2011.04.20.
Elemzés a Gbagbo-Ouattara ellentétről
Írta: Türke András István Ph.D
Elefántcsontpart, Abidzsán-Az elmúlt napokban szinte kivétel nélkül Gbagbo elnök bukását és Ouattara győzelmét ünnepelte a hazai és világsajtó jó része, a mozaikok azonban alig álltak össze. A helyzet nem olyan egyszerű, mint ezt sokan láttatni szeretnék, hogy van egy „demokratikus“ és egy „antidemokratikus“ győztes Elefántcsontpart élén. A valóság az ezernyi törzsi-politikai-nemzetközi szál miatt jóval összetettebb, és mi is csak egy szeletébe nyújthatunk betekintést, kényszerű szükségből főként a legfontosabb politikai szereplőkre, az etnikai krízisre és Franciaország szerepére fókuszálva. Lássuk tehát, mi a konfliktus gyökere, miben változhat meg a helyzet Gbagbo bukásával és Ouattara győzelmével. Ehhez szükséges némi történeti visszatekintést tennünk A szerző:. Türke András István Ph.D – Europa Varietas Intézet
Houphouët-Boigny utolsó évei és Ouattara miniszterelnöksége
A francia gyarmati státusz után függetlenségét 1960-ban elnyert Elefántcsontparton hosszú ideig Houphouët-Boigny volt az elnök (1960-1993), aki lényegében Franciaország távvezérelt és Afrika egyik, ha nem a leggazdagabb emberének számított. A békét egyrészt az elnök törzse (baoulé) és az északi törzsek által kötött megállapodás, és a Franciaországgal aláírt (titkos) védelmi szerződés garantálta.
Az ország lényegében négy, a határokon jócskán túlnyúló törzsi csoport (mandé, voltaik, kru, akan) érintkezési pontjánál jött létre, a természet kincseiben igen gazdag (kakaó, gyapjú, földgáz, arany, gyémánt). A környező országokból vonzza a bevándorlókat, lakossága mégis nagyon szegény.
A 2010-es választásokat megnyert, északi, diola etnikumú, Alassana Dramane Ouattara mára a franciák egyik legfőbb embere lett a térségben. Muzulmán vallású és ADO-nak becézik. Családja az egykor hatalmas Kong Birodalom (1665-1745 : Malit, Ghánát, Burkina Fasót és Elefántcsontpartot foglalta magába) alapítójának Sékou Oumar Ouattaranak leszármazottja.
Azt is meg kell említenünk – a kulcsfontosságú burkina fasói kapcsolatok miatt – hogy 1932-47 között Felső Volta (BF), Mali, Elefántcsontpart és Niger egy része fuzionált és Francia Szudán része lett. 1960-as függetlenedése után pedig a leendő Burkina Faso lényegében – francia engedéllyel - Houphouët-Boigny vazallusállama lett.
Ouattara megerősítve francia kapcsolatait feleségül vette a francia Dominique Novio-t (Neuillyben Sarkozy adta őket össze). A hölgy „véletlenül“ Houphouët-Boigny elnök (és a gaboni Omar Bongó) egyik jobb keze volt az AICI cég üzletasszonyaként, mely az elnökök ingatlanvagyonát kezelte.
Ezután közgazdasági diplomát szerzett a Pennsylvaniai Egyetemen a Drexel Institute of Technology-nál, majd – amerikai kapcsolatait tovább mélyítendő – az IMF Afrika szekciójának vezetője lett 1984-1988 között, később pedig az Afrikai Államok Központi Bankjának vezetője, 1988-1990 között.
1990-ben megválasztották a súlyos gazdasági problémákkal küzdő (v.ö. Líbia állapotával a 90-es években) Elefántcsontpart miniszterelnökének, egy olyan országban, ahol az elnök cége termelte az ország ananász-termelésének harmadát, miközben a cég munkásait természetesen az állami költségvetésből fizették ki.
Az idegen érdekeltségek, a korrupció felülvizsgálata, az elnöki cégek megnyirbálása, az ország egyébként igen gazdag természeti forrásainak számbavétele helyett az új miniszterelnök külföldi tapasztalatai és kapcsolatai révén más utat választott: Az IMF sugallta kemény kéz + külföldi hitel politikájába kezdett (afrikai „Bokros-csomag“).
Mindezt egyrészt igencsak megszenvedte a lakosság, másrészt eredménye, 1993-ra, miniszterelnöksége végére az lett, hogy a H-B korszak betetőzéseként világrekord méretű, az éves termelés 240%-ra rúgó adósságot halmozott fel az ország. A miniszterelnök tartózkodási engedélyt adott a nagy számban bevándorló munkások számára, mellyel tovább fokozta a burkina fasói (rokon) népek beáramlását, megnövelve a társadalmi feszültségeket az országban.
(...)
Cikk teljes verzióját elolvashatja a Afriport.hu -n