Feed aggregator

J-F. Morin, La politique étrangère. théories, méthodes et références, Armand Colin, Coll. U., 2013
La politique étrangère n’est pas à proprement parler la même chose que la politique de défense, on en conviendra. L’ouvrage de Jean-François Morin (professeur de relations internationales à l’Université Libre de bruxelles) part d’un cadre suffisamment large cependant, pour intéresser différentes politiques publiques. Récapitulant avec pédagogie (c’est bien l’objet de cette collection) ce qui fait les objectifs, les ressources, ce qui identifie les instruments ou les résultats de la politique étrangère, revenant sur les différents niveaux d’analyse (agent, structure, processus décisionnel, niveaux d’action, rétro-action), cet ouvrage s’inscrit dans la ligné de la foreign policy Analysis (FPA), dont elle présente les évolutions, les chapelles, les échecs aussi, opposant les approches par la rationalité, la culture, les acteurs sociaux, les institutions, la bureaucratie, le poids des décideurs.
A comparer avec d’autres manuels anglo-saxons récents (comme le Hadfield, Smith & Dunne, foreign policy. Theories, Actors, Cases, Oxford University Press, 2012 – 2e édition), celui-ci se signale notamment par une bibliographie riche, mais originale puisqu’elle privilégie les articles d’études de cas plutôt que les ouvrages de synthèse. Notons également l’excellente conclusion qui appelle à une politique étrangère comparée ainsi qu’à une ouverture de la FPA sur les acteurs non étatiques, rend hommage aux auteurs non américains (Carlsnaes en Suède, Jorgensen au Danemark, Ch. Hill au Royaume-Uni, Thomas Risse en Allemagne, Kal Holsti au Canada, Alex Mintz en Israël, Douglas van Belle en Nouvelle Zélande…), ainsi qu’aux comparativistes (Kaarbo, jenkins-Smith, Larsen, Oppermann, Balabanova….). Notons enfin l’insertion des approches de l’action extérieure dans la science politique plus généraliste, au prisme par exemple du féminisme, des modèles cybernétiques ou bien sûr du constructivisme. Comment, pourquoi et par qui des décisions sont-elles prises, qui engagent l’Etat et la société sur la scène mondiale ?  On trouvera dans cet ouvrage un large menu permettant de répondre à cette question toujours cruciale.

 
Th. M. Nichols, No use. Nuclear Weapons and U.S. national Security, University of Pennsylvania Press, 2014V. Narang, Nuclear Strategy in the Modern Era. Regional Powers and international Conflict, Princeton University Press, 2014
Retrouvez les autres notes de lecture dans la Lettre de l'IRSEM n°7-2014
Deux ouvrages universitaires américains viennent alimenter utilement la réflexion stratégique sur la dissuasion contemporaine, renouvelant considérablement l’exercice. Appliqué explicitement au cas américain, le travail de Thomas M. Nichols,  (Professeur au Naval War College de Newport) rappelle à quel point toute réflexion sur l’arme nucléaire doit repartir des leçons de la guerre froide, qui l’a vue naître. Revenant sur le sensde la dissuasion entre1950 et 1990, l’ouvrage s’interroge ensuite que sa signification dans un monde bipolaire, sur leur réappropriation par des Etats qui ne sont plus des superpuissances, et sur l’intérêt d’une dissuasion minimale. Les questions que soulève la dissuasion, on le sait, sont nombreuses : la première tient à l’incertitude absolue de ce qu’il restera des doctrines à l’épreuve de la réalité, et donc à la crédibilité du concept même de dissuasion, avant même d’entrer dans ses aléas techniques. Le processus décisionnel du feu nucléaire, ses flous (le rapport entre autorités civiles et militaire) et ses risques (un accident est-il possible ?), le coût réel de la bombe, la possibilité effective de frapper les populations civiles de gouvernements non démocratiques qui auraient déclenché les hostilités (ou bien d’imaginer d’autres scénarios, d’autres ciblages), la répartition des vecteurs (triade air-terre-sous-marins), les interrogations sur la dissuasion élargie aux alliés (qui rend l’auteur plus que sceptique), sur l’efficacité d’une défense anti-missiles (idem), constituent autant d’inconnues qui exigent de repenser la dissuasion. Nichols plaide ici pour une place plus grande faite à la riposte conventionnelle face aux Rogue States, mais pour le maintien d’une assurance vie nucléaire minimale, en dépit de son coût. Il contribue, en tout cas, au débat américain sur la question, toujours vivace.Vipin Narang (politiste au MIT), s’intéresse exclusivement aux puissances qu’il qualifie de régionales, c'est-à-dire qui ne sont pas les deux superpuissances de l’ère bipolaire : Pakistan, Inde, Chine, France, Israël et afrique du Sud (1979-91). La Corée du Nord et l’Iran sont exclus de l’analyse, faute de sources et de certitudes. L’intérêt principal de son analyse tient dans la typologie des doctrines qu’il propose, distinguant trois postures possibles : a) la posture « catalytique », où le recours à l’arme nucléaire est brandi essentiellement pour déclencher la protection d’un allié plus important (Israël et l'Afrique du Sud, cherchant à s’assurer de la protection américaine) ; b) la posture de « représailles assurées », pour les Etats qui excluent le first use, mais promettent la riposte nucléaire à quiconque les agressera nucléairement (Inde, Chine) ; c) la posture d’ « escalade asymétrique », de la part des Etats qui, à partir d’un territoire géographiquement plus vulnérable, assurent le feu nucléaire à quiconque mettrait en danger leur existence, même avec des moyens conventionnels (France, Pakistan). Comment ces doctrines ont-elles été retenues, comment ont-elles évolué avec les changements internationaux ? (La France, par exemple, aurait pu,  la fin de la guerre froide, passer à une posture catalytique, plutôt que de maintenir l’escalade asymétrique devenue, avec la fin de l’Union soviétique, tous azimuts). Plus que dans la contingence technologique, l’auteur cherche la clef de cette énigme dans l’optimum rationnel à trouver entre décideurs civils et militaires. Il ressort de ces ouvrages des points qui, avec d’autres travaux (notamment le Dissuasion nucléaire au XXIe siècle de Thérèse Delpech, 2013), commencent à faire consensus : a) il y a nécessité de repenser la dissuasion à l’heure de la prolifération ; b) un monde sans armes nucléaires n’est pas pour demain, mais une perspective de dissuasion minimale est plaidable ; c) la folie de l'hypothèse nucléaire ne doit à aucun prix être banalisée, la possession de la bombe par des régimes aux processus décisionnels incertains pose un risque supplémentaire à cet égard, mais les grandes puissances, du temps de la guerre froide, ont parfois été légères, elles aussi, dans leur maniement de cette menace ultime.  ; d) la dissuasion ne fonctionne pas contre tout le monde ni contre tout type d’agression ; e) la dissuasion élargie (aux alliés ou voisin) est moins que jamais crédible.D’utiles contributions à un agenda de recherche qui, en France, doit être redynamisé.

Difficulté à dissuader, maintien de la dissuasion Editorial de la Lettre de l'IRSEM n°7-2014



Il n’aura échappé à personne que peu d’acteurs, de nos jours, se sentent dissuadés sur la scène internationale. Ni l’acteur religieux Daech dans son entreprise irakienne et syrienne, ni l’acteur étatique russe en Ukraine, ni le régime de Damas dans son escalade violente depuis 2011, ni les criminels, pirates, hackers, ou autres, dans la poursuite de leurs activités. Tous, pourtant, ont reçu, sous des formes différentes, des avertissements solennels et promesses de punition de la part d’autorités dotées de moyens importants. Même sur le terrain traditionnel du rapport de force stratégique impliquant des Etats puissants, la dissuasion ne fait plus recette : Milocevic avait défié l’OTAN dans les années 1990, le Hezbollah en 2006 puis le Hamas à l’été 2014 en ont fait autant à l’égard d’Israël, la Corée du Nord multiplie les provocations (depuis sa posture nucléaire jusqu’à l’attaque d’une corvette sud-coréenne en 2010), l’Iran maintient son jeu complexe entre dossier nucléaire et équilibres proche-orientaux. Des relations de rivalité dangereuses, ailleurs, laissent libre court à l’aventurisme (Japonais et Chinois en mer, Indiens et Pakistanais au Cachemire…). En d’autres termes, le mécanisme consistant à persuader un acteur tiers qu’il lui serait trop coûteux d’agir contre les intérêts de ceux qui l’ont mis en garde, semble opérer de moins en moins. Les sciences sociales proposent de nombreuses explications possibles à ce phénomène : la perception (juste ou fausse) d’une faiblesse chez l’autre, dont on pense qu’il ne réagira pas avec force ; le calcul (juste ou erroné) que la prise de risque apportera quoi qu’il arrive un gain politique interne ou externe, même en cas de réaction internationale forte, d’autant que les menaces explicites des uns pourront être compensées par les soutiens discrets des autres ; la conviction chez un acteur donné que le fait de braver les mécanismes de dissuasion permettra de bousculer les contraintes systémiques en altérant la crédibilité de celles-ci. Mais au final, nous sommes bien entrés dans un monde où le fort peine à dissuader le faible, où la puissance n’effraie plus la nuisance, où les géants ont moins peur de se heurter entre eux.Cette difficulté croissante à dissuader doit-elle nous conduire à enterrer ce que nous appelons « la dissuasion », c'est-à-dire la possession d’armes nucléaires comme instruments ultimes ? telle n’est pas la réponse apportée par de nombreuses études de relations internationales publiées aujourd’hui dans le monde sur ce sujet. Celles-ci distinguent clairement, de façon qui peut certes dérouter, le fait de dissuader (au sens d’empêcher un tiers d’agir) du fait de posséder la dissuasion (au sens d’être doté de l’arme nucléaire). Et la plupart des auteurs concluent à la nécessité, pour les puissances déjà dotées, de maintenir et d’adapter cet attribut, plutôt que d’y renoncer. Pour résumer grossièrement ce débat : il est admis que les armes nucléaires sont de peu d’utilité face à un certain nombre de défis actuels, mais elles n’ont pas été faites pour cela, et leurs fonctions initiales restent valides, surtout si l’on parvient, en progressant vers des seuils minimaux, à diminuer les risques d’accident qu’elles comportent.Les principales limites de la dissuasion nucléaire sont connues et largement commentées : a) on imagine mal, en démocratie, qu’elle puisse s’appliquer face à des acteurs inférieurs, face à des actes terroristes, face à des agressions meurtrières mais non nucléaires, a fortiori si l’origine de celles-ci comporte un doute, et si la riposte implique d’anéantir des civils pour faire payer des acteurs déviants (Th. M. Nichols, No use. Nuclear Weapons and U.S. national Security, University of Pennsylvania Press, 2014) ; b) la dissuasion élargie, c'est-à-dire la protection des uns par les arsenaux d’un autre, éventuellement au prix du suicide de ce dernier, est moins crédible aujourd’hui encore qu’à l’époque où le général de Gaulle doutait fortement que les Etats-Unis puissent engager le feu nucléaire contre l’URSS uniquement pour sauver l'Europe (Th. Delpech, La dissuasion nucléaire au XXIe siècle. Comment aborder une nouvelle ère de piraterie stratégique, Odile Jacob, 2014) ; c) les débats sur les défenses anti-missiles, en dépit des lacunes de ces dernières, ont pour effet de brouiller le débat, et de rendre la dissuasion nucléaire plus impopulaire encore dans certains cercles intellectuels ; d) le fossé, en matière d’arme nucléaire, est tel entre les débats théoriques ou doctrinaux, et la réalité du processus décisionnel confronté à l’épreuve des faits, que ces débats sur la dissuasion apparaissent bien chimériques et vains (y compris déjà, à l’époque, pour Raymond Aron) ; e) surtout, on observe que des puissances nucléaires ont été tenues en échec militairement par des acteurs inférieurs, et qu’elles ont préféré gérer cet échec plutôt que d’avoir recours à leur arsenal nucléaire, dont l’usage n’aurait d’ailleurs pas nécessairement réglé leur problème. Mais les fonctions de la dissuasion nucléaire sont d’une toute autre nature. 1- La première d’entre elle est de garantir la survie d’une entité qui viendrait à être définitivement menacée, et non d’aider simplement cette entité à faire triompher ses intérêts ou ses projets sur des théâtres extérieurs. C’est pour cette raison que les Etats-Unis ont finalement renoncé, après 1945, à l’usage du nucléaire dans la guerre de Corée (1950-53), ou que l’URSS de Khrouchtchev a finalement reculé à Cuba (1962). Que la doctrine choisie implique l’usage en premier ou non, qu’il s’agisse d’obliger un allié à intervenir ou de se défendre soi-même (V. Narang, Nuclear Strategy in the Modern Era. Regional Powers and international Conflict, Princeton University Press, 2014), la dissuasion est bien une question de survie et non de compétition. 2- Par ailleurs, et au-delà de sa dimension militaire, elle constitue un attribut politique reconnu qui confère à ses possesseurs l’appartenance à un club fermé dont les membres font l’objet d’un traitement particulier. Sortir de ce club est possible (afrique du Sud, Kazakhstan, Ukraine, Belarus), renoncer à y entrer aussi (Argentine, Brésil, Suède…), mais au prix d’un renoncement à ce statut (B. Pelopidas, Renoncer à l'arme nucléaire, la séduction de l'impossible ?, Presses de Sciences Po, à paraître). De la même manière, renoncer à la dissuasion demeure hasardeux sur le plan de la sécurité, tant que d’autres acteurs la maintiennent pour eux-mêmes et que d’autres cherchent à l’acquérir. A partir de ces éléments, beaucoup d’auteurs se gardent de parier à court terme sur un monde sans dissuasion, et suggèrent un abaissement des seuils accompagné de mesures de vérification, plutôt que des renoncements unilatéraux. Ils prônent, en d’autres termes, une gouvernance maîtrisée du nucléaire (qui reste à imaginer) plutôt que son abandon chaotique. Dissuader est de plus en plus incertain, mais posséder la dissuasion est une toute autre affaire, et sur ces deux enjeux, une réflexion nouvelle est impérative.
Frédéric Charillon

Az orosz nacionalizmus elméleti alapjai napjainkban - Alexandr Dugin neo-eurázsia elmélete

Alexandr Dugin, az orosz neo-eurázsiai ideológia egyik kidolgozója, a jelnlegi "orosz nagyhatalmi politika" ideológusa. Politikai útja ugyanakkor már a kezdetekkor elvált Putyinétól, de ahogy Putyin mozgástere egyre inkább beszűkül, annál inkább kiütköznek, sőt felerősödnek az átfedések kettejük elképzelései között. A dugini elképzelések szerint egy Eurázsiai Birodalomnak kell létrejönnie az atlanti birodalommal (értsd : USA) szemben. Az Eurázsiai Birodalomról szóló fejtegetéseiben nem teljesen világos, hogy ennek létrehozása mennyire békés, illetve erőszakos úton következne be és egyes területek akkor milyen függésben is lennének Oroszországgal.

A geopolitikus az adott államok többé-kevésbé demokratikus működését teljesen figyelmen kívül hagyja (esetleg már egy poszt-demokratikus korszakra gondol?) és meglepő könnyedséggel vonna össze egy országban történelmileg egymással nem éppen barátságos viszonyban élő országokat mint pl. Románia, Bulgária, Szerbia és Görögország, s mindez az egész koncepció komolyságát az elemző számára alapjaiban kérdőjelezi meg.

Oroszország legfőbb célja Ukrajna jelenlegi állapotának felszámolása (írja az 1990-es évek végén!) illetve annak a mesterséges cordon sanitaire-nek a felszámolása, mely Eurázsiát természetellenes módon kettéosztja, azaz az oroszokat és a németeket egymás ellenségeivé tette. Szerinte amíg az USA dominanciája létezik Európában, addig minden konfliktus és ellentét mesterséges jellegű és minden regionális hatalom az atlantisták érdekeit szolgálja – ami ha nyilvánvaló túlzás is, de azért kitapintható az erős amerikai jelenét mind az exjugoszláviai konfliktusban, mind a 2004-es és 2014-es ukrán események terén is.

Ezen a ponton Dugin szembefordul a szlavofil hagyománnyal, melynek geopolitikai alapvetése – szerinte alapjaiban elhibázott módon – Oroszország védelme ezen cordon sanitaire-eken keresztül. Innen elég hamar arra a következtetésre jut, hogy lényegében az Egyesült Államok a felelős mindkét világháborúért, mely a németeket és az oroszokat egymás ellen fordította, ami történelmileg megint csak nem állja meg a helyét. A szlavofil geopolitika további hibája, hogy Oroszországot angol és francia érdekek mentén öngyilkos háborúkba keverte saját természetes geopolitikai ellenfeleinek az oldalán (ld. Török háborúk, Japán ellenes háború). Ez az utópia Oroszországnak „a cárjába, az egyházába és a birodalmába került”.

Az anakonda-gyűrű : A SZU helyzete és az 1979-es afghanisztáni szovjet beavatkozás geopolitikai oka
- Forrás : Osnovy geopolitiki: geopoliticheskoe budushchee Rossii

Hogyan nézne ki az Eurázsiai Birodalom, melynek szinonímájaként néha az Orosz Birodalom szerepel? Oroszország sem Kelet, sem Nyugat, sem Európa, sem Ázsia, hanem Eurázsia. Az új Oroszországnak – mely nem a Nyugat által kreált regionális hatalmú, szeparatista kísérletek terepeként létrejött életképtelen Orosz Föderáció lenne – lételeme a birodalomépítés. Lényegében a FÁK államainak többsége korábban az orosz birodalom része volt és a „posztbirodalmi legitimitás” elvén alapulva felhasználtják azt a tényt, hogy a gyarmati adminisztráció örököseként a szovjet birodalmi kontextusban kialakult egységes irányítási rendszer maradványai vannak hatalmon. Ezen elit idegen az adott országok nemzeti-kultúrális tradícióitól és túlélésük alapfeltétele az anyaországtól való függőség megőrzése.

Oroszországnak egy új eurázsiai hatalmi blokkot kell létrehoznia, de tanulnia kell a SZU hibáiból. Nem akarhatja minden entitását teljes mértékben integrálni, hanem nagy arányú szuverenitást biztosítva számukra, lényegében csak a külpolitika és a védelem területeit kell szorosan a saját kezében tartania.
A SZU legnagyobb hibájának azt tartja, hogy nem teremtette meg természetes határait, azaz nem hódította meg Európát az Atlanti óceánig, valamit Dél-Ázsiát. Így Nyugat-Európa - az "amerikai gyarmat" - megakadályozta, hogy a térségben egy egészséges és életképes birodalom jöhessen létre. A nyugat-európai térség önmagában védelem és nyersanyagok nélküli életképtelen régió jött létre az USA cordon sanitaire-eként. Duginnál visszaköszön a Richelieu-i természetes határok koncepciója, de előbbinél csak a tengeri határok jelentenek alternatívát a jelenlegi mesterséges és nagyon hosszú, nem védhető szárazföldi határszakaszokkal szemben az eurázsiai kontinensen.

Eurázsia kiterjedése - Forrás : Wikipédia

Míg Keleten Irán, Indai és főként Japán (sic!) lennének az eurázsiai blokk pillérei, az Orosz Birodalom természetes szövetségese Nyugaton a Nyugati félsziget (ezalatt érti kb. a jelenlegi EU-t) lenne, melyek így a birodalom számára biztosítanák a természetes tengeri határokat minden irányból. Itt ismét némi logikai bukfenc következik, mert abban ugyan igaza van, hogy a nyugati térség egyes államai (főként Franciaország) időnként kritikus szemmel nézik a NATO-féle védelmet (ugyanakkor több pénzt már évtizedek óta nem akarnak ennek alternatívájára költeni). Mégsem világos, miért lennének hirtelen lelkesek az atlanti védelmet orosz védelemre felcserélni. Olyan helyzetben, mely nemcsak 2000-ben, de 2014-ben is meghaladná az orosz katonai potenciál képességeit, főként, hogy ez az orosz dominancia totális jelleget ígér...

Ugyanakkor az új helyetben Oroszország teljes kulturális, nyelvi, gazdasági és jogi autonómiát ígérne, de egyben politikai, stratégiai, geopolitikai és ideológikus szuverenitásban szigorú korlátozást, mely utóbbiak kapcsán őszintén szólva nem értjük, hogy miért kellene vonzónak lenniük a térség számára. Dugin azzal érvel, hogy Eurázsia egymástól való egészséges függése ennek az alapja, azaz az EU területe tőkét, technológiát és tudást biztosítana a keleti nyersanyagokért és védelemért cserébe. El kell ismerni, bár mindez a jelenlegi helyezetben politikai nonszensznek tűnik, ágazati szinteken – főként az energiaellátás terén - van azért benne itt-ott ráció, gondolva itt a német-orosz kőolajipari beruházásokra és vezetékekre, illetve a francia-orosz kezdeményezésű eurázsiai villamos energetikai ellátó rendszerre.

E politikai unió (?) együttműködés (?) szilárd geopolitikai pillére Közép-Európa. Dugin alighanem a teljes közép-európai értelmiséggel szembeszállva kifejti, hogy „Közép-Európa stratégiailag, kulturálisan és részben politikailag egyesített természetes geopolitikai képződmény”. Alapvetően a Drang nach Osten doktrinájára egyszerüsíti le az itteni történelmi viszonyokat, mert szerinte a térség hagyományos konszolodáló ereje Németország, sőt e politikai befolyás Olaszországra és Spanyolországra is kiterjedhetne...

Az együttműködés itt mindenesetre a Moszkva-Berlin tengelyen alapulna, abból a szintén inkább pontos konzekvenciából adódóan, hogy a francia-német tandemben (melyet megőrzendőnek és fontosnak tart) Berlin és Párizs már nagyon nem azonos súlycsoportot képvisel. Politikailag Berlinnek Párizst mintegy Moszkvával kéne leváltania.
Franciaország „általában véve az európai kontinentális hagyományok aláásásában mindig is élen járt, és sok esetben a francia politika jelentette a legagresszívabb altlantizmust". Ugyanakkor ez az ország politikailag még „menthető” – nem úgy mint Nagy-Britannia a legkevésbé európai állam, mely de facto csak az USA extraterritoriális tengeri bázisa. Mert a Napoléontól (!) De Gaulle-on keresztül Mitterrandig megjelent egy pozitív vonal, a kontinens integrációjának képviselete is. Ugyanakkor Németországnak nem valamiféle pángermán centrumot kéne létrehoznia, hanem nemzetek feletti, civilizált egységet, mely mentes bármely nép etnikai és nyelvi dominanciájától.

A régi-új német és orosz befolyási övezetek
- Forrás : Osnovy geopolitiki: geopoliticheskoe budushchee Rossii

Az „új európai átmenet útját” illetőleg elég nagy bizonytalanságot hagy a szerző. Egyfajta összeurópai elégedetlenséget sugall, melyet Moszkvának nem kellene tétlenül szemlélnie. Illetve néhol kitűnik, hogy az ellenzőket nem éppen demokratikus úton kell majd elhalgattatni a „szent cél” érdekében. Német és francia tekintetben Dugin számol a hagyományosan atlantista-ellenes erők erejével, a keleti államokat tekintve pedig azzal, hogy e társadalmakban - ha eltérő mértékben is, de - mindig kitapintható a kelet és a nyugat felé tekintők ellentéte.

Az orosz geopolitikus felfogásában Nyugat-Európa az USA cordon sanitaire-e és ezen érvelése igencsak egybevág de Gaulle érvelésével, aki a McNamara által szorgalmazott flexible response NATO-doktrinát (atomfegyverek helyett az első válasz hagyományos erőkkel, Európa "kivéreztetése") hasonló érveléssel utasította el. Dugin szerint a SZU előtt két lehetőség állt :
- vagy az Atlanti-óceánig elfoglalni Európát,
- vagy kivonulni a keleti térségből, a NATO nyugat-európai kivonulásáért cserébe, egy semleges, esetleg korlátozott elrettentő atompotenciállal rendelkező térséget (Európai Blokk) létrehozva.
Ezt a változatot de Gaulle idejében komolyan mérlegelték.

A semleges cordon sanitaire-ek rendszerét Dugin szerint Ázsiában is alkalmazni kellett volna. Ott Afghanisztán, Irán, India (esetleg Kína) képezte volna ezek részét. Vagy Keleten, vagy Nyugaton erővel kellett volna fellépni, míg a másik helyen békével. Ez mindenképpen szükséges lett volna az anakonda szorításából való kitöréshez.
De a SZU nem szánta rá magát egyik térfélen sem a radikális lépésre, így az atlanti hatalmak „bedarálták”. A Nyugat legfőbb célja, hogy megakadályozza a kontinentális neoeurázsiai blokk létrejöttét. Oroszország biztonsága és szuverenitása – egyedüliként - az egész eurázsiai kontinens biztonságával és szuverenitásával egyenlő.
Mindenestre az ezredfordulón profetikusan arra is utal, hogy az euroatlanti integráció ki fog fulladni, és egyre nagyobb rétegek lesznek csalódottak az EU-ban.
Az eszközöket tekintve természetesen Dugin számba veszi a katonai hódítás útját is, mint teljesen irreális lehetőséget. Oroszországnak viszont nemcsak geopolitikai szükségszerűsége, hanem lételeme a birodalomépítés, különben az Európa-központ nyomul be a nyugat-orosz területekre, vagy Kína tör ki az észak-kazahsztáni vagy kelet-szibériai térségek felé.

Rövid konlklúzióként elmondható, hogy a 2000-es évek felének – Putyinhoz köthető - nagyhatalmi orosz törekvései azért nem feltétlenül követik a e sémát, még akkor sem, ha az ukrajnai események illeszkednek a dugini rendszerbe. Geopolitikailag mindeddig - legalábbis francia felfogás szerint - nagyjából egy orosz-kínai és egy indiai-USA szövetség kezdett kialakulni : Az oroszok 2006/2007-re konszolidálták a kapcsolatokat Kínával és rendezték az Amúr folyó menti konfliktusokat : Mindkét fél jól járt azzal, hogy a túlnépesedett észak-kínai területről az elnéptelenedő Szibériai területre átjöhettek a kínai bányászati beruházások és a hasznot megosztják. Szintén hasznosak a transszibériai gázvezetékek, melyek Oroszország számára alternatív export, Kína számára pedig alternatív import lehetőséget biztosítanak, miközben a dél-kínai tengeren 2014 októberében talált palagázmezők kalkuláltan akár helyettesíthetnék is az orosz beszállítást.

Dr. Türke András István
Az elemzés bővített változata francia nyelven 2014 végén fog megjelenni a CIEH (Université Paris III de la Sorbonne Nouvelle) Cahiers des études hongroises kiadványában :
Cahiers hongrois sur les populismes et les partis d’extrême-droite d’Europe centrale
CIEH Paris – Sorbonne Nouvelle Paris III
Az elmélet "megvalósulásáról" az ún. "orosz tavasz" fázisairól itt olvashat.

-
Forrás :
Alexandr Dugin, « A geopolitika alapjai – Oroszország geopolitikai jövője » (Osnovy geopolitiki: geopoliticheskoe budushchee Rossii, Moscou, Arktogeia 2000 (19971) in : Siselina Ljubov – Gazdag, Ferenc (ed) Oroszország és Európa – Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény, Budapest, Zrínyi, 2004. pp. 333-376.

Canadian Western Star 6900XD Tank Transporter

Italian Bremach T-REX Light Utility Vehicle

"Kifejezetten a logika tagadásának tűnt azt feltételezni, hogy minden törvényszerűség dacára te életben maradsz." - Andrew Wilson főhadnagy, Királyi Harckocsihadtest, 141. zászlóalj

"Egyszerűen fel nem foghattuk, hogy a legmagasabb fokon iparosított országok, amelyek tőlünk, egymást sok éve gyilkoló európai hatalmaktól olyan messzire vannak, hogyhogy nem a világ legkiválóbb harckocsijával jönnek Normandiába - na, ezt tényleg képtelenek voltunk megérteni." - Fritz Langanke Untersturmführer, 2. SS-páncéloshadosztály

A XX. század haditechnikai találmányai közül a gépkarabély és a vadászrepülő mellett alighanem a páncélosról lehet bizonyosan elmondani, hogy a szélesebb közönség szemében is szimbólummá vált. Noha már az I. vh. nyugati frontján megjelent, mára megismert formáját annak a technológiai és elméleti forradalomnak köszönhetően nyerte el, amely a hadviselés terén a világ fejlettebb felén a későbbi évtizedekben lezajlott, s ennek következtében nem csekély várakozások fűződtek hozzá. Már méretével és zajával megragadja a figyelmet, másrészt nem elhanyagolható körülmény, hogy "rendteremtő" beavatkozások, puccsok, fegyveres villongások visszatérő kellékeként a hidegháborús időkben is mondhatni jobban "szem előtt" volt, mint a hasonló összetettségű fegyverrendszerek. Köznapi nevén a "tankból" így vált egy meglehetősen specifikus szerepkörre szánt harceszközből a katonai agresszió és egyben a politikai elnyomás jelképe.

[...] Bővebben!

Swedish Volvo FMX Heavy Utility Truck

1.       Как Вы считаете почему Украина стала так интересна Евросоюзу и США, что является чуть ли не краеугольным камнем современной европейской политики?

В современной европейской политике краеугольным камнем является – по моему - историко-стратегический выбор направленности в глобальном развитии и интеграционных партнёрах в её осуществлении.

После договора Буша (старшего) и Горбачёва о прекращении холодной войны открылись три направления возможностей нового миропорядка. Многие считали, что так как «победила» США, то вместо двух-полюсной системы, Америка в одинолично будет править миром. Другая точка зрения проповедовала об «открытом мире», где всё будет либерализованно и все смогут свободно осуществлять свои мечты без всяких ограничений и препятствий во всём мире. А, наиболее реальный взгляд сформировал тенденцию развития в направлении образования сети взаимодействующих интеграций,  создающихся вокруг стран-полюсов, наиболее способных привлечь к себе партнёров для взаимодействия. В 90-ые годы преволировала роль США в качестве «мирового жандарма». А, после террористической трагедии 11 сентября 2001 года, все поняли, что новый миропорядок должен строиться на равноправном партнёрстве и глобальной интеграции.

  Евросоюз в 2000-ые годы начал сотрудничать с другими интеграционными системами и странами, в том числе и с такими, которые только, что вновь обрели независимость после распада Советского Союза. Главным партнёром ЕС стала Россия, вплоть до такой степени, что планировали осуществить колоссальную сеть взаимодействий «от Лисабона до Владивостока». 18-19 октября 2010 г. в Довиле (Франция) состоялась трехсторонняя встреча Президента РФ Дмитрия Медведева, Президента Франции Николя Саркози и Федерального канцлера Германии Ангелы Меркель. Лидеры трех стран обсудили проблемы европейской и глобальной безопасности, сотрудничества Россия-ЕС, а также – по совместному заявлению - «перспективы строительства в регионе Евро-Атлантики и Евразии демократического пространства равной и неделимой безопасности, которая должна отвечать современным политическим реалиям и позволять сообща реагировать на общие угрозы и вызовы». В контексте обеспечения евробезопасности французская идея «создания единого пространства в области экономики и безопасности». В такой колоссальной сети - с одной стороны интеграции стран вокруг Германии и Франции - «Евросоюза», и - с другой стороны интеграции вокруг России - «Евроазиатского Союза», Украина могла бы стать «связующим звеном».

Вот почему и состояние, развитие Украины находится в центре пристального внимания мировой общественности. Украина  - хотя, разумеется, она не может быть страной-полюсом, ведь вокруг неё нет пространства интеграции (эту нишу занимает Россия) - всё же, из-за территориального величия и численности населения (вторая по территории в Европе, почти 45мил. населения), а также по геополитическому раскладу неотъемлемая часть и Европы и русско-славянского мира.То что происходит в Украине, или случается с Украиной, значительно касается не только жителей страны, но и непосредственного окружения, безопастности Европы и всего мира. Поэтому очень важно рассмотреть вопрос: в каком состоянии сейчас Украина, какие тенденции приоритетны в её геополитических действиях и с чем надо считаться по отношению её поведения?

К сожалению, за последние годы изменились тенденции мирового развития. Экономическое, военное усиления и политическое самоопределение влиятельности на мировые процессы таких стран как Китай, Индия, Бразилия и тд., и главным образом России взбудоражили консервативные силы Америки, Великобритании и тд.. Появилась риторика, недовольная новым раскладом сил в мире. Збигнев Бжезинский заявил, что «новое устройство мирового сообщества может строится только против России и за счёт России», указывая и на то, что Украина имеет решающее значение в ослаблении России. В соответствии с этим Вашингтон сыграл свою роль и в возможностях, предоставляемых Евромайданом. Европейский Союз, по-своему, тоже присоединился к этим стараниям.Идея проекта «Восточного Партнёрства» Европейского Союза – которая должна была послужить важным шагом на пути дальнейшей интеграции в европейское социально-экономическое и политическое пространство в том числе и Украины – превратилась в стратегию противостояния бывщих советских республик, а ныне независимых государств, к России и идеи интеграции их с Россией. Опасаясь «одиночества», Россия считала данный проект вызовом своим интересам в регионе, намерением Евросоюза окончательно дезинтегрировать постсоветское пространство с помощью «Восточного партнёрства» и вывести страны СНГ из-под влияния России.

Украину поставили перед искусственной дилеммой: либо вперед, в светлое будущее с Евросоюзом, либо назад — с Россией. Началась большая геополитическая игра, в которой  нынешний кризис, на самом деле, касается России, а Украина является лишь инструментом, если хотите, жертвой в этой игре.

Европейский Союз тоже частично проигрывающий участник, который просто дрейфует на стороне дергающего за нити Атлантического союза, ведь – вместо проекта «от Лисабона до Владивостока» - США взяла ЕС под свой контроль в Евроатлантическую свободную торговую зону.

А мир движется к такому состоянию, когда два главных героя те же, что и во времена холодной войны.Реальную ставку представляет собой Россия, для которой жизненно важным является не только экономическая и культурная общность, но и вопрос защищенности - держать западных славянских соседей в сфере своего влияния или хотя бы в нейтральном пространстве.

2. Как Вы оцениваете историю развития украинской госудаственности?

Суверенная государственность Украины (также как и других советских республик) – результат мирного договора после окончания холодной войны.

Распад СССР вызвал сильнейшее политическое землетрясение, которое перестроило соотношение политических сил на международной арене. И на территории бывшего единого государства, Советского Союза - в соответствии с различными великодержавными политическими и экономическими интересами, и при активнейшем участии местных элит - возникли более или менее жизнеспособные национальные государства. Однако, необходимо добавить, что распад СССР не являлся условием завершения холодной войны. Это было иниционировано, но системно недостаточно продумано, в первую очередь, сепаратистскими силами Прибалтики и либерал-националистическими российскими политиками. Не раскрывая более детально все аспекты этой проблематики, можно констатировать, что, например, относительно Украины не считались со сложной историей той территории, на которой образовалась и развивалась в составе великой державы, Советского государства, эта административная его составляющая, под названием Украинская Советская Социалистическая Республика. Не считались с тем, что на этой территории проживали люди, которых собрал сюда именно советский строй, что многонациональное население идентифицируется и объединяется в «советский народ», что части территории присоединились именно к СССР, как результат мирного договора окончания Второй мировой войны, или с целью достижения разных политических соображений.

Для оценки истории развития самостоятельной государственности, во первых, должны исходить из того факта, что она не является внутренним продуктом украинской политической элиты. Во вторых,одним из главных критериев, определяющих качества государственности какой-либо страны является то, что насколько она суверенная в своём существовании, в своих системах связей, и каким образом может свободно, независимо, самостоятельно, безопасно осуществлять свою политическую, экономическую, культурную, военную и административную волю. Особенно относится это определение к вновь созданным странам, будь они освободившиеся от колониальной судьбы, или образующиеся после распада империи, либо разваласоюзных связей государств.

Украина такая страна.К тому же – как уже говорилось - наделённая многослойным прошлым, и сложными переплетениями настоящих процессов. Еще не просохли чернила на документе 1991 года, декларировавшего создание независимого украинского государства, но уже было ясно, что эксперимент по созданию единого и централизованного украинского государства будет непродолжительным. Несмотря на это, объяснить провал попытки формирования украинского национального государства непросто. Это явление имеет несколько аспектов.

Новая украинская элита должна была разработать свою дальнейшую концепцию: как воссоздать государство в пределах, унаследованных от Советского Союза, и развивать страну по требованиям XXI века. В течении двух десятилетий украинская политическая элита со своей исторической задачей не сумела справиться. Остались незавершённые стратегические задачи. Например, необходимо было бы закончить новообразование суверенного украинского государства, которое в своей природе многонациональное, многоконфессиональное, многоязычное, и в своём единстве и целостности учитывает и исторически природно-различные интересы регионов и стремления их к самоопределению, самоуправлению. Это безусловно означало бы наличие государственной мудрости для образования федеративного единства страны. Конечно, в этом случае нельзя было бы назвать критерием суверенитета лозунг: «Украина не Россия».

     Так как всё это откладывалось, и проблемы решались либо за кулисами между олигархами, либо силовыми методами «на Майдане», государственность Украины не развивалась должным образом. В том числе не успели принять конституцию на многие десятилетия; стабилизировать отношения граждан к суверенному украинскому государству и разным нациям, образующим украинский народ; принять и вести в действие системообразующих законов (политической системы; отношения центральной власти и местного самоуправления и т.д.). Необходимо было бы также создать стратегии и программы социально-экономического развития страны. Определить приоритеты; внутренние финансовые источники; форумы согласования интересов разных общественных групп; политику соседства и тд.

В настоящее время украинская суверенная государственность можно считать находится под вопросом. Идёт гражданская война, государство почти неуправляемо, и под нажимом геополитических интересов вообше теряется самостоятельность управления государством.

3.    Как Вы оцениваете новую Верховную Раду и как Вы думаете, куда она заведет Украину?

Прогнозировать поведение нового состава Верховной Рады Украины нереально в условиях системной нестабильности страны и непрекращения военных операций, а также продолжающегося внешнего, геополитического нажима. Хотя уже появились окончательные результаты выборов, но всё ещё много неясностей в соотношении сил влияний и стремлений разных партий и отдельных лидеров, в том числе и тех олигархов, которые из вне парламента стараются регулировать ситуацию. Первое заседание Рады ещё не состоялось, и множество неадекватных информаций о возможных вариантах коалиции, лидера и состава правительства и тд. только сгущают туман, утаивающий будущее власти страны.

Пока можем  более менее оценивать лишь процесс, в котором рождалась новая Рада. Внеочередные парламентские выборы в Украине проходили в более сложных условиях, чем когда либо, в условиях серъёзного противостояния политических сил, проведения военных операций на востоке строны и как следствие – при наличии большого количества вынужденных переселенцев. Несмотря на напряжённую обстановку в стране, большое количество отмеченных нарушений при организации избирательной кампании и проведения дня выборов, процесс досрочных выборов в Верховную Раду являлся состоявщимся легитимным актом волеизъявления большинсва граждан страны.

Выборы доказали, что лучше выбирать, чем воевать. Проблемы необходимо решать, в первую очередь, мирным путем, а это всем на пользу. Украина не первая страна, в которой выборы проходят во время военных действий. Главное, что они состоялись, потому, что это может быть началом стабилизации общественно-политической обстановки в стране.

В этот раз явка чуть превышала только половину зарегистрированных избирателей. Это означает, что люди голосовали и «ногами». Можно предполагать, что нынешние выборы создали лишь ситуацию для легитимизации украинской государственности и управления государственного аппарата. Для разработки всеукраинской идентичности и принятия её народом, видимо, необходимо будет провести в ближайшее время ещё одни, соответствующие такому требованию, выборы. Сейчас речь идет только о том, что Украина должна быть, а какой она должна быть – это следующий вопрос. Поэтому абсолютно неважно, кто победил, в каком составе поборется новая Верховная Рада, самое главное, что выборы состоялись.

 Как уже отметил, политическую элиту Украины ждут основополагающие задачи, для решения которых необходимы,в первую очередь, мир, но не ценой уничтожения Донбасса, а прекращением военных действий, и переговоров о дальнейших условиях, правилах сожительства с легитимными представителями этих территорий. После установления мира станет возможным  объединить усилия всего многонационального украинского народа за принятие принципов идентичности Украины, как суверенного государства, восстановления разрушений и обеспечения экономической, социальной нормализаций всей страны. Рада в новом составе вынуждена принять этот исторический наказ в качестве направляющего компаса в благоприятное русло, и тогда Украина может получить шанс.  

Les négociations avec l'Iran sur le dossier nucléaire approchent de leur dénouement. A quelques jours de la date butoir du 24 novembre, les spéculations vont bon train. Parviendra-t-on à régler les questions en suspens ? En l'absence d'un accord final, les... Pierre Rousselin http://blog.lefigaro.fr/geopolitique/pierre-rousselin.html

NATO is currently undertaking the largest multination cyber defence exercise that will test the Alliance’s ability to defend its networks against a number of threats. The exercise, Cyber Coalition 2014, is taking place Estonia and involves over 400 technical, government and cyber

Poland’s Project ‘Kruk’ (‘Raven’) has declared the first of the official contenders for a $3 billion contract to replace the country’s attack helicopters across all three services. Back at the beginning of September, the MSPO defe

Canadian Western Star 4900 Heavy Utility Truck

Deux témoins du juge Trévidic ne témoigneront plus. Le colonel Patrick Karegeya, ancien chef des renseignements extérieurs de Paul Kagamé prétendait prouver au juge l'implication de ce dernier, dans l'assassinat du président Habyarimana; il fut étranglé le 31 décembre 2013 dans sa chambre d’hôtel de Johannesburg. Emile Gafarita, l'un des trois membres du FPR qui transportèrent depuis l'Ouganda jusqu'à Kigali les missiles qui abattirent l'avion du président Habyarimana a été enlevé à Nairobi le 13 novembre 2014. Il n'a pas réapparu depuis. Tous deux étaient à la veille d'être auditionnés par les juges Trévidic et Poux qui enquêtent sur l'attentat du 6 avril 1994 qui coûta la vie au président Habyarimana, assassinat qui fut le déclencheur du génocide du Rwanda.
Après le meurtre de Patrick Karegeya, le général Kagamé avait prévenu : "Celui qui trahit son pays, celui qui trahit le Rwanda, quel qu'il soit, ne peut pas s'en sortir sans payer le prix".  La semonce était claire et nul ne pouvait ignorer que la vie d'Emile Gafarita serait menacée si sa volonté de témoigner contre son ancien chef venait à être connue. Dans une procédure de réouverture d'instruction, le résumé de ce qu'il allait dire au juge étant en théorie normalement accessible aux avocats, le général Kagamé avait bien conscience des conséquences mortelles de telles déclarations pour son régime. Malgré cela, la justice française a été incapable de protéger ce témoin essentiel puisque ses ravisseurs ont été prévenus qu'il était depuis quelques semaines à Nairobi où il vivait clandestinement sous un nom d'emprunt dans l'attente de son départ pour la France afin d'y être entendu par le juge Trévidic. 
Qui a livré l'adresse secrète d'Emile Gafarita à ses ravisseurs, se rendant ainsi complice d'enlèvement, probablement de torture et peut-être d'assassinat? La convocation à comparaître devant le juge Trévidic est en effet directement arrivée chez son avocat français chez qui il était domicilié, or, ne connaissant pas son adresse au Kenya, ce dernier lui a transmis la convocation du juge par mail.
Une enquête administrative s'impose car il n'existe que trois hypothèses:
1) Celle d'une fuite au niveau du cabinet du juge, 2) Celle d'une interception des communications de l'avocat français par les ravisseurs, 3) Celle d'une fuite au niveau de l'ambassade France à Nairobi, cette dernière étant probablement chargée d'organiser le voyage du témoin.
Dans son livre "La France dans la terreur rwandaise" (Editions Duboiris, 2014, page 302), le journaliste Onana rapporte de graves propos tenus par le colonel Karegeya peu avant son assassinat: " (...) tout ce que fait votre juge (Trévidic) se trouve dans les médias, même les noms des témoins qui peuvent ainsi être retournés par Kigali ou assassinés".
L'affaire qui est gravissime n'est plus du niveau du juge Trévidic, mais de celui de Madame Taubira et du Quai d'Orsay. La France peut-elle en effet, et cela sans réagir, laisser ainsi "liquider" des témoins qui s'apprêtent à parler à un juge anti-terroriste ? Le silence des autorités françaises étant à ce jour assourdissant, la question doit être posée; compte tenu de la gravité de l'évènement, il serait logique qu'elle le soit par des députés. 
Même si l'enlèvement d'Emile Gafarita porte un coup très sévère à la crédibilité de la lutte anti-terroriste française, il n'anéantit pas pour autant l'instruction en cours sur l'attentat du 6 avril 1994. Le juge Trévidic qui a succédé au juge Bruguière en 2007 n'est en effet pas désarmé car son dossier contient les nombreux éléments rassemblés par son prédécesseur: témoignages, numéros de série des missiles (respectivement 04-87-04814 et 04-87-04835) qui faisaient  partie d’un lot de 40 missiles SA 16 IGLA livrés par l'URSS à l’armée ougandaise quelques années auparavant, lieu du tir des missiles, marque et couleur des véhicules utilisés pour transporter ces derniers depuis l’Ouganda jusqu’au casernement de l’APR situé au centre de Kigali et de là jusqu’au lieu de tir à travers les lignes de l’armée rwandaise, ainsi que le déroulé de l’action. Emile Gafirata, le témoin enlevé à Nairobi allait  raconter au juge comment il avait véhiculé ces missiles depuis l’Ouganda.En juillet 2013 puis en janvier 2014, le juge Trévidic a pu interroger Jean-Marie Micombero, ancien secrétaire général au ministère rwandais de la Défense et qui, le 6 avril 1994, était affecté à une section chargée du renseignement dépendant directement de Paul Kagamé ; le témoin  lui a donné les noms des deux membres de l'armée de Paul Kagamé qui, le 6 avril 1994, tirèrent les deux missiles qui abattirent l’avion présidentiel. Il a également livré nombre de détails sur les préparatifs et sur le déroulement de l’attentat [1]. Ces déclarations recoupaient en les confirmant celles recueillies en leur temps par le juge Bruguière auprès d’autres témoins.
Relais constant des thèses du régime de Kigali, la presse française n'a fait aucun écho au scandale judiciaire et humain que constitue l'enlèvement d'Emile Gafirata venant après l'assassinat du colonel Karegeya. C'est pourquoi j'invite les lecteurs de ce blog à donner toute la publicité nécessaire à ce communiqué [2].  
Bernard Lugan19/11/2014

[1] Voir à ce sujet l’interview recueillie par Pierre Péan intitulée « J’ai assisté à la préparation de l’attentat qui a déclenché le génocide » (Marianne numéro du 28 mars au 3 avril 2014). Pour l'état des connaissances, on se reportera à B. Lugan ( 2013 ) Rwanda: un génocide en questions. Le Rocher.[2]Ils pourront également visionner un documentaire de la BBC qui, pour la première fois, présente une analyse objective du génocide du Rwanda et des vraies responsabilités concernant son déclenchement : Rwanda's Untold Story http://vimeo.com

Vlagyimir Putyin az Oroszországban akkreditált 15 új külföldi – köztük Balla János magyar – nagykövet megbízólevelének átadásán, a Kremlben beszélt a magyar-orosz viszonyról.

Putyin hangsúlyozta, hogy Magyarországra úgy tekintenek Moszkvában, mint Oroszország egyik legfontosabb politikai és kereskedelmi-gazdasági partnerére, s a két ország kapcsolatai „gazdag történelemre és a népek kölcsönös tiszteletére támaszkodnak, „Osztjuk a magyar vezetés készségét a konstruktív párbeszéd erősítésére, a tervezett, igen nagyszabású beruházási projektek közös megvalósítására” – hangoztatta Putyin.

Introduction: 2014 – L’Europe au pied du mur : crise(s) du présent, défis du futur

La cinquième édition du Forum de Genshagen sera dédiée aux défis que rencontre aujourd’hui l’Europe, au sortir d’une crise financière et économique sans précédent. Pour en débattre et dessiner des pistes pour l’avenir, la Fondation Genshagen et l’Institut Montaigne initient durant deux jours un dialogue ouvert et interdisciplinaire.

Consulter le sondage
Consulter la note d'analyse des résultats

[POSITION_SLIDER]

2013 - L’Union européenne et la Méditerranée : Quelles attentes réciproques, quelles perspectives communes ?

Quelles sont  aujourd’hui les attentes de ces deux ensembles géographiques en matière de coopération économique, de processus de démocratisation, d’échanges entre sociétés civiles ou encore de collaboration stratégique ?
 
Le 4ème Forum de Genshagen poursuit trois objectifs : renforcer le dialogue franco-allemand sur les relations entre l’Europe et les Etats d’Afrique du nord et de la Méditerranée, identifier les intérêts communs des partenaires européens dans cette région, et explorer de nouvelles voies de coopération de part et d’autre de la Méditerranée.

Consulter le sondage
Consulter la note d'analyse des résultats

2012 - Croissance durable, compétitivité, solidarité : quelle stratégie énergétique pour l’Europe ?

La France et l’Allemagne ont une responsabilité particulière en Europe et leur engagement commun est déterminant pour renforcer le rôle de celle-ci dans la mondialisation. À cette fin, nos deux pays doivent poursuivre leurs efforts pour développer des stratégies communes. Leur coopération gouvernementale doit être nourrie par un dialogue élargi aux membres des sociétés civiles française et allemande, associant également des représentants d’autres pays.

Le Forum a porté sur le défi de la transition énergétique en France et en Allemagne : "Croissance durable, compétitivité, solidarité : quelle stratégie énergétique pour l’Europe ?".

Consulter le sondage
Consulter la note d'analyse des résultats

2011 - Flux migratoires et intégration : défis nationaux, enjeu européen

Le second volet du Forum de Genshagen pour le dialogue franco-allemand, qui s'est tenu les 9 et 10 novembre 2011 au Château de Genshagen près de Berlin, fut consacré au thème de l'immigration et de l'intégration en France, en Allemagne et en Europe.
Sur quelles politiques faut-il faire porter l’effort en priorité pour améliorer le processus d’intégration dans nos pays ? Comment concilier les objectifs de cohésion sociale, d’attractivité du marché européen de l’emploi et de solidarité internationale ? Quelle plus-value une européanisation de la politique d’immigration pourrait-elle apporter ? Quels défis soulève-t-elle ? Ces questions ne déterminent pas seulement la façon dont évolueront nos sociétés, mais également l’avenir de l’Union européenne.

Consulter le sondage
Consulter la note d'analyse des résultats

From revolution to republic

Oshkosh Defense has revealed that its Light Combat Tactical All-Terrain Vehicle (L-ATV) successfully completed Limited User Testing (LU

The threat of Islamic militants goes beyond car bombs, suicide vests and crude knife and gun attacks; it’s also in the cyber

Oshkosh Defense has revealed that its Light Combat Tactical All-Terrain Vehicle (L-ATV) successfully completed Limited User Testing (LU