Az összes afrikai (Maghreb + szubszaharai Afrika) vonatkozású, magyar nyelvű hír listája egy helyen. Kövesse nyomon a térség angol és francia nyelvű híreit is!

You are here

Afrika

Jön az elefántcsontparti elnökválasztás, jön vele az erőszak is

Mindennapi Afrika - Sat, 12/09/2015 - 10:00

Egy hónap múlva elnökválasztást fognak tartani Elefántcsontparton (papíron október 25-én) és már a korábbi hetekben látott események és előzmények alapján jogosnak mondható az a félelem, hogy az egész választási procedúra erőszakhullámba fog torkollni. Kezdetben a nyár során még csak vádaskodások, viták voltak, amelynek során a második mandátumáért induló jelenlegi elnök, Alassane Ouattara legfőbb kihívójának számító, az Elefántcsontparti Népfront (FPI) jelöltjeként induló (ezt a pártot alapította az egykori elnök, Laurent Gbagbo, aki most Hágában áll a Nemzetközi Büntetőbíróság ítélőszéke előtt) Pascal Affi N’Guessan támadta Ouattarát és vonta kétségbe az elefántcsontparti béke realitását, sőt egyes FPI frakciók még az egész választás bojkottját is hangoztatták.

Ekkor már sejteni lehetett, hogy milyen feszültségek munkálnak még mindig a lakosság és a politikai elit soraiban (a másik oldalon is, ahol az érintettek azon vitáztak, hogy mindenki támogassa-e Ouattarát vagy sem), de aztán két nappal ezelőtt, csütörtökön (09.10.) elszabadult a fizikai erőszak is, miután több elefántcsontparti városban zavargások törtek ki azután, hogy az Alkotmánybíróság közzétette az elnökválasztás hivatalos indulóinak listáját, rajta tíz névvel, köztük pedig az ellenzék által elutasított Alassane Ouattara nevével is. Az indok ismét ugyanaz, ami miatt súlyos háború robbant ki már többször az országban és a legutóbbi 2010-2011-es választás utáni erőszakhullám is ennek volt köszönhető: Ouattara szülei nem elefántcsontparti származásúak voltak.

Egyes helyeken tényleg szörnyű képsorokat lehetett látni, Logouata városában a szembenálló ellenzéki és kormánypárti felek baltákkal, bozótvágókkal, kövekkel támadtak egymásra, de Gagnoában (ez Gbagbo szülővárosa), Bonouában és Abidjan több negyedében is zavargások robbantak ki, amelyeket csak kemény rendőri fellépéssel sikerült megfékezni. Az ellenzék számára a fő ok tehát a származás kérdése volt (emlékezhetünk, Elefántcsontparton ez igen érzékeny kérdés), de egyes ellenzékiek, köztük például a Köztársaság Szabadságáért és Demokráciáért (LIDER) pártja amiatt csatlakozott a tüntetésekhez, mert úgy érzik, Ouattara kormánya az egész választási folyamatot kisajátította magának és mindent elkövet azért, hogy ellenfeleit gyengítse.

A politikailag, etnikailag és vallásilag is megoszott nyugat-afrikai államban tehát szinte bizonyosra vehető, hogy valamilyen mértékű erőszakhullámra számítani kell a választás előtt és után is, a kérdés csak az, hogy ez mekkora lesz és hogy fognak reagálni a múlt heti konfliktusokat hatékonyan kezelő elefántcsontparti biztonsági erők, ugyanis beszélhetünk a párbeszéd szükségességéről, fejlesztési programokról és hatalommegosztásról, ha a megosztottságból és az etnikailag motivált szavazásból eredő feszültségeket féken szeretné tartani az ország, akkor az elmúlt években több reformon is átesett biztonsági erők adhatják meg a helyzet kulcsát.

De így is lehet, hogy túlságosan nagy falat vár Elefántcsontpartra, hiszen valamivel több mint 6 millió ember voksolhat majd a választási névjegyzék alapján, de az ellenzék szerint az előzetes regisztráció folyamata során ebből a listából valahogy kimaradt 3 millió további ember is – tehát bőven van elégedetlenkedő, akire támaszkodni lehet egy tüntetéshullám elindításakor. Azaz a kérdés a múlt heti eseményeket látva adott: meg fog ismétlődni az, ami 2010-ben és ismét hónapokon át elszörnyedve kell figyelnünk az országban történő háborús eseményeket? Vannak pozitív jelek, amelyek arra utalnak, hogy ez nem így lesz, ilyen például a tény, hogy az egyértelműen legerősebb ellenzéki névnek számító Gbagbo Hágában várja novemberi ítéletét emberiség ellen elkövetett bűnei miatt (ergó nem indul) és az is sokat nyom a latban, hogy a stabilan növekvő elefántcsontparti gazdaság sokak szemében javított Ouattara megítélésén.

Az fog számítani, hogy mennyi még az olyan Gbagbo-párti, Ouattara-ellenes szimpatizáns, aki hajlandó a végsőkig elmenni a kitűzött célok elérése érdekében, hiszen a mai napig több száz politikai fogoly van börtönben és Gbagbo feleségének, Simone-nak a márciusi elítélését látva sokan úgy vélik, hogy részrehajló igazságszolgáltatás zajlik, hiszen hiába láttunk brutális tetteket Ouattara hívei részéről is, nem nagyon láttunk őrizetbevételeket abból a táborból. A poszt végén persze azért ne veszítsük el teljesen a célt, azaz magát a választást, hiszen a 33 beadott jelentkezésből végül a választási bizottság tízet elfogadott, bár miután a 33 jelentkezőből csak 14 fizette be a kötelezően befizetendő letétet, 20 millió CFA frankot (10 millió forint körüli összeg), azért sejthető volt, hogy sokkal többen nem lesznek. Ami látható, hogy a többség az férfi, hiszen egyedül Henriette Lagou Adjoua és Jacqueline Claire Kouangoua lesz választható női jelölt, de ők valószínűleg nem fognak majd sok vizet zavarni – viszont annál érdekesebb és talán aggasztóbb is, hogy a 10 jelölt egyike sem észak-elefántcsontparti származású. Mondjuk a múltat és a listát figyelembe véve valószínűleg nem kérdés, hogy melyik két jelölt között fog ez a meccs lezajlani.

twitter.com/napiafrika

3 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Az afrikai anyák számára van, ami a halálnál is rosszabb

Origo / Afrika - Wed, 09/09/2015 - 13:12
Afrika egyes részein még mindig óriási a különbség, hogy valaki városban vagy vidéken él-e. Addis Ababában és Etiópia többi nagyvárosában például sokaknak van wifihozzáférése, kávézókba járnak, és divatosan öltözködnek, míg az ország egyes vidéki részein az áramot és a folyóvizet is nélkülöznie kell a lakosságnak, és egészségügyi ellátásra is csak mérföldekkel odébb van lehetősége az ott élőknek.
Categories: Afrika

Önkéntes orvosokat keres az AHU a magyarországi menekülttáborokba

Afrikai Magyar Egyesület - Tue, 08/09/2015 - 11:55

A Magyar Afrika Társaság magyarországi menekülttáborokat célzó programja augusztus hónaptól vette kezdetét a befogadó központok közül Bicskén, Nagyfán és Debrecenben. Az eddigi ellátás szélesítése érdekében várjuk orvosok és egészségügyi szakdolgozók jelentkezését, akik csatlakoznának a Társaság önkéntes orvosi csapatához.

További információért keresse Orzói Zsuzsát az ozs@ahu.hu e-mail címen vagy az alábbi telefonszámon: 06 20 211 1669

 

Fotó: kallopeter.hu

Categories: Afrika

Migráció az égbolton

Origo / Afrika - Tue, 08/09/2015 - 11:10
Mi sem jelzi jobban a nyár elmúltát, mint a hosszú vándorútra kelő madarak népes csoportjainak gyülekezése. A kontinenseket és tengereket, nem egy esetben még az egyenlítőt is átszelő vándorlás a természet és az állatvilág egyik legérdekesebb jelensége.
Categories: Afrika

Kiaknázatlan lehetőségek az afrikai nyomornegyedekben

Kitekintő / Afrika - Mon, 07/09/2015 - 14:12
Milyen lehetőségeket rejtenek magukban a kontinens nyomornegyedei, amelyekről elsőre senki se gondolná, hogy bármi jónak kiindulópontjai lehetnek?
Categories: Afrika

Migrációs krízis Afrikában is van – csak arról annyit nem hallunk

Mindennapi Afrika - Sun, 06/09/2015 - 14:15

Az valószínűleg senki számára nem kérdés, hogy napjainkban Európa egyik legnagyobb kihívása az a menekültáradat, amely Magyarországon keresztül (is) tart egyes célországok felé és nap mint nap több ezer menekülő lépi át a magyar határt illetve érkezik például Németországba. Repkednek a tízezres számok és a hihetetlen történetek, ahogy látjuk a képeket, az erőszakos jeleneteket, a gyermekeiket kétségbeesetten cipelő szülőket és a hatóságok tehetetlenségét, tétovaságát és sokszor el sem bírjuk képzelni mi mindenen mehettek keresztül a Szíriából vagy éppen Eritreából indult emberek.

De ezek a képsorok nem egyediek és nem is számítanak újdonságnak, a Dél-afrikai Köztársaság felé egész Afrikából tömegével indulnak meg a jobb élet reményében más afrikai államok állampolgárai, sokszor több ezer kilométert utaznak állatok módjára teherautókba zárva, hogy eljussanak célállomásukhoz – legutóbb Zambia középső régiójában találtak egy olyan teherautót a rendőrök, amelyben több mint 100 etiópiai zsúfolódott össze. Míg Európában leginkább Nagy-Britannia és Németország a fő célállomás, addig Afrikában egyértelműen a Dél-afrikai Köztársaság gazdasági hatalma az igazi álom a menekülők, migránsok többsége számára – az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint úgy 400 ezerre tehető az országban élő menekültek/migránsok száma, viszont tekintve, hogy ezeknek az embereknek a döntő többségét nem is regisztrálják, ahogy ide érkeznek, nem túlzó az a becslés, amely szerint 2-4 millió, főként a Kongói DK-ból, Szomáliából, Etiópiából, Zimbabwéból és Ruandából érkező menekült élhet itt.

A dél-afrikai vágyakat csak erősíti, hogy jelentősen olcsóbb délre eljutni, mint Európába, mondjuk Szomáliából Kenyán, Tanzánián, Zambián és Botswanán keresztül egyértelműen gyorsabb, kevésbé veszélyesebb és jóval olcsóbb a túra, ráadásként pedig Dél-Afrikában is lehet jobb munkákhoz jutni, jobb életet teremteni (persze ezzel már lehetne vitatkozni, tekintve az itt is érzékelhető gazdasági visszaesést, lassulást és a most már 24% körüli munkanélküliséget). Afrikában vannak persze olyan országok is, amelyek óriási számban indítanak ugyan útnak menekülőket különféle okok miatt, de ugyanakkor legalább ugyanennyi embert be is fogadnak – Etiópiába az elkövetkező években évi 200 ezer ember érkezésére számítanak Szomáliából és Dél-Szudánból, miközben majdnem ennyien távoznak is.

Visszaugorva Dél-Afrikára, ott sem ismeretlenek az összetűzések a migránsok és a helyi lakosság között, emlékezhetünk pár itteni posztból is támadásokra, gyújtogatásokra, hiszen a helyiek soraiban igen erős a félelem, hogy az érkezők elveszik juttatásaikat, munkalehetőségeiket és nem fognak integrálódni kulturálisan sem. És a helyzet ott sem sokkal jobb, ahova tényleg azért érkeznek az emberek, hogy az életüket mentsék – hiszen biztosan nem a gazdasági kilátások vonzanak sok tízezer embert Niger Nigériával határos sivatagos, szinte csak segélyen tengődő és még menekültek nélkül is éhínséggel küzdő régiójába, pedig csak az elmúlt két évben a legóvatosabb becslések szerint is közel 200 ezer ember (!!!) érkezett a nigeri Diffa régiójába a Boko Haram jelentette fenyegetés elől menekülve (ami aztán persze továbbgyűrűzött magába Diffába is). Egy részük persze vagy továbbállt már vagy visszatért Nigéria más régióiba, de például Bosso és Nguigmi két táborában most is közel 30 ezren próbálnak túlélni és számukra az egyetlen esélyt a segélyszervezetek jelentik – hiszen a kormánynak amúgy is van elég baja és még saját lakosságának ellátására sem lenne elegendő forrása.

twitter.com/napiafrika

1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Októberben közép-afrikai választások – Lehetetlen küldetés?

Mindennapi Afrika - Sat, 05/09/2015 - 09:32

Az elmúlt hetekben nem igazán esett szó a Közép-afrikai Köztársaság helyzetéről, ha mégis a hírekbe került az ország, akkor az általában az itt állomásozó békefenntartók által elkövetett visszaélések miatt történt, nem pedig a jelenlegi helyzet miatt – ami sajnálatos módon nem igazán tűnik javulónak, hiszen a fővárost, Banguit leszámítva a biztonsági helyzet sehol sem túl jó, sőt, legutóbb például augusztus végén a különféle milíciák közötti harcok miatt több ezer embernek kellett Bambari városából elmenekülnie a közelben található ENSZ-bázisra. Gondoljunk csak bele ennek a nagyjából 3-4 ezer embernek a kétségbeesésébe, ha még a mindenféle alapszolgáltatásokat nélkülöző gyapotgyári épület (ez az ENSZ-misszió területén található) is jobb volt számukra, mint a városban maradni.

Ez a konfliktus is a “megszokott” szembenálláshoz köthető, miután a keresztény anti-balaka milíciák egyike állítólag meggyilkolt egy muszlim fiút, a másik vallási közösség tagjai fegyverekkel támadtak az anti-balakára és ezzel el is szabadult a pokol. Bambari egyébként az a város a Közép-afrikai Köztársaságban, amely relatíve elválasztja egymástól az ország északkeleti, főként muszlimok lakta részét a délnyugati és a fővárost is magába foglaló, főként keresztények lakta területtől és még az itt állomásozó békefenntartók is afféle frontvonalként tekintenek rá. De ez alapvetően csak egy kiragadott esemény volt az ország vérzivataros mindennapjaiból, hiszen Banguit leszámítva a felfegyverzett csoportok tovább terrorizálják a civil lakosságot, amelyet emellett súlyos humanitárius katasztrófa is fenyeget és nem látható, hogy a nemzetközi közösség által követelt és az ideiglenes kormány által is támogatott októberi választások mit is fognak ezen javítani.

Szóval elég jelentős az esély, hogy a Catherine Samba-Panza által irányított ideiglenes vezetés rossz úton jár (főként mert ők nem választott tisztviselők, hanem különféle alkuk keretében hatalomba került vezérek, milícisták), hiszen egy ilyen voksolás akár ismét a totális háborúba taszíthatja az országot, egyrészt egyszerűen nincsenek meg a biztonsági, technikai pénzügyi feltételek egy ilyen országos voksolás lebonyolításához, másrészt a korábbi évek erőszakhulláma után nem igazán történt meg a konzultáció a helyi vezetőkkel, különféle fegyveres csoportokkal – nagy nyomásra aláírásra került egy békeszerződés 2015 nyarán az egykori Séléka lázadó mozgalomból létrejött fegyveres csoportok és az anti-balaka milíciák között, de ahogy egy korábbi itteni posztban volt róla szó, ez az alku nem igazán tudott eredményt elérni, főként mert sok tucat apró, a békeszerződést aláíró vezetőket el nem ismerő milícia is keseríti a lakosság életét.

Államhatalom konkrétan nem nagyon létezik a fővároson kívül, még a fentebb említett és az ország harmadik legnagyobb városának számító Bambariban sem, ahol a kormányzati tisztviselőknek semmilyen eszközük nincs a várost uraló háromszereplős tengellyel szemben. Egyrészt itt van a Sélékából kivált és a város legerősebb milíciájának számító Egység a Közép-Afrikai Köztársaság Békéjéért (UPC) valamint a szintén ex-Séléka Közép-Afrikai Újjászületési Népfront (FPRC), amellyel szemben a legfontosabb bambari híd túloldalán ott állnak az anti-balaka milíciák, amelyek értelemszerűen nem nézik jó szemmel az egykori Séléka-harcosok szabad grasszálását a városban – a helyzetet nagyjából csak az itt állomásozó, különféle nemzetiségű békefenntartók tartósítják valamennyire, de csak Bambariban. A környéken lévő apró falvak szabad prédát jelentenek mindenki számára, nem csoda, hogy a lakosok többsége évek óta nem tért vissza otthonába.

Ezen mondatokat olvasva most gondoljon bele józanul az Olvasó, hogy mekkora esély van lebonyolítani itt egy választást, egy olyan választást, amelyre értelemszerűen szükség lenne, de amelyet az országból távozni igyekvő Franciaországon kívül senki nem erőltet októberre, hiszen csak ismételni lehet: nincsenek meg a technikai, anyagi, személyi, biztonsági feltételek – hogy lehetne például Bambariban választást tartani, ha élni sem lehet igazán és az üresen tátongó piaci pultok sem a lakosság bizalmát mutatják. Kilátásban sincs valamiféle leszerelési program a milíciák számára, ergó az októberi választás csak a feszültség generálására lesz majd jó, Banguit leszámítva, ugyanis értékelhető eredményre sehonnan nem lehet majd számítani – az ország északi része például továbbra is teljes egészében a senki földje. Előzetes leszerelési programra már van terv, de több millió dollárra lenne hozzá szükség és a biztonsági helyzetre valószínűleg ez jelentheti az egyetlen megoldást, hiszen egyértelműen látható, hogy sok fiatal azért csatlakozik milíciákhoz, hogy később egy leszerelési programban részt vehessen és így új lehetőségekhez, egy kis bevételhez juthasson.

twitter.com/napiafrika

1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Könnyű hitelt ígér a kínai világbank

Origo / Afrika - Thu, 03/09/2015 - 13:59
Lazábban osztana hiteleket a Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank, a Világbank kínai alapítású riválisa. Ezzel később Afrika is jól járhat.
Categories: Afrika

Ingyenes pályázati képzés indul afrikai projektekhez

Origo / Afrika - Fri, 28/08/2015 - 09:01
Magyarország több száz millió eurót fizet be 2014-2020 között az Európai Fejlesztési Alapba, amelynek keretében nagyrészt szub-szaharai Afrikában lehet projekteket megvalósítani. Magyar cégek is pályázhatnak, és ennek támogatására szeptember 21 és 29 között ingyenes pályázatírói képzést szervez a Kultúrafrika Alapítvány több magyar nagyvárosban.
Categories: Afrika

Valójában miért fordították vissza Dadis Camara gépét Abidjanból?

Mindennapi Afrika - Thu, 27/08/2015 - 21:51

Ahogy láthatjuk a híreket, Guineában még nem teljesen forrtak be a múlt sebei, hiszen két napja attól forrong a helyi sajtó és a nemzetközi közvélemény Guineával foglalkozó része, hogy az egykori puccsista és közel egy évig egy katonai kormányt irányító Moussa Dadis “Nép Fia” Camara gépét nem engedték leszámolni Elefántcsontparton, ahonnan elvileg továbbrepült volna a guineai fővárosba, Conakryba. A 2008-ban puccsal hatalomra jutott, majd az ellene egy évvel később elkövetett súlyos merénylet után Burkina Fasóba menekülő ex-katona pár hete jelentette be, hogy visszatér országa politikai porondjára és indulni fog a 2015. októberében esedékes elnökválasztáson is saját pártjának színeiben, ennek apropóján tervezett hosszú idő után visszatérni hazájába, de mint Maxime Manimou, a Hazafias Front a Demokráciáért és Fejlődésért (FPDD) pártjának szóvivője elmondta (ez a párt Camara mozgalma), az egykori elnök menetrend szerinti járatát nem engedték landolni Abidjanban és átirányították a ghánai fővárosba, Accrába, ahonnan aztán a gép visszarepült a burkina fasói fővárosba.

Manimou és Camara ügyvédje egyaránt a guineai vezetést vádolta meg az akcióval, amellyel szerintük megsértették a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) által biztosított, szabad mozgáshoz való jogot és a többi utas életét is veszélybe sodorták – amely vádat természetesen Conakryban tagadnak és azt állítják, hogy az elefántcsontparti légügyi hatóság döntéséről van szó. Akár egyébként lehet is igazság ezekben a vádakban, hiszen az már ismert, hogy a jelenlegi elnök, Alpha Condé legnagyobb kihívójának számító, a legnagyobb ellenzéki párt, a Guineai Ellenzéki Erők Szövetsége színeiben induló Cellou Dalein Diallo és Camara szövetségre lépett egymással, azaz bármelyik jutna be egy második fordulóba, a másik támogatná – ahogy Diallo fogalmazott korábban, Condé megbuktatásáért akár az ördöggel is szövetségre lépne.

Ami sokak szerint most meg is történt, hiszen Camara uralma alatt 2009. szeptemberében a rendőrség és a katonaság emberei az elnök parancsára tüzet nyitottak a változást követelő tüntetőkre és 157 embert meggyilkoltak – további százakat megkínoztak, megsebesítettek vagy a nyílt utcán megerőszakoltak. A hivatalos álláspont szerint Camara most pont ezért tért vissza, hogy a múlt hónapban a 2009-es események miatt ellene indított bírósági eljárásban tisztázza nevét és hivatalosan is benyújtsa jelentkezését az elnökválasztásra, mint jelölt. Az biztos, hogy Camarát még a mai napig elég sokan támogatják, főként az ország déli részén és ezek a támogatók most meg is mutatták magukat, hiszen az egykori katonai vezető accrai leszállításának hírére több százan csaptak össze Conakryban a repülőtérnél a rendőrséggel és csak könnygázzal sikerült őket feloszlatni.

Azt mondjuk elég nehéz elképzelni, hogy bármely guineai bíróság elítélni Dadis Camarát, hiszen pont támogatói okán egy ilyen döntés szinte biztosan egyenlő lenne az erőszak elszabadításával Guineában, ezt pedig valószínűleg mindenki szeretné elkerülni – főleg azok után, hogy Diallo és Condé múlt heti megállapodásával elvileg békés választások jöhetnek az országban, az országban, amelyben a 2010-ben, az ország történetében először demokratikusan megválasztott elnöktől, Condétól mindenki egy új világ elérkezését remélte, hiába. És ha már el nem ítélhetik, hogy tudnák távoltartani a guineai politikai porondtól? Minden eszköz bevetésével. Persze ez lehet akár csak egy összeesküvés-elmélet is, hiszen szinte bizonyosra vehető, hogy Camara hamarosan meg fog jelenni Conakryban és ez akár egy újabb fordulatot hozhat a guineai mindennapokban.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Az Iszlám Állam kétszáz kilométeres partszakaszt foglalt el Líbiában

Kitekintő / Afrika - Thu, 27/08/2015 - 08:02
Mintegy kétszáz kilométeres partszakaszt foglaltak el az elmúlt hetekben az Iszlám Állam (IÁ) dszihadista terrorszervezet fegyveresei a líbiai Szirt város térségében.
Categories: Afrika

Nemcsak a celebek, a használt ruhák is dubajoznak

Origo / Afrika - Tue, 25/08/2015 - 12:20
A kereslet hatalmas, a minőség viszont csökken ? hiába Anglia a használt ruhák legnagyobb piaca, ha már nem tudja kiszolgálni a legnagyobb partnereit sem. Sok kereskedő ezért új módszereket keres: van, aki már Nagy-Britanniában válogat, mások az Egyesült Arab Emírségekben helyi munkaerőt alkalmaznak. Kutatók mindenközben arra figyelmeztetnek, hogy az afrikai gazdaság akár össze is omolhat a nagy mennyiségű használt ruha miatt. Cikkünk első részében arról írtunk, hogyan kerülnek a használt ruhák Magyarországra, most annak jártunk utána, mi történik ezután.
Categories: Afrika

Nagy-Britannia katonákat küldött az elefántok védelmére

Origo / Afrika - Mon, 24/08/2015 - 11:38
Nagy-Britannia katonákat küldött Afrikába, hogy a helyi vadőröket kiképezve segítse az agyaruk miatt megtizedelt erdei elefántok védelmét.
Categories: Afrika

John Garang halála és az örök kérdés: baleset vagy merénylet?

Kitekintő / Afrika - Sun, 23/08/2015 - 12:53
A mai napig nincs mindenki által elfogadott magyarázat arra, hogyan lelte halálát a karizmatikus dél-szudáni vezető.
Categories: Afrika

Etnikai ellentét bukkant fel a burundi krízisben

Kitekintő / Afrika - Sat, 22/08/2015 - 13:02
Beigazolódni látszik, amitől sokan tartottak: a Burundiban zajló politikai krízis hátterében etnikai okok is meghúzódhatnak.
Categories: Afrika

Talán felesleges volt az aggodalom: Sirleaf szerint Libéria nem lesz törvényileg keresztény állam

Mindennapi Afrika - Fri, 21/08/2015 - 21:50

A legutóbb 2008-ban végrehajtott libériai népszámlálás eredményei szerint Libéria lakosságának jelentős része, közel 86%-a keresztény vallású, a fennmaradó emberek többsége pedig az iszlám vallás síita ágát követi (12%), nem tartozik semmilyen felekezethez vagy az egyik törzsi vallás követőjének tartja magát. A majdnem ötmilliós lakosságot figyelembe véve azért ezek jelentős arányok és feltételezhetnénk, hogy az ország hivatalos államvallása a keresztény, pedig nem így van, az állam elnöke, Ellen Johnson-Sirleaf többször megvívta már harcát, hogy az 1986 óta érvényben lévő alkotmányban foglaltak megváltoztatására tett kísérleteket lesöpörje az asztalról – a változtatási javaslatokat egyébként pont az elnök által 2012. augusztusában létrehozott Alkotmány Felülvizsgálati Bizottság (CRC) terjesztette a parlament elé.

A CRC által elkészített és beterjesztett 25 javaslat közül a katolikus vallás államvallásá tétele a 24., amely Sirleaf szerint egyértelműen az államalapítók akaratával szembe menne (ez azért vita tárgyát képezheti), hiszen bár keresztény értékek mentén alapították meg az országot, sosem akarták, hogy kőbe legyen vésve a lakosok által követendő vallás. Az elnök hangsúlyozta azt is, hogy vallás tekintetében mindig is békésen együtt tudtak élni az emberek Libériában és a törvények által garantált szabad vallásgyakorlási jogot semmiképpen nem vehetik el az emberektől – ráadásul az alkotmány egyik passzusa pont azt definiálja, hogy az állam semmiképp nem határozhat meg állami vallást.

Egyébként a keresztény vallás alkotmányba emelésének esetére az ország muszlim közössége polgári engedetlenségi mozgalmat és tüntetéseket helyezett kilátásba, de Sirleaf megjegyzéseit figyelembe véve valószínűleg a többségében katolikusokból álló CRC ezen javaslata törlésre kerül és helyette a kettős állampolgárságra vonatkozó módosítás kerül majd be. Csak a margón jegyezzük meg, hogy Afrikában definiált államvallás kizárólag muszlim többségű államokban van, például Algériában, a Comore-szigeteken, Líbiában vagy Egyiptomban. Visszatérve a libériai alkotmánymódosítási folyamatra, olyan változtatások vannak még terítéken, mint az elnöki, alelnöki, képviselői mandátumok hosszának csökkentése, a csak kizárólag fekete rasszhoz tartozó emberek állampolgársága kitételének eltörlése (ezeket az elnök is támogatja) vagy az ásványkincsek magánkézbe adása (Sirleaf ezt továbbra is elképzelhetetlennek tartja).

Libéria ilyen fokú keresztény elköteleződése alapvetően az ország és kolónia létrehozásához köthető az 1820-as évekből, hiszen az Amerikai Gyarmatosító Társaságot megalapító (és 13 ezer felszabadított rabszolga Afrikába szállítását intéző) 11 amerikai erős keresztény értékekkel bírt és ezeket az értékeket aztán sikerrel ültették bele a libériai mindennapokba – a kereszténység államvallásá tételét jelenleg is támogató szervezetek szerint a Biblia szerinti élettel megszüntethetőek lennének az olyan problémák, mint az írástudatlanság, korrupció vagy mindennapi erőszak (és szerintük ez nem is vallási kérdés, egyszerűen stabil értékrendre lenne szükség Libéria biztos lábakon állásához). Az ellenzők érve nem túl komplikált, egyszerű történelmi tényekre alapozva hangsúlyozzák, hogy egy ilyen alkotmánymódosítás súlyos konfliktusokat eredményezne, talán olyanokat, amelyeket a 2000-es évek közepén láthattunk keresztények és muszlimok között a fővárosban, Monroviában a polgárháború lezárása után (vagy lásd még a Közép-afrikai Köztársaság helyzetét).

twitter.com/napiafrika

3 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Kellemes dallamok Angolából egy kellemes estéhez

Mindennapi Afrika - Thu, 20/08/2015 - 21:54

Az elég kemény éveket is maga mögött tudó és civil foglalkozásában is igen sikeres angolai Marceny egyik új, kellemes dallamokat a fülünkbe varázsoló szerzeményével biztosan pihentető estében lesz részünk.

twitter.com/napiafrika

1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

John Garang de Mabior halála és az örök kérdés: baleset vagy merénylet?

Mindennapi Afrika - Wed, 19/08/2015 - 14:49

Valószínűleg az erre a blogra tévedők többsége számára nem kell nagyon bemutatni John Garang de Mabiort, aki 1983 és 2005 között a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (SPLA) vezéreként a dél-szudáni állam történetének egyik legfontosabb, legkarizmatikusabb személye volt és a több mint 20 éven át zajló második szudáni polgárháború eredményeként neki köszönhető a ma a nagy elődöt megcsúfolni látszó politikai elittel káoszba süllyedt Dél-Szudán függetlensége (Garang volt az, aki katonatisztként 500 dezertőrt ment megfegyelmezni, de 22 évig nem tért vissza – ahogy a mondás tartja).

A továbbiakban ne is szaporítsuk a szót Garang munkásságának bemutatásával, hiszen egyrészt akinek van fogalma Szudánról, az el tudja nagyjából helyezni Garang tetteit az időskálán, másrészt pedig a hatalmas információtengerben igen könnyen fellelhetőek rövid önéletrajzok és bemutatások a politikus-lázadó vezérről. Ebben a posztban most legyen inkább szó arról, amire július 30-án a világ legfiatalabb állama a Mártírok Napja nemzeti ünnep keretében emlékezik, azaz John Garang 2005. július 30-án történt rejtélyes repülőgépbalesetéről, amely valószínűleg teljes egészében megváltoztatta a történelem kerekének forgását, hiszen ne legyenek kétségeink, a sok millió dél-szudáni által istenként tisztelt Garang irányításával egészen más Dél-Szudánt ismernénk most (az SPLA szinte azonnal összeült egy válságtanácskozásra New Kushban, ahol megválasztották a mostani béketárgyalásokon igencsak ellenséges politikát folytató Salva Kiirt, mint új vezetőt).

A Garang által elég sokszor sikeresen nem észak- illetve arabellenesnek beállított második szudáni polgárháború végét több tucat próbálkozás után végül a 2005. januárjában aláírt nairobi békepaktum jelentette (ezután lett szudáni alelnök is John Garang), amelyben egyébként a 2011-es függetlenségi népszavazás alapjait is lefektették a felek. A sokak szemében lehetséges dél-szudáni elnökként (korábban egyébként sokan még az egységes Szudán elnökeként is el tudták volna képzelni, északon és délen egyaránt) megjelenő ám sokak által diktatórikusnak tartott Garang végül azonban nem tudta betölteni a neki szánt szerepeket, hiszen 2005. július 30-án élete tragikus módon végetért. Az ugandai Rwakiturából igyekezett hazafelé, ahol korábban régi barátjával és szövetségesével, Yoweri Museveni ugandai elnökkel tárgyalt (a mai napig nem tudni, hogy miről), amikor helikoptere eltűnt a radarok képernyőjéről – balszerencséjére titkos úton járt, tehát hivatalosan senki nem tudta, hogy éppen azon a helikopteren ül.

Elég sokáig téves és megtévesztő információk keringtek az eseményekről, de pár nappal eltűnése után bejelentették hivatalosan is, hogy a Garangot szállító MI-172-es ugandai elnöki helikopter egy New Kush melletti hegységben lezuhant a rossz látási viszonyok miatt és a politikus életét veszítette. A mai napig nem lehet tudni, hogy a helikopter ténylegesen repülési gondok miatt zuhant le vagy a politikust eltették láb alól, annyi bizonyos, hogy ahány fél, annyi vélemény, az SPLM (Dél-Szudáni Felszabadítási Mozgalom) és a kartúmi kormányzat mindig is egymást vádolta a merénylettel, az ugandai kormány pedig csak annyit nyilatkozott anno, hogy nem zárható ki a merénylet lehetősége sem – arról pedig ne is beszéljünk, hogy micsoda írások keringenek az interneten.

És nehogy azt higgyük, hogy kizárólag Kartúmnak lettek volna okai Garang eltávolítására, sokan úgy vélik, hogy olyan, az SPLM-SPLA berkein belüli belső harc áldozata lehetett, amelyben maga Salva Kiir is érintett volt. Itt most az ún. rumbeki-krízisről van szó, amely 2004. novemberének végén zajlott az SPLM rumbeki közgyűlésén, a békekötést megelőzően már felfokozott hangulatban és a koncon való marakodás első jeleivel. Ezen a gyűlésen elvileg arról próbáltak megegyezni az SPLM berkein belül, hogy Salva Kiir korábbi eltávolítása a párthelyettesi pozícióból igazából nem hatalmi leszámolás, hanem logikus és magyarázható lépés volt csupán és megpróbálták egységes mederbe terelni az elég széles spektrumon mozgó elképzeléseket a mozgalom jövőjéről.

Kartúm lehetséges szerepe valószínűleg sokak számára a legelfogadhatóbb magyarázat, annál is inkább, mert Garang sosem adta fel egy egységes, új Szudán álmát, amelyben észak és dél békében élhet, ráadásul ezt az álmát és alelnöki pozícióját meglepő módon még az északi lakosság jelentős része is jól fogadta – na de valószínűleg a kartúmi kormányzat egyes szélsőséges elemei számára ez nem volt igazán pozitív, hiszen egy délről érkezett fekete politikus felemelkedése mindent megváltoztatott volna, amely a korábbi évtizedek során megszilárdulni látszott sokak nagy örömére. A hivatalos álláspont mindenesetre az, amelyet a nemzetközi szakértők segítségével az ugandai-szudáni vizsgálóbizottság tett közzé, azaz Garang halálát a helikopter pilótájának a rossz időjárási körülmények között hozott rossz döntései okozták, de ezt újságcikkek sorozatában cáfolták meg független szakértők, hangsúlyozva, hogy ha ténylegesen ilyen hiba lett volna a baleset hátterében, akkor a magyarázatot Ugandában kell keresni, ahonnan a helikopterbe épített robotpilótát irányítani tudták – meg egyáltalán, miért engedték a késő esti órákban felszállni a gépet, amikor az előírások ezt nem tették volna lehetővé. Szóval összeesküvéselméletek vannak, alapvetően három lehetséges magyarázat is van, de hogy ezek közül melyik az igazság, azt senki nem fogja már megtudni soha.

twitter.com/napiafrika

9 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Urbanizációs válság Afrikában

Kitekintő / Afrika - Wed, 19/08/2015 - 08:12
Napjaink leggyorsabban urbanizálódó kontinense Afrika, ahol a városi népesség száma több mint tizenháromszorosára nőtt 1950 és 2014 között.
Categories: Afrika

A “vizes” ügy: a legmagasabb szinteket behálózó korrupciós botrány Beninben

Mindennapi Afrika - Tue, 18/08/2015 - 22:08

Két nap múlva, augusztus 20-án rendkívüli parlamenti ülésre fog sor kerülni Beninben, ahol az ország törvényhozása egy augusztus 17-éről elhalasztott voksoláson arról fog dönteni (a halasztás nem valódi halasztás, egyszerűen 17-én nem volt elég képviselő a szavazáshoz, hiszen csak 26-an voltak jelen a lehetséges 83-ból), hogy megvonják-e egyik képviselőtársuk, Barthélémy Kassa mentelmi jogát egy igen magas szintű korrupciós ügyben való nyomozás miatt, amelyben az egykori energiaügyi minisztert egy Hollandia által támogatott fejlesztési projekthez kapcsolódó korrupcióval és csalással vádolják.

Nem kis összegről van szó, a májusban kirobbant botrány szerint Kassa és társai állítólagosan 4 millió eurót tüntettek el egy olyan program költségvetéséből, amelynek célja a benini ivóvízhálózat fejlesztése lett volna – az ügyet először nyilvánosságra hozó amszterdami vezetés azonnal felfüggesztette Benin további támogatását és a hasonló projektekben való részvételét. Valószínűleg ha a hollandok nem kongatják meg a vészharangot, a nyilánvosság soha nem fogja megismerni az ügyet, így viszont most már Kassának muszáj lesz végigmennie a megfelelő folyamaton, amelyhez kapcsolódóan a legfőbb ügyész, Gilles Sodonon már többször kérte a parlamenttől a kormánypárthoz tartozó képviselő mentelmi jogának felfüggesztését – a most szavazásra kerülő kérvényt Evelyne Ahouanto da Silva igazságügyminiszter terjesztette a parlament elé augusztus 10-én.

Egy korábbi kérvényt, amelyet maga az államelnök, Boni Yayi terjesztett be, Me Adrien Houngbédji házelnök azzal az indokkal utasított el, hogy az elnöknek nincs joga ilyen kérést a parlament elé tárni – Yayi lépéséből egyébként elég valószínűnek tűnik, hogy Kassa számára végetért a politikai karrier, legalábbis rövidtávon, hiszen Beninben sem túlságosan jó az uralkodó politikai elit ellenfelének számítani. Yayi ráadásul a botrány kirobbanása után több, elég kemény kijelentést is tett, amely szerint a korrupciós ügy résztvevőivel példát fognak statuálni – a kérdés, hogy Kassának ténylegesen van-e köze az esethez, hiszen egy, a benini és a holland kormány által közösen készített elemzés és ellenőrzés nem tudta konkrét pénzmozgásokhoz kötni a botrány miatt egyébként miniszteri pozicíójából le is mondó politikust.

Egy különleges parlamenti vizsgálóbizottság is felállt az eset kivizsgálása érdekében és ez a csoport meg is hallgatta Kassát még augusztus 10-én, ahol utóbbi azzal védekezett, hogy a hollandoktól kapott pénz elosztásáról, a kifizetések jóváhagyásáról a pénzügyminiszter, Koutche Komi rendelkezhetett csak, tehát őt is mindenképpen meg kell hallgatni – kicsit olyan az ember érzése, mintha egy filmet nézne, amelyben a korrupció már a legmagasabb politikai szinteket is mélyen átszövi. Az eset amúgy nem jött túlságosan jól Yayinak, hiszen a jövő évi elnökválasztásra készülve ezzel csak muníciót adott ellenfeleinek, akiktől már eddig sem túlságosan enyhe hozzászólások és megnyilvánulások érkeztek.

Eme poszt szerzője egyébként átfutotta a közös benini-holland jelentést, amelyből igen komoly visszaélések és csalási lehetőségek derültek ki, például nemrégiben létrehozott fantomcégek is belekerültek a projekt tanácsadói közé, semmiféle állami ellenőrzés nem volt a kifizetéseken, valótlan, teljesítés nélküli számlák kerültek beállításra és még sorolhatnánk a megnevezett csalási pontokat, ráadásul a jelentés minisztereket, igazgatókat is megnevez, mint lehetséges felelősöket. Lehet persze legyinteni az ügyre, hiszen ilyen és ennél jóval nagyobb korrupciós ügyek mindenhol vannak a világon, de ez is csak egy tökéletes példája volt annak, hogy miért is nem fejlődnek bizonyos dolgok olyan ütemben a fekete kontinensen, ahogy kellene – a korrupció tényleg képes megfojtani a fejlődést.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Pages