Netarzenál

Az erről szóló szerződést június 15-én írták alá a felek.

[...] Bővebben!

A Fuerza Aérea Ecuatoriana (FAE, Ecuadori Légierő) kivonta a szolgálatból a Denel Aviation Cheetah vadászbombázóit, tudósított erről a Pucara Aviation.

[...] Bővebben!

Ezt még június 8-án jelentették be a légierő képviselői Washington-ban, a fegyveres erők albizottsága előtt tett meghallgatáson.

[...] Bővebben!

Megerősítették a tavalyi információkat arról, hogy Ukrajna hajlandó megvásárolni a DANA M2 (Dělo Automobilní Nabíjené Automaticky, magyarul: automata töltésű önjáró löveg) önjáró tarackokat.

[...] Bővebben!

A Boeing és a svéd Saab által megalkotott T-7A Red Hawk első példányai már repülnek. Az ezekkel végzett tesztrepülések alatt egy jelentős problémára derült fény. 

[...] Bővebben!

A lengyel F-16 flotta május végén elérte a 100000. repült óráját.

[...] Bővebben!

A Bloomberg értesülései szerint igen, hiszen a Biden-kormány a közelmúltban egy ultimátummal felérő üzenetet küldött el a közel-keleti országba.

[...] Bővebben!

Erre pedig a június 15. és június 18. között Kijevben megrendezésre kerülő Arms and Security 2021 nemzetközi kiállításon kerített sort a brazil gyártó.

[...] Bővebben!

Az orosz védelmi minisztérium úgy döntött, hogy K-47M2 Kindzsal (Tőr) rakéták indítására képes repülőgépeket telepít az Európához közeli nyugati katonai körzetbe, írta az Izvesztyia napilap, védelmi minisztériumi forrásokat idézve.

[...] Bővebben!

A kanadai média 2020 végi beszámolói szerint további egy évvel később fog csak szolgálatba állni a VICTORIA-osztály (ex-UPHOLDER-osztály) egyik legszerencsétlenebb sorsú egysége, a HMCS CORNER BROOK (SSK 878) tengeralattjáró.

[...] Bővebben!

Ukrajnában a június 15. és június 18. között Kijevben megrendezésre kerülő Arms and Security 2021 nemzetközi kiállításon az Ukrinmasz is szerepelni fog a Kevlar-E gyalogsági harcjárművének prototípusával.

[...] Bővebben!

A szóban forgó makettek a dél-koreai Puszanban megrendezésre kerülő MADEX 2021 haditengerészetei és védelmi kiállításon voltak láthatók.

[...] Bővebben!

Van belőlük pont egy pár,  ugyanis a gallok alaposan kitesznek magukért még ebben a repülőnapokban ki tudja mennyire bővelkedő 2021-es évben.

[...] Bővebben!

Ezt a hírt RIA Novosti közölte június 11-én, pénteken, a repülőgépiparból származó forrására hivatkozva.

[...] Bővebben!

Londonban úgy döntöttek, hogy a tervezett 2029-es határidőn túl maradnak szolgálatban a három gázturbinával ellátott Merlin helikopterek.

[...] Bővebben!

Az első forgószárnyas iskolapadot június 10-én, csütörtökön szállította le a Leonardo Helicopters.

[...] Bővebben!

Ukrajnában az Antonov Állami Repülőgépgyártó Vállalatnál elkészült - két héttel a gyártó által vállalat határidő előtt - az első An-178-100R törzse május 20-án. Az An-178-100R az An-178 modernizált és továbbfejlesztett változata. A típust Kijev a 2020-as év decemberében rendelt meg 4 darabos mennyiségben. Ezeket a légierő fogja üzemeltetni, átadásukkal 2023-ban végeznek. Az An-178 egy közepes hatótávolságú szállító repülőgép, meghajtását két Progresz D-436-148FM gázturbina végzi. Maximális teherbírása 18 tonna, ezzel a terheléssel 1000 kilométert tehet meg, míg 10 tonnával 3680 kilométert. Képes akár 90 katona, vagy 84 ejtőernyős, vagy 78 sebesült szállítására, maximális utazósebessége 825 kilométer per óra. Három HMMWV típusú könnyű gépjárművet, vagy 2 nehezebb járművet is szállíthat. A repülőgépet a szovjet An-12 Cub szállító repülőgépek pótlására alkották meg. Peruban az An-32B pótlására vásárolták meg az ukrán gép egy példányát 65 millió dollárért, a piacon olyan jól bevált típusok helyett, mint az Airbus C295, vagy a Leonardo C-27J Spartan. Várhatólag az első gép összeszerelésével a 2021-es év vége előtt végezni fognak.

Romániában még ebben a hónapban az amerikaiaknak szerződéseket kell kötniük azokkal a társaságokkal, akiket az Aranyosgyéres melletti 71. Légibázis fejlesztési munkálataival bíznak meg. A bázist C-17 Globemaster III és a C-5M Super Galaxy szállító repülőgépek, valamint vadászbombázók fogadására teszik alkalmassá, így lesz hamarosa a NATO egyik legfontosabb repülőtere a fekete-tengeri régióban. Az építkezés várhatóan 152 millió dollárba kerül majd, és az egészet az amerikai költségvetésből finanszírozzák. Az amerikaiak a romániai repülőteret stratégiailag fontos létesítménynek tekintik, amelyet úgy kell átalakítani, hogy a jövőben még jobban támogathassa az amerikai légi műveleteket, és képes legyen az amerikai csapatok számára egy olyan támaszpont szerepét betölteni, ahonnan gyorsan reagálhatnak a régiót érintő biztonsági fenyegetésekre. Az új logisztikai létesítményekben felhalmozott készletek egy ideig lehetővé teszik majd, a bázisra áttelepül repülőgépek független üzemeltetését anélkül, hogy szükség lenne a fogyóeszközök rövid idő belül történő pótlására. Új üzemanyag-tárolók és üzemanyag-elosztók építése mellett a legénység elhelyezésére szolgáló épületeket is felhúznak, továbbá egy könnyűszerkezetes hangár is felépítése is megvalósul. Továbbá a fegyvertároló kapacitást is növelni fogják. A román légierő számára is jól jövő fejlesztés lesz, hogy kiépítik az F-16-ok üzemeltetéséhez szükséges infrastruktúrát is, amely jelenleg csak egy repülőtéren áll rendelkezésre az országban.

Azok után, hogy május 7-én átadták a megrendelőnek, május 18-án meg is érkezett Csehországba a 0481-es oldalszámú Airbus C295MW szállító repülőgép. Prága 2019-ben rendelte meg a már meglévő 4 darab C295M változatoknál korszerűbb C295MW modifikáció két példányát. E két repülőgép mellett a cseh kormány aláírta a C295M típusú repülőgépeinek korszerűsítésére vonatkozó szerződését is, de egyelőre nem tudni, mikor tervezik ezt a programot elindítani.

Bulgária is megrendelte a svéd Saab DAM (Deployable Aircraft Maintenance Facility) telepíthető repülőgép-karbantartó egységét. Ez a könnyű (át)telepíthetőségénél fogva mobil megoldást kínál a hatékonyabb repülőgép-karbantartási képesség megvalósítására. Az integrált Barracuda multispektrális álcázással ellátott DAM további előnye, hogy azonos képességeket biztosít, mint az általánosan használt hangárok és szakműhelyek alkotta karbantartási infrastruktúra, de ezek a fenntartási összegének töredékéért, a létesítési idő minimalizásával. Ez a megoldás gyorsan mozgatható, így lehetővé teszi az önálló üzemeltetést hosszabb időszakokra is, bármilyen földrajzi körülmények között is. A DAM-ot 2018-ban első külföldi megrendelőként Magyarország választotta ki és még 2019-ben rendszeresítette is. A 38 méter hosszú, 20 méter széles és nyolc méter magas, 750 négyzetméteres alapterületű mobil sátorhangárokhoz a műszaki munkákhoz és az ahhoz kapcsolódó tevékenységeknek (pl: alkatrész-raktár, katapultülés karbantartó, fegyverzetjavító, ellenőrző berendezéseket tartalmazó, pilótaöltöző, bevetéstervező…) otthont adó 10 darab 6,6 méter hosszú szabvány konténer és kiszolgáló berendezések is tartoznak. A DAM-ot 10–14 fő körülbelül negyvennyolc-hatvan óra alatt tudja telepíteni. Bulgária részére a szállítások még ebben az évben elkezdődnek. A DAM-ot Bulgária több légibázisán fogják használni. Ezzel kiegészítik a meglévő állandó infrastruktúrát, és elegendő kapacitást biztosítanak a légierő különféle rögzített és forgószárnyas repülőeszközének elhelyezésére, védelmére és karbantartására.

Kezdetét vette a német Bundeswehr anyagának, technikai eszközeinek és személy állományának visszaszállítása Afganisztánból. Május 18-án egy Antonov An-124-es gyomrában, alig tízórányi repült idő alatt két NH90-es helikoptert szállítottak Mazar-i-Sharifból Lipcsébe. A típusból 2020 novembere óta hat példány volt alkalmazva a távoli országban.

Egy spanyol Eurocopter EC665 Tiger HAD harci helikopternek kényszerleszállást kellett végrehajtania a szlovéniai Brestanica közelében, miután május 20-án villanyvezetékkel ütközött. A helikopter a Száva folyó partján landolt, nem messze a vártól egy réten. A gép egy másik spanyol Tiger-el együtt ez a gép is az Adriatic Strike 2021 hadgyakorlaton vett részt. A helikopter kétfős személyzete nem sérült meg az eset következtében. A helikopterről készült felvételek alapján sérülés csak a felső kabin környékén volt megfigyelhető.

Elérték a félmillió repült órát a manapság már Leonardo AW101-es típusjelöléssel illetett helikopterek. A képességei alapján jobb sorsra és nagyobb exportsikerre érdemes 15,6 tonnás forgószárnyasból mintegy 200 példányt állítottak szolgálatba eddig. Az AW101 helikopterekből az első, akkor még EH101-es jelzéssel 1987-ben emelkedett fel, míg hadrendbe 2000-ben állt az első gép a Brit Királyi Haditengerészetnél. Napjainkban a legtöbbet repült Merlin példány már túl van a 7500. levegőben töltött óráján is. A Japánban használt összesen 13 CH-101-es és MCH-101-es 2021 elején érte el a 25000 repült órát, de a portugál AW101-ek esetében is szintén a 2021-es év hozta el a 30000. repült órát, méghozzá februárban. A délnyugat-angliai Yeovilben épülő AW101-eseket az Egyesült Királyság, Olaszország, valamint Kanada, Dánia, Olaszország és Portugália üzemelteti. Lengyelország is megrendelt négy AW101 helikoptert 380 millió euró értékben, amelyek szállítását a közeljövőben kezdik meg.

Franciaország, Németország és Spanyolország befejezte a jövőbeli, közösen fejlesztett NGSW/FCAS (jelentése: Next Generation Weapon System / Future COmbat Air System) harci repülőgép fejlesztési tevékenységének következő szakaszára vonatkozó tárgyalásokat, nagy lépést téve így a demonstrátor 2027-ben tartandó első repülése felé. Ezt május 17-én meg is erősítették mindhárom partnerország: Florence Parly, Annegret Kramp-Karrenbauer és Margarita Robles védelmi minisztereinek közös nyilatkozatában. Ez a megállapodás tartalmazza a használati jogokra (szellemi tulajdonjogokra) vonatkozó szabályozásokat és Németország maximális pénzügyi hozzájárulását mindkét szakaszhoz. Ez azt jelenti, hogy a trinacionális projekt zökkenőmentes folytatása így már lehetséges.

Az Airbus Defense and Space bejelentése szerint május 20-án befejezte az A3R (Automatic Air-to-Air) automatizált üzemanyag átadó rendszer fejlesztését az A330-200 Multi-Role Tanker Transport (MRTT) repülőgépekhez. A rendszer életképességét igazoló repülési teszteket szingapúri segítséggel hajtották végre. Az Airbus és Szingapúr 2020 februárjában megállapodtak meg az A330 Smart MRTT programban való együttműködésről, és az A3R fejlesztéséről. Ez év elején egy A3R rendszerrel felszerelt szingapúri A330 MRTT 88 darab teljesen automatizált „száraz” (üzemanyag nélkül) és „nedves” (üzemanyag átadással járó) összekapcsolódást hajtott végre egy másik A330 MRTT, Boeing F-15SG és Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon gépekkel. Ezek során mintegy 30 tonnányi üzemanyag került átszivattyúzásra. Szingapúr 2014-ben az öreg Boeing KC-135R gépeinek lecserélésére hat Airbus A330 MRTT gépet rendelt meg, ezekből az elsőt 2018 augusztusában kapta meg és 2019 végére már 4 darabbal rendelkezett.

Az A3R rendszerbe állítására várhatólag még a 2021-es év vége előtt megszerzik a szükséges engedélyeket. Spanyolország partjainak közelében 2018. június 20-án több alkalommal is az A3R automata rendszer segítségével kapcsolódott össze egy ausztrál KC-30A MRTT tartálygép az Airbus légi tesztekhez használt A310-ével. Egészen pontosan két óra alatt hét csatlakozás történt az A310-es törzse alatt lévő merevcsöves feltöltő rendszerhez, melynek fogadónyílásba irányítását emberi beavatkozás nélkül végezték el minden alkalommal. A feltöltendő repülőgép esetében a megközelítés és a feltöltés közbeni pozíciótartás ugyan úgy zajlik, mint amikor ember irányítja a teleszkópikus boom-ot. Éppen ezért a fogadó gép esetében módosítás nem szükséges az automatikus üzemanyag felvétel végrehajtásához.  Ellenben a töltőgép esetében a munka dandárját képalkotó szoftver végzi el, mely az A3R rendszer egyik fontos alkotóeleme. A 6000 méteres magasságban és 425 kilométer per órás sebesség mellett végzett tesztek bebizonyították az A3R rendszer alkalmazhatóságát, így az Airbus folytathatta az A330-as tankergépeken történő bevezetés felé vezető útját.

Elkészült az első Iljusin Il-76MD-90A (más néven Il-476) teherszállító repülőgép az új, nagyfokú automatizálással ellátott gyártósoron. A 2019 óta az Uljanovszkban működő Aviastar-SP gyártócsarnokát eddig évente a kelleténél kevesebb Iljusin hagyta el, annak ellenére, hogy az orosz kormány akár 200 darabot is megvásárolna belőlük a légierő számára. A típusból 2012 októberében rendelt meg Moszkva 39 darabot 2,1 milliárd dollárért, azonban 2014-ig bezárólag csak két példány került átadásra. Ezek a gépek az előszériába tartoztak. A szerződés szerint 2021 végéig valamennyinek repülni kellene, de eddig csak a megrendelt mennyiség mintegy negyedét adták át. Az új gyártósor képes az első időben évente 10, majd később akár 18 Il-76MD-90A elkészítésére is. Korszerűségére jellemző, hogy az összeszerelés során lézert használnak, így az illesztési helyek tizedmilliméteres pontosságúak.

Ennek köszönhetően a végszerelés gyorsasága 38%-al megemelkedett az eddigihez képest. A modern navigációs és kommunikációs rendszerrel ellátott teherszállító esetében, az elődjeihez képest 10%-al kevesebbet fogyasztó PS-90A-76-os hajtóműveinek, a megerősített szárnyainak és törzsének köszönhetően teherbírását sikerült 52 tonnára növelni az eredeti 40-ről és a hatótávolsága is 5000 kilométer már a 4000 kilométer helyett. Moszkva terveiben 2030-ig több mint 100 darab Iljusin Il-76MD-90A beszerzése szerepel, ebben a mennyiségben nem tartozik bele a hasonlóképpen továbbfejlesztett Il-78M-90A tankergép. Az Aviastar-SP az Il-76MD-90A naptári üzemidejét 30 évben határozta meg. További korszerűsítések segítségével azonban ezt ki lehet majd bővíteni.

Talán rövid időn belül megrendelés érkezhet a tavaly bemutatott 2S43 Malva, teherautó alvázra szerelt önjáró tarackra. Méghozzá az orosz haderő részéről, ahol elsőként az ejtőernyős csapatoknál kerülhet rendszeresítésre. Bár a jármű nem dobható le ejtőernyővel, de egy Il-76-os segítségével gyorsan a szükséges hely közelébe szállítható, majd innen rövid idő alatt elfoglalhat egy olyan tüzelőállást, ahonnan már képes tűztámogatást nyújtani a deszantosoknak. A Brjanszki Autógyárban készült 8x8-as kerékképletű BAZ-6010-027-es teherautóra egy 152 milliméteres 2A64 ágyú került felszerelésre, amelyet a 2S19 MSTA-Sz önjáró tarackon is alkalmaznak. A löveg automata töltőberendezéssel képes elérni a 8 lövés per perces tűzgyorsaságot. A lövegcső -3° és + 70° között süllyeszthető, illetve emelhető, míg oldalirányban jobbra-balra 30°-on belül irányozható. Hagyományos lőszerekkel 24,5 kilométer a legnagyobb lőtávolsága. A 2S43 Malva teherautó alvázra szerelt önjáró tarack tömege 32 tonna, hossza 13 méter, kezelőinek létszáma 5 fő, a jármű 30 lövedék szállítására képes. A tervek szerint a még meglévő 2S1 Gvozdgyika, illetve a 2A65 MSTA-B önjáró tarackok leváltására szolgálna a jövőben a Malva.

Az orosz védelmi minisztérium jóváhagyta azt a tervet, hogy meglévő Mil Mi-28-as harci helikoptereket (Mi-28N/Mi-28NE és Mi-28UB) a sokkal korszerűbb Mi-28NM szabványnak megfelelően korszerűsítsék a jövőben. A Mi-28NM sorozatgyártása 2020 decemberében vette kezdetét, a 2021-es évben három új példány átadása szerepel a tervekben. A kormánnyal kötött 2019-es szerződés értelmében 2027-ig 98 ilyen harci forgószárnyast kell majd leszállítani. Ezeken a helikoptereken a továbbfejlesztett profilú kompozit főrotorlapátok lesznek megtalálhatók. Ezek az egyfokozatú présöntéssel, egy új gyártási technológiával lettek megalkotva, és a modern aerodinamikai jellemzőknek köszönhetően növelik a helikopterek által elérhető végsebességet, valamint csökkentik a vibrációt is. A tökéletesített Mi-28NM, mely a Mi-28N harci helikopter továbbfejlesztett változata, jelentősen eltér az elődjétől, mivel módosított törzzsel, továbbá korszerűsített hajtóművekkel rendelkezik. Személyzete a sisakkijelző mellett alkalmazhatja az rotoragy fölött elhelyezett N025 radart is. 2019 márciusának elején nem tűnt egyszerűnek a Mi-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út, ugyanis a hadsereg túl magasnak tartotta a gépek árát, ezért akkor még nem rendeltek belőle. A megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következett be a folyamatban. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat megtételére a beszerzés véglegesítése előtt. Később pedig arról szóltak a tudósítások, hogy Szíriában, a Hmeymim légibázison volt megfigyelhető a Mil Mi-28NM harci helikopter prototípusa. Az Izvesztyija hírügynökség információi szerint az orosz hadsereg meg akarta vizsgálni a helikopter új berendezéseit, ez alatt leginkább a rotoragy fölé szerelt rádiólokátort értették. Az elmúlt időszakban szintén javítottak a személyzet sisakkijelzőjén, a hajtóművön, a Mi-28NM kommunikációs rendszerein, amik szintén alapos ellenőrzésre szorultak. Gyaníthatóan a gép fegyvereit is tesztelték a szíriai sivatag magas hőmérsékletében és porviharaiban.

Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható és az eddigiektől eltérő nagyobb méretű porkiválasztó is megfigyelhető volt a típuson. Az új variáns vezethetőségi szempontból könnyebben irányíthatóvá vált, de az új fejlesztésű rotorlapátok az új erőforrással együtt megnövelték az elérhető sebességet is. Az új rotorlapátok nagyobb emelőképességet képesek biztosítani magas hőmérsékleti viszonyok, illetve nagy tengerszint feletti magasságon is. A Mi-28NM megtartja a régebbi 9M-120-1 Ataka-VM irányított rakétákat is, de az N025-ös rádiólokátornak köszönhetően a 9M123M Krizantém (AT-15 Springer) kombinált lézeres/radaros irányítórendszerrel ellátott rakéták is megjelenhetnek a fegyverzetében. Ezekből megalkották a páncélosok elleni változat mellett az élőerő ellen hatásos F jelzésű thermobarikus, valamint a légi célok ellen használható VM variánsokat is.

Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát is fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz, és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja a becsapódás helyét. Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoztak eddig, nem zárható ki, hogy a több mint 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm. Továbbá a Mi-28NM-ek képesek lesznek pilóta nélküli repülőgépek indítására is, ezek között megtalálhatók lesznek a célpontra zuhanó és azt harci részükkel megsemmisítő változatok is.

A török ​​kormánypárti Daily Sabah napilap arról számolt be, hogy Washington-ból megérkezett a jóváhagyás, így Törökország számára eladhatóvá váltak a TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopter a Fülöp-szigetek részére. A fegyveres erejét az utóbbi években újra felépítő ázsiai állam terveiben hat helikopter beszerzése szerepelt. A beszerzésről eddig csak szándéknyilatkozat került aláírásra, mivel a tengerentúlról származó erőforrás miatt a végkifejlet kétséges volt. Hiszen a török gyártású harci forgószárnyasok több összetevőjét is USA béli székhellyel rendelkező cégek állítják elő. Ugyanis az amerikai törvények szerint egy harmadik országba történő kivitelhez amerikai engedélyre van szükség, ha az amerikai összetevők mennyisége meghaladja a 10% -ot. Ilyen ebben az esetben például a forgószárnyasok levegőbe emelkedéséhez szükséges LHTEC (Light Helicopter Turbine Engine Company) T800-4A gázturbina is, melyekből kettő kell egy ATAK-ba. Ezek előállítását a LHTEC közös vállalat végzi, mely az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös gyermeke. Éppen ezért az igencsak elmérgesedő amerikai-török viszony az F-35-ök el(nem)adása mellett a T129-es helikopterek előállítására is rányomta a bélyegét. Meg kell jegyezni, hogy már 2017 februárjától Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbina kifejlesztését is. Ezt az erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött.

Jóformán még el sem ütlek a hullámok a legutóbbi, 4,5 milliárd dolláros egyiptomi Rafale beszerzést illetőleg, máris itt az újabb hír az észak-afrikai országból. Egyiptomi források állítása szerint nem biztos, hogy ez a 30 darabos Rafale vásárlás az utolsó volt Kairó részéről. Az értesülések szerint Egyiptom most a Rafale F4-et szemelte ki, mint beszerzendő variánst. Ezekkel szeretnék a már meglévő gépszámot 72-100 darabra növelni, függően a beszerzési költségektől. Az F4-1-es konfigurációjú változat fejlesztése még folyik, első repülését éppen a napokban, április 26. és 29. között tette meg, míg rendszeresítésre 2024-re válhat éretté. Az első lépésben két F4-1-es konfigurációjú Rafale-t készítenek el, de később darabszámuk nyolcra fog emelkedni.

Nigériában május 20-án, az ország légierejének létrehozásának 57. évfordulóján hadrendbe állították a PAC/CAC JF-17/FC-1 Thunder Block 2-es vadászbombázókat. Az afrikai országba ez év áprilisának utolsó napjaiban érkezett meg a harmadik PAC/CAC JF-17/FC-1 Thunder Block 2-es vadászbombázó is. Mindhárom gép esetében a szállítás a levegőben történt, egy pakisztáni felségjelet viselő Iljusin IL-76-os tehergép segítségével. A nyugat-afrikai Nigéria, mely a Föld egyik legnagyobb olajtartalékának birtokosa, eddig három példány beszerzését véglegesítette. 2004 közepén jelentések érkeztek arról, miszerint egy orosz-izraeli konzorcium felajánlotta mind a 23 megmaradt nigériai Mikojan–Gurjevics MiG-21-es átalakítását és szolgálatba állítását. Ehelyett azonban úgy tűnt, hogy Nigéria az izraeli Elbit és a román Aerostar együttműködésével létrejövő korszerűsítés mellett dönt. Ez azonban pénzügyi gondok miatt nem valósult meg. Végül Nigéria Kínához fordult, így a MiG-21-ek ottani továbbfejlesztése, a Chengdu F-7 került megvásárlásra. 2018 októberében aztán megszületett a megállapodás három darab kínai/pakisztáni fejlesztésű vadászbombázó beszerzéséről is. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek ki a gyártónak.

A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre. Az első, festése alapján Nigériának szánt JF-17 Thunder-ről 2020 januárjában jelentek meg fotók a világhálón. Az internetre 2020 májusában felkerült képeken a már berepülés alatt álló gépek 2P 60, 61 és 62 oldalszámokkal ellátva voltak láthatók. A nem hivatalos források jelenleg igencsak eltérőek, van ahol újabb 7, de máshol már 40 darab JF-17-es megvásárlásáról tudnak. Amennyiben Pakisztánnak sikerül eladni ezt a nagy darabszámot, akkor az történelmi lesz, és hatalmas profitot fog hozni az ország számára. Emellett ez az üzlet növelheti más potenciális vásárlók bizalmát. A gépekhez Nigéria SD-10-es légiharc-rakétákat, célzókonténereket és lézerirányítású bombákat is be kíván szerezni. Nigéria számára a továbbfejlesztett Block 2-es variáns került eladásra.

Ez a változat nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. Ezek a módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került. Bár hivatalosan nem került elismerésre, a JF-17 Block 2-es repülőgépek Nigériának körülbelül 60 millió dollárba kerültek, beleértve a levegő-levegő és a levegő-föld rakétákat is. Állítólag a JF-17 darabára fegyverek nélkül 40 millió dollár.

Drasztikus mértékben csökkentenék az USAF repülőgépeinek számát 2026-ig egy tervezet szerint. Érdekes, hogy a 421 kivont repülőgép helyett csupán 304 darabot szereznének be. A kisebb flotta üzemeltetéséből származó megtakarításokat új rendszerek beszerzésére fogják fordítani, mint például a Next Generation Air Dominance vadászgép (NGAD), mely az évtized végén jelenhet meg, és egy új, többszereplős vadászbombázó is megemlítésre került, az úgynevezett MR-X, amely már a 2030-as években fog szolgálatban állni. A 421 darab repülőgép túlnyomó többségét a teljes F-15C/D alkotná, így 234 Eagle mellett 124 F-16-os és 63 A-10 csatarepülőgép vonulhatna jól megérdemelt és megszolgált pihenőjére. Feladataikat 84 új F-15EX és 220 F-35A vadászbombázó venné át. 2030 elkezdődne az F-22-ek kivonása is, helyüket az Next Generation Air Dominance vadászgép töltené be. Érdekesség, hogy az Amerikai Légierő gépparkjának átlagéletkora jelenleg 28,6 év körül mozog, a haditengerészeté 14,4 év, a hadsereg repülőcsapatainál 15,3 éves az átlagéletkor, míg Ausztráliában a közelmúltban elkezdett gépcseréknek köszönhetően már 8,9 év. Még többet elmond a helyzetről, hogy az USAF repülőgépeinek 44%-a az eredetileg tervezett élettartamát már túllépve szolgálja a csillagos-sávos lobogót.

Végrehajtotta május 5-én az utolsó repülését a 26009-es gyártási számú Sikorsky MH-60G Pave Hawk harci kutató-mentő helikopter. Ezzel az 1989-ben szolgálatba állított helikopterrel mentették ki Jugoszlávia területéről 1999-ben Darrell Patrick „Dale” Zelko alezredest, akit egy F-117-el repülve lőtt le az ország légvédelme. A 32 éves helikopter szolgálati ideje alatt több mint 11000 órát töltött a levegőben.

Összeütközött az Amerikai Haditengerészet két Boeing T-45C Goshawk sugárhajtású kiképző repülőgépe 2021. május 17-én. A 23 óra előtt történt ütközést követően az egyik T-45-ös lezuhant, kétfős személyzete katapultált, kisebb sérüléseket szenvedtek. A másik gép, mely szintén a VT-22 Golden Eagles kiképzőrepülő-század állományába tartozott, sikeresen leszállt a haditengerészet texasi Kingsville-i légitámaszpontján, mely a baleset helyszínétől 12-13 kilométeres távolságban volt.

Május 12-én hajtották végre a második lövészetet a Raytheon Missiles & Defense AIM-120 rakétacsalád legújabb tagjával, az AIM-120D-3-al. A kaliforniai Point Mugu tengeri tesztlőtéren egy a flotta tulajdonában lévő Boeing F / A-18F Super Hornet-ről történt az indítás. A teszt céljai a gépről történő biztonságos leválasztás, eltávolodás és a repülés megkezdésnek ellenőrzései voltak. Az AIM-120D-3 rakétaváltozat gyártását 2023-ban kezdik meg.

Végrehajtotta első repülését a kanadai Top Aces vállalkozás elsőként repülőképessé tett F-16-osa 2021. május 18-án. A légi ellenségként bérelhető céghez 2021. január 29-én megérkeztek az első ex-izraeli F-16-ok. A korai A/B verziókból 29 darabot vásároltak meg. Az első négy darabot leszerelt szárnyakkal és függőleges vezérsíkokkal egy Antonov An-124-es teherszállító repülőgép jutatta el az izraeli Tel Aviv-i Ben Gurion repülőtérről az arizonai Mesába. A 2016-ig Izraelben üzemeltetett gépeket egy alapos korszerűsítés után tervezik majd alkalmazásba venni. Az arizonai Mesa Gateway repülőteréről felszálló 78-0322 gyártási számú, 1980-ban elkészült F-16A nagyjából egy órát töltött a levegőben. Ez a példány részt vett 1981. június 7-én az iraki Osirak atomerőmű elleni támadásban. Az eredeti izraeli festését megtartó F-16-os már megkapta új polgári lajstromjelét, az N854TA-t. Nem sokkal azelőtt az F-16A megkapta az FAA, az amerikai légügyi hatóság jóváhagyását is, vagyis repülésre alkalmasnak találták a műszaki állapotát.

Az Egyesült Államokban a Különleges Műveletek Parancsnoksága (USSOCOM) egy kétéltű repülőgép tervezését és fejlesztését fontolgatja. Az elképzelés szerint a Lockheed Martin MC-130J Commando II változatát látnák el két jókora úszótalppal, így téve lehetővé a vízfelületekre történő leszállást és az onnan való felszállást. A MC-130J Commando II-t az Egyesült Államok légierejének Különleges Műveleti Parancsnoksága (AFSOC) üzemelteti, és feladata különleges egységeknek az ellenséges hátországba történő szállítása és kivonása, utánpótlás szállítása, és a légi üzemanyag-utántöltés. A Hercules úszótalpakkal történő ellátása nem új keletű ötlet, hiszen a gyártó is foglalkozott ezzel az 1990-es évek végén, akkor a SEAL katonák feladatait támogató variáns eladását szerették volna így elősegíteni. Ebből az elképzelésből akkor nem lett semmi.

NETARZENÁL GALÉRIA

Eurocopter EC665 Tiger HAP

Boeing C-17A Globemaster III

Dassault Mirage 2000C

Bell UH-1Y Venom

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas EF-18BM Hornet

Szuhoj Szu-25 Frogfoot

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Chengdu JF-17 Thunder

Sikorsky SH-60B Seahawk

Tupoljev Tu-160

Boeing P-8A Poseidon

Westland WG-13 Lynx AH.9

Northrop Grumman B-2A Spirit

Guizhou JL-9

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Sepecat Jaguar A

Lockheed C-5A Galaxy

Kawasaki OH-1 Ninja

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Iljusin IL-76MD

Northrop F-5N Tiger II

AIDC AT-3

Boeing Vertol CH-47D Chinook

Dassault Rafale C

Lockheed P-3C Orion

Szuhoj Szu-57

Boeing KC-135R Stratotanker

Denel AH-2A Rooivalk

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Eurofighter EF-2000 Typhoon T

McDonnell Douglas KC-10A Extender

Kamov Ka-27M

A Rheinmetall bemutatta a világszerte használt és bevált HX nehéz teherautók családjának legújabb generációját, a HX3-at, a katonai célra tervezett és épített teherautók új nemzedékét. A HX3 esetében többek között jobb védelemre, nagyobb mobilitásra, és vezetési kényelemre, valamint digitális interfész-architektúrára számíthatnak a megrendelők, de a nagyobb működési rugalmasság és a jövőbeni teljesítménynövelés előtt is nyitva van az út. Ugyanakkor a HX2-es családi értékei és erősségei is megmaradtak. A HX3 alapvetően 4×4, 6×6, 8×8 és 10×10 változatban lesz elérhető. Eme változatoknál a lehető legtöbb azonos alkatrészt és összetevőt alkalmazzák, az olcsóbb üzembentartást szem előtt tartva. A robusztus futómű és az erőteljes motor mellett opcióként egy új aktív hátsó tengelyfelfüggesztés is elérhető, amely jelentősen javítja a jármű teljesítményét a közúton és a terepen való közlekedésnél is.

A 10x10-es kerékképletű változat kialakításánál és méretezésénél már eleve figyelembe vették az utóbbi időbe egyre jobban terjedő teherautó alvázra telepített önjáró ágyútarackok követelményeit, így ebben a feladatkörben is a lehető legjobb teljesítményű járművet sikerült létrehozni. Teljesen átalakított vezetőfülke miatt a HX3 még könnyebb kezelhetőséget és védelmet nyújt a legénység számára. Akárcsak elődjeit, opcióként a HX3 teherautókat páncélozott fülkével is fel lehet felszerelni, amelynek védelmi szintje modulárisan növelhető. A HX3-at ellátták olyan vezetéstámogató rendszerekkel is, mint például a vészfék-asszisztens, az adaptív sebességtartó automatika és a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer. Továbbá a jövőre való tekintettel könnyedén megvalósítható lesz majd az önvezető képesség kialakítása is.

A német parlament költségvetési bizottsága 2021. április 14-én jóváhagyott egy beszerzést a páncélos erők részére. A 295 millió eurós költségvetést 44 darab Rheinmetall Kodiak, a német haderőben Pionierpanzer 3 néven ismert műszaki harckocsira fogják elkölteni. A járművek első példányai 2023-ban gördülnek majd le a gyártósorról, míg az utolsók 2029-ben fognak elkészülni. Fegyverzetüket egy távvezérelt Natter fegyverállványba szerelt 7,62-es, vagy 12,7-es géppuska, vagy 40 milliméteres gránátvető alkothatja.

Elkezdték építeni a Lockheed Martin üzemében az első, Németország által megrendel C-130J Super Hercules repülőgépet. Berlin a típusból 3-3 C-130J-30 megnövelt törzshosszal rendelkező, illetve KC-130J légi utántöltésre képes változatot szerez be. Az gépek leszállítását 2022 februárja és 2023 vége között fogják végrehajtani. A német gépek otthona Franciaországban lesz, a Normandiában található Evreux/Fauville támaszponton. Itt egy közös francia-német alakulat fogja üzemeltetni a négy francia és hat német C-130-at. A négy francia repülőgépet, két C-130J-30-at és két KC-130J-t már leszállítottak az Escadre de Transport 2/61 századhoz, a Orléans/Bricy-i légibázisra, ahonnan az alakulat ezen a nyáron települ majd át Evreux/Fauville-be.

A Bahamákon lévő AUTEC-ben (Atlantic Undersea Test and Evaluation Centre) végzett teszteket követően rendszeresítésre érettnek nyilvánították a Spearfish Mod-1-es torpedót. Öt ilyen fegyvert az ASTUTE-osztályú HMS AUDACIOUS-ról indítottak el a három napos próbák során. A torpedókat maximális üzemi mélységükön vizsgálták meg az Andros-sziget közelében lévő tesztterületen. A BAE Systems Spearfish már három évtizede a Királyi Haditengerészet elsőszámú torpedója, mely fregattok, rombolók és tengeralattjárók ellen egyaránt hatékonyan alkalmazható. Korszerűsítési programja 2010-be indult el. Ekkor egy új harci részt, biztonságosabb meghajtórendszert, modern irányítórendszert, és egy száloptikás vezérlőrendszert fejlesztettek ki számára. A már legyártott Spearfish-ek Mod-1-es korszerűsítésével 2025-re fog végezni a BAE Systems.

A brit hadsereg a Rheinmetall BAE Systems Land-tal (RBSL) kötött meg egy 800 millió font értékű szerződést. Így a szárazföldi haderőnél meglévő 227 darab FV4034 Challenger 2-es harckocsik korszerűsítése elkezdődhet. Eme mennyiségből csak 148 lesz majd a munka végeztével Challenger 3-as változat. A modernizált Challenger 3-as búcsút mond Challenger 2-ben lévő huzagolt csövű L30A1 120 milliméteres ágyúnak, melynek helyét az L/55A1-es Rheinmetall 120 milliméteres sikertörténete veszi át. Az osztott lőszert használó huzagolt csövű angol löveg a huzagolásból adódó 20-30%-al nagyobb felületnek köszönhetően alacsonyabb kezdősebességgel képes útjára indítani lövedékeit, de a cső anyagösszetételéből következően kevésbé tud ellenállni a lőportöltet okozta nyomásnak, mint az 1979-ben (!) bemutatott Rheinmetall L/44-es löveg. Új lesz a futómű felfüggesztése, de a motor is, ami már a jól ismert MTU 883-as lesz egy Renk sebességváltóval. A harckocsi személyzete számára egy 360 fokos lefedettséget biztosító kamerarendszer is felszerelésre kerül. A Challenger 3 fedélzeti elektronikája teljes mértékben digitalizálva lesz, védelmét aktív páncélzat is erősíti majd. Hadrendbe 2027-től állhat majd, míg a korlátozások nélküli bevethetőséget 2030-ra éri el. A korszerűsítésre elsősorban az angliai Telfordban, az RBSL telephelyén kerül sor.

Érdekes veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni Nagy-Britannia a 2019/2020-as pénzügyi évben, derült ki nemrégiben. Sem a dátum, sem a helyszín, de még csak pontos körülmények sem ismertek egy Litening III-as célzókonténer tönkremenetelét illetőleg. Amit tudni lehet, az az, hogy a 600000 font értékű Litening III-as célzókonténer egy Eurorfighter Typhoon vadászbombázóra volt felfüggesztve, majd valamilyen okból leoldódott. Nem ismeretes, hogy ez a földön állva, netalán már gurulás, illetve felszállás, vagy már a repülés közben történt-e meg. Annyi bizonyos, hogy a Litening III-as teljesen leamortizálódott az esetnek köszönhetően. Az ilyen bakik nem csak a Királyi Légierőnél fordultak elő abban a pénzügyi évben, mivel a Királyi Haditengerészet egyik tengeralattjárója egy vonatott szonárral lett rövidebb valahol a világtengereken hajózva. Itt az anyagi kár 792000 font értékű lett.

Elképzelhető, hogy nemsokára Európa felett is megjelenik egy európai cég korszerű katonai gépekkel, mint ellenséges repülőerő. Az ARES (Avanced REDAIR European Squadron) néven ismert új francia társaság az elmúlt években évente több mint 250 feladat során nyújtott támogatást a francia fegyveres erők kiképzésében. A jelenlegi ARES flotta kilenc MB-339C-ből, egy Cessna 337-ből és egy CTSW pilóta nélküli repülőgépből áll. Ezek a repülőgépek 2015 óta több mint 3000 repült órát teljesítettek. Az ARES-nek azonban a jövőre nézve érdekes tervei vannak. A cég négy Mirage 2000-est szeretne rövid időn belüli beszerezni, további tizennégyet pedig később megvásárolni. A végső cél az lenne, hogy e negyedik generációs repülőgépek közül tizenkettő működőképes legyen. Jelen pillanatban még nem tudni, hogy ezek a Mirage 2000-ek honnan származnak majd. Annyi bizonyos, hogy az ARES már tett lépéseket az üzemeltetési háttér létrehozására, így megkeresték a típus használhatóságában leginkább érdekelt cégeket, vagyis a Dassault-t, a Safran-t és a Thales-t. A Mirage 2000-eket nagy valószínűséggel Istres-ből tervezik üzemeltetni. Itt ugyanis nemrégiben béreltek ki egy 4000 négyzetméteres hangárt. Az ARES elnökének nyilatkozatából kiderült az is, hogy a jövőben nem csak francia erők részére nyújtanának majd szolgáltatást régi-új gépeikkel.

Oroszországban jelenleg még folynak az állami tesztek a MiG-35 Fulcrum-F vadászbombázókkal. A próbák eddigi tapasztalatai szerint néhány helyen módosítást kell majd eszközölnie a gyártónak a MiG-29-es leszármazottján, de nagyobb beavatkozás nem szükséges. A típus képességeivel túlnyomórészt meg vannak elégedve. A MiG-35-ös üzemeltetési költségei a hírek szerint 80% -kal alacsonyabbak, mint a MiG-29-é, vagyis a régebbi repülőgépek újabbra cserélése hosszú távon megtérülhet. Várhatólag a MiG-29-et repülő bemutatócsoport, a Fecskék is repülni fogják a MiG-35-öt, ezeket a következő években kaphatják meg. Moszkva még 2018-ban rendelt meg hat MiG-35UB kiképző és MiG-35Sz harci repülőgépet, 2023-ig történő leszállítással. A MiG évente 36 darabot tud legyártani a típusból. Moszkva eddigi terveiben 2027-ig csak 24-36 gép közötti mennyiség szerepel a még képlékeny beszerzési elképzelésben. A Fazotron Zsuk-AM AESA antennával ellátott rádiólokátor, amelyik 160 kilométeres felderítési távolsággal rendelkezik és 30 célt képes egyidejűleg követni, a továbbfejlesztett RD-33MK hajtóművek, az MSP-418KE zavarókonténer és az orosz fejlesztésű radarkeresztmetszetet csökkentő bevonat egyaránt megtalálható eme változaton. Orosz források típusmegjelölés nélkül kiemelik, hogy a MiG-35-ös az életciklusra számított költségeit tekintve legalább 20%-al alacsonyabb összeget igényel, mint a konkurencia hasonló kiadásai. A tervezők szerint a radar beépíthető a régebben gyártott MiG-29-es vadászgépekbe is, egy korszerűsítési csomag részeként. Az Orosz Légi-és Űrvédelmi Erők 2021 márciusában többfeladatú MiG-35Sz Fulcrum F repülőgépeket kaptak, közölte a Krasznaja Zvezda újság.

Törökországban befejeződtek az áprilisban elkezdett tesztek a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján helyben épülő Altay harckocsikba szánt, hazai fejlesztésű erőforrással. A 2021-es év januárjának közepén még arról érkeztek hírek, hogy készülőben van az Altay harckocsiba szánt Batu harckocsimotor első prototípusa Törökországban. A 2021 márciusi hírek szerint viszont a török Altay harckocsikba Dél-Koreából vásárolt motor és sebességváltó kerül beszerzésre. Állítólag a Doosan és az S&T Dynamics egyaránt aláírta már a szerződését a török BMC-vel. A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat talán 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. A Batu a török ​​BMC cég által kifejlesztett erőforrás, amely cég a dízelmotor mellé egy automata váltót is megalkot. A BMC Batu erőforrás 12 hengeres, V hengerelrendezésű, vízhűtéses dízelmotor, amely 1500 lóerős teljesítményt és 4600 Nm forgatónyomatékot ad le. A BMC az olasz Fiat/Iveco-val együttműködve indította el egy új, 1600 lóerő teljesítményű motor kifejlesztését.

Persze a dél-koreai motor és sebességváltó sem (volt) tökéletes. Dél-Koreában hosszú évek alatt sem sikerül úgy a K2 Black Panther harckocsik módosítása, ahogy azt várták. Szöulban szerették volna az első rendelési tételbe tartozó harckocsikban megtalálható MTU 883–as német erőforrást és erőátviteli rendszert hazaira lecserélni a később gyártottak esetében. A helyi ipar elvárásai szerint ez megnyitotta volna az utat a harckocsi exportja előtt. De 15 év elteltével be kellett látni, az eddigi erőfeszítések csak a motor esetébe hozták meg az eredményeiket, a Renk sebességváltót nem sikerült pótolni. Így a 2020-ban, körülbelül 2,56 milliárd dollárért megrendelt újabb 50 páncélos esetében is az 1500 lóerős Doosan Infracore DV27K dízelmotor a német Renk automata sebességváltóján keresztül mozgatja majd a harckocsikat. Ez utóbbi esetében, mint említve lett, megpróbálkoztak hazai fejlesztéssel. A S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automataváltója megbízhatósági és tartóssági problémái miatt újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz. Persze meg kell említeni, hogy a Doosan Infracore által gyártott 1500 lóerős motor nyomatéka nem tette lehetővé a hadsereg által elvárt gyorsulás mértékét az 55 tonnás páncélos számára. Az sorozatgyártás előtt készült néhány darab némelyikébe német MTU erőforrások kerültek, ezek gond nélkül hozták az elvárt értékeket a próbák során. A hadsereg megoldásként csökkentette elvárásait a K2-el szemben, így elhárult a sorozatgyártás előtt álló legfőbb ok.

A La Tribune francia újság arról számolt be, hogy Egyiptom további beszerzésre készül Franciaországból. Kairó legújabb terveiben a nemrégiben 3,75 milliárd euróért (4,5 milliárd dollár), megrendelt 30 darab Dassault Rafale vadászbombázó mellé most két Airbus A330 MRTT légi utántöltő/szállító repülőgép, valamint egy kémműhold beszerzése szerepel. Ezekkel együtt a hadi kiadás értéke már elérheti az 5,4 milliárd eurót. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a Rafale-okra szánt összeget is francia bankok által folyósított kölcsönből fedezték volna. Egyiptom egyébként már 2016-ban tervezte két darab műhold megvásárlását, azonban akkor 600 millió euróért csak a katonai távközlési műholdat vásárolták meg, költségvetési okokra hivatkozva.

Indiában tűz ütött ki az INS VIKRAMADITYA (R 33) repülőgép-hordozón 2021. május 8-án. Az egyik körletben felcsapó lángokat gyorsan sikerült megfékezni. A tűzből kifolyólag személyi sérülés nem történt és nem jelentettek komolyabb károkat sem. Az elmúlt két év alatt ez már a második tűzeset volt a VIKRAMADITYA repülőgép-hordozón. 2019. április 26-án egy ember meghalt, míg hét másik megsérült a hajó kazánházában történt tűzeset következtében.

A kínai hivatalos médiában látott filmvételek alapján úgy tűnik rendszeresítésre került a J-10C vadászbombázókban a hazai fejlesztésű WS-10B kétáramú utánégetős gázturbina. Ez az Oroszországtól beszerzett AL-31FN hajtóművek kínai másolata. Az éleslövészet során készült film azt sejteti, hogy a WS-10B technikailag már olyan megbízhatóvá és kiforrottá vált, hogy egy egyhajtóműves gépbe is beépíthetővé vált. A Taihang fejlesztése elhúzódott, de 2020 eleje óta úgy tűnik sikerült kiküszöbölni a hibáit és a hírek szerint készen áll arra, hogy kiválthassa az orosz gázturbinákat. A Taihang sugárhajtómű sokkal nagyobb tolóerővel rendelkezik, mint az orosz AL-31FN, amelyet jelenleg a J-20A-ban használnak, és így a vadászgép végre képes lesz elérni az ötödik generációs vadászgépekkel szemben elvárt  teljesítményparamétereket, például a szuperszonikus cirkálást, vagyis tartósan hangsebesség felett repülni, utánégető használata nélkül. A hazai erőforrásra való áttérés azt is jelenti, hogy függetlenedni lehet Oroszországtól. Attól az Oroszországtól, mely csak a Szuhoj Szu-35Sz repülőgépekkel lett volna leginkább hajlandó további AL-31FN-eket szállítani Kínának. A kínai média szerint a WS-10 elhúzódó fejlesztése volt az egyik tényező, amely megakadályozta a J-20-as teljes sebességgel történő gyártásának elindítását. Emlékezni kell azonban arra, hogy a WS-10 nem a J-20-ban szánt erőforrás. A Taihang elsősorban a J-10C repülőgépek számára készült, míg a J-20-asok a még erősebb WS-15 Emei gázturbinákkal lennének felszerelve. A WS-15-ről olyan hírek érkeztek, hogy a megbízhatósága még messze van az elvárttól. A WS-10C-el felszerelt repülőgépek a J-20B jelölést kapták.

Tajvanon május 10-én első alkalommal hajtottak végre éleslövészetet AIM-120 AMRAAM légiharc-rakétákkal hazai támaszpontról felszállva. A hírek szerint a lövészeten 4 darab, a legkorszerűbb V változatra nemrégiben modernizált kétüléses Lockheed Martin F-16-os vett részt. A lövészetet Kínától lehető legtávolabb, Tajvantól délkeletre végezték el. Tették ezt a rádióelektronikai hírszerzés minél körülményesebbé tétele érdekében. A négy F-16-ból - mindegyik két AIM-120-al és két rövid hatótávolságú AIM-9 Sidewinder-el volt ellátva - kettő indított AMRAAM-ot, mindkettő eltalálta célpontját. Tajvan számára Washingtonban 2000-ban hagyták jóvá 200 darab AIM-120-as eladását. Eredetileg a rakétákat a Tajvanhoz közeli, guami Andersen légi támaszponton tárolták volna, és csak harci bevetéskor kerültek volna a tulajdonosaik kezébe. Ezt az elképzelést 2002-ben változtatták meg, amikor Kína elkezdte tesztelni az Oroszországtól kapott R-77 (AA-12 Adder) közepes hatótávolságú légiharc-rakétáit. Így az első AIM-120C-5 rakéták 2003 novemberére érkeztek meg Tajvanra. Azóta 2007-ben újabb 218 AIM-120C-7 megvásárlását hagyták jóvá az USA-ban. Mivel ez a rendelkezésére álló kis AMRAAM mennyiség – kicsit több mint kettő darab rakéta minden szolgálatban lévő (141) F-16-hoz - természetesen közel sem elégséges ahhoz, hogy bármilyen nagyszabású konfliktus esetén elegendőnek bizonyuljon Kínával szemben. Így gyaníthatóan a darabszám gyorsan megnövekedne amerikai készletekből átadott rakétákkal. Tajvani gépek 2000 októberében Guamon, illetve 2001 elején a Luke légibázisról felszállva indítottak első alkalommal AIM-120 AMRAAM légiharc-rakétákat.

Japánban elvégezte első repülését a Mitsubishi Heavy Industries XSH-60L helikopter prototípusa 2021. május 12-én. A Black Hawk család legifjabb tagjának a nagoyai gyár repülőteréről elvégzett repülése 30 percig tartott. Az SH-60L az SH-60J és SH-60K modellek japán igények alapján továbbfejlesztett változata. A módosítások a hajtóművekhez, az új szonárrendszerhez, valamint a nagy sebességű kommunikációs rendszerhez kötődnek. Japánban az SH-60L-ek a 2000-es évek elején megjelent és eddig 71 darabos mennyiségben átvett SH-60K helikopterek utódai lesznek. Ezek elődei a szintén a szigetországban készített Mitsubishi SH-60J-k voltak.

Újabb négy darab Lockheed Martin F-35A Lightning II érkezett meg az ausztráliai Williamtown légibázisra 2021. május 6-án. A most hazaérkezett példányok az A35-034, A35-035, A35-036 és A35-037 jelzésűek.

Az F-35-ös már a második legnagyobb mennyiségben, hadrendben álló típus lett az Amerikai Légierő jelenlegi állományában a múlt hét óta.  Az USAF ez idő szerint 283 F-35A-val rendelkezik, ezek mellett 281 A-10-es, 234 F-15C/D és 218 F-15E található meg a hadrendben. A listavezető természeten az F-16-os, mivel az együléses C változatból 789 darab, míg a kétüléses D-ből 150 van szolgálatban.

Nem szűntek meg a gondok az amerikai flotta által már évek óta hadrendbe állított LCS-osztályú fregattjain. A partmenti vizeken végzett feladatok előtérbe helyezésével megtervezett hajóosztály a megjelenése utáni bő egy évtizeddel sem tekinthető kellően kiforrottnak. A Számvevőszék legutóbbi jelentésében a magas üzembentartási költségeket említette az meg első helyen eme hajóosztállyal kapcsolatban. Az elvárhatónál még napjainkban is mindig gyakoribb nem tervezett javításokban továbbra is tetemes részt vállalnak civil cégek szakemberei. Amennyiben a meghibásodás külföldön történik, utaztatásuk tovább emeli a kiadásokat. Volt úgy, hogy mindössze néhány ezer dollár számláztak, de volt már precedens 1 millió dolláros külföldi javításra is. Érdekes, hogy több rendszer esetében sem képes a flotta a javítások teljeskörű elvégzésére, mivel az ehhez szükséges dokumentációkat és a képzést nem rendelték meg.  

Előfordult olyan eset is, hogy a javítást a gyártó is csak a hibás alkatrész cseréjével tudta megoldani, kidolgozott eljárásuk neki sem volt rá. További fájó pontja ennek a pontnak, hogy a beépítésre került alkatrészt egy másik LCS fregattból szerelték ki, a kellően gyors újbóli hadrendbe állítás okán. Összegezve a hajók üzemeltetési költsége korántsem olyan alacsonyak, mint ahogy azt a gyártók mondták, ráadásul ez még egy jóval nagyobb rombolóhoz viszonyítva is helytálló megállapítás. Másik fő hiányosság a feladat által cserélhető harci modulok témaköre. Itt az a szintű rugalmasság szintén nem mutatkozott még meg, amit a gyártók a reklámanyagaikban ígértek. Természetesen a flottánál is tisztában vannak a kialakult helyzettel, így megpróbálják a karbantartások legtöbbjét saját hatáskörbe vonni.

Az amerikai hadsereg május 12-én, szerdán bejelentette, hogy az elavulás és a rendszerszintű problémák miatt jövőre elkezdik kivonni a hadrendből a Stryker gyalogsági harcjármű M1128 Stryker MGS jelzésű változatát. A 105 milliméteres löveggel ellátott jármű által biztosított tűztámogatási képességet egy korszerűbb, könnyebben fenntartható utóddal fogja a hadsereg pótolni.

Az Air Tractor együttműködik az L3Harris Technologies céggel a Pilatus PC-12-en alapuló U-28A Draco felderítő, hírszerző és megfigyelő repülőgépek utódjának a megalkotásában. Az AT-802U Sky Warden nevű könnyű támadó repülőgép neve a vietnámi háborúból ismert A-1E Sky Raider-ből, illetve az U-28-ok által rádiós hívójelből a Warden-ből lett összerakva. Az Egyesült Államok Különleges Műveleti Parancsnokságának elképzelésében összesen 75 darab új repülőgép beszerzése szerepel. Az új repülőgép az L3Harris kommunikációs és ISR felszerelésével lesz ellátva. Ez tartalmazza az L3Harris Wescam MX-15 HD és MX-20 HD elektrooptikai rendszereket, a VORTEX adó-vevőt, egy többcsatornás rádiót, a PRC-117G taktikai rádiót, és a BRU-71 bombafelfüggesztő rendszert is. A kétüléses AT-802U Sky Warden maximális felszállási tömege 7260 kilogramm összesen, 2,7 tonnányi fegyverzet szállítására képes, 6 órát tölthet a levegőben és képes kiépítetlen repülőterekről is tud üzemelni. Meghajtásáról egy 1600 lóerős Pratt&Whitney PT6A-67F gázturbina gondoskodik, legnagyobb sebessége 400 kilométer per óra. A két vállalat szerint a megrendeléstől számított 12 hónap letelte előtt át tudnák adni az első AT-802U Sky Warden repülőgépet. Az AT-802U korábbi változata azért esett ki egy amerikai tenderből, mert nem rendelkezett katapultüléssel. Ezzel az AT-802U Sky Warden variáns sem ellátva.

Négy évre eltűnik a tengerekről a USS JOHN C. STENNIS (CVN 74) nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó. A hajó a Huntington Ingalls Industries Newport News hajógyárába érkezett meg, ahol elkezdődik nagyjavítással egybekötött korszerűsítése. Ennek a munkának a kiterjedtségére jellemző, hogy három éven keresztül folytak az előkészültek rá. Ez a korszerűsítési és karbantartási munka mintegy 35 százalékát adja a hajó 50 éves élettartama alatt megtörténő összes ilyen jellegű munkának. Az 1995-ben hadrendbe állt hordozón például a reaktorok fűtőelemeinek cseréjét is elvégzik majd.

NETARZENÁL GALÉRIA

MiG-29A

Grumman EA-6B Prowler

Dassault Mirage 5 ROSE III

Boeing AH-64D Apache

Transall C-160D

Northrop F-5E Tiger II

MiG-31BM Foxhound

McDonnell Douglas KC-10A Extender

Hawker Siddeley TAV-8S Matador

Sikorsky CH-148 Cyclone

Eurofighter Typhoon FGR.4

McDonnell Douglas CF-188A Hornet

Panavia Tornado IDS

Bell AH-1Z Viper

AIDC T-5 Brave Eagle

Boeing Chinook HC.4

Airbus A400M Atlas

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Westland Scout AH.1

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Dassault ATL-2 Atlantique 2

Lockheed Martin F-22A Raptor

AgustaWestland HH-101A Caesar

McDonnell Douglas F-4EJ Kai Phantom II

Pilatus PC-21

Republic F-84F Thunderstreak

Szuhoj Szu-35Sz

Olybá tűnik nem sikerült túl megnyerőre alakítani a franciáknak a németek számára tett múlt havi ajánlatát. Párizs célja, hogy megpróbálja a közös MAWS-programban bent tartani Németországot. Éppen ezért négy Breguet Atlantic 2 (ATL2) haditengerészeti repülőgépet ajánlottak fel Németországnak. A koros, de korszerűsítésen átesett Standard 6-os szabványnak megfelelő tengeri járőrgépek áthidaló megoldásként szolgálnának addig, amíg a közös fejlesztésű új tengeri járőrgép szolgálatba nem állhat. A Washington által Berlin részére megvásárolhatóvá tett Boeing P-8A Poseidon-ok ellenfelét Párizs egy képzési és logisztikai csomaggal megerősítve próbálta meg még ínycsiklandóbbá tenni. Azonban a fegyverekért és az önvédelmi rendszerekért már külön kellene fizetni. 2013-ban Franciaország megbízta a Dassault Aviation and Service Industriel de l'Aéronautique-ot, hogy tizennyolc ATL2 repülőgépet frissítsen a Standard 6 változatra. A modernizáció alapeleme az AESA Thales Searchmaster radar telepítése volt. A gyártó szerint ez viharos időben akár 320 kilométeres távolságból is képes detektálni a tengeri tárgyakat. Ezenkívül, egy új rendszert telepítettek a tengeralattjárók felderítésére használt hidroakusztikus bójákból származó jelek feldolgozására és elemzésére, valamint cserélik a navigációs berendezést is. Továbbá a Wescam MX-20-es szenzortorony is felszerelésre került a Breguet Atlantic 2-ekre. A közelmúltban változás történt a haditengerészet parancsnoki posztján. Az előző parancsnok, Andreas Krause altengernagy az amerikai Poseidon-ok megvásárlását támogatta. Az új parancsnok, Kay-Achim Schönbach altengernagy még nem foglalt állást ebben az ügyben.

A német haditengerészetnek sürgősen szüksége van a P-3CUP + Orion tengeralattjáró vadász- és nagy hatótávolságú felderítő repülőgépek cseréjére, amelyeket Hollandiából vásároltak a Dassault-Breguet Atlantic repülőgépek pótlására. Amennyiben megvalósul a beszerzés, úgy Nagy-Britannia és Norvégia után Németország lehet a harmadik európai ország, amelyik hadrendbe állítja P-8A-t. Berlinből öt gép beszerzési kérelmével fordultak Washingtonhoz. A hadrendbe állítás időpontja 2024-re várható. A Reuters 2020. júniusi értesülése szerint a Német Haditengerészet repülőcsapatainál (Marineflieger) már elkezdték a nyolc darabos mennyiségben, hadrendben álló Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek utódját keresni. Bizalmas minisztériumi dokumentumukra hivatkozva arról is írt a lap, hogy a német védelmi minisztérium abbahagyta a katonai tengeri járőr repülőgépek éppen futó felújítási programját. Ez a lépés a típus egyre dráguló üzemeltetési költségeivel volt magyarázva, amit egy gazdasági megvalósíthatósági tanulmány támasztott alá.

A Nordholz-i bázison a típust 2006 óta repülő MFG3-as Graf Zeppelin repülőezred azonban nem marad repülőgépek nélkül, az Orion-ok 2035 helyett immár 2025-ben bekövetkező - tíz évvel korábban, a tervezettnél - kivonását követően sem. Egyértelmű, hogy a tengeralattjárók vadászatára alkalmas repülőgépeknek továbbra is van helye a német haderőben, így az Orion-ok lehetséges utódjaiként az Airbus C-295 MPA, a Rheinland Air Service RAS 72 (ATR 72-es) és a Boeing P-8A Poseidon is megemlítésre került a tavalyi év közepén. Amennyiben megkötik a P-8A-król szóló szerződést, annak teljes értéke 1,77 milliárd amerikai dollár lenne, ami körülbelül 1,5 milliárd eurónak felel meg. Jó eséllyel az amerikai repülőgépek csak áthidaló megoldásként jöhetnek szóba Németországban - bár mint ilyen, a P-8 mindenképpen túl drága lenne -, hiszen a franciákkal közösen már elindult a Maritime Airborne Warfare System (MAWS) program. A MAWS program célja egy olyan tengeri járőr repülőgép kifejlesztése, amely képes lesz az Atlantic 2 és a már 37,8 éves átlag életkorral rendelkező P-3C Orion repülőgépek helyettesítésére is 2030-tól kezdődően. A program résztvevői elsősorban a repülőgép fedélzetére kerülő rendszerekre és a fegyverrendszerekre összpontosítanak a fejlesztés során, mivel a MAWS program nem csak egyetlen repülőgép, hanem egy rendszer kifejlesztését célozza. A Thales, a Hensoldt, az ESG és a Diehl társaságok, együttesen T-HED néven szerepelnek majd ebben a programban.

Mindkét ország által érintett repülőgépgyártói, az Airbus és a Dassault is 2021-ben csatlakozik majd a programhoz. A T-HED csoportnak úgy kell meghatároznia a teljes rendszer architektúráját, hogy az a jövőben többféle repülőgépre is integrálható legyen. Az elektronikus hadviselési csomag, a radar, a szonár, a szonárbóják, a fegyverek, valamint a kommunikációs és adatátviteli rendszerek mind meg kell, hogy feleljenek ennek a kritériumnak is. Az már biztos, hogy európai gyártmányú repülőgépbe kerülnek beépítésre, de a konkrét típus majd csak később kerül kiválasztásra. Az Airbus már régóta javasolja az A320-on alapuló Airbus A320M3A típus használatát ebben a szerepben, de hordozóként szóba jöhet még a C295-ös, vagy akár a Dassault Falcon üzleti repülőgép is. 2021 májusának elején megtudható lett, a németek nem bíznak a Breguet Atlantic 2 (ATL2) haditengerészeti repülőgépekben, hiszen ezek csak a fedélzeti rendszereikben jelentenének előrelépést, a hajtómű és a sárkányszerkezet tekintetében nem. Így jó eséllyel ugyanott tartanának, mint a P-3C Orion-ok esetében. Vagyis magas karbantartási költségekért cserébe, egy várhatólag alacsony hadrafoghatósági mutatóval rendelkező gépet kapnának. De azért az is megerősítést nyert, hogy mindkét oldalon van politikai akarat a MAWS életre hívására. A németek csupán csak nem annyira optimisták a program időtervét illetőleg, mint a franciák. Véleményük szerint a MAWS 2035 helyett csak jóval később, 2038-2040 körül lesz rendszeresítésre érett rendszer. Így a Boeing P-8A Poseidon beszerzés segítséget jelenthetne az addig hátra lévő időintervallum áthidalásában.

Egy teljesen új géppuskát mutatott be a belga FN Herstal. Az FN EVOLYS nevezetű fegyverrel a társaság szeretne egy új fejezetet nyitni a lőfegyverek történelemkönyvében. Az FN EVOLYS két kaliberben került kifejlesztésre, így a 5,56x45 milliméteres NATO, illetve a 7,62x51 milliméteres NATO lőszerekkel való tüzelésre is képes. Tömege 5,5 és 6,2 kilogramm között van, kalibertől függetlenül sokkal könnyebb, mint a jelenlegi géppuskák túlnyomó többsége. Ez a géppuska a sorozatlövések mellett képes egyeslövésekkel is tüzelni, így a gépkarabélyokhoz hasonlítható pontosságú lövések is leadhatók vele. Természetesen a behajtható válltámasz hossza igény szerint beállítható, a géppuska használata egyaránt lehetséges a bal és jobb kezesek által, továbbá szereléksínekkel is rendelkezik a kiegészítő felszerelések, optikák elhelyezésére.  

Mindössze hat hónap alatt került megalkotásra a John Cockerill Defense és a Thales által, az előbbi vállalat Cockerill 3030 tornyának továbbfejlesztése. Az eddig csak 7,62 milliméteres géppuskával és egy 30 milliméteres Mk44-es gépágyúval ellátott torony két oldalára rakétaindítók kerültek felszerelésre. Ezekre az irányítás nélküli, vagy akár félaktív lézeres irányítású FZ275 LGR 70 milliméteres rakéták 2, 7, 12, vagy 19 darabját magukba foglaló indítóblokkok is felszerelhetők. A továbbfejlesztett Cockerill 3030 toronnyal az első lövészeteket már végre is hajtották.

Svédországgal a BAE Systems körülbelül 200 millió dollár értékű szerződést írt alá 127 darab BAE Systems Hägglunds BvS10 MkIIB páncélozott szállító harcjármű megvásárlásáról. A tervek szerint a 127 jármű leszállítását 2022-ben kezdik meg, és 2024-ben fejezik be. Svédország már üzemelteti a BvS10-et, valamint elődjét, a Bv206-ot is. A BvS10-ből legutóbb 2012 januárjában rendeltek 48 darabot. Akkor a 15 tonnás páncélosokból 19 lövészpáncélos, 10 páncélozott sebesültszállító, 17 logisztikai és 2 parancsnoki kivitelben került legyártásra.

Május elsején vélhetőleg a hadrafoghatósága előtti utolsó gyakorlatra futott ki Nagy-Britannia HMS QUEEN ELIZABETH (R08) repülőgép-hordozója. A Portsmouth kikötőjéből útra kelt hajó és kísérete a Skócia északnyugati partjainál, két héten át tartó Strike Warrior hadgyakorlaton vesz részt. Ebben 11 nemzet több mint 20 hadihajója és 150 repülőgépe érdekelt. A QUEEN ELIZABETH esetében bizonyíthatják, hogy készek a harci őrjáratokban és/vagy valós hadműveletekben való részvételre. Az QUEEN ELIZABETH első harci őrjárata várhatólag május vége felé indul, és 28 héten át fog tartani. Az ekkor CSG21 (Carrier Strike Group 21) nevet viselő harci kötelék repülőerőit a RAF 617. repülőszázadának (The Dambusters) nyolc Lockheed Martin F-35B Lightning II ötödik generációs többfunkciós lopakodó vadászbombázója, illetve ezeket kiegészítve 10 amerikai tengerészgyalogos F-35B fogja alkotni. Utóbbiak a VMFA-211-es századtól (Wake Island Avengers) érkeztek meg a hordozóra. Az amerikai század gépei és legénysége 2021. április 26. és 28. között települt át az Egyesült Királyságba, a RAF Lakenheath-i támaszpontjára.

A CSG21 - mely a Falklandi háború óta a legnagyobb, brit parancsnokság alatt álló flottakötelék lesz - feltűnik majd a Földközi-tengeren, az Indiai-óceánon és a csendes-óceáni térségben is. A QUEEN ELIZABETH mellett ezt a harci köteléket a DIAMON (D34), és a DEFENDER (D36) DARING-osztályú rombolók, a KENT (F78), és a RICHMOND (F239) DUKE-osztályú fregattok, a FORT VICTORIA (A387), valamint a TIDESPRING ellátóhajók, továbbá egy ASTUTE-osztályú nukleáris meghajtású tengeralattjáró fogja alkotni.  Két további egység is csatlakozik a britekhez. Egy amerikai ARLEIGH BURKE-osztályú romboló a USS SULLIVAN, illetve a holland EVERTSEN fregatt, mely a ZEVEN PROVINCIEN-osztály tagja.  Meg kell említeni azt is, hogy ekkor 2010 óta első alkalommal fognak brit repülőgépek repülőgép-hordozóra települni, nem kiképzési jelleggel. A teljes repülőerő a 18 darab F-35B-n felül 4-4 darab Leonardo Wildcat HMA.2, és Leonardo Merlin HM.2, valamint 3-3 darab Merlin HM.2 Crowsnest AEW, és Merlin HC.4 helikopterből tevődik össze. Május 3-án az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma azt is megerősítette, hogy a QUEEN ELIZABETH brit F-35B gépei eme út során csatlakoznak majd az Irakban és Szíriában, az Iszlám Állam elleni hadműveletekhez is. A 617-ek 2019 nyarán a ciprusi Akrotiri támaszpontról felszállva már hajtottak végre bevetéseket Szíria légterében. A VMFA-211-ek is harcedzettnek tekinthetők az F-35B-vel is, hiszen 2018-ban a Perzsa-öbölben hajózó USS ESSEX (LHD-2) fedélzetéről felszállva hajtottak végre bevetéseket Afganisztán felett.

Spanyolországban elkezdték átadni a Standard 3 konfigurációnak megfelelő felszereltségű NH90TTH szállítóhelikoptereket. A 2016-tól leszállítani kezdett forgószárnyasok a Standard 1, illetve a Standard 2 felszereltséggel rendelkeztek, ezekből összesen 14 darabot állítottak hadrendbe. Feladataik a taktikai légiszállítás, a különleges műveleti erők támogatása, a harci felkutató-mentő feladatok ellátása, továbbá az elektronikai hadviselés, és az orvosi evakuálás. Fegyverzetüket az M3M MK3-as 12,7 milliméteres nehézgéppuskák alkotják. A 2016-tól ketyegő repülési időt mutató óra már túllépte a 6000-et. Az idők során megjelent a fedélzeten a kiegészítő páncélzat, a korszerűsített elektronikai hadviselési rendszerek, további rakományrögzítő fülek, és a gyorsköteles rendszer is. Eddig csak két NH90-be került beszerelésre az IRIDIUM műholdas telefon, valamint az új széles látószögű infravörös képalkotó kamerarendszer is. A Standard 3 konfigurációra való korszerűsítés folyamatos, így beépítésre kerül egy több gépbe az 5. móddal rendelkező idegen-barát felismerő rendszer is a DIRCM önvédelmi csomaggal együtt. A személyi állomány képzése folyamatos, így a spanyol NH90-ek hamarosan áttelepítésre fognak kerülni Maliban, a nemzetközi erők támogatására.

Négy olasz Lockheed Martin F-35A Lightning II-es települt át április 30-án a délkelet-olaszországi Amendola légibázisról az észt Tallinntól nyugatra fekvő Amari légibázisra, hogy a NATO balti országok légterét védő feladatban vegyenek részt. A kitelepülést egy olasz Boeing KC-767A légi utántöltő/szállító repülőgép támogatta. Ez az első alkalom, amikor az F-35-öt ebben a feladatban használják, bár hasonló feladatot már elláttak a talján villámok. Először 2019-ben, másodszor 2020-ban Izland légterét védték. Ezek a 32. repülőezred állományába tartozó repülőgépek váltották a német 74. repülőezred Eurofighter Typhoon gépeit, amelyek 2020 augusztus vége óta települtek át Amariba. Jelenleg a térségben megtalálhatók még a spanyol légierő 14. ezredének 4 Eurofighter vadászbombázója is a litván Siauliai bázison. A NATO-tagállamok légierői 2004. március 29. óta őrzik Észtország, Lettország és Litvánia légterét. Az F-35-ös nem jelent akkora újdonságot, hiszen a típus már megfordult Amariban, mégpedig 2017 áprilisában két USAF F-35A képében. Az első olasz F-35-t 2015 decemberében szállították le a megrendelőnek, bevethetőségüket 2018 végére érték el.

Oroszországban a Szaturn AL-41F1Sz gázturbinák késleltethetik a Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázók hadrendbe állítását. A legfrissebb hírek szerint az új hajtóművek beépítésével akadt gondjuk az oroszoknak. A Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázó az Oroszországban már rendszeresített Szu-30SzM továbbfejlesztése. A 16%-al erősebbé vált és a tolóerő elfordítására minden irányba képes erőforrások mellett ez az alváltozat megkapja még az Irbis N035 fedélzeti rádiólokátort, a Thales VEH-3022 HUD-ot a hazai IKS-1 K/1M típus váltja majd fel, továbbá a szintén külföldről beszerzett, francia gyártmányú Thales SMD55S 5x5 hüvelykes többfunkciós kijelzők is lecserélésre kerülhetnek. Moszkva 2020 augusztusában rendelte meg a Szu-30SzM2-es vadászbombázók 21 darabját, 25 darab Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgéppel együtt 1,4 milliárd dollárért. A Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázók fejlesztése 2015-ben vette kezdetét, ennek a célja, hogy a Szu-35Sz minél több rendszerét alkalmazzák ezen a változaton is. Moszkva Szu-35Sz-ből 98 darabot rendelt meg, ezek már mind leszállításra kerültek. A Szu-30SzM-ek átépítése az eredeti tervek szerint 2027-ben fejeződött volna be.

Átadták az Izraeli Haditengerészet részére május 4-én a Kiel-i kikötőben a második SAAR 6 osztályú rakétás korvettjét, az INS OZ-t. A ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épült hajóról szóló szerződést 2015 májusában írták alá, míg az építése 2018 februárjában kezdődött el. A hajóosztály másik két egységét még a 2021-es évben tervezik átadni. Ezeket a hajókat Tel-Aviv azután látta szükségesnek beszerezni, hogy a 2000-es évek elején Izrael Földközi-tenger vízei alatt húzódó kizárólagos gazdasági övezetében értékes földgázkészleteket fedeztek fel. Mivel Izrael villamos energiájának 70% -át ma a tengeri fúrótornyai által termelt földgázból állítják elő, a felfedezés nagy horderejűnek bizonyult és szükség lett a majdan itt telepítendő fúrótornyok védelmére. Jelenleg már folyik az izraeli gáz exportálása Egyiptomba és Jordániába is. Izrael Görögországgal és Ciprussal közösen elindított egy projektet abban a reményben, hogy létrejön egy keleti mediterrán gázvezeték Európa irányába.

Bár a tervezést és az építést Németországban végzik, a hajókon levő védelmi rendszerek több mint 90% -a izraeli gyártmányú lesz. A fúrótornyok elleni várható rakétatámadások okán még 2017-ben javították az SAAR 6 osztály légvédelmi képességét, ugyanis a duplájára növelték a Rafael Advanced Defense Systems által gyártott C-Dome (a szárazföldi telepítésű Iron Dome rendszer tengeri változata) Tamir rakétáinak darabszámát. Így már 12 Israel Aerospace Industries Barak 8-as légvédelmi rakéta mellett 20 Tamir számára is beépítésre kerülnek a függőleges indítók, a 2000 tonnás egységek hajótestébe. A kis helyigény miatt a C-Dome ideális lehet korvettek, őrhajók, de akár tengeri gázkitermelő és olajfúró tornyok védelmére is. A 90 méter hosszú, 70 főnyi legénységű korvettek fegyverzetét ezeken felül egy 76 milliméteres löveg, 25 milliméteres távirányítású gépágyúk, 16 hajók elleni rakéta, két torpedóindító és egy SH-70-es Seahawk helikopter fogja alkotni.

A C-Dome hajókról történő alkalmazhatóságát a 2016-os év tavaszának végén tesztelték le. Akkor az Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer indítóállványát egy hadihajó tatján kialakított, helikopterek fel-és leszállására használt fedélzeten rögzítették, míg a felderítést a hajó rádiólokátorai végezték. A több mint 100 kilométeres hatótávolságú többfeladatú Adir rádiólokátorral felszerelt SAAR 6 osztályú rakétás korvettek fedélzeti rendszerei lehetővé fogják tenni, hogy a már meglévő szárazföldi, vagy légi rendszerekkel kapcsolatot létesíthessenek és adatokat cseréljenek. Várhatólag a SAAR 6 osztályú rakétás korvettek 3 évtizedig maradnak majd szolgálatban.

Meg nem erősített hírek szerint ebben az évben még nem repültek egyetlen egy alkalommal sem az Iraki Légierő Szuhoj Szu-25 Frogfoot csatarepülőgépei. A típusból a Husszein rezsim bukása után 2014-től kezdődően 21 példányt szerzett be Bagdad, ezekből 8 került veszteséglistára. Az alkatrészek hiánya a Szu-25-ök mellett a földön tartja a Kínából beszerzett CH-4 pilóta nélküli repülőgépeket is, amik utoljára 2019 szeptemberében repültek. A hírek szerint utóbbiak esetében már megrendelésre kerültek a szükséges anyagok és ezek leszállítását várják. Viszont a cseh AERO Vodochody repülőgépgyár által kifejlesztett és gyártott L–159 ALCA (Advanced Light Combat Aircraft) típus a közelmúltban újra visszatért az iraki levegőbe.

A Reuters arról számolt be, hogy Franciaország 3,75 milliárd euró (4,5 milliárd dollár) értékben további 30 Dassault Aviation gyártmányú Rafale vadászbombázó eladása valósulhat meg Egyiptom irányába. Az Egyesült Államok több hónapja szankciókkal fenyegeti Egyiptomot a Szuhoj Szu-35-ök megrendelése miatt. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy még több repülőgépet rendeltek Franciaországból. A lap azt is megjegyezte, a tárgyalások igencsak a befejezéshez közelednek, hamarosan megtörténik majd a hivatalos bejelentés is. Emmanuel Macron elnök 2020 decemberében kijelentette, hogy nem kötné az emberi jogokhoz az Egyiptomba történő fegyvereladást, mert nem akarja gyengíteni Kairó képességét a térségben, a terrorizmus elleni harcban. Az arab állam védelmi minisztériuma később elismerte, valóban ennyi vadászbombázót szeretne megvásárolni, ehhez 10 éves futamidejű hitelt vesznek fel. Az első 24 gép megvásárlásának anyagi fedezetét 50%-ban francia banki kölcsönből sikerült előteremteni. Ezzel a francia repülőgép legnagyobb külföldi üzemeltetője lesz Egyiptom, megelőzve Indiát (huszonnyolc együléses EH, és nyolc kétüléses DH) és Katart (huszonhét együléses EQ, és kilenc kétüléses DQ). Egyiptom már 24 Rafale (nyolc együléses EM és tizenhat kétüléses DM) repülőgépet vásárolt meg, ezeket a 2015 februárjában aláírt 5,9 milliárd dolláros szerződésben rendelték meg. Ezekből 2019 áprilisában egy EM veszteséglistára került.

Lassan kezd valóra válni India 24 darab Boeing P-8I Neptune tengeri járőrgépekről szőtt álma. Még 2009 januárjában rendelték meg az első 8-at, ezeket 2016 júniusában további 4 követte. Helyi szinten 2019 decemberébe hagyták jóvá újabb 6 példány beszerzését. Ez egy csökkentett mennyiség, hiszen 10 gépet vásároltak volna meg, de költségvetési okok miatt megkurtították ezt a darabszámot. Ezeket 2021. április 30-án Washingtonban a Külügyminisztériumban is eladhatónak találta Új-Delhi részére. Az első nyolc repülőgépet (IN320-IN327) 2013 májusa és 2015 októbere között szállították le a 312. Albatrosz repülőszázadhoz, míg 2020 novemberétől érkeznek a további példányok. Az újabb hat P-8-as beszerzési költsége 2,42 milliárd dollár körül fog alakulni. Az USA-ban a Kongresszusnak 30 napja van arra, hogy kifogást emeljen az eladás ellen. Az indiai P-8I Neptune tengeri járőrgépek leginkább a Telephonics APS-143 OceanEye rádiólokátorban és a mágneses anomália detektorukban különböznek a többi megrendelő részére gyártott példányoktól. További eltérés, hogy a P-8I-k összetevőinek egy részét Indiában állítják elő. A gyártásban érdekelt helyi vállalatok közé tartozik a Hindustan Aeronautics Limited, a TATA Advanced Materials, a BDynamatic Technologies, a Bharat Electronics, az India Electronics Corporation, a Rossell Techsys, az Avantel, a Fokker Elmo Sasmos és a Kineco. A már 2009 óta élő megállapodás érelmében a Boeing az indiai megrendelések összegeinek 30%-át visszaforgatja Indiába.

Dél-Koreában vízre bocsátották az 5. FFX-II osztályú fregattot. A DAEJON nevet viselő egység a Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering (DSME) hajógyárában épült meg. A 122 méret hosszú, üresen 2800, teljes terheléssel 3650 tonnás vízkiszorítással rendelkező FFX-II osztály összesen nyolc hajóból fog állni. A 30 csomós sebesség elérését Rolls-Royce MT30 gázturbinák, vagy MTU 12V 4000 dízelmotorok által hajtott generátorok által előállított villamos energia biztosítja. Fegyverzetét egy 127 milliméteres MK 45 MOD 4-es hajóágyún és egy Raytheon Phalanx Block 1B közelkörzeti légvédelmi rendszeren felül 16 függőleges indítóba elhelyezett K-SAAM légvédelmi rakéta, Hong Sang Eo (vörös cápa) tengeralattjáró elleni rakéta, SSM-701K Haeryong (tengeri sárkány) 180-200 kilométeres hatótávolságú, 718 kilogrammos tömegű 5,46 méter hosszú, 0,34 méter átmérőjű hajók elleni robotrepülőgép alkothatja. Tengeralattjárók elleni harcra hat 324 milliméteres torpedóvetőcső szolgál az aktív és passzív szonárok, valamint a már említett Hong Sang Eo tengeralattjáró elleni rakéták mellett. A DAEJON testvérhajói a DAEGU (FFG-818), a GYEONGNAMOR (FFG-819), a SEOUL (FFG-821), és a DONGHAE (FFG-822). Utóbbi két fregattot a Hyundai Heavy Industries építette meg.

A világhálóra felkerült képi bizonyíték arra enged következtetni, hogy a PAC/CAC JF-17/FC-1 Thunder vadászbombázó Block 3-as szériája igencsak figyelemreméltó harci képességgel fog rendelkezni. Ugyanis a lencsevégre kapott, még nem teljesen lefestett 3001-es oldalszámú példányon az egyik legfejlettebb kínai légiharc-rakéta volt látható. A szárnyvégeken az amerikai AIM-9X Sidewinder képességihez közelinek tartott PL-10-ek voltak felfüggesztve.  Az JF-17-ek eddig csak a PL-5-ökkel voltak láthatóak, a 2018-ban bemutatott PL-10-et eddig a korábbi verziókon nem figyelték meg. Még 2019. december 15-én hajtotta végre első felszállását az elsőnek elkészült Block 3-as verzió Kínában. Eme jelenleg legkorszerűbb változat mondhatni már a tervezőasztalról elkelt, hiszen Pakisztánban évekkel ezelőtt eltervezték, hogy legalább 50 darabot rendszeresítenek majd belőle. 2022-re a megrendelt 50 darab JF-17-es Block 3-ból már 28 darab állna hadrendbe, ezekből csak kettő épülne Kínában, a többi 26 pakisztáni gyártású lenne. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block 3-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátort szánták beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A 2019-es évben hír érkezett arról, hogy egy másik AESA radar is beépíthető lesz a gépekbe. A LETRI LKF601E szintén AESA antennával rendelkezik és előnye a KLJ-7A-val szemben az egyszerűbb hűtőrendszere mivel ez már levegőhűtésű, míg a KLJ-7A folyadékhűtésű. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block 1-es és 2-es JF-17-ekbe is. A radarok képesek egyidejűleg 30 célpontot követni. A 3000-es oldalszámot viselő prototípus állítólag még rádiólokátor nélkül hajtotta végre első repülését. Azt, hogy a két berendezés közül melyik fog beépítésre kerülni a gépekbe a felderítési távolság és a zavarvédelem mellett az üzemeltetési/karbantartási jellemzők, na és persze a költségek mind befolyásolják. A 2021-es hírek szerint a KLJ-7A rádiólokátor nyerte el a döntéshozók bizalmát. Külső jegyek alapján nehéz különbségeket felismerni a JF-17 korábbi verziói és az új Block 3-as között.

A Block 3-as pilótafülkéjében egy, a J-20-on használthoz igencsak hasonló külső megjelenéssel bíró nagyméretű, holografikus széles látószögű HUD is megtalálható. Az elektronikai rendszerek tekintetében több, a J-20-as gépen alkalmazott rendszer is beszerelésre került, ilyen például az infravörös tartományban dolgozó rakétákra figyelmeztető rendszer is. A Block 3-as JF-17-hez terveztek egy új hajtóművet is, de jelenleg arról sincs hír, hogy a prototípusba mi került beszerelésre. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani. Mivel sok konkrétum most még nincs a Block 3-as verzió képességeiről, így az idő majd eldönti mi igaz abból a gyártói állításból, mely szerint ennek a képességei közel állnak az F-16V Viper képességeihez, de ahhoz képest 50%-al olcsóbb.

Április 30-án, pénteken Taitung város partjainál lévő vizekből kiemelték a még 2020. október 29-én reggel lezuhant Northrop F-5E Tiger II-es harci repülőgép maradványait. Tajvan délkeleti részén a felszállás után nem sokkal szerencsétlenül járt gép esetében eddig azt gyanították a kivizsgálók, hogy a hajtóműben bekövetkezett mechanikai meghibásodás okozta a vesztét. A kiképzőrepülésre induló 29 éves pilóta bár katapultált a Tiger-ből, de nem élte túl az esetet. A roncs a baleset hatása ellenére viszonylag sértetlen maradt, és valószínűleg több nyomot kínál a folyamatban lévő nyomozás befejezéséhez, mivel a hatóságoknak eddig még nem sikerült meghatározniuk a baleset okát.

Új képességekkel ruházza fel néhány repülőgépét a védelmi szektorban tevékenykedő kanadai Top Aces vállalkozás. A hírek szerint a németországi Wittmund-i légibázison egy McDonnell Douglas A-4N Skyhawk már meg is kapta a Luftwaffe által igényel képességeket. A C-FGZT lajstromjelet viselő példány orrába egy AESA antennával rendelkező rádiólokátor került, valamint igény van arra is, hogy ellássák egy infravörös képalkotó kamerával is. Ez utóbbi légi célok elleni alkalmazásra lesz optimalizálva és valószínűleg konténerben nyer elhelyezést. Az orrkúp alá szerelt berendezésről a cég nem adott ki információkat, így csak gyanítani lehet, hogy vagy az izraeli EL/M-2052, vagy az olasz Leonardo Vixen 500E került alkalmazásra. Az A-4-es a függőleges vezérsíkja elé egy GPS antennát is kapott. Az EL/M-2052 a közelmúltban már felmerült egy másik légi béragresszorkodással foglalkozó cég, az Air USA esetében is. Itt a BAe Hawk sugárhajtású oktatók lennének a hordozóeszközök.

Egy, a repülőgépek külső mosását elvégző robotot mutattak be a texasi San Antonio-Lackland légibázison. A kereskedelmi forgalomba kapható robotkar és egyéb összetevők alkotta szerkezet jelenleg az F-16C-k alapos tisztítására képes, de a jövőben több típus mosását is végre tudja majd hajtani a továbbfejlesztett rendszer, a fejlesztést végző Wilder Systems szerint. A zsír, olaj és hidraulikafolyadék, valamint a hajtómű égéstermékeinek és a rovarok maradványainak eltávolítását 180 naponta szokták elvégezni. A vegyi anyagok képesek korróziót okozni, így nem célszerű túl sokáig a repülőgépek felületén hagyni őket. Az időszakos ápolás 2 napig tart, 3-4 főnek. Ezt a munkát a robotizált mosó víz- és szappanpermet segítségével egy óra alatt elvégzi, hasonló eredményt produkálva. A rendszer további felhasználási lehetőségei közé tartozik a jégtelenítő folyadék felhordása, valamint a biológiai és radiológiai fertőtlenítés is. A távolabbi jövőben a festék lemaratása és a gép újrafestése is végrehajtható lesz hasonló rendszerek segítségével.

Mindössze négy év alatt szeretné ellátni hiperszonikus fegyverekkel a ZUMWALT-osztályú rombolóit az amerikai haditengerészet. Így ez a három lenne az első amerikai hadihajó, melyeken ezek a korszerű fegyverek megjelennének. Eredetileg azt tervezték, hogy 2025-ig a hiperszonikus fegyverekkel elsősorban a robotrepülőgépekkel átfegyverzett OHIO-osztályú nukleáris tengeralattjárókat fogják ellátni, majd ezek után jönnek a Block V-ös VIRGINIA-osztály tagjai. A testvérhajók közül eddig csak az két első, a USS ZUMWALT (DDG-1000) és a USS MICHAEL MONSOOR (DDG-1001) állt szolgálatba. A USS LYNDON B. JONHSON (DDG-1002) még építés alatt áll. Érdekessége a tervnek, hogy jelenleg még semmilyen rendszeresíthető hiperszonikus fegyverrel sem rendelkezik az Egyesült Államok. Talán a haditengerészet és a szárazföldi haderő közös fejlesztése, a C-HGB (Common Hypersonic Glide Body) kerülhet legelőször rendszeresítésre alkalmas állapotban. Ezeket az egyik AGS ágyútorony helyére beépített silóban helyezhetnék el. Mivel a C-HGB mérete nagyobb, mint egy Tomahawk robotrepülőgép, így mindössze 4-6 darab lenne elhelyezhető nagyobb módosítások nélkül egy ZUMWALT-osztályú rombolón ezzel a módszerrel.

A Raytheon átadta az amerikai tengerészgyalogság számára az APG-79(V)4 (régebben VX) jelzést viselő fedélzeti rádiólokátorának prototípusát. Még 2018 nyarán mindössze a felkéréstől számított öt héten belül befejezték azokat az igazoló teszteket, mellyel a Raytheon és Northrop Grumman bebizonyította, megrendelés esetén igen rövid idő belül képesek lennének az amerikai tengerészgyalogság F/A-18C/D Hornet vadászbombázóit ellátni a Super Hornet-be épített rádiólokátor átgyúrt változatával. Ennek mérete pont akkora, hogy még befér a régebbi Hornet-ek orr-részében rendelkezésre álló helyen. Az adó-vevők megalkotásánál a jelenleg legkorszerűbb, gallium-nitrid technológiát alkalmazták. Ezt a berendezést pár éve, igaz még csak próbaképpen, a tesztek elvégzésének idejére már beépítették a haditengerészet egyik C változatú Hornet-jének orrába. A meglévő Raytheon AN/APG-73-as radarok üzemben tartása egyre nehezebb, képességeik felett lassan eljár az idő. A megbízhatóbb, jobb képességekkel és üzembiztonsággal működő AESA antennájú berendezések egyre elterjedtebbeké válnak. Pontosan ilyen rádiólokátor az, amit a bőrnyakúak szívesen látnának az egyre öregedő Lódarazsaikban. Elképzeléseik szerint összesen 88 Hornet kaphatna új radart. Az első 25 APG-79(V)4 fedélzeti rádiólokátort 2021 decemberétől fogják leszállítani a 2020-ban elnyert  83,6 millió dolláros szerződés értelmében. A tengerészgyalogságnál még a 2030-as évekig számolnak a régi gépekkel.

Hét hónapnyi tesztelést követően az amerikai hadsereg arra a megállapításra jutott, hogy a meglévő Boeing CH-47 Chinook flottája alkalmas lehet erősebb hajtóművek beépítésre. Jelenleg az USA szárazföldi erői 510 Chinook helikoptert tartanak hadrendben. Még 2009 szeptemberében hajtotta végre első repülését az a CH-47 Chinook, amelyet próbaképpen szereltek fel General Electric T408-as (GE38-1B) gázturbinákkal. Az eredetileg a Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek számára tervezett erőforrás 7500 lóerő teljesítmény leadására képes, ami körülbelül 56%-kal több, mint a CH-47-en napjainkban használt Honeywell T55-ös által nyújtott teljesítmény. A CH-47-ekben jelenleg is alkalmazott Honeywell T55-ös legkorszerűbb változata, mely a T408 ellenfelének tekinthető, a T55-GA-714C, 25%-kal erősebb, mint elődje és 10%-kal kevesebb üzemanyagot fogyaszt, és 6000 lóerő leadására képes. A Honeywell azonban azt állítja, hogy a T55-GA-714C üzemanyag-takarékosabb és könnyebben beépíthető a helikopterekbe, mint a konkurencia gázturbinája.

A T408-as nagyobb és nehezebb, mint a meglévő Chinook-okon használt Honeywell T55 így a próbarepülések során a T408-asok elhelyezéséhez szükséges új, négyzet alakú motorburkolatok voltak láthatók az helikopteren. Továbbá megerősítették azokat a pilonokat is, amelyek a hajtóműveket a törzs hátsó részéhez rögzítik. Persze a General Electric T408-as gázturbinák is küzdenek még gyermekbetegségekkel. Idén márciusban például az amerikai tengerészgyalogság jelentősen korlátozta az új Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek esetében a felvert porban eltölthető időt. Az úgynevezett bebarnulás időtartamát egy-egy le-és felszállás során 70 másodpercben szeretnék maximalizálni, ugyanis az eddigi tesztek során a General Electric T408-as gázturbinákra ráégő homokszemcsék jelentősen csökkentik a leadható teljesítményt. A hajtóművenként 7500 lóerő előállítására képes gázturbinák 21 percnyi ilyen üzem után kezdtek el érezhetően veszíteni erejükből a tesztek során. Tehát ez a jelenlegi 21 perc, ami természetesen egy túlléphető határt jelent, a hajtóművek védelmét szolgálja.

Ez a 70 másodperces időintervallum a gyakorlatban nem nagyon lesz tartható, (például egy külsőleg szállítandó rakomány felvétele, majd a felemelkedés több mint 70 másodpercet vesz igénybe), de egyébként is a gyártó az üzemeltetővel együtt már munkálkodik a hiba kijavításán. Már csak azért is, mert az ilyen körülmények előfordulása a helikopterek harctéri bevetéseinél szinte mindennaposak lehetnek. Ez a jelenlegi helyzet elfogadhatatlanul sok hajtómű cserét eredményezne, maga után vonva a javítóbázisok leterheltségét is, mindezt egy már így is túl drágának tartott, és eddig nem túl nagy példányszámban megrendelésre került Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopter esetében.

A texasi Fort Worth-i Lockheed Martin gyártóüzemében megkezdték az első olyan F-35A Lightning II-es építését, mely majd az angliai Lakenheath támaszpontra fog kerülni. Az összeszereléssel még az idén végezni fognak, sőt az AF-302-es gép még a 2021-es év vége előtt meg fog érkezni kijelölt állomáshelyére. A 48. repülőezredből elsőként a 495. század kapja meg az típust, mely alegységet 1991. december 13-án deaktiváltak, addig a General Dynamics F-111F Aardvark bombázókat repülték. A 495. századot az idei nyáron újra felállítják, még az első őszi F-35A megérkezése előtt. A tervek szerint 48 példányt fognak üzemeltetni Lightning II-ből a brit támaszponton, két századnál, hámom századnyi Boeing F-15C/D Eagle (493. Grim Reapers század) és E Strike Eagle (492. Madhatters és a 494. Panthers századok) mellett.

Május 6-tól újra repülnek a Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus nehézbombázók egyes példányai. Egészen pontosan csak azok, amelyek már átestek a kötelező ellenőrzésen. A felszállási tilalomra az okot egy április 8-ai esemény adta, amikor a Dél-Dakotában található Ellsworth légibázison a földi ellenőrzésnél üzemanyag-szivárgás veszélyét vették észre a 86-0104-es gyártási számú gépen. Az egyik F101-GE-102 gázturbina utánégetőjét tápláló szivattyú szűrőháza repedt el.

Kínai küldöttség látogatása várható Argentínában. A repülésben történő export és import feladatkörben érintett CATIC emberei a hírek szerint egy ajánlattal érkeznek majd meg a JF-17 Thunder vadászbombázókra vonatkozólag. A kínai küldöttség felméri a különböző, már meglévő repülőipari kapacitásokat, mind a gyártás, mind a karbantartás tekintetében. Buenos Aries a hírek szerint 12 vadászbombázót vásárolna meg, ezekből 10 lenne az együléses, míg 2 a kétüléses változat. Továbbá szeretnék elérni azt is, hogy a helyi repülőipar valamilyen szinten vegye ki a részét a beszerzésből. Itt az összeszerelés, részegységek gyártása jöhet szóba.

Repülőgépek eladása okán is megemlítésre került az argentin légerő a közelmúltban. Ugyanis 7 darab Szuhoj Szu-29-es műrepülőgép és számos alkatrész kiárusítása vette kezdetét. Ezeket a gépeket egy nyolcadik társukkal együtt még 1997 és 1998 között szerezték be a Cruz del Sur bemutatócsapat részére. Egy példány sajnos 2003-ban elveszett egy halálos balesetnek köszönhetően. Pénzügyi okok miatt a gépek egyre kevesebbet repültek 2005 óta, így most számos tartalék alkatrésszel, valamint kilenc M-14P motorral együtt eladóvá váltak. A nehéz üzemeltetést bizonyítandó több gépen nincs motor, vagy légcsavar.

NETARZENÁL GALÉRIA

LTV TA-7C Corsair II

Panavia Tornado F.3

Boeing C-17A Globemaster III

Dassault Mirage 2000B

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

Dassault Mirage IIIO

Boeing 757

Airbus A400M Atlas

Sikorsky SH-60K

Breguet Br.1150 Atlantic

McDonnell Douglas KDC-10

British Aerospace Hawk T.1

Sikorsky CH-53GA

Saab JA37 Viggen

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Dassault Rafale C

Lockheed C-5M Super Galaxy

MiG-23ML

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Aerospatiale AS-532UL Cougar

Lockheed F-104S-ASA-M Starfighter

Alenia Aermacchi M-346 Master

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Agusta-Westland Merlin HM.2

Northrop F-5E Tiger II

Kawasaki C-2

Boeing P-8A Poseidon

MiG-29G Fulcrum

Lockheed Martin F-22A Raptor

Lengyelországban már a lövészeti próbáknál tartanak a Rozsomák (Patria AMV) gyalogsági harcjárműre szerelt ZSSW-30 távirányított toronnyal, melyet a nehéziparban érdekelt lengyel Huta Stalowa Wola (HSW) kifejlesztett ki. A 30 milliméteres Mk 44 Bushmaster II-es gépágyúval, valamint az ezzel párhuzamosított 7,62 milliméteres UKM-2000C géppuskával és a távirányított torony jobb oldalán elhelyezett két Spike-LR irányított rakétával ellátott ZSSW-30 látható volt már a helyi fejlesztésű, a BWP-1/BMP-1-ek utódjának szánt Borsuk gyalogsági harcjárművön is. A lengyelek reménye szerint a próbák a Rozsomákon 2021 júniusára be fognak fejeződni.

Befejeződtek a német C-160 Transall teherszállító repülőgépek Maliban végzett repülései. A hohni Lufttransportgeschwader 63 (LTG 63) repülőezred gépei és személyi állománya csaknem nyolc év alatt Afrikában 22000 személyt és több mint 5000 tonna rakományt szállított. Körülbelül 4200 repülési órát gyűjtöttek össze 900 felszállásból. Ebből 76-ot egészségügyi szállítás tett ki, 158 beteggel és/vagy sérülttel a fedélzeten. A Németország és Franciaország által az 1960-as években közösen kifejlesztett repülőgép 1968 óta szolgál a német légierőnél, ahol ebben az évben nyugdíjazzák a típust. A hírek szerint a C-160-as Transall-ok kivonásával az LTG 63-as Szállítórepülő-ezred is felszámolásra kerül szeptemberben.

Még a tavalyi év októberében kapta meg a Dán Királyi Légierő létrehozásának (1950. október 1-jén) 70. évfordulója alkalmából az E-005-ös F-16AM repülőgép, az F-35-ökön alkalmazott FS36170 színkódú szürke festést. A Have Glass Grey V nevet viselő színvilág azóta fokozatosan tűnik fel a légierő többi Fighting Falcon-ján is. Eddig az E-005, E-007 és E-011 jelzésű gépeken figyelték meg az új festést.

Folyamatban van Norvégia 12. NHIndustries (NHI) NH90-es helikopterének átvétele. A szállítások 2020 márciusa óta szünetelnek, főként a Norvégia által a koronavírus-járvány következtében bevezetett személyi korlátozások miatt, de a norvégok sem voltak maradéktalanul elégedettek a típussal kapcsolatban. Az olaszországi Velence melletti üzembe április 20-án visszatért a norvég átvételi és berepülést végző csoport és pár napon belül el is kezdték a földi-és légi átvételt.

A General Dynamics Land Systems – UK bemutatta az AJAX járműcsalád új változatát, amely az ARES felderítő járművön alapul. Az MBDA-val együttműködésben megalkotott AJAX Overwatch fegyverzetét az ARES-on megtalálható 40 milliméteres gépágyú helyett, Brimstone irányított rakéták alkotják. Ezeket két, négy-négy rakétát magába foglaló konténerben helyzeték el a jármű hátsó részén, a tetőpáncélzaton. A konténerek 45 fokos szögben felbillenthetők az indításhoz. A rendszer kialakítása lehetővé teszi a rövid idő alatt végrehajtható zökkenőmentes integrációt.

A Franciaország által a különleges erők műveleteit támogató NHIndustries NH90FS (Forces Spéciales) helikopterek pilótái részére a Thales TopOwl továbbfejlesztett sisakkijelzője is rendszeresítésre kerül majd. Ez a 10 gép a már megrendelt TTH (Tactical Troop Helicopter) mennyiségből kerül majd átépítésre, NH90FS változattá a TFRA Standard 2 konfigurációnak megfelelően. Az NHIndustries mellett a Thales és a Safran vesznek még részt az átalakításban. Öt helikoptert szállítanak le 2025-ig, az ezt követő ötöt pedig 2026-ban. A módosítások a franciaországi Airbus Helicopters Marignane telephelyén történnek majd. Az első generációs TopOwl sisakkijelzők 2005-ben kerültek rendszeresítésre. Az új digitális generáció nagyobb felbontású képet állíthat elő, míg a videókat is veszteség mentesebben képes megjeleníteni. A sisakkijelző önsúlya csökkent, viselése kényelmesebbé is vált, továbbá csökkent az energiafogyasztása is. Felhasználva a legújabb digitális technológiákat tovább javultak a rossz időjárási körülmények között végrehajtható repülések biztonsági mutatói is segítségével.  Így az NH90FS változat a világ egyik legnagyobb teljesítményű taktikai szállítóhelikopterévé fog válni, különösen a szélsőséges környezeti körülmények között végzendő repülések tekintetében. A továbbfejlesztett TopOwl-t kiválasztották a Tiger harci helikopterek Standard 3-as korszerűsítési programjában is, amelyet Franciaország, Németország és Spanyolország közösen hajt végre.

Szerződést írtak alá az EC665 Tigre harci helikopterek következő generációs szintet képviselő irányított rakétájának fejlesztéséről. Ezt az MBDA fogja megalkotni. Az új fegyver, a Future Tactical Air-to-Surface Missile (MAST-F) elnevezéssel rendelkezik jelenleg, és az MBDA középkategóriás MMP rakétájának kipróbált és bevált komponenseire és technológiáira épül majd. Moduláris felépítése lehetővé teszi az MHT/MLP (Missile Haut de Trame / Missile Longue Portée) elképzelésre épülő rakéta egyszerű integrálását a Tiger mellett számos szárazföldi, vagy légi eszközre is a jövőben. Az MHT/MLP-t magas megbízhatóság jellemzi, ezenfelül 20% -kal kisebb tömeg, mint a kategória többi rakétája. Ez közel 100 kilogrammnyi megtakarítását eredményez majd a Tiger helikopter számára, amely harci konfigurációban akár nyolc rakétát is képes lesz szállítani. Ennek a súlymegtakarításnak a kihasználása növelheti a Tigris üzemanyag-kapacitását és így harci hatótávolságát, vagy repülési idejét. Az MHT/MLP hatótávolsága meghaladja a 8 kilométert, még akkor is, ha alacsony magasságban történik az indítása. Cserélhető többféle robbanófeje sokféle célpontot elleni alkalmazásra teszi majd képessé, nappali, vagy éjszakai körülmények között is. A kétirányú adatkapcsolat lehetővé fogja tenni a célpont indítás utáni befogását is.

Oroszország 2022-ben egy 11400 tonnás DELTA IV-osztályú ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárót fog kivonni a szolgálatból. A JEKATYERINBURG nevet és K-84-es jelzést viselő egység építését 1982-ben kezdték el, míg vízre bocsátását 1984-ben hajtották végre, szolgálatba 1986-ban lépett. A JEKATYERINBURG-on 2011. december 29-én tűz ütött ki. Ekkor a Svédországban még a Szovjetunió megrendelésére épített 330 méter hosszú, 67 méter széles, 80 ezer tonna emelőképességű PD-50-es úszódokkban a tengeralattjáró orr-részének ellenőrzését hajtották végre. Azonban a JEKATYERINBURG-ot alátámasztó faállványzat lángra kapott. A lángok hamarosan átterjedtek a belső és a külső hajótest között lévő hangszigetelő gumirétegre is. Ennek sajátossága a kiváló hangszigetelő-képesség mellett, hogy igen nehezen gyullad meg, azonban ha lángra kap, akkor igen nehéz eloltani.

Oltását nehezítette, hogy a belső és a külső hajótest között több, a tengeralattjáró működéséhez szükséges rendszer eleme található meg, így igencsak szűk a hely, még az ilyen nagy egységek esetében is. Mindezen nehezítő körülmények miatt a tűz keletkezésétől számítva mindössze három óra elteltével már 15-20 méteres lángok csaptak ki a JEKATYERINBURG-ból. A dokk elárasztásával történő oltást nehezítette, hogy a dokkban tartózkodott az ADMIRAL KULAKOV UDALOJ I-osztályú romboló is. Ilyen helyzetben szerencsés esetben elképzelhető az elárasztással történő oltás úgy, hogy a rombolót ne érje víz. A tűztől nagyjából mintegy 40 méterre a torpedóhelységben ott voltak az acélszivarok.

Ezeket a javítás idején rendszeresen a tengeralattjárók fedélzetén hagyják az oroszok a ki- és berakodás meg nem történtével gyorsítva az újbóli használhatóságot. A torpedók mozgatását végző hidraulikus rendszer nem működött, így a személyzet néhány tagja kézi erővel három torpedót távolított el a veszélyesnek vélt helyéről. Egy torpedó felrobbanása a tengeralattjáró, az úszódokk és az ADMIRAL KULAKOV vesztét is okozhatta volna, valamint a JEKATYERINBURG-on lévő nukleáris fegyverekből (16 nagy hatótávolságú nukleáris rakéta, rakétánként négy robbanófejjel és talán a torpedók közül három szintén nukleáris fejjel szerelve) akár radioaktív szennyeződés is kerülhetett volna a tengervízbe és a levegőbe is.

Törökország hamarosan egy még nem ismert országba exportálja a belföldön kifejlesztett Hurkus turbólégcsavaros kiképzőgép fegyveres bevetések végrehajtására képes C változatát, a Turkish Aerospace Industries (TAI) beszámolója szerint. Az 1600 lóerős Pratt&Whitney Canada PT6-os gázturbinával hajtott Hurkus B 100 kilogrammal könnyebb, mint az A változat és a pilótafülkében rendelkezik a műszerfalba szerelt többfunkciós kijelzőkkel, a BAE Systems által gyártott  LiteHUD szemmagasságú kijelzővel, valamint Martin-Baker Mk T16N dupla nullás katapultülésekkel is. Törökországban a légierő a SIAI-Marchetti SF-260 utódját látja a hazai gyártású gépben, amiből első körben 15 darabot rendeltek meg, majd a későbbiekben még további 40 darabra tartanak igényt. A továbbfejlesztett, már inkább harci repülőgépnek tekinthető Hurkus C hét felfüggesztési ponton képes 1500 kilogrammnyi fegyverzet hordozására. A 8 kilométeres hatótávolságú, félaktív lézeres önirányítású L-UMTAS rakéta mellett fegyverzetében a Roketsan UMTAS infravörös irányítású páncéltörő rakéták és a Cirit félaktív lézeres önirányítású rakéták is megtalálhatók. A bombafegyverzet terén a szintén lézeres félaktív önirányítású Teber irányítókészlettel ellátott bombák megjelenése várható. Csöves fegyverzetét a szárnyak alatti gondolákban elhelyezett 12,7 milliméteres nehézgéppuskák, valamint 20 milliméteres gépágyúk alkothatják. Az első külföldi vevő a hírek szerint 12 darab Hurkus C-t rendelt meg, nevét a szerződés aláírás után hozzák nyilvánosságra.

Nem titok, hogy az Izraeli Légierő a harci hatótávolságot az egyik legfontosabb tényezőnek tartja repülőgépeinél. Emiatt külső üzemanyagtartályokkal szeretné ellátni újonnan beszerzett Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázóit is. A helyi jelöléssel F-35I Adir-ként ismert variáns esetében az új üzemanyagtartályok a törzs felső részére kerülnének, kevésbé rontva a lopakodási jellemzőket. Ez a munka meglehetős körültekintést igényel, mivel az új külső üzemanyagtartályoknak nem szabad túlságosan rontaniuk az F-35 alacsony észlelhetőségét. Ez főleg a választott formával és a felhasznált anyagok révén valósítható meg. Pár nappal ezelőtt egy izraeli oldal arról számolt be, hogy a tartályok fejlesztése még folyik. A 2019-ben megkezdett munka helyszíne a Tel-Nof légibázison székelő Repülőkísérleti Központ.

Az új üzemanyagtartály kifejlesztése az izraeli védelmi minisztérium, a légierő és a védelmi ipar együttműködésének eredménye lesz, amelynek célja az Izraeli Védelmi Erők stratégiai képességeinek fejlesztése. Az illeszkedő üzemanyagtartály mellett egy 2270 literes szárny alatti tartályon is dolgozik az Israel Aerospace Industries (IAI) és a Cyclone, az Elbit Systems leányvállalata. Szárnyak alatt a két 2270 literes tartállyal az F-35I hozzávetőlegesen 40% -kal növelhetné meg a teljes üzemanyag-kapacitását. Először is, magának a tartálynak, valamint a pilonnak, amelyhez csatlakozik, olyan kialakítással kell rendelkeznie, amely minimalizálja a tényleges radarhullám visszaverő felületet, hogy ne rontsák túlságosan a repülőgép lopakodási tulajdonságait. További probléma, hogy még egy üres tartály, vagy akár pilon eldobása után is a szárnyban szabadon maradnak olyan kis csatlakozást biztosító és az üzemanyag-rendszerhez tartozó szerelvények, amelyeket már nem fed el a radarelnyelő bevonat. Amikor az ellenség a legmodernebb radarrendszereket használja, még egy ilyen kicsi, szabad felület is a repülőgép észleléséhez vezethet.

A tengerentúlon az Egyesült Államok haditengerészetének elképzelése szerint az F/A-18-as Hornet-ek 1816 literes póttartályait függesztették volna fel az F-35C-k szárnya alá. A szélcsatornában végzett tesztek azonban megmutatták, hogy ezek leoldásakor az üzemanyagtartályok fölött áramló levegő hatására nagy az ütközésveszély a nem megfelelően gyors és erős eltávolodás miatt, így egy módosított, kedvezőbb légellenállású, de már csak 1612 literes tartályt tartottak megfelelőnek. Ennek gyártására eddig nem került sor. Pedig az ilyen tartályok fejlesztése még az Egyesült Államok számára is nagy jelentőségű lenne, amelynek több száz tartálygépből álló flottája van, amelyeket nagyon intenzíven használnak, amikor az F-35-ök a Csendes-óceán légterében repülnek. A Csendes-óceánon szétszórtan található repülőterek közötti nagy távolság azt jelenti, hogy minden repülést több tartálygéppel kell biztosítani, és a harci gépek üzemanyagát nagyon gyakran pótolják, mert biztonsági okokból a repülőgépek tartályaiban mindig elegendő üzemanyagnak kell lennie az önállóan repüléshez a legközelebbi repülőtérre.

Például 2017-ben tíz F-35B-vel az arizonai Yuma bázisról a Japánban lévő Iwakuni bázisra átrepülve kilenc tankergépet használtak, és mindegyik F-35B-t huszonötször tankolták a levegőben. Az üzemanyag póttartályok használata jelentősen csökkenthetné a pilóták leterheltségét az üzemanyag-feltöltési műveletek során, növelné a hatótávolságot és csökkentené a tartálygépek részvételét az ilyen feladatokban. Izraelben megvizsgálták az F-22A Raptor-okon alkalmazott 2271 literes póttartályok felszerelését is az F-35I-re, de itt is szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy ezeket sosem tervezték alkalmazni szárny alatt hordozott fegyverzettel, így leoldás utáni viselkedésük az így befolyásolt légáramlatban nem vizsgált terület.

Ha már Izrael, meg kell említeni, hogy április 25-én újabb Lockheed Martin F-35I Adir-ok érkeztek meg a közel-keleti államba. A 939-es (AS-25), a 941-es (AS-26), valamint a 943-as (AS-27) oldalszámú példányok még április 17-én indultak útnak a gyártó texasi Fort Worth-ben található üzeméből. Az Azori-szigeteki Lajes légibázison azonban kényszerű pihenő várt rájuk. Meg nem erősített jelentések szerint a három repülőgép egyikének a hajtóművével akadtak gondok. A Nevatim bázison landoló kötelékkel így már 27 darab F-35I található meg Izrael területén a 116., illetve a 140. század állományában. Ezt a három gépet a 116. századhoz osztották be.

Április utolsó napjaiban megérkezett Nigériába a harmadik PAC/CAC JF-17/FC-1 Thunder Block 2-es vadászbombázó is. Mindhárom gép esetében a szállítás a levegőben történt, egy pakisztáni felségjelet viselő Iljusin IL-76-os tehergép segítségével. A nyugat-afrikai Nigéria, mely a Föld egyik legnagyobb olajtartalékának birtokosa, eddig három példány beszerzését véglegesítette. 2004 közepén jelentések érkeztek arról, miszerint egy orosz-izraeli konzorcium felajánlotta mind a 23 megmaradt nigériai Mikojan–Gurjevics MiG-21-es átalakítását és szolgálatba állítását. Ehelyett azonban úgy tűnt, hogy Nigéria az izraeli Elbit és a román Aerostar együttműködésével létrejövő korszerűsítés mellett dönt. Ez azonban pénzügyi gondok miatt nem valósult meg. Végül Nigéria Kínához fordult, így a MiG-21-ek ottani továbbfejlesztése, a Chengdu F-7 került megvásárlásra. 2018 októberében aztán megszületett a megállapodás három darab kínai/pakisztáni fejlesztésű vadászbombázó beszerzéséről is. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek majd ki a gyártónak.

A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre. Az első, festése alapján Nigériának szánt JF-17 Thunder-ről 2020 januárjában jelentek meg fotók a világhálón. A világhálóra 2020 májusában felkerült képeken a már berepülés alatt álló gépek 2P 60, 61 és 62 oldalszámokkal ellátva voltak láthatók. A nem hivatalos források jelenleg igencsak eltérőek, van ahol újabb 7, de máshol már 40 darab JF-17-es megvásárlásáról tudnak. Amennyiben Pakisztánnak sikerül eladni ezt a nagy darabszámot, akkor az történelmi lesz, és hatalmas profitot fog hozni az ország számára. Emellett ez az üzlet növelheti más potenciális vásárlók bizalmát. A gépekhez Nigéria SD-10-es légiharc-rakétákat, célzókonténereket és lézerirányítású bombákat is be kíván szerezni. Nigéria számára a továbbfejlesztett Block 2-es variáns került eladásra.

Ez a változat nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. Ezek a módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került. Bár hivatalosan nem került elismerésre, a JF-17 Block 2-es repülőgépek Nigériának körülbelül 60 millió dollárba kerültek, beleértve a levegő-levegő és a levegő-föld rakétákat is. Állítólag a JF-17 darabára fegyverek nélkül 40 millió dollár.

Indiában éleslövészetet hajtottak végre kétféle izraeli gyártmányú légiharc-rakétával. Mind az aktív radaros Derby, mind az infravörös irányítású Python-5 100%-os eredményt ért el a lövészet során. Az indításokat mindkét rakéta esetében a hazai fejlesztésű HAL Tejas-ról végezték el.

A Hindustan Times információi szerint Franciaország kormányát kereste meg az Indiai Légierő azzal a kéréssel, hogy szeretnének egy Airbus A330MRTT légi utántöltő-repülőgépet bérelni. A majdani, kormányok közötti megállapodásban létrejövő bérlet később még öt másik A330MRTT-re is ki szeretnék terjeszteni az indiaiak. A bérlés közelgő eljöveteléről ez év februárjában már érkeztek hírek. A 6 darabos mennyiségben a 78. Repülőszázadnál szolgálatban álló Iljusin Il-78MKI Midas tankergépek hadrafoghatósága nem megfelelő. Éppen ezért tervben van egy 80 millió dolláros korszerűsítési program. A gyártóval évekkel ezelőtt körvonalazott szerződés értelmében az új hajtóművekkel és fedélzeti rendszerekkel történő ellátásuk mellett élettartam-hosszabbításon is át fognak esni a tankerek, hogy jelentősen, akár további 15 évvel is megnöveljék a repülőgépek üzemidejét. További lépések ebbe az irányba eddig nem történtek. Egy másik szálat nézve, India már 2006 óta próbálja szerződéssel véglegesíteni az Airbus A330MRTT beszerzését, azonban a gépek áráról szóló tárgyalások eredménytelensége okán ez eddig nem valósult meg, tendergyőzelem ide, vagy oda. Ugyanakkor Oroszország készen áll arra, hogy az új fejlesztésű Il-78M-90A légi utántöltő repülőgépeket adjon el India részére. Ebbe a 2019 első felébe kialakult képbe nyomakodott bele a bérlés lehetősége. Így lehetővé válna az éppen korszerűsítés miatt távol lévő példányok pótlása, illetve a darabszám emelése is. Új-Delhi mind az Airbus-t, mind a Boeing-ot felkereste a bérlés ötletével.

A dél-koreai média április 23-án arról számolt be, hogy a Korea Aerospace Industries (KAI) és a thaiföldi kormány megállapodást kötött a T-50TH felfegyverezhető sugárhajtású kiképző repülőgépek további példányainak beszerzéséről. A Thaiföldi Királyi Légierőnél végzett pilótaképzés hatékonyságának növelése érdekében további két példányt szereznének be. A T-50TH-t az F-16 A/B MLU  és a JAS39C/D pilóták kiképzésére és felkészítésére használják Thaiföldön az Aero Vodochody L-39ZA/ART Albatros helyett, 12 darabos mennyiségben. A dél-koreai típus a tender végső szakaszában a kínai Hongdu L-15-el mérkőzött meg. Nagyjából egy évvel ezelőtt a thaiföldi kormány úgy döntött, hogy nem vásárolja meg a tervezett két T-50TH sugárhajtású kiképzőgépet. A délkelet-ázsiai ország 14 darabosra szerette volna növelni a T-50TH-s mennyiségét. A gépek megvásárlásának lemondásáról azért döntöttek akkor, mert a védelmi költségvetésből pénzeszközöket kellett elkülöníteni a koronavírus okozta válság kezelésére. Thaiföldre az első 4 T-50TH 2015-ben érkezett meg, majd 2017 végéig a másik 8 példány is leszállításra került.

Dél-Korea teherszállító repülőgépek beszerzésére készül. A vásárlásra 432 millió dollárt szánnak, ezért 4 darab repülőgépet állítanának hadrendbe. Még nem döntötték el, hogy a Lockheed Martin C-130J Super Hercules, az Embraer KC-390, vagy az Airbus A400M Atlas típusát kívánják beszerezni. Az viszont már világosan kifejtették, hogy a külföldi eladótól elvárják, hogy a helyi védelmi ipar előmozdítása és a munkahelyteremtés érdekében konzorciumot hozzon létre a helyi cégekkel. A légierő vezetése 2026-ban szeretné megkötni a repülőgépekre vonatkozó szerződését.

Jóváhagyásra került a Korea Aerospace Industries (KAI) a KUH-1 Surion helikopter MAH (Marine Attack Helicopter) változatának fejlesztése Dél-Koreában. A 2022-től kezdődő és 2031-ig tartó programra 1,44 milliárd dollárt költhetnek el. A helyi tengerészgyalogos erők speciális igényei miatt módosított verzió a MUH-1 Marineon nevet kapta, ami egy mozaikszó és a Marine (tengerészgyalogság) és a Surion szavakból lett összerakva. Ez a tengeri üzemre tervezett helikopter a kétfős személyzeten felül két géppuskást is szállít a kilencfőnyi tengerészgyalogos mellett. A tengerészgyalogság terveiben 40 darab Marineon beszerzése szerepel. A MUH-1 variáns fejlesztése 2013 júliusában kezdődött el, az első felszállásra 2015 januárjában került sor. A két plusz üzemanyagtartály miatt nagyobb hatótávolsággal rendelkező, így több mint három órán át a levegőben maradható, a törzs hosszába visszahajtható rotorlapátokkal, valamint további tengeri üzemhez szükséges módosításokkal ellátott forgószárnyasra egy nyolc hónapos tesztidőszak várt 2015-ben. A KUH-1 Surion helikopter különféle változatából 200 darabot meghaladó mennyiség rendszeresítése várható helyi szinten. Az eddig átadott példányokkal szerzett tapasztalatok, az egy 2018 júliusában bekövetkezett gépveszteséget leszámítva, mely öt halálos áldozatot követelt, kedvezőek.

Ugyanis 80%-ot meghaladó bevethetőségi rátát produkáltak és csak az első 10-15 példánynál adódtak jelentősebb üzemeltetési problémák, de ezek sem bizonyultak komolynak. A 2019-ben még modell formában bemutatott MAH-t a Bell AH-1Z Viper tervezett beszerzése hívta életre. Orr-részére egy szenzortorony került, valamint az orr alatt a háromcsövű, 20 milliméteres Gatling-rendszerű gépágyú volt látható. A pilótafülkét követő törzsrészen, a törzs magasságának felénél kerültek elhelyezésre a félszárnyak, amelyek alá két-két helyen a felszíni (a 70 milliméteres rakéták mellett például Hellfire, vagy Spike), míg a végein a légi célok elleni Mistral ATAM rakéták felfüggesztési pontjai kerültek kialakításra. Egy másik elképzelés is bemutatásra került ekkor, ez a KUH-1E, ami már öt és fél éve fejlesztés alatt áll, hogy megfeleljen a külföldi ügyfelek igényeinek. Ennél a főfutóművekkel egyvonalban helyezték el a törzs tetejéhez és a futóművek gondoláihoz rögzített fegyverzet felfüggesztőket, oldalanként egyet-egyet. A helikopter maximális felszálló tömege 8709 kilogramm, orrában egy időjárásradart szereltek be. Akkor úgy nyilatkoztak, hogy eme két változat közül melyik fog megvalósulni, az attól függ, hogy melyik iránt mutatkozik majd nagyobb érdeklődés. A viszonylag problémamentes típusra csekély az érdeklődés a határokon túlról.

A Hanwha Defense által gyártott S-21 Redback (a dél-koreai hadsereg számára fejlesztett és gyártott K21 új változata) gyalogsági harcjármű is megkapja a teljesen gumiból gyártott lánctalpakat. A lánctalpakat közösen alkotta meg a kanadai Soucy International és a BAE Systems svéd leányvállalata. Ezt 2010 végétől próbálták ki harctéri körülmények között Afganisztánban, két lövészpáncéloson. A norvég CV9030-as gyalogsági harcjárműveken ilyen teljesen gumiból készült lánctalpakat már évek óta használnak. A 28 tonnás jármű több mint egy tonnával vált könnyebbé az új lánctalpakkal és a CV90-es által keltett zajt sikerült 10 dB-el, míg a rezgést 65%-al csökkenteni. E két utóbbi nem csak a szállított személyek komfortérzetét növeli, hanem az elektronikai rendszereknek élettartama is növekedni fog, csökkentve ezzel az üzemben tartási költségeket. A 80%-al csökkenő karbantartási költségek mellett még a jobb manőverező-képesség, valamint a 30%-al kisebb fogyasztás is a gumiból készült lánctalp felé billenti a mérleg nyelvét. 2020 októberében Hollandia is ezt rendelte meg CV9035NL gyalogsági harcjárműveire.

Megkapta a kínai haditengerészet az első Type 075-ös (YUSHEN-osztályú) partraszállást támogató helikopterhordozóját. A hajó a 31-es hadrendi számot, és a HAJNAN nevet kapta. A hajóról készült filmfelvételeken, a fedélzetén nyolc Z-8CJ helikopter volt látható. Ezt az első Type 075-öt 2019. szeptember 25-én bocsátották vízre, míg testvérhajója 2020. április 22-én követte, majd 2021 elején vízre került a harmadik egység is. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen típusú hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes egységek rendelkeznek elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddig a kínai haditengerészet terve. Az első Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó első tengeri próbaútja 2020. augusztus 5-én, szerdán elkezdődött teszt 19 napos volt, mivel a hajó augusztus 23-án futott be Sanghajba.

A hajóról készült képek alapján megállapítható a dízelmotorok beszabályozásán volt még mit finomítani, hiszen néha igencsak erős koromképződés mellett üzemeltek. Szokás szerint ezen az első próbajáraton a hajó főbb rendszereit, (meghajtás, kommunikáció, navigáció) ellenőrizték le. Amíg erre sor került azonban nem csak a munka égett a kínai hajóépítők keze alatt, mivel április 10-én a sanghaji Hudong-Zhonghua hajógyár dokkjában kigyulladt maga a hajó is. Az internetre felkerült fotókon látható volt, hogy a hajó középső és hátsó részén tomboló tűz okozta füst a hajó középső részén és az elárasztható dokkfedélzet hátsó ajtaján dőlt ki. Az egységen a tüzet gyorsan eloltották, de a hadihajón okozott károk mértéke eddig még nem ismertek. Azonban az, hogy rövid idő elteltével képes volt a kifutásra és a tesztek elkezdésére okot ad arra a megállapításra, hogy a tűzkár nem volt nagymértékű. Várhatólag ha nagyobb hibára nem derül fény az első Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó 2021-ben, vagy 2022-ben áll majd szolgálatba.

Ausztrália részére Washingtonban jóváhagyták a kért Boeing CH-47F Chinook helikopterek eladását. Ausztrália 4 darab CH-47F beszerzési kérelmével fordult az USA-hoz. Ez nagyjából 259 millió dolláros költséggel járhat. A CH-47 Chinook nehézhelikopterek 1974 óta vannak jelen Ausztráliában. Ez idő alatt tizenkét CH-47C-t, nyolc CH-47D-t, és tíz CH-47F változatot rendszeresítettek, jelenleg már csak az F-ek találhatók meg a hadrendben, átlagéletkoruk 5,5 év.

Nagyjából 3%-os áremelkedéssel kell majd számolni a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók Pratt&Whitney F135-ös hajtóműveinél, Törökország programból való kizárása következtében. Mint a gyártó elmondta, a törökök összesen 188 darab alkatrészt készítettek az F135-höz. Ezek jó a minőség mellett olcsóbbak is voltak, mint azok, amiket más gyártók készítenek. A törökök pótlására érkezők 75%-a új beszállító a programba, továbbá többségük amerikai cég lett. A beszállítók fennmaradó 25%-a még nem szerezte meg a szükséges tanúsítványokat a munka elkezdéséhez, de ezt 2021 végéig megteszik. Egyébként az F135 alkatrészeinek mintegy 20 százalékát nemzetközi gyártók készítik el.

Éleslövészettel egybekötve mutatták be az amerikai tengerészgyalogság nemrégiben fejleszteni kezdett partvédelmi képességét. 2021. április 28-án a Raytheon Missiles & Defense Kalifornia partjainál a NMESIS névre keresztelt fegyverrendszerrel hajtott végre lövészetet. Ez az első teszt bizonyította, hogy a rendszer képes egy Naval Strike Missile-t, vagy NSM-et indítani az amerikai tengerészgyalogság ROGUE (Remotely Operated Ground Unit for Expeditionary) távvezérelt teherautójára szerelt földi indítószerkezetéből, amely közvetlen találatot ért el a tengeren lévő felszíni célponton. Az NSM-et földről indítva partvédelemre megrendelték már Norvégiában és Lengyelországban is.

Meglepően gyorsan a valós életben alkalmazták az USAF Boeing F-15E Strike Eagle vadászbombázóit bombaszállításra. A típust pár hónappal ezelőtt tesztelték ebben a feladatkörben. Persze nem a megszokott módon, nehéz, méretes rakományok belsőleg történő szállítását szerették volna elvégeztetni vele. Inkább egyfajta taktikai fegyverszállító szerepkört ruháznának az F-15E-re, amelyik az összes külső felfüggesztési pontján precíziós bombákkal felpakolva a harctérhez közelebbi bázisokra átrepülve juttatná el eme értékes fegyvereket az ideiglenesen odatelepült – ACE = Agile Combat Employment koncepciót követve - F-22-es és F-35-ös vadászbombázók részére.

Erre képes, hiszen egyszerre akár 15 darab teljesen összeszerelt és használatra kész GBU-38/B JDAM-et is szállíthat (hat a baloldali, hat a jobboldali illeszkedő póttartályokon, míg három a törzs alatt, vagy a törzs és a szárnyak alatt egy-egy egytonnás GBU-31/B is hordozható), bár ennyi bevetésére képtelen, hiszen nem mindegyik felfüggesztő van bekábelezve. Szállításra viszont ezek is megfelelnek, sőt az F-15E a leszállás előtt, vagy a landolás után újra felszállva immáron kevesebb precíziós bombával, harci feladatot is végrehajthat majd, amennyiben a harci helyzet ezt igényelné. Sőt az is lehetséges lesz, hogy a fel nem használt bombákkal magát a hordozó gépet fegyvereznék fel és így indulhatna a következő bevetésre egy már az ellenség által rombolt, vagy éppen nem kellően kiépített repülőtérről. Április 25-én az angliai Lakenheath támaszpontról a közel-keletre áttelepülő 6 darab F-15E gépenként az illeszkedő üzemanyag tartályokon 12 darab 225 kilogrammos JDAM, míg a törzs alatti felfüggesztési ponton négy 113 kilogrammos GBU-39 SDB bombát cipelve érkezett meg. A szárnyak alatti felfüggesztési pontokon 2-2 AIM-9 és AIM-120 légiharc-rakéta, valamint két póttartály is elfért még.

NETARZENÁL GALÉRIA

Alenia Aermacchi M-346

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

NHI NH90TTH

Bell/Boeing CV-22B Osprey

Panavia Tornado ECR

Fairchild A-10C Thunderbolt II

CASA C-101EB Aviojet

Lockheed S-3B Viking

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

Kawasaki OH-1 Ninja

Shenyang J-8F

McDonnell Douglas F-15C Eagle

De Havilland Canada C-115 Buffalo

Sikorsky SH-60F Seahawk

Dassault Mirage IIID

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

AMX International AMX ACOL

Sikorsky CH-53GA

Hawker Hunter F.58

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Mil Mi-26

Lockheed C-5M Super Galaxy

Eurofighter Typhoon FGR.4

Northrop F-5EM Tiger II

Chengdu J-20

Bell AH-1S Cobra

Dassault-Dornier Alpha Jet 1B

Douglas A-4SU Skyhawk

AgustaWestland EH-101 Merlin HC.3A

Lockheed C-141A Starlifter

Fiat G-91T1

Boeing KC-767J

Dassault Mirage 2000D

Lockheed Martin F-22A Raptor

Agusta-Westland AW-159 Wildcat AH.1