Vous êtes ici

Szlovákiai Magyarok Kerekasztala (Szlovákia/Felvidék)

S'abonner à flux Szlovákiai Magyarok Kerekasztala (Szlovákia/Felvidék)
Mis à jour : il y a 1 semaine 6 jours

Tóth Károly díjazott méltatása a szlovákiai magyar civil társadalom fejlesztéséért járó Civil-díj átadásánál, in memoriam

mer, 16/11/2016 - 11:34

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim, Kedves Nóra!

Tíz év után a Civil-díj, vagyis a szlovákiai magyar civil társadalom fejlesztéséért járó díj visszakerül az egyik szellemi atyjához és alapítójához, Tóth Károlyhoz. In memoriam. Tóth Károly, Karcsi sajnos már nem él. Nagyon rövid ideje ment el, ezért távozása még nagyon fájó.
Ennek ellenére nem szeretném, ha ez a méltatás egy következő nekrológ lenne a sorban. Hiszen ahogy egyik legjobb barátja, Öllös Laci mondta, akkor, Karcsi valójában nem ment el, öröksége tovább él velünk. Ezért én is inkább eme örökség további fölvállalására és folytatására buzdítanék itt. Karcsi igazi civil ember volt, akinek eleme volt a szellemi pezsgés és az állandó kezdeményezés.

Egyébként úgy vélem, hogy ha a világban ma zajló folyamatokat szemléljük, nagyon is időszerű feladat Karcsi és baráti, munkatársi körének szellemi örökségét vigyázva óvni, szemünk előtt tartani és a fiatalabb nemzedéknek továbbadni.

Mert sajnos hovatovább ott tartunk megint, hogy – Máraival szólva,

… egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Tóth Karcsi már fiatalon, a pártállam idején is civilként viselkedett, amikor még ehhez nagy adag bátorság kellett. Aktívan részt vett a vágsellyei Vörösmarty diákklub munkájában, ahol az akkori politikai viszonyokhoz képest – mai szóval jellemezve – rendkívül progresszív kulturális élet zajlott. Majd ettől felbuzdulva diákklubot alapított barátjával saját szülőfalujában is. Később többedmagával megalapította a Vág Színpadot. Ez Karcsi szerint meghatározó lett az egész sorsa alakulására: az amatőr színjátszó kör fokozatosan önképzőkörré alakult át. Karcsi erre az időszakra 1996-ban így emlékezik vissza: „Máig ható az a tudásanyag, amit akkor ebben a közösségben megszerezte. … Az intézményes szerveződésekhez fűződő csökönyös vonzalmam ekkoriban alakult ki. A későbbiekben arra törekedtem, hogy mindenfajta aktivitásomnak valamilyen intézményes keretet adjak. Következetesen az autonóm szervezeti forma kialakítását szorgalmaztam kezdetektől fogva.”

Egyetemi tanulmányai alatt több diáktársával, ami kb. 15 emberből álló csoport volt, bekapcsolódott a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága, majd később, a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja munkájába. Ehhez jó nagy adag civil kurázsi is kellett, aminek sok összetevője volt. Ezt a munkát csak szilárd meggyőződéssel és az igazságba vetett erős hittel lehetett csak végezni, vállalni kellett a megpróbáltatásokat, kihallgatásokat a titkos rendőrségen. A munka megkívánta a maximális bizalmat és szolidaritást a csoport többi tagjaival szemben. Állhatatosság, kitartás, tudatosság, szorgalom, igazságba és igazságosságba vetett hitt, bajtársiasság, szolidaritás. Amikor 1983. január végén, február elején elmentek Duray Miklós perére – egyedüliként az akkori szlovákiai magyar értelmiség tagjai közül, hogy szolidaritást vállaljanak, és első kézből szerezzenek a perről információt, tudták, hogy gyakorlatilag feladják magukat. „Ne gondold, hogy könnyű volt ez a döntés, ma is összeszorul a gyomrom, ha azokra a napokra gondolok” – emlékszik vissza Karcsi erre az időre 1996-ban. Viszont ezután már nem vitték be őket: „Paradox módon az mentett meg bennünket, hogy nyíltan vállalni mertük a mivoltunkat”.

Civil magatartás volt az is, amikor Karcsi az egyetem elvégzése után betanított munkásként helyezkedett el a DUSLO vegyi kombinát szennyvízelvezető állomásán. Amikor felvették, a személyzeti osztályon először el sem akarták ismerni az oklevelét, mert tubusba tekert bölcsészdiplomát még soha nem láttak. „Életem legszebb időszaka volt ez. Ott voltak a legfontosabb könyveim, az írógépem, a műszakok alatt annyit dolgozhattam, amennyit csak akartam. … Egy kissé csodabogárnak számítottunk, szektásoknak, vallási csoportosulásnak, mindennek neveztek bennünket. Meg kell mondjam, a közeli ismerősök is zokon vették, hogy titkolódzunk előttük, hogy ők nem kerülhetnek be a belső körbe, de ezen akkor nem lehetett segíteni, fel kellett vállalni ezt.”
1987 februárjában aztán, már a gorbacsovi erjedés időszakában a Madách Kiadóhoz került szerkesztőnek. Itt megtalálta azt a szakterületet, amelyhez igazán vonzódott: a tudományos irodalom szerkesztése volt a feladata, valamint a szlovákiai magyar tudományszervezéssel kapcsolatos kérdések foglalkozatták. Közben bekapcsolódott a fiatal írók mozgalmába, az Íródiába, és alapító tagja lett a pozsonyi Magyar PEN Klubnak.

1989 tavaszára elkészült a javaslat a szlovákiai magyar tudományos élet intézményes keretének megalakítására. Ennek része lett volna egy Társadalomtudományi Intézet, egy ösztöndíjalap, egy Múzeum, egy tudományos folyóirat, valamint szervezett tudományos képzést is feltételezett a javaslat. Igazából a pártállami viszonyok között ilyen átfogó tervezet megvalósítására kicsi volt a remény. Később, a kilencvenes évek közepén Karcsi viszont nagy erővel fogott neki eme tervezet egyes elemeinek megvalósításához.
Ám addig még egy-két fontos dolognak meg kellett történnie. Például egy rendszerváltásnak – vagy nevezzük forradalomnak, bársonyos forradalomnak. Karcsi és baráti köre figyelemmel kísérték és elemezték a magyarországi és lengyelországi eseményeket és folyamatokat, tartották a kapcsolatot a magyarországi és csehországi – illegális vagy féllegális – demokratikus ellenzék bizonyos csoportjaival. Tehát a folyamatok logikájával már akkor viszonylag tisztában voltak, és ezt a tudást és tapasztalatot később hasznosították.

Karcsi egyik kezdeményezője volt a Csehszlovákiai Magyarok Memoranduma 1988 c. dokumentumnak, amely amellett, hogy összefoglalta a magyar közösség problémáit, határozott állást foglalt a demokratikus európai értékrend mellett. Ezt a Memorandumot, amelyet kb. 300-an írták alá, a szervezők a csehszlovák állam hivatalos szerveinek küldték el: a kormányfőnek, a Szövetségi Gyűlés elnökének, a köztársasági elnöknek, valamint az állami sajtóügynökségnek. Ezzel a Charta 77 gyakorlatát követték, amely szintén nem a mindenható kommunista párt szerveihez fordult indítványaival, hanem az állami szervekhez. Karcsi erre így emlékszik vissza: „mi azon az állásponton voltunk, hogy úgy kell viselkednünk, mintha jogállamban élnénk, annak ellenére is, hogy nincs jogállam. Mi ugyanis nem elvtársak voltunk, hanem állampolgárok, akik élni kívántak a törvényes jogaikkal.” Ez egy civil álláspont volt, mondhatnám állampolgári, de akár azt is mondhatnám, polgári jogi álláspont.

Ugyanezt a civil, polgári jogi álláspontot képviselte Karcsi 1989 nyarán, amikor – Nórával közösen két terjedelmes cikket jelentettek meg a Literárny týždenník című, annak idején haladónak tartott irodalmi lapban a nemzetiségi kérdésről. Ebben a velük vitázó Ján Bobákot következetesen úrnak szólították, ami annak idején – az elvtárazás korában szentségtörésnek számított. Az írás folyományaként jött létre az első szervezett találkozó az akkori szlovák demokratikus ellenzék tagjaival. Az akkori csehszlovák ellenzék egy alternatív alkotmányszöveg kidolgozására készült, ehhez keresték a „hivatalos” – értsd egyeztetett, intézményesített – magyar kisebbségi álláspontot. Ez lett tehát az egyik mozgatórugója annak, hogy elkezdődött a Független Magyar Kezdeményezés szervezése, amely az eredeti elképzelések szerint egy Charta 77 típusú ellenzéki civil mozgalom formáját öltötte volna.

Az események meghaladták ezt az elképzelést, és amikor 1989. november 18-án Tóth Károlyék vágsellyei lakásán kb. 25 meghívott személy részvételével megalakult a Független Magyar Kezdeményezés (FMK), hamarosan kiderült, hogy a civil mozgalomnak politikai mozgalommá kell válnia. Az FMK lett az első bejegyzett politikai szervezet Csehszlovákiában a rendszerváltozás megkezdése után, és Tóth Károly lett az első elnöke. Az FMK liberális mozgalomként határozta meg önmagát. Abban az időben a liberalizmus a szűken vett pártpolitikai ideológián túl sokkal többet jelentett: az emberi jogok és szabadságjogok védelme elvének meghonosodását, a jogállam és a szabad piacgazdaság kiépülését. A liberális demokrácia alapelveit leíró első FMK programnyilatkozat ihletként szolgált a szlovák és cseh forradalmi erők számára.

Az FMK eredeti ethosát jól jellemzi ez a mondat Karcsitól: „Soha nem jelentettük meg a későbbiekben az alapítók névsorát: pár héten belül, amikor már ezrek csatlakoztak a mozgalomhoz, nem lett volna etikus. Ez egyfajta megkülönböztetése lett volna a tagságnak”.
Karcsi viszonylag gyorsan rájött, hogy a Václav Havel nevével fémjelzett, civil mozgalmakra épülő ún. apolitikus politika hosszú távon zsákutcába vezet. A politika, a közügyek intézése kemény, profi munka, rátermett, szakértelemmel bíró embereket, intézményeket, szervezeti hátteret kíván. Már amennyiben autentikus politizálást kíván folytatni egy meghatározott eszmevilág körül csoportosuló társaság, és nem más társadalmi szervezet, egyházközösség, esetleg lobbi csoport infrastruktúrájával való összenövésből profitál. Ez ugyanis előbb utóbb negatív következményekkel jár mindkét fél, de főleg a közösség számára. Az FMK a kezdetek óta bejegyzett tagsággal rendelkezett, tehát gyakorlatilag pártként működött, és Karcsi csakhamar meghirdette az FMK tényleges párttá alakulását.

A kilencvenes években a politika és a civil élet eléggé összemosódott. Karcsi írja a Kultúra kötetben, hogy „ennek az időszaknak a legfőbb jellemzője az volt, hogy a politikai és a civil aktivitások alig választhatók el egymástól. Az újonnan alakult szerveződések, beleértve a politikai mozgalmakat is, az első pillanattól kezdve civil érdekek és értékek képviseletét is felvállalták. De ugyanígy a külsőleg civil szerveződésként megalakult csoportosulások a kezdettektől politikai, érdekvédelmi feladatokat is elláttak.” Ennek az összefonódásnak eleinte gyümölcsöző eredményei voltak, mert nem is lehetett talán másképp: kevés volt a rátermett, kellő tapasztalattal, szakmai tudással, nyelvtudással stb. bíró ember minden téren, kevés volt a szabadon felhasználható anyagi forrás. Karcsi saját maga is kettős életet élt ekkor: a párt vezetésében is kivette a részét, ugyanakkor pedig aktívan részt vett a Márai Alapítvány, a Fórum Alapítvány, majd a Civitas Alapítvány munkájában. Tehát saját maga is – többedmagával, beleértve néhányunkat, akik most itt vagyunk – részt vett abban, amit ő maga így jellemez: „Elkezdődött a civil szféra, a szlovákiai magyar intézményrendszer politikai birtoklásáért folyó küzdelem”.

Ám Karcsi az elsők között volt, akik felismerték, hogy ez egy egészségtelen és hosszú távon kontraproduktív folyamat. A civil társadalomnak, a civil szférának, autonómnak, függetlennek kell lennie, saját témákat kell felvetnie, aktív, és nem reaktív (vagyis kizárólag a pártpolitikai történésekre reagáló) álláspontot kell képviselnie. Amikor 1994 az előrehozott választások előtt a Magyar Polgári Pártnak mégiscsak sikerült koalícióra lépni az Együttélés Politikai Mozgalommal és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal, Karcsi elhatározta, hogy végérvényes átevez a civil szféra felé.

Először megalapította a Fórum Alapítványt és a Civitas Alapítványt, majd elérkezettnek vélte az időt, hogy megvalósítsa régi álmát, egy szlovákiai magyar tudományos műhely és kutatóintézet létrehozását. 1996 őszén meg is alakult a Fórum Társadalomtudományi Intézet, amely később Fórum Kisebbségkutató Intézet néven vált igazán ismertté és becsültté. A Fórum Intézet később szárnyai alá vette a Bibliotheca Hungarica könyvtárát, a Dél-Szlovákiai Civil Kezdeményezések Hálózatát, bábáskodott a Fórum Információs Központ és a Fórum Régiófejlesztési Központ kialakításánál, Fórum Társadalomtudományi Szemle néven tudományos folyóiratot alapított.

A Fórum Intézet működése kapcsán Karcsi innovációja a tartalom minőségének megőrzése mellett a működéshez szükséges pénzalap megteremtésének (fundraising) stratégiája volt. Akkor, amikor a legtöbb szlovákiai magyar szervezet egy, maximum két „biztos” forrásra támaszkodott, és ha ez leapadt, a szervezet bajba került, Karcsi sokat dolgozott azon, hogy diverzifikálja a működéshez szükséges eszközök megszerzésének módját. Mindez később hozzájárult ahhoz, hogy amikor az EU-hot való csatlakozás következtében merőben megváltozott a donori környezet, a Fórum Intézet az elsők között volt képes ehhez alkalmazkodni. A másik fontos elem, amivel előnyre tett szert a Fórum Karcsinak köszönhetően, a digitalizációra való korai és teljes áttérés.
Az 1998-as pártegyesítés részben jótékony hatással volt a magyar közéletre. Ugyanakkor a pártpolitika fokozatosan teljesen rátelepedett a civil szférára, annak minden szegmensére. Ekkor született az ötlet, hogy létre kell hozni egy szlovákiai magyar civil ernyőszervezetet, amely a civil szervezetek közötti egyeztetésre, információcserére szolgálna, ugyanakkor képes lenne arra, hogy megszólaltassa a szlovákiai magyar civil társadalom autentikus hangját a belföldi politikusok és politikai intézmények felé, a szlovák közvélemény felé, valamint Magyarország és a nemzetközi szervezetek felé is. 2009 elején Csölösztőn megalakult a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala. Karcsi éveken át volt a Kerekasztal szóvivője, miközben a Fórum Intézeten keresztül gyakorlatilag biztosította a Kerekasztal, illetve a mellette működő Jogsegélyszolgálat szervezeti hátterét.

2006-ban a Dél-Szlovákiai Civil Kezdeményezések Hálózata, amelynek része volt a Fórum Intézet, megalapította a Civil-díjat. A díj gondozója és adományozója 2011-től a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala lett. Most tehát a díj a Hálózat egyik alapítójához és a Kerekasztal első szóvivőjéhez kerül. Karcsi sajnos a díjat átvenni nem tudja. Nagyon örülünk viszont, hogy Nóra, a felesége, megjelent ma a körünkben. Nóra évtizedekig volt társa Karcsinak jóban és rosszban, és annak közéleti tevékenységek nagy részében, amit fentebb említettem, Karcsival együtt részt vett. Én úgy gondolom, és meggyőződésem, valahol neki is jár ez a díj.

Stratégiát készít a Kerekasztal

dim, 13/11/2016 - 14:15

Érsekújvárott, a Panoráma kultúrház épületében tartotta éves konferenciáját a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala november 11-én és 12-én. A két napos rendezvény első napján az oktatási és forrásteremtési kérdésekről volt szó, a második napon pedig a Kerekasztal, valamint a civil szektor céljai és lehetőségei kerültek fókuszba egy általánosabb diskurzus keretében. A konferencia legfontosabb folyománya, hogy a Kerekasztal egy hónapon belül elfogad egy részletes stratégiai tervet, hogy szervezettebben és új lendülettel tudja erősíteni és ösztönözni a civil szféra közéleti szerepvállalását.

Az első nap programja magyarországi és kárpátaljai szereplőket is megszólított, kettős céllal került megfogalmazásra. A gazdasági blokk legfontosabb feladata az volt, hogy összegezze a civil szervezetek forrásteremtési lehetőségeit, rálátást nyújtson arra, hová és milyen módon érdemes pályázni. Ennek keretén belül Hakszer Richárd programmenedzser az uniós támogatásokról és pályázatokról adott elő, Pogány Erzsébet pedig a Szövetség a Közös Célokért képzéseit ismertette. Varga György, a Visegrádi Alap ügyvezető igazgatóhelyettese a határon átnyúló, magyar civil szervezetek által mégis kevéssé kihasznált alap működésébe nyújtott betekintést. Pappné Popovics Judit, a Bethlen Gábor Alap osztályvezetője a magyarországi alappal kapcsolatos finanszírozási lehetőségekről beszélt, Rigó Konrád, a hazai kulturális tárca államtitkára pedig a készülő Kisebbségi Kulturális Alap és az innovatív projektek témájában adott elő.

Az oktatási panel blokkjainak célja az volt, hogy érdekfeszítő előadásokkal és beszélgetésekkel serkentsék a közgondolkodást az iskolaügy területén. Setényi János oktatáskutató a jó iskoláról értekezett – beleértve a vezetést, szervezést, a vezetők személyének jelentőségét. Orosz Ildikó a kárpátaljai oktatási rendszer múltjáról, valamint a jelenlegi nehézségekről tartott előadást – rámutatva a szlovákiai párhuzamokra és különbségekre. Fodor Attila az újabb oktatási reform téziseit vette szemügyre, Öllös László előadásában pedig a szélsőségesség került górcső alá – különösen az, milyen szerepük van a pedagógusoknak a téma megjelenése és a diákok gondolkodásának formálása kapcsán. „Visszatértünk a kétnapos konferenciára, úgy gondolom, ez egy sikeres döntés, az első napon lezajlott panelbeszélgetések egyértelműen nagyon pozitív visszhangra találtak és értékes előadásokat eredményeztek” – értékelte a napot Tóth Tibor, a Kerekasztal ügyvivője.

A konferencia szombati, második napja – a konferencia főnapja – a civil társadalom és a Kerekasztal általános kiútkereséséről szólt, különösen annak a tükrében, hogy a magyar közösség, a civil szféra és vele a Kerekasztal is a választások után jóval kisebb mértékű aktivitást mutatott, mint korábban. A kapcsolódó szakmai beszámolókból kiderült, hogy a látható, mozgósító társadalmi aktivitások száma, hangja és ereje ugyan visszaesett, de főként a Jogsegélyszolgálat tevékenysége révén továbbra is vannak sikerélményt jelentő ügyek. Előrelépés történt többek között a Selye János Egyetem magyar diplomái, a civil mozgalmak névhasználata kapcsán is, szakértők véleményezik a Kisebbségi Kulturális Alap tervezetét, valamint bírósági eljárás indult a peredi népszavazás eredményeinek el nem ismerése miatt is. A rá következő beszélgetés a Kerekasztal és a civil szféra lehetőségeivel, a szervezet felé irányuló elvárásokkal és a lehetséges kitörési pontok megfogalmazásával folyt – a teljesség igénye nélkül felmerült, hogy a Kerekasztal segíthetne a helyi civil hálózatok kialakításában és a társadalmi mozgósítás elősegítésében is.

A Kerekasztal Civil Társadalom Fejlesztéséért Díját az idén posztumusz Tóth Károly, a szervezet egykori szóvivője, a Fórum Intézet volt igazgatója és több polgári kezdeményezés elindítója kapta meg, életművének és a civil társadalom érdekében végzett áldozatos munkájának elismeréseként. Petőcz Kálmán a méltatásban rámutatott, Tóth Károly öröksége tovább él a társadalomban. Sándor Eleonóra, a díjazott özvegye arra hívta fel a figyelmet, hogy az életmű is jelzi, fel kell lépni a gyűlöletkeltés ellen.

A konferencia utolsó beszélgetőblokkja során kiderült, hogy ugyan érezhető az igény a kiútkeresésre és az aktívabb fellépésre, de a civil szektor lelkesedése csappan, a működőképes megoldások megtalálására viszont fokozott igény van.  A Kerekasztal ennek kapcsán tudatosítja saját felelősségét, a későbbiekben aktívabb és érthetőbb szerepet kíván vállalni. Decemberre egy konkrét, a szerveződés működésének minden területét szabályozó cselekvési terv készül el, hogy a legfontosabb felmerülő problémákra – többek közt az önszerveződés, hálózatosodás, jogi tevékenység – világos, a nyilvánosság számára is értelmezhető válaszokat tudjon adni. A Kerekasztal egyben fontosnak tartja a párbeszéd alapú politizálást is, azt, hogy a politikai elitünk tagjai képesek legyenek egymással konstruktív vitát folytatni.

kerekasztal_vallalas by kerekasztal on Scribd

Beadvány a kormány ellen Pered ügyében

ven, 21/10/2016 - 13:03

A Kerekasztal Jogsegélyszolgálatának közreműködésével a napokban pert indított három peredi magánszemély a szlovák kormány ellen a 2012-es peredi népszavazás eredményeinek ignorálása kapcsán. Az érintettek személyiségi jogaik és az egyenlő bánásmód elvének megsértését kifogásolják.

A vágsellyei járásbeli Pered lakossága 2012. március 10-én szavazott a település szlovák nevének Peredre változtatásáért, ezt a verziót használták az államigazgatásban is 1918-38 és 1944-48 között. A népszavazás érvényesnek és sikeresnek bizonyult, így a község kérvényezte a település megnevezésének megváltoztatását a mai „Tešedíkovo” helyett a magyar megjelöléssel megegyező „Pered” névalakra. A belügyminisztérium javaslatával összhangban a szlovák kormány 2013. október 16-án elutasította a névváltozási kezdeményezést arra hivatkozva, hogy a Pered szó nem számít kodifikált, hivatalos szlovák elnevezésnek.

Az ügyben több jogorvoslati kísérlet is történt, melyek mögött aktivisták és civil szervezetek álltak. Miközben a belügyminisztérium a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom aktivistáinak kérdésére azzal védekezett, hogy a Pered név nem a szlovák nyelvkészlet része, Jana Dubovcová ombudsmani hivatala is megerősítette, hogy a szlovák hatóságok szakszerűtlenül jártak el az ügy kapcsán.

A bírósági beadvány fő érvelése szerint a kormány elutasító határozata sérti a felperesek közügyek gyakorlására vonatkozó jogát és nyelvi alapon diszkriminálja őket, amivel a kormány egyúttal belegázolt személyiségei jogaikba és emberi méltóságukba is. A felperesek emiatt írásos bocsánatkérést követelnek és a község névváltoztatásának jóváhagyását a népszavazás eredményei szerint.

A harminc, amely húsz

ven, 14/10/2016 - 12:06

A jövő évtől 435 euróra változik Szlovákiában a minimálbér összege, amely 30 eurós emelkedést jelent az idei 405 euróhoz képest. A lehetséges legkisebb összegért dolgozók nem ennyivel, hanem 20 euró körüli összeggel többet vihetnek majd havonta haza.

A törvény egyébként is előírja a minimálbér növekedését, de a kormány nem csak a kötelező 11,80 euróval növelte az illetékeket, hanem ennél nagyobb az emelés mértéke. Természetesen ismét egy kompromisszumos döntésről van szó, hiszen a szakszervezetek még ennél is magasabb emelést szorgalmaztak, míg a munkavállalók kevesebbet akartak, a döntés értelmében egyértelműen a munkavállalók oldala lehet vidámabb.

Az elemzők szerint a helyzet bonyodalmakat okozhat, többen rámutattak, a minimálbér emelkedése azt eredményezheti, hogy sokan elvesztik a munkájukat a vállalkozókra háruló magasabb költségek miatt. Egyébként sem jó, hogy a kisebb vállalkozók terhe ismét növekedik, hiszen éppen nekik kellene segíteni. A kereskedelmi és iparkamara például úgy véli, hogy a textiliparban elbocsátásokat jelenthet a 30 eurós növekedés, ahol túlnyomórészt az idősebb női munkaerő dominál, ezen munkavállalók számára a munkanélküliség hosszabb távon is problémát jelenthet. Más elemzések viszont azt mutatják, hogy a minimálbér növekedése és a munkanélküliség változása között nincs egyértelmű kapcsolat és a kormány ilyen jellegű intézkedései nem járnak közvetlen kedvezőtlen hatással a szektorokra.

Annyi bizonyos, nagyságrendileg 100 ezer fő keres Szlovákiában minimálbérnek megfelelő összeget. A változás ennél nagyobb tömegeket érint, hiszen a minimálbér összege más bértarifák meghatározásra is hatással van, így a növekedés például a közszféra alkalmazottjait és számos más munkavállalót is érint. Az euróövezeten belül még mindig hátul kullogunk majd a 435 eurós minimálbérrel, amely az átlagbér 46 százaléka körül mozog. Mindez azt jelenti, hogy a jövőre ezen munkavállalók 365 és 374 euró közötti nettó bérre számíthatnak, ez nagyságrendileg 20 euróval lesz több, mint az idei 405 nettója, tehát ennyit is ér majd valójában a növelés.

Tegyük hozzá, az órabér minimuma is emelkedett, már 2,5 euró, igaz, azzal is tisztában vagyunk, országunk bizonyos területein egyes szektorokban ennél is kevesebbért fogják majd dolgoztatni a polgárokat – és nem feltétlenül a fekete gazdaságban. A munkaóra csendes és papíron nem alátámasztott megnövelése jól működő módszer azon helyeken, ahol már az is nagy szó, ha valakinek van munkája és a munkavállalók nem mernek tiltakozni. Jó volna, ha a kormány intézkedései ezen az állapoton is változtatnának, mert ugyan javulhatnak a bérezési feltételek és az arányok, de a legnagyobb gond még mindig a munkaadók hozzáállása szintjén észlelhető.

A válság kezdetétől 2017-ig, tehát nyolc év (vagy épp az euró szlovákiai bevezetése) alatt 295,50 euróról 435-ra növekedett a minimálbér összege. A növekedés egyértelmű, az elmúlt három év alatt több mint 80 euró, más kérdés, hogy amennyiben a tervezettek szerint 2020-ra eléri az 500 eurós színvonalat, az valójában milyen szintű életszínvonal növekedést jelent majd a legszegényebb  rétegek számára. Valójában hányan lesznek azok, akiket majd segíteni fog és miként illeszkedik majd azon programok mellé, amelyek ugyan a leszakadó régiókban meghirdetésre kerültek, de megvalósításuk még várat magára?

Rajkovics Péter, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Gazdasági bizottságának vezetője

Tóth Károly emlékére

lun, 12/09/2016 - 13:53

2016. szeptember 10-én elhunyt Tóth Károly, a Fórum Kisebbségkutató Intézet első igazgatója, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának korábbi szóvivője és társalkotója, a felvidéki magyar értelmiség egyik vezető személyisége.

Károly 2009-ben vezető szerepet játszott a nem formális együttműködés megalapításában, emellett oroszlánrészt vállalt a 2011-es népszámlálással kapcsolatos kampányban. Később a háttérbe vonult és másoknak adta tovább a Kerekasztal ügyeinek koordinálását, de betegségéig aktív szerepet vállalt a szerveződés tevékenységében, értékes tanácsokkal és megjegyzésekkel látta el az aktivistákat, bekapcsolódott a társadalmi kezdeményezésekbe, valamint a Fórum Intézet struktúráit is rendelkezésre bocsátotta.
Tóth Károly valódi jelentősége akkor válik igazán nyilvánvalóvá, mikor megérezzük a hiányát. Végtelenül szerény és alázatos emberként kerülte a feltűnést, miközben gyakran mindenki másnál több munkát fektetett egy-egy kezdeményezésbe. Éleslátásával és diplomatikus természetével képes volt arra, hogy különböző világnézetű és habitusú aktivisták jussanak közös nevezőre érzékeny témákban, mindig meg lehetett vele találni az emberi hangot. Önzetlensége hozzájárult ahhoz, hogy generációk tudjanak egymással együttműködni a nyelvi aktivizmus, vagy a jogvédelem terén. Amellett, hogy személye kapcsolódási pontként szolgált, gyakorlatias szervezőként nyilvánult meg, betöltötte az aktív, felelősségteljes értelmiségi szerepét. Egy olyan feladatkört tudott sikeresen betölteni szakmailag és emberileg is, amelyből a társadalmunk nagy hiányt szenved.
Emlékét szívünkben megőrizzük, életművét pedig ápolni szeretnénk. Olyan örökséget hagyott maga után, melyhez a későbbiekben is igazodni kell.

Tóth Károly temetése szerdán, 14-én délután négy órakor lesz a somorjai temetőben.

Át kell látnunk a pénzügyeinket!

jeu, 08/09/2016 - 12:29

Az elmúlt napokban a médiában a Partners Alapítvány és a Focus közvélemény-kutató intézet felmérésének eredményeiről olvashattunk, megállapításaik szerint a lakáshelyzet a fiatalok legnagyobb problémája. Azt gondoljuk, a prioritások listája könnyen nem is fog változni, ugyanakkor a mi látásmódunk finomodhat a problémát tekintve.

A 24 év alatti felnőttek 68 százaléka a vizsgálat szerint nem a saját lakásában él, ami nem is akkora gond, hiszen a főiskolák és egyetemek hallgatói köztük szép számmal képviseltetik magukat, s legtöbbjüknek nincs saját bevétele. Az idősebb korosztályok felé haladva a százalékos arány csökken, egy dolog viszont nem változik. A polgárok általában hitelből finanszírozzák az ingatlanvásárlás legnagyobb részét, saját megtakarításuk kisebb részt szokott kitenni. Az ugyanis hiányzik vagy nem éppen ötszámjegyű.

Nincs is ezen meglepődni, hiszen látjuk, ha még valaki a szlovákiai átlagbért is megkeresi, akkor sem tud rövid távon mondjuk a havi nettó 650 eurónyi béréből tízezreket összespórolni. Pedig mint a szakemberek is megállapították, továbbra is a lakhatás bebiztosításra fordított kiadások képezik a legnagyobb tételt a havi büdzséből és éppen ezért sok félelmet is gerjesztenek.

Az elmúlt két évben volt szerencsém sok száz középiskolás diákkal beszélgetni a pénzügyekről, s talán éppen ma, a pénzügyi műveltség napján fontos kiemelnünk, mit is tapasztaltam a hitelek kapcsán. A 16-18 éves diákok hasonlóan a felnőtt társaikhoz félnek a hitelektől és szeretnék önerőből biztosítani a lakhatást vagy éppen az autóvásárlást, vagyis a legnagyobb kiadásokat. Ennek ellenére éppen Dél-Szlovákiában tapasztaljuk, hogy a családok eladósodottsága az országosnál magasabb. Úgy tűnik, a felnőttkor realitása megmutatja, hogy a havi jövedelemből nem tudnak, tudunk mindent biztosítani. Ez viszont azt is jelenti, hogy sokszor olyan hiteleket is felvesznek a polgárok, amelyeket később esélytelenek visszafizetni. És sokszor nem valósak az elképzeléseink a saját anyagi lehetőségeinkről.

A Partners Group SK szakembere ennek kapcsán arról ír, hogy sokan a lakáshitelek kapcsán ott követik el a nagy hibát, amikor azt gondolják, a hosszú futamidő alatt nem lesznek pénzügyi problémáik. A megfontoltabbak ennek elkerülése érdekében élet- vagy éppen más jellegű biztosítások segítségével törekedhetnek az ideiglenes egészségügyi problémákból adódó gondok átvészelését, de a tartalékok képzése is megoldást jelenthet.

A pénzügyi piacon dolgozó tanácsadók sokasága biztosan tud kínálni ilyen lehetőségeket, egyet azonban  tudatosítanunk kell. A pénzügyi rendszer nem alapjában rossz, ahogy azt sokan gondolják, hanem csupán önérdek követő. A hatalmi szerepéből adódóan előnyben van velünk szemben, de mi is ugyanúgy előnyünkre fordíthatjuk az általa kínált szolgáltatásokat. Ehhez viszont azzal is tisztában kell lennünk, hogy pénzügyeik alakulásáért elsősorban mi vagyunk a felelősek.

A lakáshitelek kapcsán a szakértők azt ajánlják, hogy legfeljebb jövedelmeink harminc százalékát fordítsuk erre a célra. Én azt ajánlom Önöknek, hogy mielőtt bármilyen komolyabb pénzügyi döntés elé néznek, kezdjenek el számolni és jegyzetelni. A havi jövedelmeink és kiadásaink néhány hónapos elemzése ugyanis alapvetően megváltoztathatja a terveinket. Először is kezdjünk el tehát írni a napi kiadásokat, majd havonta vonjunk egy egyenleget. Garantálom, hogy meglepő adatokat fognak látni, amire most a számítógép előtt ülve nem is gondolnak. Az ilyen összevetések megmutatják mennyi is az annyi, és elkezdünk ráeszmélni a valós lehetőségekre.

Bármennyire is kellemetlen lehet valakik számára, a kapitalizmus vagyis tőke korában szükséges a pénzről való aktív párbeszéd. Nem csupán a közéletben, hanem a mindennapjainkban is, a családban is. A folyamatosság ezen a téren ugyanis azt jelenti, hogy tudatosan kezdünk el foglalkozni a sokszor túlértékelt témával. Ahogy azt már korábban sokszor leírtam, s már sokadik voltam ezen állásponttal a szerzők között, a pénzügyi nevelést az iskolában kell kezdeni, természetesen szakemberi oktatás mellett, de nem szabad az oktatási intézmények falai közt befejezni, mert a legnagyobb gondjaik a felnőtteknek van.

Természetesen sokszor üzleti érdekeket sértene a tudatosságra való nevelés, de nem ezzel kell foglalkoznunk, hanem azzal, hogy a gyakorlati életre való oktatás egyik alapvető eleméről van szó. Egyértelmű, ettől még rövid távon nem fog növekedni az életszínvonalunk, sőt, még a lakáshiteleink törlesztése sem lesz feltétlenül alacsonyabb (bár ez nem elképzelhetetlen, hiszen jobban átlájuk majd a kínálatok közti különbséget), de látni fogjuk a korlátjaink mellett azt is, hogyan tudnánk többet kihozni pénzügyeikből. Az pedig már út a téma jobb átlátása felé, ami akár a rendszerben való jobb tájékozódást is segítheti.

Rajkovics Péter, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Gazdasági bizottságának koordinátora

Mit kell tudni a Kisebbségi Kulturális Alapról?

mar, 16/08/2016 - 10:30

A nyáron zajlott és zajlik a Kisebbségi Kulturális Alap (Fond na podporu kultúry národnostných menšín) törvényi előkészítése. A tervek szerint ez az alap szabályozná a jövőben a kisebbségi kulturális támogatások működését, egyben komoly hatással lesz arra is, milyen módon maradhat fenn és gyarapodhat a magyar kultúra, milyen lehetőségeik lesznek a civil szervezeteknek arra, hogy szlovákiai forrásokhoz jussanak. A Kisebbségi Kulturális Alap léte ugyan nem magát a kultúrát szabályozza, hanem a kereteket állapítja meg a támogatásokhoz, mégis kulcsfontosságú hatása lesz a kulturális életünk fejlődésére.

Amennyiben sikerül betartani az előzetes ütemtervet és a szlovák kormányprogramból fakadó célkitűzéseket, az alap két éven belül kezdi meg a működését. A 2017-es évben még a korábbi szabályok alapján működő intézmények ítélik meg és folyósítják a támogatásokat. A tervek szerint az alapról szóló elképzeléseket szeptember elejére öntik formába a kormányhivatal szintjén, majd a kulturális tárca hatáskörében folytatódik az egyeztetés. Decemberben a kormány elé kerülhet az alapról szóló törvényjavaslat, az intézmény 2018. januárjától lesz működőképes.

Az alap a jelenlegi tervek alapján legalább nyolcmillió euróból gazdálkodna évente, ebből csaknem ötmillió euró jutna a magyar kisebbségi vonzatú projektek támogatására (a bevételek 59,6 százaléka fordítódik a magyar kultúra támogatására). A jelenlegi teljes, kisebbségi kultúrákra fordított keret 3,8 millió eurót tesz ki.

A Kisebbségi Kulturális Alapról szóló jogszabály alapját a Híd előző választási időszakban már a parlament elé terjesztett javaslata képezi. Ennek kiindulópontja a szlovák kulturális támogatásokat kezelő Szlovák Művészeti Alapról szóló törvény, az ellenőrzési mechanizmus viszont minden bizonnyal módosul. A kulturális alapról szóló törvénytervezet kidolgozásával egy, a kulturális minisztérium mellett létrehozott munkacsoport foglalkozik, a törvény végleges formába öntése a tárcaközi egyeztetés után az ősz folyamán várható.

A Kisebbségi Kulturális Alapot egy igazgató irányítja majd, akit a jelenlegi tervek szerint a kulturális tárca nevezhet ki négy évre, a kisebbségi biztos javaslata alapján. Feladata az alap menedzselése és a támogatásokról szóló végső határozatok meghozatala, a szakmai tanácsok ajánlását és értékelését figyelembe véve. Az igazgató személye jövő nyáron válhat ismertté.

Minden egyes kisebbség projektjeinek elbírálására külön szakmai tanácsok alakulnak, melyeknek legalább öt, legfeljebb kilenc tagja van, többségüket az igazgató nevezi ki az adott kisebbség szakmai szervezeteinek ajánlása alapján hat éves időszakra. A tagok harmadát kétévente cserélhetik.

Az alap belső előírásait egy igazgatótanács (správna rada) szabályozza, tagjait az egyes kisebbségek szakmai tanácsai és az igazgató nevezik ki négy évre. Az alap felügyeletét a felügyelőbizottság (dozorná komisia) végzik.

Az alap dotációk és ösztöndíjak formájában támogatja majd azokat a kulturális és tudományos tevékenységeket, melyek a nemzeti kisebbségeket érintik, ezeknek a tevékenységeknek a körét a törvényben határozzák meg.

Egyénre hagyott vállalkozások

lun, 08/08/2016 - 10:34

Az elmúlt napokban egyéni vállalkozók ezrei kaptak értesítést arról, milyen összegű szociális biztosítást is kell fizetniük augusztustól vagy az adóbevallásukat későbbre tolóknak a következő hónapoktól. Az egészségügyi biztosítók is üzentek az adósságról vagy éppen a túlfizetés mértékétől, a kormány ugyanakkor nem kíván valami biztató információval szolgálni. Csak hallgat!

Ebben az egyéni vállalkozó számára évről évre ismétlődő helyzetben felmerül sokukban a kérdés, vajon a korábban jócskán feltornászott elvezetési összegért kapott kevés szolgáltatás mellett mi is jár nekik? Az előző kormányzat ki szerette volna egyenlíteni az alkalmazottak és az egyéni vállalkozók tehervállalását, ezért jöttek a növekedő járulékok, más kérdés, hogy ez mennyire segítette a hazai gazdaságot. Biztos, hogy volt kis tisztulás a piacon, de azért a korrupcióval olyan szinten átitatott országban, mint Szlovákia nem jelentett túl nagy előrelépést.

Miért is írom ezt? Csupán azért, mert a kormányzat programjában éppen ennek a több százezer emberes közegnek is ígért. Legalább annyit, hogy az adóbevallás során a „pausálosok” is jobban járjanak. Természetesen azóta vajmi kevesett hallottunk minderről, miközben az már hónapok óta világos, a jövő év elejétől a minimális elvezetések összege 5,9 euróval növekedik vagyis a szociális biztosítóba legalább 146,35 eurót (az idei 142,20 helyett), míg az egészségügyibe 61,81 eurót fognak fizetni.

Aki átfogóan tekint a kérdésre, egyértelműen látja, hogy az egyéni vállalkozók nagy csoportja inkább csak kényszerből van ezen a piacon, mert a szlovákiai közgondolkodásban még mindig veszélyes területről van szó. Gondoljunk csak bele az elmúlt évek botrányaiba, amikor megtudtuk, egyes ismert építészeti szektorban működő nagyvállalkozók milyen tartozásokat halmoztak fel a kicsik, sok esetben egyéni vállalkozók felé. És nem csupán a medializált esetekről van szó. A hétköznapokban is úton útfélen a ki nem fizetett alvállalkozók történetéről hallhatunk, akik nem tudják behajtani a kintlevőségeiket. A tartozási lánc pedig itt nem szakad meg.

A bürokratikus rendszerek pedig működnek, a pókhálókban viszont a nagy halak nem akadnak fent és ezért a mindenkori kormányzat inkább csak pénzt akar behajtani. Igen, az minden egyéni vállalkozó láthatja, hogy az alkalmazotti viszonyhoz képest több marad neki ugyanabból a szuperbruttó jövedelemből, de másik oldalon a kiszolgáltatottsága is jóval nagyobb. A legtöbbjük számára munka híján nem marad semmi, munkanélküli segélyt nem kapnak, mert külön nem fizették az elvezetéseket e célból, a nyugdíjuk pedig jóval kisebb lesz.

Az éremnek tehát két oldala van és tény az is, hogy a mindenkori hatalom számára jók az egyéni vállalkozók, mert ha egy-egy munkanélküli kiváltja az engedélyt, könnyen és hosszabb időre kozmetikázhat az állam néhány statisztikai mutatót. Ezért is olyan hasznosak a kezdővállalkozóknak a munkanélküli hivatalok által kínált támogatások, természetesen EU-s forrásból. Kár, hogy ezen túl kevés az, amit a legkisebbek kapnak.

Pedig igény az volna, ahogy a legtöbb támogatásra. Szükség is volna rá, hogy végre felpezsdüljön a vállalkozási kedv, mert szükség van a kreativitásnak ilyen módon is teret adni. A másik oldalon természetesen azzal is egyet lehet érteni, hogy az, aki ötletet kíván megvalósítani, megteszi pályázati források nélkül is. Igen, de nem mindenki ennyire bátor és éppen nekik is nyújthatna segítő jobbot a mindenkori hatalom, ahogy azt megteszi a külföldi nagyokkal válogatás nélkül. Ehelyett inkább csak annak vagyunk tanúi, hogy még mindig el akarják a közvéleménnyel hitetni, minden vállalkozó szélhámos. Kár, hogy a szélhámoskodás igazi okairól és azok elkövetőiről hallgatni szoktunk.

A hatalom gyakorlóinak pozitív példaként említhetjük meg a magyar kormányzat által meghirdetett külhoni magyar vállalkozók éve program keretén belül megvalósított pályázatot, amelyre 964-en jelentkeztek a határon túli magyarság köréből és örömteli, hogy Felvidékről is 146-an voltak, míg 510-en Erdélyből, a Vajdaságból 154-en, Kárpátaljáról 138-an, Horvátországból heten, Muravidékről 9-en pályáztak. A közelmúltban Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár kifejtette, hogy 110-130 között lesz a nyertesek száma, az elosztás számarányos lesz, s ezek alapján úgy tűnik 20-25 körül lehet a felvidéki sikeres pályázók száma.

A programot népszerűsítő és tájékoztató körút előzte meg, s egyértelmű, sokakat megszólított az 525 millió forintos keretből a 3-6 millió forintos vissza nem térítendő támogatás lehetősége. Más kérdés, hogy vajon a szlovák állam a „saját” egyéni vállalkozói számára miért nem kínál hasonló programokat, amikor minden kormányzati képviselő gazdasági fellendülésről számol be. És még messzebbre megyek a kérdéseimmel. Miért nem támogatják azt, hogy a középiskolai diákok már tinédzserként életszagú tapasztalatokat kapjanak arról, miként is működik egy vállalkozás. Nem azért, mintha mindenkiből vállalkozót kellene nevelni, sokkal inkább azért, hogy a munkapiacra kikerülve tudja, hogyan működnek a rendszerek körülötte.

Rajkovics Péter

A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Gazdasági bizottságának vezetője

Jövő hétig lehet pályázni

sam, 09/07/2016 - 11:43

A 2016 a külhoni fiatal magyar vállalkozók éve program keretében különösen kedvező lehetőség előtt állnak a fiatal, negyven év alatti felvidéki vállalkozok, akik akár 6 millió forintnyi vissza nem térítendő forrást pályázhatnak meg.

Mi is a pályázat célja? A Magyarországgal szomszédos országokban (kivéve Ausztria) bejegyzett és működő fiatal magyar vállalkozók, vállalkozások fejlesztéséhez szükséges eszközök beszerzése, termelési feltételek biztosítása.

A szomszédos országban lakóhellyel rendelkező, magát magyar nemzetiségűnek valló személy pályázhat. Egy projekt kapcsán egy pályázat nyújtható be. Egy fiatal vállalkozónak (1976. január 1. után született) kell lennie a társas vállalkozás  tulajdonosai között.

A pályázatokat egészen július 15-én délig lehet beadni.

A legfontosabb információk:

  • Megvalósítási időszak: január 1. – 2017. február 28.
  • Benyújtási határidő: július 15. 12,00 óra
  • Elszámolási határidő: a támogatottnak a program/projekt megvalósítását követő 30 napon belül, de legkésőbb március 30-ig szükséges a szakmai és pénzügyi beszámolót benyújtania a Nemzetpolitikai Informatikai Rendszer (NIR) felületén.
  • A pályázat benyújtásának formája:
  • A pályázat benyújtása kizárólag elektronikus formában történik a NIR online felületén, a bgazrt.hu oldalon vagy a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. honlapjáról. Az ehhez szükséges adatlap illetve nyomtatványok megtalálhatóak a ckezelő honlapján (bgazrt.hu).

Pályázatra jogosult vállalkozások

Mezőgazdasági vállalkozás, amely kevesebb, mint 1 éve működik

Összeghatár: 3 mil – 4,5 mil.

  Mezőgazdasági vállalkozás, amely több, mint 1 éve működik

Összeghatár: 3 mil – 4,5 mil Nem mezőgazdasági vállalkozás, amely kevesebb, mint 1 éve működik

Összeghatár: 3 mil – 6 mil

  Nem mezőgazdasági vállalkozás, amely több, mint 1 éve működik

Összeghatár: 3 mil – 6 mil

Nem támogatható kiadások

  • személyi jellegű ráfordítások juttatások (bérköltség, prémium, végkielégítés)
  • jövedéki termékek (pl. alkohol, dohányáru termékek költségei)
  • ingatlanvásárlás és infrastrukturális beruházás
  • kamatköltségek
  • általános működési költségek (rezsi)
  • készletek beszerzése

 

Támogatás fajtája

Vissza nem téritendő, egy összegben folyósítandó támogatás, amelyet 100%-ban megelőlegez a támogató, beszámolási kötelezettség fejében.

A benyújtáshoz szükséges adatok:

  • Pályázati adatlap (elektronikusan a NIR rendszeren keresztül)
  • Nyilatkozat arról, hogy a pályázatban megadott információk, a benyújtott mellékletek valódiak és hitelesek (sablon a NIR-ben elérhető)
  • A Nyilatkozatot aláíró közjegyző által hitelesített vagy ügyvéd által ellenjegyzett aláírás mintája
  • Pénzforgalmi számlaszám igazolás
  • Adóhatósági igazolás arról, hogy nincs adótartozása
  • Minden szereplő költséget árajánlattal kell alátámasztani
  • A vállalkozás legutolsó évének éves beszámolója vagy adóbevallása

Tóth Tibor lett a Kerekasztal ügyvivője

ven, 10/06/2016 - 08:40

Júniusban Tóth Tibor vette át a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala ügyvivői teendőinek intézését. A kétnyelvűségi ügyeket felvállaló Fontos Vagy! Mozgalom aktivistája, valamint a magyar iskolaügyi kérdésekkel foglalkozó magyariskola.sk megalapítója. Tóth Tibor az előbbi tevékenységei mellett a továbbiakban a Kerekasztalt érintő szervezési ügyekkel is foglalkozik. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala egy nem formális, önkéntes jellegű intézmény, mely egyeztető fórumként működik. Munkájában minden olyan kulturális, szakmai, önkormányzati, állami és civil szervezet részt vehet, mely az országban ténykedik, továbbá felelősséget érez a közösség fejlesztéséért és az érdekérvényesítésért.

Stratégiai és kulturális kérdésekről esett szó a kisebbségi bizottságon

mar, 31/05/2016 - 13:14

Május 30.-án zajlott a kisebbségi bizottság ülése, az első összejövetel Bukovszky László kormánybiztos kinevezése óta. Az ülésen két fő témát boncolgattak a szlovákiai kisebbségek képviselői: a kisebbségek jogaival kapcsolatos akcióterv sorsát, valamint a kisebbségi kulturális támogatások kapcsán jelentkező nehézségeket.

A kormányhivatal két hete nem hagyott jóvá új támogatási szerződéseket, melyeknek adminisztratív okai vannak: a közbeszerzési szabályok szigorodása miatt megváltozik a támogatások keretrendszere, a szakmai bizottságok döntésén túl ugyanis újabb adminisztratív akadály keletkezett: versenypályázatokat kell kiírni az egyes tételek beszerzésére. Egyelőre nincs világos koncepció azt illetően, hogy milyen módon kell bizonyítani, sor került hasonló eljárásra, a szervezeteket még nem tájékoztatták a változásról és annak mikéntjéről. Emellett az is aggályos, hogy a civil szervezetek kisebbik része a támogatást már megkapta, a régi szabályokkal összhangban, így más-más mérce vonatkozik a két csoportra. Az ülésen az összes kisebbség tiltakozott a gyakorlat ellen és szorgalmazta a folyamat felgyorsítását, különös tekintettel arra, hogy több program megvalósulását sodorhatja veszélybe a támogatások ismételt késése vagy elmaradása.

Az ülésen szó esett a kisebbségeket érintő akciótervről, mely konkrét feladatokat tartalmaz a jogbővítés és a jogérvényesítés terén. Minden kisebbség egybehangzó véleménye, hogy a stratégiával, ami 2016 és 2020 között tartalmaz intézkedéseket, a kormánynak is foglalkoznia kell. A stratégiában megfogalmazott pontok tartalmazzák többek között a kisebbségi képviseleti szervek státuszának felülvizsgálatát, vagy a kisebbségek jogi helyzetének rendezését is. Az ülésen ismertették a Kormánybiztos éves jelentését, Bárdos Gyula javaslatára pedig bizottsági szinten is síkra szálltak a kisebbségek az iskoláik mellett.

Legfelsőbb Bíróság: nem sért törvényt a nem szlovák nyelvű megnevezés

jeu, 26/05/2016 - 13:10

A Legfelsőbb Bíróság május 25-i döntése értelmében indokolatlanul utasította el a Fontos Vagy! Polgári Szövetség bejegyzését a belügyminisztérium – a civil szervezet azért okozott problémát a hivatalnak, mert csak magyarul tüntette fel nevét a bejegyzés kapcsán, ami a minisztérium érvelése szerint nincs összhangban az államnyelvtörvénnyel. A határozat gátat szabhat a belügyminisztérium akadékoskodásának a nem szlovák elnevezésű szervezetek regisztrációja kapcsán.

A Fontos Vagy! Mozgalom működését hivatalos keretekbe foglaló polgári szövetség bejegyzése 2013-tól húzódik, a szerveződés több eredménytelen levélváltás után kért jogorvoslatot a Legfelsőbb Bíróságtól. „Egyedül ennek a szervezetnek az elutasításáról adott ki a belügyminisztérium határozatot, más szervezeteknél nem volt lehetséges bírósági felülvizsgálatot kérni, mivel a minisztérium a szerinte nem megfelelő megnevezések miatt el sem indította a bejegyzési eljárást” – mutatott rá az eset kapcsán Szekeres Klaudia, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő Jogsegélyszolgálat vezetője. Elmondása szerint a probléma sokkal több szervezetet érinthetett, de több civil szerveződés inkább nem került konfliktusba a hatóságokkal és más néven jegyeztette be magát. „Bár néhány esetben korábban is voltak problémák a magyar megnevezések bejegyzésével, a belügyminisztériumi gyakorlat 2013 szeptemberétől változott meg, ettől az időponttól kezdve gyakorlatilag minden szlováktól eltérő megnevezést elutasítottak, a fantázianeveket, betűszavakat is nehezen rögzítették” – jelentette ki.

„Ez egy történelmi eset abból a szempontból, hogy először döntött a Legfelsőbb Bíróság hasonló ügyben. Jelenleg még csak egy mozgalom vagyunk, pályázni szerettünk volna, de a belügyminisztérium slendrián módon, a hatalom arroganciájával élve úgy döntött, hogy nem regisztrál minket be” – jegyezte meg az ügy kapcsán Tóth Tibor, a Fontos Vagy! Mozgalom egyik vezetője és aktivistája. Tóth kiemelte, a mozgalom több levelet is váltott a hatóságokkal, a hivatalnokok először a szlovák megnevezés hiányára hivatkoztak, majd pedig hivatalos írásos indoklásukban azzal utasították el a bejegyzést, hogy a szervezet tevékenysége nincs összhangban a törvénnyel.

A Fontos Vagy! Mozgalomhoz több kétnyelvűsítési és nyelvhasználati akció is kötődik, a formális státusznak még mindig híján levő szerveződést Boldoghy Olivér civil aktivista alapította. Mivel a Legfelsőbb Bíróság adott esetben nem jogerős közigazgatási határozatot bírált felül, az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. A minisztériumnak tehát a bírósági határozat kézbesítése után be kell jegyeznie a szervezetet.

Fontos Vagy! Polgári Szövetség

Szlovákiai Magyarok Kerekasztala

Meghívó: „Az óra folytatódik”

mar, 17/05/2016 - 10:58

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Gazdasági bizottsága és az OpenReg Regionális fejlesztési ügynökség konferenciát szervez „Az óra folytatódik” címmel, amelyre nagy szerettel meghívja az Önök oktatási intézményének tanárait és diákjait is.

Időpont: 2016. május 19.
Helyszín: Vermes-villa

 

Tervezett program:
09:30 – Ünnepélyes megnyitó
09:40 – Antalík Imre: Pénz, pénz, pénz – szlovákiai magyar kisebbség gazdasági kultúra-fejlesztésének célzatával, fiatalok részére, pénzügyi ismeretek fejlesztésének témakörében készült információs kiadvány bemutatására
10:25 – Rajkovics Péter: Egy óra a gazdaságról – a pénzügyi intelligencia növelését célzó körút eredményeinek bemutatása, a következő évad indítása
11:05 – Szünet
11:15 – Szűcs István Urbán Péter: „Ha van cél, vezet oda út is” – Szempontok a sikeres pályaválasztáshoz – TANDEM, n.o.
12:10 – Tóth Tibor: „magyariskola.sk – egy portál pedagógusoknak, szülőknek és diákoknak”
12:30 – Fiatalok vállalkozásindítása
12:50 – Kérdések
13:00 – Zárszó

Regisztráció:
E-mailen a rajkovics@gmail.com-on, kérem jelezzék, hogy intézményükből hány tanár és diák érkezése várható. Egy intézményből maximum 15 személyt tudunk fogadni.

Regisztrációs határidő: május 17.

A rendezvény során a frissítőt a szervezők biztosítják.
Minden résztvevő szeptember megkapja a program második évadjának kiadványát.
Amennyiben bármilyen kérdésük volna a konferenciával kapcsolatban, kérem jelezzék azt a rajkovics@gmail.com e-mailes elérhetőségen.

Rajkovics Péter
Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, Gazdasági bizottság

Kisebbségvédelmi prioritások Szlovákiában

ven, 15/04/2016 - 10:02

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala áprilisban az új parlament megalakulása kapcsán egy levélben összegezte azokat a teendőket, amelyeket a kisebbségvédelmi intézkedések terén el kell érni. Az összegző levelet minden parlamenti képviselő és pártfrakció megkapta, a magyar anyanyelvű képviselők magyarul, a többiek pedig szlovákul. A felvázolt problémák megoldása kulcsfontosságú a közösség gyarapodása szempontjából. A levélhez mellékletként a magyar kisebbség problémáiról szóló jelentések vonatkozó részei és a politikai képviselet által szignózott Szlovákiai Magyar Alapdokumentum is megtalálhatóak.

A jelentéseket az alábbi linken lehet megtekinteni.

Levél a kormánynak 2016 04

Levél a kormánynak (SK) 2016 04

A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei – Aláírt változat by kerekasztal

A siker titka a magyar iskola

jeu, 17/03/2016 - 16:55

A napokban zajlanak az alapiskolai beiratkozások. A magyar anyanyelvű gyermek a magyar iskolában van a legjobb helyen. A Kerekasztal kisfilmet készített a hazai magyar tannyelvű oktatás népszerűsítésének céljából, melyet a következő linken lehet megtekinteni.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala a magyar nyelvű oktatást népszerűsítő kampányt indított. Ennek szerves részét képzi az a kisfilm, amely a magyar iskolák előnyeire igyekszik felhívni a figyelmet. A film készítői azt hangsúlyozták, hogy a magyar anyanyelvű gyermek számra a magyar iskolán keresztül vezet az út az érvényesüléshez.

Nagyon elterjedt ugyanis a szlovák iskoláról az a tévhit, hogy szükségszerűen jobb érvényesülést ad a magyar anyanyelvű gyermekek számára is. Ez azonban szakmai érvekkel egyáltalán nem támasztható alá. Sőt, az ellenkezője valószínű, tehát, hogy a szlovák nyelvi környezet okozta nehézségek miatt, a gyermek nagy eséllyel behozhatatlan lemaradást szenved. A szlovák iskola a szlovák anyanyelvű gyermekeknek ad jó érvényesülési esélyeket, a magyar iskola pedig a magyar anyanyelvű gyermekeknek, ezért a civil szervezeteket összefogó Kerekasztal számára fontos, hogy előmozdítsa a magyar oktatás ügyét.

A kisfilmhez kötött honlapon (http://magyariskola.kerekasztal.org/) a készítők további érveket sorakoztatnak fel amellett, hogy a magyar anyanyelvű gyermek számára a magyar tanítási nyelvű iskola a leginkább megfelelő környezet.

Civil egyeztetés Kassán és Rozsnyón

lun, 14/03/2016 - 11:30

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala a héten két civil fórumot is rendez Szlovákiában. A szlovákiai magyarság kitörési pontjai címmel megtartott beszélgetésekre Rozsnyón március 16-án, szerdán 17.00 órai kezdettel kerül sor a Rákóczi Magyar Házban, Kassán pedig március 17-én, csütörtökön, 18.00 órakor a Rovás Akadémián kerül sor. A rendezvényen elemez Tokár Géza, a Kerekasztal szóvivője, a helyzetértékelés és a lehetőségek vázolása mellett szó esik a régiós problémákról, a civil társadalom és a helyi közösségek jövőjéről, valamint a rövid- és hosszú távon megoldandó kérdésekről is. A szervezők minden érdeklődőt sok szeretettel várnak!

A rozsnyói találkozó facebookos elérhetősége.

Felül kell kerekedni társadalmunk válságán!

jeu, 10/03/2016 - 10:00

Szlovákia múlt hét szombaton választott. A voksolás eredménye lesújtó: erős magyar képviselet helyett a magyar szavazókat megszólító pártok válságba kerültek. Marian Kotleba gyűlöletkeltő ideológiája olyan széles teret kapott, mint még soha, a semmit sem változó Szlovák Nemzeti Párt pedig megkerülhetetlen koalíciós partnerré lépett elő – ha lesz egyáltalán új kormány. Azok a pártok és mozgalmak, amelyeknek kicsit sem fontos a mi jólétünk és tönkretehetik a társadalmat, még soha nem rendelkeztek ennyire erős képviselettel a parlamentben.

Ilyen körülmények között kell megőrizni a hitet és a lelkesedést, fokozni cselekvőkészségünket. Hinnünk kell abban, hogy a boldogulásunk nem csak a képviselői helyekkel való sakkjátszmától függ! Meg kell találnunk a megoldást arra, hogy magyarság érdekérvényesítési mozgástere Szlovákiában leszűkült. Kisiskoláink, kultúránk, régióink sorsa mind-mind megoldásra vár, a célokat egykor a politikai képviseletünk, a Híd és a Magyar Közösség Pártja is megfogalmazta a Kerekasztallal közösen a Szlovákiai Magyar Alapdokumentumban: szükség van iskoláink és kultúránk önkormányzatiságára, a gazdasági fejlesztésekre, a szlovák-magyar kapcsolatok jobbá tételére. Ezt figyelmen kívül hagyni felelőtlenség!

A következő hetekben politikusaink és vezetőink súlyos döntésekre kényszerülnek. Fontos, hogy ezeket a döntéseket alárendeljék a magyar választóik akaratának, hiszen elsősorban őket képviselik a parlamentben és a közösség jövőjét szem előtt tartva kell cselekedniük. Emellett nem szabad elhanyagolni a civil szféra felelősségét és feladatait sem abban, ami következik. Felül kell kerekedni a szlovák társadalom, Európa és a közösségeink értékválságán, szükség van a sikerélményre, az öntudatosságra és az aktivitásra. Meg kell látni és fel kell karolni az értékes kezdeményezéseket. A sorsunk nem csak a politikusoktól függ – ne féljünk a jövőtől, hanem tegyünk érte, hogy jobbá váljon a környezetünk!

Gondolatok a választás felelősségéről – Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség

ven, 04/03/2016 - 10:30

A cserkészet pártpolitikától mentes szervezet világszerte, ez azonban nem azt jelenti, hogy egyénenként nem vállaljuk véleményünket. Alapelveink közé tartozik a jó állampolgárrá nevelés is, így számunkra egyértelmű, hogy véleményt nyilvánítsunk az idei parlamenti választásokon is. Meggyőződésünk, hogy a választásokon való részvétellel mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy azok a képviselők vegyenek részt a következő választási időszak döntéseinek meghozatalában, akik a nekünk fontos értékek mellett állnak ki.

Felelős állampolgárként élnünk kell a jogainkkal és lehetőségeinkkel, hisz annak a közösségnek az életére gyakorolhatunk szavazatunkkal közvetve befolyást, amelynek részesei vagyunk. Tagságunkat – a szlovákiai magyar ifjúságot – arra neveljük, hogy a döntések meghozatala előtt alaposan tájékozódjanak a pártok programjairól, majd értékrendünket szem előtt tartva hozzák meg saját döntésüket. Ne feledjük, minden felnőtt ember cselekedete példa a jövő számára. Járjunk elöl jó példával!

a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség elnökségének nevében
Csémi Szilárd – Kismedve

(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = "//connect.facebook.net/en_US/sdk.js#xfbml=1&version=v2.3"; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs);}(document, 'script', 'facebook-jssdk'));

A cserkészet pártpolitikától mentes szervezet világszerte, ez azonban nem azt jelenti, hogyegyénenként nem vállaljuk vé…

Posted by Szlovákiai Magyarok Kerekasztala on Friday, March 4, 2016

Válasszunk erős magyar képviseletet!

ven, 04/03/2016 - 10:22

Szombaton választás jön. Az állam és a társadalom az elmúlt években nagyot változott, nem ritkán olyanok jutottak hatalomhoz, akik nem a nép javával törődtek és a világunkat a maguk érdekei szerint alakították. Csak úgy juthattak pozícióikba, hogy voltak olyanok, méghozzá sokan, akik megválasztották őket. Ezen a helyzeten nem lehet változtatni máshogy, csak ha azok is sokan lesznek, akik másokat választanak.

Sokan a kedvüket veszítették, mindannyian érezzük az apátiát és a beletörődést. Ám a lemondás, a letargia semmin sem változtat. A választástól való távolmaradás éppen azokat segíti, akiknek nagy a befolyásuk és tömegeket tévesztenek meg. A választások figyelmen kívül hagyása nem segít! Ha mi magyarok nem választunk, megteszi majd más. A távol maradottak szavazatait pedig elosztják egymás között a pártok, tehát olyanok is kapnak a le nem adott voksunkból, akiket a hátunk közepére sem kívánunk.

Választani akkor jó, ha értelme van. Amennyiben nem csodát, hanem kitartó munkát várunk képviselőinktől, akkor tudatosítanunk kell, hogy az erős és tekintélyes magyar parlamenti képviselet attól is függ, mennyien ülnek a törvényhozásban a képviselőink közül. Az a cél, hogy ezt az erőt se a kormányban, se az ellenzékben ne lehessen figyelmen kívül hagyni!
Szlovákia története során megtapasztalhattuk: hiába várjuk másoktól, hogy a mi ügyünket, problémáinkat képviseljék, nem teszik. A következmény: jogaink csorbítása, iskoláink fenyegetése, az általunk lakott régiók elmaradottságban és szegénységben tartása.

Nézzünk hát szembe a valósággal: elsősorban magunkra számíthatunk! Ezért szavaznunk kell! Most, és ezután minden esetben. Sőt, többre van szükség: győzzünk meg mindenkit magunk körül ugyanerről!

Tegyük megint erőssé, a magyar képviseletet! Ismét juttassunk be 18-20 magyar képviselőt a parlamentbe! Kerüljön be mindegyik magyar politikai erő, amelyik jelentős súllyal bír a szlovákiai magyarság körében!

Pages