Vous êtes ici
Netarzenál
2021.04.24
A közelmúltban a német Eurofighter flotta egy része már megkapta a P2Eb (Phase 2 Enhancements B) szoftverfrissítést. Elsőként a Luftwaffe Neuburg-i légibázisán települő Taktisches Luftwaffengeschwader 74 gépeire került fel az a szoftvercsomag. Ennek köszönhetően az alakulat gépei képessé váltak a Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakéták, valamint a Storm Shadow csapásmérő robotrepülőgépek bevetésére is. A Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakétát első Eurofighter alkalmazóként a Brit Királyi Légierő állította hadrendbe még 2018 decemberében. A 185 kilogrammos Meteor nem hivatalos jelentések szerint 180 kilométernél nagyobb távolságon túli is veszélyt jelenthet az ellenséges repülőeszközökre. A Bundeswehr még 2013-ban kötötte meg szerződését az első tétel a Meteorra, akkor 150 rakétát rendeltek meg. Ezeket 2020-tól kezdték átadni. A második, 100 darabos Meteor tételt 2019-ben rendelték meg. A német Eurofighter-eken az év végig befejeződik majd az országban eddig csak a Panavia Tornado vadászbombázók által bevethető GBU-54 LJDAM precíziós bombák integrációja is.
Hollandiában április 22-én felszállási tilalom alá vonták a vadonatúj Lockheed Martin F-35A Lightning II ötödik generációs vadászbombázókat, amit egy nappal később már fel is oldottak. Az ok, a hajtóművekben észlelt túl nagy mértékű kopás volt. A Leeuwarden légibázison települt, a típus 9 példányát üzemeltető 322-es repülőszázadnál a rutin ellenőrzések során észlelték az elváltozást, 3 Lightning II-es Pratt&Whitney F135-ös hajtóművében. Hollandia részére eddig 17 darab F-35A-t adtak át, a többi gép az USA-ban található meg az arizonai Luke támaszponton, ahol a földi-és a légi személyzet képzésében vesznek részt. Jelen pillanatban azt gyanítják, hogy a kopást a gurulóútról és futópályáról származó szennyeződések okozták. A Leeuwarden légibázison repülik még a Lockheed Martin F-16A/B (MLU) Fighting Falcon vadászbombázókat is, ám ezek Pratt&Whitney F100-PW-220E hajtóművében észlelt túlzott mértékű kopásról eddig nem érkezett jelentés. Tény, a Lightning II egyetlen F135-ös hajtóműve nagyobb tolóerő előállítására képes, mint az F-16-é, így nagyobb az esély is rá, hogy több szemcsét, szennyeződést szívjon be.
Amerikai pénzből fognak bővíteni több norvég bázist is. Az Egyesült Államok és Norvégia már aláírta ezt a kiegészítő védelmi együttműködési megállapodást, amelynek értelmében az amerikaiak három norvég légibázist és egy haditengerészeti bázist bővítenek ki. A norvég katonai létesítmények nagyobbítása növeli majd az Egyesült Államok és az egész NATO műveleti képességeit az Északi-sarkvidéken és az Atlanti-óceán északi részén. A megállapodást a norvég parlamentnek még ratifikálnia kell, amely várhatóan a következő hónapokban megtörténhet. Amint ez az aláírás is megvan, az amerikaiak elkezdhetik majd Rygge, Sola és az Evenes légibázisokon, valamint a Ramsund-i kikötőben a munkákat, amelyeknek a költségeit mind az USA állja. A bázisokon nem fognak települni álladó jelleggel amerikai harci egységek, csupán az üzemeltetéshez szükséges és a karbantartást végző katonák lesznek ezeken megtalálhatók, hogy háborús fenyegetés esetén gyorsan befogadhassák a szövetséges csapatokat. Ezen kívül Norvégiában továbbra is vannak amerikai katonai felszerelésekkel teletömött raktárak. Az Ørland és az Evenes bázisokat már régebben kiszemelték korszerűsítésre, ugyanis ezeket elsőként teszik képessé a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók üzemeltetésére. Gyaníthatóan a tavaly bővíteni kezdett Tromső-i kikötő mellett a Ramsund-i is képessé válik majd nukleáris meghajtású tengeralattjárók fogadására.
Lassan össze fogják állítani az első Type 26-os, vagy, ahogy még emlegetni szokták a CITY-osztályú fregattok első egységét. Az első a GLASGOW, a második a CARDIFF, a harmadik a BELFAST, a negyedik a BIRMINGHAM nevet fogja viselni ebből a hajóosztályból. A HMS GLASGOW első felét már a szabad ég alá húzták ki a BAE Systems hajógyár csarnokából. A hátsó résszel való egyesülésre a következő hetekben sort kerítenek. A 2. CITY-osztályú fregatt építése Nagy–Britanniában 2019. augusztus 14-én az első acéllemez ünnepélyes vágásával vette kezdetét és az év későbbi szakaszában elkezdődik a HMS BELFAST építése is.
A brit Védelmi Minisztérium megerősítette döntését további 14 darab Boeing CH-47 Chinook nehézhelikopter vásárlását illetőleg. A helikopterekre és kiegészítőikre egy 2 milliárd dolláros megállapodást is aláírtak 2021. április 20-án. Az Egyesült Királyság már így is a Chinook helikopterek legnagyobb üzemeltetője az Egyesült Államok után az 55 darab hadrendben álló példánynak köszönhetően. London még 2018-ban fordult Washington-hoz 16 darab CH-47F típusjelzésű tandemrotoros beszerzésének kérelmével, amikért akkor 3,5 milliárd dolláros kiadással számoltak. Az akkori darabszámot kettővel csökkentették, valamint a koronavírus járvány okozta többletköltségek miatt a szállításokat is elodáznák a britek három évvel. A hírek szerint a 2030-ig megérkező példányok a megnövelt üzemanyag-kapacitás okán is nagyfokú hasonlóságot fog mutatni a Kanadában már repülő példányokkal, illetve az amerikai különleges erők által használt MH-47G Block II-es változatokkal. Az új CH-47F-ek felváltják a jelenleg használt legrégebbi Chinook HC.6A-kat, amelyek az eltelt évtizedek alatt több korszerűsítésen is átestek. Így az 1980 decemberétől megjelent HC.1-ek a kilencvenes évek közepén HC.2, majd 2010 és 2011 között HC.4 szintre lett modernizálva, míg jelenleg hat példányuk már HC.6 típusjellel repül a legutóbbi beavatkozást követően.
Vízre bocsátották Nagy-Britanniában a BAE Systems mintegy 9000 embert foglalkoztató Barrow in Furness-i hajógyárában a negyediknek megépített ASTUTE-osztályú tengeralattjárót a HMS ANSON-t. A BAE Systems által épített ASTUTE-osztály tagjai 7400 tonnásak és 97 méter hosszúak. Szolgálatba eddig négy tengeralattjáró (ASTUTE, ARTFUL, AMBUSH, AUDACIOUS) állt, további kettő (AGAMEMNON és AJAX) építés alatt áll.
Halad az Airbus Defense and Space az A400M Atlas szállító és légi utántöltő repülőgép utóbbi képességének megvalósításával. Bár a gép szerkezetileg erre már régen is képes lenne, a valóságban a szárnyakról és a légcsavarokról leváló örvények miatt eddig igencsak megnehezítették az üzemanyag-felvételt, leginkább a helikopterek esetében. Az A400M által szállított 50,8 tonna mellett van lehetőség még két tartály elhelyezésére a raktérben, amelyek egyenként további 5,7 tonna üzemanyagot biztosítanak. Egyébként az április 16-án átvett 18. francia A400M esetében már lehetőség van ezen tartályok használatára is. A szárnyak alatt elhelyezett Cobham által gyártott utántöltő konténerekkel már több mint két évvel ezelőtt elvégzett szélcsatorna kísérletek bíztató jeleket mutattak a változtatások után. A légcsavarok által keltett zavaró örvényléseket egy 36 méteres, hosszabb tömlő alkalmazásával küszöbölik ki, az addig használt 28 méteres tömlőt leváltva. Ennek hátránya, hogy a konténer méreteinek változatlanul hagyása miatt vékonyabb is lett, így az utántöltési sebesség lassabbá vált, vagyis a tervezetthez képest növekedni fog az utántöltési idő. 2019 és 2020 után idén is voltak helikopterekkel végzett üzemanyag átadás nélküli és azzal is járó légi próbák.
Az első, H225M Caracal helikopter általi töltőcsőre való, üzemanyag átadással nem járó csatlakozásra még 2019 szeptemberében került sor. Legutóbb Franciaország nyugati partjai felett repülve 300 és 3000 méteres magasságokban hajtották végre ezeket 195 kilométeres legalacsonyabb sebességnél. Ezen tesztek alatt nappali és éjszakai körülmények között összesen 6,5 tonna üzemanyagot adtak át, két francia H225M helikopternek 81 összecsatlakozás során. Az Airbus Defense and Space célja, hogy még ebben az évben az összes kötelező éjszakai próba lezárásával teljes körű helikopter utántöltési tanúsítványt szerezzen az A400M Atlas számára. A helikopterek légi utántöltése egyedülálló katonai képesség és sok esetben ez a kulcsa a különleges erők műveleteinek. Ezzel a képességével az A400M a világ azon kevés tanker repülőgépeinek egyike lesz, amely képes ilyen feladatok végrehajtására. A többcélú H225M egyike azon kevés helikoptereknek a világon, amelyek képesek repülés közbeni üzemanyag-felvételre, és így a repült távolság és idő meghosszabbítására. Repülőgépek esetében a Eurofighter, a Rafale, a Tornado, az F/A-18, a C295, a C-130, na és persze egy másik A400M is képes már üzemanyagot vételezni a levegőben az Atlas-ból.
Április 16-án átadták Franciaország 7. FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattját. Az ELZÁSZ nevet viselő hajó az első abból a kettőből (a másik fregatt neve LORRAINE), amik fő feladata a légvédelem lesz, ezért több helyen is FREMM DA-ként emlegetik ezeket a hajókat. Másodlagos képességgel is bírnak, hiszen a tengeralattjárók elleni fegyverzetük megmaradt. Fő fegyverzetük az Aster 15 és a 450 kilogrammos, 4,9 méter hosszú, 180 milliméteres átmérőjű, több mint 100 kilométeres hatótávolságú Aster 30 rakéták. Továbbfejlesztett és hatékonyabbá is vált többfeladatú Herakles radarjuk mellett eltérő a kommunikációs rendszerük is, valamint a SETIS harcvezetési rendszer kezelőpultjai is megtalálhatók a fedélzetükön. A 2019. április 18-án vízre bocsátott, D656 hadrendi jelzéssel rendelkező, 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles ELZÁSZ átadása időben megtörtént, hiszen 2021 első felére volt ütemezve. Párizsban a 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fregattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig légvédelmi feladatokra lesz „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra. Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyult.
Görög lapértesülések szerint Athénban elhatározták, további Dassault Rafale vadászbombázókat fognak megrendelni. Így az eddigi 18 példány mellé további 6-ot is be fognak majd szerezni. Bár az előző adásvételi szerződés nem tartalmaz további repülőgépekre vonatkozó opciót, az újabb vásárlást gyaníthatóan nem fogják késleltetni. A további hat, várhatóan újonnan épített vadászbombázó is az F3-R szabvány szerint fog elkészülni.
Törökországban a 2020-as év júniusában elkezdték a hazai fejlesztésű, közepes hatótávolságú hajók elleni MRASM robotrepülőgépbe szánt gázturbina tesztelését. A TEI-TJ300 prototípusát a Turkish Aerospace Industries (TAI), a Roketsan, valamint a TÜBITAK közreműködésével előállították elő. A jövőben még további célokra is felhasználásra kerülő erőforrás Mach 0,9-es sebességhatárig lesz alkalmazható különféle feladatokra szolgáló repülőeszközök meghajtására. A legújabb hírek szerint a még tesztelési szakaszban lévő TEI-TJ300 saját kategóriájában világrekordot ért el. A 230 és 250 milliméteres átmérővel rendelkező gázturbinák kategóriájában eddig a legjobb gázturbina 1250 N maximális tolóerőt volt képes előállítani, 250 milliméteres átmérő mellett. Ezt a teljes egészében török mérnökök által tervezett és fejlesztett TEI-TJ300 1342 N tolóerőre javította, miközben átmérője kisebb, csak 240 milliméter. A TEI-TJ300 sorozatgyártásának elindítását Ankara közvetlenül a próbák befejezte után el szeretné indítani.
Nem tettek le arról a tervről Törökországban, hogy az ország haditengerészete repülőgép-hordozóval rendelkezzen. A TCG ANADOLU (L-408) nevet viselő egység esetében a 2019. április 29-én történt tűzeset ne okozott javíthatatlan károkat. A 27000 tonnás hazai építésű partraszállást támogató helikopter-hordozó hajót, a spanyol a JUAN CARLOS I (L-61) tervei alapján 2016 áprilisában kezdték építeni a Sedef Shipbuilding Inc. Isztambulban lévő hajógyárában, mégpedig a lehető legkorszerűbb hajóépítési technológiával, vagyis másutt legyártott elemekből összeállítva, 68%-ban a hazai ipar által előállított összetevőkből. Egy ideig kevésbé adott okot az örömre az, hogy a 232 méter hosszú, 32 méter széles ANADOLU repülőfedélzetén mi lesz majd megtalálható a 2021-et követő szolgálatba lépéskor. Ugyanis az Egyesült Államokkal folytatott civakodás eredményeként nem biztos, hogy megvalósulnak a Lockheed Martin F-355B Lightning II-es vadászbombázók rendszeresítéséről szőtt álmok.
Ankara komolyan kacérkodott a flottafejlesztéssel pár éve, hiszen 2017 végén érdeklődését fejezte ki a török kormány a brit HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó iránt, ami végül Brazíliában kötött ki. A 2013 és 2014 között 15 hónapos modernizációs programon részt vett egységet a Devonport-i hajógyárban korszerűsítették 65 millió font értékben. Akkor a gépészeti berendezések mellett megújultak a kommunikációs rendszerek is. A brit flotta akkori legnagyobb hadrendben álló hajója és egyetlen helikopterhordozója leszerelésre került. A 202 méter hosszú ex-HMS OCEAN 1995-ben lett vízre bocsátva és 1998 februárjában állt szolgálatba, közel 1300 ember, 40 szárazföldi jármű és 18 helikopter szállítására volt képes. No de várhatólag az az év közepén átadásra kerülő ANADOLU fedélzetén a 240 fős legénység, a szállítható 1100 katona, a 100 jármű, a legfeljebb 12 helikopter, valamint a hat partraszállító bárka mellett, a 2021-es év elején megszületett megállapodásnak köszönhetően mégiscsak lesz merevszárnyú repülőgép is.
A már ismert, szárazföldi bázisú, 2014-től hadrendbe állított 650 kilogrammos Bayraktar TB2 pilóta nélküli repülőgépet fogják ugyanis átalakítani hajófedélzeti üzemeltetésűre. Ennek a gépnek a teherbírása 150 kilogramm, így csekély mennyiségű fegyverzet hordozására képes. A TB2 szárnyfesztávolsága 12 méter, végsebessége óránként 220 kilométer per óra, utazósebessége 130 kilométer per óra, legnagyobb repülési magassága 8200 méter, egyhuzamban 27 órán át képes a levegőben tartózkodni az irányító központtól 150 kilométeres távolságban. A Bayraktar TB2 az elmúlt években nagyon hatékonynak bizonyult a harcban. A Bayraktar TB2-t Szíriában, Líbiában, Irakban és Örményországban is használták. A gyártó már dolgozik egy továbbfejlesztésén, a TB3-on, amely erősebb és megbízhatóbb motorral rendelkezik, ennek köszönhetően az több áramot biztosít a fedélzeti berendezések számára is. Amennyiben felhajtható szárnyakkal, valamint erős korrozíó elleni védelemmel is ellátják, a TB3-as alkalmas lehet hajófedélzeti üzemre.
Ballisztikus rakétát imitáló célpont ellen hajtottak végre sikeres lövészetet Izraelben. A célt egy Israel Aerospace Industries (IAI) által gyártott Barak-ER (Extended Range) rakétával küzdötték le. A 150 kilométeres hatótávolságú Barak-ER légvédelmi rakéták megtalálhatók lesznek a négy MAGEN-osztályú korvetten is. A Barak-ER légvédelmi rakétát, melyet a gyártósorról emeltek le a lövészet miatt, a Barak MX harcvezetési rendszer, valamint az MMR rádiólokátor segítette a célpont eltalálásban.
Újabb Dassault Rafale vadászbombázók érkeztek meg Indiába 2021. április 21-én. Az 5. kötelékben, a már jól bevált többszöri légi üzemanyag-felvétellel, három együlésest repültek haza Franciaországból. Ezekkel együtt már 17 Rafale található meg Indiában, ezekből 14 az együléses EH, míg 3 a kétüléses DH változatú. Csak emlékeztetőül, 2020. július 29-én érkezett meg az első 5, majd november 4-én további 3 gép. A 2021-es évben harmadik és a negyedik kötelékben 2021. január 27-én, illetve március 31-én érkezett meg három-három repülőgép. A 2021 áprilisi csaknem 8000 kilométeres útra a BS012, a BS013 és a BS014 jelzésű EH gépekkel tartott volna egy kétüléses DH is, azonban az RB002-et az indulást megelőzően a Dassault hangárjába vontatták. Indiában így már igen közel van az a nap, amikor a második repülőszázad is megkezdheti a típusváltását, ez pedig a 101. század lesz, hiszen egy Rafale századot 18 repülőgép alkot.
A Szingapúri Köztársaság légierejének hat Airbus A330MRTT típusú többfeladatú légi utántöltő/szállító repülőgépei április 20-án elérték a korlátozások nélküli bevethetőséget, így a délkelet-ázsiai régióban soha nem látott stratégiai légi szállítási képességgel rendelkezik a városállam. Az európai típus a 112-es századnál repül a Changi-East légibázison, ahol az első példányt 2018 szeptemberében adták át. A leváltott Boeing KC-135R Stratotanker-hez képest az A330MRTT 20 százalékkal több üzemanyagot, kétszer több rakományt és ötször több utast képes szállítani. Egészségügyi felszereléssel ellátva is minden tekintetben messze túlszárnyalja koros elődjét.
Fatális figyelmetlenség miatt vált repülésképtelenné egy amerikai Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus stratégiai bombázó ez év áprilisában, egy jelenleg még meg nem erősített hír szerint. A peches repülő a norvégiai Ørland bázisra áttelepülő négy gép egyike volt. A texasi Dyess légitámaszponton állomásozó 7. Bombázó Ezred raja ez év február vége és március 23. között volt megtalálható Európában. Azaz ez csak a terv volt, hiszen a fent említett példány kicsit tovább időzött az öreg kontinensen. Bár az esetet most még vizsgálják, nem hivatalosan annyit már lehet tudni róla, hogy nem tervezetten új szoftver és hardver is került a bombázó négy F101-GE-102-es hajtóművei közül kettőbe is. A gond csak az, ezek egy táblagép képében érkeztek meg, amit a szívócsatornában felejtettek. Az egyik hajtómű által beszippantott számítástechnikai eszköz által okozott károsodás kiterjedt a mellette lévőre is, így jelentős károkat eredményezve, és mindkét gázturbina cseréjét előidézve. Ennek voltak egyéb következményei is, hiszen a hírek szerint ez az eset a karbantartó század parancsnokának a beosztásából való eltávolítását is magával hozta. Az USAF által nem részletezett ok miatt - talán ez a frissen javított – egy B-1B április 12-én kelt hivatalos sajtóközlemény szerint nem egyenesen hazarepült Európából, hanem tett egy kis kitérőt az Égei-tengerig.
Leállították a repüléseket a Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus nehézbombázókkal április 20-án. Az okot egy április 8-ai esemény okozta, amikor a Dél-Dakotában található Ellsworth légibázison a földi ellenőrzésnél üzemanyag-szivárgás veszélyét vették észre a 86-0104-es gyártási számú gépen. Az egyik F101-GE-102 gázturbina utánégetőjét tápláló szivattyú szűrőháza repedt el. A B-1B-k újbóli repülései az átvizsgálások befejeződése után fog folytatódni.
A tervezettnél kisebb kapacitású töltőautomata lesz megtalálható az amerikai hadsereg megnövelt lőtávolságú önjáró tarackjain. Az XM1299-et eredményező ERCA (Extended Range Cannon Artillery) program keretén belül, az eddig meglévő 30 kilométeres lőtávot szeretnék tovább növelni a 155 milliméteres tüzérségi eszközökön. A 70-100 kilométeres lőtávolság elérése nem álom, mivel jelentős változtatásokat eszközöltek több helyen is. Az első mindjárt a csőhossz, ami 183 centiméterrel növekedett meg, lehetőséget biztosítva így a lőporgázok gyorsítóképességének még jobb kihasználásához. Változott a csőszájfék és a hátrarúgást csillapító rendszer is, így az M109-en alapuló önjáró tarackágyú 454 kilogrammos tömegnövekedést volt kénytelen elkönyvelni a 70 kilométeres lőtávolság megvalósulásának áraként. A további 30 kilométernyi hatótávolság elérésében már egy továbbfejlesztett lőszert fognak alkalmazni.
Az optimista tervek azt feltételezték, hogy 2023-ra legalább egy, tizennyolc XM1299-ből (amelyeket szolgálatban M109A8-nak hívnak majd) álló század léphet szolgálatba. 2020. december 19-én az amerikai hadsereg sikeres tesztet hajtott végre az XM1299 önjáró tarack prototípusával, amely három M982A1 Excalibur lövedéket lőtt ki a 70 kilométerre lévő célpontra. A lövészetre az arizonai Yuma lőtéren került sor. Az egyik lövedék közvetlenül a célba csapódott be, míg másik kettő a kijelölt pont közelében. A tesztekhez egy átépített M109A7 Paladin tarackot használtak, amely egy 155 milliméteres XM907 ágyút kapott, 58-as kaliber hosszúsággal, vagyis 9,1 méterrel. A töltőautomatától 31 lövedék befogadási képességét várták el, csakhogy az M109-ben rendelkezésre álló hely nem tette lehetővé az ezeket kezelő töltőautomata beszerelését. Így tehát egy mindössze 23 lövedéket kezelő kisebb méretű töltőautómata fog beépítésre kerülni. A szükséges módosítás miatt módosítani kell a rendszeresítésre kijelölt évet is, ami így 2024 lett.
Megérkezett a második Boeing F-15EX Eagle II vadászbombázó is a floridai Eglin légibázisra április 20-án. Ez a második és egyben utolsó F-15EX, amelyet az Eglin támaszpontra érkezett meg a 2021-es költségvetési évben. Az első március 11-én szállt le Eglin-ben. A két F-15EX a tervek szerint Május 3. és 14. között az Northern Edge 2021 nagyszabású hadgyakorlaton mutathatja meg képességeit. Az Alaszkában megrendezett hadijátékon az amerikai hadsereg, az amerikai haditengerészet és az amerikai tengerészgyalogság repülőeszközei is jelen lesznek.
Csak a 2020-as évben derült ki, hogy a Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépek fegyverzetébe az amerikai haditengerészet szeretné integrálni a Lockheed Martin JASSM-ER (Joint Air-to-Surf Standoff Missile-Extended Range) alapján kifejlesztett LRASM hajók elleni robotrepülőgépet is. Az integrációs munka hamarosan el is indul, hiszen a Boeing elnyert egy 74 millió dolláros szerződést, amelynek ez a végcélja. Ez a megrendelés biztosítja az LRASM integrálásához szükséges szoftverek és kiegészítő hardverek tervezését, fejlesztését és tesztelését is.
Április 20-án kedden, végrehajtotta első repülését a második korszerűsített Embraer T-27M Tucano (FAB 1426) turbólégcsavaros kiképző repülőgép is. Az első gép (FAB 1446) esetében erre még 2020. október 23-án került sor. A repülés 2 óra 20 percen át tartott. A T-27M műszerezettsége a kor színvonalának megfelelő lett, de a minél hatékonyabb oktatás miatt néhány rendszer szimulációja is megvalósíthatóvá vált a fedélzeten. Első lépésben két prototípus készül majd el, ezek közül az elsőt ez év első felében adják át, míg a várt 42 példánnyal 2022 decemberéig fognak végezni.
Argentína repülőgépek vásárlásának kérelmével fordult Washington-hoz. A dél-amerikai állam 10 darab Beechcraft TC-12B/UC-12B Huron futárgépet szerezne be, kicsit több mint 16,5 millió dollár ellenében, amely magában foglalja a repülőszemélyzet képzését is. Ezek a polgári életben Super Air King néven kerülnek forgalomba, hosszuk 13 méter, szárnyaik fesztávolsága 16 méter, magasságuk 4,6 méter, legnagyobb sebességük 545 kilométer per óra, hatótávolságuk 2690 kilométer. A tíz gép az amerikai flotta által már leállított példányok közül fog kikerülni. A kilenc TC-12B és az egy UC-12B leszállítását 2024-re tervezik.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II
Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon
Boeing Vertol/Kawasaki CH-47J Chinook
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas RF-4EJ Phantom II
Catégories: Biztonságpolitika
2021.04.17
Egy korszerűsített Mil Mi-8MT helikoptert adtak át az ukrán haderőnek. A modernizációt az Ukroboronprom hadiipari konszern egyik leányvállalata, a Konotopban székelő Aviakon Repülőgép-javító Üzem hajtotta végre. Az üzem szakemberei ukrán aktív és passzív rakétavédelmi rendszereket telepítettek a forgószárnyasra, amelynek védelmét páncéllemezekkel is megerősítették. Beépítésre került továbbá két műholdas navigációs rendszer, szilárdtest memóriás fedélzeti adatrögzítő, modern rádió-magasságmérő, rövidhullámú rádió adó-vevő, valamint egy nagy fényerejű keresőreflektor is.
Egy újabb vevőt említettek meg, mint az ukrán Motor Szics - mely a világ egyik legnagyobb repülőgép- és helikopter-hajtóműveket, valamint erőművi gázturbinákat gyártó vállalata - felének lehetséges tulajdonosát. Egy hónappal ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy államosítani fogják a Motor Szics-et. Az ok az, hogy nemzetbiztonsági stratégiai jelentősége van a cégnek. A két évtizede privatizált vállalat esetében az utóbbi években félő volt, hogy teljesen kínai befolyás alá fog kerülni. A kínai Skyrizon légiipari befektető legutóbb 2019-ben tett ajánlatot a több mint százéves, de már jó ideje nem túl jó pénzügyi helyzetben lévő Motor Szics többségi tulajdonrészének megvásárlására. 2017-es médiajelentések szerint a Skyrizon mintegy 80% -os részesedést halmozott fel a Motor Szics-ben, melynek megvásárlására már 2016-ban is ajánlatot tettek. Az eladás ötletét Washingtonban sem nézték jó szemmel és megpróbálták azt megakadályozni. Április közepén viszont ukrán kormányzati forrásokra hivatkozva már arról cikkeztek, hogy az ukrán cég 50%-át egy török vállalat fogja majd birtokolni. Az eladást, illetve a vásárlást a két érintett ország vezetője is jóváhagyta a múlt héten történt találkozásuk alkalmával.
Az USA-ba történő szállítást megelőző lövészetet hajtották végre nemrégiben a szerb NORA B-52 M21-es önjáró tarackkal. A 155 milliméteres űrméretű NORA B-52 önjáró tarack egy 8x8-as teherautó alvázára szerelt, a 41 kilométeres lőtávolsággal rendelkező tüzérségi eszköz. Ezekből Ciprus 24 darabot rendelt meg, a helyiek Alexander TGS-nek nevezték el. Természetesen az amerikai hadsereg megrendelésének elnyerése érdekében több módosítást is végrehajtottak a NORA B-52 M21-es önjáró tarackon. Az egyik legfontosabb, hogy az eddig használt KAMAZ alvázat lecserélték egy ugyancsak 8x8-as kerékképletű, de MAN alvázra, amely páncélozott fülkét is kapott. De az automata töltőrendszert is módosították, így teljes egészében megfelel az amerikai hadseregben használt lőszerek, illetve hajtótöltetek részére. A Yuma-i tesztlőtérre történő kiszállítást megelőző lövészet legfőbb feladata a módosítások utolsó próbája, illetve a lövések pontosságának ellenőrzése volt. Az Atlanti-óceán túlsófelén a szerb Yugoimport partnere a Global Ordnance lett. Reményeik szerint ez a módosított NORA B-52 önjáró tarack mind a teljesítményét, mind az ár-érték arányát tekintve erős ellenfél lesz a konkurencia számára.
Lengyelország öt Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgéppel növeli légiszállító képességét. A 14,3 millió dolláros beszerzésről szóló, kormányközi megállapodáson alapuló szerződést már alá is írta Varsó, így az első gép még idén átadásra kerülhet, míg az utolsó 2024 közepén érkezik meg. Ezeket a gépeket is Lengyelország legnagyobb katonai repülőteréről, a 33. Légbázisról, vagyis az ország nyugati-középső részén található Powidz melletti támaszpontról fogják üzemeltetni. Ezek a példányok természetesen használtak, 1985-ben gördültek ki a gyártócsarnokból, majd 2017-ben kerültek kivonásra és tartós tárolásra Arizónában. Bár a teherszállítók repülésre képes állapotban érkeznek majd meg, nagyjavításukat Lengyelországban végzik majd el a WZL 2-nél. Itt akár egy korszerűsítési programot is végrehajthatnak majd rajtuk, vagy olyan fedélzeti rendszereket építhetnek be, amikre igény van. A Herculesek beszerzésének első lépéseként Lengyelország 2019-ben fordult Washington-hoz kérelmével. Ezek a példányok akár 15 évvel is fiatalabbak lehetnek, mint a jelenleg is használt lengyel C-130E variánsok, amikből szintén öt darab van szolgálatban Lengyelországban és 2009 márciusa és 2011 szeptembere között kerültek leszállításra.
Megkapta a Lengyel Hadsereg az első korszerűsített MID (Maszyna Inżynieryjno-Drogowa) műszaki harckocsiját. Az első módosított példánnyal februárban fejeződtek be a csapatpróbák. További négy MID átadása várható még ebben az évben. Ezeket még az 1990-es években alkották meg a PT-91-es harckocsik alvázán létrehozott WZT-3-as műszaki harckocsik módosításával. Gyártásukat a 2000-től 2005-ig végezték, és mindössze 9 darab készült belőlük. Az 5 darab MID korszerűsítését még 2019-ben határozták el. Így motorjaik immáron 850 lóerősek lettek, olyan fúróberendezést kaptak, melynek segítségével képesek lyukat fúrni aszfalt, beton, vagy éppen térkő burkolaton is. Továbbá a tolólap helyzetét egy kijelző segítségével már a páncéltesten belülről is lehet látni, valamint a felszerelt kamerák segítségével a majd 8 méterre is kinyújtható manipulátor munkaterülete is megfigyelhetővé vált. Valamint a vezető részére is felszereltek egy a hátramentet segítő kamerát. Szintén a vezetőállást érintette a digitális kijelzők megjelenése, de egy 5 kW teljesítményű segédhajtómű is a felszerelés részét képezi. Ez a fedélzeti rendszerek mellett képes a légkondicionáló áramellátását is biztosítani, valamint a lámpákban is megjelentek a LED izzók, és persze új lett a kommunikációs rendszer is.
Németországot megpróbálja a közös MAWS-programban bent tartani Franciaország. Éppen ezért négy Breguet Atlantic 2 (ATL2) haditengerészeti repülőgépet ajánlott fel Németországnak. A koros, de korszerűsítésen átesett Standard 6-os szabványnak megfelelő tengeri járőrgépek áthidaló megoldásként szolgálnának addig, amíg a közös fejlesztésű új tengeri járőrgép szolgálatba nem állhat. A Washington által Berlin részére megvásárolható Boeing P-8A Poseidon-ok ellenfelét Párizs egy képzési és logisztikai csomaggal megerősítve próbálja meg még ínycsiklandóbbá tenni. Azonban a fegyverekért és az önvédelmi rendszerekért már külön kellene fizetni. 2013-ban Franciaország megbízta a Dassault Aviation and Service Industriel de l'Aéronautique-ot, hogy tizennyolc ATL2 repülőgépet frissítsen a Standard 6 változatra. A modernizáció alapeleme az AESA Thales Searchmaster radar telepítése volt. A gyártó szerint ez viharos időben akár 320 kilométeres távolságból is képes detektálni a tengeri tárgyakat. Ezenkívül, egy új rendszert telepítettek a tengeralattjárók felderítésére használt hidroakusztikus bójákból származó jelek feldolgozására és elemzésére, valamint cserélik a navigációs berendezést is. Továbbá a Wescam MX-20-es szenzortorony is felszerelésre került a Breguet Atlantic 2-ekre. A németek még nem nyilatkoztak a francia javaslatról. A közelmúltban változás történt a haditengerészet parancsnoki posztján. Az előző parancsnok, Andreas Krause altengernagy az amerikai Poseidon-ok megvásárlását támogatta. Az új parancsnok, Kay-Achim Schönbach altengernagy még nem foglalt állást ebben az ügyben.
A német haditengerészetnek sürgősen szüksége van a P-3CUP + Orion tengeralattjáró vadász- és nagy hatótávolságú felderítő repülőgépek cseréjére, amelyeket Hollandiából vásároltak a Dassault-Breguet Atlantic repülőgépek pótlására. Amennyiben megvalósul a beszerzés, úgy Nagy-Britannia és Norvégia után Németország lehet a harmadik európai ország, amelyik hadrendbe állítja P-8A-t. Berlinből öt gép beszerzési kérelmével fordultak Washingtonhoz. A hadrendbe állítás időpontja 2024-re várható. A Reuters 2020. júniusi értesülése szerint a Német Haditengerészet repülőcsapatainál (Marineflieger) már elkezdték a nyolc darabos mennyiségben, hadrendben álló Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek utódját keresni. Bizalmas minisztériumi dokumentumukra hivatkozva arról is írt a lap, hogy a német védelmi minisztérium abbahagyta a katonai tengeri járőr repülőgépek éppen futó felújítási programját. Ez a lépés a típus egyre dráguló üzemeltetési költségeivel volt magyarázva, amit egy gazdasági megvalósíthatósági tanulmány támasztott alá.
A Nordholz-i bázison a típust 2006 óta repülő MFG3-as Graf Zeppelin repülőezred azonban nem marad repülőgépek nélkül, az Orion-ok 2035 helyett immár 2025-ben bekövetkező - tíz évvel korábban, a tervezettnél - kivonását követően sem. Egyértelmű, hogy a tengeralattjárók vadászatára alkalmas repülőgépeknek továbbra is van helye a német haderőben, így az Orion-ok lehetséges utódjaiként az Airbus C-295 MPA, a Rheinland Air Service RAS 72 (ATR 72-es) és a Boeing P-8A Poseidon is megemlítésre került a tavalyi év közepén. Amennyiben megkötik a P-8A-król szóló szerződést, annak teljes értéke 1,77 milliárd amerikai dollár lenne, ami körülbelül 1,5 milliárd eurónak felel meg. Jó eséllyel az amerikai repülőgépek csak áthidaló megoldásként jöhetnek szóba Németországban - bár mint ilyen, a P-8 mindenképpen túl drága lenne -, hiszen a franciákkal közösen már elindult a Maritime Airborne Warfare System (MAWS) program. A MAWS program célja egy olyan tengeri járőr repülőgép kifejlesztése, amely képes lesz az Atlantique 2 és a már 37,8 éves átlag életkorral rendelkező P-3C Orion repülőgépek helyettesítésére is 2030-tól kezdődően. A program résztvevői elsősorban a repülőgép fedélzetére kerülő rendszerekre és a fegyverrendszerekre összpontosítanak a fejlesztés során, mivel a MAWS program nem csak egyetlen repülőgép, hanem egy rendszer kifejlesztését célozza. A Thales, a Hensoldt, az ESG és a Diehl társaságok, együttesen T-HED néven szerepelnek majd ebben a programban.
Mindkét ország által érintett repülőgépgyártói, az Airbus és a Dassault is 2021-ben csatlakozik majd a programhoz. A T-HED csoportnak úgy kell meghatároznia a teljes rendszer architektúráját, hogy az a jövőben többféle repülőgépre is integrálható legyen. Az elektronikus hadviselési csomag, a radar, a szonár, a szonárbóják, a fegyverek, valamint a kommunikációs és adatátviteli rendszerek mind meg kell, hogy feleljenek ennek a kritériumnak is. Az már biztos, hogy európai gyártmányú repülőgépbe kerülnek beépítésre, a konkrét típus majd csak később kerül kiválasztásra. Az Airbus már régóta javasolja az A320-on alapuló Airbus A320M3A típus használatát ebben a szerepben, de hordozóként szóba jöhet még a C295-ös, vagy akár a Dassault Falcon üzleti repülőgép is.
Új feladatkörben tették próbára Németországban az Airbus A400 Atlas teherszállító/légi utántöltő repülőgépet. Az utóbbi feladatkörben egyébként már majdnem 2000 repült órát gyűjtöttek össze a típussal. Március végén viszont a földön állva gyakorolták más légi járművek utántöltését az Atlas-ból. Egészen pontosan helikopterek mobil töltőállomásaként tesztelték az A400-at, hiszen bár a helikopterek szinte bárhol képesek leszállni, hatótávolságuk általában kicsi. Ilyen esetben jön jól az előretolt utántöltő pont, ahol a forgószárnyasok kiegészíthetik üzemanyag-készletüket. Az USA-ban ilyen feladatot igen gyakran ellátnak a Lockheed C-130 Hercules gépekkel, tehát a nagyobb Atlas is megfelelhet, hiszen 60000 liternyi üzemanyag befogadására képes. Az LTG 62 a Wunstorf-i légibázison március végén nézte meg, hogy az Atlas hogyan áll helyet ebben a szerepkörben. A próba megtervezése során arra is figyelni kellett, hogy míg Airbus Helicopters H145M típust percenként csak 160 literes sebességgel lehet tölteni, addig a Sikorsky CH-53G könnyedén lenyel 294 litert percenként. A lefolytatott kísérlet igazolta az elvárásokat, bár ahhoz, hogy a földön végzett üzemanyag utántöltés a mindennapok részé váljon, még hátra van a szükséges tanúsítási folyamat.
Ha már szóba kerültek a németek Airbus Helicopters H145M helikopterei meg kell említeni, hogy a leginkább a különleges erők támogatását végző HGS 64-os egység 15 gépes flottájával elérte az összesített 20000 órás repült időt. Az Airbus helikopterek az első példányt 2015 decemberében, míg a 15. 2017. júniusában adták át a légierőnek. A kihasználtságukra jellemző még az az adat is, hogy már 2017 novemberében elérték az 5000 repült órát.
Norvégia első Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépének elkezdte az összeszerelését a Boeing. A Seattle közelében található gyárból, a nagyjából négy hónap alatt elkészült törzset vasúton juttatták el a rentoni gyárba, ahol a repülőgépek összeállítása folyik. A Norvég Királyi Légierő (RoNAF) első Poseidon-t 2021-ben kapja meg, a 2017 márciusában, 1,2 milliárd dollár értékben megrendelt öt repülőgép közül, amelyek a jelenlegi hat P-3 Orionból és három DA-20 Jet Falconból álló flottát fogják pótolni. Az utolsók 2023-ban kerülnek majd átadásra.
A kilencedik, 2020 utolsó harmadában megrendelt, nemzetközi üzemeltetésű Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgépet is ellátják az Elbit Systems gyártotta J-MUSIC aktív önvédelmi rendszerrel. Ugyanilyen található meg a 8 korábban megrendelt példányon is. A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben. Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki a nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett.
A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervezett igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program, és a szállítások az eredeti ütemtervet követik, csak korlátozott késések várhatóak. A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült. A legénység többi tagjának képzése is újraindult már a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában.
Ezek a fent említett igények azonban időközben módosultak, méghozzá felfelé. Luxemburg esetében ugyanis a 200 óra helyett már 1200 lenne a szükséglet, így azt csak egy újabb gép beszerzésével lehetett megvalósítani. A megállapodás alapján ezek a többfeladatú repülőgépek majd az Eindhoven-i bázison fognak települni, de az egység rendelkezni fog egy előretolt műveleti bázissal is, ennek Köln-Wahn ad majd otthont. Hollandiában öt A330MRTT lesz majd megtalálható, míg Németországban háromA fent említett hat ország írta alá az együttműködésről szóló programot 8 repülőgép üzemeltetésére, amely még opcióként további 3 repülőgépre is vonatkozott. A 2020 utolsó harmadában megrendelt 9. gép ezen választási lehetőségből került át a véglegesen megrendeltek közé.
A Nexter-KNDS bemutatta a jövőbéli MGCS (Main Ground Combat System) európai harckocsik nagy kaliberű fegyverrendszerének innovatív koncepcióját, amelynek célja, hogy a 2040-es, és a 2050-es évtizedekben is egy megfelelő átütőerőt és pontosságot felmutatni tudó fegyvert alkossanak meg. Az ASCALON-t (Autoloaded and SCALable Outperforming guN) úgy tervezték meg, hogy akár 50 évig is továbbfejleszthető legyen. Mivel a lőszerek mérete mára elérte a kezelhetőség határát, így ezen a terülten kellett igazán újat alkotni. Ez meg is történt, igaz akkora újdonságok már nem jelent a teleszkópikus lőszer. Itt a lövedék a lehető legjobban bele van süllyesztve a hüvelybe, ezzel a megoldással csökkentve a teljes hosszt. A lőszer 10 megajoule közeli energiaszintjét a jövőben a térfogat változása nélkül lehet majd felemelni 13 megajoule fölötti értékre is. Mivel a 130 centiméteres hossz nem fog változni, így ez a lőszer alkalmazható lesz az már meglévő automata töltőrendszerekben is. A lövegre gyakorolt hátrarúgás mértéke lehetővé fogja tenni az 50 tonna alatti tömegű harckocsikon való megjelenését is. Mivel a hosszt változatlanul szeretnék hagyni, így a teljesítmény további növelése csak az átmérő megváltoztatása marad, amit már korábban is tudni lehetett, vagyis a jövőbeli 130-140 milliméteres lövegek esetében is a teleszkópikus lőszert fogják használni.
Párizs saját részre mintegy 300 millió euró ellenében 8 darab Airbus Helicopters H225M Caracal helikoptert rendelt meg. A helikopterek átadása 2024-től kezdődhet. Ezeket a helikoptereket a régi AS332M Super Pumák helyére szánják.
A március 1-től 26-ig tartó próbák során csak két Lockheed Martin F-35B Lightning II lopakodó repülőgép volt a tesztalany az olasz CAVOUR repülőgép-hordozó fedélzetén. Ezen speciálisan műszerezett amerikai F-35B típusú repülőgépek a VX-23 század állományából érkeztek, amelyek a Maryland állambeli Patuxent River bázist tudhatják otthonuknak, ahol az amerikai flotta repülőeszközeinek tesztelését és kiértékelését végzik. Az olasz felségjelű F-35B-k 2024-ben érik majd el a korlátozottan bevethető minősítést a CAVOUR repülőgép-hordozó fedélzetén. Olaszország részére eddig 3 F-35B került legyártásra. Ezek közül az első két példány az USA-ban található meg a Beaufort támaszponton, Dél-Karolinában, ahol a pilóták és a műszaki személyzet képzésében vesznek részt. A harmadik olasz F-35B a légierő állományát gyarapítja. A negyedik építése közel van a befejezéshez, a tervek szerint ezzel végzik majd el a típus otthoni első repüléseit a hordozóról. A CAVOUR repülőgép-hordozó azonban továbbra is a Maryland közeli vizeken hajózott még egy darabig. Ugyanis egy másik típus is meglátogatta, méghozzá a Bell/Boeing MV-22B Osprey. A billenőrotoros gépek is több fel-és leszállást végeztek a fedélzeten, akár éjszakai körülmények között is, így ez a típus is megszerezte a fedélzeti üzemhez szükséges tapasztalatokat. Ez akkor jön majd igazán jól az olaszok számára az amerikaiakkal végzett együttműködésen felül, ha megrendelik ezt a típust, amely képes az F-35-ök Pratt&Whitney F135-ös hajtóművét a teherterében a hordozóra, vagy onnan elszállítani.
A felszínen és a felszín alatt is alkalmazható hajó terveivel rukkolt elő az orosz Rubin Tervezőiroda. A merülőhajó megjelenése leginkább egy tengeralattjáróra emlékeztet, felépítésében és megjelenésében is a Szovjetunió WHISKEY-osztályú dízel-elektromos tengeralattjáróihoz (Projekt 613) hasonlít. Az alacsonyabban lévő tatrészen két vízhatlan hangár szolgálna motorcsónakok és személyzet nélküli járművek tárolására. A 60 - 70 méter hosszú, 1000 tonna vízkiszorítású jármű elsődlegesen őrhajóként működhetne, akár kis költségvetéssel rendelkező országok haditengerészeténél is. Valamint mentő-vagy kutatóhajókként is felhasználható lenne, de akár a tengeralattjárósok iskolahajójaként is alkalmazható lesz. Rejtett megfigyelési képessége az orvhalászat és a bűnözés területén jelenthet előnyt, de akár a hírszerzés, felderítés és megfigyelés ellátására is képessé teheti.
Filmfelvételt hoztak nyilvánosságra Törökországban. Ezen a hazai fejlesztésű BOZDOGAN (Buzogány) nevet viselő légi célok elleni rakéta tesztelése látható. Az indítást egy Lockheed Martin F-16C Block 40 Fighting Falcon-ról hajtották végre a Fekete-tenger felett. A felvétel tanúsága szerint a BOZDOGAN sikeresen eltalálta a célpontját, ami egy TAI (Turkish Aerospace Industries) Simsek pilóta nélküli repülőgép volt. Az is látható volt, hogy a rakétamotor tényleg gyérfüstű. Törökországban 2020. november elején befejezték a földről végzett indítási próbák mind a GÖKDOGAN (Vándorsólyom), mind a BOZDOGAN nevet viselő fegyverrel. Akkori nyilatkozatok szerint a légi teszteket még 2020. november vége előtt el szerették volna kezdeni. A GÖKDOGAN egy aktív radaros önirányítású közepes hatótávolságú (65 kilométeres) rakéta, míg a BOZDOGAN egy rövid hatótávolságú (30 kilométeres) infravörös önirányítású rakéta. Mindkettő rakétamotorja csökkentett füstképződésű és az indítási és gyorsítási fázist követően csökkentett tolóerejű, így növekedett a hatótávolságuk, valamint a végfázisban is lehetőség van a tolóerő által biztosított jó manőverező-képesség alkalmazására. Ez utóbbiban a GÖKDOGAN esetében a tolóerővektoros kormányzás is hasznos lesz, hiszen ez a fegyver ezzel is rendelkezni fog. Indításukra a jól ismert LAU-129-es indítósínek szolgálnak.
A Biden-kormány hamarosan értesíti a Kongresszust arról a döntéséről, hogy engedélyezi az F-35 vadászgépek eladását az Egyesült Arab Emírségek számára. Az 50 darab Lockheed Martin F-35A vadászbombázó eladását a Trump adminisztráció utolsó napjaiban hagyták jóvá. Nem sokkal az elnökké válása után Biden felfüggesztette a fegyverek exportját az Egyesült Arab Emírségekbe és Szaúd-Arábiába (utóbbi állam esetében ez 3000 GBU-39 és 7000 Paveway IV bomba megvásárlását érintette) a jemeni háborúban való részvételük miatt, amely konfliktus az ENSZ szerint a világ egyik legsúlyosabb humanitárius katasztrófája. Abu-Dzabit azzal is vádolták, hogy fegyveres drónok szállításával táplálta a líbiai polgárháborút, és többször megsértette a végfelhasználási szabályokat. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a Biden-adminisztráció döntése, miszerint ezen a ponton nem blokkolja az adásvételt, nem egyenértékű az adásvételhez való végleges hozzájárulással és a szerződés küszöbön álló aláírásával. Az amerikaiak a szállítások befejezéséig bármikor felfüggeszthetik, vagy felmondhatják a szerződést.
Elkezdték az első Bahrein által megrendel Bell AH-1Z Viper harci helikopter gyártását a Bell Amarilló-i üzemében. Ezt a helikoptert a gyártó a 2021-es évben tervezi átadni a megrendelőnek. Bahrein 2018 végén megállapodást írt alá a Bell Helicopter Textron-al 12 AH-1Z Viper harci helikopter megvásárlásáról. A nagyjából 912 milliós szerződésbe 26 T-700 GE 401C gázturbinás hajtómű, valamint AGM-114 Hellfire és APKWS II-es irányított rakéták, valamint Thales TopOwl sisakkijelző is beletartozik. Ezzel Pakisztán után, mely szintén 12 darabot rendelt, Bahrein lett a típus második exportmegrendelője. Az első AH-1Z-k 2022 második felétől fognak megérkezni, a régebbi Cobra variánsokból már 22 darabot haderejében tudható Bahrein-be. Ezeket nem tervezik kivonni az új harci helikopterek megérkeztével, hanem korszerűsítést szándékoznak végrehajtani rajtuk.
Talán véletlenül derült fény a tajvani médiában egy eddig még be nem mutatott katonai eszközre. A teherautó alvázára telepített passzív radart, egy azóta már törölt internetes híradásban lehetett látni. A Penghu-szigetcsoport legnagyobb tagjának kikötőjében, egy partraszálló hajó lenyitott mellső rámpájáról legördülő passzív radarról az első hírek 2013-ból származnak. Akkor egy védelmi kiállításon volt látható egy kép róla, majd annyit lehetett tudni, hogy 2018-tól már alkalmazták a szigetország légvédelmi rendszerében.
Tajvanon továbbra is kitartanak 108 darab M1A2T Abrams harckocsi (ez tulajdonképpen az M1A2C), 14 M88A2 Hercules műszaki harckocsi beszerzése mellett. A páncélosok eladását Washington 2019 júliusában hagyta jóvá. A Honvédelmi Minisztérium által benyújtott legfrissebb költségvetési tervezetből kiderül, hogy 2022-ben és 2023-ban 18-18 Abrams, 2024-ben 28, 2025-ben 30, míg 2026-ban 14 M1A2T megvásárlásával számolnak. A két páncélos zászlóalj átfegyverzésére elegendő mennyiség persze nem futja a hadsereg teljes páncéloserejének korszerűsítésére, hiszen ahhoz, hogy egy esetleges kínai invázióval szemben esélyük legyen, több mint 500 darab Abrams szükségeltetne. A jelenleg mintegy 1200 darabos harckocsi állományt az igencsak koros M60A3 TTS, M48A3 és M48H változatok teszik ki. Ezek egy részének leváltására nagyjából 200 darab használt amerikai M1 Abrams beszerzéséről szóltak a hírek már 2012 második fele óta.
Tajpej Abrams harckocsi beszerzési ötlete jelentős kiadásokkal járhat a páncélosok beszerzésén felül. Az ország földrajzi viszonyai miatt a hegyes terepen nehezen mozogna az M1-es, azonban az urbanizált környezetben is gondot jelenthet a tömege, hiszen a hidak nagytöbbségét nem 60 tonnánál súlyosabb járművekre méretezték. Jelenleg Tajvan legnehezebb harckocsija a hazai gyártású CM11 Brave Tiger, mely az M60A3 testének és az M48H tornyának kombinációja, ez a páncélos 54 tonnás és 450 darab található meg szolgálatban belőle. A tajvani páncéloserőket további 50 M48-as Patton és 100 CM12-es (M48A3 teste a CM11-es tornyával párosítva) alkotja. Hadműveleti alkalmazáskor a nagy sebesség miatt a jelenleg használt páncélosok többsége nem lenne képest lépést tartani az új szerzeményekkel. Az M1A2C 120 milliméteres lövegéhez jelenleg a helyi ipar nem gyárt lőszert, így ezek beszerzése, vagy licencének megvásárlása, esetleg saját fejlesztési programok elindítása csak tovább növelné a kiadásokat.
A szigetországban 4 évvel ezelőtt elindított programban 6,6 millió dollárt áldoztak az amerikai eredetű M60A3-as harckocsik frissítési programjának kidolgozására. Az egyik legjelentősebb elképzelés a 105 milliméteres M68-as löveg lecserélése lesz a 400 darabos M60A3-as állományon egy 120 milliméteresre. De természetesen a páncélosba beépített elektronikai berendezések is cserére fognak kerülni, így várható korszerű célzórendszer, ballisztikai számítógép, tűzvezető számítógép beépítése is. 2019-re két prototípust terveztek elkészíteni, majd a tömeges átalakítás 2020-tól vette kezdetét. Tajvanon már szereztek tapasztalatot a régi harckocsik modernizálása terén, a fent említett CM11 Brave Tiger és a CM12-es is így jött létre. Mindenesetre a harckocsik igencsak korosak, öt évvel ezelőtt egy éleslövészeten bekövetkezett esemény után ideiglenesen beszüntették a CM11-es harckocsikkal végzett lőgyakorlatokat. Történt ugyanis, hogy a második lövés leadását követően az egyik harckocsi 105 milliméteres lövegének csöve, a füstgáz elszívót követő résznél eltört. A harckocsi személyzete sérülések nélkül megúszta az esetet.
Április 13-án vízre bocsátottak egy partraszálló hajót Tajvanon. Az állam legmagasabb hegyének nevét viselő YUSHAN (1401) a hazai CSBC Corporation-nél épült meg. A 10600 tonnás vízkiszorítású, 153 méter hosszú és 23 méter széles egység várhatólag 2022-ben lép majd szolgálatba. Hatótávolsága 11265 kilométer, legnagyobb sebessége 21 csomó. A beltérben a legénységen felül 673 katona szállásolható el az AAV7 kétéltű járművekkel együtt. A hangárban két Sikorsky Seahawk és/vagy Black Hawk helikopter számára van hely. A YUSHAN képes arra, hogy részt vegyen a katasztrófa-elhárítási műveletekben, de kórházhajóként is funkcionálhat. Fegyverzete meglepően erős az ebbe a kategóriába tartozó hajók között, hiszen egy 76 milliméteres OTO Melara hajóágyú és a két Phalanx közelkörzeti légvédelmi rendszeren felül még 8 hajók elleni Hsiung Feng II, valamint 16 légvédelmi Hai Chien rakétával is ellátták.
Komoly áttörést értek el saját hadihajóiknak a fegyverzetébe szánt függőleges indítórendszer kifejlesztése terén Tajvanon. A rendszer első változata már 2014-ben bemutatásra került a flotta vezetői számára, de akkor nem aratott nagy sikert, több mindent is kifogásoltak rajta. A továbbfejlesztés során tanulmányozták az amerikai Mk 41-es rendszer megoldásait. Az így megszületett továbbfejlesztett függőleges indítórendszer a tavalyi teszteken sikerrel szerepelt, így a jövőben TC-2N rakétákkal tervezik majd hadihajókra telepíteni.
Nobuo Kishi japán védelmi miniszter április 12-én felfedte, hogy miért emelkedtek meg az F-15J vadászrepülőgépek korszerűsítésének költségei. A repülőgépek fedélzetére telepített önvédelmi zavarórendszert a majdani kedvezőbb üzemeltetés költségek reményében lecserélnék, így a BAE Systems bevált, olcsó, alacsony kockázatú ALQ-239 DEWS digitális elektronikus hadviselési rendszere helyett az új EPAWSS (Eagle Passive Active Warning Survivability System) kerülne beépítésre, ami szintén BAE Systems gyártmányú, és a DEWS utódjának tekinthető. Tokióban április elején döntöttek úgy, hogy felülvizsgálják az F-15JSI korszerűsítési programot, és a felülvizsgálat idejére felfüggesztették a Boeing részére történő kifizetéseket. Még 2020 második félévének elején született meg az a megállapodás a Boeing és a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) között, ami a szigetország F-15J/DJ Eagle gépeinek F-15JSI (Japan Super Interceptor) szintre történő korszerűsítéséről szólt. Az igencsak egyoldalú típus japán példányainak eme továbbfejlesztéséről a politikai jóváhagyás már 2019. október 30-án megszületett, ami egy nagyobb, 4,5 milliárd dolláros modernizációs program része. Ennek értelmébe 98 darab gép kapná majd meg az új pilótafülkét, a Raytheon APG-82(v)1 rádiólokátorokat (103 darab megrendelve) és az BAE Systems AN/ALQ-239 DEWS digitális rádióelektronikai hadviselési rendszert (101 darab megrendelve).
A törzs középvonalában lévő felfüggesztési ponton az F-15JSI képes lenne Lockheed Martin AGM–158B JASSM, vagy AGM-158C LRASM csapásmérő robotrepülőgépek hordozására és indítására. Továbbra sem világos azonban, hogy Japán elfogadja-e a Boeing javaslatát, az F-15-ös által hordozható Raytheon AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéták számának növeléséről 20 darabra. Ezt a lehetőséget - amit már több megrendelő igényelt a F-15 Advanced Eagle modellre – az amerikai cég korábban, még 2016-ban bemutatta egy kiállításon is Japánban. A 2022-ben kezdődő munka első lépésben két gép átépítésével fog elindulni. Addig azonban van még mit tisztázni, hiszen az USA-ból további 2,1 milliárd dollárt igényelnének a korszerűsítés elvégzésére, pusztán a szükséges pótalkatrészek áraként. Tokió azonban túl magasnak tartotta ezt az összeget, így 2021 márciusában tárgyalások kezdődtek a felek között, amik április elejéig nem hoztak a japánok számára kedvező eredményt, így felülvizsgálatba kezdtek és beszüntették a kifizetéseket.
Egy új rádióelektronikai önvédelmi konténert fejlesztettek ki a Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépek számára az USA-ban. A haditengerészet Patuxent River-i bázisán folytak a konténer prototípusával a repülési tesztek. A jobb szárny alatti egyik felfüggesztési ponton elhelyezett konténerben a BAE Systems már jól ismert ALE-55 száloptikás vontatott csalija került elhelyezésre, egy rádióelektronikai zavarórendszerrel együtt. A hordozókonténer megjelenése és mérete megegyezik a Boeing AGM-84 Harpoon hajók elleni robotrepülőgépével, természetesen vezérsíkok és irányítófelületek nélkül. Ezt a formát azért választották, mert eme fegyver hordozására és bevetésre képes a Poseidon is, így a repülés során a szárnyak alatti elhelyezésből eredő erőhatások már ismertek voltak esetében. A konténer létrehozása és a jelenlegi stádiumba való eljutása nagyjából egy évet vett igénybe, ami igen rövid időnek tekinthető, még úgy is, hogy nem teljesen új rendszerről van szó.
Annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban több tucat KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépre érkezett megrendelés, 2021 első negyedévében a Boeing csak két gépet adott át. Így ez a negyedév volt a második leglassabb KC-46A szállítási ütem a Boeing részéről 2020 második negyedéve óta, amikor is csak egyetlen ilyen gépet adtak át, derült ki az amerikai gyártó által április 13-án közzétett adatokból. 2021 januárjában az USAF két részletben összesen 27 darab KC-46A-t rendelt meg 3,8 milliárd dollár értékben, míg a már átadott mennyiség 44 darab.
A Lockheed Martin egy 447 millió dolláros szerződést kapott 2021. április 12-én, így hozzáláthat Dél-Korea részére a 12 darab Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikopterek legyártásához. A forgószárnyasok eladását 2019. augusztus 7-én hagyta jóvá Washington, míg Szöulban a végleges döntést a típus mellett 2020 decemberében hozták meg a Leonardo AW159 Wildcat ellenében. A beszerzés teljes költsége 853 millió dollár, így a képzés és a logisztikai támogatás mellett még sok mindenre maradhatott pénzügyi keret.
Előretolt, kisméretű, vagy harci körülmények miatt sérült repülőtérről való üzemelést gyakorolt az amerikai tengerészgyalogság Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázókkal felszerelt VMFA-122 repülőszázada április első napjaiban. A Kaliforniában található Yuma légtámaszponton zajló képzés során gyakorolták a kisméretű, keskeny és rövid pályán végzett fel-és leszállásokat a rövid távol fel-és leszállni képes F-35-ös változattal.
Brazíliában megkezdődött az orosz eredetű Mil Mi-35M Hind harci helikopterek nagyjavítása. A dél-amerikai országban AH-2 Sabres típusjellel és megnevezéssel illetett helikoptereket egy 2008 októberében aláírt 360 millió dollár szerződés eredményeként állították hadrendbe 2010 áprilisától kezdődően. A nagyjavítást természetesen orosz segítséggel végzi a helyi Industria de Aviacao e Servisos (IAS), mely telephelyének létrehozását a fent említett szerződés eredményezte. Az ilyenkor szükséges cserélt berendezések és alkatrészek helyett az oroszok küldenek újat, míg a kiszerelésre kerülteket Oroszországban javítják, ellenőrzik, kalibrálják.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-111E Aardvark
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas RF-4C Phantom II
Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas CF-188A Hornet
Fairchild A-10C Thunderbolt II
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Catégories: Biztonságpolitika
2021.04.10
Január 24. után újabb korszerűsített harckocsikat adtak át az ukrán hadsereg részére. Az akkori, első tételt képező 15 darab továbbfejlesztett, T-72AMT jelezést viselő páncélost most további 3 követte. Ez a variánst a 2017. augusztus 24-én megrendezésre került Függetlenség Napja ünnepségsorozaton mutatták be. A továbbfejlesztés során hőkamerás célzórendszert, korszerű, Törökországban gyártott Aselsan és ukrán Lybid K2 új digitális rádióállomásokat építették be. A lehallgatás ellen védettebbé vált kommunikáció ezen berendezések segítségével így már kibővíthető lett a páncélosokat támogató gyalogság irányába is. A tájékozódást СН-3003 BASALT műholdas navigációs rendszer könnyíti meg, továbbá a vezető számára a páncéltest hátuljára egy kamerát is felszereltek. A T-72AMT védelmét a kerámialapokat magába foglaló plusz páncéllemezek mellett, a Nozh (Kés) reaktív páncélzattal, illetve rácsos előtétpáncélzattal erősítették meg.
Mozgatásáról immáron a V-84-1-es jelzésű erőforrás gondoskodik mind a 840 lóerejével. Célzórendszerének köszönhetően a T-72AMT fegyverzetében megtalálható az ukrán Kombat félaktív lézeres irányítású lövedék, amely 5000 méteres távolságig jelent veszélyt az ellenséges páncélosokra. A 30 kilogramm tömegű Kombat 750-800 milliméteres vastagságú páncélzat átütésére képes a tandem elrendezésű 9 kilogrammos harci részével, és az 5000 méteres távolságra nagyjából 17 másodperc alatt repül el. Az ellentevékenységre mégis kevés idő áll rendelkezésre, hiszen ekkora távolságra a Kombat-ot a maximálishoz közeli csőemelkedéssel lövik ki a harckocsiból és az irányító lézersugár a lövedék végét világítja meg, hiszen itt helyezkednek el az érzékelői. A célpontra csak a becsapódás előtt kevesebb, mint 0,3 másodperccel ér a lézersugár nyalábja.
Az ukrán Arey Engineering Group bemutatta az új nehéz gyalogsági harcjármű-koncepcióját, amelyet Vavilon-nak (ukránul Babilon) kereszteltek el. Ez a páncélos a T-64-es harckocsi alvázára épült. Az éppen ezért igencsak súlyos, 36 tonnás Vavilon a 3 fős személyzetén felül 8 lövész szállítására képes. A páncélzata által nyújtott védelmi szint legalább STANAG 6-os. Meghajtása hibrid rendszerű, vagyis megtalálható benne egy TCD16.0V8 DEUTZ belsőégésű motor, ami 768 lóerős és egy villanymotor is. A rendszer összteljesítménye 1080 lóerő. A hibrid hajtás lehetővé teszi a maximális nyomaték biztosítását minden pillanatban. Továbbá lehetőséget biztosít mindkét erőforrás használatán felül a csak belsőégésű, vagy a tisztán elektromos motor használatával történő mozgásra is. Fegyverzetét egy távirányítású toronyban helyezték el, amit egy 30 milliméteres 2A42 gépágyú, egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, továbbá a 6 kilométeres hatótávolságú félaktív lézeres önirányítású RK-2V Barrier-V irányított páncéltörő rakéta alkotja. A torony tetejének hátsó részén egy 12,7 milliméteres NSzV nehézgéppuska került elhelyezésre egy külön mozgatható fegyverállványon, a parancsnok elektrooptikai rendszereivel és a tornony is meglévő UAG-40 füstgránátvetők újabb darabjaival.
Ukrajnában nem újkeletű a T-64-es harckocsin alapuló gyalogsági harcjármű gondolata. Még 2015 elején újra nekifognak a harkovi Morozov tervezőirodában a már majdnem a véglegességig fejlesztett T-64-es harckocsin alapuló gyalogsági harcjármű programjának. A BMP-64, BMT-64 és BMPT-64 név alatt is megismert harcjárművek a T-64-es harckocsi átalakításával jöttek létre az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején elkezdett munkák során. A harckocsiról eltávolították a tornyot, majd a teknő magasságát növelték meg, ezzel lehetővé téve a 3 fős kezelőszemélyzet és a 12 főnyi szállított lövész elhelyezését, valamint a motor és az erőátviteli rendszer áthelyezését a jármű elejébe. A járműtest hátulján kialakított rámpa felső és alsó része külön-külön is nyitható, így bizonyos védelmet nyújtva lehetőséget biztosít a beltérből való tüzelésre. A 6600x3300x1950 mm-es hosszú, szélességű és magasságú járműtestre egy külső 30 milliméteres 2A42 gépágyúval és egy 7,62 milliméteres géppuskával ellátott torony került felszerelésre. Erre irányított rakéták is felszerelhetők. A 34,5 tonna tömegű gyalogsági harcjármű mozgatásáról egy 700 lóerős 5TDF motor gondoskodik, védelmét a Noz reaktív páncélzattal lehet tovább növelni. A munkák során továbbfejlesztések voltak várhatóak, ezek egyike a Zaszlon aktív páncélzat integrációja lehetett, amely már a T-64BM Bulat harckocsin is megjelent.
Megkapta harmadik F125-ös, vagy BADEN-WÜRTTEMBERG-osztályú rombolóját a Német Haditengerészet március 30-án. A SACHSEN-ANHALT (F-224) átvételi ünnepségre a hamburgi a ThyssenKrupp Marine Systems hajógyárában került sor. A hajóosztály névadó egysége a BADEN-WÜRTTEMBERG (F222) 2016. április 6-án kezdte meg tengeri próbajáratait és 2019 áprilisának végén adták át. A 2020 márciusában átadott NORDRHEIN-WESTFALEN (F-223) után még abban az évben tervezték átadni a harmadik egységet, a SACHSEN-ANHALT is, míg a negyedik romboló, a RHEINLAND-PFALZ (RAJNA-VIDÉK-PFALZ) 2021-ben kerül leszállításra a megrendelő részére. A 7200 tonna vízkiszorítású, 149 méter hosszú, 18 méter széles és 26 csomós sebesség elérésére képes hajókon a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően kevesebb, mint 200 főnyi legénység található meg.
A hajóosztály legnagyobb újdonsága, legalábbis a német haditengerészet számára, egy kombinált dízel-elektromos és gázturbinás (1 × 20 MW gázturbina, 2 × 4,7 MW villanymotor, 4 × 2,9 MW dízel generátor) hajtómű rendszer (CODLAG). A négy, összesen 2 milliárd euróért megépített F125-ös osztályú romboló a német haditengerészet nyolc BREMEN, vagy F122-es osztályú fregattját váltja le. A ThyssenKrupp Marine Systems és a Blohm + Voss hajógyár által alkotott ARGE F125 konzorcium készíti a hajóosztályt, melynek fedélzetére az olasz OTO/Melara szállítja a 127/64 LW Vulcano 127 milliméteres lövegeit. A négy külön tárral rendelkező, bár éppen ezért 25 tonnát nyomó fegyverek lehetővé teszik, hogy négy különféle lőszer álljon rendelkezésre a 35 lövés per perces tűzgyorsaságú ágyú számára egyidejűleg. Ez a lehetőség könnyedén ki is használható, hiszen a fegyverhez már jelenleg is alkalmazható a 30 kilométeres lőtávolságú repeszhatású, a légvédelmi, valamint a megnövelt hatótávolságú, több mint 100 kilométer megtétele után is még 20 méteres pontossággal becsapódó GPS vezérlésű lövedék is.
Április 7-én a gyártó texasi Fort Worth-i üzemében adták át az első Dánia számára legyártott Lockheed Martin F-35A Lightning II-est. Ez a gép még március 8-án hajtotta végre első repülését. Az L-001-es a szűzfelszállása során 90 percet töltött a levegőben. Az L-001-es számú gép összeszerelése 2020 augusztusában kezdődött el és 2021 januárjában fejeződött be. A berepülést és az átadást követően még ebben a hónapban átkerül ez is az arizonai Luke támaszpontra, ahol részt fog venni a Dán Királyi Légierő (RDAF) légi és földi személyzetének átképzésében. A tervek szerint ugyanezt az utat fogja bejárni további hat dán Lightning II-es is. Dánia eddig összesen 27 F-35-öt rendelt meg, ezeket 2027-ig készít el majd az amerikai gyártó. Hazai földre várhatólag csak 2023-ban érkezik meg az F-35A Lightning II, amely a Skrydstrup légibázist tudhatja majd otthonául. Dánia mondhatni igencsak későn, 2013 és 2016 között választotta ki a jelenleg már csak 43 darabos mennyiségben hadrendben lévő F-16AM/BM (MLU) Fighting Falcon gépek utódjául az F-35-öt. Így az Egyesült Királyság, Hollandia, Norvégia és Olaszország után Dánia az ötödik európai állam, melynek 5. generációs harci gép lett. A mai napig a Lockheed Martin több mint 625 darab F-35-ös gépet szállított le a megrendelők részére és ezek a repülőgépek már több mint 370000 repült órát gyűjtöttek össze.
Nagy-Britanniában a kormány március végén védelmi, biztonsági és külpolitikai felülvizsgálata részeként visszavonta a Warrior gyalogsági harcjárművek százaira vonatkozó frissítésére tervét. Így öreg harcosok frissítés nélkül fognak nyugdíjba vonulni. A hadseregnél azonban már most látják, hiányozhat majd a harctérről a korszerűsített Warrior gyalogsági harcjárművek tűzereje. A Lockheed Martin UK által 2011-ben elkezdett modernizáció kidolgozásának egyik fő tétele volt, a 30 milliméteres L21A1 Raden gépágyú lecserélése egy hatásosabb 40 milliméteresre. A CTA International gyártmányú fegyver, tulajdonképpen a BAE Systems, a Nexter és a KNDS közös munkájának eredménye. De a korszerűsítési program éveket csúszott és a tervezett költségvetést is sikerült túllépni, részben a 40 milliméteres gépágyú miatt. Nagy-Britanniában 2015 áprilisában fejeződtek be a CT40-es toronnyal felszerelt Warrior gyalogsági harcjárművel folytatott lövészetek. Azonban az elkövetkező években sem jutottak el a szerződés aláírásáig. Az eredeti 30 milliméteres gépágyú lőszerénél háromszor nagyobb pusztításra képes 40 milliméteres gépágyú mellett a célfelderítést és a célzást is jelentősen megkönnyítik az elektrooptikai rendszerek. A brit tervek szerint 380 Warrior gyalogsági harcjármű lett volna érintett a korszerűsítésben.Maradt tehát hosszú távon a Rheinmetall Landsysteme és a Krauss-Maffei Wegmann által fejlesztett Boxer 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos, amelyikből 508 darabot rendelt meg London. A gond, hogy ezek túlnyomó többségét páncélozott szállító harcjármű felszereltséggel kérték legyártani, így fegyverzetüket csak a Kongsberg Defense & Aerospace AS által gyártott Protector RS4 távirányítású fegyverállványra szerelt géppuska alkotja majd.
A 2020 végén megrendelt Protector RS4 távirányítású fegyverállványokra London körülbelül 114 millió dollárt költhet el. De mivel a Boxer-t már több helyütt is megrendelték, így viszonylag olcsón lehetne megvalósítani a tűzerő növelését irányított rakétákkal és gépágyúval ellátott távirányítású torony segítségével a britek számára is. A német, illetve a holland példa alapján a 30, vagy a 35 milliméteres gépágyúk és MELLS irányított rakéták is alkalmazhatók a Boxer-en. Még 2020. augusztus 31-én a német Krauss-Maffei Wegmann cég először publikált fényképeket a belga Cockerill 3105 toronnyal ellátott Boxer járműről. Már az év közepén szálingóztak hírek arról, hogy a Boxer-re jó eséllyel egy 105 milliméteres löveg felszerelésével létrehoznak egy tűztámogató változatot is. Mint az várható volt, a cserélhető modulra a Cockerill 3105 torony került felszerelésre, benne a csőszájfékkel és automata töltőberendezéssel ellátott 105 milliméteres löveggel és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskával. A Boxer Mobile Gun System névvel illetett jármű létrehozását a német vállalat saját költségvetéséből finanszírozta. Mint az a cég közleményéből kiderült, az integráció gond nélkül megvalósítható volt. A Krauss-Maffei Wegmann akkor nem adott tájékoztatást a további tervekről. Továbbá a brit hadsereg erőfeszítéseket tesz a Boxer-ek beszerzésének felgyorsítására is, ugyanis évenként 50 darabot kapnának meg 2023-tól kezdődően, az eredeti tervek szerint haladva. A várt bevethetőség időpontját már előrébb hozták 2032-ről 2030-ra.
Továbbfejlesztette a francia Constructions industrielles de la Méditerranée (CNIM) a már eddig is világszínvonalú PFM szalaghídját. A légi úton szállítható moduláris motoros PFM szalaghíd új családját PFM NG-nek (Pont Flottant Motorisé Nouvelle Génération) nevezték el. A nagyobb méretekkel rendelkező a PFM LG (hosszú), míg a kisebb méretű a PFM XP (expedíciós) jelzést viseli. Akárcsak elődjeik, ezek is két beépített Mercury Marine 175 lóerős hajóművel rendelkeznek, így összeállításukhoz és mozgatásukhoz nem szükségesek tolóhajók, motorcsónakok. A 360 fokban körbeforgatható hajócsavarok irányítására már a korábbi változatoknál is lehetőség teremtett a Bertin Technologies által kifejlesztett távirányítóval történő vezérlés, így a szalaghíd, vagy az összeállított komp irányítása is ezzel történhet. A PFM LG esetében a közúti szállítást, a vízre helyezést, és a visszavételt is egy 2 tengelyes pótkocsi segítségével végzik, amit egy 6x6-os nyerges vontató mozgat. Egy ilyen PFM LG 10 méter hosszú. A PFM XP esetében a szállítást, a vízre helyezést, és a visszavételt is egy 8x8-as kerékképletű katonai teherautó végzi. Egy PFM XP moduláris motoros szalaghíd elem 6,75 méter hosszú.
Négy görög pilóta már megkezdte a Dassault Rafale típusátképzését. Közülük hárman már ismerősek a francia cég típusain, hiszen évek óta a Dassault Mirage 2000-et repülték, míg a negyedik társuk esetében eddig a Lockheed Martin F-16-os volt a repült típus. Ez a négy pilóta az oktatói képesítést is megszerzi majd a Rafale-ra, így a következő nyolc görög pilóta képzésében már tevékenyen részt fognak venni. Természetesen a műszakiak első csoportja is elkezdte a megismerkedést az új francia géppel. A Rafale-t a 332. Geraki (magyarul: Sólyom) század fogja repülni, otthonuk Tanagrában lesz. Itt 1975-től üzemeltették a Mirage F1CG, majd 2003-tól a Mirage 2000-5 típusukat. A görög parlament védelmi beszerzéssel foglalkozó albizottsága 2020 decemberében jóváhagyta tizennyolc Dassault Rafale többfeladatú harci repülőgép Franciaországból történő megvásárlását. A megállapodást minden politikai párt jóváhagyta. A repülőgépek teljes beszerzési költsége 1,92 milliárd euró lesz. További 400 millió eurót különítenek el a Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakéták megvásárlására és a görög arzenálban már meglévő fegyverek (MICA, SCALP és Exocet) időszakos karbantartási munkáinak finanszírozására. Jelenleg ezeket a fegyvereket a Mirage 2000 és a Mirage 2000-5 harci gépek hordozzák, de a Rafale-ok is bevethetik majd őket. A megrendelt tizennyolc repülőgépből tizenkettő a Francia Légierő állományából származik majd. Ezekből tíz együléses és kettő kétüléses lesz. Az első hat használt Rafale leszállítását a szerződés aláírásától számított hat hónapon belül meg kell kezdeni. Így az első Rafale tehát a 2021-es év közepe táján megérkezhet Görögországba. A további szállítás havonta egy repülőgép ütemben történik.
A vadonatúj gyártású példányok szállítása húsz hónappal az első használt repülőgép-tétel megérkezése után megkezdődik, szintén havonta egy repülőgéppel. Végül, huszonhat hónappal a szerződés aláírása után, a másik hat használt vadászbombázót is leszállítják. Az új és használt repülőgépek keverékét Athén a költségek csökkentése miatt választotta. A franciák nyolc új és tíz használt gépet ajánlottak, de Görögország hat újat és tizenkettő használtat igényelt. A használt példányokat 2012–2018-ban szállították le a Francia Légierőhöz, F3-O4T változatban. Ezek AESA RBE2 radarral vannak felszerelve, és képesek SCALP EG csapásmérő robotrepülőgépek bevetésére, de nem képesek hordozni a Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakétákat. Várható azonban, hogy a szállítást megelőzően a jelenlegi F3-R szintre történik majd meg a korszerűsítésük. Az F3-R szabvány nemrégiben érte el teljes körű bevethetőségét. Ez számos frissítést tartalmaz, amelyek magukban foglalják az RBE2 AESA radarrendszert, a METEOR nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétát, a TALIOS célzókonténert és a SPECTRA elektronikus hadviselési rendszer frissítését is. Gyaníthatóan a Rafale-ok a korszerűsítésre nem került görög Mirage 2000-ek pótlására kerültek megvásárlásra. Párizs az eladott egykori saját Rafale-ok helyett új, korszerűbb példányokat rendelt meg. Ezeket 2025-től adja majd át a gyártó.
Oroszországban egy új távirányítású toronnyal végeznek már lövészetet. A DUBM távirányítású torony elsőként egy BTR-82-es lövészpáncélosra lett felszerelve. Fegyverzetét egy 30 milliméteres gépágyú, 2 darab irányított rakéta, valamint egy a gépágyúval párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska alkotja. A DUBM esetében függőleges síkban lényegesen nagyobb a fegyverek irányzási szöge, mint más tornyok esetében. Továbbá a lőszerek utánpótlása megvalósítható a jármű elhagyása nélkül, valamint áramellátás hiányában is megoldott a vészhelyzeti üzemmódban való működése. Hőkamerás célzórendszere jelentősen megnövelte a célpontok észlelési távolságát éjszaka, valamint rossz látási viszonyok között 1200 méterről 3000 méterre. A DUBM távirányítású torony fő fegyverzete igény szerint cserélhető, így beépíthető a 12,7, vagy 14,5 milliméteres nehézgéppuska, valamint a 30 milliméteres AH-17A, vagy a 40 milliméteres AGS-40-es automata gránátvető is.
Törökországban, 2021 áprilisában már terepen szeretnék tesztelni a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján helyben épülő Altay harckocsikba szánt, hazai fejlesztésű erőforrást. A 2021-es év januárjának közepén még arról érkeztek hírek, hogy készülőben van az Altay harckocsiba szánt Batu harckocsimotor első prototípusa Törökországban. A 2021 márciusi hírek szerint viszont a török Altay harckocsikba Dél-Koreából vásárolt motor és sebességváltó kerül beszerzésre. Állítólag a Doosan és az S&T Dynamics egyaránt aláírta már a szerződését a török BMC-vel. A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat talán 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. A Batu a török BMC cég által kifejlesztett erőforrás, amely cég a dízelmotor mellé egy automata váltót is megalkot. A BMC Batu erőforrás 12 hengeres, V hengerelrendezésű, vízhűtéses dízelmotor, amely 1500 lóerős teljesítményt és 4600 Nm forgatónyomatékot ad le. A BMC az olasz Fiat/Iveco-val együttműködve indította el egy új, 1600 lóerő teljesítményű motor kifejlesztését. Ennek ellenére 2020 elején újra behúzták a kéziféket Törökországban az Altay harckocsi esetében. Az akkor tett bejelentés szerint 18 hónappal elcsúsztatják a páncélos sorozatgyártásának megindítását, mivel nem sikerült erőforrásokat szerezni az első példányok számára. A német MTU mindössze 4 motor szállítását vállalta a 2020-as évre, így, mivel más erőforrás nem állt rendelkezésre, ez az egyetlen egy lehetőség maradt a törökök számára. A 2019-es év végén pedig úgy tűnt az addigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást már akkor is a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta.
Történt ugyanis, hogy, az egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele. A vita végül a felek szakításához vezetett, aminek következében már akkor látható volt, hogy ez a (félre)lépés további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt akkor még nem lehetett tudni. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban még 2017-ben teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval volt képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. Meg kell említeni, hogy a 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.
Persze a dél-koreai motor és sebességváltó sem (volt) tökéletes. Dél-Koreában hosszú évek alatt sem sikerül úgy a K2 Black Panther harckocsik módosítása, ahogy azt várták. Szöulban szerették volna az első rendelési tételbe tartozó harckocsikban megtalálható MTU 883–as német erőforrást és erőátviteli rendszert hazaira lecserélni a később gyártottak esetében. A helyi ipar elvárásai szerint ez megnyitotta volna az utat a harckocsi exportja előtt. De 15 év elteltével be kellett látni, az eddigi erőfeszítések csak a motor esetébe hozták meg az eredményeiket, a Renk sebességváltót nem sikerült pótolni. Így a 2020-ban, körülbelül 2,56 milliárd dollárért megrendelt újabb 50 páncélos esetében is az 1500 lóerős Doosan Infracore DV27K dízelmotor a német Renk automata sebességváltóján keresztül mozgatja majd a harckocsikat. Ez utóbbi esetében, mint említve lett, megpróbálkoztak hazai fejlesztéssel. A S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automataváltó megbízhatósági és tartóssági problémái miatt újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz. Persze meg kell említeni, hogy a Doosan Infracore által gyártott 1500 lóerős motor nyomatéka nem tette lehetővé a hadsereg által elvárt gyorsulás mértékét az 55 tonnás páncélos számára. Az sorozatgyártás előtt készült néhány darab némelyikébe német MTU erőforrások kerültek, ezek gond nélkül hozták az elvárt értékeket a próbák során. A hadsereg megoldásként csökkentette elvárásait a K2-el szemben, így elhárult a sorozatgyártás előtt álló legfőbb ok.
Lezuhant a Török Csillagok, a Török Légierő (törökül: Türk Hava Kuvvetleri) műrepülő kötelék egyik repülőgépe. A gyakorlórepülésen lévő Canadair NF-5A-2000 Freedom Fighter típusú repülőgép 2021. április 7-én, szerdán zuhant le, pilótája nem élte túl a szerencsétlenséget.
Bemutatta új repülőgépét az Izraeli Légierő 2021. április 4-én. Az Oron nevet viselő típus egy módosított Gulfstream Aerospace Corporation G550 üzleti repülőgép. Hasonlók már megtalálhatók az országban, de azok az Eitam, illetve a Shavit nevet viselik. Előbbiből két példány állt eddig hadrendbe, feladatuk a légtérfelderítés a törzsbe integrált 2 darab L hullámhosszban működő EL/W-2085, illetve az orrban, és a farokrészben elhelyezett 2 darab S hullámhosszban működő radarrendszerük segítségével. Ezeket a radarokat valószínűleg megtartják az Oron típuson is, de szinte biztos, hogy korszerűsítetve lettek. Az első Eitam ugyanis 2006-ban lépett szolgálatba. Az Eitam exportra is került már, Szingapúr 4-et, míg Olaszország 2 darabot szerzett be. A 3 Shavit viszont a törzs alatti gondolában hordozza érzékeny antennarendszerét, és ez a változat a rádióelektronikai felderítés feladatainak ellátására képes. Mindkét változatot a közép-izraeli Nevatim légibázison állomásozó 122. Nachson század üzemelteti.
Ide került az új Oron is, mely az izraeliek szerint fejlett fedélzeti rendszereinek köszönhetően egyszerre képes ellátni mindazt a két feladatot, amit eddig az Eitam és a Shavit külön-külön végzett, továbbá képes légi reléállomásként is tevékenykedni, vagyis adatokat venni és azokat továbbítani. A 2017 júniusában megrendelt Oron megalkotása során felhasználták azokat a tapasztalatokat, amiket a két korábbi típussal szereztek. Fedélzetén az összetettebb feladatok miatt több rendszerkezelői munkahelyet alakítottak ki, de a levegőben tölthető idő is nagyobb, mint elődjei hasonló mutatói. A repülőgép képes olyan hírszerzők szállítására is, akik valós időben elemzik az adatokat. Az Oron személyzet pontos létszámát nem hozták nyilvánosságra, de az Eitam gépen legalább hat rendszerkezelő volt megtalálható. Az ugyancsak a törzsbe integrált AESA antennával rendelkező rádiólokátorokkal is ellátott Oron várhatólag a hazai tervezésű és gyártású fedélzeti rendszereinek beépítése és sikeres próbái után éri majd el bevethetőségét, nagyjából 2 éven belül.
Egyes források szerint egy malajziai küldöttség hamarosan Indiába utazik, hogy felmérje, hogy az indiai gyártmányú HAL Tejas LCA repülőgép megfelel-e a malajziai légierő által támasztott összes követelménynek. A The Economic Times szerint a malajziai tisztek két hónapon belül elutazhatnak, hogy teljes körűen megismerhessék a Tejas képességeit. Az információk szerint a gyártósort is megtekintik majd. Állítólag a Tejas a 42 millió dollárosra becsült alacsony ára miatt lehet versenyképes Malajziában, ahol a fő ellenfélnek a Saab Gripen, és a JF-17 tekinthető. Új-Delhi Kuala Lampur számára várhatólag a legújabb Tejas Mk1A változatot mutatja majd be. India egyébként már 2019 óta próbálja eladni a Tejas-t Malajzia számára, így két példány már ellátogatott nemzetközi repülőnapra is, de közös hadgyakorlatok alkalmával is megismerkedhettek már a Tejas-al a malájok. Kuala Lampur azt tervezi, hogy kezdetben 12 repülőgépet vásárol meg, de opcióként további 24-et is belefoglalnának a szerződésbe.
Dél-Koreában a Koreai Aerospace Industries (KAI) április 9-én bemutatta az elsőnek elkészült, 2018 februárjától épített KF-X (Korean Fighter – eXperimental) vadászbombázó prototípusát. Az ünnepségen Prabowo Subianto indonéz védelmi miniszter is jelen volt, bizonyítva Indonézia elkötelezettségét a közös fejlesztés mellett. Továbbá a gép oldalán a dél-koreai mellett, az indonéz zászló is fel volt festve. A gépet hivatalosan a KF-21 típusjelzéssel és a Boramae, névvel látták el. Eme példány végszerelését 2020 augusztusában kezdték el. A gyártósoron összesen nyolc prototípus építését végzik, a 2. és a 3. még ebben az évben, míg a 4, az 5. és a 6. jövőre fog elkészülni. A földi tesztekre két gép készül el és szintén két, de kétüléses példányt is megépítenek. A teljes fejlesztés, melynek Szöul Indonéziával együttműködve fogott neki, pedig 2026-ra fejeződik be. A 2016-ban fejleszteni kezdett típus első példányának első repülését 2022 júliusára várják. A hat prototípus elkészülte után, melyekből egy Indonéziában fog majd repülni, a sorozatgyártást 2026-tól indítanák be és a jelenlegi 168 darabos mennyiséget (120 dél-koreai és 48 indonéziai példány) 2032-re le is gyártanák. A piackutatás szerint azonban az exportra kerülőkkel együtt akár 350 darab is legyártásra kerülhet majd a KF-21 Boramae-ből.
A KF-21 több mint 30000 alkatrészt tartalmaz, amelyek 65 százalékát helyben gyártják. A programban több mint 700 hazai vállalat vesz részt a nagyvállalatoktól a kis- és középvállalkozásokig. A fejlesztés során már 12000 munkahelyet hoztak létre. Később a sorozatgyártás megkezdésével további 100000 munkahely létre jöttét várják Szöulban. A gép hossza 16,9 méter, fesztávolsága 11,2 méter, magassága 4,7 méter, hatótávolság pedig 2900 kilométer. Fegyverterhelése 7,7 tonna, maximális felszállótömege 25,6 tonna. A KF-21-es erőforrásaként a GE Aviation F414-GE-400K utánégetős sugárhajtóművek szolgálnak majd. Ezekből az első még a 2020-as év májusában már meg is érkezett Dél-Koreába. A KAI 2016 májusában választotta ki a GE Aviation vállalatot a KF-21 Boramae-be szánt sugárhajtómű szállítására. Viszont a sorozatgyártású KF-21 Boramae-ekbe már helyben, a Hanwha Aerospace üzemében licencben készült F414-ek fognak kerülni. A fejlesztési program, mint az már említve lett, várhatólag 2026-ban fejeződik be, de ezt messze megelőzve 2021-re 15 darab hajtóművet fog az amerikai gyártó átadni.
De a KF-21 Boramae továbbfejlesztésén is dolgoznak már, a Block 2-es változat például már belső fegyvertérrel is fog rendelkezni, a jobb lopakodó képesség miatt. A 7,9 milliárd dollárért kifejlesztendő típusból 2028-ig 40, 2032-ig 80 példányt vásárolna meg Szöul. A dél-koreaiak azt várják, hogy a KF-21 Boramae az ár és a technológia szintjén versenyképes lesz a globális piacon az olyan ötödik generációs géppel, mint az amerikai Lockheed Martin F-35. A KAI a KF-21-es vadászbombázó darabárát 65 millió dollárban kívánja meghatározni, a minimális karbantartási költségekkel együtt. Elemzésünk szerint ez az ártartomány versenyelőnyt biztosít a KF-X számára a globális exportpiacon, mivel egy F-35-ös 80 millió dollár körül már megvásárolható, azonban az üzembentartási költségei még igen magasak. A KAI szerint a KF-21 Boramae bár egy 4,5 generációs repülőgépként lett kialakítva, de alapvető hardvereit és platformjait tekintve tovább lehet fejleszteni és így ötödik generációssá válhat, például a továbbfejlesztett lopakodó technológiáknak köszönhetően. A KF-21 Boramae részére a LIG Nex1 már megalkotta az önvédelemre szolgáló rádióelektronikai zavarórendszert. A Korea Aerospace Industries részére 2020 közepén ezt át is adták, így az első prototípusba már be is építhették. A rádióelektronikai zavarórendszert a LIG Nex1 egy 2016. október végén aláírt szerződés értelmében 101 millió dollárért fejlesztette ki.
A Korea Aerospace Industries (KAI) dél-koreai repüléstechnikai vállalat a múlt héten megerősítette saját fejlesztésű, többfeladatú katonai szállító repülőgép fejlesztésének tervét. Az elsősorban hazai igények miatt indokolttá vált fejlesztés elkezdéséhez a védelmi beszerzési programok igazgatóságának jóváhagyását is megkapta a közelmúltba a cég. A KAI körülbelül 100 új teherszállító repülőgép jövőbeni igényeire számít a légierő, a hadsereg és a haditengerészet részéről. A szállítási feladatokon felül a jövőbeli típust szeretnék alkalmassá tenni hírszerzési, felderítési és megfigyelési feladatok ellátására is. Dél-Korea fegyveres erői jelenleg mintegy 60 nyugati gyártmányú repülőgépet üzemeltetnek. Köztük C-130-asokat és CN-235-öseket főként légi szállítási műveletekhez, valamint P-3C és P-8A repülőgépeket tengeri járőr feladatok ellátására. A KAI szerint a szállító repülőgépek piaca nem olyan jövedelmező, mint a harci repülőgépeké, de jó megtérülést kínál a karbantartási és javítási tevékenységekből. A gép létrehozásához hajlandók lennének társulni például az Airbus-szal, vagy az Embraer-rel a program támogatása érdekében. A KAI arra számít, hogy mintegy 2,7 milliárd dolláros beruházással nyolc év alatt képes lesz a saját teherszállító repülőgépét megépíteni. A repülőgép egy másik változatát képessé tennék a civil légi szállításban való alkalmazásra, ez 100 utas szállítására lenne képes.
Egy hadgyakorlat során új műszaki páncélosok voltak láthatók a kínai hadsereg eszköztárában. A 8x8-as kerékképletű VN1-es, más néven ZBL-08 lövészpáncélos esetében egy hídvető variáns volt megfigyelhető, amint ollós rohamhíd segítségével egy árkot tesz leküzdhetővé. A Type 77-es lövészpáncélos esetében, mely az orosz BTR-50 másolata, a törzs tetejére egy teljesen körbeforgatható és kinyújtható hidraulikus markolókanál került felszerelésre, míg a páncéltest elejére egy V alakba is állítható tolólap került felszerelésre. A Type 05-ös gyalogsági harcjárművön egy aknamentesítő jármű került kialakításra. Elől két aknakifordító eke nyert elhelyezést, míg a kezelők megemelt és páncéllal, valamint lövésbiztos ablakokkal védett része mögött rakétás nyújtott töltetet rejtő dobozok kerültek felszerelésre.
Kínában az állam a közelmúltban felhívást intézett a lakossághoz, hogy lehetőleg ne tegyenek fel a világhálóra kínai katonai repülőgépekről és más járművekről sem fotókat, filmfelvételeket, mivel az utóbbi időben a nagyvilág ezek által kapott hírt egy-egy új típus, vagy változat létezéséről. A közleményben megemlítették eme esetek hírszerzési téren történt felhasználását is. Most viszont az 1950 és 1953 között lezajlott Koreai háborúban harcolt kínai pilóták emléknapján épp az állami média mutatott újdonságot, hogy ezt akarva, vagy akaratlanul tették, nem tudni. A mozgóképen egy J-20-as csökkentett észlelhetőségű harci repülőgép volt látható. Egyik érdekessége volt, hogy a radarkeresztmetszetet jelentősen megnövelő Luneberg lencsék nem voltak rajta láthatóak. Ezeket a J-20-as esetében a gép hasának alsó részén helyezték el. A rádiólokátorok részére békeidőben a csökkentett észlelhetőségű harci repülőgépeket láthatóvá tevő eszköz hiánya arra enged következtetni, hogy a felvétel valamilyen valós képességet bizonyító gyakorlaton készülhetett. Ilyen lehetett például a korlátozások nélküli hadrafoghatóság elérését bizonyító hadgyakorlat is. A másik érdekessége a képeken látható J-20-nak, az oldalsó fegyverteret lezáró ajtók kialakítása volt, ami különbözött az eddig látottaktól.
Egy új irányított páncéltörő rakétát is bemutattak Kínában. Az ATF-11 nevű fegyver az amerikai TOW által ihletett eszköznek tűnik. Persze nem szolgai másolásról van szó, az ATF-11 több fontos részeltében eltér az amerikai páncéltörő rakétától. Irányítása félaktív lézeres, míg a harci rész kialakítás olyan, hogy a járművek vékonyabb tetőpáncélzatát üti át. Még az 1980-as években mutatták be a kínaiak a NORINCO HJ-8 (Hongjian-8 = Vörös nyíl-8) rakétáját, amely méretében, súlyában, hatótávolságában és a felhasználók véleménye szerint teljesítményében közel azonos az amerikai TOW 2-vel. Úgy tűnik, hogy az ATF-11 a HJ-8 lézerirányítással ellátott változata. A HJ-8 család igen nagy, hiszen az alap HJ-8-at követte a megnövelt hatótávolságú HJ-8A vastagabb páncélzatot átégető harci résszel, majd a HJ-8B helikopterről indítható változat. A HJ-8C már a reaktív páncélzatok ellen is hatásos volt, míg a HJ-8D esetében tovább korszerűsített és cserélhető harci részekről lehet beszélni. A HJ-8E a korszerűsített HJ-8B és C modelleket jelenti. A HJ-8F bunkerromboló, míg a HJ8FAE termobárikus harci résszel készült. A HJ-8L kisebb súllyal rendelkezett, a HJ-8H a HJ-8E-k korszerűsítésével született meg, és a HJ-8S esetében már a kisméretű hajók, motorcsónakok elleni alkalmazhatóság is megvalósult.
Tokióban úgy döntöttek, hogy felülvizsgálják az F-15JSI korszerűsítési programot, és a felülvizsgálat idejére felfüggesztették a Boeing részére történő kifizetéseket. Még 2020 második félévének elején született meg az a megállapodás a Boeing és a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) között, ami a szigetország F-15J/DJ Eagle gépeinek F-15JSI (Japan Super Interceptor) szintre történő korszerűsítéséről szólt. Az igencsak egyoldalú típus japán példányainak eme továbbfejlesztéséről a politikai jóváhagyás már 2019. október 30-án megszületett, ami egy nagyobb, 4,5 milliárd dolláros modernizációs program része. Ennek értelmébe 98 darab gép kapná majd meg az új pilótafülkét, a Raytheon APG-82(v)1 rádiólokátorokat (103 darab megrendelve) és az BAE Systems AN/ALQ-239 DEWS digitális rádióelektronikai hadviselési rendszert (101 darab megrendelve).
A törzs középvonalában lévő felfüggesztési ponton az F-15JSI képes lenne Lockheed Martin AGM–158B JASSM, vagy AGM-158C LRASM csapásmérő robotrepülőgépek hordozására és indítására. Továbbra sem világos azonban, hogy Japán elfogadja-e a Boeing javaslatát, az F-15-ös által hordozható Raytheon AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéták számának növeléséről 20 darabra. Ezt a lehetőséget - amit már több megrendelő igényelt a F-15 Advanced Eagle modellre – az amerikai cég korábban, még 2016-ban bemutatta egy kiállításon is Japánban. A 2022-ben kezdődő munka első lépésben két gép átépítésével fog elindulni. Addig azonban van még mit tisztázni, hiszen az USA-ból további 2,1 milliárd dollárt igényelnének a korszerűsítés elvégzésére, pusztán a szükséges pótalkatrészek áraként. Tokió azonban túl magasnak tartotta ezt az összeget, így 2021 márciusában tárgyalások kezdődtek a felek között, amik április elejéig nem hoztak a japánok számára kedvező eredményt, így felülvizsgálatba kezdtek és beszüntették a kifizetéseket.
Japán és Indonézia között március utolsó napjaiban, Tokióban, egy külügyminiszteri és védelmi miniszteri találkozót rendeztek. Állítólag ekkor védelmi felszerelésekről és technológiatranszferről írtak alá megállapodást. Japán médiaértesülések szerint ez megnyitja az utat Japán számára a MOGAMI-osztályú fregattok exportja előtt Indonéziába. Egy folyó nevét viselő MOGAMI (FFM-1), bár a hajóosztály első egysége lenne, mégiscsak másodikként merülhetett a habokba 2021. március 3-án. Ugyanis még 2020. november 19-én, a 30FFM jelzéssel ellátott hajóosztály, egyébként második, egysége a KUMANO, melynek hadrendi jelzése FFM-2 került vízre. Az FFM-1 ekkor még építés alatt állt a Mitsubishi Heavy Industries nagaszaki hajógyárában. A késés okát a meghajtó rendszerben lévő gázturbina környékén lehet keresi a hírek szerint. A 132 méter hosszú, 16 méter széles, 9 méteres merülésű, üresen 3900 tonna, de teljesen feltöltve 5500 tonnás vízkiszorítással rendelkező fregattok esetében a nagyfokú automatizáltságnak köszönhetően a legénység létszáma mindössze 90 fős. A meghajtást egy Rolls-Royce MT30 gázturbina és egy pár MAN 12V28/33D STC dízelmotor biztosítja, ezek segítségével a hajók képesek elérni a 30 csomós sebességet is.
A KUMANO 2021-ben kerül majd átadásra a flotta részére és 2022-ben lép majd szolgálatba, míg a MOGAMI átadása 2022 márciusára várható. Tokió terveiben további 21 testvérhajó megépítése szerepel, amit úgy tudnak majd megvalósítani, hogy egy ilyen fregatt építési költsége a hasonló hajókhoz viszonyítva alacsonyabb lesz. Az építést több hajógyár között osztják szét, és várhatóan 2022-től évente két hajót adnak majd át. A japán kormány korábban hat fregattot rendelt meg, és a legújabb védelmi költségvetési kérelmében további két hajóra igényelt 951 millió dollárt. Egy ilyen fregatt kalkulált egységára körülbelül 461 millió dollár. Nem is olyan rég, 2021 elején a Singapore's Business Times újság arról számolt be, hogy Indonézia négy 30FFM fregattot kíván vásárolni. A lap már akkor úgy tudta, a beszerzésről politikai szinten már akkor meg is állapodtak az országok vezetői. Az indonéz kormány szerint 2021-ben várhatóan 20 százalékkal nőnek a védelemre fordítható kiadások az előző évihez képest. Ez összhangban van a fegyveres erők korszerűsítését célzó tervvel. Az indonéziai pénzügyminisztérium szerint 2020-ban a honvédelemre szánt keretösszeg 9,260 milliárd dollár volt, ami 19,8 százalékkal volt több, mint 2019-ben.
Ausztrália kormány értékesíteni szeretné a 2022 decemberében kivonásra kerülő 27 darab Sikorsky S-70A Black Hawk helikopterét. Az esetleges értékesítéshez még mindig szükség van az Egyesült Államok kormányának és az ausztrál védelmi minisztériumnak a jóváhagyására is. Az ausztrál kormány már most megjegyezte, hogy a Black Hawk-okat és a hozzájuk tartozó alkatrészeket és felszereléseket legszívesebben egyetlen vevőnek adnák el. Az első ausztrál S-70A-9 Black Hawk-ot 1987 decemberében adták át az Ausztrál Királyi Légierőnek (RAAF). Miután az első nyolc Black Hawk-ot átadták a RAAF-nak, úgy döntöttek, hogy a helikoptertípust az hadsereg fogja üzemeltetni az elkövetkezőkben. A már leszállított helikoptereket, az A25-101-től A25-108-ig terjedő jelzésekkel 1989. február 15-én leszállították a hadsereg részére. A további szállításokat közvetlenül a hadsereghez végezték, ahol napjainkban még 30 példány repül. Pótlásukra az NHIndustries MRH90-es forgószárnyasa fog szolgálni.
Megkezdődtek a korábban a Belgiumban használt Dassault-Breuget/Dornier Alpha Jet 1B (a francia Alpha Jet E megfelelője) sugárhajtású kiképző repülőgépek szállítása a kanadai Top Aces vállalatnak. Az első ötöt (AT 14, AT 19, AT 22, AT 25, és AT 29) a Beauvechain repülőtértől szétszerelt állapotban közúton Bordeaux kikötőjébe szállították, ahonnan hajóval Kanadába viszik őket. A belga gépeket és a hozzájuk való alkatrészeket négy részre bontva értékesítették 2020 nyarán. Az első két csomag hat-hat gépet és tizennégy hajtóművet, a harmadik tizenhárom gépet és harminc hatóművet, míg a negyedik csak alkatrészeket és kiszolgáló berendezéseket tartalmazott. Belgium 2018 októberétől várta a feleslegessé vált, de a Beauvechain légibázison megfelelően tárolt 25 darab Dassault-Breuget/Dornier Alpha Jet 1B-k vásárlóját. A gépek egy részét azonban megosztották Franciaországgal a Cazaux-i kétnemzetiségű kiképző egység által, így 2019 végéig francia pilóták képzésére használták őket. A négy csomag iránt összesen kilenc érdeklődő volt, de ezek közül csak négy adott ajánlatott. Mindre a legjobbat a Top Aces kanadai vállalat adta, így összesen 9,7 millió euró (11,5 millió dollár) ellenében övéké lett az egykori belga kiképzőgép-flotta. Csak a szimulátort adták el az osztrák AMST pilótakiképzéssel foglalkozó cégnek. A Top Aces flottájába már eddig is húsz, valaha a Luftwaffe kötelékében repült Alpha-Jet A, valamint fél tucat ex-izraeli A-4N Skyhawk repülőgép volt megtalálható.
A német-francia típusból Belgiumban az 1975 szeptemberében aláírt szerződés értelmében 33 darabot rendszeresítettek a Lockheed T-33A-k és a Fouga Magister-ek leváltására. Az első belga Alpha Jet-t 1978. június 30-án adták át a légierőnek. Ez volt az egyetlen, amelyet a Dassault-Breguet/Dornier konzorcium gyártott. Az összes többi repülőgépet licenc alapján helyben állították össze a SABCA Gosselies-i üzemében. Az utolsó 33. Alpha Jet-t 1980 júliusában szállították le. A hidegháború idején és annak befejezését követő első években a belgák önállóan hajtották végre pilótáik kiképzést. A huszonegyedik században az a döntés született, hogy a franciákkal közös egységet hoznak létre. A Cazaux-i Advanced Jet Training School 2004-ben jött létre. 2018-ig 165 belga és 215 francia pilóta képzése fejeződött be ott. Az iskola működésének utolsó évében már csak a franciákat képeztek, mint említve volt. Míg Franciaország számára elsősorban egy kiképző repülőgép volt az Alpha Jet, amelynek korlátozott képessége volt a földi célpontok elleni támadásokhoz, addig a németek számára ez elsősorban egy könnyű támadógép volt, amely az addig szolgálatban lévő Fiat G.91-et váltotta fel. Éppen ezért a francia gépeket Alpha Jet E (az école – az iskola szóból), a németeket pedig Alpha Jet A (appui tactique – a taktikai támogatás) jelöléssel látták el.
Április 7-én a Boeing F-15EX többfeladú harci repülőgépet hivatalosan Eagle II-nek nevezték el a floridai Eglin bázison. Érdekes tény, hogy az amerikai légierő úgy döntött, hogy új nevet ad a gépnek, ami tulajdonképpen egy újabb alváltozat csak, és nem csak az ilyenkor szokásos következő betűt. Először fordult elő, hogy egy adott repülőgép új változatát a „II”-es számmal különböztetik meg a régebbi változatoktól, ahogy az történt a P-38 Lightning - F-35 Lightning II, vagy éppen a P-47 Thunderbolt – A-10 Thunderbolt II esetében is. Jelenleg még nincs eldöntve, hogy az első hat F-15EX Eagle II-t követően a többi gép a General Electric F110-GE-129-es, vagy a konkurens Pratt&Whitney F100-PW-229-es gázturbinákkal lesz ellátva.
Megtörtént a 2021. március 12-én éleslövészet során megsérült Lockheed Martin F-35B Lightning II típusú vadászbombázón a keletkezett károk felmérése. Mint ismeretes, földi célok elleni lövészet során sérült meg a VMX-1 tesztszázad állományába tartozó gép, mellyel éjszakai körülmények között végrehajtandó közeli légi támogató bevetést gyakoroltak ekkor. A géptörzs alá függesztett GPU-9/A gépágyúkonténerben lévő, General Dynamics GAU-22/A Gatling rendszerű 25 milliméteres gépágyúból - amelyet az ötcsövű, 25 milliméteres GAU-12/U gépágyúból fejlesztettek ki -, kilőtt egyik PGU-32/B SAPHEI-T többcélú páncéltörő-repesz-romboló-gyújtó típusú lövedék robbant fel szinte a csőelhagyást követően. Ez a lövedék kismennyiségű cirkóniumot is tartalmaz, amely vegyület a levegővel érintkezve spontán meggyullad és nagyon magas hőmérsékleten ég, további károkat okozva. Az arizonai Yuma teszt és lőtér területén megsérült F-35B-vel a pilóta biztonságos leszállást hajtott végre. A géptörzs alá függesztett GPU-9/A gépágyúkonténert a hordozófedélzeti F-35C is használja, a GAU-22/A Gatling rendszerű 25 milliméteres gépágyú beépítve csak a szárazföldi A variánsokban található meg. A lövészeti teszteket a GPU-9/A gépágyúkonténerrel 2016-ban kezdték meg.
A Lightning II-en keletkezett kárt március utolsó napjaiban még A osztályúnak minősítették, vagyis úgy tűnt a sérülés mértéke meghaladja a 2,5 millió dollárt. Ugyanebbe a kategóriába kerülnek azok az esetek is, amelyek a repülőgép teljes elvesztését eredményezik, illetve egy vagy több ember meghal, vagy maradandó sérülést szenved általa. Ez azonban csak az előzetes besorolás volt, mivel a későbbi vizsgálat az incidens kiváltó okának felkutatásával együtt - amelyet még nem hoztak nyilvánosságra - értékelte a repülőgép által elszenvedett károk pontos szintjét is. És figyelemre méltó módon, a szerencsétlenség ekkor már nem A osztályú volt, hanem a sokkal kevésbé súlyos C osztályba sorolták. A C osztályú balesetek azok, ahol a repülőgépen keletkezett teljes kár 60000 és 600000 dollár között mozog. Bár a szerencsétlenségről további részletek nem derültek ki, az új besorolást figyelembe véve, meglehetősen korlátozott károkat szenvedett a F-35B Lightning II típusú vadászbombázó.
Szintén jelenleg még csak az előzetes besorolás alapján A osztályúnak minősítették annak a Boeing F/A-18F Super Hornet-nek a sérülését, mely 2021. március 22-én ütközött össze egy madárral. A VFA-106 Gladiators század gépe a Kalifornia-i El Centro támaszpontról szállt fel egy kiképzőrepülésre indulván. Az ütközést követően a gép a kétfős személyzetével együtt biztonságos leszállást hajtott végre. A madár a gép szerkezeti elemein felül az egyik hajtóműben is sérüléseket okozott.
Sarkvidéki körülmények között használható lánctalpas járművet keres az Amerikai Hadsereg 2018 óta a CATV (Cold Weather All-Terrain Vehicle), illetve régebben JAASV (Joint All Weather All Terrain Support Vehicle) programjában. Az 1980-as években beszerzett SUSV-k pótlására, melyek tulajdonképpen a svéd Hägglunds BvS-206D csuklós lánctalpas járművek. Jelenleg a kiválasztás már a végső szakaszába érkezett, hiszen kiválasztásra került a döntőben megmérkőző két jármű. Az egyik a BAE Systems zászlaja alatt érkező BvS10 Beowulf, míg a másik az Oshkosh Defense-ST Engineering csapat által ajánlott Bronco 3. Az Bronco 3-as páncélozott jármű fejlesztését 2010 kezdte el az ST Kinetics, és 2017-ben mutatták be. A fő célkitűzés a jármű tömegének csökkentése volt a védelmi képesség csökkenése nélkül. Egészen pontosan a Bronco 1-es 16 tonnás tömegét szerették volna elérni a 21 tonnás Bronco 2-es (a brit hadseregben Warthog néven ismert) védelmi szintjét megtartva.
Az aknák elleni védelmet a V kialakítású fenéklemez alkalmazásával növelték meg, de a futómű felfüggesztését is átalakították, továbbá az ülések a tetőpáncélzathoz történő rögzítésével tovább csökkentették az aknák által okozható sérülések mértékét. A fejlesztés sikerrel járt, a tömeg jelentősen csökkent, továbbá a zaj és a vibráció szintje is a felére mérséklődött az elődhöz képest. Az Oshkosh Defense és az ST Engineering, valamint vetélytársa két-két prototípust, egy általános célú és egy teherszállító járművet szállít majd a tesztelésre és értékelésre még ebben az évben, június 14-ig. A prototípusokat Alaszkában a hasznos terhelhetőség, a mobilitás, a strapabíróság, az úszási képesség és a szállíthatóság szempontjából értékelik majd augusztustól decemberig. A hadsereg várhatólag a 2022-es költségvetési évtől rendeli majd meg legalább 163-200 darabos mennyiségben az új, sarkvidéki körülmények között használható lánctalpas járműveit.
A március elején bejelentett légi indításra mégsem került sor a Lockheed Martin AGM-183A ARRW (Air-launched Rapid Response Weapon = légi indítású gyorsreagálású fegyver) esetében. Ennek során szerették volna elérni a tervezett, 5 Mach-os sebességet, és számos a fejlesztés további részében felhasználható adatot összegyűjteni. Az indításhoz egy Boeing B-52H Stratofortress bombázót használtak volna. A kísérleti rakétát március 1-én szállították az Edwards bázisra. Az április 5-én a Point Mugu tengeri lőtérre tervezett indítást nem tudták végrehajtani, mivel az indítást megelőző önellenőrzés során az AGM-183A ARRW fedélzetén probléma adódott. Így az AGM-183A ARRW a B-52H-val együtt visszatért a kaliforniai Edwards Légibázisra, ahol a mérnökök és a tesztelők kivizsgálják a hibát, mielőtt a prototípust visszaküldenék tesztelésre. Más hírek szerint a NASA rakétaindítások megfigyelésére (is) alkalmazott WB-57F Canberra, illetve a haditengerészet egyik P-3C Orion repülőgépe is a VX-30-as tesztszázadtól rossz helyen és pillanatban volt, így ő biztonságuk miatt maradt el az indítás a Los Angeles-től délnyugatra található légtérben.
A torlósugár-hajtóművel ellátott AGM-183A ARRW az akár 1600 kilométerre lévő célpontját is mindössze 10-12 perc alatt éri majd el. Az 2019. június 12-én, az Edwards légibázisról felszálló B-52-es Stratofortess bombázó szárnya alatti felfüggesztési ponton volt megtalálható az AGM-183A harci rész és egyéb rendszerek nélküli, de felműszerzett súlymakettje. Ezzel a szállító gépet és az AGM-183A-t a repülés közben érő erőhatásokat vizsgálták meg. A jelentősen korszerűsített B-52-ek a jelenlegi elképzelés szerint csak a szárnyaik alatti 1-1 felfüggesztési pontokon vethetik majd be az AGM-183A ARRW-t. Ezzel szemben a Rockwell B-1B Lancer stratégiai bombázók többet is hordozhatnak majd belőle. A 17 géppel újból csökkenő mennyiségű B-1B flotta továbbra is hadrendben maradó 44 példányán így a forgó bombatárakat is felhasználva a 8 külső felfüggesztési pontnak köszönhetően, amelyeket még az AGM-86B csapásmérő robotrepülőgépek szállítására terveztek felhasználni, egyszerre 31 darab AGM-183A ARRW hiperszonikus rakétával lesz felszerelhető. Ezekből a felfüggesztési pontokból az utóbbi időben csak egyet használtak rendszeresen, erre került felszerelése a Sniper célzókonténer. Az első körben mindössze egy századnyi, vagyis 18 darab B-1B-t érintene ez az átalakítás és átfegyverzés. A B-1B hadrafoghatósága az utóbbi hónapokban javult, a 2019-es évben volt olyan időszak, amikor csak mindössze hat gép volt bevetésre alkalmas állapotban.
Egy további korszerűsítés is biztossá vált a Boeing B-52H Stratofortress bombázókat illetőleg. Ez a korszerűsítés a futóművekre összpontosít, azon belül is a kerekekre és a fékekre. Mindkettőt a Raytheon Technologies részét képező Collins Aerospace fogja megalkotni. A 2050-es évekig szolgálatban tartandó bombázók esetében a fékek terén várható majd az igazi előrelépés. Az új DURACARB szénszálas fékbetétek jobban bírják a hőterhelést, valamint a keletkezett hőt is nagyobb hatásfokkal vezetik el, mint a jelenleg is használt acél fékbetétek. A nyolcszor hosszabb élettartam mellett megnövekszik az az időintervallum is, amennyi eltelhet a fékbetétek ellenőrzése között. A légierő a DURACARB szénszálas fékbetéteket már évek óta használja a C-130 Hercules, az F-16 Fighting Falcon és az F-15 Eagle gépeken. A B-52-ek számára 2023-ig befejeződik a szénszálas fékbetétek tervezése, valamint a tesztelése is és 2026-ig az összes Stratofortress bombázó megkapja majd a hatékonyabb fékteljesítményt garantáló fékjeit.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Lockheed F-104S-ASA Starfighter
English Electric Lightning F.6
McDonnell Douglas F-4E-2020 Terminator
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2021.04.03
Meg nem erősített információk szerint Emmanuel Macron francia elnök, következő ukrajnai látogatása során javaslatot fog tenni a Dassault Aviation Rafale többfeladatú harci repülőgépek eladására Ukrajna részére. Természetesen a kedvezőbb ár okán használt Rafale-ok is elérhetők lennének az ukránok számára. Kijev majdnem egy évvel ezelőtt jelenttette be, hogy egy egységes nyugati gyártmányú harci gépparkra szeretné lecserélni a jelenlegi igencsak vegyes és koros repülőgépparkját. Ezt 16 együléses MiG-29-es, 26 Szu-27-es, 13 Szu-25-ös alkotja. A kétüléses harci/gyakorlók összetétele 8 MiG-29-es, 6 Szu-27-es és 12 Szu-24-es bombázó. Az orosz vállalatok támogatása nélkül a szovjet érában gyártott repülőgépek üzemben tartása bonyolult és költséges a fegyverek és alkatrészek hiánya miatt. 2020 októberében az is kiderült, hogy addig még nem végeztek mélyreható kutatást annak megállapítására, hogy mely típusú repülőgépek felelnek meg legjobban a légierő igényeinek. A helyi médiában eddig leginkább az amerikai F-16V és a svéd JAS39 Gripen E/F került megemlítésre.
Egy francia internetes forrás tett említést a Rafale ringbe szállásáról. Ennek jó alapot adhat, hogy évekkel ezelőtt már megrendeltek ötvenöt H125 és H225 helikoptert a Eurocopter-től az ukránok. Az 558 millió euró értékű szerződésből eddig csak öt H225 és két H125 leszállítása fejeződött be, de Párizs azt ígéri, hogy felgyorsítja az átadásokat. A francia előretörés még egy további új szereplővel is gazdagíthatja a tendert. Joe Biden amerikai elnök ugyanis kijelentette, Washington nem fogadta el és soha nem fogja elfogadni a Krím úgynevezett annektálását, és az ukránok számíthatnak az amerikai segítségre keleti szomszédjuk agresszív fellépéseivel szemben. Sőt, az amerikai gépek szállítása kiterjedhet a Boeing F/A-18E/F Super Hornet-re, amennyiben az F-16V nem lenne megfelelő Kijev részére. A 2014-ben felröppent kínai-pakisztáni JF-17 beszerzésről azóta sem hallani. Amennyiben az ukránok a beszerzés mellett döntenek bármelyik típus esetében, azt várhatólag igen gyorsan meg fogják hozni a jelenlegi gépállomány állapota és az orosz fenyegetés hatására. Így 2025, 2030 körül várható az új gépek első 6-12 példányainak leszállítása, amiket 2035-re legalább további 30 is követhet. Kijev egy régebbi tervében igencsak grandiózus, 128 darab harci repülőgépből álló légierő szerepelt, ami a jelenlegi helyzetben akár még meg is valósítható lenne, pár évtizedes programként.
Akárcsak hazánk, Szlovákia is lépéseket készül tenni a páncélos fegyvernem korszerűsítésére. A szovjet gyártmányú BMP-1 és BMP-2, amelyet licenc alapján gyártottak Csehszlovákiában BVP-1 és BVP-2-es jelzéssel, ezért mind kivonásra kerülne. A jelenlegi 148 BVP-1, valamint 91 BVP-2 helyét 164 darab lánctalpas gyalogsági harcjármű foglalná el. Ezekből parancsnoki, felderítő, tüzérségi felderítő, és műszaki változatot is rendszeresítenének. A 30 darab T-72M utódja 49 korszerű nyugati harckocsi lenne, amelyek közül az elsőket akár már 2023-ban át is adhatnák.
A bolgár védelmi minisztérium tájékoztatta a Patria-t és a General Dynamics European Land System-et (GDELS) a szárazföldi haderőnek szánt páncélosok szállítására kiírt pályázat lezárásáról. Ennek oka, hogy az eljárás második szakaszában, a mindkét vállalat által benyújtott ajánlatok jóval meghaladták a rendelkezésre álló 870 millió dolláros költségvetést. Érdekes, hogy még 2020 októberében érkeztek hírek arról, hogy ez az összeg túl kevés lesz. Akkor úgy saccolták további 300 millió dollárral kellene megnövelnie a bolgár kormánynak az erre a célra rendelkezésre álló összeget ahhoz, hogy a beszerzés sikeres legyen. A pályázat törlése előtt a minisztérium mindkét ajánlattevővel tárgyalt az árcsökkentés lehetőségéről.
Kiderült, hogy ez lehetetlen a műszaki követelmények jelentős csökkentése, vagy a megrendelt járművek számának korlátozása nélkül. Ez a lépés azonban igazságtalan lenne az első szakaszban elutasított ajánlattevőkkel szemben, és az érdekelt vállalatok megtámadhatnák volna akkori kizárásukat. Szófia 150 darab gumikerekes futóművel ellátott lövészpáncélost keresett három zászlóalj átfegyverzésére. Ezekből 90 darab lett volna 30 milliméteres gépágyúval ellátott gyalogsági harcjármű, a többi parancsnoki, 120 milliméteres önjáró aknavető, és egészségügyi változat. Az utolsó körben már csak a Patria AMV XP és a General Dynamics Piranha V maradt bent. A szárazföldi haderőnek szánt páncélosok szállítására kiírt pályázaton a francia Nexter VBCI mellett indult még a Rheinmetall/KMW is a Boxer-el. A kiválasztásra kerülő páncélosoknak a szovjet eredetű BTR-60PB és BRDM-2-ek feladatait kellett volna átvenniük.
A továbbfejlesztett AMV XP maximális tömege 30 tonna is lehet és erősebb, immáron 600 lőerős motorjának és továbbfejlesztett erőátvitelének köszönhetően. Hossza 8,40 méter, szélessége 2,80 méter, magassága 2,50 méter. A finnek már 2020 októberében kijelentették, a majdani megrendelés esetén készen állnak a gyártási technológia átadására a helyi előállítás megszervezésével együtt. 2018 közepe óta Románia déli szomszédjánál, Bulgáriában próbál meg újabb megrendelőt találni a Piranha lövészpáncélos legújabb variánsára a General Dynamics European Land Systems. A 8x8-as kerékképletű Piranha V-ös gyalogsági harcjármű fegyverzetét az izraeli Elbit UT30 Mk.2-es távirányítású torony rejti. Ebben egy 30 milliméteres Orbital ATK Armament Systems MK44-es gépágyú mellett megtalálható egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, valamint két irányított páncéltörő rakéta is.
Új, rövid hatótávolságú légvédelmi rendszert fejleszt ki a német hadsereg számára a Rheinmetall Electronics GmbH, a Diehl Defence GmbH & Co. KG és a Hensoldt Sensors GmbH. Az együttműködésről szóló megállapodást már aláírták. A három vállalat célja egy alacsony kockázatokat rejtő megoldás biztosítása, amely a kereskedelemben már kapható rendszerek és rendszerelemek használatának köszönhetően gyorsan elérhető lesz. Az NNbS projektben megvalósuló légvédelmi rendszer tervezése elsősorban a bevált rendszereken és alrendszereken alapszik, ideértve a Bundeswehr által már használt összetevők integrációját is. A német védelmi minisztérium a védelmi prioritások egyikeként javaslatot küldött a parlamentnek a légvédelem 2030-ig történő korszerűsítésére. A minisztérium két fő irányvonalat fogadott el. Először a Patriot légvédelmi rendszerek hadrafoghatóságának fenntartása és további korszerűsítése kerül megvalósításra, már 2023-tól kezdődően.
Még 2019-ben állapodtak meg Washington-nal a Patriot-ok korszerűsítéséről, így a PAC-3MSE rakéták mellett megjelennek majd a képalkotó rendszerek és új számítógépes összetevők is. Másodszor, nagyobb figyelmet kell fordítani a rövid hatótávolságú légvédelmi képesség megvalósítására, ezt a cél szolgálja a NNbS (Nah- und Nächstbereichsschutz). Arra lehet következtetni, hogy Berlinben (is) figyelemmel kísérték például a közelmúltbeli hegyi-karabahi háborút és levonták a tanulságokat. Most minden a parlament kezében van, amelynek jóvá kell hagynia a törvényjavaslatokat és a kapcsolódó költségeket. Meg kell említeni a 2015 óta fejlesztett, de úgy látszik eddig nagyon előre nem jutó TLVS, vagyis a Taktisches LuftVerteidigungsSystems fejlesztését is, melytől elvárták, hogy a Patriot, a Roland, és a Hawk utódja is legyen, ballisztikus rakéták elleni védelmi képességgel.
A német Bundeswehr új megrendelést adott fel a MELLS irányított rakétarendszerrel kapcsolatban az EuroSpike GmbH-nak, ami a Rheinmetall, a Diehl Defense és a Rafael közös vállalkozása. Ez a név a világszerte jól ismert és igen elterjedt Spike huzalvezérlésű rakétát takarja. Most 88 millió euróért 666 darab rakétát és 82 indítóállványt rendeltek meg. Ezt a mennyiséget 2022 és 2024 között adják majd át és azt már tudni lehet, hogy az állványok képesek lesznek a Spike LR2-es rakéták indítására. Az 5. generációs SPIKE LR2 irányított rakéta tömege 12,7 kilogramm, hatótávolsága 5,5 kilométer a földről indítva, míg helikopterről bevetve akár 10 kilométeres hatótávolsággal is rendelkezhet. Az eredetileg 4000 méteres hatótávolságú fegyverből első körben 2017 decemberében 44-et vásároltak meg a Marder-ek páncéltörő képességének visszaállítására, amit eredetileg a Milan rakéták képviseltek. Az integrációt 2017-ben sikeresen befejező Rheinmetall a jövőben az összes Marder alváltozatot is alkalmassá szeretné tenni a MELLS bevetésére. Az indítóállvány felszerelése egyébként a lehető legegyszerűbb módszerrel valósult meg, ugyanis azt a búvónyílás mellett helyezték el, így csak a járműből félig kibújva végezhető el a cél befogása és a rakéta indítása. 2019 októberében már 100 indító és több mint 1000 rakéta került megrendelésre 2024 és 2031 közötti szállítási idővel.
Orosz gyártmányú navigációs rendszerekkel szeretek fel több német hadihajót is az elmúlt években. A történteket a Bild am Sonntag hetilap tárta fel, amely jelentést a Frankfurter Allgemeine Zeitung napilap megerősített és tovább is bővítette. A Transas fejlesztette ki a Navi Sailor 4100 navigációs készülékeket, amelyek adattitkosító rendszerei nem felelnek meg a katonai biztonsági követelményeknek. Az egység helyzetéről, sebességéről és útvonaláról adatokat gyűjtő eszközöket többek között az U 35 és U 36 jelzésű, Type 212 típusú tengeralattjárókra is felszerelték, amelyeket 2015-ben és 2016-ban állítottak hadrendbe. A készülékek megvásárlásáért felelős személy a lapok szerint ismert, az orosz lobbista, volt kancellár, Gerhard Schröder, a Rosneft olajipari vállalat igazgatótanácsának vezetője. Regnálása alatt Berlin szerződést írt alá eme navigációs berendezések szállítására, amelyeket aztán több haditengerészeti egységre telepítettek. A Navi Sailor 4000 sorozatú terminálok, a tengeri térképek egyfajta digitális változatai, számos kereskedelmi hajó alapfelszereltségét képezi napjainkban. A Transas sok évvel ezelőtt a nyugati hírszerző szolgálatok érdeklődésének tárgyává vált. A német alkotmányvédelmi hivatal (polgári kémelhárítási szolgálat) tavaly nyáron arra figyelmeztetett, hogy ezek a navigációs eszközök a külföldi szervek részére támadási lehetőséget biztosítanak.
Ez nem csak a hajók navigációs adatainak átvételéről szól, hanem a hajózás közbeni manipulációról és a legrosszabb esetben akár a szabotázs általi működési képesség elvesztéséről is. A Bild am Sonntag az orosz eszközökről kérdezte a német védelmi minisztériumot, de az egyetlen válasz az volt, hogy a minisztérium és az egész kormány nagy erőfeszítéseket tesz a kiberbiztonság és az adatok titkosítása terén. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerencsésebb volt. A Honvédelmi Minisztérium szóvivője a napilapnak megerősítette, hogy az orosz navigációs berendezéseket használnak a német haditengerészet felszíni és a felszín alatti egységein is. A Transast 1990-ben alapították Szentpéterváron, az akkori Leningrádban. Az évek során a cég a gyártmányaival nagyon jó hírnevet szerzett magának. 2018-ban a finn Wärtsilä vállalat részévé vált, de a katonai fejlesztéseket végző részlege orosz kézben maradt és intenzíven együttműködik az orosz védelmi minisztériummal.
Pár hónapos késéssel, de 2021. április 1-én, csütörtökön megérkezett a negyedik Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport), vagy KC-30M többfunkciós repülőgép is a spanyolországi Getafe repülőteréről az Eindhoven-i bázisra. Ez a T-057-es Airbus A330MRTT eredetileg a németországi repülőtérre kellett volna, hogy megérkezzen, de jelenleg még Kölnben az infrastruktúra még nem áll készen az Airbus-ok fogadására. Az első Airbus A330MRTT (T-055) 2020. június 30-án érkezett meg Hollandiába. A másodiknak átadott Airbus A330MRTT többfunkciós repülőgép, a T-054-es lajstromjelű gép 2020. augusztus 10-én 13:00-kor szállt fel a spanyolországi Getafe repülőteréről és kétórányi repülés után szállt le az Eindhoven-i bázison. Ezek az első időben leginkább a képzésben vettek részt, de a 2020-as év végére már ezekből egyre kevesebb lett, mivel eddigre egyre több lett azon repülések száma, amire a gépeket tervezték és megvásárolták. A harmadik repülőgép leszállítását 2020 októberében tervezték, de pár hét késessel, 2020. november 19-én, csütörtökön érkezet meg Hollandiába. Ez a T-056-os Airbus A330MRTT lett az egyetlen a NATO tagországok közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat flottájában, amelyet orvosi evakuációt lehetővé tevő módon alakítottak át. A konfiguráció megváltoztatása után ez a repülőgép lesz az első a 4 repülőgép közül, amely a németországi Köln katonai repülőtéren fog tartósan állomásozni.
A negyedik A330MRTT-nek pedig még 2020 novemberében kellett volna átadásra kerülnie. Innentől kezdve évente egy A330MRTT átadása szerepel a tervekben. Az ötödik A330-at 2020 májusának elején repülték át Toulouse-ból Getafe-re, ahol az átalakítások folynak. A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben. Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki a nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett. A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervezett igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program.
A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült. A legénység többi tagjának képzése igen rövid idő elteltével újraindult a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában. Ezek a fent említett igények azonban időközben módosultak, méghozzá felfelé. Luxemburg esetében ugyanis a 200 óra helyett már 1200 lenne a szükséglet, így azt csak egy újabb gép beszerzésével lehetett megvalósítani. Így 2020 októberében megszületett a döntés a 9. Airbus A330MRTT beszerzéséről is.
Megpróbálják üzleti alapon is a Eurofighter Typhoon vadászbombázók megrendelésére sarkallni a finneket. A március 31-i sajtótájékoztatón bejelentették, a finn vállalatok a típus beszerzése esetén rész vállalhatnának az angol rövidítéssel csak ECRS Mk.2-nek (Európai Közös Radar Rendszer Mark 2) nevezett Captor-E Mk.2 fedélzeti rádiólokátor fejlesztésében. Az eddigi tervekben a szerepelt, hogy a BAE Systems és a Leonardo közösen alkotja majd meg az AESA antennával rendelkező berendezést. A britek azt tervezik, hogy 40 darabból álló Typhoon Tranche 3-as flottájukat 2025-től kezdődően kezdik majd felszerelni az új radarral, de később döntenek arról, hogy élnek-e a korábbi gyártású Tranche 2-es repülőgépekbe való beépítés lehetőségével. Továbbá az itt végzett fejlesztői és kutatói munka jelenti majd az alapját annak is, hogy a jövőbeli FCAS vadászbombázó számára is világszínvonalú rádiólokátor fejlesztése legyen megvalósítható. További érdekesség, hogy a sem a brit, sem a gyártóktól származó hivatalos közlemény nem tesz említést az olasz kormány pénzügyi részvételéről az ECRS Mk.2 radar fejlesztésében. Ez hallgatólagosan megerősíti azokat a pletykákat, amelyek szerint Olaszország nem kívánja utólag felszerelni saját Eurofighter-eit ezzel az AESA radarral.
Az Egyesült Királyság még 2020-ban úgy döntött, hogy 317 millió fontot fektet be az ECRS Mk.2 radar fejlesztésébe, de ez a pénzösszeg mindössze a fejlesztési költségeket fedezi, sem a majdani gyártásra és a Typhoon-ok korszerűsítésére sem lesz elegendő. Összehasonlításképpen, Németország és Spanyolország több mint 1,5 milliárd eurót költ az ECRS Mk.1 fejlesztésére és gyártására. Tehát a britek számára is jól jönne egy megbízható társ. A Rolls-Royce bejelentette azt is, hogy az Eurofighter Typhoon EJ200-as hajtóművének egyes részegységeit, vagy akár komplett gázturbinákat is a skandináv országban gyárthatnák a jövőben. A gépek beszerzése után sem maradnának egyedül az üzemeltetésben a finnek, hiszen a britek ígéretet tettek, hogy a finn Typhoon-okon is megjelennek majd azok a fejlesztések, amik a brit példányokon bevezetésre kerülnek ma jövőben. A finn ipar esetében akár 100 cég is bekapcsolódhatna a programba, mint beszállító, sőt a megrendelésre kerülő Eurofighter-ek összeszerelése is megvalósítható lenne az országban, de a későbbiekben további megrendelők számára is készülhetnének Finnországban Eurofighter-ek. Továbbá Finnország számára az Eurofighter kaput jelentene Európa védelmi és űrkutatási programjaihoz is. A finn kormány 2021-ben dönt a HX tender 10 milliárd eurós, 64 új vadászbombázót eredményező beszerzéséről.
Norvégiában továbbra sincs minden rendben az NHIndustries NH90-es helikopterekkel. Jelenleg azt fontolgatják, hogy a Parti Őrség által igényelt feladatok elvégzésére egy másik típus példányait fogják bérleti díj ellenében igénybe venni. A védelmi minisztérium a március 26-i lépésről tájékoztatva azt közölte, hogy az NH90-ek fokozatos hadrendbe állítása és működési kapacitásának kiépítése a vártnál lassabban haladt. Az elvárt hadrafoghatóság biztosítása nagyobb kihívást jelentettek a gyártó számára (Airbus Helicopters, Leonardo Helicopters és a Fokker), mint azt korábban tervezték. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a norvégok tervei szerint a 14 forgószárnyasból 8-at használtak volna a Parti Őrség által igényelt feladatok elvégzésére, a többi 6-ot a haditengerészet alkalmazta volna tengeralattjárók és felszíni hajók elleni feladatokra. A védelmi minisztérium azonban most azt mondja, hogy az alternatívák áttekintését követően arra a következtetésre jutott, hogy vannak más helikopterek, amelyek kielégíthetik a követelményeiket, és van lehetőség ilyen gépek bérlésére is.
Mint már a hír elején meg lett említve a norvégok gondjai az NH90-el nem most kezdődtek. Még 2019-ben az akkori védelmi miniszter, Frank Bakke-Jensen vezetésével vizsgálódás indult az NHIndustries NH90-es helikopterek beszerzése ügyében. A négy európai ország (Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország) által fejlesztett, és gyártott típust még 2001-ben szemelték ki egy tüzetes vizsgálódás eredményeként, azonban a jelenlegi állás szerint teljes körűen bevethető csak 2025-re fog válni, így az örömtüzeket már régen nincs, ami táplálja. A 14 darab gépből 17 évvel később is még csak 9 darab került átadásra és ezek karbantartási igénye igen magas volt. Az 1,3 milliárd dolláros beszerzés hangulatát még fagyosabbá tette az a tény, hogy a szükséges alkatrészekkel történő ellátás is hagyott némi kívánni valót maga után. A típust már akkor is évek óta övező parázs viták 2019-ben újra lángra kaptak, hiszen a parlamenti meghallgatások során a többcélú NH90 helikopterekkel kapcsolatosan legalább hét védelmi minisztert és magas rangú katonát kérdeztek meg, ugyan miért gondolták úgy, hogy megéri tűzbe tenni ezért a gépért a kezüket.
Ebben a térségben, mint azt a svéd példa megmutatta, nem lehet a tűzzel játszani, ugyanis sokak emlékezetébe beégette magát az a kép, amikor az NHIndustries le, vagy ha úgy tetszik, megégette magát, amikor is az NH90-es késedelme miatt Stockholm egy svédcsavarral az amerikai Sikorsky UH-60M Black Hawk típusát is megrendelte. Az európai gyártó a 2005 helyett csak 2011-ben megérkezett első norvég példány átadásának okán elhárította azokat a feltételezéseket, miszerint nem égne a kezük alatt a munka, hiszen a fejlesztés bizonyult messze bonyolultabbnak, mint azt tervezték. Mindeközben a svédek igencsak acélosan már 2013-ban Afganisztánban repültek pár amerikai gépükkel a 15-ből. Ezeket egyébként addigra hiánytalanul átvették. A közeli Dániában sem sikerült követni a norvég (el)szabásmintát. Itt is jól sikerült ütni a meleg vasat a sikerkovács Sikorsky-nak, hiszen a Super Lynx Mk.90B forgószárnyasok pótlására a MH-60R Seahawk került beszerzésre, az egyik ellenfél éppenséggel az NH90-es volt, így ez az eladási lehetőség is a hamvába hullt az európai típusnak. Norvégiába mindezek közben viszont azt főzték ki igencsak lassú tűzön, hogy kitartanak az NH90-es mellett, így most ihatják ennek a levét bőséggel, amíg le tudják nyelni. Az ablakba nem éppen kitenni való kimutatás bebizonyította, hogy az olcsóbb húsnak nem mindig hígabb és rosszabb ízű a leve, ugyanis az NH90-es egy repült órája 2019-ben 20500 dollárba kerül, míg a rivális Sikorsky Seahawk estében ez csak 4000 dollár volt.
Március 19-én, pénteken a svédországi Linköpingben egy olyan JAS39 Gripen emelkedett a levegőben, mellyen a külső borítás egy darabját 3D nyomtatással állították elő. A 822-es számú kétüléses D változaton a jobb szárny kilépő élével nagyjából egyvonalban lévő egyik íves burkolati elemet készítették el a PA2200 nevű polimerből, mely az infra/dipól csalik kivetőjének helyét takarta le. A nagy magasságban lévő hidegnek is jól ellenálló PA2200-et a harctéri javítások során tervezik majd alkalmazni, így nem szükséges várni a pótalkatrész megérkezésére. A mostani teszt azt mutatta, hogy semmilyen strukturális változás nem történt a burkolati elemen a repülés során. Várhatólag a jövőben a telepíthető 3D nyomtató egy a civil szállítmányozásban használatos 6,1 méteres konténernek megfelelő méretű konténerben nyer majd elhelyezést. A jelenlegi technológia lehetővé teszi 60x60 centiméteres alkatrészek gyártását, de idővel ezt szeretnék megnövelni 3x3 méterre.
Az MBDA arra számít, hogy még ebben az évben előrelépés fog történni egy újabb angol-francia projektben. Ennek célja a Storm Shadow / SCALP-EG csapásmérő robotrepülőgépek utódjának megalkotása. A most még csak FCASW (Future Cruise and Anti-Ship Weapon) programként futó elképzelés célja, a Boeing AGM-84 Harpoon és az MBDA AM39 Exocet hajóelleni robotrepülőgépek pótlása is. Bár a koncepció már kidolgozásra került, a gyártó nem nyilatkozott abban a tekintetben, hogy az új fegyver a kor divatjának megfelelően hiperszonikus lesz-e, vagy sem.
A világhálóra felkerült képi bizonyíték alapján úgy tűnik Olaszországban a fejlesztést követően már próbákat végeznek egy harckocsik lövegéből indítható drónnal. Az Ariete harckocsi 120 milliméteres lövegéből útjára indított drónt a cső elhagyásában sűrített levegő segíti.
Libanon öt Hawker Hunter repülőgépére és három Sikorsky gyártmányú S-61 típusú helikopterére keres vevőket. A Hawker Hunter-ek iránt már jelentkeztek is az érdeklődők. A brit Hawker Hunter Aviation cég, valamint az amerikai Airborne Tactical Advantage Company (a Textron leányvállalata), és a Lortie Aviation. Bár a libanoni Hunter-ek 2010 óta nem repülnek, a védelmi szektorban szerepet játszó vállalkozások mégis látnak bennük fantáziát. Továbbá a Sikorsky helikopterek sem emelkedtek a levegőbe hosszú évek óta, a szükséges anyagi lehetőségek meg nem léte miatt. Az egyébként tűzoltásra beszerzett S-61-es helikopterek eladásából származó pénzt Air Tractor AT-802-es tűzoltó repülőgépek megvásárlására fordítanák a libanoniak.
Érdekes nyilatkozat látott napvilágot az izraeli légierőtől, melyben az Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázók földi ápolását említik meg. Az már eddig is tudott volt, hogy a gép radarhullámokat elnyelő burkolatát minden repülés után alaposan ellenőrizni kell. Amennyiben felületi sérülést fedeznek fel, azt javítani kell, hiszen így nem biztosított a megfelelő lopakodó képesség. Az is magától értetődik, hogy a különféle optikai rendszerek lencséinek tisztán tartására is nagy gondot kell fordítani. Az újdonságot a körülbelül három havonta végzett felületi tisztítás megemlítése jelentett. Ez a folyamat két napot vesz igénybe és négy fő végzi, roppant nagy körültekintéssel.
Egy Karacsiban tartott katonai felvonuláson voltak láthatóak első alkalommal a pakisztáni VT4-es harckocsik 2021. március 25-én. Még 2020 áprilisának közepén a China North Industries Group Corporation (NORINCO) elkezdte az első, pakisztáni megrendelésre legyártott VT4-es harckocsik átadását a megrendelőnek. A Pakisztáni Hadsereg 2019-ben választotta ki a VT4-et, melyből várhatólag 100 darab körüli mennyiséget fognak beszerezni, az ország nem kellően termelékeny harckocsi előállító kapacitásából kifolyólag. A helyi építésű Al Khalid II még fejlesztés alatt áll. Az Al-Khalid-II-es harckocsi alapjaként a kínai VT4-es, vagy más néven MBT-3000-es harckocsi szolgált, amit 2012 közepén mutattak be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul. Az MBT-3000-es erősebb, vízhűtéses, turbófeltöltős, elektronikus vezérlésű, 1300 lóerős, Kínában gyártott motorral és páncélzattal, valamint új felfüggesztéssel és futóművel lett ellátva. Erőátviteli rendszerként a hidromechanikus C1000B került beépítésre. A teljesen digitális elektronikával ellátott MBT-3000-es műholdas navigációs rendszerrel, távirányítású géppuskával, a lövegirányzó és a parancsnok számára külön irányzórendszerrel lett ellátva, ami éjszakai viszonyok között is jobb célfelderítést tesz lehetővé.
Ez utóbbi által válik elérhetővé, hogy miközben az irányzó célba veszi az ellenséget és tüzel, addig a parancsnok már új célpontot keressen. A 49 tonnás MBT-2000-hez képest némileg súlyosabb, immáron 51 tonnás MBT-3000-es legénysége 3 fő, 125 milliméteres lövegéhez természetesen töltőautomata csatlakozik. Teljesítmény-lóerő aránya 25 LE/t, hossza löveggel együtt 10,1 méter, szélessége köténnyel együtt 3,50 méter, magassága 2,40 méter. Legnagyobb közúti sebessége 67 kilométer per óra, hatótávolsága 500 kilométer, fegyverzetét egy 7,62 milliméteres koaxiális, valamint a már említett távirányítású 12,7 milliméteres géppuska egészít ki. Lőszerkészlete 38 darab, ebből 22 a 8 lövés/perces tűzgyorsaságot garantáló töltőautomatában kerül elhelyezésre. A páncélosokat előállító pakisztáni Heavy Industries Taxila (HIT) vezetése szerint képesek lennének évente akár 50 harckocsi legyártására is, azonban az elmúlt időszakban messze alacsonyabb volt a gyártási kapacitás. Ez a jövőben teljesen kihasználásra is kerülhet, hiszen az Al-Khalid-II-es harckocsiból a hírek szerint több száz darabot vásárolna Iszlámábád.
Március 31-én újabb Dassault Rafale vadászbombázók érkeztek meg Indiába. A 10 órás légi út természetesen Franciaországból indult. A gépek indiai pilótákkal az üléseikben Istresből szállnak majd fel és az Egyesült Arab Emírségek Airbus A330MRTT légi utántöltő repülőgépeinek segítségével értek el Indiába. A most megérkezett három gép a márciusban leszállítani tervezett mennyiséget képezi, így már 14 darabosra nőtt az országban megtalálható Rafale-ok mennyisége. Április hónapban hét gép érkezése várható.
Másutt március utolsó napja egy típustól való búcsúzás idejét hozta el. Thaiföldön ugyanis ekkor vonták ki a szolgálatból a cseh Aero L-39ZA /ART Albatrosz sugárhajtású kiképzőgépeket. A típus 1993-ban jelent meg az ázsiai országban és rövid idő alatt 40 darabot állítottak belőle hadrendbe. A kivonás eljövetelét már csak 5 élte meg repülőképes állapotban a Takhli légibázison, bár papíron összesen 33 darab volt hadrendben. Váltótípusai a Beechcraft AT-6TH Wolverine és a Korea Aerospace Industries T-50TH lett. Előbbi esetében jelenleg még célszerű lehet a feltételes mód használata, hiszen a 12 beszerezni kívánt példányból az első 8 megrendelését csak idén írják majd alá, szállításuk 2-3 év múlva várható. A dél-koreai T-50TH-ból szintén egy tucatnyi került megrendelésre 2015 szeptemberében 8,8 milliárd dollárért, ezek közül az elsők már 2018-ban megérkeztek.
A kínai Shenyang Aircraft Co. Ltd. célja, hogy megkezdje a hordozófedélzeti, lopakodó repülőgép fejlesztését még a 2021-es évben. Várhatólag ez a típus 2035 körül állhat majd hadrendbe. A hírhez a még fejlesztés alatt álló, eddig csak prototípusok szintjén létező FC-31-es vadászbombázó képét csatolták. Mivel a sokak által az F-35-ös kínai megfelelőjének tartott FC-31-es fejlesztése még folyik, nem zárható ki, hogy ennek egy variánsa fog majd megjelenni a kínai hordozók fedélzetén a jövőben.
A Mitsubishi Heavy Industries (MHI) a francia Thales-el együttműködésben kifejlesztette egy autonóm víz alatti aknafelderítő jármű prototípusát. A Mitsubishi OZZ-5-ben egy alacsony frekvenciájú szintetikus apertúrájú szonár (LF-SAS) és a francia Thales Group nagyfrekvenciás szintetikus apertúrájú szonárja (HF-SAS) is beépítésre került. Így javultak a felderítési képességei és csökkentek a hamis észlelések mennyiségei is. A rendszer a már jelentős mennyiségű üledékkel befedett fenékaknák felderítésében is jobb képességgel fog rendelkezni a fejlesztők szerint, mint az eddigi rendszerek. Az OZZ-5-el a teszteket 2024-ig Japánban végzik el, majd Franciaországban végeznek vele kísérleteket.
Kanadában még a 2020-as év decemberének végén jelentették be, hogy keresni kezdték a CC-150 Polaris (Airbus A310) gépek utódjait. A 2027 márciusában nyugdíjba vonuló típust egy olyannal szeretnék leváltani, amelyik mindkét utántöltési megoldás használatára képes. Méghozzá annyi üzemanyagot szállítva, hogy egy négygépes rajt át tudjon kísérni az Atlanti-óceán felett repülve Európába. Továbbá képesnek kell lennie VIP, valamint egészségügyi szállítási feladatok ellátására is. A Kanadai Királyi Légierő (RCAF) öt CC-150 Polaris gépéből csak kettőt használnak légi utántöltésre. A nyilvánvaló jelöltek a Boeing KC-46A Pegasus és az Airbus A330MRTT voltak. Az ajánlatok előzetes értékelése 2021 márciusának végéig befejeződött. Ennek során az európai gyártó gépe továbbjutott a kiválasztás következő szakaszába, mert képes megfelelni a projekt követelményeinek, de az amerikai céget Ottawában elkaszálták. Az amerikai óriás nem hozta nyilvánosságra azokat az okokat, amelyek miatt Kanada kizárta a KC-46-ot a programból. A repülőgépet valószínűleg hátrányos helyzetbe hozták a különböző műszaki problémák, amelyek egy ideje már sújtják és lassítják a szolgálatba lépését az USAF színeiben. A szerződés aláírását 2022-re, a szállítások megkezdését 2025-re tervezik. Ottawa arra számít, hogy a kezdeti működési képességet 2028-2029-ben deklarálják majd az új típus esetében, míg a teljes körű bevethetőséget 2030-2031-ig el fogják érni.
Szolgálatba állt egy reaktivált Boeing B-52H Stratofortress nehézbombázó az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok nemzetközi szerződésben rögzített 76 darabos bombázóereje nem fog növekedni a Wise Guy újbóli hadrendbe állásával, hiszen ez egy 2016 májusában, balesetben elvesztett gép pótlására történik. A 60-034 gyártási számú BUFF 2008 óta az Arizona-i napsütésben, az AMARG raktárbázisán várta sorsa jobbra fordulását, vagy a megsemmisítést. Előbbi következett be és a Wise Guy nevet viselő gép 4 hónap, 30 millió dollár és mindenkit beleszámítva 550 ember munkája árán újra repülőképes állapotba került. Ezt bizonyítva 2019. május 14-én át is repültek vele a Louisiana államban található Barksdale támaszpontra. Mivel az, hogy repülőképessé tették nem jelentette az azonnali bevethetőséget, erre még várni kellett egészen 2021-ig. Eddigre kapta meg minden berendezését az oklahomai Tinker támaszponton, hogy újra bevethetővé válhasson az 1960-ban megrendelt B-52H Stratofortress. A Wise Guy nevet viselő bombázó a Minot támaszponton állomásozó 5. Bombázórepülő Ezred állományába került.
Egy a közelmúltban meghozott döntés értelmében a jövőben három Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókkal felszerelt repülőszázad otthonául fog szolgálni a Tyndall légitámaszpont. Az egyenként 24 darab géppel rendelkező századok a 325. Repülőezred alá fognak tartozni. A 2018-ban a Michael hurrikán okozta jelentős károk utáni újjáépítést már az új típus igényeit figyelembe véve tervezték meg. Az első F-35A Tyndall-ra 2023-ban fog megérkezni.
Tyndall esetében a jövő már jelen is van bizonyos értelemben. Ugyanis itt már megjelentek az őrzés-védelmet erősítendő Q-UGV robotkutyák, az USAF bázisi közül elsőként. A Ghost Robotics és az Immersive Wisdom által tervezett robotkutyák extra védelmet nyújtanak a bázisnak. A robotkutyák tág hőmérsékleti körülmények között is képesek működni, és 14 szenzorral rendelkeznek, hogy 360 fokos körkörös lefedettséget lehessen biztosítani. Az Q-UGV robotkutyák képesek a távoli területeken önállóan járőrözni is.
Március 31-én újabb megrendelés érkezett a Boeing-hoz. Ekkor további 11 darab P-8A Poseidon tengeri járőrgépet rendeltek meg a 1,6 milliárd dolláros szerződésben. Ezekből 9 kerül majd az amerikai flotta állományába, a másik kettő Ausztrália részére kerül legyártásra. Ezekkel így az amerikaiak 128, míg az ausztrálok 14 Poseidon birtokosaivá válnak a szállítások 2024 szeptemberében esedékes befejezésekor. A US. Navy állományában jelenleg 109 darab P-8A található meg.
Ez év őszén tervezi felállítani következő, Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai Haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton található meg 2018 óta, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni. A VRM-40-es század a North Island-i bázison fog megalakulni, de innen 2023-ban átköltöznek majd Norfolk-ba. A CMV-22B változat leginkább a szállítási feladatok ellátása érdekében megnövelt 2130 kilométeres hatótávolságában, magas frekvenciájú rádióiban és utastájékoztató rendszerében mutat eltérést a tengerészgyalogság által már évek óta használt MV-22B változattól. Az új, 2,7 tonnáig terhelhető szállítógépre igencsak szükség mutatkozik majd hamarosan, hiszen hamarabb kivonná szolgálatból Grumman C-2A Greyhound szállítógépeit az Amerikai Haditengerészet. A típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt 2018 utolsó negyedévében már 2024-re tették át. Leváltásukra csakis a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd.
A 2018-as év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így megvalósított fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzett fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt. A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben.
A CMV-22B sorozatgyártása 2020-ban vette kezdetét és 2021-től várható az első három példány megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ez a 2019-es évben 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint az azt megelőző évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyzetek képzése is. Az Amerikai Haditengerészet további Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépeket rendelt meg 309 millió dolláros áron 2021 első negyedévében. Ezért az összegért négy gépet tudnak megvásárolni, így a megrendelt mennyiség már elérte a 46 darabot. Évekkel ezelőtt 48 darabban határozták meg a hordozófedélzeti szállításokért felelős Grumman C-2 Greyhound-ok pótlásához szükséges mennyiséget, így a terv lassan beteljesül. Várhatóan mind a négy 2021 elején megrendelt repülőgépet 2025 márciusáig leszállítják majd.
A C-2 Greyhound-ok legnagyobb előnye a nagyfokú rendszerazonosság volt a légtérellenőrző feladatokra továbbfejlesztett E-2C-kel. Ez olyan mérvű volt, hogy a hordozó fedélzetén a C-2-ek karbantartását nyugodtan rábízhatták az E-2C-ket üzemeltető századokra, nem kellettek plusz katonák. Továbbá több rendszerük és alkatrészük csereszabatos is volt. A CMV-22B előnye a rövid távon történő fel-és leszállás képessége, valamint az, hogy beterében képes az F-35-ös F135-ös hajtóművét is szállítani. A fékezőhorog nélküli leszállások jól jönnek, ha személyeket visznek a hordozóra, de a függőleges le-és felszállás is kibővíti az alkalmazási kört, szinte bármilyen hajóról is legyen szó. Új feladatkör lehet a kutató-mentő is, de akár katonákat is szállíthatnak majd közvetlenül a CMV-22B-k a harci zónába. 2021 márciusának végéig 18 C-2A pilóta végzett az Osprey átképzéssel, végső soron a cél mintegy 115 egykori C-2A pilóta típusátképzésének végrehajtása.
Az első szerződést a CMV-22B-re 2018 júniusában írták alá, ez 39 darabot foglalt magába nagyjából 2,9 milliárd dollárért. Ugyanezen év decemberében további három gépet rendeltek 366,8 millióért. A CMV-22B az első repülését 2019. december 19-én hajtotta végre, és 2020 februárjában adták át az első gépet a flottának, ahol 2021 elején 6 darab volt szolgálatban. Egy hordozóhoz a tervek szerint két-három CMV-22B Osprey billenőrotoros repülőgép lesz majd hozzárendelve a szállítási feladatok elvégzése végett. Az F-35-ökben használt F135-ös sugárhajtómű hordozóra történő CMV-22B Osprey általi szállítására első alkalommal 2021. február 24-én került sor. Elsőként a USS CARL VINSON hordozó repülőezredét fogja támogatni a típus a VRM-30 Titan század színeiben, még ebben az évben. Az F-35C és a CMV-22B sikeres integrációjának köszönhetően az USS USS CARL VINSON lett az első repülőgép-hordozó, amely teljes mértékben felkészült az ötödik generációs repülőgépekkel végzett fedélzeti üzemre.
Az Embraer újabb fontos mérföldkőhöz érkezett a KC-390-es katonai teherszállító és légi utántöltő gépe esetében 2021 márciusában. Ugyanis befejeződtek azok a légi próbák, melyek során megszerezte a típus a légi utántöltéshez szükséges engedélyeket, egy másik KC-390-es esetében. Mindezt a szárny alatti töltőpontok esetében. Az Embraer tesztpilótái által végrehajtott légi üzemanyag-felvételek során bebizonyosodott, a KC-390 személyzetének még az ilyen bonyolult, nagy odafigyelést igénylő feladatok során is igen alacsony az igénybevétele. A Brazil Légierőben jelenleg négy KC-390-es repül, ezek eddig már több mint 2400 repült órát gyűjtöttek össze.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
General Dynamics F-111A Aardvark
Aérospatiale SA 316B Alouette III
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Catégories: Biztonságpolitika
2021.03.27
Megkapta első korszerűsített Sikorsky S-70A-42 Black Hawk helikopterét az Österreichische Luftstreitkräfte (Osztrák Légierő) 2021. március 15-én. Az osztrákok mind a kilenc Black Hawk helikopterét korszerűsítik, mivel már 18 évesek. A Tulln-Langenlebarn melletti Brumowski légitámaszponton állomásozó típust az USA-ban székelő Ace Aeronautics modernizálja, egy 2017 júniusában aláírt 40 millió dolláros szerződés értelmében. A helikopterek fedélzetén így megjelenik a sisakkijelző és a Garmin G5000H kijelzőrendszer is. A két évvel ezelőtti, még 2019-ben történt politikai jóváhagyás után véglegesítésre került Ausztria helikopter-beszerzése. Így három korszerűsített Sikorsky UH-60L Black Hawk érkezhet az alpesi országban. A forgószárnyasok 2006 óta repültek Jordániában. Itt az UH-60A, UH-60L és UH-60M változatok lettek rendszeresítve, majd 2018-ban arról érkeztek hírek, hogy a nyolc M variánsra vevőt keresnek. Bécs 2020-ban vásárolta meg 60 millió euró (72,8 millió dollár) ellenében a gépeket, melyek szintén az Ace Aeronautics-hez érkeztek meg a korszerűsítés végett. Ezután a már meglévő kilenc osztrák Black Hawk-hoz igencsak hasonló felszereltséggel kerülhetnek az új tulajdonoshoz. Jelenleg még nem tudni, hogy a használtan vásárolt gépek mikor érkeznek meg Ausztriába.
Közeledő rakétákra figyelmeztető rendszerrel látja el Mil Mi-17 helikoptereit a Cseh Köztársaság. Az izraeli Bird Aerosystems biztosítja ezt a rendszert a cseh légierő számára. Ez automatikusan észleli a rakétákkal kapcsolatos fenyegetéseket, feldolgozza és optimalizálja az ellenintézkedési programokat, vizuális és hang figyelmeztetést küld a személyzet számára, és a megfelelő ellenintézkedéshez beveti a csalikat, vagy ha van a lézeres elhárító rendszert. A rakétaészlelést optikai rendszer végzi, de az észlelést követően egy kisméretű radarral bizonyosodik meg a rendszer a rakéta tényleges jelenlétéről. Továbbá a radar releváns információkat gyűjt a célpontról (sebesség és távolság), és kiszámítja az becsapódás idejét, lehetővé téve a leghatékonyabb ellenintézkedést a bejövő rakéta esetében. A radar alkalmazása a rendszerben biztosítja, hogy az csak valódi rakétákat fog jelezni és reagálni. A tavalyi évben a Bird Aerosystems már elvégezte hét cseh Mi-17-en a rakétaindításra figyelmeztető optikai rendszer kiépítését.
Az utolsó hetedik, és egyben utolsó Airbus Helicopters H145 helikopter átadásával 2021. március 19-én teljessé vált a Bundeswehr kutató-mentő feladatokra vásárolt flottája. A hazánkban is rendszeresített típus Németországban a baden-württembergi Niederstetten és az észak-Rajna-Vesztfáliában található Nörvenich légitámaszpontokon már szolgálatba lépett ebben a feladatkörben és hamarosan a brandenburgi Holzdorf-ban is készültséget fognak adni a jellegzetes, élénk narancssárga festést is viselő H145-el. A gyártó ezt a megrendelést az elejétől a végéig a meghatározott időben és a kiszabott költségvetés keretein belül teljesítette. Az öregedő Bell UH-1D forgószárnyasok pótlására 2018 decemberében rendelte meg Berlin az új típust, amely szolgálatát 2020 júliusában kezdte meg.
Németországból érkező hírek szerint az évek óta meglévő hibák és hiányosságok sikeres eltüntetésével bevetésre készé váltak a Rheinmetall és a Krauss-Maffei Wegmann (KMW) által közösen fejlesztett Puma gyalogsági harcjárművek. Ennek köszönhetően 2023-tól a NATO VJTF (Very High Readiness Joint Task Force) nagyon gyorsreagálású egyesített harccsoportjában is megtalálhatók lesznek ezek a páncélosok. A 40 darab Puma megjelenéséről szóló döntést a nemrégiben sikerrel lezárult többhetes gyakorlat alapján hozták meg. Ennek során tíz páncélos segítségével vizsgálták a Pumák megbízhatóságát és használhatóságát. Megállapításra került, hogy a továbbfejlesztések sikeresek voltak. A hibák elsősorban az elektronikus berendezéseket érintették, különös tekintettel a kommunikációs rendszerek helytelen működésére. A problémák olyan kiterjedtek voltak, hogy a Bundeswehr fontolóra vette a módosított Marder 1A5A1 gyalogsági harcjárművek használatát a VJTF kontingensnél.
Mindezek mellett 2019-ben a Pumák hadrafoghatósága olyan alacsonyra süllyedt, hogy az üzemeltetéshez szükséges alkatrészeket kénytelenek voltak a katonák egy másik, erre a célra kijelölt járműből kiszerelni. A szükséges hibaelhárításnak és a helyreállításnak is köszönhetően a járművek üzembe helyezésének költségei is tovább növekedtek, bár ezek már egy jó ideje magasak voltak. Egyes források szerint napjainkra ezek már mintegy 10 milliárd eurót tesznek ki. Az első Puma 2010-ben történt átadása óta módosításra került a távirányítású torony, a járműtest, de a felfüggesztést is átalakították, továbbá egy új futógörgő párral lehet többet látni a módosított gyalogsági harcjárműveken. A Mauser MK 30-2 gépágyú már az időzített robbanásra képes lőszerekkel is tüzelhet, de cserére kerül a párhuzamosított 5,56 milliméteres MG4-es géppuska is. Ennek helyébe egy 7,62 milliméteres, valamint a torony bal oldalára két EuroSpike Spike LR2 irányított rakéta került a MELLS (Mehrrollenfähiges Leichtes Lenkflugkörper-System) rendszer részeként. A torony oldalán lévő 4-4 és a test hátulján lévő 6 76 mm-es ködgránátvetőt továbbiakkal egészítették ki.
A belső térben a jármű személyzete és a szállított lövészek parancsnoka számára beépített fekete-fehér képernyőket színesre cserélték. A nappali és a hőkamerák együttes alkalmazása lehető teszi, hogy a katonák éjjel-nappal „átlássanak” a Puma páncélzatán, elsőként a nyugati harcjárművek közül. A modernizált Pumák új megfigyelő, kommunikációs, információs és harcvezetési rendszereket is kaptak. A járművek építéséből a Rheinmetall és a Krauss-Maffei Wegmann 50-50 százalékban veszik ki a részét. A használható Pumákon felül a harccsoport katonáinak felszereléséhez fog tartozni az IdZ-ES (Infanterist der Zukunft – Erweitertes System) Gladius rendszer is. Ezzel a katonák számára lehetővé teszik a digitális harcmezőre történő lépést, a közel valós idejű információ vételét és továbbítását.
A Eurofighter Typhoon egy többfeladatú repülőgép. Ezt szinte mindenki tudja róla, de a légiharc és a felszíni célpontok elleni támadások mellett még van egy szerepkör, melyben eddig nem nagyon volt látható a típus. Ez pedig a légi felderítés, de ez hamarosan meg fog változni. Ugyanis Németországban elkezdték az első pilótacsoport kiképzését a légi felderítésre. A Eurofighter-t 2019-ben már tesztelték a felderítő szerepkörben a RecceLite konténerrel. Ezt a feladatkört 51-es Immelmann ezred Panavia Tornado repülőgépei látják el a már említett RecceLite konténerekkel a németeknél. A Eurofighter a tesztek során bizonyította, hogy ebben a szerepkörben is képes helytállni. Így némi szervezést követően elindult a taktikai légi felderítő képzés a Nörvenich-i légibázison. Ezen a Boelcke és a Richthofen ezred hajózói és gépei is részt vesznek.
A két héten át tartó képzés során 60 felderítő repülést hajtanak végre a Eurofighter törzsének középső felfüggesztési pontjára helyezett RecceLite konténerrel. A földi kiértékelő állomást az Immelmann ezred tette elérhetővé a képzés idejére. Annak érdekében, hogy megfelelő légifotók kerüljenek a kiértékelők kezei közé, a pilótáknak optimálisan kell repülniük a tervezett útvonalon. Az olyan paraméterek, mint a magasság, a megközelítési szög és a sebesség, nagy hatással vannak a képekre, és ezek gyakran változhatnak. A RecceLite konténert a felszállás előtt felprogramozzák és a készülék automatikusan rögzíti a képeket, amint a hordozó repülőgép a megfelelő helyre érkezett. Az elkészült képeket a konténer egyszerre rögzíti saját speciális merevlemezére (Solid State Recorder/SSR), de képes azt még a repülés során továbbítani a földi kiértékelő állomásra is.
Drezdában az Elbe Flugzeugwerke GmbH (EFW) megkezdte a Bundeswehr NHIndustries NH90-es helikoptereinek időszakos karbantartási munkálatait. Ezt a típus esetében 1200 lerepült óra után szükséges elvégezni. A kapacitás bővítése után Drezdában évente legfeljebb 14 helikopter lesz szervizelhető. Az EFW a karbantartási munkákat az Airbus Helicopters Deutschland GmbH (AHD) alvállalkozóként végzi, egy 10 éves időtartamot fellelő szerződés alapján. Az NH90 javításainak ipari vállalatokra történő kiszervezésével a Bundeswehr reméli, hogy a karbantartás időtartama jelentősen lerövidül, és könnyebben megtervezhetővé válik, valamint enyhül a repülőműszaki katonák munkaterhelése is.
Március 14-től kezdve egyre több belga Lockheed Martin F-16AM/BM nyeri vissza repképességét. A vadászbombázók március 9. óta álltak felszállási tilalom alatt. A Benelux-országok feletti légvédelmi készültséget éppen ezért a Holland Királyi Légierő (RNLAF) gépei vették át a belgáktól. A repülési tilalmat egy február 11-i eset miatt rendelték el, amikor is a Florennes-i támaszpontról felszállt egyik F-16-os (FA-118) Pratt&Whitney F100-as gázturbinájában meghibásodás lépett fel. A hajtóműből kirepülő alkatrészek nem okoztak komoly sérülést a repülőgépen, melynek pilótája sikeresen le tudott szállni az F-16-al. Az eset kivizsgálása során a többi F100-as gázturbinát is átvizsgálták, és olyan nyomokat fedeztek fel többön is, ami hasonló meghibásodással járhat a jövőben. Az alkatrészcserével megoldható javítás időtartama hajtóművenként 5 munkanap, de a szükséges alkatrészből kevés áll rendelkezésre. Belgiumban 40 darab együléses AM és 9 kétüléses BM változatú F-16-os van még hadrendben. Elsőként a Jordániába települt és a terroristák elleni hadműveletben részt vevő példányokat tették újra bevetésre és repülésre késszé. Mivel elsősorban ezen példányok hadrafoghatóságára koncentráltak, ezért még az új Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépet is segítségül hívták. Történetesen egy ilyen gép vitte el a használható Pratt&Whitney F100-as hajtóműveket, valamint a hajtóművek cseréjét végrehajtó csapatot Jordániába. Március 19-től már a légvédelmi készültség vállalása is lehetővé vált, így 09:00-tól ezen a téren is újra megjelentek a belga F-16-ok.
Norvégiában jóváhagyására került az ország haditengerészete részére beszerzésre kerülő ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) által épített Type 212CD (Common Design) jelzésű felszín alatti egységek ügye. Az 5,3 milliárd dolláros üzletben további két tengeralattjáró is érintett valamennyire, hiszen ezeket Berlin saját részre szerzi be, így a közös vásárlás alacsonyabb árát élvezheti mind a két állam. A német parlament még nem bólintott rá a tengeralattjárók megvásárlásra, de erre a hírek szerint még az idei nyár vége előtt sort kerítenek. Amennyiben ez megtörténik, úgy az első Type 212CD építése 2023-ban el is kezdődhetne. Ezt 2029-ben kapnák meg a norvégok, míg a német egységek átadása 2031-ben és 2034-ben várható. A német és olasz szolgálatban már megtalálható régebbi Type 212-től ezek korszerűbb rendszereikben különböznek, így hatótávolságuk, sebességük, járőrözési idejük is megnövekedett az elődökhöz képest. Az első Type 212CD tengeralattjárót a tervek szerint 2029-ben szállítják majd le.
Nem biztos, hogy a légierőtől történő kivonásuk után a szétszerelés vár a norvég F-16-okra. A Kongsberg Aviation Maintenance Services (KAMS) megállapodást kötött két kivonásra kerülő Fighting Falcon karbantartásáról és olyan állapotban tartásáról, hogy azok értékesíthetők legyenek. A szerződésben a két F-16-on felül opcióként másik három is szerepel. A KAMS 40 éves tapasztalattal rendelkezik Norvégia F-16 flottájának karbantartásában, javításában és korszerűsítésében. Norvégia összesen 74 darab F-16A/B rendelt meg. Ezek közül 56-ot frissítettek az MLU program keretében.
Szépen érkeznek az új Apache AH.2-es harci helikopterek Nagy–Britanniába. Az Apache legfejlettebb változatának, a Version 6-nak a brit képviselői esetében a lajstromjeleik ZM700-tól indulnak és egészen ZM749-ig tartanak. Elsőként a ZM704 és a ZM705 lajstromjelű forgószárnyasok érkezetek meg a típusnak és elődjének is otthont adó Wattisham-ba, 2020. november 26-án. Itt a 3. ezred 653., a 662. és a 663. százada, valamint a 4. ezred 656. és a 664. százada repüli a harci helikoptereket és ezek kerülnek majd átfegyverzésre is az új gépekre 2024-ig bezárólag. Az első két példányt másik kettő követte január 21-én, majd február 12-én (ZM706 és ZM708). A következő két (ZM707 és a ZM709) Apache március 15-én érkezett meg Wattisham-ba. Az új hajtóművek, a hajtáslánc, a főrotorlapátok és az egyéb technikai fejlesztések jelentősen növelik az AH-64E harci képességét.
A beágyazott rendszer szintű diagnosztika a hadrafoghatóságot növeli. A megnövelt hatótávolságú, tengeri üzemmóddal is ellátott radar biztosítja, hogy a helikopter tengeri környezetben még jobban működhessen majd. London 2015 augusztusában jóváhagyást kapott Washingtonból, hogy 50 darab Westland gyártású WAH-64-es, vagy Apache AH.1 helikopterét AH-64E szintre korszerűsíthesse. A 66 WAH-64-ből 16 leállításra került a költségekkel való takarékoskodás okán 2015 elején, így várható volt, hogy az új AH-64E-k megvásárlása nem fog megvalósulni, marad a korszerűsítés. Még azon év végére világossá vált, hogy a WAH-64-esben alkalmazott RMT-332-es gázturbinák helyett a T700-ok beépítése lenne a legnagyobb kiadás a 3 milliárd dolláros korszerűsítési programban. Így aztán 2016 júliusában 50 darab vadonatúj AH-64E került megrendelésre az Egyesült Királyság részéről.
Más forgószárnyas is megérkezett a héten Angliába. Ugyanis a Lockheed Martin UK szállította a Leonardo Merlin HM.2 helikopteren alapuló radargép első példányát. Ennek átadását évekkel ezelőtt 2021 elejére tervezték, így a felmerült informatikai problémák nem okoztak túl nagy késést. Ennél a forgószárnyasnál a Thales mechanikusa mozgatott antennájú Searchwater rádiólokátorát rögzítő konzolt a félgömb alakú burkolattal együtt üzemen kívüli helyzetbe a törzs mellé hajtják fel. A Crowsnest Airborne Surveillance and Control (ASaC) a brit haditengerészetnél 2018-ban kivonásra került Sea King ASaC.7 (SKASaC) radarhelikopterek utódja. A zökkenőmentesebb fejlesztés érdekében a SKASaC-hoz eredetileg kifejlesztett rendszereket és hardvereket tervezték felhasználni, némi továbbfejlesztés után a Merlin-eken. Összesen 10 Crowsnest rendszert vásárol meg London egy 2017. január 16-án aláírt, 269 millió font (351,7 millió dolláros) szerződés keretében a Merlinek számára. Az első, a Crowsnest készlettel felszerelt Leonardo Merlin HM.2 helikopter 2019. március végén hajtotta végre az első repülését a Leonardo Helikopters (korábban AgustaWestland) Yeovil telephelyén. Az első Merlin Crowsnest várhatólag az ősszel, szeptember hónapban fog majd megjelenni a HMS QUEEN ELIZABETH-osztályú repülőgép-hordozók fedélzetén. Az ekkor még csak korlátozottan hadrafogható minősítést 2023 májusában fogja felváltani a korlátozások nélküli.
Franciaországban a Védelmi Közbeszerzési Hivatal (Direction Générale de l'Armement -DGA) 367 darab MICA NG (Missile d'Interception Combat Aérien) rakétát vásárolt az MBDA-tól a Rafale vadászgépek fegyverzetébe, 1,8 milliárd euró értékben. A szerződést 2021. március 5-én írták alá és ezeket a rakétákat 2028 és 2031 között szállítják majd le. A 0,16 méter törzsátmérőjű, 3,1 méter hosszú, 112 kilogramm súly rakéta aktív radaros (MICA-RF), vagy éppen az infravörös önirányítású (MICA-IR) változatát egyaránt érinti az a korszerűsítés, amelyet az MBDA, a Safran és a Thales közösen hajtott végre. Az első generációs MICA rakéták 2030-tól kerülnek majd kivonásra. A korszerűsített MICA NG-k első példányai 2026-tól kerülnek majd átadásra. Ezekből az első 200 darabbot még 2018 végén rendelte meg Párizs. A MICA NG a jobb zavarvédelmen felül a kettős impulzusú rakétamotorjában is különbözni fog elődjétől, így hatótávolsága is növekedni fog. Az exportlehetőségek szélesítése érdekében a beszerzési árat megpróbálják minél alacsonyabban tartani a MICA NG-nél.
Átvételre került a 18. francia Airbus A400M Atlas szállító/ légi utántöltő repülőgép is. Ez hamarosan eljut majd a Francia Légi-és Űrhaderő (Arme de l'Air et de l'Espace = AAE) kijelölt alakulatához. Érdekessége ennek a példánynak az, hogy a 2013 óta átadott francia gépek közül ez az első, mely szinte minden elvárt képességgel rendelkezik már. Az ejtőernyősök a géptörzs hátulján lévő mindkét oldalajtót használhatják gépelhagyásra a levegőben, és ez már képessé vált talajkövető repülések végrehajtására is. A 15. francia példánytól kezdődően nyílt lehetőség terepről történő leszállások és felszállások végrehajtására, valamint automatikus leszállást végezni, bármilyen időjárási körülmények esetén. Szintén innentől vált megvalósítható az akár 16 tonnás tömegű teherdobás is a lenyitható hátsó rámpáról, és a tehertérbe szerelhető, a törzs középvonalában kiengedhető tömlő használata üzemanyag-átadásra. Ezeket a képességeket a jövőben az összes, eddig már átadott francia A400M-en meg fogják valósítani.
Továbbfejlesztésen fog átesni a francia-olasz Eurosam SAMP/T (Sol Air Moyen Porta/Terrestre), a francia hadseregben MAMBA-nak is nevezett légvédelmi rendszer. Ennél már az ASTER Block 1 NT (New Technology) rakétákat alkalmaznák. Az MBDA France, az MBDA Italy és a Thales korszerű számítógépekkel és egy új AESA radarral tenné a légvédelmi rendszerét a kor kihívásainak még inkább megfelelővé. Az NT-t először 2008-ban mutatta be az MBDA és ez egy köztes lépcsőfok lenne a 3000 kilométeres hatótávolságú Block 2-es rakéták megjelenéséig. Az Aster NT képessé válna a ballisztikus rakéták elleni harcra az Aster 30-asnál használt Block 1-es rakéták 400 kilométerrel megnövelt, tehát immáron 1000 kilométeres hatótávolságú változatával. Az Aster 30 képes a célok megsemmisítésére 50 méter és 20 kilométer közötti magasságban. A 3 kilométer feletti magasságban repülő repülőgépek ellen az Aster 30 maximális hatótávolsága 100 kilométer. A 3 kilométer alatti magasságban lévő célpontoknál az Aster 30 hatótávolsága 50 kilométer.
Spanyolországban befejeződött az izraeli Spike irányított rakéták integrációs munkálata az amerikai eredetű M113A2 páncélozott szállító harcjárműre. A cél egy a költségek tekintetében optimális páncéltörő platform létrehozása volt, amely lehetővé teszi a gépesített csapatok páncéltörő képességeinek megőrzését, növelését nagyobb költségvetési kiadás nélkül. Az M113A1-es és A2-es változatából a spanyolok összesen 1214 darabot vásároltak meg, ezekből még 453 van szolgálatban napjainkban is. A Spike LR-el felfegyverzett első prototípus egy évvel ezelőtt készült el, amely ezt követően a 31. "Asztúria" gépesített gyalogezred katonái által elvégzett kiterjedt teszteken esett át. Az elfogadott menetrend szerint az év végéig huszonegy módosított járművet szállítanak majd le a tervezett ötvenötből. Spanyolországban a Spike sikertörténete 2006 decemberében kezdődött, amikor is a spanyol védelmi minisztérium 260 indítóállványra és 2600 Spike LR rakétára adott megrendelést, amelyeket a helyi Santa Barbara Sistemas cég gyártott le. A szállítás 2009-ben kezdődött és öt évvel később ért véget. Majd 2008 januárjában Spanyolország megrendelte a következő tételt is, de ezúttal már a Spike ER rakétákból, a Tigre HAD harci helikopterek részére. Most már a Milan irányított páncéltörő rakéták pótlására is a Spike LR szolgál.
Március 26-án befejeződtek az olasz CAVOUR hordozón végzett F-35B tesztek. Ezeket az amerikai tengerészgyalogság 23. légi teszt- és kiértékelő századának segítségével hajtották végre az Egyesült Államokban. A két F-35B-vel több mint 120 fel-és leszállás során összegyűjtött tapasztalatokat most majd kiértékelik.
Görögország részére két használt, de jó állapotban lévő hadihajó is átadásra kerülhet ingyen és bérmentve, amennyiben négy új francia fregatt megrendelése mellett döntenek Athénban. Az 1990-es évek óta szolgáló JEAN BART, illetve a LATOUCHE-TRÉVILLE fregattok közül előbbi légvédelmi, utóbbi tengeralattjárók elleni hadviselésre van szakosodva. Ezek a franciák szerint képesek lesznek, valószínűleg egy korszerűsítést és modernizációt követően, még 7-8 évig szolgálni, amíg az újépítésű utódaik szolgálatba léphetnek. A Naval Group által tervezett és gyártott fregattokból hármat egy görög hajógyárban építenek majd meg.
Oroszországban már próbákat végeznek egy új sisakkijelzővel. Ezt a Szuhoj Szu-57-es fedélzetére szánják.
Egy pakisztáni felségjelet viselő Iljusin IL-76-os tehergépen érkezett meg Nigériába az első PAC/CAC JF-17/FC-1 Thunder Block 2-es vadászbombázó március 21-én. A nyugat-afrikai Nigéria, mely a Föld egyik legnagyobb olajtartalékának birtokosa, eddig három példány beszerzését véglegesítette. 2004 közepén jelentések érkeztek arról, miszerint egy orosz-izraeli konzorcium felajánlotta mind a 23 megmaradt nigériai Mikojan–Gurjevics MiG-21-es átalakítását és szolgálatba állítását. Ehelyett azonban úgy tűnt, hogy Nigéria az izraeli Elbit és a román Aerostar együttműködésével létrejövő korszerűsítés mellett dönt. Ez azonban pénzügyi gondok miatt nem valósult meg. Végül Nigéria Kínához fordult, így a MiG-21-ek ottani továbbfejlesztése, a Chengdu F-7 került megvásárlásra. 2018 októberében aztán megszületett a megállapodás három darab kínai/pakisztáni fejlesztésű vadászbombázó beszerzéséről is. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek majd ki a gyártónak.
A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre. Az első, festése alapján Nigériának szánt JF-17 Thunder-ről 2020 januárjában jelentek meg fotók a világhálón. A világhálóra 2020 májusában felkerült képeken a már berepülés alatt álló gépek 2P 60, 61 és 62 oldalszámokkal ellátva voltak láthatók. A nem hivatalos források jelenleg igencsak eltérőek, van ahol újabb 7, de máshol már 40 darab JF-17-es megvásárlásáról tudnak. Amennyiben Pakisztánnak sikerül eladni ezt a nagy darabszámot, akkor az történelmi lesz, és hatalmas profitot fog hozni az ország számára. Emellett ez az üzlet növelheti más potenciális vásárlók bizalmát. A gépekhez Nigéria SD-10-es légiharc-rakétákat, célzókonténereket és lézerirányítású bombákat is be kíván szerezni. Nigéria számára a továbbfejlesztett Block 2-es variáns került eladásra.
Ez a változat nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. Ezek a módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került. Bár hivatalosan nem került elismerésre, a JF-17 Block 2-es repülőgépek Nigériának körülbelül 60 millió dollárba kerültek, beleértve a levegő-levegő és a levegő-föld rakétákat is. Állítólag a JF-17 darabára fegyverek nélkül 40 millió dollár.
Dél-Koreából is érkezett hír rakéták vásárlásával kapcsolatban. Szöul ugyanis 288 Lockheed Martin AGM-114R Hellfire rakétát szerez be az Egyesült Államokból, 36 millió dollárért. Ez a fegyver a Boeing AH-64E Apache harci helikoptereken került rendszeresítésre az ázsiai országban.
Kínában saját hadiiparra támaszkodva modernizálták az Oroszországtól beszerzett két SZOVREMENNIJ-osztályú romboló közül az egyiket. A HANGCSOU és a NINGBO nevet viselő egységek közül az előbbit alakították át. A még 2015-ben elkezdett munkálatok 2019-ben értek véget és 32 darab függőleges indítócellába helyezett HQ-16-os légvédelmi rakéta megjelenése mellett, a nyolc, hajók elleni YJ-12-es rakéta is feltűnt a fedélzeten. Ez utóbbiak kétszer négyes indítókonténereit a jóval nagyobb szovjet SS-N-22 Sunburn-ok konténereinek helyére szerelték fel, így könnyedén megkülönbözethetővé vált a két romboló. Természetesen a hajó elektronikus rendszereinek korszerűsítésére is sort kerítettek.
Jelenleg még érdekes kettősség jellemzi a kínai hadipart. 2011. január közepén a Csengdu J-20-as hajtotta végre első repülését, majd 2012 októberében a Shenyang FC-31-es is felszállt. A két csökkentett észlelhetőségű típussal kapcsolatban azonban a mai napig nem érkeztek hírek arról, hogy sikerült volna megalkotni a kellő teljesítményű sugárhajtóművet. Az interneten fellehető képi bizonyítékok szerint csak egy J-20-as prototípusban építették be a hazai fejlesztésű WS-10B jelzésű gázturbinát. Ez az Oroszországtól beszerzett AL-31FN hajtóművek kínai másolata, A hazai WS-10C Taihang fejlesztése elhúzódott, de 2020 eleje óta úgy tűnik sikerült kiküszöbölni a hibáit és a hírek szerint készen áll arra, hogy kiválthassa az orosz gázturbinákat. A Taihang sugárhajtómű sokkal nagyobb tolóerővel rendelkezik, mint az orosz AL-31FN, amelyet jelenleg a J-20A-ban használnak, és így a vadászgép végre képes lesz elérni az ötödik generációs vadászgépekkel szemben elvárt teljesítményparamétereket, például a szuperszonikus cirkálást, vagyis tartósan hangsebesség felett repülni, utánégető használata nélkül.
A hazai erőforrásra való áttérés azt is jelenti, hogy függetlenedni lehet Oroszországtól. Attól az Oroszországtól, mely csak a Szuhoj Szu-35Sz repülőgépekkel lett volna leginkább hajlandó további AL-31FN-eket szállítani Kínának. A kínai média szerint a WS-10C Taihang elhúzódó fejlesztése volt az egyik tényező, amely megakadályozta a J-20-as teljes sebességgel történő gyártásának elindítását. További előnye a WS-10C gázturbináknak, hogy az AL-31FN-től eltérően már teljesen digitális a vezérlőrendszerrel és továbbfejlesztett utánégetővel is rendelkeznek. Emlékezni kell azonban arra, hogy a WS-10 nem a J-20-ban szánt erőforrás. A Taihang elsősorban a J-10C repülőgépek számára készült, míg a J-20-asok a még erősebb WS-15 Emei gázturbinákkal lennének felszerelve. A WS-15-ről olyan hírek érkeztek, hogy a megbízhatósága még messze van az elvárttól. A WS-10C-el felszerelt repülőgépek a J-20B jelölést kapták.
Megkapta a 12. SZORJU-osztályú (KÉK SÁRKÁNY) tengeralattjáróját a japán flotta március 24-én. A 2017 januárjában, a Kawasaki Heavy Industries-nél építeni kezdett TORYU (SS 512) építési költsége 496 millió dollárra becsülhető, vízrebocsátása 2019 novemberében történt. Ez a tengeralattjáró a 2. a világon, amelyiknek a fedélzetén már a korszerű lítium-ion akkumulátorok található meg az eddigi ólomsavas akkumulátorok helyett. A 2018. október 4-én Kobe városában található Mitsubishi Heavy Industries hajógyárban vízre került 11. SZORJU-osztályú tengeralattjáró, az ORJU (SS-511) lett a katonai tengeralattjárók történelmében az első, melyet lítium-ion akkumulátorokkal láttak el. A hajóosztályból addig ötöt egyébként a Kawasaki Heavy Industries hajógyártó leányvállalata, a Kawasaki Shipbuilding Corporation épített meg. A hírek szerint a GS Yuasa által tervezett lítium-ion akkumulátorok a testvérhajókban eddig elraktározható elektromos energia mennyiségének kétszeresét képesek tárolni, így jelentősen megnövekedhet majd a 15 egységesre tervezett hajóosztály utolsó tagjainak víz alatti képessége. Jelenleg ez az osztály a legnagyobb vízkiszorítással rendelkező, a levegőtől független meghajtással ellátott tengeralattjárók között. A 84 méter hosszú, 4200 tonnás tengeralattjárók felszín alatti mozgatásáról négy Kawasaki Kockums V4-275R Stirling motor gondoskodik, összesen 8000 lóerőt szolgáltatva.
A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. Felszíni menetben két Kawasaki 12V 25/25 dízelmotor szolgáltatja a mozgáshoz szükséges energiát. A tengeralattjárók becsült hatótávolsága 11200 kilométer, felszínen 13, lemerülve 20 csomós sebesség elérésére képesek (13 és 37 kilométer per óra), merülési mélységük 650 méter. Az orrba hat HU-606-os típusú torpedóvető cső található, ezekből az UGM-84C Harpoon hajók elleni robotrepülőgépek is indíthatók. Az új akkumulátorok szükségességét a haditengerészet azzal magyarázta, hogy a Kockums licenc által a Kawasaki Heavy Industries-nél készített Stirling motorok két héten át csak 5 csomós felszín alatti sebesség elérést teszik lehetővé, mivel ezeket a kisebb GOTLAND-osztály számára tervezték. A nagyobb sebességű haladáshoz az akkumulátorokban tárolt energiát használják fel, ennek növelése a jövőben létfontosságú lehet a tengeralattjárók számára, az egyre növekvő kínai fegyverkezés miatt.
Japánban március 19-én átadták a második MAYA-osztályú rombolót is. A JS HAGURO (DDG 180) 2019 júliusában került vízre. A 2016-ban megrendelt MAYA-osztályú rombolók a 10000 tonnás ATAGO-osztály (ATAGO - DDG 177 - és az ASHIGARA - DDG 178 -) továbbfejlesztései, az USA-ból származó Aegis Baseline J7 ballisztikus rakéták elleni védelmi képességekkel, és Lockheed Martin/Raytheon AN/SPY-1D (V) rádiólokátorral, valamint SM-3 Block IIA rakétákkal ellátva. Ez utóbbiakból akár 96 darabot is elhelyezhetnek az Mk 41-es függőleges indítókonténerekben. Az Észak-Korea jelentette fenyegetettség miatt a HAGURO lett a nyolcadik olyan japán hadihajó, mely ballisztikus rakéták elleni védelmi képességgel rendelkezik.
Elindította a Boeing az amerikai haditengerészetnél 2007 óta alkalmazott EA-18G Growler rádióelektronikai zavarógépek Block II-es korszerűsítési programját, ami korábban Advanced Growler néven volt ismert. Az öt éves időtartam alatt mind a 160 darab repülőgépet modernizálni fogják, megalapozva a jövőbeni képességnövekedését is. Az AN/ALQ-249(V)1 következő generációs zavarókonténerek alkalmazása mellett a módosítási munkálatok a Growler különféle rendszereinek frissítéseit is tartalmazzák. A Boeing EA-18G Growler típuson bemutatkozó új fejlesztésű rádióelektronikai zavarókonténer a radarok mellett a kommunikációs rendszerek zavarására is képes lesz minden eddiginél szélesebb frekvenciatartományban. A repülőgép szárnyvégein elhelyezkedő ALQ-218 rendszere megkapja az Airborne Electronic Attack System Enhancements módosítását, amely lehetővé teszi a Growler számára, hogy az egyre bonyolultabb elektromágneses környezetben is hatásosan működjön. A további módosítások kibővítik a Growler informatikai rendszerét a gyorsabb és biztonságosabb adatátvitel érdekében, valamint jelentősen javítják az adatfeldolgozás sebességét is. Ez a modernizáció közös alapon nyugszik az E/F változatok Block III-as korszerűsítésével, ezért a Growler esetében is megjelennek a pilótafülkékben a 10×19 hüvelykes nagyméretű kijelzők és a törzs tetejére szerelhető illeszkedő üzemanyagtartályok.
Két új repülőeszközt rendelt meg az Egyesült Államok Légiereje az USAF. 182 millió dollárért két Bell/Boeing CV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépet vásároltak meg, a különleges műveleteket végrehajtó egységeik részére. A 2006 márciusa óta szolgálatban álló variánsból eredetileg 53 darabot szereztek be, ezekből eddig kettő került veszteséglistára, így a beszerzés valójában az eredeti állapot visszaállítása lesz.
Márciusban Raytheon elkezdte az amerikai haditengerészet részére átadni a Tomahawk Block V csapásmérő robotrepülőgépek első példányait. Az új változat legfontosabb jellemzője a tovább növelt hatótávolság és a felszíni célpontok megtámadásának képessége. Az RGM-109E/UGM-109E a Block Va lesz, ez hajók elleni felhasználásra lett kialakítva. Navigációs rendszere kombinált műholdas/inerciális, a végfázisban a célravezetést egy hőkamera is segíti, hatótávolsága 1800 kilométer. Az RGM/UGM-109M Block Vb verziót viszont a szárazföldi célpontok megtámadására használják, itt a harci rész működhet levegőben robbantva, becsapódáskor, de akár becsapódás után is. A Tomahawk eme új verzióinak fejlesztése az Egyesült Államok válasza volt a kínai DF-26 és DF-21 ballisztikus hajóellenes rakétákra. Az új Tomahawk-okat kifejezetten tengeralattjárók számára fejlesztették ki, amelyeknek így megkönnyítik a kínai védelmi vonalak áttörését. Ugyanakkor a felszíni hajók Mk41-es függőleges indítókonténereiből is bevethetők. Egyébként érdemes hangsúlyozni, hogy a tengeralattjárók a Tomahawk Block IV és a Block V verziókat csakis a függőleges indítókonténerekből alkalmazhatják, vetőcsövekből már nem.
Várhatólag csúszni fog az új amerikai stratégiai bombázó, a Northrop Grumman B-21 Raider első repülése. Ezt legutóbb 2021 decemberére várták, ám a legújabb hírek szerint az első felszállásra csak 2022 első hónapjaiban kerülhet majd sor. Az első prototípus - ami repülni fog – mellett már építeni kezdték a másodikat is, ami a földi tesztekre szolgál majd. Az első építése közben megszerzett tapasztalatoknak köszönhetően a második prototípus építése sokkal hatékonyabban megy, mint az első összeszerelése. Jelenleg még nem ismert hány prototípust készítenek majd el. Az első rendelési állomány 21 példányt tartalmaz.
Növelni tervezik az alaszkai Eielson légitámaszponton meglévő Boeing KC-135 Stratotanker légi utántöltő repülőgépek mennyiségét Washingtonban. Éppen ezért a már itt állomásozó 8 repülőgép mellé további 4-et terveznek áttelepíteni 220 főnyi légi-és földi személyzettel együtt. Az első Stratotanker 2022 végéig megérkezhet új állomáshelyére.
Az amerikai haditengerészet majdnem 6000 méteres mélységből emelt a felszínre egy Sikorsky MH-60S Seahawk helikoptert március 18-án. A USS BLUE RIDGE (LCC-19) fedélzetéről felszállt forgószárnyas még 2020. január 20-án zuhant az Okinawa közelében lévő szigetcsoport partjainál a Csendes-óceánba. A HSC-12 Golden Falcons század gépéből a fedélzeten tartózkodó öt fő az elmerülés előtt ki tudott menekülni, mielőtt az süllyedt volna. Kettőt közülük egy másik MH-60S mentett ki, míg a másik hármat egy japán UH-60J. A csaknem 6000 méteres vízmélységű Ryukyu-árokban, szonárok és robot-tengeralattjárók segítségével találták meg a helikoptert 5814 méteres vízmélységben tavaly tavasszal. Idén mindössze egy nap alatt sikerült egy CURV 21-es robot-tengeralattjáró segítségével kötélvégre kapni a gépet, majd végrehajtani a kiemelést. Ez lett így az új rekord, ami repülőeszközök víz alóli felszínre hozatalát illeti. A mentőhajó most a helikopter roncsát Jokoszukába viszi, ahonnan további vizsgálatok céljából az Egyesült Államokba szállítják, a baleset okainak kivizsgálása végett.
Földi célok elleni lövészet során sérült meg egy, az amerikai tengerészgyalogság által üzemeltetett F-35B Lightning II típusú vadászbombázó március 12-én. A VMX-1 tesztszázad állományába tartozó géppel éjszakai körülmények között végrehajtandó közeli légi támogató bevetést gyakoroltak ekkor. A géptörzs alá függesztett GPU-9/A gépágyúkonténerben lévő, General Dynamics GAU-22/A Gatling rendszerű 25 milliméteres gépágyúból - amelyet az ötcsövű, 25 milliméteres GAU-12/U gépágyúból fejlesztettek ki -, kilőtt egyik PGU-32/B SAPHEI-T többcélú páncéltörő-repesz-romboló-gyújtó típusú lövedék robbant fel szinte a csőelhagyást követően. Ez a lövedék kismennyiségű cirkóniumot is tartalmaz, amely vegyület a levegővel érintkezve spontán meggyullad és nagyon magas hőmérsékleten ég, további károkat okozva. Az arizonai Yuma teszt és lőtér területén megsérült F-35B-vel a pilóta biztonságos leszállást hajtott végre. A Lightning II-en keletkezett kárt A osztályúnak minősítették, vagyis a sérülés mértéke meghaladja a 2,5 millió dollárt. Ugyanebbe a kategóriába kerülnek azok az esetek is, amelyek a repülőgép teljes elvesztését eredményezik, illetve egy vagy több ember meghal, vagy maradandó sérülést szenved általa. A géptörzs alá függesztett GPU-9/A gépágyúkonténert a hordozófedélzeti F-35C is használja, a GAU-22/A Gatling rendszerű 25 milliméteres gépágyú beépítve csak a szárazföldi A variánsokban található meg. A lövészeti teszteket a GPU-9/A gépágyúkonténerrel 2016-ban kezdték meg.
Az amerikai tengerészgyalogság szervezeti felépítésének átalakítása, akár több mint félszáz, pár éve üzembe állított helikopter kivonását is eredményezheti. Egészen pontosan 53 darab Bell AH-1Z Viper harci helikopter és UH-1Y Venom többfeladatú helikopter válik majd feleslegessé. Ez összesen nagyjából 20%-al csökkentené a bőrnyakúak helikoptereinek darabszámát. Típusra lebontva, 27 AH-1Z-t és 26 UH-1Y-t érinthet ez a leépítés a 145 Viper-ből és 116 Venom-ból.
A SpetsTechnoExport ukrán állami külkereskedelmi vállalat arról számolt be, hogy Brazília komoly érdeklődést mutatott a kijevi székhelyű LUCH állami tervező iroda által kifejlesztett modern páncéltörő rakétarendszerek iránt. Az első tárgyaláson már túl is vannak a felek. A dél-amerikai országból az irányított rakéták mellett a 90 és a 105 milliméteres harckocsi lövegekből indítható rakéták is szóba kerültek, a JAS39 Gripen-re integrálható rakétafegyverek, valamint a közös gyártású páncélozott járművek és szállító repülőgépek mellett.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
British Aerospace Nimrod MRA.4
British Aerospace Harrier T.10
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2021.03.20
Hazai gyártású gyalogsági harcjárművet kapnak az ukrán tengerészgyalogosok. A hazai fejlesztésű és gyártású BTR-4E képességeit 2020 decemberében vizsgálták meg. Az itt szerzett tapasztalatok alapján dőlt el, a hányatott sorsú lövészpáncélos beszerzésre fog kerülni. Persze a szükséges egységesítés is szerepet játszott a megrendelés megszületésében. A próbák során a katonák tettek néhány észrevételt, a gyártó részéről ígéretek hangoztak el a kért módosítások végrehajtásáról. Várhatólag 75 darab BTR-4E kerül majd a tengerészgyalogosokhoz. A 2000-es évek elején a szovjet BTR-80-as alapján kifejlesztett páncélos fegyverzete az első időkben a Luch irányított páncéltörő rakétákból, 30 milliméteres ZTM-1 gépágyúból, 7,62 milliméteres géppuskából, valamint egy 30 milliméteres KBA-117 gránátvetőből áll. Pár évvel ezelőtt vált elérhetővé a BM-7 Parus távirányítású torony kétféle változata. Az egyikben csak egy 7,62 milliméteres géppuska található meg, míg a másikban egy ZTM-1 30 milliméteres gépágyú és egy AGS-17 30 milliméteres automata gránátvető alkotja a fő fegyverzetet.
Előrelépés történt a partvédelmi rendszerek terén is keleti szomszédunknál, ugyanis az ukrán haditengerészet március 15-én megkapta a Lucs Design Bureau által megalkotott P-360 Neptun hajók elleni robotrepülőgép RK-360MSz szárazföldről indítható változatának első példányát. A fegyver rendszeresítésének elkezdésére a 2021-es év volt megjelölve. Ez a 2020. december végén bejelentett megrendelés egy ütegnyi, vagyis hat USzPU-360-as indítójárművet foglal magában, összesen 24 darab hajók elleni robotrepülőgéppel. A 870 kilogrammos indulótömegű fegyver harci része 150 kilogrammos, míg hatótávolsága 280 kilométer. A Motor Szics által gyártott MS-400-as kétáramú sugárhajtómű által mozgatott szerkezet irányítását a végfázisban aktív önirányító rendszer végzi, és a harci része lehetővé teszi akár 5000 tonnás vízkiszorítással rendelkező hajók megsemmisítését is. Várhatólag kifejlesztésre fog kerülni a szárazföldről indítható variánsa mellett a hajóról, és a levegőből indítható is. A P-360-as sebessége 900 kilométer per óra körüli és a vízfelszín felett 3-10 méterrel repül. Egy 8x8-as kerékképletű teherautó alvázra épített USzPU-360-as szállító/indító járműre négy P-360 Neptun-t rejtő konténer helyezhető fel. A rendszer akár a tengerparttól 25 kilométerre is telepíthető és a telepítéshez szükséges idő legfeljebb 15 perc. 2018 augusztusának végén még csak 100 kilométeres repülési próbát hajtották végre a P-360-al, míg a 2019 végi során már 250 kilométert tett meg az indítás helyétől. Az új fegyvert három hadosztálynál fogják rendszeresíteni. Ezek a Fekete-tenger és az Azovi-tenger közelébe fognak települni.
Az amerikai légierő Rockwell B-1B Lancer bombázója először szállt le Lengyelországban egy gyakorlat során 2021. március 12-én. A texasi Dyess bázison állomásozó 7. Bombázó Ezred, 9. Expedíciós Bombázó Századának állományába tartozó szuperszonikus variaszárnyú stratégiai bombázó a Powidz légibázison landolt. Legénysége a pilótafülkében maradt, míg az üzemanyag-mennyiség pótlásra került. Tették ez járó hajtóművek mellett, ami így megvalósítva az első alkalommal történt meg Európában ezzel a típussal.
Meg nem erősített hírek szerint Lengyelország élénken érdeklődik a Leonardo C-27J NG Spartan teherszállító repülőgép iránt. Ezeket a jóval nagyobb teherbírással rendelkező, 12 évvel ezelőtt használtan beszerzett Lockheed C-130E-k pótlására vásárolnák meg. Okként az alacsonyabb üzemeltetési költségek, valamint a korszerűbb fedélzeti elektronika szerepel. A C-27J iránti lengyel érdeklődés hírét még érdekesebbé teszi, hogy Lengyelország 16 darab Airbus C-295-el is rendelkezik. A Leonardo-nál 2020 novemberében elkészült az első C-27J Next Generation taktikai szállítógép. Ez az NG konfiguráció új pilótafülke-kijelzőket, időjárási radart, modern navigációs és kommunikációs berendezéseket, valamint finomított aerodinamikai megoldásokat is tartalmaz a jobb működési hatékonyság és a még jobb teljesítmény érdekében. Ezt az új alapkonfigurációt utólagos felszerelésként kínálják majd azoknak a jelenlegi üzemeltetőknek is, akik korszerűsíteni kívánják a már meglévő C-27J gépeiket.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma megadta a lehetőséget a Boeing P-8A Poseidon haditengerészeti járőrgépek Németországba történő exportjára, a külföldi katonai értékesítési program (FMS) részeként március 12-én. Az amerikai kongresszus még nem hagyta jóvá ezt a lehetséges eladást. A német haditengerészetnek sürgősen szüksége van a P-3CUP + Orion tengeralattjáró vadász- és nagy hatótávolságú felderítő repülőgépek cseréjére, amelyeket Hollandiából vásároltak a Dassault-Breguet Atlantic repülőgépek pótlására. Amennyiben megvalósul a beszerzés, úgy Nagy-Britannia és Norvégia után Németország lehet a harmadik európai ország, amelyik hadrendbe állítja P-8A-t. Berlinből öt gép beszerzési kérelmével fordultak Washingtonhoz. A hadrendbe állítás időpontja 2024-re várható. A Reuters 2020. júniusi értesülése szerint a Német Haditengerészet repülőcsapatainál (Marineflieger) már elkezdték a nyolc darabos mennyiségben, hadrendben álló Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek utódját keresni. Bizalmas minisztériumi dokumentumukra hivatkozva arról is írt a lap, hogy a német védelmi minisztérium abbahagyta a katonai tengeri járőr repülőgépek éppen futó felújítási programját. Ez a lépés a típus egyre dráguló üzemeltetési költségeivel volt magyarázva, amit egy gazdasági megvalósíthatósági tanulmány támasztott alá.
A Nordholz-i bázison a típust 2006 óta repülő MFG3-as Graf Zeppelin repülőezred azonban nem marad repülőgépek nélkül, az Orion-ok 2035 helyett immár 2025-ben bekövetkező - tíz évvel korábban, a tervezettnél - kivonását követően sem. Egyértelmű, hogy a tengeralattjárók vadászatára alkalmas repülőgépeknek továbbra is van helye a német haderőben, így az Orion-ok lehetséges utódjaiként az Airbus C-295 MPA, a Rheinland Air Service RAS 72 (ATR 72-es) és a Boeing P-8A Poseidon is megemlítésre került a tavalyi év közepén. Amennyiben megkötik a P-8A-król szóló szerződést, annak teljes értéke 1,77 milliárd amerikai dollár lenne, ami körülbelül 1,5 milliárd eurónak felel meg. Jó eséllyel az amerikai repülőgépek csak áthidaló megoldásként jöhetnek szóba Németországban - bár mint ilyen, a P-8 mindenképpen túl drága lenne -, hiszen a franciákkal közösen már elindult a Maritime Airborne Warfare System (MAWS) program. A MAWS program célja egy olyan tengeri járőr repülőgép kifejlesztése, amely képes lesz az Atlantique 2 és a már 37,8 éves átlag életkorral rendelkező P-3C Orion repülőgépek helyettesítésére is 2030-tól kezdődően. A program résztvevői elsősorban a repülőgép fedélzetére kerülő rendszerekre és a fegyverrendszerekre összpontosítanak a fejlesztés során, mivel a MAWS program nem csak egyetlen repülőgép, hanem egy rendszer kifejlesztését célozza. A Thales, a Hensoldt, az ESG és a Diehl társaságok, együttesen T-HED néven szerepelnek majd ebben a programban.
Mindkét ország által érintett repülőgépgyártói, az Airbus és a Dassault is 2021-ben csatlakozik majd a programhoz. A T-HED csoportnak úgy kell meghatároznia a teljes rendszer architektúráját, hogy az a jövőben többféle repülőgépre is integrálható legyen. Az elektronikus hadviselési csomag, a radar, a szonár, a szonárbóják, a fegyverek, valamint a kommunikációs és adatátviteli rendszerek mind meg kell, hogy feleljenek ennek a kritériumnak is. Az már biztos, hogy európai gyártmányú repülőgépbe kerülnek beépítésre, a konkrét típus majd csak később kerül kiválasztásra. Az Airbus már régóta javasolja az A320-on alapuló Airbus A320M3A típus használatát ebben a szerepben, de hordozóként szóba jöhet még a C295-ös, vagy akár a Dassault Falcon üzleti repülőgép is.
A brit királyi légierő Typhoon FGR.4 vadászbombázói a közelmúltban első alkalommal vetették be éles harchelyzetben az MBDA Storm Shadow csapásmérő robotrepülőgépeket. Tették ezt március 14-én, Észak-Irak felett repülve, az Erbiltől délnyugatra fekvő barlangokban megbújó Iszlám Állam fegyveresei ellen. A britek esetében az 1300 kilogrammos tömegű Storm Shadow csapásmérő robotrepülőgépeket eddig éles bevetésen csak a napjainkra már kivonásra került Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázók alkalmazták. Most a ciprusi Akrotiri támaszpontról felszálló géppár bebizonyította, hogy ez a típus is képes ennek a darabonként több mint 1 millió dollárba kerülő fegyvernek az alkalmazására. A Storm Shadow csapásmérő robotrepülőgépek alkalmazhatóságát is megvalósító P3E továbbfejlesztés a RAF-nál egy ambiciózus hároméves, 425 millió font értékű kezdeményezés volt. Célként azt tűzték ki, hogy biztosítsa a 2019 márciusában kivonásra kerülő Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázók által képviselt harctéri támogatási képesség hatékony helyettesítését a Eurofighter Typhoon típussal. Az Eurofighter Typhoon az 5,1 méter hosszú Storm Shadow-ból két darabot képes szállítani a szárnyai alatti felfüggesztési pontokon.
Új, többcélú felszíni célpontok elleni fegyverzetet rendszeresít majd hajóin az Olasz Haditengerészet. A hajók és szárazföldi célok ellen alkalmazható Teseo MK2 /Otomat Mk-2/A Block 4, GPS vezérlésű robotrepülőgépet a továbbfejlesztett Teseo Mk2/E fogja leváltani a FREMM és a HORIZON hajóosztályok egységein és természetesen megtalálható lesz a következő generációs rombolókon is. Ezt a változatot az MBDA és az Olasz Haditengerészet elmúlt három év közös munkája hozta létre.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma március 16-án jóváhagyta General Dynamics Land Systems (GDLS) Stryker lövészpáncélosok és a hozzájuk kapcsolódó felszerelések lehetséges értékesítését Észak-Macedónia részére. Ennek a beszerzésnek a becsült költsége 210 millió dollár. Észak-Macedónia kormánya 54 darab Stryker jármű eladását kérte Washingtontól. Ebben a mennyiségben megtalálható lenne az M1126 páncélozott szállító harcjármű, az M1130 parancsnoki, és az M1129 önjáró aknavető változat is.
A héten a Lockheed Martin csapata felkereste az égei-tengeri partján fekvő görög hajógyárakat, hogy megvitassák, miként tudnak partnerként együttműködni. Görög lapértesülések szerint az ország flottája számára az Multi-Mission Surface Combatant (MMSC) fregattok jelentik majd a jövőt. Az Amerikából érkező hajók a Lockheed Martin által kidolgozott FREEDOM-osztályú egytörzsű LCS egységek módosításával jönnének létre, 118 méteres hajótesttel, és ugyanazzal a kombinált dízel- és gázturbinás meghajtórendszerrel, továbbá az Aegis rendszerből származó harci irányítási rendszert is használnák. A hajó hatótávolsága 5000 tengeri mérföld, a sebessége pedig meghaladja a 30 csomót. A négy hajón az orrban egy 76 milliméteres Oto Melara ágyút helyeznének el, ezek mögött, de még a hajóhíd előtti részen a fedélzetbe süllyesztve lennének az MK 41-es nyolccellás függőleges indítók, RIM-162 Evolved Sea Sparrow rakétákkal. Továbbá a felépítmény tetején, majdnem a helikopterhangánál a nyolc Harpoon hajók elleni robotrepülőgép indítója lesz megtalálható. A Sikorsky MH-60R Seahawk helikopternek otthont biztosító hangár bejárata felett egy SeaRAM légvédelmi rendszer tenné teljessé a fegyverzetet.
Az MMSC fregattok mindössze 4,5 méteres merülése ideális partközeli környezetben végzett hajózáshoz is, de megállja a helyét például az Égei-tengeren és az óceáni környezetben is. A görög hajógyárak az MMSC fregattok gyártásán felül beszállítóként részt vehetnének az amerikai haditengerészet következő generációs FFG (X) típusú fregattjainak építésében. Az MMSC hosszú távon pozitív előnyökkel jár a görög gazdaság számára a hajógyártásban és a védelmi ipariban is. Az MMSC-k építése Görögországban azonnali hajóépítői munkahelyeket és hosszabb távú munkalehetőségeket eredményezne, továbbá biztosítaná éveken keresztül a fenntartási, karbantartási és modernizációs munkákat is. Az LCS fregattokhoz hasonlóan az MMSC-t is a kezdettől fogva kibernetikus védelemmel tervezték meg. Az MMSC a kibervédelem szintjének előnyeit élvezi, amelyet úgy terveztek, hogy megfeleljen az amerikai haditengerészet követelményeinek. Végül az MMSC teljes mértékben együtt tud majd működni a négy modernizált görög MEKO-osztályú fregattal.
Az eddigiektől eltérő gyakorlatot tartottak Oroszországban, a Nyugati Katonai Körzet alárendeltségébe tartozó alegységeknél. Ez csak a 9P149 Sturm-Sz önjáró rakétás páncélvadász járművekkel ellátott páncéltörő tüzéreket érintette. A szovjet érában tervezett és gyártott lánctalpasok fő fegyverzete az 5 kilométeres hatótávolságú 9K114 Sturm (AT-6 Spiral) félautomata rádióirányítású páncéltörő rakétarendszer, valamint a 9M120 Ataka (AT-9 Spiral-2) páncéltörő rakéta. A mostani gyakorlat során erős elektronikai zavarás mellett nem csak kisméretű páncélos célpontok ellen tevékenykedtek a Sturm-Sz önjáró rakétás páncélvadász járművek, hanem helikopterek, valamint drón quadrokopterek ellen is. Ez utóbbi két célcsoport esetébe a repülési magasság elérte az 15000 métert is.
Oroszországban közös gyakorlatot szerveztek a BMPT-72 Terminátor 2-es tűztámogató harcjárművek és a T-72B3-as harckocsik részére. Ezt a Cseljabinszk közelében lévő gyakorlótéren hajtották végre. Ez volt a Terminátor értékelésének következő állomása. Az erős csöves és rakétafegyverzettel rendelkező jármű két változatát is bemutatták már az eltelt évek során, és a beépített területeken végzett harcfeladatok segítésére tervezett Terminátor a 2017-es évben feltűnt Szíriában is. A Terminátor létrehozásának az ötlete a csecsenföldi háború tapasztalataiból származott. A BMPT-72 létrehozásánál a tervezők felhasználták a BMPT Terminátor 1-es harctámogató járműnél megszerzett tapasztalataikat, így továbbfejlesztésen esett át a tűzvezető rendszer és megerősítésre került a torony páncélzata. Az Uralvagonzavod szerint a már meglévő T-72-es harckocsikat könnyedén, kevés ráfordítással lehet átalakítani BMPT-72 Terminátor 2-es harctámogató járművé.
A páncélos fegyverzetét két 2A42 30 milliméteres gépágyú, két AGS-17 30 milliméteres gránátvető, 4 9M120 Ataka irányított rakéta, valamint egy PKTM 7,62 milliméteres géppuska alkotja. A Terminátor-2-es egyébként könnyebb, mint elődje, ugyanis csak 44 tonnát nyom, az előd BMPT Terminátor 1-es 47 tonnájához képest. Az ellenséges harckocsikkal folytatott közös harcot is gyakorolták védelemben, nehéz terepviszonyok között. A manőverek során mindkét járműtípus együttműködésének taktikáját javították. Városi terepen egy harckocsit két Terminátor kísért, míg a nyílt terepen pont fordított volt a felállás, vagyis két harckocsi és egy Terminátor alkalmazása bizonyult hatékonynak. Két Terminátor városi harcban történő alkalmazása lehetővé tette a harckocsi személyzetének, hogy fő céljukra, vagyis más harckocsik és a megerősített állások elleni küzdelemre jobban koncentrálhasson. Hivatalos forrásból erősítették meg, hogy ezzel még nem fejeződött be mindkét járműtípus személyzete közötti együttműködés képességeinek fejlesztése. A következő gyakorlatokra hamarosan sor kerül.
Az Orosz Légi-és Űrvédelmi Erők márciusban többfeladatú MiG-35Sz Fulcrum F repülőgépeket kaptak, közölte a Krasznaja Zvezda újság. Moszkva még 2018-ban rendelt meg hat MiG-35UB kiképző és MiG-35Sz harci repülőgépet, 2023-ig történő leszállítással. A MiG évente 36 darabot tud legyártani a típusból. Moszkva eddigi terveiben 2027-ig csak 24-36 gép közötti mennyiség szerepel a még képlékeny beszerzési elképzelésben. A Fazotron Zsuk-AM AESA antennával ellátott rádiólokátor, amelyik 160 kilométeres felderítési távolsággal rendelkezik és 30 célt képes egyidejűleg követni, a továbbfejlesztett RD-33MK hajtóművek, az MSP-418KE zavarókonténer és az orosz fejlesztésű radarkeresztmetszetet csökkentő bevonat egyaránt megtalálható eme változaton. Orosz források típusmegjelölés nélkül kiemelik, hogy a MiG-35-ös az életciklusra számított költségeit tekintve legalább 20%-al alacsonyabb összeget igényel, mint a konkurencia hasonló kiadásai. A tervezők szerint a radar beépíthető a régebben gyártott MiG-29-es vadászgépekbe is, egy korszerűsítési csomag részeként.
Végrehajtotta első repülését egy Georgiában helyreállított és korszerűsített Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgép 2021. március 6-án. Ez év februárjának vége felé újra arról érkezett hír, hogy az egykori szovjet tagköztársaságban elkezdik a Szu-25-ös csatarepülőgépek gyártását. Ennek érdekében a Tbiliszi Repülőgépgyár (TAM), amely a Szovjetunió összeomlása óta nagyjából a bezárás küszöbén állt, részben átalakításra és felújításra került. A sikeres munkaerő toborzásnak köszönhetően idén márciusra tervezték az első, teljesen új példány felszállását. Ezt már a Ge-31 Bora típusjelzéssel illetik – a Ge Grúzia angol nevéből, a Georgia-ból származik, a 31-es a tbiliszi gyár régi szovjet nevéből - és amellett, hogy modernizáláson esett át, további fő jellegzetessége, hogy nem tartalmaz Oroszországból származó összetevőket. Itt kérdés, hogy milyen hajtóművel rendelkezik, de talán az ukrán lehet a valósághoz legközelebb álló válasz.
A TAM vezetője két évvel ezelőtt az amerikai és a francia hajtóművek iránti érdeklődésről is beszélt. A remények szerint havonta egy repülőgép elkészítése várható és ezek a hazai igények mellett akár majd külföldre is értékesítésre kerülhetnek. Mások arról tudósítanak, hogy a gyárban még mindig körülbelül öt tucat részben elkészült repülőgép sárkányszerkezet volt megtalálható, akárcsak évekkel ezelőtt, így nem biztos, hogy első példányok teljes egészében itt készültek lesznek majd. A gyártás szükségessége sokak szerint kétséges, de tény, az utolsó grúz Szu-25-ök 2017 márciusában kerültek kivonásra. Akkoriban 10-12 példány volt még hadrendben. Az ok a tartalék alkatrészek elfogyása és továbbiak beszerzési képtelensége volt. A gyár közleménye szerint nagy az érdeklődés a típus iránt Afrikából és Ázsiából is. Reményeik szerint gépeket igen versenyképes áron, 20-25 millió dollárért tudják majd értékesíteni.
Magától értetődő módon Ankara a jövőben nem szeretne olyan helyzetbe kerülni, mint az a hazai és a pakisztáni megrendelésre legyártani nem tudott TAI (Turkish Aerospace Industries) T-129 ATAK harci helikopterek esetében történt. Éppen ezért a jelenleg még fejlesztés alatt álló T-929 ATAK 2 harci helikopterekhez Ukrajnából szerzik majd be a gázturbinákat. A 2023-ban levegőbe emelkedő első ATAK 2-t két, egyenként 2500 lóerő leadására képes gázturbinával fogják ellátni. Ezekkel a helikopter maximális felszállótömege elérheti majd a 11 tonnát is, míg a szállított fegyverzet tömege 1500 kilogramm lesz. A hírek szerint a törökök az ATAK 2-t a Szíriában megszerzett harci tapasztalatok alapján fejlesztik, és kiemelt figyelmet fordítanak a személyzet védelmére.
Új, tíz éve fejleszteni kezdett precíziós aknavető-lőszert mutatott be az Elbit Systems. Az Iron Sting névre keresztelt lőszer kettős, félaktív lézeres és műholdas irányítórendszerrel egyaránt rendelkezik. Az évek óta fejlesztés alatt álló 120 milliméteres Iron Sting-el a közelmúltban hajtották végre a kísérleti lövészetet Izrael déli részén. Ezek során használták az M113-as lövészpáncélosra szerelt Cardom, illetve a Hummer-re szerelt Cardom spear aknavetőket is. Amint az Iron Sting befejezi utolsó próbáit, az Elbit megkezdi a tömeggyártást az izraeli védelmi erők számára.
Egyes források szerint Algéria közel áll ahhoz, hogy véglegesítse Szuhoj Szu-34-es megrendelését. Az észak-afrikai ország esetében már több mint egy éve keringenek hírek 14 darab Szu-34-es bombázó beszerzési terveiről. Több közel-keleti székhelyű sajtóorgánum szerint az első hat algériai Szu-34 gyártása 2021 januárjában már elkezdődött, ezeket az év végéig befejezi majd a gyártó. Így a légi és a földi személyzet képzése a 2022-es évben kezdetét is veheti majd. A többi Szu-34-et 2022-ben, illetve 2023-ban gyártják le az oroszok. Várhatólag az algériai export gépek a Szu-34ME típusjelzést viselik majd és képességeikben csak kevésben lesznek elmaradva orosz társaiktól. A repülőgépek megvásárlásával kapcsolatos tárgyalások több mint nyolc évet vettek igénybe. A múltban Oroszország a Szu-34-es nagyon lebutított exportváltozatát kínálta, amely Algériát nem érdekelte, így nagy a valószínűsége, hogy sikerült egy többet tudó variánsról megállapodni. Az értesülések azt is megemlítik, hogy amennyiben Algéria elégedett lesz a Szu-34ME képességeivel, további példányokat is megvásárolna.
Az IDEX 2021 Nemzetközi Védelmi Kiállításon és Konferencián mutatta be új, rakéták és tüzérségi lövedékek elleni rakétáját az Egyesült Arab Emírségek béli HALCON, az Edge Group 2017-ben alapított leányvállalata. A 10 kilométeres hatótávolságú SkyKnight rakéta indítására és tárolására egy 60 rakétát befogadni képes konténer szolgál. Elkélhet ez a mennyiség, hiszen a Skynight integrálható a Rheinmetall AG Skynex légvédelmi rendszerébe. A konténer 3,5 másodperc alatt összesen 16 SkyKnight rakéta indítására képes, míg a Skynex képes egyszerre akár 80 bejövő cél nyomonkövetésére és semlegesítésére, a rakéták mellett akár a 35 milliméteres RG Mk3-as gépágyúval is. A Skynex használható települések, fontos épületek, létesítmények, valamint menetben lévő erők, és hajók védelmére is.
Japánban 2021. március 17-én hajtották végre utolsó repülést a McDonnell Douglas F-4EJ Phantom repülőgépekkel. A Nagoyától északra fekvő Gifu légibázisról három példány (a 17-8301/301, 47-8336/336 és 07-8431/431) emelkedett a levegőbe, majd szállt le körülbelül 40 percnyi repülést és több áthúzást követően. Érdekesség, hogy a 301-es Phantom, az az F-4EJ volt, amelyet nem modernizáltak Kai változatra, és egyben az első F-4-es is, amelyet 1971-ben hazarepültek az Egyesült Államokból, ezáltal a japán szolgálatban a legrégebbi Phantom is lett. A Japán Légierő a típust utolsóként repülő százada, a 301-es Taktikai Vadászrepülő Század 2020. november 20-án hajtotta végre utolsó repülését az F-4EJ Kai Phantom II vadászgépekkel. A Japán által megrendelt 140 F-4EJ-ből csak az első kettőt gyártották az Egyesült Államokban, a többit a Mitsubishi Heavy Industries készítette el. Ezek közül 96 F-4EJ-t módosítottak az F-4EJ Kai szabványra, amelynek során a Westinghouse APG-66J impulzus doppler radar váltotta fel az APQ-120-at, több üzemmódot és jobb képességeket kínálva. A frissítés lehetővé tette a hajóelleni rakéták, a Mitsubishi által gyártott ASM-1 és ASM-2, valamint egyéb földi célok elleni fegyverzet alkalmazását is. Másik 15 F-4EJ és F-4EJ Kai-t átalakítottak RF-4EJ felderítő repülőgépekké. Az utolsó RF-4E-k 2020. márciusban vonultak nyugdíjba. A világon az utolsó Phantom II is Japánban épült meg, ez az F-4EJ a 17-8440-es gyártási számot kapta és 1981. május 21-én gördült le a gyártósorról. A 301-es század volt az első japán repülőegység, amely 1972 augusztusában megkapta az F-4EJ-t.
Érdekes éleslövészetet hajtottak végre egy FIM-92J Stinger kézi légvédelmi rakétával 2020. szeptember 8-án. A Raytheon ennek során bebizonyította az amerikai hadseregnek, hogy képes a földi célpontok ellen használatos FGM-148 Javelin irányított rakéta LWCLU célzórendszerével lehetséges a Stinger rakéta eredményes alkalmazására is. Célként egy pilóta nélküli repülőgép szolgált, melyet a rakéta megsemmisített.
Március 15-én balesetet szenvedett egy Lockheed Martin F-22A Raptor lopakodó repülőgép. A floridai Eglin bázison, helyi idő szerint 15 óra 30 perc körül, egy vészhelyzet miatt landoló gépnek eddig tisztázatlan okból becsukódott az orrfutóműve. Ez csaknem két hónappal azután következett be, hogy egy másik F-22-es nagyon hasonló balesetet szenvedett a virginiai Langley támaszponton, szintén futómű probléma miatt. A mostani esetről a világhálóra felkerült képek alapján a Raptor sérülései nem tűnnek súlyosnak.
Egy fejlett orosz légvédelmi rendszert vásárolt meg Washington. A meg nem erősített hírek alapján az eladó az Egyesült Arab Emírségek volt. A rendszer pedig egy Pantsir Sz1 (SA-22), amely Líbiában tűnt fel. Ezt az egyik líbiai milíciától vásárolta meg az Egyesült Arab Emírségek, amely nem tudni mennyit fizetett az értékes zsákmányért. A Pantsir Sz1 egy Boeing C-17-es Globemaster teherterébe került egy Tripolitól nyugatra fekvő, rögtönzött leszállópálya mellett, amelyről felszállva egyesen az USA-ba repítette a teherszállító repülőgép.
Újabb probléma miatt került címlapra több helyen is az amerikai légierő új légi utántöltő és szállító repülőgépe, a Boeing KC-46S Pegasus. Az OBIGGS, vagyis a fedélzeti semleges gáztermelő rendszer a repülőgépek fedélzetén az üzemanyagtartályból elfogyasztott mennyiség helyét tölti fel robbanást nem okozó gázzal. Ez egy KC-46A-hoz hasonló tartálygép esetében is egyértelműen fontos. A hatályos előírások szerint a repülőgép csak akkor szállhat fel, ha az OBIGGS rendszer üzemkész. Az üzemképesség mértékéről egy számláló segítségével bizonyosodhatnak meg a pilóták, ami visszafelé számol és a nulla értéket elérve mutatja az üzemképességet. A probléma az, hogy a megjelenített számoknak semmi közük a valósághoz. A semleges gáz előállítása a legtöbb esetben nagyjából 1,5 órát kellene, hogy igénybe vegyen, de ismeretlen okokból ez sokkal tovább, akár több óráig is eltarthat.
Ugyanis a rendszer több alkalommal is képes eldobni az adatokat, így az eljárást, vagyis a visszaszámlálást elölről elkezdeni. Gyaníthatóan szoftverhiba húzódik meg a háttérben. Ez a hiba nem veszélyezteti a repülőgép biztonságát, épp ellenkezőleg, javítja azt. Ez azonban megnehezíti a menetrend szerint tervezett repülési feladatok lebonyolítását, mivel néha több órát kell várni a Pegasus felszállásra. Vagy éppenséggel veszélyt is jelenthet, ha a tankernek egy a tenger felett repülő géppel, gépekkel lenne randevúja, ahol igencsak szüksége lenne az életet jelentő üzemanyagra. Amíg nem találnak választ a problémára, a légierő ideiglenes megoldást fog alkalmazni. Nemes egyszerűséggel az USAF megváltoztatja az ide vonatkozó szabályozásokat, amelyek lehetővé teszik majd a repülőgépek felszállását, még akkor is, ha a rendszerindítás visszaszámlálása nincs befejezve. A módosítás várhatólag már áprilisban bevezetésre fog kerülni.
Vevőket keres az Erickson Inc. az általuk gyártott légi darura. Ez pedig nem más, mint a Sikorsky CH-54 Tarhe, melynek gyártási jogait 1992-ben vásárolta meg az Erickson, így a típusjelzése innentől fogva Erickson S-64E/F lett. A gyártás újraindítása előtt 1350 módosítást végeztek el a több évtizede tervezett helikopteren, de foglalkoztak a régebben gyártott példányok korszerűsítésével is. A teheremelés mellett tűzoltásra is alkalmas helikopterek számára most egy újabb korszerűsítés program válik elérhetővé, illetve megrendelés esetén az új gépek már ebben a konfigurációban készülhetnek el. Ez pedig az S-64F+, ami új kompozit rotorlapátokat kapott, amelyek növelik a helikopter teheremelési képességét, és csökkenti a gyártási és karbantartási költségeket. Továbbá a teljesen digitális pilótafülke műszereivel és az éjjellátó szemüveg használatát lehetővé tevő belső világításával az Erickson S-64F+ készen áll akár katonai célú felhasználásra is. Úgy tűnik, hogy az amerikai hadsereg és az amerikai tengerészgyalogosok is érdeklődnek az S-64F+ iránt, amelyekkel a teheremelési feladatok alól tudnák mentesítni a CH-47 Chinook és a CH-53 Super Stallion helikoptereiket. Továbbá a törzs alá szerelhető konténer segítségével szállítási feladatokra is igénybe tudnák venni az S-64F+-okat.
Ebben az évben is tesztlövészetet hajtottak végre az Egyesült Államokban az izraeli Rafael Advanced Defense Systems által gyártott SPIKE NLOS rakétával. A fegyver képességeit 2019-ben és 2020-ban is vizsgálták az amerikaiak. A nagy hatótávolságú, 25 kilométeres lőtávval rendelkező rakétákat a Boeing AH-64E Apache harci helikopterek fogják majd alkalmazni. 2009 végi bemutatása óta a SPIKE NLOS a rakétacsalád legnagyobb indulótömegű (70 kg) és hatótávolságú változata. Feladatkörének bővülését jelzi a harci részének cserélhetősége, így már hajók ellen is alkalmazható. Ezekből már Fülöp-szigetek és Dél-Korea is rendelt AugustaWestland AW159 Wildcat helikoptereik számára. Az izraeli AH-64-ek már évek óta alkalmazzák a SPIKE több változatát is. Az amerikai hadsereg az elmúlt években a lövészeti tesztek során kilenc SPIKE NLOS rakétát indított az AH-64E-ről. Ezek során történt éjszakai indítás is, de egy valami közös volt bennük, mégpedig az, hogy minden alkalommal sikerült a célt leküzdeni Arizona hegyvidéki sivatagában.
A mostani, 2021 februárjának második hetében végrehajtott próba alkalmával egy álló vízfelszíni célpontot semmisített meg a SPIKE NLOS Florida partjainál. A mozgó célpont elleni tesztlövészetet a rossz időjárási viszonyokra hivatkozva lemondták. 2020 júniusában Rafael bejelentette, hogy kifejleszti a SPIKE NLOS rakéta ötödik generációs változatát, amelynek maximális hatótávolsága immáron 32 kilométer lesz. Érdekesség, hogy a 2021. februári lövészet során éppen ezt a távolságot adták meg a felszíni célpont esetében, így talán már a legújabb változattal ismerkedtek meg az amerikaiak. A SPIKE NLOS a nagy hatótávolságával és pontosságával kibővíti az Apache harci képességeit, akár a kisméterű hajókkal szemben is. Az eddig nyilvánosságra került fotók alapján az AH-64E Apache harci helikopter a jobb külső felfüggesztési ponton hordozta a SPIKE NLOS rakéták konténerét, iker felfüggesztő segítségével. Ez az elrendezés megegyezik az izraeli AH-64-ekről készült fotókon láthatóval. Jelenleg még csak átmeneti megoldásként tekintenek az izraeli rakétára, míg a hasonló képességű amerikai rakéta el nem készül. Amennyiben a jövőben mégis nagyobb mennyiség megvásárlásról születne döntés, úgy a helyi gyártásban várhatólag a Lockheed Martin fog együttműködni az izraeli céggel.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Aerospatiale AS-332M1 Super Puma
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II
Catégories: Biztonságpolitika
2021.03.13
A szlovák légierő két Mil Mi-17-esén a közelmúltban elkezdték a nagyjavítást. A két forgószárnyas február 26-án, illetve március 2-án érkezett meg a LOTN (Letecké opravovne Trenčín, Trencséni Repülőgép-javító Vállalat) telephelyére. A helikoptereknek hét évnyi üzemelés, vagy 1000 repült óra után teljes felújításon kell átesniük. A nagyjavítás során az összes alkatrészt szétszerelik, vagy kicserélik, megvizsgálják a további használat előtt. A festéket is eltávolítják és újrafestik a helikoptereket. A hírben szereplő két Mi-17-es, a 0827-es Mi-17LPZS, és a 0846-os Mi-17M közül az előbbit már évek óta repülésre képtelen állapotban tárolták a típusnak otthont adó eperjesi bázison.
Van, ami mellett nem lehet elmenni, mert pusztán más sem tette. Most egy ilyen hír következik. Az ukrán légierő egyik MiG-29-es harci repülőgépe sérülést szenvedett szerdán este. A vadászgépnek egy tiszt hajtott neki Volkswagen Touran gépjárművével, eléggé ittas állapotban a Vaszilkiv mellett lévő katonai repülőtéren. Az éppen vonatott, digitális festésmintával rendelkező fehér 08-as oldalszámú Fulcrum-ba hátulról hajtott bele a Volkswagen Touran. Az ütközés következtében a repülőgép kigyulladt, de a keletkezett tűzet a tűzoltók idejében megfékezték és eloltották. A baleset a repülőgép jobb hajtóművének, valamint a jobb függőleges vezérsíkjának és a stabilizátorának roncsolását is okozta. A századosi rendfokozatú tiszt zúzódásokat szenvedett a mellkasán és az arcán. Bár a MiG-29-es sérüléseinek felmérése még tart, nem zárható ki a károsodás miatt hadrendből történő kivonása sem.
Továbbra is Ukrajnában maradunk, de most egy sokkal józanabb hír apropóján. Kijevben ugyanis eldöntötték, hogy államosítani fogják a Motor Szics-et, mely a világ egyik legnagyobb repülőgép- és helikopter-hajtóműveket, valamint erőművi gázturbinákat gyártó vállalata. Az ok az, hogy nemzetbiztonsági stratégiai jelentősége van a cégnek. A két évtizede privatizált vállalat esetében az utóbbi években félő volt, hogy teljesen kínai befolyás alá fog kerülni. A kínai Skyrizon légiipari befektető legutóbb 2019-ben tett ajánlatot a több mint százéves, de már jó ideje nem túl jó pénzügyi helyzetben lévő Motor Szics többségi tulajdonrészének megvásárlására. 2017-es médiajelentések szerint a Skyrizon mintegy 80% -os részesedést halmozott fel a Motor Szics-ben, melynek megvásárlására már 2016-ban is ajánlatot tettek. Az eladás ötletét Washingtonban sem nézték jó szemmel és megpróbálták azt megakadályozni.
Különleges festést kapott egy német C-160 Transall (Transporter Allianz) szállító repülőgép. A hohni Lufttransportgeschwader 63 (LTG 63) ezred 50+40 lajstromjelű C-160-asa a típus 2021 végén történő kivonása alkalmából viseli különleges festését. A szárny felső felére Németország és az alakulatnak otthont adó Schleswig-Holstein tartomány zászlaját festették fel, a szárny középső részén pedig a 63-as szám látható egy világtérkép felett. A hajtóművek gondolái, a függőleges vezérsíkon lévő kormányfelület, valamint a törzs oldalán lévő futógondolák eleje narancssárga festést kapott. A törzs oldalán feltűnik az alakulat jelvényében is látható méh, valamint a 63-as szám is. A Németország és Franciaország által az 1960-as években közösen kifejlesztett repülőgép 1968 óta szolgál a német légierőnél, így az 1968-as és a 2021-es évszám is feltűnik a fehérre festett szárnyak alsó részén. A hírek szerint a C-160-as Transall-ok kivonásával az LTG 63-as Szállítórepülő-ezred is felszámolásra kerül szeptemberben.
A következő évtől kerülnek átadásra a franciákkal közös egységbe szervezett amerikai Lockheed Martin C-130J Super Hercules szállító, és a légi üzemanyag átadásra képes KC-130J repülőgépek Németország részére. Az első C-130J 2022 februárjában érkezik majd meg a normandiai Évreux-i BA105 légibázisra, míg az alakulat a bevethetőségét 2024 nyarára éri el. A támaszponton természetesen már folynak az építkezések, ezek mintegy 70 millió eurós költségeit a két ország megosztja egymás között. Franciaország már kapott két C-130J és két KC-130J Super Hercules-t, míg a németek 2022 februárjától kezdődően vehetik át hat gépüket, félévenkénti esedékes kézbesítési időpontokkal. Az USA-ban történő átképzést már maguk mögött tudó német pilóták jelenleg a francia C-130J típusú repülőgépeken repülnek, de még mindig az Orléans-Bricy állomásról. Idén nyáron települnek majd át Normandiába.
Felszállási tilalom alatt állnak Belgium Lockheed Martin F-16AM/BM harci repülőgépei március 9. óta. A Benelux-országok feletti légvédelmi készültséget éppen ezért a Holland Királyi Légierő (RNLAF) gépei vették át a belgáktól. A repülési tilalmat egy február 11-i eset miatt rendelték el, amikor is a Florennes-i támaszpontról felszállt egyik F-16-os (FA-118) Pratt&Whitney F100-as gázturbinájában meghibásodás lépett fel. A hajtóműből kirepülő alkatrészek nem okoztak komoly sérülést a repülőgépen, melynek pilótája sikeresen le tudott szállni az F-16-al. Az eset kivizsgálása során a többi F100-as gázturbinát is átvizsgálták, és olyan nyomokat fedeztek fel többön is, ami hasonló meghibásodással járhat a jövőben. Az alkatrészcserével megoldható javítás időtartama hajtóművenként 5 munkanap, de a szükséges alkatrészből kevés áll rendelkezésre. Belgiumban 40 darab együléses AM és 9 kétüléses BM változatú F-16-os van még hadrendben.
Március első felében két Lockheed Martin F-35-ös is végrehajtotta első repülését. 2021. március 2-án az Olaszországban gyártott kilencedik holland Lightning II-es, az F-017-es jelzésű emelkedett a levegőbe. Március 8-án viszont az első dán F-35-ös, az l-001-es szűzfelszállásának a dátumává vált, amit texasi Fort Worth-ben hajtott végre és 90 percen át tartott. Így az Egyesült Királyság, Hollandia, Norvégia és Olaszország után Dánia az ötödik európai állam, melynek 5. generációs harci gép lett. Az L-001-es számú gép összeszerelése 2020 augusztusában kezdődött el és 2021 januárjában fejeződött be. A berepülést követően 2021 áprilisában átadásra kerülhet majd az európai megrendelő számára. Egy ideig ez is az arizonai Luke támaszponton lesz majd megtalálható, ahol részt fog venni az RDAF légi és földi személyzetének átképzésében. Dánia eddig összesen 27 F-35-öt rendelt meg, ezeket 2027-ig készít el majd az amerikai gyártó. Hazai földre várhatólag csak 2023-ban érkezik meg az F-35A Lightning II, amely a Skrydstrup légibázist tudhatja majd otthonául. Dánia mondhatni igencsak későn, 2013 és 2016 között választotta ki az F-16AM/BM (MLU) Fighting Falcon gépek utódjául az F-35-öt.
Brit lapértesülések szerint Nagy-Britannia a közeljövőben akár drasztikusan is lecsökkentheti majd a beszerezni kívánt Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázók darabszámát. Az Egyesült Királyság csak 48 repülőgépet vásárol majd meg, a korábban ismert 138-as darabszámtól messze elmaradva. Tény, London eddig pontosan ennyi F-35B megrendelését véglegesítette, ezeket 2025-ig kell átadnia a gyártónak. Azonban azt is meg kell említeni, hogy ennyi F-35B megléte nem fogja lehetővé tenni a két QUEEN ELIZABETH-osztályú repülőgép-hordozó egyidejű alkalmazását, hiszen a képzésében használtakkal, illetve az időszakos karbantartáson lévőkkel is számolva a két hordozóra vetítve 60-70 darab F-35B beszerzésére lenne szükség. A Sunday Times jelentése szerint a további 90 darab F-35 Lightning II-es harci repülőgép megrendelését törölni kell majd a fejlesztés alatt álló Tempest vadászgép javára. Ugyanezen okból a 24 jelenleg legidősebb Tranche 1-es Typhoon vadászgép a tervezetnél korábban, 2030 körül nyugdíjba megy. Ezeket a korai variánsokat még pár éve kizárólag légvédelmi feladatok ellátására, illetve légiharc-gyakorlatokon az ellenfél szerepének eljátszásra még alkalmasnak találták. A lap a döntést azzal magyarázza, hogy a nagyon hosszú távú programok során a dolgok megváltozhatnak, más képességekre lehet szüksége egy államnak, hiszen a fenyegetettség mértéke és iránya is változhat időközben.
Várhatóan csökkenteni fogják a RAF szállítási kapacitását is, mind a 14 C-130J Hercules előrehozott kivonását is megemlítette a lap. Ezáltal az Airbus A400M Atlas marad a taktikai légszállítás alappillére, bár aggodalmak merültek fel, hogy ezek a repülőgépek nem a legalkalmasabbak a különleges erők feladatainak támogatására. Szintén leépítés várhat a forgószárnyasokra is, mégpedig igen drasztikus 41%-os. Itt elsősorban a Puma HC.2-ek lehetnek majd az érintettek, amelyekből 23 darab bár korszerűsítve lett, de szolgálatuk az 1970-es évek elejére nyúlik vissza. A fenti leépítési tendenciák mellett fejlesztési is megvalósulhat majd, hiszen a The Telegraph szerint a királyi haditengerészet repülőgépek indítására és megállítására képes szerkezeteket keres. Ezeket már akár 2023-tól fel is szerelnék a már megépített repülőgép-hordozók fedélzetére, amennyiben a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt kifejleszthetők és üzembiztosak lesznek. Az indítórendszer 25 tonnás tömegű repülőgéppel, míg a megállító 21 tonnással kell, hogy meg tudjon birkózni. A 2023-as dátum azért is figyelemre méltó, mert a HMS QUEEN ELIZABETH akkor lesz nagyobb mérvű karbantartáson, így az átépítése viszonylag könnyen megvalósítható lenne.
Londonban a beszerzésre is figyelmet fordítanak, hiszen március 11-én jelentettek be egy fegyvervásárlást. Ennek során az új Lockheed Martin AGM-179 JAGM (Joint Air-to-Ground Missile) irányított rakéták kerültek megemlítésre, amelyeket 201,75 millió dollár értékben szereznének majd be. A kettős irányítású (félaktív lézer+radar) rakéta hatótávolsága felülmúlja a fejlesztési alapként szolgáló AGM-114R Hellfire hasonló adatát. Ennek ára a továbbfejlesztések ellenére mégis megnövekedett tömeg lett, így a Hellfire 45-50 kilogrammjához képest az AGM-179A 52 kilogrammot nyom. A rakéták számáról nem közöltek részleteket, bár a szerződésből kiderül, hogy a szállítások 2023. december 31-ig befejeződnek. Várható hordozóeszközeik a Boeing AH-64 Apache harci helikopterek, a General Atomics Aeronautical Systems Inc. MQ-9 pilóta nélküli repülőgépek és a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázók lehetnek.
Franciaországban Éric Trappier, a Dassault Aviation vezérigazgatója sajtótájékoztatón jelentette be, az FCAS (Future Combat Air System) következő generációs harci repülőgép fejlesztését akár a franciák egyedül is képesek lesznek végigvinni, amennyiben a jelenlegi társaik, vagyis a németek és a spanyolok kiszállnánk a programból. Természetesen a franciák is azt szeretnék, hogy az alkotómunka közös legyen, de nem szeretnék az irányítást kiadni a kezükből. Berlin és Párizs megállapodtak abban, hogy Franciaország vezeti a következő generációs harci repülőgép programját, cserébe Németország pedig átveszi a vezetést az új MGCS harckocsi létrehozásában. Csakhogy Spanyolország tavalyi csatlakozása az FCAS-hoz felborította ezt a kényes egyensúlyt. Kezdetben a Dassault és az Airbus fele-fele arányban osztozott meg a munkán. Miután Spanyolország csatlakozott és aláírták a program demonstrációs szakaszára vonatkozó első keretszerződést, átalakítás történt. Eredetileg az Indra volt a vezető a spanyol oldalon, de végül az Airbus Spain vette át a helyét. A Dassault, valamint az Airbus német és spanyol fióktelepei közötti munka egyenlően megvalósított részarányával a részvétel kétharmada végső soron az Airbus-nál van, amely formálisan két szervezetként van jelen. A franciák számára ez a helyzet nehezen elfogadható.
Főleg azután, hogy a németek kijelentették, szeretnék elérni, hogy a második demonstrátort ők építhessék meg. Ebből eredetileg csak egyet építettek volna meg, Franciaországban. Így franciák elveszettnek látják a vezető szerepüket, amit nem szeretnének. Ezért kötik az ebet a karóhoz, akár azon az áron is, hogy egyedül maradnak. Trappier szerint a B terv esélyeit jelentősen növeli, hogy a francia ipar (Dassault, Safran, Thales, MBDA) rendelkezik minden szükséges kompetenciával, ami a fejlesztéshez kell. A pénz továbbra is külön kérdés. A multinacionális programok, például az Eurofighter, és az FCAS fő gondolata éppen a költségek csökkentése. Több ország részvétele lehetővé teszi, hogy több pénz álljon rendelkezésre, a nagyobb megrendelések pedig csökkentik a végtermék árát. Ezenkívül, több vállalat képességeinek kombinálása elméletileg lehetővé válik a projekt fejlesztési szakaszának lerövidítését, ami ismét alacsonyabb költségeket jelent.
Spanyolország a Kanári-szigeteken állomásozó 46. repülőezrednél található Boeing F/A-18 Hornet vadászbombázóit ettől az évtől kezdik majd el kivonni a hadrendből. A cseréjükre szolgáló gépekre azonban jelenleg még nincs érvényes szerződés megkötve. A Honvédelmi Minisztérium szándéka 20 Eurofighter megvásárlása, ezek így kiegészítenék a már meglévő 70 Eurofighter-t, amelyek az Albacete és Morón de la Frontera (Sevilla) bázisokon repülnek. Mivel a szerződés aláírása eddig nem történt meg, így ezek átadása csak 2025-től valósulhatna meg. Megoldást jelent erre az időszakra, ha a Hornet-et repülő két másik bázis, nevezetesen Zaragoza, vagy Torrejón de Ardoz (Madrid) gépállományából csoportosítanának át alaposan korszerűsített EF-18M gépeket a Kanári-szigetekre. Itt jelenleg csak az USA-tól az 1990-es évek végén, az úgynevezett CX program keretében megvásárolt 24 használt példányokból található meg 20 darab. A magas hőmérséklet, a levegő magas pára-és a sótartalma együttesen igencsak hamar megnövelte az eredetileg tengeri körülményekre tervezett példányok üzemeltetési költségeit.
A zord időjárás hatásainak enyhítésére elindított ellenlépés is csak a 2024-ig történő szolgálatban maradást teszi lehetővé. Az idei év végétől kezdődő nyugdíjazást az első becslések szerint körülbelül 2 milliárd euróba kerülő beszerzés tenné ideiglenes darabszám csökkenéssé. Az Airbus éppen a maga részéről ajánlotta fel Spanyolországnak, hogy csatlakozzon Németországhoz, amely épp most rendelt további 38 új Eurofighter-t, a gyártási költségek csökkentése érdekében. A korszerűsített EF-18M gépek sem örökéletűek, hiszen ezek kivonása is kezdetét fogja venni 2025-től. Utódaik jelenleg jó eséllyel szintén a Eurofighter-ek lehetnek.
Oroszországban ez év végig tervbe van véve egy LADA-osztályú tengeralattjáró átvétele a haditengerészet részéről. Ez éppenséggel a második LADA-osztályú tengeralattjáró. A KRONSTADT (B-586) nevű egység építését még 2005-ben kezdték el, de finanszírozási és egyéb gondok miatt, építését 2009-ben felfüggesztették és 2013-tól folytatták, így csak 2018 szeptemberében jutott el a vízrebocsátásáig. A Project 677-ként is emlegetett tengeralattjárókból az orosz flotta eddig egy darabot, a SZENTPÉTERVÁR-t vette át. A LADA-osztály vízkiszorítása 1750 tonna, hossza 66,8 méter, szélessége 7,1 méter, maximális sebessége 21 csomó, legénysége 35 fő és hat 533 milliméteres vetőcsövéből a torpedókon felül képes, a több mint 500 kilométer feletti hatótávolságú, hajók és szárazföldi célpontok ellen egyaránt alkalmazható Kalibr 3M54 (NATO-kód: SS-N-27 Sizzler) csapásmérő robotrepülőgépek hordozására és indítására is. Az egyéb gondok a SZENTPÉTERVÁR által mutatott teljesítmény volt, ami igencsak elmaradt a flotta elvárásaitól.
A problémák olyan súlyosak voltak, hogy a haditengerészet azt követelte, hogy állítsák le a már folyó építési munkákat a másodikkal és a harmadikkal. Mindez azért volt meglepő, mert a második LADA majdnem készen állt a vízre bocsátásra. Emiatt a befejezetlen egységet nem selejtezték, és az eddig elkészült tengeralattjárót megőrizték, amíg valamilyen megoldást találnak az összes problémára, akkor gyorsan be lehessen fejezni a munkát. Ez végül megtörtént, és 2018 szeptemberében megtörtént a vízre bocsátása. A harmadik LADA építését 2015-ben kezdték meg, de ezt is leállították, mielőtt még vízre került volna. Leginkább a levegőtől független meghajtó rendszerben lévő hibák, illetve a rendszer képességei miatt történtek ezek a hátráltatások. Ha igazak a hírek, a KRONSTADT esetében napjaikra már egy kiforrott rendszerről lehet beszélni, amelyik megfelel a haditengerészet elvárásainak.
Már a Zsukovszkij tesztközpontban található meg az elsőnek elkészült Tupoljev Tu-160M2-es (NATO-kód Blackjack) szuperszonikus stratégiai bombázó. Ez a példány a piros 14-es oldalszámot és Igor Sikorsky nevét viseli. A gép a 2020-as év februárjában készült el, de az új hajtóművek késése miatt a levegőbe emelkedést csak hónapokkal később tudták végrehajtani vele. Az első Tu-160M2 első repülésére 2020. február 2-án került sor, még a régi hajtóművekkel, és az 2 óra 34 percig tartott. Az immáron a Kuznyecov NK-32-02-es sugárhajtóművek által hajtva 2020. november 3-án végezte el az első felszállását. Ezt 5 évvel ezelőtt még 2018-ra várták. A modernizált Tu-160M2 stratégiai bombázó első repülése az új gázturbinákkal 2 óra 20 percig tartott, és 6000 méteres magasságban hajtották végre. Egy 2015-ben tett bejelentés alapján a Tu-160M2-es a kevesebbet fogyasztó NK-32-02-eknek köszönhetően 1000-1650 kilométeres hatótávolság növekedést tud majd elkönyvelni. Ez főleg az optimalizált kompresszor és turbina lapátok révén vált elérhetővé. Még 2018. október utolsó napjaiban derült ki, hogy Moszkva 22 darab NK-32-02-es sugárhajtóművet rendelt meg a modernizált Tupoljev Tu-160M2 és Tu-22M3M bombázógépei számára.
Moszkva az összes jelenleg meglévő, vagyis 16 darab Tu-160-át korszerűsíteni fogja és 2018. január 25-én szerződést írtak alá további 10 új építésű bombázó megvásárlásáról is, egyenként 15 milliárd rubel értékben. A távlati tervekben összesen 50 darab Tu-160-on szeretnék látni a légierő felségjelét. Az új variáns tömeges megjelenésére 2023-tól lehet számítani. A modernizált változat új fegyvereket, továbbfejlesztett elektronikát és repülőelektronikát fog kapni, így harci hatékonysága a kétszeresére fog emelkedni. Az új erőforrásra feltétlenül szükség volt, hiszen a Tupoljev Tu-160-as stratégiai bombázók hajtóműve már évek óta, egészen pontosan 1993-tól nincs gyártásban, ezért a bombázók üzemképességének fenntartása igen nehézkessé vált. Egyébként az NK-32-02 nem igazán új szerzemény, még 1987-ben fejlesztették ki, de a Szovjetunió összeomlása után eddig nem került sorozatgyártásba. A Ruselectronics Group 2020. augusztusi közleménye szerint a modernizált csapásmérők kommunikációs csomagját az ötödik generációs Szuhoj Szu-57-es vadászgép számára létrehozott kommunikációs platformon fejlesztették ki. Fő előnyei, a nagyfokú megbízhatóság, a gyors információátvitel, a kis súly, valamint az energiahatékonyság. Ennek a kommunikációs rendszernek már 2020 nyarán folytak a légi tesztjei, ezek alatt magas megbízhatóságot tudott felmutatni.
Egy újabb alvázra helyezték fel a Sosna rövid hatótávolságú légvédelmi rendszert. A Strela-10M utódja 12 rakétájával jelent veszélyt 10 kilométeren belül és 5000 méteres repülési magasság alatt a levegőben tartózkodó eszközökre. Elsőként a többcélú MT-LB könnyű páncélozott lánctalpas járműre szerelve volt látható a Sosona, majd ezt követte a BMP-3-as gyalogsági harcjárműre szerelt variáns. A legújabbat a Nudelman Tervezőiroda (az Almaz-Antey Corporation leányvállalata) alkotta meg, hordozójárműként immáron nem egy lánctalpas technika, hanem a BTR-82A 8x8-as kerékképletű gyalogsági harcjármű szolgált. Ennek teherbírása lehetővé tette a javadalmazás csökkentése nélküli felszerelést, vagyis ezen is 12 rakéta található meg.
A legfrissebb hírek szerint a török Altay harckocsikba Dél-Koreából vásárolt motor és sebességváltó kerül beszerzésre. Állítólag a Doosan és az S&T Dynamics egyaránt aláírta már a szerződését a török BMC-vel. A 2021-es év januárjának közepén még arról érkeztek hírek, hogy készülőben van az Altay harckocsiba szánt Batu harckocsimotor első prototípusa is Törökországban. A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat talán 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. A Batu a török BMC cég által kifejlesztett erőforrás, amely cég a dízelmotor mellé egy automata váltót is megalkot. A BMC az olasz Fiat/Iveco-val együttműködve indította el egy új, 1600 lóerő teljesítményű motor kifejlesztését. Ennek ellenére 2020 elején újra behúzták a kéziféket Törökországban az Altay harckocsi esetében. Az akkor tett bejelentés szerint 18 hónappal elcsúsztatják a páncélos sorozatgyártásának megindítását, mivel nem sikerült erőforrásokat szerezni az első példányok számára. A német MTU mindössze 4 motor szállítását vállalta arra a 2020-as évre, így, mivel más erőforrás nem állt rendelkezésre, ez az egyetlen egy lehetőség maradt a törökök számára. A 2019-es év végén pedig úgy tűnt az addigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást már akkor is a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta.
Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele. A vita végül a felek szakításához vezetett, aminek következében már akkor látható volt, hogy ez a (félre)lépés további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt akkor még nem lehetett tudni.
Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban még 2017-ben teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval volt képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. Meg kell említeni, hogy a 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.
Persze a dél-koreai motor és sebességváltó sem (volt) tökéletes. Dél-Koreában hosszú évek alatt sem sikerül úgy a K2 Black Panther harckocsik módosítása, ahogy azt várták. Szöulban szerették volna az első rendelési tételbe tartozó harckocsikban megtalálható MTU 883–as német erőforrást és erőátviteli rendszert hazaira lecserélni a később gyártottak esetében. A helyi ipar elvárásai szerint ez megnyitotta volna az utat a harckocsi exportja előtt. De 15 év elteltével be kellett látni, az eddigi erőfeszítések csak a motor esetébe hozták meg az eredményeiket, a Renk sebességváltót nem sikerült pótolni. Így a 2020-ban, körülbelül 2,56 milliárd dollárért megrendelt újabb 50 páncélos esetében is az 1500 lóerős Doosan Infracore DV27K dízelmotor a német Renk automata sebességváltóján keresztül mozgatja majd a harckocsikat. Ez utóbbi esetében, mint említve lett, megpróbálkoztak hazai fejlesztéssel. A S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automataváltó megbízhatósági és tartóssági problémái miatt újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz. Persze meg kell említeni, hogy a Doosan Infracore által gyártott 1500 lóerős motor nyomatéka nem tette lehetővé a hadsereg által elvárt gyorsulás mértékét az 55 tonnás páncélos számára. Az sorozatgyártás előtt készült néhány darab némelyikébe német MTU erőforrások kerültek, ezek gond nélkül hozták az elvárt értékeket a próbák során. A hadsereg megoldásként csökkentette elvárásait a K2-es szemben, így elhárult a sorozatgyártás előtt álló legfőbb ok.
Izrael nyolc használt, de felújított amerikai Sikorsky SH-60F Seahawk tengerészeti helikoptert állít majd hadrendbe. Ezek csak 2021 végén érkeznek meg, de Izrael már rég eldöntötte, hogy az SH-60F-ek milyen elektronikát és fegyvereket hordoznak. Természetesen a hazai védelmi ipar termékei itt is szerepet kapnak. Az egyik fegyverzet éppenséggel a Rafael Advanced Defense Systems által gyártott Spike NLOS (Non-Line-Of-Sight) irányított rakéta lesz. Ennek a rakétacsaládnak a legnagyobb indulótömegű, 70 kilogrammos rakétájának a darabja 250000 dollárt kóstál, cserébe akár 25 kilométerre lévő célpontok ellen is bevethető. Egy helikopternek csak körülbelül 40 méteres magasságban kell lennie ahhoz, hogy észrevegyen valamit 25 kilométeres távolságban. A Spike NLOS feladatkörének bővülését jelzi, hogy a harci része cserélhető, így már hajók ellen is alkalmazható.
Ezekből már Fülöp-szigetek és Dél-Korea is rendelt AugustaWestland AW159 Wildcat helikoptereik számára, továbbá Dél-Koreában a SandCat járművekre szerelt rakétákat partvédelmi feladatokra is használják, egy esetleges északi támadó hadművelet visszaverése érdekében. Továbbá a szárazföldről indítható változatot használják az északi tüzérség elleni feladatokra is. Egy AW159 Wildcat egyszerre négy Spike-NLOS rakétát szállíthat. Az izraeli AH-64-ek már évek óta alkalmazzák a Spike több változatát is. Az amerikai hadsereg a lövészeti tesztek során kilenc Spike NLOS rakétát indított az AH-64E-ről. Ezek során történt éjszakai indítás is, de egy valami közös volt bennük, mégpedig az, hogy minden alkalommal sikerült a célt leküzdeni Arizona hegyvidéki sivatagában.
Jelenleg még csak átmeneti megoldásként tekintenek az izraeli rakétára, míg a hasonló képességű amerikai rakéta el nem készül. Amennyiben a jövőben mégis nagyobb mennyiség megvásárlásról születne döntés, a helyi gyártásban várhatólag a Lockheed Martin fog együttműködni az izraeli céggel. Az izraeli Sikorsky SH-60F tengerészeti helikopterek az 1990-es évek óta használt francia AS 565-ök utódjai lesznek. Ezek a 4,3 tonnás forgószárnyasok felszereltségben és alkalmazhatóságban is a 10,4 tonnás SH-60F mögött állnak, viszont az eddig hadrendbe állított kisebb SAAR-osztályú hajókon tökéletesen megfelelőnek bizonyultak. A SAAR 6 osztályú rakétás korvettek esetében már lehetőség nyílt a nagyobb és nehezebb helikopterek alkalmazhatóságára is.
Az Egyesült Államok továbbra is akadályozza Pakisztánt a török TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopterek beszerzésében. A 1,5 milliárd dolláros bevételt eredményező, jól induló történetbe belerondított a török-amerikai viszony megromlása. Így a helikoptereket a levegőbe emelő, az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös vállalkozásaként működő LHTEC gyártmányú T800-4A gázturbinák elérhetetlenné váltak. Meg kell jegyezni, hogy már 2017 februárjától Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbina kifejlesztését is. Ezt az erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A Pakisztán által 1,5 milliárd dollárért megvásárolni kívánt 30 darab T129 ATAK harci helikopter előállítása, valamint leszállítása is így a beépíthető hajtóművek hiánya miatt több mint egy évet késhet. Talán ennek, na és az eddigi előre nem lépésnek tudható be az, hogy Törökország egy ügyvédi iroda segítségével próbált meg a 2020-as év második felében lobbizni amerikai kongresszusi képviselőknél és a Fehér Házban is az eladás megvalósulása érdekében. 2021 márciusára kiderült, eredménytelenül. Pakisztán mindenesetre már jelezte, amennyiben a török T129-ek megvásárlása záros határidő belül nem rendeződik, kész kínai gyártmányú Z-10-es harci helikopterek beszerzésére.
Számos helyen rendszeresítették a szovjet időkben kifejlesztett Mil Mi-24 Hind harci helikoptert, valamint annak továbbfejlesztett, korszerűsített változatait. A pakisztániak is vásároltak a Mi-35-ös változatból 4 darabot. A 2017-ben megérkezett forgószárnyasokkal a már több mint 30 éves szolgálati múltat maguk mögött tudó Cobrák nagy magasságokban történő elerőtlenedését szerették volna ellensúlyozni. Nem tudni mi okból, de az emlegetett 20 darab Mi-35-ös megvásárlása már évek óta nem szerepel a tervekben, ellenben egyre inkább hajlanak arra, hogy Kínából vásárolják meg az indiai AH-64E-kel ellensúlyt képező harci helikoptereket. A kiszemelt típus az évek során továbbfejlesztett CAIC Z-10ME lett. A korai változatú Z-10-ből állítólag 3 darab már szolgálatba állt Pakisztánban 2015-ben, ezeket Peking ajándékaként kapták meg. Meg nem erősített információk alapján úgy lehetett tudni, a pakisztániak nem voltak teljesen megelégedve a kínai helikopterekkel. Leginkább az alacsony motorteljesítmény volt az elégedetlenkedés oka. Ezekben a helikopterekben még a WZ-9-es gázturbinák voltak megtalálhatók és ezekkel sok esetben a normál fegyverterhelésnek számító 16 darab AR-1/HJ-10 irányított páncéltörő rakétával a helyi viszonyok között nem voltak képesek a kitűzött repülési feladat végrehajtására a Z-10-ek. Az erősebb WZ-16-os hajtóművek fejlesztését már évekkel ezelőtt elkezdték a kínaiak, ezek talán mostanra kellően kiforrottak lettek. Mindenesetre a kialakult helyzet azt eredményezi, hogy a kínaiaknak lehet esélye. Legvalószínűbb egy 17 darabos Z-10ME megrendelés megvalósulása az elkövetkező hónapokban, hacsak a nemzetközi helyzet nem alakul a pakisztániak és leginkább más gyártók számára kedvezően.
Iszlámábád 48 darab Bell AH-1F Cobra helikoptereit szeretné lecserélni már egy jó ideje, de eddig eredmény nélkül. Első körben a kései utód, az AH-1Z Viper került megrendelésre 15 darabos mennyiségben. A még 2015 áprilisában született megállapodás a forgószárnyasokon felül tartalmazott továbbá 1000 darab AGM-114R Hellfire II lézervezérlésű rakétát is. A Pakisztánban alkalmazott Cobra harci helikopterek utódjai közül az első két példány még 2017-ben készült el. Azonban leszállításra már nem kerültek, mert 2017 augusztusában az Egyesült Államok bejelentette, befagyasztja az eddig nyújtott katonai támogatását Pakisztán irányába. Az eltelt idő alatt több mint 9 darab frissen legyártott AH-1Z Viper harci helikopter került tartós tárolásba az USA területén. A 2019-es év közepén újabb két példány volt jól megfigyelhető a tárolás helye felé vezető repülőúton. Ezek is az amerikai tengerészgyalogság számára gyártott Viper-ektől eltérő, sötétebb festést viselték és a faroktartón lévő „PAKISTAN ARMY” felírat első szava le volt festve. Az amerikai típus után került a képbe a Törökországban gyártott TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopter.
Egy megszületett megállapodásnak köszönhetően Szaúd-Arábiában is gyártásban fognak kerülni a dél-koreai fejlesztésű Biho II önjáró légvédelmi rendszerek. Az ázsiai országban már 2018 közepéből hadrendben álló Biho II-ek létrejöttét eredményező továbbfejlesztés még egy 2010-ben elindított program eredménye, melyben a Doosan Defense Systems & Technology, a Samsung Thales és a LIG Nex1 vett részt. Ennek célja a légi célok megsemmisítési távolságának növelés volt. Ezért a Biho tornyának két oldalán két-két hazai fejlesztésű, 7 kilométeres hatótávolságú KP-SAM Shin-Gung légvédelmi rakéta szállító-indító konténerét helyezték el. A vizsgálatok a 2013-as évben sikerrel zárultak, így a kibővített fegyverzetű Biho II-es megjelenésére már számítani lehetett a szárazföldi csapatoknál. A K200-as páncélozott szállító harcjármű alvázán létrehozott K30 Biho két 30 milliméteres gépágyújának pontos célzását egy integrált tűzvezető rendszer, valamint egy TPS-830K felderítő és tűzvezető radar és egy infravörös kamerarendszer is segíti, melyet a K30-as tornyán helyeztek el.
A Shin-Gung integrációja következtében megnövelték az elektromos rendszer kapacitását és természetesen módosították a tűzvezető rendszert is. A TPS-830K radar képes észlelni és nyomon követni a 2 négyzetméteres radarkeresztmetszetű légi célokat 17 kilométeres távolságból. A gépágyúk elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc, lőtávolságuk 3000 méter. A K30-as barát-idegen felismerő rendszerrel is el lett látva, valamint a K200-hoz képest megnövekedett tömege miatt (13 tonnáról 25 tonnára) egy 520 lóerős MAN - Doosan D2840L motort és erősebb erőátviteli rendszert kapott. A K30 Biho önjáró légvédelmi gépágyú legnagyobb sebessége 60 kilométer per óra, hatótávolsága 500 kilométer. A dél-koreai Doosan DST eddig majd 200 darabot gyártott le a K30 Biho önjáró légvédelmi gépágyú első változatából. Ezek az 520 példányban meglévő K263A1 Chungung 20 milliméteres Vulcan önjáró légvédelmi gépágyúkat egészítik ki. Rijád ambiciózus célkitűzése a hazai haderőben alkalmazott védelmi felszerelések 50% -ának honi előállításának megvalósítása 2030-ig.
Hamarosan újabb MiG-29-es repülőgépek érkezhetnek majd meg Fehéroroszországba. Azonban ezek a gépek nem a helyi légierőt fogják erősíteni, hiszen csak egy alapos nagyjavítás és korszerűsítés miatt teszik tiszteletüket Európában. Ugyanis ezek Banglades tulajdonát képezik, ahol összesen 8 egy-és kétüléses MiG-29-es van hadrendben. A távoli országból 2019 és 2020 között már korszerűsítésre került a fehéroroszok által 4 gép. Ezek képességei a hírek szerint igen közel állnak az orosz SzMT variánsokhoz, bár a modernizáció során a fehérorosz BM változat kerül megalkotásra.
Hamarosan jelentős előrelépés várható majd az indiai KALVARI-osztályú (francia SCORPENE-osztály) tengeralattjárók levegőtől független meghajtása terén. Az indiai haditengerészet, ellentétben potenciális ellenfeleivel, Kínával és Pakisztánnal, még nem állította hadrendbe a levegőtől független meghajtással rendelkező egyik tengeralattjáróját sem. Ez azonban pár éven belül változni fog, ugyanis India Védelmi Kutatási és Fejlesztési Szervezete (DRDO) szárazföldi tesztüzemében már huzamos ideig üzemelt maximális teljesítményen a hazai fejlesztésű üzemanyagcellás meghajtórendszer. Ezt a törzsátmérővel megfelelő méretű térben sikerült elhelyezni, így az esedékes időszakos nagyjavítás alatt a tengeralattjárót szétvágva, majd a hazai fejlesztésű üzemanyagcellás meghajtórendszert beillesztve és újra összehegesztve a némileg hosszabbá vált (67,56 méterről 77,56 méterre) KALVARI-osztályú tengeralattjárók akár két hétig is képesek lesznek vele üzemelni.
Az indiai fejlesztésű üzemanyagcellás meghajtórendszer érdekessége, hogy a működéshez szükséges hidrogént a rendszer maga állítja elő, azt nem tárolják nagyobb mennyiségben a tengeralattjárón, csak a másik összetevőt, a folyékony oxigént. A Mazagon hajógyárban épített tengeralattjárók lemerülve 1775 tonnás vízkiszorításúak, 12000 kilométeres hatótávolságúak, 350 méteres merülési mélységgel, 67,5 méter hosszal, 12,3 méteres törzsátmérővel rendelkező egységek. Ez a hajóosztály 37 kilométer per órás maximális sebességre képes, fegyverzetét a francia gyártmányú, 50-70 kilométeres hatótávolságú SM39 Exocet tengeralattjáróról indított hajó elleni rakéták is erősítik, a Varunastra torpedók és aknák mellett. A tengeralattjárók belső terében 360 darab akkumulátortelep van elhelyezve, ezek mindegyike 750 kilogramm súlyú. A KALVARI (S 50), a KHANDERI (S 51), a KARANJ (S 52), a VELA (S 53), és a 2020 novemberében vízre tett VAGIR (S 54) után a VARSHEER (S 55) 2022-ben kerül majd átadásra a flotta részére. Szolgálatba az első három tengeralattjáró állt 2021 márciusáig, a negyedik és az ötödik a következő évben kerül a flotta állományába.
További előre lépés, hogy hamarosan kezdetét veszi az USA-ban az első indiai műszakiak és repülőszemélyzetek típusátképzése a Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikopterekre. Erre még tavaly került volna sor, de a koronavírus okozta járvány miatt halasztásra került. Új-Delhi ezekből a tengeralattjárók és hajók elleni hadviselésre képes helikopterekből eddig 24 darabot rendelt meg, mintegy 2,6 milliárd dollárért. Az első hármat már 2021 júniusa és szeptembere között átadják. A hírek szerint ezeket a forgószárnyasokat eredetileg az amerikai haditengerészet részére kezdték el építeni, és az indiai megrendelés befutása után lettek kijelölve az új ügyfél részére.
Dél-Koreában 2021. március 11-én, csütörtökön jelentették be, hogy további harci helikoptereket terveznek megvásárolni. A már meglévő 36 darab AH-64E Apache Guardian forgószárnyas mellé további 36-ot szereznének be. Ezekkel, a jelenleg legkorszerűbb V6-os változatokkal a még meglévő Bell AH-1S Cobra harci helikopterek cserélnék le. Az első 36 darab AH-64E-et még 2013-ban rendelte meg Szöul 1,6 milliárd dollárért.
A tavaly bejelenthez képest egy, de akár két évet is csúszhat Tajvan Harpoon partvédelmi robotrepülőgép-rendszereinek (Harpoon Coastal Defence Systems, HCDS) és a hozzájuk kapcsolódó berendezések leszállítási dátumai. Ez a 100 darab partvédelmi robotrepülőgép-rendszer indítóként négy RGM-84L-4 Harpoon Block II-es hajók elleni robotrepülőgépet szállíthat, négytengelyű teherautókra telepítve. A tajvaniak számításai szerint egy esetleges kínai inváziós erők 50% -ának feltételezett megsemmisítéséhez a meglévő készleteiket legalább 112 darab Harpoon Block II-es hajók elleni robotrepülőgéppel kell kiegészítenünk. A beszerzés becsült összköltsége 2,37 milliárd dollár körül fog alakulni. Az eddig ismert 2024-es átadási dátum eltolódása egy újabb béka, amit a tajvaniaknak le kell nyelniük, hiszen ők a 200 kilométeres hatótávolsággal rendelkező RGM-84Q-4 Block II +ER változatot szerették volna megvásárolni. Washington ezzel szemben csak a 150 kilométeres hatótávolságú RGM-84L-4 Harpoon Block II-es változat eladáshoz járult hozzá. Mindezen felül az USA-ból azt is megemlítették, lehetséges, hogy az eredetileg tervezett büdzsét meg kell majd emelni, hogy minden szükséges rendszer beszerzésre kerülhessen.
Kormányzati javaslatra az amerikai tengerészgyalogosoknak csökkenteniük kellene a Sikorsky CH-53K King Stallion helikopterek beszerzési ütemét, a fennálló problémák megoldásig. A Számvevőszék felvetése szerint évente hat darabnál többet nem kellene megvásárolni a CH-53K-ból, míg az nem lesz teljesen kiforrott és megbízható. A tengerészgyalogság ütemezése szerint hét CH-53K vásárlását tervezik a 2021-es, 11-et 2022-es, 12-őt 2023-as, 18-at 2024-es és 23-at 2025-ös költségvetési években. A Pentagon véleménye szerint a 2021-es és 2022-es évek mennyiségek csökkentése nagyobb kockázatot jelent a gyártási program életképességére és megfizethetőségére nézve, mint a fennmaradó technikai kihívások kockázata. Továbbá a beszerzések jelentős csökkentése komoly költségnövekedést okozna a Sikorsky és beszállítói részéről, valamint lelassítaná a CH-53E változatok leváltását is. Várhatólag a 2024-es évben az összes jelenleg fennálló hibát orvosolni fogja gyártó.
Az amerikai légierő a Lockheed Martin hiperszonikus rakéta tesztelésére készül. A légi indítású AGM-183A ARRW-vel (Air-launched Rapid Response Weapon = légi indítású gyorsreagálású fegyver) a következő 30 napba tervezik végrehajtani a repülési tesztet. Ennek során szeretnék elérni a tervezett, 5 Mach-os sebességet, és számos a fejlesztés további részében felhasználható adatot összegyűjteni. Az indításhoz egy Boeing B-52H Stratofortress bombázót fognak felhasználni. A kísérleti rakétát március 1-én szállították az Edwards bázisra. A torlósugár-hajtóművel ellátott AGM-183A ARRW az akár 1600 kilométerre lévő célpontját is mindössze 10-12 perc alatt éri majd el. Az 2019. június 12-én, az Edwards légibázisról felszálló B-52-es Stratofortess bombázó szárnya alatti felfüggesztési ponton volt megtalálható az AGM-183A harci rész és egyéb rendszerek nélküli, de felműszerzett súlymakettje. Ezzel a szállító gépet és az AGM-183A-t a repülés közben érő erőhatásokat vizsgálták meg.
A jelentősen korszerűsített B-52-ek a jelenlegi elképzelés szerint csak a szárnyaik alatti 1-1 felfüggesztési pontokon vethetik majd be az AGM-183A ARRW-t. Ezzel szemben a Rockwell B-1B Lancer stratégiai bombázók többet is hordozhatnak majd belőle. A 17 géppel újból csökkenő mennyiségű B-1B flotta továbbra is hadrendben maradó 44 példányán így a forgó bombatárakat is felhasználva a 8 külső felfüggesztési pontnak köszönhetően, amelyeket még az AGM-86B csapásmérő robotrepülőgépek szállítására terveztek felhasználni, egyszerre 31 darab AGM-183A ARRW hiperszonikus rakétával lesz felszerelhető. Ezekből a felfüggesztési pontokból az utóbbi időben csak egyet használtak rendszeresen, erre került felszerelése a Sniper célzókonténer. Az első körben mindössze egy századnyi, vagyis 18 darab B-1B-t érintene ez az átalakítás és átfegyverzés. A B-1B hadrafoghatósága az utóbbi hónapokban javult, a 2019-es évben volt olyan időszak, amikor csak mindössze hat gép volt bevetésre alkalmas állapotban.
Más hiperszonikus rakéta lesz megtalálható majd az amerikai haditengerészet repülőerőinél. A Screaming Arrow programban megalkotni tervezett fegyverrel szembeni elvárás, hogy férjen el a repülőgép-hordozók fegyverliftjein, továbbá a Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázókon is. Hossza 4,5 méter, szélessége 1 méter, magassága 1,1 méret lehet. Jó lenne, ha a Super Hornet akár négyet is hordozhatna belőle egyszerre, valamint a tömege tegye lehetővé a biztonságos leszállást a hordozón is, amennyiben a torlósugár-hajtóművel ellátott fegyverek nem kerülnének bevetésre.
Lecserélik az amerikai haditengerészet pilótaképzésében használatos Boeing T-45 Goshawk sugárhajtású kiképzőgépeinek oxigénelőállító rendszerét. A 194 darabos mennyiségben hadrendben álló T-45A és T-45C gépeken eddig a Cobham Mission Systems GGU-7-es rendszerét használták. Azonban a nem megfelelő oxigénellátottság miatt több alkalommal is hypoxia-szerű tünetek jelentkeztek a gépen repülő pilótáknál a levegőben. Ezek sűrűsége és persze veszélyessége okán körülbelül 100 oktatópilóta tagadta meg a T-45 Goshawk sugárhajtású kiképzőgépekkel történő repülést 2017-ben. A megkezdett kivizsgálás nem találta meg a jelenség kiváltó okát. A megoldás a GGU-7-ek lecserélése lett egy fejlettebb rendszerre. Ez a GGU-25 típusjelzést viseli és intelligens szerkezetként lett megtervezve a Cobham Mission Systems által, amely nem csak arra képes, hogy a szükséges oxigénmennyiséget eljuttassa a pilótákhoz, hanem valós időben rögzíti a legfontosabb működési paramétereket is. Ezek az adatok rendkívül hasznosak a megmagyarázhatatlan fiziológiai jelenségek esetleges előfordulásának elhárításához repülés közben. Az első két GGU-25-ről szóló rendelés 2021. március 3-án kapta meg a gyártó.
Elkezdte az amerikai hadsereg FARA programjában megalkotásra kerülő helikopterére szánt lőfegyver első prototípusának építését a Northrop Grumman. A 20 milliméteres űrméretű gépágyú a Sky Viper nevet kapta. Ez az egycsövű gépágyú az AH-64 Apache harci helikopteren bemutatkozó M230 ágyún alapul, de a legújabb technológiák alkalmazásával csökkentették a tömegét és a lövés során fellépő hátrarúgását is. Lőszerellátását a jól ismert láncos megoldás biztosítja majd, tűzgyorsasága felülmúlja a 30 milliméteres M230-as 625 lövés/perces tűzgyorsaságát. Megpróbálják a lehető legpontosabbra készíteni ezt a 20 milliméteres gépágyút, így kevesebb lőszer felhasználásával is hasonlóan eredményes lehet, mint nagyobb űrméretű, de pontatlanabb társai. Ide kapcsolódik, hogy új lőszereket is fejlesztenek hozzá, ezek között lesz időzített robbanású is, kifejezetten drónok elleni felhasználásra. Első lövéseket késő tavasszal, vagy a nyár elején tervezik leadni vele. A megrendelésért ellenfele a Gatling-rendszerű XM915 lesz, melyet a General Dynamics Ordnance and Tactical Systems készít.
Brazíliában már folynak az átszállított Saab JAS39E Gripen hangsebesség feletti repülési tesztjei. Ezeket 5000 méter feletti légterekben végzik, az Embraer Gaviao Peixoto-ben található gyárától északnyugatra kijelölt terület felett. Ezek a repülések elengedhetetlenek az új repülőgép teljesítményének és funkcióinak teszteléséhez. Az következő néhány hónapban a szuperszonikus repülések mellett vizsgálják a JAS39E Gripen trópusi éghajlaton történő üzemeltetését, illetve a fegyverzet és a Link BR2 kommunikációs rendszer integrációját, amely titkosított adat- és hangkommunikációt biztosít a repülőgépek között.
Agustín Rossi argentin védelmi miniszter megerősítette, hogy az országa tárgyalásokat folytat Sea King helikopterek beszerzéséről. A helyi jelöléssel UH-3H Sea King-ként ismert forgószárnyasból 2007-ben már vásároltak párat az USA-ból. A használt példányokból összesen hatot szeretek be, leszállításuk 2008-ban történt. Ezekből négyet tettek képessé a repülésre, a többi alkatrészforrásként szolgált.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II
Catégories: Biztonságpolitika
2021.03.06
Ukrajnában már ez év nyarától szeretnék beindítani a licenc alapján történő helikoptergyártást. A termelés megszervezése jelenleg már az utolsó fázisban van. Az első példányt Ukrajna függetlenségének 30. évfordulójára, azaz 2021 nyarára kell elkészíteni. Típusként a Bell UH-1 Iroquois lett megjelölve, ez készülne az Odesszai Repülőgépgyárban. Mivel ez nem konkrét változatot takar, így a Bell 212, a Bell 412 és az UH-1Y variánsokat lehet elképzelni, mint gyártandó helikoptereket, de talán egy civil verzióra nyílhatna a nagyobb esély. A helyiek igen komolyan veszik a gyártást, hiszen erre támaszkodva az Odesszai Műszaki Egyetemen repülőgép-tervező szakirányt is létre szeretnének hozni.
Idő előtt hagyta el két gyakorlóbomba a német légierő egyik Panavia Tornado vadászbombázóját. A bombavetést éppen géppárban gyakorolták, amikor az egyik gépről leestek a gyakorló változatú eszközök. A holland határ közelében található Nordhorn városának környékén található egy gyakorlótér, ami a legnagyobb területű Németországban. Itt vált le idő előtt ez a két gyakorlóbomba is, amit a Bundeswehr katonái rövid időn belül megtaláltak. Az eset kivizsgálását megkezdték. A gyakorlótéren igen sűrűn jelennek meg a nörvenichi Eurofighter-ek, mellett a Büchel és Jagel bázisokon állomásozó Tornado alakulatok gépei is, valamint belga és holland F-16-osok is.
Belgium március 3-án megkapta a második Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépét is. A CT-03-as lajstromszámú repülőgép a másik hat belga és az egy szem luxemburgi A400M-el együtt a Melsbroek légibázison lesz megtalálható a 15. Szállítórepülő Ezrednél. Belgiumban az új A400M az 1972 óta használt régi C-130-ast váltja le. 2020. december 17. óta a még szolgálatban álló belga C-130H-k darabszáma már csak hat. A Covid-19 okozta kihívások ellenére a gyártónak sikerült a tavalyi évre tervezett mind a 10 repülőgépet leszállítania, és a második belga gépet is időben adták át.
Olaszországban bejelentették, a flotta számára 2 újgyártású U212 NFS (Near Future Submarine) jelzésű tengeralattjárót fognak megépíteni. Ez a szerződés 2 további egység opcióját is tartalmazza. Ennek a négy tengeralattjárónak a beszerzési programját a 2020-as év végén, december jelentették be. Az első két egységért 1,35 milliárd eurót fizetne ki Róma, ahol a másik két tengeralattjáróról még nem született meg a végleges döntés. Az építést a Fincantieri olasz hajógyártó cég végezi majd el, az elkészült tengeralattjárókat 2027-ben és 2029-ben adják majd át. Az U212 NFS-ek esetében az olaszok megtartják az eredeti német levegőtől független meghajtó rendszert, de valószínűleg saját tervezésű lítium-ion akkumulátorokat építenek majd be. Új bevonatot is kapna a hajótest, ez javítja majd a hajó hidrodinamikai tulajdonságait. A hajógyár dolgozói kissé meghosszabbítják majd a hajótestet, hogy nagyobb tér álljon rendelkezésre az elektronikai berendezések számára. A fegyverzetet a torpedók mellett a vetőcsövekből indítható hajók elleni rakéták tennék teljessé.
Március 1-én két Lockheed Martin F-35B Lightning II lopakodó repülőgép megkezdte a tengeri próbákat az olasz CAVOUR repülőgép-hordozó fedélzetén. Ezen speciálisan műszerezett amerikai F-35B típusú repülőgépek a VX-23 század állományából érkeztek, amelyek a Maryland állambeli Patuxent River bázist tudhatják otthonuknak, ahol az amerikai flotta repülőeszközeinek tesztelését és kiértékelését végzik. Az olasz hajón várhatólag négy hétig tartanak majd a próbák. Az olasz felségjelű F-35B-k 2024-ben érik majd el a korlátozottan bevethető minősítést a CAVOUR repülőgép-hordozó fedélzetén. Olaszország részére eddig 3 F-35B került legyártásra. Ezek közül az első két példány az USA-ban található meg a Beaufort támaszponton, Dél-Karolinában, ahol a pilóták és a műszaki személyzet képzésében vesznek részt. A harmadik olasz F-35B a légierő állományát gyarapítja. A negyedik építése közel van a befejezéshez, a tervek szerint ezzel végzik majd el a típus otthoni első repüléseit a hordozóról.
Március első napjaiban spanyol spotterek egy érdekes festésű Boeing TAV-8B Harrier II repülőgépet fotóztak le az ország délnyugati részében fekvő Rota melletti bázis légterében. A gépen látható festésminta és sötétszürke színárnyalat megegyezett az amerikai tengerészgyalogságnál használttal, azonban a felségjel spanyol volt akár csak minden más felirat is. Ez a példány ugyanis régebben tényleg az Atlanti-óceán túloldalán repült a bőrnyakúaknál és Madrid egy másik kétüléses spanyol Boeing TAV-8B Harrier II pótlására szerezte be. Az „új” repülőgépet néhány hónappal ezelőtt tengeri úton szállították Spanyolországba, és 2021. március 3-án az volt az első repülése, immáron az Armada Española (Spanyol Haditengerészet) jelzéseivel ellátva. Így a típust repülő 9. Század állományában így újra 12 darab Harrier található meg.
Átvette második Bell 505-ös helikopterét is a Montenegrói Légierő február 12-én. A volt jugoszláv tagköztársaság két forgószárnyast rendelt meg a Bell Textron Inc.-től, pilótaképzési feladatokra. Ezáltal váltak ennek a típusnak az első katonai üzemeltetőivé. A megállapodásban további két Bell 505-ös opcióként szerepelt, de a 2020 végi kormányváltás és Montenegró pénzügyi helyzete okán nagyon kétséges, hogy élnek-e az opcióval. Az első Bell 505-ös helikoptert még 2020. szeptember 15-én szállították le. Ennek a helikopternek a műszakai átvételére még az év júliusában kerítettek sort. A Bell három pilótának nyújtott képzést a Dél-Franciaországban. A Bell 505-öseket a Bell Textron Canada gyártotta a quebeci Mirabelben található létesítményében. A második helikopter megérkezése 2021 januárjára volt ütemezve.
A Rafael Advanced Defense Systems Ltd. befejezte az I-Derby ER (Improved-Derby Extended Range) légiharc-rakéta légvédelmi változatának fejlesztését. Itt a kettős impulzusú rakétamotornak köszönhetően megnövekedett hatótávolság esetében 100 kilométeres értéket ad meg a gyártó, ez földi indításnál egyértelműen kevesebb. Az idén februárban, Izrael déli részén lezárult tesztsorozat során a Rafael több földi indítást hajtott végre, hogy tesztelje a rakéta képességeit. Az I-Derby ER rakéta alakja és mérete megegyezik a jelenleg világszerte üzemben lévő Derby rakétával. A rakéta földi légvédelmi változata szinte azonnal beépíthető a Rafael SPYDER légvédelmi rendszerébe. Így eddigi 40 kilométeres hatótávolság helyett már 80 kilométerre is hatásos lehet a SPYDER légvédelmi rendszer. Az I-Derby ER, akárcsak a Derby aktív lokátoros önirányítással és kétirányú kommunikációval rendelkezik.
Indiában úgy tűnik, sínen van az Oroszországtól félkészen megvásárolt hányatott sorú ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú fregattok sorsa. Ezeket az ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú (Project 11356M) fregattok második hármas csoportjában tartozó egységeket (ADMIRAL BUTAKOV/360/, ADMIRAL ISZTOMIN/361/, ADMIRAL KORNILOV/362/) a kalinyingrádi Jantar Hajógyárban tervezték elkészíteni. Ez nem sikerült, ugyanis a hajók mozgatását végző M90FR gázturbinák Ukrajnában készülnek, és a fegyveres összetűzések miatt a fent említett egységek számára már nem kerültek leszállításra. Az első hírek a célzott vevőkeresésről még 2015 októberében láttak napvilágot, és Új-Delhi már akkor hajlandóságot mutatott a hat darabos mennyiségben már rendszeresített, 2003 és 2013 között épített TALWAR-osztály tervei szerint épített egységek mellé a két félkész, valamint egy harmadik és egy negyedik fregatt megvásárlására is.
Ezek az egységek az Indiában már szolgálatba állított TALWAR-osztály továbbfejlesztett verziói, némi eltéréssel, amik (orosz állítás szerint) nem okozhatnak komoly problémát a hadrendbe állítás után. Az ex-ADMIRAL BUTAKOV, valamint az ex-ADMIRAL ISZTOMIN 950 millió dollár ellenében került megvásárlásra India részéről, míg a négy hajóért összesen mintegy 3 milliárd dollár kerül kifizetésre. Természetesen hajtóművek nélkül kerültek a leszállításra ezek a félkész fregattok, így az M90FR gázturbinák Ukrajnából történő beszerzésének terhét az indiaiaknak kellett magukra venni. A négy újabb fregatt közül kettő, igaz nem teljes mértékben a fent részletezett okból kifolyólag még Oroszországban került részben megépítésre. A másik kettő viszont már Indiában, méghozzá az ország délnyugati partján található Goa Hajógyárban. Az állami megrendelések teljesítése miatt a Mazagon, a Cochin, és a GRSE hajógyár már nem rendelkezik szabad kapacitással, így egy újabb üzemet kell alkalmassá tenni a flotta számára készülő egységek építésére. Ez pedig a Goa Hajógyár lesz, ahol a maradék két fregatt készülhet majd el a jövőben. Az orosz Jantar Hajógyár szakemberei megfelelőnek találták a Goa Hajógyárat az építés elvégzésére.
Bár az ukrán gázturbinák indiaiak általi megvásárlása akár sikerként is értelmezhető, azonban annak is ékes bizonyítékaik, hogy a teljes egészében helyben végzet hajóépítés még nem valósult meg. Egy ilyen TALWAR-osztályú fregatt vízkiszorítása 5000 tonna, hossza 135 méter, szélessége 16 méter, legnagyobb sebessége 30 csomó, legénysége 200 fő, készleteinek utánpótlása nélkül 30 napig képes a nyílt tengeren hajózni. A következő hajóosztály is a TALWAR-on fog alapulni. A NILGIRI-osztályú egységek nagyobbak lesznek, vízkiszorításuk már 6600 tonnás lesz és képességeiket tekintve összehasonlíthatók lesznek az orosz rokonokkal, hála a több, szintén az oroszoktól megvásárolt hajóépítési technológiának.
A Thaiföldi Királyi Légierő szerződést kötött a Saab JAS39 vadászbombázók korszerűsítéséről. A svédek 20,84 millió dollár ellenében mind a 11 Gripen esetében elvégzik a legújabb, MS20-as szabványra történő hardver- és szoftverfrissítést. Az ázsiai országból már 2018-ban érkeztek olyan hírek, melyben megemlítésre került eme korszerűsítés szándéka.
Várhatólag ez év áprilisában fog elkészülni az első KF-X (Korean Fighter – eXperimental) vadászbombázó prototípussal a Korea Aerospace Industries (KAI), melynek építését 2018 februárjától végzi. Eme példány végszerelését 2020 augusztusában kezdték el. A gyártósoron összesen nyolc prototípus építését végzik, a 2. és a 3. még ebben az évben, míg a 4, az 5. és a 6. jövőre fog elkészülni. A földi tesztekre két gép készül el és szintén két, de kétüléses példányt is megépítenek. A teljes fejlesztés, melynek Szöul Indonéziával együttműködve fogott neki, pedig 2026-ra fejeződik be. A 2016-ban fejleszteni kezdett típus első példányának első repülését 2022 júliusára várják. A hat prototípus elkészülte után - melyekből egy Indonéziában fog majd repülni - a sorozatgyártást 2026-tól indítanák be és a jelenlegi 168 darabos mennyiséget (120 dél-koreai és 48 indonéziai példány) 2032-re le is gyártanák. A piackutatás szerint azonban az exportra kerülőkkel együtt akár 350 darab is legyártásra kerülhet majd a KF-X-ből. A gép hossza 16,9 méter, fesztávolsága 11,2 méter, magassága 4,7 méter lesz.
Erőforrásként a GE Aviation F414-GE-400K utánégetős sugárhajtóművek szolgálnak majd. Ezekből az első még a 2020-as év májusában már meg is érkezett Dél-Koreába. A KAI 2016 májusában választotta ki a GE Aviation vállalatot a KF-X-be szánt sugárhajtómű szállítására. Viszont a sorozatgyártású KF-X-ekbe már helyben, a Hanwha Aerospace üzemében licencben készült F414-ek fognak kerülni. A fejlesztési program, mint az már említve lett, várhatólag 2026-ban fejeződik be, de ezt messze megelőzve 2021-re 15 darab hajtóművet fog az amerikai gyártó átadni. De a KF-X továbbfejlesztésén is dolgoznak már, a Block 2-es változat például már belső fegyvertérrel is fog rendelkezni, a jobb lopakodó képesség miatt. A 7,9 milliárd dollárért kifejlesztendő típusból 2028-ig 40, 2032-ig 80 példányt vásárolna meg Szöul. A KF-X festésének színei és mintázata a Dél-Koreában rendszeresített F-15K vadászbombázókéra fog hasonlítani. A koreaiak azt várják, hogy a KF-X az ár és a technológia szintjén versenyképes lesz a globális piacon az olyan ötödik generációs géppel, mint az amerikai Lockheed Martin F-35. A KAI szerint a KF-X bár egy 4,5 generációs repülőgépként lett kialakítva, de alapvető hardvereit és platformjait tekintve tovább lehet fejleszteni és így ötödik generációssá válhat, például a továbbfejlesztett lopakodó technológiáknak köszönhetően.
Vízre bocsátották Japán következő generációs többfeladatú fregattjai közül a másodikat is március 3-án. Egy folyó nevét viselő MOGAMI (FFM-1), bár a hajóosztály első egysége lenne, mégiscsak másodikként merülhetett a habokba. Ugyanis még 2020. november 19-én, a 30FFM jelzéssel ellátott hajóosztály első egysége a KUMANO, hadrendi jelzése FFM-2, került vízre. Az FFM-1 ekkor még építés alatt áll a Mitsubishi Heavy Industries nagaszaki hajógyárában. A késés okát a meghajtó rendszerben lévő gázturbina környékén lehet keresi a hírek szerint. A 132 méter hosszú, 16 méter széles, 9 méteres merülésű, üresen 3900 tonna, de teljesen feltöltve 5500 tonnás vízkiszorítással rendelkező fregattok esetében a nagyfokú automatizáltságnak köszönhetően a legénység létszáma mindössze 90 fős. A meghajtást egy Rolls-Royce MT30 gázturbina és egy pár MAN 12V28/33D STC dízelmotor biztosítja, ezek segítségével a hajók képesek elérni a 30 csomós sebességet is.
A KUMANO 2021-ben kerül majd átadásra a flotta részére és 2022-ben lép majd szolgálatba, míg a MOGAMI átadása 2022 márciusára várható. Tokió terveiben további 21 testvérhajó megépítése szerepel, amit úgy tudnak majd megvalósítani, hogy egy ilyen fregatt építési költsége a hasonló hajókhoz viszonyítva alacsonyabb lesz. Az építést több hajógyár között osztják szét, és várhatóan 2022-től évente két hajót adnak majd át. A japán kormány korábban hat fregattot rendelt meg, és a legújabb védelmi költségvetési kérelmében további két hajóra igényelt 951 millió dollárt. Egy ilyen fregatt kalkulált egységára körülbelül 461 millió dollár. Nem is olyan rég, a Singapore's Business Times újság arról számolt be, hogy Indonézia négy 30FFM fregattot kíván vásárolni. A lap úgy tudja, a beszerzésről politikai szinten már meg is állapodtak az országok vezetői.
Helyi lapértesülések szerint Ausztrália közel áll ahhoz, hogy felbontsa a francia Naval Group-al megkötött szerződését. Így a BARRACUDA-osztályú nukleáris meghajtású tengeralattjárók átdogozott, reaktor nélküli, a Block 1A terv alapján megvalósuló ATTACK-osztályú egységei nem fognak megépülni. Úgy tudni Pierre Eric Pommellet, a Naval Group vezérigazgatója Ausztráliában tartózkodik és miniszterekkel találkozik, hogy megpróbálja megmenteni a 2016 áprilisában aláírt szerződést. A 2030-tól rendszeresítésre várt ATTACK-osztályú tengeralattjárókról való lemondás okairól nem érkezett információ.
Az amerikai tengerészgyalogság jelenleg jelentősen korlátozza az új Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek esetében a felvert porban eltölthető időt. Az úgynevezett bebarnulás időtartamát egy-egy le-és felszállás során 70 másodpercben szeretnék maximalizálni, ugyanis az eddigi tesztek során a General Electric T408-as (GE38-1B) gázturbinákra ráégő homokszemcsék jelentősen csökkentik a leadható teljesítményt. A hajtóművenként 7500 lóerő előállítására képes gázturbinák 21 percnyi ilyen üzem után kezdtek el érezhetően veszíteni erejükből a tesztek során. Tehát ez a 21 perc, ami természetesen egy túlléphető határt jelent, a hajtóművek védelmét szolgálja. Ez a 70 másodperces időintervallum a gyakorlatban nem nagyon lesz tartható, (például egy külsőleg szállítandó rakomány felvétele, majd a felemelkedés több mint 70 másodpercet vesz igénybe), de egyébként is a gyártó az üzemeltetővel együtt már munkálkodik a hiba kijavításán. Már csak azért is, mert az ilyen körülmények előfordulása a helikopterek harctéri bevetéseinél szinte mindennaposak lehetnek. Ez a jelenlegi helyzet elfogadhatatlanul sok hajtómű cserét eredményezne, maga után vonva a javítóbázisok leterheltségét is, mindezt egy már így is túl drágának tartott, és eddig nem túl nagy példányszámban megrendelésre került helikopter esetében.
Új feladatkörben tesztelték az USAF egyik Boeing F-15E Strike Eagle vadászbombázóját. A már eddig is igen sokoldalú típust meglepő szerepkörben, szállítógépként vizsgálták meg. Persze nem a megszokott módon, nehéz, méretes rakományok belsőleg történő szállítását szerették volna elvégeztetni vele. Inkább egyfajta taktikai fegyverszállító szerepkört ruháznának az F-15E-re, amelyik az összes külső felfüggesztési pontján precíziós bombákkal felpakolva a harctérhez közelebbi bázisokra átrepülve juttatná el eme értékes fegyvereket az ideiglenesen odatelepült – ACE = Agile Combat Employment koncepciót követve - F-22-es és F-35-ös vadászbombázók részére. Erre képes, hiszen egyszerre akár 15 darab teljesen összeszerelt és használatra kész GBU-38/B JDAM-et is szállíthat (hat a baloldali, hat a jobboldali illeszkedő póttartályokon, míg három a törzs alatt, vagy a törzs és a szárnyak alatt egy-egy egytonnás GBU-31/B is hordozható), bár ennyi bevetésére képtelen, hiszen nem mindegyik felfüggesztő van bekábelezve. Szállításra viszont ezek is megfelelnek, sőt az F-15E a leszállás előtt, vagy a landolás után újra felszállva immáron kevesebb precíziós bombával, harci feladatot is végrehajthat majd, amennyiben a harci helyzet ezt igényelné. Sőt az is lehetséges lesz, hogy a fel nem használt bombákkal magát a hordozó gépet fegyvereznék fel és így indulhatna a következő bevetésre egy már az ellenség által rombolt, vagy éppen nem kellően kiépített repülőtérről.
A flotta állományába tartozó F/A-18 A/B/C/D Hornet vadászbombázók után a tengerészgyalogság ilyen gépei is búcsút intettek a repülőgép-hordozó fedélzeti üzemnek. A múlt héten, egy tíz hónapos távollét után az USS NIMITZ (CVN-68) befutott San Diego kikötőjébe, és ez egy történelmi esemény volt, mivel az F/A-18 Hornet utolsó telepítésének végét jelentette - egy majd 4 évtizedes korszak lezárásaként - az amerikai tengerészgyalogság számára. A VMFA-323 Death Rattlers századának gépei 2021. február 25-én, egy nappal azelőtt, hogy a hordozó horgonyt vetett volna, szálltak fel a típust repülők közül utolsóként a NIMITZ fedélzetéről. A század egyébként 1982 szeptemberétől repüli a Hornet-et de ők is átfegyverzésre kerülnek majd Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázókra. A kivonásig, vagyis egészen 2030-ig azonban maradnak a régebbi Hornet-ek, mivel a 2023-ban feloszlatásra kerülő VMFAT-101-es típusátképző század feladatait is a VMFA-323 Death Rattlers veszi át. Így ők lesznek az utolsó ezekkel repülő század is.
Nem csak a NIMITZ fedélzete búcsúzott el a Hornet-ektől, de az amerikai flotta VFA-97-es repülőszázad is, igaz ők a korszerűbb F/A-18E Super Hornet variánstól. A 2013-tól repült F/A-18E-t a Lockheed Martin F-35C Lightning II-es vadászbombázók váltják fel, így ez a század lesz a második az amerikai haditengerészetnél, ahol megjelenik az új típus. A Lemoore támaszponton állomásozó VFA-97-es repülőszázad utolsó repülését február 27-én hajtotta végre a Super Hornet-tel.
Az amerikai haditengerészet további Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépeket rendelt meg 309 millió dolláros áron. Ezért az összegért négy gépet tudnak megvásárolni, így a megrendelt mennyiség már elérte a 46 darabot. Évekkel ezelőtt 48 darabban határozták meg a hordozófedélzeti szállításokért felelős Grumman C-2 Greyhound-ok pótlásához szükséges mennyiséget, így a terv lassan beteljesül. Várhatóan mind a négy most megrendelt repülőgépet 2025 márciusáig leszállítják majd. Az első szerződést a CMV-22B-re 2018 júniusában írták alá, ez 39 darabot foglalt magába nagyjából 2,9 milliárd dollárért. Ugyanezen év decemberében további három gépet rendeltek 366,8 millióért. A CMV-22B az első repülését 2019. december 19-én hajtotta végre, és 2020 februárjában adták át az első gépet a flottának. Egy hordozóhoz a tervek szerint két-három CMV-22B Osprey billenőrotoros repülőgép lesz majd hozzárendelve a szállítási feladatok elvégzése végett. Az F-35-ökben használt F135-ös sugárhajtómű hordozóra történő CMV-22B Osprey általi szállítására első alkalommal 2021. február 24-én került sor. Elsőként a USS CARL VINSON hordozó repülőezredét fogja támogatni a típus a VRM-30 Titan század színeiben, még ebben az évben. Az F-35C és a CMV-22B sikeres integrációjának köszönhetően az USS USS CARL VINSON lett az első repülőgép-hordozó, amely teljes mértékben felkészült az ötödik generációs repülőgépekkel végzett fedélzeti üzemre.
A CMV-22B változat leginkább a szállítási feladatok ellátása érdekében megnövelt 2130 kilométeres hatótávolságában, magas frekvenciájú rádióiban és utastájékoztató rendszerében fog eltérést mutatni a tengerészgyalogság által jelenleg is használt MV-22B változattól. Az új, 2,7 tonnáig terhelhető szállítógépre igencsak szükség mutatkozik majd hamarosan, hiszen hamarabb kivonná szolgálatból Grumman C-2A Greyhound szállítógépeit az Amerikai Haditengerészet. A típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt 2018 utolsó negyedévében már 2024-re tették át. Leváltásukra csakis a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd. A 2018-as év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így megvalósított fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzett fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt. A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben.
A CMV-22B sorozatgyártása 2020-ban kezdetét vette és 2021-től várható az első három példány megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ez a 2019-es évben 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint az azt megelőző évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyzetek képzése is. 2018 utolsó hónapjában felállította első, Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai Haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton lesz megtalálható, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II
Lockheed Martin F-35B Lightning II
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2021.02.27
Ukrajnából érkezett a hír, szerint sikeresen ellepleztek egy orosz kémet. A hírszerző az ukrán T-84M Oplot harckocsi minősített információit szerette volna megszerezni. A harckocsi fejlesztésével és gyártásával kapcsolatos műszaki dokumentumokhoz a harkovi Morozov Gépgyár egyik alkalmazottján keresztül próbált hozzáférni a kém. Tevékenységéről még időben tudomást szereztek az ukrán kémelhárításnál, így hamis információkkal látták el lebuktatása előtt.
A két évvel ezelőtti, még 2019-ben történt politikai jóváhagyás után úgy tűnik véglegesítésre került Ausztria helikopter-beszerzése. Így három korszerűsített Sikorsky UH-60L Black Hawk érkezhet az alpesi országban. A forgószárnyasok 2006 óta repültek Jordániában. Itt az UH-60A, UH-60L és UH-60M változatok lettek rendszeresítve, majd 2018-ban arról érkeztek hírek, hogy a nyolc M variánsra vevőt keresnek. Bécs 2020-ban vásárolta meg 60 millió euró (72,8 millió dollár) ellenében a gépeket, melyek az Ace Aeronautics-hez érkeztek meg a korszerűsítés végett. Ezután a már meglévő kilenc osztrák Sikorsky S-70A-42 Black Hawk-hoz igencsak hasonló felszereltséggel kerülhetnek az új tulajdonoshoz. Jelenleg még nem tudni, hogy a gépek mikor érkeznek meg Ausztriába.
Egy február 22-én aláírt kormányközi megállapodás értelmében, a német hadsereg Leopard 2 A7A1 harckocsijai az izraeli Rafael Advanced Defense Systems Ltd. által gyártott Trophy aktív páncélzattal lesznek felszerelve. Az első lépésben 1 prototípust és 17 páncélost látnak majd el az aktív páncélzattal. A munkában a Krauss-Maffei Wegmann (KMW) és a Rafael természetesen együttműködik, az integrációt 2023-ban szeretnék befejezni, míg az utolsó páncélos 2025-ben készülne el. A mostani szerződésben különben 23 Trophy aktív páncélzat beszerzése szerepel 586 ellenrakétával, 48 millió dollár ellenében. Berlinben egyébként a NATO részére felajánlott gyorsreagálású erőinek részét képező 30 darab Leopard 2 A7V harckocsi ellátása Trophy aktív páncélzattal is szerepel a tervekben. A Trophy aktív páncélzat 2010-ben került bemutatásra és elsőként az izraeli hadsereg páncélosaira került felszerelésre. Itt 2011-ben már a harctéren is bizonyította védelmi képességét. Eddig már több mint 1800 darab megrendeléséről állapodtak meg a gyártóval. A német Bundeswehr jelenleg 328 darab Leopard 2-es harckocsit tart hadrendben, ezek A6, A6M, és A7 változatúak.
Kivonása előtti utolsó felderítő repülését hajtotta végre a RAF ZJ694 lajstromjelű Bombardier BD-700-1A10 Sentinel R.1 radargépe 2021. február 25-én. A gép a Balti-tenger fölé repült, majd Lengyelország és Litvánia NATO légterén belül tevékenykedve megfigyelési tevékenységet végzett Oroszország kalinyingrádi exklávéja, illetve Fehéroroszország közelében. A népszerű Global Express üzleti repülőgépet a Raytheon földi/vízi célok felderítésére képes rádiólokátorával és kiterjedt kommunikációs és hírszerző rendszerekkel látták el. Hasznosságát a közel egymilliárd font (1,3 milliárd dollár) költséggel létrejött típus a 2008-as szolgálatba állástól számítva már számtalan esetben bizonyította (Líbia, Mali, Afganisztán, és legutóbb az Iszlám Állam ellen Szíria és Irak felett), ennek ellenére 2013-ban felmerült az előrehozott 2015-ös kivonás képe. Ezt akkor elhalasztották, de a típus 2021 márciusában véglegesen nyugdíjazásra fog kerülni. További korszerűsítését túl drágának találták a döntéshozók. Az utóbbi időkben az ötgépes állományból már csak négy repült, a repülőgépek életkora 16 és 19 év közötti. A ZJ693-as lajstromjelű Sentinel R.1 2017. május 23-án szállt fel utoljára. A Sentinel R.1-es radargépek szétszerelésére, két Boeing E-3D Sentry AEW.Mk 1-es légtérfelderítővel, valamint számos földi kiszolgáló berendezéssel együtt az Egyesült Királyság Védelmi Berendezések Értékesítési Hatósága (DESA) január 31-ig várta a jelentkezőket.
Precíziós fegyverzettel a szárnyai alatt fotózták le az Airbus Defence & Space tulajdonában lévő, EC-296-os ideiglenes katonai lajstromozással rendelkező Airbus C295W típusú kísérleti repülőgépet Sevilla közelében. Ez a példány a csatarepülő feladatokra szolgáló variáns fejlesztésére szolgál. A gép szárnyai alatti felfüggesztési pontokon török gyártmányú irányított bombák voltak megfigyelhetők. A 225 kilogrammos bombák jelenléte arra enged következtetni, hogy az Airbus talán egy remélt megrendelés reményében bővíteni szándékozik a repülőgép fegyverzetét. A török Roketsan Teber irányítókészlet felszerelésével a hagyományos bombatestekre létrehozhatók a Teber-81 és -82 lézeres/GPS vezérlésű bombák és éppen ezek voltak láthatók a felfüggesztési pontokon is. A török fegyverzet megjelenése nem okozhat túl nagy meglepetést, hiszen egy 2016-ban aláírt szerződésnek köszönhetően több török fegyver is megjelenik majd az Airbus C295W csatarepülőgépek felfüggesztőin.
Az Airbus Defence &Space és Roketsan kooperációjában megvalósuló program során a 70 milliméteres Cirit rakéta lesz az egyik integrációra kerülő fegyver. A Cirit a jól ismert 70 milliméteres irányítás nélküli rakéta félaktív lézeres irányítású megfelelője. A 2004-ben indult program az AH-1P Cobra és az AH-1W Super Cobra harci helikopterek pontosabb csapásmérésnek lehetőségét próbálta megteremteni Törökországban. A fejlesztés során azonban nem sikerült a 70 milliméteres rakéta méreteinek megfelelően kialakítani a Cirit méreteit, némileg hosszabb lett. A Roketsan ezért kénytelen volt egy új rakétát létrehozni, ami így nem lett kompatibilis a régi rakéták indítóblokkjával.
Az 1,9 méter hosszú 15 kilogrammos Cirit maximális hatótávolsága 8000 méter, ebben a távolságban még képes becsapódni egy 3x3 méteres területen. Minimálisan 1500 méterre lévő célok ellen alkalmazható. A rakéta orrában a lézersugár visszaverődését érzékelő fej, mögötte az irányítást végző vezérsíkok és az ezeket mozgató rendszer lett elhelyezve az energiaellátás biztosító rendszerrel együtt. Ezután következik a többcélú harci rész mely kombinált páncéltörő, repesz és gyújtó hatású. A Cirit hátsó részét a kevés füstöt fejlesztő rakétamotor és a négy stabilizátor foglalja el. Mivel a Cirit nem lett kompatibilis a 70 milliméteres rakéták indítóblokkjával, így ezt is megalkotta a Roketsan, mindjárt két változatban. Az egyikbe kettő, míg a másikba négy Cirit helyezhető el. A majd 5 évvel ezelőtti hír szerint a gép szintén bevetheti majd a LUMTAS irányított páncéltörő rakétát is.
Köln-Wahnban elkezdték a NATO tagországok közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat flottájában lévő T-056-os jelzésű Airbus A330 MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép tervezett átalakítását. Ez a T-056-os Airbus A330 MRTT lesz az egyetlen a nemzetközi alakulatnál repülő gépekből, amelyet orvosi evakuációt lehetővé tevő módon alakítanak át. A padló védőburkolatot kapott, mielőtt a hordágyak kereteit felszerelték. A nagyjából 10 napig tartó átalakítás során az intenzív terápiás ágymodulok kerülnek majd beépítésre. Ez az A330 MRTT annak az A310 MRTT-nek a szerepét veszi át, amelyik korábban állandó jelleggel a sebesültek és betegek sürgősségi szállítására állt készen. A speciálisan átalakított A310 MRTT akár 44 fekvő beteget is képes volt szállítani, közülük hatot közülük intenzív ellátásban is képes volt részesíteni. A T-065-ös pár hét késéssel, de 2020. november 19-én, csütörtökön érkezett meg a harmadikként a spanyolországi Getafe repülőteréről az Eindhoven-i bázisára.
Újra norvég Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók találhatók meg Izlandon. Keflavik repülőterére települt a Luftforsvaret (Norvég Királyi Légierő) 332. Századának tagjaiból és négy gépéből álló különítmény, amely itt március végéig lesz megtalálható és az ország légvédelmét biztosítja korszerű gépeivel. A mostani a második alkalom, hogy norvég F-35A-k települtek át Izlandra, tavaly körülbelül három hétig tartózkodtak ott. Érdekesség, hogy az olasz F-35-ökkel ellentétben, melyek csak a belső fegyvertérben hordozták az AIM-120C AMRAAM-okat 2019 októberében, a norvég típustestvérek most is a szárnyak alá felfüggesztett AIM-9X Sidewinder-ekkel adják a légvédelmi készültséget.
Franciaországban bejelentették, megkezdték a következő generációs rakétahordozó tengeralattjáró-osztály fejlesztési munkálatait. A négy atommeghajtású rakétahordozó tengeralattjárót a SNLE 3G (sous-marin nucléaire lanceur d'engins) program keretén belül tervezik megvalósítani. A tervezési szakaszt, melyben a BARRACUDA-osztályú vadász-tengeralattjárókkal frissen szerzett tapasztalatokat is felhasználják, 2025-ben zárnák le. A jelenleg is hadrendben álló négy LE TRIOMPHANT rakétahordozó pótlása 2035-től válik időszerűvé. A LE TRIOMPHANT (S616) 1997-ben, a LE TEMERARIRE (S617) 1999-ben, a LE VIGILANT (S618) 2004-ben, a LE TERRIBLE (S619) 2010-ben állt szolgálatba. A Naval Group lett az új tengeralattjárók teljes gyártásának fővállalkozója, munkáját több mint 200 alvállalkozó segíti majd. A nukleáris reaktorok építésével a TechnicAtome társaságot bízták meg.
Ezek az egységek valamivel hosszabbak és nehezebbek, nagyjából 150 méter hosszúak és 15000 tonna vízkiszorításúak, de csendesebbek is lesznek, jobb hidrodinamikával és a jobb manőverezhetőséggel, mint a LE TRIOMPHANT-osztály tagjai (138 méteres hossz és 14335 tonna vízkiszorítás). Az elsőt 2035-ben adják majd át, majd ezt követően ötévente kerül sor a következőkre. A francia elrettentési stratégia feltételezi - hasonlóan a britekhez -, hogy a tengeren mindig egy ballisztikus rakétákkal rendelkező hajó lesz megtalálható. Várhatólag az új tengeralattjárók a 2090-es évekig maradnak majd hadrendbe. Fegyverzetüket az M51 ballisztikus rakéta következő verziója, az M51.3 jelzéssel ellátott fogja alkotni. Ez a rakéta hat, önálló manőverezésre képes harci résszel rendelkezik, egyenként 150 kilotonnás termonukleáris robbanófejjel szerelve.
Újra arról érkezett hír, hogy az egykori szovjet tagköztársaságban, Georgiában újra elkezdik a Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépek gyártását. Ennek érdekében a Tbiliszi Repülőgépgyár (Tbilaviamisheni - TAM), amely a Szovjetunió összeomlása óta nagyjából a bezárás küszöbén állt, részben átalakításra és felújításra került. A sikeres munkaerő toborzásnak köszönhetően idén márciusra tervezik az első, teljesen új példány felszállását. Ezt már a Ge-31 Bora típusjelzéssel illetik – a Ge Grúzia angol nevéből, a Georgia-ból származik, a 31-es a tbiliszi gyár régi szovjet nevéből - és amellett, hogy modernizáláson esett át, további fő jellegzetessége, hogy nem tartalmaz Oroszországból származó összetevőket. Itt kérdés, hogy milyen hajtóművel rendelkezik, de talán az ukrán lehet a valósághoz legközelebb álló válasz.
A TAM vezetője két évvel ezelőtt az amerikai és a francia hajtóművek iránti érdeklődésről is beszélt. A remények szerint havonta egy repülőgép elkészítése várható és ezek a hazai igények mellett akár majd külföldre is értékesítésre kerülhetnek. Mások arról tudósítanak, hogy a gyárban még mindig körülbelül öt tucat részben elkészült repülőgép sárkányszerkezet volt megtalálható, akárcsak évekkel ezelőtt, így nem biztos, hogy első példányok teljes egészében itt készültek lesznek majd. A gyártás szükségessége sokak szerint kétséges, de tény, az utolsó grúz Szu-25-ök 2017 márciusában kerültek kivonásra. Akkoriban 10-12 példány volt még hadrendben. Az ok a tartalék alkatrészek elfogyása és továbbiak beszerzési képtelensége volt.
Törökországban február 25-én átadták az első AgustaWestland (manapság már Leonardo) licence alapján készített Turkish Aerospace Industries (TAI) T129B2 ATAK harci helikoptert. A T129B2, vagy ATAK FAZ-2 immáron elektronikai hadviselési rendszerrel, valamint radar és lézeres besugárzás jelzőkkel is rendelkezik. Az első ilyen felszereltségű helikoptereket a tesztek befejezése után, 2020 végén szerették volna átadni a török hadsereg számára. Az első lépésben 21 darab T129B2 ATAK FAZ-2 került majd leszállításra. Ez a változat első repülését 2019 novemberében hajtotta végre.
Izraelben kezd körvonalazódni a következő nagyarányú fegyverbeszerzés összetétele. Ezen a héten a Washington által már jóváhagyott nyolc Boeing KC-46 Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépekből kettő beszerzését jelentették be Tel-Avivban. Jó eséllyel közeleg a következő rendelés feladása is a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók F-35I Adir variánsára is. Az eddigi 50 darabos megrendelést várhatólag további 25 géppel fogják kiegészíteni. A várt továbbfejlesztett Boeing F-15-ös vadászbombázók beszerzéséről még nincs hír, akárcsak a már évtizedek óta meglévő F-15I-k majdani korszerűsítéséről sem. Eldőlt az is, hogy a Sikorsky CH-53K King Stallion helikoptert választották a Boeing CH-47 Chinook helyett. Várhatólag az 1969 óta jelen lévő, 23 régi CH-53 Yasur pótlására 20-25 darab új forgószárnyas kerül majd beszerzésre. A King Stallion teherbírása lényegesen nagyobb, mint a CH-47 legújabb változataié, ugyanakkor a King Stallion lényegesen drágább is, mint a Chinook. Bár az utóbbi darabára alacsonyabb, 42 millió dollár körüli lenne, de a CH-53K esetében a már meglévő infrastruktúra megfelelő az üzemeltetéshez, így jelentősebb beruházást nem igényel. Ezzel az izraeliek szerint kompenzálásra kerül majd a jóval magasabb ár, ami helikopterenként elérheti a 131 millió dollárt is.
A HALCON - az Edge Group 2017-ben alapított leányvállalata - a 2021. évi IDEX Nemzetközi Védelmi Kiállításon és Konferencián mutatta be a HALCON AntiShip-250 (HAS-250) hajók elleni robotrepülőgépét. Az Egyesült Arab Emírségekben tervezett és kifejlesztett HAS-250 meghajtását egy HS-350-es jelzésű gázturbina végzi. A műholdas és inerciális navigációs rendszerrel egyaránt ellátott fegyver hatótávolsága 250 kilométer, utazósebessége 0,8 Mach. A végfázisban egy hőkamerás irányítórendszer veszi át az irányítását.
Megérkezett a harmadik Saab GlobalEye radargép is 2020. február 20-án az Egyesült Arab Emírségekbe. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tengeri és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre.
A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. 2019 novemberében további két GlobalEye megvásárlási szándékát jelentették be, nagyjából 1,018 milliárd dollárért. Ezek talán már a Bombardier Global 6500-as üzleti repülőgépen fognak alapulni. Az első két rendelés három példánya már repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja (SE-RMZ) és augusztusa óta. Elsőként mégis a másodiknak elkészült SE-RMZ ért a közel-keleti államba 2020 áprilisában, mivel az elsőnek elkészültet további svédországi tesztekhez és személyzeti képzéshez használták. A már kiképzett légi személyzettel az Egyesült Arab Emírségek légiereje az átvételi teszteket hamarosan elkezdi a most megérkezett GlobalEye-on. Az ötgépes megrendelésből még hátralévő két példányt 2025 végégig tervezik átadni.
Indonéziában a Védelmi Minisztérium egy igencsak hosszú bevásárló listát tett közzé. Ezen harminchat Dassault Rafale és nyolc Boeing F-15EX vadászbombázó is megtalálható volt, viszont az évek óta emlegetett Szuhoj Szu-35Sz hiányzott róla. Ez a Szuhoj gépek eladásának jakartai sikertelen befejezését jelzi, amely évek óta tartott. Megtalálható volt még rajta három C-130J Super Hercules szállítógép és ugyanennyi Airbus A330 MRTT légi utántöltő/szállító repülőgép is. A szerződések együttes várható költségét 11 milliárd dollárra becsülik. Gyaníthatóan Washington sikeresen lobbizott az F-15EX eladása érdekében, aminek feltűnését Indonéziában sokan a Szu-35Sz lehetséges beszerzésének tulajdonították.
Moszkva kigolyózásához nem kellett olyan sok, hiszen Jakarta gumival, finomítatlan pálmaolajjal, kávéval és teával tervezte a 11 gép 1,14 milliárd dolláros árának egy részét kifizetni. Pontosan a fizetési forma és feltételek voltak Moszkva és Jakarta közötti tárgyalások egyik fő vitapontja. A 2015 végén elkezdett, már igencsak előrehaladott tárgyalások miatt a sokak által biztosnak vélt beszerzéstől éppenséggel amerikai tanácsra táncoltak vissza az indonézek, még úgy is, hogy 2020. október hónapjában elutasításra került Indonézia Lockheed Martin F-35-ös beszerzési kérelme Washingtonban. A Trump-adminisztráció azt tanácsolta, Jakarta helyettük inkább a Lockheed Martin F-16V Viper-eket, vagy a Boeing F/A-18 Super Hornet-eket vásároljon meg.
Az ázsiai állam az F-35 típusú repülőgépeket az orosz Szuhoj Szu-35Sz alternatívájaként szerezte volna be. Állítólag az F-35 rendszeresítésére nagyjából még 10 évet is várhatnak majd. A pénzügyi problémákat súlyosbította a COVID-19. Kezdetben az indonéz védelmi kiadások 2020-ban várhatóan elérték volna a 9,3 milliárd dollárt, de a járvány miatt ez 8,7 milliárdra csökkent le. Idén a Védelmi Minisztérium költségvetése várhatóan eléri a 9,2 milliárd dollárt, amelyből 3 milliárd dollárt a modernizációs programokra kell fordítani. Ilyen feltételek mellett a nyugati repülőgépekre vonatkozó szerződések is kérdésesek lehetnek. Egy bizonyos kiút nyílhat ebből a helyzetből, ez pedig az évekre elosztott megfelelő szállítási és fizetési ütemterv lehet. Na és persze az osztrákok használt Eurofigther Typhoon-ok is hiányoztak a listáról, így sokak számára nem meglepő módon ez a beszerzés sem valósul majd meg.
Tajvani sajtóértesülések szerint alaposan korszerűsíteni fogják a francia eredetű LAFAYETTE (helyi jelölés KANG DING-osztály) fregattok mind a hat szolgálatba állított egységét. A munkába a Thales is részt fog venni. A modernizáció fő és egyik leglényegesebb eleme az amerikai eredetű Mk 41-es függőleges indítóállványok beépítése lesz. Az 1991-ben megrendelt hajók (KANG DING, SI NING, KUN MING, DI HUA, WU CHANG, CHEN DE) 1996 és 1998 között álltak szolgálatba, azóta nem estek át komoly modernizáción, bár fegyverzetüket kiegészítették a RIM-72C Sea Chaparral rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerrel és a helyi fejlesztésű Hsiung Feng 3-as hajók elleni robotrepülőgép megnövelt hatótávolságú változatával is. A 6,1 méter hosszú, 1,5 tonnás, 180 kilogrammnyi harci résszel rendelkező Hsiung Feng 3-as hajók elleni robotrepülőgép a hangsebesség kétszeresével száguld és hatótávolsága 150 kilométer. Az új verzióról úgy tartják hatótávolsága immáron elérte a 400 kilométert is.
A 2016-ban elindított modernizációs program neve Xunlian volt, és kezdettől fogva az Mk 41 telepítését helyezte a középpontba. Ennek segítségével a légvédelmet hazai légvédelmi rakétákkal, a Tien Kung III közepes hatótávolságúval, valamint és a Sea TC-1 rövid hatótávolságúval tudnák megerősíteni. Jelenleg még nem tudni hány cellás Mk 41-est lehet majd elhelyezni a KANG DING-osztályú fregattokon, mivel ezt a RIM-72C Sea Chaparral helyére, az orrban lévő löveg és a felépítmény közötti helyre tervezik elhelyezni. A jelentős átépítéshez szükség volt a francia építők jóváhagyására is. A tajvani média becslése szerint a fregattok modernizálása hajónként körülbelül 130 millió euróba kerülhet. A Xunlian projekt magas költsége volt az egyik tényező, amely késleltette a modernizáció megkezdését.
Március hónapban, egészen pontosan március 12. és 19. között az Ausztrál Királyi Légierő újabb Pilatus PC-9/A kiképző repülőgépeket árverez el. A svájci gépekből 67 darabot vásároltak meg, ezekből csak kettő épült Európában, a többi helyben készítették el, ezekből tizenhetet csak az összeszereltek a távoli kontinensen. A helyi gyártást 48 darabos mennyiségben a Hawker de Havilland végezte el. Hadrendbe állításuk 1987-től történt, a pilótaképzésben 1989-től vettek részt, egészen 2019-ig. Most márciusban újabb nyolc Pilatus PC-9/A-t valamint nagyobb mennyiségű alkatrészt árvereznek el. A tavalyi értékesítés után ex-ausztrál Pilatus PC-9-esek érkeztek Németországba 2020. augusztus 11-én. Ezek a hajón, majd közúton, szétszerelt állapotban szállított turbópropelleres kiképzőgépek a kenguruk földjén már kivonásra kerültek, eladásukat 2020 márciusában kezdték el. Az öt gép egykor az A23-017, A23-025, A23-026, A23-037, A23-049 lajstromjelet viselte. A The Roulettes bemutató kötelék festése még rajta volt ekkor az A23-025-ös példányon. A PC-9-ek az Eschbach-i Meier Motors of Eschbach üzemébe érkeztek meg, amely cég addig leginkább régebbi gépek helyreállításáról volt híres. A vállalat elmondása szerint a még jelentős üzemidővel rendelkező Pilatus PC-9-esek egy alapos átvizsgálása után Európában fognak repülni.
A BAE Systems leszállította az amerikai tengerészgyalogság számára az első ACV (Amphibious Combat Vehicle) kétéltű jármű ACV-C jelzésű parancsnoki változatát. Az ACV-P lövészpáncéloshoz hasonlóan a parancsnoki változat is egy 700 lóerős motorral felszerelt nyolckerekű páncélozott jármű. De a parancsnoki változat a legmagasabb szintű kommunikációs felszereléssel lett ellátva, segítve ezzel a parancsnokokat a harctér átlátásában és az erőik irányításában is. A több független munkaállomás, kommunikációs csatorna és az adatátviteli rendszerek az adatok gyors fogadására és elemzésére, a koordinálására és az információk továbbítására egyaránt képessé teszik az ACV-C változatot.
Az ACV-t a tengerészgyalogság 2020. november 13-tól találta alkalmasnak a rendszeresítésre. A 2020-as év végén meg is rendeltek 36 ACV-t 184 millió dollár ellenében. Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV kétéltű lövészpáncélos 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC is társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előre haladtával egyre nehezebb.
A kiválasztás során a BAE Systems/Iveco Defence párosa vitte el a pálmát, de a tengerészgyalogosok által elvégzendő próbák még hátra voltak. A páncélossal 2020 elején a partaszállító hajók elárasztható dokkfedélzetének elhagyását, valamint a hullámzó tengeren mutatkozó úszási és irányítási képességeket is vizsgálták. A majd 3 méteres hullámzásban is jól teljesített az ACV, így egyre közelebb kerül a rendszeresítéshez. Ennek újabb jelzője lehetett, hogy a tengerészgyalogság bejelentette, 3 változatban tervezik rendszeresíteni a páncélost. A kisebb mennyiségben beszerzendő ACV-R műszaki és az ACV-C parancsnoki változat mellett az ACV-30 jelzésű gyalogsági harcjárműből és az ACV-P páncélozott szállító harcjárműből lesz a legtöbb legyártva. Előbbinek a fegyverzetét (akárcsak a hadsereg a Stryker járművein) egy 30 milliméteres gépágyú alkotja. A legalább 20 évig szolgálatban tartani kívánt páncélosból legkevesebb 204 darab fog majd legyártásra kerülni.
A 2020 májusa és szeptembere között megtartott csapatpróbák során számos hibára derült fény az Amerikai Tengerészgyalogság új kétéltű páncélosát illetően. A BAE Systems által készített ACV 18 példánya vett részt a csapatpróbán, melyen kiderült, erősíteni kellene a páncélzatot, de az elvárt 69 órányi két meghibásodás közötti üzemidő is csak 39 óra volt. Gondok voltak a távirányítású fegyverállvánnyal, a hátsó rámpa érzékelőivel, továbbá a tengerészgyalogosok nem voltak megelégedve a deszanttér ergonómiájával. A kis hely nem tette lehetővé a kellően gyors mozgásukat, valamint az ülések kialakítása megnehezítette a teljes egyéni felszereléssel rendelkező katona számára a kényelmes ülést. Mindez hatványozottabban volt jelent, ha a katonák lövésálló mellényeket is viseltek. A sivatagi környezetben bekövetkezett defektet a központi gumiabroncs-nyomást változató rendszer helytelen nyomásbeállításának tulajdonították. A pozitív tulajdonságok közé tartozott a távirányítású fegyverállvány pontossága. Ez álló célok esetében ez 97%, míg a mozgók esetében 91% volt.
Rövid időn belül kétszer is a címlapokra került az Amerikai Légierő által pilótaképzésre használt Northrop T-38C Talon kétüléses, szuperszonikus sugárhajtású kiképző repülőgép. Február 18-án, csütörtökön történt a kaliforniai Beale légibázison, hogy az ott állomásozó 9. Felderítő Ezredhez tartozó egyik T-38-as hasra szállást hajtott végre, reggel 9 óra körül. A gép futómű rendszerében történt a meghibásodás. Egy nappal később, február 19-én a Mississippiben, a Columbus támaszpont közelében, leszállás során a futópálya előtt 17:30-kor zuhant le egy erdős területen egy T-38-as. A 14. Kiképző Repülőezred gépen tartózkodó két fő életét veszítette. Egyikük egy kiképzés alatt álló japán pilóta volt. A balesetben földön tartózkodó személyek nem sérültek meg.
A jelenlegi költségvetési évben már 46,5 millió dollár különítenek el az amerikai haditengerészet következő, romboló kategóriába sorolt hajóosztályának fejlesztésére. A ZUMWALT-osztály 16000 tonnájánál kisebb, de a jelenleg is használt ARLEIGH BURKE-osztály 10000 tonnájánál nagyobb vízkiszorítású egységeket akár már 2025-től meg is rendelnék. A nem hivatalosan DDG Next-nek nevezett egységek nagyjából plusz 3000 tonnáját új fegyverek beépítésére használnák fel. Ezek között elsőbbséget élveznek majd a hiperszonikus sebességre képes rakéták. Mindezeken felül a jelenleg is alkalmazott fegyverzetből is nagyobb mennyiséget tudnának ezek az új hajótesten alapuló rombolók befogadni. Amiknek a létrehozáshoz már létező és bevált technológiák kerülnének felhasználásra és ezeket a későbbi korszerűsítések során cserélnék le mindig a kor színvonalának megfelelőkre. Ez a jövőre nézve egyértelműen a lézereket (is) jelenti. Az új rombolókra nagy szükség lenne, hiszen a TICONDEROGA-osztályú légvédelmi cirkálók még meglévő 22 tagját ettől az évtől kezdődően 2038-ig ki fogják vonni. Az ARLEIGH BURKE-osztályú rombolókból az utolsókat a 2027-es költségvetési évben tervezik megrendelni, míg az elsők nyugdíjazására a 2030-as években már elkezdődik. Így a DDG Next-nek nevezett egységekből évente akár egy-két egység megépítése is szükségessé válhat, darabáruk a jelenlegi kalkulációk szerint 2,5 milliárd dollár körül fog alakulni.
Várhatólag még ebben az évben elkészülhet a SHiELD (Self-Protect High Energy Laser Demonstrator) program részeként a repülőgépek fedélzetére szánt, konténerben elhelyezett lézerfegyver. A Boeing nemrégiben befejezte ennek az irányított energiafegyvernek a konténerén végzett munkát, így lassan elkezdődhet a többi összetevő beépítése is. A Légierő Kutató Laboratóriuma (AFRL) 2015 óta foglalkozik ennek a fegyvernek a fejlesztésével. A Lockheed Martin alkotta meg magát a szilárdtest lézert, míg a Northrop Grumman szállítja a lézersugár irányítását végző komponenseket. Az ellenőrzéseket követő rendszertesztek a 2024-es pénzügyi évben kezdődnek el a földről és a levegőből indított rakéták elleni alkalmazásra tervezett lézerfegyverrel. Az irányított energiájú lézer használata ellenséges szuperszonikus rakéták ellenében korántsem egyszerű, az ezzel járó technikai kihívások óriásiak. Mindezek mellé jön, hogy az egész fegyvernek el kell férnie egy harcászati repülőgép által hordozható konténerben.
Megkezdődött az első Boeing T-7A Red Hawk sugárhajtású kiképző repülőgép építése. A St. Louis-i gyárból várhatólag 2021 végén, 2022 elején gördül majd ki az elsőnek elkészült repülőgép. Ezt a repülőgépet fogja használni az USAF a repülési tesztek elvégzésére. Az első T-7A Red Hawk átadás 2023-ra van időzítve, a típus elsőként a Randolph légibázison áll majd a pilótatanoncok rendelkezésére. 2018 szeptemberében az Egyesült Államok Légiereje 9,2 milliárd dolláros szerződést kötött a Boeing-el 351 repülőgép és 46 földi szimulátor szállítására. A Saab a Boeing-el működött együtt a T-7A fejlesztésében és gyártásában. A svéd vállalat állítja elő a géptörzs hátsó részét. Az első ilyen összetevő Svédországban készül, és várhatóan körülbelül egy hónapon belül megérkezik St. Louisba. A gyártás kezdeti üteme havi egy T-7-es lesz, ezt három-négy év során havonta körülbelül négy-ötre fogják felemelni. A gyártósor ennél többet is elő tud majd állítani, ez a kapacitás a külföldi megrendelések kielégítésére szolgál.
Szeretné az F-35-ös üzemeltetési költségeit csökkenteni a Lockheed Martin. A cél az, hogy 2025-ig elérjék az óránkénti 25000 dolláros határt. Ez az összeg jelenleg 36000 dollár körül mozog, mégpedig úgy, hogy az elmúlt öt évben már 40%-kal sikerült csökkenteni. A gyártói elképzelés szerint ezt a cél többek között a logisztikai rendszer átszervezésével és egyszerűsített karbantartással lehetne elérni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Hawker Siddeley Sea Harrier FRS.1
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Lockheed Martin F-35C Lightning II
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle
Catégories: Biztonságpolitika
2021.02.20
Ausztriában a következő évben egy olyan programot fognak elindítani, ami a páncéloserők hadrafoghatóságát lesz hivatott emelni. A 600 millió eurós programban egyaránt szerepelni fognak a Leopard 2-es harckocsik és az Ulan gyalogsági harcjárművek is. A 2040-ig hadrendben tartandó járműveken lefolytatandó munkálatokban szeretnének minél több helyi céget bevonni a bécsi döntéshozók. Az elmúlt évek költségvetési megszorításai igen nehéz helyzetbe hozták az osztrák szárazföldi erőket. Még 2019-ben derült ki, hogy a katonaságnak nemcsak üzemanyagra és lőszerre volt kevés pénze, de még az elhasznált áram számláinak fizetésére is alig futotta. Egy másik terv szerint 2024-ig évente 25 millió euró többlet büdzsét biztosítanak majd a szárazföldi erők részére.
Ukrajnában is korszerűsítés előtt állnak a harckocsik. A nagyjából 1500 darabos mennyiségben hadrendben álló szovjet eredetű T-64B túlnyomó többségét használják is, a többi tartós tároláson van. A harkovi üzem által még 2017-ben bemutatott T-64BV verzió van legközelebb ahhoz, hogy hadrendbe állítható legyen, mivel Kijev azt tervezi, hogy ezek a járművek továbbra is a páncélosok alapfegyverzetét képezik. A modernizáció mértéke még mindig titok, de annyit lehet tudni, hogy az ukránok szeretnék elkerülni azokat a hibákat, amelyeket az oroszok elkövettek a T-72 és a T-90 modernizálásakor. Éppen ezért megpróbálnak mindent saját maguk előállítani, persze nem feledve a donbaszi harcok tapasztalatait. Üzbegisztánban 2020-ban sikerrel végződtek a csapatpróbák a T-64-es harckocsik átalakításaként létrejött T-64MV típussal. A reaktív és rácsos előtétpáncélzattal is felszerelt T-64MV digitális rádiórendszert is kap. A legnagyobb újdonság azonban az lett, hogy az öthengeres 700 lóerős 5TDF dízelmotort lecserélték a 840 lóerős V-84 motorra, amelyet a T-72-es harckocsikban is használnak. Kijev is arra törekszik, hogy növelje a T-64-ek mobilitását azáltal, hogy a szovjet eredetű 700 lóerős motor helyett egy új, 1000-1500 lóerős erőforrást építenek be.
A megfigyelő eszközöket, valamint a tűzvezető rendszert is kicserélik, ami növeli majd a lövések pontosságát. Új kommunikációs rendszerek és helyben kifejlesztett harcvezetési rendszer is beépítésre fog kerülni. Az ukránok is megszabadulnak a Kontakt-1 reaktív páncéltól, és valószínűleg ukrán Noz (kés) jelenik meg helyette. A T-64MV legfőbb ismertetőjegye, hogy eltűnt a harckocsilöveg mellé felszerelt Luna infravörös fényszóró és a TPN1-49-23 éjszakai/nappali, aktív/passzív célzórendszer, a korszerű TPN-1-TPV hőképakotónak köszönhetően. Ez lehetővé teszi a célok észlelését 5 kilométeres távolságban és az azonosítást 4 kilométeres távolságból. Ezenkívül új műholdas rádiót és digitális kommunikációs rendszert is megjelenik a Lybid K-2RB rádióállomással (Motorola licenc), amely lehetővé teszi a 70 kilométerre található egységekkel való kommunikációt és az adatok titkosított továbbítását. A 125 milliméteres 2A46-os löveg mozgatását és stabilitását végző rendszert is kicserélték, így növelve az irányzás pontosságát. A helymeghatározást a СН-4215 műholdas navigációs rendszer biztosítja.
Szintén Ukrajnából érkezett az a hír, miszerint külföldi partnert keresnek az Antonov An-74 teherszállító repülőgép gyártásának újraindításához. A szovjet érában tervezett típusból az 1985 és 2004 közötti időszakban összesen 62-őt építettek meg. Az öregedő An-26-os flotta pótlására állítólag nyolc példány beszerzése valósulhat meg a közeljövőben saját részre. Ezekből négy a légierőhöz kerülne szállítási feladatok ellátására, míg a másik négy tengeri járőrgépként a flotta állományát gyarapítaná. Jelenleg 6 An-74-es található meg a gyártást végző üzemben 70 és 90% körüli állapotban. Az előd, az An–72 sorozatgyártását a Harkovi Repülőgépgyárban valósították meg és az An-74-ek gyártását is itt végeznék. Azonban a cégnek jelentős tartozásai vannak. A partnernek vállalnia kell a gyár fennálló adósságainak visszafizetését, valamint hitelt kell nyújtania a repülőgépgyártás megkezdéséhez, az An-74-es elkerülhetetlen korszerűsítése mellett. Amint sikerül a gyártást elindítani, évente akár 12 repülőgép is elkészülhet majd itt. A partner jogot szerez eme repülőgépek értékesítésére is.
Csehországban kisebb hullámokat keltett az, amikor a Honvédelmi Minisztériumra a közbeszerzési törvény megsértése miatt bírságot szabott ki a Gazdasági Versenyhivatal. Ez azonban első fokú döntés, így a Honvédelmi Minisztérium jogosult fellebbezni. Az okot az amerikai Bell által gyártott helikopterek beszerzése szolgáltatta. Állítólag a beszerzés (4 darab Bell AH-1Z Viper és 8 darab UH-1Y Venom) véglegesítése előtt nem került megfontolásra a vesztes Leonardo ajánlata. A cseh döntés indoklásában az állt, hogy a Bell gyártmányai harctéren kipróbált, bevált, kiforrott eszközök, továbbá a pénzügyi feltételeik is kedvezőbben kerültek kialakításra a konkurenshez képest. A Leonardo felajánlotta a cseheknek az AW139M típust, ami állításuk szerint csak feleakkora kiadással járt volna, mint az amerikai forgószárnyasok beszerzése. A Gazdasági Versenyhivatal a szabálytalanságokat már 2020 közepén megerősítette.
A Honvédelmi Minisztérium nem ért egyet a Gazdasági Versenyhivatal döntésével, és úgy véli, hogy a beszerzési eljárást helyesen hajtották végre. A közzétett közleményben azt írták, hogy mivel a hivatal 2020 nyarán nem rendelte el a megállapodás végrehajtásának felfüggesztését, a minisztérium úgy döntött, hogy teljes joga van lezárni azt. Nem ért egyet azzal a kijelentéssel sem, hogy először Leonardo panaszait kellene kivizsgálnia. A Honvédelmi Minisztérium szerint az olasz konszern egyetlen célja ezzel a lépéssel, az amerikai kormánnyal kötött szerződés akadályoztatása volt. Továbbá megemlítették azt is, hogy a minisztérium szakértői szerint az AW139M csak egy polgári helikopter militarizált változata. Ezenkívül, még soha nem alkalmazták harctéri körülmények között és a cseh katonák sem tudtak vele ilyen tapasztalatokat szerezni, nem úgy mint a Bell típusaival.
Németországban tesztet hajtottak végre a Leonardo BriteCloud 218 nevű repülőgép fedélzeti aktív csalijával. A 2x1x8 collos méretű, hasáb alakú önvédelmi eszköz a 2013-ban bemutatott 55 milliméteres átmérővel rendelkező, hengeres kialakítású eszköz átcsomagolt variánsa. Ezek a szabványos dipólköteg, vagy infracsapda szórókban kerülnek elhelyezésre és kivetésüket követően képesek a légi-és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel a repülőgépeket. A BriteCloud-ban használatos technológiák már bizonyítottak az eddigi tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósítható volt. Az első indításokat, igaz még az 55 milliméteres hengeres kialakítású változattal, egy brit Panavia Tornado-ról hajtották végre évekkel ezelőtt. A mostani próbán a hordozógép egy pilóta nélküli repülőeszköz volt, ugyanis azt vizsgálták meg, hogy lehetséges lenne-e az ilyen repülőeszközök védelmét is növelni a BriteCloud 218 repülőgép fedélzeti aktív csalival. Ez a német kísérlet volt az első alkalom, amikor a BriteCloud-ot egy pilóta nélküli repülőgépről indították. A teszteredmények elemzések szerint a félaktív radaros irányítórendszerrel felszerelt rakéták ellenében sikerrel lehet megvédeni a pilóta nélküli repülőgépeket a BriteCloud 218-al. A nem túl bonyolult integrációt igénylő BriteCloud egy költséghatékony módszer lehet a pilóta nélküli repülőgépek ilyen rendszerekkel történő ellátására.
A holland hadsereg nemrégiben befejezte az Osztrák-Alpokban a Smart Shooter SMASH tűzvezető rendszerrel végzett kétnapos, kisméretű drónok ellen végzett éleslövészetét. A mesterséges intelligenciára épülő SMASH tűzvezető rendszer a gépkarabélyra felszerelve a kiválasztott célra irányozva, majd a befogást elvégezve aktiválható nappali, vagy akár éjszakai fényviszonyok között is. A SMASH képfelismerő rendszere az elsütő billentyű meghúzását követően a gépkarabélyt csak akkor süti el, amikor a videóelemzés során megállapított mozgásparaméterek alapján a legnagyobb esély mutatkozik a találatra. A tűzvezető rendszer kis módosítással bármelyik lőfegyverre felszerelhető és a gyors reakciót követelő rövid távra leadandó lövések esetében (városi harc) kikapcsolható és hagyományos optikai irányzékként használható. A gyártó szerint a rendszere akár 200 méteres távolságban is pontos tűzkiváltásra képes. A SMASH tűzvezető rendszer bizonyított az Osztrák-Alpokban, ugyanis 200 méteres hatótávolságon tesztelve, zord időjárási körülmények között, ködben és hófúvásban is, a SMASH tűzvezető rendszerek rendkívül hatékonynak bizonyultak.
Mind a 67 drón célpontot sikeresen eltalálták, volt amelyiket mindössze 3 lövéssel. Nem volt különbség, hogy a drónok álló helyzetben voltak-e a levegőben, vagy mozogtak-e. A kisméretű pilóta nélküli repülőgép-rendszerek (UAS), avagy drónok által okozott fenyegetés gyorsan növekszik. Hollandiában a légierő azt tervezi, hogy Colt C7 5,56 milliméteres gépkarabélyokat a Smart Shooter által fejlesztett SMASH tűzvezető rendszerrel ellátva fogja a létesítményeinek közelkörzetét biztosítani ezen fenyegetések ellen. Ez egy költséghatékony megoldásnak tűnik, ami immáron a második hollandok által végzett próbát is kiállta. A legutóbbi teszt annyira sikeres volt, hogy a légierő a lehető leghamarabb megkezdi a beszerzési folyamatot, közölte a védelmi minisztérium. A fejlesztés során megalkották már a SMASH Hopper-t is, ami egy fegyverállvány, ez akár egy civil célokra készült pick-up tetejére is felszerelhető. A körülbelül 15 kilogramm tömegű SMASH Hopper moduláris és gyorsan telepíthető fegyverállvány több mint 300 méterről sikeresen küzdött le több alkalommal is mozgó földi és légi célt, akár kisméretű drónokat is.
Megkapta 4. P-72A tengeri járőr repülőgépét is az olasz légierő 2021. február 11-én. Ez a típusjelzés az ATR-72MP-t rejti, amelyet a 41. ezred kötelékében üzemeltetnek a Sigonella-i bázison. A Róma által 4 darabos mennyiségben megrendelt típus most átadott, valamint a 2018. december 5-én átadott 3. példányán a fedélzeti rendszerek fejlettebbek, mint a két első gépen voltak, azonban a későbbiekben a Leonardo Aircraft Division ezeket is korszerűsíteni fogja. Ezeket még 2016. december 13-án szállították le a megrendelőnek. A most átadott 4. P-72A tengeri járőr repülőgépnek még a harmadikhoz képest is javultak a képességei, hiszen már a Final Plus konfigurációban készítették el. Az első három gép korszerűsítése erre a szintre hamarosan el fog kezdődni. Az ATR 72MP-ből, (mely az ATR 72-600-as kereskedelmi repülőgépen alapul) olasz megrendelésre négy darabot gyártanak le a mára elavult Breguet BR-1150 Atlantic gépek felváltására. A hat és félórás repülési időre képes P-72A kutató-mentő, és megfigyelő feladatokra kerül felhasználásra.
Orosz források szerint már végrehajtották az első repüléseket a Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó majdani fegyverzetét képező hiperszonikus rakéta makettjével, melyet a megfelelően alacsonyan tartandó radarkeresztmetszet okát a gép a belső fegyverterében képes hordozni. Éppen ezért hossza maximum 4 méter körüli lesz majd. Megemlítésre került az is, hogy ez a makett már rendelkezett bizonyos fedélzeti elektronikával, melynek segítségével ellenőrizték a Szu-57-es fedélzeti rendszereivel való kapcsolatot. A hangsebesség 5–7-szeresével repülni képes majdani fegyver makettje méretében, alakjában és súlyában teljes mértékben megfelel a jövőben hadrendbe állításra kerülő fegyvernek.
Nagy dobást jelentő exportsiker előtt áll az oroszok új 8x8-as kerékképletű lövészpáncélosa, a VPK 7829 Bumeráng. A Bumeráng a 2015-ös Győzelem Napi parádén gördült a nagy nyilvánosság elé. Az erős fegyverzetű (30 milliméteres 2A42 gépágyú, koaxiális 7,62 PKT/PKTM géppuska és négy 9M133 Kornet (NATO-kód: AT-14 Spriggan) irányított rakéta) Bumeráng K-17-es jelzésű gyalogsági harcjármű a BTR-80-ok utódja lesz, de az újabb BTR-82A típussal egy ideig még együtt fog szolgálatot teljesíteni, tömege 25 tonna. A könnyebb 22 tonnás K-16-os variáns fegyverzetét viszont csak egy 12,7 milliméteres nehéz géppuska alkotja és éppen ezért a páncélozott szállító harcjármű kategória tagja. Moszkva nagyjából 2000 darabot fog majd beszerezni a különféle Bumeráng változatokból az elkövetkező években. A Roszoboronexport elmondása szerint a jármű iránt már most nagy az érdeklődés. Afrika, a Közel-Kelet, valamint Délkelet-Ázsia számos állama, és a volt szovjet tagköztársaságok egy némelyike is a lehetséges vásárlók listáján található. Az oroszok nem kevesebb, mint 1 milliárd dolláros megrendelésben reménykednek világszerte. Ennek elősegítése érdekében az oroszok nem zárkóznak el külföldön gyártott távirányítású tornyok, illetve fegyverállványok jövőbeli felszerelése elől sem.
Indiában a hadsereg átvette a 100. K9 Vajra-T önjáró tarackját. A Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder önjáró tarack indiai igények szerint módosított, 47 tonnás variánsát egy 1000 lóerős MTU 881 Ka-500 V8 dízelmotor mozgatja akár nagy tengerszint feletti magasságon is, sivatagi környezeti viszonyok közepette. A gyártást nagyjából közösen végző dél-koreai Hanwha Techwin és az indiai Larsen & Toubro (L&T) a 100 darabos rendszeresítésre szánt mennyiséget az előre eltervezett két év alatt gyártotta le. 2019-ben így 40 darab, míg 2020-ban 50 darab K-9 Vajra gördült le a gyártósorról. Az elkészítés során a tüzérségi eszköz összetevői közül több mint 50% lett az Indiában gyártott, például a páncéltest, a torony, az töltőrendszer, a légkondicionáló rendszer, a kommunikációs és a tűzvezető eszközök mind a helyi ipar termékei. Ez az adat nem vonatkozik az első, még 2018 második felében átadott 10 példányra, ugyanis azokban 80-90%-ban még dél-koreai összetevők voltak megtalálhatók.
Műholdfotók alapján megállapítható, már több Xian Aircraft Corporation (XAC) Y-20 Kunpeng stratégiai szállítógép légi utántöltővé átépített változata található meg Kínában. Egy 2020. december 30-án készült képen szám szerint négy Y-20U volt látható egy repülőtéren. Egyes vélemények szerint ez arra enged következtetni, hogy már elkezdődött eme variáns gyártása. Az első olyan hírek még 2018-ban jelentek meg, miszerint Kínában egy új tankergép megalkotásán dolgoznak a 220 tonnás legnagyobb össztömegű Y-20-at alapul véve. Típusjelzése valószínűleg YU-20, vagy Y-20U lesz majd. Az idő előrehaladtával várható volt, hogy a szovjet eredetű Tu-16-os közepes bombázó Kínában gyártott tankerváltozata, a Xian HY-6-os mellett hamarosan felbukkanhat majd egy nagyobb képességű típus is. Ez a nagyobb mennyiségű üzemanyagnak köszönhetően talán jobban megfelel majd a J-20-ok számára is, hiszen a több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosításával jött létre. A múlt idő használata az előző mondat végén jogos, hiszen műholdképek alapján legalább egy ilyen Y-20 már létezik 2018 óta. Ez a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva. 2019-es információk szerint a Y-20-on eddig használt orosz hajtóművek helyett alkalmazásra fog kerülni a hazai gyártású WS-20-as erőforrás, valamint további alváltozatok megjelenésére is lehet számítani. A radarral felszerelt légtérfelderítő mellett, a rádióelektronikai harcra és felderítésre képes variáns mellett megjelenhet egy repülő kórházzá átalakított Y-20-as is.
Japánba 2021. február 14-én újabb Bell/Boeing V-22B Block C változatú Osprey billenőrotoros repülőgépek érkeztek meg. Az első kettőt, melyek a JG-1701 és a JG-1705 jelzést viselik még 2020 májusában hajóval szállították át az Egyesült Államokból a szigetországba. Éppen ez utóbbi volt az a példány, mely 2020. július 10-én átrepült Iwakuniból a kisarazui támaszpontra. Tokió 2015-ben választotta ki a V-22-est, amelyből eddig 17 darabot rendeltek meg. A japán pilóták és a műszakiak a tengerészgyalogság VMMT-204 századának segítségével ismerkedtek meg a típussal 2016-tól kezdődően a New River támaszponton. A szárazföldi haderő pilótái 2020. november 6–tól már repülik ezeket a példányokat. Az újabb V-22B-k esetében is a hajóval történő szállítás valósult meg és ezek szintén az amerikai tengerészgyalogosok Iwakuni bázisára érkeztek meg, hiszen itt kellően mély vízzel rendelkező kikötő is található. Így a hajóval érkező szállítmány könnyedén kirakodható. A megérkezett Osprey billenőrotoros repülőgépek közül eddig háromnak a jelzése ismert, ezek a JG-1703, JG-1707 és a JG-1708.
Továbbra is akadnak még problémák az Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó Pratt&Whitney által gyártott F135-PW-100-as jelzésű gázturbinájával. Ugyanis 2020 elejétől a számítottnál előbb kell őket kiszerelni a repülőgépekből a nem várt elhasználódás okán, és a be-illetve a kiszerelés is több időt emészt fel. Tovább tetézi a bajt, hogy a ventilátorlapátok cseréjét követő visszaérkezési időpont is távolabb van a valóságban, mint arra számítottak. Ezt a munkát egyébként a Tinker légibázison létesített központi javítóműhelyben végzik az F135-ök esetében. Itt a javítási kapacitást kisebbre méretezték, mint a jelenlegi helyzetben igényelt évi 60 darab hajtómű. Amennyiben a tervezett gyártói módosítások nem hoznak rövid időn belül pozitív eredményt, úgy az USAF 2022-re oda juthat, hogy az F-35A gépeinek 5-6%-a nem fog tudni repülni a hajtóművek hiánya miatt. 2019-ben már cikkezett arról a világsajtó, hogy egy F135-ös gázturbina cseréje akár 3 napot is igénybe vehet. Ez jelentősen megdrágíthatja az amúgy sem olcsó típus hadrendben tartását. Például a francia Rafale vadászbombázóban egy hajtómű teljes cseréje hét szerelőt igényel, akik mindössze három óra alatt végeznek eme feladattal. A Pratt&Whitney természetesen már dolgozik a probléma megoldásán, de azt is meg kell említeni, hogy eddig még egyetlen F-35-ösre tervezett felszállást sem kellett elhalasztani a gázturbinája meg nem léte okán. Az USAF-nál jelenleg nagyjából 270 darab F-35A repül.
Peru részére február 15-én kerültek átadásra a Spanyolországból használtan, 35 millió dollárért megvásárlásra került Lockheed Martin KC-130H Hercules légi utántöltő/szállító repülőgépek. A Spanyol Légierő 31. repülőezrede által használt, az Airbus A400M Atlas megjelenésével feleslegessé vált C-130H változatok (4 C-130H típusú, 1 hosszabb törzzsel rendelkező C-130H-30 és 5 légi üzemanyag-átadásra is képes KC-130H) közül került eladásra ez a két Hercules. Másik kettőt Uruguay vásárolt meg. A spanyol repülőgépek már korszerűsítve és nagyjavítva is lettek egy pár éve és repülésre képes állapotban érkeztek meg új hazájukba, ahol több mint 25 évig szolgálatban maradhatnak. A 2020. novemberi hírek szerint a Fuerza Aerea del Perú (FAP, Perui Légierő) pilótái a zaragozai légibázison meg is ismerkedhettek a KC-130H variánssal, ami több helyen is eltérést mutat az általuk addig repült, polgári célokra gyártott L-100-as variánstól. A Peruba került példányok a spanyoloknál a 31-53-as és a 31-54-es oldalszámokat viselték. Uruguay esetében 2020. december 21-én és 22-én érkeztek meg a Spanyol Légierőtől megvásárolt Hercules repülőgépek.
NETARZENÁL GALÉRIA
Dassault-Breguet-Dornier Alpha Jet E
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2021.02.13
Ukrajnában korszerű korvettek építéséről írhatnak majd alá megállapodást idén áprilisban. Törökország és Ukrajna között ugyanis befejeződtek az egyeztetések, így nem nagyon van már akadály a terv megvalósulása előtt. Ekképpen az ukrán Okean hajógyár felkészülhet a nagynak ígérkező munkára. Az első egységek még Törökországban fognak elkészülni, majd a gyártást áthelyezik Ukrajnába. Ezek a hajók pedig a már ismert török ADA-osztályú (vagy MILGEM-osztály) korvettek lesznek. Kijevi remények szerint négy-öt fog megépítésre kerülni, a tervek szerint ezekből talán három Ukrajnában. Pakisztán is megvásárolta ezt a hajóosztályt, ott darabonként 300 millió dollárt kóstált volna az ár, de helyi ipar bevonásával ezt sikerült 250 millió körülire leszorítani. Az első helyben építendő pakisztáni korvett gerincfektetésére 2020 októberében került sor.
Horvátországban elhalasztották azt a bejelentést, mely talán pontot tehetett volna az ország harci repülőgép beszerzésére. Ez már évek óta húzódik ilyen-olyan okok miatt, most a földrengések okozta károk helyreállítása lehet a háttérben. Bár a dátumokkal kapcsolatban nincs hivatalos álláspont a horvát kormány részéről, ezt talán majd ez év első és második negyedéve között, azaz leghamarább márciusban, vagy legkésőbb április elején teszik közzé. A beérkezett ajánlatok elemzésekor állítólag új gépek esetében az amerikai F-16V Block 70/72 vitte el a pálmát, míg a használt kategóriában pedig a francia Dassault Rafale F3-R nyerte el a döntéshozók tetszését. A vesztes izraeli használt F-16, illetve az új JAS39 esetében a két állam megértéssel fogadta a földrengés okozta késést, de a svédek jelezték, lehetséges, hogy egy századra való Gripen-t el tudnának adni alacsonyabb, nagyjából 900 millió eurós áron is.
Csak hogy tisztább legyen a kép, a francia Rafale F3-R-ekért Párizs 930 millió eurót, míg Washington az F-16V-kért 1,6 milliárd dollárt kért. Jelenlegi kalkulációk szerint a földrengések okozta károk helyreállítása 11-12 milliárd eurót tesz ki, vagyis tízszeresét a Zágráb által egy repülőszázadnyi gépért kifizetni tervezett összegnek. Amennyiben a kiválasztás igen gyorsan lezárul, úgy az új horvát vadászgépek 2024-ben már repülhetnének is hazai légtérben, addig azonban a nyolc öreg MiG-21-et kell hadrendben tartani. Továbbá azért is a lehető leghamarabb döntést kell hozni a repülőgépek megvásárlásáról, mert ezek az ajánlatok nem lesznek érvényesek a végtelenségig.
Csehország régóta fontolgatja a T-72M4CZ harckocsik lecserélését. A 2020-as év szeptemberében a Cseh Védelmi Minisztérium szerződést írt alá a VOP CZ-vel, harminc T-72M4CZ harckocsi és három VT-72M4CZ műszaki harckocsi korszerűsítéséről. A Prága által biztosított 40 millió dolláros költségkeretet a tűzvezető rendszerekre fogják elkölteni. A T-72M4CZ harckocsi estében megtartották a T-72M1 125 milliméteres 2A46M harckocsilövegét, de ezt kiegészítették a TURMS-T tűzvezető rendszerrel, valamint a 2 kilométeres távolságban még 540 milliméternyi hengerelt homogén páncélt átütni képes EPpSV-97 űrméret alatti szárnystabilizált nyíllövedékkel. A T-72M4CZ védelmét Dyna-72 reaktív páncélzat és Obra lézeres besugárzásjelző növeli, mozgékonyságát 1000 lóerős CV12-1000 dízelmotor biztosítja.
A 27 csatár, valamint a 3 parancsnoki T-72M4CZ harckocsi esetében lecserélik a tűzvezető rendszer elavult elemeit és a hőkamerákat is. Ezenkívül új digitális kommunikációs rendszereket telepítenek, amelyek nemcsak a hang alapú kommunikációt, hanem az adatátvitelt is lehetővé teszik. A továbbfejlesztett adatkapcsolat növeli a kompatibilitást más NATO-országok harci járműveivel. A modernizációnak nincs sok köze a két-három évvel ezelőtti tervekhez, és még kevésbé a Scarab nevű modernizációs csomaghoz, amelyet az Excalibur Army társaság az IDET 2017-en mutatott be. A költségvetési megszorítások kényszerítették a feltételek újrafogalmazását, mert az eredetileg tervezett módon 100 jármű modernizálására került volna sor, a legambiciózusabb szerint pedig 300 tank lett volna benne érintett.
A csere során a német Leopard 2 és a dél-koreai K2 Black Panther került megemlítésre éveken át, míg fel nem bukkant az izraeli Elbit Systems Sabrah könnyű harckocsi tervezete. Könnyű harckocsiként a General Dynamics European Land Systems spanyolországi üzemében készített ASCOD 2 páncélos járműtestére kerül felszerelésre az izraeli torony a 105 milliméteres lövegével és a párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskájával. A cseh Excalibur Army-nál gyártott Pandur II 8X8-as jármű szintén megkaphatja ezt az 52-es kaliberhosszúságú csővel ellátott tornyot. Mivel 2025-től több T-72-es kerül majd kivonásra, egyre időszerűbbé válik a régóta halasztott döntés meghozatala. Prága a drága beszerzési lehetőségeket értékelve leginkább a dél-koreai páncélost jelentené ki győztesnek, mivel a 2020-as év közepén végezett legutóbbi előzetes felmérések során Szöul és a Hyundai Rotem sem zárkózott el a helyi gyártás megvalósításától sem.
A második legjobb megoldás a Leopard 2A7+ megvásárlása lenne a hazánk által választotthoz hasonló konfigurációban. A földrajzi közelség lehetőséget teremtene a két ország közötti együttműködés elmélyítésére és a páncélosok szervizköltségeinek csökkentésére is. A cseh hadsereg vezetésében a nem konvencionális megoldások iránt is érdeklődést mutatnak, így elemezték a Stryker alapú M1128 Mobile Gun System-et, a francia AMX-10RC-t, vagy az olasz B1 Centauro-t is. Az Elbit Systems Sabrah könnyű harckocsija megelőzheti ezeket a páncélvadászokat, hiszen a hazai ipar előtt itt is lehetőségek nyílnának meg a gyártásban való részvételre. A 44 tonnás súlyával a Sabrah összehasonlítható a 48 tonnás T-72M4CZ-vel, miközben lényegesen könnyebb, mint a 62 tonnás Leopard 2 és az 55 tonnás K2. Persze nem kell túlzott reményeket fűzni a könnyebb páncélosokhoz, hiszen a legesélyesebb mégiscsak ez a két utóbbi harckocsi.
Lengyelországban szépen halad a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es beszerzési programja. A tavalyi évben nyilvánosságra hozták, hogy az új típust a közép-lengyelországi Lask légibázison tervezik majd üzemeltetni. Itt már folynak az üzemeltetés megvalósításához szükséges munkálatok az infrastruktúrán. Ezeket csak kiegészíteni kell, nem a semmiből kell kiépíteni. Mire az F-35-ösök várhatóan megérkeznek 2024-ben, addigra mindennel elkészülnek majd. Szintén tavalyi az a hír, miszerint a Swidwin melletti bázison is korszerűsítésekbe kezdenek. Ez repülőtér jelenleg a lengyel Szuhoj Szu-22-es Fitter vadászbombázóknak ad otthont. Egyes hírek arról szóltak, hogy ez lesz majd az F-35-ök települési helye, de ezeket később hivatalosan cáfolták. Lehetséges, hogy a jelenleg Lask-ban lévő F-16-ok kerülnek majd Swidwin-be az F-35-ök megérkeztével.
Németországban végrehajtotta repülését az első élettartam-hosszabbításon átesett Panavia Tornado IDS vadászbombázó. A típus IDS és ECR változatát 2030-ig szeretné hadrendbe tartani Berlin, így a 6000 órás repült időre tervezett gépekből 85 példányt kell majd ennek érdekében szétszerelni, alkatrészeiket, szerkezeti elemeiket alaposan leellenőrizni, majd összeszerelve további 2000 repült óra teljesítésére képessé tenni. A munka során több törzskeretet is új gyártásúakra cserélnek a törzs első és középső része között. Természetesen ezt a munkát nem tervezték végrehajtani a Tornado élettartama során. Elsőként a 43+42-es oldalszámú gépen hajtották végre az élettartam-hosszabbítást. Ez a gép 2017 májusában tért vissza az Egyesült Államokból, mivel a Holloman légibázison a német pilóták típusátképzését végezték segítségével. A bücheli 33. Harcászati Repülőezred állományába a 43+42-es idén márciusban tér vissza, és további 2600 levegőben tölthető órára szóló engedélyt tudhat magáénak. A következő Tornado-n természetesen már folynak a munkák. Ez a 45+14-es, ami az 51. Immelmann Harcászati Repülőezredtől érkezett, de szolgálatát még a flotta repülőerőinél kezdte meg.
Hollandiában megkötésre került az a szerződés, melynek értelmében a CV9035NL gyalogsági harcjárművek védelmét erősítendő az Elbit Systems Iron Fist aktív páncélzata kerül felszerelésre a páncélosokra. A tervek szerint mind a 149 hadrendben lévő CV9035NL megkapja majd az Iron Fist aktív páncélzatot. Az integrációt a BAE Systems fogja elvégezni. Ez a szerződés jelentősen növeli annak esélyét, hogy más hadseregek is rendszeresítsék az Iron Fist-et, mivel Hollandián kívül hat másik európai ország (Svédország, Svájc, Norvégia, Finnország, Dánia és Észtország) is használja a CV90-et. A most aláírt szerződés összértéke 82 millió dollár és négy éves időtartamot ölel fel. Az izraeli cég a parancsnok részére a COAPS (Commander Open Architecture Panoramic Sight) elektrooptikai rendszert is felszereli a CV9035NL gyalogsági harcjárművekre. A jelenlegi szerződésben mindössze 44 darab lövészpáncélos található meg, a többire a későbbiekben kötik majd meg a szerződést.
Egyes hírek szerint a Maliban harcoló brit csapatoknál már használatba vették a 40 milliméteres gránátvetőkből indítható minidrónokat. Az ausztrál DefendTex által kifejlesztett Drone40 2019-ben debütált, és kis mérete dacára lehetővé teszi az adatátvitelt valós időben. További lehetősége a lézeres célmegjelölés, amely új lehetőségeket kínálnak a gyalogosok számára a légierővel, illetve a tüzérséggel való együttműködésre. Jelenlegi konfigurációban a Drone40 hatótávolsága megközelítőleg 20 kilométer, és a hasznos teher súlyától függően 30–60 percig tartózkodhat a levegőben.
Partnereket keres az Airbus az AFJT (Airbus Future Jet Trainer), egy Spanyolország számára tervezett sugárhajtású kiképző repülőgép megvalósításához. Madridot érdekli a gép, de költségek csökkentése érdekében ők is jobban örülnének egy tőkeerős társnak. Első körben Franciaország és Németország kerül majd meginvitálásra a csatlakozásra. Az AFJT egy hajtóművével hangsebesség alatti repülésre lett optimalizálva, a jelenleg használt Northrop SF-5M típusú repülőgépek pótlására. Ennek az új repülőgépnek az alapján lehetséges lesz egy együléses könnyű vadászgép, valamint egy új generációs pilóta nélküli támadó repülőgép létrehozása is. Igény szerint a tandem elrendezésű AFJT elláthatják majd fedélzeti rádiólokátorral és beépített gépágyúval is. Az Airbus azt állítja, hogy az AFJT-be fektetett minden 100 millió euró 2100 és 2500 közötti munkahelyet teremtene Spanyolországban, ami mintegy 36 millió euró adót és szociális hozzájárulást eredményezne a spanyol állam kasszájába. Ezenkívül Spanyolország részesedést kapna, ha a repülőgépet más országokba sikerrel exportálnák.
Az exportpiacon az Airbus becslései szerint 2029-ig 500 és 800 darab közötti oktató repülőgépre lesz szükség, a lehetséges könnyű támadó és egyéb változatok számbavétele nélkül.Franciaország esetében az Alpha Jet képességeinek pótlása kerül majd előtérbe, de ugyanezzel próbálkoztak az olaszok is a Leonardo M-346-os Master esetében, eddig nem sok sikerrel. Az első AFJT felszállását az Airbus öt éven belül várja és nagyjából 10 év múlva kezdődhetne el a szolgálatba állítása. Ez az időintervallum megfelelő lehet a franciák számára is. Németország esetében más a helyzet, ott az USAF akadémiai képzésében nyílik lehetőség T-38 Talon-on repülni a német pilótatanoncoknak. Ennek utódja a Boeing T-7A Red Hawk lesz, a képzés korszerűségét senki sem vitatja. Bár sokak szerint, évente 60 német pilóta képzése, lehet olcsóbban is megvalósítható lenne Európában, európai géppel és partner(ek)kel.
Ez év februárjának elején érték el az 5000. harctéri repült órát az Albatrosz harci köteléknél alkalmazott EC-27J JEDI (Jamming and Electronic Defence Instrumentation) repülőgéppel. Ezt az óraszámot mindössze 1000 felszállás során teljesítették. A JEDI hardvere nagyrészt kereskedelmi összetevőkből épül fel és a C-27J Spartan rakterébe egy raklapra szerelve került elhelyezésre. Az elektronikai megfigyelést és zavarást végző két személy munkaállomása szintén a raklapon került kialakításra. A JEDI képes a rádióadások és a mobiltelefonok felderítésére és zavarására is, ezzel biztosítva védelmet a földi csapatoknak az IED támadások ellen. Az Olasz Légierő eddig két szállító változatú C-27J Spartan-t alakított át EC-27J JEDI változattá. Ezekből az egyik folyamatosan jelen van Irak légterében 2016. augusztus 10. óta. A JEDI rendszert a ReSTOGE (Reparto Supporto Tecnico Operativo Guerra Elettronica - Elektronikai Hadviselést Támogató Technikai Osztály) tervezte, amelynek székhelye a Pratica di Mare légibázison található. Ez az egység felelős a légierő összes repülőgépének elektronikai hadviselésben használatos rendszerében lévő könyvtárának összeállításáért, frissítéséért és kezeléséért.
Újabb családtaggal bővült a már eddig is igen népes Flanker-család. Az újszülött a Szuhoj Szu-30SzMD nevet viseli, és olyannyira jól van, hogy már a próbáit végzik a Zsukovszkij tesztközpontban. Létrehozásának híréről még 2019-ben jelentek meg az első tudósítások. Megalkotásának a célja szerteágazó családfa leginkább használható ágain lévő gyümölcsök (Szu-27SzM3, Szu-30M2, Szu-35Sz, Szu-30SzM) leszüretelése és egyfajta eszencia készítése volt. A D éppen erre utal, mint Dorabotannij, vagyis átdolgozott, továbbfejlesztett. Az eddig használt Szaturn AL-31FP gázturbinák helyett a 15%-al nagyobb tolóerejű AL-41F-1Sz tolóerő eltérítéses erőforrások kerültek beszerelésre, ezeket használják a Szu-35Sz-ben is. Sokak reményével szemben ehhez a programhoz nem az indiai Szu-30MKI jelentette az alapot, hanem a hazai Szu-30SzM. Az első Szuhoj Szu-30SzMD a haditengerészettől érkezett 2020 közepén nagyjavításra az irkutszki gyárba, oldalszáma kék 72-es.
Két korszerűsített Kamov Ka-52M Alligator harci helikopter prototípussal folynak jelenleg a gyári berepülési tesztek. A típus első repülésére 2020 augusztusában került sor, míg első sorozatgyártott példányai várhatólag a 2022-es évben kerülnek majd átadásra a hadsereg részére. A Védelmi Minisztérium 114 korszerűsített Kamov Ka-52M-et tervez beszerezni. Ez a variáns a tervek szerint a fedélzeti rendszereinek köszönhetően képes lesz pilóta nélküli repülőeszközökkel kétirányú valós idejű adatkapcsolatot létesíteni. Így nem csak irányításukra, de a fedélzeti rendszereik adatainak megjelenítésére is lehetőség fog nyílni a Ka-52M pilótafülkéjében. Ezzel megteremtődik a lehetősége a helikopter által hordozott nagy hatótávolságú fegyverzet bevetésére is. A már meglévő fedélzeti rendszerek továbbfejlesztett változatai helyett új fejlesztésűekkel lesznek ellátva a Kamov Ka-52M harci helikopterek. Az orrba az FH01-es radar helyére a szentpétervári Zaszlon által tervezett V006-os AESA antennával ellátott rádiólokátor fog kerülni.
Ennek 900x300 milliméteres méretű antennáján 640 adó-vevő elemet helyeztek el. Páncélosokat 45, hidakat 100, hadihajókat 150 kilométerről képes felderíteni. Légi célok elleni üzemmódokban repülőgépet 50, lebegésben lévő helikoptereket 20 kilométerről detektálhat. Elődjéhez képes 10 kilogrammal könnyebb, vagyis 130 kilogrammot nyom és további előnye, hogy hűtésére levegő szolgál. A jelenlegi forgószárnyasokon lévő jekatyerinburgi UOMZ által fejlesztett GOES-451-es szenzortorony helyét is új eszköz foglalja majd el. Ez az OES-52-es jelzést viseli és a létrehozásában nagy szerepe volt az EC665 Tiger harci helikoptereken alkalmazott Safran Strix szenzortoronynak. Annak ellenére, hogy tartalmaz hő-és hagyományos kamerát, lézeres távolságmérőt és célmegjelölőt is tömege 177 kilogramm, szemben az előd 220 kilogrammjával. Az északi sarkvidék katonailag felértékelődött az utóbbi években, ezt a Ka-52M továbbfejlesztésénél is észre lehet venni, hiszen a rotorlapátokba szerelt fűtést erősebbre cserélték. Továbbá a Ka-52M rakétafegyverzete megegyező a Mil Mi-28NM fegyverzetével, így ezen a téren is az egységesítésre való törekvés figyelhető meg az elmúlt évtizedek gyakorlatától eltérve.
Teljessé vált Üzbegisztán korszerűsített Aero Vodochody L-39C Albatrosz sugárhajtású kiképzőgépekből álló flottája. Ugyanis február 7-én hazaérkezett az utolsó, hatodik példány is. A cseh gyártónál végzet munka a 2018 szeptemberében aláírt szerződés értelmében hat L-39C-t érintett. Ezek 2019-től érkeztek meg az Aero Vodochody üzemébe, ahol számos fedélzeti rendszert modernizáltak. Az eredeti orosz gyártmányú kommunikációs berendezéseket felváltották cseh gyártmányúakkal, és a Garmin által gyártott rádiónavigációs rendszert is beszerelték az üzbég repülőgépbe. A régi rádióiránytűt is korszerűbb technológiával helyettesítették. Üzbegisztán lett az első ügyfél, aki úgy döntött, hogy az Aero Vodochody-nál újítatja fel és korszerűsítik az L-39-es gépeit. Ezek az Albatroszok a Szovjetunió szétesését követően kerültek a légierő állományába.
Olybá tűnik, az amerikai elnökváltás nem hoz kedvező fejleményt Törökország számára. A napokban Washington-ban kijelentették, a Biden-adminisztráció folytatja elődje politikáját, amely szerint Törökország részére továbbra sem lesznek elérhetők a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók. A leköszönt Trump-adminisztráció az orosz Sz-400-as légvédelmi rendszerek beszerzésének eldöntése után zárkózott el a csúcstechnikát képviselő vadászbombázók eladásától Ankara részére, továbbá a gyártási láncból is kikerülnek a török beszállítók. Érdekes volt a törökök válasza, ugyanis azzal érveltek, hogy a pár évvel korábbi sikertelen katonai hatalomátvételt elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy az F-35-ök rendszeresítése után időszakban egy ilyen megmozdulást leginkább az orosz Sz-400-ok tudnának kordában tartani. Velük sikerrel lehetne felvenni a harcot az amerikából származó típussal. Mindezt nem az orosz propagandából vették, az Sz-400-as képességeit török szakértők alaposan megvizsgálták és kielemezték, ezért (is) döntöttek a beszerzése mellett. Így hát úgy tűnik szertefoszlott az igen tekintélyes, 100 darabos török F-35-ös beszerzés reménye, továbbá a 2022-es év lesz az utolsó, amikor a török beszállítók még elkészíthetik alkatrészeiket a típushoz.
Izraelben egyre közelebb kerül egy jelentős méretű katonai beszerzés. Az ezt fedező 9 milliárd dolláros költségvetés már jóváhagyásra került a miniszterek által. Washington már tavaly márciusban hozzájárult 8 Boeing KC-46 Pegasus eladásához, 2,4 milliárd dolláros becsült költséggel. Ezekre igen nagy szükség lenne, hiszen a meglévő hét darab Boeing B707 Re'em tartálygép már igencsak koros. A helikopterek esetében a szerződésért a Sikorsky CH-53K King Stallion és a Boeing CH-47F/MH-47G Chinook versenyeznek. A CH-53A Yasur 1969 óta van szolgálatban, kivonásukat 2025-re tervezik. A Bell/Boeing V-22 Osprey beszerzése szintén elsőbbséget élvez. Az új nehézhelikopterek ára körülbelül 2 milliárd dollár lesz, ezekből 22-24 darabra lenne szüksége Izraelnek. A V-22-ekre körülbelül egymilliárd dollárt fognak elkölteni. Szintén 2-2 milliárd dollárt szánhatnak az F-15IA, vagy az F-35I Adir beszerzésre is. Utóbbiakból így lehetne még egy századnyi. A gyártósorok leterheltsége okán a döntést jó lenne minél előbb meghozni Tel-Aviv-ban, így előbb megkaphatnák a gépeiket.
Január végén megérkezett Elefántcsontpart egyik repülőterére egy Iljusin Il-76-es teherszállító repülőgép. Ez a pótlásként vásárolt második Mil Mi-24 Hind típusú harci helikoptert szállította az afrikai országba. Az elsőt még 2020. augusztus 7-én szállították le. A két Mi-24D 2019. november 27-én (TU-VHR), illetve 2020. március 18-án (TU-VHO) került veszteséglistára.
Február 8-án hajtotta végre első repülését a Japán számára elsőnek megépített Boeing KC-46 Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép (gyártási száma 14-3611). A típus első külföldi megrendelőjeként az első gépét Tokió még 2017 decemberében rendelte meg. Egy évvel később már a második KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépet is megrendelték. A 2019 szeptemberében összeszerelni kezdett első japán KC-46A Pegasus-t még az idén átvehetik, bár ezt még tavaly kellett volna megtenniük, de a típussal kapcsolatos problémák miatt késedelmet szenvedtek. Azóta még két KC-46A-t rendelt meg Tokió 2020 októberében. Már kifizetésre került a gyártó felé a 3. és a 4. japán példánynak is az ára, valamivel több, mint 342 millió dollár. A gépekért, a támogató szolgáltatásért és az oktatásért a szigetország összesen 1,9 milliárd dollárt fog kifizetni az USA-nak. A már meglévő típustestvéreik, a négy KC-767J már nem mai darabok, hiszen 12 és 15 év közöttiek.
Amerikában a Tengerészgyalogság újra felállította a VMA(AW)-225-ös Vikings repülőszázadát. Az alegységet 2020. január 23-án oszlatták fel, addig a Boeing F/A-18D Hornet kétüléses változatát repülték, mint minden időjárási körülmények között bevethető vadászbombázót. Az új típusuk a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es lesz, ezzel az ötödik ezt a típust repülő tengerészgyalogos századdá váltak. Teljes bevethetőségüket várhatólag 2023 februárjára érik el. A hatodikként F-35-össel ellátott tengerészgyalogos repülőszázad a VMFA-314 Black Knights lesz, de ők már az F-35C változatot fogják repülni. Várhatólag ezek a példányok már a Block 4.1, vagy a 4.2-es változatok lesznek. Legfőbb újdonságuk a 25-ször gyorsabb fedélzeti számítógépek lesznek, de a módosított programoknak köszönhetően a fedélzeti rendszerek közötti együttműködés még kifinomultabbá válhat. Ezek már rendelkezni fognak a 2019-ben bemutatott új felfüggesztőpilonnal is. Ennek a Sidekick nevet viselő felfüggesztőnek a segítségével a belső fegyvertérbe az eddigi fegyverterenkénti két-két AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta helyett immár három-három lesz elhelyezhető. Minderre azonban csak a nagyobb fegyvertérrel rendelkező A és C változatok esetében van lehetőség, a kisebb fegyvertérrel rendelkező B változatnál nem nyílik mód a Sidekick használatára.
Új fegyverzetet keresnek a majdan rendszeresítésre kerülő felderítő helikopter részére az Egyesül Államokban. A hadsereg elvárása legalább 30 kilométeres hatótávolság, ezt a távot a rakétának 100 másodpercen belül kell megtennie. Alkalmazhatónak kell lennie integrált légvédelmi rendszerek, könnyen páncélozott járművek, és bunkerek ellen is. A célpontot el kell találnia bármilyen napszak és bármilyen időjárási körülmény közepette is. Természetesen további elvárás az alacsony járulékos károk okozása is.
Két helyen is bővíti hajóépítő kapacitását a Fincantieri olasz hajógyártó konszern amerikai ágazata. A 2020 áprilisában, a FREMM-osztály módosításával elnyert, az amerikai flottától érkező megrendelés teszi mindezt szükségessé. Ennek értéke 795 millió dollár, és az első fregatt építése mellett további kilenc hajó megrendelését is magában foglalja. A többcélú hadihajókon megtalálható lesz az AEGIS rendszer mellett az Mk 41 VLS függőleges indítókonténeres rendszer is, az 57 milliméteres hajóágyú mellett. Az FFG (X) osztály neve CONSTELLATION lett. Építésüket a Michigan-tó partján található két hajógyárban, a Fincantieri Bay Shipbuilding-ben és a Fincantieri Marinette Marine-ben fogják végezni. Éppen ezért az olasz vállalat összesen 200 millió dollárt fektet eme hajógyárak bővítésébe. Ez az utóbbi esetében már szinte meg is valósult, hiszen február 9-én átadásra került a 34. épületnek hívott csarnok. Az akár 250 méter hosszú hajók megépítését is lehetővé tevő csarnok légkondicionált. Az elkészült hajók vízrebocsátását végző rendszer körülbelül 150 méter hosszú és 25 méter széles lesz, és ez lesz a legnagyobb a maga nemében az Egyesült Államokban. Képes lesz csaknem 10000 tonna vízkiszorítású hajókat is megmozgatni. Érdekesség, hogy a két hajógyárban elkészült hajók esetében még egy nagyjából 3000 kilométeres hajóút szükséges ahhoz, hogy a majdani természetes közegükbe kerüljenek.
Egy héten át a hideg időjárási körülmények közötti tesztelésen vesz részt a brazil légierőnek már átadott egyik Embraer KC-390-es repülőgép a négyből. Az új fejlesztésű taktikai teherszállító/tanker repülőgép - melyet hazánk is megrendelt 2020 novemberében két példányban - az alaszkai Fairbanks-be érkezett meg február 8-án. Maga a teszt annak ellenőrzésére szolgál, hogy a repülőgép hogyan működik extrém hideg időjárási körülmények között, amikor a hőmérséklet elérheti a -33°C-ot is. Meg kell jegyezni, hogy az áttelepülés során töltötte eddig a leghosszabb időt, 6 óra 28 percet a levegőben leszállás nélkül a KC-390-es.
Argentínában a hírek szerint sikerül megvalósítani a TAM (Tanque Argentino Mediano) harckocsik korszerűsítési programját. Ezt még 2010-es évek elején indították el. A TAM 2C verzió létrejöttét az izraeli Elbit által készített rendszerek beépítésével valósították meg nagyobb részben. Az izraeli gyártó hőképalkotó kamerája a célfelderítést, míg a lézeres besugárzásjelzője a védelmi képességet növeli. A 105 milliméteres lövegből lehetőség nyílik a 8 kilométeres hatótávolságú Lahat irányított páncéltörő rakéta indítására is. 2013-ban már az első prototípus képességeit vizsgálták, majd 2015-ben megszületett a döntés a hadsereg 74 darab TAM harckocsijának izraeli segítséggel történő modernizálásáról. A 111 millió dolláros program lényeges eleme, hogy több alkatrész és rendszer helyi gyártása, összeszerelése is megvalósul.
Nem egészen egy évvel később, 2016 közepén már a továbbfejlesztett, megerősített páncélzatú TAM 2IP variáns bemutatkozásáról szóltak a hírek. A külső megjelenésében leginkább a Merkava IV-hez hasonlítható lett a TAM 2IP az Israel Military Industries (IMI) által gyártott és a toronyra szerelt élesen döntött páncélzatnak köszönhetően. A plusz páncélzat kialakítása lehetővé teszi, az egyébként modernizálásra nem kerülő harckocsikra történő felszerelést is. Természetesen az extra súly jelentette teljesítményromlás mértékét is megvizsgálták. A dél-amerikai ország gazdasági helyzete eddig nem tett lehetővé a modernizálási program elindítását. Ez azonban változhat, hiszen a kormánynak szándékában áll márciusban az első részlet, nevezetesen 17 millió dollár átutalása. Némi változás várható majd a harckocsik felszereltségében, mivel az izraeliek kijelentették, hogy alkalmazni tervezik az időközben megjelent új fejlesztéseiket is a TAM-okon. Jelenleg az argentin hadsereg kötelékében 230 darab TAM található meg, ezeket az 1970-es évek vége és az 1990-es évek eleje között gyártották.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II
Catégories: Biztonságpolitika
2021.02.06
Nem tűnik túl rózsaszínűnek Ausztria légierejének rövidtávú jövőképe. A Saab 105 sugárhajtású oktató/könnyű harci repülőgépek kivonásával immáron a készültségi szolgálatot csakis a Eurofighter Typhoon-ok biztosíthatják szomszédunkban. A hírek szerint a Zeltweg-i bázison állomásozó alakulatnál 17 Eurofighter Typhoon pilóta található meg, ez a létszám alacsonyak mondható, az ideális létszám valahol 23 fő körül lenne. Közülük öten hamarosan nyugdíjba fognak vonulni, míg a pótlásukra megfelelően kiképzett pilótát öt év alatt tudnak kiépezni. Mivel a Saab 105-ös repülőgépek időbeli pótlásról nem gondoskodtak, így már nem rendelkeznek sugárhajtású oktató repülőgéppel, ezért ezen pilóták képzési idejéből 3 évet külföldön kell majd eltölteni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az osztrák Eurofighter Typhoon-ok a korai Tranche 1-es szériába tartoznak, üzemeltetésük így egyre drágább. A megfelelő hadrafoghatóság biztosítása érdekében a 15 Eurofighter közül kettőt már egy ideje nem repülnek, alkatrészforrásként használják. Az üzemeltetési költségeket így sem sikerült az elvárt szintre csökkenteni, így a típustól várt évi 1500 repült időt nem sikerült teljesíteni.
Visszatért Afganisztánból az utolsó CH-53G szállítóhelikopter is Németországba. A típus 18 éven át volt megtalálható a távoli országban. Az időszakonként cserélt példányok légi szállítását Antonov An-124-es gépekkel oldották meg. Az utolsó 5 darab távoztával a német kontingens légi szállító képességét már csak az NHIndrusties NH90 TTH helikopterek biztosítják. A Bundeswehr-ben 1972 óta jelen lévő CH-53G szállítóhelikopterek jelenleg a Laupheim és a Holzdorf támaszpontokon repülnek. Eddig megközelítőleg ötmillió kilométert tettek meg a levegőben, ez a repülési távolság földgömbünk 125-szörös körülrepülésének felel meg. Mindez persze érezteti hatását, hiszen a CH-53G-k hadrafoghatósága folyamatosan igen alacsony szinten van, üzemben tartásuk egyre nehezebb. Az utódmodell beszerzése a magas költségek miatt késik.
Végrehajtotta első repülését a 16. Hollandia részére megépített Lockheed Martin F-35A Lightning II-es. Ez a vadászbombázó 2021. január 26-án szállt fel első alkalommal Olaszországban.
Megérkezett a brit RAF ötödik Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe február 2-án. A ZP805-ös lajstromot és a Fulmar nevet viselő gép és társai majdani otthona Lossiemouth-ba van, és ez a gép, akárcsak a tavalyi év novemberében megérkezett ZP804-es Spirit of Reykjavik, valamint az október 14-én landolt ZP803-as példány (ez Terence Bulloch nevét viseli) is ide érkezet meg. Az első RAF Poseidon, a ZP801-es Pride of Moray nevet viselő gép 2020. február 4-én érkezett meg. A ZP805 február 1-én indult el Boeing Field-ből de még aznap átszelte az Atlanti-óceánt, több mint 8 óra hossza alatt. A RAF közleménye tudatta, ez volt az első alkalom, amikor egy Poseidon MRA Mk.1-es pihenő nélkül, egyből a gyári repülőtérről átrepült Angliába. A ZP804 például 2020. november 2-án indult el Boeing Field-ből, de aznap még nem hagyta el az Egyesült Államok területét, ugyanis az éjszakát az Amerikai Haditengerészet Patuxent River-i bázisán töltötte és csak november 3-án szelte át az Atlanti-óceánt. A London által megrendelt kilenc Poseidon 2021 végéig meg fog érkezni Nagy-Britanniába.
Az új létesítményeken az első két Boeing Poseidon MRA Mk.1 érkezésekor Lossiemouth-ban még javában folyt a munka, így került az első két Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három átvett Poseidon MRA Mk.1-el rendelkezett, ahogy azt tervezték. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra. Érdekesség, hogy a Rejkjavik szelleme gépnév és a 120. repülőszázad újra összefonódik. Ugyanis 1942. szeptember 4-én hét darab tengeri járőrfeladatokra módosított B-24 Liberator landolt az izlandi főváros repülőterén. Ezzel a mozzanattal kezdetét vette a német tengeralattjárók elleni hadművelet az Atlanti-óceán északi részén is. Ez a hét repülőgép a 120. repülőszázad állományába tartozott.
A Poseidon MRA Mk.1 megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek. A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például a Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Field-re.
Január 29-én Párizs 12 darab Dassault Aviation Rafale vadászbombázót rendelt meg. Ezek a gépek a Görögországnak eladásra kerülő példányok pótlására szolgálnak majd. A tucatnyi Rafale 2027 és 2030 között kerül majd átadásra. A Francia Légi-és Űrhaderőnél (Arme de l'Air et de l'Espace = AAE) jelenleg összesen 225 darab harci repülőgép áll szolgálatban, ezekből 117 a különféle Mirage 2000-es változatú, míg 108 a Rafale. Utóbbiak darabszáma 2025-re eléri a 129-et.
Olaszországban továbbra is folyik a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók képességének felmérése. 2021. január 28-án két F-35A és egy F-35B a szardíniai Decimomannu légibázisról felszállva egyidejűleg oldott le GBU-12-es lézervezérlésű bombákat. A harci rész nélküli bombák esetében ez volt az első oldás olasz F-35B-ről.
Új torpedót állított hadrendbe az Orosz Haditengerészet. Az elektromos meghajtású, vezetékes irányítású fegyverről nem sok adat nyilvános. A fegyverrel 2020-ban fejezték be az állami teszteket. Feltételezések alapján, vagy az UTE-1-esről, vagy a TE-2-esről lehet szó. Előbbi a 1980-ban szolgálatba lépett szovjet USzET-80 elektromos torpedók utódja. Hatótávolsága 57 kilométer, maximális sebessége 50 csomó. A gyártó honlapja alapján a TE-2-es jelzésű torpedó átmérője a megszokott 533 milliméter, hossza 7885 milliméter, tömege 2360 kilogramm, ebből a harci rész 250 kilogramm, és maximális sebessége 45 csomó. A maximális hatótávolság alacsonyabb sebességgel 25 kilométer. A gyártó szerint a TE-2 akár tizennyolc hónapig tárolható egy tengeralattjáró fedélzetén, akár állványokon, vagy akár egy vetőcsőben is, feltéve, hogy nincs elárasztva vízzel. Mindez magas szintű biztonságot jelent.
Új gázturbina prototípusát tesztelik Oroszországban. A könnyűhelikopterek erőforrásának szánt VK-650V-t a Franciaországból beszerzett Safran Arrius 2G1 gázturbinák pótlására alkották meg. A 650 lóerős VK-650V-t a Kamov Ka-226T és az Ansat-U könnyű helikopterekben tervezik alkalmazni. Ennél a hajóműnél több korszerű gyártási megoldást is alkalmaznak, ilyen például a 3D nyomtatás. Ennek segítségével az új gázturbina alkatrészeinek csaknem 12%-a készült el. Várhatólag a VK-650V gyártása 2023-ban már megindulhat.
Kisméretű drónok elleni légvédelmi rakéta tervezésével foglalkoznak Oroszországban. A rakéta kialakítását már eldöntötték, valamint az is, hogy ezt a Tor-M2 légvédelmi rendszer fogja majd alkalmazni a jövőben. A továbbfejlesztett rádiólokátor képessé fog válni az ilyen légi célok felderítésére és nyomon követésére. Jelenleg Tor-M2 16 darab függőlegesen indított rakétával van ellátva, amelyek 10 kilométeres távolságig és 12 kilométeres magasságig jelentenek veszélyt a repülő eszközökre.
Törökországban elindították a légierőnél megtalálható Lockheed Martin F-16 Block 30 típusú repülőgépek üzemidő-hosszabbítási programját. Ennek során a repülőgépek sárkányszerkezetének élettartamát az eredeti 8000 óráról 12000-re szeretnék növelni. Ezt a saját iparra támaszkodva szeretnék megvalósítani. Ez a program világosan jelzi Törökország azon szándékát, hogy a legrégebbi F-16-osokat továbbra is szolgálatban szeretné tartani. A Block 30-okból 39 darab együléses C-t és 9 kétüléses D-t szerzett be Törökország 1989 decemberének végéig. A típus helyi gyártását végző Turkish Aerospace Industries a jelenleg török felségjelet viselő 158 darab együléses C és 87 darab kétüléses D változat közül legalább 160 darab élettartamának meghosszabbítását várja Ankarából. A cégnél készült első F-16C felszállására 1987. október 20-án került sor.
Új változatát mutatta be a Spice bombacsaládnak az izraeli Rafael Advanced Defense Systems. A Spice 250ER (Extended Range) névre keresztelt új változat hatótávolságának növelését egy kisméretű gázturbinával oldották meg. A 150 kilométeres hatótávolságú, 113 kilogrammos fegyverből, melynek harci része 75 kilogrammos, egy többzáras felfüggesztőn négy darab helyezhető el. Az izraeli Rafael Advanced Defense Systems reményei szerint a kisebb mint 3 méteres körkörös szórással rendelkező Spice 250ER-t jó eséllyel el tudják majd adni Indiában is, ahol a nagyobb Sipce 2000-et már rendszeresítették, sőt 2019-ben be is vetették harci körülmények között.
Még a tavalyi évben teljessé vált Angolában a Hongdu K-8W (Karakorum-8) sugárhajtású kiképző repülőgépek alkotta flotta. 2019 első hónapjaiban a kínai médiában tűnt fel, egy még láthatóan gyártás alatt álló K-8 Karakorum sugárhajtású kiképzőgép Angola felségjelét viselve. Addig még nem jelentették be, hogy az afrikai állam megvásárolta volna a típust, mely a földrész több országában is (Zambia, Zimbabwe, Tanzánia, Szudán, Ghána, Egyiptom és Namíbia) talált már megrendelőre. A fegyverzet (23 milliméteres gépágyú és PL-5E / PL-7 légiharc-rakéták) szállítására is képes 4475 kilogrammos legnagyobb felszállótömegű K-8 csúcssebessége 800 kilométer per óra, és a leggyakrabban egy ukrán AI-25TLK kétáramú sugárhajtómű, vagy ennek kínai WS-11 jelzést viselő másolata hajtja 1680 kilogrammnyi tolóerőt szolgáltatva.
Néhány exportra került példányba a TFE731-2A jelzésű erőforrás került, némileg csekélyebb 1600 kilogrammos tolóerővel. A K-8-t Kínában a China Nanchang Aircraft Manufacturing Corporation tervezte, de a gyártást a Hongdu Aviation Industry Corporation végzi, illetve Pakisztánban a Pakistan Aeronautical Complex is gyártja. Angola addigi fő fegyverbeszállítója Oroszország volt, azonban az utóbbi pár évben sorra jelennek meg a kínai gyártású hadfelszerelések (Norinco WZ551 páncélozott szállító harcjárművek és 105 milliméteres löveggel felszerelt WMA301-es páncélvadászok) az országban, így ezt figyelembe véve nem is lett olyan meglepő az igen olcsó K-8-as beszerzése sem. Mint az később kiderült Angola 2018-ban rendelte meg a K-8W 12 példányát, amelyek a pilótafülkéi továbbfejlesztett műszerfalat és HUD-ot kaptak. Ezekből az első hat még 2020 első félévében leszállításra került. A második hat példányt december 14-én adták át. 2020 végéig a típussal 1770 órát töltöttek a levegőben 1265 felszállással.
Mostanában valami gond lehet az iráni TAREGH-osztályú tengeralattjárókkal. Ezek a szovjet érában tervezett KILO-osztályú tengeralattjárók Project 877EKM jelzésű változatai. Ezekből a TAREGH mellett még a NUH és a JUUES állt hadrendbe az 1992 és az 1996 közötti időszakban. Az első két egységet 1988-ban rendelték meg még a Szovjetuniótól. Az időszakos javításokat saját maguk végzik még évek óta, bár az orosz segítségnyújtást nem lehet teljesen kizárni. 2012-ben épp a TAREGH szerepelt az iráni médiában, mint saját gyártású külső gumiburkolattal, hajócsavarral, hajtómű alkatrészekkel és radarral ellátott tengeralattjáró. Műholdképek tanúsága szerint az egyik TAREGH-osztályú tengeralattjáró már 2019 óta szárazdokkban van Bandar-e Abbas-ban. Egy másik hónapok óta szintén szolgálaton kívül tartózkodik. Nagyon úgy tűnik, hogy valamilyen oknál fogva nem képes a hajózásra. Az elmúlt év decemberének közepén a harmadik TAREGH-osztályú tengeralattjáró is szárazdokkba került, szintén Bandar-e Abbas-ban. Január 31-ig a helyzet nem változott, így a Perzsa-öbölbe december 21-én behajózó amerikai USS GEORGIA (SSGN 729) robotrepülőgépeket hordozó tengeralattjáró a rá legnagyobb veszélyt jelentő iráni tengeralattjárók nélkül mozoghat az öböl vizében.
Indiában a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) elkészült az utolsó két Szuhoj Szu-30MKI Flanker-H vadászbombázóval, az eddig megrendelt 272-ből. Ebből a tetemes mennyiségből a gyártás 2004-ben történő elindítása óta 222 darab készült helyben. Az utolsó vadászbombázók jelentősen nagyobb harcértéket képviselnek, hiszen már képesek a BrahMos csapásmérő robotrepülőgép hordozására is. Ezt a képességet 40 darab Szu-30MKI-n tervezik megvalósítani. Tavaly nyár óta folynak egyeztetések további 12 darab Szu-30MKI legyártásáról az orosz féllel, de Moszkva túl magas árat szabott meg ezekért a gépekért, így a véglegesítésre még várni kell. Meg kell jegyezni, hogy ezek a vadászbombázók az eddig veszteséglistára került példányok pótlására kerülnének megvásárlásra. Ugyancsak tárgyalások folynak a már legyártott Szu-30MKI-k jövőbeli korszerűsítési lehetőségéről is.
Ez év márciusának végéig fog repülni az első olyan, a fedélzeti rendszereiben alaposan korszerűsített indiai SEPECAT Jaguar vadászbombázó, melynek orrában immáron a sorozatgyártású izraeli ELM-2052 AESA antennával ellátott radar lesz megtalálható. Az ehhez szükséges új orrkúp szintén hazai gyártmány, az első darabot még 2010 áprilisában adták át. A következő lépést az immáron hazai gyártású rádiólokátor beépítése fogja jelenteni. Ez a radar 64 cél egyidejű követését teszi lehetővé, hatótávolsága 80 kilométer. Évek óta szeretnék minél tovább üzemben tartani a SEPECAT Jaguár vadászbombázókat Indiában. A francia-brit fejlesztésű repülőgépek Indiában szolgálatba lépő példányainak gyártását túlnyomó részben a helyi Hindustan Aeronautics Limited (HAL) végezte el és szintén ők voltak a felelősek a Darin (Display Attack & Ranging Inertial Navigation) modernizációs programért is. Ez már jó pár éve a 3. szintjére érkezett, így a Darin III-as jelzést viselő Jaguar-ok új generátorokat kaptak, így a fedélzeti elektronika átalakítása előtt is megnyílt az út.
Ezt ki is használták, ugyanis a Jaguar-ok új fedélzeti számítógépet, repülési műszereket, új HUD-ot – az LCA Tejas-al megegyező típust - a műszerfalra két többfunkciós kijelzőt, digitális videófelvevőt, új fedélzeti adatrögzítőt és műholdas, valamint inerciális navigációs rendszert, radar besugárzásjelzőt és rádióelektronikai ellentevékenységi rendszert kaptak. Szintén új a robotpilóta és a hajók elleni feladatra szánt Thompson-CSF Agave radarral ellátott IM változatok után az IS variánsok orrába is fedélzeti rádiólokátor, az AESA antennával rendelkező ELM-2052 kerül beépítésre. Természetesen ezek a modernizálások maguk után vonják egyrészt a bevethető fegyverzet bővítését is, valamint a gép üres tömegének növekedését is. Ez utóbbira az új hajtóművek beépítése, a Honeywell Aerospace F125IN sugárhajtóművek lettek a gyógyír. A Honeywell a nagyszámú hajtómű miatt (majd 300 darab) egy helyi üzemet is létesítene a zökkenőmentes kiszolgálás végett. A 2030-ig szolgálatban maradó modernizált Jaguar vadászbombázó képességeivel elégedettek az indiai légierőnél.
Csakhogy a szükséges alkatrészek forrása lassan elapadónak bizonyul az annak idején 190 darabos mennyiségbe rendszeresített, napjainkban azonban már csak 118 meglévő példány (ebből 26 kétüléses harci-gyakorló variáns) számára. Éppen ezért a légierő vezetése a 2018-as év végéig Franciaországból, Nagy-Britanniából és Ománból próbálta meg felvásárolni a szolgálatból már kivonásra került Jaguár vadászbombázókat. Párizs, gyaníthatóan a Dassault Rafale vadászbombázók rendszeresítése okán és továbbiak megrendelésében reménykedve, térítésmentesen felajánlott 31 repülőgépet. Ománból két repülőgépet, valamint nyolc Rolls-Royce Adour hajtómű és egy több mint 3500 darabosra rúgó alkatrészmennyiség megszerzésére nyílt lehetőség. London két kétüléses harci-gyakorló repülőgépet, valamint 619 darab pótalkatrészt kínált fel India számára.
Jó hír érkezett a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) HJT-36 Sitara (Csillag) sugárhajtású középfokú kiképzőgéphez kapcsolódóan. A típuson alkalmazott orosz Szaturn AL-55I sugárhajtómű élettartamát sikerült 1200 óra növelni. Próbapadon akár 5000 órát is teljesített nem egy példánya, de még jobban megmutatja a továbbfejlesztés sikerességét, hogy akár 4500 ciklust is gond nélkül kibírtak, vagyis alapgázról a legnagyobb teljesítményre, majd innen visszavéve újra az alapgázra sem okozott gondot az átdolgozott konstrukciónak. Az 1760 kilogrammos tolóerővel rendelkező Szaturn AL-55I sugárhajtóműre most a továbbfejlesztés sikerességét igazoló próbák várnak, majd ezek lezárultával indulhat el a sorozatgyártás. A roppant hosszú fejlesztési idejű HJT-36 Sitara nem túl fényesen ragyogó csillaga 2015 nyarán áldozott le, amikor is megelégelték a fejlesztés sikertelenségét és a folyamatosan módosított határidőket.
Az egyre romló műszaki állapotú 81 HJT-16 Kiran Mk.1 és Mk.2 sugárhajtású kiképzőgépek pótlására a légierő vezetése 73 HJT-36 Sitara beszerzését határozta el még 2006-ban. Az alacsony ütemű sorozatgyártásban készülő első 12 gép átadására eredetileg 2010-ben került volna sor, azonban a program több okból is csúszást szenvedett el, az egyik ezek közül az egyik prototípus 2011-ben történt lezuhanása volt, a 2007-es és a 2008-as hasonló okból bekövetkezett gépveszteség után. Az eredetileg francia SNECMA Turbomeca Larzac 04-H-20 hajtóművel ellátott prototípus első repülésére még 2003-ban került sor. Aztán eldőlt, hogy a sorozatgyártásra kerülő példányokba már az orosz Szaturn AL-55I sugárhajtóműve fog kerülni. A légierő vezetését 2012 nyarán már kezdte aggasztani, hogy a szükséges 200 Sitara nem lesz időben kész, így a pilótaképzésben gondok adódhatnak. Mindenesetre azt az évet még kivárták, hátha sikerül egy rendszeresítésre megfelelő gépet megalkotni. Ezzel párhuzamosan 2012 elején pletykaszinten arról szóltak a hírek, hogy a 12 előszéria és a 73 sorozatgyártású gépet magába foglaló megrendelés törlésre kerülhet a fejlesztés elhúzódása miatt. A 2013-as évben minden eddiginél többet, 183 felszállást hajtottak végre a típussal, míg ez a szám 2014 februárjára már elérte a 800-at, így a tengerszinthez közeli repülőterekről végzett próbák lassan befejeződtek, akárcsak a nagy repülési magasságban, az éjszakai körülmények között, valamint a fegyverzettel és pót-üzemanyag tartályokkal végzett repülések is.
Majd 2014 végére kiderült, jelentős átalakítás várhat a Sitara-ra. A gép hibáinak tanulmányozására felkért BAE Systems szakemberiből álló vizsgálóbizottság véleménye szerint a középfokú pilótaképzésre tervezett gépnek egyrészt túl nagy volt a tömege, másrészt az átesési sebessége is túl magas, 208 kilométer per óra, ami gondot okozhat a leszállás során az kiképzés alatt álló növendékeknek. A szerintük ideálisnak tekinthető 170 kilométer per óra körüli átesési sebesség eléréshez alapos változtatásra volt szükség a farokrésznél, ami akár egy évvel még tovább késleltetheti a típus fejlesztését. Az igencsak visszafogott eredményességű géppel a HAL szélcsatorna kísérleteket végzett és ezek alapján átépítette az LSP4 repülőgépet. Ezzel már a gyártó szerint minden az elvártak szerint alakult a 2019 áprilisában végrehajtott szárnyalás során, bár még volt mit javítaniuk a gépen. Indiában jelenleg 310 különféle repülőgépen folyik a pilótaképzés, ez hatalmasnak tűnő darabszám azonban elmarad az szükségesnek tartott 432 darabtól, így lehet még esélye a HJT-36 Sitara-nak.
Egészen elképesztő verseny van kialakulóban Indiában, az újabb 114 darab vadászbombázó megrendelésének elnyerése érdekében. A Lockheed Martin közleménye szerint, ha Új-Delhiben a F-21 jelzéssel ellátott F-16-os variáns rendelik meg, akkor ezekbe a gépekbe a Martin-Baker Mk18-as katapultüléseit szerelik be, a típus eddig változatain alkalmazott Collins Aerospace ACES II-es helyett. A még fejlesztési stádiumban lévő AMCA (Advanced Medium Combat Aircraft) és a TEDBF (Twin Engine Deck Based Fighter) számára is az Mk18-as, illetve az Mk16-os katapultüléseket szemelték ki. Az Mk16-ot egyébként már megrendelték a Tejas Mk1-es változathoz és a gyárt reményei szerint a továbbfejlesztett Mk1A is ezzel fog rendelkezni.
Hosszú távú bérléssel valósulhat meg Indiában a légierő tartálygépeinek problémája. A 6 darabos mennyiségben a 78. Repülőszázadnál szolgálatban álló Iljusin Il-78MKI Midas tankergépek hadrafoghatósága nem megfelelő. Éppen ezért tervben van egy 80 millió dolláros korszerűsítési program. A gyártóval évekkel ezelőtt körvonalazott szerződés értelmében az új hajtóművekkel és fedélzeti rendszerekkel történő ellátásuk mellett élettartam-hosszabbításon is át fognak esni a tankerek, hogy jelentősen, akár további 15 évvel is megnöveljék a repülőgépek üzemidejét. További lépések ebbe az irányba eddig nem történtek. Egy másik szálat nézve, India már 2006 óta próbálja szerződéssel véglegesíteni az Airbus A330 MRTT beszerzését, azonban a gépek áráról szóló tárgyalások eredménytelensége okán ez eddig nem valósult meg, tendergyőzelem ide, vagy oda. Ugyanakkor Oroszország készen áll arra, hogy az új fejlesztésű Il-78M-90A légi utántöltő repülőgépeket adjon el India részére. Ebbe a 2019 első felébe kialakult képbe nyomakodott bele a bérlés lehetősége. Így lehetővé válna az éppen korszerűsítés miatt távol lévő példányok pótlása, illetve a darabszám emelése is. Új-Delhi mind az Airbus-t, mind a Boeing-ot felkereste a bérlés ötletével. Az Airbus esetében már közösen vizsgálnak egy 10 éves időszakot felölelő bérlési lehetőséget. Első lépésben három gépet kölcsönöznének, majd, ha a tapasztalatok kedvezőek velük, akár további három is megérkezhet majd.
A Hindustan Aeronautics Limited (HAL) átadta az első Cheetal helikoptert az Indiai Légierőnek. Ez a gép nem más, mint a jól ismert Aérospatiale Alouette II (magyarul pacsirta) könnyű helikopter legújabb változata. Közvetlen elődje az Indiában jól ismert Cheetah, amely magashegyi körülmények között már évek óta bizonyít. A Cheetal helikopter esetében a 2002-ben elindított továbbfejlesztést a megbízhatóság növelése, valamint a karbantartási igény csökkentése irányába indították el. Természetesen szerették volna a magashegyi körülmények közötti alkalmazhatóságot is fenntartani. Éppen ezért a már számítógépes vezérlőrendszerrel ellátott Turbomeca TM 333–2M2-es gázturbina került felszerelésre a helikopterre. Ennek az erőforrásnak a régebbi változatát is ismerik már az országban, hiszen megtalálhatók voltak az Alouette II leszármazott Cheetah, de a nagyobb Alouette III-as, vagyis a HAL Chetak, illetve a HAL Dhruv helikoptereken is. Jelenleg 10 darab Cheetal helikopterre szóló rendelése van a gyártónak a légierőtől.
Malajziában lassan a célegyenesbe ér a három éve meghirdetett beszerzés, melynek keretén belül egy pilótaképzésre és harci feladatokra egyaránt alkalmazható sugárhajtóműves repülőgépet szeretnének rendszeresíteni. A három év múlva elkezdődő rendszeresítés két lépésben történne meg, mindkettőben 18-18 gépet vásárolnának meg. A jelenleg ebben a feladatkörben alkalmazott BAE Systems Hawk Mk108 és Mk208 és Aermacchi MB339 gépek fele az élettartamának feléhez közeledik és 10 éven belül el kell kezdeni a lecserélésüket. Az új típusnak a lehető legjobban együtt kell majd tudni működni a már meglévő Boeing F/A-18D Hornet és Szuhoj Szu-30MKM típusokkal, továbbá légi, földi és vízfelszíni célok ellen is alkalmazhatónak kell lennie harci feladatokban. Szintén előnyt jelent majd a kiválasztásnál, ha ezen felsorolt feladatok közötti váltás a lehető legkönnyebben lesz megvalósítható az adott típuson.
Kínában a 2021-es év januárjában újra megfigyelték a hazai fejlesztésű KJ-600-as hordozófedélzeti légtérellenőrző repülőgépet repülés közben. Még 2018 januárjában lehetett arról hivatalos forrásokból értesülni, hogy a KJ-600-as jelzésű típus első példányát elkezdték építeni a Xian Aircraft Corporation üzemében. Az amerikai Northrop Grumman E-2 Hawkeye légtérfelderítőre külső megjelenésében és elrendezésében igencsak hasonlító, 25-30 tonnás felszállótömegű KJ-600-as AESA antennájú rádiólokátorral lesz ellátva. Az üzemeltetése természetesen csak a katapulttal rendelkező hordozóról lesz megvalósítható, így a harmadiknak hadrendbe álló és már a Sanghajban épülőfélben lévő Type 003-as egységen debütálhat majd a KJ-600-as. A képek alapján úgy tűnt (bár a fotók minősége is sok kívánnivalót hagytak maguk után), a KJ-600-ast még az 5100 lóerős WJ-6C turbopropelleres gázturbinákkal látták el és csak a jövőben fogja megkapni a fejletettebb WJ-10-eket. Egyesek tudni vélik, hogy a KJ-600-as létrehozása előtt a kínai szakemberek betekintést nyerhettek az oroszok meg nem valósult Jakovlev Jak-44E hordozófedélzeti radargépének terveibe és onnan számos megoldást átvettek a saját gépük létrehozása során. A KJ-600 becsült hatótávolsága 2800 kilométer, sebessége 550 kilométer per óra, és képes lesz észlelni a 480 kilométernél messzebb lévő légi célpontokat, és ezekből egyszerre akár 250-et is nyomon követhet.
Vízre bocsátották a harmadik Type 075-ös (YUSHEN-osztályú) partraszállást támogató helikopterhordozót Kínában. Az első Type 075-öt 2019. szeptember 25-én bocsátották vízre, míg testvérhajója 2020. április 22-én követte. Ez mindössze egy nappal a Kínai Néphadsereg Haditengerészetének megalakulásának 71. évfordulója előtt történt. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen típusú hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes egységek rendelkeznek elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddig a kínai haditengerészet terve.
Január 29-én megérkezett a Fülöp-szigetekre az első Lockheed C-130H Hercules, amelyet használtan szereztek be az Egyesült Államokból. A már évek óta meglévő öt Lockheed C-130-as átlagéletkora már több mint 40 év. Egy 130B, valamint két-két H és T alkotta állományt két használt, de felújított H-val erősítették meg egy 2019-es döntés értelmében. Az amerikai segélyprogram terhére történő beszerzés első gyümölcse még 2020 júliusában landolt volna új hazájában, míg a másik is megérkezett volna a 2020-as év vége előtt. Ezt a tervet a koronavírus járvány alaposan felrúgta. Így csak most érkezett meg az első gép, mely 2016. június 13-án került kivonásra az USAF kötelékéből, bár akkor még MC-130W variáns volt.
Evés közben jön meg az étvágy a Fülöp-szigeteken is, hiszen csak két hónappal azután, hogy 2020. december 10-én az első hat Sikorsky/PZL Mielec S-70i Black Hawk helikoptert átvették a megrendelt 16-ból, máris újabb megrendelésen gondolkodnak. Az ország vezetőjétől már megérkezett a jóváhagyás a beszerzésre, így a szerződést akár már a 2022-es évben alá is írhatják. Manila terveiben az összes, vagyis mind a 28 darab Bell UH-1H és UH-1D Huey leváltása szerepel. Jelenleg ezekből csak 11 repülőképes. A távlati tervekben még több Black Hawk helikopter sejlik fel, így összesen akár 71 ilyen forgószárnyas is viselheti majd az ország felségjelét.
A kanadai Top Aces vállalkozáshoz 2021. január 29-én megérkeztek az első ex-izraeli F-16-ok. A korai A/B verziókból a légi ellenség szerepét lejátszó cég 29 darabot vásárolt meg. Az első négy darabot leszerelt szárnyakkal és függőleges vezérsíkokkal egy Antonov An-124-es teherszállító repülőgép jutatta el az izraeli Tel Aviv-i Ben Gurion repülőtérről az arizonai Mesába. Az 1970-es évek végétől 2016-ig Izraelben üzemeltetett gépeket egy alapos korszerűsítés után tervezik majd alkalmazásba venni.
Az elmúlt évek során a világhálóra felkerült fotók és filmfelvételek szerint a 2008-ban nyugdíjazott Lockheed F-117A Nighthawk vadászbombázók elég jól elvannak, akár a levegőben is. A több példányban még repülő típus élőhalott státusza a jövőben továbbra is fenn fog állni. Ugyanis 2021 januárja óta az F-117A Nighthawk vadászbombázók ismét vételezhetnek a levegőben üzemanyagot Boeing KC-135 Stratotanker repülőgépekből.
Végrehajtotta első repülését a Boeing F-15EX vadászbombázója (AF 20-0001). Érdekesség, hogy ekkor mindkét pilótán a JHMCS II-es sisakkijelző volt megfigyelhető. Az USAF megrendelésére létrehozott variáns első két példánya a tervek szerint még ez év első negyedévében átadásra fog kerülni. A gép a St. Louis-i Lambert nemzetközi repülőtérről felszállva, egy 90 perces próbarepülést teljesített, mielőtt visszaért a repülőtérre. Az F-15EX egy kicsit módosított változata annak a továbbfejlesztett F-15-nek, amelyet Katar vásárolt meg. A nagyjából 80-125 millió dolláros darabárú gép hasonló kiadást jelent majd, mint az F-35-ös, melynek egyre csökkenő ára már versenyképes lenne az F-15EX-el is, jelenleg 80 millió dollár közelében van egy Lightning II-es darabára. Ami viszont megtakarítást fog eredményezni, az az F-15EX egy repült órájára eső összeg, ami igazán megfizethető lesz, ugyanis az F-35-ös hasonló mutatójánál 35% -al alacsonyabb. A legújabb Eagle körülbelül 27 ezer dollárt igényel majd óránként a repülésre, ami jóval a 45 ezer dollár alatt van, ami az F-35A repüléséhez szükséges. A gépek orr-részébe a Raytheon APG-82V1 AESA antennás fedélzeti rádiólokátor fog beszerelésre kerülni.
A megtakarítás további előnye a földi személyzet képzéséhez köthető, ők a továbbfejlesztett Sas-t hamarabb meg és ki fogják ismerni, mint egy teljesen új típust. Várhatólag 6 hónap alatt elvégezhető az átképzés, ez messze kevesebb, mint az F-35-ös esetében meglévő 18 hónap. A meglévő alkatrészek mintegy 70%-a felhasználható lesz az F-15EX-en, akárcsak a karbantartáshoz szükséges felszerelés 90%-a. Végül, az aktuális információk szerint az F-15EX-nek 20000 órás élettartama lesz, amellyel évtizedekig szolgálhat, míg az F-15C/D változatok a 2020-as években végleg elérik a már megnövelt élettartamuk végét. Jelenleg 144 F-15EX-re van érvényes szerződés, de ez a darabszám a jövőben akár 200 darabra is növekedhet majd. Az elkövetkező években ezek segítségével alaposan megfiatalíthatják az orosz és kínai légierőhöz képes egyre csak korosodó gépállományát. A Boeing F-15EX Advanced Eagle vadászbombázókba szánt F110-GE-129 utánégetős gázturbinák gyártását a General Electric 2020 közepén kezdte el, az elsőt szeptemberben már át is adták. Ugyanezek a sugárhajtóművek emelik a magasba az F-15E Strike Eagle család F-15K, F-15QA, F-15SA és F-15SG exportra került változatait is. Az első adag erőforrásért 101,3 millió dollárt tehet zsebre a gyártó, akinek ezeket 2022. november 30-ig el kell készítenie.
Úgy tűnik, messze van még a General Atomics Aeronautical Systems MQ-9 Reaper pilóta nélküli repülőgép nyugdíjazása is. A gyártó az elmúlt évben több sikeres tesztet is végrehajtott a típussal, melyek azt demonstrálták, bőven van még továbbfejlesztési lehetőség a típust illetőleg. Augusztus 3-án a REAP (Rosetta Echo Advanced Payloads) konténerrel folyó próbák kezdődtek el. Az lehetővé teszi a távirányítás megvalósítását az eddigi műholdas rendszer mellett a Link 16-os adatátviteli rendszerrel, de az amerikai rendvédelmi erők digitális P25 távközlési rendszerével, sőt akár a mobilhálózatokat is használhatják erre a célra. Szeptemberben már a REAP az USAF által kifejlesztett ABMS (Advanced Battle Management System) harcvezetési rendszerrel is kapcsolatba tudott lépni. Némileg jobban előtérbe került a médiába az a próba, melynek során az USAF MQ-9-es gépe egy AIM-9X Block II-es légiharc-rakétával lőtte a cirkálórakétát utánzó BQM-167 légi célt.
Szeptember második felében az MQ-1 és MQ-9 gépek már a kisméretű SparrowHawk drónnal működtek együtt sikerrel. A SparrowHawk alkalmas elektronikai hadviselésre, valamint csaliként is felhasználható a légvédelmi rendszerek ellen. Október 28-án már az MQ-9 Reaper fedélzetére szerelt önvédelmi rendszereket (Raytheon AN/ALR-69A, Leonardo DRS AN/AAQ-45 DAIRCM, BAE Systems ALE-47, Terma AN/ALQ-213) tesztelték légvédelmet szimuláló környezetben. Ez képes a gép védelmét teljesen automatikus üzemmódban is biztosítani, a csalik kidobásához, vagy a rádióelektronikai zavarás megkezdéséhez nem szükséges a kezelők beavatkozása. Novemberben a Reaper MQ-9B SeaGuardian névre keresztelt tengeri változatának tesztprogramja zajlott. Ennek során több szonárbóját is ledobott a gép és sikerrel követte a felszín alatti célpontot három órán keresztül. Végül a MQ-9B SeaGuardian bemutatta együttműködési képességét a P-8A Poseidon tengeri járőr repülőgéppel. Itt azonban már megmutatkoztak a határai is, vagyis a kis hasznos teher.
Brazíliába bejelentették, két Airbus A330-as repülőgépet fognak vásárolni a légierő részére. A koronavírus okozta járvány miatt szükségessé váló szállítási feladatok ellátása okán beszerzésre kerülő gépekre egy 92 millió dolláros összeg került elkülönítésre. A dél-amerikai ország légierejében nem új keletű polgári repülőgépek légi szállítási képességének kihasználása, hiszen legutóbb egy Boeing 767-31AER kerüli bérlésre ilyen célra. Ez a 36 hónapos időszak 2019 júliusában fejeződött be. Egy másik 767-es bérlési lehetősége is felmerült, de a magas költségek, valamint a korrupció gyanúja ezt lehetetlenné tették. Bár 2019 májusában a Brit Királyi Légierő (RAF) KC.2 Voyager (A330 MRTT) repülőgépe bemutatásra került Brazíliában, pénzügyi okok miatt kicsinek tűnik az esély ilyen többfeladatú repülőgépek beszerzésére. Gyaníthatóan a civil légiközlekedésben már használt példányok jöhetnek majd szóba.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Catégories: Biztonságpolitika
2021.01.30
A GDELS (General Dynamics European Land Systems) és a Steyr január 26-án jelentette be, hogy az osztrák hadügyminisztérium 2020. október 30-án szerződést kötött a cégekkel 30 Pandur 6x6 Evolution (Evo) páncélozott jármű szállításáról. Az új járműveket páncélozott szállító harcjármű konfigurációban fogják átadni, de moduláris felépítésük miatt gyorsan átalakíthatók lesznek más szerepkörök betöltésére is. Eme járművek leszállítását 2022-ben és 2023-ban fogják végrehajtani. A program költsége körülbelül 105 millió euró (123 millió dollár). A járműveket teljesen Ausztriában gyártják majd, és több mint 200 beszállító vesz részt ebben a programban. A Pandur Evo erősebb 455 lóerős motorral rendelkezik mint elődje, jobb aknarobbanás elleni védelemmel, illetve nagyobb belső térrel. Blokkolásgátlóval ellátott fékrendszere mellett további jellemzője az atom, biológiai és vegyi szűrőrendszer is.
Szlovéniában sikeresen integrálták a 2009 óta hadrendben lévő Rafael Advanced Defense Systems Spike LR irányított páncéltörő rakétákat a JLTV páncélautókra. Az Oshkosh Defense által gyártott JLTV-ből Szlovénia 2018-ban vásárolt meg 38 darabot. Ezekre a norvég Kongsberg távirányítású fegyverállványát az M153 CROWS II-t szerelték fel egy 12,7 milliméteres nehézpuskával. Erre a fegyverállványra kerültek felszerelése a Spike LR indítók és az integrációt befejező lövészetre 2020 decemberében került sor.
Hat spanyol Eurofighter települt át 2021. január 25-én a romániai Mihail Koglaniceanu légitámaszpontra, a NATO tagállam légvédelmének erősítése érdekében. A gépek és az ezeket kiszolgáló 130 fő két hónapon át lesz majd megtalálható Romániában. Ez az első alkalom, hogy Spanyolország rész vesz a román légvédelem támogatásában repülőgépeivel.
A Rheinmetall és az MBDA Deutschland hivatalosan azt a feladatot kapták, hogy a következő évben egy nagy energiájú lézerfegyver rendszert építsenek meg, teszteljenek le és mutassák be a német haditengerészetnek. Az ARGE névre keresztelt konzorcium az építési munkálatokat a 2021 év végéig befejezi, a próbákat az elkészült lézerfegyverrel 2022-ben tervezik végrehajtani a SACHSEN fregatt fedélzetén.
A Holland Királyi Légierő (RNLAF) gépállományában lévő legrégebbi Lockheed Martin F-16AM Fighting Falcon kivonásra került. A J-616-os lajstromjelű példány január 18-án este gurult utoljára a futópálya felé, egy éjszakai repülési gyakorlat alkalmából. Ezt a Fokker üzemében elkészített gépet 1982. május 14-én adták át a 311-es századnak a Volkel légibázison, mint F-16A Block 15-ös változat. 1986-ban, mint különleges függőleges vezérsík festéssel ellátott bemutatógép volt látható több nemzetközi repülőnapon is. 1994 és 2005 között repülték a 306., a 311., a 312., a 313., a 315., és a 323. századnál is. 2002 szeptemberétől viszont már, mint korszerűsített F-16AM Block 20-as MLU (Mid-Life Update rövidítése) volt jelen a légierőnél. Hollandiában ezt a korszerűsítési programot 1997-ben indították el és ennek keretében összesen 108 darab A és B változatot modernizáltak. A J-616-os a majdnem 39 évnyi szolgálati idő alatt nagyjából 5100 órát töltött a levegőben, kivonását az utód, a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es megjelenésének köszönheti, hiszen a sárkányszerkezetében még maradt repült idő.
A Lockheed Martin a Fort Worth-i üzemében elkészült az első F-35A Lightning II vadászbombázó repülőgép a Dán Királyi Légierő (RDAF) számára. Az L-001-es számú gép összeszerelése 2020 augusztusában kezdődött el. A berepülést követően 2021 áprilisában átadásra kerülhet majd az európai megrendelő számára. Egy ideig ez is az arizonai Luke támaszponton lesz majd megtalálható, ahol részt fog venni az RDAF légi és földi személyzetének átképzésében. Dánia eddig összesen 27 F-35-öt rendelt meg, ezeket 2027-ig készít el majd az amerikai gyártó. Hazai földre várhatólag csak 2023-ban érkezik meg az F-35A Lightning II, amely a Skrydstrup légibázist tudhatja majd otthonául. Dánia mondhatni igencsak későn, 2013 és 2016 között választotta ki az F-16AM/BM (MLU) Fighting Falcon gépek utódjául az F-35-öt.
Törökországban január 23-án bemutatták a Firtina önjáró tarack legújabb verzióját, két másik páncélos jármű mellett. A dél-koreai K9 Thunder helyi változata, a T-155 Firtina tömege 56 tonna, hossza 12 méter, szélessége 3,5 méter, magassága 3,43 méter, személyzete 5 fő, maximális lőtávja 30-56 kilométerig terjed a felhasznált lőszertől függően. Legnagyobb sebessége 66 kilométer per óra, maximális hatótávolsága 480 kilométer. A 155/52-es lövege számára a célkoordinátákat 17,5 méteres hibával meghatározni képes navigációs rendszerét, a tűzvezető rendszerét és rádióit mind Törökországban gyártják. Ankara 300 darabot rendelt belőle, évenkénti 24 darabos gyártási ütemmel. Gyártása 2001-ben kezdődött meg. A most bemutatott Firtina 2 (korábban New Generation Firtina), a Firtina továbbfejlesztett verziója ugyanazzal a 155 milliméteres tarackkal ellátva, de az új verzió egy távvezérelt fegyverállványt és a hidraulikus helyett elektromos toronyforgató és lövegemelő rendszert kapott. A torony tetejére egy Aselsan által kifejlesztett távirányítású SARP fegyverállvány került egy 12,7 milliméteres géppuskával, valamint új légkondicionáló berendezéssel, és tűzvezető rendszerrel is rendelkezik. Három Firtina 2-t már átadták a szárazföldi csapatoknak.
Szintén ekkor, vagyis január 23-án leplezték le a BMC által a török hadsereg számára kifejlesztett ZMA (Zirhli Muharebe Araci) 8×8 kerékképletű gyalogsági harcjárművet. A jármű súlya 30 tonna, és a BMC által megalkotott 600 lóerős Azra motor hajtja. A ZMA 8×8 gyalogsági harcjárművet a török Aselsan vállalat által kifejlesztett Korhan távirányítású tornyával szerelték fel. A Korhan távirányítású toronyba egy 35 milliméteres gépágyú van beszerelve, amelyet a török MKE cég készített. Ez képes az Aselsan által kifejlesztett programozható gyújtóval ellátott lőszerek alkalmazására is. A toronyban 100 darab gépágyúlőszert helyeztek el, további 200 darabot a járműtestben tárolhatnak. Párhuzamosított fegyverzetként egy 7,62 milliméteres géppuska került beépítésére. A torony tetején látható volt Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. A 2018-as évben a török állami hírforrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török médiában addig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is.
A harmadik páncélos jármű egy hibrid volt. No, nem a meghajtási rendszere miatt, hanem mert egy erősített páncélzatú Leopard 2A4 páncéltestére az Altay harckocsi tornyát szerelték fel. A talán Leotay (?) névvel illethető harckocsi tornyán szintén látható volt az Akkor Pulat aktív páncélzat. A páncéltest elején és mellső részén további páncélréteget helyeztek el, míg a motortér környékét rácsos előtétpáncélzat védi. Első ránézésre nőtt a harckocsi tömege, de nem tudni milyen mértékben, mivel a törökök nem tettek közzé a páncélos semmilyen műszaki paramétert sem. Törökország már évek óta vár a Leopard 2A4-ek korszerűsítésére. Ezekből 10 került veszteséglistára, így jelenleg 344 darab van hadrendben. Az Altay torony felszerelése megoldást jelenhet a Leopard-ok korszerűsítésében, hiszen az Altay harckocsik sorozatgyártása éppenséggel a motor miatt már évek óta csak halasztódik.
Legalább két Lockheed Martin F-35-ös vadászbombázót fotóztak le libanoni légtérben 2021. január 25-én. A nagy magasságban repülő gépekről készült képeken úgy tűnt, hogy a szárnyvégeiken egy-egy rakétaindító sínekkel repültek. Gyaníthatóan ezek a példányok izraeli F-35I Adir-ok lehettek, hiszen Tel-Aviv már 2018 májusában elismerte, új típusuk már átesett a tűzkeresztségen.
Indiában január 25-én sikeres tesztet hajtottak végre az Akash-NG (New Generation) légvédelmi rakétával. Az Akash rendszert 2015 óta használják az indiai légierőnél és a hadseregnél, de az összetett rendszere következtében meglévő hosszú reakcióidő miatt nem felelt meg teljesen az elvárásoknak. Az Akash-NG célja a rendszer teljesítményének javítása egy kompaktabb és mozgékonyabb rakéta alkalmazásával, amely egy továbbfejlesztett, immár aktív radaros irányítási rendszerrel rendelkezik. Továbbá az eddig használatos 3 különféle földi telepítésű rádiólokátort is ki szerették volna váltani egy többfeladatúval, ami AESA antennával rendelkezik. Az Akash-NG meghajtására egy új, kétimpulzusú rakétamotor szolgál. Ez a rendszer helyettesíti az Akash-1-nél használt sokkal nehezebb hibrid rendszert, amely négy szilárd rakétamotorból és egy torlósugár-hajtóműből állt. Az új meghajtás könnyebb, kompaktabb, és a rakéta hatótávolságát az eddigi 30 kilométerről 50 kilométernél is nagyobbra növeli. Az új rakéta zárt szállító/indító konténerének köszönhetően gyorsabban alkalmazható, rövidebb reakcióidőt kínál. A mostani teszten mind a rakéta, mind az irányítórendszere, valamint a többfeladatú rádiólokátor is az elvárások szerint teljesített.
Újabb Dassault Rafale vadászbombázók érkeztek meg Indiába a héten. Január 27-én leszállás nélkül, többszöri légi utántöltéssel érkezett meg 3 példány Franciaországból. A BS006, BS007 és BS011 jelzésű Rafale-okkal együtt így már 11 francia vadászbombázó található meg Indiában a 2016-ban megrendelt 36-ból. A hosszú úthoz szükséges üzemanyagot az Egyesült Arab Emírségek légierejének Airbus A330MRTT repülőgépeinek segítségével biztosították. 2021 áprilisának második felében kerül leszállításra újabb hét Rafale, így ezek megérkeztével teljessé fog válni az első átfegyverzett század, a 17. (Golden Arrows) gépállománya. Az összes fennmaradó repülőgépet 2022 végéig leszállítják a tervek szerint.
Indiában folyik egy kéthajtóműves hordozófedélzeti vadászbombázó fejlesztése. A TEDBF (twin-engine deck based fighter) betűmozaikkal illetett gép az orosz eredetű MiG-29K/KUB utódja lehet majd. A 2026-ra létrehozni szándékozott típus leginkább egy Tejas továbbfejlesztésnek tűnik, két hajtóművel, és kacsa vezérsíkokkal. A méretarányos modellt hamarosan kis sebességű szélcsatornás teszteken vizsgálják majd meg. A jövőbeli TEDBF, körülbelül 23 tonnás tömeggel fog rendelkezni, így nagyobb lesz, mint a 13,5 tonnás Tejas Mk-1 és a 17,5 tonnás Mk-2 variáns. A jelenleg a tervezés és fejlesztés kezdeti szakaszában lévő vadászgép képes lenne kilenc tonnás fegyverzet szállítására. A hazai fedélzeti rendszerekkel ellátott TEDBF törzse alatt egy, míg félszárnyai alatt három-három felfüggesztési ponttal rendelkezne. Ezeket egészíti ki a törővégeken lévő egy-egy további is. A felhajtható szárnyrészen csak ezek, illetve a külső felfüggesztési pontok helyezkednének el. Hajtóműveinek tolóereje lehetővé tenné a síugrósáncos indítási mód alkalmazását is.
Sikerült megrendelőt találni az izraeli Elbit Systems Sabrah könnyű harckocsi tervezetére. Jelenleg annyi tudni a megrendelésről, hogy 172 millió dollár értékben került megkötésre a vásárolóval. Könnyű harckocsiként a General Dynamics European Land Systems spanyolországi üzemében készített ASCOD 2 páncélos járműtestére kerül felszerelésre az izraeli torony a 105 milliméteres lövegével és a párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskájával. A cseh Excalibur Army-nál gyártott Pandur II 8X8-as jármű szintén megkapja az 52-es kaliberhosszúságú csővel ellátott tornyot. Némi kis utánjárással érdekes adatot lehetett találni, ugyanis Fülöp-szigetek és Izrael közötti megállapodás született 172 millió dollár értékben 30 darab páncélos jármű - ezekből 18 lánctalpas, 10 kerekes futóművel ellátva - beszerzéséről. A szerződésben foglalt szállításokat három év alatt teljesítik.
Túlságosan is rezgésbe jövő rotorlapátok késleltethetik a Boeing CH-47F Block II Chinook nehézhelikopter hadrendbe állítását. Az újonnan tervezett, nagyobb felhajtóerőt termelő rotorlapátok forgása által előidézett jelenség egyaránt jelentkezik a földön, lebegésben és előrehaladó repülés során is. A helikopter szerkezetén felül a jelenség hatással van a személyzetre is, akik a rezgés miatti fáradságról számoltak be repüléseik végén. A nagyobb teher szállítására képessé vált törzs oldalán már csak két-két üzemanyag-tartály található meg a CH-47F Block II Chinook esetében az eddigi három-három helyett, ám az ezekbe tölthető üzemanyag mennyisége mégis több, így a CH-47F Chinook Block II-es hatótávolsága is növekedett. Az amerikai szárazföldi haderő több mint 500 darab CH-47-ét tervezi Block II-es változatra korszerűsíteni.
Elhalasztják az M2A4 Bradley gyalogsági harcjárművek hadrendbe állítását. Az ok pedig az, hogy a toronyban elhelyezett akkumulátorok a csapatpróbák során rendszeresen túlmelegedtek, majd mérgező gázokat kezdtek el kibocsátani magukból. A csaknem egy éves késést nem az akkumulátorok hibája okozza, hanem az új töltő, aminek feszültségszabályozása nem felel meg a régebbi akkumulátorok számára. A hiba elhárítása érdekében a hadsereg emberei több olyan gyártóval is együttműködnek, akik a Bradley A4 fejlesztését végezték. Ennek a munkának a BAE Systems a fővállalkozója. A remélhetőleg már teljes sikert hozó próbákat így 2022 januárjáig befejezhetik, majd az első páncélos dandár a tervek szerint 2022 szeptemberében kapja meg új Bradley A4-eseit. A M2A4 Bradley gyalogsági harcjármű új felfüggesztést és lánctalpat, valamint az elektromos rendszert és korszerűsített erőátviteli rendszert is kapott, az elvesztett mobilitás helyreállítása és az új technológiák integrálása érdekében. Így könnyebben lesz felszerelhető a jövőben aktív páncélzattal is.
Megkapta az első harci alegység az Apacs harci helikopter legújabb változatát. A Lewis-McChord támaszponton a 1-229-es Támadó Felderítő Zászlóalj, a Tigersharks lett az első, ezt a variánst repülő alegység. Ők még a tavalyi évben kezdték volna meg a típusváltást. A 24 helikopterből az elsőket 2020 októberében, míg az utolsókat 2021 márciusáig kellett volna megkapniuk. Típusátképzésükhöz már akkor négy korszerűsített AH-64E V6-ot használtak. A jelenleg még AH-64E V6 megnevezést viselő forgószárnyast másodikként a Dél-Koreában állomásozó 4. Légi Felderítő Zászlóaljnál fogják hadrendbe állítani. A gép rendszereit és szoftvereit egyaránt érintő Version 6-os képességfejlesztés fő iránya a tengeri alkalmazhatóság. A helikopterek sárkányszerkezetét és a rotorlapátokat már ez előtt is különös gonddal tették ellenállóbbá a sós víz jelentett korrózió ellen. Rotor felett lévő AN/APG-78 Longbow rádiólokátor tengeri célpontok elleni alkalmazhatóságát tovább javították a kisméretű célpontok esetében, ez a felderítési távolság kétszeresére történő növelésével is járt. Továbbfejlesztésen estek át a hajtóművek és az erőátviteli rendszer is, de a rotorlapátok összecsukása és szétnyitása is gyorsabban lett végrehajtható. A célzórendszer látószöge is megnövekedett az eddiginek a duplájára, továbbá a közel infravörös tartományban már színek megjelenítésére is képessé vált.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
Catégories: Biztonságpolitika
2021.01.23
Szlovénia egy kormányközi megállapodás útján megrendelt egy Leonardo C-27J Spartan szállító repülőgépet, jelentették be január 15-én. Az olasz géppel a lassan cserére érett LET L-410UVP-E Turbolet repülőgép pótlását fogják megvalósítani. Szlovénia a közelmúltban számos szállítógép beszerzési lehetőségét tanulmányozta, köztük az Airbus C295 és A400M Atlas modelljeit, az Embraer C-390 Millennium és a Lockheed Martin C-130J-30 Super Hercules mellett. A végső döntés előtt megvizsgálták a felhasználói tapasztalatokat azokban az országokban, amelyekben már használják az ilyen típusú repülőgépeket. A pilótaképzést, karbantartást és logisztikai támogatást is magába foglaló szerződésben egy további C-27J is szerepelhet majd. Ugyanis az országnak két ilyen repülőgépre lenne szükség a légiszállítási feladatok maradéktalan teljesítéséhez.
A COVID-19 járvány hiányosságokat tárt fel Szlovénia nemzeti légi szállítási képességeiben. Kiderült, hogy az nincs megfelelő könnyű szállító repülőgépük, amely nagyobb távolságú nemzetközi repüléseket hajthat végre, állampolgárokat szállíthat haza, vagy védőeszközöket szállíthat. Még 2006-ban kezdtek el keresni egy katonai szállítógépet és akkor az Airbus Military & Defense CASA C-295 modelljét választották ki, de a 2008-ban a lengyel légierőnél bekövetkezett tragédia után elálltak a vásárlási szándéktól. A jövőben Szlovénia a C-27J(-k) mellett két szállítóhelikoptert is meg kíván vásárolni, valószínűleg Airbus Cougar (Super Puma) helikopterek lesznek ezek, amelyek közül négyet már évek óta használnak. A C-27J-t érintő vételárral és a szállítási ütemezéssel kapcsolatban nem közöltek még részleteket, de gyaníthatóan 2025-ig az első gépet átadja a gyártó.
Ukrajna fontolóra veszi az Antonov An-74 légi teherszállító repülőgép gyártásának újraindítását az ország fegyveres erői részére - közölte az ország kormánya szombaton. A szovjet érában tervezett típusból az 1985 és 2004 közötti időszakban összesen 62-őt építettek meg. Az öregedő An-26-os flotta pótlására állítólag nyolc példány beszerzése valósulhat meg. Ezekből négy a légierőhöz kerülne szállítási feladatok ellátására, míg a másik négy tengeri járőrgépként a flotta állományát gyarapítaná. Jelenleg 6 An-74-es található meg a gyártást végző üzemben 70 és 90% körüli állapotban.
Minden eddiginél nagyobb, 800 millió dolláros szerződést kötött az ukrán Motor Szics, mely a világ egyik legnagyobb repülőgép- és helikopter-hajtóműveket, valamint erőművi gázturbinákat gyártó vállalata Kínával. Ennek értelmében az ázsiai állam 400 darab AI-222 gázturbinát vásárol meg az Aviation Industry Corporation (AVIC) által fejlesztett JL-10 sugárhajtású oktató/könnyű támadó repülőgépekhez és annak L-15 Falcon export változatához, amelyek igencsak hasonlítanak az orosz Jakovlev Jak-130-ra. Ez a repülőgéptípus 2006. március 13-án hajtotta végre első repülését és a kínai légierőnél 2013. július 1-vel kezdődött el a rendszeresítése. Ukrajna 2018 végéig nagyjából 250-300 darab hajtómű leszállításáról állapodott meg Pekinggel. A kínai JL-10/L-15 nagyjából 20 éves élettartammal bír, bár lehetséges lesz ezt a szolgálati időt a jövőben kitolni. De viszont ez idő alatt akár 5 alkalommal is sor kerülhet majd az ukrán Ivcsenko-Progressz AI-222 hajtóműveinek cseréjére, ami jelentősen megnövelheti a költségeket.
A kínai légierő mellett a flotta is használja a típust, erről már 2017 szeptemberében kerültek fel az internetre képi bizonyítékok. A JL-10 flotta általi rendszeresítéséről korábban, még 2016-ban is szóltak hírek, így jelenleg nagyjából 24 példány repülhet a haditengerészet állományában. A fotók alapján megállapítható, hogy a pilótafülke előtti idegen-barát felismerő rendszer antennái a haditengerészeti gépekről hiányoznak, viszont egy plusz antenna (talán egy levegő-levegő adatkapcsolatot lehetővé tevő) antenna felbukkant a pilótafülke mögött. Az utánégetős Ivcsenko-Progressz AI-222-25F hajtómű alkalmazására és hajófedélzeti leszállást lehetővé tevő fékhorogra szintén nem utaltak ezek a képek. Amennyiben Kína tartja magát ahhoz a tervéhez, hogy 2023-ban, vagy 2024-ben már három repülőgép-hordozót tart hadrendben, úgy ezekhez nagyjából 150-200 kiképzett pilótára lesz szüksége, így a JL-10-ek igencsak kihasználtak lehetnek.
Hamarosan kezdetét veheti egy bolgár Antonov An-30-as (NATO-kódja: Clank) repülőgép korszerűsítése. A munkát 2019 októberében az ukrán Ukrinmash nyerte el 3,2 millió euró értékben. A 055-ös oldalszámú An-30-as 2021. január 19-én már újra repült. Ezt az 1988-as beszerzésétől 2010-ig tehette, majd tartós tárolásba került. Két év elteltével újra a levegőben volt 2015-ig, majd megint tartós tárolásba került. Elsősorban a Nyitott Égbolt szerződés által lehetővé vált felderítő repülésekben vették hasznát.
A cseh EXCALIBUR ARMY hivatalosan is bemutatta új, 155 milliméteres, 8×8-as kerékképletű önjáró tarackját. A DITA nevet viselő tüzérségi eszköz hagyományos lőszerekkel 35, míg a rakéta-póthajtásúakkal akár 50 kilométerre is képes ellőni. Az L/45-ös kaliberhosszúságú ágyúcső magassági szöge –3 ° és +70 ° között emelhető, illetve süllyeszthető. Az automata töltőrendszer 40 lövedéket, illetve az ezekhez szükséges kivetőtöltetet képes tárolni. A folyamatos tűzgyorsasága eléri az öt lövés percenkéntit, de az első percben lehetőség van hat lövés leadására is. A DITA légvédelmére egy 12,7 milliméteres nehézgéppuska is felszerelhető a járműre. A Tatra T815-VP-31M alvázra szerelt tüzérségi eszköz tömege 29 tonna, hossza előrefordított lövegcsővel 13,02 méter, szélessége 3,085 méter, magassága 3,122 méter.
Mozgatásáról egy Tatra T3-928-90 V8 dízelmotor gondoskodik 408 lóerős teljesítményével. Ennek eredményeként a jármű aszfaltozott utakon 90 kilométer per óráig, a terepen pedig 25 kilométer per óráig képes felgyorsulni. Teljesen feltöltött üzemanyagtartállyal legfeljebb 600 kilométert tud megtenni aszfaltozott utakon, míg a hatótávolság terepen ennek a fele. A DITA gázlómélysége 1,2 méter, lépcsőmászó képessége 0,47 méter, biztonsággal mozog 15 fokos oldaldőlés mellett is, illetve a 30 fokos emelkedőn is képes feljutni. A kétfős legénység egy NATO STANAG 4569A szabvány szerinti védelemmel ellátott kabinban foglal helyet. Ez légkondicionált és tömegpusztító fegyverek hatásaival szemben túlnyomásossá tehető. A motor leállítása esetén egy 24V-os rendszerről táplált hidraulika szivattyú állítja elő a hidraulikus rendszerekhez szükséges nyomást.
Kivonta a szolgálatból August Euler nevű, 10+27 lajstromjelű (korábbi Lufthansa D-AIDI Fellbach névvel) A310-304MRTT (Multi-Role Tanker Transportert) szállító/légi utántöltő repülőgépét a Luftwaffe 2021. január 20-án. Valaha összesen hét Airbus A310-est használt a német légierő, ezekből négyet alakítottak át légi üzemanyag átadásra is képes MRTT változattá. A jelenlegi tervek szerint az összes Airbus A310-est 2021-es év végéig, 2022 közepéig kivonják a használatból. A 10+27 mellett két szállító változatú példányt a 10+21-et (ex Interflug D-AOAA) és a 10+22-öt (ex Interflug D-AOAB) vonták ki eddig. A 31 éves August Euler repülőgép, amely 1989. szeptember 13-án hajtotta végre első repülését, 1990 márciusától 1998-ig repült a Lufthansa gépeként. Ezt követően 1998 novemberétől állt katonai szolgálatba MRT többcélú szállító repülőgépként, majd később a tanker képesség is kialakításra került. Teherszállítóként 41,6 tonnát, míg tartálygépként 45 tonnát cipelhetett magával. Ez év elejére elérte élettartama végét, és az elkövetkező hetekben a Lufthansa Technik-nél szétszerelik.
Pilótanélküli repülőgépek légi indítására szolgáló rendszert alkotott meg az Airbus. A munkában együttműködtek a DLR-el, a Geradts GmbH-val és az SFL GmbH-val. Az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép lenyitható rámpájára szerelhető indítómechanizmus tulajdonképpen egy menetiránnyal ellentétes irányba működő katapult. A csapatnak mindössze fél év alatt sikerült eljutni a tervezéstől a prototípus megépítéséig.
Első alkalommal emelkedett a levegőbe dán pilóta egy Lockheed Martin F-35A Lightning II repülőgépen 2021. január 14-én. Az amerikai légierő Luke légibázisáról felszálló vadászbombázó az USAF gépe volt, hiszen a Dán Királyi Légierő, a Flyvevåbnet első F-35-ös repülőgépe ez év áprilisában kerül majd átadásra. Az első F-35A várhatóan 2023-ban érkezik majd meg Dániába, a Skrydstrup légibázisra. Az ország eddig az F-35A Lightning II 27 példányát rendelte meg.
Norvégiában 11-én szerződést kötöttek a Norscrap West céggel, a NoMS HELGE INGSTAD (F-313) fregatt selejtezéséről. A spanyol F-100-as osztály továbbfejlesztésével létrejött FRIDTJOF NANSEN, vagy F-310-es osztály 2000-ben történt megrendelését követően 2006. április 5-én már átadásra került az első egység a híres norvég felfedezők neveit (HNoMS FRIDTJOF NANSEN-F-310, HNoMS ROALD AMUNDSEN-F-311 átadva 2007. május 21, HNoMS OTTO SVERDRUP-F-312 átadva 2008. április 30, HNoMS HELGE INGSTAD-F-313 átadva 2009. szeptember 29, HNoMS THOR HEYERDAHL–F-314) viselő hajóosztályból. A 133,25 méter hosszú, 16,80 méter széles és 7,6 méteres merülésű 5290 tonnás fregattok az elsődlegesen tengeralattjárók elleni harcra készül OSLO-osztályhoz képest már igaz többfunkciós egységek lettek. Légvédelemre 32 darab továbbfejlesztett RIM-162-es Sea Sparrow (ESSM) légvédelmi rakéták szolgálnak Mk41-es nyolccellás függőleges indítókonténerekben tárolva.
A felépítmény jellegzetes alakú árbocában a Lockheed Martin AEGIS légvédelmi rendszer radarjai nyertek elhelyezést. Felszíni célpontok ellen nyolc Kongsberg Naval Strike Missile (NSM) áll rendelkezésre, míg légi és felszíni célok ellen egyaránt bevethető az OTO Melara 76 milliméteres Super Rapid ágyúja. A fegyverzetet a tengeralattjárók ellen használatos Stingray torpedók teszik teljessé. A fregattok 4500 tengeri mérföld (8330 kilométer) megtételére képesek, a legénység létszáma 127 fő. A fregattok fedélzetére az NH90 NFH helikoptert vásárolták meg a norvégok. 2009 augusztusában a HNoMS FRIDTJOF NANSEN már az Ádeni-öbölben tevékenykedett a szomáliai kalózok elleni flottakötelék tagjaként, az NH90-es helikopterek késedelmes szállítása véget, 40000 lóerős motorjai által elérhető 26 csomós (48km/h) sebességére és két motorcsónakjának gyorsaságára támaszkodva.
A HELGE INGSTAD fregattot 2018. november 8-án érte utol a végzete Norvégia nyugati partjai közelében. Ekkor a NATO Trident Juncture gyakorlatról hazafelé hajózva összeütközött a SOLA tartályhajóval és a part közelében szinte teljesen víz alá került. Az értékes egység kiemelését 2019 februárjában hajtották végre, akkor úgy tűnt, egy 70 millió eurós helyreállítást követően újra hadrendbe állhat majd. Az alapos állapotfelmérés után ez az összeg vállalhatatlanul magas lett, így végül is a selejtezés mellett döntöttek a norvégok. A fregatt lebontását Norvégiában hajtják végre, a hajó titkainak védelmében. A bontást éppen ezért természetesen a norvég védelmi beszerzési ügynökség (Forsvarsmateriell) felügyelete mellett fogják elvégezni majd. A közel 7 millió dollárba kerülő bontási költséget a hajóból kinyert fémek értékesítésével tudják majd némileg csökkenteni.
A brit Supacat 2020 decemberének közepén fejezte be a Jackal 1 4x4 felderítő jármű módosítását, és készen áll arra, hogy a Magtec integrálja rá a hibrid elektromos meghajtó rendszerét. A hibrid hajtás megvalósításához az eddigi hathengeres motort egy négyhengeres Cummins dízelmotor váltotta fel, amely egy olyan generátorral van összekapcsolva, amely energiát szolgáltat a hátsó raktérben elhelyezkedő akkumulátoroknak. Ezekről történik a Jackal 1 4x4 felderítő jármű összkerékmeghajtást biztosító áramellátása. Az integráció befejeztével a jármű 2021 első negyedévében egy sor teszten megy keresztül, amelyek várhatóan 2021 közepén fejeződnek be. Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma még 2020 közepén 3 millió fontnyi összeget biztosított egy-egy Foxhound és a Jackal jármű módosítására. Az elektromos meghajtás biztosította csendesség jól jöhet számos esetben, de a hatótávolság növekedése is joggal várható el a mai korszerű hibrid meghajtási rendszerektől. Továbbá a megnövekedett fedélzeti elektromos teljesítmény lehetővé teszi az ilyen járművek számára, hogy a legújabb technológiákat alkalmazzák. A járművekben alkalmazott innovatív hibrid elektromos hajtásrendszert a Coventry-ben működő NP Aerospace fejleszti ki. A tesztelésre szolgáló prototípusok létrehozásában munkájukat a General Dynamics UK, a Supacat és a Magtec fogja segíteni. Érdemes megemlíteni, hogy a brit hadsereg 2050-re nulla értékre szeretné leszorítani a fosszilis tüzelőanyagokra való támaszkodásának a mértékét.
Szárazdokkba került január 6-án a PERLE (S606) RUBIS-osztályú tengeralattjáró Franciaországban. A tengeralattjáró építése 1987. március 27-én kezdődött. 1990. szeptember 22-énbocsátották vízre, és 1993. július 7-én állt szolgálatba. A 26 éves tengeralattjárón – mely a RUBIS-osztály utolsónak megépített egysége - 2020. június 12-én csaptak fel a lángok, amikor nagyjavítással egybekötött élettartam-hosszabbításon tartózkodott Toulon kikötőjében. A lángokat 300 ember 14 óra múlva tudta csak eloltani, és ahogy az várható volt, a nyomásálló hajótest egy része jelentős hőhatást volt kénytelen elviselni. Ennek okán az elülső rész szilárdsági jellemzői romlottak. Helyreállítását a 2019 júliusában hadrendből kivont SAPHIR tengeralattjáró segítségével fogják végrehajtani. Ugyanis ennek az egységnek eltávolítják a szükséges részét és azt ráhegesztik az addigra már a sérült résztől megfosztott PERLE tengeralattjáróra. Ezt a munkát megkönnyíti, hogy mindkét egység Cherbourg-i kikötőben tartózkodik.
A részegységek túlnyomó többsége az eredeti lesz, mivel a nagyjavítást megelőzőleg a nukleáris fűtőanyagot, a fegyvereket, az elektronikus rendszerek túlnyomó többségét, a szivattyúkat, a szellőző rendszereket és egyéb berendezéseket eltávolították. A javítási költségeket a francia média beszámolói szerint mintegy 120 millió euróra, azaz 140 millió dollárra becsülik. A védelmi minisztérium ebből 70 millió eurót fizetne, jelentette a Le Monde, míg a fennmaradó 50 millió eurót pedig a Naval Group biztosítási befizetése fedezheti majd. A SAPHIR tengeralattjáró esetében már 2020. novemberben megkezdődtek a munkálatok előkészületei, amikor felmérték a majdani vágási helyeket. 2021 első negyedévében mindkét tengeralattjárót kettévágják, majd elkezdődhet az összeillesztés bonyolult művelete. A PERLE júniusban kerülhet újra vízre, majd a szivárgásellenőrzés után indulhat a belső tér helyreállítása, nagyjából 20 cső és 80 kábel összecsatlakoztatásával együtt. A javítási munkák után PERLE várhatóan 2021 végén visszatér Toulonba, hogy folytassák rajta a harci rendszereinek korszerűsítését. A tengeralattjáró átadását a francia haditengerészet részére 2023 elejére tervezik.
Felvázolták a spanyol pilótaképzés jövőjét ezen a héten. Az Ejército del Aire (EdA, Spanyol Légierő) harci pilótáinak képzésénél az integrált képzési rendszerben a korszerű technológiák, a virtuális környezet és a mesterséges intelligencia egyaránt megjelenik. Az új integrált oktatórendszer a Pilatus PC-21 köré épül, amely mint alapképző repülőgép a 2021 szeptemberétől 2027-ig kivonásra kerülő CASA 101EB sugárhajtású oktatógépek egyes feladatait is átveszi. De nem teljesen, hiszen a haladó kiképzésben részt vevő, szintén kikopás szélére sodródó kétüléses Northrop SF-5M-ek utódjának a kiválasztását is el kell majd kezdeni. Ennek köszönhetően 66 darab C-101EB helyett megvásárlásra kerülő 24 darab PC-21-es közül az első hat a 2021-es év márciusában fog leszállításra kerülni. A repülőgépek mellett logisztikai támogatást és szimulátorokat is vásároltak a spanyolok, így a végösszeg 205 millió euró lett. Ez az összeg egyébként csaknem 10% -kal kevesebb, mint az a 225 millió euró, amit a beszerzésre meghatároztak. A fizetés három részletben kerül majd megvalósításra, 71,5 millió 2020-ban, 71 millió 2021-ben és 62,5 millió 2022-ben lesz átutalva a gyártó részére. A pilótaképzésben viszont csak jóval később, 2021 szeptemberétől fog megjelenni az új típus. A sugárhajtású kiképzőgépek esetében két típus van versenyben az 55 gépes megrendelésért. Ezt a mennyiséget két részre bontva 30, illetve 25 darabos mennyiségben tervezik beszerezni.
A már jól ismert Leonardo M346 Master mellett az Airbus repülőgépgyártó cég spanyol részlege (az egykori CASA) 2020. október 16-án nyilvánosságra hozott elképzelése is reményt keltő lett a döntéshozók szemében. Az AFJT (Airbus Future Jet Trainer) egy Spanyolország számára tervezett repülőgép egy hajtóművel, hangsebesség alatti repülésre optimalizálva, a jelenleg használt Northrop SF-5M típusú repülőgépek pótlására. Ennek az új repülőgépnek az alapján lehetséges lesz egy együléses könnyű vadászgép, valamint egy új generációs pilóta nélküli támadó repülőgép létrehozása is. Igény szerint a tandem elrendezésű AFJT elláthatják majd fedélzeti rádiólokátorral és beépített gépágyúval is. Az Airbus azt állítja, hogy az AFJT-be fektetett minden 100 millió euró 2100 és 2500 közötti munkahelyet teremtene Spanyolországban, ami mintegy 36 millió euró adót és szociális hozzájárulást eredményezne a spanyol kasszában. Ezenkívül Spanyolország részesedést kapna, ha a repülőgépet más országokba sikerrel exportálnák. Az exportpiacon az Airbus becslései szerint 2029-ig 500 és 800 darab közötti oktató repülőgépre lesz szükség, a lehetséges könnyű támadó és egyéb változatok számbavétele nélkül.
Olasz lapértesülések szerint az ország szárazföldi ereje, az Esercito Italiano érdeklődést mutat a hazánk által is megrendelt Rheinmetall KF41 Lynx gyalogsági harcjárművek iránt. Rómában még 2020. március 13-án jelentették be az Iveco Fiat-Oto Melara VCC-80 Dardo (Veicolo Corazzato da Combattimento) gyalogsági harcjárművek cseréjének szándékát. Úgy döntöttek, hogy a viszonylag fiatal járművek korszerűsítése az elérhető képességek fényében veszteséges. Így csak két másik járható út maradt, vagy megvásárolnak egy már meglévő gyalogsági harcjárművet, vagy egy újat fejlesztenek ki a semmiből. Ezek a tervek a 2019-es fegyveres erőkről szóló jelentés közzétételével derültek ki. Természetesen lehetetlen egy jármű fejlesztése a semmiből, mindössze négy éven belül. Ez idő alatt a lehető leggyorsabban ki kell fejleszteni a páncélost, meg kellene építeni a prototípusokat, ezeket a lehető legszerteágazóbban tesztelni, az észlelet hibákat kijavítani, majd hadrendbe állítani, ideértve a megteremtett képzést és a logisztikát is. A remények szerint az új jármű már a 2025–2027-es években felváltja a Dardo-t a szárazföldi erőknél.
Itt a megrendelés tekintetében várhatólag 600 darab körüli mennyiségre lehet számítani. A Dardo gyengén páncélozott és a fegyverzete az Oto Melara Hitfist-25 toronyba szerelt 25 milliméteres Oerlikon KBA gépágyú nem felel meg a mai harctéri követelményeknek. Ezt egészíti ki két 7,62 milliméteres géppuska és két Spike-LR, vagy TOW irányított páncéltörő rakéta. Személyzete három fő és hat lövész szállítására képes. A szárazföldi erőnél 1998 óta vannak szolgálatban, Irakból, Afganisztánból és libanoni békefenntartó műveletekből rendelkeznek velük harci tapasztalatokkal. Természetesen az olaszok más gyártók járművei iránt is érdeklődést tanúsítanak, a tárgyalások során szeretnének az olasz ipar számára minél nagyobb részt biztosítani a majdani gyártásban. Egyes hírek szerint ez elérheti akár a 70%-ot is. Nem olyan régen a Rheinmetall már kijelentette, hogy az olasz igényeknek megfelelő konfigurációjában az első Lynx prototípus két év múlva elkészülhet.
Görögországban elkészültek az első F-16V szintre korszerűsített vadászbombával. Az eredetileg F-16C Block 52 +-ként legyártott Fighting Falcon-t a Hellenic Aerospace Industries (HAI) módosította a Tanagra légibázison a Lockheed Martin támogatásával. A 005-ös oldalszámú példányon 2020 januárjában kezdődtek el a korszerűsítési munkálatok, ezt egyébként 2005-ben a Peace Xenia IV külföldi katonai értékesítési program keretében szerezték be. A jelenlegi legfejlettebb F-16V (Viper) Block 72-es variánssá 85 darabot alakíttatna át Athén. Görögországban a katonai vezetők ajánlásait figyelembe véve az ország védelmi minisztere, Panos Kammenos még 2017 februárjában jóváhagyta az F-16-os vadászbombázók korszerűsítési programját. Az F-16V a jelenlegi legkorszerűbb lokátortechnológiát képviselő Northrop Grumman APG-83 SABR-t, 20 cél követésére és több támadására képes aktív szintetikus apertúrájú fedélzeti radart (AESA) kapja meg, ami jobb teljesítményt nyújt a korábbi változatokhoz képest olyan környezetben is, ahol nagyobb a rádiófrekvenciás háttérzaj.
Az új, nagyobb felbontású 6×8 collos központi kijelzővel ellátott modernizált pilótafülkével, gyorsabb adatátvitelt biztosító rendszerekkel, valamint új navigációs berendezésekkel, illetve AN/ALQ-213(V) elektronikai harcra szolgáló rendszerrel is ellátott Viper-en az új berendezések többsége megegyezik az F-35-ösön is alkalmazott modern rendszerekkel, így két típus együttműködése biztosított. Ez utóbbi kiemelkedően fontos lehet, hiszen a görög vezetés megtette az első lépéseket az F-35-ös beszerzése felé, sőt 2020 januárjában 24 darab F-35-ös beszerzési lehetőségével fordultak Washingtonhoz. Az utolsó 85. gép elkészültét továbbra is 2027-re prognosztizálják. Athén továbbra is számít a francia Dassault Mirage 2000-es vadászbombázók képességeire is, nem tervezik a típus kivonását. Az elsőnek elkészült görög F-16V 61 perces első repülésére 2021. január 17-én már sor is került a Lockheed Martin tesztpilótája által irányítva. Ez a példány a tervek szerint három másik F-16C-vel együtt az Egyesült Államokba repül majd Németországon és Belgiumon keresztül, ahová február 5-én érkezik majd meg. Itt a korszerűsítést ellenőrző tesztrepüléseket fogják elvégezni rajta.
A megszokottól eltérő elrendezésű repülőgép-hordozó terveit mutatta be az orosz Nevszkij Tervezőiroda. Az UMK (UMK = többfeladatú tengerjáró hajó) Varan nevű elképzelést nagyfokú automatizálás és robotrendszerek használatának lehetősége jellemzi. 24 többfeladatú repülőgépet, 6 helikoptert és legfeljebb 20 pilóta nélküli légi járművet lesz képes szállítani. A Varan 45000 tonna vízkiszorítású, körülbelül 250 méter hosszú és 65 méter széles lesz, ha megépül. A merülése kilenc méter, a sebessége 26 csomó (kb. 48 kilométer per óra). Szögfedélzete majd a hajó teljes hosszában fut, a repülőgépek indítását két katapult végezné. A kisméretű felépítményt az orr-részhez igen közel helyezték el, menetirány szerint jobb oldalra eltolva.
Olybá tűnik sikerült megtalálni Oroszországban a jelenlegi körülmények közötti legideálisabb harckocsit. Ez pedig nem más, mint a T-72B3M. A T-72-es családfájának szerteágazó kuszaságából Moszkvában ezt találtak a leginkább megfelelőnek. Ugyanis várhatóan 1,7 milliárd dollárt különítenek majd el a beszerzésének finanszírozására 2021-25 között. Az oroszok terveiben persze a nagyfokú azonosságot felmutatni tudó T-14 Armata család tagjai szerepelnek. Azonban, míg ezek a kellő mennyiségben rendelkezésre állnak majd, ideális réskitöltőnek tűnik a T-72B3M. A költséghatékony korszerűsítés mellett a T-14-el való együttműködés képessége is a T-72B3M felé billentette a mérleg nyelvét.
Idén tavasszal, vagy nyáron szeretnék elkezdeni a tavaly bemutatott 2S43 Malva, teherautó alvázra szerelt önjáró tarackkal az állam vizsgálatokat Oroszországban. A Brjanszki Autógyárban készült 8x8-as kerékképletű BAZ-6010-027-es teherautóra egy 152 milliméteres 2A64 ágyú került felszerelésre, amelyet a 2S19 MSTA-Sz önjáró tarackon is alkalmaznak. A löveg automata töltőberendezéssel képes elérni a 8 lövés per perces tűzgyorsaságot. A lövegcső -3° és + 70° között süllyeszthető, illetve emelhető, míg oldalirányban jobbra-balra 30°-on belül irányozható. Hagyományos lőszerekkel 24,5 kilométer a legnagyobb lőtávolsága. A 2S43 Malva teherautó alvázra szerelt önjáró tarack tömege 32 tonna, hossza 13 méter, kezelőinek létszáma 5 fő, a jármű 30 lövedék szállítására képes. A tervek szerint a még meglévő 2S1 Gvozdgyika, illetve a 2A65 MSTA-B önjáró tarackok leváltására szolgálna a jövőben a Malva.
A hadsereg napja felvonuláson január 15-én látható volt Indiában a helyben korszerűsített ZSzU 23-4 Silka önjáró légvédelmi gépágyú. A Bharat Electronics Limited által korszerűsített Silka a régi RPK 2-es helyett egy új, a BEL (Bharat Electronics Limited) által fejlesztett 3D-s radart és egy optikai tűzvezető rendszert is kapott a légkondicionáló, az új számítógép és a Caterpillar dízelmotor mellett. Továbbá képessé vált több célpont egyidejű követésére, zavarvédettebbé vált a rádióelektronikai zavarásokkal szemben. A mintegy 90 darabos indiai Silka mennyiségből első lépcsőben 48-at modernizálnak.
Az állami tulajdonban lévő Hindustan Aeronautics Limited csütörtökön sikeresen tesztelte a SAAW irányított kazettás bombáját. A mindössze 125 kilogrammos fegyvert nagy kiterjedésű célpontok, repülőterek, légvédelmi állások elleni felhasználásra tervezték. Most éppenséggel egy Hawk Mk.132 sugárhajtású kiképzőgépről oldották le az akár 100 kilométerre is elsiklani képes SAWW-t, de a fegyverrel végzett légi próbák már lezárultak a SEPECAT Jaguar vadászbombázók esetében. Ez a teszt igazából a Hawk Mk.132 sugárhajtású kiképzőgépek harci képességgel történő felruházásáról szólt, mivel így egy konfliktusban jobban használhatók lennének, főleg mivel már 104 darab áll hadrendbe belőlük az országban.
Mianmar (régebben Burma) orosz Pantsir-Sz1 légvédelmi rendszert, pilóta nélküli Orlan-10E repülőgépeket és rádiólokátorokat is vásárol Moszkvától, egy január 22-én aláírt megállapodás értelmében. Mianmar és Oroszország közötti kapcsolat már húsz éve, 2001 óta tart. Ezen időtartam alatt Oroszország 30 MiG-29 repülőgépet, 12 Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgépet, hat Szu-30SME vadászbombázót (ezek közül néhányat már átadtak), 10 Mi-24 és Mi-35P harci helikoptert, 8 Pechora-2M légvédelmi rakétarendszert, valamint radarokat, páncélozott járművek és tüzérségi rendszereket adott el az ország számára. Ezek karbantartását és korszerűsítését a Mianmar területén létrehozott közös technikai központban végzik minden típusú berendezés, mind a légi, mind a páncélozott járművek esetében. Ez az együttműködés az elmúlt öt évben folyamatosan növekvő tendenciát mutatott.
Sikerrel befejeződtek az amerikai Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper célzókonténer inegrációs tesztjei a Korea Aerospace Industries (KAI) FA-50 Golden Eagle Block 10-es továbbfejlesztett változatán. Eme variáns megalkotásán már 2018 októberétől szorgoskodnak az ázsiai vállalat szakemberei, míg az integrációnak 2019 szeptemberétől kezdtek hozzá. A továbbfejlesztés éppenséggel a földi célok támadásának eredményességét fogja javítani, a Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper célzókonténerrel. Ennek segítségével az FA-50 Block 10-es egymaga képes lesz lézeres irányítású bombák és rakéták bevetésére. A Sniper alkalmazásához a gépen nem volt szükség szerkezeti átalakításra, mindössze a fedélzeti számítógépek szoftverein kellett módosítani. A következő lépés a légialkamassági bizonyítvány megszerzése lesz. A Korea Aerospace Industries szerint ez legkésőbb 2021-ben le fog zárulni.
Azonban itt még nem fejeződik be a továbbfejlesztés, hiszen napirendben van a Block 20-as széria megalkotása is. Itt már a légi célok elleni alkalmazhatóság hatótávolságát kívánják kitolni, ugyanis a fegyverzetbe megjelenne a szintén amerikai eredetű AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta. A fő nehézséget itt az fogja jelenteni, hogy az Izraelből beszerzett Elta EL/M-2032 fedélzeti rádiólokátor hatótávolságát 70 kilométerről 100 kilométerre növeljék meg. Mindezek a programok nem öncélúak, hiszen ezek a képességek még számos megrendelőt hozhatnak majd az FA-50-es számára. A KAI becslése szerint csak a délkelet-ázsiai piacon legalább további 60 darab FA-50-es eladása valósulhat meg a jövőben.
Műholdképek alapján még az idén vízre bocsáthatják Kína új repülőgép-hordozóját a 2017 februárja óta épített Type 003-ast. Ez, valamint egy másik, már építeni kezdett testvérhajója már katapultokkal fognak rendelkezni, és megjelenésüknek köszönhetően a LIAONING kivonására is sort kerítenének 2030-2035 körül. A 320 méteres hosszú, 80000-85000 tonna vízkiszorítású Type 003-as egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett. A több mint 5000 fős legénységű Type 003 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Ez az elsőnek elkészülő egység várhatólag 2024-2025 körül fog szolgálatba lépni.
Ez a hajóosztály több téren is el fog térni az első két hordozótól, így megalkotása nagyobb terhet ró a tervezőkre és az elkészítőkre is, de mindezek ellenére várható, hogy nagyjából 3 év alatt elkészülnek vele, vagyis vízre fog kerülni. Tény, Pekingben 2030-ra négy bevethető hordozót vizionáltak a partjaiktól távolabbi vizekre is, így a hajógyáriaknak is (akik közül a hírek szerint több mint 5000-en sajátították el egy repülőgép-hordozó felépítésnek titkait) igencsak szorgosnak kell bizonyulniuk a terv valóra váltásához. Érdekes a felépítményre vonatkozó hírek kavalkádja is. Van, amelyik további méretcsökkenésről szól, de újabban azt is egyre többen vélik tudni, hogy két felépítmény kerül majd kialakításra úgy, ahogy az a brit HMS QUEEN ELIZABETH és testvérhajója esetében is megvalósult. Ez utóbbi talán csak a későbbi hordozókra lesz igaz, az első 003-as a csökkentett méretű, egy darabból álló felépítménnyel kerül majd ki a hajógyárból. Ténylegesen a meghajtásáról (nukleáris, vagy nem) és a katapultokról (gőz, vagy elektromágneses) még nem tudni semmit sem, valószínűleg hagyományos meghajtású lesz. Az első nukleáris meghajtású kínai repülőgép-hordozó a Type-004-es lehet. Ezek jövőjéről egy évvel ezelőtt olyan hírek érkeztek, hogy költségvetési okok miatt halasztásra kerül az építésük. Ez akár helytálló is lehet, de a sanghaji Jiangnan hajógyárban jelentős bővítési munkálatok kezdődtek. Ezek egyértelműen az eddigieknél nagyobb méretű hajók építése miatt vált szükségessé, így gyaníthatóan a Type-004-ek megépítésére sor fog kerülni, amint a bővítések befejeződtek.
Az elektromágneses katapultok (EMALS) megalkotása jelentős kihívást jelent a fejlesztőknek, főleg úgy, hogy nem csekély tömeget kell majd 300 kilométer per órás sebesség körülire gyorsítania. A Szuhoj Szu-33-as kínai változatainak több tíz tonnányi tömege mellett a még fejlesztése alatt álló kétmotoros légtérellenőrző repülőgép felszállását is ez biztosítaná. Ez szintén igen termetes darab lesz, legalábbis az eddig nyilvánosságra került fotók és makettek alapján. Persze az EMALS nem éppen egy könnyedén megvalósítható rendszer, bár számos előnnyel rendelkezik, így mindenképpen érthető a kínai döntéshozók állásfoglalása ennek alkalmazása mellett. De a hírek szerint éppen a technikai nehézségek lesznek azok, amelyek megakasztják a kínaiak hordozóépítési programját. Ugyanis a részletesen meg nem említett műszaki kihívások és a magas költségek azok, amik fékezik a programot, így nem részletezve ez akár az elektromágneses katapultok létrehozásába fektetett összeget és a felmerült technikai nehézségeket is rejtheti a háttérben.
Újabb gond, hogy Oroszország nem volt hajlandó eladni azt az egyedi acélötvözetet, amely segítségével tartósabb, a tengeri korróziónak jobban ellenálló hordozó lenne építhető. Az orosz minőségi acélgyártás titkai már régóta érdekelték a kínai szakembereket, azonban Moszkva eddig nem volt hajlandó felfedni ezen titkait. A repülőgép-hordozókon használt ötvözetek különböznek a közönséges fémektől, mivel fokozottan ellenállóak a korrózióval szemben és nagyon jól viselik a nehéz terhelések okozta deformációs erőhatásokat is. Peking ugyanígy járt az Egyesült Államok és több más nyugati partner esetében is, így a szükséges gyártási technológiáját saját maguknak kell majd kieszelniük. Továbbá azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy igencsak színes lesz a kínai hordozóflotta, így üzemben tartásuk jelentős költséget fog jelenteni.
Az új Northrop Grumman B-21 Raider lopakodó bombázó első felszállása 2021 decembere helyett csak 2022 közepén várható. A típus a kezdeti bevethetőséget 2025 után, 2026-ban, vagy 2027-ben fogja majd elérni és továbbra is legalább 100 darab legyártására van esély. A darabszámokat befolyásolja majd, hogy a B-1B és a B-2A gépekből 2030 után mennyi kerül majd kivonásra, de az már most látszik, hogy a kellő kapacitás biztosítására a meglévőkön felül még további 7 bombázószázad felállítására lenne szükség. A típusból 2021 elején már építeni kezdték a második példányt is a kaliforniai Palmdale-i Northrop Grumman létesítményében, ez strukturális tesztekhez használt példány lesz. Továbbá az új bombázó fedélzetére szánt rendszereket már repülés közben is tesztelik. Bár az első repülés késik, a költségvetési oldalon nem mutatkozik veszély a B-21-re, itt eddig minden rendben van. A Kongresszusi Költségvetési Iroda 2018-ban úgy becsülte, hogy az első 100 repülőgép fejlesztésének és megvásárlásának költsége 80 milliárd dollár körül lesz 2016-os dollárárfolyammal számolva.
Újra meghibásodás miatt kerültek címlapra a FREEDOM-oszályú fregattok. Az LCS hajóosztály Lockheed Martin által készített egytörzsű tagjai közül a USS DETROIT (LCS 7) és a USS LITTLE ROCK (LCS 9) esetében a Rolls-Royce MT30 gázturbinákat és a Fairbanks Morse Colt-Pielstick PA6B STC dízelmotorokat, a hajócsavarok meghajtó tengelyével összeköttetést biztosító sebességváltóban találtak gyártási hibás csapágyakat. Ezek a vártnál gyorsabban kopnak. Erről már volt tudomása a gyártónak, a módosítást már kidolgozták, és a megfelelő alkatrészeket már gyártják. Az igazi kihívás az lesz, hogy megtalálják a módját, hogy a már elkészült egységek hajótestének mélyén hozzáférjenek ezekhez, eltávolítsák a régi alkatrészeket és kicseréljék őket újakra. A Lockheed Martin egy olyan mérnöki megoldást is vizsgál, amely lehetővé tenné a javítást anélkül, hogy lyukat vágnának a hajótörzsben, ezzel több hónapos munkát takaríthatnának meg. A csere végrehajtásig némi korlátozást vezetnek be a FREEDOM-oszályú fregattokra, így azok csak 35 csomóval haladhatnak majd a 40 csomó helyett, ezáltal a csapágyakat jelentősen kímélve.
Kiderült, milyen fegyvert alkalmaztak az iráni különleges erők parancsnokát szállító jármű ellen 2020. január 2-a éjjelén. Kászem Szolejmáni tábornokot, valamint a járműben utazókat az eddig feltételezések szerint egy AGM-114 Hellfire rakétával ölték meg, melyet egy MQ-9 Reaper távolról irányított repülőgépről indítottak. Az új információt 2020. január 14-én tette közzé a Pentagon, egy 310 oldalas dokumentumban. Ebből kiderült, hogy nem egy Hellfire-t, hanem ennek utódját, az AGM-179A JAGM (Joint Air-to-Ground Missile) rakétát vették be ekkor. A kettős irányítású (félaktív lézer+radar) rakéta hatótávolsága felülmúlja a fejlesztési alapként szolgáló AGM-114R hasonló adatát. Ennek ára a továbbfejlesztések ellenére mégis megnövekedett tömeg lett, így a Hellfire 45-50 kilogrammjához képest az AGM-179A 52 kilogrammot nyom. Éppenséggel ez az a nyom, ami segít egyértelműsíteni a fegyver típusát, hiszen a támadás helyszínén egy olyan adattáblát találtak a maradványok között, amelyen szintén az 52 kilogrammos tömeg volt feltüntetve.
Érdekesség, hogy Szíriában 2016-ban és 2017-ben is előkerültek hasonló adattáblák. Rendhagyó módon a Pentagon nagyjából ekkortájt döntött úgy, hogy elhomályosítja a JAGM-ek hátoldalán található jelöléseket olyan fényképeken, amelyeket a tesztek sajtóközleményeiben tettek közzé. Ez nem rutinszerű tevékenység, mivel a súlyadatok nem bizalmasak. 2020 augusztusában két MQ-9 ütközött össze Szíria felett, a roncsok között szürke rakéták voltak láthatók. Ezek is AGM-179A-k voltak, hiszen az AGM-114-ek színe fekete. Tehát a rakétákat már évek óta használták éles bevetéseken. Az AGM-179A-k igaz még nem teljes sebességű sorozatgyártása 2018-ban vette kezdetét, bár hibái még voltak. Például a harci rész idő előtt lépett működésbe, de felmerült a szélsőséges időjárási körülmények közötti működés javításának szükségessége is.
A Boeing C-17A Globemaster III-as flotta elérte az összesített négymillió repült órát január 15-én. A Boeing 2015 novemberében fejezte be a C-17 Globemaster III gyártását, a 279. számú repülőgép elkészültével, és jelenleg 275 C-17-es repül az egész világon. A világ C-17 flottája 2010. december 10-én lépte át a kettőmillió repült órát, majd pedig 2015-ben a hárommillió repült órát. A hír apropóját adó 4 milliomodik levegőben töltött órát az USAF 437. Szállítórepülő-ezredének egyik C-17A teljesítette a dél-karolinai Charleston támaszpontról felszállva.
A 2020 májusa és szeptembere között megtartott csapatpróbák során számos hibára derült fény az Amerikai Tengerészgyalogság új kétéltű páncélosát illetően. A BAE Systems által készített ACV (Amphibious Combat Vehicle) 18 példánya vett részt a csapatpróbán, melyen kiderült, erősíteni kellene a páncélzatot, de az elvárt 69 órányi két meghibásodás közötti üzemidő is csak 39 óra volt. Gondok voltak a távirányítású fegyverállvánnyal, a hátsó rámpa érzékelőivel, továbbá a tengerészgyalogosok nem voltak megelégedve a deszanttér ergonómiájával. A kis hely nem tette lehetővé a kellően gyors mozgásukat, valamint az ülések kialakítása megnehezítette a teljes egyéni felszereléssel rendelkező katona számára a kényelmes ülést. Mindez hatványozottabban volt jelent, ha a katonák lövésálló mellényeket is viseltek. A sivatagi környezetben bekövetkezett defektet a központi gumiabroncs-nyomást változatórendszer helytelen nyomásbeállításának tulajdonították. A pozitív tulajdonságok közé tartozik a távirányítású fegyverállvány pontossága. Ez álló célok esetében ez 97%, míg a mozgók esetében 91% volt.
Az ACV-t a tengerészgyalogság 2020. november 13-tól találta alkalmasnak a rendszeresítésre. A 2020-as év végén meg is rendeltek 36 ACV-t 184 millió dollár ellenében. Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV kétéltű lövészpáncélos 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC is társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előre haladtával egyre nehezebb.
A kiválasztás során a BAE Systems/Iveco Defence párosa vitte el a pálmát, de a tengerészgyalogosok által elvégzendő próbák még hátra voltak. A páncélossal 2020 elején a partaszállító hajók elárasztható dokkfedélzetének elhagyását, valamint a hullámzó tengeren mutatkozó úszási és irányítási képességeket is vizsgálták. A majd 3 méteres hullámzásban is jól teljesített az ACV, így egyre közelebb kerül a rendszeresítéshez. Ennek újabb jelzője lehetett, hogy a tengerészgyalogság bejelentette, 3 változatban tervezik rendszeresíteni a páncélost. A kisebb mennyiségben beszerzendő ACV-R műszaki és az ACV-C parancsnoki változat mellett az ACV-30 jelzésű gyalogsági harcjárműből és az ACV-P páncélozott szállító harcjárműből lesz a legtöbb legyártva. Előbbinek a fegyverzetét (akárcsak a hadsereg a Stryker járművein) egy 30 milliméteres gépágyú alkotja. A legalább 20 évig szolgálatban tartani kívánt páncélosból legkevesebb 204 darab fog majd legyártásra kerülni.
Pilóták tévedése miatt zuhant le 2020. január 27-én az amerikai légierő egyik, kommunikációs átjátszóállomás szerepkörben alkalmazott E-11A típusú repülőgépe egy mezőn az afganisztáni Ghanzi tartományban. A Bombardier Global Express BD-700-as gépek átalakításával létrejött E-11A-k fontos szerepet játszanak a magas hegyekkel és mély völgyekkel tarkított országban folyó hadműveletekhez nélkülözhetetlen kommunikáció biztosításában. A kandahári repülőtérről felszálló gépen a repülés megkezdését követő 105. percben meghibásodott a bal hajtómű. A leváló ventilátorlapát okozta jelenséget a személyzet rosszul értékelte és leállította a tökéletesen működő jobb oldali hajtóművet. Tévedésükre rájöttek és megpróbálkoztak a jobb oldali sugárhajtómű légi újraindításával is, de szerencsétlenségükre ez nem sikerült. A rossz döntést az okozhatta, hogy egy tapasztalt polgári Global Express pilóta elmondása alapján, aki hasonló vészhelyzetbe került 2006-ban, a hajtómű meghibásodása után jelentkező vibrációból nem lehet egyértelműen megállapítani melyik hajtómű hibásodott meg. Erről mindenképpen csakis a műszekere tekintve lehet megbizonyosodni. Az E-11A repülési magassága és sebessége nem tette lehetővé a hajtóművek nélküli elsiklást a környező repülőterekre.
Meg nem erősített hírek szerint Kolumbiában a légierő kivonta a szolgálatból az Israel Aerospace Industries Ltd. (IAI) Kfir C10/12 vadászbombázóinak három példányát. A döntés, amelyet 2020 utolsó negyedévében hoztak meg nem számol már a továbbiakban ezen példányok használatával. A gépek nyugdíjazását egy alapos szerkezeti felülvizsgálat előzte meg, talán itt vettek észre olyan szerkezeti károsodást a Kfir-eken ami a kivonásukhoz vezetett. A 22 kolumbiai Kfir-ből (19 együléses és 3 kétüléses) folyamatosan 18 volt bevethető állapotban. A típus 1991-ben jelent meg az országban, C10/12 szintre való korszerűsítésük 2009-ben került végrehajtására, majd 2017-ben beszereztek még két kétüléses példányt is. Jelenleg már elindításra került az utódtípus (Lockheed Martin F-16, Airbus Eurofigther Typhoon, Saab Gripen) kiválasztási folyamata.
NETARZENÁL GALÉRIA
LTV Aerospace TA-7P Corsair II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet
McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II
Catégories: Biztonságpolitika
2021.01.16
A Bundeswehr január 6-án jelentette be, hogy a 131. tüzérzászlóalj (Artilleriebataillon 131) katonái nyolc magyar katonát képeznek át a Panzerhaubitze 2000 önjáró tarackokra. Ezen magyar katonák képzése nagy jelentőséggel bír, mivel alig több mint egy év múlva - 2022 februárjában - a huszonnégy megrendelt magyar PzH 2000-ek közül az elsőt Magyarországra szállítják. Ez a nyolc kiképzett katona lesz a jövőben itthon az az oktató, akik hasonló kiképzést folytatnak majd, mint amit most kapnak. 2020 novemberében a közeli Grafenwöhr gyakorlótéren a tarackokkal végzet lövészet jelentette a képzés első szakaszának befejezését. 2021 első negyedévében a parancsnokok képzése veszi kezdetét, ezen öt magyar katona vesz majd részt, egyikük az ütegparancsnoki képzést is megkapja majd.
Szlovákiában is eldöntötték az országban található földi telepítésű rádiólokátorok cseréjét. Pozsonyban a héten hozták nyilvánosságra, hogy 17 új radart fognak beszerezni 150 millió eurós keretből. Ezek az Israel Aerospace Industries (IAI) által kifejlesztett és gyártott ELM-2084-es rádiólokátorok lesznek, vagyis ugyanaz a típus, mint amit hazánk is kiválasztott a 2020-as évben. A radarok előállításában az ipari együttműködésnek köszönhetően szlovák vállalatok is részt fognak venni.
A román kormány jóváhagyta és elküldte a parlamentnek azt a törvénytervezetet, amely lehetővé teszi az ország számára, hogy külföldi katonai értékesítési (FMS) eljárás keretében megvásárolja a NSM (Naval Strike Missile) partvédelmi rendszereket. A 3,96 m hosszú NSM súlya 407 kilogramm, hatótávolsága 180 kilométer. Navigációját GPS, míg a célpont felderítését hőképalkotó rendszer segíti. A norvég Kongsberg Defense és az amerikai Raytheon által kifejlesztett NSM hajók elleni robotrepülőgépeket alkalmazó rendszerek eladását az Egyesült Államok Külügyminisztériuma tavaly októberben hagyta jóvá Bukarest számára. Romániában 2024-ig szeretnék a beszerzést végrehajtani, aminek nagyságát 286 millió dollárra becsülik.
Két vadonatúj Boeing CH-47F Chinook érkezett meg Antwerpen kikötőjébe a Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmacht = KLu) részére. A szállításhoz részlegesen szétszerelt helikoptereket a Woensdrecht légibázison szerelik majd össze. Hollandia 2016-ban 14 darab CH-47F Chinook-ot vásárolt meg, majd 2017-ben a holland védelmi minisztérium megállapodást írt alá hat régebbi CH-47D Chinook helikopter 2021 végéig történő korszerűsítésére a legújabb F-modell konfigurációra, ezzel biztosítva a rendszerek egységességét az így már 20 darabos Chinook flottájukban. Az új helikopterek várhatólag 2045-ig hadrendben maradhatnak. A 14 holland CH-47F Chinook Európába történő átszállítása a koronavírus miatt késett, hiszen az utolsó gépet 2020. december 10-én adta át a Boeing. A most megérkezett két forgószárnyas a D-472-es és a D-473-as jelzést viseli.
Több helyről is egybevágó információk láttak napvilágot abban a tekintetben, hogy a brit védelmi minisztérium tárgyalásokba kezdett Franciaországgal és Németországgal a következő generációs harckocsi fejlesztésére elindított Main Ground Combat System programban megfigyelőként való részvételének lehetőségéről. Annak részletei, hogy pontosan milyen hozzáférést kapnak majd a britek a programhoz, jelenleg még nem világos, mivel egy lehetséges egyezséget csak ez év vége felé írhatnak alá. 2020 augusztusában a brit sajtó arról tudósított, hogy Londonban már fontolgatták a 227 darabos Challenger 2-es harckocsik kivonását. Szeptemberben Ben Wallace hadügyminiszter bejelentette nem vonják ki a haza ipar termékét, sőt szeretnék korszerűsíteni is ezeket a páncélosokat, ami lehetővé tenné 148 darab számára, hogy 2035-2040-ig szolgálatban maradjanak.
Németország és Franciaország terveiben az szerepel, hogy 2021-ben kétszáz millió eurót költenek majd el a MGCS (Main Ground Combat System) programra. Az MGCS, mint a jövő európai harckocsija a Leopard-2 és Leclerc helyét fogja átvenni. Ez az összeg lehetővé tenné, hogy a három fővállalkozó, a francia Nexter, valamint a német KMW és a Rheinmetall megkezdjék a majdani páncélos technológiai demonstrátorának elkészítését. Ez a munkafázis 2025-ben zárulna le és a következő lépést 2028-ig a prototípusok elkészítése jelentené. Amennyiben sikerül tartani az ütemtervet, úgy az új harckocsik 2035-ben már átadásra is kerülhetnének. 2012-ben Franciaország és Németország úgy döntött, hogy elindít egy közös programot, amely keretén belül egy új harckocsi megtervezése és kifejlesztése történne meg az 1970-es és 80-as években tervezett és fejlesztett német Leopard-2 és a francia Leclerc harckocsik cseréje érdekében. Kicsit több mint négy évvel ezelőtt ezzel párhuzamosan Németországban a Rheinmetall mérnökei már dolgoztak az új orosz harckocsi, az Armata páncélos ellenfelének megalkotásán. Akkor még háromféle elképzelést vizsgáltak meg.
Az első a Leopard 2-es harckocsi további fejlesztése volt, melyben a fő hangsúlyt egy új, magasabb kezdősebességű 120 milliméteres löveg képviselte. Ez a jelenlegieknél nagyjából 20%-al magasabb páncélátütési képességet jelentett volna. További fejlesztések elsősorban az elektronikát érintették volna, de természetesen az aktív páncélzat is a felszerelés részét képezte volna. A második elgondolás még mindig a Leopard 2-en alapul, de itt már egy teljesen új 130 milliméteres löveg játszotta volna a főszerepet. Ettől 50%-al magasabb páncélátütési képességet várnak a fejlesztők. A harmadik volt az franciákkal közös MGCS program. Ezt az új fejlesztéseket és technológiákat felvonultató páncélost aktív páncélzattal, 130 milliméteres űrméretű Rheinmetall L/51-es löveggel, törzsben elhelyezett kezelőkkel, és távirányítású toronnyal látnák el. Így remélhetőleg jobb képességekkel fog rendelkezni, mint az orosz T-14 Armata harckocsi.
Megkapta az első felújított Dassault Mirage 2000D vadászbombázóját a Francia Légi-és Űrhaderő (Arme de l'Air et de l'Espace = AAE). Ez példány 2021. január 7-én a landolt a dél-franciaországi Mont-de-Marsan légibázison. Az első körben a hadrendben lévő 70 Mirage 2000D-ből 55 darab esik át a korszerűsítésen, amelyet a Dassault Aviation és az Atelier Industriel de l'Aéronautique (AIA), a francia légierő karbantartó szervezete hajt végre Clermont-Ferrand/Aulnat-ban. Az élettartam közepén esedékes modernizálás már 2008 óta időről-időre napirendre került, majd onnan le, mígnem 2019-ben az anyagi feltételek megteremtődése után végre elkezdődtek a modernizálások, amelyek 2025-ig tartanak majd. Az 1995-től hadrendbe állt deltaszárnyú csapásmérőből 1993-tól számítva 86 példány került beszerzésre (további 2 gép, mint prototípus épült meg a D-ből), jelenleg már csak 70 viseli a kokárdás felségjelet a több mint 200 darab Párizs fennhatósága alatt álló repülőeszközből.
A gépekből 55 darab repülőképes, a többit a Chateaudun és a Clermont-Ferrand/Aulnat helyeken tartós tárolásba helyzeték, illetve néhányat alkatrészforrásként is használnak. A Diesel becenévre hallgató, korszerűsített gépek példányaira a szárazföldi csapatok számára képi információt is továbbítani tudó ROVER modul, GBU-49 Paveway II-es precíziós vezérlésű bombák, új rádió adó-vevők kerülnek integrációra. Cserére kerül az önvédelemre szolgáló MBDA R550 Magic 2 rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéta az MBDA MICA IR variánsra, valamint a földi csapatok támogatására egy Nexter DEFA 550F 30 milliméteres gépágyút magába foglaló gépágyúkonténer is a fegyverzetbe kerül. Szintén a földi csapatok támogatására fogják felhasználni a precíziós irányítású Thales/TDA ASPTT (Air-Sol Petite Taille Tactique), vagy BAT-120 GL (Bomba Appui Tactique – taktikai támogató bomba) kis átmérőjű bombáit. A mozgó célok megsemmisítésére is képes, félaktív lézeres önirányítású BAT-120-as – amit pár éve még ASPTT-nek hívtak - tömege 35 kilogramm, átmérője 120 milliméter.
Az irányítórész félaktív lézeres összetevői a Thales Group égisze alá tartozó TDA által 2011 óta kifejlesztett Aculeus-LG nevet viselő, 68 milliméteres átmérővel rendelkező nem irányított rakétákon kerültek alkalmazásra eredetileg. Az irányítófelületek mozgatását végző rendszert a 120 milliméteres MGM irányított aknavetőgránátokhoz készítette el a Thales. A BAT-120 GL 10 kilogrammos robbanófejjel van felszerelve. A hordozógép és a BAT-120 GL közötti kapcsolatot az irányítást nélkülöző BAT-120-nál használt SEMB többzáras bombafelfüggesztő átalakított verziója biztosítja. Ebben a GL verzióhoz igazított többzáras bombafelfüggesztőben digitális interfészek biztosítják a 3 darab bomba számára szükséges lézeres kódok és céltávolság-információk eljuttatását, valamint a kioldási sorrend vezérlését is.
Ezen a bombán alkalmazott félaktív lézeres önrávezető fej több összetevőjét használják rakétán, illetve aknavető lőszeren is. A BAT-120 GL felfüggesztésére szolgáló hármas bombazárral, valamit a gépágyúkonténerrel már a 2017-es évben elkezdődtek a repülési tesztek, az első lövészetre, valamint az első leoldásokra is sort kerítettek. A Damocles célmegjelölő helyett a korszerűbb Thales Talios kerül majd alkalmazásra a korszerűsített Mirage 2000D-ken. Az elsőnek elkészült Dassault Mirage 2000D vadászbombázó Mont-de-Marsan légibázison állami teszteken és különféle kísérleteken vesz majd részt 2021 végéig a DGA (Direction Générale de l'Armement) francia védelmi beszerzési ügynökség és a CEAM (Centre des Expérimentations Aériennes Militaires) a Francia Légierő Tesztelő és Kiértékelő Központjának felügyelete alatt, amikor is újra hadrendbe fogják állítani. Ez magában foglalja a repülőgép új rendszereinek alapos vizsgálatát mindenféle repülési feladatban, különféle éghajlati viszonyok között, így külföldi áttelepülésekre is sort fognak keríteni. Ezek után a típust repülő EC 3-as ezredhez, Nancy-ba kerül majd ez a példány is. A korszerűsített Dassault Mirage 2000D vadászbombázók 2022 elejétől lesznek bevethetők és ezeket Párizs 2030-ig egészen biztosan hadrendben szeretné tartani.
Felszerelték az eddigi legnagyobb, 3D-s nyomtatással elkészített hajócsavart a francia haditengerészet egyik hajójára. A Naval Group által gyártott alkatrészt az ERIDAN-osztályú FS ANDROMEDE (M643) aknamentesítő hajó kapta meg. A 2,5 méteres átmérővel rendelkező hajócsavar öt lapáttal rendelkezik, ezek egyenkénti tömege 200 kilogramm. A hajócsavar még 2020 novemberében hagyta el a Naval Group breszti telephelyét, és november hónapban került felszerelésre az aknamentesítőre. Az ANDROMEDE 2020 decemberében a tengeri próbáin vett részt, amelyeket sikerrel teljesített. Az összes követelménynek megfelelő hajócsavar megalkotása csak az első lépés volt a 3D nyomtatás térhódításában. Ez a gyártási technika lehetővé teszi a technikai korlátozások jelentős csökkentését, a bonyolultabb alakzatok költséghatékony megalkotását, olyan összetett geometriai alakzatok esetében is, amelyeket hagyományos eljárásokkal nem lehet előállítani. Segítségével a jövőben csöndesebb, nagyobb vízmennyiséget megmozgatni tudó, vagyis hatékonyabb hajócsavarok is megjelenhetnek majd.
Február közepén megérkezik az Egyesült Államokban található Norfolk haditengerészeti támaszpontra az olasz haditengerészet, a Marina Militare zászlóhajója a CAVOUR könnyű repülőgép-hordozó. A 27000 tonnás hajó immáron készen áll arra, hogy hamarosan megkezdje a Lockheed Martin F-35B Lightning II repülőgépek üzemeltetését. A fedélzetet a 2019-es, valamint a 2020-as év folyamán, egy 16 hónapos felújítási és korszerűsítési időszak alatt képessé tették arra, hogy ellenálljon az amerikai típus hajtóműve okozta thermomechanikai hatásoknak. Jelenleg a hajó 10 AV-8B Harrier II repülőgépet szállíthat és üzemeltethet, azonban az F-35B Lightning II repülőgépek kvalifikációs próbái hamarosan elkezdődnek majd februárban. Az AV-8B Harrier II repülőgépek cseréjére az olasz kormány 15 F-35B repülőgépet rendelt meg. A jelentések szerint a CAVOUR könnyű repülőgép-hordozón tíz F-35B-nek lesz helye a hangárban, és további hat parkolhat majd a repülőfedélzeten. Ez előtt azonban az USA haditengerészetével, de különösen az amerikai tengerészgyalogsággal szoros együttműködésben a képzési és integrációs próbák sorát kell majd sikerrel teljesíteni. A hajó személyzete esetében ez a képzési idő hat hetet fog igénybe venni. A képzés idejére az amerikai tengerészgyalogság gépeit is igénybe fogják venni az olaszok, kellő mennyiségű saját F-35B hiányában, mivel csak két saját F-35B-t tudnának használni.
A Szovjetunió megszűntét követően újra rendelkezhet saját repülőgépekkel a Kaszpi-tengeri Flotta. 2021 végég ugyanis Mil Mi-8 és Kamov Ka-27-es helikopterek, illetve később Berijev Be-200 kétéltű repülőgépeket is meg lehet majd találni a vegyes repülőszázad állományában. Az orosz védelmi minisztérium szerint a Kaszpi-tengeren ezek a helikopterek többnyire kutató-mentő feladatokat látnak majd el. Más források azt is tudni vélik, hogy harci repülőgépek is tartoznak majd a Kaszpi-tengeri Flotta parancsnoksága alá. Eme tengerészeti erő újonnan épített fő támaszpontja Mahacskala közelében került kialakításra. A Kaszpi-tengeri Flotta 1948 óta nem rendelkezett saját repülőerővel.
Pontosította a szállító repülőgépen alapuló csatarepülővel szembeni elvárásait az orosz védelmi minisztérium. Eme gép fejlesztésére indított kutatómunka már megkapta a Night Hunter-1 programnevet. A 2016-ban aláírt szerződés értelmében a kutatási és fejlesztési munkák 2017 decemberéig befejeződtek, de mégis 2019 nyarán új tervekről jelentek meg hírek. Az első elképzelésekben még az Antonov An-12-es szállítógép szerepelt mind fegyverhordozó. Ezt az amerikai AC sorozatú csatarepülőgépek mintájára, oldalra tüzelő fegyverzettel látták volna el. Ebben mindössze két 57 milliméteres gépágyú szerepelt. Majd a későbbi tanulmányok megerősítették, hogy az An-12 nem teljesen felelt meg a kitűzött követelményeknek. A Szíriában szerzett tapasztalatok megmutatták, az oroszoknak is szükségük lehet egy gyengén felfegyverzett ellenféllel folytatott harcban a hosszú járőrözési idővel rendelkező, és erős fegyverzettel ellátott szállító repülőgépen alapuló csatarepülőre. Azonban az is világossá vált, hogy a pusztán csöves fegyverzetnél többre is szükség lehet ilyen helyzetben, így az irányított bombák, illetve a rakéták is felkerültek a vágyott repülőgép szükséges fegyvertárába.
Törökországban már folyik a hazai fejlesztésű Tusas Engine Industries (TEI) TS1400 gázturbina második prototípusának összeszerelése. Ezt az erőforrást helikopterek részére alkották meg az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös vállalkozásaként működő, 1373 lóerős teljesítménnyel bíró LHTEC gyártmányú T800-4A gázturbinák helyettesítésére 2017 februárjától kezdődően. Ezt a hazai erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 Gökbey közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A csúcstechnikájú ASELSAN avionikával rendelkező, ám megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. Az ötlapátos fő-és négylapátos farokrotorral ellátott, 6 tonnás forgószárnyas a 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes, első felszállására 2018. szeptember 6-án került sor. A nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A T625-ös sorozatgyártása várhatóan 2021 után kezdődik el. A TS1400-as különféle változatait alkalmazni szeretnék a Hukrus turbólégcsavaros kiképzőgépen, na és persze a T129 ATAK harci helikopteren is.
Készülőben van az Altay harckocsiba szánt Batu harckocsimotor első prototípusa is Törökországban. A Batu a török BMC cég által kifejlesztett erőforrás, amely cég a dízelmotor mellé egy automata váltót is megalkot. A BMC az olasz Fiat/Iveco-val együttműködve indította el egy új, 1600 lóerő teljesítményű motor kifejlesztését. Ennek ellenére 2020 elején újra behúzták a kéziféket Törökországban az Altay harckocsi esetében. Az akkor tett bejelentés szerint 18 hónappal elcsúsztatják a páncélos sorozatgyártásának megindítását, mivel nem sikerült erőforrásokat szerezni az első példányok számára. A német MTU mindössze 4 motor szállítását vállalta arra a 2020-as évre, így, mivel más erőforrás nem állrendelkezésre, ez az egyetlen egy lehetőség maradt a törökök számára. A 2019-es év végén pedig úgy tűnt az addigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.
A vita végül a felek szakításához vezetett, aminek következében már akkor látható volt, hogy ez a (félre)lépés további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt akkor még nem lehetett tudni. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban még 2017-ben teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval volt képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. Meg kell említeni, hogy a 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.
Török részre az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi is egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. A 2018-as év végén vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. A BMC 2018. júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejleszthet egy 1500-1800 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay páncélosokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra, így az első 40 darab török Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba is a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezték beszerelni, de már akkor közölték, hogy amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első sorozatgyártásúnak tekinthető páncélost nagyjából a 2020-as év végére tervezték elkészíteni és a következő 210 darab, immáron Altay-T2-őt készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.
Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhat majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M60-as és M48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.
Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. A 2018-as évben a török állami hírforrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török médiában addig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L helyi változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeztek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már munkálkodik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.
A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat talán 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. Törökországi sajtóértesülések szerint a kicsit távolabbi jövőben gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024 után bemutatkozó Altay-T3 legénysége 3 fő lesz, a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, így a torony teljes egészében távirányítású lesz.
Bár az Egyesült Királyság, kilépett az Európai Unióból, továbbra is fő törekvései közé tartozik az Ankarával való ipari kapcsolatának megerősítése az ötödik generációs TF-X (Turkish Fighter - Experimental) vadászbombázó fejlesztése tekintetében. A görög Pentapostagma közlése szerint Sir Dominick Chilcott Nagy-Britannia törökországi nagykövete a közelmúltban megerősítette, hogy az új török vadászgép fejlesztésének fő partnere a BAE Systems, eddig elégedett a program előrehaladásával. Hozzáfűzte, reméli, hogy a Rolls-Royce, amely Nagy-Britannia hatodik generációs Tempest harci gépének a hajtóműveit is szállítja, ugyanezt teheti majd a török vadászbombázó esetében is. Chilcott szerint azonban a brit kormány még nem határozta meg, hogy ki fogja megtervezni a TF-X motorját. Azt is elmondta, hogy a program második szakasza, amely magában foglalja a prototípus gyártását, valószínűleg 2021 végén vagy 2022 elején kezdődik. Törökországban a 2020-as évtől már működik az a gyár és fejlesztőközpont, amit a TF-X vadászbombázó megalkotása okán hoztak létre.
A 63000 négyzetméteres alapterületű létesítményben 3000 mérnök dolgozik, de ugyanitt lehetőséget teremtettek a 3D-s nyomtatásra, valamint található itt szélcsatorna is, továbbá egy olyan rész is, ahol a repülőgépek és ezek részegységeinek villámcsapás által okozott sérüléseinek vizsgálatára keríthetnek sort. Törökországban helyi nyilatkozatok szerint teljes sebességgel folyik a hazai tervezésű, ötödik generációs harci repülőgép, a TF-X hajtóművének fejlesztése. A gázturbina kutatási és fejlesztési központjának a TR Engine számít, de munkájukat mások is segítik. A kéthajtóműves TF-X számára elképzelt erőforrás körül már 2017-ben elkezdődtek a munkák a Kale Group-nál, ahol a brit Rolls-Royce mérnökeinek segítségét is igénybe vették. A helyi rövidítéssel MMU-nak (Milli Muharebe Uçagi) nevezett, elsősorban légi harcra fejlesztett gép felszállását 2029-re várják, így a gázturbina 2026-ra, 2027-re kerülhet kifejlesztésre. A tervezett török típushoz kapcsolódó hír, hogy Ankara szorosabb együttműködésre szeretné rávenni Malajziát. Az ázsiai állam jelenleg kompozit alkatrészek előállításával veszi ki részét a programból. Mélyebb együttműködés lehetőségével a Turkish Aerospace Industries szintén megkereste Indonéziát, Pakisztánt, Bangladest, és Kazahsztánt is.
Az Amerikai Külügyminisztériumból származó információk szerint még a Trump-adminisztráció távozása előtt (2021. január 20.) véglegesítésre kerülhet az Egyesült Arab Emírségek számára 50 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó eladása. A Külügyminisztérium már 2020 novemberében áldását adta a 10,4 milliárd dolláros üzletre. Egyesült Arab Emírségek Izrael után a második közel-keleti országgá lehetne, amelyik birtokolhatja ezeket a fejlett repülőgépeket, míg az egész világot tekintve a 15. a megrendelők sorában. Meg kell említeni, hogy az Egyesült Arab Emírségek helyzetét nem javítja az a tény, hogy 2018-ban stratégiai partnerségi megállapodást írt alá Oroszországgal. A kongresszus tagjai korábban aggodalmukat fogalmazták meg, hogy az ügyet siettetik, így az még a Biden-adminisztráció hivatalba lépése előtt szerződéskötéssel zárulhat. Az új amerikai elnök, a Joe Biden vezette kormányzat már a 2020-as év vége felé közeledve jelezte, alaposan megvizsgálnák az F-35-ök eladását az Egyesült Arab Emírségek számára.
Indiában jóváhagyásra került egy 6,56 milliárd dolláros keret, amelyből hazai fejlesztésű és gyártású vadászbombázókat szerezhetnek be. A típus pedig nem más, mint a hányatott sorsú Hindustan Aeronautics Limited (HAL) Tejas Mk1A variánsa. A The Indian Express pár évvel ezelőtti információi szerint igencsak magas volt az ára a Tejas Mark1A vadászbombázóknak. Egy 2017-es keltezésű dokumentum szerint - mely a védelmi bizottság elé került felterjesztésre egy megrendelés reményében - a 83 darabos mennyiségben legyártásra kerülő alváltozat darabáraként 67 millió dollár szerepelt, míg a jóval potensebb és kiforrottabbnak tekinthető konkurensek közül a Lockheed Martin 55 millió dollárt kért egy F-16-ért, míg a svéd Saab 66 millió dollárt állapított meg egy Gripen áraként. Éppen ezért felülvizsgálták a gyártó árképzését, hogy megállapításra kerüljön a darabárak közötti eltérés oka. Továbbra is 83 darab Tejas Mark1A vadászbombázó beszerzése szerepel a tervekben, ami már 2016 novembere óta jelen van, így a 73 együléses és a 10 kétüléses változat darabára 79 millió dollár körül alakulhat. A gépek összetevőinek az első időben még csak 50%-a lesz hazai gyártású, ezt a későbbiekben szeretnék feltornászni 60-65%-ra. A Tejas Mk1A, meghajtásáról az Mk1-ben is használt General Electric F404F2-GE-IN20 hajtómű gondoskodik, orrába egy AESA antennájú rádiólokátort terveztek beépíteni. Fegyverterhelése, manőverező képessége növekedik, mivel üres tömegét legalább 1000 kilogrammal csökkentik. Ennek jelentős részét az egyszerűbb, kevésbé robusztus futómű megalkotásával szeretnék elérni.
A Srí Lankai Légierő parancsnoka, Sudarshana Pathirana légimarsall elárulta, hogy tárgyalásokat folytatnak Izraellel öt IAI Kfir vadászbombázó felújításáról. Srí Lanka 1995 és 2005 között tizenhat ilyen gépet vásárolt, amelyek közül hét a polgárháború alatt veszett el. Pathirana hozzátette, hogy a kabinet 49 millió dollárt különített el a modernizálásra. A tárgyalások ebben a hónapban zárulhatnak le. Hozzátette, hogy hamarosan két Harbin Y-12 szállító repülőgépet is meg vásárolnak. Srí Lankán már kilenc ilyen típusú gép van szolgálatban évek óta, és a légierő személyzete elégedett velük.
A Hyundai Rotem bejelentette, hogy szerződést kapott a K1-es harckocsik személyzet nélküli változatának kifejlesztésére. A jelenlegi feltételezések szerint a programot 2024-re be kell fejezni, akkora a prototípus, vagy legalábbis egy technológiai demonstrátor bemutatására lehet számolni. Tavaly novemberben a Hanwha Defense bejelentette a K9 Thunder önjáró tarack személyzet nélküli változatának fejlesztését. Itt az első szakaszban meg kell építeni a K9A2 tarackot, melynek tornyában már nem lesz kezelőszemélyzet. Várhatólag a ténylegesen személyzet nélküli K9-es 2040-ben léphet majd szolgálatba.
Az első repülésének 10. évfordulója környékén (2011. január 11.) a kínai hivatalos médiában újra feltűnt az Aviation Industry Corp (AVIC) J-20-as vadászbombázója. Még csak számítógépes animáción, de feltűnt a kétüléses változat is. Gyaníthatóan a kétüléses verziót csapásmérő feladatok végrehajtására, rádióelektronikai zavarásra, vagy éppen drónok légi irányító központjaként is alkalmazhatják majd, amennyiben megvalósul. Meg kell jegyezni, hogy ez volt az első alkalom, hogy a kétüléses J-20 hivatalos promóciós anyagban tűnt fel, bár a nem hivatalos médiában már évek óta találgatások folytak a majdani létezéséről. Egy másik filmben, mely a légierőt népszerűsítő toborzó film volt, olyan J-20-as volt látható, mely már nem az Oroszországtól beszerzett AL-31F hajtóművek, vagy ennek kínai másolataival a WS-10B-k hajtóművekkel, hanem a hazai WS-10C Taihang-okkal volt ellátva. A WS-10C Taihang fejlesztése elhúzódott, de 2020 eleje óta úgy tűnik sikerült kiküszöbölni a hibáit és a hírek szerint készen áll arra, hogy kiválthassa az orosz gázturbinákat. A Taihang sugárhajtómű sokkal nagyobb tolóerővel rendelkezik, mint az orosz AL-31F, amelyet jelenleg a J-20A-ban használnak, és így a vadászgép végre képes lesz elérni az ötödik generációs vadászgépekkel szemben elvárt teljesítményparamétereket, például a szuperszonikus cirkálást, vagyis tartósan hangsebesség felett repülni, utánégető használata nélkül. A hazai erőforrásra való áttérés azt is jelenti, hogy függetlenedni lehet Oroszországtól. A kínai média szerint ez volt az egyik tényező, amely megakadályozta a J-20-as teljes sebességgel történő gyártásának elindítását. Ezenkívül a vadászgépnek szánt WS-10C gázturbináknak - az AL-31F-től eltérően - már teljesen digitális a vezérlőrendszere és továbbfejlesztett utánégetővel is rendelkeznek. Emlékezni kell azonban arra, hogy a WS-10 nem a J-20-ban szánt erőforrás. A Taihang elsősorban a J-10C repülőgépek számára készült, míg a J-20-asok a még erősebb WS-15 Emei gázturbinákkal lennének felszerelve. A WS-10C-el felszerelt repülőgépek a J-20B jelölést kapták.
Az utánégetővel 19700 kilogrammos tolóerőre tervezett WS-15-ös 2019-ben nagyjából 18000 kilogramm tolóerőt tudottelőállítanii. Kína 23,7 milliárd dollárt fektetett be a WS-15 fejlesztésébe, ami csak igen lassan hozza meg gyümölcsét, pedig az első prototípus már 2004-ben feldübörgött. A továbbfejlesztett, a hőnek és a nagyobb fordulatszám okozta mechanikus terheléseknek jobban ellenálló, egykristályos technológiával gyártott turbinalapátokkal ellátott hajtóművel a fékpadi teszteken felül már légieket is végeztek. Az eddigi 800 óráról 1500 órára emelkedő élettartam szép eredmény, de még messze elmarad az F119-es 4000 órájától. 2015-ben egy WS-15-ös a fékpadon robbant fel, szerencsére senki sem sérült meg. Kína 2025-re 200 darab J-20-at szeretne hadrendbe állítani, míg távolabbi célként egy 500 gépes flottáról szóló álmot dédelgetnek. A WS-15-ök nagyobb sebesség tartását tennék lehetővé utánégető használata nélkül. Ha a WS-15 teljesíti a tervezési célokat, akkor az ezekkel ellátott J-20-ok cirkáló sebessége 1,8 Mach lesz, míg a maximális sebessége meghaladja a 2,2 Machot. Teljesítményükben így nagyjából egyenértékűek lennének az USA F-22A Raptor gépeivel. A J-20-ba szánt WS-15-ös erőforrásból, melyet a Shenyang Aeroengine Research Institute tervezett, és a Xian Aero-Engine Corporation gyártott egy újabb szériát 2019-ben rendeltek meg. Állítólag a légierőnél még ezekkel sem voltak elégedettek, így a további fejlesztéseket várják a gyártótól.
Január 13-án átadásra került Ausztrália részére az a három, a dél-koreai Hanwha Defense által kifejlesztett és legyártott AS-21 Redback gyalogsági harcjármű, melyek a helyi kiértékelésben vesznek részt. Az ausztrál hadsereg az 1960-as évekből származó M113AS4 páncélozott szállító harcjárműveinek utódjából nagyjából 450 darabot tervez majd rendszeresíteni. Érdekes volt a döntéshozók vélekedése abban a tekintettben, hogy a távirányítású tornyok alkalmazását elvetették a jövő gyalogsági harcjárművén, mivel azokat kiforratlannak tartják. Éppen ezért a Rheinmetall a Puma páncélosát el sem indította a megmérettetésen. A döntőbe a dél-koreai Hanwha Defense Australia AS21 Redback (a dél-koreai hadsereg számára fejlesztett és gyártott K21 új változata) és a németországi Rheinmetall Defense Australia Lynx KF41 (KF jelentése "Kettenfahrzeug", vagyis lánctalpas jármű német nyelven) jutott, a BAE Systems CV90 és a General Dynamics Land Systems AJAX kiesését követően. A Lynx esetében Lance 2.0 torony kerül felszerelésre 30-35 milliméteres gépágyúval és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuskával.
Az AS21 Redback-re egy ausztráliai tervezésű és gyártású torony kerül, amelybe egy Mk44S Bushmaster 30 milliméteres gépágyú és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuska lett beépítve. Ez a gépágyú mindössze három alkatrész cseréjével gyorsan átalakítható egy 40 milliméteres gépágyúvá a torony, vagy a fegyver egyéb módosítása nélkül. A torony a T2000-es jelzést viseli és tulajdonképpen a már bevált ELbit MT30 Mk2 tornyot jelenti, melyet az ausztrál Electro Optic Systems látott el elektrooptikai és tűzvezető rendszereivel. Az ausztráliai mérgező pókról elnevezett Redback-re az Iron Vision sisakkijelző rendszer érzékelői is felszerelésre kerültek, ezzel a személyzet képes, mintegy „átlátni” a páncélzaton. Az Iron Vision sisakra szerelt kijelzőrendszer nagyfelbontású valós idejű videóképet továbbít a személyzet tagjai számára, 360 fokos látóteret biztosítva a vonatkozó adatokkal és szimbolikával együtt. Az Iron Vision emellett célok megjelölésére és befogására is használható, de természetesen a jármű vezetése is megoldható alkalmazásával. A vezetéshez segítséget nyújt a képfelismerő rendszer is, ami programjai segítségével megvizsgálja a terepet és képes felismerni az út mellé helyezett robbanóeszközök nyomait is. Persze a sisakkijelző mellett nagyméretű kijelzőkkel segítik a személyzet munkáját. A torony tetejére egy EOS R400 távirányítású fegyverállvány került, amelyre 7,62, vagy 12,7 milliméteres géppuskák és 40 milliméteres gránátvetők is felszerelhetők.
Mindkét lövészpáncélos esetében 3 fős a kezelőszemélyzet, de a szállított lövészek esetében a Lynx előnyösebb lehet, hiszen deszanttere kilenc katona elhelyezését teszi lehetővé az AS21 Redback nyolcával szemben. Mindkét jármű hatótávolsága 500 kilométer, a legnagyobb közúti sebességük 70 kilométer per óra. A kiértékelés lezárultával 2022-ben kerül majd a kormány elé a kiválasztási verseny győztesének neve. A rendszeresítés elkezdésének dátumaként pedig 2026 került kijelölésre. Természetesen a helyi ipart is szeretnék minél nagyobb arányba részesíteni a beszerzésből, így a minél nagyobb arányú gyártás megszervezése szintén egy nagyon fontos harcteret jelent mindkét cégnek. A Rheinmetall ezen a téren egy ideig jobban állt vetélytársánál, hiszen a felderítő feladatokra megrendelt Boxer gyártását Brisbane-től nyugatra fogják megvalósítani. A Hanwha terveiben egy a Melbourne-től délre fekvő Geelongban történő gyártás szerepel, de több helyi vállalatot már meg is kerestek Electro Optic Systems, ECLIPS, Milspec, Bisalloy, Soucy, Marand és a CBG Systems) az együttműködés lehetőségével. Továbbá ettől a versenytől függetlenül ajánlatot tettek a K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackágyú, Huntsman-nek nevezett helyi változatára. Ennél is megvalósítható lenne a helyi előállítás, ami az AS21 Redback-al közösen még könnyedebben véghezvihető, a gyártó állítása szerint. A 2022-ben történt kiválasztást 2024-ben, vagy 2025-ben fogja követni a korlátozottan történő hadrafoghatóság, míg a teljes körűt 2030-ra, 2031-re várják.
Az amerikai légierő 2021. január 12-én 1,7 milliárd dolláros szerződést írt alá további 12 darab Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép beszerzéséről. Ezek a hatodik rendelési tételbe tartoznak, így eddig a típusból 79-et igényelt az USAF. Az első kettőbe, amiket még 2016 augusztusában írtak alá 7, illetve 12 Pegasus volt megtalálható. Ezeket követte a harmadik további 15 repülőgéppel 2017 januárjában, majd a negyedik tétel 18 repülőgépe 2018 szeptemberében, és az ötödik rendelési tétel ugyancsak 15 repülőgéppel 2019 szeptemberében. A gyártás kezdetétől napjainkig 42 darab KC-46A került átadásra (28 darab 2019-ben és 14 2020-ban), az elsők nem is olyan rég, 2019 januárjában. További tíz a gyártás különféle szakaszában, vagy az átadás előtti szakaszban található meg. A típust repülik a McConnel, az Altus, a Seymour Johnson, valamint a Pease légibázisokon. A most megrendelt gépek a gyártó ígérete szerint már mentesek lesznek a típust eddig sújtó tervezési és gyártási hibáktól és utolsó darabjaikat 2023. április 30-ig át fogják adni.
Évekig tartó vita után a haditengerészet és a tengerészgyalogság arra készül, hogy megnézze, lehetséges-e hajók elleni fegyverzettel ellátni a SAN ANTONIO-osztályú partraszállító hajókat. A cél nem az, hogy egy igazi tengeri ütközetekben bevethető egységet kapjanak, csak annyi, hogy hajók elleni önvédelmi képességet teremtsenek meg. Okként a csendes-óceáni kínai és orosz flottafejlesztések lettek megnevezve. A hajókra a norvég Kongsberg Defense és az amerikai Raytheon által kifejlesztett NSM hajók elleni robotrepülőgépeket szerelnék fel. Ez a fegyver egyébként még 2019-ben megrendelésre került a tengerészgyalogság részéről, mint partvédelmi rendszer. Várhatólag a 2022-es évben kísérleti jelleggel kerül majd felszerelésre egy SAN ANTONIO-osztályú partraszállító hajóra az NSM, hogy megvizsgálják a valóságban mennyire életképes ez az elképzelés.
Az eddig ismert négy helyett, úgy tűnik hét egykori japán MH-53E Sea Dragon aknamentesítő helikoptert vásárolt meg az Egyesült Államok. A 2014-ben kezdődő történetben, az addigi teljesen megszokott dolgot, hogy az Egyesült Államok haderejéből kivont haditechnikai eszközöket más államok beszerzik, és alkatrészenként, vagy egészben felhasználják védelmi képességeik növelésére, vagy szinten tartására a visszájára fordult. Ugyanis pont fordítva játszódott le a fent említett eseménysorozat. Mivel Washingtonban döntöttek úgy, hogy Japánból vásárolnak, az ott már kivont Sikorsky MH-53E Sea Dragon helikopterekből és azok alkatrészeiből. Az amerikai haditengerészetnél még 2025-ig szolgálatban álló, aknamentesítésre használt forgószárnyasokból csak Japán rendelt az 1980-as években. Ezeket a 2013-as év folyamán nyugdíjazták, feladatukat az európai eredetű MCH-101-es vette át.
Az első hírekben még nyolc Sea Dragon és a pótalkatrészek megvásárlását lehetett olvasni. Itt nehézséget jelentett az a tény, hogy a fukusimai katasztrófakor sugárszennyezetté váltak, így csak igen alapos előkészítés után kerülhettek eladásra. A legkisebb darabszámban készült változat olyan jelentős eltérést mutat a többi variánstól, hogy nem lehetséges, csak jelentős kiadásokkal az átépítés megvalósítása. A két 2016-ban megvásárolt forgószárnyas 67000 dollár ellenében cserélt gazdát, míg két új Sea Dragon nagyjából 60 milliót kóstálna. A két sárkány mellé 12 hajtóművet is eladtak a japánok, ami jelentősen növelte a még 2025-ig szolgálatban álló 28 amerikai Sea Dragon gépek üzemképességét. A másik két Sikorsky MH-53E 2017-ben került beszerzésre, de az utóbbi időben, mintha még három példány maradványaira lettek volna figyelmesek a tengerentúlon.
Az Egyesült Államok Légiereje a Northrop Grumman Corporation-al állapodott meg arról, hogy megalkotja a Lockheed Martin F-16C/D Fighting Falcon vadászbombázók új elektronika hadviselési rendszerét. Ez a rendszer egy kiforrott termékcsalád része lesz, és kialakítása lehetővé fogja tenni, hogy a megrendelő igényei szerint konténerben, vagy akár az F-16-os belső terében is elhelyezhető legyen ugyanazt a képességet biztosítva.
Még ebben az évben szeretné éleslövészettel megvizsgálni az amerikai hadsereg, hogy a két kiszemelt aktív páncélzat közül, melyik képes nagyobb védelmet biztosítani a Stryker lövészpáncélos számára. A német Rheinmetall ADS és az izraeli Rafael Trophy, a harckocsiknál kisebb tömegű páncélosok védelmére továbbfejlesztett LV variánsa nem kerül felszerelésre egyetlen egy Stryker-re sem a próbák alatt, ehelyett speciálisan kialakított páncélozott célpontokon fognak elhelyezkedni. Ez lehetővé teszi a hadsereg számára, hogy pontosan megmérje, milyen védelmet biztosíthat a vizsgált aktív páncélzat. A két rendszerről ezzel a módszerrel összegyűjtött teljesítményadatok segítenek meghatározni a biztosított védelmi képesség mellett azt is, hogy a védett jármű közelében milyen távolságban milyen sérüléseket okozhat az aktív páncélzat működése. A korszerűsítésnek köszönhetően a 2018-ban bemutatott Trophy LV legújabb verziója 40 százalékkal könnyebb, mint elődje. Valamint kevesebb energiát igényel a radarok és egyéb elektronikák működtetéséhez, de ugyannyi ellenrakétával rendelkezik, mint súlyosabb elődje, így azzal megegyező védelem biztosítására képes. A Rheinmetall ADS kissé különbözik az ellenrakétával rendelkező Trophy-tól. A német rendszer nagyszámú, a jármű körül elrendezett, milliszekundum pontossággal kivetett és felrobbantott robbanóanyagot használ a bejövő rakéták semlegesítésére közvetlenül a robbanófejek felrobbanása előtt.
Bár az amerikai tengerészgyalogság már megkezdte az AV-8B Harrier II cseréjét az F-35B Lightning II-vel, a régebbi típus visszavonulására csak az évtized végén kerül sor. Az erre az időszakra vonatkozó technikai támogatás biztosítása érdekében a Vertex Aerospace és a BAE Systems megállapodtak az együttműködésben. Az amerikai cég tavaly kapta meg a lehetőséget a Harrier-ek üzemben tartásának biztosítására. A Vertex Aerospace alvállalkozóként vonta be a BAE Systems-t, amely már több mint 40 éves tapasztalattal rendelkezik a Harrier-el kapcsolatban. A két partner a 118 darabos hadrendben lévő amerikai állományt - melyből nagyjából 101 repülőképes - a végleges kivonásig, vagyis 2029-ig fogja támogatni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II
British Aerospace Harrier GR.7
McDonnell Douglas F-18C Hornet
General Dynamics EF-111A Raven
Catégories: Biztonságpolitika
2020.01.09
Ausztriában hivatalosan bejelentették, elkezdték keresni a légierőnél használt Lockheed Martin C-130K Hercules szállító repülőgépek utódját. Ausztria 2002-ben használtan szerezte be ezeket a gépeket az Egyesült Királyságból. A 3 Hercules jelentős rendszer- és repüléstechnikai fejlesztéseket kapott az elmúlt évtizedben. A munkálatokat mind a Marshall Aerospace and Defense Group végezte, amely a repülőgépek karbantartásáért volt felelős, az osztrák légierőben történt használatba vételük óta. Az osztrákok hamarosan megkezdik a követelmények listájának összeállítását a jelöltek kiválasztásának folytatása érdekében.
Ukrajnában egy-egy nehéz mesterlövész, illetve rombolópuska is sikerrel teljesítette az állami átvételi teszteket, így a gyártó elmondása alapján, az első példányok már meg is érkeztek az ukrán hadsereghez. Közvetlenül 2020 vége előtt az ukrán Xado Chemical Group által készített a Snipex T-Rex és a Snipex Alligator 14,5 milliméteres lőfegyverek sikerrel teljesítették a kötelező teszteket. A T-Rex tömege 25 kilogramm, teljes hossza 1800 milliméter, a cső hossza 1200 milliméter. A bullpup felépítésű, forgó-tolózáras fegyvernél a 14,5 × 114 milliméteres lőszer hátrarúgásának erejét egy négykamrás csőszájfék, valamint egy amortizátor is csökkenti, ami a válltámaszban került elhelyezésre. A 2000 méteres lőtávolságot a lengőcsöves kialakítás még pontosabbá teszi. A puska állítható magasságú arctámasszal, Picatinny sínnel és összehajtható kétlábú villalábbal, illetve a harmadikkal is rendelkezik a válltámasz előtt. A szintén forgó-tolózáras Snipex Alligator egy hagyományos kialakítású fegyver. Úgy tervezték, hogy figyelembe vették a nagy pontosságú lövéshez szükséges fegyverekre vonatkozó összes követelményt. Mindkét fegyvernél több helyen is modern kopásálló polimer anyagokból készül több alkatrész is.
Belgium közel áll ahhoz, hogy hamarosan bejelentésre kerüljön, hogy a francia Nexter Systems 155 milliméteres CAESAR (CAmion Équipé d'un Système d'Artillerie) önjáró tarackját vásárolja meg. Eme tüzérségi eszköz még 2018-ban került megemlítésre, mint a belga tüzérség lehetséges jövőképe. Tény, hogy a franciákkal fennálló jó kapcsolatoknak köszönhetően a két ország haderejében számos helyen tetten érhető egyfajta egységesítésre való törekvés. Például 2018 októberében Brüsszel úgy döntött, hogy a francia hadseregben is rendszeresített Jaguar EBRC felderítő járműből 60 darabot, míg a Griffon VBMR-ből 382 darabot vásárol meg. Jó eséllyel Belgium – akárcsak Dánia - a cseh Tatra 8x8-as kerékképletű alvázán továbbfejlesztett változatot szerzi majd be. Ez nagyobb tömeget engedélyez, mint az eddig használatos 6x6-os teherautó alvázak. A Tatra T-815-ös alvázban egy nyolchengeres közvetlen léghűtéses motor párosul a Tatra-Norgren félautomata sebességváltóval, így biztosítva kellő mozgékonyságot az automata töltőrendszerrel ellátott, 36 lövedéket is szállítani képes járműnek. A négy főnek védelmet biztosító páncélozott fülkével rendelkező jármű legfeljebb 90 kilométer per órás sebességgel haladhat aszfaltozott úton és 60 kilométer per órával terepen. A hatótávolság megközelítőleg 600 kilométer.
Az Egyesült Királyságban SPEAR3 néven ismert SPEAR (Select Precision Effects At Range) csapásmérő robotrepülőgéppel a nemrégiben megkötött szerződés értelmében másfél éven belül végre kell hajtani a rendszeresítést megelőző első tesztlövészeteket. A fejlesztési szakaszban erre már 2016-ban sor került egy Eurofighter Typhoon-ról. A 90 kilogramm súlyú, és mindössze 1,8 méter hosszú SPEAR3 szubszonikus sebességgel haladhat gázturbinájának köszönhetően a földfelszíni, vagy vízfelszíni célpontja felé. Ezt a fegyvert hadihajók, harckocsik és páncélozott járművek, rakétaindítók, bunkerek, rádiólokátorok és légvédelmi ütegek megsemmisítésére tervezték. A több mint 140 kilométeres hatótávolságú SPEAR3 a Eurofighter Typhoon és a Lockheed Matrin F-35B Lightning II-es vadászbombázók fegyverzetében egyaránt meg fog jelenni. A SPEAR3 a Brimstone-hoz hasonlóan milliméteres hullámhosszú aktív radaros és félaktív lézeres irányítórendszert is használ. Az első indításokat éppenséggel pont a Eurofighter Typhoon-ról tervezik végrehajtani. A SPEAR iránt más Eurofighter alkalmazók is (Olaszország és Németország) érdeklődést mutatnak. A SPEAR sorozatgyártása 2023-tól indulhat majd el a tesztek befejeződése után, míg hadrendbe állása 2025-től kezdődhet. Az F-35B akár nyolc SPEAR3 rakétát is hordozhat a belső fegyverterében és továbbiakat a szárnyon is lehet helyezni. A gyártó, az MBDA tervezi egy speciális, rádióelektronikai zavarásra szolgáló változat kifejlesztését is. A 100 kilogrammos, 100 kilométert lerepülni képes SPEAR EW, a Brimstone irányított rakéták 3-as indítósínjeiről lesz bevethető a védendő kötelék érdekében.
Egy Boeing 737-es landolt 2020. január 7-én a birminghami repülőtéren. Eddig meg nem erősített hírek szerint ez a 737-73W, N946BC lajstromszámú repülőgép (gyártási szám: 38633/3329) egyike lesz azon repülőgépeknek, melyeket átalakítanak Nagy-Britannia számára Boeing E-7A Wedgetail AEW.1 radargépnek. A 2019-es év májusában 1,5 milliárd font (1,96 milliárd dollár) értékben megrendelt öt gépből az első kettőt eredetileg a Marshall Aerospace and Defence Group segítségével alakították volna át polgári célokra gyártott, de éppen csak hogy használt 737NG utasszállítókból. A használt repülőgépek korát vagy azt, hogy honnan kerülnek megvásárlásra nem hozták nyilvánosságra. A brit cég 24 hónap alatt készült volna el egy géppel, így a munka 2026-ban lezárult volna, biztosítva a jelenleg használt Boeing 707-es alapú E-3D Sentry-k leváltását. Meg kell jegyezni, hogy hasonló megoldás volt a dél-koreai E-7-es radargépeknél is. Szöul még 2005-ban rendelte meg 4 darab E-7-es gépét 1,6 milliárd dollárért.
Az első példány 2010 februárjában érkezett meg a Korea Aircraft Industries gyárába, ahol a MESA radart is felszerelték rá. 2020 első félévében azonban a Marshall Aerospace and Defence Group kiszállt az együttműködésből, közleményük szerint a felek minden erőfeszítése ellenére sem sikerült megtalálniuk annak a módját, hogy a programot üzleti szempontból életképessé tegyék. Nem maradt hát más választás, az amerikai félnek új partner után kellett nézni. Ez a STS Aviation Services lett, akik a birminghami repülőtéren már 2019 októberben meg is vásároltak egy jókora hangárt. Ebben annyi hely áll rendelkezésre, hogy egyszerre két 737-en is folyhatnak majd az átalakítási munkálatok. Ezek ütemétől a Boeing azt várja, hogy 2023-ban megkezdődjenek a szállítások a RAF-hoz, amik az eredeti terveknek megfelelően 2026-ban be is fejeződnek majd. Szintén a birminghami repülőtéren 2020 novembere óta ott vannak már azok a részegységek, melyek beépítésre fognak kerülni a Boeing-be az átépítés során. A brit sajtóban már az is lehet olvasni, hogy az öt gépből csak három fog elkészülni, a költségvetési kiadások csökkentése végett.
Görögországban megújul a pilótaképzés az elkövetkező években. Ennek érdekében tíz Leonardo M346 Master sugárhajtású gyakorló repülőgépet vásárolnak meg, ezzel biztosítva lesz a már meglévő Beechcraft T-6 Texan II-es repülőgépeket követő képzési lépcső. Továbbá ezekkel megoldható lesz a koros Grumman T-2C Buckeye sugárhajtású gyakorló repülőgépek harminckilenc példányának pótlása is. Az akadémiai képzést is módosítják, itt az Izraeli Légierő repülési akadémiájának mintájára folyik majd az oktatás a Nemzetközi Repülési Képző Központban. Ez utóbbi tevékenység biztosítására 20 éves időtartamú megállapodást írtak alá az Elbit Systems Ltd.-vel. Az iskola a peloponnészoszi Kalamatában fog működni, melyet az Elbit Systems fog felépíteni és fenntartani. Ez magában foglalja a jelenleg is használt negyvenöt T-6 Texan II-ek karbantartását és korszerűsítését is, valamint a szimulátorok, a kiképzés és a logisztikai támogatás biztosítását is. Vagyis az Elbit szállítja majd a pilótaképzéshez szükséges szimulátorokat és egyéb oktatóeszközöket is. Mivel mindkét ország azonos repülőgépeket használ az pilótaképzéshez, a bevált megoldások egyik országból a másikba átvitele sokkal könnyebben lesz megvalósítható. A pályázaton nyertes izraeli ajánlatot a görög kormány már jóvá is hagyta. Ennek eredménye a két ország közötti eddigi legnagyobb védelmi közbeszerzési megállapodás lett. A költségek körülbelül 1,4 milliárd euróra rúgnak.
A TASzSz orosz hírügynökség által 2020. december 30-án közzétettek szerint a korszerűsített Tupoljev Tu-160M (NATO-kód: Blackjack) szuperszonikus stratégiai bombázó második prototípusán már folynak a földi tesztek. Az elsőnek elkészült Tu-160M 2020. február 2-án hajtotta végre első repülését. A Tu-160-as bombázók korszerűsítési programja alaposan megcsúszott, az első tervek szerint az első 3 példányt 2015. december 31-ig kellett volna átadni, míg a 16 géppel 2017-re kellett volna elkészülni. A pénzügyi háttér azonban az eltelt évek során végig stabilnak látszott a felmerült problémák ellenére, így a program törlése ezen okból még szóba sem került. Mindenesetre az elsőnek elkészült példányt még 2019 novemberében átszállították a földi-és légi próbák helyszínére a korszerűsítést végző Kazáni Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a KAPO üzeméből. Szintén ebben az üzemben készülnek fel a típus gyártására, ami jelentős beruházásra késztette a cégvezetést.
Ez leginkább a titánt megmunkáló gépeket érinti, hiszen a típusnál jelentős a titánból készült alkatrészek mennyisége, mivel ez az össztömeg 38%-át teszik ki és mivel a Tu-160-as egy igencsak nagyra sikeredett repülőgép, ezért ezek mérete is tekintélyes. A törzs hosszanti főtartója tulajdonképpen egy titán gerenda, ami 12,4 méter hosszú és 2,1 méter széles. Mivel a titán levegőn végzett hegesztése nehezen oltható tüzet okoz, ezért ezt a kényes és veszélyes műveletet vákuumban, vagy semleges gáz segítségével szokták elvégezni. Az ezt segítő, igencsak elhanyagolt állapotban lévő, gépek és épületek helyreállítására a gyár majd 30 millió dollárt volt kénytelen áldozni. A Kuznyecov NK-32-02-es hajtóművek gyártása már a 2018-as évben elkezdődött, sőt továbbfejlesztésen is átestek, így csökkent a fogyasztásuk, hatásosabb lett a lapátok hűtése, és a tolóerő meghaladja a 25 tonnát. Ennek köszönhetően a korszerűsített Tu-160M hatótávolsága 1000 kilométerrel lesz több. Arról, hogy sikerült-e a hajtóművek élettartamát megnövelni és hogy mennyivel, jelenleg még nincs megbízható információ. Moszkva jelenleg nagyjából 16 bevethető Tu-160-assal bír, ezek darabszámát a gyártásnak köszönhetően mindössze hét év alatt legalább 30-ra szeretnék emelni. A továbbfejlesztett Tu-160M 2023-as sorozatgyártásának elindulására egy 50 darabos megrendelésről is szólnak hírek.
Visszatérve a modernizált változathoz, a Tu-160M új fegyvereket, továbbfejlesztett elektronikát és repülőelektronikát fog kapni, így harci hatékonysága a legalább a kétszeresére fog emelkedni. Ezt fogja elősegíteni egy új bevonat alkalmazása is a pilótafülke plexijén. Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget alkalmazni tervezik a Tu-160-as mellett a Szu-30-as, a Szu-34-es, a Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. Az új fegyverzetet a légi indítású K-47M2 Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéták jelenthetik a Tupoljev Tu-160M szuperszonikus nehézbombázók eszköztárában. Az orosz TASzSz védelmi iparból származó közlése szerint, ugyanis eme bombázókra történő telepítésének lehetőségét mérlegelik Moszkvában. Ezek az előzetes tervek fogják igazolni, vagy cáfolni azt az elképzelést, mely szerint a belső bombakamrákban lévő két forgótárra összesen 12 darab Kindzsal helyezhető el. A lap értesülései szerint ezek a Kindzsalok már hajók ellen is kellő hatékonysággal lesznek bevethetők.
Az Orosz Légierő számára az első Tu-160M-et 2021 végén tervezik átadni. A 2019-es év közepén látott napvilágot az a hír, mely szerint nem sok újdonsággal fog szolgálni a nyugati hírszerzés számára a majdan szolgálatba lépő Tu-160M, mivel sikerült az orosz korszerűsített szuperszonikus stratégiai bombázók titkait megszerezni egy, vagy több a nyugati hírszerző szolgálatnak. Persze meg nem erősített hírek szerint. A bombázókba beépítésre került új berendezések, rendszerek minősített adatait talán még a gyártóknál, fejlesztőknél sikerült elcsenni. Ezeket egy Oroszországban igen közkedvelt tea csomagolásában rejtették el. Ugyanezt a teát viszik magukkal a Tu-160-as bombázók személyzetei is fedélzeti ellátmányként a nagy távolságú repüléseik során.
Így történt ez 2018-ban is, amikor Venezuelába repült át két Blackjack, egyikük fedélzetén a nagy titkokat rejtő teásdobozzal. A 13 órás repülőutat lezáró leszállást követően a fedélzeten történt takarítás során ez is a szemétbe került, amit egy beépített ügynök megkeresett és eljuttatta a megfelelő helyre, állítólag a CIA embereihez, akik egy caracasi szállodában várakoztak. A több nyugati hírszerző szervvel megosztott adatok a hírek szerint tartalmazzák az új Kuznyecov NK-32-02-es hajtóművek, az Obzor-K helyett beépített Novella NVI.70 fedélzeti radar, a DISS-021-70 navigációs radar, az A737DP műholdas navigációs rendszer, az ABSU-200MT robotpilóta, az S-505-70 kommunikációs rendszer és a K-042KM navigációs rendszer (amely magában foglalja a BINS-SP-1 inerciális navigációs rendszert, az ANS-2009M csillagászati navigációs berendezést és egy navigációs számítógépet) adatait is.
Török médiainformációk szerint január 17-én vízre fog kerülni az első ISZTAMBUL-osztályú (TF-100 projekt) fregatt. A helyi tervezésű és építésű ISZTAMBUL gerincfektetésére 2017. január 20-án került sor. Ankara terveiben négy ilyen hajó beszerzése szerepel. A többi fregatt az IZMÍR, az ICEL és az IZMIT nevet fogja viselni. Ez a hajóosztály az ADA típusú hajók megnövelt méretekkel rendelkező variánsa. Fő feladata a légi és felszíni célok elleni harc. A fregattok hossza 113,2 méter, szélessége 14,4 méter, a vízkiszorítása pedig 3000 tonna lesz. Az egyetlen gázturbinából és két dízelmotorból álló CODAG meghajtórendszer 29 csomóra gyorsíthatja a hajót. A maximális hatótávolság megközelítőleg 6600 tengeri mérföld 14 csomós sebességgel. Egy fregatton 125 főből álló legénység lesz. A hajó autonómiája legfeljebb 15 nap. A tatrészen kialakított hangár S-70B Seahawk helikopter elhelyezését teszi lehetővé. Az ISZTAMBUL-osztályú fregattok fegyverzetét egy 76 milliméteres Oto Melara Super Rapid hajóágyú, két Aselsan STOP távirányítású fegyverállványra szerelt 25 milliméteres gépágyú, valamint a tizenhat univerzális Mk41-es függőleges indítókonténerben elhelyezett ESSM légvédelmi rakéták, illetve Harpoon, vagy Atmaca hajó elleni robotrepülőgépek alkotják. Tengeralattjárók ellen a három 324 milliméteres csővel rendelkező Mk32-es torpedóvetők két példánya állnak rendelkezésre.
A svéd Saab egy újabb szerződést nyert el az Egyesült Arab Emírségekkel 2020. január 4-én. A közel-keleti állam az eddig megrendelt három GlobalEye radargép mellé újabb további kettő megvásárlása mellett döntött. A kicsit több mint 1 milliárd dolláros beszerzés 2025 végéig fog megvalósulni. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tengeri és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. 2019 novemberében további két GlobalEye-t megvásárlási szándékát jelentették be, nagyjából 1,018 milliárd dollárért, ez most (2020. december 30-án) került véglegesítésre. Ezek talán már a Bombardier Global 6500-as üzleti repülőgépen fognak alapulni. Az első két rendelés három példánya már repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja (SE-RMZ) és augusztusa óta. Elsőként mégis a másodiknak elkészült SE-RMZ ért a közel-keleti államba, mivel az elsőnek elkészültet további svédországi tesztekhez és személyzeti képzéshez használták.
Közös hadgyakorlatot tartott Pakisztán és Kína légiereje 2020 decemberében. A nagyjából 20 napig tartó Shaheen-IX nevet viselő rendezvényen kínai részről megjelentek a J-10C, J-11B vadászbombázók, a KJ-500 légtérfelderítő és az Y-8 elektronikai zavarógépek is Pakisztánban. A pakisztáni légierőt a JF-17, F-7P és a Mirage III-as típusok képviselték. A vendéglátók részéről a J-10C, J-11B típusok kiválóan tudták repülési paramétereikben szimulálni az indiai Dassault Rafale és a Szuhoj Szu-30MKI típusokat. Kínai részről a saját repülőgépek közötti együttműködés hatékonyságának növelés játszotta a főszerepet a hadgyakorlat ideje alatt. A kínai pilóták a gyakorló légiharcok alatt tanulhattak a pakisztáni pilóták által végrehajtott manőverekből és a harcokban szerzett tapasztalataikból. Mindkét fél különleges műveleti egységeket is bevetett, és a kínai haditengerészet is küldött a gyakorlatra harci gépeket.
Hamarosan a megvalósulás szakaszába érhet Indiában az új szállító repülőgépek nyolc éve elindított beszerzése. Rövidesen ugyanis sor kerülhet a 2,5 milliárd dolláros szerződés aláírására, így a légierő részére 56, míg a parti őrség számára további 6 szállító repülőgép kerül megvásárlásra. Az Airbus Defense and Space és a Tata Advanced Systems Limited (TASL) közösen hajtják majd végre az 56 darab C-295W szállító repülőgép legyártását. A szerződés értelmében az Airbus szállítja az első 16 repülőgépet, míg a fennmaradó 40-et Indiában szerelik majd össze. Az első 16 repülőgépet két év múlva szállítják le, és a 40 helyben összeállított gép szállítását nyolc évre osztják szét. A megállapodás tervezete jelenleg a pénzügyi jóváhagyási szakaszban van, és a szerződést valószínűleg a közeljövőben aláírják. A C-295-ösök az Avro-748 szállító repülőgépeket hivatottak pótolni, de az új repülőgép alkalmas lesz az Antonov An-32 által jelenleg betöltött szerep átvételére is.
A The Hindu által 2020. december 26-án közzétett hírek szerint India elindította 118 darab helyi gyártmányú Arjun Mk.IA harckocsi közbeszerzési eljárását. Az ügy jelenleg a hadsereg vezérkari főnökének helyettese előtt van és várhatólag 2021 januárjában a védelmi beszerzésekről határozó szervek elé fog kerülni. Az Arjun Mk.IA (Mark 1-A) harckocsi már 2019 decembere vége óta készen áll a sorozatgyártásra. A típus sokat kritizált nagy tömege, a 68 tonna, a torony és a járműtest átalakításával 3 tonnával került csökkentésre. A hírek szerint a nem kevesebb, mint 93 módosításnak köszönhetően az Arjun Mk.IA harckocsi nem csak könnyebb, és mozgékonyabb, de harci hatékonyságban is előrelépést tud felmutatni elődjével szemben. Az Arjun harckocsi Mk.I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk.II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelést sikerült eddig realizálni. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun Mk.I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel azelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatására már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót.
Az Arjun Mk.IA harci hatékonyságának növelésére az irányzó és a parancsnok számára külön-külön került beépítésre egy-egy hőkamerás-lézer távmérős optikai rendszer. Ez természetesen lehetővé teszi a vadász-gyilkos felállás megvalósítását, vagyis a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozícióját megjegyzi a rendszer, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára. A toronyra szerelt távirányítású fegyverállványba egy géppuska került, ezt a töltő kezelheti, földi és légi célpontok ellen egyaránt használható. A védelmet reaktív páncélzat, atom, vegyi és biológiai támadásokra figyelmeztető érzékelő is növeli. Ez utóbbi veszély észlelése esetén automatikusan megnövelik a harckocsi belsejének nyomását a káros anyagok bejutásának megakadályozása érdekében. Szintén a védelmet erősíti a lézeres besugárzást érzékelő rendszer, ami összeköttetésben áll a füstgránátvetőkkel és önállóan képes álcázó füstfüggöny létesítésére.
Elkezdődött a típusváltás az indiai haditengerészet 315. repülőszázadánál. Az eddig Iljusin Il-38SD tengeri járőrrepülőgépekkel repülő alegységhez már megérkezett az első Boeing P-8I Poseidon repülőgép. Várhatólag a 315. repülőszázad négy Poseidon-t fog kapni az 1977-től hadrendbe állított Iljusin Il-38SD tengeri járőrrepülőgépek helyett. Érdekesség, hogy a 2009 decemberében légi ütközés következtében elveszített két Il-38-as (a 302-es és a 304-es) helyett a 2010-ben megvásárolt két ex-orosz IL-38-as (a 306-os és az IN307-es) a 315. repülőszázad állományát gyarapítja.
A Koreai Köztársaság haditengerészete (RoKN) 2021. január 1-én megkapta második FFX-II osztályú fregattját. A GYEONGNAMOR (FFG-819) a Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering (DSME) hajógyárában épült meg, ugyanott ahol az első fregatt a DAEGU (FFG-818) is, amely 2018. február 1-én került átadásra. A hajóosztály másik két egységét a Hyundai Heavy Industries (HHI) építi meg. A 122 méret hosszú, üresen 2800, teljes terheléssel 3650 tonnás vízkiszorítással rendelkező FFX-II osztály összesen nyolc hajóból fog állni. A 30 csomós sebesség elérését Rolls-Royce MT30 gázturbinák, vagy MTU 12V 4000 dízelmotorok által hajtott generátorok által előállított villamos energia biztosítja. Fegyverzetét egy 127 milliméteres MK 45 MOD 4-es hajóágyún és egy Raytheon Phalanx közelkörzeti légvédelmi rendszeren felül 16 függőleges indítóba elhelyezett légvédelmi rakéta, vagy tengeri és szárazföldi célok megsemmisítésére képes rakéta/robotrepülőgép alkothatja. Tengeralattjárók elleni harcra hat 324 milliméteres torpedóvetőcső szolgál az aktív és passzív szonárok mellett.
Dél-Koreában véglegesítették LPX-II könnyű repülőgép-hordozó terveinek részleteit, és a szükséges költségvetést hivatalosan elosztották a 2020 és 2024 közötti középtávú védelmi tervben. Továbbá egy napilap bemutatta a tervezett LPX-II-ként ismertetett repülőgép-hordozó számítógépes grafikával megalkotott rajzait, bár a flotta gyorsan hozzátette, lehet, hogy a végleges megjelenés nem pont ilyen lesz. A nagyjából 40000 tonna vízkiszorítású hajó fedélzetén két felépítmény volt kétséget kizáróan felismerhető. A repülőgépek felszállását segítendő katapult, vagy síugrósánchoz hasonlóan megemelt orrfedélzet nem volt látható. A két lift a fedélzet jobb oldalán nyert elhelyezést, az előrébb lévő a két felépítmény közötti részen, a fedélzet szélére kitolva, akárcsak a hátrébb lévő. Dél-Koreában csak 2030 után fognak elkészülni a saját tervezésű és építésű könnyű repülőgép-hordozójukkal.
Bő egy évvel ezelőtt még két tervezetet vizsgáltak meg. A nagyobb vízkiszorítása 71400 tonna, hossza 298 méter, szélessége 75 méter. A hajón 1340 fős személyzet és 40 repülőeszköz fér el, ezek közül 32 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége összesen 4,5 milliárd dollárt tenne ki. A kisebb hordozó 41500 tonna vízkiszorítású, 238 méter hosszú és 62 méter széles lenne. Legénysége 720 fő, és 20 repülőeszközt lenne képes szállítani, ebből 12 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége messze alacsonyabb, 2,6 milliárd dollár. 2020 augusztusára eldőlt, méretileg az Amerikai Haditengerészet AMERICA-osztályú könnyű repülőgép-hordozóinak méretivel vetekedő egység kerül megépítésre. Ez üresen 30000 tonnás vízkiszorítással rendelkezik majd. A katapultokat és szögfedélzetet egyaránt nélkülöző hajót egyértelműen a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es gép üzemeltetésére tervezik felhasználni. Ebből a típusból nagyjából 20 darab körüli mennyiség lesz elhelyezhető rajta.
Hosszú időn át a kiállításokon LPX-II-ként ismertetett hajót elárasztható dokkfedélzettel mutatták be, de 2020 augusztusára kiderült, ez mégsem lesz rajta megtalálható, mivel nem egy partraszállást támogató helikopter hordozót fognak megépíteni a Koreai Köztársaságban a Hyunadi Heavy Industries hajógyáránál. A részletekbe menő tervezés és az építés így is összesen 10 évet fog igénybe venni, így az első hajó 2031-ben kerülhet majd a flotta kötelékébe, míg hadrendbe állítására további 1-2 évet kell majd várni. Éppen ezért az F-35B-k beszerzése sem létfontosságú most még. Ennek köszönhetően Szöulban csak a 2021-es évben kezdenek majd el komolyabban foglalkozni eme Lightning II-es variáns megvásárlásával.
Fülöp-szigetek FNSS Defense Systems Kunduz, régebben AZMIM (Amfibik Zırhlı Muharebe İstihkam İş Makinesi = kétéltű páncélozott harci földmunkagép) kétéltű páncélozott földmunkagépeket vásárol meg Törökországból. Fülöp-szigetek lesz így az első dél-ázsiai ország, amelyik beszerzi ezt a különleges járművet. A megállapodás részletei szerint a járművek leszállítása 2021-ben kezdődik, és 2023 márciusában fejeződik be. A török cég kevesebb, mint négy év alatt fejlesztette ki és vette gyártásba az Ankara által megrendelt Kunduz kétéltű páncélozott földmunkagépet. A tulajdonságaiban egyedülálló jármű legfontosabb feladata a folyamátkeléseknél történő földmunkák elvégzése a partváltás megkönnyítése érdekében, megfelelő védelmet biztosítva a kezelőknek. A Kunduz legénysége két főből áll, legnagyobb sebessége 45 kilométer per óra és nappali, valamint éjszakai kamerarendszerrel is ellátták.
Tajvanon már folyik a CM-32-es Cloud Leopard II, 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos és gyalogsági harcjármű új variánsának tervezése. Ez egy 105 milliméteres löveggel felszerelt páncélvadász lenne, amiből az első két prototípusnak 2023-ban el kell készülnie a rendelkezésre bocsátott 27 millió dollárból. Az új változat fegyverzetét az ágyúval párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska és egy távirányítású állványra szerelt 12,7 milliméteres géppuska fogja alkotni. A 105 milliméteres löveg külföldi fejlesztésű lenne, ennek gyártási jogát szeretnék megvásárolni. A távolabbi jövőben ugyancsak a CM-32-es Cloud Leopard II-en alapulna egy 155 milliméteres tarackkal felfegyverzett tüzérségi eszköz is. 2020 áprilisában már fotók kerültek fel a világhálóra a Tajvani Kínai Köztársaság hadserege által használt CM-32-es Cloud Leopard II, 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos gyalogsági harcjármű variánsáról. A CM-34 gyalogsági harcjármű változatot a tornyával együtt a NCSIST (National Chung-Shan Institute of Science and Technology) alkotta meg. A toronyba a 30 milliméteres Mk44 Bushmaster II gépágyú mellé egy azzal párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is beépítésre került. A gépágyúból pár éve rendelt meg Tajvan 285 darabot 112 millió dollárért. A szigetország 2019-es védelmi költségvetéséből látható volt, hogy 2020-ig 652 darab, különféle felszereltségű CM-32-es Cloud Leopard II-est szeretnének hadrendbe állítani, ebből 284 darab lesz a gyalogsági harcjármű változat. A típus sorozatgyártását 2019 januárjában kezdték meg.
A könnyű átszerelhetőségnek köszönhetően a 120 milliméteres aknavetőt hordozó, 105, vagy 120 milliméteres löveggel ellátott variánsok is igen könnyedén megvalósíthatók lesznek a 12,7 milliméteres nehézgéppuskával ellátott páncélozott szállító harcjármű bázisán, akárcsak az egészségügyi, vagy parancsnoki változatok. A 2018-as évben bemutatásra került a CM-32-es Cloud Leopard II-es 120 milliméteres aknavetőt hordozó variánsa is. A deszanttérbe beszerelt, 1000 kilogrammnál némileg könnyebb rendszeren egyaránt elhelyezhető 81, vagy 120 milliméteres aknavető. Innen a szétcsúsztatható tetőpáncélzat kinyílása után hajható végre tűzfeladat. Az aknavető a kor követelményeinek megfelelően automatikus tűzvezetéssel rendelkezik. A jármű önvédelmére egy távirányítású fegyverállvány szolgál 7,62 milliméteres géppuskával ellátva. Ugyanekkor egy másik CM-32-es Cloud Leopard II-es nagyobb mérvű beavatkozáson esett át. Ezt a kettős lengőkaros felfüggesztés helyett hidropneumatikus felfüggesztéssel látták el. Ez a nagyobb rugózási komfort elérése mellett lehetővé teszi a magasság +/- 80 milliméteres változtatását is.
Tovább fog bővülni pár éven belül az Amerikai Haditengerészet ellenséges repülőgépek szerepét játszó Northrop F-5 Tiger II-es flottája. A Svájcból visszavásárolt és tartós tárolásban lévő példányok közül most további tizenhat együléses F-5E-t és hat kétüléses F-5F-et fognak repülésre képes állapotba hozni az ARTEMIS (Avionics Reconfiguration and Tactical Enhancement/Modernization for Inventory Standardization) program keretében. Összesen 22 darab használt F-5-öst vásároltak meg 2020-ban pótalkatrészekkel együtt 39,7 millió dollárért Svájctól. A nagyjavítással és átfogó korszerűsítéssel is egybekötött feltámasztást a Tactical Air Support, Inc. fogja elvégezni a repülőgépeken és a J85-21-es hajtóműveiken is. Az összes feladat egy cégre történő kiszervezése és egy határidőn belüli végrehajtása megakadályozza a munkaigényes tevékenységek megkettőzését, például a repülőgépek szétszerelését és újraszerelését, vagy a repülések többszöri végrehajtását a munka minden szakasza után. Ennek eredményeként várhatóan ez jelentős megtakarításokat hoz az amerikai kormánynak és lerövidíti a modernizáció idejét. A majdan F-5N+ és F-5F+ jelzést viselő gépek 2022 negyedik negyedévétől kerülhetnek átadásra. Későbbiekben a korszerűsítés kiterjed majd további negyven F-5N/F-re is, amelyek jelenleg szolgálatban vannak.
Izraelből már a második Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer is útban van tengeri szállítással az Egyesült Államok felé. Washington eddig kétütegnyit szerzett be ezekből, amelyeket tesztekhez fognak felhasználni. Ennek során bizonyítani kell, hogy a Rafael által gyártott az Iron Dome képes az amerikai radarokból és parancsnoki állomásokból származó adatok fogadására és továbbítására Tamir rakéták felé. Ezt a két üteget egyébként teljes egészében az Amerikában gyártott Oshkosh HEMTT katonai teherautókra szerelték fel. Vagyis a 12 indítójármű, az ELM-2084-as rádiólokátorok és a harcevezetés pontok is mind a jól ismert teherautókon foglalnak helyet. A Tamir rakétákból eddig 480 darabot vásárolt meg Washington. Az elkövetkező időszakban az izraeli gyártónak és amerikai partnerének a Raytheon–nak meg kell győzniük a hadsereg szkeptikus vezetőit arról, hogy az izraeli rendszer zökkenőmentesen képes együttműködni az amerikai technikával. Nevezetten a hadsereg IBCS-hálózatával, amely összekapcsolja a korábbi radarokat és a rakétákat egy egységes lég- és rakétavédelmi rendszerbe. A próbák során az Irom Dome-nak bizonytani kell, hogy az IBCS-hálózatba kötve képes lelőni a bejövő csapásmérő robotrepülőgépeket is, nemcsak irányítatlan rakétákat és tüzérségi lövedékeket. Az új-mexikói White Sands-i rakétalőtéren 2021-ben tervezik végrehajtani a lövészeteket, amelyek során az amerikai rendszerrel működne együtt az Iron Dome.
Befejeződött az USA által megrendelt Trophy HV aktív páncélzatok leszállítása. A Rafael Advanced Defense Systems és amerikai partnere, Leonardo DRS az amerikai hadsereg részére január 6-án adta át az utolsó darabot is. Miután Washingtonban figyelemmel kísérték e rendszer fejlesztését és az Izraelben történő rendszeresítést és harci körülmények közötti alkalmazást, úgy döntöttek helyben lefolytatott tesztnek vetik alá a Trophy HV aktív páncélzatot. Ennek sikeres végrehajtása után rendelték meg négy M1 Abrams harckocsikkal felszerelt dandár számára elegendő aktív páncélzatot. Ezek közül az elsőt 2019 szeptemberében adták át. A Trophy HV rendszer egy Abrams-re történő telepítésének költsége 350000 és 500000 dollár között mozgott. Washington 350 készletet rendelt meg a rendszerből. A Trophy HV felszerelése az Abrams-re körülbelül 800 kilogrammal növeli meg a harckocsi tömegét.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II
McDonnell Douglas T-45C Goshawk
Catégories: Biztonságpolitika
2021.01.02
Ukrajnában a 2021-es évben kezdik el majd rendszeresíteni a Lucs Design Bureau által megalkotott P-360 Neptun hajók elleni robotrepülőgép RK-360MSz szárazföldről indítható változatát. Ez a 2020. december végén bejelentett megrendelés egy ütegnyi, vagyis hat USzPU-360-as indítójárművet foglal magában, összesen 24 darab hajók elleni robotrepülőgéppel. A 870 kilogrammos indulótömegű fegyver harci része 150 kilogrammos, míg hatótávolsága 280 kilométer. A Motor Szics által gyártott MS-400-as kétáramú sugárhajtómű által mozgatott szerkezet irányítását a végfázisban aktív önirányító rendszer végzi, és a harci része lehetővé teszi akár 5000 tonnás vízkiszorítással rendelkező hajók megsemmisítését is. Várhatólag kifejlesztésre fog kerülni a szárazföldről indítható variánsa mellett a hajóról, és a levegőből indítható is. A P-360-as sebessége 900 kilométer per óra körüli és a vízfelszín felett 3-10 méterrel repül. Egy 8x8-as kerékképletű teherautó alvázra épített USzPU-360-as szállító/indító járműre négy P-360 Neptun-t rejtő konténer helyezhető fel. A rendszer akár a tengerparttól 25 kilométerre is telepíthető és a telepítéshez szükséges idő legfeljebb 15 perc. 2018 augusztusának végén még csak 100 kilométeres repülési próbát hajtották végre a P-360-al, míg a 2019 végi során már 250 kilométert tett meg az indítás helyétől. Az új fegyvert három hadosztálynál fogják rendszeresíteni. Ezek a Fekete-tenger és az Azovi-tenger közelébe fognak települni.
Utolsó repülését hajtotta végre Belgiumban egy Airbus A321-es repülőgép. Ezt a példányt a portugál Hi Fly légitársaságtól bérelte az ország védelmi minisztériuma. A gép 2014. május 20. óta tartó bérleti idejét két alkalommal is meghosszabbították, mivel eredetileg csak négy évig tervezték használni. Utolsó repülését 2020. december 24-én tette meg az Airbus A321-es repülőgép, mely a személyszállításra szolgáló Embraer ERJ135 és ERJ145 gépek után egy hónappal került kivonásra. 2021 januárjától a személyszállítást már a két új Dassault Falcon 7X mellett az Airbus A400M Atlas, illetve az A330 MRTT típusok végzik el. Továbbá megállapodást kötöttek az ABELAG (Association Belge d'Aviation Général) és az eseti charter járatokra szakosodott LUXAVIATION belga társaságokkal, hogy a védelmi minisztérium igényeinek megfelelő repülőeszközt biztosítsanak a kívánt időpontban.
Szerződés került aláírásra brit szárazföldi erők számára beszerzésre kerülő új Rheinmetall/KMW BOXER 8×8 típusú gyalogsági harcjárműveket érintőleg. Ennek értelmében a lövészpáncélosok a Kongsberg Defense & Aerospace AS által gyártott PROTECTOR RS4 távirányítású fegyverállvánnyal lesznek ellátva, körülbelül 114 millió dollár értékben. A PROTECTOR RS család tagjait a 2000-es évek eleje óta már 23 ország rendelte meg, több mint 20000 darabos mennyiségben.
A Svájci Légierő 2020. december 29-én bejelentette, hogy az év utolsó napjától kezdődően újra két Boeing F-18 Hornet áll felfegyverezve készen arra, hogy a nap 24 órájában megvédje az ország légterét. A 15 percen belül felszálló készültségi vadászok csaknem 7 év elteltével jelentek meg újra az országban, miután 2014 februárjában az Ethiopian Airlines egy másodpilótája által eltérített, Addisz-Abebától Rómába tartó járattal landolt a genfi repülőtéren. Az eltérített gépet olasz és francia vadászgépek elfogták és kísérték saját légterükben, azonban Svájcban nem szállt fel sem egy F-5-ös, sem egy F-18-as sem, mivel itt a vadászgépek nem adtak egész napra kiterjedő készültséget. A nap 24 órájára kiterjedő készültség megvalósítás Svájcban további 30 millió svájci frank (34 millió dollár, 28 millió euró) kiadással jár évente. Ezt az összeget főleg a nagyjából 100 főt érintő személyi költségek, a légiforgalmi irányítás és az üzemeltetési költségek teszik ki. A svájci pilóták éjszakai körülmények között végzett elfogási gyakorlataira Nagy-Britanniában kerítettek sort november 24. és december 18. között az észak-angliai Yorkshire-ben.
Spanyolországban a T.10-03/31-03 C-130H Hercules teherszállító repülőgép átrepült Zaragozából Madrid közelébe. Tette mindezt azért, mert a típus kivonásával ezt az 1974. március 12-án átadott példányt jelölték ki, hogy a típusra emlékeztetve bekerüljön a légierő múzeumának gyűjteménybe.
Franciaországban további gépkarabélyokat rendelt meg a DGA (Direction Générale de l'Armement) francia védelmi beszerzési ügynökség. A 2016 szeptemberében kiválasztásra került Heckler&Koch HK416F (HK416A5 áttervezése) gépkarabélyokból kezdetben a megrendelés 93000 példányra szólt. Ezekből 54500 darab HK416FC (Compact) a 280 milliméteres csőhosszal, a betolható válltámasszal 741 és 842 milliméter közötti teljes hosszal és 38500 darab HK416FS (Standard) a 368 milliméteres csőhosszal, a betolható válltámasszal 831 és 931 milliméter közötti teljes hosszal kerül átadásra. Utóbbiakból 14915 darabot fognak elsőként ellátni a Felin (Fantassin à Equipements et Liaisons Intégrés) rendszerrel. A FELIN segítségével a szokásos harcmező mellett a francia gyalogosok a digitális harcmezőre is léphetnek, ugyanis mindannyijuk felszerelésében megtalálható a koponyacsont rezgéseit használó - ezért a füleket és a szájat szabadon hagyó - rádióadó-vevő, a GPS, valamint a képek, adatok, szöveges üzenetek megjelenítésre alkalmas miniatűr kijelző.
Az 1972 óta használatban lévő FAMAS gépkarabélyon, melyeket az HK 406-ok váltanak fel, is megjelentek a FELIN rendszerhez szükséges nyomógombok, valamint egy OPTRONICS (optika + elektronika) nevet viselő irányzék is, mely lehetővé teszi éjjel is a 400-600 méteres távolságra történő pontos lövések leadását. A századparancsnokok a SITComDE terminálon követhetik nyomon katonáik harctéri ténykedését és helyzetüket valós időben. A FELIN rendszer megismerését, kezelésének elsajátítását a Sagem segítségével hajtják végre a francia katonák, már 2011 januárjától kezdődően. 2017. május 3-tól a mai napig 45340 Heckler&Koch gépkarabélyt szállítottak le ebből a mennyiségből, az utolsók átadása 2025-ben várható. Ezek mellé 10767 HK2969F (44 milliméterszer 46 milliméteres) cső alá szerelhető gránátvető is beszerzésre kerül. Most Párizs további 12000 darab HK416F gépkarabélyt rendelt meg, várhatólag a teljes mennyiség 2028-ig elérheti a 117000 darabot is.
Helyi lapértesülések szerint Párizs hamarosan aláírja a szerződést, további CAESAR önjáró tarackok (CAmion Équipé d'un Système d'Artillerie) megvásárlásáról. Ennek köszönhetően az eddig rendszeresített 77 darab mellé még további 32 kerülhet majd beszerzésre. A francia haderőben éppen ennyi, vagyis 32 darab régi AMX-30 AuF1-es önjáró tarack található meg még. Az 1994-ben bemutatott új tüzérségi eszközből az elsők 2002 végén kerültek átadásra a francia hadsereg részére. A 40 kilométeres lőtávolságú tarack hordozását végző Arquus (korábban Renault Trucks Defense) Sherpa 6×6 teherautók Renault dCI 6 dízelmotorral és, nyolc előre és egy hátrameneti fokozattal rendelkező kézi sebességváltóval vannak ellátva. Ennek köszönhetően aszfaltozott utakon 90 kilométer per órára, míg terepen megfelelő körülmények között pedig 50 kilométer per órára gyorsulhatnak fel. Egy ilyen teherautó összesen 18 lövedéket és az ezekhez szükséges kivetőtöltet mennyiséget képes elszállítani. Maximális hatótávolsága 600 kilométer.
Az eddig megrendelt 10 darabon felül további Iveco-Oto Melara Centauro II-es páncélvadászt rendelt meg Róma 2020. december 30-án. A 10, még 2018 júliusában szerződésben foglalt páncélos mellé most 86 darabot rendelt meg Olasz Védelmi Minisztérium, további 10 Centauro II-es opcióként szerepelt a megállapodásban. A 105 milliméteres löveggel ellátott, 8x8-as kerékképletű Centauro bemutatásakor a világon egyedülálló volt, de az idő eljárt a nagyjából 30 éves konstrukció felett. Az utód a Centauro II lett, fegyverzetét egy 120 milliméteres L/45-ös löveg alkotja, ami helyett opcióként beszerelhető egy 105 milliméteres L/52-es löveg is. Lőszerei a NATO standard lőszerek, amik harckocsiknál is rendszeresítve vannak. Természetesen ilyen erejű lőszerek következtében a hátrarúgó erő csökkentésére az integrált csőszájfék nem maradhatott el. A löveg töltését még töltőkezelő végzi, azonban az Iveco-Oto Melara konzorcium, valamint a tornyot gyártó Leonardo Defense szerint van lehetőség töltőautomata beépítésére.
A löveggel párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskán felül, a torony tetejére egy Hitrole L távirányítású fegyverállvány került felszerelésre egy 7,62, vagy egy 12,7 milliméteres géppuskával, vagy 40 milliméteres gránátvetővel. A 30 tonnás össztömegű Centauro II 24 lóerő/tonnás teljesítményaránnyal rendelkezik a 720 lóerős Iveco motorjának köszönhetően, elődje 17 lóerő/tonna értékével szemben. Épített útról letérve boldogulását a digitális gumiabroncsnyomás szabályozás is segíti. További érv az új változat nagyobb mérvű rendszeresítése mellett, hogy az eredeti variáns üzemben tartása a Freccia gyalogsági harcjárművekkel nagyobb kiadással járna, hiába rendszeresítettek belőle 359 darabot. Az olasz haderő részéről már egy összesen 150 darabos Centauro II megrendelésről is folynak tárgyalások. Ezekről annyit tudni, hogy a fent említett darabszámot két részletre lebontott mennyiségben rendelnék meg, talán ennek első részét képezi ez a 86 darab.
Újra átadásra került az első sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es Felon vadászbombázó a légierő részére. Ez igazából már a második sorozatgyártású gép. Még 2020. október 31-én hajtotta végre első repülését ez a második sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es. Korábban a repülőgépgyár azt ígérte, hogy ez a gép október végéig felszáll. Az első sorozatgyártású Szu-57 típusú repülőgép 2019. december 24-én zuhant le, ami hatalmas visszaesést okozott Oroszország azon tervében, hogy a légierő számára lopakodó repülőgépeket állítson elő. Ennek következtében a repülési teszteket több mint tíz hónapra felfüggesztették. Orosz hírforrások alapján a számítógépes kormányrendszerben, egészen pontosan a függőleges vezérsíkok irányításában fellépett probléma okozta a decemberben veszteséglistára került Szuhoj Szu-57-es vesztét. A gép állítólag 10000 méteren repült, amikor a vezérsíkok ellentétes irányú kitérése következtében olyan mozgásban kezdett, amit pilótája nem tudott megszüntetni, majd sebességét elvesztve a Szuhoj új masinája zuhanni kezdett. A pilóta 2000 méteres magasságban katapultált a menthetetlenné vált gépből.
A szolgálatba állt sorozatban gyártott példányok a Felon nevet kapták a NATO keresztségben, aminek jelentése gonosztevő, tettes, bűnös, aljas. A típus gyártását a Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésnél, a KnAAZ repülőgépgyárban végzik. A típus előállításában a 2019-es év nyarán változás történt. Ugyanis a 2028 végére 76 repülőgép átadásáról szóló moszkvai megrendelés következtében a termelékenység növelése létfontosságúvá vált, így a gyártást alaposan átszervezték. Ugyanis a rövidre szabott határidő tartása végett évente 12-13 darab Szu-57-es elkészítése vált szükségessé, hogy az utolsó példány is átadásra kerülhessen 2027-ben. Ez a 76 darab vadászbombázó állítólag 2,7 milliárd dollárba került, így sikerült 2019 májusára, a megrendelés időpontjára egy Szu-57-es előállítási költségét 20%-al csökkenteni. 2022-ben már az első olyan Szu-57-es is elkészül, amelyikbe a nagyobb tolóerejű 18 tonnás tolóerővel rendelkező hajtóművek kerülnek beszerelésre a jelenleg is használt 15 tonnás tolóerejű Szaturn AL-41F1S-ek helyett. Jelenleg ezen új erőforrás több prototípusával a légi tesztek már zajlanak. Az új hajtóművekkel ellátott Felon-ok gyártása 2023-ban veheti majd kezdetét. A sorozatgyártású példányokon talán már egy új bevonatot is alkalmazni fogak a pilótafülke plexijén. A szerződésben foglalt 76 repülőgép nagy részét ebben a továbbfejlesztett változatban gyártják majd le.
Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget használni tervezik a Tu-160-as a Szu-30-as, a Szu-34-es, Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. A 2021. január 29-én immáron első repülésének 11. évfordulóját ünneplő Szu-57-es ezen első 76 darabja három repülőezred két-két századánál lesz majd megtalálható. Az egyik ezredet a Távol-Keleten, a másodikat az ország nyugati részén, a harmadikat pedig a Fekete-tenger délnyugati részén található repülőterekre fogják telepíteni. A jövőben egy hiperszonikus rakétával is fel kívánja fegyverezni az orosz légierő vezetése a Szuhoj Szu-57-es repülőgépeit. A MiG-31K-n megjelent Mach 10-es sebességre képes, 2000 kilométeres hatótávolságú K-47M2 Kinzsal azonban túlságosan nagyméretű ahhoz, hogy a lopakodó képességű Szu-57-es belső fegyverterében el lehessen helyezni. Éppen ezért egy kisebb méretű fegyvert terveznek megalkotni az oroszok 2027-ig, ami a Kinzsalhoz hasonló képességekkel rendelkezik majd, mégis kényelmesen elfér majd a rendelkezésre álló térben.
Érdekesség, hogy a 2020. december 25-án átadott második első Szuhoj Szu-57-es Felon vadászbombázó ugyanazt a kék 01-es oldalszámot viseli, mint a szerencsétlenül járt példány, amelyik átadására 2019. december 24-én került sor. A hírek szerint a balesetben elveszett gépet a Szuhoj saját forrásiból fedezve fogja pótolni. A komszomolszki üzemből, Novoszibirszk közbenső leszállással az aktyubinszki Állami Repülési Tesztközpont repülőterére megérkező Szu-57-est a hírek szerint fegyverzetkísérleti, illetve integrációs tesztekhez fogják használni. A következő évben 4 Szu-57-es átadása várható, míg 2022-től évente 10-12 gép fog elkészülni, és a típust repülő első ezred várhatólag Krasznodarban fog felállni. Várhatólag a gyártósor a termelés felfutása után évente akár 16 Szu-57-es elkészítésére is képes lesz. További a típushoz kapcsolódó hír, hogy orosz források tudni vélik, jól halad a Szu-57-es hordozófedélzeti változatának fejlesztése. Információik szerint az első ilyen gép két év múlva kezdheti majd meg repüléseit. A szárazföldi Szu-57-től nem sokban eltérő változat így a már felújításon frissen átesett KUZNYECOV ADMIRÁLIS orosz repülőgép-hordozón kezdhetné meg fedélzeti tesztjeit.
Ugyancsak december 25-én készültek el a legutóbb megrendeltek közül az utolsó MiG-31 Foxhound nehézvadász korszerűsítésével a Nyizsnyij Novgorodban található Szokol repülőgépgyárban. A MiG-31-et korábban sorozatban gyártották a Szokolnál. Jelenleg a létesítmények korszerűsítésén dolgoznak a Szokol repülőgépgyárban annak érdekében, hogy növeljék a vállalat hatékonyságát, és teljes mértékben képesek legyenek, időben és magas színvonalon teljesítse a szerződésekben foglalt kötelezettségeiket. Az üzemben jelenleg a MiG-31 és MiG-29UB repülőgépek korszerűsítése és javítása, valamint a MiG-29K/KUB, illetve MiG-29M/M2 vadászbombázók több részegységének gyártása is folyik.
Moszkva 2027-re szeretné megduplázni a hadrendben álló Tupoljev Tu-160-as szuperszonikus stratégiai bombázóinak darabszámát. Ez azt jelentené, hogy mindössze hét év alatt tizenhat Tu-160-ast gyártanának le. A szerződéseket állítólag már megkötötték, az első gép még 2021-ben el fog készülni. A továbbfejlesztett Tu-160M 2023-as sorozatgyártásának elindulására egy 50 darabos megrendelésről is szólnak hírek.
A török STM (Savunma Teknolojileri Mühendislik) hajógyár bejelentése szerint már folyik egy új rakétás-gyorsnaszád terveinek készítése. A török flotta által igényel hajók a FAC projekt keretében kerülnek megalkotásra. Magát a szerződést 2020. augusztus 31-én írták alá, de az információkat az STM csak december 29-én hozta nyilvánosságra. Feltételezések szerint a FAC az STM által 2016-ban bemutatott FAC-55 projekten alapul. Ennek tervezése lehetővé teszi, hogy a rakétás-gyorsnaszád mellett, némi átalakítással egy őrhajó típusú hajó is könnyedén legyártható legyen. Az 535 tonnás vízkiszorítással és 62,67 méteres hosszal rendelkező FAC-55-ös mozgatásáról egy 38000 lóerős COGAG meghajtórendszer gondoskodik, amellyel képes elérni az 55 csomót meghaladó sebességet is. A meghajtást három vízsugaras hajtómű biztosítja. Rakétás-gyorsnaszádként fegyverzetét egy 76 milliméteres löveg, RAM légvédelmi rakéták és nyolc amerikai Harpoon, vagy török ATMACA alkotja.
Izraelben ki tudja mikor, de használatba vehetik az állami vezetők szállítására átalakított Boeing B767-es repülőgépet. Éveken át az ilyen feladatokat a légierő gépeivel hajtották végre, majd később az El Al légitársaságtól béreltek erre a célra egy repülőgépet. Azonban a titkosított kommunikációs rendszerek biztosítása az ilyen repülőgépek fedélzetén jelentős többletkiadással járt. 2014-ben egy kormánybizottság engedélyezte egy külön repülőgép megvásárlását, amely átalakítva képes a tengerentúli utak lebonyolítására is. Három év kaliforniai raktározás után, miután tulajdonosa a Qantas már nyugdíjazta, 2016 júliusában az Israel Aerospace Industries (IAI) megkezdte a munkát egy Boeing 767-300ER repülőgépen. A kiber és rakétatámadások ellen egyaránt védetté vált géppel az első tesztrepülést 2019 novemberében hajtották végre, már az új kék-fehér színben pompázva. A projekt költségeivel kapcsolatos becslések szerint nagyjából hozzávetőlegesen 213 millió eurót költöttek el a 767-300ER repülőgépre. A koronavírus okozta járvány miatt idén nem használták a gépet, de időnként ellenőrző repülések végrehajtására a levegőbe emelkedtek vele.
Egyiptom részére Washingtonban a Külügyminisztérium jóváhagyta húsz Lockheed Martin Aeronautics Company AN/AAQ-33 Sniper ATP célzókonténer eladását. A program becsült összköltsége 65,6 millió dollár.
Kuvait számára viszont a Boeing AH-64E Apache harci helikopterek lett elérhetőek. A 4 milliárd dolláros beszerzésben Kuvait nyolc új AH-64E-t akar vásárolni, és tizenhat, 2005-ben vásárolt AH-64D-t tervez modernizálni az AH-64E Guardian szintre.
Szaúd-Arábia pedig akár 3000 darab GBU-39 SDB I (Small Diameter Bomb I) kisméretű irányított bombát is megvásárolhat majd a jövőben. A 110 kilogrammos, 1,8 méter hosszú, akár 110 kilométerre is elrepülő fegyverből ezt a mennyiséget nagyjából 290 millió dollár ellenében lehet beszerezni.
Pakisztánban 2020. december utolsó napjaiban jelentették be, hogy elkezdték a pakisztáni-kínai fejlesztésű PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázók legfejlettebb Block 3-as változatának gyártását. Ez majd egy éves csúszást jelent a 2019-ben is hangoztatott időponthoz képest. Az első Block-3-as elkészülte 2021-re, szolgálatba lépése 2022-re várható, 2024 végére 62 darabot szeretnének szolgálatba állítani. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block 3-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor helyett egy másik berendezés is beépítésre kerülhet. A LETRI LKF601E szintén AESA antennával rendelkezik és előnye a KLJ-7A-val szemben az egyszerűbb hűtőrendszere. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block 1-es és 2-es JF-17-ekbe is. A döntést a felderítési távolság és a zavarvédelem mellett az üzemeltetési/karbantartási jellemzők, na és persze a költségek mind befolyásolják. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán.
Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szólt még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Ennek ellenére, na és persze mivel India a fejlettebb Talios-t rendelte meg, még 2017-ben 24,9 millió dollárért a török Aselsan Aselpod célmegjelölője lett kiválasztva az integrációra. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szintén kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani. Oroszországban viszont egy nagyobb tolóerejű sugárhajtómű van születőben, talán a JF-17 számára. Az RD-93MA, amely a JF-17-en használt RD-93 továbbfejlesztett változata már 9300 kilogrammnyi tolóerő előállítására képes a 8300 kilogramm helyett.
Továbbá megérkeztek a Pakisztáni Légierőhöz az első kétüléses JF-17B (FC-1B Xiaolong) változatok is. A légierő terveiben 26 kétüléses JF-17B beszerzése szerepel, 2020. december 31-ig 14 példány átadása történt meg. A 20-613-tól 20-626-ig terjedő gyártási számú gépekből több még csak az alapozó festéssel volt ellátva ekkor. Néhány példány esetében nem zárható ki, hogy gyártása Kínában történt meg. Az első kétüléses JF-17B a Kínában található Csengduban készült el még 2017-ben, és ez a példány még az év áprilisban fel is szállt. Pakisztánban 2019. december 29-én készült el az első JF-17B. A JF-17B prototípus függőleges vezérsíkjának magasságát megnövelték, valamint a gép fesztávolsága is megnövekedett fél méterrel és vaskosabb lett a második ülés mögötti gerincrész is. Ide gyaníthatóan üzemanyag-tartályok kerültek beépítésre, a hatótávolság csökkenését megakadályozandó. A módosított orr-részbe egy AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor kerülhet beépítésre. A ki-és átképző feladatokon felül harci képességekkel is rendelkező kétüléses változat tömege így kissé magasabb lehet, mint az együlésesé. Eredetileg a kétüléses változatba a MiG-29-ből származó RD93-as sugárhajtómű helyett a Dassault Rafale M88-át szánták. A hírek szerint összesen három kétüléses prototípust építettek meg. A JF-17B változattal még 2017-ben egy pakisztáni pilóta is megismerkedhetett a levegőben.
A Hindustan Times jelentése szerint hamarosan legalább három újabb Dassault Rafale vadászgépet szállítanak Indiába. Ezek már a harmadik leszállított csoportot képeznék, és a legutóbbi, novemberben érkezettekhez hasonlóan ez a legalább három gép is leszállás nélkül tenné meg a hazáig vezető utat. A szállítás időpontja még nem ismert, az üzemanyag ellátást francia és indiai tartálygépek segítségével közösen oldanák meg. További három Rafale vadászbombázót szállítanak márciusban, hetet pedig áprilisban.
Ukrán segítséggel kerülnek majd korszerűsítésre Malajzia PT-76-os úszó harckocsijai. A szovjet érában kifejlesztett PT-76-os úszó harckocsik modernizációja esetében a páncélteknőről lekerül a 76,2 milliméteres huzagolt csövű D-56T löveget és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuskát tartalmazó torony és helyét a nagyobb méretekkel rendelkező John Cockerill által tervezett és gyártott belga LCTS 90 torony foglalja el. Így 6-8 lövés per perces tűzgyorsaságú szovjet fegyvert egy Cockerill 90 milliméteres Mk 3M-A2 löveg váltja, amihez egy töltőautomata is társul. A fejlett digitális, stabilizált, nappali/éjszakai célzó és tűzvezető rendszer képes együttműködni a csőből indítható Falarick 90 páncéltörő irányított rakétával is. Ez 4 kilométeres hatótávolsággal és 550 milliméteres páncélátütési képességgel rendelkezik. Az indonéz tengerészgyalogság állományában lévő 71 darab PT-76-os mindezen felül aktív páncélzatot, új motort, erőátviteli rendszert, Harris rádiókat is kaphat majd.
Indonéz halászok hálójába akadt december 20-án egy víz alatti drón a Flores-tengeren, a Selayar-szigetek közelében. Fotók alapján bizonyosan kijelenthető, hogy a drón a kínai Sea Wing családhoz tartozik. Ezek a víz alatt a felhajtóerő változásával haladnak, így igen energiatakarékosak és nagy távolság megtételére képesek. Egy kínai cikk szerint az egyik ilyen járművük több mint 6400 napot töltött a tengeren, ez alatt több mint 160000 kilométert tett meg, és a Marianna-árokban 7076 méter mélységet ért el. A 225 centiméter hosszú eszköz fedélzeti rendszerei elemzik a víz a hőmérsékletét, a zavarosságát, a sótartalmát, valamint a klorofill és az oxigén szintjét. De képes az áramokkal és a mozgás irányával kapcsolatos információk valós időben történő továbbítására is. Ezek az adatok ártalmatlannak tűnhetnek, és gyakran használják tudományos kutatásokhoz. De rendkívül értékes lehet a haditengerészek számára is. Különösen a tengeralattjáró-műveletek megtervezése során vehetik ezeknek hasznát. Minél jobban ismeri a haditengerészet a tengeralattjárók műveleti területeinek számító vizeket, annál jobban képes elrejteni ott a tengeralattjáróit. Valószínűleg ez a drón a Dél-kínai-tengertől Ausztráliáig tartó stratégiai tengeri útvonal vizeit derítette fel útja során, mivel a hálóba kerülése idején is még üzemelt.
A Hyundai Rotem dél-koreai vállalat december 22-én jelentette be, hogy 481,4 millió dollár értékű szerződést kapott K2 Black Panther harckocsik harmadik tételének legyártására a Koreai Köztársaság Hadserege részére. A vállalat nem közölt részleteket a megépítendő páncélosok darabszámáról, de a hírek szerint a harmadik tétel várhatóan összesen 54 K2-t fog tartalmazni, helyben kifejlesztett motorral és német gyártmányú erőátviteli rendszerrel. A vállalat szerint a K2 Black Panther harckocsik szállítását 2023-ra kell befejezni. A még 2010-ben megrendelt 100 darab K2 szállítását, melyek az első rendelési tételt képezték, 2015-re elkészítette a Hyundai Rotem. A 2014-ben megrendelt következő 106 darabbal várhatólag 2021-ben fognak végezni, mivel a gyártást kénytelenek voltak felfüggeszteni. Ugyanis az átvételi próbák során bizonyossá vált, hogy a tervekben foglaltakat nem sikerül teljesíteni. Ugyanis ezek a páncélosok már hazai tervezésű és gyártású motorral, illetve erőátviteli rendszerrel rendelkeztek volna.
Azonban a német MTU 883 dízelmotort és a Renk erőátviteli rendszerét nem tudta az 1500 lóerős Doosan DST DV27K motor és az S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automata váltó párosa kiváltani. A megbízhatósági és tartóssági problémák miatt, mivel nem sikerült 320 üzemórát meghibásodás nélkül teljesíteni, újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz, amelyekkel a vezetési és hidegindítási próbákon már sikerült megfelelő eredményt felmutatni. Az első kettő példány 2019. május 27-én került átadásra. A hírek szerint egy K2-es 8,5 millió dollárba kerül, így jelenleg ez a világ legdrágább harckocsija. 2020-ban a dél-koreai fegyveres erők összesen 2221 fő harckocsival rendelkeztek, ezek között 1000 darab K1/K1E1, 484 darab K1A1/K1A2, 100 darab K2, 597 darab M48A5 és 40 darab T-80U volt megtalálható. A dél-koreai kormány várhatóan több mint 600 darab K2-t rendel majd meg az M48 Patton tankok és a már üzemelő K1 harckocsik korábbi modelljeinek pótlására.
Növelni szeretné vízi akadályokon való átkelési képességét a dél-korai szárazföldi haderő. Ezért egy már bevált rendszer megvásárlását tervezik, a helyi gyártási képesség megteremtésével együtt. A General Dynamics European Land Systems (GDELS) által előállított M3-as úszó gépkocsikból nagyjából 100 darabot gyártanának le a Hyundai Rotem-nél. A körülbelül 460 millió dolláros beszerzés eredményeképpen az első M3-ok átadása M3K jelzéssel már 2023-ban meg is valósulhatna. Így Dél-Korea lenne az M3-at üzemeltető hatodik ország Németország, az Egyesült Királyság, Tajvan, Szingapúr és Indonézia után. Az M3-okból 30 darab összekapcsolásával kevesebb, mint 35 perc alatt össze lehet állítani egy 350 méteres úszó hidat. Nyolc összekapcsolásával egy 100 méter hosszú jöhet létre, mindkettő esetében a teherbírás több mint 70 tonnás járművek áthaladását teszi lehetővé. A 400 lóerős dízelmotorral hajtott 28 tonnás M3 a szárazföldön akár 80 kilométer per órás sebességgel is képes mozogni, míg maximális sebessége vízen 14 kilométer per óra, hatótávolsága 750 kilométer.
Tajvanon végrehajtotta első felszállását az AIDC (Aerospace Industrial Development Corporation) T-5 Yung Ying (korábban Blue Magpie) AJT (Advanced Jet Trainer) sugárhajtású kiképzőgép második prototípusa. Még 2019. szeptember 24-én az első prototípus bemutatásakor derült ki, hogy a Nemzetvédelmi Minisztérium a sugárhajtású AIDC T-5 repülőgépet Yung Ying-nek (Bátor sas) nevezte el. A gép addigi neve Blue Magpie, vagyis Kék Szarka volt. Ez a madárfaj őshonos Tajvanon és tulajdonsága, mely alapján egy katonai repülőgép viselhette a nevét az, hogy igen a vehemense képes a fészkét védeni. A 2020. december 25-én végrehajtott első repülésen a 11002-es oldal, valamint 08-9002-es gyártási számot viselő új gép 15 percet töltött a levegőben. A T-5 Yung Ying kialakítása az AIDC F-CK-1 Ching-Kuo kétüléses verzióján alapul, bár némileg nagyobb és több üzemanyag szállítására képes.
A 80%-ban új alkatrészekből álló T-5-ös repülőgépet két Honeywell/ITEC F124-200TW utánégető nélküli sugárhajtóművel látták el az F-CK-1-ben használt Honeywell/ITEC F125-70-ek helyett. Az F-CK-1 Ching Kuo vadászbombázó kétüléses változatára hasonlító új gép fejlesztésére 2 milliárd dollárt szánnak, a szomszédos Kínától egyre jobban elszigetelődő szigetországban. A T-5 Yung Ying-ből 4 prototípust fog megépíteni a gyártó, ezek közül kettő repülőképes példány a légi, a másik kettő a földi tesztelésekre lesz felhasználva. A légi teszteket 2021 szeptemberéig tervezik befejezni. 2021 novemberében már indítanák a sorozatgyártást, igaz még csak visszafogott tempóban, míg a termelés a teljes sebességét 2023 márciusában érné el. A ROKAF számára az AT-3-as sugárhajtású kiképző/könnyű támadógépek helyett igényelt 66 darab repülőgép legyártása várhatóan 2026 júniusáig be fog fejeződni.
Ausztráliában december 28-án bejelentették, az ország Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázói elérték a korlátozottan bevethető státuszt, a korlátozások nélküli bevethetőségre 2024-ig kell várni. Ez azt jelenti, hogy a beépített 25 milliméteres gépágyú mellett az ausztrál F-35A-k bevethetik még a Raytheon AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú, az AIM-9X rövid hatótávolságú Sidewinder légiharc-rakétákat, valamint a JDAM és a SDB bombákat. Az első gépet 2018-ban kapták meg a gyártótól, és még az év december hónapjában már otthon is látható volt az első két Lightning II-es vadászbombázó. A kengurus felségjel eddig 33 darab F-35-ösre került fel. A 3. Repülőszázad után másodikként a 77. Repülőszázad fog átfegyverzésre kerülni az új típusra. Az ausztrál pilóták közül eddig 45-en, míg a földi személyzet közül 600-an ismerkedtek meg az új típussal, a repült órák száma több mint 8780. Az F-35-ös gyártási láncában 50 ausztrál vállalat érdekelt, több mint 2400 új munkahelyet teremtve.
Növelni szeretné Boeing P-8A Poseidon tengeri járőr repülőgépeinek darabszámát Ausztrália. Az eddig megrendelt tizenkét gép mellé most további kettő beszerzését fontolgatják. Az utolsó a 12 ausztrál P-8A repülőgépből 2023 márciusáig lesz leszállítva.
Kanadai média beszámolói szerint további egy évvel később fog csak szolgálatba állni a VICTORIA-osztály (ex-UPHOLDER-osztály) egyik legszerencsétlenebb sorsú egysége, a HMCS CORNER BROOK (SSK 878) tengeralattjáró. A még 1998-ban megvásárolt hajóosztály ezen tagja de facto leszerelésre került, miután a Csendes-óceánon, a Vancouver-sziget közelében egy 2011-es gyakorlat során a Nootka-szorosban tengerfenéknek ütközött. Az emberi mulasztás okozta hiba a mai napig kihatással van a CORNER BROOK-ra. Persze a 2019 áprilisában történt tűzesett éppenséggel nem tartozik ebbe a kategóriába. Mindenesetre a fő ballaszttartállyal az ütközés óta számos probléma adódott, így szárazdokkban került megjavításra.
Úgy hírlik ez nem járt sikerrel és a szivárgás továbbra is fennáll, éppen ezért a tengeralattjáró újra szárazdokkba kerül majd. Az ok állítólag a Victoria Hajógyárban nem megfelelően végzett nyomáspróbában keresendő. Ennek köszönhetően a CORNER BROOK tengeren való felbukkanása 2021 júniusára várható. Így a hajó felújítása összesen hét évet vesz igénybe. A VICTORIA-osztály többi egysége sem tud sokkal jobb eredményt felmutatni, 2019-ben például a három másik tengeralattjáró a VICTORIA (SSK 876), a HMCS CHICOUTIMI (SSK 879), és a HMCS WINDSOR (SSK 877) egyetlen napra sem futottak ki a tengerre, igaz itt a szükséges javítások és karbantartások elmaradása volt okként megjelölve. A VICTORIA-osztályú tengeralattjárókat 1983 és 1993 között tervezték és építették Nagy-Britanniában, naptári élettartamuk 2027-ben jár majd le.
A 2020-as évben 123 darab Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó került le a gyártósorokról. Ezekből 74 darab került az Egyesült Államok valamelyik haderőneméhez. Alváltozatok szerinti lebontásban 94 F-35A, 20 F-35B és 9 F-35C készült el. A 2020-as év utolsónak elkészült Lightning II-ese egy olasz részre megépített F-35A volt. Az éves gyártási mennyiség így a koronavírus járvány miatt 14 darabbal lett kevesebb, mint az tervezték. Összesítve a repült idejük túllépte a 350000 órát, már több mint 600 darab F-35-ös került átadásra, és több mint 1200 pilóta végezte el a típusátképzést. Ebben az évben két F-35-ös, egy A és egy B variáns került veszteséglistára, mindkettő amerikai volt. Május 19-én a floridai Eglin támaszponton egy gyakorló légiharcból 21:30 körül hazafelé tartó F-35A gép (12-005053) pilótája több hibát is elkövetett. A kelleténél gyorsabban és nagyobb magasságvesztéssel közeledett a futópályához, nem volt kellően pihent a repülés megkezdése előtt, és ezt a helyzetet tetézte a sisakkijelzőn megjelenő szimbólumok nem megfelelősége.
Mindezek következtében a leszállás során az orrfutómű elpattant a betontól, a kormánykorrekciók gyorsak voltak és sűrűn következtek egymás után, ami túlterhelte a vezérlőrendszert. Szeptember 29-én egy F-35B ütközött egy KC-130J Hercules tartálygéppel. A két tengerészgyalogos gép esetének kivizsgálása folyamatban van. Az F-35B pilótája az ütközés után azonnal katapultált, a Hercules pilótái viszont megpróbáltak eljutni a közeli repülőtérre, de végül egy termőföldön landoltak. A egy KC-130J Hercules súlyos károkat szenvedett, de senki sem sérült meg. A típust alkalmazó alegységek száma egyre emelkedik, nemrégiben reaktíválták az USAF 355. Repülőszázadát is tizenhárom év elteltével. Az alaszkai Eielson bázison a 354. Repülőezred így már két F-35A-t repülő századdal fog rendelkezni, hiszen 2019-ben állították fel a 356. Repülőszázadot is, ugyanitt. A 355-ök 2007-es feloszlatásakor szintén az Eielson bázist tudhatták otthonukul, igaz akkor még Fairchild A-10C Thunderbolt II-es csatarepülőgépeket repültek. Ez a típus 1978 óta volt itt használatban, igaz akkor még csak az A változatban, melynek elődei az A-7 Corsair II, az F-4 Phantom II, az F-100 Super Saber, illetve a 2. újjáalakítás előtt még a P–51 Mustang és a P-39 Airacobra voltak. Rövid idő belül az alaszkai Eielson bázison a 354. Repülőezred két századában így összesen 54 Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó lesz megtalálható.
Dél-Koreában lefotóztak olyan amerikai Sikorsky UH-60L Black Hawk helikoptert, melyen a M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer volt megfigyelhető. A helikopter oldalára felszerelt M87 és M87A1 kereteken elhelyezhető aknákkal percek alatt létre lehet hozni egy 960 darab aknából álló aknamezőt. A keretenként 40-40, oldalanként tehát 80-80 indítótubust használó M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer tubusonként 5 harckocsik elleni és 1 gyalogsági, vagy 6 harckocsik elleni aknát rejt magában. A helikopter oldalától 35-70 méterre eltávolodó aknákon 4, illetve 48 órás, vagy 15 napos önmegsemmisítési időintervallum állítható be telepítésük előtt. Az M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer dél-koreai jelenlétéről az amerikai csapatoknál volt információ, csak eddig az UH-60M-en nem volt megfigyelhető. A gyalogsági aknák használatát tiltó Ottawa-i Egyezményt az Egyesült Államok sem írta alá. A nemzetközi megállapodást lehet, Washington sem hagyja figyelmen kívül az M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer esetében, bár az UH-60M-en 2017 történt felbukkanása óta sem nyert megerősítést, hogy gyalogság elleni aknákkal is folytatnának gyakorlatot. A harckocsik elleni aknák alkalmazására az egyezmény nem terjed ki. Az M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer alkalmazása az UH-60M esetében számos korlátozást von maga után, így harcszerű körülmények között az aknatelepítést végző helikopter védelmét AH-64 Apache harci helikopterek biztosítják.
December 21-én és 22-én megérkeztek Uruguayban a Spanyol Légierőtől megvásárolt Hercules repülőgépek. A spanyolországi Zaragozából induló gépek a Kanári-szigeteken, a brazíliai Recifeben és Montevideóban szálltak le az Uruguayba tartó út során. A gépeket spanyol személyzet repülte át és a költségeket is a spanyol állam állta. Ezeket a megvásárolt repülőgépeket 1975-ben és 1976-ban gyártották. A KC-130H-kért Uruguay esetében gépekért 21 millió eurót fizettek, további 1 millió eurót tartalék alkatrészekre költöttek el. Ezt az összeget három részletben fizetik majd ki. Az elsőt még a 2020-as évben teljesítették, ennek összege 11 millió. A fennmaradó másik 50%-ot 2021-ben és 2022-ben fizetik ki 5,5-5,5 millió eurós elosztásban. Az utóbbi időben Uruguay számára már Izrael és Kanada is ajánlott használt Hercules teherszállítókat, ám a két-két gépért messze magasabb, 34 millió dollár körüli árat állapítottak meg az eladók, így ezek a beszerzések nem valósultak meg.
A spanyol repülőgépek már korszerűsítve és nagyjavítva is lettek a 2000-es évek elején és repülésre képes állapotban érkeztek meg új hazájukba, ahol több mint 25 évig szolgálatban maradhatnak. A gépeket az Uruguayi Légierő 3. Repülőszázada fogja használni a Cesáreo Berisso tábornok légibázison. Itt évente 450-500 repült órát terveznek az egykori spanyol gépekkel a levegőben tölteni, így a nagyjából még bennük lévő 17000 repült óra sokáig ki fog tartani. Még úgy is, hogy a következő időszakos karbantartásukra 2023-ban kell majd sort keríteni. Uruguay eddig három C-130B Hercules-el rendelkezett, ezek közül az 1967-ben gyártott 591-es oldalszámú karbantartásra vár, jelenleg nem repülőképes. Az 1960-ban gyártott 593-as oldalszámú Hercules selejtezésre került, és csak az 1961-ben gyártott 592-es oldalszámú van repülőképes állapotban, így a Madridtól megvásárolt gépek nagy segítséget jelentenek.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas Phantom FGR.2
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll
Aerospatiale AS-332B1 Super Puma
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Boldog Új Évet!
Catégories: Biztonságpolitika
2020.12.26
Németországban a Bundestag költségvetési bizottsága december 16-án biztosította a szükséges összeget a haderők által kért módosítások elvégzésére. Körülbelül 255 millió euróért 45 Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépet akarnak ellátni önvédelmi rendszerekkel, bár eddig még csak 36 példányt vettek át. A tehertér padlózatát megerősítik, így az jobban ellenállóbb lesz a lánctalpas járművek okozta hatásokkal szemben. Továbbá a pilóták számára rendszeressé fog válni az éjjellátó szemüvegekkel történő repülés végrehajtása is. Öt gépet képessé tesznek légi üzemanyag-átadásra és légi teherdobás végrehajtására. Az eddig feleslegesnek tartott és továbbértékesítésre szánt példányokat is érintenek majd ezek a beavatkozások, ugyanis a Bundeswehr igénye az A400M képességeire az utóbbi időben jelentősen megnövekedett.
Az átalakításokat az időszakos karbantartások alatt fogják elvégezni a német Atlas-okon. Nagyjából 33 millió euróért két raktér másolatot is beszereznek az elkövetkező időszakban, ezeket Altenstadtban és Wunstorfban helyezik el. Az elsőn az ejtőernyősök gyakorolhatják majd a gépelhagyás mozzanatait, míg a másikon a rakodásért felelős személyek sajátíthatják el a különféle áruk és járművek be-és kirakodását, illetve rögzítését is. Másik 133 millió euróért hat előszériában már legyártott NHIndustries NH90TTH szállítóhelikoptert módosítanak. Öt ezekből a szériagyártású gépekkel lesz megegyező kivitelű és üzemidő-hosszabbításon is átesnek a módosítások során. A hatodik gép a műszaki személyzetek oktatóeszközeként kerül majd hasznosításra.
A német és holland fegyveres erők képviselői a közelmúltban megállapodást írtak alá a PzH 2000 önjáró tarackok közös modernizációjáról, amelynek célja a szolgálatuk meghosszabbítása a 2040 utáni időszakig. Ez a két ország mélyreható katonai együttműködésének újabb példája. Jelenleg még nem áll rendelkezésre konkrét információ arról, hogy milyen változtatásokat fognak végrehajtani a páncélosokon. Gyaníthatóan arról van szó, hogy a hollandok csatlakoztak a németek 2019 júniusában elindított korszerűsítési programjához. Itt azonban lehetnek kisebb eltérések, például a nagy hatótávolságú lőszerek típusában. Hollandia az amerikai Excalibur lőszert választotta, és több százat meg is vásárolt belőlük. Berlinben ezzel szemben a Diehl Defense és a Leonardo által kifejlesztett Vulcano lőszereknek szavaztak bizalmat.
Továbbá tervezik a Diehl Defense és a Rheinmetall által kifejlesztett GIWS SMArt 155 lőszerek gyártásának folytatását is. Eme különbségek ellenére a német-holland együttműködés eddigi tapasztalatai nagyon biztatóak. Az eljárások és a katonai kultúra mindkét országban annyira hasonló, hogy a rendszerek és a katonák egy egységbe való integrálása nagyon hatékonyan megvalósítható. A Bundeswehr jelenleg 101 PzH 2000-vel rendelkezik, de a modernizáció néhány eddig tárolt tarackra is kiterjed majd, így azok száma a jövőben eléri a 108-at. Hollandia 57 darab PzH 2000NL-t rendelt meg, de a költségvetési megszorítások miatt felük a szállítás után azonnal tartós tárolásba került. 2019-ben úgy döntöttek, hogy felállítanak egy további üteget, így reaktiváltak hat önjáró tarackot ezek közül.
Belgium részére 2020. december 22-én az Airbus leszállította a hét megrendelt közül az első A400M-et. Ez a CT02 lajstromjelű gép a 106. legyártott Atlas. Belgiumban ez a típus az egy szem luxemburgi A400M-el egy repülőtéren, a Melsbroek légibázison lesz megtalálható a 15. Szállítórepülő Ezrednél. A második A400M Belgium számára 2021 elején kerül leszállításra. A Covid-19 okozta kihívások ellenére a gyártónak sikerült az idei évre tervezett mind a 10 repülőgépet leszállítania, aminek eredményeként a világon már 98 darab A400M szállítógép repül. A típus további felhasználói: Franciaország, Németország, Luxemburg, Malajzia, Spanyolország, Törökország és az Egyesült Királyság. Belgiumban az új A400M az 1972 óta használt régi C-130-ast váltja le. 2020.december 17. óta a még szolgálatban álló belga C-130H-k darabszáma már csak hat.
Ezen a napon ugyanis a CH09-es lajstromjelű példány a 16:21-kor végzett repülésével befejezte az 1973 februárja óta tartó szolgálatát. A 22 Fairchild C-119 Flying Boxcar pótlására 1972-ben megrendelt 12 Lockheed C-130H még szolgáló féltucat példánya az elkövetkező két évben kivonásra fog kerülni. Az első C-130H-t (CH01) ugyanabban az évben, tehát 1972-ben leszállították és 1973 végére mind a tizenkét repülőgépet átadták. 2007-ben egy C-130H-ra átépített használt, anno WC-130E jelzésű példányt is beszereztek, ez a CH14, majd 2009-től már mint CH13 lajstromjellel repül. Jelenleg ez, valamint a CH01, CH05, CH07, CH11, és a CH12 van még szolgálatban.
Hollandia egy újabb Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóval lett gazdagabb. 2020. december 24-én ugyanis az F-015-ös jelzésű példány is megérkezett az olaszországi Cameri-ből. A Leeuwarden légibázison települő 322. Repülőszázad mostantól az F-009, F-010, F-011, F-012, F-013, F-014 és F-015-ös gépeket birtokolja. Az USA-ban a földi-és légi személyzetek képzésében az F-001, F-002, F-003, F-004, F-005, F-006, F-007 és F-008 példányok vesznek részt.
Végérvényesen is a végéhez közeledik Nagy-Britanniában a Bombardier BD-700-1A10 Sentinel R.1-es radargépek története. A népszerű Global Express üzleti repülőgépet a Raytheon földi/vízi célok felderítésére képes rádiólokátorával és kiterjedt kommunikációs és hírszerző rendszerekkel látták el. Hasznosságát a közel egymilliárd font (1,3 milliárd dollár) költséggel létrejött típus a 2008-as szolgálatba állástól számítva már számtalan esetben bizonyította (Líbia, Mali, Afganisztán, és legutóbb az Iszlám Állam ellen Szíria és Irak felett), ennek ellenére 2013-ban felmerült az előrehozott 2015-ös kivonás képe. Ezt akkor elhalasztották, de a típus 2021 márciusában véglegesen nyugdíjazásra fog kerülni. További korszerűsítését túl drágának találták a döntéshozók.
Jelenleg az öt gépes állományból már csak négy repül, a repülőgépek életkora 16 és 19 év közötti. A ZJ693-as lajstromjelű Sentinel R.1 2017. május 23-án repült utoljára. A Sentinel R.1-es radargépek szétszerelésére, két Boeing E-3D Sentry AEW.Mk 1-es légtérfelderítővel, valamint számos földi kiszolgáló berendezéssel együtt az Egyesült Királyság Védelmi Berendezések Értékesítési Hatósága (DESA) január 31-ig várja a jelentkezőket. Kikötés, hogy a repülőgépek újbóli szolgálatba állítása nem valósítható meg. Bizonyos alkatrészeik természetesen újrahasznosíthatók lesznek. A Boeing E-3D Sentry AEW.Mk 1-es légtérfelderítőkből London hét darabot szerzett be, ezek közül 2017 óta már csak három repül.
Megmutatta képességét a Francia Légi és Űrhaderő a 2020. december 15-én végrehajtott Minotaurusz hadgyakorlat alatt. Ennek során három Rafale B a Saint-Dizier légibázison állomásozó 4. Vadászrepülő Századtól és két Rafale C a Mont-de-Marsan-i 30. Vadászrepülő Századtól egy Airbus A330 MRTT (Multi Role Tanker Transport) Phénix és két KC-135-ös tartálygép, valamint egy Boeing E-3F Sentry légtérfelderítő repülőgép támogatásával szimulált csapásmérést hajtott végre Dzsibutiban. A több mint 10 órán át tartó repülés során a kötelék 8000 kilométert tett meg a levegőben. A kétüléses Rafale B-k feladata a csapásmérés volt, míg a két Rafale C a vadászvédelmet biztosította részükre. Utóbbiak Dzsibuti felett „össze is csaptak” az ellenséges ország légvédelmét játszó Mirage 2000–5-ös gépekkel.
Az első két új Leonardo T-345 sugárhajtású oktató repülőgépet (az Alenia Aermacchi által kifejlesztett M-345 helyi megnevezése) 2020. december 22-én átadták az Olasz Légierőnek. Az MM55234/61-202 és az MM55235/61-203 gépeket az Olaszország délkeleti részén, a Lecce közelében lévő Galatina légibázion települő 61. Repülőezrednél fogják alkalmazni. A 2018. december 21-én első repülését végrehajtó, a sorozatgyártásban elsőként elkészült példányt még további négy fogja követni 2020 végéig. Várhatólag az 1982-ben megjelent és 137 darabos mennyiségben rendszeresített MB-339 sugárhajtású kiképzőgépek egy részének pótlására 45 darab T-345-ös kerül majd beszerzésre Olaszországban.
Eddig csak 18 darabot rendeltek meg belőle az olaszok. Az egy darab, 1540 kilogrammos tolóerejű Williams International FJ44-4M-34-es sugárhajtóművel ellátott típus világszerte számos érdeklődést kiváltó, a képzési hatékonyságot növelő és az üzemeltetési költségeket csökkentő géppé válhat a jövőben. Tény, az M-345-ös repülési teljesítményben több, az alapkiképzésben használatos típust felülmúl, így a már eleve korszerű kabinnal rendelkező gép (HOTAS rendszer, az első fülke műszerfalán 3, a hátsón 4 darab színes, folyadékkristályos kijelző), amennyiben még fegyverzet hordozására is képessé válik, alacsony beszerzési és üzemeltetési költségeivel több állam figyelmét is felkeltheti. A T-345 sugárhajtású oktató repülőgépeket később a Frecce Tricolori műrepülő csapat is használni fogja.
A görög parlament védelmi beszerzéssel foglalkozó albizottsága jóváhagyta tizennyolc Dassault Rafale többfeladatú harci repülőgép Franciaországból történő megvásárlását. A megállapodást minden politikai párt jóváhagyta. A pilótaképzés várhatóan 2021 elején kezdődik. A repülőgépek teljes beszerzési költsége 1,92 milliárd euró lesz. További 400 millió eurót különítenek el a Meteor nagy hatótávolságú légi-harc rakéták megvásárlására és a görög arzenálban már meglévő fegyverek (MICA, SCALP és Exocet) időszakos karbantartási munkáinak finanszírozására. Jelenleg ezeket a fegyvereket a Mirage 2000 és a Mirage 2000-5 harci gépek hordozzák, és a Rafale-ok bevethetik majd őket. A megrendelt tizennyolc repülőgépből tizenkettő a Francia Légierő állományából származik majd. Ezekből tíz együléses és kettő kétüléses lesz. Az első hat használt Rafale leszállítását a szerződés aláírásától számított hat hónapon belül meg kell kezdeni. Így az első Rafale tehát a jövő év közepe táján megérkezhet Görögországba. A további szállítás havonta egy repülőgép ütemben történik.
A vadonatúj gyártású példányok szállítása húsz hónappal az első használt repülőgép-tétel megérkezése után megkezdődik, szintén havonta egy repülőgéppel. Végül, huszonhat hónappal a szerződés aláírása után, a másik hat használt vadászbombázót is leszállítják. Az új és használt repülőgépek keverékét Athén a költségek csökkentése miatt választotta. A franciák nyolc új és tíz használt gépet ajánlottak, de Görögország hat újat és tizenkettő használtat igényelt. A használt példányokat 2012–2018-ban szállítottak le a Francia Légierőhöz, F3-O4T változatban. Ezek AESA RBE2 radarral vannak felszerelve, és képesek SCALP EG csapásmérő robotrepülőgépek bevetésére, de nem képesek hordozni a Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakétákat. Várható azonban, hogy a szállítást megelőzően a jelenlegi F3-R szintre történik majd meg a korszerűsítésük. Gyaníthatóan a Rafale-ok a korszerűsítésre nem került görög Mirage 2000-ek pótlására kerültek megvásárlásra.
Megrendelték az Orosz Légierő részére az első tíz Iljusin IL-78M-90A légi üzemanyag-utántöltő repülőgépet december 18-án. A típus első repülését még 2018. január 19-én hajtotta végre. A PS-90А-76 új generációjú, magas kétáramúságú sugárhajtóművel ellátott típus zaj-és károsanyag kibocsátása is csökkent, de ugyanilyen fontos, hogy a takarékosabb üzemnek köszönhetően a fogyasztás is csökkent 12-14%-al, így növelve a lerepülhető távolságot, vagy az átadható üzemanyag mennyiségét. Moszkva 2027 végéig legalább 14 darab új tartálygép beszerzését tervezi végrehajtani.
Az előző mondatban szereplő legalább szót 2018 augusztusában megerősítették az orosz Védelmi Minisztériumból származó értesülések is. Ott ugyanis a repülőcsapatok gördülékeny kiszolgálása érdekében több mint 30 darab Iljusin Il-78M-90A hadrendbe állítását tartanák szükségesnek. A gyártást az Aviastar uljanovszki üzeme végzi. A levegőben az egy-egy szárny alatti, illetve a törzsvégbe épített szintén egy hajlékonycsöves rendszerrel történhet az üzemanyag átadása, míg a földön egyszerre négy repülőgép tankolható az Iljusin IL-78M-90A-ból. Az IL-78M-90A a tehertérben elhelyezett 18183 literes tartály segítségével összesen 28 tonna üzemanyagot hordozhat. Némi átalakítást követően a tartály eltávolításával az IL-78M-90A alkalmassá tehető szállító feladatok ellátására is.
Várhatólag még ebben az évben elkezdődik majd a következő generációs nagy hatótávolságú orosz bombázógép, a PAK-DA hajtóművének próbapadi vizsgálata. Az erőforrást a Kuznyecov tervezőintézet készítette el, részletes adatok nem került napvilágra róla. Ettől az évtől már folyik az első PAK-DA csökkentett észlelhetőségű bombázógép építése Oroszországban. Ezt a tevékenységet legutóbb 2019-ben szerették volna elkezdeni. Mostanra a Tupoljev tervezőiroda teljesen befejezte a típus megalkotását, ezt jelenleg 80-as gyártmányként hívják, illetve illetik még a Courier néven is. Ez futárt, idegenvezetőt és útikalauzt is jelent. Az első gép építési státuszáról eltérő hírek érkeztek 2020 májusának végéig, egyesek szerint már folyamatban volt a pilótafülkét magába foglaló szekció készítése.
Annyi egyértelmű az első példánnyal kapcsolatban, hogy 2021 végére el kell készülnie. Az Izvesztyija orosz lap értesülése szerint a PAK-DA bombázógép sorozatgyártása 2027-től veheti majd kezdetét. A géppel 2023 áprilisától kezdenék el a berepülést, ami gyorsan haladna, hiszen a meglévő szerződés előírja a bombázó három prototípusának elkészítését. Ezt követően a rendszeresítést megelőző állami tesztekre 2026 februárjától kerítenének sort. A PAK-DA-val szemben elvárás a Tu-160-nál nagyobb repülési idő és fegyverterhelés is. Várhatólag 30 órán át is a levegőben tud majd tartózkodni, 30 tonnányi fegyverterhelést cipelve. 2017-ben a PAK-DA első prototípusainak repülési próbáit 2025-re várták, míg a gyártás elindítását 2028-2029-ra prognosztizálták.
Év vége előtt újra cikkeztek a Mikojan–Gurjevics tervezőiroda új harci gépéről, a MiG-41-ről. A PAK-DP névvel is illetett tervezeten már 2013 óta dolgoznak, első felszállását 2023-ra várják, a tesztekkel két év alatt végeznének, így a típus 2025-től már szolgálatba is állhatna. Ez egy a hatodik generációs, együléses, egy hajtóműves hiperszonikus repülőgép lesz, amely képes lesz bevetésre elindulni legénység nélkül is. A MiG-31 Foxhound nehézvadászok utódtípusának az északi terültek még jelenleg is ritkának mondható a repülőtér hálózat miatt nagy hatótávolsággal kell majd rendelkeznie. A MiG-41 hiperszonikus sebességgel fog tudni repülni (4000-4500 km per órás sebességig), 1500 kilométeres hatótávolsággal fog bírni, és akár 100 kilométeres magasságig is felemelkedhet majd rendeltetésszerűen. A csökkentett észlelhetőségű nehézvadász képes lesz nagy mennyiségű fegyverzet (Kindzsal, R-37, KS-172) belső hordozására, továbbá hiperszonikus rakéták megsemmisítésére is. Légi és űri célpontok ellen a MiG-41-es még egy lézerfegyverrel is el lesz látva.
Közel két éves tárgyalási időszak után, Tunézia megállapodást írt alá Törökországgal felfegyverezhető pilóta nélküli repülőgépek megvásárlásáról. Ennek értelmében a Turkish Aerospace Industries (TAI) által gyártott Anka-S típusú repülőgépből három példányt vásárolnak meg három földi irányítóállomással együtt, körülbelül 65 millió euróért. Fontos megemlíteni, hogy a vásárlás finanszírozását a Türk Eximbank biztosítja, amely Tunéziának kölcsönöz hitelt, így a jövőben várható még megrendelés a típusra. Az Anka-S drón, 200 kilogrammos hasznos terhelhetőséggel és több mint 24 órás repülési idővel rendelkezik, 200 kilométer per órás utazósebesség mellett. Képes akár nyolc Cirit 70 rakéta, vagy négy 22,5 kilogrammos MAM-L könnyű lézerirányítású bomba hordozására.
Nigériában eladásra kínálnak számos Mikojan–Gurjevics MiG-21-et. A légierő számára feleslegessé vált Fishbed-ek között megtalálható öt együléses MiG-21MF vadászgép, 250 és 469 óra közötti repül idővel, négy kétüléses MiG-21UM harci gyakorlógép 199-től 547-ig terjedő repült órával, és tizenegy együléses MiG-21bisz repülőgép is 43–165 levegőben töltött órával. Mindezek mellé kínálnak még 15 darab hajtóművet is, amelyek az állítás szerint újak, továbbá számos pótalkatrészt is. A Nigériai Légierő 1975-ben 24 MiG-21MF és hat MiG-21UM repülőgépet szerzett be a Szovjetuniótól. Az elhasználódás miatt ez a flotta az 1980-as évek közepére lecsökkent (12 MiG-21MF és 5 MiG-21UM), ezért további 13 MiG-21bisz és 2 MiG-21UM repülőgépet rendeltek meg.
Az eladásra kínált példányok az 1990-es évek eleje óta nem repültek, tárolásuk a szabad ég alatt történt a kelet-nigériai Makurdiban. 2004 közepén jelentések érkeztek arról, miszerint egy orosz-izraeli konzorcium felajánlotta mind a 23 megmaradt nigériai MiG-21-es átalakítását és szolgálatba állítását. Ehelyett azonban úgy tűnt, hogy Nigéria az izraeli Elbit és a román Aerostar együttműködésével létrejövő korszerűsítés mellett dönt. Ez azonban pénzügyi gondok miatt nem valósult meg. Végül Nigéria Kínához fordult, így a MiG-21-ek ottani továbbfejlesztése, a Chengdu F-7 került beszerzésre, majd a közelmúltban megrendelésre került a JF-17-es Thunder 3 példánya is.
Végrehajtották első repüléseiket az elsőnek elkészült katari NHIndustries NH90-es helikopterek. A NFH haditengerészeti változat 2020. december 17-én repült Olaszországban, míg a szállító TTH első példánya december 18-án Franciaországban. A Katar által megrendelt 28 NH90-t (tizenhat TTH és tizenkét haditengerészeti NFH helikopter) tartalmazó szerződésben további tizenkettő is megtalálható opcióként, mindkét változatból hat-hat. A szállató TTH-k Franciaországban az Airbus Helicopters Marseille-i üzemében, míg az NFH-k Olaszországban a Leonardo velencei gyárában kerülnek legyártásra. A forgószárnyasok átadását 2021 vége előtt meg kell kezdeni és 2025 végéig be kell fejezni. Napjainkig a két NH90-es változatból már mintegy 430 darab került legyártásra, összesített repült idejük túllépte a 270000 repült órát.
Egyes hírek szerint Kínában már elkezdődött a továbbfejlesztett J-11B vadászbombázók sorozatgyártása. Az egyesek által J-11BG-nek nevezett Szu-27-es továbbfejlesztésről az első hírek még 2019-ben láttak napvilágot. Akkor az állami médiában jelent meg egy képanyag, amelyben az addigi fekete radardóm helyett világosszürke radardómmal ellátott J-11B-k voltak láthatók. Az akkori sejtések máig nem lettek megerősítve, így csak továbbra is jó eséllyel arról lehet szó, hogy továbbfejlesztésen esett át a fedélzeti rádiólokátor. Gyaníthatóan az eddig használt mechanikusan mozgatott radarantennával ellátott impulzus-Doppler üzemű lokátor került lecserélésre egy AESA, vagy egy PESA rendszerű berendezésre. Előbbit talán kizárhatja az, hogy a fotókon a radom elején mintha a pitot-cső látszódna, ez pedig kompatibilitási problémákat okozhat az AESA antennával ellátott radarral.
Kanadában keresni kezdték a CC-150 Polaris (Airbus A310) gépek utódjait. A 2027 márciusában nyugdíjba vonuló típust egy olyannal szeretnék leváltani, amelyik mindkét utántöltési megoldás használatára képes. Méghozzá annyi üzemanyagot szállítva, hogy egy négygépes rajt át tudjon kísérni az Atlanti-óceán felett repülve Európába. Továbbá képesnek kell lennie VIP, valamint egészségügyi szállítási feladatok ellátására is. A Kanadai Királyi Légierő (RCAF) öt CC-150 Polaris gépéből csak kettőt használnak légi utántöltésre. A nyilvánvaló jelöltek a Boeing KC-46A Pegasus és az Airbus A330 MRTT. Az ajánlatok előzetes értékelése várhatóan 2021 tavaszán fejeződik be, ezt követően a kormány tárgyalásokat kezd a kiválasztott ajánlattevővel az ajánlat véglegesítéséről. A szerződés aláírását 2022-re, a szállítások megkezdését 2025-re tervezik.
December 19-én az amerikai hadsereg sikeres tesztet hajtott végre az XM1299 önjáró tarack prototípusával, amely három M982A1 Excalibur lövedéket lőtt ki 70 kilométerre lévő célpontra. A lövészetre az arizonai Yuma lőtéren került sor. Az egyik lövedék közvetlenül a célba csapódott be, míg másik kettő a kijelölt pont közelében. A tesztekhez egy átépített M109A7 Paladin tarackot használták, amely egy 155 milliméteres XM907 ágyút kapott, 58-as kaliber hosszúsággal. Az XM1299-et eredményező ERCA (Extended Range Cannon Artillery) program keretén belül, az eddig meglévő 30 kilométeres lőtávot szeretnék tovább növelni a 155 milliméteres tüzérségi eszközökön.
A 70-100 kilométeres lőtávolság elérése nem álom, mivel jelentős változtatásokat eszközöltek több helyen is. Az első mindjárt a csőhossz, ami 183 centiméterrel növekedett meg, lehetőséget biztosítva így a lőporgázok gyorsítóképességének még jobb kihasználásához. Változott a csőszájfék és a hátrarúgást csillapító rendszer is, így az M109-en alapuló önjáró tarackágyú 454 kilogrammos tömegnövekedést volt kénytelen elkönyvelni a 70 kilométeres lőtávolság megvalósulásának áraként. A további 30 kilométernyi hatótávolság elérésében már egy továbbfejlesztett lőszert fognak alkalmazni. Az optimista tervek azt feltételezik, hogy 2023-ra tizennyolc XM1299-ből (amelyeket szolgálatban M109A8-nak hívnak majd) álló század léphet szolgálatba.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
Westland WG-13 Super Lynx Mk.88A
General Dynamics F-16D Fighting Falcon
De Havilland DH-115 Vampire T.55
Aérospatiale SA 318C Alouette II
Alenia Aermacchi C-27J Spartan
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
Kellemes karácsonyi ünnepeket!
Catégories: Biztonságpolitika
2020.12.19
Aláírásra került az az izraeli-román szerződés, melynek értelmében az Elbit Systems fogja korszerűsíteni Románia IAR-99 Soim sugárhajtású kiképzőgépeit. A hozzávetőleg 27 millió dollár értékű szerződésben szereplő munkák négy év alatt kerülnek végrehajtásra, továbbá a megállapodás logisztikai támogatást tartalmaz. A szerződés értelmében az Elbit Systems az IAR-99 Standard repülőgépeket korszerű fedélzeti rendszerekkel és képzést támogató, virtuális repüléstechnikai rendszerekkel is ellátja. A korszerűsítés után a kiképzésen felül a Soim-ok alkalmasak lesznek közeli légi támogatásra és légi harc megvívására is. Ez a korszerűsítés megkönnyíti majd a román pilóták képzését, olyan fejlett vadászrepülőgépek esetébe is, mint az F-16-os. Jelenleg a Román Légierő körülbelül 18-20 IAR 99 repülőgépet üzemeltet, amelyek közül 11 a továbbfejlesztett IAR-99C Șoim változatból az évek folyamán 3 gép került veszteséglistára. Az IAR-99TD nevű korszerűsített verzió jelenleg fejlesztés alatt áll. A prototípus várhatóan 2022-re készül el. 2020 közepén már cikkeztek a tervezett IAR-99 korszerűsítésről, akkor a hírek egy 100 millió dolláros megállapodás lehetőségéről szóltak, ami 10 gépet érintett volna: Az új így létrejövő új alváltozat az IAR-99SM jelzést kapta.
A Német Légierő nemrégiben átvette a 36. Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépét is. November végéig összesen 94 darab A400M került ki a gyárból, a hírben szereplő 54+36-os lajstromszámú példány lett a 95. Ebben az évben várhatólag még Belgium számára is átadnak egy A400M-et. Ez év október végéig az A400M-ek több mint 85000 repült órát gyűjtöttek össze. A helikopterek légi üzemanyag-utántöltését lehetővé tevő képesség realizálása jelenleg is folyik, ez várhatólag 2021-ben fejeződik majd be. Jelenleg a megrendelt szállítógépekből Németország az 53-ból 36-ot, Franciaország az 50-ből 17-et, Nagy-Britannia a 22-ből 20-at, Spanyolország a 27-ből 8–at, Törökország a 10-ből, 9-et vett át. Luxemburg és Malajzia esetében az 1, illetve a 4 gépre szóló megrendelés teljesítésre került, míg Belgium 7 A400M-jéből hamarosan átadásra fog kerülni az első gép, amelyik első repülését július 30-án teljesítette.
Nagy harc vette kezdetét Németországban a légierő következő megrendelésének az elnyerésért. A nukleáris csapásmérés és az elektronikai harc, illetve a rádiólokátorok megsemmisítése okán a helyi döntéshozók szemében is egyre inkább elfogadottabbá kezd válni az Egyesült Államokból beszerzendő Boeing F/A-18E és EA-18G gépekkel vegyessé váló Eurofighter állomány a Panavia Tornado-k kivonását követően. Tény, a Boeing F/A-18E/F Super Hornet napjainkra kiforrott, megbízható, harctéren bizonyított típusnak számít, és az USA haditengerészete is számít még rá az elkövetkező évtizedekben. Másik oldalon a hazai ipar támogatását is jelentősen elősegítő Eurofighter továbbfejlesztés áll. A 2019-es év végén napvilágot látott elképzelés szerint Németország Eurofighter flottája 2022-től kapja meg a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorait. A típuson 2007 óta folynak repülési tesztek ezzel a radarral. Ráadásul ezek a berendezések teljesen új sárkányokba fognak kerülni. Berlin egyik tervében ugyanis az is szerepel, hogy a 38 darab meglévő Tranche 1-es korai Eurofighter gépét a jelenlegi legkorszerűbb Tranche 4 változatokkal fogja pótolni a Project Quadriga nevű program keretében 5,4 milliárd euró ellenében. A távlati német tervekben összesen 110 darab Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor beszerzése kezd körvonalazódni, de ez nem jelent ugyanennyi új Eurofighter-t. Ugyanis a Tranche 2-es széria gépeit szeretnék majd felszerelni a jelentős többletet képviselő mennyiséggel.
2020 márciusának végére egy újabb, kompromisszumos elképzelés jelent meg német híroldalakon. Ezek szerint a jelenleg még 93 darabos mennyiségben hadrendben lévő Tornado-k helyébe 78-90 darab Eurofighter (a régi Tranche 1 Eurofighter-ek pótlására is), 30 darab F/A-18E/F Super Hornet és 15 EA-18G Growler léphetne. Az első példányok eme gépek közül 2025-ben kerülnének átadásra, így a Tornado-k 2030-ban történő kivonására már hadrendben állhatna egy részük. Az amerikai gépek egyrészt a rádióelektronikai harcban lennének használva (EA-18G Growler), másrészt NATO követelménynek eleget téve háborús helyzetben a legújabb B61-12 nukleáris bombákkal (F/A-18E/F Super Hornet) kerülhetnének bevetésre. Mind az európai, mind az amerikai gyártó kivitelezhetőnek tartja gépeinek módosítását az atombomba bevetésére, mivel jelenleg erre egyik típus sem képes, de 3-5 év alatt ez a képesség megteremthető lenne. Meg nem erősített hírek szerint az amerikai gépek azért vannak még jelen a német védelmi miniszter elé került tervben, mivel a német döntéshozók nem bíznak a Eurofighter sikeres továbbfejlesztésében. 2020 decemberében az Airbus előrukkolt egy újabb továbbfejlesztési szinttel, amit Tranche 5-nek neveztek el.
A Tranche 5 képességei a gyártó szerint szükségtelenné fogja tenni az EA-18G Growler-ek beszerzését. 85 darab ilyen gépet képzel el az Airbus német felségjellel, továbbfejlesztett DASS (Defensive Aids Sub System) önvédelmi rendszerrel, valamint Eurojet EJ200 sugárhajtóművekkel. A fedélzeti rendszerek is modernizálásra kerülnének, valamint a pilótafülke műszerfala is jelentősen átalakulna. Itt az eddigi három képernyő feladatát egy 20,3×50,8 centiméteres érintőképernyő venné át. Ezen már dolgozik is a Collins Aerospace németországi leányvállalata Heidelbergben. Az MFD-4820 jelzésű kijelző nagy fényerővel fog rendelkezni és az éjjellátó szemüveggel való működésre is képes lesz. Úgy tervezték, hogy nyomásérzékeny legyen, ezért a szokásos pilótakesztyűvel is használható lesz. Ezenkívül a virtuális kapcsolók csak azután reagálnak, hogy a pilóta levette az ujját a gombról, ami megkönnyíti a képernyő használatát manőverezés, vagy turbulencia közben. Az új kijelző kiszolgálását a többi fedélzeti rendszerrel együtt új számítógép fogja végezni, ezt szintén a Collins Aerospace fejleszti ki. Ez a computer a Tranche 4 Eurofighter-ben használton alapul, teljesítményének növelése alkatrészcserékkel lesz könnyedén megvalósítható. Azt még nem tudni, hogy a Tranche 5 a nagyfokú korszerűsítés ellenére létezik-e majd kétüléses változatban, vagy sem.
A Boeing átadta az utolsó CH-47F Chinook szállítóhelikoptert is a Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmachtnak = KLu,) részére Huntsville-ben. 2016-ban Hollandia 14 CH-47F Chinook-ot vásárolt, majd 2017-ben a holland védelmi minisztérium megállapodást írt alá hat régebbi CH-47D Chinook helikopter korszerűsítésére a legújabb F-modell konfigurációra, biztosítva a rendszerek egységességét az így már 20 darabos Chinook flottájukban. Az új helikopterek várhatólag 2045-ig hadrendben maradhatnak. A 14 holland CH-47F Chinook Európába történő átszállítása a koronavírus miatt késik.
Finnországban átadták a második korszerűsített HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádot is december 11-én. Ez éppenséggel a hajóosztály névadó egysége a HAMINA (80) volt. Az elsőnek modernizált hajó a TORNIO (81) volt, ezt még 2020 januárjában adat át a Patria. A következő rakétás-gyorsnaszádon is dolgoznak már, ez a HANKO (82) lett, míg utolsóként a PORI (83) fog elkészülni 2021 végére. A Flotilla 2000MLU program keretében az egységek korszerűsítésének fő célja az élettartam meghosszabbítása legalább az 2030-as évekre, de a fegyverzet is lecserélésre kerül. A tengeralattjárók elleni harcra Saab TP45-ös típusú torpedó helyett azonban a korszerűbb TP47-es kerül majd rendszeresítésre Finnországban 2023-tól kezdődően.
A TP47 egy könnyűsúlyú torpedó, amelyet kifejezetten a tengeralattjárók elleni műveletekhez fejlesztettek ki a sekély part menti vizekben. Sokoldalú tulajdonságai miatt rendkívül jól alkalmazható a Balti-tenger és a finn partok közelében is, így egyértelmű volt a megrendelése. Az első próbaindításra még 2020 augusztusában kerítettek sort, ezt éppenséggel pont a TORNIO-ról hajtották végre. A felszín alatti célok felderítését a Kongsberg ST2400 VDS szonárja végzi. A hajók elleni RBS 15Mk2-es robotrepülőgépeket a 150 kilométeres hatótávolságú Gabriel V Advanced Naval Attack Missile váltja fel SSM2020 helyi jelöléssel ellátva. A mindössze 250 tonnás vízkiszorítású HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádok esetében ezek a változások jelentős tömegnövekedést eredményeztek, így az 57 milliméteres Bofors Mk 3-as gépágyúkat 40 milliméteres ugyancsak Bofors gyártmányú 40 milliméteres gépágyúkra cserélik le. Továbbá a hajók rendelkeznek egy Saab Trackfire távirányított fegyverállvánnyal is, amelyre egy 12,7 milliméteres géppuska van felszerelve.
A HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádok egy korábbi korszerűsítése során a dél-afrikai Denel Dynamics Umkhonto légvédelmi rakéták felszerelése történt meg. A Dél-Afrikában már több mint 10 éve szolgálatba lépett légvédelmi rakétára elsők között a finnek figyeltek fel. Ők a balti szigetvilág környezetében jobban teljesítő MkII-es változatot hozták létre egy érzékenyebb infravörös kereső integrálásával. Az Umkhonto MkII mind a négy HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádon és két HAMEENNMAA-osztályú aknaszedőn is hadrendben áll. Az eredetileg 125 kilogrammos indulótömegű és 12 kilométeres hatótávolsággal bíró rakétából már elkészült a 20 kilométeres hatótávolságú variáns. Ennek a hatótávolságát növelték meg egy leváló, az infravörös keresőfej előtti burkolatnál sokkal aerodinamikusabb kialakítású orrkúp alkalmazásával. Ez nem okoz az érzékelő számára gondot, mivel az csak a repülés végfázisában aktivizálódik, nagyjából 3 kilométernyire a célponttól. Az 5 kilogrammnál könnyebb orrkúpot piropatronokkal választják szét két részre és ezek így válnak majd le az Umkhonto EIR infravörös önirányítású légvédelmi rakétáról, ami így már 25-35 kilométeres hatótávolsággal bír.
Különleges festést kapott egy BAe Hawk sugárhajtású kiképző repülőgép Finnországban a Midnight Hawks bemutató kötelék egyik gépe, a HW-353-as mellett. A HW-340-es teljes egészét beborító szép festésre az okot az szolgáltatta, hogy a típus immáron 40 év szolgál az országban, mint a francia Fouga Magister-ek utódja. A beszerzésről 1977-ben állapodtak meg a felek, ezt követően az 50 darab Hawk Mk.51-ből négyet még Nagy-Britanniában készíttek el, majd a fennmaradó 46-ot Finnországban szerelték össze. Az első Hawk Mk.51-es 1980. december 16-án érkezett meg az országba. Egy 1990-es döntésnek köszönhetően az állomány 7 darab Hawk Mk.51A-val gyarapodott 1993 októberében. 2007-ben további 18 darab Mk.66-os változat került megvásárlásra Svájcból. Ezekért a használt példányokért akkor 41 millió eurót fizetett ki Helsinki, amely összeg abban az időben megfelelt két új Hawk árának. A Finn Légierő jelenleg 32 teljesen modernizált Hawk-ot használ, amelyek 2030-ig repülhetnek. Ezek közül 16 darab Mk.66, 7 Mk.51A és 9 Mk.51 variánsként került megvásárlásra.
December 15-én a svéd parlament (Riksdag) zöld utat adott az ország légierejének növelésére. Ennek keretén belül Uppsalában fel fogják állítani az F16-os repülőezred. Az egység 1986-tól 2003-ig repült a JA37 Viggen-el, amikor is feloszlatták. Ez a munka várhatólag 2022-re fog befejeződni és a két századdal rendelkező repülőezred 2025-re éri majd el a bevethetőségét. A jövőben a Flygvapnet, vagyis a Svéd Légierő vonatkozásában négy századnál használnák a Saab JAS39E Gripen vadászbombázókat, míg másik két század a régebbi gyártású JAS39C/D Gripent repülné. Jó eséllyel az Uppsala-i alakulat is ez utóbbi típust használná. Jelenleg Svédország 60 Gripen E-t rendelt meg.
Továbbra is Svédországban maradva meg említeni, hogy december 16-án a haditengerészet részére visszaadásra került a GOTLAND-osztály 1997-ben szolgálatba állított HSwMS UPPLAND tengeralattjárója. Az élettartamának felénél esedékes korszerűsítés után fedélzetén már megjelentek a következő hajóosztály, az A26-os rendszereinek egyes alkotóelemei. Itt az egyik legfontosabb fejlesztést a SAAB Kockums Stirling Mk3-as meghajtórendszer beépítése jelentette a tengeralattjáróba. Ez a folyékony oxigént és dízelolajt használó erőforrás elődjeihez képest nagyobb hatásfokkal üzemel, valamint a korszerű elektronikai ellenőrző és vezérlőrendszerek is megjelentek rajta. Beépítésre került a Kongsberg SA9510S szonárja és az Exelis ES-3701 elektronikai hadviselési rendszere is. A tengeralattjáró korszerűsítésének egyik ugyanilyen fontos tényezője volt a hűtési kapacitás növelése. Ez csak úgy volt megvalósítható, hogy a tengeralattjárót a torony mögött nagyjából 4 méterre kettévágták és betoldottak a törzsébe egy nagyjából 2 méteres darabot, ami a hűtőrendszereket foglalja magába. A 25 fős legénység elhelyezési körletében is alapos felújítások folytak, de az érzékelők és a harcvezető rendszer is teljesen megújult, valamint a periszkóp is lecserélésre került egy optronikus árbócra. Ugyanilyen korszerűsítésen esett át majd két évvel ezelőtt a GOTLAND nevű testvérhajó is, amely ez év májusában lépett újra szolgálatba. Jelenleg még nem tudni, hogy a GOTLAND-osztály harmadik egységén, a HALLAND-on mikorra tervezik a testvérhajókon már végrehajtott beavatkozások megejtését.
Ideiglenes jelleggel beszüntette repüléseit a Brit Hadsereg 673. százada. Az Apacs harci helikopterekre átképzést végző egység nyolc AH.1-es verziójú gépet tulajdonolt. Mivel a legújabb Boeing AH-64E Apache Guardian (Apache AH.2) változat már megjelent az országban, így az oktatást végző alegységnél is eljött az idő a típusváltásra.
Túl van az első indításokon az MBDA MMP (Missile Moyenne Portée = közepes hatótávolságú rakéta) páncéltörő rakéta a különleges erők számára tervezett Arquus Saber járműről. A teszteket a dél-franciaországi Provence-i Canjuers gyakorlótéren hajtották végre. Az első rakétával a cél befogását még az indítás előtt hajtották végre, és maga a célpont 3500 méter távolságra volt. A próbát azzal tették még valósághűbbé, hogy az indítás után a jármű rögtön mozgásba is lendült. Az MMP automatikus üzemmódban, az irányzó beavatkozása nélkül megtalálta és megsemmisítette a célt. Ugyanez vonatkozott más kísérletekre is, ahol különféle harci forgatókönyveket szimuláltak, ideértve az álló helyzetű és a mozgó célpontra történő lövéseket is. Az MMP indítására akkor is sort kerítettek, miközben az Arquus Saber mozgott.
A Francia Haditengerészet egy bérelt Antonov An-124 típusú repülőgép segítségével vizsgálta meg és dolgozta ki az NH90 Caiman haditengerészeti helikopterek légi szállítási eljárását az ukrán tervezésű típuson. Érdekesség, hogy akárcsak a szárazföldi erők által használt TTH típus esetében a főrotorlapátok mellett egy egyik farokrotorlapát is leszerelésre kerül a Caiman esetében a légi szállításhoz, így csökkentve a gép teljes magasságát.
Érdekes színvilágú rejtő színekkel fotózták le az első C-27J Next Generation szállító repülőgépet leszállás közben Caselle-ben, 2020. december 16-án. Ezt az első C-27J NG-t egy továbbra sem ismert megrendelő részére gyártották le. Ez az NG konfiguráció új pilótafülke-kijelzőket, időjárási radart, modern navigációs és kommunikációs berendezéseket, valamint finomított aerodinamikai megoldásokat is tartalmaz a jobb működési hatékonyság és a még jobb teljesítmény érdekében. Ezt az új alapkonfigurációt utólagos felszerelésként kínálják majd azoknak a jelenlegi üzemeltetőknek is, akik korszerűsíteni kívánják a már meglévő C-27J gépeiket. A gép felületét borító színvilág alapján a még rejtélyes megrendelő Türkmenisztán, vagy Marokkó is lehet, ahol a légierő gépein látható hasonló tónusú sötét és világosbarna színeket felvonultató kamuflázs. A folttérkép alapján az utóbbi valószínűsíthető inkább. Marokkó már rendelkezik a C-27J Spartan 4 példányával, míg Türkmenisztán esetében csak a helyszíni bemutatásig jutott eddig az olasz gép, amire 2018 májusában kerítettek sort.
Oroszország tárgyalásokat kezdett a potenciális vevőkkel a Szuhoj Szu-57-es Felon vadászbombázóról. Amellett, hogy az oroszok is vizsgálják egy kétüléses verzió alkalmazhatóságát, a mostani tárgyalásokon is felvetődött egy kétüléses verzió létrehozásának lehetősége.
Következő év elején fogják majd lefolytatni a Sprut-SDM1 modernizált páncélvadásszal a hideg égövi teszteket. Legutóbb az ejtőernyősök számára tervezett járművet a szubtrópusi környezetben vizsgálták meg és az úszási képességet vizsgáló állami próbákat végezték el. A Fekete-tengeren a Sprut-SDM1 kiváló úszási jellemzőket tudott felmutatni és a szubtrópusi környezetben is kiállta a próbát, ahol a levegő hőmérséklete elérte a +40 fokot. A 2015-ben bemutatott páncélos a BMD-4M futóművével és 500 lóerős UTD-29-es mindenevő dízelmotorjával, továbbá korszerű infravörös célfelderítő és célzórendszerrel lett ellátva. Fegyverzetét egy 2A75-ös 125 milliméteres simacsövű löveg és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres PKTM géppuska alkotja, illetve a torony tetején egy távirányított állványon egy másik PKTM 7,62 milliméteres géppuska nyert elhelyezést. A löveg töltését automata végzi. A Volgográdi Traktorgyárban kifejlesztett Sprut-SDM1 páncélvadász legénysége 3 fő, tömege 18 tonna, szárazföldön 70, vízben 7 kilométer per órás sebesség elérésére képes.
Várhatólag még a 2020-as év vége előtt átadásra fog kerülni az első két, Moszkva által megrendelt Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopter. A típus sorozatgyártása pár hónapja már kezdetét vette, ennek köszönhetően a 2021-es évben további három kerül majd az orosz hadsereg állományába. A kormánnyal kötött 2019-es szerződés értelmében 2027-ig 98 ilyen harci forgószárnyast kell majd leszállítani. Ezeken a helikoptereken a továbbfejlesztett profilú kompozit főrotorlapátok lesznek megtalálhatók. Ezek az egyfokozatú présöntéssel, egy új gyártási technológiával lettek megalkotva, és a modern aerodinamikai jellemzőknek köszönhetően növelik a helikopterek által elérhető végsebességet, valamint csökkentik a vibrációt is. A tökéletesített Mi-28NM, mely a Mi-28N harci helikopter továbbfejlesztett változata, jelentősen eltér az elődjétől, mivel módosított törzzsel, továbbá korszerűsített hajtóművekkel rendelkezik. Személyzete a sisakkijelző mellett alkalmazhatja az rotoragy fölött elhelyezett N025 radart is. 2019 márciusának elején nem tűnt egyszerűnek a Mi-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út, ugyanis a hadsereg túl magasnak tartotta a gépek árát, ezért nem rendeltek még belőle. A megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következett be a folyamatban. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat megtételére a beszerzés véglegesítése előtt. Később pedig arról szóltak a tudósítások, hogy Szíriában, a Hmeymim légibázison volt megfigyelhető a Mil Mi-28NM harci helikopter prototípusa. Az Izvesztyija hírügynökség információi szerint az orosz hadsereg meg akarta vizsgálni a helikopter új berendezéseit, ez alatt leginkább a rotoragy fölé szerelt rádiólokátort értették. Az elmúlt időszakban szintén javítottak a személyzet sisakkijelzőjén, a hajtóművön, a Mi-28NM kommunikációs rendszerein, amik szintén alapos ellenőrzésre szorultak. Gyaníthatóan a gép fegyvereit is tesztelték a szíriai sivatag magas hőmérsékletében és porviharaiban.
Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható és az eddigiektől eltérő nagyobb méretű porkiválasztó is megfigyelhető volt a típuson. Az új variáns vezethetőségi szempontból könnyebben irányíthatóvá vált, de az új fejlesztésű rotorlapátok az új erőforrással együtt megnövelték az elérhető sebességet is. Az új rotorlapátok nagyobb emelőképességet képesek biztosítani magas hőmérsékleti viszonyok, illetve nagy tengerszint feletti magasságon is. A Mi-28NM megtartja a régebbi 9M-120-1 Ataka-VM irányított rakétákat is, de az N025-ös rádiólokátornak köszönhetően a 9M123M Krizantém (AT-15 Springer) kombinált lézeres/radaros irányítórendszerrel ellátott rakéták is megjelenhetnek a fegyverzetében. Ezekből megalkották a páncélosok elleni változat mellett az élőerő ellen hatásos F jelzésű thermobarikus, valamint a légi célok ellen használható VM variánsokat is.
Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát is fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz, és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja a becsapódás helyét. Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoztak eddig, nem zárható ki, hogy a több mint 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm.
Befejeződött 84 újonnan épített F-15SA (Saudi Advanced) vadászbombázó leszállítása Szaúd-Arábiába december 10-én. A 2010-ben megrendelt gépekért 29 milliárd dollárt fizetett ki Rijád. Az első F-15SA 2013-ban repült, a típus új elektronikai hadviselési csomaggal, fly-by-wire kormányrendszerrel, két további felfüggesztési ponttal ellátott szárnyakkal, erősebb hajtóművekkel és Raytheon AN/APG-63(V)3 AESA antennájú rádiólokátorral, korszerű pilótafülkével és sisakkijelzőkkel is rendelkezik. Az újépítésű SA-k mellett Szaúd-Arábia az összes régebbi (66 darab) F-15S repülőgépét is az új F-15SA szabványra építi át. Az ország 70 átalakító készletet vásárolt ezen repülőgépek számára.
Indiában tovább színesedhet a légtérfelderítő repülőgépek palettája. A már meglévő 3 darab izraeli segítséggel módosított Iljusin Il-76 Phalcon, és a kisebb méretű, helyi elektronikával ellátott két Embraer EMB-145 Netra (Szem) légtérfelderítő repülőgép mellé egy harmadik típus is megérkezhet pár év múlva. India ugyanis egy 10,5 milliárd dolláros nagyságrendű projekt beindítását tervezi, amely hat légtérfelderítő repülőgép kifejlesztését eredményezi majd. A hazai fejlesztésű, 360 fokos lefedettséget biztosító AESA antennájú rádiólokátorral ellátott gépek hordozóplatformjául az Airbus A320-as típusát szemelték ki. Magukat a gépeket az Air India flottájából vennék át és helyben végeznék el a szükséges szerkezeti megerősítéseket és átalakításokat is. A tervezés és az átalakítás a berepüléssel együtt 4-7 évet is igénybe vehet majd. Az új projekt, valójában egy korábbi terv átdolgozása, amely szerint az AESA radart két új Airbus A330-as repülőgépre kell felszerelni. A hat A320-at érintő terv állítólag sokkal költséghatékonyabb lesz, mint az A330-okon alapuló. Már a 2019-es év első felére nyilvánvalóvá vált, hogy India költségvetési okok miatt nem tudja kifejleszteni és szolgálatba állítani az Airbus A330-on alapuló radargépét. Az A320-on alapuló költségvetést az Indiai Légierő és az Indiai Védelmi Kutatási és Fejlesztési Szervezet, a DRDO közösen állná. A legutóbbi felmérés szerint az Indiai Légierő számára összesen tíz darab légtérfelderítő repülőgép szükségeltetne feladatainak maradéktalan ellátására.
Dél-Koreában a Sikorsky MH-60R Seahawk helikoptert választották az ország haditengerészete számára. A mintegy 878 millió dollár értékű szerződést várhatóan ez év végéig alá fogják írni. A most kiválasztott 12 forgószárnyas 2025 végéig meg fog érkezni a nyolc darabos mennyiségben még 2012-ben megrendelt AgustaWestland AW159 Wildcat helikopterek mellé.
Az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) 77-es repülőszázada a Williamtown bázison 2020. december 11-én búcsút vett az F/A-18A és az F/A-18B Hornet vadászbombázóktól. A század 1987 júniusában kezdett hadrendbe állítani ezt a korai változatot, amelyet több modernizációt követően 33 évig repült. A búcsúrepülésen nyolc F/A-18A és egy F/A-18B emelkedett fel a levegőbe.
Két Patria AMVXP 8x8 páncélozott járművet küldtek Finnországból Japánba tesztelési célokra. Ezek a járművek a Japán Védelmi Minisztérium által a szárazföldi haderő számára beszerzésre kerülő új gyalogsági harcjárművek tenderén vesznek részt. A távoli országba történő elszállításuk oka a jobb megismerést elősegítő teszteken való részvétel volt. A Patria bízik abban, hogy a Patria AMVXP megfelel majd az összes felmerülő követelménynek. Kiemelkedő mobilitása és védelme, valamint a teljesítménye és megbízhatósága révén a Patria AMVXP tökéletes bármilyen művelethez, bármilyen környezetben. A továbbfejlesztett AMVXP maximális tömege 30 tonna is lehet és erősebb, immáron 600 lőerős motorjának és továbbfejlesztett erőátvitelének köszönhetően. Hossza 8,40 méter, szélessége 2,80 méter, magassága 2,50 méter. A jármű nagyon magas szintű aknavédelemmel rendelkezik, így ellenáll akár 10 kilogramm tömegű TNT robbanásának is.
Kivonja a 2021-es évben 17 legöregebb Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus nehézbombázóját az USAF a jelenleg még 59 darabos szolgálatban lévő mennyiségből. A típus tervezése idején a túlélés záloga a nagy sebességű terepkövető repülés volt, amit a B-1B személyzetek rendszeresen gyakoroltak is. Azonban ez a repülési mód jelentősen megterheli a gép sárkányszerkezetét és rövidíti annak élettartamát. Jelenleg a B-1B repülőgépek egy része olyan állapotban van, hogy repülőgépenként több tízmillió dollárra lesz szükség ahhoz, hogy rövid távon visszatérjen a bevetésre képessé vált flottához, amíg a B-21 Raider szolgálatba nem áll. A légierő tisztviselői 17 strukturálisan leginkább elhasználódott B-1B kivonását javasolták 2021-ben, hogy a karbantartásra fordítandó dollárokat és a munkaerőt a flotta legegészségesebb repülőgépeire összpontosíthassák. Továbbá az USAF illetékesei fontolgatják, hogy ezt a repülési módot a jövőben megszüntetik a Lancer-ek esetében. Döntésüket segítheti, hogy a jelen és a jövő fegyvertárában számos olyan csapásmérő robotrepülőgép és rakéta alkalmazása lesz elérhető a B-1B számára, melyekkel nem kell majd túlságosan megközelíti a célpontot és az azt védő légvédelmi rendszereket sem. A jelent képviselő, majd 1000 kilométerre is elrepülő AGM–158B JASSM-ER (Joint Air-to-Surface Standoff Missile Extended Range) és a hajók elleni feladatra módosított, nagyjából feleakkora hatótávolságú AGM-158C LRASM (Long Range Anti-Ship Missile) mellett a jövőt a hiperszonikus eszközök jelentik.
Ezekből a B-1B általi szállítási kapacitása az LRASM esetében is 24 darab lesz, mivel a sárkány és a méret nem változott az AGM–158B-hez képest. Az amerikai légierő azt tervezi, hogy a Lockheed Martin AGM-183A ARRW hiperszonikus (5 Mach) rakétákat külső felfüggesztési pontokon is el fogja helyezni a Rockwell B-1B Lancer stratégiai bombázókon. A 17 géppel újból csökkenő mennyiségű B-1B flotta továbbra is hadrendben maradó 42 példányán így a forgó bombatárakat is felhasználva a 8 külső felfüggesztési pontnak köszönhetően, amelyeket még az AGM-86B csapásmérő robotrepülőgépek szállítására terveztek felhasználni, egyszerre 31 darab Martin AGM-183A ARRW hiperszonikus rakétával lesz felszerelhető. Ezekből a felfüggesztési pontokból az utóbbi időben csak egyet használtak rendszeresen, erre került felszerelése a Sniper célzókonténer. Az első körben mindössze egy századnyi, vagyis 18 darab B-1B-t érintene ez az átalakítás és átfegyverzés.
A korszerű fegyverzettel történő ellátását az teszi lehetővé, hogy 2020 szeptemberében befejeződött az Amerikai Légierő Rockwell B-1B Lancer nehézbombázóin az IBS (Integrated Battle Station) modernizációs program. A napjainkra szolgálatba maradó összes, vagyis 59 repülőgépet érintő korszerűsítés eredeti tervében még 76 példány átépítéséről volt szó, azonban a gépek mennyisége folyamatosan csökkent. A B-1B digitális harcmezőre történő lépését már egy teljes mértékben integrált adatátviteli rendszerrel oldották meg a Boeing-nél végzett fejlesztés során, ezért a helyzeti tudatosságot több nagyméretű kijelző beépítésével javították mind a pilóták, mind a védelmi és a támadó elektronikát kezelő operátorok számára. Így a célpontok koordinátáinak, de a képi információk vételének és adásának is lehetőségének biztosítottak a Lancer-ekben helyet foglalók számára. További újdonság, hogy egy új diagnosztikai rendszer is beépítésre került, így remélhetőleg csökkenni fognak az üzemben tartási költségek.
Az Oklahoma City közelében található Tinker légibázison folyó 975 millió dollárba kerülő modernizálás volt a típus történetében az eddigi legnagyobb előrelépést jelentő korszerűsítési program, amely 2012 végén kezdődött és 2020 szeptemberében fejeződött be. Az első korszerűsített Bone-t 2014. január 21-én vette át az USAF a Dyess légibázison. A további alkalmazási lehetőség kiterjesztését a minél gyorsabb reakcióidő jelenti, akár nagyobb távolságba történő áttelepüléssel és onnan történő tartós üzemeltetéssel kiegészítve. Ezt az F-22 Raptor vadászbombázók esetében a Rapid Raptor program keretében már megvalósították és hasonlóra törekednek a B-1B esetében is. Az első gyakorlatra már 2019 decemberében sor is került. Ekkor a texasi Dyess légitámaszpontról indult útnak két Lancer, míg a szükséges földi kiszolgálást végző személyzetet és az üzemeltetéshez szükséges eszközöket az Arkansas-i Little Rock bázisról érkező két Lockheed C-130J Super Hercules tehergép vitte a bombázók utánuk. A B-1B hadrafoghatósága a 2020-as év első hónapjaiban javult, a 2019-es évben volt olyan időszak, amikor csak mindössze hat gép volt bevetésre alkalmas állapotban. Jelenleg ez áprilisban már 25 Lancer-ről mondható el.
Érdekes megoldást szült az Amerikai Légierő költségeivel való takarékosság. Az egyik fő típusnak tekinthető Boeing F-15E Strike Eagle vadászbombázó esetében a cél a 2040-ig történő szolgálatban tartás. Ennek során a fedélzeti elektronika korszerűsítése mellett a szárnyak cseréjére is szükség van, hiszen 1990 óta a típus számos konfliktusban került bevetésre több tonnányi fegyverzetet hordozva. Az új szárnyak beszerzése persze nem olcsó mulatság és mivel az F-15-ös még jelenleg is gyártásban van, a szállítás sem oldható meg egyik napról a másikra. A megoldás a már legyártott, de még jelentős repült idővel rendelkező szárnyak beszerzése lett. Mégpedig Szaúd-Arábiából, ahol 66 darab régebbi F-15S vadászbombázó korszerűsítése folyik SA változattá. Ennek során új szárnyakat is kapnak a 22 éves átlagéletkorú vadászbombázók, így az amerikai típustestvéreiknél kevesebbet repült és kisebb igénybevételnek is kitett F-15S szárnyak kerülhetnek az amerikai gépekre. Nyolc F-15E Strike Eagle vadászbombázóhoz elegendő mennyiség már megvásárlására is került, ezzel már állítólag 80 millió dolláros költségmegtakarítást sikerült is elérni. A szaúdi szárnyak felhasználásának ötlete még 2018-ban született meg, és az első tárgyalások a szaúdiakkal már 2019 februárjában le is zajlottak. Az első szerződés nyolc szárnykészlet beszerzésére vonatkozott, és a jövőben az amerikaiak további negyvenkét készletet vásárolhatnak, így akár 250 millió dollárt is megspórolva. Az első gépszegett szárnyak 2020 augusztusában érkeztek meg az USA-ba. Felszerelésüket 2021-re tervezik, amikor egyes F-15E-k ütemezett nagyjavításokon esnek majd át.
Más amerikai típus esetében pedig egy igencsak korszerű megoldásról tudósítottak a híroldalak a héten. December 15-én ugyanis első alkalommal repült egy Lockheed Martin U-2 Dragon Lady felderítőgép mesterséges intelligenciával a fedélzetén. A pilóta vezette gép rendszeriben az ARTUµ néven ismert algoritmus is jelen volt. Ezt olyan feladatok elvégzésére alkották meg amelyeket egyébként a pilóta végzett eddig. Így felelős a felderítést végző érzékelők kezeléséért és a navigációért is. Eme repülés során a feladat szerint rakétaindításokat kellett felderítenie az U-2-nek. Míg a pilóta a gépet irányította, és az ellenséges vadászgépeket próbálta észlelni, addig ARTUµ elsődleges feladata, mint egy jól képzett fedélzeti rendszerkezelőé, már a felszállást követően az ellenséges rakéták keresése volt a 2,5 órás repülés során. Az ARTUµ egyébként a µZero számítógépes programon alapul, amelyet sakkban képes volt embereket is legyőzni.
Leszállították a negyedik Embraer KC-390 repülőgépet is a Brazil Légierő részére. További hír a típussal kapcsolatban, hogy december 9-én az Anápolisban állomásozó 1. Szállítórepülő Ezred Zeus századának személyzete és gépe december 9-én hajtotta végre ejtőernyősökkel a tehertérben, immáron nem tesztcélzattal az első bekötött ugrásokat. Minderre egy évvel a KC-390-es rendszeresítése után került sor.
Lezárult a negyedik, korszerűsítésen átesett AH-11B Super Lynx Mk.21B helikopter átvételi berepülése a Leonardo Marconi Westland telephelyén Yeovil-ban, az Egyesült Királyságban. Nagy-Britanniában még 2017 szeptemberének utolsó hetében hajtotta végre első repülését az elsőnek modernizált brazil AH-11B Super Lynx helikopter. A brit jelölésrendszerben Super Lynx Mk.21B-ként emlegetett variáns egy 2014 júliusában megkötött, 160 millió dolláros (117 millió euró) értéket meghaladó szerződés keretében kerül modernizálásra az AH-11A Super Lynx (Super Lynx Mk.21A) változatból. Az Egyesült Királyságban található Yeovilban, egy átfogó korszerűsítési program során, mind a nyolc dél-amerikai Super Lynx LHTEC CTS 800-4N hajtóművekkel kerül ellátására (ezek találhatók meg a Lynx Mk.9A, a Super Lynx 300 és az AW159 változatokban is), új navigációs és elektronikai hadviselés támogató rendszerek kerülnek beépítésre, de színes kijelzők is megjelennek a pilótafülke műszerfalán és a pilóták már éjjellátó szemüveget is alkalmazhatnak feladataik lerepülése során. Az N-4003-as lajstromjelű gép várhatólag 2021 januárjának második felében érkezik majd vissza Brazíliába. A jövőben a Rafael Advanced Defense Systems Ltd. Spike ER irányított rakétákkal tervezi felszerelni korszerűsítésen átesett AH-11B Super Lynx helikoptereit a Brazil Haditengerészet. A 10 kilométeres hatótávolságú rakéta rádiófrekvenciás irányítórendszeren továbbítja az orrába szerelt hőkamera képét a helikopterre, illetve ugyanezen a csatornán veszi a kormányparancsokat is.
Vízre bocsátották Brazíliában a második dízel-elektromos S-BR (módosított SCORPENE-osztály) tengeralattjárót is december 11-én. A HUMAITA (S41, vagyis az SBR-2) építésében 2019. október 11-én fontos lépést történt. Ugyanis a francia eredetű tengeralattjáró addig külön épített törzsszekcióit egyesítették az Itaguaí Tengerészeti Komplexumban. Az öt részegység összeillesztése alkalmából rendezett ünnepségen megemlítették, hogy a HUMAITA tengeralattjáró mind a hat torpedóvető csöve teljes egészében hazai gyártású. A négy egységesre tervezett hajóosztály többi tagja a TONELERO (S42) és az ANGOSTURA (S43) 2021-ben és 2022-ben kerül majd le a hajógyári sólyáról tervezett közegébe.
Megérkezett Brazíliába a harmadik (FAB 6552-es lajstromú) SC-105 Amazonas tengeri kutató-mentő repülőgép is. A 2015-ös év június hónapjában 3 példányban megrendelt típus helyi jelölése valójában a C295-öst takarja. Az orrkúp alá beszerelt EL/M-2022A(V)3 radar akár 360 kilométeres távolságból is képes a vízfelszín felderítésére, míg a műholdas kommunikációs rendszer a mentőfeladatok irányításában játszhat kulcsfontosságú szerepet. A C295-ből tíz szállító, S-105A Amazonas jelzéssel már szolgált az országban, valamint kettő SC-105A is, azonban ezek oldalán még nem voltak a 2015-ben megrendelt példányokra felszerelésre kerülő buborékablakok. Az első SC-105 Amazonas tengeri kutató-mentő repülőgépet (FAB 6550 lajstrom) 2017 közepén vették át a spanyolországi Sevilla városában található Airbus üzemben. majd 2019 szeptemberében a FAB 6551-es lajstromú gép került átadásra.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas RF-4C Phantom II
Alenia Aermacchi T-346A Master
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Catégories: Biztonságpolitika
2020.12.12
Szerbiában már tesztelik a korszerűsített Soko J-22 Orao vadászbombázók fegyverzetébe szánt VRVZ-200 levegő-föld irányított rakétát. Ezt a fegyvert az Orao vadászbombázók korszerűsített Orao 2.0 jelzésű változatán tervezik majd alkalmazni. Ebből a változatból két év alatt 12 példányt terveznek hadrendbe állítani. A VRVZ-200 levegő-föld irányított rakéta esetében egy éven belül szeretnék elkezdeni a sorozatgyártást. A 40 kilométeres hatótávolságú fegyver orrában televíziós, vagy képalkotó infravörös kamera került elhelyezésre. Az ezek által létrehozott képet az Orao törzse alá felfüggesztett konténer veszi és jeleníti meg a pilótafülke kijelzőin.
Az ukrán védelmi minisztérium az Antonov Állami Repülőgépgyártó Vállalattól három An-178 teherszállító gépre adott le megrendelést. A független Ukrajna létrejötte óta ez az első megvalósult állami megrendelés a neves tervező irodától és gyártótól. Várhatólag ezt a megrendelést hamarosan aláírással is véglegesítik. Akkor majd kiderülhet kik is fogják ezeket a szállítógépeket tulajdonolni. Hiszen 2020 júniusában a gyártótól származó információk szerint Kijev két An-178 megrendelésére készült. Egyet a hadsereg, egyet pedig a belügyminisztérium számára szereztek volna be 2021-es szállítással. Az An-178 egy közepes hatótávolságú szállító repülőgép, meghajtását két Progresz D-436 gázturbina végzi. Maximális teherbírása 18 tonna, ezzel a terheléssel 1000 kilométert tehet meg, míg 10 tonnával 3680 kilométert. Képes akár 90 katona, vagy 84 ejtőernyős, vagy 78 sebesült szállítására, maximális utazósebessége 825 kilométer per óra. Három HMMWV típusú könnyű gépjárművet, vagy 2 nehezebb járművet is szállíthat. A repülőgépet a szovjet An-12 Cub szállító repülőgépek pótlására alkották meg. Peruban az An-32B pótlására vásárolták meg az ukrán gép egy példányát 65 millió dollárért, a piacon olyan jól bevált típusok helyett, mint az Airbus C-295, vagy a Leonardo C-27J Spartan.
Ugyancsak Ukrajnából érkezett az a hír, miszerint a Lvovi Harckocsijavító Üzem elkészült az első korszerűsített BTSz-4-es műszaki harckocsival. A T-55-ös harckocsi alvázán kialakított jármű új motort, darut, tolólapot, valamint csörlőt is kapott. A daru 12 tonnát képes emelni, míg a csörlőhöz 200 méternyi acélsodrony került elhelyezésre a kábeldobon.
Lengyelországban 2020. december 9-én végrehajtotta búcsúrepülését a TS-11 Iskra sugárhajtású kiképző repülőgép. A légierő pilóta kiképző iskolájának otthont adó Deblinben, a 41. légibázison immáron csak a korszerű olasz Leonardo M-346 Bielik segítségével folyik az oktatás a PLZ-130 Orlik mellett.
Németországban nehezen nyugszanak bele, hogy a hadsereg Sikorsky CH-53GA/GS nehézhelikopterinek leváltására indított új nehézhelikopter-tender (Schwerer Transporthubschrauber = STH) kézzelfogható eredmény nélkül zárult le. Ez év szeptemberében ugyanis költségvetési aggályokra hivatkozva Németország lemondta a nehéz szállítóhelikopterek cseréjre indított kiválasztási folyamatot. Ahogy az várható volt, itt jelentkezett is a két legesélyesebbnek tartott gyártó, a Sikorsky és a Boeing is. Előbbi a még talán nem kellően kiforrott CH-53K King Stallion modellel, míg utóbbi a némileg kisebb kapacitású, de megbízhatóbb CH-47 Chinook típussal. Berlin 44-60 darab forgószárnyas beszerzéséről szóló szerződését 2021-ben tervezték véglegesíteni. Ezek a helikopterek 2024-től kerültek volna átadásra, míg az utolsó példány 2030-ban érkezett volna meg. A Sikorsky helyi erők bevonásával (is) megpróbált sikert elérni. Csapatában olyan nevek voltak megtalálhatók, mint a Rheinmetall Aviation Services GmbH, az MTU Aero Engines, az Autoflug GmbH, a Hydro Systems KG, a Collins Aerospace, a Hensoldt, a Liebherr, a Rohde & Schwarz, a Vincorion és a ZFL. További pozíciószerzés okán Németországban egy logisztikai és karbantartó központot is létrehoztak volna a lipcsei repülőtér területén. Továbbá a német vállalatok jelentős szerepet játszanak a CH-53K program sikerében, mivel a német ipar számára ez sok új, hosszú távú munkahely létrehozását jelenthette volna.
Azt már ez év elején tudták a Sikorsky-nál, hogy a Bundeswehr igényei miatt egy új fedélzeti rádiólokátorra is szükség lesz a továbbfejlesztett kommunikációs rendszer mellett a King Stallion esetében, amennyiben kiválasztásra kerül. Tény, az idős Sikorsky CH-53GA/GS váltótípusával szemben a németek folyamatosan olyan mértékben halmozták a követelményeket, hogy ez meglepte az ipar egyes vezetőit. Továbbá a kormány követelményei között szerepelt egy több évtizedes karbantartási rendszer is, amelynek keretében a vállalkozóknak garantálniuk kellett bizonyos rendelkezésre állási arányokat. Mindezek ahhoz az állapothoz vezettek, hogy az eredetileg tervezett költségvetésbe már nem fért bele az ilyen módon kibővített beszerzés. A történetek ellenére Berlinben továbbra is cél a CH-53GA/GS lecserélése 2030-ig, így várható egy újrafogalmazott verseny kiírása. 2020 decemberében már német és az amerikai média is arról cikkezett, hogy a német Védelmi Minisztérium fontolgatja a CH-53GA/GS helikopterek cseréjét a Foreign Military Sales (FMS) program keretében. Itt csak minimális változtatásokkal ellátott eszközök kerülhetnek beszerzésre. Ez nemcsak a költségeket csökkentené, hanem a késéseket is elkerülhetővé teszi. Nem hivatalosan Berlin azt is reméli, hogy 2022 végére megköti a szerződést, amelynek köszönhetően új helikopterek szállítását meg lehetne kezdeni a CH-53GA/GS 2030-as tervezett kivonása előtt. Érdemes felidézni, hogy eredetileg a német CH-53-oknak 2020-ban kellett volna a megérdemelt nyugdíjazását végrehajtani.
Belgiumban megerősítést nyert, hogy a 34 darabos mennyiségben 2018 októberében megrendelt Lockheed Martin F-35A Lightning II Block 4-es vadászbombázók képesek lesznek nukleáris fegyverzet bevetésére is. A 2023-tól érkező gépekre a típusátképzést 2022-tól kezdik majd meg. Az F-16-ok lecserélése az új gépekkel 2029-ig meg fog valósulni.
A Eurofighter konzorcium is benyújtotta részletes ajánlatát Svájcban. Amennyiben Svájc az új vadászrepülőgépének megvásárlásakor, 2021 második negyedévében a Eurofighter mellett dönt, akkor az Airbus Defense & Space egy összeszerelő üzemet fog létesíteni az országban, hogy a megrendelt példányok elkészítésének minél nagyobb hányada itt történjen. A Bern számára felajánlott változat egyébként a legmodernebb Tranche 4-es lett. Ezt a variánst 2025-től Németországban is rendszeresíteni fogják. Svájc több mint 30 darab Eurofighter-t fog beszerezni, a gyártótól származó információ szerint nem elképzelhetetlen, hogy ezek mindegyike együléses változat lesz.
Újabb információk láttak napvilágot a brit Tempest jövőbeli harci géppel kapcsolatban. A fejlesztést végző Team Tempest kezdetektől fő partnerei, a BAE Systems, a Rolls Royce, a Leonardo UK és az MBDA UK, amelyekhez tavaly csatlakozott a Leonardo Italy, az Elettronica, az Avio Aero, az MBDA Italy, a Saab és a GKN Aerospace Sweden, valamint őket követte a ThalesUK, a Bombardier Belfast, a Collins Aerospace, a GE Aviation UK, a GKN Aerospace, a Martin Baker és a QinetiQ. A Leonardo, amely az elektronikai fejlesztések vezetője, új radartechnológiát alkotott meg. Az új rádiólokátor állítólag 10000-szer több adatot fog tudni összegyűjteni és feldolgozni, mint a meglévő rendszerek, vagyis ez az adtahalmaz egyenértékű lesz egy nagyváros internet-forgalmával másodpercenként. Ennek köszönhetően világosabb képet alkot a csatatérről és a potenciális célpontokról. A vállalat szerint a komplett alrendszereket már megépítették és sikeresen tesztelték, amelyek utat nyitottak a jövőbeli légi tesztek felé.
A BAE Systems egy másik forradalmi koncepción, a viselhető pilótafülkén dolgozik. Itt a jelenlegi ismert pilótafülke kijelzőit és kapcsolóit a kiterjesztett virtuális valóság rendszere váltaná fel. Ennek egyik alapját a továbbfejlesztett sisakkijelző jelentené, amely a jelenlegieknél több és részletesebb adat megjelenítésére lenne képes. A pilóta munkáját mesterséges intelligencia segítené és tenné könnyebbé. A Rolls-Royce természetesen a Tempest erőforrásán dolgozik. Ebben minden eddiginél magasabb hőmérsékleten történne meg az üzemanyag tolóerővé alakítása, így növelve a hatásfokot, ugyanakkor csökkentve a szén-dioxid kibocsátást. További elvárás a fedélzeti rendszerek miatt megnövekedett villamosenergia-igény kielégítése is. Ebben az esetben akár egy megawattos teljesítményre is szükség lehet majd a jövőben. Éppen ezért a hajtómű indítását végző elektromos motornak lesznek egyéb feladatai is a gázturbina felpörgetése után. Ekkortól már fedélzeti segédhajtóműként és elektromos generátorként is funkcionálva az áramellátásban fog szerepet játszani.
A Tempest pilóta nélküli kísérőgépekkel is szorosan együtt fog majd működni, ezek megalkotásáról csak a jövőben fognak majd dönteni, a fejlesztők kiválasztása még folyamatban van. Mindenesetre a LANCA állítólag egy transzkonikus repülőgép lesz, amely egy harci repülőgép tizedébe kerül majd, képes lesz többfunkciós érzékelők, elektronikai hadviselésre szolgáló rendszerek, valamint levegő-levegő és levegő-föld fegyverek alkalmazására is. A LANCA igen gyorsan kifejlesztésre kerülne, hiszen az F-35-ök, illetve a Typhoon-ok még a Tempest megjelenése előtt képesek lennének feladataikat ezek segítségével (is) végrehajtani.
Franciaország egy új repülőgép-hordozót fejleszt és épít, amely 2038-ban áll szolgálatba a már meglévő CHARLES DE GAULLE pótlására. Az új generációs repülőgép-hordozóval kapcsolatban megerősítést nyert, hogy fedélzetéről üzemeltetni tervezik a Franciaország, Németország és Spanyolország által kifejlesztendő FCAS (Future Combat Air System, franciául Système de Combat Aérien Futur = SCAF) vadászbombázót is. Jelenleg úgy tudni, hogy a PANG (Porte Avion Nouvelle Generation = új generációs repülőgép-hordozó) program részeként megépülő hordozó nukleáris meghajtással fog rendelkezni. A repülőgép-hordozó hossza 280 és 300 méter közötti lesz, és szélessége 80 méter körül fog alakulni, vízkiszorítása 70000-75000 tonna körüli lesz. Mivel a 30 tonnát meghaladó tömegű, 19 méter hosszú és 14 méter szárnyfesztávolságú FCAS fedélzeti üzemére számítanak, így a hajó méreteinek és liftjeinek kialakításánál ezt mindenféleképpen figyelembe kell venni. Ebből a harci gépből legalább 30-32 darab lesz majd elhelyezhető a hajón.
A nukleáris meghajtással rendelkező új francia repülőgép-hordozóba kerülő a két új K22-es reaktor egyenkénti teljesítménye 220-230 megawatt körüli lesz. Ezek a CHARLES DE GAULLE-t működtető K15-ös reaktorokból származnak majd. Ez Franciaország klímastratégiájába illeszthető lenne, így igen valószínű az atomreaktorok megjelenése a majdani hordozón. További előnyt jelenthet a reaktorok tervezésében és építésében már tapasztalatot szerzett szakembergárda és vállalatok foglalkoztatása is. Úgy tűnik, hogy elektromágneses katapultok lesznek majd beépítve a fedélzetbe, ezek viszont amerikai gyártmányúak lesznek. Három évvel ezelőtt egy francia delegáció felkereste a Lakehurst-i tesztintézményt az Egyesült Államokban, ahol megismerhették ezt a rendszert. A következő generációs repülőgép-hordozó program tervezett költsége 4,5 milliárd euró. Meg kell azonban említeni, hogy rendszeresen hallani olyan hangokat, hogy Franciaországnak két repülőgép-hordozóra van szüksége csakúgy, mint Nagy-Britanniának. Várható, hogy minél közelebb kerülünk a tervezet végleges jóváhagyásához, annál inkább felerősödnek majd ezek a hangok.
A Safran Electronics & Defense által tervezett és gyártott AASM Hammer rakéta-póthajtású bomba 1000 kilogrammos változatával végrehajtották az első leoldási teszteket. A teszteket a DGA francia védelmi beszerzési ügynökség Cazaux repülési tesztközpontjában végezték Franciaország délnyugati részén. A Rafale vadászbombázóról történő leoldási tesztek után 2021-ben már éleslövészetekre is sort szeretnének keríteni és 2022-ben már bevethetővé válna a Rafale F4-es változatán. A Rafale egyébként az 1 tonnás amerikai Mk84-es bombatesten alapuló új bombából 3-at is szállíthat majd, egyet-egyet a szárnyai, míg a harmadikat a törzse alatti felfüggesztési ponton.
Spanyolország Hercules teherszállító repülőgépeiből 2-2 darabot vásárolt meg Uruguay és Peru 22, illetve 25 millió euróért. További hat gépet a floridai székhellyel rendelkező Blue Aerospace szerzett meg, így az egykor 10 gépet számláló spanyol Hercules állomány mind elkelt. Ez év elején a Blue Aerospace egyike volt azoknak a vállalatoknak, amelyek felvásárolták a belga C-130-as flottát is, beleértve a repülőgépeket, hajtóműveket, légcsavarokat, pótalkatrészeket és földi berendezéseket is. Ez a vállalat rendelkezik a C-130-asok teherterébe beszerelhető MAFFS tűzoltó rendszer gyártási jogaival is. A Blue Aerospace körülbelül 5,5 millió eurót fizet minden egyes spanyol repülőgépért.
Olaszországban bejelentették, a flotta számára 4 újgyártású U212 NFS (Near Future Submarine) jelzésű tengeralattjárót terveznek beszerezni. Az első két egységért 1,35 milliárd eurót fizetne ki Róma, ahol a másik két tengeralattjáróról még nem született meg a végleges döntés. Az építést a Fincantieri olasz hajógyártó cég végezné, mely képes a munka elvégzésére. Az U212 NFS-ek esetében az olaszok megtartják az eredeti német levegőtől független meghajtó rendszert, de valószínűleg saját tervezésű lítium-ion akkumulátorokat építenek majd be. Új bevonatot is kapna a hajótest, ez javítja majd a hajó hidrodinamikai tulajdonságait. A hajógyár dolgozói kissé meghosszabbítják majd a hajótestet, hogy nagyobb tér álljon rendelkezésre az elektronikai berendezések számára. A fegyverzetet a torpedók mellett a vetőcsövekből indítható hajók elleni rakéták tennék teljessé.
Moszkvából származó információk szerint még ez év végéig átadásra kerül az első sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó a légierő részére. Október 31-én hajtotta végre első repülését ez a második sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es. Korábban a repülőgépgyár azt ígérte, hogy ez a gép október végéig felszáll. Az első sorozatgyártású Szu-57 típusú repülőgép 2019. december 24-én zuhant le, ami hatalmas visszaesést okozott Oroszország azon tervében, hogy a légierő számára lopakodó repülőgépeket állítson elő. Ennek következtében a repülési teszteket több mint tíz hónapra felfüggesztették. Orosz hírforrások alapján a számítógépes kormányrendszerben, egészen pontosan a függőleges vezérsíkok irányításában fellépett probléma okozta a decemberben veszteséglistára került Szuhoj Szu-57-es vesztét. A gép állítólag 10000 méteren repült, amikor a vezérsíkok ellentétes irányú kitérése következtében olyan mozgásban kezdett, amit pilótája nem tudott megszüntetni, majd sebességét elvesztve a Szuhoj új masinája zuhanni kezdett. A pilóta 2000 méteres magasságban katapultált a menthetetlenné vált gépből.
Az ötödik generációba tartozó csökkentett észlelhetőségű típust 2019 végéig a Frazor néven illették, azonban ez a név innentől kezdve már csak a PAK-FA prototípusokra lett használva. A szolgálatba állt, sorozatban gyártott példányok a Felon nevet kapták a NATO keresztségben, aminek jelentése gonosztevő, tettes, bűnös, aljas. A típus gyártását a Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésnél, a KnAAZ repülőgépgyárban végzik. A típus előállításában ez év nyarán változás történt. Ugyanis a 2028 végére 76 repülőgép átadásáról szóló moszkvai megrendelés következtében a termelékenység növelése létfontosságúvá vált, így a gyártást alaposan átszervezték. Ugyanis a rövidre szabott határidő tartása végett évente 12-13 darab Szu-57-es elkészítése vált szükségessé, hogy az utolsó példány is átadásra kerülhessen 2027-ben. Ez a 76 darab vadászbombázó állítólag 2,7 milliárd dollárba került, így sikerült 2019 májusára, a megrendelés időpontjára egy Szu-57-es előállítási költségét 20%-al csökkenteni. 2022-ben már az első olyan Szu-57-es is elkészül, amelyikbe a nagyobb tolóerejű hajtóművek kerülnek beszerelésre a Szaturn AL-41F1S-ek helyett. Jelenleg ezen új erőforrás több prototípusával a légi tesztek már zajlanak. A sorozatgyártású példányokon talán már egy új bevonatot is alkalmazni fogak a pilótafülke plexijén.
Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget használni tervezik a Tu-160-as a Szu-30-as, a Szu-34-es, Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. A 2021. január 29-én immáron első repülésének 11. évfordulóját ünneplő Szu-57-es ezen első 76 darabja három repülőezred két-két századánál lesz majd megtalálható. Az egyik ezredet a Távol-Keleten, a másodikat az ország nyugati részén, a harmadikat pedig a Fekete-tenger délnyugati részén található repülőterekre fogják telepíteni. A jövőben egy hiperszonikus rakétával is fel kívánja fegyverezni az orosz légierő vezetése a Szuhoj Szu-57-es repülőgépeit. A MiG-31K-n megjelent Mach 10-es sebességre képes, 2000 kilométeres hatótávolságú K-47M2 Kinzsal azonban túlságosan nagyméretű ahhoz, hogy a lopakodó képességű Szu-57-es belső fegyverterében el lehessen helyezni. Éppen ezért egy kisebb méretű fegyvert terveznek megalkotni az oroszok 2027-ig, ami a Kinzsalhoz hasonló képességekkel rendelkezik majd, mégis kényelmesen elfér majd a rendelkezésre álló térben.
A Szuhoj Szu-57-es fegyverzetében is meg fog jelenni a K-35U (AS-20 Kayak) csapásmérő robotrepülőgép. Az 550 kilogrammos fegyver még behajtott szárnyakkal is túl nagyméretű ahhoz, hogy a csökkentett radarkeresztmetszetű vadászbombázó belső fegyverterében történjen az elhelyezése, így a szárnyak alatt fogja azokat hordozni. A szárazföldi célpontok mellett 5000 tonnás vízkiszorítású hajók elpusztítására is tervezett K-35U hatótávolsága nagyjából 250 kilométer, irányításáról a műholdas navigációs rendszer mellett aktív radar is gondoskodik. Ez a 145 kilogrammos harci résszel ellátott fegyver már megjelent a haditengerészet MiG-29K és KUBR vadászbombázóin. Szintén itt, a szárnyak alatti fegyverfelfüggesztőkön nyernek elhelyezést majd a 300 kilométeres, vagy még nagyobb hatótávolságú R-37M (NATO-kód: AA-13 Arrow) légiharc-rakéták is. A Mach 6 sebesség elérésére képes, vagyis hiperszonikus fegyvert aktív radarvezérléssel látják el és a hírek szerint nagy méretei ellenére nem csak nagyméretű célpontok (tartálygépek, légtérfelderítők, rádióelektronikai felderítők) ellen lehet majd hatékonyan alkalmazni.
Mindkét fél teljesítette a szerződésben foglalt kötelezettségét, így befejezetnek nyilvánították Moszkvában a Törökországgal kötött Sz-400-as Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi rendszerek eladását. Az oroszok határidőre leszállítottak minden összetevőt, míg Ankara időben átutalta a teljes vételárat. Most az oroszok várják, hátha a törökök további Sz-400-as légvédelmi rendszereket fognak rendelni, valamint készen állnak arra is, hogy segítséget nyújtsanak az esetleges helyi gyártás elindításában, vagy éppen más területeket érintő orosz-török katonai együttműködés megvalósítására.
A Turkish Aerospace Industries (TAI) hét C-130 Hecules teherszállító repülőgép korszerűsítését fejezte be eddig. Az összesen 19 repülőgépet magában foglaló Erciyes modernizációs programban a lehető legkorszerűbb technológiák jelennek meg a régi repülőgépek fedélzetén. A 2007-ben útjára indított projekt a Török Légierő (TuAF) összes C-130 repülőgépének repüléstechnikai korszerűsítésére vonatkozik. Az első repülőgépet még 2014-ben szállították a szolgálatba. A hosszú távú költségek csökkentése érdekében mind a hardver, mind a szoftver összetevők hazai előállításúak. Az így modernizált C-130-ok új műholdas navigációs rendszert, képernyőket a pilótafülkébe, ütközést elkerülő rendszert, fejlett katonai és polgári navigációs rendszereket, éjjellátó szemüvegekkel kompatibilis belső és külső világítást, fedélzeti adatrögzítőket egyaránt kapnak. Így biztonságosabbá vált a repülés, csökkent a pilóták terhelése, és javult a repülőtereken történő pontos és biztonságos leszállás képessége is.
December 7-én a Der Spiegel arról számolt be, hogy a Németországban elhárult az akadály az elől, hogy fegyvereket adjanak el Katar részére. A 31,4 millió euró értékű szerződésben tizenöt Krauss-Maffei Wegman Gepárd önjáró légvédelmi gépágyú (német megnevezésük: Flugabwehrkanonenpanzer), számos tartalék alkatrész, 16000 darab lőszer és négy további Oerlikon KDA gépágyú is megtalálható. A Gepárd önjáró légvédelmi gépágyúk megvásárlására az indokot a Katar által 2022-ben megrendezésre kerülő labdarúgó-világbajnokság szolgáltatta.
Nigériában igencsak szorgoskodnak a légierő képességének fejlesztésén és helyreállításán. Ennek köszönhetően 2020. december 4-én két Aero Vodochody L-39ZA Albatrosz felfegyverezhető sugárhajtású kiképzőgép nyerte vissza képességét arra, hogy repülhessen. Az élettartam-hosszabbítást is magába foglaló munkában a cseh gyártó is részt vett, sőt egy harmadik L-39ZA Albatrosz is csatlakozni fog ezekhez, nagyjából december közepén. Továbbá a típus másik 3 példánya Csehországba került elszállításra, ahol nagyjavításra, illetve a fedélzeti rendszerek korszerűsítésére is sort kerítenek. Ez utóbbiban a Genesys Aerosystems is kiveszi a részét a feladatokból. Ezek az Albák a 2021-es év harmadik negyedéve előtt térnek majd vissza. Mindezek mellett folyik még két Alpha Jet, valamint szintén két F-7N újbóli repképessé tétele is, de másik hét F-7N már gyártási helyén, vagyis Kínában található meg, ahol a fedélzeti rendszereik korszerűsítése folyik.
Párizs egy újabb ajánlattal rukkolt elő India számára. Kormányközi megállapodás alapján hat darab légi utántöltő/szállító repülőgépre tehetne szert Új-Delhi. Öt és hét év közötti, eddig a civil légi forgalomban használt Airbus A330-okat ajánlottak fel a franciák, ezek a légi utántöltést lehetővé tevő átalakítás után kerülnének eladásra India részére, ahol várhatólag közel 3 évtizedig repülhetnek még.
Médiaértesülések szerint Brazília VBTP-MR (Viatura Blindada Transporte de Pessoal - Média de Rodas) Guarani 6x6 páncélozott szállító harcjárműveket ad el a Fülöp-szigetek számára. A VBTP-MR Guarani hossza 6,9 méter szélessége 2,7 méter magassága 2,3 méter tömege 18 tonna. Legénysége 2 fő, szállítható személyek száma 9 fő, hatótávolsága 600 kilométer, legnagyobb sebessége 90 kilométer per óra. Az olasz Iveco Defense által tervezett páncélosokból az ázsiai állam 28 darabot vásárol meg 47 millió dollár ellenében.
Tajvanon a tervek szerint haladnak a Lockheed Martin F-16 Block 20 A/B Fighting falcon vadászbombázók korszerűsítési munkálataival. Az így már F-16V Viper variánssá átváltozó gépekből ebben az évben 22 darabot terveztek elkészíteni. 19 korszerűsítése már befejeződött és december végéig további 3 is átadásra fog kerülni. A munkát a helyi AIDC végzi a Lockheed támogatásával. Így a szigetország légiereje a 2021-es évet már 37 darab F-16V-vel fogja megkezdeni, hiszen 15 másik F-16V korszerűsítése az ezt megelőző két évben már megvalósult. Tajvan 2021-ben további 35 F-16A/B-t tervez frissíteni, a következő évben szintén ugyanennyit, míg 2023-ban pedig a fennmaradó 32-öt repülőgépet fogják korszerűsíteni. Tajpej reméli, hogy 2023-ig befejezi a frissítési munkákat, nagyjából egy évvel később, mint az eredetileg tervezték. Ez a mennyiség ki fog egészülni az amerikai kormánnyal 2019-ben kötött megállapodás alapján 66 új gyártású F-16V-vel 2026-ig.
Elkezdődhet a sorozatgyártása az Amerikai Tengerészgyalogság új kétéltű páncélosa számára. A BAE Systems csütörtökön mintegy 184 millió dollár értékű megállapodást jelentett be ACV (Amphibious Combat Vehicle) járműcsaláddal kapcsolatban. Ezért az összegért 36 darab páncélos kerül majd legyártásra. Az ACV-t a tengerészgyalogság 2020. november 13-tól találta alkalmasnak a rendszeresítésre. Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV kétéltű lövészpáncélos 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC is társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előre haladtával egyre nehezebb.
A kiválasztás során a BAE Systems/Iveco Defence párosa vitte el a pálmát, de a tengerészgyalogosok által elvégzendő próbák még hátra voltak. A páncélossal ez év elején a partaszállító hajók elárasztható dokkfedélzetének elhagyását, valamint a hullámzó tengeren mutatkozó úszási és irányítási képességeket is vizsgálták. A majd 3 méteres hullámzásban is jól teljesített az ACV, így egyre közelebb kerül a rendszeresítéshez. Ennek újabb jelzője lehet, hogy a tengerészgyalogság bejelentette, 3 változatban tervezik rendszeresíteni a páncélost. A kisebb mennyiségben beszerzendő ACV-R műszaki és az ACV-C parancsnoki változat mellett az ACV-30 jelzésű gyalogsági harcjárműből és az ACV-P páncélozott szállító harcjárműből lesz a legtöbb legyártva. Előbbinek a fegyverzetét (akárcsak a hadsereg a Stryker járművein) egy 30 milliméteres gépágyú alkotja. A legalább 20 évig szolgálatban tartani kívánt páncélosból legalább 204 darab fog majd legyártásra kerülni.
Meglepetésként hathat sokak számára egy jelentkező felbukkanása az Amerikai Haditengerészet sugárhajtású kiképzőgépeinek UJTS (Undergraduate Jet Training System) tenderén. A Boeing T-45 Goshawk flotta pótlására szolgáló eljárás elő körében, a gyártók jelentkezésénél megjelent az indiai Hindustan Aeronautics Limited (HAL) Tejas LCA LIFT (Lead-in Fighter Trainer) változata is. A jelen pillanatban még nem is létező Tejas variáns a gyártói ajánlás szerint szoftveres megoldással képes lesz számos korszerű harci repülőgép rendszereit utánozva segíteni a pilótaképzést. Az amerikai haditengerészet jelenleg értékeli az ajánlatot.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II
McDonnell Douglas F-4E AUP Phantom II
Catégories: Biztonságpolitika
Pages
© 2012-2018 Europa Varietas Foundation © 2015-2018 Europa Varietas Association
www.europavarietas.org | info(@)europavarietas(dot)org | Switzerland
We are looking for sponsors for the English translation of these books, please contact turkeandras(at)gmail(dot)com