unfortunately the baby died before the operation could have done. The parents of this girl decided to give the raised money for another girl who needed the same operation. And this operation was succeeded. 

Did you get bad comments in Poland for undressing yourself in a male magazine?
No, actually it wasn’t so bad. Probably because it was a very dressed-up and shy session, as for CKM, it wasn’t all that controversial. There were of course negative comments, but mainly from the people on the internet. 

On the internet you can find every time negative comments. I get it every day, there is nothing to worry about it. Did you make a photo shooting after that or it was a one-time thing?
Playboy Poland called me lately and they asked if I’m willing to show a bit more. I said no for them. The reason is I don’t feel like that it suits for me. It is very stressful to be photographed when you have few clothes on you. Once I played in a movie where I was totally naked and I felt myself very embarrassed, although it was only one scene. Even though the director, Janusz Morgenstern, was really nice and did everything for me to feel comfortable, I decided not to do this anymore. I just feel so weird when I have to be naked front of the camera.

Comparing to this it could’ve been fun for you when you were on a cover of Polish teen magazine. How was that? Did you try yourself how to be a model?
That is right. It was long time ago; I was around fifteen or sixteen. Once my friend wanted to take part in a contest where a winner could win a possibility to be on a cover of a teen magazine, called Dziewczyna (The Girl). She suggested we could go together to feel more self-confident. Later it turned out, that I actually won it. It was absolutely fun in the start, because I was able to go to Warsaw first time in my life. In the photo session they’ve changed my style and they cut my fringe. I looked awful, but I felt the pressure so I was pretending everything is cool. The minute after leaving the studio I cried. This was my first impression of Warsaw. The city was rainy and my hair was simply bad. 

If there is something really fits to you that might be dancing.
I love dancing, although I wouldn’t say that it is the thing im very good at. In 2010 I won the Polish version of the Dancing with the Stars show. In my work I keep dancing professionally, for example in musicals, so I may think, I should be good at it. But the truth is, that to be good at it, I always need a professional partner. Do you know the show by Goldie Hawn, Nobody Soes It Like Me? When I try to be professional without a dancer by my side, I feel like the character she created there. For a woman it is always easier to dance, she can be led. Dancing, in general, is not very feministic, mainly the man has the leader role. 

Julia Kaminska at the age 1,5

You play in one of the most famous Polish serial, called “Na dobre i na złe” (For Better and for Worse) which is broadcasted in Hungary by TVP Polonia. Did it change your life?
Yes, it did, because people started looking at me not like as Ugly Betty. Interestingly, before I got a chance to appear in this serial I've had a hard period of my life. I cut off everything and I went back to my hometown to finish my studies. There were so much going on, that I felt that I must stop it for a while. I didn't have time to see my family for months, because I had so much work. In some aspects it was great, but on the other hand, I felt kind of weird and lonely. I've wanted to be a regular German student again. I knew that I actually I could do that. I only had to refuse to do everything I was supposed to do. And I did. I came back and graduated. After this break I wanted to return to Warsaw to be an actress again. As I could expect, it wasn’t all that easy. I didn’t have any work for some time. Later got some small roles in theatre and dubbing, the big opportunity came with the For Better and for Worse serial in 2013. This role helped me a lot also because of the character I’m playing there. A totally different person than Ugly Betty. You know, sometimes, after playing a main part, it’s not easy to convince people that you are also able to play something else. ‘Na dobre I na złe’ worked out really good for me, but I’m moving on. Right now I am also acting in different serials, Singielka and Na Wspólnej.  

How would you describe your character from For Better and for Worse, Zuzia Krakowiak?
She is crazy and courageous. She is not always nice. My grandmother mentioned me in the first times that she expected something different. In the serial all doctors are good, but I played a bad person who was stealing boyfriend from another woman. Although for now Zuzia Krakowiak changed a bit. She turned out to be a good doctor, quite an aggressive one, but professional. Grandma is happy (smile).

What do you prefer when you are at the stage, negative or positive roles?
I work in a theatre, called Teatr Komedia since eight years. I love playing bad girls. Or bad guys, because I play a male role, as well. To be correct, I’m playing a girl, who is pretending to be a boy. In the other hand I really like to get a feedback from the audience for being a good character, but negative persons usually give more space to work. It’s more interesting to work on a role of a mad killer, than on a regular next-door girl. That is how it works. Now I’m working on a musical. My character is a really sweet girl, later turning out to be a total bitch. I love it! And I really enjoy musicals, even though most of them are easy or even stupid. 

You were playing in several movies already. Where you had the biggest role?
I think the biggest role of mine was in Swing in 2013, which was directed by Abelard Giza. He is the most famous stand-up comedian in Poland. There were bunch of people in this movie as well, who started acting with me in Wybrzeżak Theatre in Gdansk. I played with Ewa Błachnio, Szymone Jachimek and Kacper Rucinski – they are all famous comedians now in Poland. 

( Fotó: party.pl)

How did you start scriptwriting?
I firstsly started scriptwriting when I have been working on Ugly Betty, but I only wrote some small scenes and then didn’t have time to continue. By that time I made friends with the scriptwriters team, they are all really great, talented people. The main scriptwriter, Piotr Jasek, is actually my boyfriend now (smile). As I said before, there was a time, when I didn’t have job as an actress. The scriptwriters team helped me out then. They offered I could try writing again and right now I'm working with them, although i'm still learning. For me it is a hard thing to do, definitely harder than acting. I also think that I don’t have a special talent for scriptwriting. I can write decent dialogues, but creating an interesting dramaturgy is a huge effort and takes a lot of time. I try to do my best. Currently I’m co-writing First Love (Pierwsza Milosc), and Singielka. 

Could it happen maybe that you write a script for another popular TV-serial, called “L, as Love” (M jak miłość)
I don’t know, I have never thought of this, but you never know. What I do know, is that acting is not a safe job. Being an actress is a lot of fun, sometimes a lot of money, too. But also, you never know when it ends. Who knows, maybe next year I will not have anything to do. So I feel the pressure to be prepared to do something different. Although my dream is simply being an actress till the end of my life (smile). That’s why I’m always trying to be as good as I can be and learn as much as I can. This makes me feel a bit saver. Extra skills help a lot, for example singing. Earlier I’ve tried singing professionally for the first time in 2008, when the producer of Ugly Betty asked me if I could do that. I sang the opening song of the serial. From that time I sing more often, for example in dubbing or in theatre. Right now I’m taking professional classes. A month ago I went to a studio with Marcin Świetlicki and we recorded two songs for his new album. I plan to make my own album too, but I have only three songs, yet. I will need some more time for this and now I really don’t have it.

When do you have time to rest? Are you able to switch off yourself when you travel?
Usually when I go to abroad I prefer to do sightseeing, to see how people are really living on that place. i like being active in holiday. But when I think of a holiday now, I guess - when I eventually get a free week - It would rather be just lying flat on a beach. I’ve done it last year once already, a typical all-inclusive thing in Greece and it was exactly what I needed. I don’t know what I will visit next time. 

Maybe to Hungary?
I’ve been in Hungary two times when we were doing dubbing work for Dreamworks. Interestingly it was Polish dubbing. I loved the Hungarian capital, it is a very pretty place. The buildings were incredibly beautiful. Interesting for me was that further from the center, many of these gratious bulidings seemed to be abandoned. Your food is absolutely fantastic, I didn’t find even one bad restaurant. I’m sure I will come back!

English translation was based on the Hungarian version (22.11.2016)

Tags: Julia KaminskaPolandactressinterview Other languages: English
Categories: Kelet-Közép-Európa

Jedi-lovag járt a fővárosban

Thu, 29/12/2016 - 23:11
Varsót évről-évre rengeteg turista keresi fel, nem csoda, ha akadnak közöttük rendkívül kivételes személyiségek is. December közepén az Obi-Wan Kenobit alakító Ewan McGregor látogatott el a lengyel fővárosba. Kapcsolódó cikkek: Negyven éves a kicsike


A hírt ugyanakkor nem kapta fel a magyar, vagy éppen a regionális sajtó, ami jól mutatja, hogy mennyire el van kényeztetve Közép-Európa a hollywoodi sztárok jelenlétével. November elején például Tom Hanks budapesti feltűnése keltett nagy visszhangot, ő ugyanis előszeretettel fotókodott elagott Polski Fiatokkal. Az amerikai színész ilyesfajta akciói még a lengyel Duży w Maluchu készítőit is megihlették, akik megkérdezték, nem lenne-e kedve interjút adni nekik egy lengyel Polski Fiatban. 

Obi-Wan Kenobi december 17-én járt Varsóban. A skót színész este töltött fel egy képet Instragram oldalára, melynek hátterében a Királyi Palota és egy szépen feldíszített karácsonyfa látható. A wawalove.pl internetes portál szerint McGregor mindössze néhány napot töltött a lengyel fővárosban. Ráadásul nemcsak varsó belvárosából, hanem még a repülőtérről is posztolt egy képet. 

Fotó: Ewan McGregor Instagram

Tags: Star WarsjediCsillagok Háborúja Színes: Utazás
Categories: Kelet-Közép-Európa

Használtan is népszerű a Škoda

Thu, 29/12/2016 - 22:35
Az AAA Auto értékesítési adatai szerint a csehek használtan is szeretik a Škodát. A harmadik legkeresettebb típus meglepetés lehet. Kapcsolódó cikkek: Skoda Fabia RS - te dög!

 

A használt autók értékesítésével foglalkozó AAA Auto legalább 41 ezer járművet értékesített 2016. januártól november végéig tartó időszakban, a cseh Prague Monitor szerint. A cég tájékoztatása alapján elmondható, hogy a két legnépszerűbb típus a vásárlók döntése alapján, a Škoda Fabia és a Škoda Octavia volt. A cseh gyártmányok mellett a Volkswagen Passatot vásárolták a legtöbben.

Az AAA Auto 70 ezer autót értékesített Közép-Európában 2016-ban, a decembert is beleértve. Ezzel közel került a 2007-es rekordhoz, amikor 80 ezer gépjárművet adtak el a régióban, összesen 45 telephelyen. A cégcsoport emellett az elmúlt öt évben 37 százalékos növekedést ért el. Az AAA Auto többségi tulajdona 2014 óta a brit-lengyel Abris Capital Partners kezében van. A társaság várhatóan 2017-ben ünnepli a kétmilliomodik vásárlóját. 

 

 

Tags: Škodaautóértékesítéseladás Tech: Autó
Categories: Kelet-Közép-Európa

Antal Tímea: véremben van a népzene

Tue, 13/12/2016 - 19:46
Antal Timivel és zenekarával a Vörösmarty téri Hard Rock Caféban ültünk le egy fagyos, decemberi estén beszélgetni. Eleinte féltem attól, ez a hely nem passzol majd hozzájuk, de rájöttem, hogy leginkább én tűnhettem nem odaillőnek. Kapcsolódó cikkek: Antal Tímea: nem díva és nem celebAntal Timi idén új albummal jelentkezik

 

A 23 éves, bánffyhunyadi lányban és a fiúkban annyi energia, terv és elképzelés van, hogy én a magam harminc évével egészen öregembernek éreztem magam mellettük a lehető legjobb értelemben. Ha holnaptól csak az ő koncertjeikre kellene járnom, egyáltalán nem bánnám, tudom, hogy rendben lenne a zenei ízlésem a következő egy-két évtizedre. Antal Tímea és zenekara nemrég új albummal jött ki és biztosan nem állnak meg a nagylemezig.

Kezdjük kicsit távolabbról, legutóbb az Eurovíziós Dalfesztivál hazai válogatója kapcsán beszélgettünk. Hogyan élted meg, hogy nem te nyerted meg? Mi történt Veled azóta? 
Timi: Nem éltem meg csalódásként, hogy nem én kerültem ki. Nagyon szeretek versenyezni, ezért az itthoni eurovíziós válogató nagyon pozitív élmény volt számomra. Ráadásul akkor kezdtem el rockosabb irányba menni a Malek Miklós által szerzett Woke Up This Way című számmal. Azóta nagyon sok minden változott a zenei világomban. Az Eurovízió óta számtalan single-t adtam ki, melyhez készültek klipek is és az „Elég” című dalommal megjelent egy olyan irány, amely felé szeretnék tovább haladni, egy sokkal kiforrottabb, komplexebb formában. Alapvetően mindig is szerettem volna zenekarral dolgozni, nem véletlen, hogy a magyar válogatóra is zenekarral mentem, igaz, az még egy teljesen más formáció volt. Alapvetően én inkább úgy gondolom, hogy magamhoz képes sokat fejlődtem az Eurovízió óta. 

A saját zenekar ötlete mihez köthető? Hirtelen jött ötlet, vagy egy gyerekkori álom beteljesülésének tekinthető?
Timi: Gyerekkorom óta énekelek és én abban az időben nőttem fel, amikor még zenekarok koncerteztek, nem pedig egyedülálló emberek álltak a színpadon egy CD-lejátszó mellett. Nekem értelemszerűen az volt az elképzelésem már akkor is, hogy egyszer saját zenekarral adjak koncerteket, nem pedig egyedül. Ehhez képest voltak mellékutcák, nem mindig úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettem volna, de azt gondolom, hogy pont ezek a zsákutcák voltak azok, melyek hozzásegítettek ahhoz, hogy végül azon az úton járjak, amin eredetileg is járni akartam. Ha egy zenész a kezébe veszi a hangszerét, akkor ott már történik valami, ami egészen más, mint amikor egy gépen gombokat nyomkodunk, ami persze nyilván nagyon jól szól és könnyedén kivitelezhető zenekar nélkül is. Én azt szeretném, hogy a zenénkben benne legyen az élő zene varázsa. Egy dob- vagy gitárszólót semmi sem helyettesíthet igazán. Fontos számomra az is, hogy ne legyen szükség képi világra annak érdekében, hogy élvezhető legyen a zenénk. 

Van valami, amit az elmúlt öt évben másképp csináltál volna a karriered szempontjából?
Timi: Igen, az elejétől kezdve zenekarral dolgoznék. Erdélyben leginkább versenyekre jártam és nem volt egy kialakult zenekarom. Viszont onnantól fogva, hogy sikerült meglépni egy lépcsőt, úgy kellett volna folytatni az utat, ahogyan most csinálom. A rajongótáborom valamelyest persze átalakult, annak idején én is picivel fiatalabb voltam, ezért fiatalabbaknak énekeltem. Most viszont már nem feltétlenül tudnék úgy énekelni a tizenévesek számára, ahogyan azt ők szeretnék. Szóval, ahogyan én fejlődtem, úgy változott a zenei világom és ezzel együtt változott az a réteg is, aki most a zenekar rajongótáborának tekinthető. Nyilvánvalóan voltak olyanok, akik elfordultak, vagy csak addig voltak érdekeltek ebben a dologban, amíg ott voltam a TV-képernyőjén, de szerintem ez még alakulgat. 

Lehet azt mondani, hogy a jövőben hátat fordítasz a bulvárnak?
Timi: Én régebben sem feltétlenül szerettem volna szerepelni a bulvárban mindenféle magánéleti történésekkel. Nem is tudom, hogyan fogalmazzak szépen, mindig próbáltam az ilyen értelmetlen dolgokból kivonni magam. Ez nagyon sokszor nem sikerült, mert vannak olyan szituációk, amikor ez kivitelezhetetlen. Emellett rengeteg kitalált történet keringett rólam a sajtóban. Nem én vagyok az egyetlen a szakmában, akivel ez megtörtént, viszont ezzel utólag már nem nagyon tudok mit kezdeni. De jól érzed, hogy szeretnék inkább a zenénkkel kitűnni és szeretném, ha inkább az kerülne előtérbe. Szeretnénk valami olyat nyújtani az embereknek, ami kicsit komolyabb és mélyebb. Persze nem azt mondom, hogy nem mesélek szívesen a gyermekkoromról, mert az mondjuk nem bulvár, de a fő vonal számomra a zene marad. Szeretnék ebben maradandót alkotni. 

Balról-jobbra: Demkó Gergő, Antal Tímea, Kőrösi Tamás és Faragó Viktor

Szülővárosodban még mindig nyomon követik a sikereidet?
Timi: Bánffyhunyadon mindig nagyon kedvesen fogadnak. Mindenki tud mindenről, azt érzem és látom, hogy továbbra is büszkék rám és ezt nagyon köszönöm nekik, mert úgy tűnik, hogy érdekli őket a dolog. Igyekszem mindig úgy cselekedni, hogy ez ne változzon és törekszem arra, hogy megháláljam az otthoniak szeretetét és támogatását. 

Hogyan állt össze a zenekar, hogyan ismertétek meg egymást?
Timi: Én jelenleg az MZTSZ Kőbányai Zenei Stúdió hallgatója vagyok, és az idén fogok végezni. A srácokat ezen a helyen ismertem meg. Faragó Viktor a gitárosunk, Kőrös Tamás a basszusgitárosunk, Demkó Gergő pedig a gitárosunk és dalszerzőnk egyben. A dobokért Borbély Lőrinc felel, viszont ő most sajnos nem tudott eljönni az interjúra. A bandában eleinte Tomi, Lőrinc és Viktor volt benne, később Gergő is csatlakozott.

Gergő: Timivel úgy találkoztunk, hogy idén januárban egy hangszercég bemutatóján vettem részt, ahol én voltam a billentyűs demonstrátor. Ott ismerkedtünk meg és hamar kiderült, megvan közöttünk a kémia.

Nem tudok elmenni amellett, hogy zenesuliba jársz... 
Timi: Szükségem volt a zenesulira, mert eddig csak hangképzésben vettem részt. A zenét korábban nem tanultam, így például sem a szolfézzsal, sem a zeneelmélettel nem voltam tisztában. Mindenféleképpen szerettem volna egy kicsit belelátni a zenének abba az oldalába, amikor például kottából kell olvasni. Nagyon tetszik a tanulás és sokat is segít. Egyrészt azt kaptam ettől a sulitól, amit vártam, másfelől pedig barátokra, valamint csodálatos zenésztársakra leltem. Ezek a fiúk külön-külön is fantasztikus zenészek és együtt is azok tudnak lenni. 

Milyen stílusú zenét játszotok, mi áll hozzátok a legközelebb?
Timi: Hozzánk a pop-rock műfaj áll a legközelebb, ezért alapvetően ez volt az az irány, amit az indulástól képviselni szerettünk volna, de mivel az albumon helyet kapott egy népdalfeldolgozás is, ezért sokoldalú zenekarként tekinthet ránk a közönség. Hozzá kell tennem, hogy mindig szerettem volna a saját dalaimat úgy hallani, hogy már eleve rockosabban vannak felvéve. 

Mit lehet tudni az új lemezről?
Timi: A „Még az úton” című lemezünk nem olyan régen jelent meg és valóban ez a korong tekinthető a közös utunk kezdetének. Az az új vonal, illetve az az új hangzás, amit a jövőben szeretnénk tovább vinni, az ezen a lemezen jelenik meg először. Az album címadó dala egy népdalfeldolgozás, melyet a Gergő talált ki. Emellett megtalálható rajta még két, új köntösbe öltöztetett dal, a „Közelebb” és az „Elég”. Helyet kapott továbbá két új dal is, „Tengerkék” és „Álmomban” címmel. Előbbinek részben Herold Péter írta a dalszövegét, mellette pedig én és Demkó Gergő vagyunk a további szerzők. Az „Álmomban” című számot pedig Gergővel ketten szereztük, ráadásul ez az első olyan dal, aminek a szövegét én írtam. Nagyon féltem ettől, mert kishitű vagyok a dalszövegírást illetően. Az új lemezünknek komolyabb és mélyebb hangvétele lett. Azt hiszem, ezen az albumon érezhető lesz, hogy felnőtté váltam ebben a szakmában és egy sokkal érettebb, letisztultabb hangzást élvezhetnek majd a rajongók.

Video of sSoACKOOUp4

Mikor jöhet a nagyelemez?
Gergő: Terveink szerint másfél éven belül akár valósággá is válhat. Nyilván egy nagylemez elkészítése hosszú folyamat, tehát mondjuk 12 számot felvenni és összerakni jóval időigényesebb. Viszont addig várhatóan több dalhoz is készítünk majd videoklipeket. 

Mikor lesz lemezbemutató koncert?
Timi: Az új album egyes dalait nemrég Dunaújvárosban hallhatta a közönség, ugyanakkor igazi lemezbemutató koncertnek a december 14-i, Spinoza-házban tartandó est lesz tekinthető. Ott lesz először hallható az összes dal az új albumról, emellett számtalan feldolgozást is hallhat majd a közönség. A szerdai, 19 órakor kezdődő koncert érdekessége, hogy a teljes zenekari csapat egy háromfős vonósszekcióval egészül ki. Ezen a 90 perces koncerten a rajongóknak lehetőségük nyílik megvásárolni az új lemezt. 

Miért pont színházteremre esett a választásotok a lemezbemutató kapcsán?
Gergő: Igazság szerint ez az én agyszüleményem volt. Amikor szóba jött ez a karácsonyi koncert, akkor mondtam a Timinek, hogy olyan helyre lenne szükség, ahová effektíve koncertre megy az ember, tehát nem azért, hogy lemenjen szórakozni valahová, ahol éppen ott van egy énekes, vagy énekesnő, hanem kifejezetten a zenei élményért.  Persze manapság rengeteg akusztikus felállás van, de az volt a célunk, hogy ne átlagos élményt adjunk, hanem egy annál sokkal élvezetesebbet, ezért kiegészítettük a zenekarunkat két hegedűvel és egy csellóval. Ez így már máshogy szól, van egy egyedibb, élvezhetőbb és teljesebb hangzása. Ezért esett a választás a színházteremre, ami egy megfelelő helyszín egy ilyen koncert számára. 

Melyik népdalt dolgoztátok fel az albumon?
Timi: ez egy erdélyi, kalotaszegi népdal. De én nagyon szívesen énekelnék más tájakról is népdalokat, csak az a baj, hogy nem tudok. Szóval fiúk, ha ti tudtok, akkor tanítsatok meg! Én alapvetően azt gondolom, hogyha bárkinek van a csapatból egy jó ötlete, akkor abból azonnal elkezdünk dolgozni és táplálkozni, tehát nincs kifejezetten az, hogy csak egyvalaki  lehet a főnök. Nyilván mindenkinek számít a véleménye és a dolgok közös együttműködés keretében alakulnak ki. Persze ez nagyon nehéz, a fiúk nyilván erről többet tudnának arról mondani, hogy milyen csapatban dolgozni és alkotni, mert nekem még teljesen új. 

Autentikusan szeretsz népdalokat énekelni, vagy inkább modernizált változatban?
Timi: A népdalokat képtelen vagyok popposan, vagy másként csinálni, mert nagyon figyelni kell a hajlításokra. Ha kérik tőlem, akkor se megy másképp. Ha egyedül énekelek népdalt, akkor a hajlításokon keresztül a tájszólásokig mindent úgy csinálok meg, ahogyan azt kell, mert ebben nőttem fel és ez a véremben van. Ahogy a néptánc is, hiszen hétéves koromtól fogva 12 éven át néptáncoltam. 

Érdekes, ha rátok néz az ember, akkor inkább egy punk zenekar ugrik be, mégis népdalfeldolgozásról beszéltek.
Gergő: Ez érthető, hiszen a pop mellett mindnyájunknál ott van a rock is, mint közös nevező. Én például Richie Samborán nőttem fel, akinek, ha jól látom ott lóg a gitárja szemben, a falon. Erről a népzenei vonalról azt kell tudni, hogy miután Timivel jobban megismertük egymást, akkor úgy éreztem, hogy van benne valami, ami kikívánkozik belőle, de nem tud felszínre törni. Nagyon sok időt töltöttünk már eddig együtt és azt figyeltem meg, hogy általában, ha elkezd dudorászni valamit, akkor az biztosan népdal. Sokat mesélt a régebbi dalairól, tudtam, hogy néptáncolt, illetve azt, hogy énekelt is népdalokat. Egyszer bevillant nekem, hogy érdemes lenne ezzel foglalkozni, ezért egyszer megkértem, írja le azt az öt népdalt, amelyek először az eszébe jutnak. Mire hazajött, addigra már megvolt a szám alapja. Csak hozzáteszem, hogy ő erdélyi, én pedig felvidéki vagyok, nekem édesanyámék néptáncoltak és én úgy nőttem fel, hogy táncpróbákra jártam velük. Igazából mindkettőnkhöz közel áll a népzene, és ahogy tapasztalom, a zenekarhoz is. Magyarországon mindenki tud azonosulni ezzel a műfajjal. 

A Spinoza-házban tartandó akusztikus koncert lemezbemutató is lesz egyben

Ez a kérdésem elsősorban a srácokhoz szól: mivel foglalkoztatok azelőtt, mielőtt beszálltatok volna a bandába?
Gergő: Én alapvetően session zenészként dolgoztam az elmúlt tíz évben, ami gyakorlatilag a kenyérkereső állásom is volt egyben. Tíz éve költöztem Budapestre a Kassa melletti, Szepsi nevezetű kisvárosból. A tanulmányaimat a csepeli Egressy Béni Szakközépiskolában végeztem el, de ezt követően már nem tanultam tovább, mert jöttek a zenekarok. Az első együttes, amiben játszottam, az a Bon-Bon volt. Eddig rengeteg jó koncerten vettem részt, de úgy gondolom, hogy most már itt az idő, hogy kibontakozzak egy kicsit. 

Viktor: Eddig én is sessionködtem. Korábban mindenfélét játszottam előtte, volt metál, pop, fusion, tényleg mindennel foglalkoztam, amihez csak kedvem volt, előszeretettel kalandozgattam a stílusok között. Hangulatfüggő mit szeretek csinálni, kedvelem még a funky-t is, de játszottam korábban dzsesszt is. Emellett vállalok gitároktatást, felkészítek konzira énekeseket, vagy olyanokat, akik jönnek hozzám. Persze most is sessionködöm is még, ha időm úgy engedi. 

Tamás: Eddig én is session-zenészként éltem az életemet. Volt, amikor több koncertre, volt amikor csak egy fellépésre hívtak és volt olyan idő is, amikor állandó session zenekarral léptem fel. Emellett voltak és vannak saját projektek is. Nekem még másfél év van a kőbányai suliból és próbálok minél több időt a gyakorlásra és a tanulásra fordítani. 

Mennyire nehéz kitűnni számotokra így a médiában, hiszen Magyarországon nagyon sok tehetséges előadó van. Ütköztetek-e eddig bármilyen akadályba a zenekar elindítása során?  
Timi: Azt gondolom, hogy ez a szakma alapvetően nagyon nehéz és szerintem a legnagyobbaknál is mindig vannak akadályok. Ezek arra jók, hogy jobban összekovácsolják a társaságot, emellett a kudarcokból is lehet tanulni. Ha lehetne, én azt kívánnám magunknak, hogy soha ne legyen semmi probléma, vagy akadály előttünk, de nyilván mindig adódhatnak nehéz helyzetek. Eddig szerencsére gördülékenyen tudtuk csinálni a dolgainkat és egy remek banda jött össze emberileg és szakmailag is. Biztos, hogy nem lesz könnyű, de szerintem minden azon fog múlni, hogy mi mennyire szeretjük ezt az egészet és mennyit vagyunk képesek megtenni ezért a csapatért. Ha tudunk valami olyat alkotni, ami sokaknak tetszik és sok réteget vonz, akkor nem azon fog múlni, hogy hányszor voltunk a címlapon.

Fotók: Aranyi Péter 

Tags: interjúAntal Tímeakoncertzene Színes: Interjú
Categories: Kelet-Közép-Európa

Julia Kamińska – kobieta z krwi i kości

Fri, 02/12/2016 - 15:45
Julia Kamińska jest jedną z najbardziej błyszczących gwiazd w polskim życiu publicznym. Prawie codziennie widujemy ją w którymś z seriali albo przedstawieniu teatralnym.Kapcsolódó cikkek: Egyszerűen fantasztikus a magyar konyha - interjú Julia Kamińskával

 

Lubi być fotografowana. Po serii zdjęć dla polskiego wydania CKM nawet Playboy leżał u jej stóp. Ale Julia nie zawsze była taka. Osiem lat temu  studiowała germanistykę, wtedy Polska odkryła ją w roli Brzyduli. Nasza rozmowa miała miejsce wieczorem, mimo tego Julia była uśmiechnięta i  rozmowna.  To są najważniejsze filary jej osobowości, nie mówiąc o wysokiej inteligencji emocjonalnej i umysłowej. Julia 13-ego listopada obchodziła swe 29 urodziny. Poznajmy ją bliżej z tej okazji!

Grałaś główną rolę w serialu Brzydula, która została nakręcona w Polsce na podstawie kolumbijskiego serialu Betty, brzydka dziewczyna. W jakiej mierze stanowiło trudność dla ciebie zagranie brzydkiej dziewczyny? Przecież ty jesteś piękna. Czy było to swoiste wyzwanie? Nie bałaś się zaszufladkowania ze strony polskiego przemysłu filmowego?
Dzięki za komplement, ale ani trochę się nie bałam.  Teraz, kiedy zbliżam się do trzydziestki, jestem coraz bardziej pewna siebie, dobrze się czuję w swojej skórze. Nie zasze tak było.  Jako nastolatka miewałam liczne problemy ze swoim wyglądem. Uważałam, że nie jestem zgrabna, ani ciekawa.  W oczach swoich  kolegów ze szkoły też nie byłam osobą pociągającą.  Dlatego zagranie tej roli nie stanowiło dla mnie trudności.  Dokładnie wiedziałam, co oznacza być „brzydulą”.

Czy można powiedzić, że dzięki roli Brzyduli stałaś się sławna w Polsce?
To prawda. Wcześniej ludzie mnie nie znali. Brzydula przyniosła duże zmiany w moim życiu. Musiałam w pełni oddać się tej roli i musiałam opuścić swoje miasto rodzinne.

Aktorstwo to realizacja swoich marzeń.
Dokładnie, chociaż nie przypuszczałam, że moja kariera będzie się układać w ten sposób. Prawdą jest, że już dawno przed Brzydulą zajmowałam się aktorstwem, jednak na początku inaczej wyobrażałam sobie moje życie. Nawet nie miałam dyplomu aktorskiego. Nie myślałam o tym, żeby zdawać na studia aktorskie. Bałam się tego i uważałam, że nie odniosłabym sukcesu jako aktorka. Ale jednak zdecydowałam się spróbować swych sił w aktorstwie i brałam udział w kilku kursach w Teatrze Wybrzeże w Gdańsku, w swoim rodzinnym mieście.  Tam od czasu do czasu pojawiał się ktoś z przemyślu filmowego szukając młodych aktorów i aktorek dla mniejszych ról w serialach, które były kręcone w Północnej Polsce. To było tańszym rozwiązaniem niż przywozić aktorów i aktorki ze stolicy.  Więc regularnie organizowano tego rodzaju castngi i raz udało mi się wygrać jeden z nich. Po małej rólce zostałam zaproszona na kolejne castingi i dostawałam coraz większe role w serialach.  Dzięki temu zaczęłam jeździć na castingi do Warszawy. Po kilku latach nadszedł czas na casting do Brzyduli. W tym czasie sudiowałam germanistykę na Uniwersytecie Gdańskim. Opuściłam jeden egzamin żeby móc pojechać do Warszawy na casting Brzyduli. Casting na szczęście wygrałam i dzięki temu dziś rozmawiam z węgierskim dziennikarzem. To był prawdziwy początek mojej kariery, a Brzydula  moim pierwszym wielkim sukcesem. Wcześniej grałam raczej mniejsze role. Kiedyś w jednym z seriali zagrałam córkę głównego bohatera i traktowałam to jako dużą rolę. Był to powolny, naturalny proces który poprowadził do mojej pierwszej dużej roli i wcale tego nie żaluję, ponieważ miałam dużo czasu aby nauczyć się aktorstwa.

( Foto:party.pl)

W 2013 po Brzyduli ukazała się seria twoich zdjęć w polskim wydaniu CKM. Zgodziłaś się pozować, aby uzbierać pieniądze dla dziecka, które wymagało pilnej operacji. Czy akcja dobroczynna okazała się sukcesem?
Niestety dziecko umarło, jeszcze przed zabiegem.  Jej rodziece jednak przekazali ową sumę dla innej dziewczynki, która też wymagała pilnej operacji. Na szczęście ta operacja się udała.

Czy pojawiały się negatywne wzmianki w Polsce w związku z tym, że rozebrałaś się dla męskiego magazynu?
Nie, nic strasznego się nie działo. Seria zdjęć w CKM-ie to nie były akty, więc nie wywołało większych emocji. Oczywiście zdarzały się złośliwe wzmianki, ale raczej na Internecie.

To zawsze się zdarza. Ja prawie codziennie otrzymuje tego rodzaju wzmianki. Nie ma powodu do zmartwień. Czy potem też podjęłaś podobne sesje, czy to była jednorazowa okazja?
Polski Playboy też zaprosił mnie później i zapytali, czy zechcę pokazać nieco więcej? Odpowiedziałam, że nie. Uważam, że to nie pasuje do mnie. Raz tylko zdarzyła mi się naga scena w filmie. Reżyser, Janusz Morgenstern, był bardzo miły i pomocny, zrobił wszystko żebym czuła się komfortowo, jednak postanowiłam, że nigdy więcej takich scen.  Po prostu czułam się dziwnie nago przed kamerami.

Raz  ukazało  się twoje zdjęcie na okładce polskiego magazynu dla nastolatek Dziewczyna. Jak do tego doszło? Czy interesuje cię kariera modelki?
Tak, to prawda.  To wszystko odbyło się bardzo dawno temu.  Miałam 15, może 16 lat. Rozpisano konkurs, gdzie pierwszą nagrodą było zdjęcie na okładkę Dziewczyny. Moja przyjaciółka poprosiła mnie, żebym ją odprowadziła, bo brakowało jej pewności. Ale to ja w końcu wygrałam ten konkurs.  Na początku była to zabawna przygoda – pierwszy raz w swoim życiu pojechałam do Warszawy. Przed sesją jednak kazano mi zmienić styl i obcięto  grzywkę.  Wyglądałam okropnie, ale czułam ten nacisk i udawałam, że wszystko jest w porządku. Kiedy opuściłam studio, rozpłakałam się. Takie było moje pierwsze wrażenie o Warszawie.

Jeśli coś naprawdę pasuje do ciebie, to taniec.
Lubię tańczyć, chociaż nie jestem w tym bardzo dobra. W 2010 wygrałam program Taniec z gwiazdami.  Podczas mojej pracy wymagają ode mnie tańca profesjonalnego.  Ale do tego potrzebny jest profesjonalny partner. Czy znasz program Goldie Hawn pt. Nikt nie robi tak jak ja? Kiedy próbuję być profesjonalną tancerką, ale bez partnera profesjonalnego, czuję się jak charakter zagrany przez Goldie Hawn. Dla kobiety zawsze łatwiej, jeśli ktoś ją prowadzi. Taniec jako taki nie jest za bardzo kobiecy, wiodąca rola należy do mężczyzn.

Grasz w polskim serialu Na dobre i na zle. To jeden z najpopularniejszych seriali w Polsce.  Na kanale TVP Polonia można go również oglądać na Węgrzech. Czy pod wpływem tego serialu zmieniło się twoje życie?
Tak, bo ludzie zaczęli mnie traktować nie tylko jako Brzydula.  Przed tym serialem miałam jeden z najtrudniejszych okresów w moim życiu.  Wszystko zamknęłam za sobą, wróciłam do mojego rodzinnego miasta skończyć studia. Tyle się działo wokół mnie, chciałam zastopować.  Tyle pracowałam, że miesiącami nie widziałam mojej rodziny.  Z jednej strony było cudownie, ale z drugiej strony czułam się dziwnie, samotnie.  Chciałam być ponownie zwyklą studentką germanistyki. Wiedziałam, że trzeba wszystko rzucić.  Zrobiłam to. Wróciłam do Gdańska, zdobyłam dyplom.  Po tej przerwie chiciałam ponownie wrócić do Warszawy, ponownie być aktorką. Nie było to proste, ale liczyłam się z tym. Przez pewien okres w ogóle nie miałam pracy. Później dostawałam mniejsze role w teatrach, w dubbingu. W 2013 pojawił się w moim życiu serial Na dobre i na zle. Dużo mi pomógł, przede wszystkim dlatego, że gram w tym zupełnie inny charakter niż w Brzyduli. Zdaję sobie sprawę, że po głównej roli trudno przekonać ludzi, że jestem w stanie zagrać również zupełnie inny charakter. Więc wszystko dobrze się ułożyło, a ja już jestem o krok dalej. Obecnie gram w Singielce  oraz w serialu Na Wspólnej (na podstawie licencji węgierskiego serialu Barátok közt – red.).

(Zdjecie: Mateusz Motyczynski)

Jaka jest Zuza Krakowiak, charakter grany przez ciebie w serialu Na dobre i na zle. 
Ona jest  śmialą i szaloną dziewczyną, nie zawsze miłą. Kiedy moja babcia pierwszy raz zobaczyła mnie w serialu, powiedziała, że oczekiwała czegoś innego. W tym serialu wszyscy są mili, ale ja gram negatywny charakter. Zabieram mężczyznę od innej kobiety. Zuzia ostatnio nieco się zmieniła. Jest dobrą lekarką, jeszcze trochę agresywną, ale z dużą kompetencją zawodową. A moja babcia już jest szczęśliwa.

Na scenie wolisz grać charaktery pozytywne czy negatywne?
Od ośmiu lat pracuję w Teatrze Komedia.  I chętnie gram „złe dziewczyny” lub „złych chłopaków” bo  to również się zdarza. W tej chwili gram rolę dziewczyny, która udaje chłopaka.  Oczywiście chętnie wysłucham opinii o moich rolach „dobrej dziewczyny”, ale charaktery negatywne dają większe pole do popisu dla aktorki.  O wiele ciekawej pracować nad rolą szalonego mordercy, niż zwykłej dziewczyny z sąsiedztwa. Takie jest życie. W tej chwili gram w musicalu miłą dziewczynę, która później staje się prostytutką.  Lubię musicale, niezależnie od tego, że większość z nich jest utworem lekkim, nawet głupkowatym.

Obok ról teatralnych zagrałaś w kilku polskich filmach. Co było twoją największą rolą?
Moja największa rola? Chyba w Swingu, w reżyserii Abelarda Gizy.  Giza jest najbardziej znanym komikiem stand-up w Polsce.  W tym filmie zagrało kilku aktorów i aktorek, z którymi razem zaczynaliśmy w Teatrze Wybrzeże w Gdańsku: Ewa Blachnio, Szymon Jachimek, Kacper Ruciński. Oni są już znanymi komikami w Polsce.

Jesteś bardzo wszechstronna. Prowadzisz programy, napisałaś już kilka scenariuszy.
Zaczęłam pisać scenariusze podczas kręcenia Brzyduli. Ale napisałam tylko kilka scen, nie miałam czasu kontunuować pisanie.  Zaprzyjaźniłam się z grupą scenarzystów. która składała się z bardzo fajnych, zdolnych ludzi.  Piotr Jasek, główny scenarzysta obecnie jest moim partnerem życiowym. Jak wspomniałam, nie zawsze miałam pracę jako aktorka. Wtedy pomogła mi ta właśnie grupa scenarzystów. Zaproponowali wspólpracę i od tego momentu pracujemy razem. Jest to zadanie o wiele trudniejsze dla mnie niż aktorstwo.  Zresztą nie mam specjalnych zdolności do pisania scenariuszy. Potrafię napisać odpowiedne dialogi, ale budowa wątku dramaturgicznego wymaga ode mnie dużego wysiłku. Robię co mogę. W tej chwili jestem współscenarzystką Pierwszej Miłości i Singielki.

Jest też inny popularny serial w Polsce: M jak miłość. Czy jest szansa, że kiedyś ty będziesz scenarzystką tego serialu?
Nie wiem, jeszcze się nad tym nie zastanawiałam. Nigdy nie wiadomo.  Ale z drugiej strony wiem, że aktorstwo nie jest pewną pracą. Bycie aktorką stanowi dobrą zabawę, czasem przyniesie wysokie dochody.  Ale nigdy nie wiadomo, kiedy przyjdzie koniec.  Kto wie, może w następnym sezonie nie będę miała nic do roboty. Moim marzeniem jest aktorstwo do końca życia, ale w każdej chwili jestem przygotowana do zmiany zawodu. I zawsze jestem gotowa dawać jak najwięcej z siebie. Uczę się jak mogę. To daje poczucie pewności, przynajmniej w jakimś stopniu.  Ekstra zdolności, na przykład śpiew mogą być również przydatne. Pierwszy raz próbowałam zaśpiewać w 2008, kiedy producent Brzyduli zaproponował mi zaśpiewanie melodii przewodniej serialu. Od tego momentu zaczęłam coraz częściej śpiewać w teatrze lub podczas dubbingu. W tej chwili biorę lekcje śpiewu.  A miesiąc temu w studio muzycznym zaśpiewałam dwie piosenki z Marcinem Świetlickim do jego nowego albumu.  Prędzej czy później ja też przygotuję swoją płytę, ale w tej chwili mam tylko trzy piosenki i chroniczny brak czasu.

„Julia Kamińska w wieku póltora roku.”


Kiedy masz czasu odpoczywać?  Domyślam się,  że dla ciebie prawdziwy odpoczynek to wyjazd, na przykład zagranicę?
Kiedy wyjeżdżam, lubię oglądać miasta, zobaczyć, jak żyją ludzie w danym miejscu. Lubię aktywny wypoczynek. Ale jeśli w tej chwili myślę o tym, to mam przed oczyma jeden wolny tydzień na plaży. W tym roku udało mi się to raz zrealizować, w bardzo typowy sposób z pełnym wyżywieniem, w Grecji. Taką miałam potrzebę. Nie wiem gdzie wyjadę następnym razem.

Może na Węgry?
Byłam dwa razy na Węgrzech, zrobiłam dubbing dla firmy Dreamworks. Co ciekawe, po polsku. Lubię stolicę Węgier, jest to piękne miejsce.  Budynki są bajeczne!  Ale nieco dalej od centrum widziałam stare budynki, które wyglądały na opuszczone. Wasze jedzenie jest absolutnie niesamowite!  Będąc w Budapeszcie ani razu nie trafiłam na złą restaurację. Jestem pewna, że jeszcze wrócę do Budapesztu.

Tags: LengyelországPolskaJulia Kaminska Other languages: Polski
Categories: Kelet-Közép-Európa

A gazdag csehek már az atomháborúra készülnek

Thu, 01/12/2016 - 19:23
Egyre több módos, cseh állampolgár építtet magának földalatti bunkert. Legtöbbjüket egy esetleges atomháborútól való félelem vezérli. A bunkerek ára egy kisebb, belvárosi prágai lakás értékével vetekszik. Kapcsolódó cikkek: Egy nem hétköznapi cseh komédia

 

Az utóbbi időben nagyon sok cseh rendelt magának egy kivitelezőtől biztonságos, földalatti bunkert. Minderről a Radio Praha angol nyelvű internetes oldala számolt be. A tendencia leginkább a tavalyi migrációs krízis idején gyorsult fel és jelenleg is egyre erősödőben van, köszönhetően az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus elmérgesedésének. A Liberec-i székhellyel rendelkező Tebrix Safety Home s.r.o. eddig 28 ilyen speciális bunkert épített. Az üzlet annyira jövedelmező, hogy a cég a normál lakóházak építéséről váltott erre a profilra. A vállalat kapacitásai egészen 2018 végéig teljesen le vannak foglalva. 

"Véleményem szerint a boom 2015-ben kezdődött és az elmúlt 18 hónapban már csak földalatti bunkerek építésével foglalkoztunk. Eleinte az ügyfeleink csak biztonságos, földalatti széfek építésével bíztak meg bennünket, de a migrációs válság és az ukrán-orosz konfliktus miatt egyre többen döntenek olyan bunkerek mellett, melyekben akár 12 hónapot is el lehet tölteni, egy esetleges atomháború esetén" - hívta fel a figyelmet Michal Terendy, a Tebrix Safety Home tulajdonosa. 

A földalatti bunkerek alapjait legalább három méter mélyre ássák a földben, falaik pedig 30 centis vasbetonból készülnek. Az építményekben konyha, fürdőszoba, gardrób, hálószoba, kis szoba, valamint nappali is megtalálható, emellett a bunkerek saját víztározóval is rendelkezhetnek. Az ott lakóknak továbbá lehetőségük lehet olyan külső körülmények monitorozására, mint például a hőmérséklet, vagy a radioaktív sugárzás mértéke. A bennt tartozkodók szükség esetén egy rádióadó segítségével kommunikálhatnak a külvilággal. 

Egy átalágos földalatti bunkerért 3 millió koronát kell letenni az asztalra, ami nagyjából egy belvárosi prágai lakás árának felel meg. "Egy ilyen bunker olyan életszínvonalat biztosít, mint egy luxus apartman. Az építményt ráadásul egy acélból készült biztonsági ajtóval zárható folyosón keresztül lehet megközelíteni" - tette hozzá Michal Terendy. 

Prágában jelenleg 800 óvóhely van, melyben 550 ezer embert lehet elszállásolni vészhelyzet esetén. A cseheknek emellett lehetőségük lenne igénybe venni a metróalagutakat, vagy az egyes társasásházak alatt található pincéket is. Érdekességképpen Budapesten 3400 óvóhely található, melyek 600-700 ezer embert tudnának befogadni szükség esetén.  

 

Tags: CsehországPrágaatomháború Visegrádiak: Csehország
Categories: Kelet-Közép-Európa

Ennél szebben nem is folytatódhatna a Szívek Szállodája

Sat, 26/11/2016 - 10:59
Tegnap a Netflixen visszatért a népszerű sorozat, a Szívek Szállodája. Az elsők között néztük meg az új részt és egyáltalán nem okozott csalódást, sőt.

 

A 2000-res évek legbájosabb televíziós sorozatának legújabb részei csak jóindulattal nevezhetők évadnak, mivel a most bemutatott epizódok nem 42 perces, hanem 90 perces részekből állnak. A várva várt 8. évad a Tél, Tavasz, Nyár és Ősz című epizódokon keresztül kalauzolja el a nézőket Lorelai és Rory életének egy évébe.

A történet nem egészen ott folytatódik, ahol abbamaradt, mivel azóta majdnem tíz év telt el. Éppen ezért az alkotók életszerűre vették a figurát és lényegében 2016-ból kiindulva készítették el a folytatást. Igaz, mindez kényszerű kompromisszumnak is tekinthető, hiszen a Rory nagyapját alakító színész, Edward Herrmann két évvel ezelőtt elhunyt. Minderről az első rész méltó módón emlékszik meg, melyet nehéz könnyek nélkül megállni, hiszen Edward Herrmann személyében egy rendkívül fontos, szerethető figura távozott el. 

Az új Szívek Szállodája mini évad első részében az egyetlen furcsaság, hogy kissé megöregedtek a szereplők. Rossz látni, hogy rajtuk sem fog az idő, bár vannak olyan karakterek - például Gypsy, Kirk, Logan, Lane, vagy éppen Rory - akik külsőre alig változtak valamit. Lorelai lányát alakító színész, Alexis Bledel ráadásul elképesztően könnyen vissza tudott változni Roryvá, ahhoz képest, hogy tavaly még a Jenny's weddig című filmben egy nő leszbikus házastársát alakította. A Télben Rory, mint kozmopolita újságró tér haza, feladva New York-i lakását, Paris pedig amerikai béranyaklinika vezetőjeként tűnik fel. Lorelai és Luke továbbra is egy párként éldegélnek, Emily Gilmore-t pedig az őrület határába kergeti férjének elvesztése.

A Tél epizódtól még ne várjuk látványos változásokat, hiszen ez a rész még leginkább a főszereplők jelenlegi életébe enged bepillantást. A hamisíthatatlan, varázslatos és egyszerre meseszerű Szívek Szállodája-hangulat azonban tökéletesen megvan: dinamikus párbeszédek, filmes és zenei utalások, szolíd társadalmi fricskák és gegek váltják egymást másfél óra alatt. Mindez természetesen leginkább a rendező-producernek, Amy Sherman-Palladino-nek köszönhető. Az új évad természetesen mit sem érne Michelle Branch betédalai, valamint a bohókás utcai zenészek nélkül, akik az első részben is kissé összekülönböznek. Úgy tűnik, Stars Hallow, még mindig nem visel el egynél több utcazenészt. 

 

 

Tags: Szívek szállodájasorozat Kultúra: Film
Categories: Kelet-Közép-Európa

Pages