Szlovákiai Magyarok Kerekasztala (Szlovákia/Felvidék)

A Kerekasztal munkájának és jövőbeni tevékenységének értékelése, a közelgő népszámlálás és az azzal kapcsolatos változások, kiemelt jogi ügyeink, valamint a vasárnap, december 8-án esedékes Magyar Tanács ismertetése adták a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala éves konferenciájának fő témáit, ami szombaton került megrendezésre az érsekújvári Csemadok házban.

Tokár Géza, a Kerekasztal szóvivője nyitó felszólalásában röviden összefoglalta a Kerekasztal 2019. évi tevékenységét. A civil szerveződés irányításával foglalkozó testület, a koordinációs bizottság továbbra is havi egy alkalommal ülésezik, de fontos, hogy a jövőben több szervezetet is be lehessen kapcsolni a kerekasztalos vérkeringésbe – mutatott rá a szóvivő. A Kerekasztal által üzemeltetett madari.sk portál továbbra is hiánypótló munkát végez a magyarokról szóló szlovák nyelvű cikkek írásában és aktív véleménycserére ad teret, a kormány mellett működő Nemzetiségi és Etnikai Csoportok Bizottságában pedig a magyar delegáltak olyan témákba kaphattak mélyebb betekintést, mint a kisebbségi stratégia teljesítése, a kisebbségekről szóló oktatási segédanyagok ügye, a Kisebbségi Kulturális Alap, vagy a jelentések témája. A Kerekasztal felvilágosító tevékenysége a civil szervezeteket érintő szigorodó adatbiztonságra vonatkozó szabályozásokkal és a szervezetek regisztráció-kiegészítésével kapcsolatos kérdések megválaszolására irányult – mondta el Tokár.

A szóvivő emlékezetett arra, hogy márciusban a Kerekasztal delegációja találkozott Zuzana Čaputovával, a később megválasztott államfőtől egy magyar civilekkel való nagyobb találkozót, valamint önálló nemzetiségi tanácsadót kértek. Utóbbi témában végül egy nagyobb testület állt fel, a találkozó megszervezése pedig a jövő évre marad. Az európai parlamenti képviselet elvesztése leszűkíti a magyar kezdeményezések mozgásterét – mutatott rá Tokár.

A szóvivő elmondása szerint a civil akciók és megmozdulások terén nem zárt rossz évet a szlovákiai magyar közösség, bizonyítják ezt a himnusztörvény kapcsán szerveződő megmozdulások, a környezetvédelmi aktivitások felerősödése, de a párkányi Štúr-szobor elleni tiltakozási hullám is, a nyilvánosság nyártól azonban elsősorban a politikai egyezkedésre figyelt.

Látható jogi ügyekre van szükség

Szekeres Klaudia, a Jogsegélyszolgálat vezetője a jogi vonzatú lezárt és megoldatlan problémákról adott elő a tanácskozáson. A jogász elmondása szerint több fejlemény is történt kulcsfontosságú jogi vonzatú ügyekben, csak a nyilvánosság nem tudatosította azokat.

Fiala János jóvoltából elkészült az angol nyelvű Árnyékjelentés az Európai Nyelvi Charta Szlovákiáról szóló jelentése kapcsán, emellett bűnvádi feljelentést tettek a DAC-Slovan február 16-ai focimeccsen szlovák részről elhangzó sértő rigmusok és szurkolói megnyilvánulások miatt is – ebben az ügyben a rendőrségi vizsgálat máig nem zajlott le. Jogorvoslati panasszal és kérelemmel éltek a peredi népszavazás ügyében, bíróság elé került a kétnyelvű nyomtatványokon módszeresen egynyelvűen kitöltött anyakönyvi kivonatok ügye, azt azonban nem látni, hogy milyen indokokkal fosztották meg állampolgárságától Pallér Pétert – mutatott rá Szekeres Klaudia. Fehér István diszkriminációra vonatkozó panaszát júniusban gyorsított eljárásban utasította el a strasbourgi bíróság, Horony Ákos pedig a Jogsegélyszolgálat képviseletében több magyar törvény hivatalos fordításában is szerepet vállalt. A jogász elmondta, a jogsegely.sk weboldal felújítása hozzájárulhat a lakossági bejelentések számának növekedéséhez is.

A konferencia folyamán rövid előadást tartott Mrva Marianna szociológus, aki a 2021-ben esedékes népszámlálással kapcsolatos módszertani előkészületekről számolt be. Felhívta a figyelmet arra, hogy a korábbi népszámlálások tapasztalataira alapozva egyre több adatot gyűjtenek majd be elektronikusan az állampolgárokról és maga a népszámlálás külső szereplők bevonásával is valósulhat meg. A kisebbségekre vonatkozó lekérdezési módszertan kidolgozására egy szakértői csoportot hoztak létre és egyelőre még nem tudni, pontosan miként is változik a vonatkozó kérdéssor. Jelenleg a nemzetiségre, anyanyelvre és leggyakrabban használt nyelvre kérdeznek rá, de minden bizonnyal tágulnak majd a nemzetiségi kategóriák és tükröződhet a többes identitás az ívekben is – jegyezte meg a szakember.

Az ülésen szó esett a Kerekasztal további irányultságáról és tervezett aktivitásairól is, különösen a népszámlálás, az adatbázisok aktualizálása és a régiós jelenlét megerősítésének fényében. A konferencia a vasárnapi Magyar Tanáccsal folytatódik reggel kilenc órakor, a rendezvényen egy alternatív érdekképviseleti szerv előkészítése zajlik.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala éves konferenciájának programja

12.00 Regisztráció

13.00 – 14.00 Ebéd

14.00 – 14.30 Beszámoló a Kerekasztal éves tevékenységéről (Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője)

14.30 – 15.00 Aktuális problémáink és megoldatlan ügyeink – beszámoló a Jogsegélyszolgálat éves tevékenységéről (Szekeres Klaudia, a Jogsegélyszolgálat koordinátora)

15.00-15.30 Népszámlálás előtt – tudnivalók és változások (Mrva Marianna szociológus)

15.30 – 16.00 Milyen kisebbségi törvényre van szükségünk? Előnyök és buktatók – vita, beszámoló

16.00 – 16.30 A Magyar Tanács koncepciója és a Kerekasztal jövőbeni lehetőségei

A szlovákiai magyar társadalom frusztráló időszakon van túl. A nagykoalíciós tárgyalások eredménytelenül végződtek és két magyar blokk indul a választásokon, ennek hatására pedig tovább fokozódhat a társadalom passzivitása és a közügyektől való elfordulás mértéke is növekedhet.

Az elmúlt hónapok politikai fejleményei hozzájárultak a pesszimista hangulat felerősödéséhez, a folyamat szélsőséges esetben a kisebbségi parlamenti képviselet teljes elvesztésében is kicsúcsosodhat. A szlovákiai magyarság így kiszorulhat arról a fórumról, ahol a legtöbbet lehet tenni magyar vonatkozású ügyekben, egyben egy olyan hatalmi vákuumban találhatja magát, amelyben a sorsunkról mások döntenek a fejünk felett. A következő hónapok minden bizonnyal a politikai mobilizálásról szólnak majd. Emellett azonban kulcsfontosságú, hogy ne csak rövid, de hosszú távon is képesek legyünk keretbe foglalni a tennivalókat és jövőképet alkotni. A Magyar Tanács meghirdetésével a Kerekasztal az első lépést kívánja megtenni a hosszú távú intézményesedés útján.

A rossz közhangulat egyik, de nem egyetlen oka, hogy a társadalmi és a politikai kezdeményezések eltávolodtak egymástól, irányt tévesztettek, alig maradtak közös fórumok és témák. Végeredményben a politikát távolinak érezzük, a civil szervezetek hangja pedig gyakran nem hallatszik el a döntéshozókig. A Magyar Tanács ambíciója, hogy létrejöjjön egy olyan, hosszú távon működőképes intézmény, ami új szintre emeli a társadalmi párbeszédet, láttatja, hogy az ideológiai és világnézeti különbségek ellenére is vannak közösen képviselhető és felvállalható témák és a parlamenti képviselet hiánya esetén legalább részben meg tudja valósítani a „magyar” hang hallatását Szlovákiában. Egy hasonló, hatékony kezdeményezés csak akkor látja el jól a feladatát, ha többpárti konszenzus előzi meg az előkészítését, a legelső lépést azonban most kell megtenni – egy olyan időszakban, mikor a politikát figyelő, de attól elforduló nyilvánosság pozitív gesztusokra vágyik és egyértelmű jelzéseket vár a közösség tekintélyes képviselőitől.

A Kerekasztal által szervezett tanácskozás színhelye Érsekújvár, időpontja december 8. Az eseményre való regisztrációra a https://magyartanacs.sk/regisztracio/ linken van lehetőség, a találkozóra minden civil szervezetet és érdeklődőt szeretettel várunk!

A Magyar Tanács vasárnap, egy nappal a Kerekasztal éves konferenciája után kerül megrendezésre, melyen a civil szervezeteket tömörítő társulás munkájáról, lehetőségeiről, az aktuális és közelgő problémákról (mint a népszámlálás és a kisebbségi jogi státusz) is szó esik.

 

A Magyar Tanács programja

2019. december 8., vasárnap, Érsekújvár, Csemadok Ház

 

9.00–9.30 Regisztráció, a megbeszélés kezdete

9.30–9.50 A magyar politikai képviselet állapota és fejlődése (Rákóczi Krisztián, az NPKI kutatója)

9.50–10.00 A Magyar Tanács és közéleti kiugrási pontjaink (Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője)

10.00–10.15 Merre tovább szlovákiai magyar politika? – vitaindító (Öllös László politológus)

10.15–12.00 Vita és beszélgetés

12.00 – Záródokumentum elfogadása

13.00 – Ebéd, a tanácskozás zárása

A közhangulatra való tekintettel nem szeptember 28-án, hanem december 8-án kerül megrendezésre a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által szervezett Magyar Tanács ülése. A magyartanacs.sk weboldal és a regisztrációs linkek továbbra is üzemben maradnak, ahogy a részletes program és a kapcsolódó írások is fokozatosan bővülnek majd, a találkozó helyszíne pedig Érsekújvár marad. A Kerekasztal szándéka létrehozni egy olyan intézményi hátteret, mely a felvidéki magyar közösség problémáival és azok orvoslásával foglalkozik, valamint fő közösségi fórumként, egyfajta „kis parlamentként” szolgál. Miután azonban a nyilvánosság a közelmúltban több kisebbségi politikai jellegű kezdeményezéssel is találkozhatott, a Kerekasztal nem szándékozik tovább növelni az ezzel kapcsolatos zavarodottságot és esetenkénti frusztrációt.

A több hónapja szerveződő találkozó átütemezésére elsősorban azért van szükség, mert a felvidéki politikai közeggel kapcsolatban nem a válaszok, hanem a kérdések gyarapodtak. Nem tudni, milyen módon fut neki a közösség politikai képviselete a választásoknak, miközben a közvélemény pozitív gesztusokat, konstruktív tárgyalásokat és hiteles célkitűzéseket vár. Továbbá azt, hogy vezető személyiségeink egyezzenek meg és ne külön utakon, szétszórva keressenek borítékolható kudarcot valló megoldásokat. A probléma rendezése a következő hetekben a politikusokra és közszereplőkre hárul, s amennyiben nem születik megnyugtató megoldás, az a választói aktivitásra, végső soron pedig politikai képviseletünk jövőjére is kihat! A Kerekasztal célja, hogy kezdeményezésével decemberben pozitív üzenetet küldjön a nyilvánosság felé, addig viszont lehetőségeihez képest – amennyiben erre igény mutatkozik – a közvetítésben is szívesen szerepet vállal.

A hétfői események minden bizonnyal döntően befolyásolják a magyar közösség sorsát. Kiderült, hogy nem lesz közös választási lista, így könnyen elképzelhető, hogy a közösség elesik a közügyekbe való parlamenti szintű beavatkozás lehetőségétől. Történik mindez először Csehszlovákia megalakulása és az abban eltöltött közel száz év óta. A nyilvánosság reakciói jelzik, hogy a képviseletünkbe vetett bizalom megingott, a csalódottság és hitetlenség pedig nem elmúlni, hanem erősödni fog. Ebben a helyzetben arról kell gondolkodnunk, mi az, amit még tehetünk a közösségünkért.

Súlyos kérdéseket is fel kell tennünk. Mi történik majd velünk, ha nem lesz magyar képviselő a parlamentben? Miként tudjuk ilyen esetben hallatni a hangunkat? A parlamenten kívül elvben milyen intézmény lehet a szlovákiai nyilvánosság felelős partnere? Van egyáltalán esély és szándék arra, hogy össztársadalmi szinten szóba álljunk egymással, vagy tehetetlenül kell várni a választásokat és felkészülni egy esetleges újabb kudarcélményre?

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala már júliusban jelezte, hogy szeptember 28-án szeretné összehívni a felvidéki magyarság legitim képviselőit, civil kezdeményezéseit és intézményeit egy közös megbeszélésre. A nyári események jelezték, szükséges, hogy közéletünk fontos szereplői hosszú távon is kialakítsanak egy olyan fórumot, amely nem csak megjeleníti a felvidéki magyarság problémáit, hanem válaszokat keres és megoldásokat talál rájuk.

A Kerekasztalnak nem célja megmondani, kikből álljon a Magyar Tanács hosszú távon, de megteheti az első lépést. Megfogalmazhatja a problémát, meghirdetheti a találkozót, és ezt is szándékozik tenni. Ezen a megbeszélésen kell összegezni, hogy hol tartunk, merre haladunk és milyen módon működhet hosszú távon, fenntarthatóan egy állandó, általánosan elfogadott kisebbségi testület.

Hasonló fórum korábban nem működött, hiányának következményeit most tapasztaljuk: politikusaink alapvető ügyekben nem tudnak megegyezni, hiányzik a program, a déli régiók lemaradása nem csökken, és emiatt is egyre nagyobb a közösség kiábrándultsága. Amennyiben a helyzet nem változik, legfeljebb a reménykedés marad abban, hogy a változás magától jön el. A változásért azonban saját magunknak kell tennünk!

A következő hónapok nemcsak a szlovákiai magyar politikusok és pártok, hanem a felvidéki magyar közösség egésze számára is kulcsfontosságúak lesznek. Amellett, hogy kiderül, lesz-e parlamenti képviseletünk, és ha igen, milyen minőségű, a szlovákiai magyarság százéves története során először fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy miképpen lehetne újra megerősíteni a közösségi kötelékeket. Az egyre nagyobb választói és civil fásultság egyik fő oka, hogy a társadalmi és a politikai kezdeményezések eltávolodtak egymástól, irányt tévesztettek, miközben alig maradtak közös fórumok és témák. Ráadásul könnyen előfordulhat az is, hogy a magyarság parlamenti képviseletét veszti, így nem csak hogy nem tudja majd hol megfogalmazni igényeit, de évekre kimarad az országos döntésekből is.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala közösségünk társadalmi összefogása érdekében szeretné megszólítani a magyar kisebbség legitim képviselőit, civil kezdeményezéseit, intézményeit. Egyben szeretne hosszú távon működőképes struktúrákat kialakítani. A tanács nemcsak a társadalmi párbeszéd megteremtésében játszhat szerepet, hanem azt is láttathatja, hogy az ideológiai és világnézeti különbségek ellenére is vannak közösen képviselhető és felvállalható témák. A Kerekasztal által szervezett tanácskozás színhelye Érsekújvár, időpontja szeptember 28. A találkozó előkészítésével kapcsolatban a későbbiekben szolgálunk részletesebb információkkal.

Szombaton, május 25-én európai parlamenti választásokat tartanak Szlovákiában. Az ország uniós sereghajtónak számít a részvételi arányokat tekintve, holott az elmúlt évek történései rámutattak arra, mennyi fontos ügyet befolyásolnak a brüsszeli fejlemények a szabad munkavállalástól kezdve a helyi fejlesztéseken keresztül a migrációig. Ezért különösen fontos, hogy közösségünknek minél több képviselője legyen az Európai Parlamentben!

Az uniós szinten hozott döntések komoly befolyással bírnak életünkre. Szlovákia évente csaknem három milliárd eurónyi többletforráshoz jut az európai uniós tagságának köszönhetően, a fejlesztésekkel kapcsolatos beruházások túlnyomó része uniós támogatásból valósulhat meg. Az EU nélkül nehezebben vállalhatnánk munkát külföldön, az Európai Szociális Alapnak köszönhetően képzési programokban vehetünk részt, de európai forrásokkal küzdünk a szegénység felszámolásáért vagy tanulhatunk külföldön az Erasmus program keretén belül. Képviselőink a közösség hangjaként szólalhatnak fel az egyik legnagyobb nemzetközi fórumon, más kisebbségekkel tarthatják és erősíthetik kapcsolataikat. Uniós képviselet híján a felvidéki magyar közösség európai mozgástere és lehetőségei alaposan megcsappanhatnak.

A távolmaradás nem megoldás: ha nem szavazunk arról, kit szeretnénk látni Brüsszelben, megteszik ezt helyettünk mások, s nem nekünk lesz beleszólásunk a döntésekbe. Szombaton tehát járuljunk az urnák elé és döntsünk felelősségteljesen!

Fiala-Butora János cikke

 

A válasz röviden: tiltja. A kérdés csak az, hogy mikor és kinek tiltja a himnuszéneklést, ebben van pár bizonytalan pont. A törvénnyel kapcsolatban azonban csak másodlagos, mennyire helyesen tudjuk azt értelmezni, erről is röviden ejtek pár szót.

A vonatkozó, módosított törvény §13(2) így hangzik:

Štátna hymna sa hrá alebo spieva pri príležitosti štátnych sviatkov, pamätných dní, výročí a pri iných významných príležitostiach celoštátneho alebo miestneho charakteru; štátna hymna iného štátu sa hrá ALEBO SPIEVA, IBA ak je prítomná jeho oficiálna delegácia. (Nagy betűvel jelezve a betoldott rész).

A szlovák eredeti szöveg passzív szószerkezetet használ („hymna sa hrá”), ami nem jelöli meg az alanyt (így nem tudni, vajon a szervezőkre vonatkozik vagy minden résztvevőre), és az sem egyértelmű, hogy megengedő (lehet játszani), vagy kötelező (kell játszani). A törvény eredetileg az ünnepségek szervezőinek írta elő, mikor kell lejátszaniuk a szlovák himnuszt és más országok himnuszát, de nem tiltó, hanem kötelező jellege volt, azaz máskor is lejátszhatták, csak nem volt kötelező.

Azzal, hogy a szövegbe bekerült a CSAK („IBA”) szócska, az egész rendelkezés értelme megváltozott. Mostantól a külföldi himnuszt akkor kell lejátszani, és csak akkor játszható le, ha a törvényi feltételek teljesülnek (azaz jelen van a külföldi delegáció). Más értelmezés esetén a CSAK (IBA) szó teljesen felesleges lenne, hiszen ugyanaz lenne a törvény értelme anélkül is. Márpedig a törvényt úgy kell értelmezni, hogy a szövegben minden szónak értelme és szerepe van.

Az a szövegből kiindulva biztosnak tűnik, hogy bizonyos felsorolt eseményeken az eddigi helyzettel szemben a magyar himnusz csak akkor játszható le, ha jelen van magyar delegáció. Idáig ilyen esetben kötelező volt lejátszani a magyar himnuszt, de máskor is le lehetett a szervezők döntése alapján, tiltás nem volt (nem volt CSAK (IBA) szócska).

Kérdés, hogy valójában kire vonatkozik a tiltás? Az eredeti törvény az események szervezőire vonatkozott. Azonban a törvény pénzbírságokat is bevezetett az idézett szakasz megsértéséért, amelyek jogi és természetes személyekre is vonatkoztak volna. A természetes személyek Ondrej Dostál módosítójának köszönhetően kikerültek a szankciók hatálya alól, tehát őket nem lehet pénzbírsággal büntetni. Ugyanakkor, mivel szankciókat javasoltak kivetni rájuk, arra utal, hogy a módosítás előterjesztői szerint a §13 (2) alapján a külföldi himnuszt éneklésének tiltása magánszemélyekre is vonatkozik. Jelen helyzet szerint csak a szervezők büntethetők érte, de magánszemélyek is törvénysértést követnek el, ha magyar delegáció nélkül is éneklik a magyar himnuszt.

Egyes, a sajtóban megjelent értelmezések a „hymna sa hrá a spieva” passzív szlovák szószerkezetet magyarra előíró-megengedő formában fordították: „csak akkor kell játszani és énekelni” – tehát más esetben is lehet. Semmilyen támpontot nem adnak meg arra vonatkozóan, hogy miért ez a fordítás lenne a helyes; a szlovák szöveg többféleképpen fordítható és értelmezhető, nem ez a változat a legvalószínűbb.

Összességében nyitva marad a kérdés, hogy mikor, milyen helyszíneken tiltott a magyar himnusz. A törvény felsorol jópár eseményt, amire a rendelkezés vonatkozik, közte az „egyéb fontos országos vagy helyi jelentőségű eseményt” („pri iných významných príležitostiach celoštátneho alebo miestneho charakteru”). Ezeket a törvény nem definiálja, ezért senki sem tudja megmondani, hogy mi is tartozik ebbe a körbe, de amíg a törvény azt szabályozta, hogy mikor kell lejátszani a szlovák himnuszt, ez nem okozott problémát. Újabban viszont a megjelölt eseményeken megtiltják a magyar himnuszt, hacsak nincs jelen magyar delegáció. Ez pedig súlyos értelmezési problémákhoz vezet: ki fogja vajon megszabni azoknak a helyi jelentőségű eseményeknek a listáját, amik a törvény hatálya alá esnek, és ahol külföldi delegáció hiányában a magyar himnusz nem énekelhető? Ezt lehet szűken és tágan értelmezni, például egy március 15-i ünnepség is könnyen beleférhet a definícióba.

Emellett ráadásul egy másik pont is megváltozott. A §13 (3) azokat az egyéb eseményeket sorolja fel, amikor a szlovák himnuszt játsszák. Az újonnan módosított f) bekezdés szerint a fontos sport- és kulturális rendezvények is idetartoznak („na začiatku významného športového alebo kultúrneho podujatia”). Itt viszont már nincs rendelkezés a külföldi himnuszokról. Úgy is lehet érvelni, hogy azért, mert ezeken az eseményeken külföldi himnuszt nem lehet lejátszani, meg úgy is, hogy azért, mert minden megkötés nélkül le lehet játszani őket, ezt a törvény nem szabályozza. Az utóbbi lenne az ésszerűbb értelmezés, azonban az a probléma, hogy a törvény más helyen viszont szabályozza a külföldi himnuszok éneklését (a már idézett módon). Ezért inkább az első változat a valószínűbb: mivel a törvény ilyen helyzetben nem engedi meg a külföldi himnusz lejátszását, azt nem lehet lejátszani.

A törvénymódosítást megalkotó SNS-es képviselők érvelése alapján a módosítás célja kifejezetten a magyar himnusz éneklésének betiltása volt a DAC meccsein és más helyszíneken, ahol nem játsszák a szlovák himnuszt és nincs jelen külföldi delegáció. Ezt azóta közülük többen is megerősítették, bár a törvényszöveghez hasonló homályos módon: nem akarják betiltani a magyar himnusz éneklését, csak nem akarják, hogy bárki is énekelje, „hiszen Szlovákiában vagyunk.” A motivációk ismertek.

 

A törvényen túl – fontos problémák

A cikk elején említettem, hogy nem a törvény értelmezése a fontos, hiszen egy rosszul megfogalmazott, nem egyértelmű jelentésű szövegről beszélünk. Hogy pár jogász mire jut azzal kapcsolatban, mi a leghelyesebb értelmezése, nem különösebben releváns. Sokkal fontosabb, hogy a törvény teret ad a hatóságoknak a magyar himnusz elleni fellépésre. Ők saját maguk fogják értelmezni a törvényt és úgy járnak el, ahogy helyesnek tartják. Kötni elvileg a törvény betűje köti őket, ez viszont a szöveg többértelműsége miatt kevés dologra elég. Érdemes megemlíteni, hogy a sportrendezvényekről szóló törvény sajátos értelmezése alapján tiltják a magyar nemzeti jelképeket a DAC meccseken, messze túllépve a törvény helyes értelmezésén. Ebben az esetben is fennáll ennek a veszélye.

A törvényből nem következik automatikusan, hogy büntetni fognak a magyar himnusz elénekléséért, világos szabályozás híján azonban az állampolgárok nem tudják, mi a jogkövető magatartás. Az állami szervek pedig nem látják egyértelműnek, miként kell eljárniuk himnusz éneklése esetén – azaz mikor kötelező, mikor megengedett, és mikor tiltott a magyar himnusz éneklése.

Felmerült érvként az is, hogy a himnusztörvény nem tilthatja a magyar himnusz értelmezését, mert ez alkotmányellenes lenne. Valóban alkotmányellenes, hiszen indokolatlanul korlátozza a szólásszabadságot, de ez nem mond ellent annak, hogy valóban ez legyen a rendelkezés értelme. Számos alkotmányellenes törvény van Szlovákiában, amit alkalmaznak a hatóságok, amíg az Alkotmánybíróság ki nem mondja az alkotmányellenességüket. A már említett sporteseményekről szóló törvény is indokolatlanul korlátozza a szólásszabadságot, mégis hatályban van.

Amire most szükség lenne, az nem egyszerűen a most elfogadott módosítás eltörlése. A törvénynek alapvetően a szlovák nemzeti jelképek használatát kellene szabályoznia, ezért ki kellene venni belőle az idegen jelképekre vonatkozó rendelkezéseket. Ha benne maradnak, akkor pedig világossá kell tenni, hogy kivételes előíró rendelkezésekről beszélünk (mikor kötelező játszani egy idegen ország himnuszát), és nem érintenek semmilyen más esetet. Legfőképp pedig a törvénynek világosan kellene fogalmaznia azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami megengedett, és mi az, ami tiltott, hogy ez az állampolgárok számára is világos legyen, ne pedig jogászoknak kelljen hosszú elemzésekben firtatniuk, mi is lenne a törvény legésszerűbb értelmezése. Ugyanilyen módon kell módosítani a sportrendezvényekről szóló törvényt is, hogy ne lehessen visszaélésszerűen büntetni a szurkolókat magyar zászló vagy címer használatáért. Tiltani csak az önkényuralmi jelképeket kell, és ezt a törvénynek világossá kell tennie.

Péntek délután egy órán át tartó egyeztetésre került sor Zuzana Čaputová és a Kerekasztal három fős küldöttsége között Pozsonyban. A találkozón lehetőség nyílt a magyar kisebbséget érintő témák és probémák mélyebb kifejtésére, a kommunikáció a későbbiekben folytonossá válhat.

A Kerekasztalt Tokár Géza szóvivő, Tóth Tibor ügyvivő, valamint Öllös László politológus, a Fórum Intézet elnöke képviselte, a találkozóra Zuzana Čaputová stábjának kezdeményezésére került sor. Az elnökjelölt bevezetőjében kifejtette, szeretne mélyebb áttekintést szerezni arról, hogy a szakértők és a civil szervezetek véleménye szerint milyen problémákkal és akadályokkal szembesül Szlovákiában a magyar közösség.

A megbeszélésen elhangzott, hogy az államfőnek ugyan korlátozott hatáskörei vannak, de a magyar közösség tagjainak egyik legfontosabb elvárása, hogy az ország elnöke vegyen tudomást a közösség létezéséről. Fontos, hogy a jövőbeni államfő gesztusokat gyakoroljon a kisebbségek felé, problémák esetén pedig személyes fellépésével vagy szakértői hálózatán keresztül vállaljon aktív szerepet azok megoldásában, ne maradjon csendben. Tekintve, hogy hasonló gesztusokat a szlovákiai magyarság az elmúlt évtizedekben egyetlen elnöktől sem kapott, a folyamatos kommunikáció és a téma felszínen tartása is komoly előrelépésnek számítana.

A Kerekasztal képviselői hangsúlyosan szorgalmazták, hogy a jövőben jöjjenek létre olyan fórumok, melyeken az államfő a kisebbségi civil szervezetek, közösségek vezetőivel és tagjaival, azok problémáival is meg tud ismerkedni. Zuzana Čaputová egyben jelezte, hogy megválasztása esetén szeretne egy olyan tanácsadót is a csapatában tudni, aki a kisebbségi ügyekkel foglalkozik és kapocsként szolgálhat a kisebbségi vonzatú ügyek kezelése terén.

A megbeszélésen említés szintjén több gyakorlati probléma is felmerült, beleértve a magyar oktatással kapcsolatos nehézségeket, az általános tájékozatlanságot a kisebbségekkel kapcsolatban, valamint a magyar közösség politikából és politizálásból való kiábrándultságát. A Kerekasztal képviselői pozitív gesztuskén értékelik, hogy lehetőség nyílt a találkozóra és az egyeztetésre, egyben remélik, hogy a párbeszéd a későbbiekben is folytatódik az államfő és szélesebb körben a szlovákiai magyar társadalom képviselői között.

Március 16-án zajlik Szlovákiában az elnökválasztás első fordulója. Dönthetünk a leendő államfő személyéről. Sajnos a felvidéki magyarság és a déli régiók a korábbi elnököktől nagyon kevés gesztust és figyelmet kaptak, minden támogatásuk ellenére.

A választások fontosak, a demokrácia alapját képezik, hiszen saját magunk szólhatunk bele abba, kit szeretnénk az ország élén látni! Miközben választunk, a jelöltek mellett értékekre is szavazunk. Szeretnénk valakivel azonosulni, miközben a jelenlegi szlovákiai politikai környezetben ez egyre nehezebb.

A felvidéki magyarságnak fájdalmas tapasztalatai vannak a szlovákiai közállapotokkal és a demokráciával. A szlovákok és magyarok választási részvétele közti szakadék, a passzivitás, a közügyekbe való csendes beletörődés mértéke folyamatosan növekszik és könnyen meg lehet érteni, miért. Nincs szavahihető jelölt, kevesekről lehet feltételezni, hogy a javunkat akarják. Egyesek tudomást sem vennének a magyar közösségről, mások pedig egyik napról a másikra változtatják meg nézeteiket és elveiket. A távolmaradás mégsem megoldás, hiszen aki nem szavaz, s így nem szeretné, hogy képviseljék, azt nem is fogják képviselni!

A választás nem csak arra jó, hogy megvonjuk a bizalmunkat attól, aki arra nem érdemes, hanem arról is szól, hogy valakiben meglássuk az értéket, később pedig ezért a bizalomért cserébe folyamatosan számon kérhessük. A csendes tiltakozás nem megoldás. Ennek tudatában hozzuk meg felelősségteljes döntésünket, s menjünk el szavazni!

Szlovákiai Magyarok Kerekasztala
Koordinációs Bizottság

A Kisebbségi Jogvédő Intézet és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet 2019-ban immár nyolcadik alkalommal rendezi meg a Kisebbségvédelem Európában című nyári egyetemet. A program célja, hogy felkutassa azokat a joghallgatókat, doktoranduszokat, kezdő jogászokat, akik a téma iránt kellően elhivatottak, jövőbeni szakmai tevékenységük során érdemben kívánnak a külhoni magyarok jog- és érdeksérelmeivel érdemben foglalkozni.

A nyári egyetem tematikájában a kisebbségvédelem a nemzetközi és uniós jogi vetületeire, a nyelvhasználat és az oktatási jogok kiterjesztésének kérdéskörére, illetve a kisebbségek politikai képviseletének témakörére fókuszál. Előadónak olyan jogászokat, politológusokat, szociológusokat és politikusokat kérünk fel, akik a terület elismert szakértői, széleskörű tapasztalattal, tudományos háttérrel rendelkeznek. A képzés elméleti és gyakorlati jellegű oktatási modulokat is tartalmaz, külön figyelmet fordítva a jogkiterjesztésre és a jogtudatosságra. A képzés nyelve magyar.

A Kisebbségi Jogvédő Intézet és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet a nyári egyetem által egy olyan szakmai műhelyt kíván biztosítani a hallgatóknak, ahol lehetőségük nyílik az egymással, valamint az oktatókkal történő párbeszédre, tapasztalatcserére, emellett elmélyíthetik a nemzetközi, valamint európai szintű kisebbségvédelemre vonatkozó ismereteiket. Az előadásokon kívül egyéb csoportos foglalkozásokra és kerekasztalbeszélgetésekre kerül sor, valamint változatos szabadidős, kulturális tevékenységek színesítik a programot.

 

A korábbi években előadónk volt többek között:

• Dr. Varga Zs. András, alkotmánybíró, a Velencei Bizottság tagja, prodékán, tanszékvezető egyetemi tanár (PPKE-JÁK, Közigazgatási Jogi Tanszék)
• Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes, tanszékvezető egyetemi tanár (PPKE-JÁK, Környezetjogi és Versenyjogi Tanszék)
• Izsák-Ndiaye Rita, 2017-es előadásakor az ENSZ faji diszkrimináció megszüntetésével foglalkozó bizottságának tagja
• Elek Zsófia, helyettes képviseletvezető a Bécsi Nemzetközi Szervezetek Mellett Működő Állandó Magyar Képviseleten
• Manzinger Krisztián, 2018-as előadása idején diplomata Magyarország Európai Unió Melletti Állandó Képviseletén
• Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár
• Csáky Pál, európai parlamenti képviselő

A nyári egyetem 2019. július 7. és 12. között kerül megrendezésre Martonvásáron, Budapesten és Székesfehérváron. A hallgatók számára a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet ösztöndíjat biztosít, amely magában foglalja a képzést, a szállást, a napi háromszori étkezést, a rendezvény keretében megszervezésre kerülő utazások költségét, valamint a belépődíjakat. Az ösztöndíj nem tartalmazza az oda- és hazautazás költségét. Az ösztöndíj feltétele a nyári egyetem előadásain, illetve egyéb foglalkozásain való részvétel. A jelentkezési határidő május 1.

 

Indokolatlannak minősítette az Alkotmánybíróság azt a panaszt, mely a szlovák állampolgárságától megfosztott Fehér István ügyében érkezett a testülethez.

Fehér István még 2011. szeptember 15-én szerzett magyar állampolgárságot, melynek következtében a hatályos törvények értelmében elveszítette szlovák állampolgárságát és be kellett volna szolgáltatnia érvénytelenné vált személyes iratait. A szlovák állampolgársági törvény alkotmányellenességére hivatkozva azonban ezt nem tette meg, s kijelentette, hogy szlovák állampolgárságát továbbra is meg kívánja őrizni. Miután nem adta le személyi igazolványát, 2012-ben 33 eurós bírságot kapott, ezt a közigazgatási eljárásban kiadott határozatot támadta meg a Kerekasztal mellett működő Jogsegélyszolgálat közreműködésével a Nyitrai Kerületi Bíróságon, amely az Alkotmánybíróság vonatkozó állásfoglalásának hiánya miatt felfüggesztette az eljárást, majd tovább folytatta és elutasította a keresetet, bár – amint az ismeretes – az Alkotmánybíróságon nem született érdemi döntés a kettős állampolgárság tilalmának alkotmányosságával kapcsolatban. A Legfelsőbb Bíróság megerősítette a kerületi testület eljárását, miközben az Alkotmánybíróság továbbra sem foglalt állást az ügyben.

Fehér István 2018 decemberében beadott alkotmányjogi panaszában a bírósági eljárást kifogásolta. Álláspontja szerint az Alkotmány 46. cikkelye értelmében mindenkinek joga van a pártatlan és független bírósági eljárásra. Az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikke a bírósági eljárás méltányossága kapcsán leszögezi, hogy a bíróságnak kötelessége megindokolni döntését, ugyanezt az alapelvet az Alkotmánybíróság esetjoga is rögzíti. Fehér István indoklása szerint a bírsága ügyében lezajlott eljárás megsértette a vonatkozó szabályokat, hiszen személyi iratainak leadása és a bírság kiszabása csak akkor igazolható, ha az állampolgársági törvény megváltoztatása összhangban van az alkotmánnyal, ezért az alkotmányosságot az eljárás során vizsgálni kellett volna. A Nyitrai Kerületi Bíróság első körben maga is ezen a véleményen volt, hiszen felfüggesztette az eljárást az Alkotmánybíróság állampolgársági törvény alkotmányosságát vizsgáló eljárás befejezéséig. A Legfelsőbb Bíróság – és most az Alkotmánybíróság is – azonban úgy vélték, hogy nem kell vizsgálni a törvény alkotmányosságát és nem is kell megindokolni az erre irányuló kérelem elutasítását.

Az Alkotmánybíróság érvelése jogilag erősen kétséges és Szekeres Klaudia jogász szerint nincs összhangban a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának normáival. Ezért Fehér István ügye valószínűleg másodszor is Strasbourgba kerül.

Pénteken, február nyolcadikán került sor a kormány mellett működő Nemzetiségi és Etnikai Csoportok Bizottságának 32. ülésére, melyen többek között a kulturális támogatások, a kisebbségi média helyzete, valamint az oktatás és a tankönyvek kérdése is szóba került. A 2018. februári adatok szerint a kulturális támogatások kezelésével megbízott Kisebbségi Kulturális alap összesen 3,935 millió euró értékben támogatott magyar vonzatú pályázatokat, az előző évi beadványok közül 851 részesült kedvező elbírálásban, míg 376 kezdeményezést nem támogattak. A hivatalos összegzés szerint a késlekedés vagy más okok miatt tizenegy pályázó nem tartott igényt a támogatásra, tizenhét esetben pedig még nem írták alá a szükséges papírokat. Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke az ülésen elmondta, komoly problémákat okozott a civil szervezeteknek a megítélt támogatással kapcsolatos papírmunka és az esetleges személyi változások felől érdeklődött tekintettel az alap munkatársainak túlterheltségére. Molnár Norbert, a KKA igazgatójának elmondása szerint a 2019-es évben 320 ezer euró helyett 450 ezret fordíthatnak a működésre. A beszámolót övező vita során elhangzott, hogy szükség van a tapasztalatok összegzésére különösen a szervezetek június harmincadikáig kötelező újraregisztrációja miatt. A belügyi tárca részéről megerősítették, hogy a minisztérium kihelyezett rendezvényeken tájékoztatja a civil szervezeteket a regisztrációval kapcsolatos kötelezettségekről, Bukovszky László pedig négyoldalú találkozóra tett javaslatot az államigazgatás, az alap, a kisebbségi bizottságok képviselői valamint a Kormányhivatal részvételével.

Az ülésen Lovász Attila beszámolt a kisebbségi közszolgálati média helyzetéről, két téma került boncolgatásra. Az egyik a rádió kisebbségi adásait nehéz helyzetbe hozó sugárzási kvóta, melynek értelmében a kisebbségi szerkesztőségekben is kötelezően hazai zenei produkciókat – köztük aktuális, új szerzeményeket – is kell sugározni. A másik probléma a kapacitáshiányból és eltérő struktúrákból következő ünnepi és szünidei műsorrendet érintette, kisebbségi vonzatú műsorok ugyanis sem a téli ünnepi időszakban, sem a nyári szünet idején nem kerülnek sugárzásra a televízióban, tovább rontva a törvényileg egyébként sem betartott nemzetiségi műsorarányt. A bizottság egy olyan állásfoglalást fogalmazott meg, melyben a nemzetiségi programok arányának javítására és az ehhez szükséges pénzügyi feltételek biztosítására tett javaslatot, egyben a kvóták alóli kivételkérelmet is szorgalmazta. Az ülésen kiderült továbbá, hogy a nemzetiségekről szóló tankönyvek ügyében a közeljövőben nem várható előrelépés.

 

 

 

Elérhetővé vált az interneten a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának angol nyelvű árnyékjelentése, amely a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának alkalmazását vizsgáló Európa tanácsi szakértői testület legfrissebb jelentésére reflektál. Az ET kisebbségvédelmi szakértői 2018 folyamán ötödik alkalommal vizsgálták felül a kisebbségi vonzatú problémákat többek között a média, a nyelvhasználat, az intézményrendszer vagy éppen az oktatás terén. A dokumentumot Fiala-Butora János, a Jogsegélyszolgálat munkatársa dolgozta ki.

 

5. szlovak orszagjelentes by on Scribd

A szlovákiai magyar civil szférát érintő gyakorlati problémákról és törvényi változásokról tart konferenciát a Kerekasztal Somorján, 2018. december 11-én a Fórum Intézet épületében. A négy tematikus blokkot Tóth Tibor, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának ügyvivője, valamint Nagy Dávid, jogász moderálja.

A blokkok struktúrája és témakörei a következőek:

1. GDPR – tények, tévhitek és a gyakorlat (12:45-13:40)

Az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott, a személyes adatok védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló rendelete, más néven általános adatvédelmi rendelet (General Data Protection Regulation). Milyen hatással van a GDPR a civil szervezetek adatvédelmi szokásaira, kell-e tartani a bírságoktól? Mit tartalmaz a Szlovák Köztársaság 18/2018. számú, a személyes adatok védelméről szóló törvénye a jogász, valamint a webfejlesztő szemszögéből?

2. Civil szervezetek nyilvántartásáról szóló törvény (14:00 – 15:00)

A nem kormányzati nonprofit szervezetek nyilvántartására vonatkozó szabályok változnak a jövőben. A hatóságok több információval rendelkeznek majd a civil szervezetekről, mivel a törvényi szabályozás kiterjedt adatgyűjtésre ad lehetőséget, egyértelműen azonosíthatóak lesznek a szervezetek nyilvántartásában szereplő jogalanyok is. Mi vár ránk 2019-ben? Mi történik azokkal a civil szervezetekkel, melyek elmulasztják az alkalmazkodást a változó törvényi szabályozáshoz?

3. Az állami elektronikus postaláda – a szükséges rossz?

Mivel a civil szervezetek többsége nem volt (és nincs is) felkészülve az állami elektronikus postaláda kötelező használatára, a határidőt előbb a 2016-os év végére tolták ki, amikor pedig látták, hogy ez sem lesz elég, az elektronikus postafiókok aktivációjának végső határidejét többször is módosították. Előbb 2017. június 30-a számított a határidőnek, később 2019. februárja, újabban pedig 2020. júliusa a kötelező bevezetés időpontja. Tényleg ennyire ördöngős az állami elektronikus postaláda használata? Mi történik azzal, aki elkezdi használni a szolgáltatást?

4. A civil szervezetek forrásteremtésének buktatói

A civil szervezetekre vonatkozó forrásteremtési lehetőségek megváltoztatásáról politikai szintű párbeszéd folyik és jelenleg is több módon változtatnának az eddig alkalmazott rendszeren. Vajon milyen módon juthatnak forrásokhoz a civil szervezetek most? Adónk 2%-át már nem csak civileknek irányíthatjuk ezentúl? Jelenthet megoldást a civil szervezetek forrásteremtésére az ún. karitatív lottó intézménye?

15:00 – 15:30 Kérdések és válaszok szekciója

15:30 Befejezés

 

A konferenciára a https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdLt7EO5xUvHs6rtny6XYiwFAf74VVGBJ4cgi0GAHLzx_Yj6A/viewform linkre kattintva lehet jelentkezni.

Programtervezet:

 

November 17-én a dunaszerdahelyi Hotel Legend épületében tartotta meg éves konferenciáját a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala. A konferencia fő célja volt, hogy a szervezet újra tudja fogalmazni saját céljait és működését, valamint keretbe tudja foglalni azokat a problémákat, melyekkel a következő időszakban érdemes foglalkozni.

A problémák öt blokkban kerültek megfogalmazásra: a Kerekasztal tevékenységéről szóló beszámoló után először a társadalmi megosztottság és a civil polgári aktivitások visszaesésének ügye került elő, majd Fodor Attila révén az oktatásügyi problémákról esett szó. A beszélgetésben többek között elhangzott, hogy a Kerekasztal nem feltétlenül a szakmai munka átvállalásával, hanem a találkozók és egyeztetések szervezésével tudja segíteni az iskolaügyet.

A délutáni szekcióban három témakör került terítékre. A kulturális támogatások kérdése kapcsán Görföl Jenő (CSEMADOK) a szervezetek mindennapi problémáiba nyújtott betekintést, majd a Kisebbségi Kulturális Alappal kapcsolatos tapasztalatokról is szó volt. Ismételten megállapításra került, hogy a KKA a jelenlegi állományával nem képes kielégítően ellátni a feladatát, miközben a kulturális támogatások rendszeres folyósítása minden civil szervezet elemi érdeke. Tóth Tibor ügyvivő a civil szervezetekre vonatkozó, küszöbön álló szabályozásbeli változásokról beszélt, a GDPR alkalmazásával kapcsolatos kötelezettségek mellett az újraregisztráció is szóba került – a Kerekasztal a későbbiekben tájékoztató anyagokat küld majd ki a szlovákiai magyar civil szervezeteknek a regisztrációs kötelességekről. A napot Szekeres Klaudia zárta, aki a Jogsegélyszolgálat tevékenységét ismertette és ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy minél több konkrét felvetés jut el a Kerekasztal kötelékében ténykedő jogászokhoz, annál nagyobb az esélye annak, hogy a problémákat sikeresen meg is lehet oldani. A konferencia kapcsán elfogadásra került a Kerekasztal záródokumentuma, mely tartalmazza a szerveződés jövő évi vállalásait is.

 

Helyzetünk és lehetőségeink – a civil szervezetek aktuális problémái és a Kerekasztal szerepe

 A szlovákiai magyar közösség 2019-ben több olyan kihívással is találkozik, melyre megfelelő válaszokat kell majd adni: az elnökválasztás és az európai parlamenti választás kapcsán felerősödik a magyar közösség lehetőségeiről, igényeiről és korlátairól szóló vita, a közelgő parlamenti választások miatt egyre több szó esik a politikai érdekképviselet egységéről is, de maga a közösség is kulcsfontosságú változások elé néz majd. A 2021-ben esedékes népszámlálás megmutatja, hogyan alakult a magyarság létszáma, miközben a törvényi szabályozások módosulása miatt a civil szféra szerkezete és a szervezetek adminisztratív kötelességei is megváltoznak.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala a magyar civil szervezetek egyeztető fórumaként működik Szlovákiában. Felelősséget vállalt azért, hogy választ keres a felmerülő problémákra és lépéseket tesz annak érdekében, hogy ezek közmegelégedésre megoldódjanak. Arra törekszik, hogy az általa javasolt megoldások tükrözzék a civilek általános akaratát és széles körben ismertté váljanak. A magyar vonatkozású, társadalmi jellegű megmozdulások az utóbbi időben feltűnően visszaszorultak, a kontraszt a szlovákiai tömegmozgalmakhoz viszonyítva különösen éles. A Kerekasztalnak e tekintetben át kell gondolnia saját szerepét és jelentőségét, valamint feladatait, fel kell mérnie, mit képes nyújtani a civil szervezeteknek és a társadalomnak. Ezzel összefüggésben az Országos Konferencia záródokumentuma több konkrét vállalást is tartalmaz.

Megosztottság és közös platformok hiánya

A szlovákiai magyar politikai megosztottság a társadalom megosztottságában csúcsosodik ki. Hiányoznak a szakmai érdekegyeztető fórumok, pedig nagy szükség lenne rájuk: több szervezet nem tudja vagy nem akarja közvetíteni véleményét a szlovák nyilvánosság és partnerei felé. Az, hogy a magyar vonatkozású problémák nem kapnak nyilvánosságot és fontos kérdésekben nem jutunk közös álláspontra, azt eredményezi, hogy a fejünk felett születnek döntések és csak utólag értesülünk róluk, kész tények elé vagyunk állítva.

A Kerekasztal ezért a következő lépéseket kívánja foganatosítani:

• Szakmai egyeztetések meghirdetése és azonosítása több kulcsfontosságú területen (oktatásügyi stratégiák, gazdaság, régiós és politikai érdekképviselet, önkormányzatisággal kapcsolatos előrelépési lehetőségek)
• A magyar szervezetek véleményének összegzése és terjesztése olyan országos fórumokon, ahová azok egyébként nem jutnának el
• A választások (európai parlamenti, államfőválasztás) kapcsán a magyar közösség számára fontos értékek összefoglalása és közvetítése a nyilvánosság felé, elvárásaink megfogalmazása
• A madari.sk révén a szlovák nyilvánossággal folytatott kommunikáció megerősítése
• A Jogsegély révén a magyar vonatkozású jogsértések elszenvedőinek képviseletének felvállalása.

Civil ügyek képviselete, szolgáltatások

A civil szervezetekre vonatkozó törvényi környezet több szempontból is megváltozik majd, vagy már meg is változott. A GDPR (uniós adatvédelmi rendelet) alkalmazása, a civil szervezetek regisztrációs szabályzata és a készülő, civil szervezetek finanszírozásáról szóló törvény olyan technikai vagy adminisztratív jellegű követelményeket támaszt a magyar civil szervezetekkel szemben, amelyekkel nem lesz egyszerű megbirkózni.

Felvállalt kerekasztalos feladatok:

• Az újraregisztrációval és a módosult törvények betartásával kapcsolatos tudásbázis terjesztése és elérhetővé tétele
• A civil szervezetek folyamatos tájékoztatása a fejleményekről
• A kisebbségi kulturális támogatások ügyének monitorozása, javaslattétel a nehézségekkel kapcsolatban.

A Kerekasztal nyomatékosan szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a kisebbségi kulturális támogatásokkal kapcsolatos rendszer továbbra sem működik jól. November 14-ével bezárólag 168 (minden ötödik) magyar pályázat esetén még mindig nem kötött szerződést az idei évre vonatkozólag a Kisebbségi Kulturális Alap, a ki nem fizetett összeg mértéke meghaladhatja az egy millió eurót. A folyamatot annak ellenére sem sikerült lezárni, hogy az Alap feszített tempóban dolgozott a pályázatokkal.

A nyilvánosságnak részletes információkat kell kapnia arról, milyen okok vezettek a késedelemhez és milyen módon lehetséges azt kijavítani. Hosszú távon a folyósítással összefüggő problémák csak törvényi változásokkal orvosolhatóak, a magyar vonzatú pályázatokkal foglalkozó munkatársak számának növelésével.

 

Egy közösség szempontjából nagyon szerencsés, ha meg tudja határozni a hosszú távú céljait és az aktuális problémáit. Ha egy külső szemlélő alaposan megvizsgálta volna a szlovákiai magyar politikai és közéleti színtéren végbemenő változásokat az elmúlt időszakban, aligha talál tudatos, hosszú távú stratégiára utaló jeleket, és ez jelentős visszalépésnek számít még az öt évvel korábbi állapotokhoz képest is.

A korábbiakhoz képest sokkal nehezebb olyan célokat megfogalmazni, amit a társadalom túlnyomó része a magáénak vallhat, ahogy a megvalósítás is problémásabb. Az egységes kisebbségi érdekképviselet egyértelműen veszített a lendületéből, ennek pedig több belső és külső oka van.

A legfontosabb tényezők között ott van az érezhető hangsúlyeltolódás. A kisebbségi jogok területe több lépésben szorult háttérbe. Előbb a gazdasági jellegű, régiós problémák jelentek meg nagy erővel a közbeszédben, 2015-től a migráció érzékelése, majd pedig a szlovákiai politikai kormányszereppel kapcsolatos gyakorlati dilemmák határozták meg, ki mit gondol érdekképviseletről, célokról, elérhető vívmányokról. Az identitással kapcsolatos vagy nyelvhasználati témák helyett más ügyek kerültek a társadalom figyelmének fókuszába. Nem azért, mert a korábbi problémák megoldódtak volna – sok téren egyáltalán nincs, vagy kicsi az előrelépés. Egyszerűen a fontossági sorrend cserélődött fel.

Az értékek átrendeződése mellett még egy alapvető változásról érdemes szót ejteni: az erkölcsi korlátok és a világosan meghatározható alapelvek megszűnéséről több kulcsfontosságú kérdésben. Akár egy évtizede világosan látszott, hogy a szlovákiai magyar társadalom megmaradása és gyarapodása szempontjából kik a barátok és az ellenfelek, a szövetségesek és azok, akikkel nem szabad közösködni. Jelenleg azonban nem látszanak a kisebbségi érdekérvényesítés keretei. A klasszikus felosztásban Robert Fico, a Smer, az SNS, a szélsőségesek jelentették az egyik oldalt, míg a jobboldal, a „Nyugat”, az Európai Unió és az emberarcú szlovák értelmiség a másikat. Ehhez képest a Smer és az SNS közösen kormányoz a Híddal, névleg a szélsőségesek ellenében, a gyakorlatban akár még alkalmi alkut is kötve Kotlebáékkal. Andrej Danko a Fidesz bel- és külpolitikai stratégiájának leglelkesebb támogatójává vált, a szlovák és a magyar kormány szövetségre lépett egymással a migrációs politika terén és a „Nyugat” ellenében, miközben az MKP ellenzéki pártként a Fidesz szövetségese és a korrupt szlovák kormány ellenpólusaként definiálja magát. Külső behatásra még a civil szervezetek és a civil aktivitás fogalma is teljesen más összefüggéseiben értelmezendő, a pozitív felhang helyett néha még magyarázkodásra is kényszerít. Ez a fajta furcsa kuszaság első körben értékvesztésben és cinizmusban, hosszú távon pedig politikai apátiában nyilvánul meg.

A passzivitás további jellemzője, hogy megnehezíti a közös platformok létrehozását bármely kulcsfontosságú kérdésben. A felvidéki magyarság számára komoly veszélyt jelent, ha állandósul a társadalmi megosztottság, az MKP–Híd (vagy a jelenleg csak lappangó Magyarország–Szlovákia) ellentét pedig párhuzamos társadalmak kiépüléséhez vezet. Intő jelei vannak a fokozódó táborosodásnak: egy tetszőleges civil szervezet, csoportosulás vagy éppenséggel a pártok jó eséllyel kizárólagosan a magyarországi vagy a szlovákiai erőforrásokra, kapcsolatokra, lehetőségekre összpontosítanak. Végeredményben nem zavarják egymás köreit, egyfajta következményként pedig nem is próbálkoznak meg azzal, hogy beleszóljanak a döntéshozatalba a másik térfélen. Belenyugodtak, hogy nincs rá hatásuk. A polarizáció abban csúcsosodik ki, hogy a társadalmi problémákra egyoldalú, át nem gondolt válaszokat kapunk, jellemzően az történik, amit egy szűkebb, jellemzően politikai csoport kitalál, kinyilatkoztat, majd saját hatáskörein belül minimális párbeszéddel valósít meg. Így születnek, majd tűnnek el kulturális reformkoncepciók, „oldódik meg” a vasúti kétnyelvűség vagy történnek befektetés-ösztönző intézkedések. Rendszerszintű, hosszú távon végzett tevékenységre csak nagyon kevés példát találni, a hivatali kétnyelvűség terén talán lehetséges lenne egy hasonló áttörés – hosszú évek alatt.

Van bármilyen esély arra, hogy ez a nem túl szívderítő állapot változzon? A borongós felvezetés ellenére úgy gondolom, igen. Elsősorban szervezés és egyeztetés kérdése, hogy sikerül-e megfogalmazni a problémákat és elkerülni a végérvényesen két táborra osztódás veszélyét, valamint felrázni a közösséget az apátiából. Különösen annak fényében fontos ez, hogy a megoldatlan, fontos témákból meglehetősen sok hever parlagon és ezek az ügyek továbbra is közösek. Teljesen kikerült a cselekvő felvidéki magyar párbeszéd témái közül az oktatásügy, valamint ehhez kapcsolódóan az identitást és a demográfiai mutatókat érintő alapvető, jövőnket meghatározó kérdések. Csak sajtóközleményekben hallani a kulturális támogatásokhoz kapcsolódó gyakorlati problémákról. Alig keltett bármiféle reakciót, hogy alapvető váltás előtt áll a civil szféra a törvényi környezet és a szabályozások megváltoztatása miatt. Nincs semmiféle társadalmi párbeszéd arról, hogy miféle együttműködést vagy eredményeket (nem) várunk el a politikai képviselettől.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala november 17-i éves konferenciájának az a célja, hogy összefoglalja az aktuális problémákat, valamint egyfajta sorvezetőként felvázoljon egy cselekvési tervet. Emellett a konferencia ürügyén és a későbbiekben módszeresen meg kell újítani és megerősíteni a kapcsolatokat azokkal a civil szervezetekkel, melyek társadalmi felelősséget éreznek és részt szeretnének vállalni a közös érdekképviseletben. Amennyiben ezen a téren nem történik előrelépés és más szerveződés sem vállalja fel a feladatot, végképp elveszíthetjük a lehetőséget a körülöttünk zajló és minket érintő történések bárminemű befolyásolására.

Tokár Géza

Az írás szombaton az Új Szó Szalon c. rovatában is megjelent.

Szombaton, november 10-én önkormányzati választásokra kerül sor Szlovákiában. A választók arról nyilvánítanak véleményt, kit szeretnének polgármesterként és önkormányzati képviselőként látni. Döntenek arról, ki képviseli helyi szinten a számukra fontos témákat, olyan ügyeket, melyek közvetlenül érintik őket a mindennapokban. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala fontosnak tartja, hogy menjünk el szavazni, éljünk alapvető állampolgári jogainkkal!

Az önkormányzatok szerepe nagyon fontos. A felvidéki magyar közösség az utóbbi években több olyan problémával is szembesült, melyek kezelése és megoldása csak helyi szinten, a település döntéshozói révén lehetséges. Sok helyütt változnak a nemzetiségi arányok az asszimiláció, a betelepülők és elvándorlók miatt. Ez a jelenség óvodák, iskolák, szociális intézmények sorsát, a kulturális támogatásokat is alapjaiban befolyásolja. Ezért olyan vezetőkre van szükség, akik ösztönzik a civil szférát, felvállalják a kulturális és nemzeti hagyományokat, felkarolják a jó kezdeményezéseket, öntudatosabbá teszik és gyarapítják a helyi közösséget. Szombaton dönthetünk arról, ki kapja meg a lehetőséget minderre!

A magyar közösség szempontjából kiemelten fontos, hogy a választási versengés ne fajuljon ellenségeskedéssé, közösségünk ne megosztva, hanem megerősödve kerüljön ki a vetélkedésből. Ennek szellemében a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala arra kéri a magyar közösséget, hogy válasszunk rátermett, céljaikban és elveikben öntudatos jelölteket, akik élvezik a bizalmunkat és el tudják érni, hogy a következő négy évben is jól érezzük magunkat a környezetünkben!

Újabb fordulatot vett a nemzetiségekről szóló, két éve előkészített iskolai segédanyag sorsa – derült ki a Kisebbségi Bizottság legutóbbi ülésén. A szlovákiai kisebbségek képviselői segítségével összeállított gyűjtemény az oktatási tárca szerint legfeljebb a tanárokhoz jut majd el, de az iskolákba és a diákokhoz már nem, így továbbra is várni kell egy olyan tankönyvre, ami megismertetné a szlovák diákokkal a nemzetiségek történelmét, szokásait és jelenét.

A tankönyv megírásának ötlete még 2016-ban vetődött fel a nemzetiségi stratégia keretén belül, az eredetileg december végi határidővel létrehozandó kiadvány céljának szánták, hogy a diákok közvetlenül az iskolákban, a tanórák keretén belül tudjanak meg alapvető információkat a Szlovákiában élő népcsoportokkal kapcsolatban.

A 2016-os év folyamán az Állami Pedagógiai Intézet (ŠPÚ) szervezésében megkezdődtek az írással és előkészítéssel kapcsolatos munkálatok. Az eredeti tervek kétféle, az alap- és középiskolásoknak szóló tananyag megírásával számoltak, végül az alapiskolák 5-9. tagozatos tanulói számára írt anyag előkészítése kezdődött meg. A koncepció alapján a Szlovákiában bejegyzett 13 kisebbség egyenként 6-8 oldalban mutatta volna be saját történelmét és tradícióit.

Az anyag megírásával kapcsolatban több probléma is felmerült, elsősorban az átláthatatlan egyeztetési folyamat miatt. Az Állami Pedagógiai Intézet csak késve és értelmezhetetlen szempontok alapján egyeztetett az elkészített anyag sorsáról többek között a Matica Slovenská kulturális szervezettel, illetve a Szlovák Tudományos Akadémia egyes intézeteivel – miközben a szerzők és a kisebbségek képviselői ellentmondásos, szórványos információkat kaptak arról, miként is alakul a leadott anyagok sorsa. A Kisebbségi Bizottság képviselői csak napokkal a szeptemberi ülés előtt, Tóth Tibor kérésére jutottak hozzá a szakvéleményekhez, míg a tankönyv mindössze az ülésen lett fizikai formában bemutatva.

A Kisebbségi Bizottság magyar képviselői azért is kulcsfontosságúnak tekintették az ügyet, mert korábban is megismerkedtek a tankönyv írásának körülményeivel. A Radi Anita (madari.sk) készítette magyar kisebbségről szóló rész, amely már 2016-ban elkészült és több megjegyzés is született hozzá, melyek egy részével a szerző hangsúlyosan nem értett egyet (mint a történelmietlen állítások bedolgozása vagy az a Matica slovenskától érkező javaslat, miszerint az 1920 előtti eseményekkel nem is szabadna foglalkozni egy hasonló kiadványban). Magyar szempontból komoly problémát okozott a szerzőktől függetlenül írt bevezető rész is, mely a többi kisebbségtől eltérően egyáltalán nem foglalkozott azzal a kérdéssel, mivel gazdagította a magyarság az országot.

Prékop Mária, az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi főosztályának vezetője az ülésen közölte, hogy a tankönyv az egyes fejezetek minőségkülönbsége miatt nem kerül a diákok elé, mindössze a tanárok számára szolgál majd segédanyagként. Fizikai formában sem készül el, azaz nem nyomtatják ki, mindössze egy elektronikus verziójával találkoznak az érintettek.

A Kisebbségi Bizottság ülésén több kisebbség képviselője, valamint érintett szerzők is kifogásolták a tankönyv írásának menetét és több vonatkozó fejezetet. Ellentmondásos információk hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy mennyire voltak strukturáltak és logikusak a Pedagógiai Intézet részéről érkező instrukciók, valamint milyen politikai vagy történelmi szempontok érvényesültek a leadott szövegek módosításakor. Bukovszky László kisebbségügyi kormánybiztos konzultációt ígért a szerzőkkel és az Állami Pedagógiai Intézettel, azonban az ŠPÚ képviselői annak ellenére nem voltak jelen a kisebbségi bizottsági ülésen, hogy meghívót kaptak erre.

Összességében elmondható, hogy amennyiben a tankönyv nem jut el a célcsoporthoz, az súlyosbítja a szlovákiai kisebbségek problémáit, hiszen ha a fiatalok alapvető tájékozatlansága nincs kezelve, akkor az iskolarendszer folyamatosan újabb generációkat nevel ki, akik érzéketlenek lesznek a magyar vagy más kisebbségi vonzatú problémák iránt. A Kerekasztal részéről jó kezdeményezésnek tartjuk, hogy a stratégiai célkitűzésekben megjelent az erre vonatkozó igény, annál sajnálatosabb viszont, hogy a megvalósítás szándéka hiányzik. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala a madari.sk portálon a szlovákul beszélő állampolgárokat kívánja megszólítani alapvető információk közlésével, ez azonban nem pótolhatja az oktatási rendszer alapvető hiányosságait a kisebbségi ismeretek terén. Szükség van a magyarokról és más kisebbségekről szóló hiánypótló tankönyvekre a szlovák iskolákban!

Az Európai Parlament szeptember 11-én elfogadta Jill Evans, a walesi Plaid Cimru párt tagjának Nyelvi egyenlőség a digitális korban című jelentését. A dokumentum a kisebbségi nyelvek helyzetét tárgyalta az online térben, s melynek összeállításában az Európai Nyelvi Egyenlőségért Hálózat (ELEN) is segített. A szervezetnek többek között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala is tagja, célja az európai kisebbségi nyelvek, valamint a kevésbé használt nyelvek védelme.

A modern kor technológiai fejlődésének köszönhetően a mindennapi kommunikáció digitális eszközök segítségével, leginkább az online térben megy végbe, ám ezen a területen nem fektetnek kellő hangsúlyt a kisebbségi nyelvek használatára. Annak ellenére sem, hogy az Európai Unióban használt nyelvek közül 21 veszélyeztetett helyzetben van, s a teljes eltűnés fenyegeti azokat. Mint ismeretes, az Európai Unió támogatja a nyelvi sokszínűséget, így elvárható, hogy az online felületeken a kisebbségi nyelveken is hozzáférhetők legyenek a különböző tartalmak.

Az ELEN az elmúlt két évben kiemelt figyelmet fordított arra, hogy úgy a modern technológiai eszközök használatakor, mint az online világban is kellő mértékben jelenjenek meg a kisebbségi nyelvek, Jill Evans jelentésének elfogadása pedig e területen jelent előrelépést. A jelentésnek köszönhetően lehetőség nyílik egy uniós nyelvi-technológiai platform létrehozására, amely hozzájárulhat az online térben létrejövő nyelvi sokszínűséghez is. „A jelentés egy olyan nyelvi projektet mutat be, amely a nyelvek közötti egyenlőségről szól, valamint rávilágít arra, hogy milyen társadalmi és gazdasági következményei lehetnek a nyelvi akadályoknak” – jelentette ki Jill Evans. A jelentést az alábbi linken lehet angolul elolvasni.

Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, az ELEN alelnöke üdvözölte az Európai Parlament döntését, majd elmondta: „Az EP-ben elfogadott jelentés ráirányítja a figyelmet a nyelvi kisebbségek ügyére. Örvendetes, hogy ehhez kedvezően viszonyultak a képviselők. Európa sokszínűsége azokban az itt élő nemzeti- és nyelvi kisebbségekben rejlik, amelyek közül többen ma is súlyos jogsértések közepette élnek. Jó lett volna már az elmúlt évtizedekben megoldani az elhúzódó és több esetben visszafordíthatatlan veszteségekkel járó folyamatokat, egy-egy nyelvi kisebbség eltűnését vagy jelentős visszaszorulását.”